Biztonságpolitika

A szíriai polgárháború mielőbbi lezárásáról, és a harcokat követő újjáépítés politikai és gazdasági kérdéseiről folytattak tárgyalásokat az október 27-én, Isztambulban megrendezett négyhatalmi találkozón. A rendezvényt leginkább a résztvevők névsora tette érdekessé, ugyanis az asztanai folyamatban meghatározó szerepet játszó Moszkva és Ankara (Irán nem volt jelen az összejövetelen) első ízben tárgyalta meg a kérdést Berlinnel és Párizzsal együtt.

Egyetértés az alkotmányozás kérdésében

A megbeszéléseket követő közös sajtótájékoztatón a négy jelenlévő ország vezetője (Angela Merkel, német kancellár; Emmanuel Macron, francia elnök; Recep Tayyip Erdogan, török; és Valagyimir Putyin, orosz elnök) egyetértett abban, hogy csakis politikai megoldás lehet az elfogadható olyan eszköz, amely a hét éve zajló véres konfliktus lezárásához vezethet. A részvevők továbbá felszólították az Alkotmányozó Bizottságot (az év elején Szocsiban megrendezett konferencián döntöttek a Bizottság felállításáról azzal a céllal, hogy előkészítse az ország új alkotmányát), hogy az év végéig készítse el az alkotmánytervezet szövegét. A konfliktusban részt vevő belső (kormányerők, lázadók), valamint külső szereplők (asztanai hármak, ENSZ, stb.) által elfogadott új alaptörvény jelentené az első lépést a háború utáni új politikai helyzet megteremtéshez.

A megbeszélésen résztvevő államok vezetői kiemelt figyelmet fordítottak a polgárháború lezárást követő újjáépítésre, valamint az idlíbi helyzetre.

Az ország újjáépítésének kérdésénél Putyin orosz elnök próbálta meggyőzni nyugat-európai társait arról, hogy érdemes nagyobb összegekkel támogatni Szíria újjáépítést. A német kancellár, bár kifejezte hajlandóságát az ország rekonstrukciójának támogatásával kapcsolatban, azt is kifejtette, hogy Berlin csak a politikai rendezést követően hajlandó érdemben foglalkozni az újjáépítés kérdésével.

A politikai rendezés homályos kérdése: Aszad

A találkozó azonban nyitva hagyta a háború utáni politikai rendezés kérdését. A felek az alkotmányelőkészítő munka felgyorsítására szólították fel a Bizottságot, ugyanakkor a találkozón nem foglalkoztak érdemben a damaszkuszi rezsim élén álló Bassár al-Aszad elnök jövőbeni sorsával. Az, hogy a találkozón elmaradt az Aszad elnökkel kapcsolatos kérdések mélyebb megvitatása, egyértelműen a tárgyaláson résztvevő hatalmaknak a damaszkuszi kormánnyal szembeni eltérő megítélésére vezethető vissza. Míg Moszkva (valamint a találkozón részt nem vevő Irán) szóban és tettekben (Oroszország a levegőből, míg Teherán a szárazföldön segítette győzelemre az Aszad elnök mögött felsorakozott szíriai erőket) egyértelműen Damaszkusz mögött áll, addig a nyugati hatalmak és Ankara (Törökország támogatásban részesített több, a damaszkuszi rezsim ellen harcoló felkelő csoportot) az Aszad-rezsim mielőbbi távozást szeretnék elérni. A találkozón résztvevő négy hatalom vezetői továbbá megerősítették elkötelezettségüket Szíria területi integritása és egysége mellett; ez a kötelezettségvállalás Aszad elnök jövőbeni sorsa mellett az ország egyharmadát uralmuk alatt tartó kurdok kérdését is nyitva hagyta.

Kiállás a tűzszünet mellett

Az újjáépítés kérdése mellett az idlíbi események alakulására is jelentős figyelmet fordítottak a megbeszélés résztvevői. A közel-keleti ország északi részén található Idlíb tartomány maradt mára az Aszad-ellenes erők utolsó nagyobb bástyája. A kormányerők által a tartománnyal szemben megindítandó offenzíva réme komoly félelmet kelt Ankarában, illetve az Európai Unió számos tagállamának vezetésében. Idlíb tartomány ugyanis a megközelítőleg kilencvenezer itt tartózkodó Aszad-ellenes felkelőn túl (túlnyomó többségük egymással is ellenséges viszonyban álló erők, amelyek között éppen úgy megtalálhatóak a szekuláris ellenzék egységei, mint az Iszlám Államhoz vagy az al-Kaidához köthető dzsihadista csoportok) három millió civilnek is otthont ad, akik egy esetleges támadást követően nagy számban menekülnének a közeli Törökországba. Ankara már jelenleg is megközelítőleg három és fél millió szíriai menekültnek biztosít menedéket Törökország területén.

Egy újabb nagyobb menekülthullám Törökország mellett akár az Európai Unió országait is elérheti; ennek fényében érthető az, hogy az európaiak és a törökök miért tesznek meg minden tőlük telhetőt az idlíbi vérfürdő megakadályozására. Az idlíbi katasztrófa elkerülése érdekében hozott erőfeszítések sorában kiemelkedik Erdogan török és Putyin orosz elnöknek az oroszországi Szocsiban megrendezett  találkozója, ahol a két államfő a humanitárius katasztrófa elkerülése érdekében a kormány- és az Aszad-ellenes erőket elválasztó demilitarizált zóna létrehozásáról állapodott meg. Mindezek ellenére nem nyugodtak le a harcok, az isztambuli találkozót megelőző napon hét civil veszítette életét Idlíbben, a kormányerők által végrehajtott tüzérségi támadás következtében.

Az előző napi eseményre is reflektálva a négy ország vezetője egy stabil és fenntartható tűzszünet kialakításra szólította fel a feleket. Továbbá abban is megállapodtak, hogy az ország egész területén biztosítani kell a segélyszervezetek akadálytalan munkáját. Emmanuel Macron, francia elnök a sajtótájékoztatót kihasználva felszólította Moszkvát, hogy a tűzszünet betartása érdekében gyakoroljon nyomást damaszkuszi szövetségesére.

Nyerésre álló Moszkva?

A cikk szerzőjének megítélése szerint az isztambuli találkozó egyértelműen Moszkva szíriai szerepének erősödést jelezte. Oroszország (illetve Irán) a maga javára tudja felhasználni az európaiak és a törökök egy megújuló menekülthullámmal kapcsolatos félelmét. Feltehetőleg a következő hónapokban Putyin elnök megpróbálja kihasználni az Ankarával és az európaiakkal szemben fennálló előnyét (menekülthullám elindítása) annak érdekében, hogy a polgárháborút követő szíriai rendezésben minél jobban érvényesíteni tudja Oroszország stratégiai érdekeit.

Túl azon, hogy a Zrínyi 2026 haderő-fejlesztési program keretében beszerzett Airbus A319-es szállítógépek a honvédség légiszállító képességének régóta várt növelését jelentik, új távlatokat nyitottak a pilóták és repülőműszakiak előtt is. Erről beszélgettünk Ugrik Csaba dandártábornokkal, az Airbusoknak otthont adó MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis parancsnokával.  

- Az A319-esek beszerzésével együtt képzést is vásároltunk, amit úgy szeretnénk kihasználni, hogy elsősorban azokat képezzük át, akik a honvédségen belül vannak. - vázolta fel az első lépéseket Ugrik tábornok. - Először tehát azoknak a hajózóknak az átképzésével számoltunk, akik az An-26-ost repülték. Az új típus bevezetésével szükségünk volt olyan pilótákra is, akik a típusátképzés után egyenesen az Airbus kapitányi ülésébe ülhetnek. Őket a tapasztalt An-26-os gépparancsnokok közül választottuk ki. Természetesen gondoltunk arra, hogy külsősöket is bevonunk a projektbe. A külső toborzás arra irányul, hogy olyan embereket vegyünk fel, akik már rendelkeznek típusjogosítással az A320-as típuscsaládra, van tapasztalatuk és vállalják a katonai szolgálatot. Már vannak jelentkezők, olyan külsősök, akik szívesen jönnének egy későbbi időpontban. Ez egy kicsit hosszabb folyamat, de néhány fővel már tárgyalunk.

- A fiatalokat mindenképpen be akarjuk vonni – folytatta a parancsnok. - Elindítottunk egy olyan programot, hogy az NFTC-nek csak egy szakaszát végezzék el külföldön, és utána hozzánk kerülve szállítórepülőként folytassák tovább. Már most is van pályakezdő pilóta az Airbus-hajózók között, aki az Egyesült Államokban végezte az alapképzését, és amikor hazaérkezett, bekerült a csoportba. Azt gondolom, hogy ez jó ötlet volt. Miért? Mert amíg az An-26-oson egy bizonyos készség kellett a gép vezetéséhez és a kiszolgálásához, addig az Airbus egy szoftver alapú repülőgép. Ha azt nézem, hogy a fiatalok milyen nyelvi előképzettséggel rendelkeznek, az NFTC-n vagy Amerikában milyen színvonalú képzést kapnak, milyen a gondolkodásmódjuk, akkor ez pontosan elég volt ahhoz, hogy egy kezdő, akinek se vadász, se szállító háttere nem volt, a típusra üljön. Aki a tengerentúlon tanult, az hozza magával annak ismeretét, hogy hogyan készüljön fel egy összetett feladatra, hogyan hajtsa végre a különböző repülőterek megkövetelte eljárásokat és egyáltalán, a katonai géppel hogyan illeszkedjen a polgári repülés rendszerébe. A mi kezdőnk is ezt hozta magával, neki a típust kellett elsajátítania. A visszajelzések alapján jól döntöttünk.

*

A NATO-ban megszokott, hogy aki vadászgépen repül, annak egy bizonyos életkor elérése után lehetősége van arra, hogy szállítógépen folytassa pályafutását. A jövőben ezt a mintát követi a Magyar Honvédség is.

