You are here

Blogroll

Subscribe to Blogroll feed
Europa Varietas Institute - aggregated feeds in category Blogroll
Updated: 2 hours 31 min ago

CSDP Blog (András István Türke): Accident au Mali

Tue, 11/26/2019 - 00:00

13 morts. Il s'agit du bilan humain le plus lourd pour les opérations extérieures de l'Armée française depuis 36 ans. Le 23 octobre 1983, 58 soldats français avaient été tués lors de l'attentat du Drakkar à Beyrouth (Liban). L'accident de lundi dépasse le bilan de l'embuscade d'Uzbin en Afghanistan, le 18 août 2008, où dix Français avaient perdu la vie.

Tag: Mali

CSDP Blog (András István Türke): HMS Prince of Wales will be commissioned soon

Mon, 11/18/2019 - 00:00

HMS Prince of Wales, second Queen Elizabeth-class aircraft carrier for the Royal Navy will be formally commissioned on December, 10 2019.

Tag: HMS Prince of Wales

Francia Politika Blog II. (Soós Eszter Petronella): Macron félidőben: közeleg 2022

Fri, 11/08/2019 - 17:33

Ezekben a napokban érkezik Emmanuel Macron elnöki mandátuma a feléhez.  Az elmúlt két és fél esztendőbe sok mindent belefért: a munka törvénykönyve újabb reformja, egy nagy európai választási kampány, a sárga mellényes mozgalom, vita a migrációról… Mindeközben Macron megőrizte a pozícióját, így – ebben a pillanatban, persze – jó eséllyel indul a saját újraválasztásáért. Egy …

The post Macron félidőben: közeleg 2022 appeared first on Francia politika.

Francia Politika Blog II. (Soós Eszter Petronella): Gyorselemzés Jacques Chirac haláláról és a francia belpolitikai helyzetről

Tue, 10/01/2019 - 15:00

A Heti TV Pirkadat című műsorának a vendége voltam. Jacques Chirac haláláról és Emmanuel Macron belpolitikai helyzetéről is beszélgettünk.

The post Gyorselemzés Jacques Chirac haláláról és a francia belpolitikai helyzetről appeared first on Francia politika.

Francia Politika Blog II. (Soós Eszter Petronella): A nagy kópé, aki távozása után lett igazán népszerű (elemzésem a 24.hu számára)

Fri, 09/27/2019 - 16:56

“Szeptember 30-án hétfőn félárbócra engedik a francia lobogókat a közintézményeken, s országszerte egy perces csenddel emlékeznek majd a csütörtökön elhunyt Jacques Chirac volt köztársasági elnökre. Sokak számára valódi és őszinte lesz ez a gyász: Chirac egyike volt az ötödik köztársaság azon nagy figuráinak, akiket könnyű volt szeretni. Pedig tudja az egész ország, hogy halálával nemcsak …

The post A nagy kópé, aki távozása után lett igazán népszerű (elemzésem a 24.hu számára) appeared first on Francia politika.

Paracel blog: Hongkong : A rendszerbe kódolt feszültség

Sun, 09/15/2019 - 22:50

Hongkong utcáit hónapok óta tüntető diákok tartják megszállva, az egykori brit gyarmat a Kínához való visszatérés óta nem élt meg hasonló politikai válságot. A tüntetők egyre radikálisabb követelésekkel állnak elő és egyre durvább eszközöket alkalmaznak, amire a rendőrség is fokozódó keménységgel válaszol. Sokan már attól tartanak, hogy az eseményeknek előbb-utóbb a szárazföldi kínai karhatalom beavatkozása fog véget vetni.

Bár az idei zavargások kezdetének egy kiadatásról szóló törvénytervezetet lehet tekinteni, ám Hongkong és a szárazföldi Kína közötti viszonyt több olyan faktor is befolyásolja, melyek együttesen folyamatosan növelik a feszültséget a két fél között.

