Biztonságpolitika

A szerző doktorandusz (Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Hadtudományi Doktori Iskola), e-mail: petruskasz@gmail.com

 Hashim Thaçit, Koszovó jelenlegi köztársasági elnökét 1999 februárjában, a rambouilleti békekonferencia koszovói albán tárgyalódelegációjának fiatal, karizmatikus vezetőjeként ismerte meg a világ. Jelen tanulmány célja, hogy rávilágítson a fegyveres felkelés gondolatával szimpatizáló diákból önmagát élvonalbeli politikussá kinövő, ellentmondásos megítélésű ex-gerilla sarkalatos szerepére az egykori jugoszláv autonóm tartomány önálló állammá való alakulásának és fejlődésének folyamatában.

A tanulmány szerzője célul tűzte ki továbbá, hogy rámutasson Thaçi szerepére a Koszovót érintő legfrissebb történésekben is, az életrajzi könyve megjelenésétől 2020 júniusáig eltelt időszakban, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg tagjainak háborús bűntetteit vizsgáló Különleges Ügyészség Thaçi elleni vádiratáról szóló nyilatkozatának nyilvánosságra hozásával bezárólag.

 

Kulcsszavak: Hashim Thaçi, Koszovói Felszabadítási Hadsereg, NATO intervenció, szuverenitás, Belgrád-Pristina párbeszéd, Különleges Törvényszék és Különleges Ügyészség

 

Will the role of Hashim Thaçi change in shaping the status of Kosovo?

 

Hashim Thaçi, the current president of Kosovo became known for the world in February 1999 as the young, charismatic leader of the Kosovo Albanian negotiating delegation at the Rambouillet peace conference. The aim of this study is to highlight the crucial role of this contradictory judged ex-guerrilla – who has become leading politician from a student sympathising with the idea of the armed rebellion –  in the transformation and development of the former autonomous province of Yugoslavia into an independent state.

Further aim of the author is to point out Thaçi’s role in the latest developments concerning Kosovo, from the publication of his biography to June 2020, when the Specialist Prosecutor’s Office – aiming to investigate the war crimes of the members of the Kosovo Liberation Army – published its statement about the indictment against Thaçi.

 

Keywords: Hashim Thaçi, Kosovo Liberation Army, NATO Intervention, Sovereignty, Belgrade-Prishtina Dialogue, Specialist Chambers and Specialist Prosecutor’s Office

 

Bevezetés

 

A 2018 nyarán megjelent, New State, Modern Statesman: Hashim Thaçi – A biography című életrajzi mű különleges olvasmány. Egy kortárs nemzeti hős története bontakozik ki belőle, aki tizenéves kora óta számtalan áldozatot hozott Koszovó függetlenedése érdekében, szinte egyedüli letéteményese az eddig elért sikereknek, s kezében van az állam további sorsa. „Thaçi útja Koszovó útja” – summázza Bob Dole amerikai szenátor[2] a könyv előszavában.

Más források azonban jelentősen árnyalják ezt a csaknem makulátlan képet. Tanulmányom egyik célja, hogy alapvetően a Roger Boyes – Suzy Jagger brit újságírópáros által jegyzett életrajzra támaszkodva bemutassam Thaçi életének fontosabb állomásait és egyúttal szerepét Koszovó státuszának alakulásában. Emellett azonban törekszem arra, hogy a leginkább kirívó esetekben más szemszögből, a legfrissebb információkra támaszkodva is megvizsgáljam az eseményeket. Hiszen ahogy Koszovó önálló államisága kapcsán a világ számos országa teszi, úgy Hashim Thaçi modern államférfiként való említésekor is indokolt lehet kitenni a kérdőjelet.

 

A Drenica-völgytől a Pristinai Egyetemig

 

Hashim Thaçi 1968. április 28-án született Koszovóban, a megközelítőleg 300 házból álló Buroja településen. Szülei, Hyra és Haxhi Thaçi kilenc gyermeket, hét fiút és két lányt neveltek fel, közülük Hashim sorrendben a hetedik.

Hashim Thaçi A kép forrása:http://www.britannica.com/biography/Hashim-Thacii, a letöltés dátuma: 2020.július 10.

Szülőfaluja a Drenica-völgyben, a Koszovó középső részén elterülő, csaknem kizárólag albánok lakta dombvidéken található.[3] (Környéke az albán ellenállási mozgalmak történetében többször is jelentős szerephez jutott, innen származott pl. Hasan Prishtina bég is, a koszovói albán nemzeti mozgalom 20. század első harmadában tevékeny, kiemelkedő alakja.)[4]

A Thaçi család mezőgazdálkodásból élt, tagjai gyakran járták a környéket vadászat céljából – a későbbi fegyveres ellenállás során nagy hasznát vették az eközben szerzett kiváló terepismeretüknek és fegyverhasználati tapasztalatuknak. Hasonlóan fontos körülmény, hogy a testvérek általános- és középiskolai tanulmányaiknak köszönhetően lassanként a környék valamennyi lakóját megismerték, akik a későbbiekben jól működő hálózatként, jelzőrendszerként működtek.[5] (A család archaikusnak ható életkörülményeibe tanulságos betekintést nyújt Kakuk György Koszovó tűzfészek című könyve, aki 1998 januárjában tett spontán látogatást házukban.[6]) Thaçi formálódó nézeteire nagy hatással volt a közeli Prekazban élő Adem Jashari (a koszovóiak későbbi nemzeti hőse), akit elmondása szerint középiskolás kora óta ismert és tisztelt.[7]

Az 1980-as évek Jugoszláviáját az albánok szerbek általi fokozódó elnyomása jellemezte, mely 1989-re a tartomány autonómiájának felfüggesztéséhez vezetett. Thaçi továbbtanulását erősen motiválta, hogy a Pristinai Egyetem az ellenállás központjának számított. Történelem és filozófia szakos diákként hamarosan saját bőrén is tapasztalta az albánellenes intézkedéseket (ez az oktatásban kezdetben kvóták felállítását, apartheid-jellegű intézkedéseket jelentett, majd 1991-től az albán nyelvű oktatás már csak föld alatti mozgalomként maradhatott fenn). Thaçi diákküldöttként részt vállalt az egyetem vezetésében, s egyre inkább belevetette magát a szerb-ellenes szervezkedésbe is (ezzel együtt a szerb titkosrendőrség megfigyelése alá került). Az ellenállásban kezdetben a Diák, majd a Kígyó fedőneveket használta (utóbbi az albán folklórban pozitív jelentést hordoz, a háztartás védelmezőjének tekintik).

A kelet-közép-európai rendszerváltozásokat figyelve meggyőződésévé vált, hogy Jugoszlávia esetében nem képzelhető el hasonlóan békés átalakulás, a koszovói albánok is csak fegyveres harccal érhetik el céljaikat. Elképzelései már egyetemista korában megértésre (és anyagi támogatásra) találtak a jelentős létszámú koszovói albán diaszpóra körében.[8]

 

A Koszovói Felszabadítási Hadsereg létrehozása és kezdeti akciói

 

Az 1990-es évek első felében a koszovói albánok többsége még bízott abban, hogy a pacifista dr. Ibrahim Rugova vezette passzív ellenállásuk a Nyugat támogatásához, ezáltal autonómiájuk békés visszaállításához vezethet. A koszovói albán diaszpóra által fenntartott párhuzamos intézményeik a szerbek által is megtűrt státuszban létezhettek (akik így az egykori Jugoszlávia egyéb részein zajló háborúkra összpontosíthattak).[9]

Thaçi életrajza nem bánik kesztyűs kézzel néhai politikai ellenfele, Rugova emlékével. Döntésképtelen, gyáva, megalkuvó alkoholistaként mutatja be a 2006-ban elhunyt, de sokak által máig a nemzet atyjaként tisztelt egykori elnököt, minden alkalmat megragadva, hogy alakjával szembeállítva kiemelje a jelenlegi elnök vezetői kvalitásait és erkölcsi fölényét.[10]

A koszovói albánok egy kisebb csoportja az 1990-es évek elejétől a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (Ushtria Çlirimtare e Kosovës – UÇK) létrehozásán dolgozott, melynek eleinte „alvó sejtjeit” az Albánia és Koszovó határán húzódó hegyvidéken keresztül csempészett fegyverekkel látták el. Az életrajz döntő jelentőséget tulajdonít ebben Hashim Thaçinak, aki 1993-ban Bécsben, majd rövidesen a Zürichi Egyetemen kezdett posztgraduális tanulmányokba, politikatudományból és dél-kelet-európai történelemből. Lakhelyváltoztatását személyes biztonsága is motiválta. A szerbek először 1993-ban adtak ki ellene letartóztatási parancsot, ezt 1994-ben egy újabb követte, amely 15 év börtönt helyezett számára kilátásba felforgató tevékenység miatt. Hamis okmányokkal azonban továbbra is részt vett a fegyvercsempészetben.[11] (Jellemző, hogy a könyv sem e helyütt, sem később nem ejt szót a Thaçi érdekkörén kívüli személyek, köztük pl. Ramush Haradinaj[12] és családja érdemeiről az előkészületekben, illetve a későbbi fegyveres harcban.)

A koszovói albánok állítása szerint a fegyveres ellenállás pénzügyi hátterét külföldön élő honfitársaik célirányos gyűjtéssel teremtették meg. Ezzel kapcsolatban azonban számos alternatív elképzelés létezik pl. a szervezett alvilág, egyes muzulmán országok, a Nyugat, sőt Szerbia közreműködését feltételezve.[13] A szakirodalomban máig vitatott a gerillaszervezet alapításának időpontja, körülményei. Valószínűsíthető, hogy az UÇK-t kezdetben szedett-vetett csoportosulások összessége alkotta, amelyek még végső céljuk tekintetében – független állam vagy Nagy-Albánia – sem képviseltek egységet.[14] (Az 1996-97-es gazdasági válság következtében kaotikus állapotok uralta Albánia leginkább az UÇK kiképzőtáborainak színhelyei, illetve a feketepiacra került nagy mennyiségű fegyver kapcsán játszott szerepet a koszovói eseményekben.)

Hashim Thaçi – dacára az őt gépfegyverrel pózolva megörökítő fényképeknek – állítása szerint nem ért jól a fegyverhasználathoz. Idősebb fiútestvéreivel ellentétben ő nem szolgált a jugoszláv hadseregben, e téren csak egy 1996-os rövid UÇK-s kiképzésen elsajátított tudására támaszkodhatott.[15] Gani és Blerim nevű bátyjai szintén részt vállaltak az ellenállásban, előbbit ezért 1997 végén elhurcolta és kínzásoknak vetette alá a szerb titkosszolgálat, melynek maradandó egészségügyi következményei lettek. Szülőházukat többször átkutatták bűnjelek után kutatva, kétszer fel is gyújtották.[16]

Az UÇK tevékenysége 1993-tól 1997-ig kisebb merényletekből állt, melyeket szerb rendőrök, illetve kollaboránsnak tekintett albánok ellen követtek el. Az életrajzi írás nem közöl ezekről részleteket, ellenben hosszú bekezdéseket szentel annak, hogy tisztázza Thaçit azon vádak alól,[17] amelyek összefüggésbe hozták őt lakótársa, Ali Uka halálával (az alapvetően UÇK-szimpatizáns, de azzal szemben kritikát is megfogalmazó újságírót 1997 nyarán bérelt lakásában brutálisan meggyilkolták). A koszovói elnök állítása szerint őt ezekben a napokban titkos kihallgatásra vitték az albán titkosszolgálat emberei és csak szabadon bocsátását követően értesült a gyilkosság részleteiről – amely feltételezése szerint épp ellene irányulhatott…[18]

 

A fegyveres konfliktus, béketárgyalások és légicsapások

 

Hashim Thaçi 1997 végén, Svájcban vette feleségül diákkori szerelmét, Lumnijét. Az UÇK is ez idő tájt lépett először a nyilvánosság elé, a szerbekkel vívott összecsapásaik egyik áldozatának temetésén. Az addig alacsony intenzitású konfliktus 1998 elejére jelentősen fokozódott. Februárban a szerb erők brutális támadás során, 20 családtagjával együtt megölték Adem Jasharit, akit az UÇK első parancsnokaként tisztelnek. Thaçi számára világossá vált, hogy vissza kell térnie Koszovóba, feleségével bizonytalan időre el kell szakadniuk egymástól.

Rugova és köre továbbra is bízott a tárgyalásos megoldásban – amely azonban legfeljebb Koszovó tartományi autonómiájának visszaállításával kecsegtetett. Thaçiék céljai ambíciózusabbak voltak, ám ők is belátták, hogy a szerbek ellen csak a Nyugat segítségével érhetnek el sikert. Politikai ellenlábasaik azonban az UÇK hiteltelenítésén dolgoztak. Az amerikai Robert Gelbard balkáni különmegbízott ráadásul iszlamista terrorcsoportnak titulálta a gerillaszervezetet, ami jó lehetőséget kínált Miloševićnek, hogy „az iszlám terroristák elleni harcban” az USA szövetségeseként tetszeleghessen. Eközben a koszovói albánok egyre szélesebb köre vált etnikai tisztogatások áldozatává.

A gerillaszervezet elfogadtatásában fontos szerepet játszott Richard Holbrooke balkáni különmegbízott, aki a new yorki diaszpóra közvetítésével szerezte meg a szervezet vezetői, Hashim Thaçi, Xhavit Haliti és Azem Syla nevét és telefonszámát. A parancsnokok, felismerve a közeledés jelentőségét 1998 júniusában lehetővé tették számára, hogy Kelet-Koszovóban találkozhasson az UÇK néhány helyi vezetőjével, és gondoskodtak róla, hogy a találkozóról készített képek bejárták a világsajtót. Ekkortól tekintették a gerillákat is tárgyaló félnek.[19]

A szerbek nyári hadműveletének hatására több százezer albán kényszerült lakhelye elhagyására. Humanitárius katasztrófától tartva a nemzetközi közösség súlyos szankciók kilátásba helyezésével elérte, hogy október 13-án a felek aláírják az ún. Holbrooke-Milošević paktumot, amely többek között a jugoszláv erők kivonásáról, fegyvertelen EBESZ megfigyelők telepítéséről szólt. Thaçi ezt a kezdetektől működésképtelen egyezménynek tartotta, de belátta, hogy ez is segíthet nemzetközi szintre emelni az ügyüket.[20] Ezen kívül lélegzetvételnyi szünetet biztosított az UÇK átszervezéséhez, ami például világosabb parancsnoki struktúrát, jobb kapcsolattartást eredményezett.[21]

1998 végén újrakezdődtek az összecsapások. 1999 januárjában a szerbek Račak településen 45 albán civilt mészároltak le, ami a médiának köszönhetően Koszovóra irányította a világ figyelmét. A nemzetközi összekötő csoport[22] 1999. február 6-i kezdettel békekonferenciát hívott össze a franciaországi Rambouilletben, amelyen Hashim Thaçi, akit állítása szerint a gerillák szavazással választottak ki a képviseletükre, „az UÇK politikai vezetőjeként” lépett a nagyvilág elé. Hatalmas súly nehezedett rá, hiszen egyrészt a gerillák harmada ellenezte a részvételt a konferencián, másrészt meg kellett győznie a Nyugatot arról, hogy az UÇK vezetősége nem gengszterek gyülekezete, s egyedül ők lehetnek képesek elfogadtatni az albán felkelőkkel a konferencia eredményeit.

