Biztonságpolitika

Magyar Gripenek Varsó fölött.

Székesfehérvár 2016-ban ünnepli repüléstörténetének 100. évfordulóját.

Beüzemelték a Saab SR-3 radarját.

Sigmar Gabriel német alkancellár megerősítette, hogy csődöt mondtak a Transzatlanti Szabadkereskedelmi és Befektetési Partnerséggel kapcsolatos tárgyalások. A TTIP-tárgyalások leállásával megtört a globalizáció folyamata.

Tovább olvasom

Hadviselés az éterben

Két kedves olvasóm-kommentelőm is a segítségemre sietett, hogy ne maradjak repülőnap-tudósítás nélkül a hétvégén. Köszönet Szabolcsnak és Leventének!

A Svéd Hadsereg IRIS-T SLS-ét Bv414-esre tervezik, meglehetősen egyszerű kivitelű, és törékenynek tűnő indítóra (standard konténerméretű menethelyzetben a csomag, a lánctalpas vontatmány hátán), aminek sínjei kísértetiesen hasonlítanak a LAU-7-esre. 

Nagy a tömeg, de így is látszik a jellegzetes Hägglunds-szerelvény.

Az idei szliácsi repülőnap sem telt el defekt nélkül. Most a Patrulla Águilát érte a szerencse...azért szerencse, mert egy ilyen eset súlyos eseménybe is torkollhat. Itt nem ez történt csak várnia kellett a közönségnek az amúgy is luftos repnapon.

Az előző rész után jó nagyot ugrunk előre a történelemben, egészen a huszadik századig. William Phipps ugyanis jó magasra tette a mércét, évszázadokig nem sikerült egyetlen utána következő kincsvadásznak sem az általa megtalált és kiemelt kincsekhez hasonlóan gazdag leletet felfedeznie. Sokan próbálkoztak pedig, néhányan nem is sikertelenül, ám senkinek nem sikerült utolérnie Phipps eredményét. Egészen a huszadik század közepéig.

Új történetünk tehát a modern korban játszódik, amikor azt hihetnénk, a XVII. század ellenőrizhetetlen legendáival szemben precíz és ellenőrizhető adatokból építhetjük fel elbeszélésünket. A valóságban azonban ez egyáltalán nem így van. A modern kincskeresők ugyanúgy igyekeztek ködösíteni, mint a régiek, és nyilvánvalóan ugyanazokból az okokból, sem a megtalált kincs lelőhelyét, sem annak pontos értékét nem szívesen közlik a nagy nyilvánossággal. Amennyire ez lehetséges, általában maguk is igyekeznek a háttérbe húzódni, és személyüket elrejteni a nyilvánosság elől. (Akik nem, azok általában a bulvársajtó által kreált mű-kincsvadászok, akik sosem találnak semmi igazán értékeset, de erről a semmiről egy sereg bombasztikus és hatásvadász „dokumentum” filmet gyártanak az úgynevezett „ismeretterjesztő” csatornáknak.) Jelen cikkünk tárgya is ilyen rejtőzködő típus, nemcsak életéről lehet keveset tudni, hanem arról sem, tulajdonképpen mekkora értéket is emelt ki a vízből? Abban azonban minden forrás egyetért, William Phipps-et követően ő volt a legeredményesebb kincskereső, aki még Phippsénél is nagyobb értéket talált a tenger mélyén. Állítólag.

[...] Bővebben!

1985. július 28-án légi határsértő repülőgépre riasztották Jánossomorján a magyar-osztrák határ biztosítását célzó, „CSEPREG” fedőnevű szolgálatot adó személyzetet, Kiss „Oszi” Oszkár hadnagy, első pilótát, Gyimesi „Darab” Gábor hadnagy, másodpilótát, Szilágyi „Hazudós” Ferenc százados, fedélzeti technikust és André „Ecsém” József százados, repülésvezetőt.

Az előzményekről, illetve az eseményről álljon itt a gépparancsnok visszaemlékezése. Kiss Oszkár nagyon fiatalon lett a magyar helikopteres katonai repülés elismert alakja. Szolnokon és a Szovjetunióban képezték ki Mi-8-as és Mi-24-es helikopterre. 1983-as avatását követően Szentkirályszabadján kapott beosztást szállítóhelikopteren. 1998-ra aranykoszorús, első osztályú helikoptervezető lett. A Mi-8 és Mi-17 típusokon összesen 2700 órát repült. 2006 tavaszán Csehországban súlyos sérüléssel járó síbalesetet szenvedett és hazaszállítását követően elhunyt. 44 éves volt.

