Az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának (HRB) idén, még a választás előtt volt már egy "rendkívüli" ülése, melyen a kormánypárti képviselők mintegy 600 milliárd forint értékben adtak felmentést a belügyi és a honvédelmi tárcának, hogy a közbeszerzési szabályok mellőzésével költhesse az adófizetők pénzét - értelemszerűen hosszú távon. Abból a csomagból a BM alá behúzandó Légimentők használt norvég helikopterbeszerzését (mint lényegében elenyésző tételt) sikerült a LégierőBloggernek konkrétan feltárnia. Az ülésen elhangzottak minősítése miatt egyébként ismeretlen tartalmú csomag "tagságára" jelöltként persze más is felmerült: például a honvédség új nyugati helikopterbeszerzése, mely aztán - láss csodát -, június 29-én kezdetét is vette a 100 milliárd forintos H145M-ügylettel.
A húsz darabos H145M-beszerzés vélhetően az előző, a HRB-ben márciusban szentesített mintegy 600 milliárdos felmentési csomag egyik programja lehet.
Akkor kevesen gondolták volna, hogy a példátlan összegű beszerzési szándékot exponáló döntést überelni fogják, méghozzá alig néhány hónap elteltével. Mint a gyakorlatot a legmesszebb menőkig bíráló Demeter Márta alelnöknek (LMP) hála megtudhattuk, ez történt a HRB eheti, július 11-i ülésén, ahol túlnyomóan a HM számára, mintegy 800 milliárd forint értékben adott közbeszerzés alóli mentességet a kormánypárti többség. A minősítés miatt részleteket ezúttal sem tudhattunk meg, persze az egyéb forrásokból származó információmorzsákkal korrelálva számos "beszerzési programjelölt" kínálkozik.
Mivel sokat beszéltek róla, s 75 milliárdos kormányhatározatot is láttunk róla, a rámpás szállítógép bizonyosan a felmentett tételek egyike. Sajnos az egy szem Ancsánk utódját már nem lehet olyan gyorsan beszerezni, hogy ki tudja szolgálni a BAP50-et 2019-ben. Mert az nyilvánvaló, hogy mindent (pl. MAGG konténer) nem lehet megoldani az A319-essel.
Az SzT-68U a maga korában nagyszerű telepíthető lokátor volt, és még ma is az lenne, ha nem jelentene ukrán függést. Egy lehetőleg AFAR családdal kell felváltani a mobil radarcsoportok centiméteres technikáját, amit a lérak helyi RL korszerűsítésével kell összehangolni. Mindkét csapatnál ezen kívül fenn kell tartani a VHF sávot is, erre a hazai P-18MH2-nél reálisan nem lehet jobbat kívánni.
Az egy tűzcsatornás, első generációs félaktív Kub rendszerek felett akárhogy is nézzük, eljárt az idő, nem beszélve az alkatrészellátásról és a rakétaélettartamról. Pótlása egy korszerű, többcsatornás MRAD (legalább 50 km HMZ) rendszerrel a hiteles légvédelem alapját képezi - mivel egy esetleges magas intenzitású konfliktusban az egyszázados vadászerőnk perzisztenciáját semmiképpen sem szabad túlértékelni. Azt mondani sem kell, hogy ez az eszközkategória a SHORAD és VSHORAD fejlesztés nélkül könnyen pénzkidobássá degradálódhat.
A Gripen AIM-9L/I-1-es Sidewinderjeit, nemcsak elavultságuk miatt, hanem üzemidejük lejárta miatt is haladéktalanul le kell váltani, valós alternatíva nélkül az IRIS-T-vel (és természetesen a vele "együtt járó" Cobra sisakkijelzővel) . Az AMRAAM-nél pedig van egy jobb, nagyobb teljesítményű, európai típus, a Meteor. Azt is mondhatnám, hogy nincsenek kérdések, csak válaszok, az idő pedig szorít.
A D-20-as vontatott tarackok segítették fenntartani a tábori tüzérkultúrát Magyarországon. Valós tüzérképességhez önjáró eszközök beszerzésére van szükség. A korábbi kormányhatározatban allokált 10 milliárd forint legfeljebb kezdeti lépésként értékelhető, így valószínű, hogy a HRB döntéseiben is van a fegyvernemre vonatkozó. Az ugye elég egyértelmű, hogy az olyan "extrák", mint a korszerű FAR tüzérségi lokátor ma alapfelszerelésnek számít ebben a képességben.
Az UAV/RPV kérdésben először is végre el kell dönteni, hogy a magyar fejlesztéstől mit vár a HM. Ha széles körben (értsd: a dandárok saját felderítő alegységei, nemcsak a 24. BGFE) rendszeresíthető eszközt, akkor hozzá kell tenni a szükséges fejlesztési pénzt. A másik fontos kérdés a manpack/over the hill kategórián túli világ, a MALE-ig bezárólag. Nem mellesleg a politikailag oly fontos Közös Akarat felderítőfeladataira is ez szakmailag korszerű/költséghatékony megoldás. NEM az alapkiképzőgép, és NEM a helikopter.
Az ellenzéki képviselő szerint így már 1450 milliárd forint értékű mentesítést kézenfekvő összevetni Benkő Tibor honvédelmi miniszter pénteki nyilatkozatával. Ebben a 2019-es HM-büdzséről azt mondta, hogy a 86 milliárd forintos növekedésnek hála jövőre már 150 milliárd forint áll rendelkezésükre fejlesztésre. Noha a tárca költségvetésének transzparenciája mindezzel együtt sem lesz értelmezhető, azaz tételesen reménytelen számot vetni vele, az azért látszik: a tervezett növekedési pályát (2024-re GDP 2%) bekalkulálva vannak tényleges tervek, programok.
Korunk háborúi is megmutatták, hogy a Fagot/Konkursz páncéltörő rakétarendszerek mind eredeti funkciójukban, mind általános tűztámogatási értelemben a mai napig használható eszközök, különösen a máig gyártott tandem harci részes rakétákkal, esetleg éjszakai irányzékos korszerűsítéssel - egyszerűen a hatékony ellentevékenységi rendszerek elterjedése nem olyan széles körű, még a legmodernebb haderőkben sem. A LégierőBlogger szerint a tartalékos lövészerők támogatására megfontolandó rendszerben tartásuk. Ezzel együtt az első vonalbeli dandároknál egy új, korszerű páncéltörő/általános tűztámogató irányított rakétacsalád rendszeresítése szükséges.
