Biztonságpolitika

Szerbia külpolitikai stratégiájának meghatározó eleme az Oroszország és a nyugati szövetségi rendszer közötti folyamatos egyensúlykeresés. A balkáni állam évek óta törekszik arra, hogy miközben sikeresen viszi előre euro-atlanti integrációját, történelmi hagyományai és gazdasági kapcsolatai miatt Moszkvával való jó viszonyát sem hanyagolja el. A közelmúltban került sor mind a szerb miniszterelnök oroszországi tárgyalásaira, mind a NATO-főtitkár belgrádi látogatására, valamint Szerbia az uniós integrációban is a korábbinál szorgalmasabban lépeget előre. Mindezen fejlemények pedig felvetik a kérdést: meddig tartható fenn az egyensúlyozás Kelet és Nyugat között?

„Szerbia sokat tanulhat a Nyugattól, de a Kelet is szolgálhat modellként számára” – nyilatkozta Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök moszkvai útja során. Szerbia számára történelmi kapcsolatai miatt fontos a baráti viszony Moszkvával, de október végi látogatásán az államfő még erőteljesebb gazdasági érdekeket világított meg, így a Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnökkel való tárgyalásait is elsősorban kereskedelmi jellegű kérdések határozták meg. Ennek jele, hogy 2015 első felében a két ország közötti forgalom meghaladta az egymilliárd dollárt, és ezzel – a rangsorban Németországot illetve Olaszországot követve – Oroszország vált Szerbia harmadik legnagyobb kereskedelmi partnerévé. A két állam közötti együttműködés az energiaszektorban is erős, ugyanis az orosz Gazprom többségi tulajdonában álló szerb olaj- és gázipari vállalat, a NIS (Naftna Industrija Srbije) további délkelet-európai terjeszkedése mindkét fél számára prioritás, valamint a közeljövőben orosz energetikai vállalatok (Gazprom, Lukoil) is megjelenhetnek a balkáni országban. A gazdasági kérdések mellett a két ország közötti politikai (elsősorban Koszovó blokkolása a nemzetközi intézményekben) és katonai kapcsolatok megvitatása is a háromnapos út részét képezték, mely utóbbi részeként megegyezés született arról, hogy a szerb fél orosz gyártmányú haditechnikai eszközöket vásárol. „Nem akarunk senkivel konfliktust, de felkészültnek kell lennünk” – magyarázta Vučić a fegyverek beszerzésének okát, hiszen a kormányfő szerint azok elsősorban a regionális erőegyensúly fenntartását, valamint a szerb haderő modernizálását célozzák. Szerbia hintapolitikájára utal az is, hogy a fegyverkereskedelmi megállapodás aláírásával közel egy időben 99 szerb katona vett részt az Egyesült Államok Szárazföldi Haderejének Európai Parancsnoksága (U.S. Army Europe) által 16 NATO-tagállam és partnerország részére szervezett Combined Resolve V elnevezésű németországi hadgyakorlaton.

A miniszterelnök moszkvai tárgyalásait követően Jens Stoltenberg NATO-főtitkár tett látogatást Belgrádban. Marko Milosević, a BIRN (Balkan Investigative Reporting Network) elemzője szerint a főtitkár látogatása nem is jöhetett volna jobbkor. Ez ugyanis megfelelő lehetőséget biztosított arra, hogy Szerbia hangsúlyozza a kollektív védelmi szervezethez fűződő baráti kapcsolatát, ugyanakkor megerősítse a 2007 óta hatályban lévő katonai semlegességét is.

Szerbia konstruktív és kiegyensúlyozott viszonya a NATO-val pozitív előrelépésnek tekinthető, hiszen az 1999-es bombázások mélypontot jelentettek kapcsolataikban, és a szerbek Koszovó elvesztését is a védelmi szervezet számlájára írják. Az enyhülés kezdetét az ország NATO békepartnerségi programjába (Partnership for Peace) történő 2006-os csatlakozása jelentette, amitől Szerbia elsősorban hadiipara modernizálását remélte. Stoltenberg nyilatkozatában üdvözölte Szerbia nyugati elköteleződését, ezzel párhuzamosan viszont kijelentette, hogy tiszteletben tartja Oroszországgal való jó kapcsolatainak megőrzésére irányuló törekvését is.

Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök és Jens Stoltenberg NATO-főtitkár müncheni találkozója 2015 februárjában. (A kép forrása: nato.int)

Medvegyev viszont korántsem ezt a pragmatikus hozzáállást képviseli a Nyugat és Kelet között egyensúlyozó Szerbiával kapcsolatban. Véleménye szerint az Európai Bizottság célja a 2000 óta hatályos orosz-szerb szabadkereskedelmi zóna felbontása, és általában a két ország gazdasági kapcsolatainak gyengítése. Statisztikák ugyan alátámasztják, hogy Szerbia korántsem használja ki a kereskedelmi megállapodás nyújtotta előnyöket, az továbbra is a külföldi befektetéseket vonzó ütőkártyaként szolgál.

Uniós szakértők nem tartják veszélyforrásnak azt, hogy egy tagjelölt ország szoros kapcsolatokat ápol Oroszországgal, hiszen jelenleg a szerb-koszovói kapcsolatok normalizálása jelenti a kulcsot az integráció sikeres folytatásához. Ennek ellenére számos elemző figyelmeztet arra, hogy ez a taktikázás nem tartható fenn hosszú távon, Szerbia ugyanis könnyen két szék közül a pad alá eshet. Belgrád végső döntését valószínűleg a következő évek politikai és gazdasági folyamatai – elsősorban az állam euro-atlanti integrációja és a nagyhatalmi politika – fogják befolyásolni és eldönteni.

(Szerkesztette: Ozorai Fanni, Agócs Endre)

Az Antall József Tudásközpont által szervezett Vitacore – Biztonságpolitika, Szerintünk című vitakör december 1-i alkalmának témája a Kína és Tajvan közötti kapcsolatok jövőbeli fejlődése.

66 év után először találkozott Kína és Tajvan vezetője (Hszi Csin-ping és Ma Jing-csiu), 2015. november 7-én Szingapúrban. Mit jelent ez a találkozó Kína és Tajvan számára? A függetlenedés vagy az egyesülés irányába tartanak hosszú távon? Ha szeretnéd elmondani a véleményed a kérdésben, gyere el a VitaCore következő alkalmára 2015. december 1-jén, ahol lehetőséged nyílik körbejárni a témát moderátorunk, Szentesi Ambrus Gábor, a Pannon Egyetem doktorandusz hallgatója segítségével.
A rendezvényre hallgatók jelentkezését várjuk!

A rendezvény helyszíne: NKE, Ludovika Campus, 2. emelet VI. előadóA rendezvény ingyenes, de regisztrációhoz kötött.
Regisztrálni az alábbi linken tudsz: www.ajtk.hu/regisztracio

A Biztonságpolitikai Szakkollégium meghív minden kedves érdeklődőt a következő rendezvényére, melynek címe:

“A magyar kibervédelem aktuális helyzete”

Előadók:

– Prof. Dr. Kovács László ezredes, egyetemi tanár
– Szentgáli Gergely, biztonság- és védelempolitikai szakértő

Időpont: 2015. december 8. – 16:00

Helyszín: 1083 Budapest, Ludovika tér 2.
Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Ludovika Főépület, Zrínyi terem

A rendezvény nyílt, viszont a részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, melyet ide kattintva lehet elvégezni.

Hazánkból Dr. Szabó László külgazdasági és külügyi államtitkár vezetésével a múlt héten egy delegáció érkezett a Dél-afrikai Köztársaságba. A látogatás célja a két ország közötti gazdasági területen történő együttműködési lehetőségek feltérképezése volt. A bevándorlási problémák, oktatási, egészségügyi, kereskedelmi, közlekedési infrastruktúra és iparfejlesztési témák mellett a két ország védelmi iparának jövőbeli kapcsolata is szóba került. Magyarország mobil kórházak, víztisztító berendezések, laboratóriumok, UAV-k és biztonságtechnikai berendezések területén tudna hasznos termékekkel segíteni a dél-afrikai államon. A másik oldalról a Denel Aviation CSH2A Rooivalk harci helikopter eladása is szóba került. Az eddig nem túl sikeres típussal még számol a Denel, hiszen most zajlik egy átfogó modernizációt eredményező továbbfejlesztési terv előkészítése. A típus iránt jelenleg több ország, köztük a haderőre az utóbbi években jelentős összegeket költő Brazília is komoly érdeklődést mutat. A dél-afrikai vállalat vezetése a fejlesztéshez és a gyártáshoz is partnereket keres szerte a nagyvilágban, így ezt a lehetőséget, a gyártási technológiák átadásával együtt, a magyar küldöttségnek is felajánlották. A becslések szerint a gyártósor újraindítása 75-100 legyártott példány esetén lenne kifizetődő, így hazánknak is jelentős mennyiségben kellene vásárolni a CSH2A Rooivalk harci helikopterekből, egy esetleges nagyobb külföldi megrendelés esetén is, a 2012-ben utód nélkül kivont Mil Mi-24 Hind-ek pótlására.

