Blogroll

Nem okozott meglepetést, hogy Nicolas Sarkozy is bejelentette, elindul a republikánus előválasztáson. Első látásra a programjára is azt lehet mondani: ugyanaz, csak letisztultabban, mint korábban. De azért van itt valami, ami érdekes lehet.

Tegnap hallgattam Sarkozy egy reggeli rádióinterjúját. Az első dolog, ami feltűnt, hogy mennyire kimérten beszél, mintha ezzel akarná az autoritását demonstrálni. Mintha ezzel akarná jelezni, még tovább komolyodott, és már a csilivili elnöksége tanulságait is levonta. Én mindenesetre figyelni fogom, képes-e tartani ezt a stílust, mert a kampánya sikeressége szempontjából nagyon fontos lenne. Lehet, hogy csak jó napja volt.

A másik érdekesség az, ahogy Fillonról és Juppéről beszél. “A miniszterelnököm”, “a miniszterem”, “kineveztem”: volt elnökként Sarkozy megteheti, hogy így emlegeti ellenfeleit és ezzel demonstrálja, hogy felettük áll. Láttunk már ilyet. 1988-ban Mitterrand azzal mosta le – igen emlékezetesen – Jacques Chirac-ot, hogy az elnöki választási vitában miniszterelnök úrnak szólította. És ezzel kinyilvánította: lehet, hogy te vagy a miniszterelnök, de én meg az elnök vagyok, és én neveztelek ki. Feletted állok.

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )

Újabb recenzió, pontosabban eszmefuttatás, a KatPol Blog jóvoltából, melyet Magyarország és a CSDP könyvünk ihletett

(...) Az önkéntesség elve a terjeszkedésére is vonatkozik, közös külpolitikája pedig sosem ölt olyan formát, vesz olyan irányt, melyet bármelyik érintett ország fenyegetésnek tekintene. Nem véletlen, hogy a már említett 32 CSDP-művelet közül 18-ra Fekete-Afrikában került sor, ahol rivális hatalmi ellensúly nincs jelen, Oroszország közelkülföldjén viszont a kevés indított misszió feltűnően alacsony intenzitású maradt. Az EU vezetői arra is ügyelnek, hogy beavatkozást csak a fogadó ország kérésére, az ENSZ Biztonsági Tanácsának jóváhagyásával indítsanak. Annak érdekében sem tettek lépéseket, hogy a NATO szerepkörét akár részben is kisajátítsák, és ezzel amerikai érdekeket sértsenek meg. Az önálló politikai kezdeményezések hiánya abban is tetten érhető, hogy az EU több esetben is már elkezdett nemzetközi műveletek feladatait vette át, vagy ilyeneknek ágyazott meg áthidaló megoldás gyanánt.

Nem kerülhető meg a kérdés, hogyan illeszkedik a magyar szerep ebbe a kissé homályos összeurópai elgondolásba. A 20 tanulmányból 3 foglalkozik ezzel, vagyis a kötet címe némileg félrevezető, de ezek alapján is el lehet könyvelni, hogy Magyarország nem tartozik ugyan az éltanulók közé a közös szerepvállaláshoz való hozzájárulás terén, de a középmezőnyben azért stabil helyet foglal el. A felajánlott erők számát tekintve az első tíz tagállam között található, három misszióban pedig a vezetői poszt betöltését is vállalta. A magyar rendőrök, katonák főleg a Nyugat-Balkánon voltak aktívak ezen a téren, de 9 afrikai műveletben is részt vettek, szakmai felkészültségüket pedig mindenki elismerte. Az efféle EU-s szerep tűnik a magyar külpolitika egyetlen területének, melyről széles körű politikai egyetértést, vagy legalábbis beleegyezést lehet tapasztalni. Tíz éve változatlanul érvényben van a törvény, mely szerint kormányhatározat is elegendő az ilyen hozzájárulások jóváhagyásához.

A magyar vetülettől eltekintve azonban elmondható, hogy a hivatalos "eredet" dacára a kincstári optimizmus hiányzik a kézikönyvből, valószínűleg joggal. A legtöbb EU-misszió legalábbis ellentmondásos eredményeket hozott, a közös külpolitika megfogalmazott céljait pedig nem sikerült jelentősen megközelíteni a 2000-es évek eleje óta. A terrorelhárításról szóló tanulmány következtetései a végrehajtás és együttműködés hiányosságairól kifejezetten megállták a helyüket annak fényében, hogy a párizsi merényletek és az idei terror-konjunktúra előtt íródott. A szerzők véleménye a nem sok jóval kecsegtető, bizonytalan jövőről is egybehangzó. A 2008-ban kezdődött gazdasági válságjelenségek általában véve csökkentették Európában a védelempolitikai aktivitásra való hajlandóságot, a missziók indítása is megcsappant eltökéltséggel zajlik. Egy kimutatás szerint az európai NATO-tagállamok államadóssága 74 százalékkal nőtt, katonai költségvetése 12 százalékkal csökkent 2006-12 között, és legalábbis kétséges, megfordul-e bármikor tartósan ez a trend. Közben pedig az EU biztonsági helyzete jelentősen romlott, a közelében lévő ázsiai és afrikai régiókban új, elég tartósnak tűnő konfliktuszónák alakultak ki.

A páneurópai eszme megvalósítására az egyre szorosabb integráció és a folyamatos bővítés jelentették a két bevett módszert, ám jelenleg mindkét téren kifáradás és érdektelenség tapasztalható, vagyis az Unió lényegében nagy, mozgósító erejű vállalkozás nélkül maradt, és a megszokás tartja életben. A bővítés következő kijelölt terepe a Nyugat-Balkán, de az erre vonatkozó tanulmány nem kelt illúziókat, és hivatalos közlés szerint sem folytatható ott a bővítés 2019 előtt. Montenegró és Szerbia állnak legközelebb a csatlakozáshoz, de ekkora államok nyilván nem fogják sokban befolyásolni az Unión belüli folyamatokat. (...)

A teljes blogbejegyzést itt olvashatja el

The French shipbuilder was the victim of a massive leak of confidential technical information about the Scorpene submarines. Countries customers affected by this scandal, are Malaysia and Chile, each with two submarines, India and Brazil who chose technology transfer for six and four submarines.

Newspaper The Australian has published on its website excerpts of 22400 pages of various documents collected. The three documents would be sensitive but unclassified and would cover the period 2010-2011. The texts include strategic information such as technical manuals and models of underwater antennae. They describe the probes of the vessels, communication systems, navigation. In addition, 500 pages are devoted exclusively to torpedo system.
Informations were revealed about :
- data on sonar capabilities
- noise generated by submarines
- magnetic, electromagnetic and infra-red datas
- details of the combat system

The data seen by The Australian includes 4457 pages on the submarine’s underwater sensors, 4209 pages on its above-water sensors, 4301 pages on its combat management system, 493 pages on its torpedo launch system and specifications, 6841 pages on the sub’s communications system and 2138 on its navigation systems.