Kiss Oszkár - Oszi

„Már elévült a dolog, ezért elmondom úgy, ahogy valójában történt. Július 22-én kezdő hadnagyként és pilótaként (össz repülési időm 300 óra) felkészültem életem második CSEPREG szolgálatára. A lejátszáson fiatalos lendülettel azt mondtam a rajparancsnokomnak, ha én meglátok egy idegen gépet, olyat repülök neki, hogy a pilótája sírva fakad. Ő figyelmeztetett: - Csak óvatosan Oszikám!

Megérkezve Somorjára, a hét első fele a szokásos nyugodt járőr útvonalakkal, valamint napozással telt el. Szombaton délelőtt a repvez ellentmondást nem tűrve közölte velem, hogy ilyenkor minden rendes ember templomba megy, és mivel ő köztudottan rendes ember, most kimegy a faluba, majd valamikor jön. Megjegyzem, hogy a szolgálati helyünket még éjjel sem hagyhattuk el, nem ám nappal! De ő volt az erősebb, nem tudtam vele mit kezdeni. Elkerülendő a dolog kitudódását egy esetleges riasztáskor, a „dokit” gyorsan repvez kiképzésben részesítettük. Nagy sóhaj hagyta el testünket, amikor a Nap vörösre festve az eget, az osztrák oldalon lebukott. Mi szerencsére nem buktunk le.

Hajnali fél háromkor megjött a barátunk. Fél kézzel megrázott az ágyon, és mielőtt leestem volna, megkérdezte, hogy szeretem-e a gyümölcsöt, miközben egy öklömnyi vöröshagymát evett. Közben a legyek potyogtak a plafonról a vegyes pálinka kigőzölgésétől.

Reggel az őrsparancsnok tájékoztatott repvezünk „templomlátogatásáról”. Mint mondta, a faluban végigjárta az összes kocsmát, az utolsónál fogott egy biciklit, azzal jött vissza. Közben útba ejtette az őrsöt is, ahol felébresztette a szakácsot, és tojásrántottát süttetett magának, de mivel nem találta elég finomnak, feldobta a plafonra. Jó kis fenyítésnek néztünk elébe!

Nagy meleg volt azokban a napokban, így a vasárnapi ebédhez fürdőgatyában, pólóban és strandpapucsban ültünk asztalhoz. Mint a mesében lenni szokott, a katona épp letette az asztalra a babgulyást, amikor megszólalt a telefon. Fölvettem, voltak vagy négyen a vonalban, és csak azt értettem, hogy nem engedélyezett gép a légtérben, azonnal szálljunk föl!

Kifutottunk a helikopterhez úgy, ahogy voltunk. Szerencsére a navigációs táska a térképekkel a kabinban volt. Indítás, felszállás! Először Bezenyére, majd Pérre vezetett ki az irányítás, hogy az éppen arra járó magyar An-2-t igazoltassuk. Onnan Kapuvár térségébe irányítottak. Az irányítás nem volt a helyzet magaslatán, a rádióban pedig iszonyatos hangzavar uralkodott. A velünk közös légtérben tartózkodó vadászkészültségnek és nekünk is 600 méteres magasságot határoztak meg! Persze, hogy nem tartottuk. Így is egyszer beleláttunk a „tojócsövébe” amikor elhúzott fölöttünk. A látás elég gyenge volt, az irányítás meg nem tudott segíteni, mert nem volt rólunk radarjelük. A fedélzeten lévő határőrök szúrták ki a 10 óra irányában alattunk repülő „ellenséget”. Elkapott a harci láz és az iskolán a Mi-24-essel gyakorolt figurákat kezdtem repülni a Mi-8-assal. Szerencsére épp egy erős géppel voltunk, jól bírta a húzd meg - ereszd meg üzemmódot, de azért 270-es sebesség fölött már nagyon remegett. Sikerült jobbról kicsit mögé és fölé kerülnünk. Akkor vett észre, amikor a gépünk árnyéka a kabinjára esett. Billegtettem neki, majd elküldtünk egy piros rakétát, ami a kabin és a függőleges vezérsík között ment el (ezt később sérelmezte is a gép pilótája). Közben eltűnt a látómezőmből. Beállt mögénk? Lemaradt? Nem tudtam, mi a szándéka, ezért én is fékeztem 120-ig, és süllyedtem. Majd ismét megláttam. Követett, mert a kis sebesség és magasság miatt, nem mert elfordulni. Hamarosan beállt mellénk. Ekkor jelentettem a harcálláspontnak, hogy az elfogás végrehajtva, követi a parancsom. Mi legyen vele, leszállítsam?

