Afrika

Afrikában jelenleg mintegy 419 millió ember csatlakozik a világhálóra, de jelentős részük nem vezetékes hálózaton, hanem mobil szélessávon. Ez a szám a várakozások szerint már 2020-ra meghaladja az egymilliárdot. Az elképesztő tempójú növekedés annak ellenére megtörténhet, hogy a földrész számos országának villamos energia ellátottsága még mindig hagy kívánnivalót maga után. Ám úgy tűnik, a mobil hódításával kihagyható az a rész, amelyben Afrika vidéki térségeit koax- és optikai kábelekkel hálózzák be. Kérdés, honnan lesz mindehhez villamos energia.

Afrikában jelenleg mintegy 419 millió ember csatlakozik a világhálóra, de jelentős részük nem vezetékes hálózaton, hanem mobil szélessávon. Ez a szám a várakozások szerint már 2020-ra meghaladja az egymilliárdot. Az elképesztő tempójú növekedés annak ellenére megtörténhet, hogy a földrész számos országának villamos energia ellátottsága még mindig hagy kívánnivalót maga után. Ám úgy tűnik, a mobil hódításával kihagyható az a rész, amelyben Afrika vidéki térségeit koax- és optikai kábelekkel hálózzák be. Kérdés, honnan lesz mindehhez villamos energia.

Az Afrikáról értekezők, az Afrikát figyelők és szeretők számára Zambia mindig is a stabilitás, a demokrácia, a normális, tisztességes élet egyik bázisa volt a fekete kontinensen, turistaként vagy akár üzletre vágyó vállalkozóként is elfogadható körülmények vártak a külföldiekre, amely ugyan nem változott meg a mindennapi élet szintjén, de a politikai életben egyre aggasztóbb jelek kezdték el felütni a fejüket, kezdve Hakainde Hichilema négy hónapos letartóztatásával. Hichilema a Nemzeti Fejlődési Egységpárt ellenzéki mozgalmát (és a másik két mozgalmat is tömörítő Egységes Demokratikus Szövetséget) vezeti már több mint egy évtizede és öt alkalommal volt elnökválasztáson jelölt, legutóbb 2016-ban.

Akkor és előtte 2015-ben is alig pár ezer szavazattal veszített Edgar Lungu jelenlegi elnökkel szemben, úgyhogy egyértelműen a zambiai politikai élet meghatározó alakjáról beszélünk, akit idén áprilisban kormányellenes szervezkedés és hazaárulás vádjával vettek őrizetbe. Ez az őrizetbevétel afféle csúcspontnak számít a zambiai politikai élet utóbbi időben tapasztalható megromlásában, de már előtte, nagyjából 2015-től kezdődően észrevehetőek voltak annak jelei, hogy Lungu és a Hazafias Front (PF) kormánypártja a korábbi gyakorlattal szakítva egyre keményebben támadja az ellenzéket, elnyomva a kritikus hangokat, erővel válaszolva rájuk. A tüntetéseket egyre ritkábban engedélyezték és ha jóvá is hagyták valamelyiket, brutális erővel korlátozták ezeket a felvonulásokat és tiltakozásokat, amely folyamat csúcspontja az volt, amikor a fentebb említett Hichilemát azért zárták 4 hónapra börtönbe, mert nem adott elsőbbséget az elnök konvojának.

És egyébként csak nagy nyomásra, a nemzetközi felszólításoknak köszönhetően tudta a politikus elkerülni, hogy 15 éven keresztül börtönben legyen akciója okán. Ezzel párhuzamosan pedig elindult egyfajta marginalizáció is az országban, az 1964-es függetlenné válás óta nem volt arra példa, hogy egyházakat vagy etnikumokat diszkrimináljanak pozitívan vagy negatívan, de az utóbbi években több ilyenre is láttunk példát – például azon egyházak, amelyek a kormány mellett szólaltak fel, hatalmas összegű támogatásokhoz juthattak, de azok az etnikumok és régiók, amelyek az ellenzéki Nemzeti Fejlődési Egységpárt mögé sorakoztak fel, folyamatosan növekvő bürokráciával és csökkenő támogatásokkal voltak kénytelenek számolni.

