Mintegy 15 ezer embert tartanak számon radikalizálódás miatt Franciaországban – közölte vasárnap Manuel Valls francia miniszterelnök.
A kormányfő megismételte, hogy példa nélküli a terrorfenyegetettség az országban.
Úgy tekinthetjük, és érzékelem a számok erejét, hogy megközelítőleg 15 ezer embert tartunk számon azért, mert a radikalizálódás útjára lépett
– fogalmazott a miniszterelnök az Europe1 kereskedelmi rádiónak és az I-télé hírtelevíziónak adott interjúban.
A kormányfő nem pontosította, hogy ezek az adatok a titkosszolgálatoktól vagy a szociális szervektől származnak.
A hatóságok korábban azt közölték, hogy a titkosszolgálatok megközelítőleg 10 ezer olyan emberről tudnak, akik iszlamista körökhöz tartoznak vagy azokkal kapcsolatot tartanak fent.
Manuel Valls elmondta, hogy ezenfelül mintegy 300 olyan embert tartanak fogva, akik közvetlen kapcsolatban állnak terrorhálózatokkal.
Jean-Jacques Urvoas igazságügyi miniszter egy vasárnapi interjúban azt közölte, hogy a 188 francia börtönben 1400 radikálisnak tekintett embert tartanak fogva, közülük 325-öt terrorizmussal kapcsolatban gyanúsítottak meg, s 80 százalékuk még ítéletre vár.
“Hétszáz francia vagy francia lakhellyel rendelkező dzsihadista harcol jelenleg Irakban és Szíriában” – emlékeztetett a miniszterelnök. Köztük 275 nő és több tucat fiatalkorú is található – tette hozzá.
Az iraki és szíriai harcokban a kormányfő tájékoztatása szerint eddig 196 francia dzsihadista vesztette életét az iszlamisták oldalán.
Franciaországban az elmúlt másfél hónapban három olyan dzsihadista merényletet hajtottak végre, amelyet az Iszlám Állam terrorszervezet vállalt. Közülük a legtöbb áldozattal a július 14-i nizzai támadás járt, amelyben 87-an vesztették életüket. Tavaly 147-en haltak meg terrorcselekményekben az ország területén.
(Szöveg: MTI)
Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )
Egy francia férfi megölte hétfőn az anyját az északnyugat-franciaországi Le Havre-ban, mert a nő megakadályozta, hogy Szíriába utazzon a dzsihadisták oldalán harcolni – értesült a France Info.
A francia közszolgálati hírcsatorna szerint a 25 éves férfi hétfő hajnalban egy cipőfűzővel fojtotta meg 62 éves anyját, majd maga értesítette a rendőrséget. A férfi elismerte a gyilkosságot és annak radikális motivációját. A gyanúsítottat a rendőrség előállította.
Rendőrségi források szerint a férfi pszichológiai zavarokkal küzd. Arról egyelőre a rendőrség nem adott tájékoztatást, hogy a titkosszolgálatok nyilvántartásában szerepel-e radikalizmus miatt.
(Szöveg: MTI)
Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )
Augusztus végén lemondott a francia gazdasági miniszter, Emmanuel Macron – és sokan számítanak arra, hogy elindul a 2017-es elnökválasztáson. De mire számíthat ő a francia politikában? Erről beszélgettünk a Trend FM hullámain.
A beszélgetés szeptember 2-án került adásba. A beszélgetőpartner Szidor György.
Ha Emmanuel Macron eddigi politikai pályájáról és politikájáról szeretnél olvasni, akkor a róla szóló korábbi cikkeket itt találod.
Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )
Vége a nyári szünetnek – a blognak most, de a francia politikusoknak lassan két hete. Terrorveszély és terrorviták közepette dübörög a kampány. Nézzünk pár érdekesebb tudnivalót!
Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )
The HK416 assault rifle of the German company Heckler & Koch was chosen by the General Directorate of Armaments (DGA) to replace the FAMAS, as part of the call for tenders for the individual weapon of the future (AIF). The five manufacturers who submitted bids (Heckler & Koch, FN Herstal, Beretta, Sig Sauer and HS Produkt) were recently informed of this choice by François Cojan, head of the purchasing department at DGA says indeed the newspaper, which specifies that the decision was taken after a final series of tests conducted this summer. Normally, the market, which is the delivery of 90,000 assault rifles, will be officially notified by the end of this year. The value of the 10-year contract is estimated to be around €300 million.
The choice of the HK416 is not very surprising since this assault rifle is already used by the French military, especially by the Special Forces and Air Force, the latter having already selected in 2009 to replace the FAMAS. However, and while many politicians from right and left, have recently discovered that the arms factory of Saint-Etienne did not exist, we could think that the contract of AIF would benefit a company installed France, which would have been charged to maintain.