A 12 megépült CSH2A-ból eddig egy példány került veszteséglistára egy baleset következtében, a többi 11 forgószárnyas pedig az Mk 1F szintre történő modernizálás útjára lépett. Ez több mint két éven át tartott, de a program már 2013-ban lezárult, úgy tűnik sikerrel. Ugyanis a korszerűsítés befejezése óta nagyobb meghibásodásról még mindig nem érkezett jelentés a gyártóhoz, a típust a Bloemspruit bázison repülő 16. Századtól, így a megbízhatóságot sikerült jelentősen növelni. Az első Mk 1F szintre modernizált CSH2A egyébként 2010 szeptemberében készült el. A módosítások eredményeképpen megújult a kommunikációs rendszer, a rádió navigációs berendezések és a gépágyú, valamint a rakéták találati pontosságának növelésére is sor került. Egy év alatt számos hibára derült fény a módosításokat követően, de most már kijelenthető, hogy a reduktorban észlelt problémák már a múlté és az orr alatti 20 mm-es F2-es gépágyúnál sem lépnek fel túlhevülési és megbízhatósági problémák. Ami a Rooivalk Mk 1F fegyverzetét illeti, az az említett 20 mm-es gépágyúból és a Forge Zeebrugge 70 mm-es nem irányított rakétákból és az igény szerinti irányítórendszerrel (infravörös önirányítás, vagy lézeres félaktív irányítás) ellátott Rheinmetall Denel Mokopa irányított rakétákból állhat. A várható elektronikai korszerűsítés mellett elsőként a Rooivalk hatótávolságát kívánja megnövelni a gyártó.

Németország most már haditechnikával is csatlakozhat az Iszlám Állam ellen hadakozó nemzetközi koalícióhoz. Berlin 4-6 felderítő repülésekre felkészített Panavia Tornado harci gép mellett egy Airbus A310 légi utántöltőt is a koalíciós erők növelésére szán. Továbbá egy német fregatt fog csatlakozni a francia CHARLES DE GAULLE repülőgép-hordozó vezette kötelékhez, valamint a német kémműholdak is egyik legfőbb feladata lesz, hogy minél több információt szerezzenek az Iszlám Állam ellen harchoz. A döntés megszületéséhez a következő héten tartandó parlamenti szavazás adhatja meg a zöld jelzést.

A kor szavára hallgatva egy új tüzérségi eszköz fejlesztését végzik Oroszországban, a Burevesztnyik Központi Tudományos Kutatóintézetnél. A 2015-ös moszkvai díszszemlén bemutatott 2SZ35 Koalicija–SZV lánctalpas önjáró tarack tornyát és lövegét szeretnék egy módosított KAMAZ-6560 teherautó alvázára szerelni, így egy könnyebb járművek kapva. Az automata töltőrendszer miatt a toronyban személyzet nem tartózkodna, a 152 milliméteres tarack irányzását a páncélozott kezelőfülkéből végeznék.

Egy új vegyi-biológiai és sugárfelderítésre specializált páncélos próbáit kezdték meg az orosz ejtőernyős alakulatoknál. Az RKM-5M prototípusait a tervek szerint ejtőernyős dobásnak is ki fogják tenni. A 13,2 tonnás, 6 méter hosszú, úszóképes jármű személyzete 3 fő, fegyverzetét egy 7,62 milliméteres PKT géppuska alkotja, amihez 1440 lövedéket szállít.

Indiában az alapfokú képzés után a középfokú pilótaképzésben is használhatónak találták a svájci Pilatus PC-7 Mk II-es turbólégcsavaros kiképzőgépeket. A pilótaképzésben használandó helyi fejlesztésű típusok még mindig számos gyermekbetegséggel küzdenek, így az európai gyártó terméke alaposan megvethette a lábát az országban.

A 40. példány átadásával lezárult a szintén nem zökkenőmentes Antonov AN-32RE taktikai szállítógépek modernizációjának első szakasza. Az ukránok által elvégzett munkálatok összességében több mint 18 hónapos csúszást szenvedtek. A további modernizációt helyben végzik majd el 64 szállítógépen, amikből kettővel már végeztek is, jelenleg másik négy példány kapja meg az erősebb hajtóműveket, az összeütközés elkerülő és földközelséget jelző rendszereit, műholdas navigációs rendszerét, korszerűsített rádió magasságmérőjét, egy új radart, két többfunkciós kijelzőt a pilótafülke műszerfalára és új oxigén rendszerét, valamint üléseit. A 400 millió dolláros korszerűsítésről szóló szerződést 2009-ben kötötték meg és két szimulátor átalakítása is benne foglaltatik.

Várhatólag a francia elnök, Francois Hollande indiai látogatása során kerül véglegesítésre 36 Dassault Rafale vadászbombázó beszerzése. Az MMRCA tendert megnyerő típus jövője az eddig még nem véglegesített szerződésnek köszönhetően nem mondható biztosnak.

India várhatólag a következő évben négy nagyjavított Mil Mi-25-ös Hind harci helikoptert fog átadni Afganisztán számára. A két ország között 2011-ben született stratégiai együttműködési megállapodás, ennek értelmében idén áprilisban teherautók mellett három, nagy tengerszint feletti magasságon is üzemképes Cheetah (Aérospatiale SA-315) könnyűhelikopter került átadásra.

Japán az észak-koreai ballisztikus rakéták jelentette veszély csökkentésére erősíteni szándékozik rakétavédelmi képességét. Most az amerikai THAAD (Terminal High Altitude Area Defense) rendszer beszerzésének lehetőségeit vizsgálják meg. A THAAD rendszer Dél-Koreába történő telepítésnek amerikai tervére Kína és Észak-Korea heves tiltakozással válaszolt a közelmúltban.

November 19-én Ausztráliában elkezdték a harmadik HOBART-osztályú romboló, a HMAS SYDNEY építését. A 147 méter hosszú, a 18,6 méter széles és 4,9 méteres merüléssel rendelkező egység elsőnek elkészült testvérhajója a HMAS HOBART, a következő évben kezdi majd meg tengeri tesztjeit.

Szolgálatba állt az ötödik LCS fregatt az Egyesült Államokban. A USS MILWAUKEE (LCS 5) a harmadiknak elkészült FREEDOM-osztályú egység anyakikötője San Diego lesz. Az Austal által épített trimarán változatba tartozó USS OMAHA (LCS 12) november 20-án került vízre.

Sikeresen tesztelték repülés közben a Harpoon légi indítású csapásmérő robotrepülőgép legújabb változatát. Az AGM-84N Harpoon Block II+ legfőbb újdonsága, hogy a célpont adatait indítás után is módosítani lehet. A zavarvédettebbé is tett fegyvert egy Boeing F/A-18E Super Hornet indította útjára november 18-án a Point Mugu tengeri lőtér légterében, majd helyesbítette a becsapódás helyét az adatátviteli rendszer segítségével, a Harpoon után küldött jelekkel.

A 926 kilométeres hatótávolságú AGM-158B JASSM-ER csapásmérő robotrepülőgép lesz az öreg Boeing B-52H Stratofortress bombázók új fegyvere. A Lockheed Martin-nal már aláírásra került egy 9,1 millió dolláros szerződés az integrációs munkálatok elindításáról. Az AGM-158B JASSM-ER-t a terve szerint a bombatárba szerelt forgódobról és a szárnyak alatti felfüggesztési pontról egyaránt bevetheti majd a 2040-ig szolgálatba maradó B-52H 2018-tól, vagy 2019-től.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

AgustaWestland HH-101A Caesar.

Dassault Mirage 2000-5F.

Lockheed Martin F-22A Raptor.

Sud SE-3130 Alouette II.

MiG-29.

Eurofighter EF-2000 Typhoon.

Westland Sea King HAS.6.

McDonnell Douglas F/A-18A+ Hornet.

Dassault-Dornier Alpha Jet A.

Hawker Beechcraft U-125A.

Sikorsky UH-60JA.

MiG-23BN.

Saab J35J Draken.

Lockheed P-2H Neptune.

Boeing CH-47JA Chinook.

Breguet 1050 Alize.

Aerospatiale AS-532UL Cougar.

A taszári 101. Felderítő Repülő Század fénykora a nyolcvanas évekre tehető. A felderítő és csapásmérő feladathoz megkapták a Szu-22-est és a „hozzávalókat” és rövid időn belül ütőképes repülőszázaddá kovácsolódtak. A kilencvenes évek elején felvették a Fürkészdarázs nevet és innen számítható a század lassú leépülése is, amit a megszűnés és a Szu-22-es kivonása követett 1997-ben. 

Balogh Imre őrnagy - jelenleg nyugállományú altábornagy - 1983 és 1991 között irányította a Szu-22-es századot. Ezután a 31. Kapos Harcászati Repülőezred parancsnokaként, majd ’95-től repülőfőnökként, később a légierő parancsnokaként szolgált. Összesen 1200 órát repült a Szu-22-essel. Egy olyan repülőszázad létrehozását, összekovácsolását és működését irányíthatta, amelynek feladatai és mindennapjai igencsak eltértek attól, amit vadászpilótaként ő és beosztottjai korábban megtapasztaltak. Cikkem első részében a század életének kezdeti időszakát idézi fel az egykori parancsnok.

