„NATO-tagság és a NATO-partnerség”
Az összefoglalót készítette : Oszlánszki Mirtyll (Pannon Egyetem, az Europa Varietas Intézet gyakornoka)
Magyarország – Csehország és Lengyelország mellett – 15 éve lépett be a NATO-ba. Az évfordulókban rejlő lehetőséget megragadva szervezett közösen biztonságpolitikai konferenciát a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar Társadalomtudományok és Nemzetközi Tanulmányok Intézete valamint a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont (SVKK). A konferenciának a Pannon Egyetem B épületének konferenciaközpontja adott helyet 2014. október 10-én. A közös gondolkodás fókuszában a NATO-bővítés óta eltelt időszak tapasztalatainak összegzése, s erre alapozva a jövőbeli tendenciák felvázolása állt.
Az eseményt Prof. Dr. Friedler Ferenc, a Pannon Egyetem rektora és Fucsku Sándor vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka nyitotta meg, reprezentálva a konferencia két pólusát: egyaránt kívánt rávilágítani a NATO-tagságra és partnerségre kutatói szemszögből, illetőleg egy műveleti „katonai” oldalról. (A Pannon Egyetem rektora kilátásba helyezte egy olyan konferencia létrehozását is, mely e két pillért kiegészítené a műszaki oldallal is.) Őket követve Dr. Horváth Géza, a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar dékánja köszöntötte a tanárokat, kutatókat és a hallgatóságot.
Az egyes előadásokra 20-30 perc jutott, melyeket tematikus szekciókba csoportosítottak a szervezők. Három szekciót különítettek el egymástól:
- Az I. szekciót Dr. habil. Molnár Anna, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára, vezetése fogta össze. Ez a rész mindenekelőtt bevezető célt szolgált, mely a NATO-tagságot, mint felelősségteljes titulust mutatja be. Prof. Dr. Gazdag Ferenc (NKE) kronológiai láncra fűzte Magyarország csatlakozásának főbb pontjait. Ezután NATO partnerség kihívások, értékek és érdekek címmel tartott előadást Siposné Prof. Dr. Kecskeméthy Klára ezredes, egyetemi tanár (NKE): Rávilágított arra, hogy az egyes tagállamok és partnerországok eltérő geopolitikai helyzetben vannak, illetve a NATO-partnerség célkitűzései az idők folyamán változnak és módosulnak – hiszen ez elengedhetetlen egy ekkora méretű és ilyen stratégiai és védelmi jelentőségű szervezetnél.
A változások a hidegháború lezáráshoz, a Szovjetunió felbomlásához és a Varsói Szerződés megszűnéséhez köthetők, ugyanis ezáltal az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) megszűnt az ellenségképe. A stratégiaváltás így a konfliktusok megelőzésére irányult. A szövetség e célból létrehozta a Partnerség a Békéért (Partnership for Peace : PfP) programot, melynek céljai : a demokratikus átmenet elősegítése a partnerországokban, Közép-Kelet-Európa térsége államainak rendszerváltozásainak és az együttműködés elősegítése. Tehát a nemzetközi biztonság, a liberális és demokratikus elvek védelme megkérdőjelezhetetlenül állandósult a feladatok körében.
A Pannon Egyetem habilitált egyetemi docense, Dr. Garaczi Imre NATO az euroatlanti és eurázsiai érdekek metszetében című előadása zárta az I. szekciót. Fő problémának azt emelte ki, hogy a NATO képes-e kezelni azon geopolitikai küzdelmeket, melyek az euroatlanti térséget érintik, illetve ezek nem vezetnek-e el a NATO és az Amerikai Egyesült Államok vezető szerepének csökkenéséhez.
- A II. szekció specifikusabb előadásokat foglalt magába : a mediterrán térség és a NATO kapcsolatait ölelte fel, amelyet Dr. habil. Kalmár Zoltán (Pannon Egyetem) tekintett át, mint szekcióvezető. A NATO és Afrika témát Dr. Marsai Viktor egyetemi adjunktus (NKE) mutatta be. Afrika és a NATO viszonya méltatlanul, sosem kapott túl nagy visszhangot, a NATO egyéb műveletei mellett. A kérdés azonban nyitott; nem csodálkozhatunk azon, hogy a NATO távol tartotta magát Afrikától. Elsősorban Franciaország és Németország próbált elhatárolódni a Szövetségesektől, és a sajátos biztonságpolitikai érdekeit érvényesíteni, olyan területeken, ahol a NATO nincs jelen, így ez vált az európai biztonság- és védelempolitika fő komponensévé.
Mindez azért lehetséges, mert a NATO afganisztáni szerepvállalása után tisztán látja azt, hogy államépítő kísérletei meglehetősen bonyolultak, illetőleg jelentős tőke-és időráfordítást igényelnek, így igyekszik kimaradni az afrikai szerepvállalásból. Mindezzel ellentétben természetesen a NATO a kétezres évektől jelen van a térségben egy kisebb és egy kicsivel jelentősebb szerepvállalás kapcsán: Szudántól kezdve, az AMISOM logisztikai és pénzügyi támogatásán keresztül Szomáliában, az Operation Active Endeavour (OAE) karantén műveleten át, a kalózkodás visszaszorítására létrehozott Operation Ocean Shield (OOS) műveletig.