Huszonkét éve „tért vissza” Hongkong az anyaországhoz. Ugyanakkor fontos emlékezni, a város a britek előtt nem létezett, kvázi lakatlan szikla volt mindössze a sziget. 1997-ben így egy olyan kínai város és közösség csatlakozott Kínához, mely attól lényegesen eltérő történelmi fejlődés és hatások mentén élt egy évszázadon át. Mint ismert, az „egy ország két rendszer” értelmében a város csupán had- és külügyek mentén szorul Peking irányítása alá, minden másban önálló. Így szabad politikai választások vannak, a mai napig a szárazföld felé határellenőrzés történik, Hongkong többször indult már saját nemzetként az olimpiákon is.

Ez a szabadabb (és potenciálisan gyorsabb meggazdagodást ígérő) berendezkedés természetesen a szárazföldi kínaiak figyelmét is felkeltette, az elmúlt két évtizedben körülbelül egy millió szárazföldi kínai költözött Hongkongba. Ez a bevándorló réteg ugyanakkor messze nem a szegényebb rétegekből érkezik, számukra nem probléma ingatlant vásárolni, életszínvonalukat fenntartani és növelni.

Így egy olyan speciális helyzet állt elő, amikor a bevándorló kínai réteg jellemzően jobban él a született hongkongiak új generációjánál, és ez nem kerüli el azon egyetemista és fiatal pályakezdők figyelmét, akik - hasonlóan a fejlett világ más részén élő generációs társaikhoz hasonlóan - tömegével tapasztalják, hogy esélyük sincs olyan életet kialakítani, mint amilyen szüleiké volt. Nincs esélyük szüleikéhez hasonló önálló egzisztenciát kialakítani, családot alapítani, (stb.).

Ezzel párhuzamosan többen éreznek nosztalgiát a brit időszak iránt. Az idei tüntetések visszatérő eleme volt a fel-feltűnő, egykori gyarmati hongkongi zászló. Hasonlóan látványos volt, amikor a brit konzulátus elé vonulva a tüntetők elénekelték a „God Save the Queen”-t. A tüntetők jó része nem is élt még a gyarmati időszak alatt, hovatovább olyan demokráciamodellt sírnak vissza, mely annak idején sohasem létezett.

A hongkongi főkormányzót a mindenkori brit uralkodó nevezte ki 1997-ig, semmilyen beleszólása nem volt a helyi társadalomnak. Ezt a meglévő gyarmati nosztalgiát a szárazföldi Kína médiája előszeretettel mutatja fel bizonyítékként, mondván a Nyugat, a CIA pénzeli és irányítja a hongkongi tüntetéseket. A brit gyarmati zászló lobogtatása a szárazföldi kínaiak messzemenőkig döntő többségében hideglelést kelt, vizionálja a több száz éves alávetettségüket az európai hatalmaknak.

A szárazföldi kínai közvéleményt így a tüntetők már nem fogják tudni a maguk oldalára állítani, különösen azért, mert a hongkongi társadalom, még mindig jobban él, így az egyszeri kínaiak tulajdonképpen nem is igazán értik, miért lázadoznak a városban.

Bár a törvénytervezetet egy időre visszavonták, ám Hongkong speciális helyzetébe bele van kódolva a feszültség. Ahogy pedig lassan közeleg 2047 (ameddig Kína szavatolta a város különállásának fenntartását), úgy fog felmerülni egyre több kérdés a rendszer jövőjével kapcsolatban.

Language Undefined Tag: HongkongCIAKínaNagy Marcell

Francia Politika Blog II. (Soós Eszter Petronella): Politizáló ifjúság, avagy van mit tanulni a franciáktól (vitacikk)

Wed, 09/04/2019 - 12:24

A szeptember közepére meghirdetett magyarországi diáksztrájkról / bojkottról jutott eszembe: Franciaországban mindennapos az ifjúság – vagyis a középiskolai, egyetemi diákság – közéleti aktivitása. Mindennapos a politikai vita, a közös ügyek tárgyalása, a tüntetés, a sztrájk, a bojkott. Nálunk meg nem. És szerintem ez komoly probléma, mert a demokratikus viselkedésmódokat, a vitát, a demokratikus részvétel és …

The post Politizáló ifjúság, avagy van mit tanulni a franciáktól (vitacikk) appeared first on Francia politika.