Ahogy azonban eddig is, a LégierőBlogger ezen túl is az átláthatóságban látná a beszerzési hatékonyság garanciáját. Nincs valós nemzetbiztonsági oka, hogy a haderőfejlesztési koncepciót, az abban szereplő képességcélokat és azok beszerzési vetületét ne hozzák nyilvánosságra - természetesen ésszerű mértékben. Annál is inkább, mert a jövő terveinek ismertetése már jelen időben is növelné a nemzeti biztonság- és katonapolitikai érdekérvényesítő képességet. A hangzatos politikai kijelentések hitelességét biztosító szubsztanciaként ennek ott kell lennie a háttérben, a stratégiai kommunikáció második vonalában.
BMP-1-esek és Gvozgyikák a kalocsai inkurrenciaraktárban 2007-ben. Az önjáró tüzérség és a lánctalpas gyalogsági harcjármű két eszközkategória, melyet a 0-ról kell újjáépíteni a Magyar Honvédségben.
Zord
Az Egyesült Királyságban megemlékezésekkel, köztéri kiállításokkal és légibemutatókkal ünneplik az idén száz éves Királyi Légierőt, az 1918. április 1-én megalakult Royal Air Force-t. A centenárium alkalmából megújult a légierő 1972 óta létező londoni múzeuma is. A kiállítást májusban látogattam meg, amikor az épületek közötti parkban itt-ott még látszottak a megújulással járó munkák nyomai. Azóta minden a helyére került és most már teljes egészében látogatható múzeum kiállítási anyaga.
Londonban járva a RAF múzeumába akkor is érdemes kilátogatni, ha csak néhány órát tudunk rászánni, de a csarnokok kényelmes bejárásával akár egy napot is el lehet tölteni. A következő fotókat kedvcsinálónak szánom, és csak apró töredékét mutatják be a rendkívül gazdag gyűjteménynek.
*
Az első világháborús gyűjtemény a 2. számú hangárban kapott helyet.
A múzeum az egykori hendoni repülőtér területén áll, amely a múlt század tízes éveiben indult fejlődésnek; a repülés és repülőkiképzés mellett, repülőgépeket gyártottak és repülőnapokat is rendeztek itt. Az első világháborús kiállításhoz ugyanazon az ajtón léphetünk be, mint amely előtt az automobil áll. A kép csak egy azok közül, amelyek a falra függesztve mutatják be a múzeum helyén egykor zajló életet.
Az Avro 504k kiképzőgépből nyolcezer darab készült, többek között Hendonban is gyártották. A háború után a civil repülőiskolák használták, de a légibemutatók gyakori szereplője is volt.
A prés alatt légcsavar készül.
A korabeli repülőgépgyártáshoz használt fa és vászon anyagok tapintható bemutatása.
A Királyi Repülő Hadtest – a Királyi Légierő elődje – ilyen toborzó plakátokkal igyekezett enyhíteni a szakmunkás hiányon.
Az első világháború kitörése után a britek onnan szereztek repülőgépet, ahonnan tudtak. A Caudron G3 egyike volt azoknak a francia típusoknak, amelyek brit szolgálatban is repültek.
A Vickers FB5-ösök orrában a géppuskát kezelő lövész ült, a pilóta mögötte kapott helyet. A motort a pilóta mögött helyezték el.
Kitűnő manőverező és emelkedő képesség jellemezte a Sopwith Triplane-t, amely 1916 tavaszán jelent meg.
Sokak szerint korának legjobb együléses brit vadászgépe volt a Royal Aircraft Factory SE5a típusa. A nyugati fronton ausztrál és amerikai pilóták is repültek ezzel a típussal, de Európán kívül használták a Közel-Keleten is.
Fokker D.VII-es, az első világháború talán legjobb vadászgépe. Jelentőségére jellemző, hogy a háborút lezáró fegyverszüneti egyezményben a győztes hatalmaknak átadandó fegyverek között az egyetlen volt, amit típus szerint megneveztek ("In erster Linie alle Apparate D.VII").
A Sopwith Camel ugyanolyan hírnévre tett szert az első világháborúban, mint a Spitfire a másodikban. A gép, amely nevét (Teve) a két géppuska melletti púpokról kapta, gyakorlott pilóta kezében kitűnő fegyver volt, de a reptechnikai hibát gyorsan megtorolta.
A Triplane-től és a Cameltől eltérően ez a Sopwith gép, a Dolphin soros motorral készült. Akkoriban szokatlan módon, a pilóta jobb kilátása érdekében a felső szárny hátrébb volt, mint az alsó. A pilóták körében népszerű típus sikerét a 200 lóerős Hispano-Suiza motor hibái árnyékolták be.
A király 1918. november 11-én kelt levele. V. György (Rex et Imperator) köszönetet mond a Royal Air Force valamennyi tagjának. A Királyi Repülő Hadtest és a Királyi Tengerészeti Repülő Szolgálat kötelékében az első világháború kezdetén 2073-an szolgáltak. A háború végére a Királyi Légierőnél és kisegítő szolgálatánál ez a szám 313 161-ra nőtt. A brit katonai repülésben szolgálók közül 9349-en nem érték meg a háború végét.
*
A 6-os számú hangár kiállítása a „Bizonytalanság kora” elnevezést kapta.
A Eurofighter 2-es számú, DA2 (Development Aircraft 2) jelű tesztpéldánya a 6-os hangár "légterében".
Tornado GR.1
Részletek a Tornado GR.1-esen. A felségjel előtt a legendás 617-es század, a "Gátrobbantók" jelvénye és a 27 mm-es gépágyú csőtorkolata látható. A törzs alá helyezték az LRMTS nevű, lézer távolságmérővel egybeépített berendezést, amellyel a lézerrel megjelölt célokat igyekeztek megtalálni.
Jaguar GR.1-es, a RAF hidegháborús veteránja, az európai hadszíntérre optimalizált kamuflázzsal.
A falklandi háborúban elsüllyesztett Atlantic Conveyor konténerszállítóval három brit Chinook helikopter is a tengerbe veszett. Az eredeti dokumentumok is a hajón maradtak, ezért a műszakiak ebben az ideiglenes naplóban vezették a negyedik, megmentett Chinookon elvégzett karbantartást és javítást.
Légi utántöltési vázlat szintén a falklandi háború idejéből.
A Royal Air Force Öböl-háborúban szolgált tizenkét Buccaneer S.2-esének egyike, rózsaszín árnyalatú sivatagi festéssel. A gépeket 1991. február elejétől telepítették skóciai bázisukról Bahreinbe, hogy lézeres célzókészülékükkel kisegítsék a Tornadókat.
Lenge ruhás hölgy a Buccaneer oldalán. Nem mellékesen a gépre tizenegy bevetési jelvény is felkerült; feketével a lézeres célmegjelölő, vörös színnel a bombázó bevetés.
