Feed aggregator

Interjú Varga Gergellyel (SVKI, EuVI) 00:26:50-től

Külpolitika a kampányban

A belpolitikai kérdések mellett főként a Közel-Kelet kapott hangsúlyt a választási kampányban, hiszen az iraki háború öröksége mellett döntő, hogy jelenleg is több tízezer amerikai katona szolgál Afganisztánban. Európa helyett azonban több szó esett Ázsiáról, azon belül is Kínáról – értékelte a kampányt Varga Gergely, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának tudományos segédmunkatársa.

Megjegyezte: ugyan Obama az elmúlt években fontos külpolitikai eredményeket is elért – emlékezetes volt elnöksége első időszakában a közel-keleti nyitás –, ám a jelentős várakozásoknak nem tudott teljes mértékben megfelelni. A geopolitikai realitások, a hatalmi érdekek mentén húzódó konfrontációk Obama külpolitikáját egy idő után részben felőrölték – vélekedett.

A teljes interjút meghallgathatja a Hirado.hu honlapon. (Felülről a harmadik.)

A ciprusi elnökség a múlt héten kiadta a tárgyalási keret legújabb változatát, amelyben végre valahára szerepelnek konkrét összegek is. Eddig mi magyarok ezt nagyon hiányoltuk, hiszen konkrét összegek nélkül nagyon nehéz egy költségvetésről vitatkozni. Kérdés, hogy most mennyivel jutottunk előrébb.

Az elnökség most egy 50 milliárd eurós kiadáscsökkentésre tesz javaslatot, véleményük szerint ez lesz a kompromisszum megtalálásának iránya. Ismét kiderült, hogy hiába állítja a tagállamok többsége, az Európai Parlament és az Európai Bizottság az ellenkezőjét, a tárgyalások menete mégiscsak a nettó befizető tagállamok szája íze szerint folytatódik. A csökkentés elvileg minden fejezetet érint, bár valamilyen okból az intézmények költségvetését tárgyaló fejezet kapcsán nincsen konkrét, összegszerű javaslat. Az 50 milliárdos csökkentésen felül az elnökség konkrét összeg megnevezése nélkül behoz a költségvetésbe egyes, a bizottsági javaslat szerint költségvetésen kívül szereplő tételeket, mint a kísérleti fúziós reaktor (ITER) és az európai földmegfigyelési műholdas rendszer (GMES) nagyprojekteket, vagy a mezőgazdasági krízisalap. Ez további csökkentést jelent, hiszen ha ezek a tételek bekerülnek az egyes fejezetekbe, akkor ott tovább csökken az eredeti célokra elérhető összeg.

A számunkra kiemelt fontosságú kohéziós fejezet 339 milliárd euróról 326 milliárdra csökkenne a javaslat szerint, illetve az elnökség 10-ről 7 milliárd euróra csökkentené az Európai Összekapcsolódási Alapba (Connecting Europe Facility – CEF) utalandó összeget is. A már többször is körüljárt magyar problémára (a mostani időszakhoz viszonyított 30 százalékos forrásvesztés) az elnökség nem kínál konkrét megoldást, viszont az egységes támogatási felső korlátot a GDP 2,5 százalékáról leviszi 2,36 százalékra. Vagyis tovább csökken minden érintett ország allokációja, azonban a balti országokra és hazánkra alkalmazandó formulára – miszerint a válság által leginkább sújtott tagállamok esetében ez a határ valamivel magasabb legyen – nem tesz konkrét javaslatot, tehát egyelőre nem tudjuk, hogy mennyi pénzre számíthatunk.

Az agrárfejezet kapcsán egy nagyjából 2 százalékos csökkentést irányoz elő a dokumentum, ezt azonban a részletek ismerete nélkül nagyon nehéz lekövetni, erős a gyanúnk, hogy itt is többről lesz a szó a végén.

