Néhány nappal ezelőtt megtartottuk a 2018-as év első BLS-AED képzését a Magyar Birkózó Szövetség néhány edzőjének és bírójának a szövetség székházában.
Gáspár Attila az AHU MENTŐSZOLGÁLAT szakmai vezetője mindig gondoskodik a magas szakmai szinvonalról épp úgy, mint a jó hangulatról, így ez a néhány óra is fantasztikus hangulatban telt.
Ezúton is köszönjük a felkérést és a megtisztelő bizalmat a Magyar Birkózó Szövetség valamennyi vezetőjének!
Bíró József Afrika elkötelezett támogatója jóvoltából négy db, teljesen felújított, bevarrt, alkatrésszel és végekkel elkészített csomag került az AHU raktárába, ahonnan par napja kamionba kerültek és irány Mauritánia és Mali a Budapest-Bamako többi adományával együtt.
Köszönet a gépeket adományozó cégeknek:
- Variotex
- Romitex.
Köszönet a gépeket tökéletesen felújító Klein Györgynek
Január 6-án a Lalibela Etiópiai Étteremben gyűlt össze ismét a jótékonyság és a művészetek kedvelői-képviselői, a 2018-as év első Savannah Bellydance Night rendezvényén- a bamakói sérült gyermekek javára.
Balogh Cecilia 26. alkalommal szervezte meg az estet, hastáncosok és muzsikusok részvételével, akiket együttesen a segítő szándék motivál évek óta.
A táncosokon kívül ismét fellépett Schönléber Apollónia operett és musical énekes, Nagy Andrea csellista, Kovács Gémes Julianna keleti pop-folk énekes és orientalista.
Ahogy itt a Mindennapi Afrika blogján már több alkalommal is bemutatásra került, a mai napig vitatott sorsú nyugat-szaharai terület két részre van osztva 1991 óta, azóta, hogy a nyugat-szaharai függetlenségért és a szaharai népért küzdő Polisario Front és Marokkó tűzszünetet írtak alá (amely szerződésben foglaltak azóta sem kerültek végrehajtásra alapvetően az ENSZ impotenciájának hála). Szóval az egyik rész a Marokkó által ellenőrzött és gazdaságilag értékesnek számító rész, amely Rabat szerint már egyértelműen és kétség nélkül Marokkó, a másik rész pedig az ún. Felszabadított területek, amely Marokkó szerint az ütközőzóna lenne az Algériában működő és ott bázisokkal rendelkező szaharai Polisario Front és a marokkói területek között, ellenben a szaharaiak szerint ez az ő területük, ahol a cudar körülmények ellenére megpróbálnak valamiféle életet folytatni (főként Tifariti, Agounit és Bir Lehlou települései körül).
A valódi ütközőzóna egy 5 kilométeres és egy 30 kilométeres sáv a Marokkó által a két terület elválasztására felhúzott fal mindkét oldalán, amely sávokban alapvetően mindenfajta katonai mozgás tilos. A legfrisebb hírek szerint 2017 utolsó és 2018 első napjaiban a Polisario Front katonai egységei (ismét) hadműveleteket végeztek ebben az ütközőzónában Guerguerat városa környékén, amely műveletek és gyakorlatok hosszú napokon át tartottak és az algériai sajtóban (Algéria a szaharai nép ügyének legelkötelezettebb támogatója a kezdetek óta) komoly visszhangot is kaptak, hangsúlyozva a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság védelmi miniszterének szavait, mely szerint a Polisario Front bármikor képes lenne háborút indítani Marokkó ellen a szaharai nép függetlenségéért. Marokkó sem késlekedett a válasszal, Rabat szerint a katonai felvonulás csak azt mutatja, hogy a Polisario most már lefelé tartó ágban van és bár mindenáron ennek ellenkezőjét akarják bizonyítani, egyértelmű, hogy a szaharai nép függetlenségért küzdő szervezete az utolsó napjait éli.
Valószínűleg a katonai mozgásnak köze van ahhoz is, hogy a híres-hírhedt tindoufi menekülttáborban (ami igazából már település és nem valódi tábor), ahol a szaharaiak többsége él, már hosszú hónapok óta komoly bírálatok érik a Polisario Frontot, annak tehetetlensége miatt, ugyanis a szaharaiak többsége sokkal erősebb és más jellegű fellépést várna az egykor ténylegesen komoly háborút vívó csoporttól. Marokkó mindenesetre a Polisario Front katonai mozgásai után szintén csapatokat rendelt a falhoz (a Bermhez), egyértelművé téve, hogy csapatai bármilyen provokációra azonnal reagálni fognak. Ettől függetlenül az elmúlt pár hónap legjelentősebb katonai helyzete volt ez a pár nappal ezelőtti esemény és még nem igazán látható, hogy merre fog folytatódni a történet.
Guerguerat, a nyugat-szaharai területek egyik legdélibb pontja, alig 11 kilométerre Mauritániától és 5 kilométerre az óceántól, amely mellett a Polisario felvonulása történt, az a település, amelyen keresztül a marokkói export délre tart Mauritániába és az egyetlen hely, amelyen keresztül a marokkóiak vízum nélkül elhagyhatják szárazföldön országukat, vagyis a Marokkó által megszállt nyugat-szaharai területet. Nem a mostani volt az első hasonló eset, például a tavalyi évben hosszú tárgyalások okán sikerült elérni, hogy a marokkói katonák, majd a Polisario fegyveresei is visszavonuljanak Guerguerat térségéből, de a jelenlegi események csak nagyjából az első bekezdésben foglaltakat igazolják – azaz a Polisario Front (akár gyengül, akár erősödik), egyre elégedetlenebb az ENSZ folyamatos, eredmény nélküli ígéreteivel és saját belső ellentéteitől fűtve, Algéria óvó ölelésében ismét szikrát akar pattintani Nyugat-Szaharában.