- Az An-26-os csapat és a fiatalok mellett van egy harmadik csoportunk, a Gripen pilóták csoportja. Most is van már volt Gripen-pilótánk az Airbuson és a jövőben is lesznek olyanok is, akik a JAS39-esről kerülnek át az A319-esre. Ők már tudják milyen egy negyedik generációs géppel repülni – glass-cockpit, fly-by-wire, rendszerkiszolgálás - nekik a szállítórepülés sajátosságait kell megtanulni – folytatta a hajózóképzéssel kapcsolatos terveket Ugrik tábornok, megemlítve azt is, hogy nagyjából ezt az utat - vagyis volt An-26-os és Gripen hajózók átképzését - követik a légierő legújabb típusa, a Dassault Falcon 7X esetében is.

- Még egy csoporttal számolhatunk – kanyarodott vissza az An-26-oshoz a dandártábornok. - Azokkal, akik az An-26-oson a „hátsó sorban” ültek, vagyis a fedélzeti technikusokkal, navigátorokkal és a rádiósokkal. Közöttük is vannak olyanok, akiknek már van előképzettségük, rendelkeznek kereskedelmi pilóta szakszolgálati engedéllyel. Felterjesztettünk az ÖHP-ra egy olyan javaslatot, hogy az ő bevonásuk is lehetséges legyen, hazai körülmények között. Nekik itthon kell megszerveznünk azokat a tanfolyamokat, amelyek után mehetnek a szimulátoros képzésre.

*

Az elméleti és szimulátoros képzésre, egy adott létszámra vonatkozó szerződés alapján Csehországban került sor, és az iskolaköröket is ott repülték a CSA cseh nemzeti légitársaságtól bérelt A319-eseken. Akik a közeljövőben még ennek a szerződésnek a keretében mennek, azok szintén Prágában kapják meg az alapképzést.

- Ugyanaz a cég biztosítja az oktatókat, amelytől a gépeket vásároltuk. Volt már itt cseh, angol, szlovák oktató. Érdekesség, hogy volt itt olyan cseh oktató, aki annak idején az én MiG-21-es oktatóm volt Prerovban, később a cseh nemzeti légitársaság Airbus-oktatója lett. Annak idején nekem a MiG-et, most a fiataloknak az Airbust oktatja – tért át a parancsnok a képzés kérdésére. - Amikor megvan az alaptréning, kezdődik az útvonalrepülés gyakorlása. Meg van határozva, hogy milyen útvonalra, milyen oktatói gárdával tudunk menni. Úgy választjuk ki a reptereket, hogy az adott pilóta tudjon gyakorolni. A repülőtereket A, B és C kategóriába sorolják forgalmi és eljárásbeli bonyolultságuk szerint. A kettő összefügghet, mert az eljárást befolyásolja, hogy hol van elhelyezve az adott reptér. Az A kategóriás reptér a legegyszerűbb, azzal kezdtük. Repül a növendék és az oktató és ugyanúgy viszik magukkal az utaskísérőket – akik szintén gyakorolják a saját feladataikat - mintha hadműveleti repülés lenne. Lépésről lépésre alapon az egyre bonyolultabb felé haladunk. Aki a szükséges számú repülést végrehajtotta, továbblép a B majd a C kategóriás reptérre. Aztán amikor a szakszolgálati engedélyért folyamodik, akkor ő már a C kategóriás reptérről is repül. Miután megvan a szakszolgálati engedély, az illető még nem teljesen kiképzett pilóta. Ahhoz még további repült órák szükségesek, de akkor már nem kell oktatóval repülnie, elég, ha a fülkében van egy teljesen kiképzett pilóta, aki szükség esetén segíteni tud. VIP-szállítás esetén ez az út nem járható, akkor két tapasztalt, oktatói jogosítással is rendelkező pilóta repül.

*

Egy új típus rendszeresítése a műszaki állomány átképzését is maga után vonja. Ez az A319-es esetében első körben tizenkét fős műszaki csoportot jelentett, akiknek az átképzése szintén Csehországban történt. Többnyire An-26-os műszakiakról van szó, de a Légijármű Javítótól és Szolnokról is érkezett ember. Náluk előzetes nyelvi felkészítésre is szükség volt, hiszen ők az orosz technikán dolgoztak napi szinten, ezután viszont az Airbus kézikönyveiben, utasításaiban kell eligazodniuk, amelyek angol nyelven íródtak.

- Egy motivált társaságról beszélhetünk – mondta Ugrik tábornok - akik megkapták az elméleti majd az OJT-t (On Job Training) formájában a gyakorlati képzést. Ehhez a logisztikai csoportfőnökség kötött üzemeltetési szerződést az Aeroplex-szel. Kettéosztottuk a társaságot. Amíg az egyik az OJT-n gyakorolta az előkészítést, addig a másik az Aeroplexnél gyakorolt, hogy hogyan kell például egy szűrőt vagy szivattyút cserélni. Ezzel a forgalmi karbantartást, előkészítést, hibaelhárítást (line maintenance) végezzük, az ennél mélyebb karbantartást, ahogy a Gripennél sem, úgy az Airbus esetében sem vásároltuk meg. Sem eszközben, sem tudásban. Két gép esetén gazdaságosabb, ha szerződés szerint egy tapasztalt cég csinálja. Miután a műszakijaink szakszolgálati engedélyt szereznek, továbbra is szerződésben maradunk az Aeroplex-szel, és őket bízzuk meg, ha a napi kiszolgálásnál nagyobb feladat kerül sorra. Amíg a saját embereink szakszolgálati engedélyt szereznek, addig úgy repülünk, hogy az Aeroplex embere is fent van a fedélzeten és meghibásodás esetén ő intézkedik.

*

Az Airbusok megjelenésével egy újabb beosztás betöltésére is embereket kellett toborozni, hiszen ezen a típuson szükség van légiutas-kísérőkre is. Ezt első körben belülről próbálták megoldani, de kezdeményezték a külső toborzást is.

- A jelenlegi légiutas-kísérők három irányból érkeztek a honvédségi Airbusok fedélzetére – tért át a légiutas-kísérők kérdésére a bázisparancsnok. Az első csoportot azok alkotják, akiket házon belül toboroztunk. Így lett például An-26-os rádiósból vagy adminisztratív vonalon dolgozó altisztből utaskísérő. Ők Csehországban kapták meg a vészhelyzeti eljárásokra vonatkozó felkészítést, a többit pedig itthon, azoktól a szakszolgálati engedéllyel és oktatói jogosítással rendelkező légiutas-kísérőktől, akik egy hagyományos légitársaságtól érkeztek és megbízási szerződés alapján, ideiglenesen vannak nálunk. Ők alkotják az utaskísérők másik csoportját. A harmadik csoportot a szintén szakszolgálati engedéllyel és légitársasági tapasztalattal rendelkező légiutas-kísérők alkotják, akik magyar és ír fapados cégektől és az egyik öbölbeli légitársaságtól érkeztek és érkeznek a közeljövőben a honvédséghez. Mivel ők állományban lesznek, az altiszti akadémián végig kell csinálniuk a tizenegy hetes katonai alapképzést is. Van, aki ezen már túl van – kiváló eredménnyel - és már az elkövetkező hónapokra is vannak beiskolázott légiutas-kísérők.

A bázisparancsnok úgy véli, hogy a honvédség szociális hálója sokat nyom a latba, amikor valaki azt mérlegeli, hogy a civil szférából, a közforgalmi repülésről vált a katonai szállítórepülésre és légiutas-kísérőnek jelentkezik hozzájuk. A honvédségnél az adott hónapban teljesített repülések számától független, fix fizetésért repülnek a légiutas-kísérők, tehát biztos jövedelemmel lehet számolni. Tervezhető a szabadság és száz százalékos táppénz jár a betegszabadság idejére is. Ugyancsak sokat számít a család közelsége, ami nem mindig oldható meg, ha egy légitársaság külföldi bázisán kell dolgozni. Végül, a fiatalabb generáció egy része folyamatosan keresi a kihívást, az újabb feladatokat. Ők azok, akik azt a monotonitást szeretnék felváltani valami újjal, amelyet a megszokott útvonalak és gyors fordulóidők teljesítése jelent.

A jelentkezőkkel, ahogy a repülőgép-vezetőkkel és a műszakiakkal is, tanulmányi szerződést köt a honvédség, hasonlóan egy civil céghez, amely nagy értékű képzést ad a munkavállalóinak.

* * *

Fotó: Snoj Péter / honvédelem.hu, Magyar Honvédség, Szórád Tamás

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2018. októberi számában jelent meg.

II. világháborús roncs került elő október 25-én a Dunából a folyó rekord alacsony vízállása miatt. A B-17-es roncsának megmentésénél ismét a Magyar Roncskutató Egyesület és az MH. 86. Szolnok Helikopter Bázis tagjai működtek közre.

Az előzetes várakozásoknak megfelelőn várhatóan november 8. csütörtökig tart a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren a 2. futópálya (13L/31R) őszi karbantartása. Az éjszakai órákban nincs munkavégzés, ilyenkor a repülésbiztonsági szempontok miatt mind a két futópályával üzemel a budapesti repülőtér.

Napjaink feszült világpolitikai helyzetében számos biztonsági szakértő a Suwalki-folyosót tartja az egyik legforróbb pontnak Európa területén, ahol az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO), illetve az Oroszországi Föderáció között a legnagyobb az esély egy nyílt katonai konfliktusra. Elemzésemben kísérletet teszek a térség biztonsági kockázati szintjének értékelésére.

A Suwalki-folyosó és annak katonai jelentősége

A katonai biztonsági elemzők által Suwalki-folyosónak nevezett térség gyakorlatilag a Lengyelország és Litvánia között húzódó 104 kilométeres határvonalat fedi le, melynek területe egy katonailag nehezen védhető, szűk földrajzi rész. Nevét a határ közelében található Suwalki településről kapta. Geopolitikai jelentősége kettős: egyrészt a Baltikum köztársaságai kizárólag ezen a rövid szakaszon rendelkeznek szárazföldi kapcsolattal a NATO és az Európai Unió többi tagállamával; Oroszország szempontjából pedig ez a régió választja el a kalinyingrádi területet a vele katonailag és politikailag is szövetséges Fehéroroszországtól.

