Évek óta első alkalommal komoly érdeklődés mutatkozik a BAE Systems F-CEV Terrier műszaki harckocsi iránt. A páncélosból eddig csak Nagy-Britannia vásárolt egy kisebb mennyiséget, ezeket 2013 júniusától 2014 augusztusáig át is adták. A 2009-ben megkötött, 386 millió font értékű szerződésben foglaltak szerint a brit cég összesen 60 Terriert adott át a hadseregnek, ahonnan további megrendelések nem érkeztek a vezeték nélküli távirányítással is működtethető műszaki harckocsira. A BAE Systems a legyártott járműveken felül ezért az összegért szimulátorokat és logisztikai csomag is szállított a megrendelőnek.
A Terrier terepen képes lépést tartani a Warrior gyalogsági harcjárművekkel és a Challenger 2-es harckocsikkal, légi szállítását pedig egy A400M Atlas is képes megoldani. A 31,5 tonnás, 6 méter hosszú, 2,5 méter széles és 2 méter magas Terrier kimagasló terepjáró képességgel rendelkezik, kezelőszemélyzete 2 fő, maximális sebessége eléri a 70 kilométer per órát, fegyverzetét egy 7,62 mm-es géppuska alkotja. Mostanában Párizsból érdeklődnek a BAE Systems F-CEV Terrier műszaki harckocsi után, persze jó okkal, hiszen amennyiben Londonban Nexter VBCI gyalogsági harcjárművek és/vagy a CAESAR önjáró tarackok beszerzése mellett döntenének, Franciaország a műszaki páncélosból szerezne be néhány darabot.
Spanyolországban az eddig megrendelt 22 darab NHIndustries NH90 TTH szállítóhelikopter mellé továbbiakat is be fognak szerezni, egy szeptember eleji döntés értelmében. Az első megrendelésre került példányokból eddig nyolcat vett át a spanyol haderő. Az idén Katarból befutó 28 darabos megrendelést nem múlja felül a spanyolok 23 darabos újabb beszerzése, de ebben az évben mégis a második legnagyobb megrendelésnek számít. A helikoptereket az NHI konzorciumi tag, az Airbus Helicopters Albacete-i létesítményében szerelik össze.
A Lockheed Martin bejelentette, hogy hamarosan elindítja 85 darab görög F-16-os vadászbombázó Blokk 70/72 Viper szintre történő frissítési programját. Az első két év a mérnöki tervezési munkát fogja felölelni, a harmadikban elkészül az első prototípus, míg a negyedikben már kezdetét veszi a görög pilóták átképzése.
Oroszországi hírek szerint a T-14 Armata harckocsi egy újfejlesztésű, harckocsiágyúból indítható irányított rakétát is kapott. A lézeres félaktív irányítású fegyver a 9K119M Reflex-M fegyveren alapul, de a tandem páncéltörő fejrész hatásosságát megnövelték. Továbbá a cserélhető fejrésznek köszönhetően a felhasználási köre is bővült. Az 5 kilométeres hatótávolságú, 125 milliméteres átmérőjű rakéta képes eltalálni akár 70 kilométer per órás sebességgel haladó célpontokat is. A jövőben szeretnék növelni a fegyver helikopterek és repülőgépek elleni alkalmazhatóságát is az orosz mérnökök.
Ez év végén, vagy a következő év végén aláírásra kerülhet majd a Berijev A-100 Premier légtérfelderítő repülőgépekről szóló szerződés Moszkvában. A légi és bizonyos földi tesztekre is egy kísérleti példány szolgál, ennek A-100LL (a szovjet/orosz kísérleti gépeknél megszokott „repülő laboratórium” rövidítése) a típusjele és már egy ideje végzi a légi próbákat. A fedélzeti rendszerek egy Il-476-os (Il-76MD90) teherszállító repülőgép átépített sárkányszerkezetébe kerültek elhelyezésre.
Kuvaitban a 2018-as 2019-es pénzügyi évben sikerült elkülöníteni 1,1 milliárd dollárt, amit a Eurofighter Typhoon vadászbombázók beszerzésére szeretnének fordítani, ugyanis eddig a szükséges anyagi fedezet nem állt rendelkezésre a gépek megvásárlására.
Múlt héttől Kelet-Franciaországban már folyik a francia Dassault Rafale vadászbombázókra szóló átképzés az indiai légierő tagjainak. Az első csapatot egy pilóta, egy mérnök és négy technikus alkotja, akik a Saint-Dizier légibázison ismerkednek meg a típus rejtelmeivel. Az elkövetkező hónapokban további csoportok is érkeznek majd Franciaországba Indiából, hiszen az első indiai gépek leszállítási időpontjaként 2019 szeptembere van meghatározva, míg az első négy gép a következő év elején készül majd el. Az első rendelési csoportot alkotó 36 gépet 2022 áprilisáig fogják leszállítani Új-Delhi számára.
Ezek az új francia vadászbombázók az Ambala és Hasimara közelében lévő támaszpontokra fognak kerülni. Felszereltségükben jelentős eltérését fognak majd mutatni az eddig gyártott Rafale-okhoz képest, így képesek lesznek magasan fekvő repülőterekről is biztonságosan üzemelni (hajtóművet indítani), a repülési adatrögzítők adattárolási ideje 10 órás időtartamra kerül kibővítésre, új lesz a sisakkijelző, az alacsony frekvenciatartományban működő zavarórendszer, a vontatott radarcsali és a rakéták indítására, valamint a radarbesugárzásra figyelmeztető rendszerük is. Az ezen rendszerek légi próbapadjaként funkcionáló Rafale, az RB008-as kétüléses variáns, a múlt hónapban már végre is hajtotta első repülését. Az újdonságok tesztelése 67 hónapon keresztül fog tartani és amennyiben az új képességekkel igazolták megbízhatóságukat, csak azután kerülnek majd beszerelésre a többi repülőgépbe is.
Indiában az Arjun Mk II-es harckocsik minél előbbi gyártásának megkezdése érdekében több civil vállalkozást vontak be az építésbe. A megrendelésre került 118 darab harckocsi páncéltestének és tornyának előállítási jogát a Reliance Infra nyerte el még 2017-ben. A cég nemrégiben jelentette, hogy a tervezethez képest hat hónappal előbb kész az első páncéltest és torony átadására. Indiában igencsak nagy vargabetűket tesz az Arjun harckocsik fejlesztési és továbbfejlesztési programja is. A tavalyi év vége felé úgy tűnt végképp vége a programnak és letesznek az Arjun harckocsik nagyobb mennyiségben történő rendszeresítéséről, ugyanis már lassan el fog indulni egy 1770 harckocsi beszerzését eredményező program. A szovjet/orosz T-72-ek utódjának szánt járművel szemben követelmény a hazai gyártás, a több alváltozat (műszaki, önjáró tarack, hídvető stb.) megléte, az elkövetkező 40-50 év során el nem avulás, a percenként 6-8 lövés leadására képes 120, vagy 125 milliméteres löveg, amelyből irányítható rakéták is indítható, valamint a nagyjából 50 tonna körüli tömeg. Éppen ez utóbbi elvárás volt amit sikerült a döntéshozókkal elfogadtatni, vagyis a továbbfejlesztett Arjun Mk II-es tömege elfogadhatóvá vált akár 68 tonnásan is.
Ennek köszönhetően a tavalyi évben prognosztizált hét évvel későbbi hadrendbe állítás időpontja is előrébb kerülhet. Akkor ugyanis úgy tűnt, hogy az elvárások miatt jelentősen át kell tervezni a páncéltest és a torony szerkezetét, továbbá a védelmi szint megtartása mellett új, könnyebb páncélzat alkalmazása is szükségessé válna a harckocsi 68,6 tonnás tömegének csökkentése érdekében. Éppen a páncélos nagy súlya az, ami leginkább a döntéshozók nemtetszését kiváltotta az idestova 35 éve futó fejlesztési és gyártási program legutóbbi lépésének eredményeként. Igazán elfogadható eredményt pedig ideje lenne felmutatni, hiszen több száz T-72-es harckocsi cseréje pár éven belül időszerűvé fog válni és erre mi sem lenne jobb megoldás, mint egy hazai ipar által gyártott páncélos.
Az Arjun harckocsi Mk I-es változatából 124 példány került rendszeresítésre két páncélos ezred a (43. és a 75. kötelékében), míg a továbbfejlesztett Mk II-es változatból szintén alig több mint 100 darabos megrendelést sikerült eddig realizálni. Ezzel szemben az orosz T-90-es változataiból majd 1000-es nagyságrendű beszerzésről beszélnek. A problémákat tetézte, hogy 2015-ben újra alacsony szintre zuhant a helyi fejlesztésű Arjun MK I-es harckocsik hadrafoghatósága. A 124 páncélost, akárcsak pár évvel ezelőtt, ismét a kevés cserealkatrész döntötte le lánctalpáról. A helyzet megváltoztatásra már 2016 áprilisának végén felállítottak egy bizottságot, de a páncélos jó hírének ez az eset sem tett jót. Az izraeli Israel Aerospace Industries (IAI) által gyártott LAHAT páncéltörő rakéta integrációs programját az Arjun Mk II-es harckocsik esetében szintén felfüggesztették három évvel ezelőtt. A 13 kg-os LAHAT a harckocsi lövegéből indítható útnak és félaktív lézeres irányítással vezérelhető a maximum 8 km-re lévő célba. A továbbfejlesztett Arjun Mk II-es harckocsival végzett próbák során a 16 nagyobb és 56 kisebb változtatást felvonultató páncélossal mintegy 60%-os eredményt értek el. A legtöbb hiányosság a löveg tűzvezető rendszerében és az izraeli eredetű LAHAT csőből indítható páncéltörő rakétánál volt.
