Kína, az Egyesült Államok és Oroszország világpolitikai szerepe és tervei - A NATO helye a hatalmi struktúrában
2005. november 9.
Corvinus Egyetem
Az estet Bödőcs Róbert, az Euro-Atlanti Klub alelnöke és Varga Gergely, a Régiók Szövetségének elnökségi tagja nyitották meg, megköszönve előadóinknak, hogy elfogadták a meghívást és köszöntve a hallgatóságot, akik ez alkalommal különösen szép számmal jelentek meg. Az est moderátoraként Rónaháti Cecília működött közre.
Elsőként Dr. Gyarmati István, nagykövet, az Euroatlanti Integrációért és Demokráciáért Központ elnöke beszélt.
Bevezetőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy míg a kétpólusú világban a Szovjetunió és az Egyesült Államok esetleges „egymásnak esésétől” féltek, addig a mai nagyhatalmi hármas (USA, Oroszország, Kína) pusztán nagyon fontos biztonságpolitikai és stratégiai háromszög, de közöttük háborús konfliktus kialakulásától, legalábbis jelenleg, nem kell tartanunk. Az elsődleges aktuális veszélyforrások ugyanis: a tömegpusztító fegyverek elterjedése, a nemzetközi terrorizmus, a nemzetközi szervezett bűnözés, vagyis jórészt nem államokhoz kapcsolódó veszélyforrások.
Mint fogalmazott, 2001. szeptember 12-én a NATO a kölcsönös segítségnyújtás elvének alkalmazásával megtalálni vélte szerepét a terrorizmus elleni harcban. Azonban hamar kiderült, a sem a NATO, sem más nemzetközi szervezetek nincsenek felkészülve a terrorizmus elleni harcra. Az államoknak nincsenek meg hozzá a megfelelő eszközeik a hatékony fellépésre, így együttműködni sem tudnak. Hiányzik egy olyan rendszer, ahol integrálva lenne a hadsereg, a rendőrség, a hírszerzés, az elhárítás, stb., amely hatékony védelmet biztosítana ezekkel a veszélyekkel szemben.
Gyarmati nagykövetúr abban látja a NATO jövőjét, hogy keretet biztosíthat arra, hogy az apróbb megoldásokat megtaláljuk, és ha megtaláltuk, erőforrásokat rendelhet hozzá. Mindenekelőtt az egyes országoknak kell felkészülniük az új kihívásokra, többek között Magyarországnak is.
Azon szerencsés helyzetben voltunk, hogy egy amerikai szakértő álláspontját is megismerhettük. Dr. Chad Briggs a Corvinus Egyetem Full Bright ösztöndíjas előadója angolul ismertette előadását, a nyelvi akadályokat Reich Anna tolmácsolásával küzdöttük le.
Chad Briggs mindjárt az előadása elején hangsúlyozta, szigorúan saját véleményét mondja el, sok amerikai nem értene vele egyet.
Úgy gondolja, az Egyesült Államok nem tudja, mire törekszik ma a világban. Az idén elhunyt volt amerikai külpolitikai főtanácsadó, George F. Kennan 1995-ös írására utalt, amelyben kimondja, hogy az USA-nak általános elveket kellene megfogalmazni külpolitikai viselkedését illetően.
Kennan a halála előtt még kifejezte aggodalmát a Bush kormányzat színrelépésével megjelenő új külpolitikai iránnyal kapcsolatban. Az elnök kemény kritikákat kapott - gyakran éppen saját pártja soraiból - amiért kiszámíthatatlan és nem az ország érdekeit képviseli.
Az amerikai külpolitika globális koncepciójának hiányát, illetve okait és mozgatórugóit boncolgatva több válasz is megfogalmazódik.
Induljunk ki abból, hogy az USA nem egy kollektív egység. Az amerikaiak történelemtudata – ellentétben az európaiakkal – hiányzik. Mindazonáltal nem tudják meghatározni, mit is jelent amerikainak lenni, egyszerűen nem találják a helyüket. Ez még nehezebbé teszi a világban való viselkedésének elveinek meghatározását. Szeptember 11. után sok amerikai tette fel a kérdést:: miért nem kedvelnek minket? Azt a választ pedig, hogy saját külpolitikájuk felelős a terrortámadásokért, nem szívesen hallották.
Az új-média szintén jelentős szerepet játszik. Izolálják a lakosságot, hiszen a nézők csak akkor kapnak híreket az Amerikán kívüli világról, ha nagyszámú halálos áldozattal járó katasztrófáról érkeznek tudósítások. Keveset tudnak a világról és mindezek mellett félnek attól, amit nem ismernek.
Hannah Arendt-t idézte, aki szerint a félelmet könnyen lehet használni a sikertelen politika igazolására, ugyanis az a legalapvetőbb érzelmeinkre van hatással.
Végezetül hangsúlyozta, nem minden amerikai egyforma, nem mindegyik utasítja el a külvilágot. Mint mondta, saját nemzetközi diákjai nagyon gyakran segítettek az amerikaiaknak megérteni a messzire nyúló nemzetközi helyzeteket, mert a védekező félelmet csakis a megismeréssel győzhetjük le.
