Nyugat-Balkán

Alig két órával Bojan Pajtić tartományi kormányfő tegnapi látogatását követően munkatársai kíséretében Magyarkanizsára érkezett Kori Udovički, a szerb kormány alelnöke, államigazgatási és önkormányzati miniszter is.

A pacséri Moša Pijade és a bácskossuthfalvi id.

Nagyszabású tanévnyitó ünnepséget tartottak ma délután Moholon, a helyi Novak Radonić Általános Iskolában, ahol a tanévkezdés alkalmából Ada község önkormányzata, a Moholi Helyi Közösség és a Magyar Nemzeti Tanács is megajándékozta az elsősöket.

Becsöngettek a muzslyai Szervó Mihály Általános Iskolában is.

A Magyar Nemzeti Tanács tanszercsomaggal, a helyi önkormányzat pedig közlekedésbiztonsági csomaggal ajándékozta meg az elsősöket az iskolakezdés alkalmából.

Az első körben 150 szálláshelyet hirdettek meg az Európa Kollégiumban, a pályázat lezártáig 75 elsőéves jelentkezett a diákotthonba, tájékoztatott a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) hivatala.

Gunarason és Zentagunarason is több kisdiák kezdte meg az első osztályt ma, mint a tavalyi évben.

Legközelebbi munkatársai kíséretében ma a kora délutáni órákban a magyarkanizsai vásártéren a migránsok számára kialakított pihenőközpontba látogatott Bojan Pajtić, a tartományi kormány elnöke.

Harminc éve Bulgáriában teljesített szolgálatot a férjem, amolyan „nyári mikulás” volt Várnában és Burgaszban. A Malév a nyári menetrendi időszakban üzemeltette ezeket a bulgáriai járatokat és kellett állomásvezető, aki intézi ott helyben a dolgokat. ( Ez később megváltozott, de az egy másik történet.)

A kiküldetés egy személyre szólt, nem családdal, így volt megállapítva az illetmény is, és ennek megfelelően bérelte a vállalat a lakást is mindkét városban.

A repülők jöttek-mentek, tele voltak, mint a déli busz, nem volt ritka a menetrendszerinti mellett még két sűrítő járat érkezése sem. Nagyon felkapott hely volt abban az időben a bolgár tengerpart és a mi pénzünkhöz képest rendkívül olcsó is. Özönlöttek az utazási irodák csoportjai, a szakszervezeti üdülők.

Az, hogy a kiküldetés egy személyre szólt, nem tántorított el minket attól, hogy családostul utazzunk ki. A lányunk másfél éves volt, mi baj lehet vele, tengerpartra megyünk, napfény, nyaralás, kell ennél több? Nekünk a gyerekkel 30 naponként ki kellett utazni az országból, de hát azért ez nem okozott nagy gondot a napi járatok mellett, és legalább feltöltöttük élelmiszerrel a háztartást is, de most nem ez ennek az írásnak a célja.

 

Mindkét városban volt egy kis lakás, Várnában kb. 32 négyzetméteres a nyolcadik emeleten, Burgaszban valamivel nagyobb a hetedik emeleten.

Hogy milyen országba érkeztünk, abból kaptunk némi ízelítőt a városi piacok, élelmiszerboltok kínálatát látva, ami akkor nekünk elképesztően szegényes volt, hiszen egy normálisan ellátott országból mentünk ki. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az éttermekben, a tengerparton viszont mindent lehetett kapni, mai napig nem tudom hogy csinálták, de az Aranyhomokon mindig volt hideg sör.

Aztán döbbenten néztük végig Várna sétálóutcájában, hogy egy délután és éjszaka alatt hogyan cserélik ki a kövezetet, hogyan telepítenek fákat és bokrokat, virágokat és padokat, mert másnap jön drugare Todor Zsivkov látogatni. Nem értettem. Később már igen.

Hogy nem volt víz, meg villany? Egy pelenkással? Remek kaland volt, néha azért sírni tudtam volna, de fiatalok voltunk, és rántottunk egyet a vállunkon, elment a repülő és mi mentünk a tengerpartra és elfelejtettünk mindent. Vagy majdnem mindent.

Várnában telepedtünk le, ott a lakás jobb helyen volt, lehetett a gyerekkel sétálni menni, közel volt a park, a belváros, maga a város is szebb volt, mint Burgasz. Ide jöttek a családtagok, rokonok, ismerősök, barátok látogatni, volt, hogy a 32 négyzetméteren heten laktunk. Mert sok jó ember….

Néha elkísértük a férjemet Burgaszba, néha nem. Ő minden nap utazott, egyik nap egyik városba jött a repülő másik nap a másikba. De, ahogy írtam, fiatalok voltunk, bírtuk, nevettünk, szerettük, azt csinálta, amit imádott, nem tudott elfáradni.

