Afrika

A kesernyés különlegesség a marokkói konyha alapja. Ez az egyedi módon elkészített citrusféle megmagyarázhatatlan, mégis izgalmas pluszt ad a legtöbb fogásnak a maga kesernyés és sós bájával.

Segíts, hogy segíthessünk!

Társaságunk egyik legkorábbi humanitárius programja a bamakói fogyatékos gyermekeket segítő program. 2012.-ben indult, az akkori kisgyerekek már fiatal felnőttek lettek, támogatásuk továbbra is szükséges, egyrészt mélyszegénységben élnek, másrészt a legtöbb esetben szellemi és testi fogyatékkal is bírnak.

A bamakói társszervezet vezetője Koné úr segítségünket kérte,

FRISSÍTÉS: Fatoumata Bagayoko és Yana Kane  "örökbe fogadó szülőre" talált, köszönjük Csapucha Kitti és Vida-Fülöp Enikő támogatását.

Az utóbbi években egyre többször lehetett olvasni arról, hogy a banán komoly veszélyben van, és ha  nem teszünk ellene valamit, akkor az általunk ismert és fogyasztott banánfajta örökre kipusztulhat. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete partnereivel próbálja megakadályozni a katasztrófát, de lehet, hogy már késő. Több 100 millió ember megélhetése kerülhet veszélybe a következő években.

Az utóbbi években egyre többször lehetett olvasni arról, hogy a banán komoly veszélyben van, és ha  nem teszünk ellene valamit, akkor az általunk ismert és fogyasztott banánfajta örökre kipusztulhat. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete partnereivel próbálja megakadályozni a katasztrófát, de lehet, hogy már késő. Több 100 millió ember megélhetése kerülhet veszélybe a következő években.

www.globoport.hu

Megérkeztek Malawiba, berendezkedtek a Magyar Kulturális és Kereskedelmi Központ (HTCC) házában és munkához is láttak a Magyar Afrika Társaság 17. orvosmissziójának tagjai. Küldetésükről, élményeikről a HTCC ottani munkatársa, Szeremley Csaba tudósítja naplószerű beszámolóiban a Globoport olvasóit.

Tovább a cikkre

Ahhoz, hogy visszaszorítható legyen az Európába érkező migrációs nyomás, és csökkenteni lehessen az embercsempészek számát, összetartó európai uniós tagállamokra, és hatékony külpolitikára lenne szükség ? írta elemzésében a Migrációkutató Intézet.

Ahhoz, hogy visszaszorítható legyen az Európába érkező migrációs nyomás, és csökkenteni lehessen az embercsempészek számát, összetartó európai uniós tagállamokra, és hatékony külpolitikára lenne szükség ? írta elemzésében a Migrációkutató Intézet.

Guinea stabilitásának és hosszútávú politikai berendezkedésének szempontjából megint kritikus időszakot él meg a nyugat-afrikai ország, hiszen a tavaly október 12-én aláírt politikai megegyezés a mai napig nem került megvalósításra és az elmúlt hónapok során a Cellou Dalein Diallo vezette ellenzéki tömörülés egyre erősebben kezdte követelni a lefektetett pontok megvalósulását. Erősebben, hiszen míg korábban csak szóban ment a követelések megfogalmazása, addig mostanra már tüntetések sorozatát láthattuk az utcákon és az ellenzék vezetői a kormánnyal folytatandó megbeszéléseiket is bojkottálták. Hogy csak néhány példát említsünk az eddig meg nem valósult követelések közül (amelyeknek pontos szövege az interneten is olvasható): az ellenzékiek továbbra is várják, hogy nyomozás és vizsgálat kezdődjön a korábbi tüntetések során megsérült vagy elhunyt megmozdulók ügyében, de a korábbi politikai konfliktusok során anyagi károkat szenvedett állampolgárok kártalanítása sem kezdődött meg (nem kell túl messzire visszamenni az időben, hogy emlékezzünk a jelenetekre, amikor kormánykatonák házkutatás címszóval törtek rá emberekre a fővárosban, Conakryban).