Dr. Sz. Bíró Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézetének főmunkatársa nehéz helyzetben volt, mert mint mondta, Oroszország annyira sokszínű, hogy nem egyszerű kiválasztani azt a néhány elemét, ami amellett, hogy illeszkedik az előadás tematikájába, hiteles képet is ad az országról.
Érdekes átmenetet figyelhetünk meg az orosz külpolitikában az elmúlt időszakban. Míg az 1990-es évek elején azt hangoztatták, hogy nem fontos a NATO-val foglalkozni, addig ’92-’93-ban nagyon is atlantista irányvonalat próbáltak felvenni. A ’90-es években sokak szerint alapvető hiba volt, hogy a NATO bővítésre koncentrált ahelyett, hogy gazdaságának konszolidációjával és esetleges nyugati integrációjával foglalkozott volna.
A józan fordulat Putyin 2000. évi hatalomra kerülésével következik be. A háttérben az a már korábbi felismerés húzódott meg, hogy Oroszország elveszítette képességét arra, hogy a világban valamilyen hatalmi centrumot, pólust képezzen.
A putyini külpolitika 2000. elejétől tudatosan Európára koncentrál. Lényeges változás, hogy politikai entitásként fogadja el az Európai Uniót, miközben különös hangsúlyt fektetett a kontinens csúcshatalmaival való politikai, gazdasági együttműködés kialakítására.
2001. elején még hideg viszony jellemezte Washington és Moszkva kapcsolatát, nyáron mégis sor került az ifjabb Bush és Putyin találkozójára. Érzékelve az orosz politika konszolidálódását, először merült fel komolyan a NATO-hoz való csatlakozás perspektívája.
Ezt követően tisztán az orosz érdekektől vezérelve, a kormányzat gyorsan reagált szeptember 11-re. Ez a tekintetben hoz érdekes változást, hogy 2003. nyaráig rendkívül jóindulatúvá válik mind az USA-Oroszország, mind pedig az Európai nagyhatalmak és Oroszország viszonya. 2003. őszén kezdődik újabb visszaesés, mivel Putyin egyértelműen értésre adja, hogy Oroszországnak nem célja az EU tagság.
Negyedikként, de nem utolsó sorban Németh Miklós, Kína szakértő kiemelte, hogy az 1990-es évek óta a világ meghatározó eseményei az euro-atlanti régióból folyamatosan áttevődnek a Moszkva – Kairó – Tokió háromszögre.
Fontos látni, hogy alapvetően az USA-nak az Oroszországhoz illetve Kínához fűződő viszony határozza meg, hogy utóbbi két ország közeledik, vagy távolodik egymástól.
Az USA Kína-politikája kettős. Az 1940-es évektől kitapintható, hogy nem tudják eldönteni, hogyan bánjanak Kínával. Az alapvető vita máig az, hogy a kommunista Kína partner-e vagy inkább rivális.
Véleménye szerint az USA ezt a döntést egyértelműen még nem hozta meg, bár hangsúlyeltolódások folyamatosan vannak.
Kiemelte az utóbbi két és fél évtized négy fordulópontját, amely alapvetően meghatározza a mai Kína külpolitika arculatát::
- Az első ilyen a 25 éve elkezdett „reform és nyitás politikája”. Ennek nyomán sikerült konszolidáltabb viszonyt kialakítani DK-Ázsiával és Oroszországgal, az Egyesült Államokkal, valamint a K-európai országokkal is javult a kapcsolata.
- 1985 után Kína elszigetelődött a Nyugattól, mert úgy gondolták, hogy a Nyugat vele akarta elkezdeni a szocialista tábor megbontását.
- A harmadik az 1997-es ázsiai pénzügyi válság, amikor Kína gesztusból nem értékelte le saját nemzeti valutáját, ahogy más országok. Ma az ASEAN-tagok és Kína azon gondolkodnak, hogy 2010-re egy 1,7 milliárdos embertömeget magába foglaló szabadkereskedelmi övezetet hozzanak létre. Ez tulajdonképpen a világ legnagyobb szabadkereskedelmi piaca lenne.
- Az utolsó pedig a 2001-es New York-i terrortámadás.
Alapvető tendencia, hogy a ’90-es évek második felétől Kína nemcsak passzív szemlélője a nemzetközi eseményeknek, hanem aktív alakítója.
Végezetül hangsúlyozta, úgy gondolja, mind Magyarországnak, mind Európának és a világnak is azaz érdeke, hogy egy alapvetően kooperatív, és nem konfrontatív Kína tevékenykedjen a nemzetközi porondon.
Gutai Krisztina
Copyright © RÉSZ © ELTE-ETTDK © Europa Varietas Alapítvány
© Minden jog fenntartva.
A RÉSZ engedélyével. Az Euroatlanti Esték Előadássorozat archívuma, video és hangfelvételei a RÉSZ tulajdonát képezik. Tilos az anyagok engedély nélküli teljes vagy részbeni felhasználása, beleértve a jelen weboldal anyagát is.