The data could have been blown away outside France in 2011 by a former French naval officer who at the time was a DCNS subcontractor. The documents could have been sold to Southeast Asian companies before being sent to Australia. The fact that leaks occur in Australia is not a coincidence. In fact it can affect the contract 34.3 billion awarded in April by Canberra to the French manufacturer, for the next generation of submarines, while negotiations are underway to distribute manufacturing sites between the two countries. Australia has chosen another model derived from the French oceanic submarine Barracuda, two times bigger than the Scorpene.

The competition was fierce to win the largest defense program in the history opposing the French DCNS to German TKMS and the consortium formed by Japanese Mitsubishi Heavy Industries and Kawasaki Shipbuilding Corporation. The French therefore provide twelve Shortfin Barracuda buildings conventionally powered and non-nuclear. Sign of the strategic importance of this program, the procedure was punctuated by multiple cyberattacks. According to Australian media, Russians and Chinese would have tried to get hold of the plans of the future submarine.

However you must know that the submarine that Australians are building with the French is called Barracuda, and it is totally different from the Scorpene designed for the Indian navy. The submarine is French, but the combat system is provided by the Americans. Recently, in the Indian Ocean, French Navy became the most important naval ally of Washington, before the British Navy.

Document 1
Document 2
Document 3

(Source : Le Monde, 25/08/2016)

Ma este, Biden alelnök látogatásának előestéjén megjelent az Indexen nagyelemzésem az amerikai-török kapcsolatok aktuális helyzetéről:

Nehéz lesz innen felállni

Nagy megtiszteltetés, hogy megjelenésekor a cikkem az Index címlapjának vezető híre:

Ma este, Biden alelnök látogatásának előestéjén megjelent az Indexen nagyelemzésem az amerikai-török kapcsolatok aktuális helyzetéről:

Nehéz lesz innen felállni

Nagy megtiszteltetés, hogy megjelenésekor a cikkem az Index címlapjának vezető híre:

Col. (Ret.) Eng. László Nagy: A high-standard collection of studies on the EU security and defence policy and the Hungarian contribution - A review of the book : TÜRKE, András István - BESENYŐ, János - WAGNER, Péter (ed.) “Hungary and the CSDP – Hungary’s participation in the Common Security and Defence Policy of the European Union”, published by Zrínyi Publishing House in 2016. In: Honvédségi Szemle 5/2016, pp. 183-184.

Recenzió a Türke András István - Besenyő János - Wagner Péter (szerk.) : Magyarország és a CSDP könyvünkről a Honvédségi Szemle 2016/5-ös (144) számának 183-184. oldalán Nagy László ny. mk. ezredes tollából (részlet)

"Nagy László ny. mk. ezredes:
SZÍNVONALAS TANULMÁNYKÖTET AZ EU BIZTONSÁG- ÉS VÉDELEMPOLITIKÁJÁRÓL, A MAGYAR SZEREPVÁLLALÁSRÓL

"A Zrínyi Kiadó által 2016-ban megjelentetett könyv címe: Magyarország és a CSDP, alcíme: Magyar szerepvállalás az Európai Unió közös biztonság- és védelempolitikájában. Meg kell mondanom, hogy szívem szerint én a fő- és alcímet megcseréltem volna, az alcímet jobbnak, kifejezőbbnek találom, mint az igazi címként szereplő szöveget, amelyben az első pillanatra megdöbbentő módon szerepel egy angol rövidítés, a CSDP (akár Cseh Demokrata Pártnak is vélhetné a gyanútlan olvasó). Ráadásul az előszó másfél oldala sem bontja ki a kétszer is előforduló betűszót. Tudom, hogy a szakértői gárda általában beszél angolul, és a gyakran használt betűszavakat illik „becsukott szemmel” is tudni, mégis azt hiszem, hogy figyelemmel kellene lenni a kevésbé felkészült olvasókra is. (...)

A könyv összesen húsz fejezetben, önálló tanulmányban tárgyalja a közös biztonság- és védelempolitika különböző aspektusait. Ezek közül kiemelném az első kettőt és az utolsót, amelyek ténylegesen keretbe foglalják a kötet mondanivalóját. Az első fejezet az intézményi alapokkal és a jogszabályi háttérrel foglalkozik, többek között – hangsúlyosan – a 2009-ben hatályba lépett Lisszaboni Szerződéssel. A második fejezet jó áttekintést ad az Európai Unió katonai válságkezelő tevékenységéről, komplex módon feldolgozva ezen tevékenység törté- netét, céljait és feladatrendszerét, a műveletek és missziók változatos formáit és eljárásait, a finanszírozás és a vezetés-irányítás kérdéseit, végül az eddigi missziók mérlegét és tanulságait.

A kötet utolsó fejezete pedig – hasonlóan komplex módon – összefoglalja a közös biztonság- és védelempolitika eddigi eredményeit és felvázolja előre látható távlatait. Erre az utolsó tanulmányra érdemes külön figyelmet fordítani, mivel nagyon tanulságosan vonja meg az utolsó mintegy tíz év mérlegét, bevezetve a „képességvesztési kettős spirál” fogalmát. A lényeg abban fogható meg – és ezt a következtetést a többi tanulmány is alátámasztja –, hogy az Európai Unió tagállamai ebben az időszakban túlságosan a gazdasági válság leküz- désére koncentráltak, nem fordítottak elegendő figyelmet a védelmi, illetve válságkezelési képességekre. Ennek tudható be, hogy némileg felkészületlenül érte őket az utóbbi évek néhány kihívása (az ukrán válság, az Iszlám Állam, a menekültáradat). (...)

Recenziómban nem kerülhetem meg, hogy – nagyon röviden, felsorolásszerűen – jelezzem, milyen témákat dolgoznak fel a kötet „közbülső” fejezetei. Tehát: az EU polgári válságkezelési képességei, a katonai képességfejlesztés folyamata, képzés és tréning, a rendőri válságkezelési műveletek, magyar részvétel a nyugat-balkáni műveletekben, a bővítés biztonságpolitikai aspektusai, válságkezelés Kelet-Európában, az afrikai kapcso- latrendszer és az afrikai műveletek, az EU mediterránpolitikája és a Közel-Kelet, az iraki és az afganisztáni misszió, a transzatlanti biztonsági kapcsolatok, az EU terrorizmus elleni stratégiája, az EU energiapolitikája, illetve fejlesztéspolitikája. A témák szinte maradéktalanul kapcsolhatók a komplex biztonságfelfogás katonai pilléréhez – a legkevésbé talán az energia- és a fejlesztéspolitika. (Mert ha az energia problémakörét ideillő témának tekintjük, akkor például a természeti környezet problematikáját vagy az emberi jogok kérdését is a kötetbe kívánkozónak kellene tekintenünk.) (...)