However, this was only possible with at least two bidders: Beretta, which has entrusted this task to the company Humbert, located in the Loire, and FN Herstal, who had accepted a partnership in this direction with Nexter Mechanics, whose workshops from Tulle are understaffed activity.
The FAMAS (French: Fusil d'Assaut de la Manufacture d'Armes de Saint-Étienne) designated in the French army as an "assault rifle 5.56mm model F1 MAS" is a French assault rifle 5.56 × 45mm NATO caliber bullpup type originally manufactured the arms factory of Saint Etienne. Ordered and commissioned in the 1970s by the French army, the FAMAS responded to the desire of a powerful tactical weapon, small footprint and that is also easy to use and maintain. Replacing the MAS 1949-1956 FSA rifle caliber 7.5 mm and the submachine gun MAT 49 caliber 9 × 19mm Parabellum, the FAMAS suppressed and the old organization pair.
The HK416 is interesting because this weapon was developed from the standardised M4 at the US Army. The M4 is based on the AR-15 developed by german H&K in 2001. The fact that the american weapon is the base is not a surprise because the AR-15 was prepared to the US Army tender to replace the M16-M4 platform. In December 2009, a modified version of the HK416 was selected for the final testing in the Infantry Automatic Rifle program, designed to partially replace the M249 light machine gun at the squad level for the United States Marine Corps. The Norwegian Army conducted an extensive evaluation before selecting the HK416 as its new primary firearm. The Turkish company Makina ve Kimya Endustrisi Kurumu ("Mechanical and Chemical Industry Corporation") has considered manufacturing a copy of the HK416 as the MKEK Mehmetçik-1 for the Turkish Armed Forces.
From outside the outer apparence of HK416 looks like a M4, but it has a redesigned retractable stock that lets the user rotate the butt plate, and a new pistol grip designed by H&K to more ergonomically fit the hand. More important changes are inside. Germans thrown out the most criticized part of the M4, the direct impingement gas system. This component is replaced by an other reliable system applied by several others weapons produced by H&K : the short-stroke gas piston system derived from the Heckler & Koch G36 assault rifle.
Furthermore, an adjustable gas block with piston allows reliable operation on short-barrelled models, with or without a suppressor attached. Finally, the HK416 includes a folding front sight, and a rear sight similar to the G3. The HK416 system is offered as an upper receiver, separate from the rest of the rifle, as a replacement to the standard issue M4 upper receiver.
The main difference is that by the direct impingement gas system the flowing back gas in the gun operate the filling and emptying processes, the german solution replace it by a short way moving gas piston.
Le fusil d’assaut HK416 de la firme allemande Heckler & Koch aurait été choisi par la Direction générale de l’armement (DGA) pour remplacer le FAMAS, dans le cadre de l’appel d’offres portant sur l’arme individuelle du future (AIF). Les cinq industriels ayant remis des offres (Heckler&Koch, FN Herstal, Beretta, Sig Sauer et HS Produkt) ont été récemment avertis de ce choix par François Cojan, le chef du service des achats à la DGA, affirme en effet le journal, qui précise que la décision a été prise à l’issue d’une ultime campagne d’essais réalisée cet été. Normalement, le marché, qui porte sur la livraison de 90.000 fusils d’assaut, sera officiellement notifié à la fin de cette année.
Le choix du HK416 n’est pas très surprenant dans la mesure où ce fusil d’assaut est déjà utilisé par les militaires français, en particulier ceux des forces spéciales et de l’armée de l’Air, cette dernière l’ayant déjà sélectionné en 2009 pour remplacer le FAMAS. En revanche, et alors que plusieurs responsables politiques, de droite comme de gauche, ont découvert récemment que la Manufacture d’armes de Saint-Étienne n’existait plus, l’on pouvait penser que le contrat des AIF allait profiter à une entreprise installée en France, laquelle aurait été chargée d’en assurer la maintenance.
Or, cela n’était possible qu’avec au moins deux soumissionnaires : Beretta, qui aurait confié ce soin à l’entreprise Humbert, implantée dans la Loire, et FN Herstal, qui avait accepté un partenariat allant dans ce sens avec Nexter Mechanics, dont les ateliers de Tulle sont en sous-activité.