És a társadalmi párbeszédre, a közös politikai munkára épülő demokrácia kudarcát jelenti az is, hogy hiába volt a két erő között mindösszesen pár ezer szavazat különbség 2015-ben és 2016-ban is, Lungu első alkalommal most, Hichilema letartóztatása kapcsán találkozott az ellenzékkel és vezetőjével. Gondoljunk bele, ez azt jelenti, hogy az ország társadalmának nagyjából fele kirekesztésre került a mindennapok politikájából, Lungu és a PF egyszerűen ledominálja őket. És ez a dominancia érzékelhető a médiában is, az ország legrégebbi független sajtóorgánumát tavaly záratta be a kormány és az állami médiát egyértelműen kizárólag saját céljaira igyekszik használni, ahogy a PF ifjúsági szervezetét is, ugyanis idén több alkalommal előfordult, hogy fiatal és fizetett PF-aktivisták támadtak meg ellenzéki tüntetőket és követtek el különféle bűncselekémnyeket.

Ez utóbbit persze cáfolta minden forrás és csak bűnözői csoportokról esett szó, de az ellenzék erre vonatkozó vádaskodását nem lehet figyelmen kívül hagyni, még akkor sem, ha egyébként Hichilema pártja hasonló kezdeményezéseket próbált már implementálni a saját háza táján is. És lehetne még folytatni az aggasztó jelek sorolását, hiszen ha csak szimplán körbenézünk a zambiai sajtóban, láthatjuk, hogy például júniusban azért függesztették fel 48 ellenzéki képviselő mandátumát, mert nem hallgatták végig az elnök beszédét a parlamentben vagy októberben azért hirdettek szükségállapotot és kezdtek letartóztatások sorozatába, mert állítólag az ellenzéki erők támadásokat intéztek rendőrörsök ellen. Úgyhogy vigyázó szemünket Zambiára vessük a következő hónapokban is, főleg, hogy Lungu már többször elismételte klasszikussá vált mondatát: “ha sarokba szorítanak, nem leszek rest feláldozni a békét a demokrácia oltárán.”

twitter.com/napiafrika

November 9-e az Örökbefogadás Világnapja. A mai napon az emberek a tenyérre rajzolt mosolygós arcocskával hívják fel a figyelmet az örökbefogadás fontosságára. Ezen a napon ünnepeljük azt az erőt és csodát, ami az örökbefogadás által születhet. 
A Magyar Afrika Társaság évek óta működtet Gyermektámogatási programokat, amelyek keretében támogató szülők „fogadhatnak örökbe” olyan afrikai gyerkőcöket, akik árvák, félárvák és/vagy nagyon szegény körülmények között élnek. Családjaik számára az is problémát okoz, hogy heti egy-két étkezést biztosíthassanak számukra, a taníttatásról már nem is beszélve.

Minden idők legnagyobb költségvetését terjesztette be a törvényhozásnak a nigériai elnök, Muhammadu Buhari. Az átszámítva több mint 7 ezer milliárd forintos 2018-as állami költségvetés ismét magasabb, mint az előző évi. Az afrikai kontinens számára pedig nem mindegy, mit találnak ki a földrész legerősebb gazdaságában, amely egyben a világ egyik legnagyobb olajtartalékának birtokosa is.

Minden idők legnagyobb költségvetését terjesztette be a törvényhozásnak a nigériai elnök, Muhammadu Buhari. Az átszámítva több mint 7 ezer milliárd forintos 2018-as állami költségvetés ismét magasabb, mint az előző évi. Az afrikai kontinens számára pedig nem mindegy, mit találnak ki a földrész legerősebb gazdaságában, amely egyben a világ egyik legnagyobb olajtartalékának birtokosa is.

November 16.-án 17.30-kor második előadásához érkezik az AHU Kaleidoszkóp sorozat! Ezen az estén Dr. Túróczi Ildikó, az Afrikát többször megjárt orvos, és az AHU kameruni gyermekprogramjának szervezőtársa a vendégünk, aki nemrég tért vissza legutóbbi missziójából, Észak-Szudánból. Mesél majd munkásságáról és utazásairól, a kala azar betegségről, szudáni személyes élményeiről és az ottani viszonyokról. A helyszín az AHU központja: 1022 Budapest, Törökvész út 6/a.

Az érdeklődők az info@ahu.hu e-mail címen tudnak jelentkezni.