A terület elsősorban az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, azon belül is Litvánia, Lettország és Észtország szempontjából jelent létfontosságú fenyegetést. Amennyiben a Suwalki-folyosó ellen Oroszország katonai műveletet indítana akár Kalinyingrád, akár Fehéroroszország területéről, rövid idő alatt könnyedén elvághatná a balti államokat Lengyelországtól, amivel ellehetetlenítené a szárazföldi utánpótlási vonalakat a NATO számára. Egy Baltikum elleni orosz invázió esetén az időfaktor kulcsfontosságú lenne annak érdekében, hogy az európai és az Európába telepített amerikai erők képesek legyenek a védekezésre, majd az ellentámadásra az agresszorral szemben. A Suwalki-folyosó elfoglalása ezt tenné lehetetlenné, gyakorlatilag védtelen célpontokká téve a Balti államokban található nemzeti és nemzetközi haderőket az invázióval szemben.

A konfliktus kockázatának mértéke

A NATO elemzői szerint azonban kicsi az esély a nyílt katonai műveletekre. Ahogy a 2014-es ukrajnai válság is megmutatta, Oroszország képes és hajlandó új típusú aszimmetrikus, illetve hibrid hadviselést folytatni, melyre még nem rendelkezik jelenleg megfelelő reagálási képességekkel a NATO. Litvániában Lettországhoz és Észtországhoz viszonyítva alacsony létszámú az orosz kisebbség, illetve földrajzilag sem a kockázatos régióban találhatóak. Mégis, az orosz konvencionális erők közelsége miatt valós kockázatokat jelenthetnek egy esetleges korlátozott aszimmetrikus művelet tekintetében. Egy válsághelyzet kialakításával a térségben Oroszország demonstrálni tudná az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének gyengeségét és a tagállamok kollektív védelembe vetett hitét.

Ezt a forgatókönyvet árnyalja, hogy bár az ukrajnai válság határozottan negatív hatásokkal járt a kelet-közép-európai térség biztonságára, ezzel együtt azonban hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei megerősítsék jelenlétüket a régióban; számos katonai alakulat telepítésével Lengyelországban, Romániában, illetve a Balti államokban. Ezenfelül az érintett tagállamok növelték a védelmi kiadásaikat és fokozták a haderejeik fejlesztését. Így Oroszország katonai agressziója Ukrajnában, amely a saját biztonságának biztosítására irányult, egyúttal az Észak-atlanti Szerződés Szervezete keleti szárnyának megerősítésével és alapvetően az Egyesült Államok jelenlétének növekedésével járt.

2. ábra: A NATO erőinek elhelyezkedése a Suwalki-folyosó térségében. Forrás: joint-forces.com.

A lehetséges konfliktust befolyásoló tényezők

Egy, a Suwalki-folyosóban végrehajtott aszimmetrikus katonai művelet vagy felkelés végrehajtásának lehetősége azonban sokkal kockázatosabb, mint Kelet-Ukrajnában volt. Itt elsősorban három fő tényezőt lehet megállapítani: a kollektív védelem elvét, Fehéroroszország viselkedését és a jelenlévő etnikai kisebbségeket.

A magas fokú kockázat elsődleges és talán legfontosabb oka, hogy a katonai erő alkalmazása nem egy szövetségen kívüli semleges állam területén történne meg, hanem egy NATO tagállamén. Ez pedig hatalmas kockázatot rejt magában a felkelők konvencionális egységekkel és fegyverekkel való támogatását illetően, hiszen egy-egy „áttévedt” kalinyingrádi reguláris orosz alakulat elfogása gyakorlatilag az V. cikkely életbe lépésével járna.

Ezen az alapvető problémán túl természetesen az orosz katonai tervezőknek számolniuk kell még Fehéroroszország viselkedésével is. Az Alexander Lukasenko elnök vezette ország, bár tagadhatatlanul erős szálak fűzik Moszkvához, az utóbbi időben igyekezett a saját (még ha meglehetősen kis) mozgásterében a lehető legnagyobb távolságot tartani Oroszországtól, biztosítva a saját szuverenitását. Kérdéses lehet tehát, hogy a folyosó déli részén található ország milyen mértékben lenne hajlandó hozzájárulni egy, a közvetlen határai mellett végrehajtandó katonai művelethez.

Harmadik nehezítő tényezőként értékelném a már említett alacsony lélekszámú orosz kisebbséget a térségben, amely nem is közvetlen a Suwalki-folyosóban helyezkedik el.

3. ábra: Az orosz kisebbség elhelyezkedése és számaránya Litvániában. Forrás: commons.wikimedia.org.

Mind a NATO, mind pedig az Oroszországi Föderáció kiemelt helyen kezeli a Suwalki-folyosót a saját biztonságának szempontjából. Ezt alátámasztja, hogy az ukrajnai konfliktus kialakulása és eszkalálódása óta a felek számottevően megerősítették jelenlétüket a régióban és számos hadgyakorlatot tartottak a másik fél elrettentésére, úgy mint a „Zapad 2017” és a „Saber Strike 2018”.

A fentiek alapján megállapítható tehát, hogy az európai biztonsági helyzet jelenének és jövőjének szempontjából kiemelt figyelmet kell fordítani a Suwalki-térségre a NATO–Oroszország viszonylatban, hiszen annak ellenére, hogy a sajtó és a közvélemény érdeklődése elsősorban Ukrajnára koncentrál, valójában ez a terület tekinthető Kelet-Európa egyik „legforróbb” pontjának.

A Mi-24-es évtizedeken át a csapatrepülők egyik jelképének számított. Harci helikoptereink ezen időszak alatt körülbelül 80 ezer órát töltöttek a levegőben. Összefoglaló a típus hazai történetéről.

A Wizz Air, Európa leggyorsabban növekvő légitársasága elindítja legújabb útvonalait budapesti bázisáról. Az egyesült királyságbeli Doncaster október 29-től, az izraeli Eilat pedig november 9-től érhető el Budapestről hetente két járattal.

Mivel fotózni nem akkor megyek, amikor szép idő van, hanem amikor ráérek, az októberi nagygépes bejegyzésbe napfényes és szürke időben készült képek egyaránt kerültek. Ez nem csak a hol ilyen, hol olyan októberi időjárásban lőtt ferihegyi képekre érvényes, hanem azokra a tíz évvel ezelőtt, Grazban készült fotókra is, amelyekből a bejegyzés másik felét állítottam össze. 

Ferihegyi napkelte egy érkező Wizz Air járattal.

A használatos pálya a 13L, oda tart a Belavia tömzsi B737-500-asa.

Futóbehúzás és kifordulás a spotter domb előtt.

Kargó 757-es a FedEx színeiben.

Az éjszakai órákban érkezett Budapestre a Bluebird Nordic sötétkék teherszállítója.

Az USAF Delaware állambeli Dover légierő bázisáról érkező teherszállító Boeing 767-es. Az Air Transport International sharkletes gépe valaha az American Airlines flottáját erősítette.

Ez a 767-es most is az American Airlines flottájához tartozik. Egy hétvégi reggelen érkezik Philadelphiából, hogy azután jó időre búcsút mondjon Budapestnek.

Egy Szuhoj Superjet napfényes felszállása a 31L pályáról.

A Turkish Airlines ezúttal a Boeing 737-es hosszú törzsű, 900ER változatával teljesíti a budapesti járatot.

Rövid időn belül több magángép is érkezett. A Hawker 750-es alatt a rákoshegyi víztorony és a Szent Teréz templom tornya látszik.  

Lengyel lajstromú Gulfstream G280-as.

Cessna 560 Citation Excel, szintén a privát szektorból.

A Cessna 550 Citation olyan alacsonyan ül a földön, hogy a táblák feliratait a pilóták kis túlzással maguk mellett látják. A sárga táblán például azt, hogy a nekifutáshoz 2450 méter áll rendelkezésükre (TORA – Take Off Run Available).

A hófehér Gulfstream G200 Galaxynak a sárguló lombok adnak színes hátteret.

"Dreamliner livery" a neve ennek a hullámos festésmintának, amely a KLM-gépet díszíti.

A Smartwings Boeing 737-700-asának ismerős a ferihegyi futópálya; a gép korábban a Malév színeiben, HA-LOA lajstromjellel repült.

A napsütéses képek után következzen egy újabb borongós, amelyen az egyiptomi Nesma Airlines A320-asa fordul meg az 1-es pályán.

Megjött a reggeli posta! A Qatar Cargo A330-asán a spoilerek és a reverz már nyitva vannak, de az orrfutó még nem ért le.

Képernyője válogatja, de a helyzetfények mögött a Budapest felett sétarepülő Li-2-es körvonalai sejlenek. 

*

Múltidéző jelleggel következzen néhány, a fentiekhez hasonlóan vegyes, esős és jó idős kép Grazból. A napfényes képek 2008. május 7-én, a borús, esős idős képek 2008. június 30-án készültek. A fotópozíció a grazi repülőtér katonai szektora volt, a Nittner légibázis, amely akkoriban a svájctól bérelt F-5-ösöknek adott otthont. Májusban egy normál üzemnapot néztünk meg, júniusban a bérelt Tigerek visszaadási ceremóniája kapcsán jártunk ott.

Akkoriban még repült a Lauda Air, amelynek egyik A320-asa indul Graz-Thalerhofról.

Az Austrian Arrows kékhasú, OE-LTP lajstromjelű Dash 8-asa korábban a Tyrolean Airways gépe volt. 2011-ig repült osztrák lajstrommal, azután egy amerikai cég, a CommutAir vette át. Tavaly vonták ki a forgalomból.