Az életrajzi könyv leginkább magával ragadó része az, amely Thaçi rambouilleti útját írja le. Eszerint az elszánt fiatal politikus az ellene kibocsátott szerb elfogatóparancstól tartva gyalogszerrel, bakancsban-hátizsákkal kelt át Albániába a magashegységi, helyenként elaknásított ösvényeken keresztül, majd a zürichi repülőtéren vásárolt magának új szerepéhez méltó ruházatot.

A konferencián Milošević nem vett részt, a szerb tárgyalódelegáció pedig látványosan nem vette azt komolyan. A 16 fős koszovói albán tárgyalódelegációt Thaçi vezethette, annak ellenére, hogy Rugova is jelen volt.[23] A fiatal gerillaparancsnokra hárult a felelősség, hogy Koszovót elindítsa a függetlenség útján, miközben nem veszíti el sem az UÇK tagjainak, sem a szervezetet egy évtizede pénzelő diaszpórának a bizalmát. Az elhúzódó konferencia hamar az idegek játékává vált számára, álmatlanság is kínozta, átérezvén, hogy mekkora személyes és politikai kockázatot vállalt. Sok időt töltött a nyugati politikusokkal, igyekezett mindegyikükkel jó viszonyt kialakítani, de közülük is kiemelkedett Madeleine Albright. Az amerikai külügyminiszter volt az, aki segített olyan narratívát teremteni Thaçinak, amellyel meg tudta győzni az UÇK-t, illetve marginalizálni annak időközben ellene fordult tagjait. Nevezetesen: ha a koszovóiak aláírják a terveztet, de a szerbek nem, akkor sor fog kerülni a már korábban felvetett légitámadásokra.[24] A gerillák nehezen fogadták el, hogy a Nyugat ennek feltételéül szabta az UÇK háború utáni demilitarizálását – Thaçi ezért ragaszkodott az „átalakítás” szóhoz. A másik kritikus pont az volt, hogy az albánok a későbbiekben népszavazással kívántak dönteni Koszovó státuszáról. Ez végül Albright javaslatára csak sejttetéssel, a népszavazás szó kikerülésével szerepelt a szövegben. Thaçi a konferencia közepette haza is látogatott (ismét a hegyeken át, gyalogszerrel), hogy meggyőzze társait a terv helyességéről. Életrajza a Nyugatnak szánt gesztusként említi, hogy „a koszovói delegáció átmeneti kormány alakításáról döntött”, amely valamennyi pristinai frakciót magába foglalta. (Más források szerint Thaçi egyoldalúan bejelentett kormányalakítása koszovói és nemzetközi körökben is meglepetést keltett.[25])

A koszovóiak február 23-ra készek voltak aláírni a megállapodást, a szerbek azonban megtagadták azt, a külföldi katonai jelenlétre vonatkozó részére tekintettel. Újabb tanácskozást tűztek ki március 15-ére Párizsba, azonban az sem járt eredménnyel.[26]

A NATO 1999. március 24-én bombázni kezdte Jugoszláviát. A koszovói albánok számára ez hatalmas eredmény volt, mely azt sugallta, hogy a szerbekkel szemben őket tekintik a nyugati értékek képviselőinek. Milošević időközben az albán lakosság teljes kiűzését tűzte ki célul Koszovó területéről. Thaçi nyilvánvalóan tisztában van azzal, hogy az UÇK közreműködése a NATO-val a bombázások idején nem volt döntő jelentőségű,[27] a háború utáni pozíciójuk szempontjából azonban kiemelkedő jelentősége van annak, hogy az együttműködést hősies partnerségként állítsák be.

Mindeközben a légitámadások körüli viták (az ENSZ BT jóváhagyásának hiánya, a bombázások civil áldozatai stb. miatt) a Nyugat számára is emelték annak a tétjét, hogy hogyan alakul a háború után Koszovó sorsa.

 

A kumanovói békétől a független Koszovóig

 

A koszovói háborút 1999. június 9-én zárták le a kumanovói megállapodással. Ezt egy nap múlva az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244. számú határozata is megerősítette. Koszovó Szerbia részeként nemzetközi igazgatás alá került, irányításában a helyi politikai szereplőknek eleinte limitált szerep jutott.

A szerb erők kivonása és a NATO békefenntartó missziója telepítése kaotikus körülmények között ment végbe. Ezt kihasználva az albánok agresszív támadásokat követtek el a helyi szerbek, romák és a kollaboránsnak tekintett nemzettársaik ellen, ami a kisebbségi lakosság tömeges menekülését idézte elő.[28] Thaçi – aki későbbi vádak szerint, szervezett bűnözői körökhöz való kapcsolódása révén maga is súlyos bűntettekért tehető felelőssé[29] – állítása szerint megdöbbenéssel szemlélte az eseményeket. Szembe kellett néznie azzal is, hogy pozíciója honfitársai körében és a nemzetközi színtéren egyaránt jelentősen gyengült.

Nagy kihívást jelentett számára lebonyolítani az UÇK beígért lefegyverzését, miközben a gerillaszervezet e tekintetben sem képviselt egységes véleményt. Sokan személyes biztonságuk garanciájának tartották a fegyverviselést, aggódtak a szerbek esetleges újabb támadása, vagy az orosz agresszió miatt. A tudatosan „transzformációnak” nevezett folyamatot végül sikerült a tervezett három hónap alatt levezényelni, s nagyrészt a gerillahadsereg tagjaiból szervezték meg a nemzeti gárda jellegű Koszovói Védelmi Hadtestet (Trupat e Mbrojtjes se Kosovës, TMK). (Ez a későbbiekben nem bizonyult sikertörténetnek. Az önmagukat nemzeti hősnek tekintő tagok nem tartották megfelelőnek a rájuk bízott feladatokat, ráadásul szoros kapcsolatokat ápoltak szervezett bűnözői körökkel.[30] 2009-ben a szervezetet átalakították, Koszovói Biztonsági Erő (Forca e Sigurisë së Kosovës, FSK) néven működött tovább.[31])

Thaçi 1999 tavaszán, az UÇK politikai szárnyából alapította meg a Koszovói Demokrata Pártot (Partia Demokratike e Kosovës, PDK), amely legitimitását a rambouilleti sikerekből és a nemzetközi közösség támogatásából vezette le.[32] Az UÇK alapjain egy másik országos jelentőségű párt, a Szövetség Koszovó Jövőjéért (Aleanca për Ardhmërinë e Kosovës, AAK) is létrejött, melyet Thaçi riválisa, a nyugat-koszovói harcokban érdemeket szerzett Ramush Haradinaj alapított.[33]

A háború végeztével Koszovó elsődleges érdeke a gyors újjáépítés és működőképes állami intézményrendszer felállítása volt. A gerillák azonban leginkább saját mítoszaik megteremtésére koncentráltak, így a 2000 októberében megtartott önkormányzati választásokon jelentősen alulmaradtak a lényegesen tapasztaltabb politikusnak számító Rugova pártjával, a Koszovói Demokratikus Ligával (Lidhja Demokratike e Kosovës, LDK) szemben.[34] Átmeneti kormánya megszüntetését követően Thaçi politikai karrierje az Átmeneti Igazgatási Tanács tagjaként folytatódott. A 2001-es országos választásokon ismét az LDK szerezte meg a legtöbb szavazatot, a második helyen a PDK végzett, s 2004-ig az AAK-val hármas koalícióban irányították Koszovót.[35]

A háborút követő helyreállítás üteme elmaradt a várakozásoktól, az ENSZ-adminisztráció nem bizonyult hatékonynak. A nemzetközi közösség a „standardok a státusz előtt” politika jegyében halogatta a státuszkérdés napirendre tűzését. Mindez 2004 márciusában Mitrovica térségében etnikai zavargások kirobbanásához vezetett, melyek végigsöpörtek az egész tartományon. Az agresszió a nemzetközi szervezetek ellen is irányult. Thaçi nyilvánosan elítélte a történteket, azokat „szerb provokáció következményének” minősítette, amely „a nemzetközi rend hiteltelenítését és Koszovó felosztását célozta”. Az események azonban világossá tették számára a multikulturalizmus jelentőségét. A zavargások pozitív hozadékának tekinti továbbá, hogy újra a középpontba került Koszovó státuszának kérdése.[36]

A 2004 őszén tartott választások egy Thaçi-ellenes kormánykoalíció létrejöttét eredményezték, amelyben Haradinaj és Rugova pártja szövetkezett. Thaçi a kezdeti csalódását követően egy erős ellenzék megszervezésére koncentrált, riválisai pedig idővel, rajta kívül álló okokból félreálltak az útjából. (Rugova két év múlva súlyos betegség következtében elhunyt, míg Haradinaj ellen a hágai Nemzetközi Törvényszék indított vizsgálatot feltételezett háborús bűntettek ügyében, ezért 2005 elején lemondott miniszterelnöki hivataláról.)[37]

2007 februárjára készült el a Koszovó státuszának rendezését célzó Ahtisaari-terv, az ehhez kapcsolódó tárgyalásokon Thaçi is részt vett Koszovó képviseletében. A dokumentum a mindkét fél számára elfogadható értékekre összepontosított (biztonságos, multietnikus állam létrejöttét támogatta, amelyben a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság nemzetközileg garantált), mégis vegyes fogadtatásra talált helyi és nemzetközi szinten egyaránt. (A szerbek továbbra sem békéltek meg a koszovói függetlenség gondolatával, orosz szövetségeseik a Nyugat előretolt bástyáját látták a potenciális új államban, a koszovói albánok a szerbeknek biztosított jogok miatt aggódtak, nemzetközi szinten pedig a precedensteremtéstől tartottak más szeparatista népcsoportok számára…)

A terv kizárta mind Koszovó felosztásának, mind Nagy-Albánia létrehozásának lehetőségét. Thaçi a 2001-es macedóniai zavargások során már bizonyította, hogy a minden albánt egyesítő államról szőtt álmokkal szemben is képes együttműködni a nemzetközi közösséggel. Tehetségét Ahtisaari is elismerte, megállapítása szerint „a koszovói albán politikusok közül ő értett a legtöbbet a geopolitikából” (felismerte például, hogy az USÁ-nak a gyors rendezés állna érdekében).[38]

2007 novemberében Thaçi pártja – amerikai tanácsadók által segített kampányt követően – első helyen végzett a parlamenti választásokon. Ekkorra már világos volt, hogy Szerbia és Oroszország semmiképp nem fogja elfogadni az Ahtisaari-tervet. A függetlenség kinyilvánítására – szintén amerikai javaslatra – ezért egyoldalúan került sor, 2008. február 17-én. A függetlenség napja minden részletében gondos koreográfiát követett. A szerb elnökválasztás utánra időzítették, amikor Szlovénia Európai Uniós soros elnöksége is Thaçiéknak kedvezett. Egy nappal előtte született döntés az EULEX misszió[39] elindításáról, amely egyfajta garanciának ígérkezett arra nézve, hogy Koszovó nem válik majd gengszter-állammá. Thaçi ünnepi beszédében az albán identitás helyett az európai értékekre helyezte a hangsúlyt és szerbül is mondott néhány szót. Az új nemzeti lobogó az EU színeiben pompázott, hat csillagával a koszovói kisebbségeket szimbolizálva.

Az új államot rövid időn belül, szintén előre megkomponált módon a világ számos országa elismerte. Szerbia azonban nem nyugodott bele ebbe a helyzetbe, az ENSZ hágai Nemzetközi Bíróságának jogi állásfoglalását kérte a koszovói függetlenségről.[40]

 

A háborús bűntettek kísértete és az elmúlt évtized kísérletei a koszovói helyzet végleges rendezésére

 

Thaçi személye máig megkerülhetetlen a koszovói politikában. 2014-ig miniszterelnökként, majd két évig külügyminiszterként szolgált, 2016 óta tölti be a köztársasági elnök szerepét.

A koszovói vezetés 2010 júliusában sikerként könyvelte el, hogy a Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleménye szerint a koszovói ideiglenes nemzetgyűlés nyilatkozata, amely kikiáltotta a tartomány függetlenségét, nem ellentétes a nemzetközi joggal.[41] Thaçit december 12-én újra miniszterelnökké választották, de örömét beárnyékolta, hogy még ugyanaznap olyan feltételezések jelentek meg a világsajtóban, melyek kapcsolatba hozták őt a leszámolásokkal, drog- és fegyverkereskedelemmel, prostitúcióval, sőt szervkereskedelemmel foglalkozó, legveszélyesebbnek tartott koszovói szervezett bűnözői körökkel. Természetesen tagadta (és tagadja) a vádakat – erre vonatkozó stratégiájának kidolgozásában a brit Sir Geoffrey Nice segítette (aki korábban ügyészhelyettesként működött közre Milošević hágai perében). Az életrajzi könyv hangsúlyozza, hogy a balkáni szervkereskedelem mítosza régóta visszatérő elem a szerb propagandában.[42] Az UÇK parancsnokait először 1999-ben hozták kapcsolatba hasonló rémtettekkel, egy amerikai oknyomozó újságíró, Michael Montgomery vizsgálódásai nyomán. Ennek hatására az UNMIK is vizsgálatot indított és a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszékhez is eljutottak a vádakat alátámasztani látszó tanúvallomások. A 2010 végén napvilágot látott jelentést az Európa Tanács megbízásából készítette a svájci Dick Marty, amihez Carla Del Ponte 2008-ban megjelent életrajza adott ösztönzést. A volt hágai főügyész könyvében elfogultsággal és a bizonyítékok hanyag kezelésével vádolta az ügyben korábban eljáró szervezeteket, miközben az albán hagyományok és tanúvédelmi hiányosságok rovására is írta, hogy az ügy(ek) kivizsgálása komoly kívánnivalókat hagy maga után.[43] Thaçi életrajzi írása több ellentmondást is felvonultat a vádakkal kapcsolatban. Különösnek találja például, hogyan lett a – gyanúsan jól időzített – vád alanya Thaçi, miközben Montgomery kiindulási anyagában a szálak Haradinajhoz és családjához vezettek. Másrészt alaptalannak tartja a gerillák elleni vádak összemosását a 2008-ban Pristinában leleplezett szervkereskedő csoport ügyével.