A héten a Kohézió Barátai országok szakértői szinten egyeztetik álláspontjukat a dokumentumról, valamint az Európai Tanács elnöke – Herman van Rompuy – kabinetfőnöke elkezdi a miniszterelnökök európai ügyi főtanácsadóinak „vallatását” az Európai Tanács november 22-i ülésének előkészítése jegyében. Azon az EU-csúcson mindenképpen szeretnének megegyezést elérni a következő többéves pénzügyi keretről, hiszen decemberben már a bankunió szerepel az állam-, illetve kormányfők ülésének napirendjén.

Szóval, nagyon izgalmas napok, hetek elé nézünk!

(Modok Benő)

Συνέντευξη στους Κωνσταντίνο Κυπριζλή και Τεντόμα Αγγελική

Στη διάρκεια του 20ου αιώνα με δεδομένες τις μη φιλικές προς το περιβάλλον τεχνολογικές εφαρμογές, η προστασία του τελευταίου θυσιαζόταν στο βωμό της ανάπτυξης, η οποία μεταφραζόταν σε οικονομικά μεγέθη και μόνο. Οι οδυνηρές συνέπειες, που κληρονόμησε ο 21ος αιώνας, από την αλόγιστη εκμετάλλευση των φυσικών πόρων και την επιβάρυνση τόσο του φυσικού περιβάλλοντος όσο και της δημόσιας υγείας, οδηγούν σε αναγκαίες συνειδητοποιήσεις.  Πλέον,  η έννοια της ανάπτυξης προσλαμβάνει όχι μόνο τα οικονομικά χαρακτηριστικά της αλλά και αυτά της κοινωνικής προόδου και της περιβαλλοντικής προστασίας. Η κρίσιμη αλλαγή της προσέγγισης στον όρο ανάπτυξη αποτυπώθηκε, μάλιστα, στην ιστορική Διάσκεψη για το Περιβάλλον, η οποία διοργανώθηκε από τον ΟΗΕ στο Ρίο ντε Τζανέιρο, τον Ιούνιο του 1992.
Ωστόσο, 20 χρόνια μετά, τα περιβαλλοντικά προβλήματα όχι απλώς παραμένουν αλλά επιδεινώνονται και δεν είναι λίγοι εκείνοι που αναφέρονται σε μη αναστρέψιμες αλλαγές, οι οποίες αν δεν αντιμετωπισθούν εγκαίρως θα επηρεάσουν ανεπανόρθωτα τον πλανήτη και την ανθρωπότητα. Δυστυχώς, αναλυτές παρατηρούν ότι η εφετινή  Διάσκεψη του ΟΗΕ «Ρίο +20», τον περασμένο Ιούνιο, δεν απέσπασε σοβαρές δεσμευτικές αποφάσεις από τις  αναπτυγμένες και ισχυρές χώρες που συμμετείχαν. Το κείμενο της Διάσκεψης, το οποίο τιτλοφορείται «Το μέλλον που θέλουμε», κάνει λόγο, για μια ακόμα φορά, για τη βιώσιμη  και αειφόρο ανάπτυξη, καθώς και για την αντιμετώπιση της φτώχειας, χωρίς ωστόσο να παρέχει ένα επιβεβλημένο και απαραβίαστο σχέδιο περιβαλλοντικής προστασίας.

Είναι φανερό, στις μέρες μας, ότι τα κράτη αντιμετωπίζουν μια σειρά περιβαλλοντικών προκλήσεων και προβλημάτων με πρώτο εκείνο της κλιματικής αλλαγής. Πέρα από τις ήδη γνωστές σε όλους μας  αρνητικές επιπτώσεις που συνοδεύουν το φαινόμενο του θερμοκηπίου σημειώνουμε, επίσης,  την περιβαλλοντική μετανάστευση ή  την καταστροφή  ολόκληρων περιοχών από πλημμύρες ή εκτεταμένες περιόδους ξηρασίας. Δυστυχώς, για πολλές χώρες φαίνεται πως η επίλυση των ζωτικών προβλημάτων που επιφέρει η κλιματική αλλαγή περνά σε δεύτερη μοίρα, αφού το ενδιαφέρον έχει στραφεί πρωτίστως στην αντιμετώπιση της οικονομικής κρίσης.