A lövések pontosságának növelését helyben orvosolják, azonban a LAHAT indítását követően megmaradó nagy mennyiségű füst esetében a gyártó, az Israel Aerospace Industries segítségét próbálták meg igénybe venni. Pótlására három éven belül terveztek kifejleszteni egy hasonló képességekkel bíró rakétát, amiről nem sokat hallani a sajtóban. Meg kell jegyezni, hogy Indiában az eddig elvégzett tesztek alapján elégedettek a helyi gyártású Arjun Mk II-es harckocsikkal. Tűzgyorsaságban, találati pontosságban felülmúlja a T-72-es, T-90-es harckocsikat, akárcsak mozgékonyságban, azonban 67 tonnás súlya nem teszi majd lehetővé a Pakisztánhoz közeli térségben történő alkalmazását. A térségre jellemző csatornák és folyók szabdalta terület és az itt található hidak teherbírása lehetetlenné teszi az Arjun Mk II-es hatékony alkalmazását. Így az esetleges pakisztáni páncélosokkal vívott harcok során az indiai T-72-esek és T-90-esek nem számíthatnak az Arjun-ok tűzerejére. Légi szállítása csak a C-17-es Globemaster III-asok segítségével valósítható meg. Mindezek miatt a 124 MK I-es mellett nem is olyan rég még csak 118 MK II-es beszerzésével számoltak Új-Delhiben.
Az Arjun Mk II-es egyik legfőbb erényének a lövegcsőből indítható izraeli eredetű LAHAT félaktív lézervezérlésű páncéltörő rakétát tartották, bár a helyi gyártású 120 mm-es löveghez – mely állítólag minden paraméterében felülmúlja a szovjet-orosz lövegeket - több, szintén helyi fejlesztésű lőszer bevezetése is várható. Az egyik ilyen a thermobarikus lesz, mely intenzív nyomáshullámmal fog pusztítani. A szintén helyi gyártású reaktív páncélzat elemei azonosak lesznek a T sorozaton használtakkal, ezeknek állítólag jobbak a védelmi képességeik, mint a szovjet-orosz vetélytársaiknak. A védelem növelésében számítanak az izraeli Trophy rendszerre is, valamint jelentős mennyiségű aknakifordító ekét is beszereznek a harckocsik részére. Ezek (reaktív páncélzat + Trophy rendszer + aknakifordító eke) azonban jelentős, 3 tonnányi pluszsúlyt fognak jelenteni, éppen ezért az Mk II-esek felfüggesztését úgy módosították, hogy az megbirkózón a 70 tonnával is. Szintén az aknák elleni védelmet szolgálja az, hogy a vezető ülését sok páncélozott szállító harcjárműhöz, gyalogsági harcjárműhöz, az MRAP-ekhez hasonlóan a járműtest felső részéhez rögzítik a fenékpáncél helyett, az aknarobbanáskor keletkező sérülések csökkentése végett.
A megnövekedett tömeg miatt megváltoztatták a lánctalp szélességét és a sebességváltó áttételét is, ennek következtében az Mk I-es 72 km/h-s végsebességhez képest az Mk II-es végsebessége 58 km/h-ra csökkent. A módosított áttételezésből adódó nagyobb nyomatéknak köszönhetően azonban a változatlanul hagyott motor mellett javult a páncélos gyorsulása és nem emelkedett jelentősen az üzemanyag-fogyasztása. Negatívumként említhető viszont az Mk I-es és talán majd az Mk II-es estében is az alacsony legyártott mennyiségből adódó gyenge alkatrész ellátottság. Ezt a problémát megpróbálták orvosolni, bár ha további megrendelések nem futnak majd be az Arjun-okra a viszonylag kis mennyiség még okozhat majd gondokat a jövőben. A távlati tervekben az Arjun alvázán műszaki harckocsi, 155 mm-es önjáró tarack, illetve hídvető harckocsi is megvalósulhatna, ezzel jelentősen könnyítve az alkatrész ellátottságot.
Mivel április és augusztus között sikerrel vették a csapatpróbákat, megkezdődhet a dél-koreai Hyundai Rotem által 2012 és 2016 között a dél-koreai hadsereg igényeinek megfelelően kifejlesztett KW2 Scorpion WAV (régebben K808) lövészpáncélosok gyártása. Szöul terveiben 600 darab lövészpáncélos beszerzése szerepel az elkövetkező évek alatt, ezekből 500 darab lesz a 8x8-as kerékképletű variáns. A hegesztett acélpáncélzatú 20 tonnás 8x8-as kerékképletű KW2 Scorpion WAV új variánsát 2017 végén mutatták be. Az alapverziónak tekinthető változat kétfős legénysége mellett tíz lövész szállítására képes gyalogsági harcjármű fegyverzetét egy 30 milliméteres gépágyú és egy 7,62 milliméteres géppuska alkotja. A KW2 közúti sebessége elérheti a 110 kilométer per órát, míg vízben 10 kilométeres óránkénti sebesség elérésére képes.
„Kistestvére” a 16 tonnás 6x6-os kerékképletű KW1 (régebben: K806), elsősorban felderítésre szolgál. Szintén kétfős legénység mellett tízfőnyi lövész szállítására képes. Fegyverzetét egy 40 milliméteres automata gránátvető és egy 7,62 milliméteres géppuska alkotja. Pár évvel ezelőtt bemutatásra került a rakétás páncélvadász változat is, ami egy távirányítású fegyverállványon elhelyezett 30 milliméteres gépágyúval, valamint a gépágyútól balra két Raybolt irányított páncéltörő rakétával került felszerelésre, továbbá egy 120 milliméteres önjáró aknavetővel ellátott változatot is kifejlesztettek. Várhatólag a páncélosokból évente 100 darab fog elkészülni.
Szeptember 4-én az első acéldarab vágásával kezdetét vette Thaiföld első S26T dízel-elektromos támadó tengeralattjárójának építése. Ezt Kínában végzik, lévén ez a kínai Type 41-es YUAN-osztályú tengeralattjárók módosított verziója. A Type 41-es YUAN-osztály már-már a LADA-osztály színvonalát közelíti meg. A Type 41-es tengeralattjárók megjelenésükben és a rajtuk alkalmazott technológiai megoldásokban egyre inkább kezdenek különbözni a szovjet/orosz KILO elődöktől, ami a Type 41-nél már igazán szembetűnő, bár az eredetet nem lehet letagadni. Évekkel ezelőtt még arról szóltak a hírek, hogy a Type 41-esen alkalmazott levegőfüggetlen meghajtás még nem veszi fel a versenyt a nyugaton alkalmazott két-három hetes üzemelést lehetővé tevő társaival, de folytak-folynak a fejlesztések és ezek bizakodásra adnak okot a flotta vezetésében. Mindenesetre a S26T (T=Thaiföld) variánsból három egység fog megépülni, vízkiszorításuk 2600 tonna, hosszuk 77,7 méter, törzsátmérőjük 8,6 méter, merülési mélységük 300 méter, fegyverzetük 16 torpedó, vagy 30 akna, illetve ezek kombinációja lehet.
Akár közös harckocsikat érintő beszerzés is megvalósulhat a Fülöp-szigetek és Banglades vonatkozásában. Ugyanis a két állam lépéseket tett a török FNSS és az indonéz PT Pindad által kifejlesztett Kaplan MT közepes harckocsi rendszeresítésére. A gyalogsági harcjárműből fejlesztett páncéloson mindössze 2014-ben kezdődött el a közös munka, aminek eredménye egy elektronikus vezérlésű sebességváltóval ellátott, minimum 20 LE/tonna arányt felmutató, minimum 450 kilométeres hatótávolságú harckocsi lett. A 3 fős személyzetű páncélos legnagyobb sebessége 70 kilométer per óra, fegyverzetét egy CMI (Cockerill Maintenance & Ingenierie SA Defense) Cockerill 3105 toronyba szerelt, csőszájfékkel ellátott 105 milliméteres löveg alkotja, de egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska is helyet kapott a toronyban. Indonéziában jól haladnak a hadrendbe állítás felé vezető úton, a prototípusokkal végzett próbák sikerrel zárultak. Fülöp-szigetek és Banglades országonként 40-50 Kaplan MT közepes harckocsi megvásárlását fontolgatja.
Japán az eddig megrendelt négy Northrop Grumman E-2D Advanced Hawkeye légtérfelderítő repülőgép mellé további kilencet is megvásárol. Washington hozzájárult a beszerzéshez, aminek becsült költsége 3,135 milliárd dollár lesz, amennyiben azt a Kongresszus sem vétózza meg. Az Egyesült Államok haditengerészete után a világon a második legnagyobb Hawkeye alkalmazó Japán, ahol 1983-tól kezdve, jelenleg is 13 E-2C Hawkeye repülőgépet alkalmaznak, négy Boeing E-767-es mellett. Az E-2C a Japán által első ízben 2014-ben megrendelt E-2D régebbi változata. A mostani 9 géphez huszonnégy Rolls-Royce T56-A-427A hajtóművet és tíz Lockheed Martin AN/APY-9 AESA antennával ellátott rádiólokátort vásárolnak meg, számos tartalék alkatrész mellett. A Tokió által beszerzendő példányok szárnyába üzemanyagtartályok kerülnek elhelyezésre, amik az amerikai haditengerészet gépeiben (az eddig átvett 31-ben, valamint a megrendelt 24-ben és további opcióként szereplő szintén 24-ben) nincsenek, így repülési idejük 5 óráról, 8 órára növekedik.
