Afrika

A Lucara Diamond nemrég eladta az évszázad legnagyobb gyémántját, az 1109 karátos Lesedi La Rona-t, ami 53 millió dollárért kelt el. A tavalyi londoni Sothesby's aukción nem sikerült eladni a gyémántot, amiért akkor 86 millió dollárt kértek.

Guinea nyugati részén, Boké megyében fekszik Kolaboui városkája, amely alapvetően szinte az egész világ számára ismeretlen település, azonban elhelyezkedése okán pillanatok alatt főcím lehet minden sajtóorgánumban – ugyanis Kolaboui a Guineai Bauxitvállalat (CBG) főhadiszállásának és iparvárosainak számító partmenti Kamsar illetve Boké és a Sangaredi-fennsík között fekszik, amely utóbbi a világ legnagyobb bauxittartalékait rejti. Így az összes érintett multinacionális vállalat, a kormány és a szállítmányozók számára is hatalmas megkönnyebbülést jelentett az a hír, hogy a mai nap (09.23) folyamán a Kolabouiban tüntetők által emelt barikádokat az emberek végül elbontották, miután órákon át zajló tárgyalások során sikerült megállapodniuk követeléseikről a Kamsar városából érkezett, Hassan Sampou vezette delegációval.

Mindez egy héttel azután csapott le a kormányra, hogy az állami közlekedési vállalat, a Sotragui több száz dolgozója függesztette fel a munkáját a fővárosban, Conakryban, miután megelégelték, hogy jelentős részük már ötödik hónapja fizetés nélkül kénytelen dolgozni, ugyanis a Sotragui elnöke hűtlen kezelési ügye miatt egyszerűen eltűnt sok millió amerikai dollárral együtt, az állam pedig leállította a “pénznyelőnek” tartott cég finanszírozását. A közlekedési minisztérium jelenleg is elemzi a különféle megoldási javaslatokat, de az biztos, hogy a dolgozóknak pénzre, a járműveknek pedig karbantartásra lesz szüksége. Visszatérve Kolabouira, az állami intézmények épületeinek felgyújtását is eredményező tüntetések már legalább 10 napja elkezdődtek a régióban, amelyek során a felvonulók nehéz életkörülményeik, a szolgáltatások (ivóvíz, elektromos áram) teljes hiánya miatt döntöttek úgy, hogy botokkal és Molotov-koktélokkal felszerelkezve támadnak mindenre, ami szerintük a “csaló” államot képviseli.

Hatalmas barikádokat építettek az utakon és a síneken, hogy így állítsák meg a CBG (és a guineai-kínai konzorcium, az SMB-WAP) bauxitszállítmányainak haladását valamint a Szenegál és Gambia felé tartó átmenő forgalmat. A kormány azon kívül, hogy elítélte a legalább két halálos áldozattal járó, több napig tartó erőszakhullámot, nem reagált a tüntetők panaszaira – az elektromos áramellátás szeptemberi leállását, a munkahelyeket hiányát és a tiszta ivóvíz elérhetőségét a kormány részéről senki nem kommentálta. A közösségi médiában terjedő képeken és videókon láthatjuk a teljesen kiégett kolaboui-i rendőrőrsöt, a gumikból, székekből, kövekből emelt akadályokat, a helyi önkormányzat épületének és az előtte álló autóknak a maradványait – úgyhogy a fentebb említett delegáció jobb, ha betartja ígéretét, miszerint tolmácsolja a helyiek követelését a kormány felé, ellenkező esetben ugyanis elképzelhető, hogy a CBG bauxitszállítmányai újabb hosszú órákat fognak Kolaboui bejáratánál várakozni.

