Feed aggregator

NATO response to Vostok 2018 : Trident Juncture 18, abbreviated TRJE18, is a NATO-led military exercise to be held in Norway in October and November 2018 with an Article 5 collective defence scenario.

Trident Juncture 2018 will consist of three main parts:
- A phase of deployment lasting from August to October,
- LIVEX (live field exercise) from 25 October to 7 November. The land battle will take place in the area south of Trondheim and north of Rena Camp in Hedmark County. There will also be sea activity along the Norwegian Coast, the North Sea and limited areas in The Baltic Sea and Skagerrak. There will be air activity in the airspace over Norway, Sweden and Finland.
- CPX ( command post exercise) from 13 to 24 November 2018 at NATO's Joint Warfare Centre in Stavanger, Norway. This is a data simulated desk exercise to train the headquarters. This exercise is also a certification test for Allied Joint Force Command Naples.

The Norwegian Armed Forces have called the exercise the largest to be held in Norway since the 1980s, it will be NATO's largest exercise since 2002. An expected 50,000 participants from 31 nations will take part, including 10,000 vehicles, 250 aircraft and 65 vessels.

The exercise will mainly take place in central and eastern parts of Norway, and air and sea areas in Norway, Sweden and Finland. The main goals of Trident Juncture is to train the NATO Response Force and to test the alliance's defence capability. For Norway, the exercise will test the country's ability to receive and handle allied support.

[...] Bővebben!

[...] Bővebben!

[...] Bővebben!

[...] Bővebben!

gazdaság és politika

Olvasztótégely helyett

ERŐSZAKHULLÁM AMERIKÁBAN ❘ Az elnökválasztás előtt ismét fellángolt az Egyesült Államokban a faji alapú agresszió. Clinton megválasztása enyhítheti, Trumpé kiélezheti a feszültségeket.

Anemzetközi közvéleményt sokkolta, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban egymást érik az Egyesült Államokban a feketék elleni halálos kimenetelű rendőri intézkedések, amelyet csak tetézett egy afroamerikai férfi által fehér rendőrök ellen válaszként elkövetett erőszak. Kívülről nézve az amerikai fekete közösség sorsa a 19. század végén eltörölt rabszolgaságtól az 1960-as évek polgárjogi harcán keresztül Barack Obama elnökké választásáig példátlan fejlődést és emancipációt mutat. Az elmúlt hónapok eseményei azonban felvetik a kérdést: vajon tényleg közelít a jogegyenlőség felé ez a folyamat az afroamerikai közösség a fehérek között, vége a faji alapú diszkriminációnak? Honnan törtek elő ismét a feszültségek?

GYÖKEREK

A feketék és fehérek közötti konfliktusok nem a semmiből bukkantak fel, azok nagyon is jelen voltak az elmúlt két-három évtizedben is. Gondoljunk csak az 1992- es Los Angeles-i zavargásokra vagy az O. J. Simpson 1995-ös gyilkossági ügye kapcsán magasba csapó indulatokra. A mostani erőszakhullám gyökerei pedig 2012- ig nyúlnak vissza. Az afroamerikaiak társadalmi integrációja és egyenlősítése sokat haladt előre a Martin Luther King vezette, 1960-as évekbeli polgárjogi harcok óta. Ugyanakkor a rendszerszintű fajgyűlölet és a különböző bőrszínű amerikai- ak közötti társadalmi különbségek nem szűntek meg. A feketék és más kisebbségek az emancipáció folytatását követelik. A fehér amerikaiak, különösen a lecsúszó közép- és alsó osztályokhoz tartozók, az elmúlt évtizedek velük szemben igazságtalannak vélt előnyös megkülönböztetése miatt fordultak olyan populista politikusok felé, mint Donald Trump republikánus elnökjelölt. Trump a kampánya során mind a latinókkal, mind a muszlimokkal, mind pedig – kevésbé nyíltan – a feketékkel szemben is megengedett magának rasszistának értelmezett kiszólásokat.

A faji alapú indulatok rég nem csaptak ilyen magasra az Egyesült Államokban. A legújabb erőszakhullám jú- lius 5-én kezdődött, amikor a louisianai Baton Rouge városban két fehér rendőr agyonlőtt egy már a földön fekvő 37 éves afroamerikai férfit, Alton Sterlin- get. Másnap a Minnesota állambeli St. Paulban egy szintén fehér rendőr a 32 éves fekete Philando Castile-t igazoltatás közben autójában lőtte le, barátnője és annak 4 éves kislánya szintén a járműbenült. A két halálos incidenst az afroamerikaiak országszerte óriási felháborodással fogadták, Dallasban békés tüntetést is szerveztek július 7-ére. Ezt a demonstrációt használta fel Micah Xavier Johnson fekete férfi arra, hogy az afroamerikaiak halála felett érzett frusztrációjából eredően a tüntetést biztosító fehér rendőrökre tüzeljen. Öt rendőr, négy fehér és egy latinó vesztette életét. A példátlanul agresszív cselekedet sokkolta az országot, a pesszimistábbak pe- dig egy faji polgárháború rémképét látták maguk előtt.

