Magyar Szó (Szerbia/Vajdaság)

Kilenc embert agyonlőtt egy fehér bőrű fegyveres férfi szerda este a dél-karolinai Charleston egyik, feketék által látogatott, nagy múltú metodista templomában.

Szól a rádió – énekelte valamikor régen az LGT, és éneklik még mindig hajnaltájt a retródiszkóban, vagy gitáros fiúkat körbeülő baráti társaságok, amikor a néhány akkord és persze, a régi dal szövegének ismerete éppen elég, hogy nosztalgiát ébresszen, vagy bizonyos szempár elismerő pillantását váltsa ki.

Szól a rádió – visszhangzik a fülben a dallam, s miközben lassan sikerül felidézni a verssorokat is, felvillannak a képek, amolyan fekete-fehérek, a rádió hőskoráról, amikor a háztartások nagy becsben tartott, csipkével terített darabja volt az ormótlan masina, amelyet nem is volt mindig egyszerű hallgatni, hiszen elcsúszott az állomásjelző, a vételbe bármi belezavarhatott. Ki hallott még akkoriban a digitális beállításokról? Az én gyermekkoromban még egy gyufaszál állandó tartozéka volt a rádiónak: más módja nem akadt annak, hogy biztosított legyen a megfelelő gomb kellő mértékű érintkezése a valami mással… És nem volt jobb a helyzet akkor sem, amikor megkaptam a negyedakkora készüléket sem, hiszen annak meg az antennája volt reménytelenül gyenge. De a rádiózás iránti szenvedély találékonnyá tette még a tinilányokat is: egy drótdarab, egy szög, némi szigszalag… Meghatározott estéken meghatározott műsorokat kellett befogni azon a bizonyos ultrarövidhullámon, és ez nem volt egyszerű. De megoldottuk.

Aztán más idők, más városok, más hullámhosszak jöttek, más műsorok váltak fontosakká. Már nem a hallgatók által beküldött zenei válogatás, nem a FiFi, nem a péntek esti dj volt fontos: a szórakozás iránti igényt valami egészen más váltotta fel. Amiről a rádió ugyan nem tehetett, de kiszolgált. Az immár egészen kisméretű készülék költözött, mást nem is tehetett, de ott már nem tudta elcsípni azt a bizonyos ultrarövid-hullámhosszat. Néha, hazatérvén a közép-bácskai városba még be-befogta az ismerős adó műsorait, s mintha a hangszórók is meghittebben közvetítették volna a régóta ismerős hangokat. Tudtuk, melyik szerkesztő hogyan dolgozik, hogy az adott műsorvezetőnek mi a kedvenc töltelékszava, mikor melyik műsor következik. Biztos volt és kiszámítható, ahogyan egy rádióműsornak kell.

Most pedig olvasom, hogy már csak két hétig szól a rádió, hogy napjai megszámláltattak, hogy nincs menekvés. Olvasom, hogy megszűnik a Szabadkai Rádió, hogy az ott dolgozók, talán még reménykedve a csodában, hinni már nem hisznek benne, tervezik lassan a búcsúadást, a két napig tartót, hogy amikor az éjféli hangjelzés utoljára elhangzik, talán végképp elhallgasson az adás.
Pedig ígéretek voltak, törvénybe foglaltak is, amelyek aztán valahogy mégis elsikkadtak, másként alakultak. Nem az új tulajdonos, hanem annak a hiánya szünteti meg a műsort.

Még egy érték, amit veszni hagyunk, ami úgy szűnik meg, hogy szinte fel sem figyelünk rá.

Persze, az élet megy tovább, a megszokott hullámhossz nem lesz sokáig néma. Csak majd az az adás, amely ott hangzik fel talán már néhány hét múlva, már nem nekünk szól, nem a mi kíváncsiságunkat akarja kielégíteni, és nem a mi fülünknek kedves zenét fogja sugározni.

Maradnak majd a hallgatók, akik hiába igyekeznek valami ismerőset keresni a digitális adókeresőn, marad néhány csalódott kolléga és az üresség a regiszterben. Azon a helyen, ahol nem is olyan régen még a Szabadkai Rádió neve volt.

Megölte feleségét és két fiát, majd magával is végzett egy balmazújvárosi férfi csütörtökön – közölte a rendőrség.

A Sajtótanács közleménye szerint kedden a szerbiai napilapok 25 alkalommal sértették meg az újságírói etikai kódexet, méghozzá túlnyomó számban a szombaton Krassószombatról eltűnt gyermek haláláról szóló írásokban. A Sajtótanács közleménye szerint, amióta napi szinten követik a szerbiai sajtót, ezen a napon az etikai kódex megsértésének száma rekordot döntött.

Mint arról keddi számunkban írtunk, június 30-án megszűnik a Szabadkai Rádió. Németh Ernő a Magyar Szónak azt nyilatkozta, át lehetett volna menteni, újra lehetett volna alapítani a rádiót, de elmondása szerint ebben nem segített neki a VMSZ és az MNT.

A Szocialisták Mozgalma megkezdte vajdasági választási kampányát. Aleksandar Vulin, a párt elnöke legutóbbi újvidéki látogatásakor kijelentette, a tartománynak nem szabad tovább tűrnie Bojan Pajtić és a Demokrata Párt önkényes hatalmát, változásokra van szükség. Vulin több alkalommal is a rendkívüli választások időpontjaként december 20-át jelölte meg. Arról, hogy mi áll kampányuk fókuszában, illetve hogyan képzelik el a Vajdaság jövőjét Bojan Torbicával, a Szocialisták Mozgalma tartományi szervezetének elnökével beszélgettünk.

A párt legutóbbi rendezvényén, Újvidéken több alkalommal is elhangzott, hogy a tartományi rendkívüli választásokra december 20-án kerül sor. Ez egy olyan dátum, amelyről már született megállapodás Pásztor Istvánnal, a vajdasági képviselőház elnökével, illetve a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével, annak a pártnak a vezetőjével, amellyel köztársasági szinten koalíciós partnerként vesznek részt az állam irányításában?

– A Szocialisták Mozgalma Bojan Pajtić rezsimjének lehetőséget nyújtott arra, hogy a hatalma első évében megmutassa mit és mennyit tud tenni Vajdaság polgáraiért. Amikor úgy láttuk, hogy a tartományi hatalomnak sem szándéka, sem pedig kapacitása nincs arra, hogy véghezvigye a szükséges reformokat, a 2013 márciusában megtartott tiltakozó gyűlésen közzé tettük álláspontunkat, mely szerint követeljük Bojan Pajtić lemondását és a rendkívüli választások kiírását. Ettől a követelésünktől egy pillanatra sem álltunk el, ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy a rendkívüli választásokra Vajdaság területén legkésőbb december 20-ig sor kerüljön. Vajdaság polgárainak nincs türelmük, sem idejük, hogy tovább tűrjék Bojan Pajtić rezsimjét. A polgárok sokat veszítettek e bűnöző rezsim alatt, ezért is fontos, hogy Bojan Pajtić minél hamarabb lekerüljön a hatalomról. Pásztor Istvánnal nem beszéltünk a választások megtartásáról, de hisszük, hogy ismeri az álláspontunkat, amely nem tér el koalíciós partnerünk, a Szerb Haladó Párt álláspontjától. Őszintén bízom abban, hogy Pásztor István, aki tapasztalt és bölcs politikus, hamarosan tárgyalásokat kezd a tartományi parlamenti pártokkal a rendkívüli választások időpontjáról, ekkor hivatalosan is tájékoztathatjuk álláspontunkról.