Az UÇK parancsnokok háborús bűntetteinek kivizsgálása napjainkig húzódó ügy, 2015-ben ezt elősegítendő állították fel a koszovói jog alapján működő, de hágai székhelyű Különleges Törvényszék és Különleges Ügyészség (Specialist Chambers and Specialist Prosecutor’s Office, SCSPO) nevű szervet. Thaçi életrajzában hangsúlyozza, hogy a vonatkozó szavazás előtt maga győzködte a parlamenti képviselőket, hogy támogassák az intézmény létrehozását.[44] (Arról azonban nem ejt szót, hogy később ő és Haradinaj is szót emelt a vonatkozó jogszabály visszavonása mellett – ám az nemzetközi nyomásra érvényben maradt.[45]).

A nyugati világ ma a térség biztonságának és stabilitásának zálogát a nyugat-balkáni államok euroatlanti integrációjában látja, amely gazdasági szempontból is azok jól felfogott érdeke. Az EU az integráció feltételéül szabta Szerbia és Koszovó számára kapcsolatuk normalizálását, s ennek érdekében 2011 óta párbeszédet ösztönöz Belgrád és Pristina között. A párbeszéd kezdeti időszakában technikai jellegű kérdéseket tűztek napirendre, majd 2013-ban tető alá hozták a mérföldkőként emlegetett brüsszeli egyezményt, melynek keretében a felek ígéretet tettek arra, hogy egyik fél sem fogja a jövőben akadályozni a másik európai integrációs törekvéseit. A megállapodás kiemelten fontos eleme az ún. Szerb Községek Közösségének létrehozása. Thaçi hamar azonosult azzal a véleménnyel, hogy a Belgrád befolyása alatt álló észak-koszovói területek helyzetének rendezése érdekében elengedhetetlen bizonyos önrendelkezési jogok biztosítása a szerb kisebbség számára.

A brüsszeli egyezményben foglaltak megvalósítása – főképp a kölcsönös bizalmatlanságnak köszönhetően – nem halad előre a kívánt mértékben. Szerbia máig az ország déli tartományának tekinti Koszovót és mindent megtesz, hogy megakadályozza annak különböző nemzetközi szervezetekhez történő csatlakozását. Thaçi úgy véli, Szerbia véleménye önmagában nem döntő jelentőségű Koszovó számára, de ez utóbbi lobbitevékenység nagyban nehezíti önálló államiságának megerősítését.

Az EU 2014 januárjától folytat tényleges csatlakozási tárgyalásokat Szerbiával, Koszovóval pedig 2015-ben stabilizációs és társulási megállapodást kötött. Bizonyos ezzel kapcsolatos elvárások (pl. az SCSPO felállítása) teljesítése heves ellenállásba ütközött Koszovóban. Az EU ugyanakkor az adott feltételek teljesítése ellenére sem törölte el a koszovóiakkal szemben a vízumkényszert. Thaçi ezt nagyban sérelmezi, rámutatva arra, hogy mindez jelentősen csökkentheti honfitársai Európa iránti lelkesedését.[46]

A koszovói társadalom egyik legnagyobb problémája a hatalmas méreteket öltött korrupció. Az Európai Bizottság egy 2015-ös jelentésében úgy fogalmaz, hogy „az állam a korrupció elleni harc, illetve igazságszolgáltatási rendszer kialakításának kezdeti szakaszában van”. Thaçi erre adott reakciója figyelemre méltó: bár mindezt nem tagadja, de felhívja a figyelmet arra, hogy az EULEX misszió állandó jelenléte miatt náluk nagy eséllyel derül fény a visszaélésekre.[47] Előszeretettel hivatkozik ugyanakkor arra, hogy Koszovó elkötelezetten részt vesz a vallási extrémizmus elleni küzdelemben, 2016 őszén pl. a Koszovói Titkosszolgálat segített megakadályozni egy albán stadion elleni merényletet.[48]

Az életrajzi könyv már nem érinti azt a 2018 nyarán a szerb és a koszovói elnök részéről felvetett ötletet, amely Szerbia és Koszovó kapcsolatának normalizálását egy addig politikai tabunak tartott megoldással, a határ módosításával kívánta elérni. A részleteiben nem ismertetett terv számos találgatást vont maga után, az érintett országok lakosságát és a nemzetközi közvéleményt is megosztotta. Bár elveivel és technikai kivitelezhetőségével kapcsolatban egyaránt aggályok merültek fel, az idő előrehaladtával egyre inkább úgy tűnt, hogy az EU, az USA és Oroszország is hajlandó elfogadni ezt megoldásképp a két fél megegyezése esetén.

2018 őszétől kezdődően azonban, az Észak-Koszovó körüli politikai csatározásból kiindult eseménysorozatnak köszönhetően Koszovó és Szerbia közeledése megakadt. Koszovó a szerbek által megakadályozott Interpol-felvételét követően, önállósága elismerését követelve vámháborút indított Szerbia ellen (100%-ra emelte a Szerbiából és Bosznia-Hercegovinából Koszovóba érkező áruk vámját), illetve 2018 decemberében a Koszovói Biztonsági Erő hatáskörének bővítésével lényegében létrehozta nemzeti hadseregét (amely elviekben csak a szerb kisebbség beleegyezésével, alkotmánymódosítást követően történhetett volna meg).[49] Míg a NATO és az ENSZ aggodalmát fejezte ki emiatt, az USA történelmi jelentőségűnek nevezte a lépést,[50] ami az egykori gerillavezérek szemében hatalmas eredménynek számított. A vámháború és az ehhez kapcsolódó kritikák kapcsán azonban Haradinaj és Thaçi kevésbé értett egyet. Thaçi úgy vélte, kár lenne ilyesmi miatt elveszíteni a Nyugat támogatását. Haradinaj viszont a területcsere ötletét ellenezte zsigerből, sok honfitársához hasonlóan. Ez is közrejátszott abban, hogy 2018 decemberében Thaçi befolyásának csökkentése érdekében 15 fős brüsszeli tárgyalódelegációt állítottak fel.[51]

A területcserén alapuló megegyezés esélye 2019 elejére elillanni látszott,  mi több, a koszovói parlament 2019 márciusi állásfoglalásában leszögezte, hogy államuk nem hajlandó kompromisszumra, viszont gyakorlatilag függetlensége elismerését követeli Szerbiától.[52]

2019 első felében a nemzetközi közösségnek nem sikerült elmozdítani a feleket az álláspontjukról. A Haradinaj-kormány az EU és az Egyesült Államok ellenében is kitartott a büntetővámok fenntartása mellett, ami az első jelentősebb nézeteltérést jelentette Koszovó és az USA kapcsolatában.[53] Egyes feltételezések szerint nem véletlen, hogy Haradinaj épp 2019 júliusában kapott váratlanul idézést az SCSPO-tól, aminek hatására lemondott a miniszterelnöki tisztségéről,[54] majd október 6-ára előrehozott választásokat tűztek ki Koszovóban.

2019 második felétől az EU mellett az USA is megkülönböztetett figyelemmel fordul Koszovó státuszának rendezése felé, ami többek között két térségi különmegbízott kinevezésében is megmutatkozott. A háttérben valószínűleg az áll, hogy Donald Trump elnök a 2020-as amerikai elnökválasztási kampányban látványos külpolitikai sikerként mutathatná fel a Belgrád-Pristina viszony rendezését jelentő megállapodás tető alá hozását. Ennek kapcsán a területcsere lehetősége is visszatért a politikai retorikába.[55] Az EU ugyanakkor 2019 októberében az Albániával és Észak-Macedóniával folytatandó csatlakozási tárgyalások megkezdésének halogatásával, a Nyugat-Balkán számára kínált EU-s perspektíva gyengítésével rontotta a Szerbia és Koszovó közti megbékélés esélyét.[56]

Az októberi előrehozott választás eredményeképp a 2016 óta kormányzó, egykori gerillák uralta pártok alkotta „háborús szárnyat” a baloldali radikális Albin Kurti vezette Vetëvendosje párt LDK-val alkotott koalíciója váltotta Koszovó élén, amely hosszas tárgyalásokat követően 2020. február 3-án állt fel. Kurti Belgrád-Pristina párbeszéd kapcsán képviselt álláspontja jelentős akadályokat gördített az Egyesült Államok gyors rendezést célzó tervei elé, az új miniszterelnök ugyanis kezdetben a belpolitikai kérdésekre, reformokra kívánt koncentrálni, majd ezt követően Belgrád helyett a koszovói szerb kisebbséggel tervezett párbeszédet folytatni. Hangsúlyozta, hogy a 100%-os vám eltörlése csak viszonossági alapon történhet.[57] (A Szerbiából érkező áruk esetében a vámot végül nemzetközi nyomásra, átmenetileg hajlandó volt felfüggeszteni.[58]) A területcsere lehetőségét kategorikusan elutasító Kurti vitatta továbbá Thaçi köztársasági elnökként a párbeszédben betöltött szerepének jogszerűségét.[59]

Időközben az EU – feltehetőleg a koronavírus-világjárvány várható következményeire is tekintettel, nyugat-balkáni befolyásának fenntartása érdekében – márciusban zöld utat adott a csatlakozási tárgyalások megkezdésének Albánia és Észak-Macedónia esetében.[60]

Az eleve ingatag lábakon álló Kurti-kormány nem bizonyult hosszú életűnek. A COVID-19 járvány kezelése kapcsán kialakult vita a koalíciós partnerek között kezdetektől létező ellentétek további mélyüléséhez vezetett. Mindebben lényeges szerepe volt Hashim Thaçi elnöknek is, aki szükségállapot elrendelését szorgalmazta – amivel a belpolitikai jogosítványai lényegesen bővültek volna. A Thaçit támogató Agim Veliu belügyminiszter (LDK) menesztését pártja a koalíciós megállapodás felrúgásaként értékelte és bizalmatlansági indítványt nyújtott be Kurti ellen, amely március 25-én a kormány bukását eredményezte.

A belpolitikai válságot fokozta, hogy a Vetëvendosje új miniszterelnök-jelölt állítása helyett a járványt követően újabb választások kiírásához ragaszkodott, Thaçi azonban e helyett idővel inkább az LDK-nak ajánlotta fel a jelölés lehetőségét. Mindezt a Kurti kezdeményezésére indított alkotmánybírósági vizsgálat május 28-án jogszerűnek ítélte, így június 3-án Avdullah Hoti vezetésével új koszovói kormány kezdhette meg működését,[61] amely egyik első intézkedéseként eltörölte a 100%-os vámot[62], ezáltal elhárult az akadály a Belgrád-Pristina párbeszéd folytatása útjából.

A szerb és koszovói vezetők – Vučić szerb elnök, valamint Thaçi koszovói elnök és Hoti koszovói miniszterelnök – első találkozójára Richard Grenell, Trump elnök Belgrád-Pristina párbeszéddel foglalkozó különmegbízottja meghívására június 27-én Washingtonban került volna sor. Június 24-én azonban az SCSPO – szokatlan módon – egy közleményt tett közzé a honlapján, amely arról nyújtott tájékoztatást, hogy a Különleges Ügyészség április 24-én emberiség elleni és háborús bűncselekmények miatt vádiratot nyújtott be a Különleges Törvényszékhez, amelyben Hashim Thaçi köztársasági elnököt és Kadri Veselit, a PDK jelenlegi elnökét közel száz fő – köztük egykori politikai ellenfeleik – haláláért teszik felelőssé, akik között koszovói albán, szerb, roma és egyéb etnikumú személyek is találhatóak. A vádirat jelenleg a Különleges Törvényszék előzetes vizsgálata alatt áll, azonban az ügyészség meggyőződése, hogy a hosszas nyomozati munka eredményeképp bizonyíthatóak a vádak. A közlemény kitér arra is, hogy a nyilatkozatot azért tartották szükségesnek közzétenni, mert az érintett politikusok mindent megtettek annak érdekében, hogy személyes érdekeiket mindenek fölé helyezve ellehetetlenítsék a Különleges Ügyészség munkáját, egyebek mellett titkos kampányt folytattak az SCSPO megalakítását lehetővé tévő jogszabály módosítása érdekében.[63]

A közlemény hatására a koszovói, majd a szerb fél is lemondta a washingtoni találkozót. Mindez ugyanúgy szolgálta Trump elnök politikai ellenfeleinek érdekeit, mint a Belgrád-Pristina párbeszédben korábban kulcsszerepet betöltő EU-ét. A háttérben húzódó indokok között felmerülhet továbbá egy esetleges területcserés megoldástól való félelem, vagy akár az SCSPO tevékenységének megszüntetését is magába foglaló washingtoni megállapodás lehetősége is.

Hashim Thaçi először június 25-én a közösségi médiában nyilvánított rövid véleményt a történtekről. Ez az UCK emblémájának közzététele mellett mindössze egy mondatból állt: „Senki nem írhatja újra Koszovó történelmét!”.[64] Június 29-i nyilvános beszédében ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy amennyiben a Különleges Törvényszék megerősíti a vádakat, azonnali hatállyal lemond elnöki hivataláról. Egyúttal bírálta az SCSPO-t az ellene irányuló támadás miatt, és megjegyezte, hogy az EU kettős mércét alkalmaz Szerbia és Koszovó esetében. Mindemellett hangsúlyozta az Amerikai Egyesült Államokba vetett rendületlen bizalmát.[65]

A párbeszéd újrakezdése tehát egyelőre várat magára, s miközben az EU és az USA érezhetően nem képvisel egységes álláspontot a koszovói helyzet rendezésének mikéntje kapcsán, Hashim Thaçi számára kétségessé vált, hogy életműve megkoronázásaként részese lehet-e a Szerbia és Koszovó közötti viszony normalizálását, Koszovó államiságának elismerését jelentő történelmi egyezmény megszületésének.