 

Hogy miért írom ezeket? Egyrészt jó emlékezni, másrészt most olvastam, hogy beterjesztik a parlament elé az új rendőrségi törvényt, amiben talán az is benne lesz, hogy gyanú esetén az eddigi hivatalos felhatalmazás nélkül bejöhetnek a lakásomba, átkutathatják azt, ha vélelmezik, hogy én ott bujtatok valakit.

Burgaszban jelentős számú török kisebbség élt, a török határ közelsége egészen más viselkedésre késztette a bolgár rendőröket, mint Várnában.

                Ilyen lakótelepen éltünk a hetedik emeleten Burgaszban

Egy este egyedül voltam otthon, a gyerek már aludt, vártam a férjemet, hogy megjöjjön a repülőtérről, amikor csöngettek. Természetesen ajtót nyitottam, hiszen a lakás tulajdonosával is jó viszonyban voltunk, akár ő is jöhetett volna, de nem ő volt. Három géppisztolyos rendőr állt az ajtóban, a géppisztolyával az első szó nélkül félrelökött, és hang nélkül berontottak a lakásba. Én persze rohantam utánuk, be a szobába, felkaptam a gyereket az ágyból és dermedten néztem, ahogyan a fegyveresek végigjárják a lakás helyiségeit a konyhától a wc-n át a fürdőszobáig, kimennek az erkélyre.

Miután a hatalmas lakást körbejárva konstatálták, hogy rajtunk kívül senki nincs ott, az, aki félrelökött – nyilván a parancsnok – annyit mondott: paszport. Addigra már egy kicsit magamhoz tértem, odaadtam az útlevelemet és megkérdeztem, hogy történt-e valami, kit keresnek, vagy ez valami rendszeres ellenőrzés, minden lakásba bemennek-e? Már csak, hogy tudjam. A parancsnokot láthatóan meglepte, hogy folyékonyan beszélem a nyelvüket és zavartan mondta, hogy máshova nem mennek, csak ide jöttek ellenőrizni, nem illegálisan tartózkodunk-e itt. (Azt a lakást akkor már ugyanattól a tulajdonostól évek óta bérelte a Malév teljesen szabályosan, legálisan természetesen.)

Nos, ez jutott eszembe erről a javaslatról. Hiszen nyilvánvaló, hogy ott, akkor, harminc évvel ezelőtt nem feltétlenül ellenünk irányult a rendőri akció, esetleg a bérbeadó ellen, akit irigyeltek azért, mert egy külföldi, jól fizető cégnek tudta évekre kiadni a lakását. Hátha nincs is minden olyan rendben körülötte… Csak egy bejelentés… 

Hogy milyen érzés, amikor fegyveresek lerohannak? Rossz. Nagyon rossz. Milyen érzés kiszolgáltatottnak lenni a hatalommal szemben egy idegen országban? Nagyon rossz. Még úgy is, hogy ott van a táskámban a repülőjegy, és ha túl sok, akkor bármikor elutazhatok. De az ott lakóknak nem volt hova utazniuk. Emlékszem a burgaszi Maléves alkalmazott hölgy, kb. 45-50 éves lehetett, hiába ült a céges, megkülönböztetett rendszámú autóban a férjemmel, minden alkalommal kiült arcára a félelem, ha bármilyen közúti ellenőrzés miatt esetleg megállították őket a rendőrök.

Nem volt különösebb oka hogy leírtam, csak úgy eszembe jutott.

Idén július és jövő február között - egy török századdal közösen - a magyar század látja el az EUFOR Többnemzetiségű Zászlóalj műveleti feladatát.

Megérkezett Koszovóba az MH KFOR Kontingens 13. váltása. A feladatok átadás-átvétele után, ünnepélyes keretek között átvették a csapatzászlót az előző váltástól, és az újonnan érkezettek ezzel hivatalosan is megkezdték féléves szolgálatukat.

Augusztus közepén befejeződött a MH KFOR 13. Kontingens átcsoportosítása a műveleti területre, és megkezdődött az átadás-átvétel a két váltás állománya között.

Augusztus 12-én tartották Szarajevóban az EUFOR Többnemzetiségű Zászlóalj parancsnokváltási ünnepségét. A zászlóalj műveleti feladatát idén júliustól jövő februárig a török századdal közösen a magyar század látja el.