Újvidéken Aleksandar Vulin a legtöbb kritikával Bojan Patićot, a Vajdaság Autonóm Tartomány Végrehajtó Tanácsának elnökét és a Demokrata Pártot illette. Pártjuk álláspontja szerint a DP mit csinált rosszul, és mit kellene sürgősen megváltoztatnia?

– Így igaz. Ma Pajtić és a Demokrata Párt hatalmának leghangosabb kritikusa a Szocialisták Mozgalma, a Szerb Haladó Párt mellett, ahogyan 2008 és 2012 között Boris Tadić és munkakerülő rezsimjének leghangosabb kritikusai is voltunk. Az SZM baloldali párt, amely a joguralom, az egyenlőség, a társadalmi igazságosság mellett foglal állást, és teljesen természetes, hogy az SZHP mellett az élen küzdünk az olyan rezsim ellen, mint amelyet Pajtić képvisel. Pajtić és a DP Vajdaság polgárainak életéből 14 évet vettek el, ez idő alatt a tartományból fejletlen régió lett. A kizsákmányoló magánosítás, az, hogy több száz munkásnak megszűnt a munkahelye, a Vajdasági Fejlesztési Bankkal, a Tesla Bankkal, a Nagyberuházási Alappal kapcsolatos fondorlatok csupán néhány abból, amit a demokraták Szerbia és Vajdaság polgárai ellen elkövettek. Már egy éve követeljük, hogy Bojan Pajtić elmagyarázza, hova tűnt el az új technológiák alkalmazását támogató tartományi alapból 35 millió euró, illetve miért van megközelítőleg 60 támogatott vállalat csődeljárás alatt, vagy miért gazdálkodnak jelentős veszteséggel. Ebben az esetben több tízmillió euróról beszélünk, amelyet a tartományi hatalom nem céleszközként használt fel, és csak gondoljon bele, mi lett volna, ha azt a pénzt a szociálisan veszélyeztetett személyeknek adta volna, vagy a mezőgazdaságra, az oktatásra, esetleg az egészségügyre fordította volna. Amit sürgősen meg kell változtatni, az éppen Bojan Patić rezsimje.

Az SZM is támogatja azt az álláspontot, hogy Vajdaság a meglévőnél több hatáskörrel kell hogy rendelkezzen? Mely hatáskörök kiosztására lenne szüksége, illetve milyen módon tudna a legjobban működni Vajdaság?

– Azt gondolom, hogy jelen pillanatban van ennél fontosabb kérdés. Vajon a jelenlegi tartományi hatalom, illetve a jelenlegit megelőző két hatalom, amelyek élén szintén Bojan Pajtić állt, valaha is őszintén dolgozott Vajdaság Autonóm Tartomány hatásköreinek, illetve finanszírozásának pontos megfogalmazásán, vagy minden esetben, ahogy az ma is történik, csak a saját érdekeikkel foglalkozott? Bojan Pajtić Boris Tadić hatalma alatt fegyelmezetten hallgatott feláldozva Vajdaság polgárait saját, a Demokrata Pártban betöltött pozíciója érdekében. Vajon támogatta-e egyetlen, Vajdaságból származó demokrata párti parlamenti képviselő is 2008 és 2012 között a VMSZ a tartomány finanszírozására vonatkozó módosítási indítványát? Nem, mert mindig a saját érdekeik álltak a polgárok érdekei előtt. Az SZM szerint Vajdaságnak rendelkeznie kell minden, alkotmány adta hatáskörrel, amely mellett politikai konszenzus születik és élvezi a politikai pártok többségének támogatását. Az SZM, az SZHP-vel egyetemben mindig is nyitott volt arra, hogy párbeszédet folytassunk a tartomány hatásköreinek és finanszírozásának kérdésében, de nem találtunk megfelelő partnert ehhez a másik oldalon. Azt, hogy ki a felelős ezért, a polgárok megtudják, amint feláll az új tartományi hatalom, amelyben természetesen nem kaphat helyet a DP, sem holdudvara. Ekkor majd a legrövidebb időn belül megfogalmazzuk, milyen hatáskörök illetik meg a tartományt, és hogyan történik majd a finanszírozása, természetesen minden polgár megelégedésére. Vajdaság akkor tud majd a legjobban működni, amikor a köztársasági és tartományi hatalom politikai és gazdasági irányvonala megegyezik majd. Ez akkor válik lehetővé, amikor a tartományi hatalom élére olyan emberek kerülnek, akik készek a reformokra, a korrupció megfékezésére, a különböző fondorlatok megakadályozására, a költségvetéssel való visszaélések megfékezésére, és készen állnak a tartományi adminisztráció átszervezésére, amivel csökkenthetik annak óriási költségeit. Akik mögött Vajdaság 50 százaléka áll majd, és nem csupán öt százaléka.

Ismét fellángolt a Magyar Szó körül a sajtószabadság-vita, ami azt jelzi, hogy továbbra sincs minden rendben vajdasági magyar közéletünkben. Hogy sem a szocializmus letűnése, sem a háborús diktátor bukása, sem az új törvények, sem a változó koalíciók nem hozták el a gondolat és a cselekvés szabadságát. Az elmúlt napokban sokan sok mindent elmondtak a vélemények harcának fontosságáról, és még azon kevesek is e mögé az álláspont mögé helyezkedtek, akik – vélhetőleg megbízatásuk folytán – az újságírókat hibáztatják az áldatlan állapotok miatt. Mit lehet a távolból mindehhez hozzátenni?

Éppen szülőföldemen utazgatva ért ez a váratlan, „mondjunk ki mindent”-hullám, s így a távoli nézőpont helyett nagyon sok résztvevővel és kívülállóval beszélgetve pillanthattam bele a történésekbe. Egyértelműnek tűnik, hogy az olvasót, a médiafogyasztót elsősorban olyan életbevágó kérdések érdeklik, mint a gáz ára, a tej felvásárlása, az iskoláztatás nehézségei meg a munkalehetőségek hiánya. Másrészt viszont minderről csak akkor tájékozódhat szabadon és eredményesen, ha van, aki ráveszi a politikusokat az egyenes beszédre, nem pedig azok az újságírót a „hivatalos vonal” támogatására.