Mindenkit szeretettel várunk!

Az egyik, száműzetésben üzemeltetett független szváziföldi újság friss cikke szerint a szváziföldi kormány olyan pénzügyi helyzetbe került, hogy mára már a csőd szélén áll és konkrétan napról-napra tartja életben az állami infrastruktúrát. A Times Sunday pár napja jelentette, hogy a Szváziföldi Adóhivatal által begyűjtött adók napi szinten azonnal a kormány kasszájába kerülnek és szinte azonnal el is költik ezeket az összegeket – többnyire a közalkalmazottak és köztisztviselők fizetésére, de még így is csak néhány hónapos késéssel tudják kifizetni a járandóságokat. A felszínen a kormány persze igyekszik tartani a jól működő gazdaság látszatát, egyrészt nemrégiben a köztisztviselők kaptak egy közel 20%-os fizetésemelést, valószínűleg azért, hogy ezzel is ellensúlyozni tudják a késések okozta frusztrációt (mindezt úgy, hogy a GDP hatalmas részét költik bérekre), másrészt pedig októberben 1.2 milliárd lilangenit (22 milliárd forint) vett fel kölcsönként a Szváziföldi Központi Banktól, hogy tovább tudja finanszírozni a hatalmas álamapparátust és a szükségtelen állami beszerzéseket.

Ezzel párhuzamosan viszont a közalkalmazottakat és köztisztviselőket tömörítő szakszervezet szerint a kormány beszüntette a szakszervezeti tagdíjak fizetését, ami azért is különösen aggasztó, mert az országban 2010 óta ismét mélypontra jutott a deficit szintje, a gazdaság instabil, a kilátások sötétek és nincs semmi jel a javulásra közép- illetve hosszútávon. A Nemzetközi Valutaalap ajánlásai szerint a fenntartható gazdasági helyzet érdekében a kormánynak azonnal be kellene szüntetnie a felesleges költekezéseket és át kellene gondolnia a nagyberuházásainak célját, mert reformok nélkül súlyos csapások várnak a szváziföldi lakosságra. És hogy tényleg rosszul kezelik az állami eszközöket és intézményeket, azt például a Lomati-aranybánya története is mutatja, amelyet még 2016. februárjában nagy csinnadrattával nyitottak meg és a régió nagy fellendülését várta tőle maga III. Mswati király is (35 éven keresztül tudtak volna aranyat bányászni itt), ezzel szemben már az idei év elején be kellett ideiglenesen zárni, a vezetésben tapasztalható visszaélések és a normális gazdálkodás teljes hiánya miatt.

A vizsgálatok után elvileg ismét újraindították néhány napja a kitermelést, de nem igazán biztos a jövő, főleg, hogy továbbra is elég inkompetens a bánya irányítása. Eközben pedig az ember olvassa a híreket, melyek szerint III. Mswati és most már 14 felesége megállás nélkül költi az állam pénzét mindenféle luxuscikkekre, néhány hete a Business Insider Afrika harmadik leggazdagabb uralkodójának nevezte, 13 palotája, magánrepülőgép-flottája, luxusautói vannak, miközben Szváziföld minden második lakosa munkanélküli és maga az ország többször fordult azonnali pénzügyi segítségért a Dél-afrikai Köztársasághoz, hogy ne omoljon össze.

De hogy ne csak mindig a bírálat oldaláról közelítsük meg a dolgokat, a szváziföldiek számára jó hírt jelent, hogy közel 7000 új munkahelyet teremthet az építkezés idejére az országban a dél-afrikai Lothairt a szvázi Sidvokodvoval összekötő vasútvonal építése, amely ráadásul még a szvázi gazdaság fellendüléséhez is hozzájárulhat, tekintve, hogy még egyszerűbb lesz a termékek Dél-afrikai Köztársaságba szállítása. És hogy milyen termékekről beszélünk Szváziföld kapcsán? Az exportjának 70%-át a Dél-afrikai Köztársaságba küldő (a fennmaradó rész leginkább az Egyesült Államokba és az Európai Unióba irányul) kis ország leginkább a textiliparáról nevezetes, a gazdaság motorjának fennmaradó részét a bányászat és a cukortermelés adja, ez utóbbi tekintetében a világ élvonalába tartozik Szváziföld.