A kormány szerint viszont azért van előrelépés, hiszen bár a választási bizottság átalakítása nem történt még meg, kitűzésre kerültek a 2005 óta függőben lévő helyi és parlamenti választások, méghozzá 2018. február 4-ére – ami a követelésben szereplő dátumhoz képest egy éves csúszás. Szintén már kész kellene lennie az ellenőrzött választási névjegyzéknek, de a választási bizottság szerint még mindig csak a külföldi cég tendereztetése zajlik, amely majd elvégezné a felülvizsgálatot – szerintük itt már az is eredmény volt, hogy össze tudták rakni a tender kiírását. Emlékezhetünk, még 2015. december 11-én tartottak elnökválasztást Guineában, amelyet akkor vitatott körülmények között a korábbi elnök, Alpha Condé nyert meg, de helyi és külföldi jogvédők, valamint ellenzéki erők szerint is súlyos visszaélések történtek a voksolás során, így az eredmény bejelentését követő hónapok tüntetései során több tucat ember veszítette életét és jöttek hírek vádak nélkül letartóztatásokról és kínzásokról is.

A feszült helyzetet oldotta fel aztán 2016. októberében a fentebb említett egyezség a kormány, az ellenzék, a civil szektor és a nemzetközi partnerek között, de úgy tűnik, hogy az ígéretek egy része még mindig nem valósult meg, így megint kezdődhet az aggódás ezért a sokat megélt aprócska országért. Cellou Dalein Diallo, a 2015-ös választás vesztese és az ellenzék jelenlegi vezére egyébként a napokban úgy reagált például a bejelentett jövő februári helyi és parlamenti választásokra, hogy ez a megegyezés megszegése és bár részt terveznek venni a választásokon, egyértelműen visszautasítják a késlekedést és ismételten tüntetéssorozatra buzdította híveit.

Ha azt nézzük, hogy milyen reakciók jöttek az elmúlt napokban a helyi és parlamenti választások bejelentéséhez kapcsolódóan, akkor azt láthatjuk, hogy a választási bizottság a februári dátum bejelentésével és a választási névjegyzék közelgő felülvizsgálatával igyekszik elterelni a figyelmet arról, hogy a tavalyi politikai egyezség jelentős része még nem került végrehajtásra, az ellenzék viszont folyamatosan híveit szólítja fel a tüntetésekre és az utcára vonulásra, ezzel igyekezvén fenntartani a kormányon és a választási bizottságon a nyomást, hogy legalább jövő februárban legyenek helyi és parlamenti választások – sokan ugyanis már most attól tartanak (jogosan) hogy egyszerűen nincsenek meg a feltételek és az erőforrások a lebonyolításra akkor sem. Persze a kormány részéről azért nem értetnének egyet a “politikai egyezség jelentős része még nem került végrehajtásra” kitétellel, hiszen az önkormányzati és területfejlesztési miniszter a televízióban sorolta fel pár nappal ezelőtt, hogy mely pontok került már megvalósításra, itt többek között kiemelve hogy már folyamatban van a kártérítésre jogosultak listájának összeállítása és a politikai okokból bebörtönzött emberek jelentős részét is szabadon engedték már, ráadásul jóváhagyásra került az új választási törvény a parlament előtt.

Szóval ahogy látható, a felek között egyáltalán nincs egyetértés abban, hogy mi történt és mi nem, de az biztos, hogy a mindennapi emberek szintjén nagy az elégedetlenség, elég ha az év első felében brutális erőszakba torkolló tüntetésekre vagy sztrájkokra gondolunk, amelyeket januárban indított el a szinte éhbérért folgalkoztatott tanárok munkabeszüntetése és amelyhez rövidesen az egész ország és az összes szakszervezet csatlakozott. Ráadásul az elmúlt tíz évben még nem volt olyasmire példa mint az idei év elején és ez intő jel lehet a jövőre nézve: egyrészt valószínűleg az elmúlt évtizedben ez volt az első, egész országot átfogó tüntetéshullám, amely nem kapcsolódott etnikumokhoz vagy területekhez, másrészt ez volt az első ilyen szintű megmozdulás, amelyet nemhogy a kormány, de még az adott területekért felelős miniszterek is túléltek a pozíciójukban maradva – hiába haltak meg az erőszakos összecsapásokban közel százan.