Még Washingtonból nézve is közvetlenül érint a dolog, hiszen nem egyszer előfordult, hogy északi meg déli „fővárosainkban” ügyködő fontos emberek nép-, vagy éppen nemzetellenesnek minősítették a távolról érkező gondolatokat, és „megfelelő akciót” sürgettek azok közvetítője ellen. Szerencsére közvetlen környezetünkben nem lelt támogatásra a tiltó igyekezet. Mások viszont azt vetik a szememre, hogy mit keresek egy „pártlapban”. Nos, ilyen körülmények között is lehet az olvasót szolgálni párt vagy „tulajdonos” helyett. Ugyanakkor az utóbbiakra is szükség van bármilyen érdemi politikai cselekvéshez, még ha meg is kell próbálnunk másfajta viszonyt teremteni velük. Ezért vagyok szolidáris azokkal a kollégákkal, akik úgy érzik, hogy nem végezhetik a munkájukat lelkiismeretük szerint.

A (sajtó)szabadság és a demokrácia korántsem egyszerű dolog, ezt nap mint nap tapasztalom, még az Egyesült Államokban is, amely elsőként foglalta alkotmányba a véleménynyilvánítás és a sajtószabadság jogát. A sajtó és a demokrácia összefüggéseit tanítva is tapasztalom hallgatóim körében, mennyire bonyolult feltárni az összefüggéseket, megfelelni az elvárásoknak, tiszteletben tartani az emberiesség korlátait – és ugyanakkor hatékonyan szolgálni az olvasót.

Kisebbségi társadalomban hatványozottan jelentkeznek a nehézségek és buktatók, hiszen a médiaközönség érdekei nemcsak a hatalomtartókéval szembesülnek, hanem sokszor a többségi környezet ellentétes vagy éppen ellenséges viszonyulásával is. Ezért aztán hajlamosak vagyunk arra, hogy más mércével mérjük „saját táborunk”, illetve az „ellentábor” cselekedeteit. Autonóm cselekvési teret követelünk magunknak, ám nem ismerjük el, hogy ez a tőlünk függő cselekvő alanyokat is megilleti. Pártpluralizmust követelünk a központi hatalomtól, de „saját közösségünkön” belül az egyedi csalhatatlanság tévhitében élünk. Nem csoda hát, hogy negyed évszázad sem volt elég ahhoz, hogy a kisebbségi politika és média megtalálja a kedvező megoldásokat.

Ezért lenne fontos, hogy a mostani vita elcsitulása után egészen más elvek alapján közelítsünk egymás – kisebbségi politikum és sajtó –, illetve önmagunk felé. A ki nem mondott gondolat csak árthat, a kimondott véleménnyel viszont eredményesen vitázni is lehet. A közösség pedig majd felismeri azokat a „pálya széli” beszólásokat, amelyek nem számíthatnak érdemi odafigyelésre.

Nem fog ez a vita sem mindent megoldani, de legalább mondjuk ki, hogy mindenkinek, aki a köz érdekeit akarja szolgálni, kötelessége tisztelettel, nem pedig hatalmi szóval fordulni mindenki más felé, aki ugyancsak tisztességgel igyekszik saját munkája gyümölcsét letenni a köz asztalára. Pártok, tanácsok és sajtó egyaránt felelősséggel és elszámolással tartozik azoknak az embereknek, akiket szolgál – nem pedig az egyes, akár választott, akár háttérben működő hatalmasságoknak.

Kicsi és egyre zsugorodó közösség vagyunk, de ez senkit sem hatalmaz fel arra, hogy a bölcsesség egyedüli letéteményese legyen. Régóta fájdalommal szemlélem, hogy egyes romániai és szlovákiai magyar körökben mennyivel nyíltabb vita folyik kisebbségi és nemzeti kérdésekről, nálunk viszont – ahol a nyitott társadalmi gondolkodás lehetőségének sokkal nagyobb hagyománya van – a feltétlen összezárás lett a politikai akció megkövetelt kerete. Pedig ezzel csak veszíthetünk.

Túl sok hamut sem kell szórni azonban a fejünkre, mert bizony a magyarországi közmédia mai szellemi állapota cseppet sem jobb, sőt megkockáztatom, hogy rosszabb, mint a vajdasági magyar közmédiáé. Északon például elképzelhetetlen egy olyan „belső” vita, mint amilyen most nálunk kialakult. Onnan, ahol még a családtagjainak, sőt kiskorú gyermekeinek internetes tevékenysége is veszélyessé válhat egy közmédiában dolgozó újságíró számára, keveset tanulhatunk. Magunknak kell tehát feltűrnünk a nemzeti alsóneműt, és egymást elfogadva, egymásért nemcsak hatalmat, hanem felelősséget és szolidaritást is vállalva, úttörő munkát végezni a kisebbségi lét körülményei között. Sokkal többről van ugyanis szó, mint a Magyar Szó újságíróinak sajtószabadságvágya.

A diákotthonban lakó középiskolás tanulók évente megrendezésre kerülő céllövőversenyén az adorjáni Bicskei Rebeka, a Tisza SE legjobb leányversenyzője 2014-ben a tartományi és a köztársasági versenyen is a dobogó legmagasabb fokára állhatott fel. A szabadkai diákotthonban lakó Tisza-parti lány az idén is megismételte tavalyi sikerét, és méltóképpen képviselte iskoláját, tovább öregbítve a kicsiny falucska sportlövő-egyesületének hírnevét, amely egyesület fennállásának 46. évfordulóját ünnepli. A közelmúltban Mitrovicán megrendezett tartományi versenyen Rebeka 187 körös eddigi legjobb eredményével nyerte meg a versenyt, és részvételi jogot szerzett a köztársasági döntőre, amelyet az idén Zlatiboron tartottak meg. Rebeka a köztársasági versenyen is helytállt, nem tudta ugyan megismételni a tartományi döntőn elért remek eredményét, de a 180 körös kiváló teljesítménye is elegendőnek bizonyult, és az erős mezőnyben a tavalyi sikeréhez hasonlóan újból a dobogó legmagasabb fokára állhatott fel, nagy örömet szerezve ezzel iskolája, a diákotthon és az adorjáni Tisza számára is.

A zombori önkormányzat 43 millió dinárt kapott a tartományi költségvetésből a csatornahálózat, a vízvezeték és a szennyvízelvezetés karbantartására. Erről Zomborban írt alá szerződést Branislav Bogaroški mezőgazdasági, vízgazdálkodási és erdészeti titkár és Zombor polgármestere, Saša Todorović.

– Zombor fölismerte a vízgazdálkodási beruházások fontosságát, így saját eszközei mellé még 20 millió dinárt kapott, amiből a meglévő vízgyárban egy önálló vízfertőtlenítő üzemet alakítanak ki. A tartomány ötmilliót ruház be a nemesmiliticsi víznyerőhely fölszerelésébe, a termőföldek lecsapolására pedig 16 millió dinár jut, kétmillióból pedig a zombori Kapitány utcában építenek szennyvízelvezetőt – mondta a szerződések aláírásakor a tartományi titkár.

– Egy teljesen autonóm fertőtlenítő rendszert építünk a Jaros víznyerőhelyen, ahol a meglévő mellett hamarosan átadásra kerül az új vízgyár. Országunkban szinte minden vízvezetéket egy olyan szerrel fertőtlenítenek, amelyet az első világháborúban vegyi fegyverként vetettek be. Mi szeretnénk az új technológia pionírjai lenni, vagy legalábbis az elsők közt lenni, akik a természetes klórt előállító berendezéssel, káros vegyi anyagok nélkül tisztítják az ivóvizet – összegezte Saša Todorović.