Washingtonban eldöntötték, új jelölésrendszert vezetnek be az M1A2 Abrams harckocsik SEPv3 és SEPv4 továbbfejlesztési lépcsőinek. Teszik mindezt azért, mert az eddig alkalmazottak nem jelzik kellőképpen a továbbfejlesztések fontosságát. Éppen ezért augusztus végétől a 2017 októberétől már a csapatoknál is megtalálható SEPv3 korszerűsítésen átesett páncélosok a M1A2C, míg az eddigi SEPv4 modifikációk a M1A2D megjelölést fogják viselni.
A héten elnyert 51 millió dollárnak köszönhetően a Lockheed Martin hozzáfoghat az AGM–158 JASSM csapásmérő robotrepülőgépének legújabb változatának fejlesztéséhez. A JASSM-XR (Joint Air-to-Surface Standoff Missile Extreme Range), vagyis tovább növelt hatótávolságú modifikáció fejlesztési szakasza várhatóan 2023. augusztus 31-ig befejeződik majd be az Amerikai Légierő részére. A JASSM-XR-el szemben elvárás az 1600-1800 kilométert elérő, vagy azt meghaladó hatótávolság, akár majd egy tonnás tömegű bunkerromboló fejrésszel is felszerelve. Mindebből következik, hogy az új fegyver igencsak termetes és súlyos lesz, tömege várhatólag 2000 kilogramm körül fog alakulni, ezért majdani alkalmazására csak a nagyobb fegyverterheléssel rendelkező típusok (F-15E, B-1B, B-2, B-21, B-52) lehetnek képesek.
Szeptember 15-én kezdődtek volna el a Lockheed Martin F-35-ös fedélzetén a legújabb, immáron teljes körű bevethetőséget garantáló Block 3F szoftvercsomag próbái. Csakhogy az igen összetett program nem áll készen a bevezetést megelőző tesztelés megkezdésére. A nem teljesen részletezett hibasor alapján gondok vannak az AIM-120 AMRAAM légiharc-rakéták alkalmazásával, az üzemeltetési háttér megkönnyítésére megalkotott ALIS (Autonomic Logistics Information System) szoftver továbbra sem képes ellátni feladatait az elvártak szerint, számos esetben emberi beavatkozás vált szükségessé. Valamint a gépágyúval végzett földi célpontok elleni lövészetek során is problémát adódtak a Block 3F szoftvercsomaggal, aminek így a tesztelése várhatólag további két hónapot fog késni.
NETARZENÁL GALÉRIA
Agusta-Westland HH-101A Caesar
Fairchild A-10A Thunderbolt II
General Dynamics F-16C Fighting Falcon
Lockheed Martin F-35A Lightning II
General Dynamics F-111E Aardvark
Agusta-Westland EH-101 Merlin Mk.512
Kedves hallgatók! Hosszú szünet után podcastunkban ismét élménybeszámolóval jelentkezünk, ezúttal dél-angliai hadimúzeumokról. Az adás letölthető innen, a korábbi adások pedig innen. Jó szórakozást!
A Magyar Honvédség immár 14 éve rendelkezik olyan alakulattal, amelyre a különböző szintű alegységek, a hazai és külföldi szerepvállalásban résztvevő szervezetek erő az erő elleni kiképzésénél van szükség. A nemzetközi környezetben OPFOR-nak (Opposing Force) nevezett ellenerő század az MH Bakony Harckiképző Központ alárendeltségében működik.
A század létrehozása a honvédségen belüli kezdeményezés volt, abból a célból, hogy a magyar katonák kiképzési foglalkozásai a valós helyzetekre minél jobban hasonlító, azokat a lehető legjobban szimuláló körülmények között történhessenek, vagyis legyen egy olyan jól felkészült ellenséges erő, amely „vissza is lő”.
Az első lépések Tóth Csaba Albert százados nevéhez fűződnek. Az ellenerő század létrehozása 2004-ben az ő vezetésével kezdődött. A NATO-n belül alapvetően nincsenek az OPFOR tevékenységére vonatkozó egységes szabályzók, minták azonban vannak, amelyeket minden hadsereg figyelembe vehet, amikor a saját elvárásainak megfelelően kialakítja az ellenerő-képességet. A magyarok a németországi Hohenfelsben lévő központ, a JMRC (Joint Multinational Readiness Center) mintáját követték a hazai OPFOR-képesség létrehozásakor. Ugyanakkor alakult meg Várpalotán a Szimulációs Gyakorló és Kiképző Központ (SzGyKK) is.
A Magyar Honvédség ellenerő százada alapvetően két szakaszra épül, egy harckocsi szakasz megerősítésével. A század ugyanazokkal az eszközökkel rendelkezik, amelyeket a honvédség lövész és harckocsizó alakulatainál is rendszeresítettek. A kézifegyverek vonatkozásában ez a P9RC pisztolyt, a KGP-9 géppisztolyt, az AK-63-as gépkarabélyt, a PKM géppuskát és az SZVD távcsöves puskát jelenti, a járművek tekintetében pedig a BTR-80-as harcjárművet, a T-72-es harckocsit, az URAL teherautókat valamint az UAZ és Mercedes MB1017-es terepjárókat.
Azzal, hogy a létrehozása óta eltelt 14 évben a század rendszeres résztvevője volt minden fontosabb gyakorlatnak vagy kiképzési feladatnak, és szinte a honvédség valamennyi alakulatának biztosította az ellenséget, olyan hírnévre tett szert, amely az ország minden részéről vonzza a jelentkezőket. Az ellenerő századhoz ugyanazokkal a feltételekkel lehet jelentkezni, mint a honvédség lövész és harckocsizó alakulataihoz, rájuk szabott külön szabályzó vagy kiválasztó tanfolyam nincs. A jelentkező pályakezdő is lehet és akár teljes katonai pályafutását ellenerős katonaként töltheti. A szakemberek véleménye azonban az, hogy nem szerencsés, ha valaki egy bizonyos idő eltelte után is ugyanott, ugyanabban a beosztásban teljesít szolgálatot. A kiégést megelőzendő kívánatos, hogy idővel más beosztásba kerüljön, arról nem beszélve, hogy egy harcoló századról van szó, ahol szolgálni komoly fizikai kihívást jelent. Egy bizonyos kor felett emiatt is szükségszerű a váltás egy kevésbé megterhelő beosztás irányába.
A magyar OPFOR egy szerteágazó feladatrendszerrel rendelkező század. Mindennapjaik a gyakorlatok függvényében alakulnak. A nagyobb gyakorlatok elsőbbséget élveznek, de más jellegű feladatokon - missziós felkészítésen, záró gyakorlatokon, különböző tanfolyamokon, bemutatókon - is részt vesznek a század katonái. Kiképzésük a hazai irányelvekre és követelményekre valamint más hadseregekben alkalmazott eljárásokra épül. A misszióban lévő magyar katonák olyan területen szolgálnak, ahol az aszimmetrikus hadviselés elemeivel kerülhetnek szembe, felkészítésük is eszerint történt, de a honvédelmi feladatokra felkészítő gyakorlatok során az OPFOR eddig is a hagyományos, szimmetrikus harceljárásokat alkalmazta. Ezek száma, követve a világban végbemenő változásokat, némileg növekszik.
A legfontosabb az ellenerős tevékenység, tehát az ellenség eljátszása, amelynek során a század képes reguláris és irreguláris erőként, szervezett terrorista csoportként vagy gerilla harcmodorban harcoló csoportként tevékenykedni, vagy akár a műveleti területen élő polgári személyeket, lakosságot szimulálni. A sikeres alájátszás kulcsa, hogy a gyakorlatoknak legyen tétje, vagyis a találatokat jelző MILES 2000 lézeres szimulációs eszköz vagy paintball segítségével minél valósághűbb környezetet teremtsenek a végrehajtóknak. Ugyancsak ezt a célt szolgálja a különböző egyenruhák, félkatonai vagy civil öltözékek viselése, megkülönböztetve az ellenerő katonáit a felkészülő állománytól.
A gyakorlatok és kiképzési feladatok során azok jellege határozza meg, hogy az ellenerőnek milyen kompetenciával, létszámmal, fegyverzettel illetve harcmodorral kell rendelkeznie. Az úgynevezett incidenslista szabályozza és pontosan előírja az elvárt OPFOR-tevékenységet, hogy mikor, hol, hány fővel és pontosan mit kell végrehajtani. Ezt az incidenslistát a gyakorló vagy vizsgázó állomány természetesen nem ismerheti. Egyes feladatok időben és térben is nagyobb mozgásteret biztosítanak az ellenerő katonáinak. Ezek során mutatkozik meg igazán az OPFOR szakmai tudása és leleményessége, amely sok esetben kellemetlen meglepetést okoz a „jó fiúknak”. Ezt a mozgásteret a gyakorlat vezetése határozza meg. A gyakorlatok során végrehajtott feladatok kiértékelése nem tartozik az ellenerő század feladatai közé, de a bevetés utáni megbeszélésen (AAR - After Action Review) részt vesz az OPFOR rangidőse is, aki megoszthatja az észrevételeit.
Amíg nem volt ismert az ellenerő század, addig a felajánlás volt a jellemző, de ma már sokfelől érkezik megkeresés azzal, hogy vegyenek részt az adott alakulat gyakorlatain. A század egyelőre csak itthon működik, de a szándék megvan arra, hogy külföldi gyakorlatokra szóló meghívásnak is eleget tegyenek. Bár az ellenerő század a nemzetközi gyakorlatokat vagy akár az egyes kötelékeket is kiszolgálja, nem került NATO felajánlásra, ezért esetükben nincs szükség NATO minősítésre és ellenőrzésre sem.