twitter.com/napiafrika

Az afrikai népeket szokás egyöntetűen ?feketének" hívni, holott Afrikán belül jóval nagyobb a bőrszín változatossága, mint a világ többi részén együttvéve. Amerikai tudósok kutatása nemcsak a bőrszínt meghatározó gének sokféleségére mutat rá, de minden rasszizmus nélkül bizonyítja, hogy az ember bőrszíne eredetileg világos lehetett.

Az afrikai népeket szokás egyöntetűen ?feketének" hívni, holott Afrikán belül jóval nagyobb a bőrszín változatossága, mint a világ többi részén együttvéve. Amerikai tudósok kutatása nemcsak a bőrszínt meghatározó gének sokféleségére mutat rá, de minden rasszizmus nélkül bizonyítja, hogy az ember bőrszíne eredetileg világos lehetett.

A szupererős El Nino újabb hatására derített fényt az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) egy új műholdja: az éghajlati jelenség számlájára írható a levegő szén-dioxid-tartalmának rekordméretű növekedése 2015-16-ban.

A szupererős El Nino újabb hatására derített fényt az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) egy új műholdja: az éghajlati jelenség számlájára írható a levegő szén-dioxid-tartalmának rekordméretű növekedése 2015-16-ban.

Októberben is sok néző volt kíváncsi a bamakói sérült gyermekek javára megrendezett jótékonysági estre, a Lalibela Etiópiai Étteremben.
Balogh Cecília szervezésében 23. alkalommal jöttek össze a segítő szándékú táncosok-énekesek-muzsikusok.
Az esten beszédet mondott Szabó Györgyi és Dr.Jakkel Anna a Magyar Afrika Társaság nevében.
Az októberi műsor vendége volt Székesfehérvárról Setét Katalin mandolin-művész, de ismét fellépett Nagy Andrea ( cselló,ének ), Schönléber Apollónia és Varga Gábor Vilmos énekművészek, a táncosok műsorát pedig az indonéz táncos gyermekek színesítették: Irda Risdiarti és az Arum Melati Indonesian Dance Group csapata.

www.frissmedia.hu

Az AHU afrikai orvosi misszióiról már a Friss Média is beszámolt. A társaság jó ideje készült már arra, hogy elindítsa hazai mentőszolgálatát. Önkéntesekből nem volt hiány, adományokból lassan a mentőautó és a felszerelése is összejött. Az első magyarországi küldetésére az elmúlt hét végén indult az AHU mentőszolgálata.

Tovább a cikkre

Jópár évvel ezelőtt itt a Mindennapi Afrika blogon volt már több írás arról, hogy a Közép-afrikai Köztársaság északi része nagyjából a senki földjének számít és bár azóta sok víz lefolyt már a Sangha-folyón, a helyzet egyáltalán nem változott, a sokat szenvedett ország északnyugati felén továbbra sem létezik semmiféle államhatalom, hadurak jönnek és mennek, a lakosság pedig szenved. Legutóbb a 2015 végén feltűnt 3R lázadó alakulata mutatott rá a bevezető mondat igazságára: a csoport szeptember 23-án lerohanta a ország északnyugati csücskében található Bocaranga városát és ezzel menekülésre késztette a 30 ezer lakos nagyjából mindegyikét, akik sok esetben étlen-szomjan menekültek 200 kilométeren keresztül, hogy biztonságra leljenek.

A napokon át tartó rettegésnek végül az vetett véget, hogy néhány napja, október elején az államban működő ENSZ stabilizácós misszió, a MINUSCA küldöttsége látogatott el a területre, hogy tárgyaljon a fegyveresekkel és kieszközölje távozásukat. És bár a 3R hírhedt vezetője, Sidiki Abass még a küldöttség megérkezése előtt távozott, a milícisták maradtak és nem igazán akarnak távozni, hiába vannak a városban a MINUSCA fegyveresei is. Jelenleg elég feszültnek nevezhető a helyzet, a lakosok egy része visszatért, az utcákon még mindig láthatóak a 3R harcosai, akik mellett a MINUSCA-járőrei igyekeznek biztosítani a nyugalmat és mindenki arra vár, hogy a MINUSCA által adott ultimátum lejártával távoznak-e végül a kormányellenes fegyveresek.

