Biztonságpolitika

Idén októberben benyújtotta ajánlatát a ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) Norvégia és Németország közös tengeralattjáró beszerzési pályázatára.  Az ajánlat közös értékelése megkezdődött és amennyiben megfelel az elvárásoknak, úgy a 2019-es évben a szerződés aláírásra fog kerülni.  Az ajánlatban a Type 212CD (Common Design) jelzésű felszín alatti egységek hat példánya szerepel. Ezekből kettő kerülne német, négy pedig norvég tulajdonba. A német és olasz szolgálatban már megtalálható régebbi Type 212-től ezek korszerűbb rendszereikben különböznének, így hatótávolságuk, sebességük, járőrözési idejük is megnövekedett az elődökhöz képest.

Első alkalommal indították be, a még csak az Edinburgh melletti Rosyth dokkjában álló második QUEEN ELIZABETH-osztályú repülőgép-hordozó, a PRINCE OF WALES dízelgenerátorait. A hajótest belső részében sok más mellett négy Wärtsilä dízelgenerátor is megtalálható, amelyek mindegyike képes több mint 11 megawatt teljesítmény előállítására. Egy ilyen 65000 tonnás hajó energiaigényét jól szemlélteti, hogy mindez a teljesítmény csak 40%-a annak, amire szükség lehet, hiszen a Rolls-Royce MT30 (Marine Turbine) gázturbinák felelősek a többi 60% előállításáért.

Oroszországban a United Engine Corporation (UEC) kifejlesztett egy erősebb hajtóművet a Mil Mi-28NM Night Hunter harci helikopterek számára. A VK-2500-as alapváltozathoz képest a VK-2500P teljesítménye 2700 LE-ről 2800 LE-re emelkedett vészhelyzeti üzemmódban és 2400 LE helyett, immáron 2500 LE áll rendelkezésre a normál körülmények közötti repülési feladatok végrehajtására. További előrelépés, hogy a VK-2500P élettartama az eddigi üzemidő harmadával megemelkedett. Az új VK-2500P erőforrások gyártására a Klimov gyár felkészült, az ezt megelőző próbák végrehajtására az egyik Mi-28NM prototípus lett kiszemelve.

Voronyezsben elkészült az Iljusin Il-112V katonai teherszállító repülőgép első prototípusa. A 25,15 méter hosszú, 8,89 méter magas és 27,6 méteres szárnyfesztávolságú, felsőszárnyas Il-112V mozgatásáról két darab Klimov TV7-11ST turbópropelleres erőforrás gondoskodik, egyenként 3500 lóerőt szolgáltatva. A hatlapátos, AV-112 állandó fordulatszámú légcsavarok által kifejtett vonóerő így 20 tonnás legnagyobb felszállótömeget tesz lehetővé, míg az Antonov An-26-os utódjának terhelhetősége 6 tonna lehet. Az 50 utas, vagy 26 felfegyverzett ejtőernyős szállítására képes gép 3,5 tonnás terhelés mellett 2400 kilométer megtételére lesz képes. A második prototípus is már építés alatt áll, ez azonban sohasem fog felszállni, ugyanis a földi fárasztási próbák résztvevője lesz. Az Orosz Légierő eddig 35 darab Il-112V beszerzési tervéről nyilatkozott, további 27 opcióként szerepel a beszerzési tervekben.

Új aknamentesítő harckocsikat adtak át az orosz szárazföldi erőknek. A BMR-3MA a T-90A harckocsin alapul és az aknamenetesítést a TMT-S aknataposó hengerrel végzi.  A TMT-S nem csak a lánctalpak nyomvonalában végzi el az aknamentesítést, hanem a jármű teljes szélességében. A harckocsi tornyának helyén létesített páncélozott felépítmény a kétfős személyzet mellett még három műszaki feladatokra kiképzett katonának is helyet biztosít. A belső készletek elegendőek mind az 5 fő részére két teljes napig történő élelmezésére és vízellátására.

Törökországi sajtóértesülések szerint a hamarosan gyártásba kerülő Altay harckocsi harmadik gyártási szériája, vagyis az Altay-T3 gyökeresen különbözni fog az elődjeitől. A 2024-ben bemutatkozó Altay-T3 legénysége már csak 3 fő lesz, hiszen a löveget egy töltőautomata fogja kiszolgálni. A torony szerkezete is más lesz, hiszen a személyzet mindhárom tagja az orosz T-14 Armata harckocsihoz hasonlóan a páncéltestben helyezkedik majd el, a torony teljes egészében távirányítású lesz. Az Altay további két változata, a műszaki harckocsi és az aknamentesítő harckocsi egyaránt az első szériás Altay-T1-en (amelyből 40 darab fog elkészülni) kerül majd kifejlesztésére. Pár hete vált véglegessé, hogy az Altay harckocsik gyártásának a jogát a BMC nyerte el, így az első 250 darab harckocsit ők építhetik meg. Persze-persze mondhatják a török harckocsi fejlesztését akár már a kezdetektől, vagyis 2005 óta figyelemmel követők, de ugyan mi fogja hajtani?

A kérdés jogos, hiszen majd másfél éve történt, hogy a török védelmi minisztérium semmissé tette a török Tumosan céggel kötött szerződését, mely az Altay harckocsik motorjáról szólt. Történt ugyanis, hogy a dél-koreai K2-es Black Panther licenc alapján Törökországban épülő Altay harckocsik számára erőforrásokat gyártó, egyébként magántulajdonban lévő Tumosan, a motor előállításához és továbbfejlesztéséhez külföldi partnert keresett. A partner egy osztrák cég, az AVL List lett. A török kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztés során kitalált és megalkotott részek mind török szellemi tulajdont képezzenek, a szerződésben foglalt 200 millió dollár ellenében. Ausztria viszont szertett volna beleszólást a majdani exportra kerülő erőforrások eladásába, ebbe viszont Ankara és a Tumosan egyaránt nem egyezett bele.

A vita végül a felek szakításához vezetett, ami egészen biztosan további csúszást fog okozni az Altay harckocsi programjában, de hogy ez mekkora lesz, azt most még tudni nem lehet. Pár hónappal későbbi hírek szerint a törökök Ukrajnát keresték meg, mint lehetséges motorbeszállítót. A volt szovjet tagköztársaságban már tavaly előtt teszteket végeztek egy, az Altay számára is megfelelőnek tűnő erőforrással. Ezek során bebizonyosodott, hogy még 55 fokos környezeti hőmérséklet esetén is képes az 1500 lóerős teljesítmény leadására a folyadékhűtéses, 6TD sorozatba tartozó, hathengeres, kétütemű kompresszoros motor legújabb változata. Az elsősorban harckocsik erőforrásaként reklámozott erőforrás légszűrőrendszere még sivatagi körülmények között is 99,8% hatékonysági mutatóval képes a levegőben található porszemcsék kiszűrésére. 3, illetve 5 hengeres „kistestvérei” a 3TD, illetve az 5TD jelzést viselik és 280-600, valamint 700 és 1050 lóerő közötti teljesítménykategóriába tartoznak.

A legújabb hírek szerint BMC júniusban megállapodást írt alá az Hadiipari Igazgatósággal (SSB-vel), hogy kifejlesztett egy 1500 lóerős dízelmotort és más rendszereket az Altay tartályokhoz. Persze a motorfejlesztés nem megy egyik napról a másikra így az első 40 darab Altay-T1-es jelzést viselő harckocsiba a német MTU Friedrichshafen GmbH 1500 lóerős motorjait tervezik beszerelni, de amennyiben a németek elzárkóznának az erőforrások eladásától, készen állnak alternatív megoldás felhasználására is. Az első páncélost másfél év múlva készítik el és a következő 210 darab Altay-T1-et készek módosítani az első 40 darabos gyártási széria tapasztalatai alapján felmerült igények szerint.

Ankara a későbbiekben akár 1000-1500 darabot is megvásárolhatnak majd az Altay-ból, hiszen jelentős számú elavult harckocsival rendelkezik a hadsereg. Elég csak megemlíteni a 930-as és az 1370-es darabszámban rendszeresített M-60-as és M-48-as amerikai páncélosokat, de a 382 darab német Leopard 1-es sem mai darab. Néhány modernizáláson átesett régebbi harckocsin (a 2000-es évek közepén az izraeli Israel Military Industries már korszerűsített 169 darab M60-as páncélost a Sabra Mk II csomaggal, majd 700 millió dollárért) kívül csak a 338 Leodard 2-es tekinthető korszerű páncélosnak Törökországban.

