Feed aggregator

Source : © Union européenne, 2025 - PE

A világűr, mint műveleti tér körülbelül az 1980-as évek óta van külön kezelve, ekkor volt az USA és a Szovjetunió versengése a világűr militarizálásában a csúcspontján, de a történet ennél sokkal korábban kezdődött. Az űr meghódítása már az idők kezdete óta érdekelte az embereket, úgy ahogy a tengerek és a szárazföldek felfedezése, de mivel egy sokkal szélsőségesebb és „elérhetetlennek” gondolt környezetről van szó ezért ezzel a felfedezéssel a XX. század második feléig kellett várni.

A rakétatechnológia ekkorra vált annyira hatékonnyá és üzembiztossá, hogy megvalósítható legyen egy ilyen utazás, először a náci Németországban voltak sikeres kísérlete egy új csodafegyverrel, a neve V-2 volt. A rövidítés a Vergeltungswaffen-t takarta, ami magyarul megtorló fegyvert jelent és Hitler ettől várta, hogy a Szövetségeseket végleg legyőzze. A valóságban azonban túl drága és túl bonyolított rakéta nem tett érdemi hatást a Szövetségesek előre nyomulására vagy a moráljukra, de maga a koncepció és egy működő ballisztikus rakéta hatalmas jelentőségű hadizsákmánynak számított. Ezért a szovjetek és a Szövetségesek is versengtek, hogy melyikük kaparintja meg a rakétát és persze az azon dolgozó tehetséges mérnököket. A rakéta program vezetője és egyik fő mérnöke Wernher von Braun így került amerikai hadifogságba, ahol a sors fintora, hogy nem ítélték el, hanem cserébe egy feladatot kapott az amerikai felső vezetéstől. Építenie kell egy rakétát így megelőzve a szovjeteket az űrversenyben, ez azonban nem valósult meg időben hiszen a szovjet Szputnyik már 1957-ben felbocsátásra került ezért az USA űrprogramja hátrányból indult. Ezt a 60-as évek második felére sikerült ledolgozniuk és ekkorra a szovjetek lendülete kifulladni látszott és a Holdra való emberküldés túl komplex feladatnak bizonyult. A Holdraszállást követően az USA elkönyvelte, hogy megnyerte az űrversenyt és háttérbe is szorultak ezek a missziók.

Az űrkutatás továbbra is zajlott, de nem ez volt a szovjetekkel szembeni fő „hadviselési” forma. A kutatási célú fejlesztéseket egyre gyorsabban kezdte felváltani a fegyverek világűrbe való telepítése is ezért 1967-ben az Outer Space Treaty-vel a felek lemondtak az űrben végzett nukleáris kísérletek jogáról. Megjelentek idővel az ICBM-ek is és ezzel a bolygó bármely pontjára nukleáris csapást tudtak mérni a szuperhatalmak méghozzá az addig használt stratégiai bombázókhoz képest rekordidő alatt. Az űrverseny az 1980-as években kapott újra szárnyra, de ekkor már tisztán a katonai szektorban hiszen Raegan elnök egy új és forradalmi rakéta védelmi rendszer kiépítését ígérte a Strategic Defense Initiative(SDI) keretein belül. Ebben az időben mindkét felet nagyon aggasztotta a MAD (mutual assured destruction) kérdése és ezzel a projekttel ezt a problémát akarták megkerülni. Végső soron a projekt érdemben nem valósult meg, de mivel a szovjetek lépést akartak tartani az amerikaiakkal minden áron, így rettentően nagy gazdasági összeomlás felé száguldott a Szovjetunió és végül többek között ez is hozzájárult a későbbi összeomlásához.

A 2000-es évekre a világűr azonban a kereskedelmi felhasználást is elérte és a például a különböző televízió és műholdas navigációs szolgáltatások sarokkövévé vált. Egyre több résztvevője lett a világűrben zajló eseményeknek és ezzel együtt szaporodott a műholdak száma is ezért az ASAT (Anti Satellite) fegyverek használata ezzel együtt vált kockázatossá a törmelékek miatt. Még 1985-ben az USA-nak volt egy kísérleti kilövése egy F-15 vadászgépről amikor egy ASM-135 rakétával kilőttek egy erre a célra kijelölt műholdat. Ezért a legtöbbször csupán elméleti és szimulációs teszteket hajtanak végre hiszen az űrben szétszóródó törmelék könnyen baráti vagy saját eszközöket is megrongálhat. Kína világűrbe való „betörésével” azonban megszaporodtak az ilyen kísérletek és ez a nemzetközi közvéleményt nagyon aggasztotta. Azóta egyébként a nem kinetikus ASAT fegyverrendszerek is megjelentek, ezek legtöbbször valamilyen szoftveres vírus vagy program formájában működnek és a műholdak informatikai hálózatán keresztül teszik őket használhatatlanná vagy éppen fel lehet használni így ellenséges műholdakat saját célra is.