És bár valószínűsíthetően a 3R is csak egy marad a sok tucat kormányellenes lázadó mozgalomból a Közép-afrikai Köztársaságban, története tökéletesen mutatja, hogy milyen helyzetet szül az államhatalom hiánya. A magát tábornoknak nevező és tartó Sidiki Abass és csoportja először 2015. novemberében hallatott magáról, amikor Koui környékén tartottak toborzórendezvényeket és kampányoltak a kormány valamint az anti-balaka milíciák ellen. A nevüket képező 3R az elméleti céljaikat jelképezi, magyarra lefordítva nagyjából Visszatérés, Visszavétel és Rehabilitáció és legfontosabb feladatuk a kameruni határ környékén élő fulbék megvédése volt a főleg keresztényeket tömörítő anti-balaka csapatok támadásaitól – ennek megfelelve 2016 közepén-végén már azt olvashattuk Abass csoportosulásáról, hogy brutális támadásokat hajtanak végre falvak ellen Koui járásban az anti-balaka támadásokat megtorlandó.

A 3R hasonlóan a többi ilyen csoporthoz, tömegével követett el gyilkosságokat, nemi erőszakokat és gyújtogatásokat, amelyek ellen egyébként sajnálatos módon a MINUSCA régióban tartozkodó alakulatai nem tettek semmit. És ez igazán azért fájó, mert az állami hadsereg képtelen bármiféle stabilitást szavatolni ezekben a Banguitól távoli régiókban, így az embereknek nagyjából a MINUSCA maradna az egyetlen reményük – tökéletesen mutatja az itteni elkeseredést, hogy Bocaranga lakossága eredetileg nem volt annyi, mint amennyien most elmenekültek, csak éppen a korábbi támadások után például több ezren érkeztek ebbe a városba Kouiból a biztonság hiú reményét üldözve. De mint látható, hiába, itt sem védte meg őket senki. Ugyebár arra emlékezhetünk, hogy a mostani történet első láncszeme az volt, amikor a Séléka-koalíció elüldözte Francois Bozizé elnököt hivatalából, amelyre válaszul az anti-balaka csoportok támadást indítottak a muszlim lakosság ellen.

A hosszú, három éven át tartó erőszakhullám végét mindenki a választások lebonyolításától és az új kormánytól remélte, de sajnos ez nem vált valóra, a súlyos társadalmi és gazdasági problémák, valamint a kormány teljes impotenciája oda vezetett, hogy a fővárost, Banguit leszámítva az ország jelentős része törvényen kívüli területnek számít. És ezt a mondatot az elmúlt évek során sajnos már jópárszor le lehetett írni. A 3R esetében a kevés interjú egyikében Abass el is mondta, hogy majd akkor fogja csoportja felfüggeszteni a harcot, ha a kormány garantálni tudja a fulbe pásztorok és lakosok biztonságát – amíg ez nem történik meg, addig ők biztosan nem teszik le a fegyvert.

twitter.com/napiafrika

A következő év eleje döntő, vélhetően majd az utókor részéről is számon tartott változást hoz egy afrikai ország életébe. Accra városában a legfontosabb állami épületek napenergia-ellátást kapnak, elsőként a Parlament épülete és a Flagstaff House. Ez utóbbi az elnöki rezidencia, illetve a kormány épülete is egyben. A magát az egykori dicsőséges Ashanti Birodalom utódállamának tekintő Ghána a 14. afrikai ország, amely a napenergia hasznosításáról szóló nemzetközi keretszerződést, az International Solar Alliance-t (ISA) ratifikálta.