Le FAMAS (Fusil d'Assaut de la Manufacture d'Armes de Saint-Étienne) désigné au sein de l’armée française en tant que « fusil d'assaut de 5,56 mm modèle F1 MAS », est un fusil d'assaut français de calibre 5,56 × 45 mm Otan de type bullpup, initialement fabriqué par la Manufacture d'armes de Saint-Étienne. Commandé et mis en service dans les années 1970 par l'armée française, le FAMAS répondait au désir d'une arme tactique puissante, d'encombrement réduit et qui soit également facile à utiliser et à entretenir. Remplaçant le fusil FSA MAS 1949-56 en calibre 7,5 mm et le pistolet mitrailleur MAT 49 en calibre 9 × 19 mm Parabellum, le FAMAS supprimait ainsi l'ancienne organisation binôme.
Tag: Heckler & KochFAMASNem okozott meglepetést, hogy Nicolas Sarkozy is bejelentette, elindul a republikánus előválasztáson. Első látásra a programjára is azt lehet mondani: ugyanaz, csak letisztultabban, mint korábban. De azért van itt valami, ami érdekes lehet.
Tegnap hallgattam Sarkozy egy reggeli rádióinterjúját. Az első dolog, ami feltűnt, hogy mennyire kimérten beszél, mintha ezzel akarná az autoritását demonstrálni. Mintha ezzel akarná jelezni, még tovább komolyodott, és már a csilivili elnöksége tanulságait is levonta. Én mindenesetre figyelni fogom, képes-e tartani ezt a stílust, mert a kampánya sikeressége szempontjából nagyon fontos lenne. Lehet, hogy csak jó napja volt.
A másik érdekesség az, ahogy Fillonról és Juppéről beszél. “A miniszterelnököm”, “a miniszterem”, “kineveztem”: volt elnökként Sarkozy megteheti, hogy így emlegeti ellenfeleit és ezzel demonstrálja, hogy felettük áll. Láttunk már ilyet. 1988-ban Mitterrand azzal mosta le – igen emlékezetesen – Jacques Chirac-ot, hogy az elnöki választási vitában miniszterelnök úrnak szólította. És ezzel kinyilvánította: lehet, hogy te vagy a miniszterelnök, de én meg az elnök vagyok, és én neveztelek ki. Feletted állok.
Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )
Újabb recenzió, pontosabban eszmefuttatás, a KatPol Blog jóvoltából, melyet Magyarország és a CSDP könyvünk ihletett
(...) Az önkéntesség elve a terjeszkedésére is vonatkozik, közös külpolitikája pedig sosem ölt olyan formát, vesz olyan irányt, melyet bármelyik érintett ország fenyegetésnek tekintene. Nem véletlen, hogy a már említett 32 CSDP-művelet közül 18-ra Fekete-Afrikában került sor, ahol rivális hatalmi ellensúly nincs jelen, Oroszország közelkülföldjén viszont a kevés indított misszió feltűnően alacsony intenzitású maradt. Az EU vezetői arra is ügyelnek, hogy beavatkozást csak a fogadó ország kérésére, az ENSZ Biztonsági Tanácsának jóváhagyásával indítsanak. Annak érdekében sem tettek lépéseket, hogy a NATO szerepkörét akár részben is kisajátítsák, és ezzel amerikai érdekeket sértsenek meg. Az önálló politikai kezdeményezések hiánya abban is tetten érhető, hogy az EU több esetben is már elkezdett nemzetközi műveletek feladatait vette át, vagy ilyeneknek ágyazott meg áthidaló megoldás gyanánt.
Nem kerülhető meg a kérdés, hogyan illeszkedik a magyar szerep ebbe a kissé homályos összeurópai elgondolásba. A 20 tanulmányból 3 foglalkozik ezzel, vagyis a kötet címe némileg félrevezető, de ezek alapján is el lehet könyvelni, hogy Magyarország nem tartozik ugyan az éltanulók közé a közös szerepvállaláshoz való hozzájárulás terén, de a középmezőnyben azért stabil helyet foglal el. A felajánlott erők számát tekintve az első tíz tagállam között található, három misszióban pedig a vezetői poszt betöltését is vállalta. A magyar rendőrök, katonák főleg a Nyugat-Balkánon voltak aktívak ezen a téren, de 9 afrikai műveletben is részt vettek, szakmai felkészültségüket pedig mindenki elismerte. Az efféle EU-s szerep tűnik a magyar külpolitika egyetlen területének, melyről széles körű politikai egyetértést, vagy legalábbis beleegyezést lehet tapasztalni. Tíz éve változatlanul érvényben van a törvény, mely szerint kormányhatározat is elegendő az ilyen hozzájárulások jóváhagyásához.