2019-ben az USA létrehozta a Space Force-t, vagyis külön vezetést kapott a világűrrel és a hadviseléssel foglalkozó egység, ettől kezdve már nem a légierőhöz volt besorolva. Innen látszik, hogy igenis van még hova fejlődnie és előre lepni mind szervezeti szinten mind pedig technológiában és kutatás fejlesztésben. A kibertartomány egyre gyorsabb térnyerésével és a hadseregek digitalizációjával kritikussá vált, hogy a világűr feletti kontroll is állandó legyen és ne tudjon az ellenség ezen keresztül beszivárogni és megbénítani egy ország vagy szövetségi rendszer informatikai hálózatait. A műholdas navigációs jelek kifejezetten sérülékenynek számítanak hiszen előfordulhat, hogy egy aktív konfliktusban civil, nem- vagy csak kevésbé titkosított navigációs eszközöket alkalmaznak a harcoló felek, ezeket nagyon könnyen lehet zavarni és hamis koordinátákat sugározni, amivel teljesen használhatatlanná válik a berendezés ezen funkciója. Az ukrajnai harcok során például előszeretettel használják az ukránok a SpaceX Starlink hálózatát is, hiszen országuknak nincs saját kiépült műholdas hálózata és a NATO-ra vannak utalva ilyen szempontból is.

Nagyon fontos kiemelni, hogy bár úgy tűnhet, hogy a sok törmelék miatt már lassan „tele” van a világűr, mi még mindig csak egy nagyon kis részt használjuk a rendelkezésre álló hatalmas térből. A mesterséges objektumok sem egy féle pályán keringenek, leggyakrabban 3 különböző keringési övet különböztetnek meg a szakértők, alacsony (LEO), közepes (MEO) és geostacionárius/magas (GEO). Ez utóbbi elnevezése kitűnik a sorból és jelentése igazából annyit tesz, hogy az itt keringő műholdak a Föld forgásával megegyező sebességgel haladnak, így mindig a felszín adott pontjához vannak „szinkronizálva”. LEO keringési övben van például az ISS, a Starlink és a kereskedelmi műholdak nagyrésze ezért itt áll fenn egyedül a túlzsúfolódás kockázata jelenleg. A MEO pályákon van a legtöbb navigációs műhold és még néhány hírközlési műhold is, itt pályára állítani egy műholdat már sokkal költségesebb, mint LEO-n ezért kevesebb is az objektum és még a tér is nagyobb. Ezért is egy minimálisan nehezebb az itt keringő műholdakat ASAT fegyverekkel támadni, legalábbis kinetikus úton mindenképpen, de szoftveresen ugyanannyira sebezhetőek mint bárhol máshol keringő társaik.

Míg sokan a gyakran a látványos kinetikus ASAT-re fókuszálnak, a modern űrhadviselés legveszélyesebb és leggyakoribb formája a „szürke zónában” zajlik. Ezek az eszközök úgynevezett irányított energiafegyverek (Directed Energy Weapons=DEW), amelyek célja nem a műhold fizikai megsemmisítése („hard kill”), hanem a funkciójának megbénítása („soft kill”), méghozzá nagy mennyiségű űrszemét generálása nélkül. A DEW rendszerek két fő technológiai csoportra oszthatók: a lézerfegyverekre és a nagy teljesítményű mikrohullámú eszközökre. A lézerfegyverek elsődleges célpontjai a felderítő műholdak optikai szenzorai. A támadásnak két fokozata van: az enyhébb a „dazzling” (elvakítás), amikor a földi lézerállomás fénynyalábbal telíti a műhold kameráját, így az ideiglenesen „megvakul”. Ez taktikai előnyt biztosít, például elrejthető egy csapatmozgás vagy egy rakétatelepítés ideje alatt a műhold elől. A súlyosabb fokozat a „blinding” (megvakítás), amikor a lézer intenzitása olyan magas, hogy fizikailag kiégeti a műhold érzékelőit, ezzel tartós kárt okozva.

A modern űrbiztonság egyik legkomplexebb kihívását a Rendezvous and Proximity Operations (RPO) műveletek jelentik. Ez a technológia lehetővé teszi, hogy egy műhold pályát módosítson, és precíziós manőverekkel megközelítsen egy másik űreszközt. Bár ez a képesség elengedhetetlen a békés célú űrtevékenységhez például az űrállomás dokkolásához, fegyverként alkalmazva a co-orbital ASAT rendszerek alapját képezi. Egy olyan műhold, amely robotkarral rendelkezik, hogy megjavítson egy elromlott saját műholdat, ugyanezzel a karral képes megragadni vagy akár „eltolni” a pályájáról egy ellenséges kémműholdat. Mivel a műhold külseje alapján nem állapítható meg a szándék, a védekező fél számára minden közeledő objektum potenciális fegyver. Az elmúlt években számos aggasztó eset történt a geostacionárius pályán (GEO), ahol a legfontosabb katonai és kommunikációs műholdak keringenek. Oroszország például az Olymp műholdjával hajtott végre gyanús manővereket, amikor hónapokon keresztül követte és közelről megfigyelte a francia-olasz Athena-Fidus katonai műholdat, valamint amerikai Intelsat eszközöket. Ez a közelség lehetővé teszi a célpont adatforgalmának lehallgatását (SIGINT), vagy egy jövőbeli fizikai támadás előkészítését. Hasonló képességekkel rendelkezik az amerikai GSSAP program és a kínai SJ-21 műhold is, utóbbi bizonyítottan képes volt egy másik műholdat „vontatni”. A nemzetközi jog hiányosságai itt mutatkoznak meg legélesebben: nincsenek elfogadott szabályok az űrben minden műveletre. Nem létezik egyezmény arról, hogy milyen távolságon belül számít egy megközelítés agressziónak. Ez a jogi vákuum, kombinálva a technológiai képességekkel, egy rendkívül instabil környezetet teremt, ahol egy rosszul felmért manőver véletlen katonai eszkalációhoz vezethet.

