Az unió több tagországában drágul a tojás ára, közben pedig közeleg a húsvét. Az állatjóléti előírások javítása, na meg persze a tyúkok boldogabb földi életének megteremtése érdekében, az Európai Unió 1999-ben irányelvben határozta meg azt, hogy a tagállamoknak be kell vezetniük a hagyományos ketreces tojótyúktartás tilalmát.
A tagállamoknak 12 éve volt arra, hogy jobb életfeltételeket teremtsenek a tojótyúkok számára, az az, hogy a gazdaságok felszereljék fészkelőhellyel, kapirgálótérrel és ülőrúddal a ketreceket. Az 1999/74/EK irányelv előírja, hogy minden egyes tojónak 750 cm² területet kell biztosítani a ketrecben; emellett fészekládáról, alomról, ülőrúdról és karomkoptató eszközökről is gondoskodni kell, hogy a tyúkok kielégíthessék biológiai és viselkedésbeli igényeiket.
A határidő az év elején járt le, azonban 13 tagország nem tett eleget a fent említett „csirkejóléti” előírásoknak. A halogatott átalakítások most tojáshiányhoz vezettek, ugyanis azokból a gazdaságokból, amelyek nem korszerűsítettek, nem szabad tojást eladni. A tojáshiány pedig nagyon gyorsan feltornázta a keresletet, így az árakat is a piacon.
A híradások arról számolnak be, hogy valóságos „tojásturizmus” indult azokból az országokból, ahol megcsappant a tojás eladása. Az MTI arról számol be, hogy „bőröndszámra viszik a csehek a határmenti német boltokból a tojást, mert ott jóval olcsóbban vehetik meg, mint otthon.” Emiatt a németországi üzletek már korlátozzák a vásárlást.
De nemcsak a hiányzó mennyiség miatt drágul a tojás, hanem azért is, mert a termelőknek jelentős beruházásokat kellett végrehajtaniuk. A tojásárak Magyarországon is emelkedtek az elmúlt egy évben, tavaly januárhoz képest 6 forinttal nőtt a tojás ára.
A helyzetet már csak az bonyolítja, hogy közeleg a húsvéti tojás szezon, amikor is Európa-szerte háziasszonyok ezrei főznek és díszítenek tojást. Azonban ha a tojás ára tovább drágul, lehet, hogy kevesebb kerül majd az ünnepi asztalra.
Lehet, hogy ebben az évben „csak” csokitojást hoz a nyuszi?
A szerbiai települések 25 százalékában egyetlen gyermek sem született 2010-ben, s az ország lakossága 2008 és 2010 között 280 ezerrel csökkent – jelentette az újvidéki Magyar Szó a szerb statisztikai hivatal kimutatására hivatkozva.
A legfrissebb uniós adatok azt mutatják, hogy Görögország több mint 1 milliárd eurónyi hadászati eszközt vásárolt az EU tagállamaitól 2010-ben, miközben az első görög mentőcsomag kialakítása volt napirenden.
Az ország, mialatt a csőd felé sodródott, 794 millió euróért vásárolt francia vadászgépeket, de Németország, Hollandia és Spanyolország is jelentős összegekért adott el a görögöknek hadászati eszközöket.
Kicsit visszásnak tűnik a helyzet, hiszen míg minden eszközzel azon voltak a tagállamok, hogy a mentőcsomag révén megelőzzék a görög államcsődöt, szemet hunytak a milliós katonai kiadások felett, mivel azokat rendre leszállították a görög kormány kérésére. Mondhatni, nem térült meg a befektetés, mivel a görög kormánynak nem sikerült leszorítania az államdósságát – köszönhetően a katonai kiadásoknak is – és a tagállamoknak újabb mentőcsomaggal kapcsolatban kellett súlyos döntéseket hozniuk.
Vagy így nyerték el a görögök az országok jó indulatát? Az EUobserver hírportál szerint lehetséges. A honlap felidézi azt a neve elhallgatását kérő nyilatkozót, aki rámutatott: nem volt kötelező megvenni ezeket a felszereléseket, azért hogy megkapják a mentőcsomagot, de sokkal „támogatóbbak” lettek azáltal, hogy nyélbe ütötték az üzletet.
De miért fegyverkezik egy csőd szélén álló ország? 2010-ben az ominózus fegyvervásárlások idején az összes görög védelmi kiadás a GDP 5,6 százaléka volt, ami 13,4 milliárd euróra rúgott. A katonai kiadások magas szintjére egyrészt a hadseregét szintén intenzíven fejlesztő Törökország, valamint Észak-Ciprus helyzete adhat magyarázatot. A görög-török konfliktus mára oda vezetett, hogy Görögország arányosan sokkal több embert tart fegyverben, mint bármely más uniós NATO-állam.
Azonban ez így nem mehet tovább. A második görög mentőcsomag egyik feltétele volt a görög hadi kiadások csökkentése, ugyanis egyre inkább úgy tűnik, hogy a görögöknek a saját államadósságukkal kell megvívniuk a harcukat, nem a külső ellenségeikkel.
A legfrissebb uniós adatok azt mutatják, hogy Görögország több mint 1 milliárd eurónyi hadászati eszközt vásárolt az EU tagállamaitól 2010-ben, miközben az első görög mentőcsomag kialakítása volt napirenden.