Az igazolás értelmében Őfelsége kormányától 15 000 fontot kapott (volna) az, aki a Desert Storm műveletben lelőtt RAF-gép személyzetét visszasegíti Szaúd-Arábiába vagy semleges területre.
Észak-Irak térképe, amelyet 2002. november 10-én Moszul és Erbil térségében végrehajtott felderítő bevetés során használt a hajózószemélyzet. Mellette egy S10-es gázmaszk van kiállítva.
Mike Fox őrmester 1991. február 20-án, a Tornado GR.1-esek által használt szaúdi Tabukban kelt levele, amelyben megköszöni az otthoniak támogatását. Mögötte egy éjszakai támadásban lelőtt Tornado hajózójának hadifogoly öltözéke sárgállik.
Sokat látott Harrier GR.9-es. Éles bevetést Jugoszlávia, Irak és Afganisztán felett teljesített.
A géppuskákkal és gránátvetővel felszerelhető, alulról páncélvédett Land Rover 110-est a RAF a légibázisok védelmére használta Afganisztánban.
*
A 3-as, 4-es és 5-ös hangárok egybenyitott komplexumában az 1918 és 1980 közötti időszak repülőgépeit valamint helikoptereket állítottak ki.
A Hawker Tempest II a RAF egyik utolsó dugattyús motoros vadászgépe volt.
Ez már nem egy klasszik Spitfire, hanem az utolsó, F24 jelű változat. Kevés készült belőle, mert akkor már a sugárhajtású repülőgépek felé fordult a figyelem.
P-47D Thunderbolt. A RAF csak a japánok ellen használta, majd a háború vége felé fokozatosan Hawker Tempestekkel váltotta le ezt a szinte elnyűhetetlen típust. A kiállított példány érdekessége, hogy 1945-ben készült, később Jugoszláviában repült, végül egy csere keretében került a múzeumba.
Nagy-Britanniában a ötvenes évekig használták a North American Harvard II-es kiképzőgépet.
A húszas-harmincas évek fordulóján a Bristol Bulldog a RAF standard vadászgépe volt. Ezt a gépet egy 1964-es bemutató során lezuhant Bulldog roncsából varázsolták ilyen gyönyörű, kiállítható állapotúra.
A Gloster Gladiator maradványt egy norvég tó mélyéről emelték ki, ahova 1940-ben süllyedt, miután a német bombázók támadása után üzemképtelenné vált gépek alatt a jég elolvadt. (A gépek fel- és leszállópályájaként a tó jege szolgált.)
Túlélők, felfújható mentőtutajon. A dioráma mögött egy Tornado F.3.as áll.
Valószínűleg kevesen hallottak a Supermarine Stranrear-ről. Nagy-Britanniában már a háború elején kivonták az alig néhány éves típust, de Kanadában tovább használták; a keleti és nyugati partvidék felett járőröztek velük.
A JG 51 Bf-109E gépét 1940. november 27-én egy kanadai Spitfire pilóta támadta meg Kent felett. A német pilóta sikeresen hasra szállt a megrongált Messzerrel és fogságba esett.
P-51D Mustang a 4. vadászosztály 336. századának színeiben. Eredetileg a kanadai légierő használta, majd évtizedekig magántulajdonban volt.
A Heinkel 162-es egy BMW hajtóművet cipelt a hátán. A Hendonban őrzött példány a két 20 mm-es gépágyúval felszerelt A2-es változat.
A Willys Jeep mögött egy B-17G Flying Fortress áll. Ez a Repülő Erőd sosem volt harcban, az európai háború már véget ért, amikor legyártották.
Az amerikai 8. légi hadsereg tagjainak emlékműve egy TB-25 Mitchell és 12,7 mm-es lőszeres ládák mellett.
Falra szerelt kiállítás repülőgép-sárkány elemekből.
A Norvégiában horgonyzó német Tirpitz csatahajót 1942. április 27-én sikertelenül támadó brit bombázók egyike ez a Halifax volt. A gépet a Tirpitz légvédelme lelőtte, pilótájának a befagyott Hoklingen tavon sikerült kényszerleszállnia a sérült bombázóval. A személyzet elhagyta a gépet, amely alatt a jég lassan beszakadt és a Halifax elmerült. 1973-ban emelték ki, ma kavicságyon pihen Hendonban.
A Ford Motor Company által gyártott B-24L Liberatort az indiai légierő ajándékozta a múzeumnak. Orrában a 12,7 mm-es Browning ikergéppuska tornya, alatta a célzókészülék látható.
RAF pilóta, cigivel a kezében. A ruhákat és a hajózófelszerelés darabjait élethű bábukon mutatják be.
Van abban valami hátborzongató, amikor az ember két hangár átjárójában szembe találja magát a Royal Air Force legismertebb négymotoros bombázójával, az Avro Lancasterrel.
Herman Göring ígérete és az annak ellentmondó bevetési jelvények az éjszakai bombázást végrehajtó Lancaster oldalán.
Kevés gépnek áll olyan jól a cápafogas festés, mint a P-40-esnek. Az amerikaiak Warhawknak, a britek Tomahawknak nevezték a típust. Hendonban a legutolsó változat, egy Kitty Hawk áll.
Ugrás az időben és egy Phantom FGR.2-es pilótafülkéjébe tekinthetünk be.
A Lightning volt a RAF első igazi, nagy teljesítményű, szuperszonikus vadászgépe. A szokatlan megoldásokkal rendelkező kéthajtóműves típust a nyolcvanas évek végén a Phantom váltotta.
Egymás feletti hajtóművek, szárny feletti póttartályok. Mintha valaki szándékosan összekeverte volna a tervrajzokat a British Aircraft Corporation-nél.
A Jet Provost kiképzőgép külső szárnyszekciójának belépőélén látható szürke festés durva felülete arra hivatott, hogy kis sebességen turbulenssé tegye a szárny körüli áramlást, így figyelmeztetve a pilótát az átesés veszélyére.
A hatalmas deltaszárnnyal készült Avro Vulcan alatt 454 kg-os hagyományos bombák sorakoznak. Olyanok, amelyekkel Port Stanley repterét is bombázták.
Az Avro nem csak repülőgépet, hanem rakétát is gyártott. Az atomtöltetet hordozó Blue Steel a V-bombázók fegyvere volt, 1963-tól 1970-ig volt rendszerben. Földi hordozója a Mandator teherautó volt.
A Vulcan szárnya alatt pihen egy Daimler Ferret felderítő páncélautó az ötvenes-hatvanas évekből.
A RAF tűzszerészeinek Ford Zephyr autója egy felderítő Canberra szárnya előtt.