Μη μπορώντας να  αδιαφορήσουμε για τα συγκεκριμένα προβλήματα και θεωρώντας επείγουσας και υψίστης σημασίας το ζήτημα της περιβαλλοντικής προστασίας, ζητήσαμε από τον κ. Γρηγόρη Τσάλτα, Πρύτανη του Παντείου Πανεπιστημίου Κοινωνικών και Πολιτικών Επιστημών, Καθηγητή Διεθνούς Δικαίου (της Θάλασσας, του Περιβάλλοντος, της Ανάπτυξης) και τέως Υπουργού Περιβάλλοντος, Ενέργειας και Κλιματικής Αλλαγής να πραγματοποιήσουμε μια συζήτηση στη βάση ορισμένων θεμάτων σχετικών με το περιβάλλον και την περιβαλλοντική πολιτική. Η γενικότερη αντίληψη είναι πως ακόμα έχουν να γίνουν πολλά για την προστασία του περιβάλλοντος, με βασικούς δρώντες για την επίτευξη αυτών τόσο τη διεθνή κοινότητα όσο και το ίδιο το άτομο, καθώς δεν πρέπει να λησμονείται πως «Τη γη δεν την έχουμε κληρονομήσει από τους προγόνους μας, αλλά την έχουμε δανειστεί από τα παιδιά μας…».

Alors qu'Abidjan pr�pare une nouvelle vague de privatisations, Jeune Afrique fait la lumi�re sur un processus qui, pour l'instant, ne brille pas par sa transparence. Premi�res concern�es : les banques.

La République du Somaliland n’existe pas. Et pourtant, elle a une population, un gouvernement, un port, des banques, des écoles, une monnaie, une police, une armée et tout ce qui constitue une vraie nation.

Cette région nord-ouest de la Somalie a fait sécession en 1991 et s’est organisée en Etat avec un système original qui conjugue les règles claniques et la démocratie.
 Ce système a fait de ce petit pays illégal un îlot de stabilité de développement au cœur d’une Corne d’Afrique pourtant instable et misérable. 

C’est ici que trois sociétés pétrolières ont entrepris des activités d’exploration. Genel Energy et Ophir Energy, cotées à Londres, et Jacka Resources, cotée à Sidney, ont décidé de tenter leur chance et de faire confiance en Hussein Abdi Dualeh, « ministre » du Pétrole du Somaliland.
 Avec un partenaire local, ces trois compagnies se partagent 7 des 24 blocs que le pays a délimités. 
 « Nous avons le contrôle total du territoire depuis 21 ans. Nous avons la stabilité et l'accès au port. Nous avons ce que tout investisseur aimerait avoir » affirme Hussein Abdi Dualeh . 
Ophir et Genel ne sont pas des explorateurs conventionnels. Le premier a signé des blocs avec le Sahara Occidental, au grand dam du Maroc, et le second est actif au Kurdistan irakien. 
Quant à Jacka, il fut le premier à croire en sa bonne étoile en explorant en Ouganda et en découvrant les gigantesques réserves du Lac Albert. 
Ces aventuriers se sentiront sans doute de moins en moins seuls. Coca Cola vient d’y investir 17 millions de dollars dans une usine et Bolloré envisage un investissement de 500 millions de dollars dans la mise à niveau du port du Berbera. 
Article de l'agence Ecofin

Utoljára júniusban foglalkoztunk e blogban az Európai Parlament álláspontjával, jóllehet a brüsszeli képviselők véleménye sokkal nagyobb figyelmet érdemelne. Nem csak azért, mert a kormányokkal szemben ők valóban az európai célokat és azok finanszírozási igényét szem előtt tartva alakítják ki álláspontjukat. Azért sem árt figyelni a szavukra, mert sok kérdésben hasonló állásponton vannak, mint Magyarország.

Ezt nagyon jól tükrözi a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretről (MFF) készült időközi jelentésük, amelyet a plenáris ülés 2012. október 23-án fogadott el. Mindenekelőtt fontos kiemelni: a képviselők továbbra is úgy látják, hogy a közös célok megfelelő mértékű finanszírozása érdekében növelni kell a költségvetés kiadásait (igaz, nem ismételték meg korábbi javaslatukat, amely a kiadási szint 5 százalékos emelését ajánlotta).