A SZÁMOK NEM HAZUDNAK?

A feketék elleni fehér rendőrök által elkövetett, halálos kimenetelű erőszak és a most fellángolt feszültségek gyöke- rei – ahogy említettük – 2012-ig nyúlnak vissza. Az év februárjában George Zimmerman, egy vegyes fehér-latinó származású polgárőr egy szóváltást követően rálőtt a fegyvertelen Trayvon Martinra a floridai Sanfordban. A fe- kete tinédzser belehalt sérüléseibe. Országos felzúdulást keltett, hogy a helyi rendőrség önvédelemre és a polgárőr- ökre vonatkozó szabályokra hivatkozva nem tartóztatta le és nem gyanúsította meg Zimmermant. Miután a média felkapta az ügyet, a floridai kormányzó által kinevezett különleges ügyész hat héttel később vád alá helyezte a polgárőrt. Egy hónapos tárgyalást követően azonban az ülnökökből álló bíróság felmentette. Ez adta a lökést a Fekete Életek Is Számítanak (Black Lives Matter) mozgalom megalakulásához, amely azóta is az afroamerikaiak elleni erőszakkal szemben folytatott kampány élcsapata.

A mozgalom és véleményformáló liberális támogatóik abból indulnak ki, hogy szerintük az Egyesült Államokban a fe- ketékkel szemben súlyosan elfogult az igazságszolgáltatás és a rendvédelmi szervek. Az ő narratívájukat erősíti, hogy az afroamerikaiak messze létszámarányukon felül kerülnek börtönökbe. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint az Egyesült Államok népességének 13 százalékát adó feketék a börtönlakók közel 40 százalékát teszik ki. A rendőrök által elkövetett erőszakos cselekményekről a The Washington Post összegyűjtött statisztikái szerint több fegyvertelen afroamerikai hal meg rendőri intézkedés eredményeképpen, mint fegyvertelen fehér. A Vice magazin szerint az emberölések áldozatai között 3,28-szor több feketét találunk, mint fehér amerikait, de a megölt feketék aránya a többi származási csoporthoz képest is több mint kétszeres.

Más statisztikák más bontásban azonban árnyalják ezt a képet. Ezek szerint 2015-ben kétszer annyi fehér amerikai lett rendőri intézkedés vagy erőszak áldozata, mint ahány fekete. A rendőri agresszivitás sokkal gyakrabban oka a fe- hérek vagy latinók erőszakos halálának, mint az afroamerikaiakénak. A fehérek és latinók elleni emberölések 12 százalékát követik el rendőrök, míg az feketék esetében ez az arány 4 százalék. Az is kiderül a számokból, hogy gyakran pont az afroamerikai rendőrök rántanak pisztolyt fekete gyanúsítottakra: a Pennsylvaniai Egyetem vizsgálata szerint ők 3,3-szor gyakrabban használták fegyverüket igazoltatás vagy őrizetbe vétel közben, mint a fehér, ázsiai vagy latinó kollégáik. Végül pedig Heather Mac Donald bűnügyi újságíró az FBI statisztikáiból azt derítette ki, hogy az afroamerikaiak 18,5-szer gyakrabban ölnek meg rendőrt, mint azok fegyvertelen feketét.

A feketék két és félszer gyakrabban lesznek rendőri erőszak halálos áldozatai, mint a fehérek.

Tüntetnek Philadelphiában. Az első fekete elnök alatt kumulálódtak a faji ellentétek

Akkor mely számoknak higgyünk? A The Washington Post 2015-ben valós idejű adatfelvételű statisztikát hozott létre, amelybe folyamatosan bevezetik a halálos kimenetelű rendőri lövöldözések adatait. E szerint 2015. január és 2016. július között 1502 személy halt meg rendőri intézkedés nyomán, ebből 732 fehér volt, míg 381 afroamerikai. Ez első látásra cáfolja a feketék mozgalmának elméletét, de ha kicsit közelebbről megnézzük, teljesen más képet kapunk.

Az amerikai társadalom 62 százalékát kitevő fehérek a rendőrök által megölt személyek 49 százalékát jelentik, tehát a fehérek számarányukat tekintve kisebb mértékben lesznek érintettek. Az amerikaiak 13 százalékát adó feketék azonban az áldozatok 24 százalékát teszik ki, tehát népességarányukhoz viszonyítva gyakrabban halnak meg rendőri agresszivitás következtében. Az afroamerikaiak ez alapján két és félszer gyakrabban lesznek rendőri erőszak halálos áldozatai, mint a fehérek.

ELNÖKI KÉRDÉS

Ha a különböző narratívákat erősítő számoktól elszakadunk egy pillanatra, azt mindenképpen tisztán láthatjuk, hogy az Egyesült Államokban komoly probléma az utcai és a rendőri agresszivitás, valamint mély feszültségek húzódnak a társadalmon belül a különböző bőrszínű vagy származású csoportok között. A fekete közösség számára talán a legfontosabb sérelem mindazonáltal az, hogy a halálos kimenetelű intézkedések kapcsán az azokat foganatosító rendőrök cselekményeinek jogszerűségét utólag nem vizsgálják, a nyilvánvalóan indokolatlan fegyverhasználatot pedig az igazságszolgáltatás nem szankcionálja.

