Agrégateur de flux

Szergej Alekszandrovics Bojarkin előadása a Pannon Egyetemen, Veszprém, 2013. október 30.
Az összefoglalót készítette : Bognár Klaudia (Pannon Egyetem, az Europa Varietas Intézet gyakornoka)

A Pannon Egyetem Radiokémiai és Radioökológiai Intézete 2013. október 30-án vendégül látta a Rosatom beruházási igazgatóságának programigazgatóját, a Rusatom Overseas igazgatójának tanácsadóját, Szergej Alekszandrovics Bojarkint.
Az előadóról érdemes tudni, hogy pályája kezdetén katonai projektekkel foglalkozott. Az előadás során mind a mérnöki mind a nemzetközi kapcsolati vonatkozásokra kitért. A hallgatóság teljes áttekintést kaphatott az atomenergetikai vállalat működéséről, fejlesztéseiről és gazdasági érdekeiről egyaránt. Az összegzésemben ezek egyes aspektusaira fogunk kitérni.

A Rosatom vállalat munkáját megközelítőleg 300 ezer ember, 250 cég és szervezet látja el Oroszországban, mellyel az atomenergetikai ipar egészét átfogja. Az elektromos energia előállítása mellett másfajta beruházások is hatásköre alá tartozik, így lehet az, hogy saját atomjégtörő flottával rendelkezik. Harminc éve foglalkozik a cég fejlesztésekkel, továbbá, az új generációs atomreaktorok megtervezésében kiemelt szerepe van.

A biztonsági elvek, melyeket a világ közössége, mint elvárást fogalmazott meg; tervezési elvek, melyeket az új reaktoroknál vesznek figyelembe. Ezek mind alapkövét képezik a mai szemléletnek. Követelmény: radioaktív szennyezés semmilyen esetben sem kerülhet ki a reaktorokból!

Három alapvető biztonsági elvárás fogalmazódik meg.
1.) Az első értelmében magát a reakciót ellenőrzés alatt kell tartani, mely funkció Csernobil esetében sérült, így ellenőrizetlenül növekedett meg a reaktor teljesítménye.
2.) Másodsorban, rendkívüli esemény során el kell tudni vezetni a felesleges hőt, mely pont Fukushima esetében nem valósult meg.
3.) Végül, bármilyen terven kívüli baleset során a hasadékanyagot ellenőrzés alatt kell tudni tartani.

A Fukushimában történt baleset következményeit levonva elmondható, hogy a biztonsági előírásokat a legextrémebb külső behatások esetén is szavatolni kell. A következőkben szemléltetésképp arányok kerülnek bemutatásra a jobb megértés szempontjából. Egy 7 magnitúdós rengés 1 megatonnás bomba erejével ér fel. 8 magnitúdós rengés 32 hidrogénbombáéval. Japánban a földrengés ereje egy pontban szabadult el, 400 km-es szakaszt szökőár tarolt le. 20 ezer embernyi áldozatot követeltek az események. De érdekes tény, hogy további 5 ezer ember a természeti katasztrófa hatásaképpen ipari jellegű balesetekben lelte halálát. A fukushimai erőműben senki nem vesztette életét, egyetlen egy ember sem kapott sugárdózist. Az üzemeltetők közül 17-en kaptak nagyobb mennyiségben sugárzást, de az sem volt az egészségre veszélyes. A kitelepített 60 ezer emberből 12 ezren voltak az erőmű közvetlen közelében. A pusztításban az ipari létesítményekben felcsapó tüzek jelentették az egyik legnagyobb problémát. Ismerve a félelmeket, fóbiákat, abból kell kiindulni a tervezés során, hogy a biztonságot a legfőbb szintre emeljük. Ezeket a következtetéseket Oroszországban Csernobil után levonták. A kilencvenes években új szabályozások voltak, melyek során figyelembe vették az addigi tapasztalatokat. Második tanulsága volt Csernobilnak, hogy különböző szintű rendszerekkel kell a biztonságot garantálni. Csak aktív vagy csak passzív biztonsági megoldások nem a helyes elvet képviselik, mert mind a kettő gyakorlatbeli megvalósítása szükséges egyazon tervezésen belül.