Marokkó pedig ahogy mindig, most sem tesz nagyon semmit, hiszen az idő múlása csak jó nekik, az már most szinte biztosnak látszik, hogy a marokkói nyugat-szaharai területek sosem kerülnek a szaharai néphez vissza (köszönhetően például a nagyszámú betelepülőnek vagy a gazdasági értékenk), de több jel azt is mutatja, hogy akár még a Felszabadított Területek sem fognak soha független Nyugat-Szaharaként funkcionálni – ilyen jelek például Marokkó visszafogadása az Európai Unióba, Spanyolország Nyugat-Szahara elkötelezett támogatójából fokozatosan tartózkódóvá válása és a nemzetközi közvélemény egyre növekvő közönye.
twitter.com/napiafrika
Különös események történtek néhány nappal ezelőtt a december 28.-ára virradó reggelen Egyenlítői-Guinea és Kamerun mértani pontosságú egyenes határán, ugyanis a kameruni hatóságok még a kameruni oldalon, nem messze a határtól letartóztattak több tucat (szám szerint 38), “zsoldosként” hivatkozott személyt. A Franciaországba dedikált egyenlítői-guineai nagykövet megerősítette, hogy a Csádból, a Közép-afrikai Köztársaságból és más afrikai országokból (többek között Kamerunból) származó és a határ mentén mozgó fegyvereseket tényleg letartóztatták a kameruni hatóságok, de további részleteket nem közölt, arra való hivatkozással, hogy a nyomozás még folyamatban van. A francia hírügynökségek puccskísérletről történő elmélkedését tehát nem lehet megerősíteni, sem cáfolni, még akár az is elképzelhető, hogy a történetnek köze van ahhoz az állítólagos leszámoláshoz, amelyet az egyenlítői-guineai kormány indított az ellenzéki Polgárok a Fejlődésért (CI) pártja ellen pár nappal a fentiek előtt.
A párt közleménye szerint közel 50 aktivistájukat letartóztatták és a további letartóztatások miatti félelmükben több száz szimpatizánsuk töltött éjszakákat a párt székházában a kontinensen – ezt persze a kormány részéről Agapito Mba-Mokuy külügyminiszter cáfolta, hangsúlyozva, hogy ha valaki börtönbe került, az biztosan nem politikai okokból történt. Pedig ha csak azt nézzük, hogy a százfős törvényhozásból 99 helyet az Egyenlítői-Guineai Demokrata Párt (PDGE) kormányhű képviselői foglalnak el és az egyetlen fennmaradó helyet birtokolja az ellenzéki CI, akkor látható, hogy az egyetlen jelentős ellenzéki erőnek őket nevezhetjük csak az országban, amelyet az 1979-ben hatalomra jutott Teodoro Obiang Nguema saját személyes játszótereként kezel, nagyjából ő és családja élet és halál ura errefelé. Visszatérve a konkrét puccskísérletre (bár erre bizonyíték nincs, most azért tartsunk a francia sajtó által leginkább hihetőnek tartott elmélettel), a kameruni hatóságok szerint a 38 férfi rakétavetőkkel és gépfegyverekkel volt felszerelkezve és most az ebolowai rendőrőrsön várják az ellenük fegyveres szervezkedés vádjában zajló nyomozás eredményét.
És nem csak az elmúlt napok egyenlítői-guineai ellenzéki leszámolása okán és a minden oldalról megerősített tények miatt gondolhatjuk, hogy tényleg puccskísérletre készülhettek a zsoldosok, hanem azért is, mert több alkalommal próbáltak már meg külföldi zsoldosok hasonló akciót végrehajtani Obiang Nguema ellen, legutóbb a dél-afrikai Simon Mann szervezett egy ilyet 2004-ben. Vannak olyan hírek is, amelyek szerint ezek a most letartóztatott zsoldosok valójában már egy megkísérelt puccs támogatására érkeztek volna Egyenlítői-Guineába, de közben azt a kísérletet már meghiúsították az egyenlítői-guineai katonák – persze erre a jelek nem igazán utalnak, inkább az a hihetőbb, hogy ez a csapatnyi zsoldos csak készült egy akció végrehajtására.
Az biztos, hogy a mai napon (12.30) lezárták Kamerun és Egyenlítői-Guinea közös határát és szintén a mai napon szivárgott ki egy olyan információ is, miszerint az egyik őrizetbe vett csádi személy egy, a csádi elnökhöz, Idriss Débyhez közel álló csádi tábornok. Alapesetben egyébként logikus lenne a zsoldosok mozgása, hiszen a kontinens egyik legjobban védett elnöke, Teodoro Obiang általában Egyenlítői-Guinea kontinenshez tartozó részén tölti a szilvesztert feleségével Mongomoban, szülőfalujában, de végig több, egymástól teljesen független alakulat vigyáz rá, köztük marokkói és angolai zsoldosok is.
twitter.com/napiafrika
A Karácsony előtti napokban az AHU több célzott adományt is eljuttatott nehéz helyzetű családokhoz és gyerekekhez. Az adományok tartalmaztak tartós élelmiszert, ruhákat és bútorokat, de különösen a gyerekek miatt szerettük volna a megajándékozás élményét is nyújtani azoknak, akiknek ebben csak ritkán, vagy egyáltalán nem lehet részük.