*
Harckiképzés házon belül
Mivel napjainkban a harc egyre inkább áttevődik a településekre és városokba, nagyon fontos hogy erre is ki legyenek képezve a katonák. Szeptember elején, egyhetes elméleti felkészülés után a különböző harceljárások közül az egyik legtöbb koordinációt igénylő, legkomplexebb harceljárás, az épületharcászat alapvető fogásait gyakorolták a katonák a Magyar Honvédség újdörögdi gyakorlóterén felépített Romvárosban.
Az állomány a klasszikus négyfős csoportokban dolgozik. A legfontosabb az, hogy először mindenki megtanulja a helyét és a szerepét ebben a csoportban, ezért a parancsnokok igyekeznek a négy embert állandóan együtt mozgatni. Sok az új ember, nekik az alapokat kell megtanulniuk. Erre most három napjuk van. Két hét gyakorlás lenne az ideális, az hozná el azt a jártasságszintet, hogy a csoportok tagjai összeszokhassanak és bízzanak egymásban.
Az épületen belül rövid fegyverekre, pisztolyra, géppisztolyra, karabélyra van szükség valamint sörétes fegyverekre az ajtók nyitására, vagy más akadály megszüntetésére. A katonák paintballal, védőfelszerelésben gyakorolják a mozzanatokat, először csak elpróbálva azokat, majd élesben, festékpatronokkal is megismételve. Láthatóan a korábbi gyakorlások alkalmával sem takarékoskodtak a patronokkal, a fűben mindenhol elhasznált festékgolyók hevernek.
A szakasz tűztámogató illetve rohamozó csoportokra oszlik. Először a tűztámogató csoport helyezkedik el a gyakorlásra kijelölt épület közelében, egy bokrokkal övezett mélyedésben. Feladatuk, hogy tűztámogatást adjanak a rohamozóknak, és megelőzzék, hogy az épületben már elhelyezkedett ellenerő az ablakon kilőve veszteséget okozzon az épületbe behatolóknak. Csak a vezényszavak hallatszanak, miközben a mozzanatokat gyakorolják a katonák. Miután a rohamozók elérik az épületet, csatlakoznak a tűztámogatók is és ezzel már három négyfős csoport van az épületben.
A neheze most kezdődik. Az igazi nehézség a szűk terep, a szobák, folyosók, lépcsőházak rendszere, ahol számos olyan akadályba ütközhet az állomány, amely akadályozza a feladat végrehajtását. Például az ellenerőbe. A vezetés decentralizált, nagyon nehéz századparancsnoki szemmel átlátni a benti tevékenységet, ezért a négyfős csoportokat irányító csoportparancsnokoknak nagy a felelősségük illetve sokkal nagyobb döntési jogkörük van.
A Romváros épületei csupasz szerkezetek, nyílászárók nélkül. Odabent is esik, a katonák a nyakukba csurgó víz alatt, tócsákba lépve haladnak előre, illetve fel a lépcsőházban. Nem tudhatják, hogy melyik helyiségben, melyik zugban várja őket az ellenerő. Őket leküzdve kell továbbhaladni helyiségről helyiségre. Időnként megáll a mozzanat, a parancsnokok értékelik a látottakat, majd folytatódik az előrenyomulás addig, amíg felérnek a tetőre. Fent újabb értékelés a szakadó esőben, és a négyes csoportok már indulnak is vissza, ezúttal lefelé gyakorolva. A földszint felé haladva is megáll a mozzanat, újabb értékelés és mennek tovább lefelé a szűk lépcsőházban. Ezt még néhányszor elgyakorolják, kiegészítve azzal, hogy az egyik csoport az épületet kívülről is ellenőrzi. (Az sem kerüli el a figyelmüket, hogy egy fotó kedvéért egy pillanatra kihajolok az egyik első emeleti ablakon.)
Ezután az éles feladat következik, szigorúan védőfelszerelésben, mert most már a paintball fegyvereket is használni fogják. Az épületet rohamozó csoportokat az ellenerő fogadja az emeleti ablakokból tüzelve. A gyakorlás miatt hangos vezényszavakkal haladnak előre, de fontos, hogy ameddig tudnak, csöndben végezzék az előrenyomulást. Amint elkezdődik a tűzharc, ennek már minimális a jelentősége. A városharcászatban minden fegyvernemre szükség van. Fontos szerepük lehet a harckocsiknak, harcjárműveknek azzal, hogy ellátják a külső biztosítást illetve a tetőket, ablakokat folyamatosan nagy tűzerő alatt tartják.
Odabentről szinte szünet nélküli fegyverropogás hallatszik, zajlik a harc az ellenerő és a rohamozók között. A való életben zárt ajtókkal, ablakokkal és bútorzattal is szembesülhet a behatoló katona. Hatalmas előnye vannak annak, aki védekezik és tudja, hogy jön a támadás, mert kialakíthat egy védelmi vonalat magának, bombákat, aknákat, csapdákat tud elhelyezni oda, ahonnan a támadást várja. Ezért a műszaki katonáknak is bőven van dolga.
*
Akik szeptember elején gyakorolták az épületharcászatot, csak jövőre jöhetnek ismét, mert az ellenerő század a nagy gyakorlatoknak rendeli alá a saját kiképzését. Vannak persze átfedések, hiszen a gyakorlatokon való alájátszás adja a kiképzés felét. Ott is kaphatnak olyan feladatot, hogy hatoljanak be egy épületbe, de az már nem lesz annyira komplex, mint amit saját magunknak szerveznek.
* * *
Fotó: Pintér László / MH Bakony Harckiképző Központ, Szórád Tamás
A NATO ma rendhagyó médiaúton mutatta be, hogy miként is áll a szövetségi Air Policing helyzete, különös tekintettel a déli régióra. A meghívott vendégek a belga Légi Komponens 15. ezredének Airbus A321-esén ülve tapasztalhatták meg a gyakorlatban is az egyetlen állandó éles misszió működését: a Brüsszelből felszálló gép DEU-CZE-SK-HUN-(SLO)-CRO-ITA-FR-ESP-FR-UK-BEL sorrendben részesült a QRA erők "gondoskodásában". Az "elméleti foglalkozásra" pedig az útvonal nyugati végpontján, Torrejonban, a NATO két megmaradt statikus légi hadműveleti központjának (CAOC) egyikében került sor, a parancsnok, Rubén Servert tábornok briefingjével. Mint mindig, a látványos légi rész mellé tegyük hozzá, hogy mindezt a rt és C2 elemek jóvoltából is.
Titánék ellenfényben, mögöttük a Balaton keleti medencéje a tihanyi félszigettel.
Ez pedig már egy kép a torrejoni HÁP munkaterméből, hogy miként is festett az elfogás a légihelyzetképen, illetve a magyar Gripenek szemszögéből (mellesleg fényhelyesen :-). Értelemszerűen a kijelző meg van szűrve, csak a téma szempontjából releváns szereplők láthatóak: a Titan géppár, gépünk, a belga A321 plotjai, Szlovákia fölött pedig az előző elfogók, a Szliácsra visszatérő MiG--29-esek.
Az "ellenőrző cél" indulás előtt az állóhelyen Melsbroekben (ez tulajdonképpen a Zaventem nemzetközi repülőtér katonai célú túloldala)...
...illetve továbbinduláskor TJ-ben. Nosztalgikus, de helytelen a felfestés: 2002 óta nincs Belga Légierő, csak belga Légi Komponens.
Rubén tábornok az Airbus fedélzetén, valahol Európa felett nyilatkozik a brüsszeli tudósítóknak.
Útvonalunk. Amint látszik, az elfogások többsége a Torrejon AOR-jébe, kisebbsége Uedemébe esett.
És akkor az in medias res kezdés után jöjjenek a dolgok megtörténtük sorrendjében. A felszállás után először német Eurofighterek fogtak el minket a TaktLwG 74-től (korábbi Mölders Jadgeschwader)...
...két IRIS-T-vel függesztve.
A következők a sorban a cseh 211. század Gripenjei voltak...
...még mindig az AIM-9M-mel, de immár a törővégen.
Szliácsi MIG-29AS a szárnyvégen...
...és fegyverzete, két darab R-60-as.
Ahogy - már Szlovénia felett - déliesebb lett az irány, a fixen balkísérő kecskeméti géppárt végre nem szembe- hanem súrolófényben fotózhattuk.
Ahogy egy jó ideje, továbbra is 2xAIM-120C-5. Az Európa felett ezen a repülésen fotózott tíz légierő tizenhárom különböző keszi konfigurációja közül egyedül a magyar nem rendelkezik Fox 2-vel.
A horvát MiG-21biszek közül a vezér, mely közel jött, sajnos szintén a standard eljárást követte, és balról kísért, nappal szemben.
Itt is 2xR-60 volt a függesztmény.
Az olaszok még arra is ügyeltek, hogy az egyik gép a grossettói 4. Ezredből való legyen...
...a másik pedig Gioia del Colléból, a 36. Stormóból érkezzen.
Az olaszok 1-1 radaros-infra aszimmetrikus QRA konfigurációjának története az F-104-estől (Aspide, AIM-9) az F-16ADF-en (AMRAAM, AIM-9) át az EF-2000-ig tart. Itt a jobb külső szárnytartón lévő AIM-2000 IRIS-T...
