Mára, hogy most már mindenki számára kiderült, amit május óta tudunk és amiről számtalan esetben írtunk, t.i., hogy a remdesivir placobo hatású - azaz gyakorlatilag teljesen hatékonytalan - a COVID-19 esetében, itt az ideje megvizsgálni miért sikerült ezen amerikai gyógyszernek eddig mégis ekkora karriert befutnia, azaz :
Mi a piacszerzési módszere a nagy (amerikai) gyógyszergyártó cégeknek?
(Melyet Magyarországon is alkalmaztak már nem egy esetben - ld. magyarországi dialízisközpontok kiépítése körüli botrány).
Elmagyarázzuk a módszerük fázisait :
1.) (Alapesetben) létezik már - akár több évtizede gond nélkül használt - olyan gyógyszer, amivel adott probléma sikeresen kezelhető, az orvosok és betegek nagy megelégedéssel használják. A cég komoly problémája ezzel a gyógyszerrel, hogy filléres alapanyagú, tehát gyártása nem nagy üzlet.
2.) A cég új, mindig jelentősen (10x, 20x vagy akár >100x) drágább gyógyszert akar piacra dobni. Ennek hatékonysága a korábbi olcsó gyógyszerrel csak a legritkább esetben egyezik. Rendszerint annál (sokkal) rosszabb, gyengébb és "bónuszként" sok esetben még jóval durvábbak a mellékhatásai is. (Melyek új gyógyszer lévén viszont még nem ismertek széleskörűen.)
3.) Mit kell tenni a cégnek a piacfoglaláshoz? (Tudományos és egyéb) folyóiratokban, médiában először meg kell támadni a már létező gyógyszert.
Általában teszik ezt a korábbi gyógyszer ismert mellékhatásainak felnagyításával, eltorzításával. De lényegében az se baj, ha teljesen hamis cikket jelentetnek meg, majd később helyreigazítanak. Sajnos akadnak olyan tudósok, akik számára van olyan összeg, amelyért képesek a nevüket adni ilyen hamis, lejárató cikkekhez. (Emlékszünk a hydroxycloroquine-t betámadó cikkhez a The Lancet-ben, amit a folyóirat aztán kénytelen volt - persze hetekkel később, mikor már sikerült elhelyezni azt a bizonyos bolhát a fülekben - helyreigazítani, annyira nem volt köszönő viszonyban a valósággal? A célt ekkor is elérték: sok ember - kormány (!) - tényleg elhitte, hogy a Plaquenil méreg...)
Amennyiben a korábbi gyógyszer gyártója nem hagyná annyiban, per esetén is megéri, hiszen filléres összeg nekik egy veszett per a közben realizált nyereséghez képest.
A gyógyszeripari mamutcég tehát célját rendszerint eléri, mert a pletyka hatására megrendül a bizalom a korábbi gyógyszerben, a hétköznapi emberek körében averzió alakult ki: Hiába használták évekig akár saját maguk is gond nélkül, "ne írja fel doktor úr, mert ezt meg ezt olvastam/hallottam róla".
4.) A korábbi gyógyszer gyártója lehet már ettől megijed és visszavonja saját maga a gyógyszer gyártását. (A cég tehát elérte piszkos célját.) Lévén neki kéne akár 5-10 éves eljárással bizonyítania, hogy a gyógyszerrel igen is nincs semmi gond. Ezalatt nem tudja a gyógyszerét értékesíteni, kisebb gyártó pedig egyszerűen csődbe menne, ha fő termékéről van szó.
(Nota bene : Svájcban jelenleg is tudunk konkrétan pontosan ilyen, 2019-ben zajlott esetről, sok éve megbízhatóan használt, ismert, az esetek mindössze 2%-ban jelentkező, nem végzetes, csak párhetes kellemetlen mellékhatású rákellenes /életmentő/ gyógyszerről, ahol a gyártó kénytelen volt visszavonni a bevált termékét, mert amerikai nagy gyógyszergyár hamis eredmények és vádak alapján megtámadta. A gyártó írta, hogy mire bebizonyítaná az igazát a bíróságon csődbe menne.)
5.) A cégnek sikerült elérnie a pánikhatást amit így foglalhatunk össze : "Itt az adott betegség és már nem lehet kezelni a meglévő gyógyszerrel, mert "kiderült", hogy többet ártunk vele, mint használunk, úristen mit lehet most tenni, a régi már nem jó, más meg nincs helyette" helyzet.
