A munkácsi 128-as hegyi gyalogdandár három katonája esett el Kelet-Ukrajnában – a hírt Ljudmilla Bandurcsak kárpátaljai önkéntes posztolta az egyik közösségi oldalon.
Az áldozatok között nincs kárpátaljai veszteség. Az önkéntes egy hmelnyicki, egy ivano-frankivszki és egy csernyivci járásból származó katona haláláról számolt be. Az egység két tagjának holléte ismeretlen.
Kárpátalja.ma
Júniusban 912 alkalommal vizsgálták meg a megyeszékhely levegőjének minőségét. Az eredmények szerint a szennyezőanyagok havi átlagos koncentrációja a májusi értékekkel összevetve nőtt, emelkedett a formaldehid és a szén-monoxid szintje – adta hírül a Novini Zakarpattya.
A tavaly júniusi havi középértékhez viszonyítva emelkedett a levegő nitrogén-dioxid, kén-dioxid, szén-monoxid szintje, valamint a por, a formaldehid és az oldható szulfátok mennyisége, azonban csökkent a nitrogén-oxid jelenléte a város levegőjében.
Kárpátalja.ma
1. A kutatók megosztottak a csók eredetét illetően. Az egyik tábor szerint a csókolózás szokása valószínűleg több millió évvel ezelőtt alakult ki, amikor az emlősök a megrágott ételt a szájukon át adták át utódaiknak, az antropológusok másik csoportja szerint azonban egy ösztönös cselekedetről van szó.
2. A legkorábbi, csókolózáshoz hasonló tevékenységről, az orrok egymáshoz dörzsöléséről tudósító szövegek az i. e. 1500 környékén, Indiában keletkezett védikus irodalomból származnak. Az i. e. 8-9. századra datálható hindu eposzban, a Mahábháratában már az ajkak összeérintéséről is találunk szövegrészletet, a Kámaszútra pedig már egy egész fejezetet szentelt a csókfajták leírásának.
3. A csók nem csak Indiában volt ismert. Hérodotosz, az. i. e. 5. században élt görög történetíró megemlékezett róla, hogy a perzsa férfiak ajakcsókkal üdvözölték az azonos társadalmi rétegbe tartozó, arcra adott csókkal pedig a náluk alacsonyabb rangú társaikat.
4. A csókolózás elterjedéséhez nagyban hozzájárult, hogy az Indiát i. e. 326-ban elfoglaló Nagy Sándor hadseregének tagjai vezérük i. e. 323-ben bekövetkezett halála után szétszéledtek a világban, így rajtuk keresztül számos kultúra megismerhette a szokást.
5. A csókolózást Európában a rómaiak terjesztették el. A birodalom lakói háromfajta csóktípust is ismertek: az arcra adott osculum a baráti közeledést jelezte, a basium esetében már az ajkakat érintették össze a felek, a savium pedig a csók legszenvedélyesebb formája volt. Az esküvői csók szokása is a római időkre vezethető vissza. A hagyomány szerint a párok házassági szándék bejelentésekor váltottak egy szenvedélyes csókot egymással.
6. A középkori Európában az emberek társadalmi hierarchiában elfoglalt helyük szerint adtak csókot egymásnak. Az azonos rétegből kikerülők – függetlenül attól, hogy férfiak vagy nők voltak – a szájukat érintették össze. Minél távolabb csókoltak meg azonban valakit a szájától, annál nagyobb volt a két ember közötti társadalmi különbség. Mivel a középkorban a társadalom többsége írástudatlan volt, aláírás helyett sokan egy X betűvel, valamint egy arra nyomott csókkal hitelesítették a dokumentumokat.
7. A 17. század második felétől a csókot más gesztusok kezdték felváltani, mint például a meghajlás, a pukedlizés és a kalap megemelése. Angliában a csók kiszorulásához az 1665-os londoni pestisjárvány kiváltotta félelem is nagyban hozzájárult.
8. A filmtörténetben elsőként May Irwin és John Rice csókolta meg egymást az 1896-os A csók című némafilmben. A jelenet hatalmas botrányt okozott.
9. Számos csendes-óceáni szigeteken élő törzs mellett többek között a bolíviai sirionó indiánok és a szomáliak is csak az európaiak megjelenésével ismerték meg a csókot. 1897-ben Paul d’Enjoy antropológus feljegyezte, hogy az ajakra adott csók számos ázsiai kultúrában az undor jelének, sőt, a “kannibalizmus egyik formájának” számít.
10. Ázsia egyes területein még a 20. században is megbotránkozást keltett egy nyilvános csók. 1924-ben Auguste Rodin A csók című képét csak egy kis szobában, bambusszal eltakarva állították ki Tokióban.
Tegnap a polgármesteri hivatal átvételező bizottsága átvette a megújult Gál Sándor utcát és a hozzá tartozó Borvíz utcát. A munkálatok áprilisban kezdődtek, elsőként a gázvezetékeket cserélték ki, majd felújították az esővíz-elvezető hálózatot, majd leaszfaltozták a két utcát. 39 darab hársfát ültettek, 196 négyzetméternyi zöldfelületet alakítottak ki, bővítették a járdákat, amelyeket biciklisávokkal láttak el. Az út két oldalán összesen 49 parkolóhelyet létesítettek, és 4 világítótestet helyeztek el. A munkálat értéke 750 ezer lej, áll a csíkszeredai polgármesteri hivatal közleményében.