....itt pedig a bal elülső törzs alattin lévő AIM-120C.
A dél-francia elfogónk egy Mirage 2000C single ship volt Orange-ból bombázóbevetés-jelvényekkel...
....és szimmetrikus 2xMagic-2 függesztménnyel.
Torrejonhoz közeledve az ottani Ala 12 EF-18A+ gépei vártak ránk, ők is ragaszkodtak a bal oldalhoz.
Mindkét törővégükre egy IRIS-T-t függesztettek.
A CAOC régi épülete, közvetlenül az állóhelyek mellett, melyet néhány éven belül, ha az ACCS elkészül egy nemrégiben befejezett újra cserélnek.
A déli régióért felelős légi hadműveleti központ címere az eligazítóterem szószékén.
A szolgálatban lévő váltás a munkateremben.
Továbbindulás után már az Ala 15 fogták el az Airbust. Ez a készültségi pilóta a műszerfal tetejére kitette a spanyol lobogót.
Pillantás a kísérőre a pilótafülkéből.
Ez már az atlanti-parti francia elfogók egyike, a Mont-de-Marsanban állomásozó Lorraine század (3/30) Rafale C-je 2-2 MICA-EM/IR konfigurációval.
Itt pedig a másik, az EC.01.002 egy Mirage 2000-5F-je Luxeuilből ugyanazzal, de a radaros rakéták esetében "átlós aszimmetrikus" függesztéssel.
A La Manche-hoz érve az RAF is megjelent egy századjelvény nélküli Typhoon FGR4-essel. A nap folyamán ez volt az egyetlen gép, ami teljes javadalmazás rakétával (4x120C, 4xASRAAM) repült.
Végül a belga F-16MLU géppár - futót is nyitva - a zaventemi/melsbroeki küszöbig elkísérte A321-esünket az esőfelhőkön keresztül.
Mi a furcsa ezen a konfiguráción?
Zord
A tveri 224. repülőegység An-124-esének gyomrában ma hazaérkezett Kecskemétre a honvédség első négy Mi-24-ese (2V + 2P), melyet Oroszországban, a Vertoljoti Rosszii pétervári 419. ARZ-jében nagyjavítottak és bizony...tényleg korszerűsítettek. Újabb nagy lépés afelé, hogy több mint öt év kihagyás után a típus újból aktív szolgálatba állhasson idehaza.
Kipakolás, ezúttal a Ruszlán gyomrából nézve.
A beépített új kijelzők...
...a navigációval, kommunikációval kapcsolatos funkciókhoz biztosítanak integrált hozzáférést.
Zord
A vietnami háborúban sok tengerészpilóta repült úgy, hogy a pilótafülkében állandóan ott volt egy fényképezőgép is. Ennek köszönhetően naprakész fotóik voltak a célpontokról és azok körzetéről. 1967. október 26-án a USS Oriskany egyik pilótája a Hanoi felett végrehajtott bombázás során egy A-4 Skyhawk becsapódását örökítette meg. Amikor az Oriskany 1968 januárjában átadta helyét a USS Ticonderogának, az ilyenkor szokásos átadás-átvétel briefingen úgy mutatták be a képet a „Tico” pilótáinak, hogy azon John McCain korvettkapitány A-4-esének becsapódása látható.
A Skyhawk becsapódása a kép bal felső részén, a félszigeten álló hőerőmű közelében látható.
A közelmúltban elhunyt politikus, az egykori haditengerészeti pilóta, John McCain gépét azon a napon valóban lelőtték a Hanoiban lévő hőerőmű elleni támadáskor. A pilóta katapultált és fogságba esett. A legtöbb forrás egy Sz-75 Dvina (SA-2) számlájára írja az A-4-es elvesztését, de sokan mégis úgy vélik, hogy a sokkal veszélyesebb csöves légvédelem lőtte le a Skyhawkot. A képet készítő pilóta már akkor is biztos volt benne, hogy a tűzgömbbe zárt repülőgép McCain-é volt, de McCain, aki a lelövését követően 1973-ig hadifogoly volt, a fotó alapján úgy vélte, hogy nem az ő gépének megsemmisülése látható a képen.
* * *
Fotó: M. Patrick - archív
Siíta félhold
Szaúd-Arábia megújítja diplomáciai kapcsolatait Iránnal
Újra fogad iráni diplomatákat a rijádi székhelyű királyság. A két ország között ugyanis 2016-ben megszakadtak a diplomácia kapcsolatok.
Az elmúlt években a két öböl menti állam Svájc diplomáciai kirendeltségein keresztül tartotta fent egymással a “diplomáciai kapcsolatokat”. A közeledés különös annak fényében, hogy július első heteiben kiéleződött az ellentét a két regionális hatalom között. A két állam közötti feszültség azt követően mélyült el igazán, hogy az iszlám köztársaság fölénybe került Rijáddal szemben a jemeni konfliktusban. Tovább élezi a két ország viszonyát az a tény is, hogy mind Irakban, mind pedig Libanonban egymással szemben álló erőket támogatnak. (angol, IRNA, 08.07. és Reuters 08.07.)
Irán garantálja a Hormuzi-szoros biztonságát
A Hormuzi-szoros felügyelete Irán feladata, mivel az iszlám köztársaság a régió egyedüli nagyhatalma – mondta az Iráni Fegyveres Erők szóvívője, Abofaz Sekarcsi dandártábornok. Irán nem csupán feladatának, de kötelességének is tekinti a szoros és a Perzsa-öböl védelmét.
Mindeközben a haditengerészet főparancsnoka is kijelentette, hogy Ali Hámenei ajatollah utasítására a szoros védelmét átvették a Forradalmi Gárda és a hadsereg alakulatai. A terület védelme az augusztus elején bevezetett amerikai embargó miatt vált fontossá. Ugyanis napi szinten több millió hordónyi kőolajat szállítanak át a szoroson. Mindebből kifolyólag a Washington és Teherán között kibontakozó gazdasági háború egyik fontos sarokköve lehet a Perzsa-öböl. (angol, IRNA, 08.06.)
Az Európai Unió kész megvédeni az európai vállalatokat
Az Unió meg fogja védeni saját gazdasági érdekeit – az EU ezzel a kijelentéssel reagált Washington azon lépésére, hogy az USA szankciókat léptetett életbe Teheránnal szemben. Brüsszel alapvetően kiáll az Iránnal kötött megállapodás mellett, mivel a globális biztonság fenntartásának a zálogaként tekint rá. Az Európai Unió továbbá rendkívül fontosnak tartja a két fél közötti gazdasági és pénzügyi kapcsolatok fenntartását. Vállalatainak a védelmét az EU a ,,blocking statute’’ névre hallgató mechanizmuson keresztül próbálja biztosítani; az intézkedéssel szeretné az Unió tompítani a szankciók hatását. Federica Mogherini, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője sajnálatát fejezte ki a szankciók újbóli életbe léptetésével kapcsolatban. Ugyanakkor Donald Trump megerősítette: aki Iránnal üzletel, nem kereskedhet az Egyesült Államokkal. (angol, AP, 08.08.)
Kína fenntartja kereskedelmi kapcsolatait Iránnal
Teljesen jogszerűek, átláthatóak és nyíltak a Kínai Népköztársaság és az Iráni Iszlám Köztársaság közötti üzleti megállapodások – jelentette ki Vang Ji külügyminiszter azt követően, hogy Donald Trump, amerikai elnök kilátásba helyezte azt, hogy az Egyesült Államok megszünteti kereskedelmi kapcsolatait azokkal az álomokkal, amelyek továbbra is fenntartják kapcsolataikat a perzsa állammal.
Kína Irán első számú kőolajimportőre, mely napi 650 000 hordó nyers kőolaj felvásárlásában realizálódik; ez mennyiség a kínai nyers kőolajimport 7 százalékát jelenti. A jelenlegi piaci áron ez évi 15 milliárd dollár bevételt jelent az iszlám köztársaságnak (angol, Mehr News, 08.08.)
Irak számára hátrányosak a szankciók
Nem társul Amerika iránellenes gazdaságpolitikájához Irak –mondta Hejdar Ali-Abadi, iraki miniszterelnök. Az iraki kormány nem tudja támogatni azokat a nemzetközi szankciókat, amelyek szembemennek az iraki nép érdekeivel. Ugyanakkor Foud Maszum, iraki elnök szerint Irak számára nehézséget jelentenek a szankciók. (angol, IRNA 08.08.)
Külső szereplő nem korlátozhatja Irán szíriai jelenlétét –mondta Amir Hatami, iráni védelmi miniszter damaszkuszi látogatása során. A dandártábornok kifejtette, Irán a szíriai kormány felkérése alapján van jelen a háború sújtotta országban. A perzsa állam közeledése többek között annak tudható be, hogy Izrael több alkalommal megpróbálta csökkenteni az iszlám köztársaság szíriai jelenlétét. Jó példa erre az év elején végrehajtott légicsapás-sorozat, melyekben a zsidó állam a Szíriában létesített iráni bázisokat próbálta semlegesíteni. A kétnapos látogatás során a miniszter Aszad elnökkel is találkozott. A védelmi miniszter látogatása jelzésértékű lehet Izrael számára, mivel a miniszteri vizit annak a kinyilatkoztatása, hogy a perzsa állam továbbra is kész a régióban érvényt szerezni a befolyásának. (angol, Mehr News 08.26. és AP 08.26.)
Teherán a Nemzetközi Bírósághoz fordul
A hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult az iráni vezetés annak érdekében, hogy a bíróság vizsgálja felül Trump elnöknek azon rendeletét, amely gazdasági szankciókat léptetett életbe a perzsa állammal szemben.