 

Összefoglalás, következtetések

 

Az elmúlt három évtizedben Koszovó hatalmas változásokon ment keresztül, melynek során nagyjából tízévente fontos mérföldkövekhez érkezett. 1989-ben a Milošević-rezsim felfüggesztette Szerbián belüli tartományi autonómiáját. 1999-ben a NATO légicsapásai véget vetettek a koszovói háborúnak és a tartomány nemzetközi felügyelet alá került. 2008-ban egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét Szerbiától. A 2019-es és 2020-as évek szintén magukban hordozták egy nagy változás, a szerbekkel való kapcsolat normalizálása ígéretét.

Az 1968-as születésű Hashim Thaçi fiatal felnőttkorától fontos részese volt ennek a folyamatnak. A NATO beavatkozása óta kétségtelenül ő Koszovó kulcsembere a helyi politikai elit Nyugattal, ezen belül különösen az Egyesült Államokkal ápolt jó viszonya tekintetében. Mindez egyfajta kölcsönös függőségen alapul. A legfiatalabb európai állam önállósága ugyanis, mint láthattuk, sok szempontból ingatag lábakon áll. A nyugati világ motivációjának pedig lényeges eleme, hogy nem engedheti, hogy megkérdőjeleződjön a Koszovó melletti kiállásának jogossága és ezzel együtt kárba vesszenek a térség biztonsága és stabilitása terén eddig elért eredmények.

A húsz éve tartó „átmenet” azonban napjainkra felerősítette azokat a koszovói hangokat, amelyek túlzott mértékűnek tartják a „nyugati és a szerb érdekek kiszolgálását”,[66] miközben a nemzetközi közösség részéről is érezhető a türelmetlenség a koszovói helyzettel kapcsoltban. Koszovó és Szerbia azonban továbbra sem tűnik képesnek a békés megegyezésre, bár vezető politikusaik retorikája folyamatosan ezt a szándékot sugalmazza.

Az egykori gerillaparancsnokokból kialakult koszovói politikai elitet kétségtelenül egyfajta „Janus-arcúság” jellemzi. A koszovói albánok támogatásának megtartásához a hosszú múltra visszatekintő albán ellenálláshoz, hagyományokhoz való kapcsolódás hangsúlyozására, új (albán) nemzeti hősök mítoszának megteremtésére volt szükségük, míg kifelé a multikulturális értékek felé elkötelezett, modern államférfiak képét kellett sugározniuk. Mindezt úgy, hogy a személyükkel kapcsolatos súlyos háborús bűncselekmények vádja két évtizede újra és újra a nemzetközi érdeklődés középpontjába helyezi őket.

Az SCSPO érdemi működésének megkezdése magában hordozza annak lehetőségét, hogy Koszovó lerázhassa magáról a „maffiaállam”, Hashim Thaçi pedig a „szervkereskedő bűnöző” stigmáját, de egyúttal be is bizonyosodhat a vádak egy része, amely az érintetteken kívül a mellettük kiálló nyugati világ számára is roppant kínos helyzetet eredményezhet.

Ez lehet a magyarázat arra, hogy a koszovói elnökkel foglalkozó források egy része is sokkal inkább Thaçi (koszovói és nyugati elvárásoknak egyaránt megfelelő) mítoszának megteremtésére összpontosít (s közben – helyenként egészen nyilvánvaló módon – próbálja tisztára mosni őt a személyét ért súlyos vádak alól), mintsem hogy érdemben közelebb vinné az olvasót a koszovói államfő személyéhez.

 

Felhasznált irodalom:

 

Az ENSZ és a NATO sem örül a koszovói hadsereg felállításának. euronews.com, 2018. december 15. Forrás: https://hu.euronews.com/2018/12/15/az-ensz-es-a-nato-sem-orul-a-koszovoi-hadsereg-felallitasanak (Letöltve: 2019. március 20.)

Az új koszovói kormány eltörölte a szerbiai árukra kivetett százszázalékos vámot. vg.hu, 2020. június 6. Forrás: https://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/az-uj-koszovoi-kormany-eltorolte-a-szerbiai-arukra-kivetett-szazszazalekos-vamot-2304003/ (Letöltve: 2020. június 28.)

Bejelentette lemondását a koszovói háborús bűnöket vizsgáló különleges ügyész. origo.hu, 2018. február 15. Forrás: http://www.origo.hu/nagyvilag/20180215-bejelentette-lemondasat-a-koszovoi-haborus-bunoketvizsgalo-ugyesz.html (Letöltve: 2018. május 22.)

BORSÁNYI András (2000): A Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) rejtélye. BONA-L Bt., Budapest.

BOYES, Roger – JAGGER, Suzy (2018): New State, Modern Statesman: Hashim Thaçi – A Biography. Biteback Publishing, London.

DEL PONTE, Carla – SUDETIC, Chuck (2009): Madame Prosecutor: Confrontations with Humanity’s Worst Criminals and the Culture of Impunity. Other Press, New York.

GECI, Sinan – SIPOSNÉ KECSKEMÉTHY, Klára (2017): Kosovo: Its Path to Independence and the Strive to Building Defense Institutions. Vojenské Reflexie. Vol. 12. No. 2. 108-122. o.

https://www.facebook.com/HashimThaciOfficial/ 2020. június 25. (Letöltve: 2020. június 28.)

KAKUK György (2001): Koszovó tűzfészek. Athenaeum 2000, Budapest.

KOKTSIDIS, Pavlos-Ioannis – DAM, Caspar Ten (2008): A Success Story? Analysing Albanian Ethno Nationalist Extremism in the Balkans. East European Quarterly. No. 2. 160–190. o.

Kosovo Specialist Chambers and Specialist Prosecutor’s Office: Press Statement 24 jun 2020.

Forrás: https://www.scp-ks.org/en/press-statement?fbclid=IwAR1dHMtexUiTFJRn2-dReolOr4lx1GmVopp0HNvIBrKqJ9buBBfnkl4BAL4 (Letöltve: 2020. június 24.)

Koszovó ismét függetlensége elismerését követeli Szerbiától. hirado.hu, 2019. március 8. Forrás: https://www.hirado.hu/kulfold/kulpolitika/cikk/2019/03/08/koszovo-ismet-fuggetlensege-elismereset-koveteli-szerbiatol (Letöltve: 2019. március 20.)

LÁNGNÉ PETRUSKA Szidónia (2019): Pandora szelencéje, vagy kiút a patthelyzetből? A szerb-koszovói határ esetleges módosításának kulcskérdései. In: KOZMA Klementina (szerk.): A hadtudomány és a XXI. század. DOSZ Hadtudományi Osztály, Budapest. 210-227. o.

LEWIS, Paul (2011): Report identifies Hashim Thaci as ‘big fish’ in organised crime. The Guardian, 2011. január 24. Forrás: https://www.theguardian.com/world/2011/jan/24/hashim-thaci-kosovo-organised-crime (Letöltve: 2019. március 20.)

MARTY, Dick (2010): Inhuman treatment of people and illicit trafficking in human organs in Kosovo. 2010. december 12. Forrás: http://assembly.coe.int/committeedocs/2010/20101218_ajdoc462010provamended.pdf (Letöltve: 2019. március 20.)

NÉMETH Ferenc (2020): A koronavírus okozta a koszovói kormány bukását? KKI Elemzések. E-2020/57. Forrás: https://kki.hu/wp-content/uploads/2020/06/57_KKI-elemzes_RKS_Nemeth_20200611.pdf (Letöltve: 2020. június 28.)

NÉMETH Ferenc (szerk. 2020): Mi várható az Európai Tanács nyugat-balkáni bővítéssel kapcsolatos 2020. márciusi döntései után? KKI 4:1.

Forrás: https://kki.hu/wp-content/uploads/2020/04/4_1_2020_12_WB_Eit.pdf (Letöltve: 2020. június 28.)

NÉMETH Ferenc (2019): Új korszak a koszovói politikában? A 2019-es koszovói parlamenti választások értékelése. KKI Elemzések. E-2019/53. Forrás: https://kki.hu/wp-content/uploads/2019/12/53_KKI-elemzes_KOS_N%C3%A9meth_F_20191202.pdf (Letöltve: 2020. június 28.)

RØD, Mariana Qamile (2017): From Guerillas to Cabinets A Study of the Development of Post-War Political Parties in Kosovo (Diplomamunka). Forrás: http://bora.uib.no/bitstream/handle/1956/16048/Masteroppgaven.pdf?sequence=1 (Letöltve: 2018. augusztus 20.)

SZEKRÉNYES Éva (2014): Győztesből vesztes, avagy ki nevet a végén? Választások után Koszovóban. Külügyi Szemle. Vol. 13. No. 3. 66-83. o.

Thaçi: Nëse aktakuza konfirmohet, jap dorëheqje. koha.net, 2020. június 29. Forrás: https://www.koha.net/arberi/227664/thaci-nese-aktakuza-konfirmohet-jap-doreheqje/ (Letöltve: 2020. június 29.)

VALKI László (2013): Válaszolhatott volna másként Hága? A Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleménye Koszovó függetlenségéről. 2013. december 1. Forrás: http://www.grotius.hu/doc/pub/RJXCSI/2013-12-01_valki_laszlo_valaszolhatott-volna-maskent-haga.pdf (Letöltve: 2019. március 20.)

VARGA Szilveszter (2019): Lemondott Haradinaj: Hágába hívták a koszovói Rambot. 2019. július 20. Forrás: https://balk.hu/2019/07/19/lemondott-haradinaj-hagaba-hivtak-a-koszovoi-rambot/ (Letöltve: 2020. június 28.)

[1] Lángné Petruska Szidónia: doktorandusz (Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Hadtudományi Doktori Iskola), e-mail: petruskasz@gmail.com

[2] 1996-ban elnökjelölt, ma Donald Trump amerikai elnök egyik tanácsadója.

[3] BOYES, Roger – JAGGER, Suzy (2018): New State, Modern Statesman: Hashim Thaçi – A Biography. Biteback Publishing, London. 183. o.

[4] Uo. 194. o.

[5] Uo. 186. o.

[6] KAKUK György (2001): Koszovó tűzfészek. Athenaeum 2000, Budapest. 29–31. o.

[7] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 20. o.

[8] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 12–17. o.

[9] KAKUK (2001): i. m. 52–59. o.

[10] Rugova politikájára pl. olyan jelzőkkel utal a könyv, mint „do-nothing-to-cause-trouble pacifism” (40. o.) vagy „all-too-passive-resistance” (22. o.)

[11] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 21–28. o.

[12] A szintén 1968-as születésű egykori gerillaparancsnok 2004-2005, valamint 2017-2020 között Koszovó miniszterelnöke volt

[13] BORSÁNYI András (2000): A Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) rejtélye. BONA-L Bt., Budapest. 214–226. o.

[14] KOKTSIDIS, Pavlos-Ioannis – DAM, Caspar Ten (2008): A Success Story? Analysing Albanian Ethno Nationalist Extremism in the Balkans. East European Quarterly. No. 2. 160–190. o.

[15] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 33–34. o.

[16] Uo. 183–189. o.

[17] LEWIS, Paul (2011): Report identifies Hashim Thaci as ‘big fish’ in organised crime. The Guardian, 2011. január 24. Forrás: https://www.theguardian.com/world/2011/jan/24/hashim-thaci-kosovo-organised-crime (Letöltve: 2019. március 20.)

[18] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 34–35. o.

[19] Uo. 37–42. o.

[20] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 47–48. o.

[21] BORSÁNYI (2000): i. m. 124–126. o.

[22] Amerikai Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország és Oroszország.

[23] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 49–57. o.

[24] Uo. 61–66. o.

[25] BORSÁNYI (2000) i. m. 154. o.

[26] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 74–77. o.

[27] Uo. 79–81. o.

[28] BORSÁNYI (2000): i. m. 179–182. o.

[29] MARTY, Dick (2010): Inhuman treatment of people and illicit trafficking in human organs in Kosovo. 2010. december 12. Forrás: http://assembly.coe.int/committeedocs/2010/20101218_ajdoc462010provamended.pdf (Letöltve: 2019. március 20.)

[30] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 101–103. o.

[31] GECI, Sinan – SIPOSNÉ KECSKEMÉTHY, Klára (2017): Kosovo: Its Path to Independence and the Strive to Building Defense Institutions. Vojenské Reflexie. Vol. 12. No. 2. 108–122. o.

[32] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 103. o.

[33] Uo. 119–120. o.

[34] Uo. 110. o.

[35] SZEKRÉNYES Éva (2014): Győztesből vesztes, avagy ki nevet a végén? Választások után Koszovóban. Külügyi Szemle. Vol. 13. No. 3. 66–83. o.

[36] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 112–117. o.

[37] Uo. 119–122. o.

[38] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 123–132. o.

[39] Az Európai Unió Jogállamiság Missziója Koszovóban.

[40] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 135–143.o.

[41] VALKI László (2013): Válaszolhatott volna másként Hága? A Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleménye Koszovó függetlenségéről. 2013. december 1. Forrás: http://www.grotius.hu/doc/pub/RJXCSI/2013-12-01_valki_laszlo_valaszolhatott-volna-maskent-haga.pdf (Letöltve: 2019. március 20.)

[42] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 146–153. o.

[43] DEL PONTE, Carla – SUDETIC, Chuck (2009): Madame Prosecutor: Confrontations with Humanity’s Worst Criminals and the Culture of Impunity. Other Press, New York. 229–248. o.

[44] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 155–156. o.

[45] Bejelentette lemondását a koszovói háborús bűnöket vizsgáló különleges ügyész. origo.hu, 2018. február 15. Forrás: http://www.origo.hu/nagyvilag/20180215-bejelentette-lemondasat-a-koszovoi-haborus-bunoketvizsgalo-ugyesz.html (Letöltve: 2018. május 22.)

[46] BOYES – JAGGER (2018): i. m. 161–170. o.

[47] Uo. 180. o.

[48] Uo. 191–192. o.

[49] LÁNGNÉ PETRUSKA Szidónia (2019): Pandora szelencéje, vagy kiút a patthelyzetből? A szerb-koszovói határ esetleges módosításának kulcskérdései. In: KOZMA Klementina (szerk.): A hadtudomány és a XXI. század. DOSZ Hadtudományi Osztály, Budapest. 210–227. o.

