Március 8-án a világon mindenhol, így Európában is a nőket ünnepeljük. Azokat a nőket, akik még mindig átlagosan 16,4%-al kevesebbet keresnek férfitársaiknál és akik kvalitásaik ellenére még mindig alig töltenek be vezető pozíciót a nagyvállalatoknál.
1857. március 8-án 40 ezer textilipari dolgozó nő tüntetett New York utcáin emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelve és ekkor elindult a nő mozgalom. Az elmúlt 155. évben természetesen sokat javult a nők munkapiaci helyzete, azonban az adatok igen csak aggasztóak, a nemek közt még mindig hatalmas „bérszakadék” tátong.
A fizetések terén tapasztalható egyenlőtlenségek, főként a teljes álláspiacon érvényesülő folyamatos egyenlőtlenségeknek köszönhetőek, valamint a magánélet és a munka között fennálló egyensúlytalanságoknak. Bár már az a mondat, hogy „a nőnek otthon van a helye” régóta nem állja meg a helyét, ami igaz az igaz, még mindig túlnyomóan a nők maradnak otthon a gyermekeikkel és a család miatt vállalnak részidős munkát.
Az unió természetesen nem nézi jó szemmel az egyenlőtlenségek ilyen nagy arányát. A Bizottság frappáns videóban hívja fel a figyelmet arra, hogy a nők milyen nyilvánvaló károsultjai az egyenlőtlenségeknek és a kisfilmmel rámutat, hogy a társadalom számára szinte természetes az, hogy a nők mindenből kevesebbet kaphatnak.
A Bizottság arra is felhívta a minap a figyelmet, hogy az európai nagyvállalatoknál, milyen kevés nő van vezető pozícióban. Európa legnagyobb vállalatai esetében a vezetőtestületekben mindössze minden hetedik tag nő,13,7%. Ez kismértékű javulás a 2010. évi 11,8%-hoz képest. Azonban, ilyen ütem mellett további 40 évig tartana a nemek közötti megfelelő egyensúly elérése.
Az érdekes az egészben az, hogy számos kutatás támasztja alá, hogy érdemes nőket foglalkoztatni vezető beosztásokban, mert az megtérül. A McKinsey jelentésében például megállapította, hogy azoknál a vállalkozásoknál, ahol a nemek közötti egyensúly megvalósul, 56%-kal magasabb a működési nyereség, mint a csak férfiakból álló vállalatoknál. Az Ernst & Young megállapította, hogy a nyereség jelentősen magasabb volt azoknál a vállalatoknál, ahol legalább egy nő volt a vezetőtestületben, mint azoknál, ahol egyetlen sem.
Szerencsére az egyenlő bánásmódért a nőknek manapság már nem kell az utcára vonulniuk, ugyanis a tagállamokban számos jogszabály védi érdekeiket, nemi kvótákat vezetnek be a nemzeti parlamenteknél és vállalatoknál annak érdekében, hogy nők reprezentálni tudják magukat.
A számok azt mutatják, hogy ma a 21. században, az unióban nehezebb nőnek lenni mint férfinak.
Március 8-án a világon mindenhol, így Európában is a nőket ünnepeljük. Azokat a nőket, akik még mindig átlagosan 16,4%-al kevesebbet keresnek férfitársaiknál és akik kvalitásaik ellenére még mindig alig töltenek be vezető pozíciót a nagyvállalatoknál.
1857. március 8-án 40 ezer textilipari dolgozó nő tüntetett New York utcáin emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelve és ekkor elindult a nő mozgalom. Az elmúlt 155. évben természetesen sokat javult a nők munkapiaci helyzete, azonban az adatok igen csak aggasztóak, a nemek közt még mindig hatalmas „bérszakadék” tátong.