Ebben valóban A Fekete Életek Is Számítanak mozgalom mellett állnak a tények. A Trayvon Martint lelövő George Zimmermant 2013-ban felmentették; a Michael Brown életét 2014-ben Fergusonban kioltó Darren Wilsont először nem találták bűnösnek, majd az igazságügyi minisztérium is felmentette; a 2015-ben Baltimore-ban megölt Freddie Grayjel szemben intézkedő rendőröket szintén felmentették. A feketék Amerika-szerte elkeseredéssel és dühvel fogadták a verdikteket. Mind Fergusonban, mind Baltimore-ban zavargásokhoz, gyújtogatáshoz, fosztogatáshoz vezettek a felmentő ítéletek.

Novemberben új elnököt választ az Egyesült Államok. A szavazólapon a feketék körében rendkívül népszerű volt first lady és külügyminiszter, Hillary Clinton, valamint a frusztrált fehér többség szószólójává vált, rasszizmussal is kacérkodó ingatlanfejlesztő milliárdos, Donald Trump szerepel majd. Nyilvánvaló, hogy önmagában az elnök szemé- lye és politikája nem tudja megfordítani a társadalomban forrongó indulatokat; ha így lenne, az afroamerikai Barack Obama nyolcéves elnöksége végén nem szembesülne az Egyesült Államok ilyen mély társadalmi, faji problémák- kal. Az azonban biztos, hogy a különböző bőrszínű és származású amerikaiak közti feszültségeket egy empatikusabb elnök enyhíthetné, míg egy radikálisabb, kirekesztőbb államfő a jelenlegi helyzetet várhatóan tovább súlyosbítaná.

FEHÉR ZOLTÁN, Boston (külpolitikai elemző)

2016/31. FIGYELŐ 25

Fotó: ReuteRs

The Vostok 2018 (or Orient-2018) military exercise, between 11-17 September, will mobilize for four days no less than 300 000 soldiers (virtually all forces of Central and Western Russian military districts of Russia), 36 000 armored vehicles and more than a thousand aircraft (planes, helicopters and drones).

The Chinese and Mongolian armed forces will be invited. There will be an air of Zapad-81 (in 1981 with 100.000 soldiers, a hard message to the West and to the revolted Poland), but more imposing in a way.

I asked for more information on the activity of the mission and Iooked for an interview with the EULEX Kosovo mission. Several e-mails signed by no one have arrived : conversation with no-names, unable to understand my request and my questions.

People who treat us as idiots who do not know the sites of the European Union (www.eeas.europa.eu and www.europa.eu). Poison pens who do not dare to sign a letter, people who do not dare to take responsibility. Which simply "did not feel like" transferring questions to the right people. Answers from an EU mission`s information service with visible evidence of not wanting to help. I have never encountered such a situation concerning an EU, UN (etc.) mission or operation...

(I have not had any other choice because unfortunately there is no more e-mail address on the site.)

We strongly doubt the importance of these information services funded by European citizens. They would be obliged to answer us.

They have webpage whose links do not work anymore. (I can imagine the thousands of euros that were paid for this.) But they do not stop creating advertising for themselves, in the name of genderism, book about the biography of the female mission`s members and the other things really very, very important. (In this case, no problem with urls.) Unbelievable.

My books and university textbooks about CSDP and EU missions are used by several universities all over Europe in Africa and elsewhere in education. In our next book on the Balkans this case will be mentioned.

-----
Dear Mr. Türke,
As already mentioned on 2 and 9 August 2018, we do not have the resources to meet each request for information.
Having explained the above, we hereby inform you that we will not respond to any further inquiries on this matter.

Yours sincerely,
Office of Chief of Staff
EULEX Kosovo

From: Dr. TÜRKE András István [mailto:(...)]
Sent: Wednesday, September 5, 2018 10:33
To: EULEX Kosovo Information
Subject: request for additional informations II.

Dear Office of the Chief of Staff,

Please forward my e-mail towards competent persons, who are able to answer to my questions, like Ms. Alexandra Papadopoulou or Mr. Bernd Thran.
Thanks a lot.

Best regards:
Andras Istvan Türke
director
—
Europa Varietas Institute
www.europavarietas.org

Le 2 août 2018 à 10:13:23, EULEX Kosovo Information (eulexkosovoinformation@eulex-kosovo.eu) a écrit:

Dear Mr Türke,
Thank you for your email and interest in EULEX Kosovo.
Unfortunately, we do not currently have the resources to meet each request for information. While we regret not being able to accommodate your request for information, we would kindly direct you to the EULEX website (www.eulex-kosovo.eu) which contains information about the Mission, its work, press releases, EU in Kosovo, EU External Action, CSDP, and other relevant data. We would also kindly direct you to the websites of EEAS and EU, www.eeas.europa.eu and www.europa.eu respectively for more information.