*

- A nyolcvanas évek elején MiG-21-esen repültem és ezred-légilövész voltam Taszáron. Beosztásomból adódóan a harci alkalmazás oktatásának, a hajózók felkészítésének, a felkészítési anyagnak és a végrehajtásnak az ellenőrzéséért feleltem, de a század-légilövészek ellenőrzése is hozzám tartozott.

Ekkoriban keresett meg az MN repülőfőnöke és helyettese azzal, hogy tervezik egy Szu-22-es század, majd két Szu-25-ös századdal kiegészítve egy csatarepülő ezred felállítását és engem gondoltak a század, majd az ezred parancsnokának. Mi a véleményem? – kérdezték. 36 éves voltam, 1500 óra repült időm volt, megtiszteltetésnek vettem és elvállaltam. Azt is kifejtették, hogy olyan embereket terveznek századparancsnok-helyettesi beosztásba, akik a Szovjetunióban, Monyinóban a repülőparancsnoki akadémián végeztek. Felsoroltak több nevet is azzal, hogy beszélnek velük is és eldöntik, hogy kik lesznek a helyetteseim, vagyis az általános és a felderítő helyettes.

Életkép a taszári zónából, a nyolcvanas évek második feléből.

Ezzel egy időre annyiban is maradt a dolog. Az elképzelés az volt, hogy olyan hajózókkal töltik fel a századot, akik még elég fiatalok, de van már repülési tapasztalatuk is. Ennek megfelelően a következő évben, 1983-ban kiválasztották a pilótákat Kecskemétről, Pápáról és Taszárról. Többségük 28-30 éves volt.

Mivel a Szu-22-esek a honvédség feladatrendszerében felderítő repülőgépnek, a század pedig felderítő repülő századnak volt tervezve, ezért szerveztek nekünk Taszáron egy kéthónapos felderítő tanfolyamot. Ma már nem titok, hogy a NATO országok területét tanulmányoztuk, a századra tervezett harcászati feladatok végrehajtása tükrében. Például azzal foglalkoztunk, hogy egy-egy objektumot hogyan lehet úgy megközelíteni, hogy kihasználjuk a terepadottságokat.

Közben megtörtént a műszaki állomány kiválasztása is, szerintem jó módszerrel. A műszaki parancsnokokat, mérnököket, vezetőket az idősebb, tapasztalt állományból válogatták, az állomány többi részét pedig végzős repülőműszaki tisztekkel és tiszthelyettesekkel töltötték fel. Az iskolából kikerülő fiatal műszaki tisztek, tiszthelyettesek így a Szu-22-esen kezdhették meg csapatszolgálatukat. Ez egy nagyon jó döntés volt, mert ezekből az emberekből az idősebb, tapasztaltabb kollégák vezetésével egy olyan jó csapat kovácsolódott össze, hogy ilyen jó műszaki gárdával én korábban és később sem találkoztam.

A Szu-22-esre kiválasztott pilóták korábban MiG-21-esen repültek. A képen a 1605-ös MiG-21PF látható.

1983 nyarán a vezető és idősebb műszaki állománnyal közösen kiutaztunk Krasznodarba, a Szu-22-es típus átképzésre. A repülőgép már az elméleti foglalkozások első pár napja után jó benyomással volt mindenkire, a gyakorlati kiképzés és repülés ezt csak megerősítette. A repülőgép kabinját könnyű volt megszokni, bár nekem, mivel alacsony vagyok, a 21-esben jobban kézre estek a dolgok. A Szuhoj kabinja nagyobb volt, ráadásul, amikor felszálláskor, nekifutás közben előre kellett nyomni a botot, hogy idő előtt ne emelje el az orrkereket, az üléstől még előre is kellett dőlnöm.

A Szu-22-esben több, a repülőgép-vezető feladatát segítő rendszer volt. Hogy csak egy párat említsek: állásszög jelző, amely figyelmeztetett a túlhúzásra, RSZBN közel-navigációs rendszer, amely segítségével a leszálláshoz való automata bejöveteleket és pontos útvonalrepüléseket tudtunk végrehajtani, lézer távolságmérő, robotpilóta. A célzókészülék és a rádió-magasságmérő együttes alkalmazásával terepkövető üzemmódban tudtunk repüléseket végrehajtani. Ez síkvidéken vagy dombok között jól követte a terepet, egy erdősávon például átemelte a gépet, de hegyek között nem engedtük használni, mert azért nem volt nagyon pontos.

Még csillagos felségjellel az 1990-es kecskeméti nyílt napon.

A leszállás is könnyebb volt a Szuhojjal. Még a MiG-21F13-ason is kellett egy kicsit gázzal tartani, de a nehezebb MF-en és Bisz-en leszállásnál csak a földet érés előtt, vagy földet éréskor lehetett a gázt levenni. Többéves tapasztalat után a Szuhojjal igaz szabálytalanul, előre nézve, de szépen, kilebegtetve lehetett leszállni. Amikor később, ezredparancsnokként ismét repültem a MiG-21-est, újra meg kellett szoknom, hogy ki kell néznem balra a leszállásnál, valamint ekkor értékeltem igazán a Szu-22-es előnyeit.

Az átképzésen a légtérrepülésekig és a földi csapásmérésig jutottunk. Négyen kaptunk oktatói kiképzést, és késő ősszel jöttünk haza. A Szu-22-esek részben szétszerelve, An-12-es szállítógépeken érkeztek Taszárra 1984 februárjáig bezárólag. A műszakiakat azonnal bedobták a mély vízbe, az orosz műszakiak segítségével ők szerelték össze a gépeket.

SzPSz-141-es zavarókonténer a 12-es Szu-22-esen.

Az volt a terv, hogy jön két orosz oktató, akik leellenőriznek minket hajózókat, berepüljük a gépeket, majd elkezdjük a kint átképzettek jártasságának a helyreállítását. Az orosz oktatók azonban csak hónapokkal később érkeztek meg. Mi nem akartunk addig várni, és mivel a gépek összeszerelését egy kétülésessel kezdték a műszakiak, engedélyt kértünk Schmidt István vezérőrnagytól, hogy Máté Lacival, aki szintén oktatói átképzést kapott Krasznodarban, egymást leellenőrizzük. Schmidt vezérőrnagy volt a Börgöndön lévő Csapatrepülő Parancsnokság (CsRP) parancsnoka, és a Szu-22-esek, akárcsak a helikopterek, a CsRP-hez tartoztak, nem a Honi Légvédelem Vadászrepülő Csapataihoz. Miután a hozzájárulást megkaptuk, az akkori repülőfőnök MiG-21UM-mel leellenőrzött minket, bár sok értelme nem volt.

1984. március 24-én Máthé Lacival első ízben szálltunk fel magyar Szu-22-essel. Akkor már 4-5 hónapja nem repültünk a típussal. Helyreállítottuk a jártasságot és leellenőriztük egymást. Egész szép tömeg jött ki a reptéren megnézni az első repülésünket.

A nagy melegben a műszakiak derékig levetkőzve dolgoznak, a 03-as pilótája is a könnyű kezeslábast viseli a kétrészes hajózóruha helyett.

Ahogy egy-egy gép összeszerelése elkészült, sorban berepültük őket. Mivel az orosz oktatók még mindig nem jöttek, engedélyt kértünk Máté Lacival, hogy elkezdhessük a hajózók jártasságának a helyreállítását először iskolakörön majd légtérben. Végül valamikor kora ősszel megjöttek az oktatók és segítségükkel megkezdtük a kiképzést.

Hozzá kell tenni, hogy a hajózók rengeteget köszönhettek a műszakiaknak. A század az első évben 1700 órát repült úgy, hogy a gépek folyamatosan készültek el. A hétfői előkészítési napon, amikor egyébként nem volt repülés, mi az RSZBN leszállító rendszer berepülése címén nagyon sokszor repültünk 4-5 géppel. Az elöljárók is hajtottak minket, mi is hajtottuk magunkat, annyira, hogy gyorsan eljött a kötelező 100 órás időszakos karbantartás a gépeken. A hangárban be kellett vezetni a két műszakot, hogy a gépek elkészüljenek és le tudjuk repülni a kiadott feladatokat. A javítóhangár állományának az üzembentartó század is besegített. A műszakiak rövid idő alatt elsajátították a különböző időszakos munkák fogásait. Az elején némi csúszással, de ez egy új típus esetében természetes. Ahogy nőtt a tapasztalat úgy rövidültek az idők.

A Szuhoj század műszakijai pihenőidejüket töltik.