Már biztossá vált az is, hogy az Altay-T2-en fog majd bevezetésre kerülni a sikeres teszteket maga mögött tudó, Törökország saját fejlesztésű aktív páncélzata az Akkor Pulat. A rendszert az Aselsan török ​​vállalat és az ország legfőbb tudományos testülete, a Törökországi Tudományos és Technológiai Kutatási Tanács (TÜBİTAK) kifejlesztette ki. Az aktív páncélzat modularitásának köszönhetően többféle páncélos járműre is könnyedén felszerelhető. Ez év elején a török állami forrásokban felbukkant hír igazi érdekessége maga az aktív páncélzat léte, hiszen a török források eddig nem foglalkoztak vele. Ugyanis ez a rendszer valójában az ukrán Zaslon könnyűsúlyú, Zaslon-L változata, amellyel a 2017-es évben fejeződtek be a vizsgálatokat Ukrajnában, majd utána egy gyorsított tesztsorozatot végeznek vele Törökországban is. Az integrációt végző Aselsan már február óta dolgozik a Zaslon-L török páncélosokra történő felszerelésének kidolgozásán.

November 25-én két újabb Lockheed Martin F-35I Adir vadászbombázó érkezett meg Izraelbe. A Nevatim légibázison leszálló géppár még az előző héten kezdte meg a közel-kelet felé vezető útját, ami vélhetőleg időjárási okok miatt húzódott el. Ezekkel együtt így már 14 darab Lightning II-es viseli a Dávid-csillagos felségjelet.

Az Egyesült Államok kormánya november 27-én 10 darab Boeing AH-64E Apache harci helikopter Egyiptomba történő eladásához járul hozzá. A körülbelül 1 milliárd dolláros szerződésben a gépek mellett 24 darab T700-GE-701D hajtómű és 135 Lockheed Martin AGM-114 Hellfire irányított rakéta is megtalálható. Egyiptom az Apache egyik legnagyobb felhasználója, jelenleg 46 AH-64D-t tart hadrendben. Szintén ebben a mennyiségben kerülnek majd rendszeresítésre az orosz Kamov Ka-52-es Alligator harci helikopterek is. Ezekből eddig 32 darabot adtak át. Érdekes lehet, hogy Kairóban a két típust egyformán megrendelték, sőt a Kamov után az AH-64 - mely bár jóval korszerűbb - de újra beszerzésre került. Egyes információk arról szólnak, hogy bizony az Aligátor több sebből is vérzik a Nílus partján. És amiért Washingtonban krokodilkönnyeket hullatnak az éppenséggel az, hogy a konkurens típust hajtómű, avionikai, éjjellátó, valamint navigációs berendezéseket egyaránt étintő gondok sújtják.

Katar a következő év elején már átveheti első Boeing F-15QA vadászbombázóit. A 36 darabos rendelésből az első két, három hónapos időközzel hazaérkező köteléket 6-6 gép fogja alkotni, majd ezek után ugyancsak háromhavonta négy F-15QA fog leszállni a típusnak otthont biztosító Al-Udeid-i légibázison. A teljes rendelési állományt 2023-ra szeretné hadrafoghatóvá tenni a katari vezetés.

További Katarhoz kapcsolódó hír, hogy 215 millió dollár ellenében NASAMS (National Advanced Surface to Air Missile System) légvédelmi rendszert is vásárolnak az USA-tól. Ezt a Kongsberg Defense és a Raytheon által kifejlesztett légvédelmi rendszert rendszeresítette már az Egyesült Államok, Norvégia, Finnország, Spanyolország, Hollandia, Omán, Litvánia és Indonézia is. A katari rendszerhez 40 darab AIM 120C-7 AMRAAM rakétát is beszereznek.

Az Iráni Iszlám Légierő fontolóra veszi a kínai-pakisztáni fejlesztésű JF-17 Thunder vadászbombázók megvásárlását, hogy fokozatosan leváltsa az öregedő F-14A Tomcat és MiG-29 Fulcrum harci repülőgépeit. Teherán már évek óta keresi ezen gépek utódjait, amit egyébként sikeres meg is talált. Az exportpiacon jól ismert orosz Szuhoj Szu-30-as vadászbombázó megrendelését azonban keresztülhúzta az Egyesült Államok és több ipari-gazdasági vezető hatalom akarata, így ez a szerződés nem jöhetett létre. A Szu-30-nál kisebb fegyverterhelésű és hatótávolságú JF-17-es talán megoldás lehet az iráni problémára, de a pakisztáni-amerikai viszony, mely az utóbbi időben javulni látszott lehet, hogy megsínyli majd a típus eladási szándékának komolyra fordulását. Szintén érdekes felvetés, bár a válasz sejthető, hogy a médiában fennen hangoztatott iráni repülőipar miért nem képes a JF-17-el nagyjából hasonló képességű F-5 Tiger II-es klónnal ellátni az ország légierejét? Mindenesetre a gyártóknak nincs félnivalójuk, hiszen a JF-17 iránt újabban érdeklődést mutat Malajzia is.

Megszületett a szerződés, így Nigéria 329 millió dollár ellenében 12 darab A-29 Super Tucano felfegyverzett kiképzőgépet fog kapni. A gyártást nem a fejlesztést végző brazil Embraer, hanem az Egyesült Államokban székelő leányvállalata a Sierra Nevada Corporation fogja végezni. A nigériai gépek törzse alá az AN/AAQ-22F célzótorony kerül majd felszerelésre. A gépek fegyverzete majd egy másik szerződés részeként fog realizálódni. Nigéria az A-29 Super Tucano gépeket 2024 végéig meg fogja kapni.

Pakisztánban a hadsereg próbáit megfelelően teljesítő kínai eredetű VT-4-es harckocsi legújabb továbbfejlesztéséből rendszeresítenének nagyobb mennyiséget. Az Al-Khalid-II-es harckocsi alapjaként a kínai VT-4-es, vagy más néven MBT-3000-es harckocsi szolgált, amit 2012 közepén mutattak be, mint külföldre is eladható terméket. Az MBT-3000-es a szintén exportra ajánlott MBT-2000-es, más néven VT-1A továbbfejlesztése. Ez utóbbi egyébként a kínai hadseregben rendszeresített Type 98/99-es harckocsikon alapul. Az MBT-3000-es erősebb, vízhűtéses, turbófeltöltős, elektronikus vezérlésű, 1300 lóerős, Kínában gyártott motorral és páncélzattal, valamint új felfüggesztéssel és futóművel lett ellátva. Erőátviteli rendszerként a hidromechanikus C1000B került beépítésre. A teljesen digitális elektronikával ellátott MBT-3000-es műholdas navigációs rendszerrel, távirányítású géppuskával, a lövegirányzó és a parancsnok számára külön irányzórendszerrel lett ellátva, ami éjszakai viszonyok között is jobb célfelderítést tesz lehetővé. Ez utóbbi által válik elérhetővé, hogy miközben az irányzó célba veszi az ellenséget és tüzel, addig a parancsnok már új célpontot keressen.

A 49 tonnás MBT-2000-es képest némileg súlyosabb, immáron 51 tonnás MBT-3000-es legénysége 3 fő, 125 mm-es lövegéhez természetesen töltőautomata csatlakozik, teljesítmény-lóerő aránya 25 LE/t, hossza löveggel együtt 10,1 méter, szélessége köténnyel együtt 3,50 méter, magassága 2,40 méter. Legnagyobb közúti sebessége 67 km/h, hatótávolsága 500 km, fegyverzetét egy 7,62 mm-es koaxiális, valamint a már említett távirányítású 12,7 mm-es géppuska egészít ki. Lőszerkészlete 38 darab, ebből 22 a 8 lövés/perces tűzgyorsaságot garantáló töltőautomatában kerül elhelyezésre. A páncélosokat előállító Heavy Industries Taxila (HIT) vezetése szerint képesek lennének évente akár 50 harckocsi legyártására is, azonban az elmúlt időszakban messze alacsonyabb volt a gyártási kapacitás. Ez a jövőben teljesen kihasználásra is kerülhet, hiszen az Al-Khalid-II-es harckocsiból a hírek szerint több száz darabot vásárolna Iszlámábád.

További Pakisztánhoz és a Heavy Industries Taxila (HIT) céghez kacsolódód hír, hogy bemutatták a Viper gyalogsági harcjárművet. A lánctalpas futóművű lövészpáncélos tömege 11 tonna, (pótpáncélzattal 16 tonna, így 200 méteren túlról kilőtt 14,5 milliméteres lövedékeknek áll ellen) legnagyobb sebessége 62 kilométer per óra, mozgatásáról egy 360 lóerős dízelmotor gondoskodik. Az amerikai M113-as páncélozott szállító harcjárművön alapuló, de egy futógörgővel meghosszabbított alvázú Viper legénysége 3 fő és 9 lövész szállítására képes. Fegyverzetét egy szlovák Turra-30-as távirányítású toronyba helyezték el.  Ezt a kiválasztás során az ukrán BM-7-es Parus-szal hasonlították össze. A 30 milliméteres 2A42-es gépágyút egy 7,62 milliméteres PKT géppuska, valamint a torony bal oldalán két AT-5B Konkursz-M (9M113) irányított rakéta egészít ki. A helyi lapértesülések szerint a hamarosan gyártásba kerülő Viper korszerű célzórendszere lehetővé teszi az éjjeli harc megvívását is, valamint a személyzet és a szállított lövészek ülései az aknák robbanásakor keletkező hatás csökkentése érdekében a tetőpáncélzathoz vannak felerősítve.