A jelentésben felidézik, hogy a Lisszaboni Szerződés bővítette az EU feladatait, és az állam- , illetve kormányfők is hajlamosak olyan célkitűzésekről megállapodni, amelyekhez később mégsem biztosítják a szükséges forrásokat. Érvrendszerük visszatérő eleme, hogy 2008 óta – a válság ellenére – évente átlagosan 2 százalékkal emelkedett a tagállami kormányok kiadása, miközben az uniós költségvetésről ez nem mondható el.

Az EP-képviselők a főösszeg mellett védelmükbe veszik a közös agrárpolitikát és a kohéziós politikát is; mindkettő esetében legalább akkora finanszírozást tartanak szükségesnek, mint a 2007–2013-as időszakban. Növelnék ugyanakkor a kutatás-fejlesztésre, a kis- és középvállalatok támogatására szánt forrásokat és nagyobb hangsúlyt helyeznének a fiatalokat segítő programokra, célkitűzésekre. Meglátásuk szerint a bel- és igazságügyi együttműködésre előirányzott összeg sem lesz elegendő ahhoz, hogy az uniós célkitűzéseket teljesíteni lehessen.

Az EP időközi jelentése kitér a „better spending” kezdeményezésre is, amelyet a nettó befizetőktől indult ki 2012 áprilisában azért, hogy az uniós forrásokat minél jobban és hatékonyabban használják fel a tagállamok. A képviselők is egyetértenek a célkitűzésekkel, javasolják a politikai, szabályozói és intézményi keret megerősítését, mert ezek segítik a források szabályszerű felhasználását. Elutasítják azonban a makrogazdasági feltételesség erősítését. Ezt azzal indokolják, hogy nem lehet kapcsolatot találni a tagállamok makrogazdasági teljesítménye és a regionális fejlettség között, még kevésbé indokolt a források felhasználóit büntetni a központi kormányzat hibáiért.

A magyar MFF-álláspontot ismerők valószínűleg sok hasonlóságot találnak az EP és a magyar kormány megközelítése között. Annál több az ellentét a képviselők és a nettó befizetők között, hiszen ezek a tagállamok azt szorgalmazzák, hogy valamennyi fejezet esetében csökkentsék a kiadási szintet.

Van azonban egy olyan EP-s követelés is, amellyel sem hazánk, sem a tagállamok többsége nem ért egyet: a saját források reformja. Az időközi jelentés leszögezi, hogy csak akkor születhet megállapodás a 2014–2020-as többéves keretről, ha a Tanács kötelezettséget vállal a bevételi oldal reformjára, és legalább egy új saját forrás bevezetéséről dönt.

Szerencsére a Tanácsban összegyűlt tizenegy tagállam, amely megerősített együttműködés formájában be kívánja vezetni a pénzügyi tranzakciós adót, és nem kizárt, hogy közülük többen saját forrásként is alkalmaznák. Bízzunk benne, hogy ez elegendő lesz a parlament számára, és még az idén sikerül megállapodásra jutni a következő többéves keretről!

(Bajusz Anna)

Priv�e des subsides am�ricains depuis qu'elle a accept� la Palestine comme �tat membre, l'organisation est dans une situation financi�re dramatique.

Δημήτρης Ν. Χρυσοχόου
Αναπληρωτής Καθηγητής Ευρωπαϊκής Ολοκλήρωσης στο Πάντειο Πανεπιστήμιο