A szerződéskötők egybehangzóan hangsúlyozták Zombor és a tartomány eredményes együttműködését.

– A város szinte minden tartományi pályázaton részt vesz, és jelentős társeszközöket tervez, ami lehetővé teszi a projektumok megvalósítását, ennek köszönhetően nyert most is a város mind a négy pályázata – nyilatkozta Bogaroški, és hozzáfűzte, hogy a tartomány és Zombor fontos partnerek egymás számára.

Azt követően, hogy pénteken a Naša Radost Iskoláskor Előtti Intézmény igazgatója, Jašo Šimić sajtótájékoztatón is elmondta, a pénzhiány miatt arra kényszerültek, hogy ideiglenesen beszüntessék az óvodások egyik uzsonnáját, hétfőn a szülők azzal szembesültek, hogy egy uzsonnát sem kaptak a gyerekek, és az ebéd minősége is drasztikusan romlott. Maglai Jenő polgármester szerint politikai játszmák elszenvedői a gyerekek, míg az intézmény igazgatója nyugodt szívvel nyaralását tölti.

A szülők a helyi portálokon közölték felháborodásukat, miszerint a legkisebbek étkeztetésén spórol az önkormányzat. Több szülő is arról beszélt, hogy a gyerekeik azzal fogadják őket a nap végén, hogy éhesek és azonnal adjanak nekik valamit enni. Sok óvónő otthonról vitt ételt a gyerekeknek, mert tudták, hogy a növekedésben lévő kisfiúk hamar megéheznek majd a reggelit követően.

Az intézmény vezetősége februárban arra hívta fel a figyelmet, hogy több mint 17 millió dinár hiányzik ahhoz, hogy az év végéig biztosítani tudják a gyermekek számára a napi négyszeri étkezést. Megoldás azonban csak a költségvetés módosítása után születhet.

Mint azt Šimić a pénteki sajtótájékoztatón elmondta, ígéretet kaptak a polgármestertől, hogy 9 millió dinárt a lehető legrövidebb időn belül biztosítanak az iskoláskor előtti intézménynek, az e heti menü azonban továbbra is uzsonna nélküli.

Az intézmény honlapján közzétett étlap szerint a szabadkai óvodások hétfőn teát, halas-sajtos szendvicset reggeliztek, valamint lekváros-grízes tésztát ebédeltek. Sem délelőtt, sem délután nem kaptak uzsonnát. A keddi menü a következő volt: joghurt, kukoricapehely reggelire, bab és kenyér ebédre. Szerdán teát és pástétomos kenyeret ettek a gyerekek, ebédre pedig tejfölös-sajtos tésztát. Ma a terv szerint tejberizs a reggeli, az ebéd pedig zöldbabfőzelék disznóhússal.

Ugyanezen a héten egy magyarországi, nevezetesen egy alsóörsi óvodában például így néz ki a menü: uzsonnára tej, briós, aztán tea, virsli, másnap kakaó ital, löncs, rozsos zsemle, zöldség. Ebédre lencseleves virslivel és sajtos makaróni, másnap csontleves, finomfőzelék, csirkemell, kenyér, majd paradicsomleves rizses hússal. Minden ebéd után desszertként gyümölcsöt kapnak a gyerekek.

Maglai Jenőtől, Szabadka polgármesterétől azt kérdeztük, hogyan fajulhatott idáig a helyzet, ki ezért a felelős és van-e pénz a gyermekek étkeztetésére.

- Az önkormányzat részéről az uzsonnákra szánt pénz biztosítása egy pillanatig sem volt kétséges és kérdéses. Az a tény, hogy az iskoláskor előtti intézmény vezetősége képtelen ezeket a dolgokat úgy kezelni, ahogyan kellene, úgy gondolom, hogy magáért beszél. Abban a pillanatban, amikor az igazgató úr bejelentkezett hozzám, a legrövidebb időn belül fogadtam és 15 percen belül megoldottuk a problémát. Az intézmény vezetőségének a munkájával egyáltalán nem vagyok elégedett, és ezt elmondtam már egy évvel ezelőtt. Ez az egyik reakció az egészre, hogy az uzsonnák beszüntetésével próbálják sarokba szorítani az önkormányzatot, és próbálnak ott is botrányt csinálni, ahol nem kellene. Ez egy politikai játszmának a része, amely során úgy gondolom, hogy nem kellene a gyerekeket felhasználni és megengedni, hogy ez megtörténjen. Szabadka költségvetése stabil. Az a gond, hogy valaki megengedi magának, hogy ignorálja azt a kommunikációt, ami szükséges. Ehelyett, amikor pénteken megbeszéltük és megoldottuk a kérdést, hétfőn még jobban lecsökkentették a gyerekek uzsonnáztatását, az igazgató pedig elutazott nyaralni. Nekik állandó beszállítóik vannak, éves kontingensekben dolgoznak, ezeket nem lehet egyik napról a másikra módosítani. Hihetetlen, hogy milyen felelőtlen viselkedés! Három hónappal ezelőtt küldtem egy átiratot az intézmény közgyűlésének, amelyben felhívom a figyelmet arra, hogy a költségvetési felügyelőség milyen törvénytelenségeket jegyzett a költségvetésükben, el is küldték a feljelentést. A mai napig válasz nem érkezett erre az átiratra. Amíg ez a vezetőség marad az intézményben, addig az a szakadék felé halad. Ezért viszont nem a polgármester felel, az intézménynek van egy közgyűlése – amelybe három tagot az önkormányzat, hármat a szülők, hármat pedig maga az intézmény delegál. Ezeket a lépéseket nekik kell megtenni – magyarázta Maglai.

A Naša Radost Iskoláskor Előtti Intézmény igazgatója szabadságát tölti, helyetteseivel, a közgyűlés elnökével és tagjaival lapzártánkig nem sikerült kapcsolatba lépnünk. A témát lapunk hasábjain az elkövetkező napokban nyomon követhetik.

Szerbiában, és ezen belül elsősorban Észak–Vajdaságban, szinte bombaként robbant a hír, hogy Magyarország feltehetőleg falat, vagy drótkerítést emel Szerbia irányába, hogy annak segítségével állítsa meg az országba özönlő illegális menekülteket. Magyarország természetesen nem a hivatalos határátkelőket zárná le, hanem a zöldhatárt erősítené meg 175 kilométernyi szakaszon négy méter magas építménnyel. Megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy hogyan befolyásolja majd mindez Szerbiában a közel-keletről, Észak-Afrikából, vagy máshonnan érkező és az Európai Unióba tartó menekültekkel kapcsolatos helyzetet.

A sors megadatta e sorok írójának, hogy egy hetet Hollandiában tölthessen. Már másnap-harmadnap letisztult, hogy ha hazajövet élményeim felől érdeklődnek barátaim, ismerőseim, három dolgot tudok említeni: a bicikliket, a virágokat s a hagyományos szélmalmokat (ma már valamennyi csak látványos söröző) helyettesítő szélturbinákat.