[50] Az ENSZ és a NATO sem örül a koszovói hadsereg felállításának. euronews.com, 2018. december 15. Forrás: https://hu.euronews.com/2018/12/15/az-ensz-es-a-nato-sem-orul-a-koszovoi-hadsereg-felallitasanak (Letöltve: 2019. március 20.)

[51] LÁNGNÉ PETRUSKA (2019): i. m. 224. o.

[52] Koszovó ismét függetlensége elismerését követeli Szerbiától. hirado.hu, 2019. március 8. Forrás: https://www.hirado.hu/kulfold/kulpolitika/cikk/2019/03/08/koszovo-ismet-fuggetlensege-elismereset-koveteli-szerbiatol (Letöltve: 2019. március 20.)

[53] NÉMETH Ferenc (2019): Új korszak a koszovói politikában? A 2019-es koszovói parlamenti választások értékelése. KKI Elemzések. E-2019/53. Forrás: https://kki.hu/wp-content/uploads/2019/12/53_KKI-elemzes_KOS_N%C3%A9meth_F_20191202.pdf (Letöltve: 2020. június 28.)

[54] VARGA Szilveszter (2019): Lemondott Haradinaj: Hágába hívták a koszovói Rambot. 2019. július 20. Forrás: https://balk.hu/2019/07/19/lemondott-haradinaj-hagaba-hivtak-a-koszovoi-rambot/ (Letöltve: 2020. június 28.)

[55] NÉMETH (2019)

[56] NÉMETH Ferenc (szerk. 2020): Mi várható az Európai Tanács nyugat-balkáni bővítéssel kapcsolatos 2020. márciusi döntései után? KKI 4:1. Forrás: https://kki.hu/wp-content/uploads/2020/04/4_1_2020_12_WB_Eit.pdf (Letöltve: 2020. június 28.)

[57] NÉMETH (2019)

[58] Az új koszovói kormány eltörölte a szerbiai árukra kivetett százszázalékos vámot. vg.hu, 2020. június 6. Forrás: https://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/az-uj-koszovoi-kormany-eltorolte-a-szerbiai-arukra-kivetett-szazszazalekos-vamot-2304003/ (Letöltve: 2020. június 28.)

[59] NÉMETH Ferenc (2020): A koronavírus okozta a koszovói kormány bukását? KKI Elemzések. E-2020/57. Forrás: https://kki.hu/wp-content/uploads/2020/06/57_KKI-elemzes_RKS_Nemeth_20200611.pdf (Letöltve: 2020. június 28.)

[60] NÉMETH (szerk. 2020)

[61] NÉMETH (2020)

[62]Az új koszovói kormány eltörölte a szerbiai árukra kivetett százszázalékos vámot. vg.hu, 2020. június 6. Forrás: https://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/az-uj-koszovoi-kormany-eltorolte-a-szerbiai-arukra-kivetett-szazszazalekos-vamot-2304003/ (Letöltve: 2020. június 28.)

[63] Kosovo Specialist Chambers and Specialist Prosecutor’s Office: Press Statement 24 jun 2020. Forrás: https://www.scp-ks.org/en/press-statement?fbclid=IwAR1dHMtexUiTFJRn2-dReolOr4lx1GmVopp0HNvIBrKqJ9buBBfnkl4BAL4 (Letöltve: 2020. június 24.)

[64] https://www.facebook.com/HashimThaciOfficial/ 2020. június 25. (Letöltve: 2020. június 28.)

[65] Thaçi: Nëse aktakuza konfirmohet, jap dorëheqje. koha.net, 2020. június 29. Forrás: https://www.koha.net/arberi/227664/thaci-nese-aktakuza-konfirmohet-jap-doreheqje/ (Letöltve: 2020. június 29.)

[66] RØD, Mariana Qamile (2017): From Guerillas to Cabinets A Study of the Development of Post-War Political Parties in Kosovo (Diplomamunka). 55. o. Forrás: http://bora.uib.no/bitstream/handle/1956/16048/Masteroppgaven.pdf?sequence=1 (Letöltve: 2018. augusztus 20.)

A II. világháborúban egymás ellen harcoló két vadászrepülőgépet, a német Messert és a brit Spitfire-t Magyarországon első alkalommal láthatják együtt. A két legendás repülőgép július 30-ától szeptember 13-ig tekinthető meg a RepTár Szolnoki Repülőmúzeumban.

Röviddel a Budapest-Szöul járat újraindítását követően a LOT újabb jó hírt hozott: augusztus végétől új úticéllal, Wroclaw városával köti össze Budapestet.

A csapat kezdetben a Stardusters nevet viselte, de hat bemutatót követően már a bázis környékén népszerű indián mítoszokból származó, a természeti elemek segítségével győzelmet arató Viharmadár - angolul többes számban Thunderbirds - lett.

Az MH 54. Veszprém Radarezred, valamint az MH Légi Vezetési és Irányítási Központ egybeolvadásával, képességeik megőrzésével, augusztus 1-jei hatállyal, dandárszintű szervezetként létrejön az MH Légi Műveleti Vezetési és Irányítási Központ.

A sorozat újabb részében kanyarodjunk vissza a csehországi CIAF-hoz, amely a 2002-es hradeci rendezvény után új helyszínre költözött, Brno nemzetközi repülőterére. A Czech International Air Fest időpontja maradt a régi, szeptember első hétvégéje. Mint a címből is látható, ehhez a bejegyzéshez három CIAF fotóiból válogattam - és kiegészítettem fűre tolt vasakról készült képekkel is. A 2005-ös rendezvény kimaradt, azon az őszön egy kicsit messzebb utaztunk, de erről majd később lesz szó.

CIAF 2003

Amerikaiak beszélgetnek egy A-10-es előtt. Mind a négyen Németországban szolgáltak, a két baseball sapkás hajózó Warthogon repült, a másik két pilóta Learjeten.

- No more Stuttgart Cowboys – mondta a kalapos Learjet-pilóta, akinek százada felszámolás előtt állt.

Három póttartállyal és gyakorló légiharc rakétákkal települt Brnóba a francia Armée de l’ Air Mirage 2000-ese.

A kanadai légierő CF-188 Hornet gépének függőleges vezérsíkjait a motoros repülés centenáriumára készült artwork díszíti. A Wright fivérek történelmi felszállásának századik évfordulóját 2003 decemberében a magyar repülők is illő módon ünnepelték.

A képről sajnos lemaradt a Royal Canadian Air Force CC-144 Challenger gépének orra, de a típus és a festésminta kombinációjának ritkasága miatt mégis feltettem ide. A katonai és politikai vezetés szállítására használt típusból néhányat Medevac feladatokra szereltek fel.

*

CIAF 2004

A 2004-es CIAF érdekessége az izraeli légierő statikus szereplése volt. A 243-as oldalszámú F-16A Netz (Héja) az elsőnek átadott izraeli F-16-osok egyike, a CIAF 2004 idején a kizárólag légvédelmi feladatot ellátó 140. század repülte.

Bevetési és győzelmi jelvények a 243-as orrán. Az iraki felségjel ihlette jelvény a Bagdad melletti atomerőmű elleni Opera műveletre emlékeztet. Az 1981-ben végrehajtott akcióban a későbbi űrhajós, Ilan Ramon repülte a 243-ast, ráadásul a legsérülékenyebb pozícióban, a nyolcgépes csapásmérő kötelék utolsó gépeként. A szír felségjel egy 1982-es légigyőzelem után került a gépre.

Az együléseshez F-16A-hoz hasonlóan a kétüléses F-16B is a Nevatim légibázisról érkezett Brnóba.

A színes századjelvények a sivatagi álcázó festésről is visszaköszönnek. Balra az F-16B (116. század, Dél védelmezői), jobbra az F-16A (140. század, Aranysas) függőleges vezérsíkja látható.

A C-130-as belsejében az izraeli légierő képesség bemutató házimozija üzemelt.

Az izraeli légierőnél Karnaf (Orrszarvú) elnevezésű C-130-as vezérsíkjára egy másik vastagbőrű, egy elefánt került, századjelvény formájában. A jobb oldali képen látható táblát a fent említett Ilan Ramonnak, Izrael első űrhajósának emlékére állították, aki 2003-ban, a Columbia űrrepülőgép katasztrófája során vesztette életét.   

A repülőnap programját a polgári forgalomhoz igazították – például a bolgár Hemus Air Tu-154-esének indulásához.

A cseh és szlovák repülőnapok visszatérő vendégei voltak az ukrán Szu-27-esek. A kék 08-as mögött jól látszik, hogy mennyire növeli a szárny felületét és íveltségét az Il-76-os kiengedett fékszárnya.

A cseh légierő leendő pilótáinak repülő-alapkiképzésére használt Zlin Z-142. Az alapkiképzést 2004 áprilisában szervezték ki a csehek a civil CLV-nek, a LOM Prahához tartozó pilótaképző központnak. A Zlin mögött Szerbia és Montenegro légierejének An-26-osa áll.

Az amerikai légierő ramsteini szállítórepülő ezredének C-130-asára a 2001. szeptember 11-e után elterjedt hazafias artwork került fel.

Az amerikai hajózók ritkán jönnek zavarba, ha fotózzák őket.

Az ukrán Il-76-os navigátorfülkéje előtt az időjárás radar, alatta egy térképező (navigációs)  lokátor kapott helyet.

*

A 2004-es CIAF-ról hazafelé tartva egy szlovákiai helyszínt fűztünk fel az útvonalra. Csak egy-két percig álltunk tanácstalanul a trencséni reptér zárt vaskapuja előtt, amikor bentről távirányítással kinyitották. A helyi sportrepülők rezignáltan vették tudomásul az idegenek érkezését, biccentettek, folytatták dolgukat, mi pedig körülnéztünk a fűre tolt vasak között. Az ott látott, lepusztult gépeket a látogatásunkat követő években elszállították Trencsénből, többségüket kiállítási célra felújították és ma már különböző repülőtereken vagy gyűjteményekben láthatóak.

A trencséni repülőklub és repülőiskola jelvénye a hangár falára festve. A falnál a volt csehszlovák járműipar farmotorosa, egy Skoda 105-ös parkol.

A felderítésre szánt L-29R hátsó ülését lefelé néző kamerák foglalták el. Az R változat fejlesztését már 1965-ben leállították. 

L-39MS Albatros, az első generációs L-39-es megerősített sárkánnyal, továbbfejlesztett pilótafülkével és erősebb hajtóművel készült változata. Ebből lett az L-59-es, majd később az L-159 ALCA.

A MiG-21F-13 mögött egy MiG-21R áll. Azóta mindkét gép Pöstyénbe került.

MiG-21PF, amely az F-13-as változattól eltérően már lokátorral is rendelkezett, de gépágyúja nem volt. Szerény, két rakétára korlátozott fegyverzete miatt nálunk Békegalambnak is nevezték.  

A fenyő árnyékában pihenő MiG-21R felderítő ma már szintén Pöstyénben látható.

A MiG-21F-13 sárkányáról lassan lekopik az álcázó festés. Az F-13-asokat S-102 jelzéssel a csehek is gyártották. A 0412-es is a pöstyéni múzeum kiállítási darabja lett.

A felségjel alapján a 2916-os MiG-21U a cseh és szlovák szétválás után az utóbbi légierejénél repült. A gépet Turócszentmárton (Martin) közelében állították ki.

Terepszínű Szu-7BM. Megmentették az enyészettől és Szaloncán (Slavnica) látható.  

A csehszlovák légierő a Szu-7-es első külföldi üzemeltetője volt. 1963-tól közel száz darabot rendszeresített a típusból, amelyből az 1990-es kivonásig harmincat vesztettek.

Szlovák nemzeti színekre festett Mi-8-as. Azóta darabokban van.

Lecsupaszított An-2-es törzs hasal a földön.

Az Il-14-est Avia Av-14 jelzéssel 1956 és 1960 között 203 darabos mennyiségben, Prágában is gyártották. Ez a póttartályos Av-14S(M) eredetileg OK-OZB csehszlovák lajstrommal repült, de volt az afrikai Air Guinée gépe is. Utolsó aktív éveiben a csehszlovák légierő használta.

A szlovák légierő 5605-ös oldalszámú An-24-ese a trencséni üzem előterén. A gép 2006. január 19-én koszovói misszióból szállított haza szlovák katonákat, amikor a kassai repülőtér megközelítése közben Hejcénél szerencsétlenül járt. A katasztrófát egyetlen utas élte túl.

*

CIAF 2006

Szemtől szemben, közvetlen közelről egy, a montenegróitól éppen különvált szerb légierő An-26-osával.

A 2006-os CIAF statikus során magyar részről is látható volt egy Ancsa.

A két An-26-os közé a CLV cseh gyártmányú, a Rotax motoros EV-97-es alapkiképző gépe került.

C-27J Spartan. Ha Csehországban nem is, de Szlovákiában végül ez lett a befutó típus.

A Royal Air Force Tornado F.3-asát 2012-ben vonták ki a szolgálatból. A Tornado elfogóvadász változatát a RAF-on kívül csak az olasz és a szaúdi légierő üzemeltette.

Brit Tornado GR4-es csapásmérő 2250 literes Hindenburg póttartályokkal, Sidewinder szimulátorral, a szárny vége alá függesztett Skyshadow zavarókonténerrel és a törzs alatti TIALD célzókonténerrel. A Királyi Légierő 2019 áprilisában vonta ki a GR4-eseket. 

A TIALD (Thermal Imaging Airborne Laser Designator) konténer közelebbről. A TIALD-okat a Litening  váltotta a brit Tornadókon.

A légvédelem elnyomására specializált Tornado ECR a Luftwaffe színeiben. A gép hasa alatt egy lokátor elleni AGM-88 HARM (gyakorló) rakéta van, a szárnyvég alatt a gép önvédelmét biztosító Cerberus IV zavarókonténer. Beépített gépágyúja nincs.

Ez a Block 30-as F-16D még 1989-ben, a Peace Xenia I program keretében érkezett a görög légierőhöz. Az első csomagban hat ilyen kétüléses volt. A görög műszaki a beömlőnyílás takaróját veszi le a CIAF reggelén, a gépágyú nyílásánál kormozódás látható.

A kétüléses sort a franciák Mirage 2000N gépe folytatta. A Délibáb nukleáris csapásmérő változatát négy század repülte otthon és éles műveletben egyaránt. Az utolsó tizenkét gépet a 2/4 Lafayette század búcsúztatta két évvel ezelőtt, 2018 nyarán.