Júliusban Irán már a bíróság elé terjesztette az Egyesült Államokkal 1953-ban megkötött bilaterális megállapodást. A teheráni vezetés szerint a szankciók bevezetésével Trump elnök megsértette az amati egyezmény néven ismert kétoldalú megállapodást. (angol, AP, 08.28.)
Szíriai konfliktus és kurd kérdés
Az SDF nem fog a szír kormányerőkkel közösen harcolni Idlíbért
A nagyrészt kurd Népvédelmi Egységekből (YPG) álló Szír Demokratikus Erők (SDF) nem egyezkedett Bassár el-Aszad, szíriai elnökkel Idlíb tartomány visszafoglalásának kérdésében.
Az Amerikai Egyesült Államok támogatását élvező Szír Demokratikus Erők (SDF) a szír kormányerők segítése helyett továbbra is az Iszlám Állam elleni harcra, és annak Dajr ez-Zaur tartományban, illetve az Eufrátesz völgyében megmaradt erőinek legyőzésére, rejtekhelyeinek felszámolására fókuszál. (angol, Rudaw, 08.13.)
Ismét Damaszkuszban járt a Szíriai Demokratikus Tanács
Augusztus elején folytatódtak a megbeszélések Szíria jövőjével kapcsolatban a szír kormány és a kurdok által vezetett Szíriai Demokratikus Tanács (SDC) között. Az SDC a Szír Demokratikus Erőknek (SDF) a politikai szárnya, az SDF a 2011 óta tartó polgárháború alatt elkerülte a szír kormányerőkkel való összecsapást, hiszen céljuk a kormány gyengítése helyett a kurdok jogainak biztosítása, és az autonómia elérése. Damaszkuszban a Szíriai Demokratikus Tanács a decentralizációról és az új alkotmányról tárgyalt. (angol, Reuters, 08.14.)
Az Egyesült Államok szövetségesei hozzájárulását kérte Szíria stabilizációjához
A márciusban befagyasztott, eredetileg szíriai újjáépítési és stabilizációs programokra szánt 230 millió dollárt, az Egyesült Államok más meg nem határozott külföldi célok megvalósításra használja fel. Mivel az újjáépítés és a térség stabilitásának megteremtése rendkívül fontos amiatt, hogy a menekültek hazatérhessenek, és a dzsihadisták ne tudjanak ismét megerősödni, ezért az Egyesült Államok térségbeli partnereitől és szövetségeseitől várt felajánlásokat. Végül 300 millió dollárnyi új forrás keletkezett, ennek a felét két ország adományozta, 100 millió dollárt Szaúd-Arábia, 50 millió dollárt pedig az Egyesült Arab Emirátusok.
Amerikai tisztviselők állítása szerint az, hogy a Szíriára szánt 230 millió dollárt másra költik el, nem egy jelzés arra tekintve, hogy kivonulnának a szíriai konfliktusból. (angol, Reuters, 08.17.)
Észak-Afrika
Milíciák közötti harcok robbantak ki Tripoliban
Augusztus 27-án heves összecsapások robbantak ki Tripoli déli körzeteiben. A Tarhúna városából származó 7. brigád névre hallgató milícia fegyveres összetűzésbe keveredett a líbiai fővárost ellenőrzése alatt tartó fegyveres csoportokkal (köztük a Tripoli Forradalmi Brigáddal). A konfliktus előzménye, hogy líbiai főváros déli területein több mint egy éve jelen lévő tarhúnai milícia megpróbálta kiterjeszteni befolyását Tripoli déli körzeteinek nagyobbik részére. Tovább bonyolítja a helyzet, hogy elvileg mind két fél az Elnöki Tanácsot (a hivatalos kormány) támogatja az észak-afrikai országot súlytó konfliktusban. Az nemzetközi közösség és az Európai Unió is a harcok azonnali beszüntetésre szólította fel a feleket.
Augusztus 28-ra felek között megszületett az a tűzszüneti megállapodás, amelynek értelmében a harcok beszüntetése mellett a felek visszavonulnak az átaluk korábban birtokolt területekre. Azonban pár órával a tűzszüneti megállapodást követően újra kiújultak a harcok. A Tripoliban zajló eseményekkel párhuzamosan több légicsapást hajtottak végre Tarhúna városa ellen. Az szemtanúk jelentős része az Elnöki Tanácsot vádolja a támadás kivitelezésével.
Augusztus 30-án újabb fegyverszüneti megállapodást sikerült tető alá hoznia a szemben álló feleknek. Ennek értelmében a milíciák alakulataikat visszavonják azokra a területekre, amelyeket a harcok kirobbanását megelőzően birtokoltak. A megállapodás értelmében a milíciáktól megtisztított területen Mohammed Al-Haddad vezetésével semleges erők veszik át az irányítást. A tűzszüneti megállapodás megkötésével egy időben az Elnöki Tanács szóvivője Twitter üzeneten keresztül tagadta azokat a vádakat, amelyek szerint a Tanács áll a Tarhún elleni légitámadások mögött. Ugyanezt az állítást ismételte meg Fáíz al-Szarradzs (az Elnöki Tanács vezetője) a televízióban közétett nyilatkozatában is. (angol, The Libya Observer, 08. 27., 28. és 30.)
A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírösszefoglaló szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, Észak-Afrika), Lázin Áron és Vincze Patrik (Síita félhold, szíriai konfliktus).
Lengyelországban augusztus 31-én átadásra került az első hét példány az SPZR Poprad hazai fejlesztésű rövid hatótávolságú légvédelmi rendszerből. Ebből az AMZ-Kutno Zubr-P 4x4 terepjáró páncélozott járműre telepített, távirányítású toronyra szerelt, négy Grom infravörös irányítású kézi légvédelmi rakétával felfegyverzett rendszerből két prototípus épült meg. Ezek mellé 77 sorozatban gyártott kerül leszállításra 2018-tól 2021-ig, évente 14, 22, 22 és végül 19 darabos mennyiségben. A friss gyártású Popradok mellé a megépített két prototípus is a sorozatban gyártottakkal fog szolgálatba állni, de csak az azokkal teljesen megegyező kialakítást hozó átépítést követően.
2019 januárjától áprilisig mégsem a lengyel MiG-29 Fulcrum vadászgépek fogják őrizni a balti államok légterét. Még májusban döntött úgy a légierő vezetése, hogy négy, a szovjet érában tervezett repülőgép és a hozzájuk tartozó személyzet vesz részt a kiküldetésben. A Minsk-Mazowiecki repülőteréről üzemelő típus azonban a közelmúltban bekövetkezett tragédia miatt repülési tilalom alatt áll, így a helyüket az amerikai gyártmányú, de szintén lengyel felségjelzést viselő F-16C-k veszik át.
Októberben, Ománban is megtalálhatók lesznek Nagy-Britannia Westland Apache WAH-64D Longbow harci helikopterei. A 664. század tagjai és forgószárnyasai a Saif Sareea 3. hadgyakorlat keretén belül távoznak a közel-keleti országba. Itt összesen 4000 brit katona fog részt venni a helyi erőkkel közösen végrehajtott kiképzésen, közülük többen gépesített lövészalakulatok tagjai lesznek.
Egymásnak ellentmondó információk jelnetek meg a brit haderőnél rendszeresített, a General Dynamics Land Systems Force Protection Europe által gyártott Foxhound aknavédelemmel ellátott járművekről. A hivatalos álláspont szerint az afganisztáni tapasztalatok alapján létrejött járművekkel semmi gond nincs és nem is volt, eddig számos életet mentettek meg alkalmazásuknak köszönhetően. A csapatoktól származó információk alapján az országban tapasztalható kutya meleg több alkalommal is ledöntötte lábáról a Foxhound-okat. A hőség okozta problémák egy részét a műszaki alakulatok orvosolták, azonban ezek a mai napig nem szűntek meg teljesen. A Foxhound aknavédelemmel ellátott járművekből Nagy-Britannia több 100 darabot vásárolt a 2010-es évek elején, több 100 millió font ellenében és az első Foxhound 2012-ben mutatkozott be Afganisztánban. A Foxhound legnagyobb sebessége 113 km/h, motorját mindössze fél óra alatt ki lehet cserélni.
Bár Franciaországban 30 évnyi szolgálat után kivonásra kerültek a Dassault Mirage 2000N gépek, mégsem fognak nyomtalanul eltűnni. Az Armée de l'Air (francia légierő) három gépét továbbra is lehet majd repülés közben látni, ugyanis tesztekhez tökéletesen megfelelnek még. A 2010 júniusától feloszlatott EC 1/4 "Dauphiné”, az EC 2/4 "La Fayette” és az EC 3/4 "Limousin" századok egykori gépei szétbontásra fognak kerülni és a még felhasználható alkatrészek a még szolgálatban lévő Mirage 2000-5F és 2000D flottát fogják támogatni pótalkatrész formájában.
A svájci repülőgépgyártó, a Pilatus Aircraft Ltd. augusztus 30-án leszállította az első két Pilatus PC-21 típusú turbópropelleres kiképzőgépet a francia légierőnek. Párizs még 2016. december 30-án egy 500 millió eurós szerződésben rendelt meg 17 darabot a svájciak új típusából. Franciaország ezzel a második európai ország lett, Svájc után, melyik a PC-21-et megrendelte. Az franciák első, 1600 lóerős Pratt&Whitney Canada PT6A-68B hajtóművel ellátott PC-21-ese még tavaly júliusában készült el. A haladó képzést megvalósító Dassault/Dornier Alpha Jet sugárhajtású, valamint a középfokú képzésben használt Aérospatiale TB30-as Epsilon légcsavaros kiképzőgépek utódjaként megrendelt példányok közül az utolsó a 2019-es évben fog megérkezni.