Két érdekesség, egy Austin K9WD mentőautó és egy Alvis Mk.6 Salamander tűzoltókocsi.
Egy lapos Mi-1-esre emlékeztet a Bristol Sycamore helikopter. Az ötszemélyes dugattyús motoros típust a Royal Air Force 1953-tól közel húsz évig használta.
A Királyi Légierő első kéthajtóműves, tandem forgószárny-elrendezésű helikoptere, a Belvedere. Nem a szépségével hódított, az biztos.
A Belvedere-t a RAF 66. százada használta, többek között Borneón is. Becenevét is az ottani bennszülöttektől kapta, akiket a gép törzse a hosszú, keskeny, egyterű kunyhóikra emlékeztette.
A RAF kutató-mentő szolgálatának Westland Whirlwind helikoptere. Az eredetileg dugattyús motoros típust gázturbinásra alakították át.
Bő húsz év után 3543 repült órával fejezte be légi pályafutását az EH-101-es tesztpéldánya. A helikopter oldalán matrica hirdeti, hogy a géppel a C-17-fedélzetén történő légiszállítás lehetőségét is kipróbálták.
1998-ig a légierő végezte a királyi család rövidtávú légi szállítását ezzel a gázturbinás, VIP-kabinos Westland Wessex HCC4 helikopterrel.
*
Az 1-es hangár és a szabadtéri kiállítás.
Egy fehér óriás, a Short Sunderland. A vízi repülőgép szárazföldi mozgatását felhelyezhető kerekekkel és a hátsó bak helyére helyezhető - a gép alatt látható - kézikocsival lehetett megoldani.
Mélységi bombák a Sunderland szárnya alatt.
A Sunderland a második világháború után a francia haditengerészethez került. 1961-ben utoljára emelték ki a vízből, a hetvenes évek elején került a múzeumba. Először a szabadtéri kiállítás része volt, de '78 óta fedett helyen áll.
A RAF ötvenes években rendszeresített hajói a pilóták vízi túlélési, helikopteres mentési gyakorlatain segítettek. Feladatuk volt még a gyakorló torpedók és szonárbóják kiemelése, valamint vontatás, szállítás és a vízi repülőgépek kikötőhelyének mozgatása is.
Az elmúlt hetekben helyére került a tavaszi tereprendezés miatt félreállított Spitfire-replika. A gép a 601. század jelzését viseli.
Ugyancsak a tavaszi átalakítások miatt került ideiglenesen a bejárat mellé az 504. század és az angliai csata előtt tisztelgő Hurricane Mk.1-es. Akárcsak az előbbi Spitfire, ez is egy jól sikerült replika.
*
A múzeumot a metró fekete színnel jelölt (Northern) vonalán az északra tartó, Edgware felé közlekedő szerelvénnyel, a belvárosból nagyjából 30 perc alatt lehet megközelíteni. A Colindale megállónál leszállva, majd a táblákat követve kb. 10 perces sétával érhető el a múzeum. A belépés ingyenes, a fotózás magáncélra megengedett. Ezzel kapcsolatban csak annyi a múzeum kérése, hogy ne használjunk állványt illetve vakut (értsd: ne készítsünk kereskedelmi felhasználásra szánt felvételeket). A nyitva tartás és valamennyi hasznos információ megtalálható a www.rafmuseum.org.uk oldalon.
* * *
Fotó: Szórád Tamás
Nagy (m)értékű megrendelés érkezett a Raython-hoz Európából. Az AIM-120 AMRAAM (Advanced Medium Range Air-to-Air Missiles) légiharc-rakéták előállítója Dániából 28 darab AIM-120 C-7-es verziót tartalmazó megrendelést vehetett kézbe, ami nagyjából 90 millió dollárt jelenhet. London az idei évben 100. születésnapját ünneplő Brit Királyi Légierő számára 200 darab, 170 kilométeres hatótávolságú AIM-120D levegő-levegő rakétát szerez be washingtoni jóváhagyással, ez az üzlet 650 millió dollárral növeli majd a bevételi oldal könyvelését.
Nagy-Britannia 45-ös osztályú rombolói az elmúlt évek jelentős részét honi kikötőjükben töltötték. Egészen pontosan a DARING 2016-ban 155, 2017-ben 232, míg 2018. március 31-ig 90 napot húzott le a móló mellett. A DAUNTLESS 2016-ban 359, 2017-ben 365(!), míg 2018. március 31-ig 90 napot töltött lehorgonyozva. A DEFENDER 2016-ban 79, 2017-ben 365(!), míg 2018. március 31-ig 90 napot töltött a kikötő biztonságában. A DIAMOND 2016-ban 184, 2017-ben 365, míg 2018. március 31-ig 85 napot töltött egyhelyben állva. A DRAGON 2016-ban 285, 2017-ben 309, míg 2018. március 31-ig 67 napot töltött láncra verve. A DUNCAN 2016-ban 235, 2017-ben 197, míg 2018. március 31-ig mindössze 7 napot töltött le a móló mellett. Ezen időszakokat összesítve megvizsgálva megállapítható, hogy 76%-ban a hajóosztály egységei nem hagyták el a kikötőt, aminek az oka a meghajtórendszerben keresendő. És keresik is, ugyanis a BAE Systems, mely ezeket a rombolókat tervezte és építette, 160 millió fontot kapott a hadrafoghatósági mutatók javítását emelő beavatkozások elvégzésre.
Luxemburgban a parlament jóváhagyta egy darab Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgép üzemeltetési költségeinek egy részének a finanszírozását. Ezt a gépet a 2005-ben kötött megállapodás alapján Belgiummal közösen fogja használni a kiadások negyedét felvállaló európai törpeállam 2020 tavaszától, évi 11-12 millió eurós összegért, várhatólag 35 éven keresztül.
Finnországban a haditengerészet az Izrael Aerospace Industries (IAI) által kifejlesztett Gabriel V-ös hajók elleni rakétát választotta a HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádok és a majdan szolgálatba álló új Squadron 2020-as osztályú korvettek számára elsődleges felszíni célpontok ellen alkalmazható fegyverként. A HAMINA-osztályú rakétás-gyorsnaszádok jelenleg a svéd eredetű MTO 85M (Saab RBS-15 Mk. III / RBS-15SF-3) hajók elleni robotrepülőgépek használják ebből a fegyverkategóriából.