A folyamatos olvasást egyébként is megnehezíti a lábjegyzetek hatalmas mennyisége. A 370 oldalra jutó kis híján ezer lábjegyzet egy része minden további nélkül elhagyható lett volna. Hasonlóan túlzottnak tartom, hogy az átlagosan 15 oldalas tanulmányok egyike-másika mellett Bibliográfia címmel két apró betűs oldalt is meghaladó felhasznált szakirodalmi forrás van felsorolva.
Hasonló leküzdendő akadályként említem az elképesztő mennyiségű rövidítést (betűszót), amelyek között dominálnak az angol kifejezések „rövidítései”, de előfordulnak francia és természetesen magyar kifejezések is. Különösen megrázó ebben a vonatkozásban az első fejezet. Előfordul a könyvben, hogy egy szervezet hol magyar, hol angol rövidítéssel szerepel (például NYEU és WEU). Nem véletlen, hogy a kötet végén a rövidítések jegyzéke kilenc teljes oldalt tesz ki, miközben az esetek döntő többségében a kifejezések magyar fordítása nincs is megadva. (...)

Összefoglalva: egy igen értékes tanulmánykötetet bocsátott az érdeklődők rendelkezésére a Zrínyi Kiadó. Miként az előszó is megállapítja, a kötet egyik legnagyobb értéke abban áll, hogy az Európai Unió közös biztonság- és védelempolitikáját ilyen komplex módon áttekintő, új szemléletmódokat is ismertető kiadvány korábban nem készült magyar nyelven. A kötet segítségére lehet a missziókban, műveletekben részt vevő állománynak, a védelmi szféra képviselőinek, de a civil szférából érkezetteknek is, továbbá haszonnal forgathatják a katonai illetve a szakirányú polgári felsőoktatásban képzésben részesülő hallgatók is. (...)"

Türke András István Ph.D főszerkesztő válaszol

Először is nagyon köszönjük Nagy ny. mk. ezredes úrnak igen színvonalas és hasznos méltató és kritikai megjegyzéseit egyaránt! Alábbiakban reagálnék ezekre.

Nagy úrnak kétségtelenül igaza van, kétségtelenül igen sok a rövidítés a könyvben - méghozzá célzatosan. Egy ilyen jellegű könyvnek mindezeket tartalmaznia kell, az EU ugyanis nagyüzemben termeli az újabbnál újabb rövidítéseket és kifejezéseket. Ezek ismerete nélkül a sötétben tapogatózunk az adott szakterületen. Közel két évtizedes hallgatói, illetve oktatói tapasztalatom, külföldi képzéseim és kutatói tapasztalataim megerősítettek abban, hogy a magyar felsőoktatásban részt vevő hallgatók angol és francia szaknyelvi ismeretei az európai biztonság- és védelempolitika (de akár a basic uniós ismeretek terén is) hagynak kívánnivalót maguk után. Nem ritkán a magyarországi szakirodalom még magyarosítja is az alapvető kifejezéseket (ld. EBVP), melyek használata nemcsak, hogy a magyar szakközönségen belül nem terjedt el, de ezeket a kifejezéseket gyakorlatilag a külföldön dolgozó magyar szakemberek sem használják. A nemzetközi szintéren ezek egyszerűen használhatatlan fogalmak.

Nemzetközi, de akár hazai karriert kezdő fiatalok esetében a csupán magyar szaknyelv, rövidítések (vagy nem ritkán az angol helytelen, magyar kiejtéssel elterjedt, pl. WEU "veu"-nak ejtése "dáböljúéu" helyett - de a "nátózást" is említhetném) ismerete komoly hátrányt okozhat az első időkben. Ezen magyar rövidítések tehát mivel nem terjedtek el, ezért könyvünkben mellőzésükre törekedtünk és feleslegesnek gondoltuk további közel félszáz új magyar rövidítés megalkotását.
Megjegyezzük, számtalan rövidítésnek nincs is, vagy nehezen fellelhetö a hivatalos magyar fordítása. Nem kevésszer még rosszabb a helyzet és többféle (nem hivatalos) változat is terjeng. Így ezen "magyarosító nyelvi vitákban" - a magyar rövidítésekről alkotott véleményünk fényében - nem kívántuk dönteni. Ugyanakkor megjegyezzük, minden egyes rövidítés első előfordulásánál (már a címlapon is) szerepel a feloldása, egyéb esetekben pedig a könyv végi rövidítésjegyzék használata ajánlott.

A szerkesztőségnek tehát az is célja volt, hogy az új (és a "kevésbé új") generációk számára leendő (külföldi) karrierjük megkezdéséhez szükséges szaknyelvi anyag és rövidítésbázis - már-már a teljességre törekedve - megtalálható legyen a könyvben, és bátran kijelenthejük, hogy a könyvnek az európai biztonság- és védelempolitika, valamint az európai kül- és biztonságpolitika területeire kiterjedő rövidítésjegyzékének gazdagsága nemzetközi szinten is egyedülálló.
Úgy gondoljuk, hogy a könyv célcsoportjai számára az angol nyelv alapvető ismerete nem jelent problémát, így a feloldott angol rövidítéseket tudják majd értelmezni. (Ha egy-egy esetben mégsem, szótár használata nem tilos.) Az Európai Unió két munkanyelve az angol és a francia, így amennyiben adott témakörben (például Afrika esetén ez elengedhetetlen) utóbbi nyelvű szó vagy rövidítés is használatos - vagy nem egy esetben elterjedtebb az angolnál - azt könyvünkben is szerepeltettük.
(Itt jegyezzük meg, a francia nyelv kétségtelenül fokozatosan visszaszorulóban van, ugyanakkor fontos hiányosságnak tartjuk, hogy a magyar szakembergárda elenyésző része beszél franciául egy olyan területen is, mint a biztonság- és védelempolitika, ahol a missziók és műveletek nagyobb része az afrikai kontinensen zajlik.)