Meg kell említeni, hogy egy korszerű sugárhajtású kiképzőgép rendszeresítése még várható Franciaországban, így a PC-21-es nem tekinthető az Alpha Jet egyértelmű pótlásának. A Cognac légibázison üzemelő PC-21-ek hadrendbe állítására ez év októbere van kijelölve. Az eddigi szerződés értelmében itt 11 éven keresztül lesz majd megtalálható a típus, és 290 pilóta, illetve navigátor/fegyverkezelő kiképzésében lesznek használva, évi 250 repült óra során. Az első repülését 2002-ben teljesítő PC-21-re eddig kilenc országból, 211 darabra szóló megrendelés futott be a gyártóhoz.
Spanyolországban kormányzati szinten jóváhagyásra került egy újabb AS332 C1e Super Puma helikopter megvásárlása. A 18 millió euróba kerülő forgószárnyas a légierőhöz fog kerülni a 2016-ban beszerzett egy, illetve a tavaly vásárolt két hasonló helikopter mellé. A kutató-mentő feladatkörű gépek Gran Canarián találhatók meg a 802 század állományában. A kiadás a gép vételárán felül mind a négy Super Puma két éven át tartó gyártói támogatását is magába foglalja.
Washington azon szándéka, hogy Törökországot az F-35-ök késleltetett átadásával rábírják az orosz Sz-400-as légvédelmi komplexumok be nem szerzésére úgy tűnik eddig járt sikerrel. Sőt, az USA ezen lépése még jobban elmélyítheti a török-orosz kapcsolatokat. Ugyanis orosz források szerint a két állam képviselői tárgyalásokba kezdtek egy közös harci repülőgép gyártásának témakörében. A dolog igazi pikantériája viszont az, hogy ez a gép egy ötödik generációs típus lenne.
Szeptember 6-án végrehajtotta első repülését a Turkish Aerospace Industries (TAI) T625 közepes méretű, több célra is felhasználható helikopter prototípusa. A földi teszteket szeptember 2-án lezáró új gép nagyjából 20 percig tartó forgószárnyalása során a helikopter az elvártak szerint viselkedett, probléma nem adódott. A csúcstechnikájú ASELSAN avionikával rendelkező, ám megjelenésében igencsak Agusta jegyeket mutató szerkezet fejlesztése 2010-ben kezdődött. A 6 tonnás forgószárnyas meghajtásától a T129-es ATAK harci helikopterből is ismert, egyenként 1373 lóerős teljesítménnyel bíró LHTEC CTS800-as gázturbina két példánya gondoskodik. Meg kell jegyezni, hogy Törökországban megkezdték a hasonló paraméterekkel rendelkező TS1400 jelzéssel ellátott hazai erőmű kifejlesztését is. Az ötlapátos fő-és négylapátos farokrotorral ellátott T625-os 2 pilótán felül 12 fő szállítására képes. A nagyrészt török előállítású T625-ben kerülnek külföldről is alkatrészek, például a hidraulikus rendszerekért a spanyol CESA felel. A T625-ös sorozatgyártása várhatóan 2021 után kezdődik el.
Új taggal fog bővülni az izraeli Rafael Advanced Defense Systems Ltd. eddig is igen népes Spike rakéták alkotta családja. A Spike ER2 szárazföldi járművekről, helikopterekről, de hajókról is indítható lesz majd. Az előd, a Spike-ER hatótávolságát felülmúló új variáns új érzékelőt és adatátviteli rendszert is kap, de irányítása továbbra is száloptikás kábelen át történik. Az elődöt használó rendszerek indítóberendezésével kompatibilis ER2 számára a célokat egy UAV is felderítheti, hiszen alapból 10 kilométer lesz a hatótávolsága az ER 8 kilométerével szemben. Ezt tovább növelheti majd a száloptikás kábelt helyettesítő rádiófrekvenciás irányítórendszer, (ami már ismerős a Spike LR2-ről) amely segítségével a Spike ER2 elérheti majd a 16 kilométeres hatótávolságot is.
Mindezt a rakéta méretének, a 170 milliméteres átmérőnek és 35 kilogramm körüli tömegének változása nélkül tervezi elérni a Rafael. Az integráció is mindössze egy szoftverfrissítéssel megvalósítható lesz. A tandem páncéltörő fejrész lecserélhető lesz egy többcélú, programozható repesz-rombolóra is, ami bunkerek és hajók ellen is eredményesen alkalmazható, hiszen működésbe léphet becsapódáskor, de akár az után is. A Spike ER2-t a gyártó már ajánlja Lengyelország számára a Mi-24 Hind (ezek jelenleg nélkülözik az irányított rakétákból álló fegyverzetet) és Sokol helikopterek számára, valamint Németországban is kampányolnak, ahol az Airbus EC665 Tiger UHT harci helikopterek MBDA PARS 3 LR rakétái helyett kínálják a Spike ER2-öt.
Világhálóra felkerült képek alapján Izraelben a szárazföldi erőknél megjelent az Ofek (Horizont) páncélos újabb verziója. A Merkava harckocsi páncéltestének felhasználásával létrehozott Ofek, egy mobil parancsnoki harcálláspont a páncélos csapatok részére. Az Egyesült Államokból beszerzett M113-as mobil parancsnoki harcálláspontnál nagyobb és védettebb Ofek több rádiót és más kommunikációs eszközt képes befogadni, mivel a harckocsi tornyának eltávolítása után a felszabadult helyre egy zárt, páncélozott felépítmény került. Az izraeli hadsereg 2015-ben kezdte el tesztelni az első Ofek prototípusokat, melyeket a 2016 végéig kivonásra került Merkava MK-II-es harckocsik felhasználásával hoztak létre. Az új modifikáción egy műholdas antenna volt megfigyelhető. A műholdas antenna és a rádiók segítségével az izraeli páncélosok számára egy minden eddiginél nagyobb, átfogóbb kommunikációs és adatmegosztó hálózatot lehet létrehozni nagy sávszélességű műholdas kapcsolat által.
Egyiptomban a haditengerészet átvette a 2016 áprilisában építeni kezdett, második GOWIND 2500-as osztályú korvettjét is szeptember 6-án. A PORT SAID (967) nevű egység építését már az észak-afrikai országban végezték el, míg a hajóosztály első tagja, az EL FATEH még a franciaországi Lorientben készült el. A Naval Group (korábban DCNS) társaságtól Kairó 2014-ben négy GOWIND 2500-as korvettet rendelet meg, ezekből az utolsó három helyben készül el. A GOWIND 2500 korvettek teljes hossza 102 méter, szélessége 16 méter, vízkiszorítása 2600 tonna, maximális sebessége 25 csomó, hatótávolsága 15 csomós sebességgel számolva 6800 kilométer. A 65 fős személyzetű hajón egy EC 725 Cougar méretű helikopter fogadására képes leszállóhely is található. Fegyverzetét egy 57 milliméteres gépágyú, 16 darab VL-MICA légvédelmi rakéta és 4 darab MM40 Exocet felszíni célpontok elleni rakéta alkotja.
Fotók alapján Kenya legalább négy egyhajtóműves AS550 Fennec (H125) helikoptert vásárolt meg. A beszerzésről nem sokat tudni, így az eladót is csak találgatni lehet. A fényképek alapján gyaníthatóan a forgószárnyasok az Egyesült Arab Emírségekből kerültek beszerzésre. Ugyanis a képeken látható szürke árnyalatú Mókuskák ott kerültek rendszeresítésre, méghozzá a hadsereg mellett a légierő különleges műveleteket végző egységénél is.
Indiában ezen a héten sor került az első száraz összekapcsolódásra egy Iljusin IL-78-as tartálygép és egy HAL (Hindustan Aeronautics Limited) Tejas vadászbombázó között. Ez a légi utántöltési tesztprogram része volt, amiben további üzemanyag felvétel nélküli csatlakozások is szerepelnek, a hamarosan végrehajtandó első üzemanyag felvétel előtt. Ehhez a gép orr-részének jobb oldalára felszerelték a szükséges fogadócsonkot, melyet a Cobham gyártott le. Az igen lassan, de már sorozatban gyártott Tejas-ból ez év márciusában teljesítette első repülését a nyolcadiknak elkészült HAL Tejas SP-8 (LA-5008) vadászbombázó. A 33 perces első szárnyalás eseménytelenül telt el. Ez a példány is az átvételi tesztek befejeződése után a típust repülő 45 repülőszázadhoz (Flying Daggers) fog kerülni.
A 35 éve indult fejlesztés hamarosan így, vagy úgy de végéhez fog érni. A légierő ugyanis 123 darab olyan Mk1-es és javított képességű Mk1A Tejas-t hajlandó beszerezni, amelyek még nem tekinthetőek teljes képességűeknek. Ennek ára azonban az, hogy további 201 Mk2-es példány már minden tekintetben megfeleljen az elvárásoknak. Jelenleg csak kilenc Tejas található meg a légierő állományában, ezek 350-400 kilométeres hatótávolsággal rendelkeznek, míg fegyverterhelésük 3 tonna. Ezek az értékek mindenképpen javításra szorulnak a légierő vezetői szerint, akárcsak a manőverezési jellemzők és a fedélzeti elektronika. Az Mk2-nek tehát magasra lett rakva a léc, amit ha sikerül átugrani, biztos jövő lesz a jutalom a gyártónak, amennyiben sikerül az előállítási áron lejjebb faragni.