Az addig hangos rádió majd egy percre elnémult. Végül egy vékony hang azt válaszolta, ha úgy gondoljuk, szállítsuk le. Ránk hárult a döntés. Kiválasztottunk egy alkalmas méretű legelőt, felépítettük az iskolakört, de amikor én elfordultam, hogy szabaddá tegyem számára az utat a leszálló irányon, beszúrta a gázt és meg akart lógni.

Na, gyerünk! Gyorsítás, egy húzott fordulóval ismét elé/szembe kerültem vele, úgy 600 méterrel. Kivételnél a sebesség jól elkopott, meg a forgószárny fordulat is. Ettől a látványtól megadta magát. Befordult a legelő irányába, még a levegőben leállította a motort, majd sikeresen landolt.

Leszállásunk előtt a technikus mondta a határőröknek, hogy ha majd nyitja az ajtót, futás kifelé, roham! Még függés közben szét akart nézni az ajtóból, hogy alkalmas-e a terep, amikor a katonák félrelökték, és vagy három méterről kivágták magukat ejtőernyő nélkül. Az egyiknek akkorát koppant a fején a puskatus, hogy még a kabinban is hallottam. Közben megérkezett a másik körzetből a Mi-2-es is. Leszálltunk, kikapcsoltunk. Megtudakoltuk egy közeli pásztortól, hogy hol is vagyunk, mert azt nem tudtuk. Alig találtuk meg a térképen Vitnyéd községet.

A CSEPREG szolgálatot adó helikopterekre felkerült a határőrség jelvénye.

Úgy húsz perc múlva kezdett benépesedni a rét. Jöttek civilek gyalog, katonák felfegyverkezve teherautóval, meg egy fekete személyautó. Különös utasa abban a dög melegben, sötét öltönyben, nyakig begombolkozva odajött hozzánk, és elkezdett velünk beszélgetni, de nem mutatkozott be. Mi vizet kértünk tőle, mert a „harc” hevében ugyancsak megizzadtunk. Ő pedig látva külsőnket az iránt érdeklődött csodálkozva, hogy mi vagyunk-e a pilóták, mert ha igen, szóba se áll velünk, pedig neki kellene a legpontosabb jelentést összeállítani, majd dühösen eltávozott. Nemsokára a sofőrjét küldte oda, hogy szedje le tőlünk az infót. Kértem, küldje oda gazdáját, annak elmondom. Jött is hamarosan. Mivel akkor már nagyon sokan voltak körülöttünk, az avatatlan fülektől távol akartam megtartani a beszámolómat. Ezért az illetékes elvtársakat összegyűjtve, bezárkóztam velük a helikopter teherterébe, és elkezdtem mondani: Már kisgyerekkoromban pilóta akartam lenni…

Beszéltem vagy negyedórát. A felénél láttam átizzadni az öltönyöket. A végén megköszönték a tájékoztatást és kiszálltak hűsölni a 30 fokos friss levegőre. Érdekes módon pár perc múlva, ki tudja honnan, egy láda jéghideg szódavíz érkezett.

Hazaérkezésünk után írásban kellett jelentést tenni a feladatról. Az elfogási manővereket természetesen a szabályok szerint írtam le, de amikor a SZARPP is kiértékelésre került, részletesebben kikérdeztek arról a mintegy tizennégy percről, ami a sok cikk-cakk miatt értékelhetetlennek tűnt.

Jöttek a fülesek, hogy ilyen meg olyan kitüntetés, jutalom lesz a dologból. El is érkezett a nap, amikor Budapestre kellett utaznunk. Elhaladva a Csóri Csuka csárda mellett, megígértem a többieknek, hogy hazafelé vendégül látom a társaságot egy vacsorára, addigra biztosan lesz miből. Hát nem úgy történt. A tiszti iskolát kiváló eredménnyel végeztem, és szeptember 15-én léptettek volna elő főhadnaggyá. Az elfogásért ezt megkaptam már augusztus 28-án! A személyzet többi tagja pénzjutalomban részesült. A repvez balhéját mindenki elfelejtette, és neki is csörögtek a forintok.”