A következő év eleje döntő, vélhetően majd az utókor részéről is számon tartott változást hoz egy afrikai ország életébe. Accra városában a legfontosabb állami épületek napenergia-ellátást kapnak, elsőként a Parlament épülete és a Flagstaff House. Ez utóbbi az elnöki rezidencia, illetve a kormány épülete is egyben. A magát az egykori dicsőséges Ashanti Birodalom utódállamának tekintő Ghána a 14. afrikai ország, amely a napenergia hasznosításáról szóló nemzetközi keretszerződést, az International Solar Alliance-t (ISA) ratifikálta.

Ablaktalan, ajtó nélküli házak, zsúfoltság, mélyszegénység, a sanyarú valóság rémtörténetei... ezek jellemzik mintegy ezer ópályi lakos életének mindennapjait. A falu lakosságának egyharmada olyan körülmények között él, ami az egykor harmadik világnak nevezett területek nyomornegyedeire jellemző. Mivel az ilyen gettók lakói nem jutnak el rendszeres egészségügyi ellenőrzésre, a Magyar Afrika Társaság Mentőszolgálata úgy döntött, hogy a település egészségügyi munkáját megkönnyítendő egészségügyi szűrőnapot szervez Ópályiban 2017. szeptember 30-án, szombaton.

A napokban a világsajtó teljes egészében csak a katalánok függetlenségi népszavazására, Spanyolország jövőjére koncentrál, pedig délebbre, Afrikában is sorsdöntő napok következnek az egyik országban, méghozzá Kamerunban, ahol október elseje egy teljesen új korszak kezdetét jelentheti. De még mielőtt a közepébe vágnánk, következzen egy kis felzárkóztató bevezetés. Miközben Paul Biya szeptember 22-én Washingtonban vett részt egy konferencián, az országának délnyugati csücskét jelentő Déli-Kamerunban ismét hatalmas tüntetések zajlottak, de olyan nagyok, amelyekre sem itt, sem az ország egészében nem nagyon volt még példa (sok tízezer emberről beszélünk) – és a felvonulások véres összecsapásokba torkolltak. Azt már itteni posztokban is taglaltuk évek óta, hogy a Kamerun ezen részén élő, angol nyelven beszélő és történelmileg is más pályát befutó kameruniak teljesen elszigeteltnek, szándékosan marginalizáltnak érzik magukat az országban és ennek az elégedetlenségnek már elég sokszor hangot adtak – az elmúlt év különösen rázós volt errefelé.

Főleg azért, mert az elmúlt évtizedekben bevált kormányzati stratégia, amellyel az efféle megmozdulásokat vérbefojtották, most nem tűnik működőképes reakciónak, ugyanis az éles lőszer, a halálos áldozatok, az őrizetbe vételek, a kijárási tilalmak ellenére a mostani tüntetéssorozat nem maradt abba, sőt egyre szélesebb körben vonta be a déli-kameruniakat. És most ott tartunk, hogy a déli-kameruniakat képviselő szervezetek október elsején ki fogják kiáltani Ambazónia (Déli-Kamerun) függetlenségét, amelyre Biya elnöksége a “spanyol” választ adja – több ezer rendőrt és katonát vezényeltek az országrészbe, hogy bármilyen áron, de megakadályozzák az országrész elszakadását. De az erőszakos válasz egyértelműen már előre kijelenthetően nem lesz a helyes válasz, ugyanis a mészárlás és elfojtás helyett a párbeszéd lenne az, ami segíthetne egyben tartani az országot, hiszen 2016. novembere, az újabb tüntetéshullám kezdete óta tudjuk, hogy most már a tüntetések elfojtása inkább ellenkező hatást vált ki Dél-Kamerunban, a diaszpóra teljes egészében a tüntetők mögött sorakozott fel, ahogy a falvak lakossága körében is soha nem látott népszerűségre tettek szert a különféle militáns csoportok és aktivisták.