Megfelelő lábjegyzetek nélkül egy ilyen jellegű könyv szórakoztató-ismeretterjesztő kategória lehet, nem pedig komoly szak- és tankönyv, aminek mi a miénket szántuk. Ugyanakkor korántsem állítjuk, hogy a könyv tökéletes. A szerkesztőség főként a kiadói igényeknek megfelelve kényszerült kompromisszumokra részben a terjedelem, részben az illusztrációs anyag minősége (fekete-fehér) és mennyisége miatt, hogy a könyv elfogadható áron, még kézikönyvként használható legyen.
A kritika - melyet mindig köszönettel veszünk - számos pontját megjegyezzük és a könyv újabb kiadásainál figyelembe vesszük. A kritika által túl szélesnek - általunk meg éppenhogy kissé szűkreszabottnak - érzett fejezet végi bibliográfiai útmutatók az adott témákban való elmélyülést segítik. Itt is törekedtünk arra, hogy minimum a legfontosabb uniós határozatok és a legfontosabb, általunk is ismert és ajánlott nívós szakirodalmi tételek fel legyenek tüntetve, így a könyv a legfontosabb alapismeretek átadása mellett, mintegy "irányjelzőként" is funkcionálhasson.

Tartozom olvasóimnak az amerikai Demokrata Párt konvenciójának elemzésével, amelyre balatoni nyaralásom miatt kis csúszással kerítek sort. 

A legfontosabb megállapítások, amelyeket a konvencióval kapcsolatban tennék, a következők:

1. A Demokrata Párt konvenciója éppúgy, mint a Republikánus Párté, felszínre hozta a párt komoly belső feszültségeit, megosztottságát. Hillary Clinton előválasztási ellenfele, Bernie Sanders vermonti szenátor támogatói (legalábbis egy hangos csoportjuk) nem kívánták elfogadni Hillary győzelmét.
   
   http://www.vox.com/2016/7/27/12279928/bernie-sanders-dnc-protests 
   
   http://www.politico.com/story/2016/07/dnc-2016-protesters-walkout-226247?cmpid=sf#ixzz4FYs1RnTx
   
   http://www.politico.com/story/2016/07/bernie-sanders-booed-convention-226136?cmpid=sf

2. A belső feszültségek kirobbanásában, illetve a Sanders-támogatók makacsságában szerepet játszott az is, hogy a konvenció előestéjén – amerikai források szerint az orosz titkosszolgálat aknamunkája, valamint a WikiLeaks révén – olyan e-mailek kerültek nyilvánosságra, amelyek szerint a Demokrata Nemzeti Bizottság (DNC – gyakorlatilag a Demokrata Párt elnöksége) az előválasztási procedúra során végig etikátlanul próbálta gáncsolni Sanders kampányát és előnyhöz juttatni Clintont.
   
   https://www.theguardian.com/us-news/2016/jul/24/debbie-wasserman-schultz-resigns-dnc-chair-emails-sanders
   
   http://nymag.com/daily/intelligencer/2016/07/dnc-emails-nothing-there-but-bad-timing.html?mid=facebook_nymag
   

3. A botrányok és saját tábora egy részének kitartása ellenére Sanders azonban – korábbi ígéretéhez híven – elismerte vereségét, sőt ő maga tette a formális javaslatot Clinton elnökjelöltté választására. A konvenció végére a Demokrata Párt egysége helyreállt.
   
   http://talkingpointsmemo.com/livewire/sanders-joins-vermont-democrat
   
   https://newrepublic.com/article/135652/hillary-survived-gauntlet-saboteurs-scoundrels

4. Példátlan beavatkozás az amerikai belügyekbe orosz részről a DNC e-mailek kiszivárogtatása, amely Amerikában és a világon széles körű felháborodást váltott ki. Donald Trump republikánus elnökjelölt minderre még rá is tett egy lapáttal, amikor arra kérte az oroszokat, hekkeljék meg a Clinton korábbi szerverbotrányában szerepet játszó, mindeddig nyilvánosságra nem került 30 ezer e-mailt és tegyék azokat is közkinccsé.
   
   http://www.nytimes.com/2016/07/25/us/politics/donald-trump-russia-emails.html
   
   http://www.wsj.com/articles/obama-says-experts-tie-russia-to-dnc-hacking-1469619650
   
   http://www.theatlantic.com/politics/archive/2016/07/trump-russia/493298/?utm_source=atlfb
   
   http://www.nytimes.com/2016/07/29/world/europe/russia-trump-clinton-email-hacking.html?_r=0
   
   Mindennek jelentős hatása van a két párt külpolitikai profiljára is:
   https://www.washingtonpost.com/news/josh-rogin/wp/2016/07/27/clinton-has-now-made-democrats-the-anti-russia-party/
   
   
5. A konvención a Clinton mellett felsorakozott „tanúságtevők” között kiemelendő Barack Obama jelenlegi elnök és Bill Clinton korábbi elnök, Hillary férje beszédei, de közülük is igazi nagy sztárként emelkedik ki a mostani First Lady, Michelle Obama, akinek beszéde rendkívüli pozitív visszhangot váltott ki.
   
   http://www.newyorker.com/news/john-cassidy/obamas-powerful-message-donald-trump-is-un-american?mbid=social_facebook
   
   
   
   
   
6. Ki kell emelni, hogy a Republikánus Párt prominenseinek Trump sorozatos botrányai miatti elbizonytalanodását Clintonék a konvención nagyon ügyesen használták ki: a Demokrata Pártot az összes jóérzésű amerikai platformjának beállítva csalogatták a kiábrándult republikánusokat soraikba.
   
   https://newrepublic.com/article/135609/welcome-new-party-lincoln
   
   
7. Hillary Clinton jelölése történelmi tett: ez az első alkalom, hogy a két nagy párt egyikének elnökjelöltje női politikus.
   
   http://www.huffingtonpost.com/entry/hillary-clinton-nominated-for-president_us_5796781be4b02d5d5ed28832
   
   http://www.theatlantic.com/politics/archive/2016/07/hillary-clinton-presidential-nomination-dnc/493556/?utm_source=atlfb
   
   http://www.politico.com/story/2016/07/full-text-hillary-clintons-dnc-speech-226410?cmpid=sf
   
   
8. Végül pedig fontos hangsúlyozni, hogy bejött az általam is jósolt, papírformaszerű hatás: míg a Republikánus Konvenció Trump megerősödését hozta a közvéleménykutatásokban, a demokrata elnökjelölt-választását követően először néhány ponttal, immáron 15 százalékkal vezet Hillary Clinton, akit én az idei választás esélyesének tartok.
   
   http://edition.cnn.com/2016/08/01/politics/trump-vs-clinton-presidential-polls-election-2016/
   
   https://www.washingtonpost.com/politics/poll-after-conventions-clinton-leads-trump-by-8-points/2016/08/06/517999c0-5b33-11e6-9aee-8075993d73a2_story.html
   
   http://www.businessinsider.com/hillary-clinton-biggest-lead-donald-trump-2016-8

Tartozom olvasóimnak az amerikai Demokrata Párt konvenciójának elemzésével, amelyre balatoni nyaralásom miatt kis csúszással kerítek sort. 