Francia Politika Blog II. (Soós Eszter Petronella): Hivatali előny: volt, hát Macron ki is használta

Sun, 08/25/2019 - 21:01

Az elmúlt egy-másfél hét nem sikerült rosszul Emmanuel Macron számára belpolitikai szempontból.  Ügyesen élt “a hivatali előny” nevű jelenséggel a G7-csúcs körül. Ügyesen kihasználta, hogy az ellenzék még nem teljesen ébredt fel a nyári álomból. Most jöhetnek a rosszabb, illetve nehezebb hetek, így a naptárra tekintve. Bár a nemzetközi eseményeket, csúcsokat, tárgyalásokat általában annak tekintjük …

The post Hivatali előny: volt, hát Macron ki is használta appeared first on Francia politika.

Francia Politika Blog II. (Soós Eszter Petronella): Sarkozy-Macron: miért olyan érdekes?

Thu, 08/22/2019 - 18:35

Miért mutatkozik együtt oly sokszor Nicolas Sarkozy és Emmanuel Macron? Augusztus 15-én egy háborús partraszállási megemlékezésen jelentek meg együtt, és ez nagy visszhangot keltett. A téma nagyon érdekli a francia sajtót. Sarkozy ugyanis még mindig a jobboldal legnagyobb tekintéllyel bíró figurája. Eközben Macron sikeresen szólította meg a jobboldali bázis egy jelentős részét. Miért jó Sarkozy …

The post Sarkozy-Macron: miért olyan érdekes? appeared first on Francia politika.

CSDP Blog (András István Türke): SCAF : The New Franco-German Aircraft

Wed, 06/26/2019 - 15:15

SCAF : Future Combat Air System

Tag: SCALF

Francia Politika Blog II. (Soós Eszter Petronella): Gyorselemzés az EP-választásról a Pirkadatban

Thu, 05/30/2019 - 14:51

Kedden reggel a Heti TV Pirkadat című műsorában gyorselemeztem a francia EP-választások eredményét. Megbeszéltük a következő kérdéseket: Hogyan értékelhető a francia EP-választás eredménye? Meglepő vagy papírforma eredmény született? Hogyan kampányolt az En marche és Emmanuel Macron? A francia kormány és az ALDE mozgásai Európai Tanács – Európai Bizottság – Európai Parlament háromszögben. Mit csinál Angela …

The post Gyorselemzés az EP-választásról a Pirkadatban appeared first on Francia politika.

Francia Politika Blog II. (Soós Eszter Petronella): EP-választás ’19: Le Pen nyert, de Macron sem zokog

Sun, 05/26/2019 - 11:42

Tegnap este egy dolog teljesen egyértelmű volt: papírforma szerint alakult az élen a sorrend, a Nemzeti Tömörülés és Marine Le Pen ha kicsivel is, de nyert.  Le Pen logikusan és természetesen azonnal támadásba lendült, követelte a Nemzetgyűlés feloszlatását, az elnöki párt pedig igyekezett minimalizálni az egy százalékot el nem érő különbséget-vereséget. Vagyis elindult az értelmezési …

The post EP-választás ’19: Le Pen nyert, de Macron sem zokog appeared first on Francia politika.

Francia Politika Blog II. (Soós Eszter Petronella): Visszavágó Macron és Le Pen között, vagy valami más?

Sat, 05/18/2019 - 10:59

Aktivizálta magát Emmanuel Macron köztársasági elnök az európai parlamenti választási kampányban, nyilatkozataiban pedig alapvetően Marine Le Pent és a Nemzeti Tömörülést támadja. Marine Le Pen pedig visszalő. Természetesen. Újrajátsszák a 2017-es elnökválasztást, ahogy sokan gondolják? Visszavágó, vagy másról van szó? Aktivizálódó Macron, visszalövő Le Pen Az utolsó hetekben de facto Macron elnök vette át a …

The post Visszavágó Macron és Le Pen között, vagy valami más? appeared first on Francia politika.

Francia Politika Blog II. (Soós Eszter Petronella): LREM vs. RN: érdekes lesz-e a kampányhajrá?

