Egy sajtókommentár szerint a november végi rigai NATO csúcsértekezletet Irak szelleme kísérte végig, és meg kell jegyeznünk, nem volt ez másképpen a két évvel ezelőtti isztanbuli értekezlet alkalmával sem. Csakhogy egészen más körülmények adhatnak okot eme megállapításra.
Természetesen túl rövid idő telt el a francia elnök megválasztása óta ahhoz, hogy általános mérleget tudjunk megvonni, három tényező mellett azonban nem mehetünk el megjegyzés nélkül.
Egy blogbejegyzésben nem törekedhetünk átfogó portré megrajzolására, csak néhány megjegyzést fűznénk a frissen leköszönt francia elnök pályájához, annak is a külpolitikai részéhez.
Barack Obama első éve után megállapítható, hogy az elnök reményre, nyitásra, az új kezdetre utaló hívószavait a geopolitikai realitások egyre inkább felőrlik. Az Obamához fűzött egy évvel ezelőtti nemzetközi várakozások egyrészről a Bush-korszak hibái és népszerűtlensége, másrészről Barack Obama személyes kvalitásaihoz és élettörténetéhez fűződtek. Egy év elteltével azonban a kegyelmi idő már bőven lejárt, a mérce az alapelvek és a célok helyett egyértelműen az eredményekre tevődött át.