Thaiföldön a légierő elégedett a 2011-óta átvett svéd Saab JAS39 Gripen vadászbombázókkal. A 12 megvásárolt gépből eddig csak egy került veszteséglistára, azonban időközben kiderült az, amit sejteni lehetett. A beszerzett gépmennyiség csekély volta néha igencsak nehéz helyzeteket tud teremteni. Éppen ezért szeretnék elérni, hogy az ázsiai ország további C/D Gripenek beszerzését valósítsa meg. További fejlesztési elképzelés a jelenlegi MS19-es szint fejlesztése MS20-ra. A jobb képességekkel felruházott rádiólokátor a Meteor légiharc-rakéták és az SDB bombák alkalmazhatósága jelentős előrelépés lenne, de a thaiföldi vezetőség nem tart minden MS20-as hozadékra igényt. A Link 16-os adatátviteli rendszer éppenséggel pont nem lenne szükséges a helyiek szerint, mivel az általuk használt Link T teljességgel megfelel az igényeiknek és nem tervezik olyan szövetségi rendszerben használni a Gripent, ahol a Link 16-ra szükség lenne.

Kínából érdekes hír érkezett a héten. A légierők korszerű típusokkal - Szuhojok Oroszországban gyártott, illetve helyi változatai, továbbá a J-10-es és egyéb helyi (tovább) fejlesztések - egyre nagyobb darabszámban történő hadrendbe állítása számos, kevésbé fejlett típus kivonásával jár. Ezek egyrészt korszerűségükkel, másrészt a sárkányszerkezetükben még meglévő jelentős kirepülhető idővel további szolgálatra alkalmasak lennének. Típus szerint a Shaanxi KJ-200-as radargépet és a Shenyang JH-7A vadászbombázót említették meg.  Ez utóbbi 28,5 tonnás, felsőszárnyas, kéthajtóműves, 6,5 tonnás fegyverzet szállítására képes gépből nagyjából 270 darab épült meg. Az évekkel ezelőtt még FBC-1 Flying Leopard típusjellel eladásra kínált gép akkoriban nem lelt megrendelőre.  Most egy alapos nagyjavítás, illetve korszerűsítés után próbálnak meg külföldi megrendelésre szert tenni. Némileg idevágó hír, hogy az orosz gyártó leszállította a 2015-ben megrendelt 24 darab Szuhoj Szu-35-ös gép közül az utolsót is Kína részére.

Bár már folyik a tajvani Lockheed Martin F-16A/B Fighting Falcon vadászbombázók korszerűsítési programja, aminek végén 144 darab F-16V fogja erősíteni a szigetállam légierejét, azonban a kínai haderőben megjelenő korszerű repülőgépek megkövetelik a haderőnek további fejlesztését, legalábbis a helyi vezetők szerint. Értelemszerűen a már gyártás alatt álló és egyre kiforrottabb F-35 Lightning II-es szerepelt a beszerzendő gép eszményképeként, de a Washingtonban székelők szerint ennek eladása, legalábbis jelenleg még, nem időszerű. Tajvanon így az F-16-os flotta további növelését próbálják elérni az elkövetkező időben. Ez pedig újgyártású gépek, mégpedig szintén V változatok képében lenne megvalósítható. A következő év közepén hivatalos információkérés fog elindulni az USA felé 66 darab F-16V beszerzése érdekében. Becslések szerint ez a mennyiség 10 milliárd dolláros bevételt eredményezhet a gyártásban érdekeltek számára.

Japán sajtóértesülések szerint Tokió a közeljövőben további Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázók beszerzéséről fog döntést hozni. A december közepén előterjesztendő elképzelés szerint az eddig 42 megrendelt mellé további 100-at vásárolnának meg. Az új F-35-ök a nagyjából 100 darab további modernizálásra nem kerülő F-15J vadászgépek, valamint a még korosabb Mistubishi F-4EJ Kai Phantom II-k pótlására kerülnek rendszeresítésre. Más értesülések kiegészítik ezt azzal, hogy ezekből 40 darab a rövid távon fel-és függőlegesen leszálló F-35B variáns lesz és ezek jó eséllyel az IZUMO-osztály (JS IZUMO /DDH-183/ és a JS KAGA /DDH-184/) gépállományát fogják alkotni. A Lockheed Martin hivatalos állásfoglalása az, hogy Japán még nem kereste meg őket további gépek vásárlásának tervével. Mindenestre tény, a típus már számos szállal kötődik a szigetországhoz, hiszen Nagoyában a Mitsubishi Heavy Industries üzemében már folyik a gyártása. A helyi pilótaképzést jelentősen meg fogja gyorsítani a 2019 első negyedévében használatba vételre kerülő hat darab szimulátor.

Viszont a Subaru Corporation már földi teszteket végez az UH-X helikopter prototípusával, amely a Fuji Heavy Industries/Bell UH-1J helikopterek pótlására kerül rendszeresítésre. A 150 darabos mennyiségben megrendelésre kerülő Bell 412EPI jelzést viselő variáns erősebb erőátviteli rendszert, magasabb felszállósúlyt és egy új üveg pilótafülkét kap majd. Polgári piacra ezek a fejlesztések a Bell 412EPX típusban lesznek majd elérhetők.

Öt gyártót keresett meg az Amerikai Hadsereg, hogy készítsék el egy 6,8 milliméteres lőszerrel működő gépkarabély és golyószóró mintapéldányait. Ezek a fegyverek az M4 és az M249-es utódai lennének, amennyiben megfelelnek a hadsereg igényeinek. A prototípusokat 2021-ig kell elkészíteniük a gyártóknak, majd az átadást követően elkezdődnek a próbák, amik várhatólag egy-két év alatt befejeződnek és kihirdetik a győztest.

Hamarosan az is kiderül, hány darab amerikai A-10C Thunderbolt II-es csatarepülőgép fog kapni 3D-s hangrendszert. Persze ezek a rendszerek nem a Warthog-nak is nevezett gépek pilótáinak hallójáratát lesznek hívatott kényeztetni, hanem a harctéri tudatosságot segítenék elő használatukkal. A rakétaindításra figyelmeztető hangjelzés, a kísérőgép pilótájának, vagy a földi előretolt megfigyelő hangja mind abból az irányból lenne hallható, ahol valójában elhelyezkednek a pilótához képest. Eme rendszer esetleges szállításával kapcsolatosan október hónapban keresték meg a Terma North America Inc.-t, melynek anyacége ezt a rendszert már sikeresen beépítette a dán F-16AM/BM Fighting Falcon vadászbombázókba. Az A-10-est várhatólag 2030-ig szolgálatba fogja tartani az USAF, talán 281 darabos mennyiségben.

Immáron 35 éve szolgálnak F-16 A/B Fighting Falcon vadászbombázók Venezuela légierejében. A latin-amerikai ország még 1982-ben kötött szerződést a típus eredeti gyártójával, a General Dynamics-al 18 együléses A és 6 kétüléses B változat megvásárlásáról. Ezt megelőzően az Egyesült Államok kormánya jóváhagyta az eladást és kiemelte, ez az első eset, hogy élvonalbeli haditechnikát adnak el egy latin-amerikai ország számára. Az első hat gép már 1983. november 16-án meg is érkezett az El Libertador légibázisra, míg a flotta 1985-ben vált teljessé. A régióban az F-16 adta technológia fölény egészen 2006-ig meg is maradt, amikor is Chile megkapta a Block 50-es C/D F-16-ait. A 85%-os hadrafoghatóságot produkáló venezuelai gépek további elsőséget is magukénak tudhatnak, hiszen 1992-ben az első nem NATO tagállamként vehettek részt egy Red Flag hadgyakorlaton.