A hajózók jártasságának a helyreállítását iskolakörön kezdtük. Utána a légtérben a reptechnikai eljárásokat gyakoroltuk, majd a bonyolult idős műszeres eljárásokat. Az RSZBN leszállító rendszerrel 100 méteres felhőalapig és egy kilométeres látásig gyakoroltunk függöny alatt bejöveteleket és leszállásokat. Amikor ez is megvolt, elkezdtük a harcászati kiképzést földi és légi célok ellen, továbbá a felderítő konténer valamint a zavarórendszer alkalmazásának gyakorlását is.

Az volt az elvem, hogy valamennyi pilóta repüljön az összes fegyverkonfigurációval és a maximális függesztéssel, hogy megismerje, és ne akkor találkozzon vele, amikor esetleg valós feladatot kell végrehajtania. Máté Lacival minden fegyverkonfigurációt kipróbáltunk mielőtt a pilóták is repültek az adott függesztménnyel. A gép négy tonna fegyverzetet tudott vinni, természetesen maximális terheléssel nem úgy manőverezett, mint üresen.

*

- 1985-ben már földi csapásmérésre is hadra fogható volt a század. A gyakorlásra a nádudvari lőteret használtuk a Hortobágyon. Azzal csak az volt a gond, hogy hétköznap az oroszok használták, mi csak hétvégén repülhettünk.

Balogh Imre századparancsnok a kunmadarasi szovjet ezred katonáival egyeztet.

Taszárról a mezőkövesdi repülőtérre vasúti szerelvényen vittünk át a kiszolgáló berendezésektől kezdve a fegyverzetig mindent. An-26-ossal csak azokat a közvetlen kiszolgáló berendezéseket vittük át, amelyek a gépek fogadásához kellettek. Megkaptuk a barakkokat, az épületeket és átrepültük a gépeket. Aztán egy hónapig ott települtünk, hétköznap felkészültünk, hétvégén repültünk, hadműveleti jelleggel.

Mezőkövesden a hajózó és műszaki állomány jól összekovácsolódott. Hogy éreztessük a hajózókkal, hogy a műszakiak mennyit dolgoznak azért, hogy lerepülhessük az éves óraszámot - 1700-at az első évben, 2000 óra felett a következőben - amikor nem volt repülés, a hajózókat leküldtem a hangárba, hogy lássák, hogy mivel foglalkoznak ott az emberek. A századmérnök és a technikai helyettes előadást tartott a hajózóknak, hogy mit foglal magába és mennyi időbe kerül egy-egy 100 vagy 200 órás időszakos munka elvégzése.

H-25ML földi célok elleni lézervezérlésű rakéta a szárny alatti és lokátor elleni H-25MP rakéta a törzs alatti tartóra függesztve. Mindkét rakéta gyakorló változatú.

Mezőkövesden sajnos volt egy fanyírásunk. Hazatelepüléskor besorolt az egyik géppár és a vezér elvitte a fák koronáját. A gépnek nem lett különösebb baja, bár egy-két gallyat azért találtak rajta leszállás után Taszáron. Innen származik a mondás, miszerint a Szuhoj század új felderítő módszert dolgozott ki: a vezér lenyírja a fa tetejét, a kísérő pedig felderíti az alatta lévő területet.

Irányított rakétával itthon nem hajtottunk végre lövészetet, csak a beépített gépágyúval és a szárny alá függeszthető gépágyú konténerrel, Sz-24-es nem irányított rakétával valamint UB blokkból Sz-5-ös és Sz-8-as rakétákkal. Ezen kívül bombáztunk, az 50 kilóstól az 500 kilósig mindent dobtunk.

A 12-es Szuhojra függesztett gyakorló rakéták közelebbről. H-25MP a törzs alatt ...

... és egy H-25ML a szárny alatt.

A függeszthető gépágyú konténer érdekessége és előnye az volt, hogy a benne lévő gépágyút lehetett mozgatni előre-hátra. Így földi célok támadásánál a fegyverzet alkalmazása után hátrafelé lehetett vele nem célzott lövészetet végrehajtani, például zuhanásból való felvétel után. Ez megzavarta az ellenséget az ellentevékenységben.

Irányított rakéta éleslövészeten, harcászati gyakorlattal egybekötött lövészeten Kelet-Németországban (NDK) és Lengyelországban voltunk. A németeknél a laagei, szintén Szu-22-essel repülő alakulattal közösen gyakoroltunk kis magasságon a szárazföld és a tenger felett, sőt Peenemündénél tengeri lövészetet és bombavetést hajtottunk végre tengeri célokra. Felhívták a figyelmünket arra, hogy bár semleges vizek felett leszünk, felbukkanhatnak idegen vadászgépek, hogy ránk nézzenek.

NDK újságcikk a magyarok látogatásáról.

Lengyelországban a H-25ML lézerirányítású rakétával lőttünk földi célra. Egy célpontnak kihelyezett harckocsit körberaktak síndarabokkal és mi arra sugároztunk a Szuhoj távolságmérőjének lézerével. Ha a felhőalap lehetővé tette, 1500 méteren kezdtük a zuhanást a célra, a zuhanásból való felvétel magassága pedig 600 m volt. Úgy kellett tehát végrehajtanunk, hogy mire 600 méteren megkezdjük a felvételt, addigra végezzünk a célzással, a rakéta célra vezetésével és utolsó pillanatban a lézert is kikapcsoljuk, hogy a felvételkor ne vigye el a rakétát a lézersugár a célról.

A lézer nem egy pontot, hanem egy ovális foltot világított, és a rakéta ezen belül vándorolhatott. Ezért a rakétát a célzókészüléken lévő jel segítségével, a botkormányon lévő irányító gombbal vittem a célra. Ezután kikapcsoltam a lézert és felvettem a gépet, a rakéta pedig oda ment, ahova korábban a lézer világított.

A H-29L lézer vezérlésű levegő-föld rakéta a magyar Szu-22-esek legnagyobb fegyvere lehetett volna, ha minden tartozékot beszereznek hozzá. A képen látható gyakorló példány a szolnoki Repülőmúzeumban (volt) kiállítva.

Az egyik napon elöljárók érkeztek a lengyelországi lőtérre, hogy megtekintsék a H-25ML rakéta lövészetet. Az időjárás nem felelt meg a lövészet előírt paramétereinek, a felhőalap csak 800 méter volt, de mivel a tartaléknapra sem ígért semmi jót a meteorológia, úgy döntöttem, hogy végrehajtjuk a lövészetet. Ez azért volt nehéz, mert, ha kisebb magasságról kezdtük a manővert, laposabb szögben zuhantunk, nagyobb volt az ovális folt és mindössze 2-3 másodperc maradt, hogy a célra vigyük a rakétát, kikapcsoljuk a lézert, és már fel is kellett venni a gépet, hogy ne süllyedjen a biztonsági magasság alá. Ennek ellenére sikeresek voltunk.

Légi célra, infrabombára is lőttünk R-60-as rakétával, hogy ebben is meglegyen a jártasság, mert azután a délszláv válság idején a MiG-21-essel és a Szu-22-essel nagyjából egy évig felváltva adtuk a készültséget Taszáron.

Az NDK Szu-22-es század viszonozta a magyarok látogatását és, ha már itt voltak, pár gyakorló bombát a nádudvari lőtéren hagytak.

Ez egy kényszerhelyzet volt. Egy kis sebességű célt simán elfogtunk volna a Szuhojjal, még egy utasszállítót is, de egy még magasabban repülő ellenséges vadász elfogása már nehézségekbe ütközött volna. Kiképzéskor és berepüléskor is repültünk 14500 méterig, repültünk hangsebesség felett is, de az igazság az, hogy a Szu-22-es egy 5000 méter alatti repülőgép volt. Ötezer alatt nagyon erős volt, amikor a 21-esek dolgoztak ránk, sírtak, hogy csökkentsük már a sebességet, mert nem tudnak utolérni. Egyébként nagyon nehezen lépte át a hangsebességet, az ember mindig nézte, hogy miért gyorsul ilyen nehezen, nem maradt kint a futó ... ?

* * *

Fotó: Balogh-archív

A cikk az Aeromagazin 2015. szeptemberi számában megjelent írásom másodközlése. A folytatásban a század mindennapjairól és megszűnéséről lesz szó.

A Siauliai légibázis készültségi épületének szomszédságában, a hangárokhoz vezető úton táblák erdeje áll. Valamennyi egy-egy Baltic Air Policing váltásra emlékeztet. 

A csehek voltak az elsők, akik egy teljes modellt hagytak hátra, korábban csak sziluettek és táblák voltak a BAP "kertjében".

A neuburgi Eurofighterek 2009-es őszi szolgálatának szerény emléke. A Luftwaffe volt az első, amely ezzel a típussal adott készültséget a BAP-on (az elsőt még a Phantomokkal megosztva). Azóta a brit, olasz és spanyol Eurofighterek szintén szolgáltak már Siauliaiban vagy az észtországi Amariban.

A 71. Richthofen vadászezred azóta kivont Phantomjai is többször álltak készültségben a litván bázison.

Az olaszok is Siauliaiból adtak készültséget a Eurofighterrel.

Elmés lengyel szerkezet. Megfelelő széljárás esetén a nemzeti színekre festett kerék forog és egy csúszóérintkezőn keresztül a rászerelt táblát is kivilágítja.