A cseh nemzeti légitársaság Boeing 737-ese indul. Ma már ez a festésminta is a múlté.

A lakenheath-i ezred 493. Grim Reapers századának egyik pilótája, és gépe, egy F-15C Eagle.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Egy igazi ikonikus találkozó veszi kezdetét július 30-án, hiszen a II. világháborúban egymás ellen harcoló két vadászrepülőgép, a német Messzer és a brit Spitfire Magyarországon most első alkalommal a RepTárban tekinthető meg.

A napokban teljesítették első önálló repülésüket az NFTC-pilótajelöltek, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison. Hosszú út vezetett azonban addig, amíg a pályájuk elején járó repülőgép- és helikoptervezetők eljutottak idáig.

Új repülőgépekkel gyarapodik majd a következő évtől a Luftwaffe állománya. A nemrégiben megszületett szerződés értelmében 2021-ben két új Airbus A321neoLR kerül majd átvételre. Az augusztus és október hónapokban átadásra kerülő szállítógépek a hamburgi Lufthansa Technik hangárjaiban fognak átalakulni a katonai feladatok igényelte többfeladatú gépekké. A 2022-ben szolgálatba lépéskor így már 163 utas szállításán felül, némi átalakítással képesek lesznek 18 különböző belső konfigurációban készen állni a különféle igények kielégítésére. Így akár hat intenzív kezelésben részesülő beteg szállítása sem okozhat majd problémát, de, akár tizenkét enyhén, vagy közepesen sérült beteg szállítása is megoldható lesz a két új Airbus A321neoLR repülőgépekkel.

Aruba szigetétől 12 kilométeres távolságra a Karib-tengerbe zuhant Holland Királyi Haditengerészet (RNLN) egyik NH90 NFH helikoptere. A gép négyfős személyzetéből ketten életüket vesztették. A baleset okát jelenleg vizsgálják, a többi, immáron csak 19 darab holland NH90-ek felszállási tilalom alatt állnak.

Hét cég jelezte csatlakozását a brit Tempest, (régebben FCAS = Future Combat Air System) ötödik generációs vadászbombázó fejlesztési csapatához. Az Egyesült Királyság 2018-ban indította el a fejlesztést és ennek eredményeként 1,9 milliárd fontot fektet be a következő generációs harci repülőgépek fejlesztésébe, amelyek célja a Typhoon vadászbombázók helyettesítése a 2030-as évek végére. A BAE Systems, a Leonardo UK, az MBDA UK, és a Rolls-Royce alkotta csapat így kiegészült a GE Aviation UK, a GKN Aerospace, a Collins Aerospace, a Martin Baker, a QinetiQ, a Bombardier Belfast és a Thales UK cégekkel. Svédország továbbra is együtt működik a fejlesztőkkel, de továbbra sem csatlakozik a fejlesztést végzőkhöz. A svéd cég például egy fejlesztési központot is létrehoz Nagy-Britanniában a magasabb szintű együttműködés érdekében.

Már gondolkodnak a brit Puma helikopterek jövőjéről a szigetországban. A HC.Mk 2 korszerűsítési programon átesett flotta üzemideje 2025-ben éri el a végét, amely 50 év. Az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériuma számos lehetőséget megvizsgál majd, ezek közül az egyik, egy újabb korszerűsítést és élettartam-hosszabbítást követően a Pumák további szolgálatban tartása, de ez csak a 2035 körüli időpontra odázná el a váltótípus megjelenését. Ez akár lehetne a Leonardo Helicopters AW149-es, 9 tonnás, többfunkciós közepes szállító helikopter is. Amennyiben nem hagyományos kialakítású repülőeszköz mellett tennék le a voksukat a döntéshozók, úgy tengerentúli megoldással kell beérni. Az UH-60 Black Hawk utódlásáért versenyző Sikorsky/Boeing SB1 Defiant, vagy a Bell V-280 Valor azonban csak évek múlva lesz hadrendbe állítható.

Tovább folytatódnak Franciaországban a helikopterek fedélzetére fejlesztett lövésbiztos páncélüveggel a tesztek. Az anyag, melyet a Solcera nevű francia vállalat alkotott meg, valójában egy kerámia, ami átlátszó. Több éves kutatás után - ami 2014 novemberében indult el - sikerült kifejleszteni ezt az ultra könnyű nanostrukturált kerámiát, aminek fajlagos sűrűsége 3,48 és hatszor ellenállóbb, mint az üveg. Mindemellett 50%-al könnyebb is, mint a hasonló védelmet nyújtó lövésbiztos üveg, ezért kifejezetten alkalmas helikopterek ablakaiban való felhasználásra. A 7,62 milliméteres lőszerek elleni védelmet biztosító lövésbiztos kerámiával 2020 februárjától folynak a repülési tesztek egy Caracal helikopterre felszerelve. A nappal és éjjel is kellő átláthatóságot biztosító anyag eddig jól szerepelt, az árgus szemmel figyelt, rezgésekkel szembeni ellenállósága is megfelelő volt. Hamarosan a francia különleges erők által használt NH90-en is tesztelni kezdik majd a lövésbiztos kerámiát, míg a fejlesztők megpróbálják 2021 végéig előállítani nagyobb méretű (300x300 milliméteres), illetve íveltebb formában is, így még jobban kielégítve a katonai felhasználók igényeit.

Végrehajtotta első repülését a Leonardo M-346 LFFA prototípusa 2020. július 13-án. A venegonoi repülőtérről felszálló gép korábban M-346 Fighter Attack (FA) néven volt ismert. Az immáron teljes harci képességekkel bíró M-346 LFFA prototípus jelentősen különbözik az eddig gyártott M-346 Advanced Jet Trainer (AJT) kiképzőgéptől. A beépített több üzemmódú Grifo-M-346 radar mellett új antennák jelentek meg az orrkúp és a pilótafülke előtti részen, valamint gép alján a hajtóművek burkolólemezein. A pilótaképzésre továbbra is alkalmas M-346 LFFA alapvető fegyverzetét a szárnyak végein az AIM-9 légiharc-rakéta, míg a félszárnyak alatti két-két felfüggesztési ponton Mk-82 szabadon eső bombák, illetve a Lizard 2 lézerirányítású bombák alkotják. A törzs alatti felfüggesztési pontra a Litening 5 célzó és a RecceLite felderítő konténerek is felszerelhetők. Ez a fegyverválaszték bővülhet a jövőben IRIS-T légiharc-rakétával, GBU-12, GBU-16 lézer, GBU-49 és Lizard 4 kombinált vezérlésű bombákkal, GBU-38 és GBU-32 JDAM, GBU-39 kis átmérőjű bombákkal, Brimstone és Marte ER rakétákkal.

Görögország azt tervezi, hogy 2021-ben aláírja majd 20 darab ötödik generációs Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó megvásárlásáról szóló szerződését. Ennek értéke közel 3 milliárd dollár lesz és az első példányokat 2025-ben, vagy 2026-ban vehetik majd át.

Erősödni látszik a görög-izraeli viszony. A két ország eddig leginkább hadgyakorlatok terén találta meg a közös hangot, azonban úgy tűnik most jelentősebb összefonódás várható. Az izraeli segítséggel megújuló görög pilótaképzés, valamint a szintén izraeli támogatással épülő korvetteken felül, most egy újabb megállapodás van születőben. Ugyanis a görögök 19 darab Boeing AH-64E Apache harci helikopterét izraeli vállalatok korszerűsíthetik majd a jövőben. 34 millió dollár értékben a forgószárnyasok Elbit Systems gyártmányú célfelderítő és célkövező rendszert kapnak, de izraeli lesz a sisakkijelző is. Továbbá a fegyverzetben megjelenik majd a Rafael által gyártott Spike NLOS irányított rakéta. Görögország azt tervezi, hogy a Sikorsky S-70B-6 Aegean Hawk helikoptereit is felfegyverzi majd ezekkel a rakétákkal.

Új hajóval gyarapodott az Orosz Balti-tengeri Flotta állománya. A GORSKOV-osztályú – ismertek még Projekt 22350-es néven is - KASZATONOV ADMIRÁLIS a hajóosztály másodiknak megépült egysége, vízre bocsátása 2014. december 12-én történt meg. A 431-es hadrendi számot viselő fregatt sikeresen teljesítette az állami teszteket. Egy ilyen fregatt vízkiszorítása 5000 tonna, hossza 135 méter, szélessége 16 méter, legnagyobb sebessége 30 csomó, legénysége 200 fő, készleteinek utánpótlása nélkül 30 napig képes a nyílt tengeren hajózni. Öt éve már, hogy köztudott, késni fognak a GORSKOV-osztályú fregattok átadási dátumai. Ugyanis a hajók mozgatását végző M90FR gázturbinák Ukrajnában készültnek, és a fegyveres összetűzések miatt az első két hajó kivételével a többi egység számára ezek már nem kerültek leszállításra. A harmadiknak, illetve a negyediknek építeni kezdett ADMIRAL GOLOVKO és az ADMIRAL ISAKOV számára az orosz kormány a Szaturn-t kérte fel a megfelelő gázturbinák legyártására, amelyek az M90FR jelzést kapták. A Severnaja Verf hajógyár által épített hadihajókból összesen 15 egységre tart igényt a haditengerészet.

További problémát jelentett a fregattok nem teljes légvédelmi képessége is. Ugyanis az AESA antennával ellátott Poliment 5P-20K rádiólokátorok, melyekből négy, a hajó körüli teljes légtérben a légi célok nyomon követésére és a rakéták célra vezetéséért felel, a kis hatótávolságú (kb. 15 kilométer) 9M100, valamint a közepes hatótávolságú (kb. 40-50 kilométer) 9M96M rakétákkal gond nélkül képes volt az együttműködésre és a légi célok elpusztítására, addig a nagy hatótávolságú (kb. 150 kilométer) 9M96 rakétákkal nem. A gond állítólag nem egyszerű integrációs eredetű volt, amit bizonyított az is, hogy éveken át húzódott. Kérdés volt, hogy az orosz védelmi minisztérium, mely az amerikai AEGIS légvédelmi rendszer képességét várta a rendszertől átveszi-e így is a hajókat a gyártóktól, vagy vár, amíg a hibák kiküszöbölésre kerülnek. A KASZATONOV ADMIRÁLIS esetében 2016 közepén még 2017-es évben várták az átvételt.

Oroszországban bemutattak egy teherautó alvázra helyezett tüzérségi eszközt. A 8x8-as kerékképletű BAZ-6010-027-es teherautóra egy 152 milliméteres 2A64 ágyú került felszerelésre, amelyet a 2S19 MSTA-Sz önjáró tarackon is alkalmaznak. A löveg automata töltőberendezéssel képes elérni a 8 lövés per perces tűzgyorsaságot. Az így létrejött 2S43 Malva a még meglévő 2S1 Gvozdgyika, illetve a 2A65 MSTA-B önjáró tarackok leváltására szolgálna.

Jelenleg már a repülési teszteken van a Mil Mi-8 helikoptercsalád AMTS-VN jelzést viselő alváltozata. Ezt a Szíriában szerzett harci tapasztalatok alapján fejlesztették ki, a különleges erők igényei szerint. A novemberben befejeződő próbákon a jelenlegi egy forgószárnyas mellett a hamarosan bekapcsolódó két másik is részt fog venni. A Mi-8 AMTS-VN jellemzői a két oldalsó ajtóba szerelt 12,7 milliméteres nehézgéppuska, giroszkóppal stabilizált elektrooptikai rendszer, új navigációs berendezés, digitális robotpilóta, infravörös fényszóró, éjjellátóval kompatibilis kabinvilágítás, rakétaindításra figyelmeztető berendezés, mely képes a csalik automata kivetésére is. Továbbá a pilótafülkét és a helikopter fő rendszereit titánötvözetből készült új páncél védi, valamint a tehertér padlóját és az oldalát az ablakokig kevlár páncélzattal látták el. Erősebb hajtóművek, továbbfejlesztett főrotor, modern aerodinamikai kialakítású kompozit lapátokkal, valamint hatékonyabb X-alakú farokrotorral gondoskodik a megfelelő mozgékonyságról. A Mi-8 AMTS-VN helikopterekből eddig 10 darabra adott fel megrendelést Moszkva.

Újabb hírmorzsák az indiai Dassault Rafale vadászbombázók első példányainak leszállításával kapcsolatban. A gépek a megfelelő időjárási körülmények esetén július 29-én fognak leszállni Indiában, darabszámuk 5 lesz. Érkezéskor nem tervezik a média megjelenését. Várhatólag a SCALP csapásmérő robotrepülőgépeken, illetve a Meteor légiharc-rakétákon felül hamarosan bővülni fog a rendelkezésre álló fegyverzet mennyisége az indiai Rafale-ok esetében. Állítólag már előrehaladott állapotban van a Sagem AASM Hammer rakéta-póthajtású bombák beszerzéséről szóló tárgyalás.

A Singapore Technologies Engineering Ltd (ST Engineering) bejelentette, hogy megállapodást írt alá az Israel Aerospace Industries Ltd-vel (IAI) egy közös vállalat létrehozásáról Szingapúrban. Az ST Engineering és az IAI a közös vállalkozás 50-50%-át birtokolja majd. A Proteus Advanced Systems Pte Ltd elnevezésű vállalkozás, az anyavállalatainak erősségeit és eredményeit kiaknázva fejlett haditengerészeti rakétarendszerek piacra dobására és értékesítésére jött létre. A néhány évvel ezelőtt aláírt fejlesztési megállapodás alapján a két cég létrehozza a Blue Spear hajók elleni rakétát. Az ennél alkalmazott indító-gyorsító rakétafokozatot, illetve a harci részt készítik a szingapúriak. A Blue Spear hajók elleni rakéták értékesítésének kezdete csak ezen évtized második felére várható.

Bennfentes források szerint Kína két éven belül vízre bocsáthatja következő repülőgép-hordozóját. Az első Type 002-es osztályba tartozó egység építése már a végső szakaszba érkezett, várhatólag a következő év első felében be fogják fejezni. A még 2015-ban elkezdett munkálatokat a 2019-es évben technikai okok gátolták ideiglenesen, majd a koronavírus járvány némileg lelassította, de a hajógyári munkások most már újra az egység megalkotásán ügyködnek. A második Type 002-es osztályba tartozó repülőgép-hordozó építése 2018-ban indult el. A 2019-es év elején napvilágra került kínai flottafejlesztési tervben 2025 és 2035 között négy új Type 002-es osztályú hordozó megépítését vetítették előre. Ezek már nukleáris meghajtással és elektromágneses katapultokkal (EMALS) rendelkeznének, és megjelenésüknek köszönhetően a LIAONING kivonására is sort kerítenének 2030-2035 körül. A 320 méteres hosszú, 80000 tonna vízkiszorítású Type 002-es egységek fedélzetén 36-48 J-15-ös vadászbombázó lenne megtalálható, 4 darab légtérfelderítő repülőgép mellett. 