Az idő előrehaladtával integrálásra került a Rafael Litening I célzókonténer és a korszerűbb F100-PW-220-as sugárhajtóművek is beépítésre kerültek. A következő korszerűsítést, melyben a sárkányszerkezet átvizsgálásáért a belga Sabca, valamint a fedélzeti elektronikai korszerűsítésért és a Rafael Python IV-es légiharc-rakéták fegyverzetbe illesztésért az izraeli Elbit lett volna a felelős, a politikai helyzet változása elkaszálta. Ez kihatott az üzemeltetésre is, ami a megfelelő alkatrészek beszerzési nehézsége miatt lett egyre komplikáltabb. Napjainkra a balesetben elvesztett két A és egy B variáns mellett két további A került szolgálatból kivonásra, a többi gép (14 darab A és 5 B) továbbra is szolgálatba van.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Grumman F-14A Tomcat

J-11BS

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

Panavia Tornado F.2

McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II

Eurofighter Typhoon FGR.4

General Dynamics F-16A Fighting Falcon

AMX International AMX

McDonnell Douglas RF-4C Phantom II

Dassault/Dornier Alpha Jet A

Boeing P-8A Poseidon

Chengdu F-7BG

McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier ll

Dassault Rafale M

Grumman A-6E Intruder

Agusta-Westland EH-101 Merlin Mk.512

McDonnell Douglas F-15J Eagle

Szuhoj Szu-22M4 Fitter K

Boeing RC-135W Rivet Joint

CASA C-101EB Aviojet

McDonnell Douglas RF-4E Kai Phantom II

Szuhoj Szu-25

McDonnell Douglas F/A-18A+ Hornet

Aermacchi MB-339CD

Northrop B-2A Spirit

MiG-21MF Fishbed

Az orosz–ukrán konfliktus újabb felvonása

A 2014 óta tartó konfliktus egy újabb mérföldkőhöz érkezett, ugyanis eddig még nem történt olyan esemény, amikor a két ország fegyveres ereje összetűzésbe keveredett volna. Ez az állapot egészen 2018. november 25-ig tartott, miután az orosz parti őrség három hadihajója rálőtt az ukrán haditengerészet három – Odesszából Mariupolba tartó – hadihajójára. A hadihajók elfogása után az orosz különleges erők átszálltak az ukrán hajók fedélzetére, és elfogták az ukrán haditengerészet matrózait, altisztjeit és egy hadnagyát. Ukrajna szerint az utat a nemzetközi jognak megfelelően bejelentették, ennek ellenére a – stratégiailag rendkívül fontos, a két tengert összekötő – Kercsi-szoros felett átívelő híd hajózható átjárójában egy orosz felségjelzésű tankerhajó állt keresztbe. Ezzel meggátolta, hogy bármilyen kereskedelmi vagy hadihajó bejusson a Fekete-tengerről az Azovi-tengerre, így az orosz haditengerészet képes ellenőrizni a térség gazdaságát is. Az ukrán haditengerészeket az oroszok Szimferopolba szállították, ahol az FSZB (Szövetségi Biztonsági Szolgálat) emberei megkezdték a kihallgatásukat. A tengerészek ellen az orosz bíróság csoportosan elkövetett, tiltott, erőszakos vagy erőszakkal fenyegető határátlépés jogcímén emeltek vádat ellenük, aminek hatására akár hat év szabadságvesztésre is ítélhetik őket.

Ukrán válasz és ENSZ BT ülése

Az incidens után azonnal összeült az ukrán nemzetbiztonsági tanács (RNBO), ahol szorgalmazták, hogy vezessék be a hadiállapotot Ukrajnában. Petro Porosenko, Ukrajna miniszterelnöke kijelentette, hogy a jogrendváltozás nem azért van, hogy háborúba kezdjenek Oroszországgal, hanem pusztán védelmi célú. Porosenko meglátása talán egy újabb fegyveres összecsapás eszkalálódását akadályozta meg a két ország között, mivel felismerte, hogy az ukrán haderő nem lenne képes megvívni Oroszországgal egy klasszikus konvencionális háborút, mivel sem haditechnikai felszereltségben, sem személyi állományban nem képes felvenni a versenyt vele.

A hadiállapotról szóló javaslatot a parlament november 26-án megszavazta, de ezt csak az ország azon megyéire terjesztették ki, amik határosak a Dnyeszter Menti Köztársasággal, valamint a Fekete- és Azovi-tenger partján fekvő területekre. A hadiállapot harminc napig fog tartani, ez alatt csak akkor sérülhetnek az ukrán állampolgárok jogai, ha az orosz beavatkozás megtörténik.

Szintén november 26-án összeült New Yorkban az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy megvitassák a Kercsi-szorosban kialakult incidens válaszreakcióit. Az ENSZ természetesen elítélte az orosz agressziót, és felszólította az oroszokat, hogy engedjék el az elfogott haditengerészeket. Az oroszok a tanács ülésén bejelentették, hogy az egész nem volt más, mint egy előre eltervezett provokáció a Nyugat segítségével. A francia képviselő felszólította Oroszországot, hogy biztosítsa a szabad átjárást a Kercsi-szorosban (korábban az Azovi-tengerről kijutni a Fekete-tengerre egy nap volt, míg az incidens után akár ez több napos vagy egy hetes is lehet a folyamatos ellenőrzések miatt). Az amerikai képviselő véleménye szerint a november 25-i események egyáltalán nem állnak a konfliktus rendezésének érdekében, valamint Moszkva súlyosan megsérti a nemzetközi jogot. Az ukrán küldött kérte az újabb embargók bevezetését Oroszországgal szemben, de érdemi szankciót nem sikerült tető alá hozni.

Emmanuel Macron és Angela Merkel újra letették névjegyüket a közös európai hadsereg mellett. A közös európai hadsereg koncepciója már régóta egy folyamatosan visszatérő elképzelés. Az első próbálkozás még az 1950-es évekhez köthető, amikor is Charles de Gaulle állt elő az ötlettel, azonban ez  sikertelenségbe fulladt, mivel az európai nemzetek nagy része megelégedett pusztán a NATO-tagsággal és az azzal járó kollektív védelemmel, valamint nukleáris elrettentéssel. 2015-től azonban változás következett be. Az európai nemzetek lépéskényszerbe kerültek az orosz agresszió miatt, s folyamatosan születnek meg a védelmi együttműködést előmozdító intézkedések, programok.

Folyamatosan feltűnt időről időre az egységes hadsereg gondolata, ám számottevő történések az üggyel kapcsolatban csak a 2015-ös évtől történtek. Ekkor ugyanis az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker kijelentette – a krími és kelet-ukrajnai válság követkeményeként –, hogy az EU-nak igenis szüksége van egy saját hadseregre és védelmi képességeinek fejlesztésére az Oroszország jelentette fenyegetés miatt. Nem várt módon a konzervatív és euroszkeptikus szereplők is támogatták az európai hadsereg célkitűzését.

Biztonságra és védelemre vonatkozó végrehajtási terv

Az Európai Tanács 2016 decemberében jóváhagyta a biztonságra és védelemre vonatkozó végrehajtási tervet. A végrehajtási terv meghatározza az uniós biztonság- és védelempolitika jövőbeli alakításának lépéseit.

Az EU globális stratégiájára építve a végrehajtási terv középpontjában az alábbi három stratégiai prioritás áll:

1. Válaszadás a külső konfliktusokra és válságokra
2. A partnerek kapacitásainak kiépítése
3. Az EU és az uniós polgárok védelme

Az e célok megvalósítására irányuló konkrét intézkedések az alábbiakra terjednek ki:

• Koordinált éves védelmi szemle (CARD) bevezetése a tagállamok közötti védelmi együttműködés szorosabbra fűzése érdekében
• Katonai Tervezési és Végrehajtási Szolgálat (MPCC) létrehozása a válságkezelési struktúrák javítása céljából
• Állandó strukturált együttműködés (PESCO) kialakítása a védelmi együttműködés erősítése érdekében azon tagállamok között, amelyek készek előbbre lépni ezen együttműködésben
• Az EU gyorsreagálási eszközeinek – köztük az uniós harccsoportoknak és a polgári képességeknek – a megerősítése

Koordinált éves védelmi szemle (CARD)

A koordinált éves védelmi szemlék (CARD) révén uniós szinten áttekinthetőbbé válnának a védelmi kiadások, a nemzeti szintű beruházások és a kutatási tevékenységek. A szemlék nagyobb átláthatóságot és politikai ismertséget biztosítanának az európai szinten rendelkezésre álló védelmi képességek tekintetében. Valamint hasznosnak bizonyulnak még a hiányosságok pontosabb feltérképezése, szorosabb védelmi együttműködés és a megfelelőbb és összehangoltabb megközelítés a védelmi kiadások tervezése terén.

A Tanács 2018. június 25-én jóváhagyta a 2018. évi eredménykatalógust, amely értékeli a képességek tekintetében fennálló hiányosságokat és az elérendő célokat.

Európai Védelmi Alap (EDF)

2017. június 7-én az Európai Bizottság útjára indította az Európai Védelmi Alapot, azzal a céllal, hogy segítse a tagállamokat hatékonyabban elkölteni az adófizetők pénzét, visszaszorítani a kiadások megkettőzését és javítani az ár-érték arányt. A kezdeményezés mellett erős gazdasági érvek sorakoztak fel. A tagállamok együttműködésének elmaradása védelem és biztonság területén a becslések szerint éves szinten 25-100 milliárd euró többletköltséggel jár. A közbeszerzések 80%-a, valamint a kutatási, fejlesztési tevékenységek pedig több mint 90%-a nemzeti alapon működik. A beszerzések összevonásával az éves védelmi kiadások akár 30%-a megtakarítható lenne. A védelmi képességek töredezettsége ezenkívül szükségtelen átfedésekhez vezet és hatással van a védelemi erők együttes hatékony bevethetőségére. Az EU-ban 178 különböző fegyverrendszer létezik (USA 30), 17 féle különböző alapharckocsit használnak (USA 1), Európában egyes helikopterprogramokban pedig több helikoptertípus szerepel, mint amennyi kormány van, amely helikoptert vásárolna. Ez a fajta fragmentáltság nagyban megnehezíti az egységesítési folyamatot.