Nem ez az első eset egyébként, hogy Boké, Kamsar vagy éppen Kolaboui lakói tárgyalási alapként használják a multinacionális cégek számára oly fontos bauxitot, legutóbb például áprilisban Boké városában emeltek akadályokat a tüntetők, hogy az elektromos áramellátás normalizálását követeljék a kormánytól és a várost jelenlétével teljesen meghatározó CBG-tól. A követelések pedig mindig ugyanazok, a munkanélküliként, mélyszegénységben tengődő guineai lakosság nem látja az éves szinten 16 millió tonnás bauxittermelés hasznát. Ugyebár elég nehezen érthető ezen szegény emberek számára, hogy az energiaigényes bauxitbányászat szárnyalása, a rengeteg folyó léte ellenére nincs normális áram- és vízellátás, ráadásul Bokéban nagyjából 2000 ember dolgozik mindösszesen a bauxitiparban, ami nem olyan nagy szám egy sok tízezres városban, ráadásul az itt dolgozó guineaiak jelentős része az ország más régióiból érkezik. Kolaboui mostani példája is tökéletesen igazolja tehát az “ásványkincs-paradoxont”, azaz hiába gazdagok az afrikai országok természeti kincsekben, a könnyű jövedelem a kormányok számára utat nyit a demokrácia gyengítése, a korrupció növekedése és a szabadrablás előtt.

twitter.com/napiafrika

1 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Szeptember 21-e csütörtök különleges nap volt a Magyar Afrika Társaság munkatársai, önkéntesei és a Dr. Török Béla Általános Iskola tanárainak és diákjainak életében. Egy délutáni program alkalmával igyekeztünk afrikai hangulatot varázsolni a nagyothalló gyermekek életébe.

Programunkat egy rövid, ízelítő előadással kezdtük, melynek során a gyerekek az afrikai kontinenssel kapcsolatos információkkal gazdagodhattak, játékos, interaktív formában. A földrajzi és az állatvilágot bemutató kezdés után, gyorsan betekintettünk az afrikai gyerekek társadalmi csoportonként különböző életkörülményeibe.

Az előadás után a hatalmas ebédlőben csaknem 100 gyerek számára készültünk változatos kézműves foglalkozásokkal az iskolában dolgozó pedagógusokkal együttműködve. A Magyar Afrika Társaság asztalainál csörgőt lehetett készíteni dekupázstechnikával, illetve a türelmesebb gyermekek afrikai állatokat hajtogathattak papírból. A kicsik számára az iskola pedagógusai számtalan afrikai foglalkoztató feladatot biztosítottak a színezőtől a kirakón át a kivágható kígyógyűrűig.

A 2017/2018-as tanévben a Magyar Afrika Társaság ingyenesen lehetővé teszi a magyar gyerekek ismereteinek bővítését az afrikai kontinensről. A Ko nipa Afrika! – Taníts Afrikáról! elnevezésű programsorozat keretein belül egy éven keresztül két heti rendszerességgel látogatunk el az egyes intézményekbe, és a korosztályoknak megfelelő foglalkozások alkalmával beszélgetünk a gyerekekkel az afrikai világról. A foglalkozások során a gyerekek megismerhetik a kontinens földrajzi és biológiai sajátosságait, betekintünk az afrikai társadalmi érdekességekbe, nyomon követjük, hogyan telik egy afrikai gyerek hétköznapja, milyen veszélyekkel kell szembenézniük. Ízelítőt kapnak az afrikai képzőművészetek, zene, tánc, film és gasztronómia világából. Az óvodásokkal drámapedagógiai foglalkozásokat tartunk, majd saját kiselőadást készítünk a szülőknek, míg a nagyobb általános iskolások angol nyelvi tudásukat fejlesztve létesíthetnek kapcsolatot korukbeli afrikai diákokkal.

Több mint negyvenmillió ember élt rabszolgasorban vagy kényszerházasságban tavaly- derült ki az ENSZ szervezeteinek és az ausztrál emberjogi csoport közös felmérésből. 

Több mint negyvenmillió ember élt rabszolgasorban vagy kényszerházasságban tavaly- derült ki az ENSZ szervezeteinek és az ausztrál emberjogi csoport közös felmérésből. 