Ο λόγος περί της Ευρώπης χρήζει ανασκευής. Σε αυτό δεν συντείνει μόνο η οικονομική συγκυρία, αλλά και η αδυναμία των πολιτών της να διαλέγονται μεταξύ τους ως μέλη ενός σύνθετου δήμου, ικανού να μεταβιβάζει τα δημοκρατικά του αιτήματα προς, και από, τους κεντρικούς θεσμούς. Ποιο μέλλον, λοιπόν, για μια Ευρώπη, που ελλείπεται της ουσιώδους αυτής προϋπόθεσης για τη μετεξέλιξή της σε πολιτεία; Και δη, σε πολιτεία, που θα έχει ως κοινό σημείο αναφοράς τις ιστορικές κατακτήσεις του ευρωπαϊκού δημόσιου πολιτισμού και θα υπερβαίνει τη λογική της απλής διαπολιτειακής συνύπαρξης. Η απάντηση εγγράφεται στη ρήση «πολλοί λαοί, ένας δήμος» και δηλώνει την εξελικτική μετάβαση της Ευρώπης «από δημοκρατίες σε δημοκρατία», όπου οι πολίτες θα στοχάζονται και θα δρουν στη διττή τους υπόσταση ως ανήκοντες, συγχρόνως, σε διακριτούς δήμους και σε έναν συλλογικό. Άλλωστε, η Ευρώπη διαθέτει ήδη αρκετές από τις ιδιότητες μιας πολιτείας, που λειτουργεί βάσει της αρχής της συνδιάθεσης των συστατικών κυριαρχιών. Με τους όρους συμβίωσης εντός της ευρωπαϊκής πολλαπλότητας να αποτελούν αντικείμενο συνδιαμόρφωσης, η συγκρότηση ενός συμμετοχικού δημόσιου χώρου, εντός του οποίου οι ευρωπαίοι πολίτες, έχοντας αποκτήσει συνείδηση της συλλογικότητάς τους, θα συγκαθορίζουν το μέλλον τους, κρίνεται επιτακτική για τη βιωσιμότητα της Ευρώπης ως συντεταγμένης ολότητας. Εν κατακλείδι: η απάντηση στην κρίσιμη αυτή καμπή της ενοποίησης είναι να ακολουθήσει η Ευρώπη το ιδεογράφημα της μεγάλης δημοκρατικής της παράδοσης και να επιδιώξει τη διαλεκτική συναρμογή των ψηφίδων, που συγκροτούν τη δομική της υπόσταση ως ενότητας και ως πολλαπλότητας. Στις διεργασίες αυτές, το Ευρωπαϊκό Παρατηρητήριο έχει τον δικό του δυναμικό και γόνιμο ρόλο.

Συνέντευξη στους Αγγελική Τεντόμα και Κωνσταντίνο Κυπριζλή

Τρία χρόνια μετά την ανάδειξη του ελληνικού προβλήματος,  το οποίο -σύμφωνα με πολλούς και έγκυρους αναλυτές- έφερε στην επιφάνεια το ευρωπαϊκό, καθώς το τελευταίο μεταφράζεται εκτός από οικονομική παράλληλα, σε θεσμική και πολιτική κρίση της Ένωσης, εξακολουθεί να διεξάγεται ο σχετικός διάλογος, ενώ παράλληλα λαμβάνονται αποφάσεις και μέτρα για την αντιμετώπιση αυτής. Επίσης, αρκετοί μελετητές του ευρωπαϊκού γίγνεσθαι επισημαίνουν τον κίνδυνο απομάκρυνσης από τη «βήμα προς βήμα» μέθοδο για τη διευθέτηση της κρίσης και ταυτόχρονα αναδεικνύουν ως αδήριτη ανάγκη και ως βασικότερη επίλυση του προβλήματος, που ταλανίζει το ευρωπαϊκό οικοδόμημα, την επίτευξη της πολιτικής ένωσης των μελών κρατών της Ε.Ε.  Ωστόσο, όλο και συχνότερα, τον τελευταίο καιρό, παρατηρείται η αναζωπύρωση ευρωσκεπτικιστικών φωνών, οι οποίες θέτουν υπό αμφισβήτηση τα οφέλη που προσφέρει το όραμα της ευρωπαϊκής ολοκλήρωσης. Στο πλαίσιο  αυτών των συλλογισμών, ζητήσαμε από την Ελληνίδα ευρωβουλευτή κυρία Μαριλένα Κοππά να απαντήσει σε μια σειρά ερωτημάτων, αντλούμενα από τις καθημερινές εξελίξεις και συζητήσεις για τα όσα διαδραματίζονται στους κόλπους της Ένωσης. 

Cinq mois apr�s son �lection, l'euphorie est retomb�e. Marqu�e par trop d'incoh�rences et de cafouillages, la politique de Fran�ois Hollande passe mal dans l'opinion. Son image de "pr�sident normal", en revanche, reste bonne.