Katonai Tervezési és Végrehajtási Szolgálatot (MPCC)

A Tanács a 2017. június 8-án elfogadott jogszabályok révén lehetővé tette, hogy az Európai Unió Katonai Törzsén (EUKT) belül létrejöjjön a Katonai Tervezési és Végrehajtási Szolgálat (MPCC).

Az MPCC létrehozása az európai védelem megerősítését célzó nagyon fontos operatív döntés. Az MPCC hozzájárul majd a nem végrehajtási jellegű európai missziók hatékonyabbá tételéhez, a partnerországokbeli katonák kiképzésének javításához, valamint a béke és a biztonság szavatolásához. Ez nemcsak a partnereink számára, hanem az Európai Unió biztonsága tekintetében is fontos, valamint javítani fogja az EU válságkezelési struktúráit is.

Állandó strukturált együttműködés (PESCO)

Donald Trumpnak az európai nemzetek védelmi képességeinek kritizálása, valamint az újabb orosz  katonai műveleteknek köszönhetően az európai államok 2017. december 11-én elindították a PESCO programot, melynek az egyik fő célja, hogy összehangolja a tagországok katonai kapacitását és erőforrásait, valamint hogy jobban összedolgozzanak a védelem és a biztonság terén. A tagállamok önkéntes alapon vesznek részt az együttműködésben, ám ha a csatlakozás mellet döntenek, akkor vállalásokat kell tenniük, melyeket ha nem tartanak meg az államok, akkor tagságukat felfüggesztik. Közös célokat és projekteket határoznak meg – mint például új katonai eszközök fejlesztése, vagy logisztika összehangolása –, majd ezek megvalósítására nemzeti terveket dolgoznak ki.

Merre tovább?

Az utóbbi hónapok állóvizét Emmanuel Macron, francia elnök 2018. november 6-ai kijelentése kavarta fel, miszerint Európának szüksége van egy saját hadseregre, amellyel meg tudja védeni magát Kína, Oroszország és az USA ellen. Az USA megemlítése számos helyen nagy vízhangot eredményezett. Donald Trump, amerikai elnök egyik tweetjében rendkívül gúnyosan reagált az imént megemlített kijelentésre. Trump szerint a franciáknak inkább azzal kéne foglalkozniuk, hogy a NATO-ban teljesítsék a 2%-os elvárt szintet.

Macron szavait széndákosan, vagy nem szándékosan, de félreértelmezték. Macron nem a NATO ellenében gondolja végrehajtani az európai hadsereget és védelmi fejlesztéseket, hanem a NATO-t kiegészítve. A francia elnök hangsúlyozta, hogy szükségünk van egy olyan Európára, mely jobban meg tudja védeni önmagát, és amely hatékonyabban tudja érvényesíteni érdekeit a világban – az Egyesült Államoktól függetlenül, szuverén módon. Ez a szuverén autonómia egyszerűen arra utal, hogy Európának képesnek kell lennie  kollektíven kis léptékű katonai műveletekre, amelyekbe a NATO nem feltétlenül menne bele. Azonban vita folyik arról, hogy az európaiak a védelmi fejlesztéseiket és kiadásaikat úgy tervezik-e meg, hogy az európai gyártókat támogatják az amerikaiak rovására, ami némi feszültséget szülhet a szövetségen belül. Avagy a fejlesztéseket az amerikai lobbyt kiszolgálva hajtják végre, ezzel pedig maga az autonómia mögötti elképzelés kissé elveszti a hitelét. Ez egy elég érdekes dilemmát szülhet a jövőben.

Angela Merkel, Németország kancellárja is beállt Macron célkitűzése mögé. Az Európai Parlament elött tartott beszédében Merkel bíztatta az európaiakat, hogy össze kell fognunk, jobban meg kell bíznunk egymásban az érdekeink védelme során. Sokan a német kancellár hagyatékának értékelik ezt a beszédet.

Egy televíziós beszédében a német kancellár megerősítette Macron elképzelését, miszerint azok a napok, amikor feltétel nélkül támaszkodhatunk másokra, jelen esetben az USA-ra, eltűnnek, Európának saját kezébe kell vennie a sorsát. Az európai hadsereg elgondolása mögött Merkel egy ideologikus gondolatot is megfogalmazott. A kancellár szerint, ha létrejönne egy egységes európai hadsereg, az egyfajta zálogot jelentene, hogy európai nemzetek soha többé nem háborúznának. Külön kiemelte azt is, hogy ez a hadsereg nem a „NATO-val szemben” jönne létre, hanem annak kiegészítésére szolgálna. Merkel megpedzegette az Európai Biztonsági Tanács létrehozását, mely gyors döntéseket tudna hozni a külpolitikai kérdésekben anélkül, hogy egyhangú szavazásra lenne szükség, ezzel felgyorsítva a döntéshozatalt. A Tanács tagjait pedig rotációs jelleggel biztosítanák a tagállamok.

A kérdés azonban nyitott marad továbbra is, ugyanis az európai közös hadsereg alapvetően egy merész hosszútávú jövőkép, számos körülmény nehezíti a létrejöttét. A politikai hatalom és legitimitás, hogy a katonákat harcba szállítsák, továbbra is határozottan a nemzeti parlamentek hatásköre, egy európai hadsereget meg kell szervezni, azt vezetni és irányítani kell, a finanszírozásról nem is beszélve – annak fényében, hogy sok ország még csak a GDP 2%-át sem fekteti a védelmi kiadásokba.

A 2010-es évek közepéig a védelmi szférát maradékelvű finanszírozás jellemezte, folyamatosan csökkentek a védelmi kiadások, azonban az orosz agresszió hatására 2015-től változást vehetünk észre ezen a területen. Az európai védelmi szféra strukturális problémái  viszont megoldatlanok maradtak. Az európai haderők létszáma harmadával csökkent az ezredforduló után, valamint a területvédelmi és válságkezelési feladatokat ugyanazzal az állománnyal és eszközparkkal kívánják megoldani. A védelmi kiadásokon belül 50% feletti arányt birtokolnak a személyes kiadások (bérek, juttatások), a K+F elől számos forrást elvonva. Az európai védelmi ipari bázis, valamint a beszerzések nagy része (80%-a) ma is döntően nemzeti alapú, fragmentált az európai védelmi ipar.

2018. november 27-én, kedden mutatták be a nyilvánosság számára az első Il-112V típusú, könnyű szállító repülőgépet, mely az UAC (United Aircraft) voronyezsi repülőgépgyártó üzeméből (VASO) gördült ki.

A Jak-130-as típusú kiképzőgéppel kapcsolatos legfrissebb hír, hogy a „Szerov Krasznodári Repülő Főiskola” Kusevszkajában található kiképző alakulata elsőként kapja a legújabb kiképzőgépeket.

A Wizz Air, Európa leggyorsabban növekvő légitársasága, Közép- és Kelet-Európa legnagyobb diszkont légitársasága ma ünnepélyesen átadta új, 3800 négyzetméteres, a legkorszerűbb technológiával felszerelt képzési központját a Wizz Air Training Centre-t Budapesten. A megnyitó fontos mérföldkő a légitársaság fejlődésében.

A közelmúltban rendezték meg a kanadai Halifaxban a Nemzetközi Biztonsági Fórumot Róbert Ondrejcsák szlovák védelmi miniszter részvételével, ahol többek között a Szlovákiában még hadrendben lévő szovjet típusok jövőjéről is nyilatkozott.

„Nem lesz könnyű dolguk. Az ellenség jól képzett, jól felszerelt és harcedzett. Elszántan fog harcolni” – jósolta Dwight D. Eisenhower tábornok, a szövetséges erők főparancsnoka a normandiai partraszállásra és az azt követő harcokra készülő katonákhoz, repülőkhöz és tengerészekhez intézett beszédében. Katonai temetők sora bizonyítja, hogy a tábornok nem túlzott. Normandiai sorozatomat két temető bemutatásával zárom. Az egyikben amerikai, a másikban német katonák, többségükben fiatalon elesett harcosok nyugszanak. A legtöbb elhunytról pontos adatok maradtak fent, de van olyan ismeretlen katona is „akinek nevét csak Isten tudja”.