Manapság ritkán találni olyan menyasszonyi ruhát az esküvői magazinokban és a kifutókon, amely nem hercegnős vonalú, és nem fehér, vagy annak valamelyik árnyalata. Egyes kultúrákban, különösen Ázsiában és Afrikában, a fiatal párok azonban még mindig inkább a hagyományaiknak megfelelő esküvői ruhákat preferálják. Összegyűjtöttünk pár képet menyasszonyokról és vőlegényekről, akik nemzetük hagyományos ruháját viselték esküvőjükön. Bámulatosak, ugye?

Manapság ritkán találni olyan menyasszonyi ruhát az esküvői magazinokban és a kifutókon, amely nem hercegnős vonalú, és nem fehér, vagy annak valamelyik árnyalata. Egyes kultúrákban, különösen Ázsiában és Afrikában, a fiatal párok azonban még mindig inkább a hagyományaiknak megfelelő esküvői ruhákat preferálják. Összegyűjtöttünk pár képet menyasszonyokról és vőlegényekről, akik nemzetük hagyományos ruháját viselték esküvőjükön. Bámulatosak, ugye?

Alkotmányos népszavazásoktól szokatlan módon azonnal látható eredménye is volt az augusztus ötödiként tartott mauritániai referendumnak, ugyanis az urnához járuló, nagyjából 700 ezer állampolgár (1.4 millió a szavazásra jogosultak teljes száma) túlnyomó többsége igennel szavazott az ország zászlajának megváltoztatására is, így az eddigi zöld alaphoz és a rajta szereplő aranyszínű motívumokhoz alul-felül egy piros csík is került, szimbolizálva azt a vért, amelyet a mauritániai nép áldozott a függetlensége és területének megvédése érdekében (itt főleg azokra van utalás, akik az 1960-os függetlenségi küzdelemben áldozták életüket). A zászló megváltoztatása mellett egy komoly politikai döntést is meghozott az ország, a korábban kétkamarás törvényhozás struktúráját is megváltoztatták az “igen” szavazattal, így mostantól már nincs felsőház (szenátus – Majlis al Shuyukh), csak a korábban alsóházként funkcionáló nemzetgyűlés (Al Jamiya Al Wataniya) végzi majd csak a munkáját.

Már a voksolás előtt és természetesen utána is komoly vádak érték Mohamed Ould Abdel Aziz elnököt, hogy ezzel a referendummal saját útját akarja a harmadik mandátum felé egyengetni, hiszen egyrészt már jópárszor utalt rá, hogy a szenátust haszontalan és drága testületnek tartja, másrészt pont a szenátus volt az, ami idén márciusban megakadályozta az elnök alkotmánymódosításra irányuló törekvését, amely lehetővé tette volna, hogy harmadszor is elnökké válhasson az országban. Végül a bojkottra felszólító csoportok törekvései és a több ezres tüntetések ellenére eredményesen zárult a voksolás – és Aziz egy könnyed lendülettel hagyta figyelmen kívül az ENSZ, tüntetések elfojtásával kapcsolatos nyomozási felszólításait és kéréseit is. Persze megteheti, hiszen jelentős mozgástere van, köszönhetően annak, hogy a “Nyugat” szövetségesként számíthat rá az észak-afrikai és szaharai terrorizmus-ellenes harcokban.

Maga Aziz elnök az eredménnyel kapcsolatban csak annyit mondott, hogy a szenátus felszámolása végre lehetővé teszi a néphez közeli kormányzást és a régiós tanácsok létrehozásával a területi irányítás erejének növelését, a tüntetésekre reflektálva pedig egyszerűen csak kitalációnak és néhány elvetemült internetes csoport művének nevezte a súlyos attrocitásokról szóló beszámolókat. Az ellenzéket tömörítő Egység és Demokrácia Fórum (FNDU) nem ismerte el a szavazás végeredményét és kormányzati csalásról beszélt, rámutatva, hogy a tüntetések és a közösségi médiában látható képsorok, közlemények is azt igazolják, hogy a nép valójában ellenezte a szenátus megszüntetését. Alapvetően a média a zászló megváltoztatásáról és a szenátus megszüntetéséről beszél csak, de a referendumnak vannak további eredményei és hatásai is: többek között például megváltozott néhány sor a himnuszban és több kormányzati intézményt összevontak a Fatwa Legfelsőbb Tanácsa nevű intézménybe. És hogy mit fog eredményezni a szenátus megszüntetése és regionális tanácsok létrehozása?