* * *

Kiss Oszkár Brandt Gyula őrnagy kérésére írta meg a történetet, aki később a szentkirályszabadjai alakulat történetéről szóló könyvében jelentette meg.

Fotó: Garai Ferenc valamint Győri János és Brandt Gyula gyűjteménye 

Akár már az év vége előtt is bejelenthetik az iszlám állam területei felett felderítő repüléseket végrehajtó német Panavia Tornado ECR vadászbombázók új települési helyét, a mostani törökországi Incirlik helyett. A hat harci és egy tanker/szállítógép mellett a török NATO bázison 240-250 katona is megtalálható. A két ország viszonyában a legnagyobb törést az okozta, amikor idén nyáron a német szövetségi parlament (Bundestag) elsöprő többséggel népirtásnak minősítette az egykori Oszmán Birodalomban 101 éve elkezdett örményellenes mészárlásokat.

Ankara válaszlépése nem sokat váratott magára, az elmúlt hónapokban több alkalommal is akadályt gördítettek a német politikusok légi támaszponton tett látogatása elé. Mivel a repülőtér használata decemberben lejár, nem elképzelhetetlen, hogy Berlinben egy másik támaszpont használata mellett döntenek majd. Az esélyesek között elsőként a britek által is használt ciprusi bázist kell megemlíteni, de talán görög és jordániai repülőterek is szóba jöhetnek.

Az Ukrajnával határos katonai körzetben használták éles bombavetési gyakorlaton első alkalommal a KAB-500-as precíziós vezérlésű bombát az orosz MiG-29SzMT variánsáról. A hat vadászbombázóval végrehajtott gyakorlat életszerűségét azzal is növelték, hogy azok nem a saját bázisukról szálltak fel a bombázandó célok elpusztítására.

Egy további légi fegyver is szerepelt a heti tudósításokban, mégpedig a K-32-es rakéta, melynek a végső szakaszba léptek a fejlesztési munkálatai. A Tuplojev Tu-22M3-as közepes bombázók fegyverzetében megtalálható K-22-es rakéta továbbfejlesztésének tekinthető K-32-es irányítását már GLONASS és a GPS műholdas rendszer is segíti a terepfelismerő rádiólokátor mellett. A bombázóról történő indítás után a K-32-es 40 kilométeres magasságban halad tovább és a földön, vagy vízfelszínen lévő célpontját zuhanásban közelíti meg. Az 1990-es években fejleszteni kezdett K-32-es hatótávolsága 1000 kilométer, sebessége igen magas, 4000-5000 kilométer/óra, így az ellene való védekezés igen nehéz. Szolgálatba állítása 2018 körül várható.

Oroszországban 2108-ra várják az új légtérfelderítő repülőgép, az A-100 Premier első felszállását. A légi és bizonyos földi tesztekre is egy kísérleti példány fog szolgálni, ennek A-100LL (a szovjet/orosz kísérleti gépeknél megszokott „repülő laboratórium” rövidítése) lesz a típusjele. A fedélzeti rendszerek egy Il-476-os teherszállító repülőgép átépített sárkányszerkezetébe kerülnek majd elhelyezésre.

Messze közelebbi dátum is felmerült ezen a héten az orosz légierővel foglalkozó hírekben. Ugyanis a Novoszibirszki Repülőgépgyárban hamarosan elkészül és átadásra is fog kerülni a 100. Szuhoj Szu-34 Fullback vadászbombázó.

Tunéziába megérkezett az első Bell OH-58D Kiowa Warrior felfegyverzett helikopter. A típus 24 használt példányának eladását még idén májusban hagyta jóvá az Egyesült Államok kormánya.

Az amerikai haditengerészet egyik ellátóhajójával ütközött össze a USS LOUISIANA (SSBN 743) OHIO-osztályú rakétahordozó tengeralattjáró. A hajóosztály 18-nak, vagyis utolsónak megépített egysége az USA-Kanada határ és partvidékén található Juan de Fuca szorosban találkozott a felszín feletti egységgel augusztus 18-án. Az ütközés után mind a két hajó saját erőből volt képes befutni honi kikötőjébe.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Hawker Siddeley Harrier T.4.