*

Amerikai katonai temető

Colleville-sur-Mer

Az amerikai hadsereg az Omaha-part feletti magaslaton már két nappal a partraszállás után létrehozta első, ideiglenes temetőjét, amelynek helyén létesült 1956-ban a ma látható temető, 9380 amerikai katona végső nyughelye. A temetőt az amerikai háborús emlékművekkel foglalkozó szervezet, az American Battle Monuments Comission gondozza.

A félkör alakú oszlopcsarnok két oldalán hatalmas térképek és hozzájuk tartozó szöveg magyarázza a partraszállást és a Nyugat-Európában lezajlott műveleteket. A normandiai harcokban eltűnt 1557 katona nevét is az épület egyik falán tüntették fel, külön megjelölve azokat, akiknek maradványait azóta megtalálták és azonosították.   

Az oszlopcsarnokkal átellenes oldalon, négy parcella találkozásánál áll egy kör alakú kápolna. 

Asztaltábla a partraszállási helyszínekkel, külön megjelölve, hogy melyik partszakaszon melyik alakulat szállt partra, vagy ért földet ejtőernyővel. Az asztal szélén körben elhelyezett nyilak az egyes városok, falvak felé mutatnak, a félkör alakú felirat a település nevét és a parttól mért távolságát mutatja. Odalent a Csatorna hullámi ostromolják az Omaha-partot.

*

Német katonai temető

La Cambe

A háborút követő években a németek hadisírokkal foglalkozó bizottsága, a Volksbund Deutsche Kriegsgräberfürsorge, az amerikai, francia és nemzetközösségi hadisír gondozó szervezetekkel egyeztetve hat normandiai német katonai temető létesítéséről döntött. Ezek egyike a Le Cambe-i temető, amely eredetileg német-amerikai közös katonai temető volt, ahol a normandiai harcokban elesett egykori ellenfeleket külön parcellában temették el. Az amerikaiak röviddel a háború vége után elszállították innen a halottaikat, többségüket haza, az Egyesült Államokba, a többit a Colleville-sur-Mer-i temetőjükbe. Az ötvenes évek közepétől a partraszállás térségében fellelt 1400 ideiglenes sírból összesen 12 000 német katona földi maradványait szállították ide. Többségük 1944. június 6. és augusztus 20. között esett el. Az 1961-ben megnyitott temetőben ma valamivel több, mint 21 000 katona nyugszik. Az amerikai katonai temetővel ellentétben, a német hadisír gondozó szervezet többnyire adományokból működik. Sajnos a sírrongálás nem ismeretlen itt sem; a híres SS páncélos parancsnok, Michael Wittman sírját jelző táblát több ízben ellopták. 

Adományozók jóvoltából a temetőhöz vezető út mellett több mint ezer fát ültettek.

A temetőbe ezen az épületen át lehet bejutni. A közepén átvezető folyosó két oldalán egy-egy helyiség nyílik.

A német katonák nyughelyére emlékeztető kétnyelvű felirat alatt koszorúkat lehet elhelyezni az egyik helyiségben.  

A másik helyiség falán a temető alaprajza és a 49 parcella elrendezése látható.

A temetőben emelt mesterséges domb alatt 207 ismeretlen és 89 azonosított katona nyugszik. A domb tetején két szobrot és egy öt méter magas bazalt keresztet állítottak.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából.

Az előző rész tartalmából: egy zendülést követően Nanking helyett Peking lesz a köztársaság fővárosa – Jüan Si-kaj leteszi az elnök esküt – A Nemzeti Párt (Kuomintang, KMT) nyeri a decemberi választásokat – A KMT miniszterelnök-jelöltje merénylet áldozata lesz – A merénylet szálai egészen Jüanig futnak – A KMT kirobbantja a második forradalmat – Jüan csapatai elfojtják a felkelést, elesik Nanking – Az elnök Kína teljhatalmú katonai diktátorává válik 

A neveket, akárcsak korábban, a népszerű magyar átírásban használom elsődlegesen, míg a pinyin alak az első említésnél zárójelben szerepel. A tájékozódást segítő térképek itt érhetők el. 

A „mindenekfeletti törvény” rövid korszaka (1914-1916) Hatalmon a hadurak atyja

Miután Jüan Si-kaj (Yuan Shikai) legyőzte legfontosabb ellenfeleit, és 1913 novemberében megsemmisíttette a Kuomintang (Guomindang) képviselők mandátumait, a parlament mindkét háza döntésképtelenné vált, így azok meghatározatlan időre elhalasztották üléseiket. Jüan 1914 januárjában erre hivatkozva feloszlatta a parlamentet, majd februárban a tartományi gyűlések következtek, így sikerült visszaállítani a centralizált hatalmat az országban.

[...] Bővebben!

A "Mindent Felölelő Törvény" 83 napos uralma Kínában - avagy miben hasonlít egymásra Hszi Csin-ping és Jüan Si-kaj

2018. november 26-29. között, immáron kilencedik alkalommal rendezik meg az Iran Air Show-t: a rendezvénynek a Perzsa-öbölben található, Kish sziget ad otthont, külföldi és hazai résztvevőkkel, köztük az ikonikus F-14-esekkel.

A Fazotron-NIIR cég Zsuk-AME néven – FGA50 jelzéssel is megtalálható a szaksajtóban – kezdi meg egy új fázisrács-vezérelt antennájú (AESA) fedélzeti radar kifejlesztését. Az új radarokat a MiG-35-ös többfeladatú harcászati repülőgépekbe szánják, de a felújított MiG-29-esek is ezt fogják kapni.

Két légitársaság is bővíti a Budapesten állomásoztatott flottáját: az ír hátterű Ryanair két új gép beállítását jelentett be, míg a Wizz Air egy újabb Airbus A321-es típusú gép beállításával bővíti immár tizennégy gépesre a flottáját a magyar fővárosban a nyári csúcsidőszakban.

Az Embraer közleménye szerint a KC-390 típusú, közepes katonai teherszállító repülőgép újabb sikeres teszteket (evakuálási és rakodási) teljesített 2018. november 21-én, Brazíliában.

A mai napon, 2018. november 26-án, hétfőn teljesítette első felszállását a Gripen E második prototípusa. A 39-9 jelű példány 9 óra 50 perckor, Linköping repülőteréről emelkedett a levegőbe.

2018. november 22-én, csütörtökön vehette át Szerbia első Airbus Helicopters H145M típusú helikopterét. A jeles eseményre a gyártó Donauwörth-i üzemében került sor.

Most, hogy ráfordulunk november utolsó hetére, lezárom az e havi spotter albumot. Ebbe a bejegyzésbe két napfényes szombat délelőttön és egy szürke, esős hétköznap délutánján készült képekből válogattam. A nagygépes ferihegyi fotókat néhány budaörsi kisgépessel egészítettem ki.

Szombat délelőtti zürichi járatot teljesítő Airbus 220-as. 

Teljesen kifordított orrfutóval szinte helyben fordul meg a török 737-es. 

A 13-as pályavégre igyekvő A320-as a Joon színeiben. A gépet korábban az Air France repülte. 

Az Airbusok és a Superjetek után végre egy Boeinget is fotózhattam Aeroflot színekben. 

London Southendről érkezik a Flybe ERJ-195-öse. 

Az Alitalia Airbus 321-esei közül ez az 1996-os gyártású, I-BIXP lajstromú gép kapta meg elsőként az új festést.

Egy újabb ERJ-195LR a 13R pálya felett. A gép a Finnair megrendelésére készült közel tíz éve. 

A felszálláshoz egyszerre guruló Ryanair gépek közül csak kettő fért erre a képre. Az előtérben látható 737-es a Charlie gurulón hagyta el a pályát, hogy majd a Deltán térjen vissza rá. Közben a kolléga a pályán megfordulva már kezdi is a felszállást. 

Indul a gumifüstölés első pamacsa az Emirates 777-esének kerekei alól.

A chicagói LOT-pótló, ex-kenyai Boeing 767-es megkezdi a felszállást. 

Idén nyáron átadott British Airways A320neo. A kék festés nem fut ki a gép orráig.  

A reggeli párából egy sárga orrú gép bukkan ki, ...

... az Eurowings Europa Parkot hirdető "mesés" Airbus 320-asa.

Érkezőben a LOT tengerentúli járatát teljesítő 767-es. 

Apró vezérsík a hosszú törzs végén. Lufthansa Cityline, CRJ-900.

Újabb színes Eurowings-gép, a Borussia Dortmund csapat festését viselő A320-as. 

Szépen kirajzolódik a Turkish Airlines 737-eséről leváló örvény.

Közel harmincéves madár az Air Canada Rouge C-GHLK lajstromjelű Boeing 767-ese. 

A kanadai gép leszállása után sokáig lehetett érezni az elfüstölt gumi szagát.

Egy véletlen szülte fotó a Qatar Airways Airbus 330-asáról, amint a Városliget közelében, kiengedett futókkal süllyed Ferihegy felé. 