Maglai Jenő polgármester a szabadkai Népszínház magyar társulatánál járt a napokban, ahol elsősorban az áldatlan állapotokról, jogi kérdésekről beszélgettek a társulatigazgatóval és az intézmény igazgatónőjével. Megoldódni látszik a társulatok évek óta tartó küzdelme, új helyre költözhetnek még ősz előtt.

– Egy korrekt beszélgetésen vagyok túl a Népszínház magyar társulatával, csütörtökön, vagyis ma találkozom a szerb társulattal is. Azokat a kérdéseket, amelyek a társulatot aggasztják, meg kell oldani. A társulat elhelyezése a legelső gond, olyan körülmények között vannak, ahol nagyon nehéz dolgozni, áldatlan állapotok uralkodnak a csipkegyárban. Ezzel kapcsolatban reményeim szerint augusztusban, de legkésőbb szeptemberben át tudjuk költöztetni a társulatokat a Hadseregotthon épületébe, ahol sokkal jobb körülmények között tudnának működni. Aztán jogi és formai kérdésekről is beszéltünk, arról, hogy meg kell hozni az új alapszabályt, itt különféle álláspontok vannak az önkormányzat és a tartomány részéről az alapítói jogokra vonatkozóan, a hatáskörökkel, pénzügyi kötelezettségekkel, a nemzeti tanácsok hatásköreivel kapcsolatban. Ezek évek óta nem megoldott kérdések. Emellett a magyar társulatnál vannak olyan színészek, akiknek a státusza nem megoldott, évek óta szerződéses viszonyban vannak, ez pedig nem állapot. Ezeket a kérdéseket is rendezni kell – mondta Maglai.

Nem túlzás azt állítani, hogy politikai vihar söpört végig Topolya község legkisebb helyi közösségében, a pobedaiban. Egy polgárok által kezdeményezett petíció nyomán hétfőre falugyűlést hívott össze a topolyai önkormányzat. Ezen a gyűlésen a jelenlévők titkos szavazással megvonták a bizalmat a helyi közösség tanácsától, amelyet 2013-ban választottak meg. Míg az eddigi tanácselnök és a tanácstagok azt állítják, hogy az aláírásgyűjtéstől kezdve egészen a leváltásukig minden szabálytalanul zajlott, addig a topolyai képviselő-testület elnöke szerint minden a törvényes előírásoknak megfelelően és a lakosság kérelme alapján történt.

A pobedai helyi közösség 3 településből áll: Pobeda, Svetićevo és Kavilló. Mindhárom település 5-5 tanácstagot ad, számolt be a médiának dr. Vikor László, a pobedai helyi közösség tanácsának eddigi elnöke.

– A falugyűlésre a polgárok beadványa alapján került sor, ehhez az aláírásgyűjtés nagyon fura körülmények között lett megindítva. Ez alapján a községi elnök megkért bennünket, hogy szervezzünk falugyűlést mindhárom településen. Mi erről a beadványól kértünk egy másolatot, hogy fel tudjunk készülni a találkozóra. Sajnos, ezt a mai napig nem kaptuk meg. A következő lépésük az volt, hogy ők összehívták a falugyűlést. Ezt is alapszabály-ellenesen tették, mert a három falu helyett csak egyben hívták össze. 15-én sor került erre a gyűlésre, és az aktív tanácstagokkal úgy döntöttünk, hogy részt veszünk ezen, hogy megtudjuk, mit sérelmeznek a polgárok. Megjelentünk, de mivel nem láttuk értelmét a dolognak, ezért elhagytuk az üléstermet. Ezt követően a referendumkérdés megvitatása helyett ők lebonyolították a szavazást, ami törvény- és statútumellenes – mondta el a tanácselnök, aki azt szeretné, hogy minden a törvényes előírások szerint történjen.

Slavica Stojislavjević a tanács svetićevói tagja, és elmondása szerint falubelijei nem egyeznek a falugyűlésen történtekkel. A svetićevóiak nem mentek el a gyűlésre, és nem értik, hogy náluk miért nem tartottak. Néhányan aláírták a falugyűlést kezdeményező petíciót, de később visszavonták aláírásukat, mert megtévesztéssel csalták ki tőlük, mondta Stojislavjević. A tanácstag szerint az sem volt helyénvaló, hogy aki elment a falugyűlésre, annak a belépésnél meg kellett adnia személyi számát és alá kellett írnia.

– A falugyűlésen 69-en vettek részt, a helyi közösségben pedig közel 700-an élünk. És ők 69 emberrel akarják leváltani a tanácsot – mondta Stojislavjević.

Mészáros Heléna ugyancsak tanácstag, emellett képviselő a topolyai képviselő-testületben. Elmondása szerint nem félnek egy esetleges népszavazástól, de nem lehet manipulációval leváltani 15 embert, akik másfél éve dolgoznak a helyi közösség érdekében. Mészáros arra kéri az önkormányzati illetékeseket, hogy a falugyűlést tartsák meg mindhárom településen és a statútumnak megfelelően ott tegyék fel a kérdést az embereknek, hogy legyen-e szavazás az üggyel kapcsolatban.

Az önkormányzat részéről Plohl Edvint, a községi képviselő-testület elnökét kerestük meg a pobedai helyi közösségben kialakult helyzet kapcsán. Plohl elmondta, hogy azért kellett összehívniuk a falugyűlést, mert a pobedai helyi közösség 550 szavazópolgárának egyharmada  indítványt adott be a községnek.

– A polgárok a pobedai helyi közösség tanácsának feloszlatását kérték a községtől indítványukban. Az indokok között szerepelt többek között, hogy nincsenek megelégedve a helyi közösség munkájával, a kommunális feladatok végzésével, a pénzzel való elszámolással, a vízdíj kényszeres megfizettetésével, valamint gondok vannak a játszótér kapcsán. Miután átadták ezt az indítványt, a községi elnök felszólítást küldött a pobedai helyi közösségnek, hogy hívjanak össze falugyűlést. Ez nem történt meg, ezért kénytelen voltam én, mint kkt-elnök összehívni. Ezen a gyűlésen a jelenlévők egyhangúlag megszavazták a helyi közösség tanácsának feloszlatását – mondta el Plohl, majd kihangsúlyozta, hogy az egész folyamat a pobedai helyi közösség statútumával összhangban történt, valamint a falugyűlésre minden szavazópolgár névre szóló meghívót kapott. A tanácselnök arról is beszámolt, hogy következő lépésként június 30-áig ki fogja írni a rendkívüli választásokat a pobedai helyi közösség területére vonatkozóan.

A hétvégén Mórahalmon megalakult a délvidéki magyar labdarúgó-válogatott, amelynek létrejöttében oroszlánrészt vállalt az oromhegyesi származású Apró Attila fociedző, aki az első összetartásra huszonkét, Magyarországon és Szerbiában játszó labdarúgót hívott meg, akik a fiatal szakember legnagyobb örömére mind meg is jelentek a helyszínen. A tervek szerint a Délvidék csapata hamarosan csatlakozik majd Confederation of Independent Football Associations (conIFA) nevű szervezethez, a nem hivatalos FIFA-hoz, és várhatóan még a nyáron lejátssza első hivatalos mérkőzését is, augusztus végén pedig részt vesz első tornáján, amelyen Székelyföld, Felvidék és Kárpátalja csapatával mérné össze erejét.

