Kedves Olvasóim!
Kérem, nézzék el nekem, hogy kissé "eltűntem", de az elmúlt időszak mind a doktori program, mind pedig az előadások és publikációk tekintetében komoly terheket rótt rám. A következő időszakban majd pótolom mindazokat a szerepléseket és írásokat, amelyek kimaradtak a blogból.
Nemrég jelent meg legújabb írásom a The Fletcher Forum of World Affairs hasábjain, amelyben azt elemzem, hogy Donald Trump elnök külpolitikai nézetei jelentős hasonlóságot mutatnak a nemzetközi kapcsolatok tudományának ún. neorealista iskolája javaslataival. Ezen a linken érhető el:
http://www.fletcherforum.org/home/2017/3/4/neorealist-trump-a-new-grand-strategy
Üdvözlöm Önöket ismét az Atlantista blogon, köszönöm, hogy kitartanak mellettem. Jó olvasást kívánok!
Tisztelettel:
dr. Fehér Zoltán
"Az Egyesült Államok társadalma a választás óta eltelt három hét alatt teljesen felbolydult, megzavart méhkaptárként viselkedik."
"Trump szavazói... nem rasszisták, szexisták és idegengyűlölők. Többségük egyszerűen úgy érzi: az ország vezetői, a médiaelit, az „establishment” a globalizáció időszakában mind gazdaságilag, mind kulturálisan cserbenhagyta őket."
A többi a mai Figyelőben...
https://www.facebook.com/events/205240999913518/
Trump vs. Clinton: Elnökválasztási est a Pázmányon november 8-án 18 órától
Helszín: Pázmány Jogi Kar, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 28. E3
Szerinted mi lesz a vége? És mi lesz utána? Miért fontos nekünk itt, Európában az amerikai elnökválasztás végeredménye?
Az eseményen részt vesz, és az az aktuális helyzetbe betekintést enged:
Ádány Tamás tanszékvezető e. docens, PPKE JÁK Nemzetközi Közjogi Tanszék
Fehér Zoltán diplomata, külpolitikai elemző (Boston)
Pintér Károly e. docens, PPKE BTK Angol-Amerikai Intézet
A mai Figyelő címlapsztorijának részeként "Amerika voksol - A gazdaság dönt" címmel írtam elemzést az amerikai elnökválasztás hajrájáról és a gazdaság szerepéről az amerikaiak döntésében. A múlt hét közepén készült cikk végén ezt írtam: "Ha a következő napokban nem történik semmi drámai, Hillary Clinton nagy többséggel nyerheti meg a 2016-os amerikai elnökválasztást és válhat az Egyesült Államok első női elnökévé." Hát, múlt hétvégén történt drámai: az FBI-bejelentés a Clinton-e-mailekkel kapcsolatos nyomozás újranyitásáról. Ez azóta csökkentette Clinton előnyét, ezért visszatérek a Köz-Gazdaság folyóiratban szeptember végén tett prognózisomhoz: szoros eredményt várok. Mindazonáltal továbbra is Clinton győzelmét tartom valószínűnek.
A mai napon jelent meg a Budapesti Corvinus Egyetem folyóiratának, a Köz-Gazdaságnak szeptember 28-án adott interjúm az amerikai elnökválasztásról, amelyet az alábbi linken olvashatnak el:
Ma este, Biden alelnök látogatásának előestéjén megjelent az Indexen nagyelemzésem az amerikai-török kapcsolatok aktuális helyzetéről:
Nagy megtiszteltetés, hogy megjelenésekor a cikkem az Index címlapjának vezető híre:
Tartozom olvasóimnak az amerikai Demokrata Párt konvenciójának elemzésével, amelyre balatoni nyaralásom miatt kis csúszással kerítek sort.
A legfontosabb megállapítások, amelyeket a konvencióval kapcsolatban tennék, a következők:
By Dániel Bartha, Botond Feledy and Zoltán Fehér | Download
The Annual Bálványos Summer University and Students’ Camp in Baile Tusnad, Romania, have gained fame in the broader region in the recent years. The week-long political festival held annually since 1990 is one of the most important national political workshops of the Hungarian conservative parties Throughout the years Bálványos has become the biggest public forum of Hungary’s dialogue with its ethnic Hungarian minority.
Every festival has its headliner, and in case of Bálványos it is Prime Minister Viktor Orbán. The Hungarian Prime Minister understood well the nature of summer gatherings and has capitalized on the opportunity to introduce truly controversial issues not only into the Hungarian political discussions but at an international level as well.
For the broader international public Bálványos hit the news in 2014, when Orbán spoke about the success of illiberal states and portrayed them as a positive example for Hungary.
Currently the most important issue on the Hungarian political agenda is the referendum on EU refugee resettlement quotas on the 2nd of October. The government invests a lot in setting the tone of the public discourse, by massively campaigning through the state-controlled public and government friendly private media channels.
