A francia EU-népszavazás eredménye és következményei

ETTDK Papers - Nr. 1
2005.05.29 22:30 | Türke András István

A francia népszavazás eredménye az EU-alkotmányról: 54,87 % NEM ; 45,13 % IGEN ; tartózkodás: 30,26%

Az eredmény sajnos magáért beszél. A következő napokban minden bizonnyal sokan sokféleképpen fogják magyarázni. Az európai integrációt új alapokra kell helyezni, vagy éppen vissza kell térni a "tiszta forrásokhoz". Sokak számára már az jelzésértékű lehetett, hogy a közös kulturális alapkora történő megfelelő és pontos hivatkozás kimaradt az alkotmányból...

A '90-es évek elhibázott/halogató lépései (pl. nem történhetett bővítés a '90-es évek végén az AGENDA 2000 és az amszterdami szerződés több évig húzódó vitái miatt), végül 2004 elején az egyszerre történő 10-es bővítés sokkját okozták melyhez ekkor már az EU egyre mélyülő gazdasági és monetáris problémái is társulnak.

A francia lakosság nagy része még fel sem ocsúdott a 2004 tavaszi bővítésből és 2004 őszén szinte napjainkig kellő előkészítés nélkül - kisebb nagyobb szünetekkel - az egyik legfontosabb politikai kérdéssé a török csatlakozás ügyét lépették, mely az "újbóli elárasztás rémképével" erősen megosztja a franciákat. A kispolgári félelmekre való rájátszás, a NEM-et népszerüsítő kampányban, mesterien összekapcsolta az alkotmány kérdését a török csatlakozás ügyével és a szociális rendszerüket különösen féltő franciák általános ellenérzésével a Bolkestein-doktrinával szemben.

Mindezt súlyosbította a francia belpolitikai spektrum, hiszen számos francia szemében a szavazás bizalmi kérdést is jelentett, nemcsak a regnáló kormány és az elnök (mint ahogy ezt a francia ellenzéki sajtó szivesen magyarázná), hanem az egész hatalmon lévő politikai elittel szemben. Hogy bajok vannak, azt már a 2002-es elnökválasztás jelezte, hiszen Le Pen 20% körüli eredményt tudott elérni. Jelenleg pedig a mérsékelt jobb- és baloldal legjelentősebb pártjainak kampánya az IGEN mellett is csak 45% körüli eredményre volt elég...

Nem tudni milyen súlyos árat kell fizetnünk mindezért. Tragédia persze nem történt, az EU (ill. EK) korábban is túlélte a fontosabb döntések akár többszöri jelentős halogatását is. Az integráció megtorpant, de nem állt meg. ("Ismét ki kell tolatni egy zsákutcából.") A negatív döntések árai eddig csak a kimaradók és a szorosabb integációt követők fejlődésének összevetésével (pl. Nagy-Britannia a '60-as években) váltak valamennyire érzékelhetővé. Úgy tűnik a lokális dimenziók iránt jóval fogékonyabb az állampolgár, mint az integráció globális jelentőségének kibővítése felé, mely lényegében az alktományos szerződés egyik fő céljának is tekinthető. Hogy e két szférát az átlagos (uniós) állampolgár egymással ellentétben állónak fogja fel, arra nézve jelzésértékű lehet egy néhány hete a Le Monde-ban megjelent cikk: Az euroszekpszis szinte soha nem látott mértékben van jelen Európában.

A franciák jelentős részének szemében - talán kissé anakronisztikusan, mégis érthetően - nem megfelelő biztosíték az, ha az alkotmány nem a szélesebb tömegek irányában, hanem csupán a politikai elit körében tágítja a demokrácia határait. A demokratikus deficitet kézzelfoghatónak érzik. Nemcsak abban, hogy pl. az Európai Tanács és/vagy a Bizottság elnökének választása nem közvetlen úton történik az alkotmány szerint, hanem főleg a társadalmi problémákat - szerintük - nem megfelelően aggregáló és artikuláló (európai, politikai) elit elleni kritikában. Paradox módon ott tudnak ezellen a leginkább tiltakozni, ahol demokratikusabb játékszabályok alapján nem a parlamentre, hanem a választópolgárok összességére bízták a döntést egy olyan horderejű ügyben, mint az európai alkotmányos szerződés kérdése.

Számos szakértő és EU-szimpatizáns (köztük a jelen írás szerzője is) nem tudott teljes szívvel kampányolni az alkotmányos szerződés mellett, ismerve annak jelentős hiányosságait. A megfelelő konzekvenciákat tehát le kell vonni, és el kell gondolkodni vajon az EU a "mindennapi állampolgár" számára is a legmegfelelőbb megoldásokat kínálja-e a globalizáció kihívásaira. Egy olyan önérzetes társadalom, mint a francia véleménye szerint úgy látszik a válasz: NEM.