A grazi székhelyű Robin Hood Aviation Saab 340-ese. A cég rövid, mindössze öt éves története során két ilyen géppel két belföldi és két külföldi desztinációra repült.

A svájci légierő személyszállító és légifotós Beechcraft 300-asa taxizik az esőben.

Egy közel 30 éves, alapkiképző Cessna 152-es az Austrian színeiben.

Felszállóban az Augsburg Airways Dash 8-asa. A légitársaság 2004 és 2013 között működött együtt a Lufthansa Regionallal.

A TUIFly egy éves Boeing 737-700-asának színes festése alig érvényesül a szürke időben. A gép 2013 óta Ruandában repül.

A bérelt F-5-ösök visszaadási ceremóniájára érkező svájci katonai vezetők a légierő Falcon 50-esén repültek Grazba.

A spanyol Gestair Falcon 900-asa.

A Lufthansa fékező Boeing 737-300-asa mögött karnyújtásnyira vannak a családi házak – lakóik egy aktív futópálya szomszédságában élnek. 

Az Eurowings már régen nem használja a BAe-146-ost.

A végére egy ritkaságot hagytam: az orosz Tulpar Air felszálló Jak-42D gépét. 

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Az aagth1.blogspot.com weboldal felvételeket közölt Mianmar légierejének új JF-17 Thunder vadászgépeiről, melyeket a közelmúltban vehettek át. A fotók a Pathein légibázisnál készültek a JF-17 Thunder-ről.

A téli menetrendi időszak első forgalmi újdonsága, hogy vasárnap este óta közvetlen légi összeköttetés jött létre a magyar és a grúz főváros között. Az új grúz légitársaság egyik első külföldi desztinációja éppen Budapest lett.

Ukrajnából származó információk szerint az Egyesült Államok kormánya fontolóra vette a szolgálatból már kivonásra került OLIVER HAZARD PERRY-osztályú fregattok eladását Kijev számára. A NETARZENÁL-on nagyjából egy hónapja került megemlítésre, hogy jelenleg 20 darab kivont OLIVER HAZARD PERRY-osztályú fregatt várakozik vevőre az USA-ban. Ezekből a 4200 tonnás vízkiszorítású egységekből 10 egészen biztosan külföldi eladásra van tartalékolva. Ebből a mennyiségből 7 egészen jó állapotban ringatózik a móló mellett. Az ukránok jelenleg elemzik a hajók hadrendbe állításának, illetve fenntartásának költségét, döntést még nem hoztak.

A Lockheed Martin F-35B Lightning II-es vadászbombázó fedélzeti tesztje az USA keleti partjainak közelében zajlik, ennek otthont a brit HMS QUEEN ELIZABETH (R-08) repülőgép-hordozó ad. A fedélzetén megtalálható volt a királyi haditengerészet 820. repülőszázadának három darab Merlin helikopter is, amik a tengeralattjárók elleni hadviselésben is helyt tudnak állni. Ebből a gépmennyiségből kettő, most az amerikai haditengerészet tengeralattjárók elleni hadviselést tökéletesítő központjában található meg, ahol a Merlin-ek felszín alatti járművek elleni alkalmazhatóságát vizsgálják meg, illetve részt vesznek a tengeralattjárók elleni taktikák fejlesztésben.

Október 19-től végzi tengeri próbajáratait a svéd haditengerészet GOTLAND nevet viselő tengeralattjárója. Az 1995. február 2-án vízre bocsátott és 1996 áprilisában szolgálatba lépett HSwMS GOTLAND fedélzetén az élettartamának felénél esedékes korszerűsítésnek köszönhetően már megjelentek a következő hajóosztály, az A26-os rendszereinek egy része. Ezek a munkák ez év június 20-án a Saab Kockums Karlskrona-i hajógyárában fejeződtek be. Itt az egyik legfontosabb fejlesztést a Saab Kockums Stirling Mk3-as meghajtórendszer beépítése jelentette a tengeralattjáróba. A Stirling motoroknál egy rész dízel, vagy bármilyen más olajhoz négy rész folyékony oxigént adagolnak, amiket tartályokban tárolnak. A keletkező kipufogógázt lehűtik 25 fokosra, így az buborékképződés nélkül kiengedhető a tengervízbe.

Ez a folyékony oxigént és dízelolajt használó erőforrás elődjeihez képest nagyobb hatásfokkal üzemel, valamint a korszerű elektronikai ellenőrző és vezérlőrendszerek is megjelentek rajta. A svéd tengeralattjárókon 1988-ban jelent meg az első Stirling motor, az azóta megszerzett tapasztalatokat rendre felhasználják ezen erőforrások továbbfejlesztése során. A tengeralattjáró korszerűsítésének egyik ugyanilyen fontos tényezője volt a hűtési kapacitás növelése. Ez csak úgy volt megvalósítható, hogy a tengeralattjárót a torony mögött nagyjából 4 méterre kettévágták és betoldottak a törzsébe egy nagyjából 2 méteres darabot, ami a hűtőrendszereket foglalja magába. A 25 fős legénység elhelyezési körletében is alapos felújítások folytak, de az érzékelők és a harcvezető rendszer is teljesen megújult, valamint a periszkóp is lecserélésre került egy optronikus árbocra. A most zajló próbajáratok sikeres teljesítését követően, várhatóan az év vége előtt újra szolgálatba álló, immáron 62 méter hosszú, felszínen 1580 tonnás vízkiszorítással rendelkező GOTLAND 2025 utáni időkig maradhat majd még szolgálatban.

A tavalyi évben nagy médiavisszhangot kapott Németország tengeralattjáróinak igencsak alacsony hadrafoghatósága. Svédországban is hasonló a helyzet, bár ott a meglévő négy egység közül kettő éppen modernizáláson tartózkodik. Az egyik GOTLAND-osztályú egység 2018 decemberében, míg a másik egy évre rá tér vissza a szolgálatba. Addig mindössze két tengeralattjáróra hárul az összes feladat, ami nem éppen kedvező helyzetet teremt. Az elvárt feladatok miatt hat-hét tengeralattjáróból álló erő lenne a legkedvezőbb, azonban ez a jövőben sem biztos, hogy megvalósulhat. A kormány döntése értelmében csak két A26-os osztályba tartozó egység fog megépülni, a harmadik megépítése nem kapott politikai támogatást. Mindezen változások még jobban szembeötlőek, ha visszatekintünk 30 évvel ezelőttre, amikor 12 tengeralattjáróval rendelkezett Svédország.

Ezen a héten némi előnyre tehet szert a török Turkish Aerospace Industries (TAI) a T129 ATAK harci helikoptere a marokkói megrendelés elnyerésében. Az észak-afrikai országból ez év második felében az amerikai Boeing-et is megkeresték AH-64E Apache helikopterek esetleges eladásának ügyében. Az észak-afrikai országból a közelmúltban egy küldöttség már látogatást is tett a törökországi gyártónál, de most az október 24-27. között megrendezésre kerülő Marrakech Airshow-n a T129 ATAK harci helikopter élőben is bemutatkozhat. A gép egyik legnagyobb erénye, legalábbis a gyártó szerint, hogy nagyjából harmadannyiba kerül, mint az Apache. A törökök továbbá abban is bíznak, hogy egy marokkói megrendelés további észak-afrikai országok figyelmét is még jobban ráirányítja majd a típusra.

Hamarosan újabb előrelépés fog történni Törökország Sz-400-as Triumf (SA-21 Growler) légvédelmi rendszereinek megszerzése útján. Ugyanis a következő év elején egy nagyjából 100 fős létszámú, török katonákból álló csoport indulhat útnak Oroszország felé, hogy elsajátítsák az új légvédelmi komplexumok kezelését. Az öt hónapos időtartamú oktatást követően 2019 októberétől érkezhetnek majd meg a Sz-400-ok Törökországba. Jelen pillanatban a technológia átadásának mikéntjéről és időpontjáról nincs információ, amint arról sem, hogy milyen rakétákat gyárthatnak majd Törökországban az Sz-400-hoz.

Nigéria három darab kínai/pakisztáni JF-17 Thunder vadászbombázót szerez be. A gépekért 184,3 millió dollárt fizetnek ki a gyártónak. A hírek szerint a gépvásárlás anyagi fedezete banki kölcsönből került előteremtésre.

Szintén újra a tengeren tartózkodik az indiai haditengerészet INS VIKRAMADITYA repülőgép-hordozója, hiszen a május közepe óta zajló karbantartási munkálatait a Kocsin hajógyárban befejezték. Az egykori ADMIRAL GORSKOV-on a festési és egyéb fegyverzeti és elektronikai összetevőket is érintő munkákat végeztek el. A legnagyobb mértékű munka azonban a hajócsavarok tengelyein található 25 csapágyából 16-nak a kicserélése volt a 45000 tonnás, 283 méter hosszú, 60 méter széles hajón.

Sikeresen fejeződött be egy teszt, melynek egyik résztvevője a JDAM, bombatestre szerelhető irányítókészlet volt. A 900 kilogrammos, természetesen robbanótöltet nélküli Mk-62 Quickstrike fenékaknát juttatták el segítségével egy B-52-ről a próba során több 10 kilométeres távolságra. Ez nem más, mint a jól ismert Mk-82-es 227 kilogrammos, vagy az Mk-83-as 454 kilogrammos, illetve az Mk-84-es egytonnás bombák teste, speciálisan hajók ellen nyomásra, hanghullámra, vagy mágneses elváltozásra reagáló detonátorral szerelve.  Az eredeti Mk-62 Quickstrike csak sekély part menti vizekben használható, telepítését eddig csak 500-600 kilométer per órás sebesség mellett maximum 300 méteres magasságból végezhették. Az így már Quickstrike ER jelzést kapó fegyverrel az első próbák még 2015-ben kezdődtek el és ezek során bebizonyosodott, hogy 50-70 kilométeres távolságból is lehetővé vált a fenékaknák telepítése, bár az alkalmazhatóságnál a kisméretű vízmélység továbbra is követelmény.