In this context, it was absolutely not surprising that Orbán’s latest speech at Tusnád portrayed the European Union as the complete failure of the bureaucrats in Brussels and Berlin. According to Orbán: “We have to make it clear that our problem is not in Mecca, but in Brussels. The bureaucrats in Brussels are an obstacle for us, not Islam.” He stated again that there is a clear link between terrorism and the recent migration crisis. Moreover, he managed to surprise the audience by pledging support to Donald Trump. The anti-terrorism proposals of U.S. Republican presidential candidate makes him the better option for Europe and Hungary, he said.
What is truly behind Orbán’s support to Trump? We have asked Hungarian experts about the possible motivations.
Botond Feledy, Senior Fellow of CEID highlighted that the current endorsement of Trump fit well into the longer line of Orbán’s critical attitude towards the West. Just as much as with illiberal democracies, Orbán is keen on collecting allies in criticizing the liberal Western establishment. He has expressed several times his mistrust against Brussels. The fall of 2014 brought serious diplomatic tensions between the USA and Hungary. Orbán has also argued against the sanctions on Russia, recently renewed by the European Council. Though he has never been in the position to use a veto, the Hungarian government is one of the closest to Moscow in the region, despite the very narrow Hungarian leverage in bilateral Hungarian-Russian relations. Trump’s (so far oral) support for the authoritarian Russia and its leader, his permanent anti-Washington outbreaks and strong anti-immigration stance are all shared by the Hungarian Prime Minister.
The curious new twist in his recent Tusnád speech raises questions about his view on NATO. As Donald Trump just made his infamous remarks about not willing to go to war against Russia according to article V of the treaty, if the Baltic states’ sovereignty was violated, Orbán’s endorsement has arrived in a very sensitive moment among NATO members. Even more curiously, Hungary has been a good NATO ally so far, taking part in air patrolling in Baltic skies, being present in Afghanistan and even contributing a training mission to Iraq in the Coalition of the Willing. Should the Hungarian government embark on prolonged NATO criticism, together with Trump, it would put Budapest into a new and extremely dangerous position.
Daniel Bartha, Director of CEID added that although it was hard to predict any consistent US foreign policy based on the Trump campaign, the majority of Fidesz supporters showed little sympathy towards either of the US Presidential candidates. He believes that we could evaluate Orbán’s decision through two different points of view.
First, an important domestic policy element is to use Trump’s position on Islam fundamentalism, migration and international terrorism as a justification and support for the referendum on the resettlement quotas. The referendum intends to strengthen the support of Fidesz, even though there is a high risk that participation will remain under the threshold, and the vote will be invalid. So far the anti-migrant policy brought a major success that not only stopped the further decrease of support of the governing parties, but even changed the trends.
Second, the bilateral relations between the Obama-administration and the Orbán government have seriously worsened in the last two years. The increasing antagonism to liberal values linked the policies of democrats with George Soros and democracy promotion. Positions of Presidential candidate Hillary Clinton vis-a-vis Hungary were often voiced through Victoria Nuland, one of the most critical representatives, pinpointing to the „undemocratic” developments in Hungary. Clinton herself already criticized the first Orbán government’s policies on religious groups and media freedom during her 2011 visit in Budapest. There is little hope, that the Orbán government could secure support from any potential member of the future Clinton administration. By supporting Trump, Orbán can make a pre-emptive strike to counter future critical voices. In case of a Trump Presidency. Orbán hopes for an improved partnership for the early support, while in case of a Clinton Presidency he can respond to the possible critical voices, as they would be solely a political revenge.
Zoltán Fehér, a Boston-based foreign policy analyst underlined: it is an unusual step diplomatically, however, there is no surprise in Prime Minister Orbán’s endorsement of Donald Trump. The two politicians share a similar brand of populism-nativism, a strong anti-immigration stance and an alignment with Russian President Vladimir Putin. In the past year, both have placed immigration the highest on their political agendas, rallying their respective countries’ voters against “the current failed immigration policy”(of the US/EU, respectively) and the threat posed by illegal immigration (Orbán refers to the Syrian refugees as “illegal immigrants”).
In the context of the U.S. presidential elections, Prime Minister Orbán is playing a low-stake game right now. His relationship with the Obama administration and the Clinton camp has been strained in recent years and he has received significant criticism from those circles. He risks nothing vis-à-vis Clinton by endorsing Trump. On the other hand, he has much to gain if Trump is to get elected. He clearly hopes to achieve an improved relationship with the U.S. by endorsing the Republican nominee so early in the process.
Finally, it is important not to underestimate the domestic effects of such an endorsement. Orbán is known to play mostly to his domestic audience. Endorsing Trump would enable the Hungarian leadership to say that they are not alone in harshly opposing immigration – even the frontrunner in the American presidential race runs on a similar agenda. This, they are likely to hope, will strengthen their argumentation and possibly their support for the October 2 anti-immigration referendum in Hungary.
Disclaimer: The views and opinions expressed in this article are those of the authors and do not necessarily reflect those of the publisher. © CEID, 2016
2016. július 22-én a Hír TV "Magyarország élőben" című műsorában beszélgettem Szöllősi Györgyivel a török puccskísérletről és az azt követő tisztogatásokról, valamint az amerikai Republikánus Párt konvenciójáról és Trump elnökjelöltté választásáról.