Első körben úgy tűnhet, hogy csak pozitív hatása lesz, tehát ebben a rendkívül központosított országban valamiféle decentralizáció is elkezdődhet, ahol a vidéken élők hangját is meghallják majd, de valójában igazi erőforrások (itt gondoljunk politikai támogatottságra, pénzre stb.) nélkül ez azt jelenti csak, hogy egy, Aziz hatalmát valamennyire korlátozó intézmény megszűnt és helyette erőtlen, Nouakchottól távol eső tanácsok kerülnek létrehozásra, amelyek már nem képviselnek egységet és így számottevő erőt. És bár Aziz maga többször is azt mondta, hogy 2019-ben már nem akar még egyszer elnöki székért indulni, a mauritániai és külföldi média is szinte teljes egészében úgy látja, hogy ez csak a látszat, 1960 óta az országban nem igazán volt még demokratikus átmenetre példa – és miért pont most jönne el a csodálatos kivétel ideje?

twitter.com/napiafrika

9 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Miközben a magyar válogatott szenzációs eredményt elérve jutott a nyolcaddöntőbe a kosárlabda Európa-bajnokságon, a sportág szerelmesei számára Afrikában is van mit nézni és nyomonkövetni, hiszen szeptember 8.-án kezdődött és egészen 16.-áig tart az Afrobasket 2017, azaz a kosárlabda afrikai kontinenstornája Dakarban és Tunéziában és már az első mérkőzéseken nagy izgalmak vártak a meccsekre kilátogató nézőkre, hiszen a címvédő Nigéria mindössze egyetlen ponttal győzte le Elefántcsontpartot és a kontinens legjobbjának tartott Angola alig bírta legyűrni az alapvetően nem túl acélos Ugandát. A 16 induló csapat közül a legnagyobb esélyesek Nigéria és Angola mellett a rendezők, Szenegál és Tunézia, valamint Egyiptom – a 2015-ös győztes nigériaiak teljesen megújult, “amerikai” brigáddal vágtak neki a küzdelmeknek, hiszen egyrészt egyetlen játékos van csak a keretben most, aki két éve is ott volt, másrészt a nevezett 12 sportolóból hét az Egyesült Államokban született.

A 2015-ös döntőben vesztes Angolában ezzel szemben ott lesz a korábbi játékosok legnagyobb része és a kontinens legerősebb alakulata egyértelműen a győzelemre tör, amelynek elérésében Nigéria mellett biztos komoly kihívást fog jelenteni Egyiptom, amely múltja (itt most az 1980-as évekig bezárólag gondoljunk múltra) és jelene okán is esélyes – fiataljai az U16-os vagy éppen az U18-as kontinensbajnokságokon szinte ellenfél nélkül tarolnak az elmúlt években. A spanyol edzővel és Gorgui Dieng NBA-játékossal felfegyverkezett szenegáliak mindig a tűz közelében ólálkodtak az elmúlt években, de most talán a hazai közönség előtt jöhet el az ő idejük – Tunézia is hasonlóban bízik, bár Salah Mejri, a tunéziai NBA-játékos nem kapott engedélyt “főnökeitől” a pályára lépésre.