A The Indian Express információi szerint igencsak magas az ára a Tejas Mark1A vadászbombázóknak. A tavalyi keltezésű dokumentum szerint - mely a védelmi bizottság elé került felterjesztésre egy megrendelés reményében - a 83 darabos mennyiségben legyártásra kerülő alváltozat darabára 67 millió dollár lesz, míg a jóval potensebb és kiforrottabbnak tekinthető konkurensek közül a Lockheed Martin 55 millió dollárt kért egy F-16-ért, míg a svéd Saab 66 millió dollárt állapított meg egy Gripen áraként. Éppen ezért felülvizsgálják a gyártó árképzését, hogy megállapításra kerüljön a darabárak közötti eltérés oka.
Több mint két éve még csak 40-60 darabos megrendelést rebesgettek az indiai HAL Tejas Mk1A jelölést viselő variánsára. Azonban a 2016-os év novemberében India kormánya egy 83 darabra szóló megrendelést hagyott jóvá. 2024-re, 2025-re így 123 Tejas lehet a légierő állományában, de ennek feltétel az Mk1A program minél előbbi végig vitele és a gyártási ütem alapos felgyorsítása. Ez utóbbira már vannak tervek, például a HAL több kisebb vállalatot is bevonna a különféle részegységek előállításába, vagy a gyártási részfeladatok végrehajtásába. A törzs első, középső, hátsó része is a szárnyakkal együtt máshol kerülne előállításra, de egy új gyártósor is felállításra kerülne. Ezeknek köszönhetően 2019-re már évente akár 18 Tejas is elkészülhetne.
A továbbfejlesztett Tejas Mk2-es változat 2020 utáni megjelenésig eltelő időt egy új, átmenetinek tekinthető változat létrehozásával tervezik áthidalni. Ez a Tejas Mk1A, aminek meghajtásáról az Mk1-ben is használt General Electric F404-GE-IN20 hajtómű gondoskodik, orrába egy AESA antennájú rádiólokátort tervezték beépíteni. Fegyverterhelése, manőverező képessége növekedik, mivel üres tömegét legalább 1000 kilogrammal csökkentik. Ennek jelentős részét az egyszerűbb, kevésbé robusztus futómű megalkotásával szeretnék elérni.
A Tata Advanced Systems (TASL) és a Lockheed Martin Corp. bejelentette, hogy megállapodást kötött az F-16-os vadászbombázók szárnyainak gyártására. Az előállítás feltételeinek megteremtése nincs összefüggésben az amerikai típus Új-Delhi általi majdani megrendelésével. A két cég kooperációja nem új keletű, hiszen az indiai fél már jó ideje készít alkatrészeket a C-130J Super Hercules teherszállító repülőgépek és a Sikorsky S-92-es helikopterek részére is. A gyártás megindulásáig nagyjából két év fog eltelni.
Két Bell AH-1F Cobra harci helikoptert fog átadni a következő évben Jordánia a Fülöp-szigetek részére. A júliusban megérkező forgószárnyasok átadása mellé az közel-keleti állam vállalta a földi-és légi személyzet kiképzését is, ami novemberben veszi majd kezdetét.
Tajvan tengeri aszimmetrikus hadviselési képességének megerősítésére egy új programot szeretne elindítani. Ennek során 1,02 milliárd dollár elköltése során kifejlesztenének és gyártásba is vennének egy mindössze 50 tonnás vízkiszorítású rakétás-gyorsnaszád típust. Az új egységek fegyverzetét mindössze két darab HF-2-es (Hsiung Feng 2) hajó elleni rakéta alkotná. A kicsi, gyors, mozgékony naszádokat a Tajvani-szorosban vetnék be, egy esetleges kínai invázió megakadályozására.
Jelentős anyagi kár keletkezett az egyik Lockheed Martin F-35C Lightning II-es vadászbombázón augusztus 22-én. Az USS ABRAHAM LINCOLN (CVN 72) NIMITZ-osztályú repülőgép-hordozó fedélzetén a típus operatív tesztjének első fázisa, vagyis az OT-1 folyik, lásd a NETARZENÁL múlt heti hírösszefoglalóját. Ennek során valós harci helyzetet szimulálnak hosszú idő keresztül, melyben a F-35C-k is jelentős szerepet játszanak, mint a 7. hordozófedélzeti repülőezred (CVW-7) tagjai. Pont egy ilyen gyakorlat során egy F-35C üzemanyag vételezési szándékkal találkozott a VFA-103-as repülőszázad egyik Boeing F/A-18F Super Hornet-ével, amikor is a Super Hornet törzse alá függesztett utántöltő konténerből kiengedett tömlő végén lévő kosár darabjai a Lightning II-es hajtóművébe kerültek.
Az F/A-18F a haditengerészet Oceana légibázisán szállt le, míg az F-35C visszarepült a LINCOLN-ra, ahol sikeresen landolt. Az esemény az "A" osztályú besorolást kapott, mivel ha egy légi jármű 2 millió dollárt meghaladó kárt szenved, teljesen megsemmisül, illetve komoly, vagy halálos sérülés történik, akkor ebbe a kategóriába kerül besorolásra. Az F-35-öst ért kár meghaladja a 2 millió dolláros küszöböt, mivel egy új Pratt&Whitney F135-es sugárhajtómű körülbelül 14 millió dollárba kerül, a legutóbbi megrendelés alapján számolva. A másik érintett fél, a Super Hornet esetében ez egy "C" osztályú esemény volt, hiszen a kár mértéke 50000 és 500000 dollár közötti. Az eset kivizsgálása folyamatban van.
Uruguay páncéloserőinek fenntartásában jelentős segítséget fog jelenteni az, hogy Brazíliából harckocsikat tudnak szerezni, adomány címén. A déli szomszédnál kivonásra került 25 M41C Walker Bulldog harckocsi ugyanis Uruguayba kerül, méghozzá úgy, hogy a 350000 dolláros szállítási költséget is Brazília állja. Itt az USA által 1951-től az 1960-as évek végéig használt M41-ből rendszeresítettek 46 darabot. Ezeket némileg korszerűsítették, így a 76 milliméteres lövegük helyett 90 milliméteres Cockerill Mk.IV-ekkel lettek ellátva. A brazil példányok több mindenben is különböznek ezektől, például a 76 milliméteres lövegek nem kerültek lecserélésre, de 90 milliméteresre fúrták fel őket. Így a Leopard 1-ek megérkezéséig ugyanazt a lőszert tudták használni, mint az EE-9 Cascavel felderítő járművek. Ennek ellenére alkatrészeik döntő többsége (motor, erőátvitel) csereszabatos, így az Uruguay-i M41-ek még akár egy évtizedig is szolgálatban maradhatnak majd, még annak ellenére is, hogy a 90 milliméteres lőszerek manapság már igencsak ritkának tekinthetők.
Brazíliában haditengerészet augusztus 23-án átvette a negyedik AF-1B (N-1008) vadászbombázóját is. Az elsőnek elkészült együléses példány még 2013. augusztus 13-án hajtotta végre első repülését. A Kuvaittól megvásárolt használt McDonnell Douglas A-4KU Skyhawk gépek helyi megjelölése AF-1, illetve AF-1A, ez a modernizáláson átesett együléses esetében kiegészül még egy B betűvel, míg a kétüléses változat korszerűsítésen átesett gépei az AF-1C jelzést viselik. A 2009 áprilisában megkötött, 140 millió dolláros szerződés értelmében a Kuvaittól megvásárolt 33 A-4KU és TA-4KU közül 12 példány, kilenc együléses AF-1-es és három kétüléses AF-1A került volna korszerűsítésre öt év alatt.
Ezt a modernizációt az Empresa Brasileira de Aeronáutica SA, vagyis az Embraer szakemberei végezik el, a vadászbombázók ennek köszönhetően 2025-ig maradhatnak hadrendben. Az A-4-esek új generátorokat, többfunkciós Elta 2032-es fedélzeti radart, OBOGS rendszert, titkosított kommunikációt lehetővé tevő rádiókat (melyek segítségével később az adatátviteli lehetőség is megvalósul), inerciális navigációs rendszert, új HUD-ot, a pilótafülke műszerfalára két 5”x7”-os kijelzőt, a gázkarra és a botkormányra HOTAS-rendszert, valamint új fedélzeti számítógépet kapnak.
Az első két Skyhawk átalakításához 2011-ben láttak hozzá, azonban a dél-amerikai ország egyetlen repülőgép-hordozója, a SAO PAULO (A 12) kivonását követően a munkálatok üteme némileg alábbhagyott, sőt 2017-ben a korszerűsítési program törlésének ötlete is felmerült. Az első AF-1B-t 2015 májusában adták át a típust repülő egységnek, míg a második esetében erre 2016 áprilisában került sor, de az utóbbi repülőgép 2016. július 26-án lezuhant. Ez év májusában a haditengerészet megkapta az első modernizált kétüléses, AF-1C Skyhawk vadászbombázóját is. A korszerűsítés igencsak felemásra sikerült a jelenlegi állapotában, hiszen modern rövid hatótávolságú légiharc-rakéták, hajók elleni rakéták, vagy precíziós vezérlésű bombák és célzókonténer integrációja eddig még nem valósult meg, pedig a gépek képesek lennének ezek alkalmazására.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F/A-18A+ Hornet
McDonnell Douglas F-4E Phantom II
General Dynamics YF-16A Fighting Falcon
General Dynamics F-111E Aardvark
McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier ll
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon