A terroristák elérték Európát
- A madridi merénylet következményei
2004. április 26.
Bánlaki György, a Magyar Atlanti Tanács elnöke, korábbi washingtoni nagykövet
Kiss J. László, a Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központjának főigazgató-helyettese
Április 26-i előadásunk a madridi merényletek utáni Európa nemzetközi politikai szerepvállalásával, a transzatlanti kapcsolatok jövőjével, illetve mindezekkel összefüggésben a terrorizmus elleni küzdelemmel foglalkozott.
Bánlaki György a transzatlanti kapcsolatok és az európai nagyhatalmak viszonyának válságáról beszélt, amely több tényezőre is visszavezethető: a II.
világháború utáni Európa elvesztette érdekérvényesítő képességét (amit két esemény, a hidegháború és a balkáni háború is elfátyolozott), valamint az európai félelmek az amerikaiak „túlhatalmától” és a francia-német tengelytől. Fontos problémának tartotta, hogy több nemzetközi intézmény nem tükrözi a világ jelenlegi erőparitásait, és a hatalmi egyensúly a legtöbb esetben az USA javára deformálódik. A Nemzetközi Jog több évtizedes működőképessége ellenére nincs összhangban a világ eseményeivel (például csak államok lehetnek az alanyai). Az ENSZ a NATO-hoz és az EU-hoz képest egy statikusabb, változásokra kevésbé képes intézmény, még a Biztonsági Tanácsának összetétele sem tükrözi már megfelelően a hatalmi pólusokat. A Nemzetközi Közösségben és intézményekben leginkább az Egyesült Államok a fő finanszírozó, ami azt eredményezi, hogy vitális érdekeit akár a fennálló nemzetközi szervekkel és szabályaikkal szemben is képes érvényesíteni.
A terrorizmus témakörében felhívta a különbséget az amerikai és európai gondolkodás különbségére: 2001. szeptember 11-e után az USA hadban álló félnek tekintette magát, míg Európában 2004. március 11-e után nem alakult ki háborús lelkiállapot. Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a terroristák általában nem a szegény, nincstelen rétegből kerülnek ki, hanem egy új hazában magasan kvalifikált, nyugatiasodott emberek közül. Vészjósló tendenciának tartja, hogy a világ demográfiai térképe igencsak meg fog változni, amely az európai lakosság radikális csökkenését fogja eredményezni 50 éven belül, és ennek még nem várt következményei is lehetnek.
Kiss J. László a napjainkban fenyegető újfajta terrorizmus természetét fejtette ki. A régebbi típussal ellentétben ez az új fenyegetés már nem kötődik államokhoz, hanem konkrét terület nélküli alapon szerveződik. Olyan funkcionális háború ez, ahol a nettófenyegetés kibocsátói transznacionálisan szerveződő „nem-államok”. A terrorizmus ürügye és oka a sok megoldatlan nemzetközi konfliktus. Kialakulásának rövid elméleti hátterét a következőképpen fogalmazta meg: régen a háborúk magánháborúk voltak, de az államok később az erőszakhoz való jogot és eszközöket centralizálták, napjainkban pedig az erőszak alkalmazásának decentralizációja történik a terrorizmus formájában. Ehhez hozzájárult a gyenge államok jelenléte, akik egyrészt posztkoloniálisak, másrészt a „be nem avatkozás” elvét képviselték. Az új fenyegetés elleni harcot és a hozzá fűződő társadalmi problémákat még összetettebbé teszi, hogy az iszlámok teljesen szétszóródtak a világban, és beágyazódtak a nyugati társadalmakba is. Természetesen nem minden iszlám terrorista, sőt vallásuk írásos alapja, a Korán, tiltja az öngyilkosságot.
Az iszlám világ áttekintése meglehetősen nehézkes, hiszen igen sok válfaja van e vallásnak, amelyek egymással is háborúznak. A világ nemzetközi helyzetének elemzését több oldalról közelítette meg. Hangsúlyt helyezett a demográfiai problémákra, külön is említést tett az Európába bevándorló kisebbségekről és az amerikai társadalom hispanizálódásáról. Az Európai Unió és az USA viszonyát a következő tényezők határozzák meg: az USA hadi potenciálja sokszorosa az EU-énak, amely a jövőben is így lesz; az Egyesült Államok felhasználhatja fenyegetettségét és pozícióját arra, hogy világcsendőri szerepét erősítse; a két hatalom más-más szempontból közelíti meg a terrorizmus kérdését: Európa problémát, Amerika veszélyt lát; az EU a katonai fellépést nemcsak ideológiai alapon, hanem eszközhiány miatt is elveti.
Tulajdonképpen az amerikai hegemónia a nemzetközi közösség életében természetes, mert „mindig az erősebbnek van igaza”, valamint Európa egy „hiperhatalom” nélkül más és rosszabb minőségű szerepet kell, hogy betöltsön. Az Európai Unióval kapcsolatban optimista reményeket fűzött ahhoz, hogy a csatlakozással egyben egy valóban közös és egységes kül- és biztonságpolitikát tud felépíteni a közösség.
Copyright © RÉSZ © ELTE-ETTDK © Europa Varietas Alapítvány
© Minden jog fenntartva.
A RÉSZ engedélyével. Az Euroatlanti Esték Előadássorozat archívuma, video és hangfelvételei a RÉSZ tulajdonát képezik. Tilos az anyagok engedély nélküli teljes vagy részbeni felhasználása, beleértve a jelen weboldal anyagát is.