A legfontosabb megállapítások, amelyeket a konvencióval kapcsolatban tennék, a következők:

1. A Demokrata Párt konvenciója éppúgy, mint a Republikánus Párté, felszínre hozta a párt komoly belső feszültségeit, megosztottságát. Hillary Clinton előválasztási ellenfele, Bernie Sanders vermonti szenátor támogatói (legalábbis egy hangos csoportjuk) nem kívánták elfogadni Hillary győzelmét.
   
   http://www.vox.com/2016/7/27/12279928/bernie-sanders-dnc-protests 
   
   http://www.politico.com/story/2016/07/dnc-2016-protesters-walkout-226247?cmpid=sf#ixzz4FYs1RnTx
   
   http://www.politico.com/story/2016/07/bernie-sanders-booed-convention-226136?cmpid=sf

2. A belső feszültségek kirobbanásában, illetve a Sanders-támogatók makacsságában szerepet játszott az is, hogy a konvenció előestéjén – amerikai források szerint az orosz titkosszolgálat aknamunkája, valamint a WikiLeaks révén – olyan e-mailek kerültek nyilvánosságra, amelyek szerint a Demokrata Nemzeti Bizottság (DNC – gyakorlatilag a Demokrata Párt elnöksége) az előválasztási procedúra során végig etikátlanul próbálta gáncsolni Sanders kampányát és előnyhöz juttatni Clintont.
   
   https://www.theguardian.com/us-news/2016/jul/24/debbie-wasserman-schultz-resigns-dnc-chair-emails-sanders
   
   http://nymag.com/daily/intelligencer/2016/07/dnc-emails-nothing-there-but-bad-timing.html?mid=facebook_nymag
   

3. A botrányok és saját tábora egy részének kitartása ellenére Sanders azonban – korábbi ígéretéhez híven – elismerte vereségét, sőt ő maga tette a formális javaslatot Clinton elnökjelöltté választására. A konvenció végére a Demokrata Párt egysége helyreállt.
   
   http://talkingpointsmemo.com/livewire/sanders-joins-vermont-democrat
   
   https://newrepublic.com/article/135652/hillary-survived-gauntlet-saboteurs-scoundrels

4. Példátlan beavatkozás az amerikai belügyekbe orosz részről a DNC e-mailek kiszivárogtatása, amely Amerikában és a világon széles körű felháborodást váltott ki. Donald Trump republikánus elnökjelölt minderre még rá is tett egy lapáttal, amikor arra kérte az oroszokat, hekkeljék meg a Clinton korábbi szerverbotrányában szerepet játszó, mindeddig nyilvánosságra nem került 30 ezer e-mailt és tegyék azokat is közkinccsé.
   
   http://www.nytimes.com/2016/07/25/us/politics/donald-trump-russia-emails.html
   
   http://www.wsj.com/articles/obama-says-experts-tie-russia-to-dnc-hacking-1469619650
   
   http://www.theatlantic.com/politics/archive/2016/07/trump-russia/493298/?utm_source=atlfb
   
   http://www.nytimes.com/2016/07/29/world/europe/russia-trump-clinton-email-hacking.html?_r=0
   
   Mindennek jelentős hatása van a két párt külpolitikai profiljára is:
   https://www.washingtonpost.com/news/josh-rogin/wp/2016/07/27/clinton-has-now-made-democrats-the-anti-russia-party/
   
   
5. A konvención a Clinton mellett felsorakozott „tanúságtevők” között kiemelendő Barack Obama jelenlegi elnök és Bill Clinton korábbi elnök, Hillary férje beszédei, de közülük is igazi nagy sztárként emelkedik ki a mostani First Lady, Michelle Obama, akinek beszéde rendkívüli pozitív visszhangot váltott ki.
   
   http://www.newyorker.com/news/john-cassidy/obamas-powerful-message-donald-trump-is-un-american?mbid=social_facebook
   
   
   
   
   
6. Ki kell emelni, hogy a Republikánus Párt prominenseinek Trump sorozatos botrányai miatti elbizonytalanodását Clintonék a konvención nagyon ügyesen használták ki: a Demokrata Pártot az összes jóérzésű amerikai platformjának beállítva csalogatták a kiábrándult republikánusokat soraikba.
   
   https://newrepublic.com/article/135609/welcome-new-party-lincoln
   
   
7. Hillary Clinton jelölése történelmi tett: ez az első alkalom, hogy a két nagy párt egyikének elnökjelöltje női politikus.
   
   http://www.huffingtonpost.com/entry/hillary-clinton-nominated-for-president_us_5796781be4b02d5d5ed28832
   
   http://www.theatlantic.com/politics/archive/2016/07/hillary-clinton-presidential-nomination-dnc/493556/?utm_source=atlfb
   
   http://www.politico.com/story/2016/07/full-text-hillary-clintons-dnc-speech-226410?cmpid=sf
   
   
8. Végül pedig fontos hangsúlyozni, hogy bejött az általam is jósolt, papírformaszerű hatás: míg a Republikánus Konvenció Trump megerősödését hozta a közvéleménykutatásokban, a demokrata elnökjelölt-választását követően először néhány ponttal, immáron 15 százalékkal vezet Hillary Clinton, akit én az idei választás esélyesének tartok.
   
   http://edition.cnn.com/2016/08/01/politics/trump-vs-clinton-presidential-polls-election-2016/
   
   https://www.washingtonpost.com/politics/poll-after-conventions-clinton-leads-trump-by-8-points/2016/08/06/517999c0-5b33-11e6-9aee-8075993d73a2_story.html
   
   http://www.businessinsider.com/hillary-clinton-biggest-lead-donald-trump-2016-8

Úgy tűnik, a francia politika még érti, mit jelent az uborkaszezon. Szinte semmi új nem történik. Maradjon is így, az csak jó jel lehet! A Francia Politika Blog ezen felbuzdulva most kis nyári szünetre megy. Ha Sarkozy megteszi a nagy bejelentését, jövünk vissza!

Találkozunk augusztus végén, szép nyarat mindenkinek!

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )

Nincs igazán kiugró politikai sztori most a napirenden, de van pár érdekesség. Hétfő reggeli körkép.