További érdekesség, hogy a JDAM irányítókészletbe szerelt inerciális navigációs rendszerrel is kellően pontosan végrehajtható volt az aknatelepítés, ez a feladat nem igényli a pontosabb, de zavarható műholdas helymeghatározást. A távolra történő aknatelepítés szükségességét a Kínában és Oroszországban megjelenő nagy hatótávolságú légvédelmi rendszerek hívták életre. Igaz a 200-300 kilométeres hatótávolságú légvédelmi komplexumok esetében az 50-70 kilométeres távolság még nem elégséges a part menti vizek elaknásításához, azonban ez csak az első lépés volt. A továbbiakban a nagyobb hatótávolságú JASSM és JASSM ER rendszerek összetevői is felbukkanhatnak majd a fenékaknákra szerelve.

Ezen a héten két újabb olyan csőszakaszokról érkeztek hírek, melyek ellenőrzését végre kell majd hajtani minden Lockheed Martin F-35-ös vadászbombázón. Az eddigi információk alapján ez az ellenőrzés nem fogja igényelni a hajtómű kiszerelését és gépenként mindössze 24-48 órás kiesést jelenthet majd a repülési programokból. Lehetőség van arra is, hogy a napi üzemeltetési előírás kibővítését követően az elkövetkező időszakban majd többször is ellenőrizni kell az üzemanyagot szállító vezetékeket a típuson.

Már kilenc hónapja nem került megemlítésre Brazília tengeralattjáró-programja, így most az év vége felé közeledve következzen erről is jöjjön néhány sor. Várhatólag december 14-én kerül majd vízre az első, a francia SCORPENE-osztály tervei alapján megépített tengeralattjáró. A dízel-elektromos egység az S-BR1 jelzést viseli, neve RIACHUELO, hadrendi jelzése S40-es. Másik három testvérhajója az S-BR2-es (HUMAITA S41), az S-BR3-as (TONELERO S42), és az S-BR4-es (ANGO STURA S43) 18 hónapos időközzel fog majd vízrebocsátásra kerülni.  A nukleáris maghajtással készülő egység elkészülte 2028-ra várható.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

CASA C-101EB Aviojet

McDonnell Douglas F-4G Phantom II

Nord N-2501F Noratlas

McDonnell Douglas C-15 Hornet

Hawker Hunter T.68

Sikorsky MH-60R Strikehawk

Eurofighter Typhoon FGR.4

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Alenia Aermacchi M346 Master

Republic F-105D Thunderchief

Transall C-160D

Grumman F-14A Tomcat

British Aerospace Hawk T.2

Sikorsky S-70A-50 Yanshuf 3

AIDC AT-3

McDonnell Douglas TAV-8B Harrier II

AMX International AMX

General Dynamics F-16D Fighting Falcon

Dassault Mirage F1CG

McDonnell F-101B Voodoo

Dassault Mirage 2000EG

Lockheed F-104G Starfighter

A Leonardo Helicopters a napokban hozta nyilvánosságra, hogy Portugália az általuk gyártott AW119Kx „Koala” többcélú, egyhajtóműves helikoptert vásárolja meg.

A Wizz Air, Európa leggyorsabban növekvő légitársasága, Közép- és Kelet-Európa vezető diszkont légitársasága emlékezteti az utazókat, hogy 2018. november 1-jén életbe lép a légitársaság új, átlátható poggyász-szabályzata.

A legfrissebb információk szerint a belga kormány úgy döntött, hogy ötödik generációs F-35-ös harci repülőgépekre cseréli az ország légierejének elavulóban lévő F-16-os flottáját - jelentette 2018. október 22-én a helyi sajtó kormányzati forrásokra hivatkozva.

Az Omaha a D-nap leghosszabb és legvéresebb partszakasza volt, ahol az amerikai hadsereg 1-es és 29-es lövészhadosztályának katonái szálltak partra azzal a feladattal, hogy június 6-án estére harminc kilométer hosszan és tíz kilométer szélességben foglalják el a Vire folyó torkolatától a Gold-partig húzódó területet. 

A partraszállást megelőző éjszaka, a rossz időjárásban végrehajtott bombázás és az azt követő haditengerészeti tüzérségi előkészítés csak minimális károkat okozott a németeknek. Amint az első hullám 36 partraszálló hajóján érkező 1450 katona reggel 6.35-kor elérte a partot, szembe találta magát a németek harcedzett, 352. lövészhadosztályával, amely 1944 májusában érkezett Normandiába a partot védő 716. hadosztály megerősítésére. A partraszálló gyalogság csak minimális páncélos támogatást kapott, mert két harckocsi zászlóalj 112 harckocsija közül csak 58 ért partot az Omahán és röviddel később 14 már kilőve vagy meghibásodva állt a homokban.

Az első órákban a német tűzerő egy cseppet sem gyengült, a 352-esek a part feletti magaslaton lévő bunkerekből és géppuskafészkekből koncentrált tűz alatt tartották a parti sávot. A partraszállók egymást követő hullámai hasonló fogadtatásban részesültek, mint az elsőként érkezők. A katasztrófa képe kezdett körvonalazódni az Omaha-parton. A helyzet délelőtt tíz óra magasságában kezdett változni, amikor az amerikaiak első csoportja kitört az Omaha keleti, Fox elnevezésű szektorában, ahol kevésbé volt heves a német ellenállás. A tengerről folyamatosan érkező katonák közül egyre többen jutottak fel a magaslatra, és támadták meg a német állásokat, amelyekből kora délutánig többet is elfoglaltak.  

A műszakiaknak is sikerült néhány átjárót nyitni lent a parton, így a harckocsik és más járművek időszakosan felfüggesztett partra szállítását újraindították. Késő délutánra már az amerikai csapatok uralták az Omaha-partot, bár a német mesterlövészek továbbra is lőtték az újonnan érkezőket és az evakuálásra váró sebesülteket. Az este folyamán a parti zűrzavar után újraszerveződő inváziós erők első csoportjai elérték a magaslaton húzódó és a partközeli településeket összekötő úthálózat egyes szakaszait. A harcok immár egy kilenc kilométer hosszú és három kilométer széles területen zajlottak.

A vártnál sokkal erősebb német ellenállás miatt az első napra kitűzött célt nem sikerült elérni, de estére 30 ezer amerikai katona szállt partra a közel hat kilométer hosszú Omahán. A tervezett 2400 tonna hadianyagból és felszerelésből csak 100 tonnát sikerült partra szállítani, a veszteség éjfélre elérte a 3000 (más források szerint a 4700) főt.

*

Csak a Csatorna hullámai ostromolják az immár 74 éve békés Omaha-partot.

A Dog Red és Easy Green szektor találkozásánál áll a Bátrak (Les Braves) elnevezésű szobor, amely az Omahán partra szállt katonák emléke előtt tiszteleg. A háromrészes alkotás középső eleme a Felkelés és Szabadság, két oldalsó része a Remény Szárnyai és a Testvériség Szárnyai nevet kapta.

Rossz helyen ért partot 1942. szeptember 12-én az Aquatint műveletben résztvevő tíz brit kommandós és francia társuk. A partraszálló csoportra egy német járőr nyitott géppuskatüzet. Az akciót öten élték túl – fogságban. A halottak között volt a parancsnok, a 34 éves Gustavus Henry March-Phillips is.

Az emléktábla az egykori Dog Red szektorban van, a parti sáv hullámtörőjén, ahol a színes ruhás úr nézi éppen.

Rálátás az Easy Red szektorra. Ebből a magasságból tarthatták tűz alatt a németek a partraszállókat.

A számtalan emlékmű egyike a 6. különleges műszaki dandáré az Omaha-part közelében.

*

Colleville-sur-Mer közelében van az Omaha-part múzeumainak egyike, az Overlord Museum. Alapítója Michel Leloup volt, aki 15 évesen volt szemtanúja a Normandiában zajló műveleteknek. Néhány évvel később a fafeldolgozó iparban kezdett dolgozni. Vállalkozásához számos hátrahagyott katonai járművet használt. 1970-ben talált egy olyan Sd.Kfz. 251-es féllánctalpas német járművet, amellyel megegyezőt valaha ő is használt a fakitermelésnél. Megvásárolta és ezzel egy négy évtizedes gyűjtőmunka kezdődött. Gyűjteményének egy részét egy volt sajtüzemből kialakított múzeumban állította ki Falaise-ben, de volt egy nagyszabású terve is: egy olyan múzeum, ahol a teljes gyűjteményt bemutathatja. Sajnos ezt már nem érhette meg, 2011-ben elhunyt. Ekkor már zajlottak a földmunkák az Omaha-part közelében vásárolt telken, ahol az új kiállítóhelyet tervezték létrehozni. A normandiai partraszállás fedőnevét viselő múzeum végül 2013-ban nyílt meg. Az 1400 négyzetméteres, ablaktalan, meglehetősen zsúfolt kiállítási területen többnyire diorámákba rendezve láthatóak a járművek és az egyenruhába öltöztetett bábuk.

Az ellenállók már a konyhában vannak. Karszalagjukat a francia trikolor színei és az ellenállás jelképe, a lotaringiai kereszt díszítik.

A tetőszerkezetről egy inváziós csíkokkal festett egymotoros brit kisgép, a Taylorcraft Auster lóg a látogatók fölé. A típust a Royal Air Force használta futár-összekötő feladatokra.

A sípoló katonai rendész (MP) és a haditengerészet jelzőpisztolyt tartó embere mögött egy hatkerekű, kétéltű DUKW jármű áll. A gyártó General Motors jelzésrendszerében ez az 1942-es gyártási évre (D), a többcélú felhasználásra (U), az összkerékhajtásra (K), és a dupla hátsó tengelyre (W) utal. Két és fél tonna terhet vagy 24 katonát szállíthatott.