A lengyelek negyedik és ötödik váltásának világító táblája.

A csehekhez hasonlóan a lengyelek is egy 3D-s modellt hagytak hátra.

A dán F-16-osok is többször szolgáltak Litvániában. 2011-es váltásuk dátuma utólag került fel a Viper sziluettjére.

A portugálok tavalyi, F-16-ossal teljesített szolgálatára emlékeztető tábla alatt egy ugyancsak portugál P-3 Orion sziluett látható, amely a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető légtérrendészeti feladatokra alkalmas típusnak.

Francia Mirage F.1-es és 2000-es sziluettek.

A francia táblák egyike-másika kezdi elhagyni magát, az egyébként tetszetős összeállításra ráférne egy "időszakos karbantartás".

A román táblák nemzeti színben mutatják, hogy mi, merre, hány (kilo)méter. A Fortele Aerienne Romane 2007-ben MiG-21-essel adta a baltikumi készültséget.

Az Egyesült Királyság csillagos-sávosra festett sziluettje alá három amerikai BAP-váltás F-15-öseit csavarozták. A legutóbbi éppen csak megkezdte szolgálatát Siauliaiban, amikor az ugyancsak a RAF Lakenheath-hez tartozó, Jolly 22 hívójelű HH-60 Pave Hawk szerencsétlenül járt. Ezért került a helikopter sziluettje is az amerikai oszlopra.

Ez a tábla már a készültségi épületben van. A fekete textil alapon a baltikumi légtérrendészeti szolgálatot adott nemzetek zászlói és légierejük BAP felvarrói sorakoznak. 

Magyar BAP tábla még nincs, de felvarró már van, méghozzá az egyik legjobb ebben a témakörben, Gripennel, a balti államok térképével, felségjelével és a váltás számával. 

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Az 1999-es háborús kutatásokat folytatván a LégierőBlogger ma a vajdasági Nádalja melletti szántóföldön elesett újvidéki kubosok (240.szrp) emlékművét kereste fel. Dragan Bandics sztari vodnik és Alekszandar Popovics vojnik egy Kub SzPU-ban vesztek oda június 1-re virradó éjjel, amikor az ütegük által célba vett amerikai F-16CG raj vezére (egy közeli CJ-ről indított HARM biztosította elnyomás fedezete mellett) a rakétaindítások helyét éjjellátó szemüveggel illetve célzókonténerrel felderítette, majd lézerirányítású bombákat dobott arra, és telitalálatot ért el. A támadást egy harmadik katona, Ivan Petkovics túlélte. A Trabant 61 hívójelű amerikai pilóta, Julian M.Chesnutt őrnagy tettéért Ezüst Csillag kitüntetést, majd 2001-ben James Jabara díjat kapott.

Bokor a horizonton. Ez mutatja a helyet, ahol a két jugoszláv lérakos életét adta a hazájáért.

A fiatalemberek emlékműve az irányjelző bokorral.

Az emléktábláról kiderül, hogy a katonák a 3947-es postífiókszámú újvidéki alakulatnál, azaz a 240. Önjáró Légvédelmi Rakétaezrednél szolgáltak.

Nádalja központja a háborús emlékművel, melyre külön elhelyezték a Szrbobranban (Szenttamáson) született Szinisa Lausev vodnik prve klase emléktábláját is, aki szintén a 240. ezrednél szolgált SzURN-on, mint 1Sz31 kezelő, és 990328-án Csenej mellett esett el, HARM-találattól. A képen látható kerekesszékes úriember volt segítségünkre a szántóföldi emlékmű megtalálásában.

A délszláv háborúk emlékműve a szenttamási (Szrbobran) templomkertben.

Cessna és gyülekező vadlibák Szegednél az őszi napsütésben.

Zord

Még a múlt hónapban került sor a Trident Juncture 2015 hadgyakorlat keretében, hogy az amerikai tengerészgyalogság Bell Boeing MV-22 Osprey billenőrotoros repülőgépei le-és felszállásokat hajtottak végre a spanyol haditengerészet JUAN CARLOS I. partraszállást támogató helikopterhordozójának fedélzetén. A négygépes amerikai kötelék a gyakorlat időtartama alatt megfordult a dél-spanyolországi Morón de la Frontera légibázison is. A három napig tartó fedélzeti létre a gépeket egy 100 fős csapat kísérte el. A gyakorlatok során az amerikai tengerészgyalogosokon kívül a billenőrotoros gépek spanyol és portugál tengerészgyalogosokat is szállítottak.

Omán 70 darab Leopard 2-es harckocsi megvásárlásán gondolkodik. A 2 milliárd eurós üzletet a szigorú német fegyvereladási törvények hiúsíthatják meg, hiszen ezek szerint Omán egy olyan régióban fekszik, ahová nem lehet fegyvert eladni. Amennyiben Berlin elzárkózik az üzlettől, bár a közelmúltban megköttetett egy kézfegyverekre vonatkozó üzlet a két ország között, nos, akkor Törökország lehet a befutó, hiszen a hírek szerint a dél-koreai tervezésű és licencben gyártott Altay harckocsi is felkeltette a közel-keletiek figyelmét.

November 13-án hivatalosan is bevethetővé vált India első Boeing P-8I tengeri járőrgépekkel ellátott repülőszázada. A flotta 312A jelzésű egysége a Rajali haditengerészeti légibázison települ. India 2009 januárjában döntött az amerikai gép beszerzéséről, 2,1 milliárd dollár értékben. A megrendelt nyolc gépből az elsőt 2013 májusában vehette át. A típusra következő exportmegrendelés Ausztráliából érkezett, a kengurus felségjelzést viselő első gép átadása a következő évben valósul meg.

Tovább növelheti és színesítheti Indonézia a Szuhoj Szu-27-es leszármazottakból álló gyűjteményét. Az e hónap végén kezdődő tárgyalásokon ugyanis a Szu-35-ös beszerzéséről folytatnak egyeztetéseket az oroszokkal. A Szu-35-ös rendszeresítéséről az indonéz védelmi miniszter nemrégiben tett hivatalos nyilatkozatot.

Tajvan jól halad az évtizedek óta vitát kiváltó Spratly-szigetek egyik tagján, a Taiping-szigeten létesített bázisának fejlesztésével. A 2008-ban elkészült 1200 méteres futópályával rendelkező repülőtér után, egy 2000 tonnás fregattok horgonyzóhelyeként is szolgáló kikötő létesítésébe fogtak bele. A kikötőt védő gát lassan elkészül, így jelentősebb katonai erő állomásoztatására nyílik majd lehetőség a szigeten.

Japán megrendelte első Northrop Grumman E-2D Advanced Hawkeye légtérfelderítő repülőgépét. A típusból négy példány eladására született hozzájárulás Washingtonban, még ez év júniusában. Az összesen 1,7 milliárd dolláros üzlet finanszírozása azonban nem megy egykönnyen, így most csak egy gép került megrendelésre 151 millió dollár értékben. Az amerikai haditengerészet számára ebből a variánsból eddig 18 darabot adtak át és további 33-raszületett megrendelés. Japán a régebbi E-2C gépekből 13-at szerzett be, ezek jelenleg 22 és 34 év közötti szolgálati idővel rendelkeznek.

Mindenféle nagyobb hírverés nélkül folyik az USAF Boeing KC-135 Stratotanker flottájának korszerűsítése. Az első Block 45-ös gép október 23-án átadásra is került a McConnell légibáziosn települő egység számára. A Block 45-ön a legnagyobb fejlesztés a pilótafülkében érhető tetten, hiszen a Block 40-nél még csak mutatóban jelentek meg a korszerű digitális folyadékkristályos kijelzők a műszerfalon. A Block 45-nél viszont egy extra nagy kijelző került a műszerközepére, aminek legfőbb feladata a hajtóművek analóg műszereinek pótlása. További újdonság a lecserélt robotpilóta és a rádiós magasságmérő is. Jelenleg további 21 Block 45-ös KC-135 Stratotanker leszállítása várható.

Elkészült az első, majdan az izraeli légierőben szolgálatot teljesítő F-35A vadászbombázó törzsközép-részével a Northrop Grumman Corporation. Az AS-1-es jelzést viselő gép alkatrésze idén a 39. ilyen elkészült részegység az amerikai vállalat Palmdale-i üzemében. Az összeszerelt és berepült AS-1-es a következő évben került majd átadásra a megrendelő számára.

November 11-én egy teherhajó fedélzetén Kolumbia felé vette az irányt két tengeralattjáró. Az ARC INTREPIDO és az ARC INDOMABLE testvérhajók és a Type 206A osztályba tartoznak. Eredetileg a német haditengerészetnél szolgáltak U23 és U24 jelzéssel. A Balti-tenger vizében eltöltött évtizedek után 2012 második felében kerültek eladásra Kolumbia számára. A meleg vizekben történő szolgálatot természetesen némi nagyjavítás és korszerűsítés előzte meg a német ThyssenKrupp jóvoltából. A 48,6 méter hosszú és 500 tonna vízkiszorítású egységeknek új hazájukban Cartagena de Indias lesz az anyakikötőjük, ahová a hónap végén érkeznek meg.