Húsz évvel ezelőtt, 1995. augusztus 19-én Washingtonban lassan gyülekeztek a Fehér Ház, a Pentagon, a Külügyminisztérium képviselői, akik már hetek óta tárgyaltak a balkáni békeszerződésről, és az asztalon ott volt a Pentagon egyik balkáni kulcsemberének, Joe Kruelnek a jelentése Zágrábból, amiben leírta, hogy az előző éjszakát Gojko Susko horvát védelmi miniszterrel töltötte Franjo Tudjman elnök villájának kertjében, és végül egyetértésre jutott vele. Elfogadta, hogy a föderáció Bosznia-Hercegovina területének 51%-át kapja és azt is, hogy bár az ország nagyobbik területén lesznek horvátok, Horvátország elfogadja a status quo-t. Susak nagy nehezen elfogadta ezt, mondván: „a horvátok nincsenek felkészülve semmilyen területcserére a muzulmánok javára”.

 

Mindeközben Szarajevóban John Mezies amerikai nagykövet washingtoni idő szerint reggel 6.15-kor riasztotta külügyminisztériuma vezető tisztségviselőit, valamint saját diplomatáit és tájékoztatta őket arról a tragikus hírről, hogy az Igmanon (a Szarajevó fölé magasodó hegyen, ahol be lehetett jutni a városba) a páncélozott jármű, amelyben Richard Holbrooke nagykövet, Clinton elnök balkáni különmegbízottja közeli munkatársai: Robert Frasure, Joseph Kruzel és Samuel Nelson Drew utaztak, a keskeny úton ki akart térni egy francia kamion elől és egy sziklának ütközve több száz métert zuhantak. A balesetben mindhárom diplomata és a gépkocsit vezető francia katona,Stephan Reault életét vesztette. 

 

                           A "Menekülés útja" keresztül az Igmánon

Dél körül Holbrooke, aki Wesley Clark tábornokkal együtt a lezuhant autó előtti járműben utazott, telefonon beszélt Bill Clinton elnökkel és azt mondta neki:

„Fel kell függesztenünk a küldetésünket mindaddig, amíg halott társainkat nem visszük haza…Ön egy csapatként küldött ide minket, és mi csapatként fogunk hazatérni, azután készek vagyunk folytatni a tárgyalásokat.”

A három elhunyt diplomata kulcsszereplői voltak a Holbrooke csapatnak, Balkán szakértők voltak: Frasure a Külügyminisztériumban, Kruzel a Pentagonban, Drew pedig a Fehér Házban volt nemzetbiztonsági tanácsadó. Mindhárman Holbrooke-kal együtt azzal töltötték utolsó heteiket, hogy tárgyaljanak Tudjmannal és Miloseviccsel, hogy biztosítsák őket támogatásukról, amennyiben elfogadják az amerikai béketervezetet, aminek csúcspontja a daytoni tárgyalások és a novemberi megállapodás voltak.

 

                                        Keresztül a hegyen...

Tudjman a krajinai és a nyugat-boszniai katonai sikerek után győzelmi mámorában megpróbálta életben tartani azt a tervét, hogy felosszák Bosznia-Hercegovinát úgy, ahogyan azt egyszer már egy szalvétára egy diplomáciai vacsorán felvázolta: vagyis, hogy az ország 75%-át a horvátok birtokolják. Biztosította az amerikaiakat, hogy az egyetlen hosszútávú megoldás a területi felosztás, és idézte Henry Kissinger állítólagos kijelentését: „Ha nem tudtátok megvédeni Jugoszláviát, nem tudjátok megvédeni Bosznia-Hercegovinát sem.”

 

                                                              Holbrooke és Tudjman

Miután az amerikaiak neki is, és egy soron kívüli megbeszélésen külügyminiszterének, Mate Granicsnak is megmondták, hogy az általa felvázolt területi felosztás elfogadhatatlan, Tudjman azt mondta: „most” egyetért ezzel, de gondolni kell „a jövő realitására, amikor a világ keletre és nyugatra osztódik.” Azt válaszolták neki Granicson keresztül, hogy ha Horvátország a Nyugathoz akar tartozni és élvezni akarja annak politikai, katonai és gazdasági támogatását, nem kérheti Bosznia-Hercegovina általa elképzelt felosztását.

 

                                           Holbrooke és Milosevics

Milosevicset  próbálták rávenni, hogy a béketárgyalásokon partnerként vegyen részt. Ő minden lehetséges alkalommal kimutatta gyűlöletét Tudjman és Karadzsics irányába, akiket „őrült, hülye mániákusnak” nevezett. Az amerikaiak azt kérték tőle, mutassa meg, hogy van hatalma a boszniai szerbek fölött. Emellett azt is kérték tőle, hogy garantálja a repülés biztonságát Szarajevóba a veszélyes hegyi utak használata helyett az Igmanon, de ő ilyen garanciát nem tudott beszerezni sem Ratko Mladics tábornoktól, sem személyes garanciát nem tudott rá adni azon kívül, hogy azt tanácsolta, használják a kevésbé veszélyes utat Kiszeljakon keresztül.