Yours sincerely,
Office of the Chief of Staff
EULEX Kosovo

From: Dr. TÜRKE András István [mailto:(...)]
Sent: Thursday, 19 July 2018 10:18
To: EULEX Kosovo Information
Subject: request for additional informations

Madam / Sir,

I am director of the independent Swiss based Europa Varietas Institute.

I am writing a book about EU diplomacy and mission in the Western Balkans (1991-2018) and I request for some additional informations about the activity of EULEX Kosovo.

I read a lot of very critical books about EULEX activity during the period 2008-2013, the mission was accused to being biased towards former UCK members.
I would like to know how far the mission has been changed since them.
What are the on-site experiences, the most important challenges to overcome?
What are the lessons learned compared to other EULEX missions?
I would like to have information that is beyond the official EU texts.

---
I need some lists
- about prosecutors investigated 400 war crimes
- about the 150 drafted laws
- about EULEX HoMs with period of activity

Other interesting documents are welcome.

I need also these documents but impossible to download, there are a lot of bugs on your site :
http://www.eulex-kosovo.eu/docs/justice/judgments/criminal-proceedings/D...
http://www.eulex-kosovo.eu/docs/justice/judgments/criminal-proceedings/D...
(+ other and older verdicts)

Thanks a lot.

Best regards:
Andras Istvan Türke
director

—
Europa Varietas Institute
www.europavarietas.org

Kedves Atlantisták!

Hiányoztam? Sok bepótolnivalónk van. Az elmúlt hónapok eseménydúsak voltak. A következő időszakban beszámolok majd a március óta történt fontosabb fejleményekről.

A tegnapi napon előadást tartottam a Trump-adminisztráció külpolitikájáról és ún. nagystratégiájáról (grand strategy) nyári kurzuson itt tanuló kínai egyetemi hallgatóknak a rendkívüli prezstízsű Massachusetts Institute of Technology-n, amely (a Harvard és a Stanford mellett) a világ legjobb egyeteme díjat is többször elnyerte. Tavaly is tartottam hasonló előadást ugyanezen program keretében, akkor a Harvardon. Mindig nagyon érdekes kínai közönség számára előadni, mivel kutatásaim egyik fókusza az amerikai-kínai kapcsolatrendszer, és mindig kíváncsi vagyok a kínai hallgatók véleményére, meglátásaira is.

Egy hónappal a Kim-Trump találkozó után kijelenthető, hogy a találkozó legnagyobb nyertese Peking, a legnagyobb vesztese Tokió.

Az Egyesült Államok a találkozón olyan megközelítés mellett tört lándzsát, mely mellett évek óta érvel Kína. A Szingapúrban folytatott tárgyalásokon Trump egy nyílt végű tárgyalási folyamat mellett kötelezte el magát, és kijelentette, hogy az Egyesült Államok felfüggeszti a katonai gyakorlatokat Dél-Koreával. Tekintettel arra, hogy Észak-Korea is leállította a rakéta- és nukleáris kísérleteit, ezen párbeszéd és a "freeze-freeze" modellje az, amelyet Kína évek óta támogatott és ösztönzött.

Hovatovább, Trump jóbarátjának hívta Kim Jong-un-t, és köszönetet mondott Kína szerepvállalásáért a szankciókban. Elgondolkodtató, hogy az Egyesült Államok elnöke olyan vezetőket magasztal fel, akikkel szemben a saját szövetségi rendszere épült ki és működik, ugyanakkor ezen szövetségeseivel szemben sokszor jóval keményebb hangot üt meg.

Xi kétszer is találkozott a Kim-mel a megelőző hetekben, valamint az Air China gondoskodott Kim utazásáról is. Ezen találkozók során közeledés volt tapasztalható, ami ráfért már a két ország kapcsolatára, tekintve, hogy Xi 2012-es, valamint Kim 2011-es hatalomra kerülése óta fokozatosan elhidegültek egymástól a felek addig a pontig, hogy tavaly Kína már Washington oldalára állt az ENSZ Biztonsági Tanácsában, támogatandó a szankciókat.

Míg Trump elnök kikérte magának, hogy vesztese lenne a találkozónak, Kínai részről Wang Yi külügyminiszter így fogalmazott: a két oldal új történelmet ír. Ezt követően az Egyesült Államok bejelentette, hogy felfüggeszti a katonai gyakorlatait a térségben. Wang kiemelte, hogy Kína teljes mértékben támogatja a megkezdett párbeszédet, mondván eddig is ez volt a cél és ezen dolgoztak.

Kína ugyanis egy keskeny hídon táncol, bár az észak-koreai vezetés és politika számára is egy nyugtalanító tüske a köröm alatt. Mégsem engedheti összeomlani az az észak-koreai vezetést, hiszen akkor egy kapitalista, USA-barát vezetés jönne létre Kína határa mellett, valószínűleg háború árán. Kínai szemszögből pedig az instabilitás az, amit a leginkább el kell kerülni, hiszen az amerikai csapatok telepítését eredményezheti a koreai félszigeten.