A cég ebben a fázisban általában még taktikusan kivár pár hetet a pánik fokozása céljából.
6.) Majd egyik napról a másikra "hirtelen a semmiből" prezentálja a cég a megoldást, mégpedig a saját új termékét, mely - mint írtuk- mellesleg a korábbi árának többszörösébe kerül, mert hát "ez annyival jobb", különben sincs más alternatíva...
7.) Rendszerint sokkal később (a cég ekkorra már több milliárdos nyereséget szerez az új "csodaszer" értékesítésből, gyártási jogainak eladásából) kiderül és publikálják - ha publikálni merik, pertől tarva - hogy az új csodaszer hatása (jelentősen) elmarad a korábbi gyógyszerétől.
De az orvosok számára, aki a mindennapokban ténylegesen használni fogják hamar egyértelmű lesz az új gyógyszer tényleges eredményessége. Csak ekkor már nem tudják felírni a korábbi gyógyszert, mert azt időközben kivon(at)ták a forgalomból.
Általában az is kiderül idővel, hogy az új termék mellékhatásai sokkal súlyosabbak a korábbi, megtámadott gyógyszeré.
Ami a helyzetet még tovább tudja súlyosbítani, hogy ez vagy véletlenül alakult így, vagy tervezetten lett ez így.
Például utóbbira példa a magyar dialízis botrány: Akkoriban megjelent nem egy úgy, amerikai gyógyszer a piacon, melyről a MOK kimutatta, hogy mellékhatásként "melleseg" tönkrevágták a páciensek veséjét. Így - minő véletlen - csakhamar meglett a szükséges pácienslétszám a milliárdokért kiépített magyarországi központokhoz, melyek kiépítését kezdetben tévesen, az amerikai - jóval magasabb - lakossági kvótákhoz méretezték, s mikor kiderült a valódi (jóval alacsonyabb) magyar kvóta üzemeltetésük hatalmas anyagi bukással fenyegetett.
Hány és hány ilyen esetről tudni szakmai berkekben...
(Költői kérdés: Hány és hány ilyen esetet hallgat el - mert értesítést kapnak róla - vagy publikál meglehetősen későn a média magát függetlennek és objektívnak nevező része is? Ki tudja miért?)
Franciául értőknek az egész piszkos történet - a remdesivir presszionálása és a hydroxycloroquine megtámadása hamis adatokkal - összefoglalása röviden itt :
Emlékszünk, hogy a HQ-t nyilvánította méregnek az áltanulmány? Nos, nemhogy a remdesivir nem hatásos, de éppen fordítva, nem a HQ hanem a remdesivir toxikussága nyert bizonyítást egy igen komoly, hivatkozott tanulmányban (5:30-nál).
-----------------
UPDATE 03/01/2021
Alábbi cikkben is pont egy ilyen vegytiszta pédát írnak le a fent bemutatott eljárás alkalmazására, idézzük:
"1998-ban az egész világot megrázta egy tanulmány: Andrew Wakefield és 12 szerzőtársa a tekintélyes Lancet című orvosi szaklapban publikálta kutatását, amely azt állította, hogy az MMR vakcina autizmust és súlyos vastagbélgyulladást okoz.
A hír villámgyorsan felröppent, és a szenzációra éhes média szárnyain bejárta az egész világot - olyannyira, hogy máig milliók hivatkoznak rá. Csakhogy ez hazugság volt - mint az Brian Deer oknyomozó újságíró munkájának köszönhetően 2004-ben kiderült..
Wakefield meghamisította a saját kutatási jegyzőkönyveit, mert üzletet akart csinálni a "háromkomponenses" MMR-vakcina lejáratásából. Méghozzá sokmilliárdos üzletet.
Egyrészt egy egy autista gyermekek szüleit képviselő ügyvéd jelentős összeget fizetett neki a "pozitív" eredményekért. Ha ugyanis kiderül, hogy az autizmust a védőoltás okozta, akkor a szülők jelentős kártérítésre számíthattak volna a vakcinagyártó cégtől. Másrészt maga az oltásellenesség elindítójaként számon tartott orvos már a cikke előtt kilenc hónappal szabadalmi kérvényt nyújtott be egy saját fejlesztésű egykomponensű kanyaró ellenes vakcinára, magyarán ki akarta ütni az ellenfelet, az akkor már 10 éve a brit piacon lévő MMR vakcinát."