Az ország, mialatt a csőd felé sodródott, 794 millió euróért vásárolt francia vadászgépeket, de Németország, Hollandia és Spanyolország is jelentős összegekért adott el a görögöknek hadászati eszközöket.
Kicsit visszásnak tűnik a helyzet, hiszen míg minden eszközzel azon voltak a tagállamok, hogy a mentőcsomag révén megelőzzék a görög államcsődöt, szemet hunytak a milliós katonai kiadások felett, mivel azokat rendre leszállították a görög kormány kérésére. Mondhatni, nem térült meg a befektetés, mivel a görög kormánynak nem sikerült leszorítania az államdósságát – köszönhetően a katonai kiadásoknak is – és a tagállamoknak újabb mentőcsomaggal kapcsolatban kellett súlyos döntéseket hozniuk.
Vagy így nyerték el a görögök az országok jó indulatát? Az EUobserver hírportál szerint lehetséges. A honlap felidézi azt a neve elhallgatását kérő nyilatkozót, aki rámutatott: nem volt kötelező megvenni ezeket a felszereléseket, azért hogy megkapják a mentőcsomagot, de sokkal „támogatóbbak” lettek azáltal, hogy nyélbe ütötték az üzletet.
De miért fegyverkezik egy csőd szélén álló ország? 2010-ben az ominózus fegyvervásárlások idején az összes görög védelmi kiadás a GDP 5,6 százaléka volt, ami 13,4 milliárd euróra rúgott. A katonai kiadások magas szintjére egyrészt a hadseregét szintén intenzíven fejlesztő Törökország, valamint Észak-Ciprus helyzete adhat magyarázatot. A görög-török konfliktus mára oda vezetett, hogy Görögország arányosan sokkal több embert tart fegyverben, mint bármely más uniós NATO-állam.
Azonban ez így nem mehet tovább. A második görög mentőcsomag egyik feltétele volt a görög hadi kiadások csökkentése, ugyanis egyre inkább úgy tűnik, hogy a görögöknek a saját államadósságukkal kell megvívniuk a harcukat, nem a külső ellenségeikkel.
Horvátország két évvel 2013 nyarára tervezett EU-csatlakozása után a schengeni övezetnek is tagjává akar válni - jelentette ki csütörtökön Ranko Ostojic horvát belügyminiszter.
Március 8-án a világon mindenhol, így Európában is a nőket ünnepeljük. Azokat a nőket, akik még mindig átlagosan 16,4%-al kevesebbet keresnek férfitársaiknál és akik kvalitásaik ellenére még mindig alig töltenek be vezető pozíciót a nagyvállalatoknál.
1857. március 8-án 40 ezer textilipari dolgozó nő tüntetett New York utcáin emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelve és ekkor elindult a nő mozgalom. Az elmúlt 155. évben természetesen sokat javult a nők munkapiaci helyzete, azonban az adatok igen csak aggasztóak, a nemek közt még mindig hatalmas „bérszakadék” tátong.
A fizetések terén tapasztalható egyenlőtlenségek, főként a teljes álláspiacon érvényesülő folyamatos egyenlőtlenségeknek köszönhetőek, valamint a magánélet és a munka között fennálló egyensúlytalanságoknak. Bár már az a mondat, hogy „a nőnek otthon van a helye” régóta nem állja meg a helyét, ami igaz az igaz, még mindig túlnyomóan a nők maradnak otthon a gyermekeikkel és a család miatt vállalnak részidős munkát.
Az unió természetesen nem nézi jó szemmel az egyenlőtlenségek ilyen nagy arányát. A Bizottság frappáns videóban hívja fel a figyelmet arra, hogy a nők milyen nyilvánvaló károsultjai az egyenlőtlenségeknek és a kisfilmmel rámutat, hogy a társadalom számára szinte természetes az, hogy a nők mindenből kevesebbet kaphatnak.
A Bizottság arra is felhívta a minap a figyelmet, hogy az európai nagyvállalatoknál, milyen kevés nő van vezető pozícióban. Európa legnagyobb vállalatai esetében a vezetőtestületekben mindössze minden hetedik tag nő,13,7%. Ez kismértékű javulás a 2010. évi 11,8%-hoz képest. Azonban, ilyen ütem mellett további 40 évig tartana a nemek közötti megfelelő egyensúly elérése.
Az érdekes az egészben az, hogy számos kutatás támasztja alá, hogy érdemes nőket foglalkoztatni vezető beosztásokban, mert az megtérül. A McKinsey jelentésében például megállapította, hogy azoknál a vállalkozásoknál, ahol a nemek közötti egyensúly megvalósul, 56%-kal magasabb a működési nyereség, mint a csak férfiakból álló vállalatoknál. Az Ernst & Young megállapította, hogy a nyereség jelentősen magasabb volt azoknál a vállalatoknál, ahol legalább egy nő volt a vezetőtestületben, mint azoknál, ahol egyetlen sem.
Szerencsére az egyenlő bánásmódért a nőknek manapság már nem kell az utcára vonulniuk, ugyanis a tagállamokban számos jogszabály védi érdekeiket, nemi kvótákat vezetnek be a nemzeti parlamenteknél és vállalatoknál annak érdekében, hogy nők reprezentálni tudják magukat.
A számok azt mutatják, hogy ma a 21. században, az unióban nehezebb nőnek lenni mint férfinak.