A DUKW, egy MP és egy Harley-Davidson WLA 45-ös.

Az 1. lövészhadosztály (Big Red One) partraszálló katonái egy Sherman mellett a normadiai homokban. A diorámában - a háttérben -  egy elesett katonát is elhelyeztek.

Hordágyon visznek be egy sebesült katonát az egyik Higgins-féle LCVP (Landing Craft Vehicle Personnel) partraszálló hajóba. A fedélzeten több sebesült is várja, hogy evakuálják őket az Omaháról.

Kanadai katonák és CMP (Canadian Military Pattern) teherautójuk. A kocsit a Chevrolet és a Ford is gyártotta Kanadában.

Az amerikai hadsereg féllánctalpas M3A1-esének többféle változata is volt, de többnyire személyszállításra használták.

88 mm-es Flak 36-os ágyú. Mint a neve is mutatja, alapvetően légvédelmi fegyver volt (Fliegerabwehrkanone), de a németek eredményesen használták földi célpontok, például harckocsik ellen is.

Német tábori csendőr (Feldgendarmerie) egy féllánctalpas Sd. Kfz. 250-es előtt. 

A 16 tonna teherbírású állványdarut a Párduc és Tigris harckocsikon végzett tábori karbantartáshoz használták. Nyolc szerelő fél óra alatt állíthatta fel a darut, amelyet összecsukott állapotban a féllánctalpas Sd. Kfz. 9 Famo jármű vontatott.

A második gyártási szériából származó (Ausf. A) lánctalp nélküli, sérült Párduc a tábori javítóhelyen.

A Famo-val elsősorban tüzérségi eszközöket és meghibásodott harckocsikat vontattak a németek. Egy Tigris vagy Párduc megmozdításához két ilyen féllánctalpas kellett. A kiállított járművet egy útépítő cégnél találták, ahol éppen arra várt, hogy bulldózer legyen belőle. Hétéves munka eredménye, hogy ilyen szép állapotban lehetett kiállítani.

1944 augusztusában a kanadai 2. lövészhadosztály közeledtét látva hagyták ott Falaise közelében a németek ezt az Sd.Kfz. 3b Maultier féllánctalpast. Nevéhez méltóan a Maultier (Öszvér) két tonnáig mindent szállított.

Kanadai katonák - a jobb oldali a jellegzetes Mark III-as "teknős" sisakban - az elhagyott német jármű mellett. A Maultiert a hetvenes évek elején, egy almabor gyártónál találták, aki almát szállított az egykori katonai járművel.

Egészségügyi német katonák a tábori kórháznál.

A Panzer IV-es mellett Wehrmacht harckocsizó tisztek állnak. A sapkák, a váll-lapok és a parolik szegélye rózsaszín. Fogságba eséskor előfordult, hogy a parolin lévő halálfej miatt SS harckocsizóknak nézték őket és rövid úton végeztek velük. 

Ami az amerikaiaknak a Willys Jeep volt, az a németeknek a Kübelwagen. Nem terepjáró, de jó terepjáró képességgel rendelkező, kétkerék meghajtású kocsi volt. Az előtte álló BMW R75-ös oldalkocsis motor sajnos lemaradt a képről.

*

A kisebb eszközöket, jelvényeket, felszereléseket, egyenruhákat és a háborús évek mindennapjaira jellemző tárgyakat számtalan kisebb-nagyobb tárlóban állították ki.

*

A múzeumot körbeölelő parkban négy járművet állítottak ki, egy harckocsit, egy páncélvadászt, egy önjáró löveget és egy műszaki mentőt.

A 76 mm-es ágyúval felszerelt Sherman. A legismertebb második világháborús harckocsi öntött testű változatából valamivel több mint hatezret gyártottak.

A Sherman alvázra épített M10-es páncélvadász is 76 mm-es ágyút kapott. A gránátoktól és a repeszektől fentről semmi nem védte a személyzetet, tornya nyitott volt.

A brit ágyúval felszerelt kanadai önjáró löveg, a Sexton. Fő fegyverének javadalmazása 112 db 25 fontos (11,25 kg-os, 87,6 mm-es) lőszer volt. Hatfős személyzete ezen kívül két Bren géppuskával harcolhatott.

A Sherman M32B1 jelzésű műszaki mentő változatáról már sok minden hiányzik, például a jellegzetes forgatható daru is. A harci sérülés vagy műszaki meghibásodás miatt mozgásképtelenné vált harckocsik vontatására, harctéri javítására használt járműből a harckocsi zászlóaljakhoz öt darab, az önjáró tüzérségi zászlóaljakhoz két darab volt beosztva.

A műszaki mentő 81 mm-es aknavetőjéből füstgránátokat lőhettek ki, hogy annak füstje fedezze a harctéri „autómentőket”. Az M32B1 kezelői két géppuskával is védhették magukat, de sokszor ezek sem segítettek. A Shoot Six Bits nevű jármű jobb oldalán megmaradtak a – szerencsére nem végzetes - találat nyomai.

A műszaki mentőt egy Bailey-hídon állították ki egy kis mesterséges vízfelület felett. A szövetségesek több mint ezer darabot használtak az ilyen hidakból, amely nevét tervezője, a brit mérnök, Donald Bailey után kapta. A múzeum melletti hidat brit műszakiak állították össze az Orne folyó felett. A háború után a Noireau folyóhoz szállították át, ahol hatvan évig, 2004-ig szolgálta a közlekedést.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Október másodikán Dzsamál Hasogdzsi, rendszerkritikus szaúdi újságíró bement egy házasságához szükséges dokumentumot megszerezni Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusára, az épületet élve viszont már nem hagyta el. A török hatóságok szerint Hasogdzsit brutális módon meggyilkolhatták, ezt az állítást Szaúd-Arábia egészen október huszadikáig tagadta. A The Washington Post újságírójának ügye még sokat ronthat a királyság nyugati országokkal való kapcsolatain.

Korábban Szaúd-Arábia tagadta, hogy bármi köze lenne Hasogdzsi eltűnéséhez, szerintük elhagyta az épületet. Ezt sehogy nem tudták bizonyítani, a környező kamerák felvételei pedig egyértelműen cáfolták állításukat. Az október huszadikai szaúdi álláspont szerint Hasogdzsi a konzulátuson lévő emberek egy csoportjával való dulakodásban veszítette életét. Kérdéses, hogy ezt mennyire tartják az arab ország szövetségesei hihetőnek. Ha Törökország eddigi állításai igazak, akkor az a döntés, hogy feltárják az igazságot, és nem hagyják annyiban az ügyet, azzal járhat, hogy további hiteles részletek esetén a nyugati országok bizonyos szankciókat hozhatnak Szaúd-Arábiával szemben.

A szaúdi fővárosban, Rijádban október 23-tól 25-ig egy nagyszabású üzleti konferenciát (Future Investment Initiative) kívántak megrendezni, mintegy 140 szervezet 150 előadójával. A Hasogdzsi eset miatt azonban rengetegen mégsem fognak rajta részt venni. Kihagyja a „sivatagi Davos” néven emlegetett eseményt például Steven Mnuchin, amerikai pénzügyminiszter, Christine Lagarde, az IMF vezetője és Jim Yong Kim, a Világbank elnöke is.

A csúcs házigazdája Mohamed bin Szalmán trónörökös lesz. A koronaherceg terve a királyság megreformálása társadalmi és gazdasági téren egyaránt. A konferencia nyugati résztvevők általi bojkottálása azt is előre jelezheti a királyság számára, hogy a növekvő politikai kockázatok, és elszigetelődés miatt az elkövetkezendő évtized modernizációs törekvései is veszélybe sodródhatnak. A külföldi vállalatokat elriasztó történések megállíthatják a gazdáság diverzifikációját, így az továbbra is nagyrészt az olajexporton alapulna.

Szaúd-Arábia az Egyesült Államok egyik legfőbb szövetségese a Közel-Keleten. Irán térségbeli riválisaként, az amerikaiak Iránnal szembeni egyensúlyként tekinthetnek az arab monarchiára. Súlyukat az is jelzi, hogy Donald Trump első külföldi útja hozzájuk vezetett, és bejelentettek egy 110 milliárd dolláros fegyvereladási megállapodást.

Az Egyesült Államok elnökének bár szoros kapcsolatai vannak a szaúdi vezetéssel, október 11-én mégis kemény büntetést ígért az esetben, ha beigazolódik, hogy az uralkodócsaládnak köze van a gyilkossághoz.

Szaúd-Arábia az esetleges büntetőeszközökre gazdasági válaszcsapásokkal reagálhatna. Az kétségtelen, hogy a világgazdaságban meghatározó szerepet tölt be az arab ország, viszont az nem valószínű, hogy fenyegetései beválnának, és akár egy nagyobb olajválságot is tudna okozni. Egyrészt az Egyesült Államokban lezajlott palaolaj forradalom miatt, másrészt pedig nem lenne érdeke a többi jelentős kőolajtermelő és -exportáló országnak követni a szaúdi szankciós olajpolitikát.

Donald Trump október 15-én a szaúdi királlyal, Szalmán bin Abdel-Azízzal, majd október 16-án Mohamed bin Szalmán koronaherceggel beszélt. A két telefonbeszélgetés után már teljesen más hangon nyilatkozott, mint korábban. Valószínűleg az elnök a kivárást választotta, és nem kívánt tovább ártani a kétoldalú kapcsolatoknak.

Az amerikai elnök attól tart, hogy ha a fegyvereladási megállapodás felmondaná, a szaúdiak konkurens orosz és kínai fegyvereket vásárolnának. Ez az elképzelése nem alaptalan, hiszen tavaly ősszel Szaúd-Arábia és Oroszország már aláírt egy fegyvervásárlási szándéknyilatkozatot 3 milliárd dollár értékben.

Az előző év májusában létrejött 110 milliárd dollár értékű fegyvereladási megállapodás amúgy sem biztos, hogy teljes egészében valóra válik, eddig a fegyvereladások értékében mindössze kicsivel több, mint a tizede valósult csupán meg.

