Az Europa Varietas Intézet magyar nyelvű blogja, uniós szakpolitikákról, konferenciákról, biztonságpolitikáról, diplomáciai eseményekről

You are here

Lengyel külpolitika az elnökválasztás után

www.euractiv.hu
Euractiv.hu
2010. július 21., szerda

Nem hoz jelentős változást Bronislaw Komorowsky elnökké választása a lengyel külpolitikában, véli Dr. Türke András. Az Europa Varietas Intézet vezetője ugyanakkor rámutat, az új felállással „az utolsó akadály is elhárult a Tusk féle külpolitika megújulása elől”.

Forrás: Európa Varietas Intézet
Szerző: Dr. Türke András István

Dr. Türke András István, az Europa Varietas Intézet vezetője úgy véli, a jövőben nem lesz érezhető irányváltás, uniós viszonylatban mégis egy kevésbé karakán mentalitásra számíthatunk a lengyel külpolitika részéről.
„Politikai fordulatot (…) csak részben (pl. EU felé barátságosabb lengyel külpolitika), stílusbeli változást viszont annál inkább várhatunk.” – vázolja az elmúlt évek külpolitikai irányaira és az új helyzetre alapozva Türke a várható helyzetet.
A szakértő szerint a Kaczynski fivérek politikája éppen az ellenkező irányba hatott, és nem volt koherens: túlzottan elhatárolták magukat európai kollégáiktól, miközben középhatalmi státust kívántak megvalósítani.

„Joggal merülhet fel a kérdés, hogyan lehetséges és mifelé vezethet az, ha egy középhatalom az Európai Unióban majdnem minden vele szomszédos állammal problémás viszonyt alakít ki? Vagyis, hogy az ország lényegében nem, vagy alig találja a helyét Európában, legfontosabb szövetségese az Egyesült Államok (az iraki, afghanisztáni és a rakétavédelmi rendszerre kiható vetületével), miközben a Keleti Partnerség zászlóvivőjének akarja beállítani magát.” – írja Türke.
Az elemzés szerint a változás már Tusk 2007-es kormányra kerülésekor észlelhető volt, mikor Ukrajna, Grúzia és sok más kérdés kapcsán a közösségi állásponthoz közelebb álló külpolitika valósult meg. Türke úgy véli, ez a tendencia fog folytatódni a jövőben, és Bronislaw Komorowsky 2010 július 4-i lengyel elnökké választásával, „az utolsó akadály is elhárult a Tusk féle külpolitika megújulása elől”.

A kétoldalú kapcsolatok terén Türke az Oroszországgal és a Németországgal fenntartott kapcsolatok terén lát kedvező irányú szándékot a Donald Tusk vezette kormány részéről, ám kétségesnek tartja – Németországgal különösen a kisebbségek, Oroszországgal pedig az Északi Áramlat ügye miatt -, hogy jelentős változás érhető el, sőt inkább a kapcsolatok romlására számít.
„Úgy tűnhet, hogy a lengyel terv, a weimari háromszög felélesztése a francia-német kapcsolatok fokozatos megromlása miatt aligha sikerülhet, és Lengyelország a jövőben is folyamatosan választani kényszerül majd a két nagyállam között. A németek mellett letett voks azonban aligha “örök”, hiszen Tusk-ot is az opportunista Blair-i iskola követőjeként tartják számon. Más kérdés, hogy ez mennyire eredményezhet koncepciózus, hosszú távú politikát. Az EU jövőjét nézve pedig nem túl szerencsés, hogy a németek és a franciák is úgy tűnik a “lengyel kártyát” egymás ellenére kívánják kijátszani.” – olvasható az elemzésben.

Türke szerint a Keleti Partnerség, melyet Lengyelország saját projektjének tekint, lehetne a lengyel külpolitika egyik kulcseleme.
„Úgy tűnik Lengyelország középhatalmi státuszát felhasználva a Keleti Partnerség élére szeretne állni, legalábbis igen aktív diplomáciai tevékenységet folytat e téren, a kezdeményezést a saját kezében igyekszik tartani. Célja az érintett országokból megélénkülő migráció helyben tartása és – igen átgondoltan és taktikusan – egy „tősgyökeres“ EU tagállammal, Svédországgal karöltve döntő tényezővé válni az EU keleti, kelet-európai politikáját illetően.” – írja a szakértő.
A jövőbeni lengyel külpolitikát jelentősen befolyásoló tényezőnek tekinti továbbá Türke Lengyelország 2011 második felében esedékes elnökségét. A szerzőnek mindazonáltal aggodalmai vannak az ekkor megkezdett politikák továbbvitele kapcsán, tekintve, hogy Lengyelország közelebb áll a jelenlegi, mint a saját triójához.
„A lengyelek az új, lengyel—dán—ciprusi trióban vezető szerepet fog betölteni. Lengyelország és Ciprus új tagállamok, csak Dániának vannak komolyabb tapasztalatai az együttműködés terén. Ráadásul e három állam távolról sem számít egymás stratégiai szövetségesének Európában.” – írja a szerző.

Mindazonáltal Türke úgy látja, a magyar és a lengyel elnökség egymásutánisága könnyen lendületbe hozhatja a visegrádi együttműködést.
„Nagyobb aktivitás a lengyel—magyar—cseh kooperáció felerősítése terén várható a Visegrádi Csoport keretein belül. Napirenden lehetnek még Ukrajna EU-csatlakozási kérdései a törökökkel folyó tárgyalások, illetve a Balkán integrációs törekvései (Szerbia, Macedónia, Montenegró) is.” – így az elemzés.
A magyar-lengyel kapcsolatok szorosabbra fűződhetnek, többek közt az elnökségi időszakok szerencsés egybeesése miatt. Magyarország és Lengyelország még egy, Európában inkábba keleti, új tagállamokra jellemző vonásban is egymásra találhatnak: mindkettejük stratégiai partnerként tekint az Egyesült Államokra.
„A magyarok úgy erősítik az amerikai–magyar kapcsolatokat, hogy közben a közép-európai régiót is értékesebbé teszik – a lengyelek helyett is –, akik számára most még a térség nem prioritás. A két ország kapcsolatát az egymást követő EU elnökségek feladatainak sikeres megoldása, a Keleti Partnerség Program kiteljesedése mélyítheti el. Vagyis jövőnk záloga a tradícióinkra épülő közös munka.” – zárja sorait a szakértő.

Eredeti hely : Euractiv.hu -n

Undefined