Bár Washington eltökélt abban, hogy a szankcióknak maradniuk kell mindaddig, amíg Észak-Korea végleg le nem szereli nukleáris potenciálját, Kína már a találkozót követően másként látja a jövőt. Geng Shuang, a külügyminisztérium szóvivője szerint a szankciók kérdését át kell gondolni, amint Phenjan beleegyezik a Biztonsági Tanács követeléseibe. Úgy vélekedett, a szankciók pusztán eszközök a cél felé, de nem maguk a cél.

Belengették, hogy az ENSZ BT-nek is támogatnia kellene a megkezdett diplomáciai folyamatokat. Kína politikájának győzelmét tovább erősíti, hogy Japán látványosan kiszorult a találkozó körüli felfordulásból. Abe miniszterelnök politikájának egyik sarokköve, hogy gondoskodjon az Észak-Koreában raboskodó japán állampolgárok hazaszállításáról. Ezzel szemben az elmúlt évben szinte semmilyen előrelépést nem sikerült elérni, és a Kim-Trump találkozó is a japánok látványos háttérbe szorulását mutatta.

Az elkövetkező időszak kimenetele erősen kétséges. A találkozóval Trump legitimálta a kommunista észak-koreai vezetést, Kim Jong-un ettől kezdve más államok vezetőivel is sokkalta gördülékenyebben találkozhat, ugyanakkor nem köti semmilyen konkrét határidő az amerikaiak felé a nukleáris leszerelést illetően. Kína pedig nemcsak, hogy időt nyert, de saját tervei szerint alakul a koreai-félsziget jövője.

Iron cat 15-19 July 2018 on the Danube

2018 június 17-én vasárnap Görögország és Macedónia külügyminisztere aláírta a megállapodást a névvita rendezéséről, amelynek értelmében a volt jugoszláv köztársaság új hivatalos neve Észak-Macedónia lesz. A görög-macedón-albán hármas határon fekvő Prespa-tó görög oldalán, Psarades településen tartott találkozón részt vett Aléxis Cipras görög és Zoran Zaev macedón miniszterelnök is. A macedón köztársasági elnök, Gjorge Ivanov ugyanakkor ellene van az egyezménynek és visszautalta a képviselőháznak, hogy a honatyáknak újra szavazzanak róla. Ha a képviselők másodszor is megszavazzák az egyezmény becikkelyezését, akkor az alkotmányban foglaltak értelmében az államfőnek kötelessége aláírni a dokumentumot.

Mint az közismert, Macedónia mindmáig nem tud csatlakozni sem a NATO-hoz, sem az EU-hoz, mert 1991 óta, 27 éve Görögország minden ilyen törekvését blokkolja. Az ok, hogy az ország görög álláspont szerint egy ősi görög terület, Macedónia nevét bitorolja, miközben a macedónoknak semmi, de semmi közük a görögökhöz, lévén szláv eredetű népességről van szó.

A napokban ezért is tűnt meglepőnek, hogy hosszú évek vajúdása után előrelépés történt és Aléxis Cipras görög kormánya végre megállapodásra jutott macedón partnereivel és az ország végre a megalázó Egykori Jugoszláv Köztársaság Macedónia (angolul : FYROM, franciául : ARYM) helyett a két fokkal kevésbé bonyolultabb Észak-Macedónia néven létezhet végre. Majd napokon belül jött a visszakozás és e percben is folyik a pinpongozás a görög törvényhozásban is.

Minek köszönhető ez az eredmény most így 27 év után?

Az eredmény annak köszönhető, hogy az EU folyamatos és egyre erősödő nyomás alatt tartja (magyarul : zsarolja) a görögöket azért, hogy egyezzenek meg a macedónokkal, mert ezen ország csatlakozása, mind gazdasági, mind politikai (migránskérdés pl.) okok miatt egyre fontosabb lenne.

A visszakozás oka kissé bővebb magyarázatot igényel.

A görögök az egész macedón kérdést egyfajta « kommunista ármánynak » tartják, mely még arra az időre vezethető vissza, mikor Tito és Sztálin jóban volt egymással. A görög narratíva szerint Sztálin gyakorolt nyomást Titóra, hogy macedónia önálló tagköztársaságként létezzen ezen a néven. (Titóék 1944-ben vonták ellenőrzésük alá a területet és kiáltották ki a Yugoszláviához csatlakozó Macedón Népköztársaságot.)
Merthogy előtte ez a terület - még az 1910-es évek Balkán-háborúira visszavetítve - Nagy-Bulgáriához tartozott, és a macedónok lényegében azok a bolgárok (és nem « macedónok », azaz ősi görögök leszármazottai) akiket « elcsatoltak » Bulgáriától és aztán Yugoszlávia részévé váltak.