Ezek azonban pár éven belül, a 2020-as években kivonásra fognak kerülni és pótlásukról még időben gondoskodott a haditengerészet vezetése. A tenderen az izraeliek ellenfelei a Naval Strike Missile (NSM-Kongsberg, Norvégia); EXOCET (MBDA, Franciaország); Harpoon (Boeing, USA); RBS15 (SAAB, Svédország) voltak. A fő kiválasztási kritériumok között szerepelt a beszerzési költségek és ezek ütemezhetősége, az életciklus költségek és az ellátás biztonsága, valamint a meglévő infrastruktúrával és védelmi rendszerrel való összeegyeztethetőség. A 190 millió dollár ellenében megvásárolni kívánt rakéták mennyiségére vonatkozó részletek nem kerültek nyilvánosságra. A szállítások 2019 és 2025 évek között zajlanak majd le és a Gabriel V-ös hajók elleni rakéták várhatólag 30 évig lesznek majd szolgálatban.
Spanyolország partjainak közelében június 20-án több alkalommal is az A3R (Automatic Air-to-Air) automata rendszer segítségével kapcsolódott össze egy ausztrál KC-30A MRTT (MultiRole Tanker Transport) tartálygép az Airbus légi tesztekhez használt A310-ével. Egészen pontosan két óra alatt hét csatlakozás történt az A310-es törzse alatt lévő merevcsöves feltöltő rendszeréhez, melynek fogadónyílásba irányítását emberi beavatkozás nélkül végezték el minden alkalommal. A feltöltendő repülőgép esetében a megközelítés és a feltöltés közbeni pozíciótartás ugyan úgy zajlik, mint amikor ember irányítja a teleszkópikus boom-ot. Éppen ezért a fogadó gép esetében módosítás nem szükséges az automatikus üzemanyag felvétel végrehajtásához. Ellenben a töltőgép esetében a munka dandárját képalkotó szoftver végzi el, mely az A3R rendszer egyik fontos alkotóeleme. A 6000 méteres magasságban és 425 kilométer per órás sebesség mellett végzett tesztek bebizonyították az A3R rendszer alkalmazhatóságát, így az Airbus folytathatja az A330-as tankergépeken történő bevezetés felé megkezdett útját.
Oroszországban már folyik egy korszerű elektronikai zavarógép fejlesztése. A jelenleg erre a feladatra alkalmazott Iljusin Il-18-as utasszállítón alapuló Il-22PP-ket pár éve modernizálták, pár darabos mennyiségben. A pilótafülke, illetve a szárny kilépő éle mögött a törzs mindkét oldalán hatalmas dudorokba rejtett eszközök képessége a jövőben már nem lesz megfelelő, akárcsak maga a repülőgép sem. Az új fedélzeti berendezésekkel szembeni elvárás a nagyobb teljesítmény, így a földi, légi, tengeri eszközök rádióelektronikai zavarása mellett már elvárás az űrben lévő, a földkörüli pályán keringő navigációs és kommunikációs műholdak zavarása is. A hordozóplatform az Iljusin Il-76-os, vagy a Tupoljev Tu-214-es lehet minden valószínűség szerint. Az új gépre az orosz források, mint Porudscsik-2-re hivatkoznak, mindenféle egyéb típusmegjelölés nélkül.
Kicsit több mint fél évtized elmúltával Oroszországban újra előhozták az 1980-as és 1990-es években fejlesztett, de félbeszakadt programnak tekinthető R-37M (NATO-kód: AA-13 Arrow) nagy hatótávolságú légiharc-rakétát. A modernizált MiG-31M Foxhound nehézvadászok fegyverzetébe szánt rakéta 300 kilométeres hatótávolságát anno éleslövészettel is tesztelték, ám a rendszeresítésig nem jutott el. Hasonló képességekkel és kialakítással bíró fegyvert azóta már számtalan kiállításon bemutattak RVV-BD jelzéssel. A MAKS-2011-en hatótávolságként 200 kilométert adtak meg, míg az indulótömeget 510 kilogrammban határozták meg. Hordozóeszközként az akkor még PAK-FA néven ismert Szuhoj Szu-57-es is megemlítésre került. Manapság a MiG-31BM mellett ott található még a Szu-57-es is, de a lista tovább bővült a Szu-30-al és a Szu-35-el is. Most az oroszországi hírek szerint közel vannak a lövészeti próbák végéhez a hányatott sorsú rakétával, melynek sorozatgyártása, valamint rendszeresítése hamarosan elindulhat.
Októberben kezdheti meg az állami átvételi próbákat az ejtőernyősök számára modernizált Sprut-SDM1 páncélvadász. A 2015-ben bemutatott páncélos a BMD-4M futóművével és 500 lóerős UTD-29-es mindenevő dízelmotorjával, továbbá korszerű infravörös célfelderítő és célzórendszerrel lett ellátva. Fegyverzetét egy 2A75-ös 125 milliméteres simacsövű löveg és egy párhuzamosított 7,62 milliméteres PKTM géppuska alkotja, illetve a torony tetején egy távirányított állványon egy másik PKTM 7,62 milliméteres géppuska nyert elhelyezést. A löveg töltését automata végzi. A Volgográdi Traktorgyárban kifejlesztett Sprut-SDM1 páncélvadász legénysége 3 fő, tömege 18 tonna, szárazföldön 70, vízben 7 kilométer per órás sebesség elérésére képes.
Egyiptom hamarosan további francia hadiipari termékeket fog megrendelni francia források szerint. A két ország közötti közelmúltban fellendül fegyvervásárlási kedvet azon amerikai döntés döntötte majdnem romba, mely megtiltotta a SCALP csapásmérő robotrepülőgépek eladását Kairó számára. Washingtonban megléphették ezt, hiszen a fegyverben amerikai összetevők is megtalálhatók, így vétójoggal élhettek a külföldi eladások során. Éltek is, de a francia miniszterelnök áprilisi látogatása után nemrégiben megváltoztatták álláspontjukat, így elérhetővé vált a SCALP csapásmérő robotrepülőgép Egyiptom számára. Párizs tanulva az esetből már dolgozik egy olyan variáns létrehozásán, melyben nem lesznek megtalálhatók tengerentúli összetevők.
Az igazi skalp még várat magára, de egyesek már tudni vélik, hogy a csapásmérő robotrepülőgépek mellé további Dassault Rafale vadászbombázók is beszerzésre kerülhetnek –mint ideális hordozó és indítóeszközök- 12, de akár újabb 24 darabos mennyiségben. Az Egyesült Államok, amennyiben ez megvalósul, még messzebbre fog kerülni a kairói piactól, ami évtizedeken keresztül biztos bevételt jelentett az amerikai védelmi ipar számára. A gall gólöröm csak akkor lesz igazán teljes, ha a most még csak rebesgetett Cougar helikoptereket érintő beszerzése mellé néhány GOWIND-osztályú korvettről is megrendelés fog érkezni az észak-afrikai országból.