• Már korábban is láttunk számokat arra, hogy a terrorizmus következtében esik a turizmus, ezt most Matthias Fekl, a turizmusért felelős államtitkár is megerősítette. A vendégéjszakák idei 10%-os eséséről beszélt, főleg a tengerentúli turisták maradnak el, tette hozzá. Vagyis úgy tűnik, hogy a terroristák valóban képesek voltak érdemi kárt okozni a francia gazdaságnak.
• Manuel Valls miniszterelnök nyílt levélben válaszolt két értelmiségi nyílt levelére a Libération-ban. A szövegben hangsúlyozta, hogy a kormány mindezt megtesz a terrorizmus ellen, ugyanakkor megismételte, hogy teljes biztonságot nem tud a kormány garantálni. Elutasította, hogy ez egy “lemondó” hozzáállás lenne. Kiugróan új érvet nem hozott fel a miniszterelnök, az eddigieket foglalta össze.
• Péntek este mintegy 200 migráns erőszakkal áttörte az olasz-francia határt a határok ellen tiltakozó (No Border) aktivisták segítségével. Őrizetbe vették és kiutasítják a többségüket, néhányuknak azonban sikerült elmenekülni. Az aktivisták ellen is eljárást indítottak.
• Korábban szó volt arról, hogy felélesztik a Francia Iszlámért Alapítványt, s leginkább Jean-Pierre Chevenèment volt belügyminiszter neve forog, mint potenciális vezetőé. Hollande elnök is őt támogatja. Kritizálják, egyelőre kisebb pártok részéről a gondolatot, mondván ez az iszlám gyámság alá helyezése lenne, hiszen Chevenèment keresztény. Laurence Rossignol családügyi miniszter viszont női elnököt szeretne az alapítvány élén… Nem hiszem, hogy ezek a viták nagy hatással lesznek a kinevezésre vagy a döntésre, ugyanis a muszlimoknak van egységes szervezete, a CFCM, ahol megvalósul az önkormányzás, és erre el tudom képzelni, mondhatja a kormány, hogy igen, és olyan eredménnyel, amilyennel, ezért kell a külső ember. Meglátjuk később, hogy ez egy komoly vita, vagy csak vihar egy pohár vízben, és reagál-e a kormány.

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )

Feltöltöttem a Youtube-ra a tegnapi Tilos Rádiós beszélgetést. Íme.

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )

Izgulok, mert ma este, pénteken 8-kor először látogatom meg a Tilos Rádiót, ahonnan élőben jelentkezem be.

A Polkult című műsorban este nyolctól volt MTA TK-s kollégámmal, Fekete Balázzsal (ahogy olvasom az ismertetőt a rádió honlapján, a műsor rezidens konzervatív szerkesztőjével:)) egy órán át beszélgetek a terrorizmusról, a bevándorlásról, illetve azokról az összefüggésekről, dilemmákról, amelyeket ezek a kortárs jelenségek felvetnek. Természetesen Nizza és a templomi merénylet apropóján kerül sor a beszélgetésre.

Szerintem nagyon izgalmas lesz, gyertek, illetve nyomjátok be a rádiót az FM 90,3-on!

Kiemelt kép: részlet a Tilos Rádió honlapjáról, a Polkult oldaláról (innen).

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )

Az Alkotmánybíróság átengedte a munka törvénykönyve módosításának nagy részét (a vitatott pontokat is), pár kisebb jelentőségű cikkelyt kaszált csak el.

A baloldali lázadók elsősorban eljárásjogi érvekkel támadták a szöveget (furcsa módon közelébe nem mentek az igazán vitatott cikkelyeknek, lehet, hogy csak mutatóba dolgoztak). Ezeket az eljárásjogi kifogásokat a testület elutasította. Az elkaszált kisebb jelentőségű cikkelyeket jobboldali előterjesztések támadták, de csak kettőt érvénytelenítettek tartalmi okokból (hármat formaiból).

A törvény kulcspontjai (melyekről itt írtam) azonban ettől még később ún. elsődleges alkotmányossági kérdés (QPC) formájában még visszatérhetnek a testület elé, mivel ezeket előterjesztés hiányában nem vizsgálta a testület. A nagyon lelkesek a bírósági közleményt itt találják. A miniszterelnök most azt ígéri, hogy a végrehajtási rendeletek az év végéig készen lesznek.

Bár a szakszervezetek azt mondják, hogy folytatják a tiltakozást (szeptember 15-én lesz megint mobilizációs nap), és mindent megtesznek a törvény alkalmazása ellen, ideértve az alkotmányossági kérdés alkalmazását is, a kormány megnyugodhat, mert a nagypolitikai csata ezzel véget ért, ami most következik, az sokkal kisebb horderejű lesz, mint amit eddig láttunk.

Az viszont minimum nyitott kérdés, hogy ha sikerül is a hatályba léptetés és az alkalmazás, lesznek-e látható eredmények jövő áprilisig… Lehet, ahogy már korábban is felvetettem, hogy Hollande itt már tényleg csak a történelemkönyveknek játszik.

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )

Elbizonytalanította Theresa May brit miniszterelnök François Hollande francia elnököt a tervezett Hinkley Point reaktorokkal kapcsolatban, melynek a megépítésében a kínai China General Nuclear mellett kétharmad arányban a francia Electricité de France (EDF) is részt venne. A franciák most nem tudják, hogy May eláll-e a David Cameron által megígért projekttől. Aláírt szerződés mindenesetre egyelőre nincs.

Az EDF igazgatótanácsa a napokban szavazott a projektről és szűk szavazással támogatásáról biztosította azt. A brit kormány 35 évre árgaranciát (Contract for Difference – CFD) is ígért a 22 milliárdos beruházás mellé, ha leesnének a piaci energiaárak (amit végső soron a fogyasztóknak kellene állni, ami állítólag aggasztja May-éket). Úgyhogy annyira nem lehet a beruházás rossz üzlet az EDF-nek, mert a megtérülés szinte garantált. Csakhogy az EDF nincs túl jó állapotban, a radikális szakszervezetek és a zöldek az egyéb megújuló beruházások várható elmaradása és a cég anyagi helyzete miatt nem támogatják a projektet. Érdekesség, hogy a Nemzeti Front is hasonló érvekkel kritizálta a projektet, ahogy a zöld párt, az EELV is határozottan ellene van. (Ha valaki tud franciául és nagyon ráér, akkor itt van egy friss parlamenti jelentés az EDF és a francia atomszektor helyzetéről, a Hinkley Point-projektet is tárgyalja.)