Egy ideig szó volt róla, hogy a Type 002-ek fedélzetén már egy csökkentett észlehetőségű vadászbombázó is bemutatkozna, de a 2020 közepi hírek ezt már nem valószínűsítik. Szintén ekkor láttak napvilágot azok az információk, melyek szerint ez a két egység gőzturbinás meghajtással, de már elektromágneses katapultokkal lesz ellátva. Nukleáris reaktort talán majd az ezek után elkészülő hordozókba építenek be. A több mint 5000 fős legénységű Type 002 repülőfedélzetének szélessége 80 méter lenne. Egyes kínai források tudni vélik, kifulladni látszik az ország repülőgép-hordozó építési programja, a harmadik és a negyedik testvérhajó megvalósításának tervével felhagytak Pekingben.

Egyre messzebb kerül Törökország attól, hogy átvegye Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázóit, amelyekből 100 darabra tartott igény. A legutóbbi hírben a 14. gyártási tételben szereplő 8 darab, eredetileg Törökország számára készülő gép szerepelt. Mégpedig azért, mert a gyártó megrendelést kapott ezekre, de úgy, hogy azokat az USAF részére kell elkészítenie. Most már arról is születtek írások, hogy a török cégek kirakása az F-35-ös programból további 600 millió dolláros kiadást jelenthet, valamint ugyanez a lépés török források szerint a kész repülőgépeken 7-9 millió dolláros árnövekedést okozhat.

Új szint vitt 2020. július 20-án egy agresszor célokra használt Northrop F-5F Tiger II-es repülőgép a kiképzőrepülések világába. Ugyanis ez volt a haditengerészet első gépe, melyen a Szibériai tigris elnevezésű álcázó festés volt megfigyelhető. Ez még 2005-ben bukkant fel a kék 305-ös oldalszámú Szuhoj Szu-27SzM vadászbombázón.

Már szóba került a flotta repülőereje, hát jöjjön még két rövidhír. 2020. július 1-jén Dél-Dakota felett első alkalommal vettek fel repülés közben üzemanyagot a légierő Boeing KC-46A Pegasus tankergépéből a haditengerészet Blue Angels bemutató kötelékének F/A-18-os gépei.  A másik arról tudósít, hogy 2020. július 20-án hajtotta végre az első repülését a Blue Angels bemutató kötelék kiszolgálását végző új C-130J Fat Albert teherszállító repülőgép. Az egykor a Brit Királyi Légierőnél szolgáló, normál törzshosszal gyártott Hercules C.5 ex-ZH885 nagyjavítását és festését a Marshalls Aerospace végezte el Cambridge-i repülőtéren.

Hibrid meghajtással fog ellátni egy Bradley gyalogsági harcjárművet a BAE Systems. A 32 millió dolláros megállapodás egy prototípus elkészítésére vonatkozik, az Egyesült Államok hadserege számára. A hibrid elektromos hajtás megalkotásában részt vesz majd a QinetiQ is. Az integrációs munka ezen a nyáron kezdődik. A hatótávolság növelése, valamint a fogyasztás csökkentése mellett a fedélzeti rendszerek elektromos energiával történő ellátása ugyanilyen fontos tényező lesz a hibrid meghajtás esetén. A tervek szerint a Bradley gyalogsági harcjárműbe épített hibrid elektromos hajtás kisebb változtatásokkal beépíthető lesz az M109A7 önjáró tarackok, valamint az MLRS rakéta-sorozatvető járművek alvázába is.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Airbus A400M Atlas C.1

Boeing C-17A Globemaster III

Alenia/Aermacchi/Embraer AMX

Northrop F-5B Freedom Fighter

Embraer KC-390

Boeing Vertol Chinook HC.2

Avro 696 Shackleton AEW.2

Korean Aerospace Industries KT-1P

Rockwell B-1B Lancer

Westland WS-55-3 Whirlwind HAR.10

Boeing P-8A Poseidon

Alenia Aermacchi M-345

Sikorsky CH-53GA

MiG-23UB

General Dynamics F-16D Barak

Blackburn Buccaneer S.2C

Bell AH-1W Super Cobra

Dassault Mirage 2000D

British Aerospace Hawk Mk.127

Boeing AH-64D Apache

Avro 698 Vulcan B.2

Grumman A-6E Intruder

Panavia Tornado F.3

Július 15-től kezdve Magyarország Kormánya a koronavírus fertőzöttség alapján három kategóriába (zöld, sárga és vörös) sorolja a világ országait és ehhez kötődően határozza meg a magyar és külföldi állampolgárok belépésére vonatkozó szabályokat.

Egy kalandregénybe illő, esős, borongós reggelen a Kecskemét Spotter Team mindenre elszánt fotós különítménye felkerekedett, hogy átélje a spotterek mindenkori bakancslistájának élén szereplő katonai helikopteres air-to-air fotózás semmihez sem hasonlítható élményét. Mutatjuk Olvasóinknak a légifotózáson készült felvételeket.

2020. július 13-án teljesítette első felszállását az olasz Leonardo M-346-os kiképzőgép Grifo radarral szerelt, könnyű harci repülőgép változata, az M-346FA.

Új légitársaságot köszönthet a Budapest Airport: augusztus elején indul a Luxair légitársaság közvetlen Budapest-Luxembourg járata.

Miután március és április között összesen 9 SkyCargo teherszállító gép érkezett Magyarországra, amelyek főként elektronikai felszereléseket, illetve a járványhelyzettel kapcsolatos rakományt szállítottak, a légi teherszállításra szakosodott Emirates SkyCargo Boeing 777-es gépe már menetrend szerint, hetente közlekedik a Dubaj-Budapest útvonalon.

A LOT lengyel légitársaság hétfőn újraindította a járvány miatt átmenetileg leállított közvetlen Budapest-Szöul járatát. A nyár első hosszútávú járata mostantól heti rendszerességgel, hétfői indulással közlekedik Budapest és a dél-koreai főváros között.

Kilencre emelkedett a magyar felségjelzésű Airbus H145M típusú helikopterek száma. Július 20-án kora délután újabb két forgószárnyas érkezett a németországi gyárból.

Ma megérkeztek Magyarországra a honvédség első, kiképzésre szánt Leopard 2A4HU harckocsijai.

Pihenő határátlépés után Hegyeshalomnál.

Nagymacskaprofil.

Továbbindul nehézsúlyú rakományával a tréler.

Valahol az M1-es autópályán. A Leók hazaútját az előzési tilalom miatt alighanem több ezer autós is észlelte.

Tatai csendélet 1: veterán T-55-ös az új jövevénnyel.

Tatai csendélet 2: harckocsizó parancsnok és a vas.

Nemcsak a felségjelzés magyar. "Figyelem! A motor borítás eltávolítása előtt csatlakoztassa le a kuplungot és a tűzjelző kábelt!"

Súrolófényben a festésminta.

 Zord

Július 18-án a Hősök terén tettek esküt a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiáján végzett altisztek. Az ünnepélyes esemény része volt a légierő gépeinek áthúzása is. Az alacsony felhőalap távol tartotta a nagysebességű gépeket, de a forgószárnyasokat nem; az eseményen négy szolnoki helikopter tisztelgett a Hősök tere felett.

Mély morajlás hallatszik az Andrássy út felől; a díszelgő köteléket egy Mi-17-es vezeti.

A zászlóvivő helikopter a Milleniumi emlékmű tetején álló Gábriel arkangyal szobor és a déli oszlopcsarnok tetején lévő Tudás és Dicsőség szobra felett repül el.

Három H145M az azóta kilencgépesre bővült könnyűhelikopter-flottából.

Kossuth szobra és a kötelék élén visszaforduló Mi-17-es.  

A közepes szállítóhelikoptert követő H145M kötelék az északi oszlopcsarnok tetején álló Munka és Jólét szobra és a Szépművészeti Múzeum felett távozik.

Az esemény alatt egy másik repülőeszköz is a levegőben volt. A 36 méter magasan lévő Gábriel arkangyal szobor közelében egy drón manőverez és készít felvételeket.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Július 14-én a Holland Királyi Légierő további két Lockheed Martin F-35A Lightning II vadászbombázót vett át a Leeuwarden-i légibázison, igaz némi késéssel. Az új gépeket (F-011 és F-012) némileg később szállították le Hollandia részére a koronavírus miatt Olaszországból, ahol ezek a példányok megépültek.

Használatba vette a Brit Királyi Légierő az első korszerűsített Boeing RC-135 Rivet Joint repülőgépét. A ZZ664 lett a 3 brit, valamint a 22 amerikai elektronikai felderítő repülőgép közül az első, amelyik új műszerfalat kapott a pilótafülkébe. Az USA-ban végzett frissítési tevékenységet követően nagyméretű digitális kijelzők jelentek meg a több évtizedes (a legrégebbi RC-135-ös már 58. évét tapossa) múlttal rendelkező típus fedélzetén. A RAF másik két RC-135-ös gépét is korszerűsíteni fogják a jövőben.

Franciaország július 10-én vette át harmadik Airbus A330 Phoenix Multi Role Tanker Transport (MRTT) légi utántöltő repülőgépét. Párizs sikeresen ütemezte át a már megrendelt 12 darab gépének szállítási határidejét, így azok előbb kerülnek leszállításra. Ez a példány például 4 hónappal előbb érkezett meg Istres betoncsíkjára. Az össz gépmennyiséget tekintve a 2019-ben megkezdett átadások így nem 2025-ben, hanem már 2023-ben befejeződhetnek. A koronavírus járvány kitörte után megrendelt további három Airbus A330 Phoenix Multi Role Tanker Transport (MRTT) légi utántöltő repülőgép leszállítása 2025 utánra várható.

Igencsak összetett gyakorlatot hajtott végre az Orosz Légierő egyik Tupoljev Tu-95MSz stratégiai bombázója a TASZSZ hírügynökség szerint. A gép a távol-keleti régióban a légi üzemanyag-felvétel mellett még fegyverzet bevetését is gyakorolta. A hírek szerint a bombázó az MSz variáns főfegyverzetének tekinthető K-101/-102-es robotrepülőgépet indított. Eme csökkentett észlelhetőségű, 7,5 méter hosszú fegyverből a Tu-95MSz a félszárnyak alatti két-két felfüggesztési pontjain két-két darabot képes hordozni. A K-101-es a hagyományos harci résszel szerelt, míg a K-102-es a 250 kilótonnás nukleáris harci résszel szerelt változat. Hatótávolságukat a szakirodalom 2500 és 4800 kilométer közé teszi. A Tupoljev Tu-95MSz stratégiai bombázók 2019-ben jelentek meg a légerőnél, amikor is 5 gépet vettek át. Azóta már 21 darabra növekedett az erre a szintre korszerűsített repülőgépek mennyisége.

Újabb információk jelentek meg a Mikojan–Gurjevics tervezőiroda új nehézvadászáról a MiG-41-ről. A MiG-31 Foxhound-ok utódjának sebessége elérheti majd a Mach 4.0-et, sőt még a Mach 4.3-at is. A csökkentett észlelhetőségű nehézvadász képes lesz nagy mennyiségű fegyverzet hordozására, továbbá hiperszonikus rakéták megsemmisítésére is. Légi és űri célpontok ellen még egy lézerfegyverrel is el lesz látva a MiG-41-es, melynek első repülését 2025 utánra tervezik.

A világhálóra felkerült fotó szerint Irakban alapos modernizáción esett át legalább egy darab, még a Husszein rezsim alatt Kínától megvásárol T-59-es harckocsi. A szovjet T-55-ös másolatának tekinthető páncélos jármű teste és tornya egyaránt jelentősen módosult a beavatkozás következtében. A test frontpáncélzata vastagabb lett, a páncéltest oldalán lévő üzemanyag tartályokat szögletes borítás (páncélzat?) fedi le. A futóművet takaró szoknyán reaktív páncélzat kazettáit helyezték el. Ugyanilyenek láthatók a módosított torony oldalának alsó kétharmadán, nagyjából 45 fokban megdöntve, az alsó sor lefelé, míg a felső sorban felfelé. A torony hátsó részén lévő túlnyúlás igencsak szögletes kialakítású, alsó része a motortér felé emelkedik.

Itt a védelmet az izraeli Merkava típuson látott lógó láncos megoldással tették erősebbé. A felülről és oldalról is egyaránt ék alakú torony tetején, a parancsnoki búvónyílás előtt egy távirányítású állványon látható volt egy M2-es amerikai nehézgéppuska. Az optikai rendszer a géppuska alatt nyert elhelyezést, míg az irányzó optikai rendszerei a löveg felett, a lövegpajzsra kerültek felszerelésre, páncélzattól védve, akárcsak a brit FV 4034 Challenger 2-es harckocsi esetében. Jelenleg még nem tudni, hogy a T-55 Al-Kafil-1 néven emlegetett harckocsi motorját és erőátviteli rendszerét módosították-e az irakiak.

A Boeing július 10-ei közleménye szerint India számára már leszállítottak 22 AH-64E Apache harci, valamint 15 CH-47F Chinook szállító helikoptert. Ezzel teljesítették Új-Delhi első, még 2015 szeptemberében véglegesített rendelését a fent említett típusok esetében. India ebben az évben további hat AH-64E-t rendelt meg.

Nem szükséges azonban alaposan elcsomagolni Indiában az új légi eszközök megérkezésekor használatos ceremónia kellékeit a franciák szerint. Ugyanis a megrendelt Dassault Rafale vadászbombázókból az első négy (vagy talán hat) gép várhatólag július 27-én érkezik majd meg hazájába. A 10 órás légi út természetesen Franciaországból indult majd. A gépek indiai pilótákkal az üléseikben Istresből szállnak majd fel és az Egyesült Arab Emírségekben található Al Dhafra légbázisra repülnének át. Az éjszakát itt töltenék, majd másnap indulnának tovább az Ambala légitámaszpontra. A kísértet francia KC-135-ök biztosítanák.