A macedónok és a bolgárok tökéletesen megértik egymást, merthogy « egy nyelvet beszélnek ». És ennyiben lényegében igazuk van a görögöknek, annak ellenére, hogy a yugoszláv « együttélés » alatt nem túl nagy számú szerbhorvát elem is keveredett a macedón nyelvbe. A görög értelmiségiek szemében tehát – történelmileg-nyelvészetileg szintén igazolt módon – a macedónok (és a bolgárok) az indoeurópai nyelvcsoporton belül délszláv nyelvű népesség, míg etnikailag ősbolgár-szláv-trák eredettel számolhatunk.

És ezen a ponton jutottunk el a visszakozás okának taglalásáig.

Merthogy addig eljutottak ugyan, hogy akkor az ország neve Észak-Macedónia legyen, viszont a következő kérdésre úgy tűnik korábban nem fordítottak kellő figyelmet (szinte hihetetlen módon) : Hogyan definiáljuk akkor az új állam hivatalos nyelvét ? A macedónok szerint természetesen : ez a macedón nyelv.
A görögöknél viszont e kérdés újra kiborította a bilit, hiszen – szerintük - olyan, hogy macedón nyelv jelenleg nem igazán létezik, de ha létezne is, azt egy észak-görög nyelvjárás formájában lehetne definiálni, melynek természetesen semmi köze ahhoz a « bolgár » nyelvhez, amit északi szomszédaik beszélnek.

Itt tartunk tehát most…
---
Update - 1 (2018.06.26.)
Zoran Zaev a szkopjei 1TV-nek adott késő esti interjúban aláhúzta: azt várja, hogy a lakosság 77-85 százaléka szavaz arra, hogy Macedónia nevét Észak-Macedóniára változtassák, különben lemond. Rámutatott, hogy ekkora arányban támogatják az állampolgárok az ország európai uniós és NATO-csatlakozását is.

From January 1, 2019, the Russian Volga will cease providing AN-124 capacity for EU and NATO states under NATO's heavy military air transport program SALIS (Strategic Airlift Interim Solution), which includes 17 European member states and Canada. The loss is sensitive: Under Salis, Antonov and Volga have each had an AN-124 permanently stationed at Leipzig-Halle Airport since March 2006, with additional uplift available at short notice.

Unfortunately, the SALIS Program Office did not succeed in overcoming the Russian withdrawal, despite the long negotiations. The move comes just over a year after the Russian freighter operator announced the end of the near-decade-long Russlan collaboration to market AN-124 capacity with Ukraine’s Antonov. A move thought to be in response to western sanctions on Russian companies. Negotiations conducted by the Salis steering board last week failed to avert the withdrawal. After Volga-Dnepr subsidiary AirBridgeCargo lost about half its 21 landing slots at Schiphol last year, Russia reportedly threatened to ban Dutch carriers from its airspace. Shortly after, KLM struck a deal with ABC over additional slots.

The ending of the Salis contract puts pressure on NATO and the EU, which need access to the world’s largest commercial cargo aircraft. This is a serious loss of capacity: the Ukrainian An-124s of Antonov's air transport industry are only flying 900 flights per year - the largest fleet with two Russian aircraft has been available to SALIS's designers for up to 2300 hours per year.

There is always the possibility that the withdrawal is part of a larger play by Volga-Dnepr president Alexey Isaikin, who is looking to set up a German cargo airline, with AN-124s registered in Germany, at Leipzig. By registering an AN-124 to a German company, the Volga-Dnepr group would no longer be caught in the crossfire of political skirmishes between Russia and elsewhere, which includes problems with Antonov maintenance. And as an EU company, it might get preferential treatment for military shipments over Ukraine’s Antonov. It also adds pressure on Germany, which is keen to develop Leipzig-Halle as a freight airport, to OK the new airline’s AOC and aircraft registration. (Although as one source told The Loadstar, Lufthansa Cargo was unlikely to welcome a new freighter airline on its doorstep, and would “go ape-shit”.)

Az EPIIC Nemzetközi Szimpózium az Egyesült Államok keleti partjának fontos fóruma a nemzetközi politika témáiban, minden évben több tucat országból érkeznek az előadók és a résztvevők is. A konferenciát a Tufts Egyetemen működő Institute for Global Leadership (IGL) szervezi, amellyel az együttműködésem immár több évre tekint vissza. Az EPIIC Szimpóziumnak már tavaly is előadója voltam.

Az idei szimpózium azt a kérdéskört járta körül, hogy az ún. liberális nemzetközi rend, amelyet az Egyesült Államok hozott létre a II. világháború után, válságban van-e, a végét járja-e. Ezen belül a panelbeszélgetés, amelynek én is előadója voltam, azt feszegette, hogy vajon a demokráciától eltérő, alternatív kormányzati formák és az azokat kifejlesztő államok fenyegetést jelentenek-e erre a nemzetközi rendre. Fontos témaként vetődött fel ezzel kapcsolatban a Kína és Oroszország mint nem demokratikus országok által az Egyesült Államokkal szemben megfogalmazott kihívás, valamint az e két nagyhatalom által a liberális nemzetközi rendre jelentett veszedelem.