Folytatódik az uniós költségvetés vitája, természetesen – ahogy már lassan hozzászokhatunk – számok továbbra sem szerepelnek a javaslatban. Ezúttal az Általános Ügyek Tanácsának október 16-i ülésén egy munkareggeli keretében találkozott a 27 ország európai ügyekért felelős minisztere, hogy eszmecserét folytathasson a témában. A tanácsülés célja elsősorban az állam-, illetve kormányfők október 18–19-i ülésének előkészítése valamint a kohéziós politikai jogszabálycsomag vitájában történő előrelépés, így az MFF most csak a reggeli étlapján szerepel. A ciprusi elnökség a reggelire meghívta az Európai Parlament témában illetékes képviselőit is.

A ciprusi elnökség a vita orientálására készített egy összefoglalót, amely sajnos abból a feltevésből indul ki, hogy az MFF főösszegét és minden fejezetét csökkenteni kell. Hiába szólal fel tehát rendszeresen a tagállamok többsége (az Európai Parlamenttel és az Európai Bizottsággal együtt) a csökkentés ellen, ez nem hatja meg a nettó befizető országokat és az elnökséget sem. Sajnos a nettó befizető országok erős befolyása érezhető azon is, ahogy a ciprusiak napirenden tartják az ezen országok számára fontos témákat.

Ilyen például az uniós költségvetésben fennálló kötelezettségvállalások és kifizetések közötti különbség (reste à liquider – RAL) problematikája.

A mostanában sokat emlegetett különbség oka, hogy egyes nagyobb – jellemzően kohéziós politikából finanszírozott – projektek esetében kötelezettségvállalás és a kifizetés között eltelik egy költségvetési év, vagyis a nemzeti büdzsékből egy adott évben megtett kötelezettségvállalásra befizetett forrás akár több évet is „parkolhat” az uniós költségvetésben mielőtt kifizetnék. Ezt a különbséget mi az éves uniós költségvetés kapcsán felmerülő tisztán technikai kérdésnek tekintjük, amely igazából a nagyobb projektek hosszabb megvalósítása miatt alakul ki. Ám a britek sajnálatos módon politikai szintre emelték az ügyet, tovább bonyolítva az amúgy sem egyszerű nyitott kérdésekből álló képet.

Ilyen vitatéma az a német kezdeményezés is, amely a kohéziós források jobb elköltésére (better spending) irányul – természetesen egyáltalán nem a „Kohézió Barátai” országcsoport szája íze szerint. A német javaslatok döntő többsége – kiegészülve a makrogazdasági kondicionalitással, amely a kormányok költségvetési, makrogazdasági teljesítményének függvényében lehetne felfüggeszteni kohéziós forrásokat – szankciókon, büntetéseken alapuló, nagyon erős utólagosan kontrollált rendszert vetít előre, amely egyrészt idegen a kohéziós politikától, másrészt nem igazán látszik, miként segíti a források hasznosabb, jobb, gyorsabb elköltését.

Ez is mutatja, hogy nagyon nehéz hónap áll előttünk, hiszen elméletileg az állam-, illetve kormányfők 2012. novemberi ülésén megállapodásnak kellene születnie az MFF-ről, a tagállamok álláspontjai azonban egyáltalán nem közeledtek az elmúlt lassan másfél évben.

(Modok Benő)

8h45 : Accueil.
9h : Ouverture par Georges-Henri Soutou, membre de l’Académie des sciences morales et politiques, professeur émérite à l’Université Paris-Sorbonne, président de l’Association des Internationalistes.