A jelenlegi projektekben öt biztonsági rendszer működik. Egyik fontos eleme, hogy speciális áramforrást alkalmaznak a reaktoroknál, melyek során azok elektromos áram nélkül is működnek. A passzív és a mobil rendszerek is kiépítésre kerülnek, mely utóbbinak az a funkciója, hogy balesetek esetében nagyon gyorsan az atomerőművek területére szállíthatóak. Fukushima esetében a passzív biztonsági rendszer nem volt megfelelően karbantartva, mely a problémát okozta. Garantálni kell az aktív rendszert biztosító személyzetet, Fukushimánál az irányító terem nem volt hermetikusan elzárva, melynek következtében el kellett volna hagynia azt a személyzetnek, de tény hogy bátrak volta és maradtak a létesítményben. Egyértelműen tervezési hibáról beszélhetünk az ő esetükben. Egy reaktort egy esetleges repülőgép rázuhanástól és természeti katasztrófától is védeni kell. A reaktortérben nem lehet gyúlékony anyagot tárolni, gázalapú tűzoltó rendszert nem szabad használni, mert a személyzet megfulladhat. Az oroszok a 90-es évektől kezdve a nyomottvizes reaktoroknál ezeket mind figyelembe vették. Az Európai Unió területén 18 orosz blokk működik, melyek a Fukushima utáni stressz-teszten átmentek.

A Rosatom három típusú erőművet ajánl, melyek közül az egyik a 3+ generációs reaktortípus, melyek egy nem tervezett baleset esetén is, amikor zónaolvadás bekövetkezik, képes a hasadékanyagot bent tartani. Továbbá, nincs szükség a lakosság evakuálására sem. Jelenleg a világban kettő működik belőlük a Rosatom kivitelezése által, mind a kettő Kínában, az első 2005-ben, a második 2007-ben készült el. Az IAEA vizsgálatokat végzett, melynek során minden biztonsági előírásnak megfeleltek. Fontossága az áramszabályozásban rejlik. A szabályozó rudak fölülről zuhannak a reaktorba, melyeket mágnesek tartanak. Áramhiány esetén azonnal leejtik a rudakat, ezzel megakadályozván, hogy a rendszer megfusson. Fukushimánál alulról, gáznyomás hatására jutnak a reaktortérbe a szabályozó rudak, mely a tervezés biztonsági elveinek nem felel meg. Lényeges különbséget kell látni az országok között a biztonsági rendszerek megerősítésének kivitelezésében. Az oroszok biztosra akartak menni azzal, hogy rögtön Csernobil után a szabályozó rudak számát 80-ról 121-re emelték meg, ezzel szemben az USA 80-ról 60-ra csökkentette azokat. A borsav befecskendezésével lehetőség van a reakció szabályozására, de az orosz emelés hatására arra ott már nincs szükség.

Fontos szempont a biztonsági rendszer kiépítésénél a hőelvezetés. Egyik lehetőség, hogy aktív módon teszik azt, mint Fukushimánál, ahol azt a tengerbe vezették volna, de a szökőár tönkretette az azt szolgáló rendszert. Oroszország ezzel szemben nyújtott megoldása négy olyan medence megépítése, melyek áramkiesés esetén is folyamatosan fel tudják venni a hőt. Következő lépésként a hő a levegőbe távozik, melyet egy automatikus rendszer meghatározott hőmérséklet felett indít be, így juttatva azt az atmoszférába gőzfejlesztésen keresztül. 72 órás folyamat alatt eltávolítható a hő. A másik szempont az atomreaktorok megtervezésénél és kivitelezésénél, hogy a hasadékanyagot mindenképp benntartsuk. Ennek során meg kell akadályozni a felszíni sérülését. Fukushimánál a felesleges nyomást a légkörbe vezették, de radioaktív anyagok kerültek ki vele együtt. Továbbá, meg kell akadályozni egy esetleges hidrogénrobbanást, mely Japánban szintén nem sikerült.

Az oroszoknak minden egyes veszélyforrásra van megoldásuk. Kiépítettek egy nyomásnövekedést kezelő rendszert, illetve, megfelelő módszert dolgoztak ki a hidrogén eltávolítására. Viszont az úgynevezett zónaolvadék-csapda beletervezése a reaktorokba megdrágítja a projektet, mégis elengedhetetlennek tartják. A világon egyedül ők rendelkeznek ezzel a technológiával, mely versenyelőnyt jelent számukra. Jelenleg 28 reaktorblokk van orosz megrendelésre, és évente két reaktorblokkot adnak át és kezdenek el építeni. Nagy a megrendelések száma a Rosatom részére. Érdekesség, hogy az ő esetükben sorozatgyártás folyik, mely olcsóvá és gyorssá teszi a konstrukciós folyamatokat. Fele annyiba kerül az ő általuk kivitelezett létesítmény, mint például a franciáké. A finnek is bizalmat táplálnak irántuk, tender nélkül a Rosatomnak adták az új reaktorok építését. Nem tartják az oroszok a tendert a legjobb megoldásnak egy ilyen típusú beruházás során, mert nem biztos, hogy a legmegfelelőbb alany nyerné azt el. A vállalatnak 2010 során 12, míg 2011-ben 21 megrendelése volt. 38 esetben előzetes tárgyalások folynak, illetve, engedélyekre várnak, mint Nagy-Britannia esetében. Kiemelkedő előnye a többi atomenergetikai vállalattal szemben, hogy a kiégett fűtőanyagok kezeléséről ők gondoskodnak, ami azt jelenti, hogy Oroszországba visszaviszik azokat és ott tárolják őket. A többi esetben viszont helyben, az atomerőműben maradnak a kiégett elemek.