November második felére elköszönhettünk a szép időtől. Vízfüggönyt húzó Airbus fékez a pályán.

A HA-LYG kissé jobbra lógva közelít.

A Polish Air Force One-One-Zero hat kilométeres látásnál és kétszáz méteres felhőalapnál érkezik. 

A Swiss A319-es pilótái az utánuk következők számára hasznos információt, közepes jegesedést jeleztek. 

Délutáni szürkület esővel és ukrán 737-essel. Mi tagadás, ilyen időben meglehetősen magányos hely a kargó domb (is).

*

Ez már a Budaörsi repülőtér, ahol egy Bell 427-es emelkedik ki a hangár árnyékából. 

A Bell 427-es utaskabinjában hat fő utazhat, a hetedik a pilóta mellé ülhet.

A kéthajtóműves helikopterben Pratt & Whitney hajtóművek dolgoznak. 

November 22-én véget ért a Pilatus PC-6 Turbo Porterek magyarországi története. Az utolsó magyar Pilatus egy kamion hátán hagyta el budaörsi fészkét, hogy egy nagyjavítást követően külföldön repüljön tovább. 

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Romániában már keresik a következő harckocsi-típust, mellyel a szárazföldi erők páncélos csapatait átfegyverezhetik a jövőben. Az 1997 óta szolgálatban álló TR-85M1-ek utódjával - mint a legkorszerűbb típus - szembeni elvárás a vadász-gyilkos képesség, vagyis olyan célzórendszer alkalmazása, ami a parancsnok által felderített és megsemmisítésre kijelölt célpont járműhöz viszonyított pozícióját megjegyzi, majd az irányzó gombnyomására – ami annyi jelent az automatika számára, hogy kéri a következő célt – a torony és a fegyverzet csöve rááll a parancsnok által megjelölt koordinátára. Természetesen a éjszakai és rosszidős harcképesség is fontos, valamint a 120 milliméteres simacsövű löveggel való felszereltség is. A korszerű elektronika mellett kiemelt figyelmet szentelnek a másodlagos fegyverzet legalább 70 fokos függőleges emelhetőségére, de a személyzet létszáma 3 mellett akár lehet 4 fő is. Jelenleg a román páncéloserőket 42 darab TR-580, 104 darab TR-85 és 54 TR-85M1 harckocsi alkotja. Az új harckocsikból 60-at vásárolnának meg, ezekből 54 darab egy harckocsi-zászlóalj anyagát képezné, míg a fennmaradó 6 darab a személyzetek kiképzését szolgálná.

Sikeresen teljesítette november elejei befejezéssel a Német Haditengerészet próbáit az NHIndustries NH90 Sea Lion (Oroszlánfóka) haditengerészeti helikoptere. Az első repülését, még nem teljes felszereltségben, ez a géptípus 2017. november 24-én hajtotta végre. A Sea Lion a német haditengerészet részére készülő variáns neve, de a változtatások leginkább csak a kommunikációs és a navigációs rendszereket érintik. Az 1,4 milliárd eurós értékben beszerzésre kerülő forgószárnyasok 2019 és 2022 között érkeznek majd a Nordholz haditengerészeti légibázisra. A gépek nem csak a Westland Mk.41 Sea King gépek utódjai lesznek, így a harci kutató-mentő feladatok mellett a szállítási, a különleges erőkkel közösen végrehajtott feladatokhoz szükségeseket és az egészségügyi kiürítési képességeket is biztosítania kell a gyártónak.

Ez utóbbi két feladatkör lesz az, ami miatt további módosításokat kellett végrehajtani a típuson. Az első német haditengerészeti helikopter 2019. októberben történő átadása van tervbe véve, ennek azonban előfeltétele volt az, hogy a flotta elvárásait teljesítse a gép és fedélzeti rendszerei. Németország elképzeléseiben továbbra is 18 új NHIndustries NH90 NFH helikopter beszerzése szerepel a haditengerészet számára. Berlin az utóbbi években jelentősen csökkenteni kényszerült a megvásárlásra kerülő forgószárnyasok mennyiségét, de ez a lépés csak a szárazföldi erőket érinti. Az NH90 NFH (NATO Fregatt Helikopter) különféle felszereltségű példányait eddig öt ország állította hadrendbe, összesen 68 darabos mennyiségben és további 61 darabra van megrendelés. Ezek a helikopterek már több mint 30000 órát töltöttek a levegőben.

Elvégezték az október 30-án, a PD-50-es úszódokk elsüllyedése következtében keletkezett károk felmérését a KUZNYECOV ADMIRÁLIS orosz repülőgép-hordozón. A hajó 52 különböző pontján fedeztek fel sérüléseket az átvizsgálást végzők, azonban ezek közül egy sem bizonyult jelentősnek. Ezek kijavítása 1,1 millió dolláros többletkiadással fog járni az éppen felújításon lévő egység esetében, azonban a munkálatok befejezését nem befolyásolják. Így a KUZNYECOV ADMIRÁLIS-on végzett munkák 2020 végére befejeződnek és 2021-ben már az átvételi próbákra is sort keríthetnek, amik várhatólag 2021 közepén fognak befejeződni.

Oroszországból számos hír érkezett a Szuhoj új vadászbombázójáról a Szu-57-ről. Az egyik arról szól, hogy egyre több alkalommal kerül sor Iljusin IL-78-as légi utántöltő repülőgépekkel való összecsatlakozásokra, vagyis a légi üzemanyag-feltöltés sebességi és magassági lehetőségeit, határait vizsgálják intenzíven a típussal. A behúzható fogadócsövet egyébként majdnem a pilótafülke szélvédőjével egy vonalban, az orr-rész jobb oldalán helyezték el a Szu-57-en. Állami vizsgálatokat folytatnak a típuson bemutatkozó új anti-G ruhával is.  A fordulókban jelentkező túlterhelések elviselését lehetővé tevő ruha a következő évben hadrendbe állítandó 12 gépet repülő pilótán már látható lesz.

Szintén a 2019-es év újdonsága lesz a Fazotron tervezőintézet új rádiólokátora a Zsuk-AM, illetve ennek exportváltozata a Zsuk-AME. A MiG-29 utódjába, a MiG-35-be szánt berendezés AESA antennával van ellátva. Elsőnek elkészült példányát december szerelik össze és a repülési próbák egy MiG-35-be építve a következő év elején elkezdődnek. A 30 célt egyidejűleg követni képes, 160 kilométeres felderítési távolságú Zsuk-AME 2016-ban került bemutatásra. A rádiólokátor tesztsorozata két éven keresztül fog tartani, ez idő alatt négy darab rádiólokátort fognak felhasználni. A tervezők szerint a radar beépíthető a régebben gyártott MiG-29-es vadászgépekbe is, egy korszerűsítési csomag részeként. Talán éppen ezért is számos ország légiereje érdeklődik a Zsuk-AM tesztprogramjának eredményei iránt.

Viszont első Tor-M2DT légvédelmi rakétarendszert már át is adták. Az északi sarkkör zord körülményei között is üzemképessé tett SA-15 Gauntlet (NATO-kód) a csuklós rendszerű DT-30PM lánctalpas terepjáró járműre került felszerelésre. A kis hatótávolságú Tor-M2DT légvédelmi rakétarendszer elsőként a 726. légvédelmi kiképzőegységnél kerül alkalmazásra, ahol a majdani Tor-M2DT harci egységek személyzetének képzését végzik.

Cipruson újra repülnek a Mil Mi-24-es harci helikopterek. A Mi-35P exportverziókban egy meg nem nevezett alkatrész cseréje vált szükségessé. A repülés biztonságát is érintő gondot megoldották, így a 2002-től megjelent 12 gépből a napjainkra megmaradt 11 példány közül kettő már fel is szállt a közelmúltban.

Érdekes iráni tesztgépről kerültek fel fotók a világhálóra. A szovjet korszakban megalkotott Tupoljev Tu-154M utasszállító repülőgép függőleges vezérsíkjának tetejére szerelték fel egy Northrop RF-5A felderítőgép törzsének pilótafülke végéig terjedő részét. A hírek szerint az így átalakított Tupoljevet az iráni katapultülés fejlesztésében használják légi próbapadként. A módosítást véghezvivő IAMI (Iran Aircraft Manufacturing Industries) iráni repülőgépgyár a jövőben további átalakítást is tervez a Tu-154M-en. Ekkor a törzs alá szerelnének egy konzolt, amire iráni fejlesztésű távolról irányított repülőgépek modelljeit erősítenék fel és vizsgálnák ezek viselkedését repülés közben.