De a lényeg, hogy pattogjon a labda, hiszen az Afrobasket 2017-es megrendezése igen nagy fejtörés elé állította az afrikai kosárlabda-szövetséget, ugyanis a pénzügyi gondokkal küzdő Kongói Köztársaság április végén mondta vissza a rendezést, majd a szövetség által felkért Angola sem vállalta a lebonyolítást – így egyrészt elúszott az eredeti, augusztusi dátum, másrészt ismét Tunéziának, az előző rendezőnek kellett színrelépnie, Szenegál támogatásával. Sajnálatos módon a huzavona azt is eredményezte, hogy az afrikai NBA-játékosok jelentős része nem tudta vállalni a részvételt a tornán, többek között az időpont, a biztosítási problémák és a sérülések kockázata miatt. Az Afrobasket történetét tekintve amúgy Angola és Egyiptom a legeredményesebbek, messze a legtöbb győzelmet ez a két nemzet szerezte, de tud eredményt felmutatni a múltból Elefántcsontpart, a Közép-afrikai Köztársaság, Nigéria, Marokkó és Tunézia is. Sőt, ha nagyon mélyre ásunk, még találunk a Zöld-foki Köztársaságtól vagy éppen Szomáliától is egy-egy dobogós pozíciót. És hogy kik vannak még a listán idén a fentebb taglalt esélyesek mellett?

A teljesség igénye nélkül még érdemes figyelnük a győzelemmel kezdő Ruandára és Malira is, de veresége ellenére sem írható le (már csak múltja miatt sem) a Közép-afrikai Köztársaság vagy éppen Elefántcsontpart. Bár utóbbiak a cikk írásával nagyjából egyidőben befejeződött mérkőzésükön úgy kaptak ki a Kongói DK-tól, hogy esélyük se nagyon volt, előbbiek egy iszonyú pontszegény találkozón bedarálták Ugandát. Akárhogy is legyen, az Európa-bajnokság mellett érdemes szemeinket Afrikán is tartani – a kosárlabda szerelmeseinek mindenképp.

twitter.com/napiafrika

6 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Több száz kilogrammnyi, Afrikából csempészett elefántcsontot foglaltak le a vámosok szerdán Ho Si Minh-városban.

Több száz kilogrammnyi, Afrikából csempészett elefántcsontot foglaltak le a vámosok szerdán Ho Si Minh-városban.

Már írtunk 10 olyan országról, ahol bizony kifejezetten jó nőnek lenni. Most azonban ezek ellenpólusát mutatjuk meg; olyan államokat, ahol a nők helyzete a mai nap is siralmas, alsóbbrendűnek, tárgynak tartják őket és vérforraló elbánásban van részük.

Már írtunk 10 olyan országról, ahol bizony kifejezetten jó nőnek lenni. Most azonban ezek ellenpólusát mutatjuk meg; olyan államokat, ahol a nők helyzete a mai nap is siralmas, alsóbbrendűnek, tárgynak tartják őket és vérforraló elbánásban van részük.

http://sztetoszkoppalugandaban.blog.hu/

"Olyan csodálatos érzés az, amikor jövünk haza már várnak az utcasarkon és ameddig az autóval felérünk a házhoz, már ők is itt vannak, úgy örülnek, hogy haza jöttem. Fáradságot nem ismerve, csak leteszem a csomagom, átöltözök, és máris kezdődik a „móka”. Minden délután együtt játszunk: labdázunk, megtanítottak az ők gyerekjátékaikra „bolingo, bolingo”, „matoke”, „imire”, fogocskázunk, táncolnak, énekelnek nekem, néha csak a földön hempergünk és csiklandozzuk egymást. Visszhangzik a tér a gyereknevetéstől, a csiripelő hangjuktól."