A Tufts Daily részletes beszámolót közölt a szimpóziumról és benne a mi panelbeszélgetésünkről is. Az én hozzászólásomat viszont nem sikerült egészen pontosan visszaadni. Francis Fukuyama "A történelem vége" című legendás írásának kontextusában fogalmaztam meg a mondanivalómat. Fukuyama a történelem végéről azt írta 1989-ben: eltűnik majd a nagyhatalmi versengés, továbbá a liberális demokrácia mint politikai rendszer lesz mindenhol meghatározó. Ennek kapcsán azonban elmondtam: az elmúlt évtizedben visszatérőben van a nagyhatalmi versengés, Oroszország és Kína veszélyezteti az Amerika vezette liberális nemzetközi rendet. A liberális demokrácia sem lett mindenhol meghatározó, hiszen alternatív kormányzati formák jöttek létre. Ilyenek különösen az ún. hibrid rendszerek, amelyek Oroszországban, Törökországban és máshol is kialakultak, s ezek szintén amortizálják az Amerika vezette nemzetközi rendet, annak alapértékeit.

A konferenciáról szóló riport a Tufts Dailyben olvasható az alábbi linken:

Thirty-Third annual EPIIC Symposium engages with globalization, technology, mass atrocities

Az EPIIC Nemzetközi Szimpózium az Egyesült Államok keleti partjának fontos fóruma a nemzetközi politika témáiban, minden évben több tucat országból érkeznek az előadók és a résztvevők is. A konferenciát a Tufts Egyetemen működő Institute for Global Leadership (IGL) szervezi, amellyel az együttműködésem immár több évre tekint vissza. Az EPIIC Szimpóziumnak már tavaly is előadója voltam.

Az idei szimpózium azt a kérdéskört járta körül, hogy az ún. liberális nemzetközi rend, amelyet az Egyesült Államok hozott létre a II. világháború után, válságban van-e, a végét járja-e. Ezen belül a panelbeszélgetés, amelynek én is előadója voltam, azt feszegette, hogy vajon a demokráciától eltérő, alternatív kormányzati formák és az azokat kifejlesztő államok fenyegetést jelentenek-e erre a nemzetközi rendre. Fontos témaként vetődött fel ezzel kapcsolatban a Kína és Oroszország mint nem demokratikus országok által az Egyesült Államokkal szemben megfogalmazott kihívás, valamint az e két nagyhatalom által a liberális nemzetközi rendre jelentett veszedelem.

A Tufts Daily részletes beszámolót közölt a szimpóziumról és benne a mi panelbeszélgetésünkről is. Az én hozzászólásomat viszont nem sikerült egészen pontosan visszaadni. Francis Fukuyama "A történelem vége" című legendás írásának kontextusában fogalmaztam meg a mondanivalómat. Fukuyama a történelem végéről azt írta 1989-ben: eltűnik majd a nagyhatalmi versengés, továbbá a liberális demokrácia mint politikai rendszer lesz mindenhol meghatározó. Ennek kapcsán azonban elmondtam: az elmúlt évtizedben visszatérőben van a nagyhatalmi versengés, Oroszország és Kína veszélyezteti az Amerika vezette liberális nemzetközi rendet. Az alternatív kormányzati formák tekintetében pedig a hibrid rendszerekről beszéltem, amelyek Oroszországban, Törökországban és máshol is kialakultak, s ezek szintén amortizálják a nemzetközi rendet.

A konferenciáról szóló riport a Tufts Dailyben olvasható az alábbi linken:

Thirty-Third annual EPIIC Symposium engages with globalization, technology, mass atrocities

Kedves Atlantisták!

Sűrű néhány hónap van mögöttem, különösen, mivel társelnökként irányítottam az Egyesült Államok egyetlen, politikai kockázatelemzéssel foglalkozó szakmai fórumának, a Fletcher Politikai Kockázat Konferenciának (Fletcher Political Risk Conference) szervezését. Az elmúlt években belevágtam a politikai kockázatelemzésbe mint új szakmai területbe, és erre a konferenciára pedig összehoztuk az amerikai kockázatelemző szakma és a nagyvállalatok (Bank of America, Facebook, General Electric, McKinsey) színe-javát.

A Tufts Egyetem újságja, a Tufts Daily részletes beszámolót közölt a nagy sikerrel lezajlott konferenciáról, s megszólaltattak engem is a politikai kockázatelemzés mint szakmai terület legutóbbi trendjeiről:

Fletcher Political Risk Conference tackles technology’s global ramifications

(A képen éppen bezárom a Fletcher Politikai Kockázat Konferenciát 2018. március 2-án.)

Kedves Atlantisták!

Sűrű néhány hónap van mögöttem, különösen, mivel társelnökként irányítottam az Egyesült Államok egyetlen, politikai kockázatelemzéssel foglalkozó szakmai fórumának, a Fletcher Politikai Kockázat Konferenciának (Fletcher Political Risk Conference) szervezését. Az elmúlt években belevágtam a politikai kockázatelemzésbe mint új szakmai területbe, és erre a konferenciára pedig összehoztuk az amerikai kockázatelemző szakma és a nagyvállalatok (Bank of America, Facebook, General Electric, McKinsey) színe-javát.