Július 11-én megérkezett Maliba négy Embraer A-29 Super Tucano felfegyverezhető kiképző repülőgép. Az afrikai ország három évvel ezelőtt rendelt meg a brazil gépek hat példányát, valamint tíz pilóta és tizenhét földi személyzeti tag képzését. A fennmaradó két Super Tucano-ról eltérő információk láttak napvilágot, egyesek tudni vélik, hogy anyagi okok miatt lemondtak róluk, míg mások szerint hamarosan azok is leszállításra fognak kerülni.
Március végén jelentek meg az első hírek arról, hogy Pakisztán az AgustaWestland (manapság már Leonardo) licence alapján készített Turkish Aerospace Industries (TAI) T-129 ATAK harci helikopterek vásárolna. Ankarában sem szerettek volna semmi akadályt gördíteni a pakisztáni TAI T-129 ATAK harci helikopterek beszerzése elé, így szerződés megkötésére ebben a hónapban sort is kerítettek. Ennek értelmében 30 darab harci helikopter került eladásra 1,5 milliárd dollár értékben Iszlámábád számára. A darabszám és az összeg is egybevág a pár hónappal ezelőtti információkkal, ahol az is megemlítésre került, hogy a törökök egy 1,5 milliárd dolláros hitelkeretet biztosítanának partnerük számára, amiből futná néhány alkatrész helyi előállításának megvalósítására is. Nem nehéz kitalálni, hogy a Turkish Aerospace Industries a Pakistan Aeronautical Complex (PAC) üzemében képzeli el a gyártás lebonyolítását. A tavaly augusztusban hatalomra került új pakisztáni miniszterelnök, Shahid Khaqan Abbasi - aki maga is pilóta - már a tavaly év vége felé ki is próbálta körülbelül fél órás repülés során a T-129 ATAK-ot törökországi látogatása alkalmával.
Dél-Koreában jól haladnak a hazai fejlesztésű, légi indítású csapásmérő robotrepülőgép munkálataival. A megvásárolt és hadrendbe állított svéd-német Taurus KEPD 350-ek technológiájának átadásával megvalósuló fegyver a szintén fejlesztés alatt álló KF-X vadászbombázók fegyverzetében is meg fog jelenni. A legalább 120 darabban elkészülő típus gyártása 2026 után fog megvalósulni, így az új fegyver fejlesztése kényelmesen befejezhető. Létrehozásáért a Hanwha Corporation és a LIG Nex1 verseng. Mind a két vállalat bemutatta már elképzelését a 3 tonnás, 400 kilométeres hatótávolságú fegyverről, melyek közül a szakértői véleményezés után választják ki a megvalósítására alkalmasabbat.
Erre a hétre is jut egy igencsak említésre méltó hajóépítési hír Kínából. Elkészül ugyanis a 30.(!) Type 054A típusú (NATO-kód: JIANGKAI II) fregatt is június 30-án. Ezt az egységet a Huangpu Hajógyár épített meg, mely már 14 ugyanebbe a hajóosztályba tartozó fregattot készített el. A Type 054A típusú fregattok vízkiszorítása 4500 tonna, hosszuk 134 méter, meghajtásukról négy, egyenként 6330-7600 lóerős SEMT Pielstick által tervezett PA6 STC dízelmotor gondoskodik, melyek licencét még 2002-ben vásárolták meg és gyártásukat a Shaanxi Diesel Engine Factory szorgalmasan végzi. Fegyverzetüket egy 76 milliméteres PJ26 –os hajóágyú, két 11 csövű Type 1130-as közelkörzeti légvédelmi rendszer, a hajóágyú és a hajóhíd közötti részben elhelyezett 32 cellás függőleges indítókonténerbe elhelyezett HQ-16-os légvédelmi és Yu-8-as tengeralattjárók elleni rakéták, illetve 8 darab 120-130 kilométeres hatótávolsággal rendelkező C-803-as hajók/szárazföldi célpontok ellen alkalmazható robotrepülőgépek képezik. Az információk szerint a hajóosztály építése lassan befejeződik, hiszen 32 darabosra tervezték.
A május 13. és 18. között végrehajtott első tengeri próbajáratot követően hamarosan újra nyílt vízen lehet Kína első teljesen hazai építésű repülőgép-hordozója a CV-17 SHANDONG (TYPE 001A). Bár több forrás sem tartja kizártnak, hogy a hajó mégsem a SHANDONG nevet viseli majd, mivel az utóbbi időben felröppentek a Wei Wen, Shi Lang, sőt a Tajvan nevek is. A 2013 novemberében építeni kezdett és 2017. április 26-án vízre tett Type 001A jelölésű egység esetében több változtatást is eszközöltek az Ukrajnától beszerzett hajóhoz képest, nem csak szolgai másolásról van szó. Mielőtt a változtatásokról szó esne meg kell említeni, hogy Kína nagyjából 3,5 év alatt majdnem végzett az első saját hajója építésével, míg az Egyesült Államokban több mint 8 évig tartott a USS GERALD R. FORD megépítése, bár ez több forradalmi újdonságot is hordoz magában.
Visszakanyarodva a kínai hordozón lévő módosításokra, ilyen például a nagyjából 10 %-al kisebb alapterületű, szigetnek nevezett felépítmény, mely a többek között a parancsnoki hídnak, a kéménynek, a rádiólokátoroknak is helyet ad. A hajó orrán lévő ugrósánc emelkedési szöge 14 fokról 12-re csökkent, míg a hangártér 15 méterrel lett hosszabb, így az új hordozó akár 32-36 Shenyang J-15 Repülő Sárkány vadászbombázót hordozhat majd a LIAONING 24 gépes állományával szemben. A két-három év múlva esedékes hadrendbe állítás idejére ezekből már a továbbfejlesztett J-15B AESA radarral és modernizált elektronikával ellátott együléses, J-15D kétüléses elektronikus hadviselésre képessé tett változat és J-15S szintén kétüléses többfeladatú variánsok is megtalálhatók lehetnek a fedélzeten. A repülőgépek megállítására szolgáló fékezőrendszerből is immáron csak három áll rendelkezésre a LIAONING négyéhez képest. További fontos változtatás a nagyobb mennyiségű üzemanyag és fegyverzet tárolásának kapacitása is.