A fizetések terén tapasztalható egyenlőtlenségek, főként a teljes álláspiacon érvényesülő folyamatos egyenlőtlenségeknek köszönhetőek, valamint a magánélet és a munka között fennálló egyensúlytalanságoknak. Bár már az a mondat, hogy „a nőnek otthon van a helye” régóta nem állja meg a helyét, ami igaz az igaz, még mindig túlnyomóan a nők maradnak otthon a gyermekeikkel és a család miatt vállalnak részidős munkát.
Az unió természetesen nem nézi jó szemmel az egyenlőtlenségek ilyen nagy arányát. A Bizottság frappáns videóban hívja fel a figyelmet arra, hogy a nők milyen nyilvánvaló károsultjai az egyenlőtlenségeknek és a kisfilmmel rámutat, hogy a társadalom számára szinte természetes az, hogy a nők mindenből kevesebbet kaphatnak.
A Bizottság arra is felhívta a minap a figyelmet, hogy az európai nagyvállalatoknál, milyen kevés nő van vezető pozícióban. Európa legnagyobb vállalatai esetében a vezetőtestületekben mindössze minden hetedik tag nő,13,7%. Ez kismértékű javulás a 2010. évi 11,8%-hoz képest. Azonban, ilyen ütem mellett további 40 évig tartana a nemek közötti megfelelő egyensúly elérése.
Az érdekes az egészben az, hogy számos kutatás támasztja alá, hogy érdemes nőket foglalkoztatni vezető beosztásokban, mert az megtérül. A McKinsey jelentésében például megállapította, hogy azoknál a vállalkozásoknál, ahol a nemek közötti egyensúly megvalósul, 56%-kal magasabb a működési nyereség, mint a csak férfiakból álló vállalatoknál. Az Ernst & Young megállapította, hogy a nyereség jelentősen magasabb volt azoknál a vállalatoknál, ahol legalább egy nő volt a vezetőtestületben, mint azoknál, ahol egyetlen sem.
Szerencsére az egyenlő bánásmódért a nőknek manapság már nem kell az utcára vonulniuk, ugyanis a tagállamokban számos jogszabály védi érdekeiket, nemi kvótákat vezetnek be a nemzeti parlamenteknél és vállalatoknál annak érdekében, hogy nők reprezentálni tudják magukat.
A számok azt mutatják, hogy ma a 21. században, az unióban nehezebb nőnek lenni mint férfinak.
A legtöbb turista magyar volt a horvátországi Vir-szigeten tavaly, köszönhetően annak is, hogy az itt lévő ingatlanok 10 százaléka magyar tulajdonosok kezében van - mondta Vir polgármestere az MTI-nek, a budapesti Utazás kiállításon.
Természetesen nem az EU inváziójáról van szó, de a téma így is igen komoly, ugyanis egyre több olyan invazív faj él Európa szerte, amely veszélyezteti a kontinens biológiai sokféleségét.
Az invazív fajok az emberekre is veszélyt jelentenek. Az ázsiai tigrisszúnyog a használt gumiabroncs-kereskedelemmel került Európába. Ez a rovar legalább 22 fele vírus hordozója, köztük a dengue-láze is. Az invazív fajok az influenza- vagy a HIV-vírusok terjedésével is kapcsolatba hozhatók.
Hogy pontosan mi is invazív? Olyan állatok és növények, amelyek természetes környezetükön kívül is meghonosodtak, és ma már olyan gyors ütemben szaporodnak, hogy fenyegetést jelentenek a biológiai sokféleségre nézve, azaz veszélyeztetik azokat az élőlényeket, amelyek a természetes élőhelyükön élnek.
Ezek a fajok az emberi tevékenységeknek köszönhetően kerültek „idegen” környezetbe. Sokáig nem is ismerték fel a problémát, mivel vannak olyan fajok, mint például a krumpli vagy a paradicsom, amelyek nem veszélyesek a környezetre.
Nagy számban léteznek azonban olyan fajok is – például a kanadai lúd, az amerikai kecskebéka, a japánkeserűfű és a Caulerpa nemzetséghez tartozó moszatok –, amelyek napjainkban egyre nagyobb teret hódítanak környezetünkben és veszélyeztetik a helyi állat- és növényvilág fennmaradását. Az olyan idegen növények, mint a kaukázusi medvetalp, allergiát, bőrirritációt és égési sérüléseket okoznak.