PANEL 1 : LE SOUDAN
Présidé par Pierre Michel Eisemann, professeur à l’Ecole de droit de la Sorbonne (Université Paris I), vice-président de l’association des internationalistes
9 h 15 : Roland Marchal (économie)
Chargé de recherche CNRS, enseignant à l’IEP de Paris et à Columbia University : « La partition du Soudan dans le contexte régional ».
9 h 35 : Gérard Prunier (histoire)
Chargé de recherche au CNRS, ancien Directeur du Centre français d’études éthiopiennes à Addis-Abeba : « Y a-t-il deux Soudan ou trois ? ».
9 h 55 : Géraldine Giraudeau (droit)
Maître de conférences à l’Université d’Orléans : « La sentence Abyei du 22 juillet 2009 (Gouvernement du Soudan / Mouvement/Armée populaire de libération du Soudan) ».
10 h 15 : Marc Lavergne (géographie)
Directeur de recherche au CNRS, ancien directeur du Centre d’Etudes et de Documentation Juridiques, Economiques et Sociales (CEDEJ) Egypte-Soudan : « La partition du Soudan : une page de tournée ou un incident de parcours ? ».
10 h 35 : Débat.

*10 h 55 : pause café*
PANEL 2 : LA CORNE DE L’AFRIQUEETHIOPIE-ERYTHREE, SOMALIE
Présidé par Michel Foucher, Directeur de la formation, des études et de la recherche de l’IHEDN, vice-président de l’Association des internationalistes
11 h 10 : Alain Gascon (géographie)
Professeur émérite, Institut français de géopolitique, Université Paris 8,
Ancien chargé de cours à l’INALCO : « Erythrée-Ethiopie : la permanence des frontières coloniales en dépit d’une histoire et d’une culture communes ».
11 h 30 : Sonia le Gouriellec (science politique)
Doctorante en Science Politique à l’Université Paris Descartes-Sorbonne-Paris-cité : « Trajectoires sécessionnistes dans la Corne de l’Afrique : l’Erythrée et le Somaliland ».
11 h 50 : Jean-Nicolas Bach (science politique)
Docteur en Science politique, Membre associé au Centre de recherche « Les Afriques dans le Monde », ATER à l’Institut d’études politiques de Bordeaux : « Ethiopie et Corne de l’Afrique : influences mutuelles ».
12 h 10 : Abdulqawi Yusuf (droit)
Juge à la Cour internationale de Justice : « Corne de l’Afrique : fragmentation ou intégration ? »
12 h 30 : Débat.
12 h 45 : Conclusion générale de Serge Sur, professeur à l’Université Panthéon-Assas (Paris II), secrétaire général de l’Association des Internationalistes.

Prise de Kismaayo  par les armées Kénayane et Somaliennes
 












Après plusieurs mois d'attente, l'offensive contre la ville de Kismaayo a eu lieu. L'action a été conduite par l'armée Kenyane et la nouvelle armée Somalienne (SNA). L'assaut aurait eu lieu par voie terrestre sur plusieurs directions et par voie maritime. La marine Kenyane a donc conduit une opération amphibie avec des moyens importants , bombardant des positions au sol avec son dernier patrouilleur.
Depuis un an, l'armé kényane a engagé son armée  et l'ensemble de son arsenal dans la lutte contre les shébabs. Sur les documents photographiques, on note la présence de véhicules Hummer données par les États-Unis, de char britannique Vickers Mk3 et d'automitrailleuses Panhard AML-90. Les kényans ont aussi utilisé des canons de 105mm et des mortiers de 81mm .
L'offensive de l'AMISOM  a sans doute été contrariée  par la perte des hélicoptères ougandais lors de leur transit vers la zone d'opérations.

Après l'entrée dans la ville portuaire, l'armée somalienne  a entrepris de fouiller la localité pour débusquer les membres des milices Al-Shabaab . Depuis le départ des shébabs, au moins trois civils, dont un chef traditionnel, ont été tués dans ce qui apparait comme des règlements de compte, ont rapporté des habitants.
Retour à la normalité Depuis le départ des islamistes on note le retour au marché de Kismayo du "khat", cet arbuste originaire des hauts plateaux d'Abyssinie et dont les feuilles, une fois mâchées, sont très prisées dans toute la Corne de l'Afrique pour leur effet stimulant et euphorisant. 
La situation reste encore fragile dans cette région car les forces  d'Al-Shabaab peuvent se regrouper et constituer une menace sur les "arrières " de l'AMISOM.  La communauté internationale va sans doute continuer à soutenir les pays engagés dans cette lutte. 
 lien avec document Pdf