A világűr persze a hírszerzés területén is forradalminak számított, hiszen nem kellett berepülni a felderíteni kívánt célterület légterébe és ezért már az első műholdaktól kezdve törekedtek a kémkedés megoldására. Egy ideig a fő probléma a képek lejuttatása volt vissza az elemzőkhöz, ez később a digitalizáció segítségével megoldást kapott és gyorsította a szerzett adatok feldolgozását. Mára már szinte a bolygó bármelyik pontjáról lehet élő műholdas képet készíteni és ez a jövőben egyre fejlettebb és jobb lesz ahogy például az optikai rendszerek is fejlődnek.

Minden katonai művelet alapja a környezet ismerete. Az űrben ezt korábban űrfelügyeletnek (Space Situational Awareness) hívták, amely csupán az objektumok katalogizálását jelentette. A modern doktrínákban azonban ezt felváltotta a Space Domain Awareness (SDA) fogalma, amely már nemcsak azzal foglalkozik, hogy hol van egy tárgy, hanem azzal is, hogy mi a szándéka. Az SDA a védelmi stratégiák sarokköve, hiszen nem lehet védekezni olyan fenyegetés ellen, ami nem látszik számunkra. Az űrben való tájékozódás technológiai értelemben rendkívül nagy kihívás mivel a Föld körüli pályán több tízezer, 10 cm-nél nagyobb objektum kering több tízezer kilométer/órás sebességgel. Ezek nyomon követésére globális radar- és teleszkóphálózatokat (például az amerikai Space Surveillance Network) használnak. Azonban a modern, kisméretű (CubeSat) műholdak és a lopakodó technológiák elterjedése miatt az SDA rendszereknek folyamatosan fejlődniük kell. Ha egy műhold váratlanul manőverezni kezd, az SDA rendszer feladata azonnal jelezni, hogy ez ütközéselkerülés vagy támadó pozíciófelvétel-e. Ezért a nagyhatalmak jelenleg hatalmas összegeket fektetnek az űrbázisú érzékelőkbe (olyan műholdakba, amelyek más műholdakat figyelnek), mivel a földi radarok hatótávolsága korlátozott, és vannak vakfoltjaik. A jövő biztonságpolitikájában az információs fölényt az fogja birtokolni, aki pontosabb valós idejű képpel rendelkezik a világűrben zajló eseményekről.

Ezek tudatában elmondható, hogy új résztvevőként becsatlakozni a világűrben folyó tevékenységekbe roppant nehéz lehet ám elkerülhetetlen annak érdekében, hogy az adott ország ne maradjon le jelentős mértékben technológiai szempontból. Azon országoknak, amelyek pedig már régóta résztvevői ennek a műveleti környezetnek, szintén figyelniük kell hiszen a folyamatos kutatásnak köszönhetően sorsdöntő előnyre tehetnek szert egy sikeres fejlesztéssel így pedig ellenfeleikkel szemben kulcsfontosságú előnyt szerezhetnek.

Szerző: Huszár Róbert

A A világűr militarizálása bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Nyugtalan időszakot élünk mostanság, szinte minden nap hallani olyan hírt, amelyben a világ valamely pontján található ország fegyverkezésről vagy annak védelmi kiadásainak növeléséről esik szó. Sajnos egyre több konfliktusról vagy zavargásról hallani világszerte. Ebben a zavaros időszakban több ország is feszített tempójú fegyverkezésbe kezdett, de vajon a több fegyver nagyobb biztonságot fog-e jelenteni, vagy inkább egy esetleges harmadik világháború szelét fogja közelebb hozni? Az elmúlt években, különösen az orosz-ukrán konfliktus 2022-es kiszélesedése óta Európa majdnem minden országában elindult egyfajta fegyverkezési hullám.

Ebben az összefoglalóban Németországot fogom közelebbről megvizsgálni, bemutatni, milyen változások történtek az elmúlt években és hogy a jövőben milyen kérdésekkel kell foglalkoznia az ország vezetőinek mind a biztonság- és védelempolitika, mind pedig külpolitika terén. Mielőtt azonban elmélyülnék a részletekben, Friedrich Merz kancellárságát és politikai nézőpontjait fogom bemutatni, mivel a pontos képhez elengedhetetlen a kormányfő múltjának és jelenének ismerete.