Első hallásra a kérdés nem tűnik túl égetőnek, mivel „csak” madarakról és moszatokról van szó, de ha figyelembe vesszük azt, hogy az invazív fajok által természeti tőkénk tekintetében okozott károk éves összege a becslések szerint akár 12 milliárd eurót is kitehet, már érthető, miért szorgalmaz a Bizottság gyors lépéseket a probléma orvoslására.
A Bizottság konzultációt indított a probléma megoldásának érdekében: mindenkinek, így a magánszemélyek véleményére is számít, és felteszi nekünk a kérdést: „Ön mit gondol a hívatlan vendégekről?” Mi csak buzdítani tudunk mindenkit, hogy harcoljunk együtt az invazív moszatok ellen!
Természetesen nem az EU inváziójáról van szó, de a téma így is igen komoly, ugyanis egyre több olyan invazív faj él Európa szerte, amely veszélyezteti a kontinens biológiai sokféleségét.
Az invazív fajok az emberekre is veszélyt jelentenek. Az ázsiai tigrisszúnyog a használt gumiabroncs-kereskedelemmel került Európába. Ez a rovar legalább 22 fele vírus hordozója, köztük a dengue-láze is. Az invazív fajok az influenza- vagy a HIV-vírusok terjedésével is kapcsolatba hozhatók.
Hogy pontosan mi is invazív? Olyan állatok és növények, amelyek természetes környezetükön kívül is meghonosodtak, és ma már olyan gyors ütemben szaporodnak, hogy fenyegetést jelentenek a biológiai sokféleségre nézve, azaz veszélyeztetik azokat az élőlényeket, amelyek a természetes élőhelyükön élnek.
Ezek a fajok az emberi tevékenységeknek köszönhetően kerültek „idegen” környezetbe. Sokáig nem is ismerték fel a problémát, mivel vannak olyan fajok, mint például a krumpli vagy a paradicsom, amelyek nem veszélyesek a környezetre.
Nagy számban léteznek azonban olyan fajok is – például a kanadai lúd, az amerikai kecskebéka, a japánkeserűfű és a Caulerpa nemzetséghez tartozó moszatok –, amelyek napjainkban egyre nagyobb teret hódítanak környezetünkben és veszélyeztetik a helyi állat- és növényvilág fennmaradását. Az olyan idegen növények, mint a kaukázusi medvetalp, allergiát, bőrirritációt és égési sérüléseket okoznak.
Első hallásra a kérdés nem tűnik túl égetőnek, mivel „csak” madarakról és moszatokról van szó, de ha figyelembe vesszük azt, hogy az invazív fajok által természeti tőkénk tekintetében okozott károk éves összege a becslések szerint akár 12 milliárd eurót is kitehet, már érthető, miért szorgalmaz a Bizottság gyors lépéseket a probléma orvoslására.
A Bizottság konzultációt indított a probléma megoldásának érdekében: mindenkinek, így a magánszemélyek véleményére is számít, és felteszi nekünk a kérdést: „Ön mit gondol a hívatlan vendégekről?” Mi csak buzdítani tudunk mindenkit, hogy harcoljunk együtt az invazív moszatok ellen!
Megállapodtak az európai uniós tagországok állam- és kormányfői csütörtök este arról, hogy Szerbia megkapja az EU-tagjelölt ország hivatalos státusát.
A Vukovári Magyarok Egyesületének közreműködésével az idei évtől minden hónap harmadik vasárnapján magyar katolikus misét tartanak a horvátországi Vukováron.
Románia megakadályozza, hogy Szerbia EU-tagjelölti státust kapjon, ha Belgrád nem hoz konkrét intézkedéseket a vlach kisebbség helyzetének javítására – közölte pénteken honlapján a Danas című szerb újság az ország vezetéséhez közel álló forrásra hivatkozva.