A Tufts Egyetem újságja, a Tufts Daily részletes beszámolót közölt a nagy sikerrel lezajlott konferenciáról, s megszólaltattak engem is a politikai kockázatelemzés mint szakmai terület legutóbbi trendjeiről:

Fletcher Political Risk Conference tackles technology’s global ramifications

(A képen éppen bezárom a Fletcher Politikai Kockázat Konferenciát 2018. március 2-án.)

(French version below)

France and the United Kingdom strengthen military cooperation : A new phase of the Lancaster House Agreement in 2010

French President Emmanuel Macron and the British PM Theresa May announced Thursday, January 18, 2018 a strengthening of Franco-British cooperation in the areas of migration and defense. The United Kingdom has just announced the availability of "heavy" helicopters to support French operations in the Sahel and Sahara. The United Kingdom has indeed agreed to make available to French forces in Mali three of its military helicopters "Chinook". This is precisely the tool that is missing most French infantry in the Sahel and Sahara.

Barkhane aligns well 17 helicopters, but none can carry thirty men and their equipment in one fell swoop. The United Kingdom will also provide 56 million euros of additional aid for the alliance for the Sahel. In recent years, UK and France have worked side by side to combat the global threat posed by the Ebola virus. The peries will increase our efforts in the Sahel to prevent Islamic extremism from increasing instability and insecurity that feeds the migration crisis.

London could also announce a contribution to the financing of the joint G5 Sahel force (FCG5S) at the Brussels meeting on 23 February. Paris and London are also announcing increased support in East Africa, particularly through AMISOM, the African Union Mission for Somalia.

The two capitals announce that the Combined Joint Expedition Force (CJEF), launched after the Lancaster House agreements, will be ready to be deployed in the most demanding operations by 2020. This force has obtained its certification final spring 2017, during Exercise Griffin Strike. In addition, now some 50 officers are inserted into the respective armed forces.

French officers were deployed on British operations and British officers on French operations. (We are very moved about the "incredible speed" of the setting up of such a force by 2 West European states whose armed forces are the most important: 10 years!)Finally, on the industrial side, France and the United Kingdom confirm their willingness to cooperate in the field of submarine UAVs and in the future air combat systems.

-------

La France et le Royaume-Uni renforcent leur coopération militaire : Une nouvelle phase des Accords de Lancaster House en 2010

Le président français Emmanuel Macron et le PM birtannique Theresa May ont annoncé jeudi 18 janvier 2018 un renforcement de la coopération franco-britannique dans les domaines des migrations et de la défense. Le Royaume-Uni vient ainsi d'annoncer la mise à disposition d'hélicoptères « lourds » pour appuyer les opérations françaises au Sahel et au Sahara. Le Royaume-Uni a en effet accepté de mettre à disposition des forces françaises au Mali trois de ses hélicoptères militaires « Chinook ». C'est précisément l'outil qui manque le plus aux fantassins français au Sahel et au Sahara.

Barkhane aligne bien 17 hélicoptères, mais aucun ne peut transporter d'un seul coup une trentaine d'hommes et leur équipement. Le Royaume-Uni fournira aussi 56 millions d'euros d'aide supplémentaire pour l'alliance pour le Sahel. Ces dernières années, le Royaume-Uni et la France ont travaillé côte à côte pour combattre la menace globale que représente le virus Ebola. Les perties vont augmenter nos efforts dans le Sahel pour empêcher l’extrémisme islamique d'augmenter une instabilité et une insécurité qui nourrissent la crise migratoire ».

Londres pourrait aussi annoncer une participation au financement de la force conjointe du G5 Sahel, (FCG5S) lors de la réunion de Bruxelles le 23 février prochain. Paris et Londres annoncent aussi un soutien accentué en Afrique de l'Est en particulier via l'AMISOM, la mission de l'Union Africaine pour la Somalie.

Les deux capitales annoncent que la Force expéditionnaire commune (CJEF - Combined Joint Expedition Force), lancée après les accords de Lancaster House sera prête à être déployée dans les opérations les plus exigeantes d'ici 2020. Cette force a obtenu sa certification finale le printemps 2017, lors de l’exercice Griffin Strike. Par ailleurs, désormais quelque 50 officiers sont insérés au sein des forces armées respectives.

Les officiers français ont été déployés dans le cadre d’opérations britanniques et des officiers britanniques dans le cadre d’opérations françaises . (Nous sommes très émus concernant la "vitesse incroyable" de la mise en place d`une telle force par 2 Etats ouest-européens dont les forces armées sont les plus importants : 10 ans!)
Enfin sur le volet industriel, la France et le Royaume-Uni confirment leur volonté de coopérer dans le domaine des drones sous-marin chasseurs de mine et dans les systèmes de combat aérien du futur.