December 31-ig átadásra kerülhet Brazília számára a SIROCCO (L9012) partraszállító hajó. Az 1998 decembere óta szolgáló egység testvérhajója a FOUDRE még 2011-ben kerül kivonásra, majd eladásra Chile számára. Akkor 80 millió dollárért vásárolták meg a MISTRAL-osztály megjelenésével feleslegessé vált FOUDRE-osztály névadó egységét. A 12000 tonnás, 1990-ben szolgálatba állt FOUDRE (L9011) személyzete 223 főből áll, tartósan 467 katonát, 30 napnál nem hosszabb időre 700 főt, míg vészhelyzetben akár 1600 főt vehet a fedélzetére. A hajón egy kórház is található két műtővel és 47 ággyal. A helikopterek a két részre osztott, lépcsőzetesen kialakított, összesen 1450 m²-es fedélzeten szállhatnak le, ez a hely elegendő egyidejűleg három Super Puma fogadására.

A franciák a hangárban két Super Frelon helikoptert, vagy négy Super Puma helikoptert helyeztek el. Super Pumaból összesen hét darabot tudnak a FOUDRE-osztály egységei a fedélzetükön és a hangárban lehelyezni. Az elárasztható dokkfedélzet lehetőséget biztosít partraszálló naszádok alkalmazására is. A járműfedélzet nagysága lehetővé teszi 100 gépjármű, vagy 22 Leopard 2A4 harckocsi elhelyezését. A SIROCCO vételi ára várhatólag 80 millió euró lesz, ami 30%-al magasabb, mint amit anno a testvérhajóért kértek. De az is meg kell jegyezni, hogy egy új, hasonló képességekkel bíró egység építése nagyjából 500 millió dollárba kerülne. A hajóval idén a portugál haditengerészet is szemezett, de az alapos felmérés következtében megállapítást nyert, hogy a SIROCCO több, a portugál haderőben rendszerbe állított eszközzel nem kompatibilis, pl. a légierő AgustaWestland AW101 Merlin helikoptereivel. A portugál vezetés azonban nem adta fel azon szándékát, hogy a haditengerészet számára egy partraszállító hajót vásároljanak, most újabb egységek után kutatnak.

A Toulon kikötőjében veszteglő egységet ezt követően a brazilok nézték meg és ők alkalmasnak találták a hadrendbe állításra. A dél-amerikai kontinensen majd BAHIA (G40) néven szereplő hajót a Mistral légvédelmi rakétákat alkalmazó két MBDA SIMBAD indítóval és három partraszálló naszáddal együtt adják el. Honi kikötője Rio de Janeiro lesz.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Eurofighter EF-2000 Typhoon: 1., 2., 3.

Kawasaki P-1.

Szuhoj Szu-22M4 Fitter-K.

Embraer R-99B.

McDonnell Douglas Phantom FGR.2.

Aero L-159A ALCA.

Northrop F-5E Tigre.

North American F-100D Super Sabre.

Szu-25UBK.

BAE Systems Hawk T.2.

Panavia Tornado IDS.

Boeing RC-135W Rivet Joint.

MiG-29A.

Kawasaki XC-2.

Panavia Tornado F.3.

Airbus A330 Voyager KC.2.

CASA C-295MPA Persuader.

MiG-21bis.

Dassault Mirage 2000N.

Mitsubishi F-2B.

AgustaWestland AW-159 Wildcat AH.1.

Lockheed C-130K Hercules.

2007 novemberének egyik hideg, de verőfényes napján az MH Pápa Bázisrepülőtéren kaptam betekintést a C-17-esek fogadásának előkészítését célzó munkákba. A bázistúra szünetében éppen egy Mi-8-ast indítottak. A helikopter nem ment messzire, a torony előtt hajtottak végre vele egy rövid repülést. 

A gép a hangártól a futópályával párhuzamos gurulóút felé tart. Jól látszik, hogy a forgószárnyak forgássíkja a helikopter előre haladása közben előredől.

Függés a toronnyal egy magasságban.

A délelőtti nap végigsúrolja a Mi-8-ast.

A helikopter helyben forogva éppen hátat fordít a toronynak.

Leszállás után a hangárhoz gurul a Minyó.

A pápai műszakiak már ott is vannak a gépnél. A hajtóművek járnak, de már akasztják a vontatórudat, hogy a gép mihamarabb visszakerülhessen a hangárba.

Életkép a pápai hangár előtt traktorral, MI-8-assal és műszakiakkal.

A légi tűzoltáshoz nélkülözhetetlen Bambi Bucket összecsukott állapotban, felakasztva lóg a hangár oldalához tolva. 

A hangárban egy másik Mi-8-as is pihen, a kutató-mentő szolgálat gépe.

A 6220-as is visszakerült a hangárba.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Írtam a 24.hunao egy cikket a terrortámadás másnapján, arról amit addig lehetett tudni. Pár dolgot már meghaladtak az események, párat még nem. A terrortámadás sikerét szerintem végső soron az jelentette, hogy azt Belgiumból/Brüsszelből szervezték meg, nem Franciaországból, így a hatóságok előtt rejtve maradhatott. Ez már előrevetíti, hogy még tovább fogják javítani a titkosszolgálati együttműködést.

Nyilván a legnagyobb kérdés a sajáz szempontomból, hogy a feltételezett menekült az elkövetők között hogyan került oda. A cikkben még azt írtam, többen is lehettek, de egyelőre úgy hallom csak egy személyről feltételezik, hogy menekült volt. Akinek a nevén jött, az a mai hírek szerint még nyáron meghalt Szíriában a kormány oldalán. A megtalált szíriai útlevél kapcsán egyelőre nem láttam semmilyen jó magyarázatot rá, hogy ha valaki felrobbantja magát, akkor hogyan marad meg az útlevele. De igazából mindegy is. Eddig is azt mondtam (remélem, és nemcsak utólag magyarázom át), hogy a valószínűsége kicsi annak, hogy az Iszlám Állam a menekültek között akar terroristákat dugni és utána terrorcselekményt elkövetni. Ez még mindig ááll, a kicsit valószínűség. A terrorakciót azok tervelték ki, és hajtották végre többségben, akit mindig is fő fenyegetésként jelöltem meg: helyben radikalizálódó és/vagy visszatért szélsőségesek. És van egy feltételezett személyünk a kb. 800.000 menekültből/gazdasági migránsból (legalábbis ez az utolsó emlékem), akik lehet, hogy terrorista céllal érkezett. Még kell egy fél év, év, hogy kiderüljön tévedtem-e vagy sem. A kutatóknál ilyen időigényes ez.

Mint szitne mindig, most is kiderült, hogy a hatóságok tudtak/ismerték a későbbi elkövetőket, de nem tudták megfelelően súlyozni az általuk jelentett fenygetést. Ez nem hibáztatás, mint a cikkben is írom,  jóval több terrorcselekményt hiusítottak meg a franciák, mint amennyi bekövetkezett, de biztos találnak majd most is hibákat.

A francia elnök már egy pár bejelentést tett, hogy hogyan akarják erősíteni a szolgálatokat és fegyveres erőket. Ez már a második lépés lesz a nyári reformok után.

A nyugati és orosz fogadkozások ellenére (ma az oroszok is elismerték, hogy felrobbantották a gépüket a Sínai felett), az Iszlám Államot nem lehet legyőzni egyszerűen, bombázással, katonailag. A fő ellenséget csak a nyugatnak jelenti, a helyi szereplőknek a fő ellenség mindig valaki más. Olivier Roy neves kutató ebben a cikkében világosan szétszedi a szálakat.

The Attacks in Paris Reveal the Strategic Limits of ISIS

De a saját cikkem miatt írom a posztot, úgyhogy jöjjön az :)

A mostaninál sokkal nagyobb bajba kerülhet Európa, 2015. november 16.
részlet ...
Egyelőre nagyon kevés ismerettel rendelkezünk az elkövetőkről. Amit már tudni lehet (2015. november 15-én, vasárnap hajnali négykor), hogy legalább ketten Franciaországban született és élő személyek voltak, legalább ketten menekültként érkeztek hamis útlevéllel Görögországba, majd – horvát sajtóhírek szerint – Opatovácban (Apátiban) október 8-án regisztrálták. Az elkövetőek egy része a halottkém szerint nagyon fiatal, 15-18 év közötti volt. Az öngyilkos merénylők TATP robbanószert használtak a vizsgálatok szerint, amelyet egyrészt több meghiúsított francia merényletnél is használtak, másrészt egy belga dzsihadistához, Abdelhamid Abouadhoz köthetőek (Abouad az Iszlám Állam egyik jól ismert embere, aki Szíriában a francia és belga önkéntesekkel „foglalkozik). A támadók két autót használtak, legalább az egyiket Belgiumban bérelték, a másikat a támadás után állították meg a francia-belga határon. A belga hatóságok szombaton legalább három rajtaütést hajtottak végre a főváros melletti Molebeek-Saint-Jean-ban. Itt a januári párizsi terrortámadás után is voltak letartóztatások az Iszlám Állam egyik sejtje ellen, amikor szintén találtak TATP robbanóanyagot. ...