Mindezt követően újabb problémákat vetet fel Dr. Molnár Anna habilitált egyetemi docens (NKE) Olaszország biztonság- és védelempolitikájáról a megszorítások tükrében, valamint Dr. Szente-Varga Mónika egyetemi adjunktus (PE) Viták Spanyolország NATO- Tagságáról című előadásában. Szuhai Ilona PhD-hallgató, egyetemi tanársegéd (NKE) Törökország NATO-tagságáról tartott előadást, mely ország a Szövetség második legnagyobb létszámú hadseregét birtokolja. A II. szekciót egy szintén PhD hallgató előadása zárta a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről, Vízi Sándor személyében, aki a NATO szerepének átalakulását és a kétpólusú világrendszer felbomlása utáni helyzetet mutatta be.
- Végül peidg a III. szekció kelet felé tekintett, fókuszban a NATO-Orosz kapcsolattal. Emellett a balti köztársaságok NATO-csatlakozásának problematikáját is pedzegette. Mindemellett lehetőséget nyújtott a Pannon Egyetem nemzetközi tanulmányok mesterszakos hallgató, (valamint az EuVI gyakornoka) Bognár Klaudia előadásának megtartására is, Románia és a NATO címmel. A szekcióvezető Prof. Dr. Szenes Zoltán volt.
Dr. Kalmár Zoltán habilitált egyetemi docens (PE) beszélt a balti köztársaságok csatlakozásáról, ami azért is kulcsfontosságú, hiszen a geopolitikai elhelyezkedésekből fakadóan Moszkva ezt fenyegetettségként éli meg : Míg az Európai Unió gazdasági szervezetként nem okoz problémát, a NATO, mint „ellenséges” katonai-politikai szervezet már annál is inkább. Az ukrán válság pedig minden eddiginél nagyobb figyelem-összpontosítást váltott ki mind két fél részéről.
Figyelembe véve a jelen helyzetet, két kiemelt fontosságú előadást kell megemlíteni. Az I. szekcióban esett szó a walesi csúcs utáni értékelésről Prof. Dr. Szenes Zoltán nyugállományú vezérezredes, egyetemi tanár (NKE) tolmácsolásában. Az összegzés kulcsfontosságú elemének is ezt az előadást tartottam, hiszen történelmi csúcsról beszélhetünk. Idén, 2014. szeptember 4-én és 5-én, 1990 óta ismét Nagy-Britanniában volt a NATO csúcstalálkozója. A központi témája azonban ennek a találkozónak - melyről még 2013-ban, a csúcstalálkozó megszervezése kapcsán döntöttek – főként a „post-ISAF” időszak megkezdése, azaz az afganisztáni műveletek lezárása, partnerkapcsolatok erősítése, a szövetség esetleges bővítése és a képességfejlesztés volt. Az ukrajnai válság azonban felülírt mindent és a hidegháború óta nem látott mélypontot okozott a NATO-orosz kapcsolat között. Az előadót idézve "visszavezethet egy új hidegháborúba".
Ez pedig új feladatok deklarálásához vezethet, melyek az alábbiakban összpontosulnak:
1. NATO kollektív védelmi képességeinek megerősítése
2. Védelmi kiadások növekedésének szükségessége
3. Képességfejlesztés
Mindemellett megmaradnak az eredetileg kitűzött célok is, mint az afganisztáni műveletek lezárásának az előkészítése, illetőleg a partnerkapcsolatok és a bővítés kérdésköre.
A III. szekcióban Dr. Tálas Péter NKE-SVKK igazgató előadása a walesi csúcshoz kapcsolódott, melyben a NATO-Oroszország kapcsolatokat elemezte az ukrán válság tükrében. Váratlanul vált ez a walesi-csúcs központi témájává, hiszen igazi meglepetésként érte a NATO-t, hogy Moszkva Ukrajna kapcsán hajlandó fegyveres úton, annexióval érvényesíteni az érdekeit. Dr. Kalmár Zoltán előadása is ide csatolható, hiszen ez leginkább a balti államok és emellett Lengyelország kül- és biztonságpolitikáját módosítja.
A biztonságpolitikai konferenciába tömörített előadások sora méltóképpen összegezte milyen fontos stratégiai és biztonsági pont a NATO a világban. 1949, azaz megalakulása után, az első negyven év az "elrettentés zászlója" alatt telt, azonban felvéve a ritmust a világ változásaival, a hidegháború lezárásával, a Varsói Szerződés megszűnésével képes volt megújulni és új célokat megfogalmazni. A biztonsági fenyegetések azonban soha meg nem szűnő probléma, természetesen nem mindig ugyanaz az „ellenség”, ezért a NATO-tagság és a partnerség mondhatni fokozódó potenciál az egyes országok körében.