Tovább a blogra

Aki régóta olvasója már a MindennapiAfrika blogjának, az tudhatja, hogy eme sorok írója igencsak lelkesedik a természetért, legyen szó akár erdőkről, állatokról vagy éppen az óceánokról, így a politikai posztok sorozatát megszakítva jöjjön egy örömhír a kongói őserdőkből: ahogy Lieven Devreese lentebb látható fényképe mutatja, az 1970-es évek után 2015. februárjában ismét sikerült megpillantani egy Bouvier-vöröskolobusz példányt – vagyis kettőt, ezúttal ugyanis egy anya és kicsinye került lencsevégre. Az először 1887-ben a francia Alphonse Trémeau de Rochebrune zoológus által leírt fajról sokáig abban sem tudtak megegyezni a szakértők, hogy különálló fajról van-e szó, de az utóbbi években már így kezelték ezt, a kongói Likouala és Sangha folyók közötti erdőkben élő főemlőst. A Természetvédelmi Világszövetség már legalább 10 éve a “valószínűleg kihalt” kategóriában tartotta számon a vöröskolobuszt, de 2015-ben a fentebb említett Lieven Devreese egy kongói kollégájával elég pénzt tudott összegyűjteni közösségi finanszírozással egy expedícióra a kongói erdőkbe, amelynek végeredményeként sikerült bebizonyítaniuk, hogy a faj még nem halt ki, sőt valószínűleg nem is csak 1-2 egyed élhet még.

Az biztos, hogy az erdőirtás és a vadászat rendkívüli módon megtizedelhette őket és pusztítja őket a mai napig, hála annak a tulajdonságuknak, hogy egyáltalán nem félnek az embertől, sőt, érdeklődve inkább megközelítik (mondjuk ez nem csak a Bouvier-vöröskolobusz sajátossága, a legtöbb kolobusz ugyanígy viselkedik) – és hát Kongó ezen részén a vadhús igencsak fontos része az emberek étrendjének. Hála az égnek, a most felfedezett egyedek a Ntokou-Pikounda Nemzeti Park, utaktól, mezőgazdasági területektől távol eső részén élnek, így a kutatók is csak a helyi vezetőknek hála találtak rájuk, de így legalább van esély arra, hogy néhány év múlva is találkozhasson az érdeklődő turista/kutató néhány élő példánnyal. Devreese három hónapot töltött társával a parkban a majmok nyomában és jelenleg is pénzt gyűjt egy közösségi oldalon, hogy újra folytathassa kutatását és végre több információ legyen elérhető a Bouvier-vöröskolobuszról, mert eddig nagyjából amit tudunk, azt néhány múzeumban kiállított, kitömött példány alapján és egy 1949-es könyv néhány szövegrésze alapján tudjuk.

Meg hát helyiektől, akik korábban és most is azt állították Devreesenek, hogy időről-időre találkoznak egy-egy Bouvier-vöröskolobusszal és még ismerik is a hangukat, de a kutatók nem is igazán foglalkoztak ezzel a fajjal korábban – szóval itt még azt sem mondhatjuk, hogy “Google a barátod”, mert nagyjából ez a poszt összefoglalta az összes ismert információt erről a majomfajról. Kövessük sorsukat vigyázó szemekkel.

twitter.com/napiafrika

7 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Barack Obama volt amerikai elnökről neveztek el japán kutatók egy általuk felfedezett afrikai hangyafajt.

Barack Obama volt amerikai elnökről neveztek el japán kutatók egy általuk felfedezett afrikai hangyafajt.

http://sztetoszkoppalugandaban.blog.hu

Jumbo-jumbo /dzsámbo/, how are you!? Ahogy kiabálják a gyerekek, miután megszokták, hogy mi, muzunguk (= fehérek), minden reggel és délután áthajtunk (avagy fennakadunk) kocsinkkal a falujukban keresztben elhelyezett, fekvőrendőrként szolgáló földkupacokon. Az utazás alatt botanikusoknak igazi csemege a látvány, én csak bámulok és fényképezem a virágzó fákat, a zöldbanánt vagy rücskös jackfruitot termő fákat, meg a pálmaféléket. A várva várt mangófát hiába keresem, ezen a vidéken nem jellemző, ráadásul nincs is szezonja.

Tovabb a blogra

Nem hozta a várt eredményt a világ első legális online orrszarvútülök-árverése, amelyet a Dél-afrikai Köztársaságban tartottak a múlt héten.