A magyar Baltic Air Policing misszióval kapcsolatos szállítási feladatokba a litván légierő C-27-esei is besegítenek, de a munka oroszlánrésze a kecskeméti An-26-osokra hárul. Feladatuk többek között a személyi állomány szállítása is. A szeptember óta kint szolgáló magyarok váltása november 5-én, két An-26-ossal érkezett Litvániába. A feladatok átadás-átvétele után, a hazatérő állományt két nappal később szintén két Ancsa repítette haza. Az első gép még délelőtt indult a kecskeméti repülőbázisra, a második a délutáni órákban.

A második Ancsa utaslistájának egyeztetése. A kérdésre a válasz: parancs!

A névsor egyeztetését a mérlegelés előzte meg, minden csomag súlyát lemérték.

Ancsára várva, a sátorhangárok viszonylagos szélárnyékában, kis csoportokban, immár kint a betonon beszélgetnek a hazatérők. Kecskeméttől nagyjából három óra választja el őket.

Megérkezett a 603-as és a felvezető kocsi mögött gurul az állóhelyre.

Pontosan érkeznek a földi kiszolgálók is. 

Mehet a beszállás, az utasok megcélozzák a rámpát. 

Az An-26-os fedélzete már magyar terület.

Utazómagasságon az An-26-os. A kecskeméti időjárás messze van az ideálistól, de remélhetőleg alkalmas lesz a leszállásra.

A délnyugati napfény beragyogja a pilótafülkét, annyira, hogy némi védelem is kell ellene. 

A rádiós menetiránynak háttal lévő munkahelye talán még a navigátorénál is szűkebb.

Az erős, hullámzó zajban ki-ki a maga módján próbálja elütni a Kecskemétig hátralévő időt. Mivel az előző napi légifotózás során volt módunk megtapasztalni a C-27J fedélzetén uralkodó zajszintet, elmondható, hogy a Spartan füldugó nélkül is kevésbé hangos, mint az Ancsa füldugóval.

A két és félórás útvonalon hátszél segíti a 603-ast.

Ismét Kecskeméten, a pilótafülkében már csak a parancsnok van.

Az An-26-os személyzetéért minibusz jött, a két hónapos távollét után hazatérő utasok már a kapu felé sietnek.

A négyrészes beszámolót a szállítórepülők zónájában kezdtem, ott is fejezem be. Abban a zónában, ahol még jó ideig An-26-osok állnak majd.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A LégierőBloggernek ezúttal személyesen sikerült eljutnia a csak Törökország által elismert Észak-Ciprusi Török Köztársaság kiáltásának évfordulóját (idén a 32-iket) kísérő katonai parádékra Lefkosában (Nicosia) és Girnében (Kyrenia). Vajon most, hogy jószerivel összeomlott a szomszédos Közel-Kelet, vajon a ciprusi kérdés megoldása kerülhet-e közelebb?

Konkurszos katona a lefkosai felvonuláson.

A Solo Türk bemutatóját filmezi a közönség és egy drón.

A Perry osztályú Gökova fregatt felett a Török Csillagok egyik gépe.

Zord

A harci gépek gyártói folyamatosan harcban vannak a megrendelések elnyerésért. Éppen ezért, vagyis a lehetséges megrendelések elnyerésért az Eurofighter konzorcium is mindent megtesz. Az egyik lépés a létszámcsökkentés a gyártósorok mellett, hogy a kiadások csökkentésével próbálják meg az árakat minél alacsonyabbra szorítani. Egy másik fronton viszont éppen a fejlesztés dominál, ugyanis a Typhoon képességei még messze nincsenek kihasználva. Az egyik ilyen, eleddig elhanyagolt pont a hajók elleni harcra specializált fegyverzet integrációja.

A Dubai Air Show-n a vadászbombázó hat légiharc-rakéta mellett, hat MBDA Marte ER rakétával került kiállításra. A 260 kilogrammos fegyver mellett az elmúlt években nagyobb hatótávolságú hajók elleni robotrepülőgépek merültek fel, mint integrálásra kerülő fegyverzet. Az amerikai Boeing AGM-84 Harpoon három példányát lenne képes hordozni az Eurofighter, de a Saab RBS15-ös is szóba került, mint lehetséges alternatíva.

Washingtonban jóváhagyásra került két Lockheed C-130J Super Hercules teherszállító és két KC-130J tankergép eladása Franciaország számra. A 650 millió dolláros üzletben a gépek felszereltségébe az AAR-47A(V)2 rakétaszenzor, az ALE-47-es infracsapda/dipólszóró és az AN/ALR-56M radar besugárzásjelző egyaránt megtalálható.

Párizs a jelenleg még a tengeren gyakorlatozó CHARLES DE GAULLE (R 91) nukleáris meghajtású repülőgép-hordozót még ebben az évben újra harcba küldené az Iszlám állam fegyveresei ellen. A CHARLES DE GAULLE 20 harci gépéből álló repülőegysége jelentősen növelné az iszlám radikálisok ellen hadakozó francia repülőerők erejét, melyet jelenleg három Mirage 2000D és három Mirage 2000N, valamint hat Rafale vadászbombázó alkot. A Mirage-ok otthona Jordánia, míg a Rafale gépek az Egyesült Arab emírségekből járnak bevetésre. A francia hordozó gépei február 23. és április 18 közötti időszakban már hajtottak végre bevetéseket.

Ez az újabb időszak akár hosszabb is lehet, hiszen a repülőgép-hordozó 2016 szeptemberétől 2018 februárjáig egy átfogó felújításon fog átesni. Ez idő alatt nagyjából 1,3 milliárd eurót fognak elkölteni a hajóra, ekkora méretű munkálatokat legutóbb 2008 és 2009 között végeztek a CHARLES DE GAULLE-on. Az egységet a 2013-as évben a Toulon-i kikötőben vette kezelésbe a DCNS irányította 950 szakember. A korszerűsítést érintette a harcrendszert, a kommunikációs eszközöket, de a szálláshelyek és a konyha is átalakításra került az 1 millió munkaóra alatt. Teljesen lecserélték a hajó stabilitásáért felelős számítógépet, valamint további 35 km-nyi kábelt építettek be a jövőbeli számítógépes hálózat adattovábbításának kiszolgálására.

Ghána légiereje átvette a harmadik Airbus C295-ös szállító repülőgépét is. a típusból az első 2011 novemberében, a második 2012 áprilisában érkezett meg a fekete kontinensre.

A dél-koreai Doosan DST és a belga CMI Defence közös erőfeszítéseinek eredménye egy könnyű harckocsi lehet. Ugyanis az ázsiai országban gyártott K21-es gyalogsági harcjármű páncéltestére egy 105 milliméteres löveget befogadó XC-8-as torony kerül majd felszerelésre.

Indonézia élénken érdeklődik a japán gyártmányú ShinMaywa US-2-es repülőcsónakok iránt. A japán fegyverexporton lazító törvény megszületése óta sorra bukkannak fel a szigetország fegyveriparának termékei iránt érdeklődő országok küldöttségei Japánban. A héten egy indonéz küldöttség érkezett Tokióba, a beszerzés lehetősége felől érdeklődni.

Ausztráliában november 7-én kivonásra került a HMAS SYDNEY fregatt. A 32 évnyi szolgálatot a háta mögött tudó ADELAIDE-osztályú egység a névadó városában kötött ki utoljára a flotta lobogóját viselve.

Az amerikai haditengerészet számára 48 darab, növelt hatótávolsággal bíró Bell-Boeing V-22 Osprey variáns jó eséllyel nem tud majd annyi munkát biztosítani a gyártósornak, hogy az hosszú ideig fennmaradhasson. Ez természetesen a típust legnagyobb példányszámban szolgálatba állító amerikai tengerészgyalogságot érintené a legérzékenyebben, akik szeretnék minél tovább gyártás alatt tudni egyik kedvencüket. A jelenlegi költségvetési tervezetben 2018-ig készülnek majd a bőrnyakúak konvertiplánjai, míg a flotta HV-22-es jelzést viselő billenőrotorosait 2020 utáni évekig. A gyártott mennyiség visszaesése így nagyjából eme két időpont közé tehető. Ennek elkerülésére jól jönne néhány külföldi megrendelés az idén befutott japán mellé. Ezek a közel-kelet államai mellett akár Európából is érkezhetnek, a cégtől származó információk szerint ugyanis 3-4 európai ország érdeklődik komolyabban a típus iránt.

Biztosabbnak tűnik az UH-72A Lakota jövője, ugyanis az Egyesült Államok hadserege 65,8 millió dollárértékben újabb egy tucatnyi európai eredetű forgószárnyast szerez be 2017-től kezdődően.

