Az Europa Varietas Institute magyar nyelvű blogja, uniós szakpolitikákról, konferenciákról, biztonságpolitikáról, diplomáciai eseményekről

You are here

Küzdenünk kell a szlovák elnyomás ellen

2010. január 23., szombat Európai ügyek (Kitekinto.hu)

STRASBOURG Meglepte Pozsonyt a szlovák nyelvtörvény kapcsán kialakult nemzetközi visszhang, de a felvidéki magyarokat sújtó, várható pénzbüntetések még nagyobb nemzetközi felháborodást fognak eredményezni – vetítette előre Tabajdi Csaba, akivel a konfliktusokkal terhelt kétoldali kapcsolatokon felül a közösségi agrárpolitika jövőjéről és a 2011-es magyar EU-elnökségről beszélgettünk.

Ön egyike volt azoknak, akik egy kisebbségi kérdésekkel foglalkozó biztosi portfólió létrehozását szorgalmazták. Az EP-ben nagy lelkesedés övezte Reding alapjogi, és Vassiliou többnyelvűségi biztos meghallgatását. Ön is tapsolt?

Tavaly márciusban zajlott az Európai Parlament történetének első, kisebbségekről szóló átfogó vitája, melyet részben én kezdeményeztem. A vita során elhangzott ellenérvek többsége arra hivatkozott, hogy a nemzeti kisebbségek ügye tagállami hatáskörbe tartozik. A 90-es évek elejétől fogva azonban az Európa Tanácsban konszenzus alakult ki arról, hogy az emberi- és kisebbségi jogokkal kapcsolatos jogsértések nem tekinthetőek belső ügynek. Az Európai Unió ennek kapcsán kétarcú magatartást tanúsít: a koppenhágai kritériumok keretében szigorúan számon kéri a kisebbségi jogok tiszteletben tartását a tagjelölt országoktól a csatlakozási folyamat során, azonban a tagállamokkal szembeni fellépést illetékesség hiányában igyekszik elhárítani.

A szlovák –magyar kapcsolatrendszerről: Robert Fico miniszterelnök hajlamos elbagatellizálni az államnyelvtörvény jelentőségét. A szakértői vélemények megoszlanak, Hamberger Judit például úgy látja, hogy Magyarország számára szinte semmilyen eszköz sincsen a fenti törvény ellenében, Türke András István pedig az EBESZ kisebbségügyi főbiztosától vár megváltást.

A szlovák kormányt meglepte, és kissé meg is zavarta a nyelvtörvényt érő kritikus nemzetközi vélemények száma és súlya. Igaz ugyan, hogy Pozsony eddig nem vette kifejezetten figyelembe Knut Vollebaek, EBESZ kisebbségügyi főbiztos véleményét, Hamberger Judit állításával mégsem értek egyet. Az európai szocialisták tényfeltáró küldöttséget küldenek a törvény alkalmazásának vizsgálatára (akik az EP-n belül soraikba fogadták a Smert – Z.E.), illetve a Velencei Bizottság is állásfoglalást készít az ügyben. Az Európai Bizottság jogi szolgálata nemrég összevetette a törvényt az uniós joganyaggal és számos kritikát fogalmazott meg azzal kapcsolatban. Nem kizárt, hogy ezek az érvek egy luxemburgi (Európai Bíróság – Z.E.) eljárás érvanyagát is képezhetik. A szlovák nyelvtörvény több ponton ellentétes az EU joganyagával, az Alapvető Jogok Chartájával, de az Európa Tanács keretében elfogadott, a Szlovákia által ratifikált Kisebbségi Keretegyezménnyel, és a Regionális, vagy Kisebbségi Nyelvek Chartájával is. Arról nem is beszélve, hogy jelentős nemzetközi felháborodást eredményezhet, ha a törvény gyakorlati alkalmazása során a felvidéki magyarokat pénzbüntetéssel sújtják anyanyelvük használatáért. Fenn kell tartanunk a nyomást a szlovák kormányon, a felvidéki magyaroknak, a kisebbségi jogvédőknek és a magyar kormánynak egyaránt folytatnia kell a küzdelmet, és végre érdemben cselekednie kellene a két szlovákiai magyar politikai pártnak, az MKP-nak és a Hídnak is.

Áttérve egy másik uniós szakpolitikai kérdésre: Ön tagja az EP mezőgazdasági bizottságának. Tagságunk elmúlt hat évében számos kritika fogalmazódott meg a magyar mezőgazdaságot az EU-ban ért hátrányokkal kapcsolatban. Milyen konkrét reformokat vár az új román agrárbiztostól?