Tue, 05/07/2019 - 13:35

A napokban több olyan felmérés is érkezett (pl. itt), amely azt mutatta, hogy a fej-fej mellett haladó LREM / RN-páros helyet cserélt az élen (de vannak olyanok is, amelyek fej-fej melletti állást mutatnak). Eddig az Emmanuel Macron-féle En Marche (LREM) tisztán vezette a pártpreferenciák versenyét. Most azonban úgy tűnik, meglódult a Marine Le Pen-féle Rassemblement …

The post LREM vs. RN: érdekes lesz-e a kampányhajrá? appeared first on Francia politika.

Europa Varietas Institute`s Blog: Világnak világa – gondolatok a nemzetközi rendről

Tue, 04/02/2019 - 09:48

Világnak világa – gondolatok a nemzetközi rendről
2019. március. 13. 10:15 VILÁG
szerző: dr. Fehér Zoltán
Eredeti megjelenés helye : HVG.hu

Az EU-n és a NATO-n, a liberális nemzetközi renden kívül nincs élet számunkra. Fehér Zoltán hozzászólása a Beszélgetések a jövöről vitasorozat geostratégiai fejezetéhez.

Az elmúlt időszakban felerősödött azoknak a hangja, akik a jelenlegi világrend felbomlása miatt aggódnak. Ennek nyomán az amerikai külpolitikai gondolkodók körében komoly vita alakult ki ezen világrend mibenlétéről. Üdvözlendő, hogy az ezzel kapcsolatos gondolkodásba bekapcsolódott a magyar szellemi élet is.

De voltaképpen milyen világrendről is van szó? Hogy jobban megértsük, mit is temetnek a gondolkodóink, röviden merítsünk a nemzetközi kapcsolatok elméletéből. A nagy múlttal rendelkező „erőegyensúly elmélet” lényege, hogy adott időszakokban a világ nagyhatalmai egymást ellensúlyozzák annak érdekében, hogy egyikük se törhessen hegemóniára. Ezt legélesebben a neorealista Kenneth Waltz elmélete képviseli. A szintén neorealista Robert Gilpin „hegemón stabilitás elmélete” szerint azonban a nemzetközi rendszerben a stabilitást pont egy nagyhatalom hegemón pozícióba jutása hozhatja el, mivel az általa irányított világrend nem a rivális nagyhatalmak küzdelmén alapszik, amely természeténél fogva instabil, hanem a hegemón által a többi hatalom számára biztosított stabil renden.

Jómagam úgy tartom, hogy a II. világháború után két párhuzamos nemzetközi rend is kialakult: Waltz és Gilpin elmélete egyszerre érvényes az elmúlt 75 évre. A két párhuzamos szervezeti keret közül az egyik a bipoláris világrend, az Egyesült Államok és a Szovjetunió, valamint szövetségesi köreik kényszerű egymás mellett élése. Ez egyértelműen az erőegyensúly elméletén alapult.

Mindeközben az Egyesült Államok 1945 után lerakta saját hegemón rendszerének alapjait is. Ez inkább Gilpin elméletébe illik. Amerika a saját nemzetközi térfelén kiépítette biztonsági szövetségesi rendszerét (NATO, partnerség Japánnal, Dél-Koreával stb.), létrehozta a szabadkereskedelem rendszerét (GATT, WTO) és a nemzetközi pénzügyi-gazdasági szervezeteket (Világbank, IMF), összességében kialakítva egy párhuzamos nemzetközi rendet. De gyakorlatilag az ENSZ létrejötte is ebbe az építkezésbe illeszkedett, ahogy az európai integráció is. Az ún. liberális nemzetközi rend kifejezés – amelyet G. John Ikenberrynek köszönhetünk – erre, az Egyesült Államok által létrehozott nemzetközi rendre alkalmazható leginkább, amely a demokrácia és a piacgazdaság értékeire támaszkodik.