twitter.com/napiafrika

Botswanában legutóbb 2014. október 24.-én tartottak választásokat, egyszerre elnök- és parlamenti választásra is sor került, a sokak által diktátornak nevezett Ian Khama pedig megszerezte második elnöki mandátumát is, de ami ennél is fontosabb volt, az a tény, hogy bár a Botswanai Demokrata Párt (BDP) ugyan 11. alkalommal tudott nyerni választást az országban, az ellenzék összeállásának köszönhetően jelentős visszaesést volt kénytelen elszenvedni a megszerzett mandátumok számában. A 63 parlamenti helyből megszerezhető 57 lehetséges mandátumból (a maradék hat úgy kerül kijelölésre vagy pozíció alapján jár) megszerzett 37 még így is rettentően sok, de az ellenzéki Demokratikus Változás Tömörülés (UDC) 17 képviselője és a Botswanai Népi Tömörülés Pártjának 3 képviselője történelmi jó eredmény a botswanai ellenzék számára, az ország függetlensége óta nem ült ennyi nem kormánypárti képviselő a folyamatosan növekvő létszámú törvényhozásban.

Azon a választáson is egyértelműen látszott az afrikai minta, a városi fiatalság támogatta a változást és az ellenzéki tömörüléseket, a vidékiek pedig továbbra is egyöntetűen a BDP mögé sorakoztak fel. És ha ezt összevetjük azzal, hogy 2009-ben 45 mandátumot szerzett az 57-ből a Demokrata Párt, 2004 pedig 44-et, akkor egyértelműen látható, hogy 2019-re az ellenzék esélye egy még jobb teljesítményre kizárólag az összefogásban keresendő – mégis a napokban pont a megosztottságról szólnak a hírek a botswanai sajtóban, hiszen a Botswanai Nemzeti Front, a Botswanai Demokratikus Mozgalom (BMD) és a Botswanai Néppárt szövetségéből létrejött UDC megroppanásáról jönnek a főcímek. Azt tudni kell, hogy a fentebb említett Botswanai Népi Tömörülés Pártja 2014-ben még az UDC-vel szövetségben küzdött a voksokért, később azonban elhatárolódtak a szövetségtől, amelyben Gomolemo Motswaledi vezetésével a kormányzó demokratákból kivált BMD dominált, de nem sokáig.

Nem sokáig, ugyanis komoly ellentétek ütötték fel fejüket ebben a viszonylag új pártban és Motswaledi utódja, Ndaba Gaolathe vezetésével a napokban megalakult a BMD elszakadóiból a Haladók Szövetsége (AP), amely egyértelműen elhatárolódott a BMD-től, így pedig az UDC-től is. Motswaledi és az általa vezetett BMD az első olyan mozgalom volt, ami a BDP létezése óta hátat fordított a demokratáknak, de Motswaledi sokáig nem állhatott az ellenzéki mozgalom élén, hiszen alig 10 héttel a 2014-es választások előtt furcsa körülmények között életét veszítette egy autóbalesetben. Hívei a mai napig úgy gondolják, hogy nem egyszerű baleset történt, mindenesetre a BMD számára ez a csapás brutális erejű volt, az UDC-t vezető Duma Boko mellett alelnökként indulni kívánó karizmatikus Motswaledi halála óta a BMD acsarkodás és viták színtere lett, a mostani kiválás pedig lassan szétaprózza az alapvetően stabil és jó erőnek induló mozgalmat.

Gaolathe egyébként egy friss nyilatkozatában egyértelművé tette, hogy bár ez most visszalépésnek tűnik, a stabil alapok megvannak az ellenzék oldalán és így továbbra is esélyesnek tartja a kormányváltásra készülő erőket a győzelemre 2019-ben, Motlatsi Molapisi, a Botswanai Néppárt elnöke pedig szintén hasonlóképpen vélekedett az AP október 28.-án tartott közgyűlésén Gaboronéban. A vádakra is reagáltak az AP vezetői, akik úgy látják, hogy ez nem az ellenzék szétesését mutatja, inkább még színesebb palettát nyújtanak a választók számára, így még több embert tudnak elcsábítani a BDP táborából – persze azért azt fontos megjegyezni, hogy az AP egy az egyben a városiak pártja, nem igazán látható, hogyan lesz képes komoly erőt mutatni vidéken, ahol mindig is megtalálható volt a BDP igazi bázisa. Tehát ezek jelenleg a friss fejlemények a botswanai politikai palettán, de minden nyilatkozat ellenére elég egyértelmű, hogy az ellenzék oldalán komoly ellentétek vannak, a fentebb említett Molapisi például tucatnyi alkalommal kelt már ki a Botswanai Népi Tömörülés Pártja ellen és a Nemzeti Frontot és az UDC-t is vezető Duma Boko szerepét is megkérdőjelezte már.