Jelenleg hatalmas a feszültség, az utcákon a régió városaiban mindenhol katonai ellenőrzőpontok állnak, tilos négynél több embernek csoporba verődnie, minden bár és kocsma bezárt, a taxik nem közlekednek és a nigériai határokat lezárták, sőt még a járások közötti mozgást is erőteljes kontroll alá vonták. És ami egyértelmű jelzés a kormány válaszreakciójára az a tény, hogy a Boko Harammal is harcoló kameruni Gyorsreagálású Erők (BIR) alakulatait is kivezényelték. Pedig meg lehetett volna előzni a helyzet ide jutását, nagyjából akkor, amikor még 2016-ban kirobbant a konfliktus azután, hogy tárgyalás nélkül elutasították déli-kameruni ügyvédek beadványát, akik amiatt tiltakoztak, hogy a régió vezető pozícióiba angolul nem beszélő, brit törvénykezést nem ismerő embereket ültettek. Ott kellett volna párbeszédet kezdeményezni és akkor talán nem tartanánk most ott, hogy radikális déli-kameruniak gyújtogatnak, házi készítésű bombákkal támadnak rendőrökre, az iskolákat bezárták és mindenki az október elsejét várja – a katonák és rendőrök pedig éleslőszerrel lőnek a tömegbe, mindenféle eljárások és papírok nélkül törnek be házakba és bántalmaznak, tartóztatnak le embereket.

Kormányzati oldalról persze azt állítják, hogy voltak kezdeményezések – például Washingtonban, vagy Belgiumban vagy éppen Dél-Afrikában (a diaszpórában élő ellenállókkal és pártokkal), de mindenhol ütésváltásokba, konfliktusokba és veszekedésbe torkolltak a tárgyalások. Közben pedig tömegével zárták be a déli-kameruni aktivistákat és az internetet is leállították az egész régióban három hónapra (!!!) és ugyan hiába történek később szabadon bocsátások és hiába állt helyre az internet-szolgáltatás is, párbeszéd és decentralizáció igazán nem indult meg, így tartunk ott, ahol most tartunk. Többször volt már itt szó a történelemről is, de amikor 1961. október elsején Francia-Kamerun és Angol-Kamerun egyesültek, még mindenki nagyon bizakodó volt, de aztán gyorsan kiderült, hogy ez hiú ábránd, hiszen 1965-re már a brit pénzt betiltották, a brit Nemzetközösségből kiléptették Angol kamerunt, a szövetségi rendszert felszámolták és az akkor már ellenzéki, déli-kameruni pártokat betiltották – és az 1982 óta hatalmon lévő Paul Biya ezen nem igazán igyekezett változtatni, Dél-Kamerun maradt marginalizálva, erőteljes ráhatással az angol múlt és jelen felszámolására (és igazából ez a legnagyobb probléma, hiszen a szegénység nem egyedi Kamerunban, a helyiek fő problémája az angol identitásuk elleni háború).

Az ellenállás pedig mostanáig zömében a külföldön élő kameruniak kezében volt, viszont 2016 óta rendkívüli mértékben növekedett a helyi támogatottság is a szövetségi rendszer visszaállítására, sőt a függetlenség irányába is. És ha már függetlenség – mi is az az Ambazónia? Hívhatjuk akár Déli-Kamerunnak, Angol-Kamerunnak is, de alapvetően ugyanarról a területről beszélünk, Ambazónia pedig a Mungo-folyó torkollatánál lévő Ambas-öböl nevéből eredeteztethető, amely előbb említett folyó egyébként Dél-Kamerun és Kamerun természetes határvonala. Elsőként ezt a nevet függetlenségi vonatkozásban egy Gorji Dinka nevű ügyvéd használta, aki még 1984-ben kiáltott ki egy el nem ismert függetlenséget Déli-Kamerunban ezen a néven, amelynek mellékvágányaként létrejött később az Ambazóniai Függetlenségi Párt (ALIP) is és Dinka a függetlenség egyik legnagyobb élharcosa maradt. Úgyhogy figyeljük az elkövetkezendő napok kameruni eseményeit.

twitter.com/napiafrika

A Lucara Diamond nemrég eladta az évszázad legnagyobb gyémántját, az 1109 karátos Lesedi La Rona-t, ami 53 millió dollárért kelt el. A tavalyi londoni Sothesby's aukción nem sikerült eladni a gyémántot, amiért akkor 86 millió dollárt kértek.