Átvételi próbajáratok során szenvedett sérülést az Egyesült Államok legfejlettebb hadihajója. A USS MICHAEL MONSOOR (DDG 1001) ZUMWALT-osztályú romboló mozgatásáról gondoskodó egyik MT30-as gázturbina turbinalapátjai sérültek meg, eddig még ismeretlen okból. A hajó félbeszakította a tesztet és visszatért a Bath Iron Works hajógyárba. A flotta által 2018. április 24-én átvett egység így várhatólag 2018 októberében fog megérkezni a honi kikötőjének kijelölt San Diego-ba.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16AM Fighting Falcon
PZL-Okecie PZL-130TC-2 Turbo Orlik
Fairchild A-10C Thunderbolt II
Lockheed Martin F-35A Lightning II
McDonnell Douglas RF-4C Phantom II
A forgószárnyasban mindig aktuális LHSN ma ügyesen elcsípte a körös-hegyi lőtérrészen a HForce fegyverrendszert tesztelő gyári Airbus Helicopters H145M-et (ezúttal a D-HMBE lajstromút)...azaz a honvédség 2019-től húsz példányban rendszeresítendő jövőbeli könnyű többfeladatú típusát. S ha már bevetésen voltak, a fiúk lerándultak Balatonfüredre is, ahol a Légimentők (hamarosan a BM által beszerzett ex-norvég EC135P2+ gépekkel felváltandó) bérelt EC135T2-ese tartott bemutatót.
A matt sötétszürke D-HMBE június 30-án érkezett Pápára, onnan jár le a Bakonyba az éleslövészetet is magába foglaló tesztekre. Hasonlóan a tavaly nálunk járt D-HADX-hoz, ez is cápafogas festést kapott a tesztekre (a berlini vásáron még nem volt rajta).
A BK117/EC135/EC145 típuscsalád a mentőrepülésben csinálta meg a szerencséjét. Magyar Honvédségben első vonalbeli katonai forgószárnyasként kell bizonyítania.
Zord
A francia politikus szerint ma már Oroszország is csatlakozhatna a katonai szövetséghez, melynek elsődleges feladatává az iszlám terrorizmus elleni harc válhat.
Partnerkapcsolatok
Donald Trump, amerikai elnök levélben értesítette a NATO tagállamokat, hogy a júliusi csúcstalálkozó egy az egyben a költségvetésről fog szólni és a figyelem középpontjában az lesz, hogy mely államok érik el a NATO által elvárt költségvetési minimumot és melyek nem.
Habár egyedül a Norvégiának kézbesített levél került nyilvánosságra, több forrás is megerősítette, hogy számos tagállam kapott ilyen üzenetet az amerikai elnöktől.
A norvég miniszterelnöknek, Erna Solbergnek Trump a levelében azt hangsúlyozta, hogy Norvégiának semmilyen komolyan vehető terve nincs a GDP-ben mért minimum 2%-os hadseregfinanszírozás elérésére, ami Oroszországgal határos országként elfogadhatatlan.
Trump azt is megemlítette, hogy számára egyre nehezebb lesz elmagyarázni az amerikai adófizető állampolgároknak, hogy egyes tagállamok miért nem teljesítik a kötelezettségeiket.
Ezen levelek és a mögötte álló szándékok az amerikai–európai kapcsolatok további romlását jelenthetik, annak ellenére, hogy Trump már az elnökválasztási kampányában is többször hangsúlyozta a nem teljesítő NATO tagállamok rendre utasítását. A két kontinens kapcsolata a közelmúltban egyébként is megromlott, miután gazdasági nézeteltérések alakultak ki a hónap eleji G7-csúcson. Trump leveleinek nyilvánosságra kerülése előtt elterjedt vélekedés volt, hogy Brüsszelben, az idei NATO csúcstalálkozón nem lesz kulcstéma a költségvetési minimum, mivel több szakértő álláspontja szerint a meglévő költségvetés arányos elosztása sokkal fontosabb kérdés (például Görögország eléri a 2%-os minimumot, de annak a 75%-át személyi ügyekre fordítja). Az eset arra enged következtetni, hogy a július 11-én kezdődő NATO-csúcson heves viták fognak kialakulni a témával kapcsolatban.
A NATO részt vett a kézi- és könnyűfegyerek tiltott kereskedelme ellen folytatott harc kérdése ügyében megtartott ENSZ-konferencián. Eirini Lemos-Maniati, a NATO Arms Control, Disarmament, WMD Non-Proliferation központjának helyettes igazgatója kiemelte, hogy a Tanács az elmúlt években több mint 600 ezer kézi- és könnyűfegyver megsemmisítésében, valamint több mint 160 millió töltény likvidálásában nyújtott segítséget. A leszereléssel és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének kontrollálásával foglalkozó center által biztosított szabványok ezen felül viszonyítási alapul szolgálnak több, a kézi- és könnyűfegyverek, valamint lőszerkészletek szabályozásával kapcsolatos, nemzetközi szinten bevett gyakorlat számára. A Tanács Békepartnerségi Bizalmi Alapja a szóban forgó fegyverekkel kapcsolatban hét projektet működtet jelenleg, melyek magukban foglalják a jogi kérdések mellett a nemi egyenlőség perspektíváját is, kiemelve a nők szerepét a konfliktusok kezelésében és megoldásában.
A kéthetes projekt megvalósításában összesen 1250 személy asszisztált, 17 NATO tagország vett részt, valamint Finnország és Svédország, NATO-n kívüli államok működtek közre. A Közös Hírszerző, Megfigyelő és Felderítő (JISR) gyakorlat során a résztvevőknek légi, szárazföldi, valamint tengeri megfigyelő és felismerő platformokkal, illetve szenzorokkal kellett műveleteket végrehajtani. A NATO JISR projektjének kitűzött feladata, hogy az összegyűjtött információk elemzése és megosztása a tagállamok között a lehető leghatékonyabb módon történjen.
Az UV18 célja a teszt kiértékelését követően, hogy segítse a NATO döntéshozóinak munkáját teljeskörű, több tagállam által megerősített információkkal. Az új módszernek köszönhetően a Szövetség a jövőben határozottabb és dinamikusabb fellépéssel reagálhat a konvencionális és aszimmetrikus fenyegetésekre.
Tallinnban Viorica Dăncilă, román miniszterelnök jelentette be, hogy Románia a következő évtől csatlakozni kíván a NATO Kibervédelmi Kiválósági Központjához. Mivel az online környezet egyre komolyabb biztonsági kihívást jelent, ezért érthető Románia döntése. A központ tagjaként a román katonák egy speciálisan a kibertérben jelentkező veszélyek elhárítására létrehozott csapatban tudnak az új kihívásokra felkészülni.
Merle Maigre, a központ elnöke örömmel fogadta Románia döntését és támogatja az ország csatlakozását a közös siker érdekében.
Romániával a NATO-központ tagjainak létszáma immár 22-re emelkedik.