twitter.com/napiafrika

Európa biztonsága az afrikai stabilitással kezdődik, mivel az Afrika felőli bevándorlási nyomás érdemben továbbra sem csökken, az a legjobb védelem Európa számára, ha Afrikában stabilitás, béke és gazdasági növekedés van - mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, miután szudáni kollégájával tárgyalt kedden Budapesten.

Európa biztonsága az afrikai stabilitással kezdődik, mivel az Afrika felőli bevándorlási nyomás érdemben továbbra sem csökken, az a legjobb védelem Európa számára, ha Afrikában stabilitás, béke és gazdasági növekedés van - mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, miután szudáni kollégájával tárgyalt kedden Budapesten.

Október 10-én parlamenti- és elnökválasztásokat tartottak Libériában, amelyet nyugodtan lehet az elcsépelt történelmi jelzővel is illetni, hiszen egyrészt a 2003-as polgárháború óta ez volt az első, amelyet teljes egészében az ország választási bizottsága vezényelt le az ország biztonsági erőinek felügyelete mellett, másrészt pedig a 2006 óta hivatalban lévő elnök, Ellen Johnson Sirleaf békében távozott pozíciójából két mandátum kitöltése után, az alkotmányos szabályok tiszteletben tartásával (tehát nem látott neki jó afrikai módon az alkotmány módosítgatásának). És bár az első órákban még arról szóltak a hírek, hogy az egykoron híres labdarúgó, a korábban Sirleaf által már 2005-ben legyőzött George Weah a szavazatok többségének megszerzésével könnyedén elnök lehet, de aztán gyorsan kiderült, hogy az indulók egyike sem tudott abszolút többséget szerezni, így november 10-én fog majd eldőlni, ki lesz a sok szenvedés után fejlődésnek induló Libéria elnöke.

Végül a hivatalos eredményekből kiderült: George Weah, a Demokratikus Változás Koalíció (CDC) jelöltje az Egységpárt jelöltjével, Joseph Boakaial (Sirleaf örökös elnökhelyettesével) fog november hetedikén ismét szembeszállni, hogy eldöntsék ki tudja megszerezni a több szavazatot a második körben. Érdekesség, hogy az egykori lázadó vezér, a Samuel Doe megkínzását és meggyilkolását kamerák előtt elrendelő majd végignéző és a háború során minden ellenfelével véresen leszámoló Prince Johnson több százezer szavazattal egészen jó eredményt tudott elérni köszönhetően főleg szűkebb hazája, Nimba megye támogatásának. A pártoknál sem volt igazából meglepetés, a CDC és az Egységpárt szerezte meg messze a legtöbb parlamenti helyet, egyedül még a független képviselők tudtak tíznél több mandátumot megszerezni. Mindenesetre sokak, főleg Boakai hívei számára örömteli volt az eredmény, hiszen így tovább kampányolhatnak még támogatottjukért, hogy átbillentsék a mérleg nyelvét.

És van reményre okuk, hiszen az előző két választáson is a hátrányban lévő Egységpárt jelöltje, Sirleaf tudott diadalmaskodni a második körben – persze most azért pont az Egységpárt elmúlt két mandátum alatti teljesítménye lesz a sorsdöntő, hiszen maga Sirleaf is beismerte búcsúbeszédében, hogy nem tudott igazi egységet teremteni Libériában, a korrupció elleni harcot elveszítette, sőt pártjának több tagja is érintetté vált komoly korrupciós botrányokban (ez mondjuk megvan a másik oldalon is). De ha ez annyira nem is fog számítani, ami biztos döntő tényező lesz, az a tény, hogy a gazdaság nem tudott annyira fejlődni, mint kellett volna, ráadásul romlott az életszínvonal, az infláció növekedett és úgy általában, nehezedett a mindennapi élet.