Zágráb és Belgrád között háborítatlan volt a légi közlekedés, így az amerikai tárgyalók Splitben és Zágrábban találkoztak a bosnyákok képviselőivel, Muhamed Sacsirbej külügyminiszterrel, Haris Szilajdzsics miniszterelnökkel és Haszan Muratovics föderációs miniszterelnökkel, akik szerint a reális felosztás: 60-40%, mert ahogy mondták, a szerbek nem vehetik el az ország felét.

                                        Alija Izetbegovics

A bosnyákok erősen ragaszkodtak bizonyos feltételekhez, de őket az egymás közötti rivalizálás is jellemezte. Nem volt tárgyalási stratégiájuk, élén az elnökkel, aki egy este az ankarai amerikai nagykövetségen a Szerb Köztársaságról úgy beszélt, mint egy „náci elnevezésű valamiről”, és egy olyan valamiről, akik elsőként fognak aláírni bármilyen papírt, amit eléjük tesznek. 

A három elhunyt diplomata temetése 1995. augusztus 23-án volt Washingtonban, ahol Clinton elnök azt mondta Holbrooke-nak:

„azt hiszem ez az, amit nem szeretnének, hogy folytassuk (a béketárgyalásokat), mi pedig azt fogjuk csinálni.”

És folytatták, és sikerült a három elnököt, Franjo Tudjmant, Szlobodan Milosevicset és Alija Izetbegovicsot az amerikai Daytonban tárgyaló asztalhoz kényszeríteni és novemberben a békeszerződést velük aláirattatni.

                                  A boszniai háborút lezáró daytoni békeegyezmény aláírása

A három amerikai diplomata és francia gépkocsivezetőjük haláláról az Igmanon minden évben megemlékeznek. Fejet hajtanak emlékük előtt a diplomáciai testületek tagjai, politikusok és szarajevói lakosok, katonák és civilek és emlékeznek azokra az emberekre, akik az életüket adták azért hogy az akkor már négy éve folyó véres háborúnak véget vessenek. 

                     Emlékezés az Igmanon

Jelena Milić, a belgrádi CEAS (Center for Euro-Atlantic Studies) szervezet igazgatója befogadott egy szíriai menekült családot az otthonába.

[...] Bővebben!

Könnygázt vetett be a macedón rendőrség, péntek reggel a görög határon, ahol megpróbálnak feltartóztatni egy jelentős tömeget - írja a belgrádi Blic, amely a Reutersre hivatkozva arról számol be, hogy több ezren töltötték az éjszakát a senkiföldjén. 

[...] Bővebben!

Idén is valahogy úgy alakult, hogy nem tudtam kimenni a Sziget fesztiválra, de ezzel a dallal ide hozom Önöknek/nektek egyik nagy kedvencem, Goran Bregovics és együttese dalát, akik augusztus 15-én koncerteztek a fesztiválon.

                            (fotó: mti)

Goran Bregovics Szarajevóban született, játszott különböző együttesekben, dolgozott együtt világhírű énekesekkel. Filmzenéi is ismertek, első filmes munkája a szintén szarajevói születésű Emir Kustiruca rendezővel volt. 

Évente 120-nál több koncertet ad szerte a világban Új-Zélandtól Hong Kongon át Mexikóig. 

Gorica nevű alapítványa boszniai cigány gyerekeknek nyújt segítséget. 

"Nem tudsz segíteni a cigányokon, ha nem adsz nekik tudást. Csak a tanult ember szabad ember.A cigányokkal mindig ez  volt a legnagyobb probléma" - mondta Bregovics. 

 És most csak hallgassuk és élvezzük! Sajnos el kell navigálni a youtube oldalra, a cursor a kép tetején odavezet. Megéri!

Az MH KFOR Kontingens 12. váltás egészségügyi részlegének katonái július utolsó napján, az esti órákban Prizrenből Novo Seloba tartottak, amikor arra lettek figyelmesek, hogy a közút szemközti sávjában áll a forgalom…

Egy éven keresztül egy magyar tábornok lesz a NATO koszovói békefenntartó misszió, azaz a KFOR parancsnokhelyettese. Korom Ferenc dandártábornok jelenleg a Honvéd Vezérkar Hadműveleti Csoportfőnökségének csoportfőnöke.

Az MH KFOR Kontingens jelenleg műveleti területen tartózkodó katonái néhány nap múlva átadják  feladataikat a következő váltásnak. A magyar békefenntartók egy rész már néhány héttel korábban, többségük viszont csak az elmúlt napokban kapta meg a koszovói szolgálatért járó NATO medált.