E napon indult meg Rómában a NATO Tudomány a Békéért és Stabilitásért Programjának keretei között az EXTRAS projekt, amely a lézeres színképelemzés technológiáját felhasználva azonosítja a robbanóanyagokat. A kutatási munkát Olaszország vezeti (az új technológiák, az energetika és a fenntartható gazdasági fejlődés területén működő olasz nemzeti ügynökségen, az ENEA–n keresztül) a szerb Vinca Nukleáris Kutatóintézet segítségével. További együttműködő partner többek között a német ICT Fraunhofer kutatóintézet, a holland TNO és az ukrán Nemzeti Műszaki Egyetem.
A NATO fejlesztési stratégiájában ezen célkitűzés egy átfogó projekt részét képezi, miszerint egy olyan rendszert kívánnak létrehozni, amely valós időben azonosítani tudja a robbanóeszközöket és álcázott fegyvereket az olyan nagy forgalmat lebonyolító kritikus infrastruktúrákban, mint a repterek, metróhálózatok vagy pályaudvarok. Az új technológiai innovációs kezdeményezésen belül az EXTRAS projekt mellett francia, dél-koreai és ukrán vezetéssel folynak további kutatások, amelyek a mikrohullám alapú szkennelés módszerét alkalmazzák.
A francia André Lanata vezérezredest választotta a NATO a norfolki Szövetséges Transzformációs Parancsnokság élére, aki idén szeptemberben fogja átvenni az irányítást a szintén francia Denis Mercier vezérezredestől.
Florence Parly, francia védelmi miniszter teljes mértékben támogatta a döntést és hangsúlyozta, hogy a Szövetséges Transzformációs Parancsnokság a NATO egyik legfontosabb stratégiai parancsnoksága, amely kulcsszerepet játszik a Szövetség képességeinek fenntartásában és fejlesztésében.
Lanata vezérezredes 2015 óta a Francia Légierő vezérkari főnöke és fontos szerepet játszott a Francia Légierő modernizálásában. Vadászpilótaként 146 harci bevetésen repült és Mirage vadászrepülőgépekkel több mint 3300 repült órát gyűjtött össze.
A hónap elején tartott brüsszeli sajtótájékoztatón Jens Stoltenberg főtitkár kijelentette, hogy 3,8%-os költségvetés növekedést vár el a tagállamoktól ebben az évben. A főtitkár ismételten kiemelte a közös teherviselés fontosságát és a költségvetés növelésének jelentőségét. Továbbá kijelentette, hogy a 29 tagállamból 15 jó úton halad ahhoz, hogy elérje azt a NATO irányvonalat, amely a védelmi költségvetés 20%-át a főbb haditechnikai eszközök beszerzésére költené. Stoltenberg ezen kívül büszkén hangsúlyozta, hogy az eddigi statisztikák alapján minden tagállam végre elkezdte a védelmi költségvetés növelését vagy legalább a szinten tartását, így a csökkentéseknek vége. Illetve a legtöbb tagállam kitűzte azt a célt is magának, hogy 2024-re elérje a GDP-ben mért minimum 2%-os hadseregre költést. A 2018-as 3,8%-os növekedést ez alapján számították ki, emelett nyilvánosságra hozták, hogy 2014 óta a tagállamok összesen 87 milliárd amerikai dollárral költöttek többet a honvédelemre.
Műveletek
Június elején fejeződött be a még múlt hónapban megkezdődött gyakorlat az Izraeli Haditengerészet és a NATO 2. Állandó Haditengerészeti Csoportjának (Standing NATO Maritime Group 2) egyes hajói között.
A rövid gyakorlaton részt vevő brit romboló és spanyol fregatt az Izraeli Haditengerészet Protector, pilóta nélküli csónakjaival együttműködve sikeresen leküzdötte a szimulált “elözönlő támadást”. Az angolul “Swarm Attack”-nak nevezett eljárás alatt azt értjük, amikor kisebb csónakok tucatjaival támadnak meg egy nagyobb hajót, ami egy kedvelt eljárása a különböző terrorszerverezeteknek. Az izraeli pilóta nélküli csónakot kifejezetten ilyen támadások ellen fejlesztették ki és a gyakorlat bizonyította, hogy ezek a csónakok hatékonyan képesek a nagyobb hajókkal való együttműködésre és az ilyen támadások együttes erővel való visszaverésére.
Befejeződött a június 3-a óta tartó nemzetközi hadgyakorlat, a Saber Strike 2018. A hadgyakorlat az Amerikai Egyesült Államok vezetésével Lengyelországban és a Balti-térségben zajlott, amin 19 NATO tagállam és partner több mint 18.000 katonával vett részt, továbbá ezek a csapatok magukba foglalták a NATO 4 Többnemzeti Hadtestét is.
A hadgyakorlat többek között számos folyón való átkelést, légideszant műveleteket és konvojban való mozgósítási menetet foglalt magába. A műveletek a Lengyel Légierő éleslövészettel egybekötött erődemonstrációjával értek véget.
A Saber Strike hadgyakorlatot 2010 óta minden évben megrendezik.
Szerkesztette: Lendvai Tünde, Petróczki Márk
Mivel mással lehetne illusztrálni ezt a hírbejegyzést, mint a Gripenek júniusban végre kikerekített levegő-föld képességével? A képek a HM videójának grabjei.
Zord
Alig egy órája, hogy furcsa zajra kaptam fel a fejem itt a Balaton nyugati végében. Az égen egy összetéveszthetetlen, elegáns sziluett rajzolódott ki a majdhogynem zárt dekk előterében: a kéttörzsű, kétmotoros (húzó és tolósrófos), behúzható futós Cessna 337 egyik példányához volt szerencsém, mely sármelléki felszállást követően iparkodott északi irányba.
Ennek a pár perces benyomásnak persze így önmagában még nem lenne itt a helye. De ha a típust, mint a FAC-A feladat egyik korai (O-2, Vietnam) eszközét nézem, a véletlen impulzusból azonnal adódik a kérdés a LégierőBlogger fejében: a fedélzeti (légi) előretolt repülésirányítás, illetve annak modern megfelelői (értsd: egy airborne sensor to shooter rendszer) nem jelenthetnének-e egy következő képességcélt idehaza? A megfelelő szenzor és kommunikációs-adatátviteli eszközök révén ez úgy a Gripen, mint a H145M vonatkozásában, esetleg egy eljövendő LIFT illetve komolyabb (MALE) drón esetében kézenfekvő szinergiák realizálása lehetne. A hatás kiterjesztése mélységbe, természetesen a szárazföld érdekében, és akár annak a tűzeszközeit is célokkal ellátva (joint fires).
A gondolatébresztő N118GF.
Zord