A kérdés első felére válaszolva: két és fél évvel a belépésünket követően az Európai Parlamentben készítettem egy jelentést, amely a Közös Agrárpolitikának a tíz új tagállamra gyakorolt hatásait vizsgálta. Az agrárcsatlakozással kapcsolatban legtöbb ellentmondás Ciprus és Magyarország esetében jelentkezett. Le kell azonban szögezni, hogy meglévő problémáink 80 százalékáért nem az uniós tagság, hanem az elrontott agrárrendszer-váltás felelős. Gyakran azokat a problémákat is az EU számlájára írják, amelyekkel uniós tagság híján is küzdenénk. Ilyen például a hazai birtokrendszer széttagoltsága, vagy az élelmiszer-feldolgozó ipar gyöngesége. Csatlakozásunkat megelőzően, a 2001-es Orbán-kormány idején volt a legmagasabb a hazai, terület alapú támogatás mértéke: hektáronként 18 ezer forintot kapott 3 ezer családi gazdaság. Ehhez képest 2009-ben 200 ezer gazdálkodó egység kapott hektáronként csaknem 42 ezer forintot. Az egy főre jutó agrártámogatásokat tekintve Magyarország a hetedik helyen áll uniós szinten. Lényegesen megnőtt a támogatás mértéke, amely pozitívan hatott a jövedelmezőségre. Másrészt az is igaz, hogy a magyar agrárium az uniós csatlakozást követően teret vesztett a belső piacon. A Közös Agrárpolitika (KAP) finanszírozási rendszere, amely tovább fokozza a növénytermesztés és állattenyésztés között fennálló egyensúlytalanságot, elmélyíti a hazai agrárszektor strukturális gondjait. Itthon tíz éve megbillent a két agrárágazat egyensúlya, az uniós agrártámogatások pedig gabona- és nyersanyag-termelésre ösztönöznek a magas hozzáadott értékű termékek előállítása helyett. A Közös Agrárpolitika jövője kapcsán el kell döntenünk, hogy mi az elsődleges célunk: a támogatások mértékének maximalizálása, vagy egy igazságosabb szerkezetű agrárpolitika kialakítása, amely megfelelően segíti az állattenyésztést, és ösztönzi az élelmiszer-feldolgozást.

Ön az utóbbi mellé teszi le a voksát?

Igen. Véleményem szerint a jelenlegi magyar agrármodell nem tartható fenn, ahogyan a KAP sem jelen szerkezetében. Egyes tagállamok részéről hatalmas a nyomás, hogy a KAP költségvetése lényegesen alacsonyabb legyen 2013 után. Elsődleges feladatunk egy alapos, hiteles agrárpolitikai koncepció kidolgozása, amely nemcsak a pénzügyminiszterek, de a társadalom tagjai számára is elfogadható. El kell magyarázni az adófizető állampolgároknak azt, hogy a támogatások elsődleges célja nem a jövedelempótlás, hiszen a gazdáknak a piacról kell megélni. A gazdálkodás során ugyanakkor olyan társadalmi közjavakat is előállítanak, mint például a táj, a biológiai diverzitás fenntartása, a környezetvédelmi célkitűzések teljesítése, melyet nem honorál sem a piac, sem a jelenlegi KAP. Ezen közjavak előállítása megfelelő indok lenne a támogatások folyósítására, ehhez viszont döntő többségüket be kell tudnunk árazni. Az erős KAP fenntartásának másik fő indoka Európa és benne Magyarország biztonságos élelmiszerellátásának garantálása.

Úgy véli, hogy Dacian Ciolos partner lesz az Ön által fontosnak tartott reformok kialakításában?

A román biztosjelöltet kiválóan felkészült szakembernek tartom, ám a Közös Agrárpolitika jövője a 27 tagállam alkuján múlik. Előreláthatólag mindenki ragaszkodni fog az eddig elért pozíciójához. Versenyfutás zajlik az idővel, hiszen nem tudni, hogy melyik kristályosodik ki hamarabb: az új KAP, vagy a közösségi költségvetés. Az agrárium jövője szempontjából fontos lenne, hogy legalább a KAP jövőbeni főbb irányvonalait jelöljük ki a közösségi költségvetés meghatározása előtt, és a célkitűzésekhez rendeljünk megfelelő forrásokat, ne pedig fordítva. Ha nem így járunk el, az agrárium és Magyarország is vesztese lehet a költségvetési tárgyalásoknak. Alig egy év múlva Budapest veszi át fél évre az EU vezetését, magyar soros tanácsi elnökség következik. Ön szerint hogy áll a magyar közigazgatás mentális, felkészültségi állapota? Véleményem szerint jól állunk, az elnökség azon kevés területek egyike, ahol egyetértés alakult ki parlamenti pártok között. Folyamatos egyeztetések zajlottak, zökkenőmentesen. Személyes félelmem az új kormány várható lépéseire vonatkozik: ha az Orbán-kormány túlzott közigazgatási nagytakarításba kezd, az a 2011-es magyar elnökség hatékonyságát alapjaiban fenyegetheti. A Fidesz előrevetítette, hogy lesznek cserék az elnöki stábban, kiemelvén, csak a politikailag megbízhatatlan elemeket váltják majd le. Ez az állítás szubjektív és ellenőrizhetetlen szelekciót vetít előre, amely könnyen az előbb említett következményre vezethet.

Forrás

Undefined