Az erőegyensúlyon nyugvó bipoláris rend a Szovjetunió bukásával 1989-1991-ben felbomlott, megmaradt viszont a liberális nemzetközi rend, amelyet az Egyesült Államok és szövetségesei igyekeznek globálissá tenni. Közép-Kelet- és Délkelet-Európa, valamint Dél-Ázsia számos országa sorra ágyazódtak be ebbe a rendszerbe. A liberális nemzetközi renddel azonban szemben áll két nagyhatalom. Oroszország és Kína az 1990-es évek amerikai „unipoláris pillanatából” való felocsúdásuk után újra Amerikával és az általa irányított nemzetközi renddel szemben határozták meg magukat, valamint elindították az annak felbomlasztására irányuló erőfeszítéseiket.

Az Amerikával és a nemzetközi renddel szembeni ellenállás nem választható el attól sem, hogy az Egyesült Államok a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően saját maga is rontott a helyzetén. Új, arrogáns háborúkba kezdett (Afganisztán, Irak), amelyek a vietnamihoz hasonló, megnyerhetetlen és költséges küzdelmekké váltak a helyi fegyveres ellenállással szemben.

Amerika és a liberális rend így sok tűz közé került a 2010-es évekre. Mindezt tetézi, hogy a közel-keleti háborúktól és Amerika túl széles nemzetközi szerepétől megcsömörlött, hazai problémáit fontosabbnak tartó amerikai tömegek 2016-ban Donald Trump személyében egy populista-nacionalista jelöltet választottak elnökké, aki elindította Amerika fokozatos kivonulását a liberális nemzetközi rendből.

***

Az Egyesült Államok ma a legerősebb gazdasági, politikai és katonai erővel rendelkező ország – mégis évtizedek óta vita tárgyát képezi, hogy hanyatlóban van-e. 1987-ben Paul Kennedy „A nagyhatalmak tündöklése és bukása” című könyve indította el a legjelentősebb ilyen vitát, amelyben ő és társai azt képviselték, hogy Amerika (gazdasági) előnye riválisaival szemben folyamatosan csökken, s Japán letaszíthatja az Egyesült Államokat a trónról. Velük szemben álltak Joseph Nye és mások, akik szerint Amerika ezt a kihívást is túléli, és primátusát megtartja.

Nincs új a nap alatt: jelenleg egy hasonló vita zajlik arról, vajon az Egyesült Államok meg tudja-e őrizni vezető szerepét Kínával szemben. Graham Allison szerint Kína már megelőzte Amerikát gazdaságilag, ha a két nagyhatalom GDP-jét az ún. vásárlóerő-paritás alapján számoljuk. Nye ebben a vitában is azt vallja: Amerika túléli ezt a meccset is, mivel Kínának nagyon sok területen egyelőre behozhatatlan lemaradása van.

Én a két tábor között, érveiket mérlegelve úgy látom: az Egyesült Államok előnye ugyan valóban csökken a „trónját ostromló” államokkal, elsősorban Kínával szemben, amit nevezhetünk relatív hanyatlásnak, azonban Amerika várhatóan ennek az évszázadnak a végéig még biztosan a legerősebb gazdasági, politikai és katonai hatalom marad. Ahhoz persze, hogy Washington képes legyen helytállni ebben az egyre keményebb versenyben, energiáit az elmúlt évtizedek közel-keleti háborúi helyett egyre inkább a belföldi problémái kezelésére kell fordítsa (infrastruktúra, oktatás, egészségügy, demokrácia válsága).

***

Amerika vezető szerepét jelenleg tehát Kína és Oroszország fenyegeti – különbség van azonban a két kihívó helyzetében.

Oroszország Putyin elnök regnálásának kezdete óta revizionista hatalommá vált, a Szovjetunióhoz hasonlóan ismételten Amerika fő kihívója kíván lenni. Ez tetten érhető az orosz külpolitika számos megnyilvánulásában a Krím félsziget annektálásán és a szíriai háborúba való bekapcsolódáson keresztül az EU–NATO országokkal szembeni ún. hibrid hadviselésig. Moszkva igyekszik aláásni a Washington által vezetett nemzetközi rendet, a nyugati integráció intézményeit. Oroszország azonban strukturális értelemben nem valódi kihívója Amerikának: ugyan katonai nagyhatalom, de csak gazdasági kishatalom. Sem gazdasági ereje, sem szövetségesi köre, sem aggasztó demográfiai trendjei nem teszik lehetővé számára, hogy valódi nagyhatalmi igényekkel lépjen fel.