Az amerikai védelmi iparban több tízezer munkahely szűnhetne meg, hiszen a szaúdi kormányzattal kötött megállapodás rendkívül széleskörű: 4 fregattot, 115 M1A2S Abrams tankot, Patriot légvédelmi rakétákat, THAAD rakétavédelmi rendszert, és 198 helikoptert vásárolnának.

A nyugati országok közül Egyesült Államok mellett az Egyesült Királyság, Franciaország, Spanyolország, Svájc, Olaszország, Kanada és Svédország is exportált fegyvert Szaúd-Arábiába az elmúlt években. A királyságnak szállított fegyvereket jemeni konfliktusban közvetlenül érintett ország számos incidense miatt (például civilek többszöri lebombázása) már eddig is sok bírálat érte. Elképzelhető, hogy a Hasogdzsi-ügy következtében egyes nyugati országok fel fogják függeszteni a fegyverexportot.

Az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország egy olyan vizsgálatot szeretne, amely hihető, és a „lehető legnagyobb komolysággal” kezeli a helyzetet. Továbbá a szaúdi kormányzattól „teljes és részletes választ” várnak el.

Olaszországban a Eurofighter Typhoon repülőgépek október 10-én értek el az összesített 100000 repült órát. A közös angol, német, spanyol és olasz fejlesztésű vadászbombázó 14 éve szeli az itáliai félsziget feletti levegőt.

Németországban a haditengerészet hivatalosan is elkezdte keresni a Westland Sea Lynx Mk.88A tengerészeti helikopterek utódját. A 21 darab forgószárnyas közül az utolsó 2025-ben került majd kivonásra a hadrendből, így a kiválasztással még időben vannak. A Lockheed Martin és a német Rheinmetall már be is jelentkezett a tenderre, méghozzá a nemzetközi megrendeléseket már számos alkalommal elnyerő MH-60R Seahawk helikopterekkel. Nagy ellenfélként az európai NHIndustries által gyártott és a flottánál már kutató-mentő feladatkörben megrendelésre került NH90 Sea Lion tengeralattjárók és hajók elleni harcra felkészített változata jöhet szóba.

A Sea Lion a német haditengerészet részére készülő NH90 NFH (NATO Fregatt Helikopter) variáns neve, de a változtatások leginkább csak a kommunikációs és a navigációs rendszereket érintik. Az 1,4 milliárd eurós értékben beszerzésre kerülő 18 darab forgószárnyas 2019 és 2022 között érkezik majd a Nordholz haditengerészeti légibázisra. A gépek nem csak a Westland Mk.41 Sea King gépek utódjai lesznek, így a harci kutató-mentő feladatok mellett a szállítási, a különleges erőkkel közösen végrehajtott feladatokhoz szükségeseket és az egészségügyi kiürítési képességeket is biztosítania kell a gyártónak. A 18-24 darabos megrendelést elnyerő 2020-2021 körül számíthat a szerződés aláírására, míg a kiválasztott gépek közül az elsők 2023-ban lépnének szolgálatba és 2025-től már teljes körűen hadrafoghatónak kell lenniük.

Meglepő módon kerülhet veszélybe a Bundeswehr új gépkarabélyának kiválasztása. Németországban ugyan már bő egy éve eldöntött tény lett az 1996-ben szolgálatba állított G36-os gépkarabélyok lecserélése. Ugyanis a harcoló csapatok részéről több észrevétel is érkezett a fegyverek magas hőmérsékleti viszonyok közötti nem megfelelő pontosságáról. A G3-as utódjának szánt G36, melynek hibáinak felderítésére három évvel ezelőtt külsős szakemberek is segítségül hívtak, tehát a tervezettnél rövidebb ideig marad német szolgálatban. A gépkarabély 2020-tól kerülhetne majd lecserélésre a Bundeswehrnél, ugyanis az észrevételek valósnak bizonyultak. A kérdés már csak az, hogy mire? Németország legnagyobb kézi lőfegyver gyártója, a G36-ot is megalkotó Heckler & Koch szerint, az ideális választás a HK433-os gépkarabély család, mely szintén az ő termékük.

A 167000 lőfegyver (ugyanis ennyi G36 van a német haderő használatában) lecserélését célzó megrendelés elnyeréséért állítólag versenybe szállt a Sig Sauer és Rheinmetall (az utóbbi együttműködik az osztrák Steyr Mannlicher-el) is. A HK433-os gépkarabély család egyébként világ számos hadereje által elismert és igen nagyra tartott HK416-os továbbfejlesztésnek tekinthető, de számos megoldást a G36-tól vettek át, illetve van, amit a tapasztalatok alapján finomítottak is. A német hadsereg igényeit messze szem előtt tartó kialakítása mellett a HK433-as további előnye lehet, az igen széles skálán választható csőhossz, mely akár 280, 318, 368, 421, 480, és 503 milliméteres is lehet.

Mindez azonban nem hatotta meg a Német Védelmi Minisztérium Közbeszerzési Hivatalában (BAAINBw) azon személyeket, akik a beérkezett pályázatokat - melyek beküldőinek névsorát eddig nem hozták nyilvánosságra - tanulmányozták és összevetették. Véleményük szerint a pályázók által bemutatott lőfegyverek egyike sem felelt meg a hadsereg által elvárt kritériumoknak. Érdekes módon a gyártók csak az 5,56 milliméteres lőszert tüzelő fegyvereiket ajánlották, míg a hadsereg szeretne egy 7,62 milliméteres puskalőszerrel működő változatot is beszerezni. A gyártók számára még a következő év februárjáig van lehetőségük a német igényeket kielégítő lőfegyverek bemutatására. Amennyiben ekkor sem sikerül a kiválasztást megejteni, akkor egy új beszerzési eljárását kell elindítani.

Hollandiában nem tervezik tovább csökkenteni az ország páncélos erőit, sőt a megtartásukat és korszerűsítésüket támogatják. Éppen ezért a PzH2000NL önjáró tarackok és a CV9035NL gyalogsági harcjárművek 2039-ig fognak hadrendben maradni. A tarackok esetében az elektronikai korszerűsítés mellett módosítják a szellőzőrendszert, a töltőrendszert, megerősítik a páncélvédelmet és új éjjellátók is megvásárlásra fognak kerülni. A német segítséggel megvalósuló korszerűsítés 2020-tól veszi kezdetét és maximum 100 millió euróba fog kerülni. A 2009-től megkezdett és a 2012-ben befejezett szállításoknak köszönhetően 184 darabos mennyiségben szolgálatba állított BAE Systems CV9035NL gyalogsági harcjárművekből került kivonásra szám szerint 44 darab, már 2013-ban. A 35 milliméteres Bushmaster III-as gépágyúkkal felszerelt járművekre Észtország személyében találtak új tulajdonost. Az eladást megúszó páncélosok modernizálási programja 2022-ben kezdődik majd és egyaránt érinti a védelmet, a tűzerőt, a mozgékonyságot. A 2026-ban befejeződő és 1 milliárd eurót felemésztő munkálatokba szeretnének minél több helyi vállalatot bevonni.

Új gépágyú lőszert fejlesztett ki a Nammo az amerikai haditengerészettel együttműködve. A 30 milliméteres lövedék jelenti itt az igazi újdonságot, hiszen kialakításának köszönhetően a vízbe érkezve sem változik meg a haladási iránya és veszít lendületéből, mint ahogy ez a hagyományos lövedékeknél bekövetkezik. A Swimmer nevet viselő APFSDS-T MK 258 Mod 1-es jelzésű űrméret alatti nyíllövedék a szuperkavitáció elvét hasznosítja, így lehetővé téve a vízfelszín alatti célpontok eltalálását is. Alkalmazhatósága sokrétű lesz, hiszen aknák, torpedók, kisméretű felszín alatti járművek ellen egyaránt bevethető lesz majd hajók, kikötők és hidak védelmében.

Megérkezett Lettországba az utolsó darab Ausztriától megvásárolt M109A5Oe önjáró tarack is. Ausztria még 1995 elején kötött szerződést az Egyesült Államokkal az M109-es beszerzéséről. Az akkori 48,6 millió dolláros kiadást még tovább növelte a későbbi átalakítások költsége, aminek köszönhetően félautomata töltőrendszer, inerciális navigációs rendszer, Svájcból származó elektromos rendszerek és a fejlettebb M109A6 Paladin-ból származó egyéb összetevő került beépítésre a járművekbe. 2017 áprilisában született meg a két ország között a megállapodás a tüzérségi eszközök eladásáról, ami összesen 47 darabot érintett. Az első 39 példán már tavaly október elején megérkezett új tulajdonosához. Ezek hadrendbe állításával egy olyan eszközt kaptak a lettek, amelyik a tüzelőállás elfoglalásától számított 1 percen belül kész a tűzkiváltásra, majd az utolsó lövés leadása után fél perccel már el is hagyta a tüzelőállását.

Nagy volt a jövés-menés Nagy-Britannia QUEEN ELIZABETH (R 08) nevet viselő repülőgép-hordozóján az elmúlt héten. Az USA partjai közelébe hajókázó egység fedélzetére első alkalommal szállt le a tengerészgyalogság MV-22B Osprey billenőrotoros repülőgépe a VMM-264 Black Knights század színeiben. Egy nappal előbb, de szintén sikeresen landolt első alkalommal a Sikorsky MH-53E Sea Dragon nehézhelikopter, melynek elsődleges feladata az aknamentesítés. A 33 tonnás forgószárnyast a HM-15 Blackhawks század hajózói irányították. Ugyancsak 13-án ért fedélzetet az FB-04-es F-35B Lightning II-es rövid kifutásos leszállást alkalmazva, Peter 'Wizzer' Wilson, a BAE Systems tesztpilótájával a katapultülésben. Az első ilyen módon végzett landolást a valóságot messze megelőzően a szimulátorban már több mint 2000 alkalommal hajtották végre. A rövid kifutásos leszállás lehetőséget ad a nagyobb tömegű fegyverzettel, vagy el nem használt üzemanyaggal való visszatérésre is.