A kínai külügyminisztérium azt jelezte, reméli, a britek nem állnak el a projekttől, ahogy a francia gazdasági miniszter, Emmanuel Macron is ebbéli reményét fejezte ki, mivel úgy vélte, a briteknek szükségük van az új atomerőműre, mely energiaszükségletük mintegy 7%-át fedezi majd.

A Bloomberg elemzése és az általa megszólaltatott nyilatkozók (és más források) szerint egyébként May várhatóan az ősszel elkötelezi magát a projekt iránt, bár a belügyminiszterből miniszterelnökké avanzsált politikus számára a kínai részvétel aggályokat vethet fel, ezért is nyomhatta meg a féket.

Mindenesetre a Brexit örvén alakuló kellemes kis brit-francia adóverseny, és a kilépés francia sürgetése mellé itt van egy újabb ügy, amely feszültséget okozhat a két ország között.

Ja, és akkor arról még nem is beszéltem, hogy az Európai Bizottság részéről Brexit-főtárgyalónak kinevezett francia Michel Barnier személyét kifejezetten rosszul fogadták a szigetországban – mert brit-ellenesnek tartják.

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )

Folytatódik az iszlám finanszírozásával és a radikális iszlám eltakarításával kapcsolatos vita Franciaországban. Miközben Valls miniszterelnök teljes újragondolást követel, állami partnerséget ígért a közösségnek, és nyitva hagyja az állami finanszírozás lehetőségét, Hollande elnök világossá tette: ha rajta múlik, az állam nem rak közpénzt az iszlám vallás franciaországi finanszírozásába. Ellentmondás?

A kormány szóvivője a vita kapcsán azt mondta, hogy az állami finanszírozást tiltó 1905-ös törvény marad, a megoldás annak a kereti között képzelhető el. A partnerség elvben tehát nem jelenti azt, hogy Franciaország visszatérne a napóleoni konkordátumok rendszeréhez, amikor az állam kontrollálta és finanszírozta is a vallást. Egyesek viszont éppen attól tartanak, hogy a partnerség és a szerződés nem jelent majd mást, mint lopakodó kivételezést és a francia laikus állam modelljének az erózióját, rosszabb esetben jól helyezkedő Muszlim Testvériség és a radikális iszlám támogatását. Mások azt mondják, hogy az iszlám akkora hátrányból indul az 1905-ben épületeket használatba kapó katolicizmushoz képest, hogy erre igenis tekintettel kell lenni.

Mindenesetre a sajtó és a politikai elit arról beszél, hogy Valls zsebbe nyúlna, Hollande pedig nem. A jobboldal ideges és kritikus, inkább Hollande-dal ért egyet, mint Valls-szal. Egyes források szerint egyszerűen arról van szó, hogy az 1905-ös törvény módosítását nem vállalná a – már nem is igen létező – parlamenti többség (ez szerintem is politikai életveszély lenne, abból meg amúgy is van elég). Elképzelhető tehát, hogy Valls csupán szondázott az állami finanszírozás ötletével, és amikor kiderült, hogy a dolog sose menne át a parlamenten, Hollande elnökként kimondta a “nem”-et.

Egyébként az állami finanszírozásra, például az imámképzés állami támogatására van két kiskapu, aminek a használata még szóba jöhet.

Először is Elzászban (Elzász-Moselle-ben) nem érvényes az 1905-ös elválasztási törvény, ott továbbra is az 1801-es konkordátum alkalmazandó, és az Alkotmánybíróság 2013-as döntése értelmében ez így is marad. Ami igazán furcsa, az az, hogy a testület – más értelmezésekkel és az enyémmel is ellentétben – úgy látta, a sima törvénynek számító, ezért feles többséggel bármikor módosítható 1905-ös törvény alkotmányerejűnek számít (tulajdonképpen a hagyománnyal és az alkotmány “laikus köztársaság kitételével” érvelve, ami egyelőre nehezen értelmezhető számomra, mert hát a rabszolgatartás is hagyomány, de ettől még nem alkotmányos, az állam pedig sokféleképpen lehet laikus). Mindenesetre ha az Alkotmánybíróság fenntartja ezt a szokatlan értelmezést, akkor az állami finanszírozás vagy Elzászban és Elzászi kerülővel oldható meg, vagy – alkotmánymódosítás nélkül – nagyjából sehogy.

Másodszor, a szigorú francia rendszerben is lehet templomokra költeni, ha az a kulturális örökség megóvását célozza (értsd: a Notre-Dame-ot az adófizetők pénzéből fel lehet újítani, le lehet takarítani stb.). Eric Ciotti republikánus képviselő, aki egyébként vehemensen ellenzi a templom- és mecset-finanszírozást, például 20 000 eurót adott a parlamenti keretéből kápolnák felújítására. És ezzel nincs egyedül. Márpedig azt ki dönti el, hogy mi számít kulturális örökségnek…?

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )

Olvasom, hogy az igen ambiciózus Emmanuel Macron gazdasági miniszter, a nizzai merénylet fényében újratervezi az elképzeléseit, mert úgy véli, hogy ebben a helyzetben nem dezertálhat, nem mondhat le a kormányzati pozíciójáról. Ráadásul az igen fontossá vált biztonság-terrorizmus ügyeiben sem ismert az álláspontja. Macron nincs egyedül ezzel az újratervezési kényszerrel.

Nizza előtt még úgy tűnt, Macron éppen távozni készül, hogy mozgalma élén építse magát, meg a mérsékelt baloldalt (de persze főleg magát). Nizza teljesen újrarajzolta az erőviszonyokat, ezt Macron és környezete jól látja, és azt is jól mondja, hogy a nép most megvetéssel büntetné a dezertőröket, a pozícióra áhítozókat. Így várni kell, és ez felborítja a naptárat, a lendületet, a terveket. Ki tudja ráadásul, hogy ez a turbulens időszak meddig tart, s Macron tud-e olyan ütemben építkezni, hogy a PS 2017 utáni erőviszonyaira érdemi hatással lehessen (ehhez a választások előtt is erősnek kellene lennie, mert a szavazatokkal lehet igazán bizniszelni).

A mostani helyzet Macron ellenfelének, Manuel Valls-nak inkább inkább kedvez, hiszen belügyminiszterként volt lehetősége arra, hogy profilt építsen magának a biztonság, a terrorizmus, az iszlám stb. ügyében, ellentétben Macronnal, aki értelemszerűen gazdasági ügyekben kompetens inkább. A miniszterelnök legfrissebb megnyilvánulásait ennek fényében is érdemes figyelni. Talán nem véletlenül ragadta magához a kezdeményezést.