Kína viszont strukturális értelemben is valódi kihívója az Egyesült Államoknak. Gazdaságilag Amerika után szorosan a második hatalom a világon, katonailag egyelőre elmarad tőle, sőt Oroszországtól is, de az elmúlt két évtizedben páratlan katonai fejlesztési programot hajtott végre, amit folytatni fog. Kína hatalmi pozíciója talán politikailag a leggyengébb: szövetségesei gyakorlatilag nincsenek, az ún. soft power kapacitásain van mit erősítenie, régiójában elszigetelt. De a pekingi vezetés – különösen Hszi Csin-ping 2012-es hivatalba lépése óta – nagyon igyekszik e hátrányai ledolgozásán. Fontos eszköze ennek a gazdasági hatalma növelésére, politikai befolyása erősítésére, szövetségesi körének bővítésére és katonai jelenlétének kiszélesítésére egyaránt alkalmas Új Selyemút kezdeményezés. Az elmúlt években pedig az is felmerült (ld. Davos 2017), hogy Kína nem is lebontani kívánja a nemzetközi rendet, hanem átvenni annak vezetését Amerikától.

Végül szót kell ejteni az Európai Unióról, amely Amerika mellett a liberális nemzetközi rend másik alappillére. Sajnos, az EU másfél évtizede válságról válságra bukdácsol, a világpolitikában pedig nem tett szert súlyának megfelelő befolyásra. Fordított a helyzet, mint Oroszország esetében: az EU gazdasági nagyhatalom, de komoly katonai és politikai erővel nem rendelkezik. Ezzel együtt az EU, joganyaga és tagállamai integráns részei a liberális nemzetközi rendnek. A tagállamok számára továbbra sem kínálkozik jobb alternatíva, mint az EU-ban maradni és az integrációt mélyíteni-bővíteni, azok pedig, mint Nagy-Britannia, akik a távozás mellett döntenek, könnyen a senki földjén találják magukat. Az EU-nak és tagállamainak a nemzetközi porondon továbbra is arra kell törekedniük, hogy a liberális nemzetközi rendet erősítsék és az Egyesült Államok legszorosabb partnerei legyenek, amelynek fő akadályát jelenleg nem az EU-elit, hanem inkább Trump amerikai elnök (EU- és NATO-ellenes) külpolitikája jelenti.

***

A jelenlegi, bizonytalan világpolitikai helyzetben a Magyarországhoz hasonló méretű és jelentőségű államoknak ügyelniük kell, hogy a körülöttük tomboló viharok el ne sodorják őket. A legjobb stratégia, ha lehorgonyoznak egy erős szövetségi rendszer mellett, s azon belül minél erősebb szerepet vívnak ki maguknak.

Magyarország számára az euroatlanti családhoz, a liberális nemzetközi rendhez csatlakozás évtizedes álom volt, de a Nyugathoz tartozás valójában a magyar nemzet ezeréves ambíciója. Ez az álom az elmúlt két évtizedben NATO- és EU-tagságunkkal megvalósult. Végre hazatértünk. Ezt a pozíciót nem szabad feláldozni a keletről jövő szirénhangokért, amelyek a Nyugat és Kelet között hidat képező Magyarország ígéretével csábítanak, miközben a senki földjére vezetnek. Magyarországnak az EU-ban, a NATO-ban, Amerika legszorosabb szövetségesei közt van a helye – ezért a helyért megküzdöttünk.

Hogy nehéz idők várnak ránk az EU-ban és a NATO-ban? Minden bizonnyal. De az EU-n és a NATO-n, a liberális nemzetközi renden kívül nincs élet számunkra.

A szerző Magyarország korábbi törökországi id. ügyvivője, jelenleg a bostoni Fletcher School keretében működő Stratégiai Tanulmányok Központja tudományos főmunkatársa és a Massachusetts Institute of Technology oktatója.

Language Undefined Tag: nemzetközi rendNATOEUUSAHszi Csin-pingTrumpFehér Zoltán

Pages