A másik oldalnak is van bőven problémája, hiszen Weah közeli körében a politikai élet nagy “öregjeit”, korábbi botrányokban érintett politikusait találjuk ismételten, ráadásul alelnöke a hírhedt Charles Taylor egykori felesége, Jewel Howard-Taylor lenne, az a Howard-Taylor, aki anno a homoszexualitás bűncselekménnyé minősítésére adott be parlamenti előterjesztést. Boakai támogatói szerint Weah megválasztása utat adna Taylor keményvonalas politikájának ismét, de a jelenlegi hírek szerint valószínűleg ez kevesebbet fog számítani a fiatal választók számára, akiket egyrészt motivál Weah múltja és sikeressége, másrészt ezt a támogatói generációt már inkább csak a megélhetési lehetőségek javulása érdekli, azt pedig megtapasztalták az elmúlt években, hogy Sirleaftól nem várhatnak túl sok újat már (és Boakai Sirleaffel dolgozott együtt 12 éven át, tehát akár Sirleaf kudarcait is a nevéhez lehet kötni).

Szóval lehet elmélkedni, lehet találgatni, az biztos, hogy jelenleg Weah áll jobban és a következő néhány napban az Egységpártnak nagyot kellene javulnia, hogy elhitesse a polgárokkal, végre tényleg lesz infrastruktúra-fejlesztés, végre megszűnik a feneketlen korrupció és tényleg eljön az “új Libéria”. Amiért eme poszt végefelé közeledve a szerző Weah győzelmét valószínűsíti, az igazából az a tény, hogy a fentebb már említett Prince Johnson a választási eredmények után azonnal buzdítani kezdte híveit Weah támogatására és ha egyszerű matematikával megnézzük, Weah 38%-a mellé bejön Johnson 8%-a, így Boakainak nagyot kellene javulnia 28%-ról, hogy nyerhessen.

twitter.com/napiafrika

www.globoport.hu

Ahelyett, hogy csitulna, egyre nő Malawiban a félelem a vámpíroktól és a rájuk vadászó bandáktól. A helyzet már odáig durvult, hogy az emberek félnek vért adni.

Tovább a cikkre

Ötödik egymást követő éve csökkent 2016-ban az illegális elefántvadászat Afrikában, az állomány mégis apad a fegyveres konfliktusok és az állatok természetes élőhelyének beszűkülése miatt - olvasható a veszélyeztetett fajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó ENSZ-egyezmény (CITES) jelentésében.

Ötödik egymást követő éve csökkent 2016-ban az illegális elefántvadászat Afrikában, az állomány mégis apad a fegyveres konfliktusok és az állatok természetes élőhelyének beszűkülése miatt - olvasható a veszélyeztetett fajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó ENSZ-egyezmény (CITES) jelentésében.

Idén Akinwumi Adesina, az Afrikai Fejlesztési Bank elnöke kapta a World Food Prize díjat. A nemzetközi elismerést az 1970-ben Béke Nobel díjat kapott Norman E. Borlaug alapította, és azok munkáját honorálják annak odaítélésével, akik sokat tesznek a világ élelmezésével kapcsolatos problémák megoldásáért. Az idei díjazott úgy véli: Afrikában hatalmas potenciál rejlik, de az ott élők külső segítség nélkül nem tudják kihasználni a területek mezőgazdasági adottságait.

Idén Akinwumi Adesina, az Afrikai Fejlesztési Bank elnöke kapta a World Food Prize díjat. A nemzetközi elismerést az 1970-ben Béke Nobel díjat kapott Norman E. Borlaug alapította, és azok munkáját honorálják annak odaítélésével, akik sokat tesznek a világ élelmezésével kapcsolatos problémák megoldásáért. Az idei díjazott úgy véli: Afrikában hatalmas potenciál rejlik, de az ott élők külső segítség nélkül nem tudják kihasználni a területek mezőgazdasági adottságait.

A kesernyés különlegesség a marokkói konyha alapja. Ez az egyedi módon elkészített citrusféle megmagyarázhatatlan, mégis izgalmas pluszt ad a legtöbb fogásnak a maga kesernyés és sós bájával.