Argentína utolsó pillanatban táncolt vissza az izraeli Israel Aerospace Industries Kfir Block 60-as vadászbombázók beszerzésétől. A Block 60-as változat hajtóműve az amerikai exportkorlátozás alá már nem eső General Electric J79-es maradt. A C.7-es Kfirek sárkányszerkezetét megerősítik, illetve több elemét kicserélik, így élettartamuk 8000 repült óra, vagy 40 év lesz. A pilótafülke szélvédőjét egy darabból készültre cserélik le és lehetőség lesz egy fix utántöltő csonk felszerelésére is. Az orrkúp alá az AESA antennával ellátott Elta EL/M-2052-es fedélzeti rádiólokátor kerül beszerelésre. Ez több üzemmóddal, valamint SAR és ISAR képességgel is rendelkezik, egyidejűleg 64 célpontot tud nyomon követni égen, földön, vízfelszínen.

A pilótafülkébe három, nagyméretű színes kijelzőn lesznek megjeleníthetők az adatok, de a pilóta számára integrálásra kerül a sisakkijelző is. Továbbá a Block 60-as fel lesz szerelve elektronikai önvédelmi rendszerekkel és Link 16-os adatátviteli rendszerrel is. Légi célok elleni fegyverzetét Derby és Python 5 légiharc-rakéták alkotják majd, a földi célok elleni precíziós fegyverzet irányítását a Litening célzókonténer segítheti. A hírek 14 vadászbombázó beszerzéséről szóltak, de a 220-360 millió dollár közé saccolt üzlet eddig nem valósult meg. Az ország védelmi minisztere, Agustín Rossi ugyanis elnapolta a beszerzést, mivel hamarosan választásokra került sor a dél-amerikai országban.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Changhe Z-10.

McDonnell Douglas F-4F Phantom II.

Dassault Mirage F1C.

Canadair CT-114 Tutor.

Grumman E-2T Hawkeye 2000.

Aerospatiale AS-532UL Cougar.

Gloster Meteor NF.13.

McDonnell Douglas F-15C Eagle.

MiG-29.

Airbus A400M Atlas.

Boeing EA-18G Growler.

English Electric Canberra PR.7.

Lockheed Martin F-22A Raptor.

Dassault Rafale C.

Boeing CH-147F Chinook.

McDonnell F-4E Phantom II.

Szuhoj Szu-22M4.

Grumman A-6E Intruder.

Gloster Javelin T.3.

General Dynamics F-16C Fighting Falcon.

Boeing RC-135W Rivet Joint.

PZL-Swidnik W-3PL Gluszec.

Bármennyit is fotózunk a szállítógépek vagy helikopterek fedélzetén, az ablakon át, a nyitott rámpás fotózás másfajta élményt nyújt. Ott hasalsz vagy térdelsz a rámpán, ami egyszer csak lenyílik veled együtt. Nem sokat mozdul lefelé, de éppen elég ahhoz, hogy úgy érezd, kiesel a semmibe. Az addigi surrogó zaj még hangosabb lesz és a visszaörvénylő hideg levegőt is érzed. Persze tudod, hogy egy teljes testheveder biztosít, aminek kötele a tehertér rögzítési pontjaihoz van kapcsolva, de mégis furcsa érzés. Aztán felbukkan egy vadászgép, majd még egy és még kettő. Egyre közelebb jönnek, nincs közted és köztük más csak a levegő és ahogy egymás után készülnek a képek, azon gondolkodsz, hogy a rendelkezésre álló kevéske időből mennyit szakíts magadnak, hogy fotózás helyett pusztán élvezd a látványt.  

A nyitott rámpás légifotózáshoz kijelölt C-27J Spartan. A 2006 és 2009 között rendszeresített kéthajtóműves típussal az An-26-osokat váltotta a litván légierő. 

A gép külső ellenőrzését az egyik loadmaster hajtja végre. A pilóták csak az indulás előtt jöttek ki a géphez.

A loadmaster a hatágú kompozit légcsavarokat ellenőrzi. A földi energiaellátást biztosító Hamilton Standard segédhajtómű (APU) a futóműgondolába, a fekete csík előtti részbe van beépítve. Praktikus megoldás az is, hogy a beszálláshoz nem kell létra, az ajtó lépcsőként is funkcionál. 

A gép orrkúpját jobbra lehet kihajtani, hogy karbantartáskor a műszakiak a radarhoz férjenek. Két oldalon a rakétaindításra figyelmeztető berendezés, mögötte pedig a besugárzásjelző mellső szenzorai dudorodnak ki a törzsből.

A pilótafülke a tehertér padlószintjétől magasabban van. A gép vezetéséhez csak két fő kell, de középen van egy lehajtható ülés egy harmadik embernek. A két pilóta éppen a hajtóműveket indítja.

Kétoldalt egy-egy műszaki figyeli, ahogy a Rolls-Royce hajtóművek forgatni kezdik a légcsavarokat. A tehertérben alig nő a zajszint.

A fotós társaságra két loadmaster ügyel a nyitott rámpánál. A testheveder használata kötelező. Akinek nem volt sajátja, a fedélzeten kapott egyet. 

A kétrészes hátsó ajtó felső része nyitva, a horizont csíkján látszik, hogy a Spartan jobb fordulóban van. A rámpa is elindul lefelé, mert rövidesen megérkeznek a vadászok. A fotózásra a Siauliai bázis felett és két felhőréteg között kerül sor.

Elsőként a Gripenek érkeznek meg, de rövidesen felbukkan a német Eurofighter géppár is.

A Luftwaffe vadászai az észtországi Amariból érkeztek Siauliai fölé.

A magyar-német vegyes kötelék a Spartanhoz igazodik. A sebesség 180 csomó (325 km/óra) körül van.

Néhány perc után az eurokacsák átrendezik a köteléket. A Gripenek egy kis időre félrehúzódnak, hogy a Eurofightereké lehessen a főszerep.

A németek harmadszor repülnek Eurofighterrel a BAP-on, az első alkalommal még F-4F Phantommal megosztva adtak készültséget.

Búcsúznak az első világháborús német ász, Oswald Boelcke nevét viselő 31. ezred gépei. A két Eurofighter egyforma függesztménnyel, két  póttartállyal, két AMRAAM és két IRIS-T légiharc rakétával repült.

A magyar gépek Sidewindereket hordoznak az AMRAAM mellett és a németekhez hasonlóan két póttartállyal repülnek a BAP-on.

A Gripenek alatt egy pillanatra felvillan a föld. A kötelék láthatóan nem repül magasan.

A loadmasterek felügyelete mellett dolgozik a nemzetközi fotóscsapat. Litvániába havi-kéthavi rendszerességgel érkeznek fotósok, hogy megörökítsék a BAP aktuális típusait.

Az utolsó mozzanatok egyike; a Gripenek közelebb lopakodnak. A szívócsatorna alatt látszik a másik kecskeméti gép orra.

A két pilóta előtt egy-egy repülési és navigációs kijelző van, középen pedig egy ötödik, amely a hajtóművek paramétereit jeleníti meg. 

A parancsnok előtt nyúlik előre a fix töltőcső. A Spartan a kosaras töltőrendszerből vételezhet üzemanyagot. A Head Up Display kijelzőjére ezúttal nincs szükség, felhajtott helyzetben marad. 

Ismét a földön. A litván légierő másfél óra C-27-es időt áldozott a légifotózásra.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Következik: Baltic Air Policing - Hazafelé

Félig működő intézményekkel nem lehet sem a válságokat kezelni, sem pedig irányítani az uniót; Európa annak dacára is felkészületlen, hogy 2005 óta találkozott már gazdasági, biztonsági és migrációs kihívásokkal is – mondta Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar dékánja november 5-én csütörtökön, Budapesten, a Stefánia palota - Honvéd Kulturális Központban tartott konferencián.

A Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely - a Pécsi Tudományegyetem Afrika Kutatóközpont, valamint a hongkongi Alfred Nobel Open Business School támogatásával - november 12-én 9 órától tudományos konferenciát rendez Budapesten, a Stefánia Palota - Honvéd Kulturális Központban. A konferencia fókuszában Afrika áll.

Élettérháborúk, globális migrációs kihívások, terrorizmus – ezek voltak a főbb témái annak az előadásnak, amelyet dr. Isaszegi János nyugállományú. vezérőrnagy tartott új könyve megjelenése és dedikálása alkalmából október 29-én, csütörtökön, Budapesten, a Stefánia Palotában.

A NATO Terrorizmus Elleni Védelem Kiválósági Központ (Center of Excellence Defence Against Terrorism) „Terrorism Experts Conference” címmel rendezett konferenciát a törökországi Ankarában október 13-14-én.

Még nem lehet a harmadik intifádának nevezni az izraeli eseményeket, mert a palesztin támadásokból hiányzik a szervezettség és a felszereltség, márpedig késekkel, botokkal és kövekkel nem lehet felkelést nyerni - vélte a lapunknak nyilatkozó Közel-Kelet-szakértő.

Afrika: kihívások és lehetőségek címmel meghívásos tudományos konferenciát tart a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely november 12-én, Budapesten, a Stefánia Palota - Honvéd Kulturális Központban.