Kínából származó információk szerint sikerült felgyorsítani a Pakisztánnal közösen fejlesztett JF-17 Thunder (CAC FC-1 Xiaolong) vadászbombázók előállítási ütemét. A JF-17 gyártósora átlagosan 15 nappal lerövidítette az egyetlen repülőgép gyártási idejét az előző évi adatokhoz képest. Több konkrét adat eddig nem látott napvilágot a gyártási ütemről, de a Pakisztáni Légierőtől még 2020 januárjában meg lehetett tudni, hogy 5 hónap alatt nyolc darab kétüléses JF-17-es változatot fognak elkészíteni pakisztáni megrendelésre, - ez a változatot most még csak Kínában gyártják - így ez jelenthet egyfajta támpontot ebben az esetben.

Szintén Kínából származó hír szerint a Chengdu J-20 Weilong csökkentett észlelhetőségű vadászbombázó sorozatgyártása is elindult. Információk szerint az első szériás A variánsokon tapasztalt hibák kiküszöbölése megtörtént, így a javított képességű J-20B gördülhet majd le a gyártósorrol ezután. A nagyjából 50 darabos mennyiségben elkészült J-20A egyik legfőbb hiányossága a kínai légierő döntéshozóinak részéről az tolóerővektor eltérítésre képes hajtóművek hiánya volt. Persze a J-20B még továbbra is az orosz Szaturn AL-31-es hajtóműveivel fog készülni, hiszen a saját fejlesztésű WS-15-ös erőforrás (melyről sokan úgy gondolják, hogy az amerikai F-35-ös hajtóművének másolata) még továbbfejlesztésre szorul. Várhatólag az elkövetkező egy, vagy két évben ezek a hibák megoldásra fognak kerülni, így a J-20-ba már hazai erőforrások kerülhetnek beszerelésre. A Kínai Légierő nagyjából 100-200 darab J-20-ra tarthat igényt, míg a Chengdu Aerospace Corporation (CAC) havonta 4 gép előállítására lehet képes.

Fülöp-szigetek a koronavírus járvány hatására erősíteni fogja légi szállító kapacitását. Ennek köszönhetően a már meglévő 5 Lockheed C-130 Hercules mellé további kettőt vásárolnak meg. Az amerikai segélyprogram terhére történő beszerzés első gyümölcse még 2020 júliusában landol új hazájában, míg a másik is megérkezik a 2020-as év vége előtt.

Japán számára az USA-ban jóváhagyták 63 darab Lockheed Martin F-35A, valamint 42 darab F-35B Lightning II-es vadászbombázó eladását. Ezzel a lépéssel Japán foglalja el a második helyet az F-35-öst legnagyobb számban megrendelő országok listáján, megelőzve az eddig ezen a helyen tanyázó Nagy-Britanniát. A várhatólag 2024-tól hadrendbe álló rövid távon fel-és helyben leszállni képes F-35B-t pár éve már hírbe hozták Japánnal és annak hadihajóival. Az 1970-es években épített SHIRANE-osztályú rombolók leváltására hivatott 22DDH-ként is emlegetett 27000 tonnás IZUMO-osztályt, mint helikopterhordozót, vagyis mint helikoptereket hordozó rombolót mutatták be a terveinek 2009-es elkészültét követően, de tény hogy a 7 tengeralattjárók elleni hadviselésre és 2 kutató-mentő feladatok ellátására képes helikopter mellett, a 248 méter hosszú, 38,3 méter széles hajó képes további 400 fő és 50 3,5 tonnás jármű szállítására is. A repülőfedélzeten egyidejűleg 5 helikopter végezhet fel- és leszállásokat, de a repülő- és hangárfedélzet teljes kihasználtsága mellett akár 14 forgószárnyas is elhelyezhető rajta.

Fegyverzetét mindössze két Phalanx közelkörzeti gépágyú és két RIM-116 SeaRAM rakétaindító alkotja. Az IZUMO (DDH-183) és KAGA (DDH-184) nevet viselő testvérhajója alkalmas a Bell-Boeing V-22-es Osprey billenőrotoros gépek üzemeltetésére, ezeket szintén megrendelte a szigetország, sőt az első Osprey-t az elmúlt napokban át is vették. Annak idején, - amint a tervezet napvilágra került - többen emlékeztettek arra, hogy az aktuális japán alkotmány 9. paragrafusának 2. bekezdése megakadályozza, hogy Tokió támadó képességekkel rendelkező repülőgép-hordozóval rendelkezzen. Itt szintén tiltva volt az interkontinentális ballisztikus rakéta, valamint nagy hatótávolságú stratégiai bombázó is. Márpedig az IZUMO ilyetén átalakítása már felvetné, hogy ez a hajó nem csak helikopterek bevetésre, indítására alkalmas. Tény, hogy egy ilyen jellegű kapacitás kialakítása viszont jelentősen szorosabbra fonná a már így is igen erős amerikai-japán szövetséget.

Az IZUMO-osztály repülőfedélzetének mérete a számítások alapján lehetővé tenné egyidejűleg 10 F-35B kiszolgálását és üzemanyaggal, netán bombákkal és rakétákkal történő feltöltését. Így Észak-Korea azon területei is biztonsággal és akár több alkalommal is igen rövid fordulóidővel elérhetők lennének a Lightning II-esek számára, amik megtámadása több időt venne igénybe. 2018 márciusában a Japán Haditengerészet vezető köreiből kiszivárgott hír szerint az IZUMO tervezésénél, vagyis 2006 és 2008 között már számoltak a Lockheed Martin F-35B Lightning II-es rövid távon fel-és függőlegesen leszálló vadászbombázók eseteges üzemeltetésével. A hangár mellett a fedélzeti lift mérete is megfelelő (kb. 15 méter hosszú és 11 méter szélességű) az F-35B-hez, továbbá foglalkoztak a felszállások segítéséhez igencsak jól jövő síugró sánc lehetséges megvalósításával is.

Ugyancsak a felkelő nap országához tartozó hír, hogy a Mitsubishi Heavy Industries (MHI) által kifejlesztett ASM-3 szuperszonikus hajóelleni robotrepülőgép módosításokon ment keresztül. A MHI Komaki üzemében készült fotókon a fegyver egy F-2-es vadászbombázó szárnya alatt látható, így nem csak az szembetűnő, hogy a torlósugárhajtómű beömlőnyílása felett egy kúpos rész és egy kidudorodás látható, hanem mintha a fegyver törzsének átmérője is nagyobb lenne. Az új változat hatótávolsága várhatólag 400 kilométer körül fog alakulni.

Újabb csalhatatlan jele mutatkozott meg annak, hogy az USAF elkezdte a légi utántöltő repülőgépeinek cseréjét. Ebben az évben három darab Douglas KC-10 Extender repülőgép kivonás szerepelt a tervekben. Ezek közül az első, a 86-0036 gyártási számú repülőgép megérkezett a Davis-Monthan légibázisra. Itt végzik a szolgálatból véglegesen, vagy csak ideiglenesen kivont gépek tárolását, illetve szétszerelését is. Ez a KC-10-es 1986 decemberében állt szolgálatba a Seymour Johnson támaszponton, Észak-Karolinában. Részt vett a Sivatagi pajzs, illetve a Sivatagi vihar hadműveletekben, hadrendben töltött ideje alatt több mint 33000 órát repült, 125000 repülőgépet látott el üzemanyaggal, melyek 25 ország felségjelzését viselték.

Már befejeződött az első tesztsorozat az Amerikai Légierő új csapásmérő robotrepülőgépével a Grey Wolf-al. Az olcsó, szubszonikus sebességű fegyver érdekessége, hogy az útjukra indított Grey Wolf-ok hálózatba kapcsolásuknak köszönhetően együtt működnek egymással, és mint egy jól szervezett és összeszokott falka hajtják végre a feladatot. Fő feladatuknak az ellenség integrált légvédelmi rendszerének szétzúzását szabták meg.  A TDI-J85-ös sugárhajtómű által hajtott, 460 kilométeres hatótávolságú fegyvert, illetve a rá ható erőket a 416. tesztszázad F-16-ára felfüggesztve ellenőrizték a kaliforniai Edwards légibázisról felszállva.

Még a múlt hónapban, június 23-án kezdték el a Bell/Boeing CV-22B Osprey billenőrotoros gép fedélzetére szánt új több üzemmódú fedélzeti rádiólokátor tesztelését is. A Raytheon AN/APQ-187 Silent Knight az AN/APQ-174, AN/APQ-186 és AN/APQ-170 helyettesítésére szolgál és lehetővé fogja tenni a különleges egységeket szállító típus számára a 30 méteres magasságban, 555 kilométer per órás sebesség mellett végzett talajkövető repüléseket. Az AN/APQ-187 Silent Knight üzemmódjai között megtalálható a légi és tengeri felderítés, valamint követés, földi térképezési és a színes időjárási is, valamint terepkövető repülés során az eddigieknél nagyobb dőlésszögű fordulókban is használható marad.  Az AN/APQ-187 Silent Knight az MH-47G Chinook és az MH-60M Black Hawk helikoptereken, valamint az MC-130J Commando II repülőgépeken is alkalmazni tervezik.

Míg az F-35B-k üzemeltetési követelményei okozta átépítés során a BON HOMME RICHARD-on (LHD 6) tűz tombolt és talán végleg selejtezni kell majd, egy másik egység szolgálatba lépett, igaz nem 2019-ben, mint azt tervezték. Az F-35B fedélzeti üzemeltetése még évekkel ezelőtt több érdekes kérdést is felvetett, ugyanis a belső fegyvertér miatt egy esetleges fedélzeti tűz miatt a fegyverzet vízzel történő hűtése külön megoldást igényelt. A hajtómű nagy zaja miatt a hallásvédelem növelése szintén előtérbe került a korábban megépített hajók esetében. A július 15-én szolgálatba lépett USS TRIPOLI (LHA 7) - utalva az amerikai tengerészgyalogosok első külföldi bevetésére (1805) - partraszállást támogató hordozó hossza 257 méter, szélessége 32 méter. Legénységének létszáma 1059 fő, ebből 65 tiszt és mellettük további 1687 fő elhelyezésére nyílik lehetőség.

A WASP-osztály egységeihez képest nagyobb hangárfedélzetet, kibővített repülőgép üzemanyag-tároló kapacitást és „zöld” üzemanyaggal üzemelő gázturbinás hajtóműveket kapott, melyek generátorokat forgatnak meg, így a hajó mozgatásáról villanymotorok gondoskodnak. Ezzel a megoldással egy nap alatt 56000 liter üzemanyagot fogyaszt, szemben a hasonló méretű hajók 132-1510000 literjével szemben. Feladata elsősorban az F-35B Lightning II-esek és az MV-22 Osprey gépek szállítása lesz a partraszállások légi támogatása céljából. Egy, a közelmúltban végrehajtott gyakorlat bebizonyította, hogy az alapesetben tucatnyi MV-22 Osprey és hat F-35B üzemeltetését végző ilyen hadihajón, akár 20 F-35B is elhelyezhető és üzemeltethető huzamosabb időn keresztül.

A TRIPOLI név nem újdonság az Amerikai Haditengerészetnél, hiszen a második világháborúban egy CASABALCA-osztályú, majd 8000 tonnás kísérő repülőgép-hordozó viselte a TRIPOLI (CVE 64) nevet, mely még a koreai háborúban is részt vett, igaz ekkor már csak, mint szállítóhajó. Egy alkalommal 45 F-84 Thunderjet vadászbombázót, 90 szárnyvégi üzemanyagtartályt és több más felszerelést szállított a Távol-Keletre. A hordozó 1943-tól 1958-ig volt hadrendben. A második USS TRIPOLI (LPH 10) az IWO JIMA-osztályba tartozó helikopterhordozó volt, mely 1965-től 1995-ig állt szolgálatban.

Két hír is érkezett a héten a Legion Pod konténert említve. Az infravörös képalkotó kamerát rejtő konténert a légi célok azonosítására alkották meg. Az USAF 85. tesztszázadának egyik F-15C vadászgépéről július 8-án első alkalommal indítottak el egy AIM-9X Sidewinder légiharc-rakétát egy légi célpont ellen úgy, hogy a Legion Pod konténert használva történt a célpont felderítése, azonosítása és követése is.  Július 13-án újabb mérföldkövet sikerült elérni, ugyanis ezen a napon már egy F-16D szívócsatornájának jobb oldalán lévő 5R jelzésű felfüggesztési pontra szerelve repült a Legion Pod konténer, ugyancsak első alkalommal.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Panavia Tornado ECR

McDonnell Douglas F-4EJ Kai

Mil Mi-26 Halo

General Dynamics F-16A Fighting Falcon

Saab JA37DI Viggen

Boeing P-8A Poseidon

Hawker Hunter F.6A

MiG-29OVT

Eurofighter Typhoon EF2000

Piaggio PD808RM

McDonnell Douglas F-15J Eagle

Dassault Super Mystere B2

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Iljusin IL-78

Boeing KC-135E Stratotanker

English Electric Lightning F.2A

Agusta-Bell AB-205A-1

Szuhoj Szu-27UB Flanker C

McDonnell Douglas C-15 Hornet

Dassault Mirage 2000B

Canadair CT-133 Silver Star 3

Sepecat Jaguar GR.3A

Boeing B-52H Stratofortress

AMX International AMX-T

Sikorsky UH-60M Black Hawk

Airbus A400M Atlas

Bell/Boeing CMV-22B Osprey

NHI NH90TTH

Cessna A-37B Dragonfly

Gulfstream G550AEW

Ma Budapesten aláírták az Airbus Helicopters és a magyar állam közös tulajdonában lévő, gyulai repülőgépalkatrészgyár vegyesvállalat (Airbus Helicopters Hungary) alapításáról szóló dokumentumokat - hosszas tárgyalások és összetett szervezőmunka hozta meg gyümölcsét ezzel a 2018 decemberi egyetértési nyilatkozat, és a békés megyei helyszín 2019 májusi kijelölése nyomán. Aki tudja, hogy mit jelent helikopterek dinamikus komponenseit gyártani, és mit jelent egy ilyen globális cég single source beszállítója lenni ebben a kategóriában, az tudja azt is, hogy mekkora jelentősége van ennek Magyarország, a hazai aerospace szektor felépítése szempontjából.

A ceremónia csúcspontja: az Airbus Helicopters vezérigazgatója, és a Nemzeti Légiipari Projekt Kft. ügyvezetője ellátja kézjegyével a szerződést.

Zord