Davaj Nato?
- Oroszország és az Európai Unió valamint a NATO kapcsolata
2004. március 24.
Kása Sándor, a Magyar Köztársaság Információs Hivatalának volt műveleti igazgatója
Deák András, a Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központjának tudományos munkatársa
2004. március 24-én, a Professzorok Házában került sor az idei év első Euroatlanti Estjére. Az előadás témája Oroszország és az Európai Unió, illetve Oroszország és a NATO kapcsolata volt.
Dr. Deák András Oroszország külpolitikai státuszát fejtette ki. Ez természetesen függ az ország gazdasági és belpolitikai viszonyaitól, ezért ezek vizsgálatát sem hagyta figyelmen kívül: az ország az 1998-as pénzügyi válság után tartós fejlődést mutatott (a GDP 6,5%-ával növekszik évente, likviditása is töretlenül növekszik), Putyin újraválasztása pedig mindenképpen a belpolitikai viszonyok stabilizálódása felé mutat. Így lehetővé vált, hogy az ország vezetése a belpolitikai stabilitáson alapuló konstruktív, bizakodó külpolitikát építsen ki. Az ehhez vezető úton felismerték, hogy gazdaságuk nem elég erős az USA-val folytatott fegyverkezési verseny folytatására, valamint a balkáni régióban való domináns jelenlétre. Szintén a globális nagyhatalmi pozíciójuk meggyengülését jelezte, hogy az afganisztáni tálib rezsim okozta konfliktust csak amerikai dominanciájú együttműködéssel tudták kezelni.
Külpolitikai céljuk az ország történelmi hagyományaiból, valamint a csecsenek ellen viselt háborúból fakadó külpolitikai izoláltság leépítése lett. Az európai centrum felé tettek közeledő lépéseket, ami egyrészt természetes lépés volt, hiszen magukat Európa részének tekintik, másrészt követte a gazdasági érdekeket is, hiszen külkereskedelmük fele Európával bonyolódik le (bár az EU számára már sokkal kevésbé meghatározó gazdasági partner Oroszország, egyedül az energia kereskedelem jelentős). A bővülő európai integrációban azonban nem kívánnak részt venni (bár szó van róla, hogy 10 éven belül esetleg szabadkereskedelmi övezetet alkotnak majd az Unióval), de az európai biztonságpolitikai fórumban reprezentálni kívánják magukat. A közeledést gátoló tényező, hogy az EU a volt SZU területén lévő bizonyos országokra vonatkozóan integrációs ambíciókat ápol, amit Oroszország nehezményez (például az ukránok szigorúbb határpolitikát folytatnak, hogy ezzel is közelebb kerüljenek a schengeni egyezményhez és az Unióhoz). Izoláltságuk leépítésében fontos lépcsőfok volt, hogy 2001-ben Rómában részt vehettek a NATO 19+1-es tanácskozásán 5 témában (ezek a témák a NATO fejlődési irányának legújabb típusú kihívásait érintik).
Dr. Kása Sándor azokat a biztonságpolitikai fenyegetéseket és kezelésüket fejtegette, ami az egész Nemzetközi Közösséget fenyegeti, beleértve a még mindig nagy befolyással rendelkező atom hatalmat, Oroszországot is. Kiemelt hangsúlyt helyezett a mostanában leginkább veszélyeztető terrorizmusra. Felhívta a figyelmet arra, hogy ezen új típusú fenyegetés ellen védekezni a hagyományos módszerekkel, eszközökkel nem lehet. Megoldási lehetőségként egyrészt a terrorista szervezetek aktivitását kiváltó okok megszüntetését említette, de ez szinte lehetetlen (például a globalizáció, a nyugatosodás, az amerikai hegemónia olyan jelenségek, amelyek öngerjesztőek és ilyen szemszögből „természetesek”). Így a felszíni problémakezelés marad csak a kezünkben a terrorizmus elleni harcban. Ez az új biztonságpolitikai kihívás mindenképpen más megközelítést és eszközöket igényel. Ezek kialakítása nemzetközi összefogást tenne szükségessé, de ez azonban meglehetősen nehézkes, hiszen minden ország abszolút szuverén és intim területeként kezeli titkosszolgálati szféráját. Esetleges titkosszolgálati együttműködés eddig általában csak bilaterális formában valósult meg műveleti kooperációk formájában. Az összehangolt munka, az információk áramoltatása merőben nagy kihívás multilaterális szinten. Hasonló együttműködéssel elérhető lenne például a terrorista szervezetek pénzforrásaiktól való elszakítása (a „szokásos ügynöki beépülés” ez esetben a feltűnően máséletszemléletből fakadó viselkedési szabályok, valamint a külső megjelenési jegyek következtében meglehetősen nehézkes, jó formán lehetetlen). Felhívta a figyelmet arra a veszélyre is, amit azok a tudósok és szakemberek jelentenek, akik már nem állnak a kormányok alkalmazásában és szociális körülményeik miatt megnyerhetők a terrorista szervezetek tevékenységeinek „támogatására”.
Oroszország az újfajta biztonságpolitikai kihívásokra válaszul adható nemzetközi összefogásban fontos szereplőként vehet részt, hiszen komoly biztonságpolitikai múlttal, titkosszolgálati tapasztalatokkal rendelkezik (KGB), amelyek a jelen konfliktusaiban is nagy segítségére vannak (Afganisztán, Csecsenföld).
Felmerült még Moldávia, mint biztonságpolitikai veszélyeztető tényező: a területén 40000 tonna haditechnika található a szovjet idők maradványaként, amit továbbra is ott állomásozó orosz katonák őriznek (a 2003 decemberében lejárt határidejű megállapodás ellenére Oroszország nem vonta ki csapatait). Ezek a fegyverek hozzájárulhatnak a fegyverkereskedelemhez, ami így a terrorista szervezeteket is erősítheti.
Copyright © RÉSZ © ELTE-ETTDK © Europa Varietas Alapítvány
© Minden jog fenntartva.
A RÉSZ engedélyével. Az Euroatlanti Esték Előadássorozat archívuma, video és hangfelvételei a RÉSZ tulajdonát képezik. Tilos az anyagok engedély nélküli teljes vagy részbeni felhasználása, beleértve a jelen weboldal anyagát is.