Veszélyt a repülőgép előrehaladása jelenti, hiszen a gépnek saját fékberendezésére támaszkodva kell ezen leszállási módszert választva megállni a fedélzet széle, vagy más repülőeszköz előtt. Jelen pillanatban csak a brit repülőgép-hordozókon települő F-35B-k esetében van szó arról, hogy a rövid kifutásos leszállási módot alkalmazzák, a hordozó fedélzetének méreteinek köszönhetően. Sőt a későbbiekben a Lightning II-ek gyakorlóváltozatú GBU-12 Paveway II irányított bombákkal is felszálltak és sikeresen le is dobták ezek a kijelölt célpontokra. Ezen repülések lebonyolítását nem befolyásolta jelentősen a típusra kiszabott repülési tilalom, hiszen az üzemanyagcsövek átvizsgálásával hamar végeztek, akárcsak a több F-35-ös esetében

Portugália öt Leonardo Helicopters AW119Kx könnyűhelikoptert szerez be. A 23 millió dolláros szerződésben további két forgószárnyas is szerepel opcióként. A Garmin G1000HTM pilótafülkével ellátott AW119Kx gépekkel elsősorban a pilótaképzést szeretnék korszerűbbé tenni. Erre szükség is lesz, hiszen a jelenleg ebben a feladatkörben (is) 1963 óta alkalmazott nyolc Aérospatiale SA316 Alouette III generációs lemaradásban van az AW101 és a Super Lynx Mk.95 típusokhoz képest. Az új helikopterek feladatai lesznek még az oktatáson felül a futár-és szállítórepülések végrehajtása, rövidtávú tengeri kutató-mentő, valamint tűzoltási feladtok ellátása. Az AW119Kx könnyűhelikopterek 2018 végétől 2020-ig kerülnek majd leszállításra.

Jelentős késésben van Dél-Afrikai Nemzeti Védelmi Erők részére készülő Patria AMV 8x8 lövészpáncélosok programja. A helyeik által Badger nevet kapó páncélosból az eredetileg tervezet 238 darab helyett 244-et állítanának szolgálatba a 2013-as terveknek megfelelően. Csakhogy a helyi fővállalkozó, a Denel szeszélyes pénzügyi helyzete jelentősen hozzájárult a programban tapasztalt késedelmekhez, a beszállító lánc is akadozik, valamint felmerültek technikai jellegű problémák is. Mindezek együttesen ezen év közepére már 32 hónapos csúszást eredményeztek. A szerződésben foglalt gyártási rész 70%-át igénylő technológia átadása a finnek részéről megtörtént, de a fent említetteknek köszönhetően eddig csak 15 páncéltest készült el, míg ezekhez mindösszesen 4 torony került legyártásra Dél-Afrikában. A helyi fejlesztésben megvalósuló 60 milliméteres aknavető hordozó, az Ingwe irányított páncéltörő rakétával felfegyverzett rakétás páncélvadász, valamint a műszaki-mentő változat a fejlesztés végső fázisában tartózkodnak.

India megrendelte Oroszországtól az Sz-400 Triumf (SA-21 Growler) légvédelmi komplexumokat. Az 5,6 milliárd dolláros beszerzés, ami öt ezred átfegyverzéséhez elegendő légvédelmi rendszert jelent, igen hamar elkezdődik, hiszen az elsők mindössze két éven belül átadásra fognak kerülni. Jelenleg még nem tudni az indiai Sz-400-ok milyen rakétákkal lesznek ellátva, megkapják, megkaphatják-e a legújabb 380-400 kilométeres hatótávolságúakat.

Kínai hivatalos médiában megjelent felvételek alapján pótpáncélzattal látták el a CAIC Z-10-es harci helikoptert. A képek alapján a plusz védelmet a tandem pilótafülkék két oldalán, valamint alján, illetve a hajtóművek környékén helyezték el. Mivel a Z-10 hajtóműveinek teljesítménye a helikopter tömegéhez képest nem tenné lehetővé jelentősebb védelmet biztosító fém, vagy kevlár páncélzat felszerelését, ezért többek szerint csak egy megoldás jöhet szóba. Ez pedig a grafénból készült páncélzat, ami mintegy 200-szor erősebb az acélnál. A grafén páncélzat Kínában történő előállításáról 2016-ban számoltak be kínai források. Jelenleg még nem tudni, hogy a filmen látott gépen kívül mennyi Z-10-es harci helikopter került ellátásra a pótpáncélzattal.

Befejezvén a gyári teszteket sorozatgyártásra késznek minősítették a Harbin Aircraft Industry Group Z-19E Black Whirlwind (Fekete Forgószél) harci helikopterét. A 4250 kilogrammos felszállótömegű, csőlégfarokrotoros szerkezet első repülését 2017 májusában hajtotta végre. A beépített tűzfegyvert nélkülöző Z-19E a hírek szerint eredetileg is exportra került kifejlesztésre. A májusban kezdődött próbák során meg nem megnevezett légi célok elleni rakétákkal, irányított és nem irányított rakétákkal folytattak le sikeres lövészeteket a Z-19E-ről.

Delfin Lorenzana, Fülöp-szigetek védelmi minisztere egy interjúban elmondta, a beérkezett ajánlatok közül a svéd Saab JAS39 Gripen-re vonatkozó volt az, amelyik elnyerte a döntéshozók tetszését. A 2005-ben kivonásra került Northrop F-5A/B vadászgépek késői utódjának kiválasztásában nagy szerepet játszott az, hogy az amerikaiak F-16-ra szóló ajánlatuk nagyobb összeget igényel, mint a svédeké és nem nyújt annyival többet, hogy megérné azt választani. Éppen ezért valószínűsíthető, hogy Manila a Gripen-ek megrendelését jelentheti majd be hivatalosan.

Megkezdték Atlas Cheetah típusátképzésüket a Draken International pilótái. Az amerikai székhelyű vállalat ezekből a Dél-Afrikában előállított gépekből ugyanis 12-t, kilenc együléses C és a három kétüléses D példányt vásárolt meg a 2017-es év végén. A repülőszemélyzetek valósághű kiképzésében nagy múlttal és igen tekintélyes gépállománnyal (Douglas A-4K Skyhawk és Aero Vodochody L-159E) rendelkező vállalkozás szintén a tavalyi évben állapodott meg Spanyolországgal 22 Dassault Mirage F1M vadászbombázó és kétüléses gyakorló F1B variáns megvásárlásáról. A gépek 2013-ban kerültek kivonásra, azóta az albacetei bázison voltak tárolva. Ugyancsak tavaly a szintén ezen a téren mozgó ATAC (Airborne Tactical Advantage Company) vásárolt meg 63 darab Dassault Mirage F1 vadászgépet Franciaországtól, amelyeket 2014-ben vonták ki az aktív szolgálatból.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

McDonnell Douglas F/A-18A+ Hornet

Szuhoj Szu-24MR Fencer

McDonnell Douglas F-4E Phantom II

Mitsubishi F-2B

McDonnell Douglas AV-8B Harrier II

Tupoljev Tu-22M3 Backfire

Northrop F-5N Tiger II

Eurofighter EF-2000 Typhoon T

McDonnell Douglas TAV-8B Harrier II

Dassault Mirage 2000-5EG

Westland Apache AH.1

Dassault Rafale C

Gulfstream Aerospace G-550-CAEW

Tupoljev Tu-142MK-E

McDonnell Douglas TA-4J Skyhawk

Sepecat Jaguar GR.1A

North American F-100D Super Sabre

Szuhoj Szu-25UB Frogfoot

Republic F-105D Thunderchief

Mil Mi-24V

McDonnell Douglas F-4D Phantom II

Airbus A400M

Vought RF-8G Crusader

NHI NH90TTH

General Dynamics F-111E Aardvark

Helyi hírforrások számoltak be a napokban arról - idézve a védelmi miniszter, Delfin Lorenzana szavait - hogy Fülöp-szigetek légiereje számára a Gripen lenne a legjobb választás, figyelembe véve a repülőgép árát és képességeit.

Kedves hallgatók! Eddigi hagyományainkkal ismét szakítva podcastunk 40. adásában nem hadtörténelemről vagy biztonságpolitikáról, hanem ezek médiaábrázolásáról folyt a beszélgetés. A Krieg der Träume (ill. Clash of Futures) c. közelmúltbeli TV-sorozatot véleményeztük, melynek általános témája a két világháború közötti korszak. Az adás letölthető innen, a korábbi adások pedig innen. A sorozat epizódjai ideiglenesen megtekinthetőek az ARTE csatorna honlapján. Jó szórakozást!

[...] Bővebben!

2004. június 9-én este egy nagy erejű vihar vonult át Budapest déli részén. Érintette a budaörsi repülőteret is, ahol komoly károkat okozott: a nyűgöző köteleket eltépve a hátára fordított egy Z-37 Cmelak vontatógépet, az oldalára döntött egy Ka-26-os helikoptert, és az ugyancsak a szabadban álló Ka-32-es helikopterek egyikének csapta a T-Mobile léghajóját. Szerencsére csak a gépekben esett kár, emberek testi épségében nem. A sérült gépeket másnap, június 10-én délelőtt állították talpra az érintett cégek emberei. 

Itt még épségben látható a léghajó, amely a vihar miatt gyakorlatilag megsemmisült. 

Felborult Kamov, összekócolt forgószárny-lapátokkal.

A lapátok leszerelése után, daru híján földmunkagépekkel állították talpra a helikoptert.

*

A HA-MGR lajstromjelű Cmelaknak nem maradt ép része, javíthatatlan lett, selejtezni kellett. Az 1972-es gyártású gép összesen 9215 órát repült és 75432 felszállást teljesített.

* * *

Fotó: Szórád Tamás