Apró elmondása szerint az ötlet már bő egy évtizede érlelődött, hosszas szervezés után meg is valósult, sok teendő van még, de az a cél, hogy egy bő, akadémistákból, munka és egyetem mellett futballozókból és felnőtt profikból álló kerettel mielőbb bekapcsolódhasson a csapat a conIFA Eb- és vb-selejtezőibe, illetve a 12–15 éves korosztály tehetségeinek felkutatását és felkarolását is rendkívül fontosnak tartja. Ahogy fogalmaz, egy igazi szakmai műhely létrejöttén dolgoznak.

• Mikor és kinek a fejéből pattant ki a délvidéki magyar válogatott megalapításának ötlete?

– Az ötlet nem a közelmúltban pattant ki valaki fejéből, hiszen 2002 és 2004 között a vezetésemmel működött a Tisza menti válogatott a 12–15 éveseknek magyarkanizsai bázissal. Gyakorlatilag a vasárnapi első összetartás az akkori kezdeményezés folytatása felnőttszinten. Biztosan büszke lenne ránk Nagy Esztike, aki anno – a magyarkanizsai sportszövetség titkáraként – mindenben támogatott minket, de sajnos már nincs közöttünk…

• Mikor léptek a tettek mezejére, és kik voltak azok, akikkel közösen dolgoztak azon, hogy megvalósuljon ez az elképzelés?

– A háttérben már hónapok óta dolgoztam az ügyön. Nagy segítségemre volt Cs. Tóth Zoltán, aki – amellett, hogy biztosította a csapat első edzés- és mérkőzésszerelését egy német sportszergyártó kizárólagos magyarországi forgalmazójaként – mint egy csapatmenedzser állt szolgálatba. Amíg én a játékosokkal egyeztettem, és a stratégiai programot összeállítottam, addig ő szervezte a létesítményhátteret, valamint tájékoztatta a kompetens vezetőket és a helyi média képviselőit. Délvidékről is kaptam segítséget, hiszen Vajda Attila, Halasi Szabolcs, Volford Tibor, Kazi Zsolt, Tőke János neve mindenképp említést érdemel, hiszen javaslataikkal támogattak. Ezzel természetesen nem fejeződött be a névsor, hiszen biztosra veszem, hogy akinek ott a helye, az ott is lesz a jövőben a válogatottunk mellett.

• Milyen formában, milyen keretek között működhet egy régiós válogatott?

– Egy régiós válogatott is hasonlóan működik, mint egy nemzeti válogatott, azaz meghatározott küldetéssel, versenyprogrammal és ehhez igazított felkészítő összetartásokkal. Létezik a conIFA nevű szervezet, amely gyakorlatilag a nem szuverén államok „fifája”, de soraiban tudhatja például a Székelyföld vagy éppen a Felvidék válogatottját is. A tagságnak annyi feltétele van, hogy egy valós népcsoportról legyen szó, hivatalosan létezzen valamilyen jogi formában (egyesület, alapítvány, szövetség), fizesse be az éves tagsági díjat, valamint aktív legyen éves szinten.

• Miért Mórahalmot választották az első összetartás helyszínéül?

– Kiváló létesítménnyel rendelkeznek, szövetségi pálya, valamint logisztikailag ideális helyen van a keret többségének. Ezúton is köszönöm Révész Gábornak, a Mórahalom VSE elnökének és elnökségének, illetve a helyi önkormányzatnak a kiváló helyszín biztosítását. Itt inkább az a kérdés, hogy itthon vagy otthon. Ami Magyarország mint bázis mellett szól, nyilván az, hogy rendkívüli sebességgel fejlődik a létesítményhelyzet, tudják vállalni az összetartásaink támogatását, a játékosok többsége magyar bajnokságban játszik, és jelenleg erősebb a szándék is a válogatottunk patronálására. Tehát organizációs szempontból sok kellemetlenségtől megóvjuk magunkat.

• Kiket hívtak meg erre az összetartásra, milyen kritériumok alapján döntöttek a 22 játékos mellett?

– A terv egy 55-ös bő keret kialakítása, azaz minden posztra 5 játékos, de az első összetartásra 22 játékos kapott meghívót, megszólítva egészen széles réteget, az akadémistáktól a felnőtt profikig. Nem a legerősebb, hanem a legváltozatosabb keret meghívására törekedtem. Ezzel jelezve azt is, hogy 3+1 lehetséges csoportja létezik a behívható játékosoknak. Az első az érett profik, a második a munka és/vagy egyetem mellett futballozók, a harmadik pedig a 16–19 év közötti fiatalok csoportja. Létezik azonban +1 csoport, akikre már szeretnénk odafigyelni, mégpedig a 12–15 éves korosztály, hiszen felkutatásuk és felkarolásuk nagyon fontos téma. Ezzel létrejön majd egy igazi szakmai műhely. Folyamatot fogunk menedzselni, nem csupán egy-egy eseményt. Nem mellékesen rendelkezésre fog állni – ezáltal – egy részletes tehetségtérkép, amely hasznára válhat a magyar és a szerb szövetségnek is. A játékosoknak pedig forog a neve a köztudatban, aminek marketing értékű következményei vannak. Ez már érezhető volt az első összetartást követő napon is.

• Milyen hozzáállást tapasztalt a mórahalmi összejövetelen?

– Nagyot dobbant a szívem, amikor megláttam, hogy teljes a létszám, sőt még sérült játékos is eljött, hogy velünk legyen végig. Gondolok itt Fejős Áronra, a Kaposvári Rákóczi fiatal támadójára. Ez a visszaigazolás fontos volt nekem, hogy nem csak én akarom. Szakmai szempontból is értékes volt az összetartás, hiszen az alapjátékunk néhány fontos összefüggésére rá tudtam irányítani a figyelmet, de természetesen ezt még nem a nemzetközi szinten elvárt sebességen végeztük.

• Lehet-e már tudni, hogy milyen színekben szerepel majd a csapat, lesz-e himnusza vagy indulója, címere és zászlaja?

– A hazai színek tűnnek biztosnak, amit a piros-fehér-zöld trikolór ad, csak kicsit más összeállításban, mint a magyar nemzeti csapat esetében, de ezt majd személyesen is meglátja, aki kilátogat az első hivatalos mérkőzésünkre. Azt gondolom, hogy himnusza már van a nemzetnek, de egy saját dal mindenképp szükséges. Ezzel nem is lehet probléma, hiszen sok kiváló művészünk van, akik megírhatják és felénekelhetik az indulónkat, hogy azután a szurkolóink teli torokból énekelhessék kezdetben a tus alatt, majd élesben a meccseken. A címer, zászló is kidolgozás alatt van.

• Milyen kritériumoknak kell megfelelniük a játékosoknak, hogy bekerüljenek a válogatott keretbe?