A jobboldalon is volt hatása Nizzának, Sarkozy, mint volt belügyminiszter és mint “kemény kezűként” elhíresült politikus szintén helyzeti előnybe került Juppéhez és a többi jelölthöz képest, akik között ugyan van “keménykezű”, de egyik sem pártelnök és egyik sem volt köztársasági elnök (tegnap számoltam be arról, hogy Sarkozy még nem hivatalos jelölt, de hamarosan az lehet).

Az elemzői intuíció azt mondatta velem, hogy Nizza után Sarkozy volt a legláthatóbb és legerőteljesebben megnyilvánuló republikánus (hatását tekintve biztosan), de most vannak konkrét számaink is: valóban Sarkozy volt a legláthatóbb a médiában július hónapban 2518 említéssel, de a megjelenései száma csökkent, a “kisebb” jelöltek megjelenéseinek a száma viszont nőtt. Persze teljesen hibás dolog a politikai kommunikáció hatékonyságát a megjelenések számával mérni, de információnak érdekes.

Háttérinformációnak érdekes, hogy Jacques Hamel templomi meggyilkolásának időpontjában Alain Juppé volt kormányfő (aki Nizza után elsőként támadta a kormányt) nem volt a kontinentális Franciaország területén, a tengerentúlon kampányolt, ami nyilván csökkentette a láthatóságát.

Egyelőre a jobboldali előválasztás folyamatában Juppé áll jobban – de nem lennék meglepődve, ha az ő mérsékeltebb stílusa most Sarkozy felé tolná a szavazók egy részét. Meglátjuk!

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )

Tegnap reggel a franciaországi jogállam-vitáról beszélgettünk a Kossuth 180 perc című reggeli műsorában.

Sikerült megharcolnom ismét a vágóprogrammal, úgyhogy nagy dicséretet adok magamnak a szép munkáért, melynek eredményét itt tekintheted meg:

Emlékeztetőül írom, hogy a francia jogállam-vitáról itt írtam egy cikket, a témához tartozó visszamenőleges hatály tilalmáról pedig itt. Korábban a Civil Rádióban is megbeszéltük ezt a témát, azt a felvételt itt hallgathatod meg.

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )

Manuel Valls francia miniszterelnök a Le Monde-nak adott interjújában megnyitott egy nagyon fontos vitát a francia Köztársaság és az iszlám viszonyával kapcsolatban. Azt mondta, újra kell gondolni a dolgokat. Ebben a szövegben azt is elmondta, egyetért azzal, hogy egy időre be kellene tiltani a mecsetek külföldi finanszírozását. Sőt, egy két nappal későbbi cikkében mintha egy kisebb fenyegetést is elrejtett volna a muszlim közösség számára.

Persze a Nemzeti Front és egyes republikánusok rögtön azzal kritizálták a miniszterelnököt, hogy képmutató, nem ő találta fel a spanyolviaszt, amikor olyat javasol, amit a jobboldal már régebb óta mondogat. Mások arra hívták fel a figyelmet (például itt), hogy a francia szekuláris rendszerben az állam nem léphet a külföldi finanszírozók helyébe. (Ezen technikailag persze lehetne változtatni, a szekularizációnak több változata, “modellje” képzelhető el. A francia rendszert, akármilyen meglepő, csupán egy sima, egyszerűen módosítható törvény szabályozza, amelyet a politikai szokásjog, illetve a politikai kultúra és a nemzeti identitás vésett kőbe. Nyilvánvaló, hogy az 1905-ös szabályozáshoz hozzányúlni nem technikailag, hanem politikailag lenne óriási kihívás.)

Valls miniszterelnök a hétvégén folytatta az iszlámmal kapcsolatos állásfoglalásokat, ezúttal a Journal du Dimanche nevű lapnak cikket írva. Ebben a szövegben a miniszterelnök – az iszlám és a radikalizáció ügyéről szóló bevezető gondolatai után – a következőket mondja:

• A gyűlöletre uszító prédikátorokat befogadó mecsetek és imatermek be lesznek zárva, s ha a szóban forgó imámok külföldiek, ki lesznek utasítva Franciaország területéről. Jelzi, hogy már most is ez a gyakorlat (Bernard Cazeneuve belügyminiszter a hét elején azt mondta, csak december oda húsz mecsetet és imatermet zártak be radikális nézetek terjesztése miatt).
• Újra kell gondolni az imámok képzését, és az imámoknak kizárólag francia képzésűeknek kell lenniük (most ugyanis nem ez a helyzet, erről itt írtam korábban).
• Újra kell gondolni a finanszírozás kérdését (ez a két nappal korábbi interjús állítás megerősítése), “elapasztani” a külföldi kitettséget, segíteni a hazai forráshoz jutást.
• Segíteni kell az iszlámot abban, hogy megszabaduljon a belső ellenségeitől (tehát a szalafistáktól, a radikálisoktól, a dzsihádistáktól stb.). Az államnak szerződést kell kötnie az iszlámmal (ugyanakkor a miniszterelnök jelzi, hogy nem szándékozik az 1905-ös rendszert megkérdőjelezni vagy visszatérni a napóleoni modellhez).
• Itt elhangzik egy nagyon kemény, szinte fenyegetésként értékelhető mondat (“tegyetek így, különben…”), amelyet éppen ezért szó szerint idézek: “Ha az iszlám nem segíti a Köztársaságot, hogy harcoljon azok ellen, akik megkérdőjelezik a közszabadságokat, akkor a Köztársaság számára egyre nehezebb lesz a vallásszabadság gyakorlásának garantálása.”

Tehát ezt akarja a miniszterelnök, ezek a nagy vonalak. A kis lépéseknek csak egy részét látjuk, a többi nyilván később jön. Az elemzés még korai lenne.

Azt már tudjuk, hogy hétfőn Anouar Kbibech, a Muszlim Vallás Francia Tanácsa (CFCM) elnöke bejelentette, hogy létrehoznak egy alapítványt (vagy felélesztenek egy tíz éve tetszhalott alapítványt, ez számomra még nem világos), amely a mecsetek építésével és működtetésével foglalkozik majd. A finanszírozás forrása pedig nem más lehet, mint a halal ételeket gyártó piaci szereplők befizetései (ezt csak a France24 hírtévé linkelt oldalán olvastam így, szóval indokolt a feltételes mód).

Ez a halal-adó amúgy ilyen-olyan formában nem először kerül a francia politika napirendjére. A napokban több politikus nyilatkozott arról, hogy az iszlám finanszírozási gondjait ebből a forrásból oldaná meg. A többi kormány- és CFCM-javaslat az iszlám franciaországi újratervezésével és újraszervezésével kapcsolatban talán októberre várható. Talán akkor már biztosra látjuk a halal-kérdést is.

Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )