Nem nyithatom meg mai konferenciánkat anélkül, hogy ne rójam le tiszteletemet Daphne Caruana Galizia újságírónő előtt, aki hétfőn egy autóba rejtett robbanószerkezet miatt életét vesztette. Meggyőződésem, hogy a máltai hatóságok mindent meg fognak tenni, hogy felderítsék ennek a rettenetes bűncselekménynek a körülményeit. Ez a rendkívüli pillanat eszünkbe juttatja mindazokat az újságírókat, akik küldetésük teljesítése közben vesztették életüket. Korábban éveken át magam is újságíróként dolgoztam, így tudom, hogyan éreznek most Önök. Emlékezzünk meg egy perces csenddel Daphne Caruana Galiziáról.
Térjünk rá a mai nap feladataira. A háromoldalú szociális csúcstalálkozóra ezúttal is kedvező gazdasági fejlemények közepette került sor. Végre magához tért az európai gazdaság. A GDP növekedése uniós szinten 2 százalékpont feletti mértékű, a munkanélküliség pedig 8 százalék alá csökkent. Az euróövezet növekedési üteme 2011 óta nem volt ilyen erőteljes. Ami azt illeti, valójában már nem is beszélhetünk európai fellendülésről: jelenleg már az európai gazdaság expanziójának vagyunk a tanúi. 2017 gazdasági sikertörténetének, ha úgy tetszik.
Most közös feladatunk gondoskodni arról, hogy a gazdasági növekedés előnyeiből a társadalom lehető legszélesebb rétegei részesüljenek. Éppen ezért mai találkozónkon arról tárgyaltunk, konkrét elképzeléseket megvitatva, hogy a szociális partnereket hogyan lehet szorosabban bevonni a nemzeti szakpolitikai döntéshozatalba. Továbbra is meggyőződésem, hogy valódi haladás csak akkor érhető el, ha figyelembe vesszük a szociális partnerek véleményét. Ez napjainkban, a digitális korban különösen fontos, mivel minden polgárnak – fiatalnak és idősnek egyaránt – fel kell vérteznie magát a szükséges készségekkel a siker érdekében. Erről tárgyaltunk ma itt, a szociális partnerekkel, és megvitattam ezt a tallinni digitális csúcstalálkozón is, az európai vezetőkkel. Az Európai Tanács holnapi ülésén is Tallinn szellemisége adja politikai döntéseink vezérfonalát.
Az uniós vezetők a migráció kérdéséről is egyeztetni fognak. Amint azt Önök is jól tudják, Paolo Gentiloni miniszterelnök vezetésével az olasz kormány ténylegesen elkezdte visszaszorítani a Földközi-tenger középső térségében 2014 óta zajlott erőteljes migrációs áramlatokat. Olaszországnak köszönhetően végre csökkenőben van az irreguláris migránsok és a tengeren bekövetkező halálesetek száma. Nem állhatunk meg azonban az Olaszországnak való köszönetnyilvánításnál. Az Európai Unió egésze részéről fokozott erőfeszítésekre van szükség. Tagállamainknak készen kell állniuk arra, hogy több forrást biztosítsanak a Szükséghelyzeti Alap Afrikáért számára. Az alap kezeléséért felelős Európai Bizottságnak pedig gondoskodnia kell arról, hogy e források célirányos módon az irreguláris migráció megfékezése érdekében kerüljenek felhasználásra. Őszinte és komoly beszélgetést fogok javasolni a vezetők számára, hogy egyszer és mindenkorra rendezni tudjuk ezt a problémát.
Az Európai Tanács pénteken 27 tagú összetételben egyeztet a brexit kérdéséről. Igyekeztem gondoskodni arról, hogy ez a megbeszélés kiegyensúlyozott üzenettel záruljon majd. A remélt „kellő előrelépésre” egyértelműen nem került sor. Így tehát nem tudunk továbblépni a tárgyalások második szakaszába. Ugyanakkor, bár az elért előrelépés ehhez nem elegendő, amit sikerült elérni, az ígéretesnek mondható, különösen Theresa May miniszterelnök firenzei beszéde fényében. Azt fogom ezért javasolni az EU27-ek számára, hogy kezdjék meg a belső előkészületeket az átmenetről és a jövőbeli viszonyrendszerről való tárgyalásokra.