A világrangsor alapján a Rosatom az első helyet tudhatja magáénak a világpiaci lefedettség területén, hisz annak 40 százaléka felett rendelkezik. Mindenkit legalább 10 évvel megelőz Oroszország a technológia fejlettség területén. Oroszországban az orosz és az IAEA előírásokat tartják be, míg más országokban ehhez hozzáveszik az adott állam szabályozását is. Konzervativizmus az egyik jellemzője a vállaltnak, mely a biztonsági előírások megtartása miatt kiemelten fontos.

A magyarországi beruházásokat a vállalat rendkívül sürgősnek tartja az elektromos áram árának várható drasztikus emelkedése végett, ezért az országnak lépéseket kell tenni, mert a környező országokban is hiány lesz a reaktorleállítások és a nagymértékű felvásárlás következtében. Remélik, hogy ők fogják elnyerni a kivitelezését a tervezett 3+ generációs reaktoroknak. Több szempontból is előnyös lenne a magyar vállalkozások számára. A Rosatom megközelítőleg 40 százalékban helyi szinten szerzi be az építkezéshez szükséges munkaerőt, anyagokat sok vállalattal ellentétben, ahol minden részletet saját országukból hoznak be, azaz saját embereiknek adnak munkát. Meggondolandó lehetőségeket kínálnak, de egyenlőre még kérdés, hogy mindez hogyan fog alakulni Magyarországon.

Az előadás során meggyőző érvek hangzottak el a Rosatom mellett, mely anyagi, gyorsasági és biztonsági előírások szempontjából is kielégítő képet mutatnak számunkra. Levonható konklúzióként, hogy Csernobil és Fukushima mérföldkőnek számítanak a fejlesztések és a biztonsági stratégiák megerősítésében. Eloszlatható a világ közvéleménye által felállított tévhit, hogy az oroszok által épített atomerőművek megbízhatatlanok. A megrendelések számából is jól tükröződik, hogy állami szinten a kétségek teljes mértékben eloszladoztak és kiemelt partnerként kezelik az orosz óriásvállalatot.

Nach dem Erfolg im letzen Jahr, führte die Hanns-Seidel-Stiftung vom 3. bis 8. November 2013 zum zweiten Mal die Kreuther Föderalismustage durch. Dabei ist es der Hanns-Seidel-Stiftung gelungen, Politiker und Wissenschaftler aus Asien und Europa zu gewinnen, die von ihren Parlamenten und Regierungen mit dem Auf- und Ausbau föderaler Strukturen beauftragt wurden.

The first ever Zumwalt-class destroyer of the USS Marine, USS Zumwalt (DDG1000), was launched Monday

Tag: US NavyUSS Zumwalt

Entretien fait par L`Harmattan avec András István Türke, auteur du livre "La géopolitique des premières missions de l`Union européenne en Afrique"
10.10.2013.

Bonjour, je m`appelle András István Türke, je suis docteur de la Sorbonne Nouvelle Paris 3, chercheur indépendant associé à plusieurs instituts de recherche et universités en France, en Hongrie et en Suisse. Je suis spécialisé aux questions de sécurité et de diplomatie en Europe, en Afrique et dans les Balkans.
J`ai écris un livre sur l`Union européenne et l`Afrique qui s`appelle « La géopolitique des premières missions de l`Union européenne en Afrique » et qui a été publié par les éditions L`Harmattan en octobre 2013. Ce livre est mon deuxième ouvrage dans la série qui présente les différents aspects et théâtres de la politique étrangère et de sécurité de l`Union européenne.

- Pourquoi ce livre ?
Les premières missions et opérations sont l’expression concrète de la volonté de l’Union d’agir. Agir pour promouvoir la paix et la stabilité, agir pour contribuer à la prévention et à la résolution de conflits. Mais, est-ce que les missions européennes strictement limitées dans l'espace et dans le temps sont capables de contribuer à la stabilisation en Afrique? Le contient africain au cœur des intérêts des grandes puissances surtout à cause des matières premières stratégiques, le terrorisme international, la piraterie et de plus en plus pour la migration et la fuite des cerveaux. L’intérêt de l’Union européenne est garantir sa propre sécurité et ses besoins et qu’elle soit un partenaire fiable des pays et organisations africains. La question principale à laquelle je cherche la réponse, c’est dans quelle mesure l’Union peut-elle devenir un acteur international.