A jogi diplomával rendelkező német politikus már 1972 óta aktívan képviseli a CDU-t, vagyis a Kereszténydemokrata Unió (németül: Christlich Demokratische Union Deutschlands) értékeit, amelynek 2022 óta tölti be elnöki tisztségét. Egy kicsit visszaugorva az időben feltűnhet, hogy a korai kezdés után egy hosszabb szünet következett be a politikai karrierjében, ami 2009-től egészen 2021-ig, tartott. Ebben az időszakban az üzleti világban kezdett el tevékenykedni, tapasztalatot szerezve a kereskedelemről és a gazdasági világ működéséről, amiket a visszatérését követően sokszor kamatoztatni is tudott.

A gazdasági nézeteiben részben emiatt jelent meg a liberális modell, aminek következtében több és nagyobb szerepet adna a piaci mechanizmusoknak és a vállalatoknak. Gondolatait egy ország gazdasági működéséről egy könyvben foglalta össze, „Mehr Kapitalismus wagen” („Merjünk többet a kapitalizmusra bízni”) címmel. Konzervatív értékeket valló katolikus, ami szoros összefüggésben van a CDU kereszténydemokrata beállítottságával. A migráció kérdésében is szigorúbb álláspontot képvisel, viszont egy a – feltörekvő és egyre nagyobb népszerűségnek örvendő – AFD-vel való esetleges együttműködésnek a gondolatát is elutasítja.

Számunkra azonban a legrelevánsabb a külpolitika kérdése. Egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy Merz elkötelezett egy egységes Európa létrehozása mellett, melynek okai leginkább a politikai karrierjének kezdeti szakaszaira vezethetők vissza, amikor Helmut Kohl volt német szövetségi kancellárral közösen tett komoly erőfeszítéseket az ország újra-egyesítése érdekében. Az európai együttműködés gondolata számára egy közös európai haderő felállításban jelenik meg, valamint abban, hogy Németország új szintre emelje a Franciaországgal és Lengyelországgal való kapcsolatait,  emellett az óceántúli nagyhatalommal, az USA-val is szeretne  jobb, minőségibb kapcsolatot kialakítani. Ez utóbbi hátterében elsősorban a Trump elnök által kivetett vámok okozta gazdasági nehézségek állnak, ez teszi kiemelt fontosságúvá a kérdést. A Merz-i Németország a NATO mellett is elkötelezett, amire jó példa, hogy a kancellár mindenképp új szintre szeretné emelni Bundeswehr-t és célként tűzte ki a 2%-os (korábbi NATO-elvárás) ráfordítási arány folyamatos teljesítését és növelését a jövőben is. Ezzel nem csak az ország biztonságát szeretné nagy mértékben növelni, de a lehető legrosszabb eshetőségre, egy esetleges konvencionális háborúra is szeretne felkészülni. Elmondható tehát, hogy a külpolitikáját tekintve egy erősen atlantista politikusról beszélhetünk, aki közben elkötelezett az európai együttműködés, különösen közös védelmi kérdések iránt is.

A 2025-ös év mindenképp fordulópontot jelent a német politikában, hiszen az előrehozott választásokon olyan események következtek be, amire sokan nem számítottak. Jelentős változások történtek a politikai életben, hiszen hiába szerezte meg a CDU a szavazatok 22,6%-át, az AfD megduplázta támogatóinak számát, míg az SPD történelmi súlyosságú „vereséget” szenvedett, a szavazók csupán 16,4%-át tudta maga mellé állítani. Ez az úgynevezett „jelzőlámpa” koalíció végét jelentette és helyette egy új CDU–SPD „nagykoalíció” alakult, amelynek vezetője Friedrich Merz lett.

Lassan 200 napja mondhatja el magáról, hogy ő Németország vezető politikusa, de milyen döntéseket hozott ebben az időszakban a kül- és biztonságpolitikában valamint a védelempolitika terén? A következő részekben ezeket fogom elemezni és véleményezni.

Sok elemző szerint a politikus ígéreteivel ellentétben változások nem, vagy csak alig történtek a belpolitikai életben, a külpolitika terén viszont annál inkább. Merz megtörte az előző kancellár sokak szerint unalmas külpolitikáját, új lendületet és dinamikát hozott. Első útjai nem meglepő módon a szomszédos baráti államokba vezetettek. Alig pár nappal a kinevezését követően elutazott Franciaországba, ahol Emmanuel Macron elnökkel találkozott, majd Lengyelországban is látogatást tett még aznap délután, ami alátámasztja, hogy a német politikus mindkét országot kiemelt partnerének tekinti és Európát a segítségükkel, a velük való együttműködés keretei között szeretné újból magas szintre emelni. Felmerül azonban a kérdés, hogy az elmúlt évek rossz gazdasági mutatóival, valamint az ország meggyengült nagyhatalmi szerepével vajon mire lehet képes az új kancellár? Az utazások egyértelművé tették, hogy újból „feléledhet” a weimari háromszög, amely még 1991-ben jött létre, mint a Nyugat és Kelet közötti híd megtestesítője. Egy biztos, az orosz-ukrán konfliktus ezt a három országot mindenképpen közelebb hozta egymáshoz. Az én személyes véleményem az, hogy ha ténylegesen újból fel akarják helyezni Európát a geopolitikai térképre, akkor az e három ország összefogása nélkül nem sikerülhet.

A további külföldi látogatásaira sem kellett sokat várni, hiszen mindössze 4 nappal a hivatalba lépését követően Kijevbe is elutazott, az előbb említett lengyel-és francia, valamint brit politikai vezetőkkel és együttesen, valamint az amerikai elnökkel egyeztetve álltak ki Ukrajna szuverenitása mellett és utasították el az orosz agressziót. De vajon milyen is a két ország közötti kapcsolat? Már kampánya során is többször emlegette a Taurus rakéták esetleges átadását Ukrajnának, amivel az akár orosz mélységi területeket is képes lehet támadni, kulcsszerepet betöltve a konfliktusban. Merz egyértelműen szakított elődje, Olaf Scholz megfontoltabbnak vélt politikájával, ennek a fegyvernek az említésével Oroszország felé is egyfajta üzenetet küldött. Ezidáig azonban hiába valók voltak az ígéretek, a fegyverszállítás ugyanis egyelőre nem történt meg, mert az új kancellár több nehézségbe is ütközött. Egyrészről technikai és pénzügyi problémák is felmerültek, hiszen egy ilyen fegyver előállítása komoly költségekkel jár és az ukrán fegyveres erők átképzése is sok időt venne igénybe. Másrészről, az Oroszországtól való félelem mind a mai napig megjelenik a német politikában, és egy ilyen fegyver átadása újból az esetleges eszkaláció kérdését veti fel, ami több német politikusban is komoly aggályokat vált ki. Nem csoda, hogy Zelenszkij-nek újból csalódnia kellett a nyugati hatalmakban, persze további fegyverszállítmányokról szólnak hírek, de a háborút befolyásolható Taurus rakéták szállítása hivatalosan azóta sem történt meg. Németország egyértelműen kiáll Ukrajna mellett, de a nehézségekkel küszködő gazdasága mellett vajon meddig tudja ezt érdemben fenntartani? Elég csak a német autóiparra gondolni, milyen nehézségeken megy keresztül manapság és hogy ez milyen bevételkiesést okoz a német gazdaság számára.

Nem kellett sokat várni egy washingtoni, amerikai-német találkozóra sem a nyár elején. Friedrich Merz itt elővette az üzletemberként szerzett korábbi tapasztalatait és megpróbálta Donald Trump amerikai elnökkel minél egyszerűbben megoldani a tárgyalásokat. A legnagyobb kérdést a védelmi kiadások mértéke jelentette, hisz az új amerikai vezetés nem egyszer jelezte már, hogy elégedetlen az európai államok ilyen jellegű kiadásaival, márpedig az USA nélkül Európa nem lenne képes hatékonyan megvédeni magát egy komolyabb fegyveres támadással szemben. Olaf Scholz kancellársága végére ugyan sikerült Németországnak a 2%-os határt elérnie, viszont ma már ennél jóval többre van szükség, az új elvárás a 2025 júniusi Hágai csúcs óta már 5%. Nem csoda, hogy az új német kancellár a 3-4%-os határt tűzte ki céljául és egyértelműen a kontinens egyik, ha nem a legerősebb haderejét szeretné a következő években létrehozni. A két ország megbeszélésén persze felmerült a gazdaságot érintő amerikai vámok kérdése, valamint Ukrajna támogatása is. Itt egy összefüggésre szeretnék rávilágítani, miszerint az USA számára a prioritást egyértelműen a Kínával való szembenállás élvezi, de az ukrajnai helyzet rendezését is fontosnak tartja a republikánus vezető. A Bundeswehr megreformálása emiatt is kulcsfontosságú, ahogy az európai haderő fejlesztése is, mert ha az óceántúli nagyhatalom csökkenti a támogatások mértékét, akkor Európának kell átvennie a szerepét. Merz emiatt egy önállóbb európai kül- és biztonságpolitikát szorgalmaz, ami mellett azzal érvel, hogy Németországnak fel kell készülnie egy kevésbé megbízható amerikai partnerre is a későbbiekben.

Védelempolitika szempontjából egyértelműen a Bundeswehrt érintő döntések kerültek a középpontba. Gazdasági oldalról már tettem említést a korábbiakban arról, hogy egyértelmű célkitűzés a haderőre fordított kiadások növelése, de Németország esetében jelenleg a személyi állomány folyamatos csökkenése okozza a legnagyobb problémát, ami felveti a kérdést, hogy élőerő nélkül, hogyan lehetne egy erős haderőt létrehozni.  A kancellárnak szép emlékei vannak a sorkatonaságban eltöltött éveiről és kellemesen emlékszik vissza erre az időszakra. „Jó érzés volt, hogy egy nagy gépezethez járulunk hozzá. És ez biztonságot adott nekünk” – említette egyik interjújában. Az országban 2011-ben függesztették fel a sorkatonai szolgálatot, viszont az új kormány azon dolgozik, hogy ezt a rendszert a lehető leghamarabb, visszaállítsa valamilyen módon. Ezt kezdetben önkéntes alapon tervezik, de ha szükséges akkor a későbbiekben akár kötelező szolgálatot is elrendelnének, amennyiben nem sikerül a Bundeswehr létszámát kellőképpen megnövelni. A cél egyértelmű, minél több embert kell toborozni, ehhez pedig el kell érni, hogy az emberek megszeressék a katonai hivatást és ne kényszerként tekintsenek rá. Novemberben be is jelentette a kormány, hogy 2026-tól mintegy 700 ezer fiatalt fognak kiértesíteni, hogy részt vegyenek a szükséges orvosi vizsgálatokon, a rendszer viszont egyelőre önkéntes alapú marad, nem szeretnének senkire semmit rákényszeríteni. Úgy gondolájk, átmenetileg ez is megoldást jelenthet a létszámbeli problémákra és elindulhat Európa legerősebb hadseregének kiépítése Németországban.

Összegezve a németországi eseményeket egyértelműen látni, hogy változás történt. A korábbi kormány óvatosságát egy „agresszívabb” kormányzás váltotta fel, ez azonban több kérdést is felvet, hiszen a német gazdaság az elmúlt években alulteljesített, így pénzügyi nehézségek is adódhatnak. Vajon lehet-e így is teljesíteni az erős külpolitikai törekvéseket és a Bundeswehr számára kitűzött célokat? Nem inkább a belpolitikát, valamint a társadalmi problémákat, ide értve például a migrációt kellene elsőként rendezni? Ebben a kiszámíthatatlan világban szinte mindennél fontosabb, hogy egy ország vezetése világos prioritások mentén, a valósággal szembenézve hozza meg döntéseit. Németországnak ma egyszerre kell megfelelnie a nemzetközi elvárásoknak és kezelnie a belső feszültségeket, miközben gazdasági ereje már nem akkora, mint korábban. A külpolitikai ambíciók és a hadsereg megerősítésére irányuló törekvések akkor lehetnek tartósak, ha stabil társadalmi háttér és kiszámítható gazdasági alapok támasztják alá őket.

Szerző: Fodor Balázs

A Németország biztonság és -védelempolitikája, külpolitikája Friedrich Merz kancellársága alatt bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Comment un roman situé sur une des iles les plus excentrées d'Indonésie réussit-il à nous passionner autant ? C'est grâce à sa galerie de personnages issus de la population défavorisée et oubliée de l'île de Timor qui prennent une ampleur inédite. Ils accèdent au statut de héros d'une nation largement méconnue dont l'histoire chaotique et violente devient la trame d'une fresque historique traversant tout le XXe siècle, et se prolonge jusqu'au XXIe.

- Contrebande / Indonésie, Littérature

President Vladimir Putin has proposed new measures to counteract Russia’s declining birth rate, calling for stronger support for fatherhood and more incentives for families with multiple children. The proposal came during a meeting of the Presidential Council for Strategic Development and National Projects, where the president devoted significant attention to the need to increase the nation’s population. Why Russia’s Birth Rate Continues to Fall According to Putin, the decline is driven by several objective factors. These include global demographic trends, the long-term impact of population “craters” formed in the mid and late twentieth century, and broader external pressures. The president noted that some regions have shown improved attitudes toward having children, particularly the Mordovia, Altai Republic, Kabardino-Balkaria, as well as the Kherson and Zaporozhye regions.

Közvetlen rálátás jeligére.

Zord

The Subcommittee on Human Rights (DROI) will hold a workshop on the Human rights dimension of EU-Latin America relations in the context of the EU-CELAC Summit on Wednesday, 3 December 2025, from 15:00 to17:30. Organised with the Delegation to the Euro-Latin American Parliamentary Assembly, in the aftermath of the recent summit where EU-27 and CELAC-33 leaders committed to further enhance cooperation, the meeting aims to turn the focus to human rights.

The workshop will open with a testimonial from Sakharov Prize Laureate 1992 Asociación Madres de la Plaza de Mayo. Prof.

Par Engstrom, from University College London will set the scene for each panel - providing first an overview of the situation of human rights in Latin America and then turning to human rights accountability mechanisms, seeking the best ways for the EU to engage - and Prof. Maria Garcia, from Bath university, will speak in the forward-looking panel.

Discussions will further bring together representatives from the International Federation for Human Rights and Human Rights Watch, as well as the Inter-American Commission on Human Rights, the European External Action Service and the European Commission.

Location : European Parliament (ASP 1G2)
Live streaming
Photos
Source : © European Union, 2025 - EP

The Subcommittee on Human Rights (DROI) will hold a workshop on Mechanisms of international justice to fight impunity on Thursday, 4 December 2025, from 9:00 to 10:45. Against the backdrop of challenges and attacks on multilateral institutions, the discussion will explore how international tribunals, universal jurisdiction and transitional justice processes can contribute to accountability, justice and reparation for victims at international level.
Two prominent academics will present their study on the matter, Prof. Veronika Bílková and Dr Federica Cristani from the Institute of International Relations in Prague, with findings and recommendations.

The workshop will then turn to a forward-looking discussion on a possible EU strategy to protect the international system of justice, bringing together representatives from FIDH - The Global Initiative Against Impunity for International Crimes and Serious Human Rights Violations, the Open Society Foundation, and the European External Action Service.
Location : European Parliament (ASP 1G2)
Live streaming
Photos
Source : © European Union, 2025 - EP

Londonba először nem az ütközet híre jutott el, hanem az, hogy a német hajók november harmadikán befutottak Valparaisóba. A vereségről egy nappal később szereztek tudomást, amikor a németek nyilvánosságra hozták Spee Berlinbe küldött jelentését, és ünnepelni kezdték győzelmüket.

Az anyagi veszteség tulajdonképpen nem volt jelentős, csupán két, már nem egészen korszerű páncéloscirkáló veszett oda, melyek elvesztése nem rendítette meg a Royal Navy-t. Alig egy hónappal korábban Otto Weddigen egyetlen tengeralattjáróval három angol páncéloscirkálót küldött a tenger fenekére – majd néhány héttel később egy negyediket is –, nagyobb veszteséget okozva ezzel a briteknek, mint Spee egész hajóraja. Ezúttal azonban másról volt szó, nem egy lesből támadó tengeralattjáró véletlen szerencséjéről. A brit flotta kötelékek közötti, felszíni tengeri ütközetben akkor már több mint száz éve, az 1810-es Grand Port-i ütközet óta nem szenvedett vereséget. A coroneli vereség tehát valódi jelentőségét messze felülmúló döbbenetet okozott Angliában, és diadalmámort Németországban.

[...] Bővebben!

Durée de la vidéo : 90'

Clause de non-responsabilité : L'interprétation des débats facilite la communication mais ne constitue en aucun cas un enregistrement authentifié des débats. Seuls le discours original ou la traduction écrite révisée du discours original peuvent être considérés authentiques.
Source : © Union européenne, 2025 - PE

The European Parliament Sub-committee on Human Rights (DROI) is jointly organising with the Office of the United Nations High Commissioner for Human Rights (UN Human Rights) and the European External Action Service (EEAS), and in collaboration with the Tackling TNR Europe Civil Society Working Group, a policy dialogue on “Transnational Repression (TNR): Mapping Trends and Improving Responses”, which will take place on 4 December (11.00-12.30) in the European Parliament (ASP 1G2).

TNR constitutes an increasing danger both by posing systemic threats to human rights, civic space, democratic institutions and the rule of law and by frequently undermining national security, sovereignty and legal order of host states.

Policy makers and experts from EU institutions, the UN, Member States, civil society and academia will come together to exchange views about their findings and experiences, and explore ways to improve responses to TNR, including through policy initiatives, synergies and collaborations. This is a concrete follow-up action by DROI on the recently adopted by the Parliament report on Addressing TNR of Human Rights Defenders (HRDs).

Event page
Source : © European Union, 2025 - EP

Durée de la vidéo : 105'

Clause de non-responsabilité : L'interprétation des débats facilite la communication mais ne constitue en aucun cas un enregistrement authentifié des débats. Seuls le discours original ou la traduction écrite révisée du discours original peuvent être considérés authentiques.
Source : © Union européenne, 2025 - PE

Dans un nouveau Briefing réalisé avec l’Observatoire B2V des Mémoires et avec le soutien d’Eurogroup Consulting, nous explorons le rôle central — mais encore trop sous-estimé — de la mémoire dans la conduite des transformations organisationnelles. Les approches classiques du changement privilégient l’avenir : feuilles de route, KPIs, trajectoires de performance, modèles cibles… L’attention se […]

Durée de la vidéo : 150'

Clause de non-responsabilité : L'interprétation des débats facilite la communication mais ne constitue en aucun cas un enregistrement authentifié des débats. Seuls le discours original ou la traduction écrite révisée du discours original peuvent être considérés authentiques.
Source : © Union européenne, 2025 - PE

Durée de la vidéo : 180'

Clause de non-responsabilité : L'interprétation des débats facilite la communication mais ne constitue en aucun cas un enregistrement authentifié des débats. Seuls le discours original ou la traduction écrite révisée du discours original peuvent être considérés authentiques.
Source : © Union européenne, 2025 - PE

The Kremlin confirmed that President Vladimir Putin’s meeting with U.S. special envoy Steve Witkoff and presidential adviser Jared Kushner lasted nearly five hours, marking one of the most detailed exchanges to date on Washington’s evolving peace proposals for Ukraine. Ushakov Outlines Scope of the Negotiations According to presidential aide Yury Ushakov, the talks examined several possible frameworks for a settlement. He revealed that Moscow received four additional documents from the American side, supplementing the initial 28-point plan earlier presented on behalf of President Donald Trump. “There was a document of twenty-seven points. We reviewed it, of course, though we did not work on the formulations and held no discussions on that level,” Ushakov explained. These new materials were then analyzed during the Kremlin meeting with Witkoff and Kushner, alongside broader strategic questions, including territorial issues. Ushakov described the atmosphere as constructive, useful and highly substantive, adding that the session focused on the essence of the U.S. proposals rather than on finalized wording.

Post-election killings and the deteriorating human rights situation in Tanzania, including the case of imprisoned opposition leader Tundu Lissu
Escalating repression of the Baha'is in Iran
Rule of law and human rights situation in Tunisia, particularly the case of Sonia Dahmani
Source : © European Union, 2025 - EP

Közel tíz éve már, hogy Szolnokon egy kezdő fedélzeti technikus kutató-mentő szolgálatba lépett. A kollégái csak annyit tudtak róla, hogy repülőgép-szerelő képesítése mellett más műszaki végzettsége is van, sőt ács és bútorasztalos szakmát is kitanult. Mivel a nevét nem tudták, azt kérték a parancsnoktól, hogy mutassa már be „a srácot”, mert lenne hozzá kérdésük autószereléssel és asztalos munkákkal kapcsolatban.

A sokoldalú fiatalember Besenyei Martin főtörzsőrmester volt, aki a Jak-52-es repülőműszaki beosztásból került a szállítóhelikopterek fedélzetére. Kollégái természetesen megismerték a „rendes” nevét is, de „A Srác”, mint becenév végleg ráragadt – ma is ez olvasható hajózóoverallja névtábláján. A főtörzsőrmester szakmai életútja inspiráló lehet bármely műszaki érdeklődésű fiatal számára.

[...] Bővebben!

Le service dans les forces armées françaises exige un engagement total. Les missions, les entraînements, la volonté de gravir les échelons et les responsabilités élevées obligent souvent à mettre sa vie personnelle au second plan. Cependant, la nature suit son propre rythme, qui n’est pas toujours synchronisé avec le calendrier militaire. Aujourd’hui, la médecine propose […]

Sommaire
Actualité :
- Nigeria : Guerre ethnique ou conflit religieux ?
- Soudan : Une guerre ethnique et raciale
- Mali : Vers l’effondrement ?
- Russie-Algérie, vers la rupture ?
Dossier :
Madagascar et la double colonisation africano-indonésienne


Editorial de Bernard Lugan
Opéré à la demande des autorités maliennes, le départ des forces françaises a ouvert la voie au GSIM (Groupe de soutien à l’islam et aux musulmans). Affilié à Al-Qaida, le GSIM est en réalité autonome de la centrale dirigeant cette nébuleuse terroriste. Même s’il se réclame de l’islam rigoriste, sa prise de contrôle  par le chef Touareg Iyad agh Ghali a fait du GSIM un mouvement d’abord ethno-islamiste avant d’être jihadiste. Cependant, compte tenu de la situation sur le terrain, la question qui se pose est de savoir si Iyad agh Ghali est aux portes du pouvoir au Mali. A ce sujet, certains médias ont annoncé la chute prochaine de Bamako. Une annonce qui semble prématurée pour deux grandes raisons :
1) La première est clairement ethnique. Apparaissant comme le bras armé des Touareg, le JNIM ne peut en effet que susciter le rejet de la part des sudistes, notamment des Bambara. Voilà pourquoi, depuis quelques semaines, le GSIM  tente de se présenter comme un mouvement islamo-nationaliste pluriethnique. Compte tenu des mémoires collectives, l’entreprise parait complexe…
2) Avec des effectifs variants, selon les sources, entre 5000 et 10 000 hommes, le GSIM n’est semble-t-il pas en mesure de lancer un assaut direct sur la capitale malienne. Pour mémoire, au mois de juin 2025, après avoir échoué devant Tombouctou, le 1er juillet, à Kayes, le GSIM a subi un grave échec en laissant des dizaines de morts sur le terrain. Même en difficulté, les 40_000 hommes des Forces armées maliennes (FAMa) conservent en effet une supériorité numérique et matérielle tout en bénéficiant théoriquement de l’appui-feu du contingent russe. A ce propos, comme depuis plusieurs semaines, les Russes d’Africa Corps sont curieusement  absents du champ de bataille, la question qui se pose est de savoir si Moscou n’aurait pas déjà acté la fin de l’actuel régime malien. L’avenir nous en dira plus.
Si Bamako est son objectif, la meilleure stratégie pour le GSIM serait de laisser la ville s’effondrer de l’intérieur, soit par des manifestations, soit par un blocus alimentaire et en carburant, soit par le chaos ou, d’abord, par un changement de régime. L’éclatement au grand jour de la rivalité au sein de l’armée entre Assimi Goïta et Sadio Camara, le ministre de la Défense, pourrait en effet être le signe annonciateur d’une révolution de Palais.
Une telle évolution pourrait débloquer la situation politique en ouvrant la voie à des négociations qui pourraient déboucher sur une coalition associant une fraction de la junte, une partie de la société civile et certains éléments « jihadistes ». Une solution pour gagner du temps mais qui sauverait la face de tous les protagonistes, et qui pourrait permettre à la Russie de ne pas perdre les positions acquises après l’éviction ou l’auto-éviction de la France.