Megmozdult az arab világ : Egy új korszak kezdetén
2011 május 4.
(N. Rózsa Erzsébet, Gazdik Gyula, Csicsmann László)
Cikk
Arab tavasz: nincsen dominó-effektus
Kitekinto.hu - Zgut Edit
Az észak-afrikai és közel-keleti térségen végigsöprő politikai szökőár egymásra ható folyamatok eredménye – állapították egybehangzóan az Euroatlanti Estek programsorozat szerdai rendezvényének résztvevői. Az Euroatlanti Klub és az Europa Varietas Intézet által szervezett eseményen az arab világban végbemenő változásokról beszélgettek a szakértők.
Gazdik Gyula közel-kelet szakértő az előadás kezdetén elmondta, hogy eleinte meglepetésként érték őt a tunéziai fejlemények. A Stratégiai Védelmi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa hangsúlyozta, hogy egyelőre nem adható pontos diagnózis a térségbeli államok belső átalakulásáról, s a folyamatok regionális következményeit sem lehet látni. A jelenlegi helyzet kialakulását több tényező is befolyásolta: többek között kiemelte a centrum-periféria viszonyból eredő hatásokat, a nagyhatalmaknak a stratégiailag fontos régióban történő vetélkedését, a globális világgazdasági válság következményeit. Utóbbi kapcsán fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a növekvő szociális feszültségeket a térség politikai szereplői egyre kevésbé tudták kezelni, pedig a vészjósló jelek már jóval 2010 decembere előtt kirajzolódtak.
A politikai válság főként olyan országokban vezetett a hatalmi struktúrák megrendüléséhez, ahol a vezetés eszmei arculatára annak idején az arab nacionalizmus gyakorolt meghatározó befolyást. Mindeközben különösen Egyiptomban a nacionalisták régi ellenfelei a Muszlim Testvérek nagyban aktivizálódtak – tette hozzá Gazdik Gyula.
N. Rózsa Erzsébet mindezt a modernizációs válság dimenziójával egészítette ki, hangsúlyozván, hogy a 18-19. század táján kibontakozó progresszív törekvéseket éppen a gyarmatosító fogták vissza. A Magyar Külügyi Intézet koordinációs igazgatója ezen országok sajátosságait elemezve utalt a patrimoniális hatalomgyakorlás, a politikai intézményeket tekintve pedig a virtuális és tradicionális struktúrák egymásmellettiségére. Moammer Kadhafit hozta fel példaként, aki tradicionális hatalmi struktúra övez, és szinte középkori uralkodóként próbálta dominálni a líbiai törzsi vezetőket. Véleménye szerint nem dominóeffektusról, hanem folyamatok egymásra hatásról beszélhetünk az érintett államok esetében.
N Rózsa Erzsébet rávilágított, hogy Tunézia és Egyiptom népe látszólag elérte politikai céljait, de számos akadályozó tényező van, ezek között említette a régi klientúra még megmaradt képviselőit. Szíria és Jemen jövője egyelőre kérdéses, de a térségben láthatóan nem ugyanolyan séma alapján zajlanak a változások – fogalmazott a szakértő.
Köztársaságok, melyekben hosszú ideje hatalmon lévő „monarchák” irányítják, illetve irányították az országot, elsősorban etatista módszerekkel - sorolta tovább az említett államok hasonlóságait Csicsmann László, a Corvinus Egyetem adjunktusa. Ugyancsak közös faktornak tekinthető a nagyfokú szegénység, illetve hogy a politikai vezetők gazdasági reformokat kezdeményeztek az elmúlt 5-10 évben – tette hozzá. Jelentős különbség ugyanakkor, hogy gazdaságilag eltérő szerkezetű országok kerültek reflektorfénybe, melyek alapvetően eltérő kissebségi problémákkal szembesülnek. Csicsmann szintén azon véleményének adott hangot, miszerint nem beszélhetünk dominó effektusról, az N. Rózsa által említett egymásra ható folyamatok kapcsán pedig az új média vitathatatlan jelentőségét emelte ki.
Egyik iszlamista erő sem állt az események élére, a tömegtüntetések során nem hallhattunk iszlám jelszavakat – mondta kérdésre válaszolva N. Rózsa Erzsébet, aki szerint korai lenne jóslatokba bocsátkozni e csoportosulások majdani politikai befolyását illetően. Egyelőre nem tudni, hogy a Muszlim Testvérek milyen támogatottságra tennének szert egy esetleges választáson, melyhez elsősorban párttá kellene szerveződniük. Mindehhez hozzátartozik az is, hogy miközben egyre több politikai erő merít az iszlám kommunikációs eszköztárából, maguk az iszlamista szervezetek is változásokon mennek keresztül – utalt a Muszlim Testvérek feltörekvő fiatal generációjára Csicsmann László. A szakértő szót ejtett Törökország mérsékelt iszlamista pártjáról, az Igazság és Fejlődésről (AKP) is, mely szerveződés akár példaként is szolgálhatna, kétségbe vonta ugyanakkor azokat az eufemisztikus véleményeket, melyek a (szerinte nem létező) „török modellt” javasolják átvételre a térség államai számára.
Gazdik Gyula egyetértésének adott hangot az egyiptomi Muszlim Testvéreknél tapasztalható átalakulással kapcsolatban: a szerveződésben felszínre törtek a generációs ellentétek, ráadásul a párttá alakulást illetően is viták tapasztalhatóak a szervezetben. A regionális szereplők kapcsán úgy fogalmazott: míg korábban Irán, Izrael és Törökország kiemelkedése volt megfigyelhető az arab államok háttérbe szorításával, addig mára ezzel ellentétes tendenciák is tapasztalhatóak. Az egyik legjelentősebb változás Egyiptom Izrael irányába tanúsított hozzáállásában mutatkozik meg. Kairó a háttérben bábáskodott a Fatah és a Hamász nemrég létrejött megállapodása felett, ami igencsak meglepetésként érte Jeruzsálemet. Egyiptom biztonsági együttműködése Izraellel valószínűleg nem lesz olyan, mint Mubárak idejében – mutatott rá Gazdik.
Irán rendszeresen feszegeti a határait, szimbolikus gesztusokat tesz, de nem akar háborút indítani senki ellen, ráadásul nukleáris programja is igen bizonytalan – mondta N. Rózsa Erzsébet. Egyes elemzők szerint a Teherán elleni háború már régen megkezdődött, melynek első szakasza a Stuxnet vírus támadásával zárult le. A szakértő kiemelte, hogy egyelőre Mahmúd Ahmadinezsád utódlása sem tisztázott, mindezek tükrében pedig megállapította, hogy szerinte legfeljebb regionális hidegháborúra van kilátás, de tényleges háborúra kevés az esély. Gazdik Gyula szerint Líbia helyzete elsősorban a nagyhatalmi versenyfutás illetve a törzsi kötöttségek miatt összetett, melyet számos kérdőjelet támasztó NATO-beavatkozás is tetézett.