- Présentez nous la structure de votre ouvrage
La première partie du livre s`attache à montrer tout d`abord l`évolution des relations économiques et politiques entre l`Union européenne et l`Afrique. Il présente également l`activité des acteurs internationaux clefs sur le continent africain, l`Union africaine, les plus importantes organisations régionales et les initiatives africaines concernant la sécurité collective.
La deuxième partie présente en détail les conflits et les interactions régionaux, les missions et opérations de maintien de la paix dans les pays africains où les premières missions de l`Union européenne se sont déroulées : Notamment en République Démocratique du Congo, au Soudan, au Tchad, en Guinée-Bissau, en Libye et en Somalie. Le dernier chapitre sur la Somalie a été écrit en anglais par András Hettyey. A la fin de chaque chapitre on tire les conclusions diplomatiques et politico-militaires.

- Expliquez nous l`aspect géopolitique de votre livre
L`aspect géopolitique et l'approche régionale nous aide à comprendre la complexité des enjeux et des défis, la structure des conflits, et à analyser les interactions transfrontalières, car les crises ne respectent pas les frontières, comme les frontières en Afrique ne respectent pas souvent les relations ethniques.

- Quelle est la valeur ajoutée la plus importante de votre ouvrage ?
Ce livre n`est pas forcément un ouvrage politiquement correcte. Car comme chercheur libre, je ne suis pas obligé de respecter la sensibilité des Etats membres ou de certaines groupes politico-économiques. Ainsi mon ouvrage peut donner des conclusions plus adéquates, présenter les aspects politiques et les contextes qui restent souvent ignorés ou cachés dans les publications officielles de l`Union européenne.

Tag: African Standby ForceForce africaine d'alerteAfriqueAndrás István TürkeAndrás Hettyey

Elsöprő győzelmet aratott a vasárnapi grúziai elnökválasztáson Giorgi Margvelasvili, a kormánykoalíció jelöltje a hatalmon lévő államfő, Miheil Szaakasvili által támogatott jelölt felett, legalábbis erre utalnak a szavazókörzetek többségében összegzett eredmények.

A központi választási bizottság a voksok 70,06 százalékának összeszámlálása alapján közölte hétfő hajnalban, hogy Margvelasvili a voksok 62,1 százalékát szerezte meg, behozhatatlan előnyre téve szert a többi jelölttel szemben. Legfőbb ellenfele, David Bakradze volt külügyminiszter a voksok 21,9 százalékát, míg Nino Burdzsanadze korábbi parlamenti elnök a voksok 10,1 százalékát gyűjtötte össze. A választási részvétel 46,6 százalékos volt.

Mivel Mergvelasvili valószínűleg már az első fordulóban megszerezte a voksok több mint a felét, második fordulóra nem lesz szükség. David Makradze, a Szaakasvili-féle Egyesült Nemzeti Mozgalom frakcióvezetője elismerte vereségét.

Giorgi Margvelasvili, a kevéssé ismert oktatási miniszter győzelme megszilárdítja a Grúz Álom nevű pártszövetség hatalmát egy évvel azután, hogy a parlamenti választást már megnyerte, és véget vetett Szaakasvili és pártja uralmának. A leköszönő államfő az elmúlt kétszer ötéves hivatali periódus után már nem indulhatott el az elnökválasztáson. A 2003-ban, a volt szovjet külügyminisztert, Eduard Sevardnadzét Grúzia éléről elmozdító, vértelen “rózsás forradalom” után hivatalba lépett Szaakasvilit hatalmi arroganciával vádolták. Ezért és az Oroszországgal 2008 augusztusában megvívott, vesztes villámháború miatt nagyot zuhant a népszerűsége.

A 44 éves filozófus, Giorgi Margvelasvili újonc a grúz belpolitikában, mindössze néhány hónapja lett oktatási miniszter a Szaakasvilit a 2012-es parlamenti választáson legyőző milliárdos Bidzina Ivanisvili kormányában. Az új államfő már nem a végrehajtó hatalom feje lesz, pusztán reprezentatív feladatokat lát el, mert hivatalba lépésével egyidejűleg hatályba lép az az alkotmánymódosítás, amelynek alapján a négy és fél milliós Grúziában az eddigi elnöki rendszert parlamentáris berendezkedés váltja föl. Az igaz hatalom a milliárdos Bidzina Ivanisvili kormányfő kezében lesz, de ő azt ígérte, hogy Szaakasvili leváltása után visszavonul a politikától. Megfigyelők szerint lemondása után a színfalak mögül továbbra is ő fogja mozgatni a szálakat Grúziában.