Néhány pontban szeretném összefoglalni, amit érdemes tudni az amerikai Republikánus Párt konvenciójáról és Trump elnökjelöltté választásáról, amelyek uralták az amerikai közéletet az elmúlt hét folyamán.
2016. július 21-én az ATV "Start" című reggeli műsorában beszélgettem Mészáros Antóniával a puccskísérletről és annak a török-amerikai kapcsolatokra gyakorolt hatásairól.
http://www.atv.hu/videok/video-20160721-oriasi-tisztogatasok-torokorszagban
Az egész világot meglepte, sőt sokkolta a pénteken Törökországban végrehajtott puccskísérlet. Ezzel nincs másképpen a Törökországot belülről, jól ismerő elemző sem, sőt az elmúlt napokban török forrásaimmal folytatott beszélgetéseim alapján kijelenthetem: váratlanul érte mindez a török társadalmat is.
Néhány pontban szeretném összefoglalni mindazt, amit fontosnak tartok megjegyezni a pénteki történésekről és következményeiről. Igyekszem rávilágítani az ügy olyan aspektusaira, amelyekkel eddig a média kevesebbet foglalkozott.
A török államcsíny-kísérlet megrázta mind a nemzetközi, mind természetesen a török közvéleményt. Következményeinek még csak az első hullámával szembesültünk, kihatása mindenképpen érzékelhető lesz az elkövetkező hónapokban, években, nem kizárt, hogy évtizedekben. Az amerikai-török kapcsolatokra való hatásaira hamarosan visszatérünk az Atlantista blogon. Az eseményeket a továbbiakban is figyelemmel követjük.
Kedves Olvasó!
Üdvözlöm az Atlantista blogon, amelynek alcíme: Külpolitika magyar szemmel Amerikából.
Engedje meg, hogy röviden bemutatkozzam. A nevem dr. Fehér Zoltán és idestova 20 éve foglalkozom külpolitikával.
Egyetemi éveim alatt az ELTE Bölcsészkarán Magyarics Tamás és Frank Tibor professzoroktól az amerikai történelem és külpolitika, Bayer Józseftől a politikatudomány és a nemzetközi kapcsolatok elmélete, a Pázmány jogi karán pedig Szabó Marceltől a nemzetközi jog legfontosabb ismereteit sajátítottam el. 2001-2002-ben a New York állambeli Bard College-ban a legendás James Chace professzor (nemzetközi kapcsolatok) tanítványa lehettem.
2002-től 12 éven át diplomataként dolgoztam. Magyarországot először Washingtonban képviseltem, ahol külpolitikai elemzőként és sajtóattaséként is szolgáltam. Törökországban nagykövet-helyettes, majd ideiglenes ügyvivő voltam 2014-ig.
Az elmúlt évben a Harvard Kennedy Schoolban posztgraduális tanulmányokat folytattam. Lehetőségem volt az amerikai külpolitikai szakma olyan sztárjaitól tanulni, mint a „soft power” koncepció megalkotója, Joseph Nye, a korábbi külügyminiszter-helyettes Nicholas Burns, a brit történész és Kissinger-életrajzíró Niall Ferguson, vagy a Washington Postban is publikáló elemző, Daniel Drezner. Két hónapja vehettem át „Master in Public Administration” diplomámat.
Jelenleg Bostonban élek, a Harvard Kennedy Schoolban Joseph Nye professzor mellett dolgozom és szeptembertől doktori tanulmányokat folytatok a Fletcher School of Law and Diplomacy-ban nemzetközi kapcsolatokból.
Vendégelőadóként tanítottam az ELTÉ-n, a Pázmányon és a Zsigmond Király Főiskolán, de tartottam előadásokat a budapesti Andrássy Egyetemen és a CEU-n, az ankarai Bilkent Egyetemen, a prágai Károly Egyetemen, Berlinben a Német Külkapcsolati Tanácsnál (DGAP), az Iowa-i Egyetemen, a Bard College-ban és a Harvardon is. Írásaim megjelentek a Politikatudományi Szemlében, a Kül-Világban, a Társadalom & Politikában és a Bard Journal of Social Studiesban, a Washington Times pedig diplomáciai munkámat méltatta.
Blogomban az olvasó tájékozódhat az amerikai bel- és külpolitika, valamint a világpolitika legfrissebb fejleményeiről, trendjeiről. Az első időszakban az amerikai elnökválasztásra, valamint a Törökországban zajló történésekre fókuszálok majd.
Bízom benne, hogy az Atlantista blog a nemzetközi politikáról szóló hazai diskurzus meghatározó fórumává válhat, ehhez azonban szükségem van olvasóim visszajelzéseire. Tekintettel arra, hogy a témával foglalkozó magyar kutatók közül sokan régi barátaim-kollégáim, időről-időre az ő gondolataikat is szívesen megosztom majd, vitáknak is helyet szeretnék adni.
Jó olvasást kívánva és megtisztelő figyelmét megköszönve,
üdvözli Önt:
Fehér Zoltán („Atlantista”)