November első napjaiban fejezte be első harci őrjáratát India első saját építésű nukleáris meghajtású tengeralattjárója az INS ARIHANT (S-73). A 2009. július 26-án vízre bocsátott 6000 tonnás vízkiszorítású ARIHANT csapásmérő fegyverzetét a héttonnás induló tömegű, 10,4 méter hosszú K15-ös ballisztikus rakéta alkotja, mely egy egytonnás robbanófejet 700, míg egy 189 kilogrammosat 1900 km-re képes eljuttatni. Ez utóbbi pontosan megfelel egy nukleáris robbanófej tömegének. A tavalyi évben lefolytatott tengeri próbák során történt meg, hogy a legénység a merülés előtt nem zárt le rendesen egy, a tatrészen lévő fedélzetre vezető búvónyílást.

A merülésbe kezdett ARIHANT-ban így víz került és bár a tengeralattjáró és legénységének épsége nem került veszélybe, a tengeralattjáró 10 hosszú hónapot volt kénytelen hajógyárban tölteni. Ez idő alatt számos berendezést, alkatrészt kicseréltek benne. A 80 MW-os teljesítményű, nyomottvizes reaktorral ellátott nukleáris meghajtású rakétahordozó tengeralattjáró testvérhajója az ARIDHAMAN, némileg eltér a hajóosztály első egységétől, mivel egy kicsit nagyobb, a második egységbe már kétszer annyi rakéta fér el, vagyis 24, 750 kilométeres hatótávolságú K-15 Sagarika, vagy 8 darab K-4 3500 kilométeres hatótávolságú rakétát képes magával vinni.

Tüzérségi eszközök tekintetében volt mit megemlíteni Indiában november elején, ugyanis a hadsereg megkapta első 10 darab K-9 Vajra önjáró tarackját, valamint első M777A2-es vontatott tarackágyúit is. A Samsung Techwin által kifejlesztett K9 Thunder önjáró tarack indiai igények szerint módosított, 47 tonnás variánsát egy 1000 lóerős MTU 881 Ka-500 V8 dízelmotor mozgatja akár nagy tengerszint feletti magasságon is, sivatagi környezeti viszonyok közepette. A gyártást nagyjából közösen végző dél-koreai Hanwha Techwin és az indiai Larsen & Toubro (L&T) a 100 darabos rendszeresítésre szánt mennyiséget két év alatt gyárthatja le. 2019-ben így 40 darab, míg 2020-ban 50 darab K-9 Vajra fog legördülni a gyártósorról.

Az elkészítés során a tüzérségi eszköz összetevői közül több mint 50% lesz Indiában gyártott, például a páncéltest, a torony, az töltőrendszer, a légkondicionáló rendszer, a kommunikációs és a tűzvezető eszközök lesznek a helyi ipar termékei. Ez az adat nem vonatkozik az első 10 példányra, ugyanis azokban 80-90%-ban még dél-koreai összetevők találhatók meg. Az M777A2-es vontatott tarackágyú esetében más a helyzet egy kicsit, ugyanis az első 25 darabot még a BAE Systems építi meg, majd a beszerezni kívánt mennyiség hátralévő, igen tekintélyes, 120 darabos részét a Mahindra Defense Systems Ltd. gyártja le.

Kínai televízióadásban, igaz elhomályosított képeken, de megfigyelhető volt a J-20-as lopakodó vadászbombázó utántöltésére szolgáló fogadócsöve. A légi üzemanyag-felvételt lehetővé tevő eszköz a pilótafülke jobb oldalán volt (alig) látható. A természetesen behúzható kivitelű rendszerről további képanyag eddig nem került elő. Azonban a szovjet eredetű Tu-16-os közepes bombázó Kínában gyártott tankerváltozata, a Xian HY-6-os mellett hamarosan felbukkanhat majd egy nagyobb képességű típus is. Ez a nagyobb mennyiségű üzemanyagnak köszönhetően talán jobban megfelel majd a J-20-ok számára is, hiszen a több mint 60 tonnás terhelhetőségű Y-20 szállítógép módosításával jött létre. A múlt idő használata az előző mondat végén jogos, hiszen műholdképek alapján legalább egy Y-20 már létezik. Ez a szárnyai alá felszerelt utántöltő konténerekkel lett ellátva.

Jelenleg még nem tudni mikor érkeznek meg Japánba a szigetország tulajdonát képező Bell-Boeing MV-22B Osprey billenőrotoros repülőgépek. A 17 darabos mennyiségben megrendelt típus fő feladata a dél-nyugati távol eső szigetek védelmének erősítése egy esetleges invázió előtt végzett gyors csapat és felszerelés szállításával. Azonban a bázisnak kiszemelt repülőtér (Saga repülőtér, Délnyugat-Japánban) körüli lakossági megmozdulás okán a japán Osprey-k megérkezésével várni kell. A helyiek felháborodását az V-22-es zajossága és rossznak tartott baleseti mutatói okozták.

Az Egyesült Államok jóváhagyta 32 darab Raytheon AIM-120C-7 AMRAAM (Advanced Medium Range Air-to-Air Missiles) közepes hatótávolságú légiharc-rakéta eladását Japán számára. A mostani 63 millió dolláros beszerzést nagyjából egy évvel előzte meg egy másik, ekkor Tokió szintén az AIM-120C-7 AMRAAM változatból 56 darabot vásárolt meg.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Agusta-Westland Merlin HM.2

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Eurofighter Typhoon FGR.4

Rockwell B-1B Lancer

MiG-21MF

Boeing E-7A Wedgetail

Westland Super Lynx Mk.88A

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Pilatus PC-7

North American F-100F Super Sabre

NHIndustries NH90NFH

Douglas A-4N Skyhawk

Saab RF35 Draken

McDonnell Douglas F-4G Phantom II

Westland Wessex HC.2

Boeing CV-22B Osprey

Sepecat Jaguar GR.1

McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier II

Dassault Rafale B

Boeing Vertol CH-47D Chinook

Eurocopter EC665 Tiger UHT

Lockheed CF-104D Starfighter

Saab JAS-39C Gripen

North American F-86K Sabre

Szuhoj Szu-27UB

Northrop F-5N Tiger II

Dassault Mirage 2000-5

English Electric Canberra T.4

A Wizz Air, Közép- és Kelet-Európa vezető diszkont légitársasága és Magyarország hazai légitársasága ma bejelentette, hogy egy új repülőgép érkezésével, 2 új útvonal indításával London Gatwick és Oslo irányába, valamint 3 népszerű útvonal járatsűrűségének megemelésével tovább bővíti budapesti hálózatát.

A rendszerváltást követően a politika részéről is felerősödtek azon vélemények, hogy ideje lenne a honvédség vadászrepülőgépeit újabbakra cserélni. Akkoriban a magyar légierőben a MiG–21 bisz típus repült – ezzel látták el a fegyveres légtérvédelmi szolgálatot is.

Az afgán elnök nemrég egy beszédébenarról beszélt, hogy 2015 óta majd 29000 afgán rendőr és katona halt meg. Különleges dolog ez sok szempontból. Egyrészt ide ideje sem az afgán se az amerikai hatóságok nem tesznek közzé adatokat a veszteségekről, pont azért, mert annyira súlyosak, hogy attól féltek, félne, hogy demoralizálná az afgán közvéleményt, akikből az önkéntesek is jönnek.Fejből arra emlékszem, hogy korábban is csak töredékes infók voltak, fél év, negyed év alatt 5000 halott és még több sebesült. Már azok a számok is súlyosak voltak, de aztán kb. 2016 közepe, végétől semmit sem közölnek. Szóval ezért nagy dolog, hogy beszélt róla.
Persze a szám kontextusa az volt, hogy ekkora veszteség azóta jött össze, hogy a NATO felhagyott a harci (kinetikus) műveletekkel és 2015 jan. 1 óta csak támogató misszióként működik és az afgánokra hárul a (szinte) össze kinetikus művelet, ők felelősek elsősorban a saját biztonságukért. Ghani elnök hozzá is tette, hogy a 29.000-es afgán veszteség mellett az USA 58 katonát vesztett csak. Hmmmm.
Végül még egy szempont, ami a veszteségek súlyosságát árnyalja. Ez a szám csak a hallottakat jelenti. (kétszer is elolvastam, én úgy értem). Ami viszont azt jelenti, hogy a sebesültek száma jóval jobb, a korábban látott adatok 1:3-hoz arányt mutattak kb. ami ebben az esetben 60.000-75.000 sebesültet jelentene, bár szándékosan alul becsülöm, hogy ne mondjak nagyot, de lehet ez még több.
Nagyon kemény, az elmúlt néhány évben meghalt a teljes Magyar Honvédség állománya és még egy magyar város férfilakossága megsebesült. Ehhez képest már csak azt lenne tudni, hogy mekkora volt a tálibok oldalán a veszteség. Talán mondhatom azt, hogy hasonló? Nem olvastam semmit róla, de ha ők vannak offenzívában, akkor alacsonyabb nem lehet talán.
(A blog passzivitásának legfőbb oka, hogy mostanság már főleg az FB oldalamra írok, ha valaki ott akarja követni a gyakoribb posztolásokat, akkor ez az a link)