Tegnap este megküldtem az uniós vezetőknek az Európai Unió munkájának irányvonalát a 2019. júniusig tartó időszakra meghatározó új ütemtervet. Ennek alapját a vezetőkkel a tallinni találkozó óta, néhány hete lefolytatott teljes körű, egyenkénti konzultáció képezi. Mindenki részéről érezhető volt az akarat arra, hogy munkánknak új lendületet adjunk és elmélyítsük együttműködésünket, hogy nyitottak legyünk az új elképzelésekre, fenntartsuk egységességünket és dinamikusabbá tegyük az Unió működését. Arra fogom kérni az állam-, illetve kormányfőket, hogy szigorú ütemezés mentén dolgozzanak együtt azokon a közösen azonosított legsürgetőbb feladatokon – a migrációtól a GMU reformjáig –, amelyek esetében elakadt az egyeztetés, és a gordiuszi csomó átvágására van szükség.
A vezetői ütemterv célja az egységesség biztosítása. Éspedig azért, mert szilárd meggyőződésem, hogy az egységesség már önmagában is értéket képvisel, és hogy az ambíciókból nem szabad, hogy megosztottság fakadjon. A kiindulópontot tehát mindig az EU27-ek fogják jelenteni, illetve adott esetben az EU28-ak. Az egységesség ugyanakkor nem lehet a tétlenség szinonimája.
A szociális dimenzió fontos részét fogja képezni ennek az új ütemtervnek; a vezetőknek mindössze egy hónap múlva a tisztességes munkafeltételekről és a növekedésről szóló, Göteborgban tartandó szociális csúcstalálkozón alkalma fog nyílni a szociális kérdések megvitatására. E tekintetben pedig kiváló kezdetet jelent a mai csúcstalálkozón a szociális partnerekkel folytatott eszmecsere. Köszönöm a figyelmüket.
A mai napon megbeszélést folytattunk az elkövetkező két év munkájára vonatkozó vezetői ütemtervről. Örömömre szolgál, hogy valamennyi uniós vezető egyöntetűen támogatta e terv megvalósítását. Ez nem könnyű feladat, mivel a vezetői ütemterv a legvitatottabb kérdések – azaz az eurózóna reformja, a migrációs válság, a belső biztonság, a kereskedelem, valamint az EU jövőbeli finanszírozása – ügyében hivatott megoldást találni. Ezért új, a korábbinál talán célirányosabb, ugyanakkor kevésbé formális munkamódszert javasoltam: vizsgáljuk meg azokat a területeket, ahol az európai együttműködés nem jól működik, és őszintén nézzünk szembe azzal, hogy miért van ez így. A szembenézés jelentette konfliktus – mindaddig, amíg tiszteletet tanúsítunk egymás iránt – egészséges, és a segítségével előre tudunk majd lépni. Ebben a szellemben kell dolgoznunk a jövőben. Különös elégedettséggel tölt el, hogy egyetlen európai vezető sem kérdőjelezte meg azt, hogy közösen, szoros együttműködésben, minden tagállam részvételével kell folytatnunk a munkát.
Theresa May miniszterelnök tegnap esti beszéde és a brexitről szóló ma reggeli megbeszéléseink nyomán úgy találom, hogy az EU és az Egyesült Királyság közötti patthelyzetről szóló beszámolók túlzóak. És bár nem haladunk olyan jól, mint kellene, történtek előrelépések. A Tanács a mai napon megállapodott arról, hogy megkezdi a jövőbeli viszonyrendszer keretéről és az átmeneti intézkedésekről szóló megbeszélések belső előkészítését. Ez egyértelműen lehetetlen lett volna anélkül az új lendület nélkül, amelyet Theresa May miniszterelnök firenzei beszéde adott. Biztosítani kívánom brit barátainkat arról, hogy az előkészületek során figyelembe vesszük majd az e beszédben megfogalmazott javaslatokat. Tovább folytatódnak a tárgyalások, amelyekhez mi továbbra is pozitívan és konstruktívan állunk hozzá. Mivel mindannyian aktívan azon dolgozunk, hogy megállapodás jöjjön létre, remélem, hogy decemberben megkezdődhet a tárgyalások második szakasza.
Mindezeken túl, a Törökországról folytatott tegnap esti megbeszéléseink nyomán felkértük a Bizottságot, hogy fontolja meg az előcsatlakozási támogatások csökkentésének és átcsoportosításának lehetőségét. Érdemi vitát folytattunk a kérdésről: szeretnénk nyitva tartani az ajtót Ankara előtt, ám az ország jelenlegi állapota megnehezíti ezt. A megbeszélések során kiemeltük, hogy Törökország az Unióval fennálló kapcsolatai minden uniós tagállamra egyaránt vonatkoznak, és ezt az országnak – többek között a vámunióról szóló meglévő megállapodás végrehajtása során is – tiszteletben kell tartania. Meghallgattuk továbbá az Anasztasziádisz elnök által megfogalmazott aggályokat azzal kapcsolatban, ahogyan Törökország a görög ciprusiakkal és a maronitákkal bánik.