– Minden olyan játékos behívható, aki – vagy legalább az egyik szülő – a jelenlegi Szerbia területén született, délvidéki/vajdasági/szerbiai magyarnak vallja magát, igazolt labdarúgó, rendelkezik sportorvosi engedéllyel, és életvitele, viselkedése példaértékű.

• Kik dolgoznak a válogatott élén? Ki lesz a szövetségi kapitány, és kik lesznek a stábtagok?

– Mivel az első lépés az volt, hogy bebizonyosodjon a megalakítás létjogosultsága, ezért természetesen nem a stábkialakítással kezdtem. Most vált igazán aktuálissá a kérdés. Kezdetben nekem kell megvívnom a szükséges harcokat, így a szakmai munkáért én felelek majd, amelyre tudatosan készültem az elmúlt 15 évben, hiszen voltam korosztályos edző az ovisoktól egészen a felnőttekig, valamint játékosmegfigyelő, egyéni karakterfejlesztő és sportvezető is. Mint tudjuk, egy válogatott irányítása egy kicsit mindegyik. Ezért is tartottam be a lépcsőfokokat. A stábba mindenképp szükség lesz egy szervezési csapatmenedzserre, a kapusaink karakteréhez illeszkedő kapusedzőre, a fittséget kontrolláló erőnléti szakemberre, egy játékképelemzőre és sok-sok scoutra, akik követik a kerettagok és a potenciális kerettagok teljesítményét egész szezonban. Persze még más részterületek szakembereivel is bővülhetünk, de kérdéses, hogy kiket lehet társadalmi munkában megnyerni a feladatoknak.

• Mikorra várható a válogatott első hivatalos mérkőzése?

– Még a nyáron szeretnénk lejátszani az első hivatalos meccsünket, de előtte még biztos jogi alapokra kell terelnünk a válogatott működését, valamint kérelmezni a felvételünket a nemzetközi szövetségbe.

• Milyen tornákon vehet részt ez a csapat, és meglátása szerint milyen célokkal vághat neki ezeknek?

– Egy tornameghívásunk már van, mégpedig augusztus végére, amikor szeretnék megszervezni – várhatóan Budafokon – azt a négycsapatos tornát, amelyen Székelyföld, Felvidék, Kárpátalja és Délvidék válogatottja szerepel majd. Kaptunk felkéréseket pályaavatókra is, de nyilván a fő célunk, hogy felkészüljünk az Eb- és vb-selejtezőkre. Ezért természetesen az addigi meccseinket ennek tükrében fel fogjuk használni a játékminőségünk fejlesztésére és a megfelelő játékosok beépítésére is, amellett, hogy tisztességgel helytálljunk minden pályára lépésünk alkalmával. Szeretném, ha büszkék lennének ránk a szurkolóink.

• Kik támogatják a válogatott működését, számíthatnak-e a magyar vagy a szerb szövetség, esetleg mindkettő segítségére?

– A legfontosabb, hogy a délvidéki magyarok egy emberként támogassanak, valamint számítok a játékosaink egyesületeinek szurkolótáborára is. Emellett a klubvezetők együttműködése is elengedhetetlen a játékosok rendelkezésünkre bocsátása szempontjából. Nem hinném, hogy a szerb szövetség kompetens lenne ebben az ügyben, inkább a Magyar Labdarúgó-szövetség támogatása lenne kulcsfontosságú, amennyiben felismerik a válogatott működtetésében rejlő értékteremtést. Szerintem jó úton haladunk, hiszen Nógrádi Tibor, az MLSZ Csongrád megyei igazgatója személyesen is megtisztelte az első összetartást jelenlétével, és támogatásáról biztosított. Az egyeztetések természetesen folytatódnak a stabil alapok megteremtése érdekében, de a szándék megvan.

A Spartacus Kerékpárklub tagjai az elmúlt hétvégén a szegedi és a šidi versenyen szálltak nyeregbe. A Csongrád megye székhelyén megtartott 7. Fekete Lajos-emlékversenyen 19 csapat 88 versenyzője vett részt. A fiatalabb serdülők mezőnyében Tóth Martin diadalmaskodott, aki a 8,7 km-es távot 13 perc 35 másodperc alatt teljesítette. A szabadkaiak közül még öten kerültek a legjobb tíz közé: Marko Bajić a 4., Kulcsár Ákos a 6., Fodor Teodor a 7., Dino Avdić a 8., Luka Išpanović pedig a 9. helyen ért célba. A serdülők mezőnyében Kulcsár Dávid harmadikként ért célba a 18,6 km-es távon, Pavle Mandić az 5., Nikola Skelić pedig a 7. helyen végzett. Az ifjúsági korosztályúak szintén 18,6 km-t hajtottak, ebben a mezőnyben Dimitrije Đolai Žarković 2., Dario Nimčević 5., Fekete András pedig 8. helyezést ért el. Az elit mezőnyben Milan Dragojlović 29:43-as idővel ezüstérmet szerzett a 18,7 km-es távon.

Šid városában a szerbiai kupa futamaira került sor. A serdülők mezőnyében (31 km) Kulcsár Dávid a 8., Nikola Skelić pedig a 16. helyen ért célba. Az ifik között (65 km) Dimitrije Đolai Žarković szerezte meg a győzelmet, Fekete András 6., Dario Nimčević 7. helyezést ért el. Csapatban a Spartacus az első helyen végzett. A fiatalabb serdülők (21 km) mezőnyében Tóth Martin vitte el a pálmát, Marko Bajić 5., Kulcsár Ákos 8., Fodor Teodor 12. lett.

Kasza Gábor a 150 km hosszúságú szarajevói grand prix versenyen lépett fel, ahol a száz versenyző közül a kiváló 6. helyen ért célba. Gábor már a bakui Európai Játékokon tartózkodik, ahol az országúti versenyen és az időfutamban áll rajthoz.

A Veszprém Kézilabdaklub ifjúsági csapatai a szabadkai edzőtábor alatt két felkészülési mérkőzést játszottak a Spartacus Vojput megfelelő együtteseivel. Mindkét mérkőzést a bakonyiak nyerték, a fiatalabbak találkozóján 24:13-as, az egy évvel idősebbek meccsén 19:10-es eredmény született a magyarországi csapat javára.

Szabadkán 18. alkalommal tartottak veterán-kosárlabdatornát, amelyet az egykori Jugoszlávia csapatai számára szerveznek. Idén húsz csapat látogatott Szabadkára, amelyek két korosztályban (35 éven és 45 éven felüliek), női és férfimezőnyben mérkőztek meg egymással. A 35 éven felüli nők mezőnyében a szabadkai Teknősbékák csapata nyert, a zágrábi és a maribori együttes előtt. A férfiaknál a végső győzelem a Tuzla csapatáé lett, a szabadkai és a tivati csapat előtt. A 45 éven felüli nők között a ljubljanai csapat vitte el a pálmát, megelőzve a belgrádi és a szabadkai együttest, a férfiaknál pedig az aleksandrovaci csapaté az első hely, második Szarajevó, harmadik pedig Kočevo együttese lett. A sportszerűségi díjat a nikšićiek kapták. 

A kajakversenyek befejeztével a nemzetek versenyében Magyarország érmek tekintetében az igen előkelő harmadik helyen áll a Bakuban zajló I. Európai Játékokon. A kajakosok öt aranyat lapátoltak össze, a birkózólányok pedig kettőt tettek hozzá, így Magyarország 7 aranyat, 1 ezüstöt és 5 bronzot nyert eddig. Szerbia sem áll rosszul, sőt: kedden este Tijana Bogdanović taekwondóban rakott hozzá egy ezüstöt, Zorana Arunović és Damir Mikec pedig tegnap légpisztolyban nyert, így Szerbia a 4. helyen állt 5 arannyal és 3 ezüsttel! Az első helyet Oroszország tartja fölényesen, hiszen a 14 arany mellett 5-5 ezüstöt és bronzot gyűjtöttek be eddig, a házigazda Azerbajdzsánnak pedig tegnap kora délután 8 aranya, 3 ezüstje és 8 bronza volt. Ez azonban változott már este, hiszen megkezdődtek a küzdelmek a férfi szabadfogásban, s hát a birkózás nemzeti sport Oroszországban és Azerbajdzsánban is. Ezt tükrözi az, hogy a nevezett két ország 2-2 arannyal és több bronzzal gazdagította az éremkollekcióját, de a távolság megmaradt köztük.

Sportlövészetben tegnap a szerbeké volt a dicsőség. Délelőtt Zorana Arunović legnagyobb ellenfele a döntőben a spanyol Franquet volt, aki végül több mint három körrel maradt le tőle, Zorana 199,5-tel zárt. Kora délután Damir Mikec a portugál Costával futott végig együtt, hiszen a végén Mikecnek 201,8, Costának 201,5 köre lett.

Asztaliteniszben a szerda nem a magyarok napja volt. Mindegyik válogatott kiesett, s hozzájuk csatlakozott Fehér Gabriella és Erdélyi Annamária is. 

Parlagfűvadászatot indított Zombor Város és a helyi Oris Kft. A programot bejelentő polgármester, Saša Todorović elmondta, hogy az akció célja a lakosság bevonása a parlagfűvel fertőzött területek térképének kialakításába és a gyomirtásba.

– Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy a polgárok jószerével nem ismerik ennek a gyomnövénynek az allergiakeltő hatását, nem ismerik föl magát a növényt, és nem tudják, hogyan lehet leghatékonyabban kiirtani a parlagfüvet. Emiatt minél tömegesebben kell bevonni a lakosságot a parlagfűvel szembeni védekezésbe. Megkerestük az iskolákat, amelyek kivétel nélkül hajlandóságot mutattak az akció iránt, mind a fertőzött területek fölkutatásában, mind a gyomirtásban. Az akció végén a város megjutalmazza a legeredményesebb diákokat, hiszen munkájukkal a közjóhoz járulnak hozzá – mondta egyebek közt a polgármester.

Maja Pavličić, az Oris vállalat projektvezetője a gyomnövény egészségkárosító hatását emelte ki.

– A parlagfű évek óta komoly problémákat okoz, egyre növekszik azok száma, akiknél allergiát vált ki a növény pollenje. A virágpor az ilyen személyeknél csökkenti a munkaképességet, és kihatással van az életfunkciókra. Nálunk is sokan szenvednek tőle, a világban pedig 36 millió felnőttnek okoz egészségügyi problémákat ez a gyom.

Tény, hogy a lakosság keveset tud erről az allergiát okozó növényről. Leghatásosabb gyökerestől kitépni a földből, de a parlagfű gyökérzete erős, nem könnyű feladat, ráadásul még a virágzása előtt kell gyökeresen irtani. Virágzása júliustól október derekáig tart. Feladatunkul tűztük ki a lakosság tájékoztatását a növény káros hatásáról, felismeréséről, irtásához kapcsolódó intézkedéseinkről és a pollenkoncentrációról – foglalta össze a projektvezető.

Az iskolák mellett már az óvodákban is tartanak ismeretterjesztő előadásokat, a fiatal aktivisták standokon és az utcán is ismeretterjesztő nyomtatványokat osztogatnak, és arra ösztönöznek mindenkit, hogy ahol parlagfüvet látnak, fotózzák le, és küldjék el a www.lovacnaambroziju.rs honlapra, hogy a szakemberek elkészíthessék a város és a vonzáskörébe tartozó falvak parlagfűtérképét.

Civil kezdeményezés alapján emléktáblát fognak avatni szombaton Pozsonyligetfaluban azoknak a magyaroknak és németeknek a tömegsírjainál, akiket a második világháború után csehszlovák katonák mészároltak le ezeken a helyszíneken.

Egy Bijelo Polje-i küldöttség látogatott Szabadkára, akikkel Maglai Jenő polgármester is találkozott a tegnapi nap folyamán. A tárgyalás után a sajtónak adott nyilatkozatban elhangzott, a Bijelo Polje képviselőivel való megbeszélés valójában folytatása annak az együttműködésnek, melyet Szabadka a múltban más önkormányzatokkal is megkezdett, s reményét fejezte ki, hogy a Bijelo Poljeval két évvel ezelőtt megkezdett együttműködést magasabb szintre tudják majd emelni gazdasági, kulturális és egyéb szempontból is.

– A szabadkai önkormányzatnak jó kapcsolatai vannak a környező országok néhány önkormányzatával, s alkalmunk van velük tapasztalatot cserélni, és a munkánkat fejleszteni. Mindannyian tudunk tanulni a másiktól, hiszen mindannyiunknak vannak előnyei és hátrányai. A Bijelo Poljéval való együttműködésnek pedig megvan a perspektívája, s különösen azért érdekes számunkra ez az önkormányzat, mert Montenegró északi régiójának központja és egy többnemzetiségű közösség lakja, s ezek a hasonlóságok mindenképpen összekötik a két várost – fogalmazott Maglai, hozzátéve, a montenegrói delegáció kedden érkezett Szabadkára és a látogatásuk alatt megtekintették az ipari-technológiai parkot, Palicsot és a Gerontológiai Központot is. A küldöttség tagjaként emellett a Bijelo Polje-i rendőrség vezetője is itt járt, aki a szabadkai rendőrkollégákkal tárgyalt.

Aleksandar Žurić, Bijelo Polje polgármestere elmondta, 2012-ből származik a kezdeményezés, mely végül a két önkormányzat közötti együttműködési megállapodást eredményezte, hiszen az európai integráció útján felismerték a közös pontokat és hasonlóságokat. Elmondta, Szabadka példájára és a tapasztalataik alapján hat hónappal ezelőtt négy üzleti zónát hoztak létre, és készülnek az első vámszabad övezet kialakítására is.

– A gazdaság mellett a kulturális együttműködésről is szó esett a polgármesterrel folytatott találkozó során, mely már az elmúlt időszakban is megvolt a két város között és természetesen az oktatás is szóba került, hiszen egyformán rendelkezünk felsőoktatási intézményekkel, így ezen a területen is van miről beszélnünk – jelentette ki Bijelo Polje polgármestere.