Jakovlev Jak-130.

Alenia Aermacchi T-346A Master.

Bell-Boeing MV-22B Osprey.

Dassault Super Etendard.

Fairchild A-10C Thunderbolt II.

Panavia Tornado GR.4.

Douglas EB-66E Destroyer.

Dassault Mirage 2000-5Di.

Westland WG-13 Super Lynx Mk88A.

AIDC AT-3.

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon.

MiG-21MF Lancer C.

Boeing CH-47F Chinook.

English Electric Lightning F.6.

Boeing F/A-18F Super Hornet.

Tupoljev Tu-160.

Egy német országgyűlési képviselő, Rainer Arnold újságíróknak nyilatkozva kijelentette, hogy a német hadsereg a Törökországból való kivonulást fontolgatja, mert a török kormány nem engedélyezi a hivatalos látogatásokat az Incirlik bázison.

Tovább olvasom

Izmail Hakki Pekin, a török fegyveres erők volt hírszerző vezetője egy interjú során kijelentette; közvetítőként részt vett egy titkos tárgyalássorozaton, amely a Törökország és Szíria közti kapcsolatok rendezését célozta.

Tovább olvasom

A kanadai CS100-as repülőgép számos technológiai újdonságot tartalmaz.

"Egy hotel - egyébként nyaralókkal teli - halljában vannak egy izraeli városban, Askelónban. Jelenlétük még nekik maguknak sem kellemes. Ezért beszélnek inkább főhadiszállásról. Ez komolyabban hangzik. Mert tulajdonképpen már rég közelebb kellett volna költözniük a bevetési helyhez..." - Gisela Dachs leírása az EU határellenőrzést segítő rafahi missziójáról (Die Zeit, 2006. dec. 16.)

"Valahogy mindig megható, ha az európaiak világhatalmat játszanak. Akkor a külügyminisztereik jelentékeny arckifejezéssel a kamerák elé vonulnak, és úgy beszélnek idegen területekről és azok konfliktusairól, mintha kisgyerekként beleestek volna egy kutatóintézetbe, hogy aztán kevéssel később okoskodó tanácsokat és csinos katonákat küldjenek olyan térségekbe, ahol igencsak ritkán van keresnivalójuk." - Jacques Schuster (Die Welt, 2014. aug. 6.)

Az elmúlt kb. fél évtized során az Európai Unióban tanúi lehettünk olyan különböző jellegű, de egyformán jelentős válságoknak, melyeket itt felesleges részletezni, de annyit kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy markánsan ráirányították politikusok, szakértők, laikusok figyelmét egyaránt azokra a hiányosságokra, ellentmondásokra, melyek az európai integráció és egység nagy projektjét annak megvalósult formájában jellemzik. Ez semmiképp nem elhanyagolható fejlemény, hiszen akár tetszik, akár nem, Magyarországról is el lehet mondani, hogy sorsa immár összeköttetett ezzel a vállalkozással. Ennek ismeretében bizonyára indokolt és jól időzített az első olyan magyar nyelvű kötet megjelenése, amely átfogó képet ad az EU tevékenységének egy relatíve mellékesnek, érdektelennek számító, viszont ma annál több kihívással szembesülő részéről.

[...] Bővebben!

Közös műveleti kiképzést tartottak a Brit Királyi Légierő Hawk típusú repülői a Magyar Honvédség JAS-39 Gripenjeivel augusztus 25-én, Kecskeméten.

Bécsi kutatók rájöttek, hogyan tűnt el hirtelen az ősi maja nagyvárosok lakossága. Pont olyan módon, amit ma Németország kormánya is reális veszélynek tart.

Tovább olvasom

Kelendő az Airbus A330-200MRTT típusa.

Elbúcsúznak az uruguayi Pucara-k.

Binali Yildirim török miniszterelnök szerint a szíriai Jarablus régiót nem csak a terrorszervezetektől, de a kurd milíciáktól is meg kell tisztítani.

Tovább olvasom

A hagyományőrző „nyolcvanhatos”.

A török kormány megfelelő bizonyítékokat szolgáltatott az amerikai félnek ahhoz, hogy az érdemlegesen vizsgálni kezdje Fethullah Gülen kiadásának ügyét.

Tovább olvasom