A magyar vetülettől eltekintve azonban elmondható, hogy a hivatalos "eredet" dacára a kincstári optimizmus hiányzik a kézikönyvből, valószínűleg joggal. A legtöbb EU-misszió legalábbis ellentmondásos eredményeket hozott, a közös külpolitika megfogalmazott céljait pedig nem sikerült jelentősen megközelíteni a 2000-es évek eleje óta. A terrorelhárításról szóló tanulmány következtetései a végrehajtás és együttműködés hiányosságairól kifejezetten megállták a helyüket annak fényében, hogy a párizsi merényletek és az idei terror-konjunktúra előtt íródott. A szerzők véleménye a nem sok jóval kecsegtető, bizonytalan jövőről is egybehangzó. A 2008-ban kezdődött gazdasági válságjelenségek általában véve csökkentették Európában a védelempolitikai aktivitásra való hajlandóságot, a missziók indítása is megcsappant eltökéltséggel zajlik. Egy kimutatás szerint az európai NATO-tagállamok államadóssága 74 százalékkal nőtt, katonai költségvetése 12 százalékkal csökkent 2006-12 között, és legalábbis kétséges, megfordul-e bármikor tartósan ez a trend. Közben pedig az EU biztonsági helyzete jelentősen romlott, a közelében lévő ázsiai és afrikai régiókban új, elég tartósnak tűnő konfliktuszónák alakultak ki.
A páneurópai eszme megvalósítására az egyre szorosabb integráció és a folyamatos bővítés jelentették a két bevett módszert, ám jelenleg mindkét téren kifáradás és érdektelenség tapasztalható, vagyis az Unió lényegében nagy, mozgósító erejű vállalkozás nélkül maradt, és a megszokás tartja életben. A bővítés következő kijelölt terepe a Nyugat-Balkán, de az erre vonatkozó tanulmány nem kelt illúziókat, és hivatalos közlés szerint sem folytatható ott a bővítés 2019 előtt. Montenegró és Szerbia állnak legközelebb a csatlakozáshoz, de ekkora államok nyilván nem fogják sokban befolyásolni az Unión belüli folyamatokat. (...)
A teljes blogbejegyzést itt olvashatja el
Language Undefined Tag: KatPol BlogCSDPThe French shipbuilder was the victim of a massive leak of confidential technical information about the Scorpene submarines. Countries customers affected by this scandal, are Malaysia and Chile, each with two submarines, India and Brazil who chose technology transfer for six and four submarines.
Newspaper The Australian has published on its website excerpts of 22400 pages of various documents collected. The three documents would be sensitive but unclassified and would cover the period 2010-2011. The texts include strategic information such as technical manuals and models of underwater antennae. They describe the probes of the vessels, communication systems, navigation. In addition, 500 pages are devoted exclusively to torpedo system.
Informations were revealed about :
- data on sonar capabilities
- noise generated by submarines
- magnetic, electromagnetic and infra-red datas
- details of the combat system
The data seen by The Australian includes 4457 pages on the submarine’s underwater sensors, 4209 pages on its above-water sensors, 4301 pages on its combat management system, 493 pages on its torpedo launch system and specifications, 6841 pages on the sub’s communications system and 2138 on its navigation systems.
The data could have been blown away outside France in 2011 by a former French naval officer who at the time was a DCNS subcontractor. The documents could have been sold to Southeast Asian companies before being sent to Australia. The fact that leaks occur in Australia is not a coincidence. In fact it can affect the contract 34.3 billion awarded in April by Canberra to the French manufacturer, for the next generation of submarines, while negotiations are underway to distribute manufacturing sites between the two countries. Australia has chosen another model derived from the French oceanic submarine Barracuda, two times bigger than the Scorpene.
The competition was fierce to win the largest defense program in the history opposing the French DCNS to German TKMS and the consortium formed by Japanese Mitsubishi Heavy Industries and Kawasaki Shipbuilding Corporation. The French therefore provide twelve Shortfin Barracuda buildings conventionally powered and non-nuclear. Sign of the strategic importance of this program, the procedure was punctuated by multiple cyberattacks. According to Australian media, Russians and Chinese would have tried to get hold of the plans of the future submarine.
However you must know that the submarine that Australians are building with the French is called Barracuda, and it is totally different from the Scorpene designed for the Indian navy. The submarine is French, but the combat system is provided by the Americans. Recently, in the Indian Ocean, French Navy became the most important naval ally of Washington, before the British Navy.
Document 1
Document 2
Document 3
(Source : Le Monde, 25/08/2016)
Tag: BarracudaScorpèneIndian NavyAustralian NavyMa este, Biden alelnök látogatásának előestéjén megjelent az Indexen nagyelemzésem az amerikai-török kapcsolatok aktuális helyzetéről:
Nagy megtiszteltetés, hogy megjelenésekor a cikkem az Index címlapjának vezető híre:
Ma este, Biden alelnök látogatásának előestéjén megjelent az Indexen nagyelemzésem az amerikai-török kapcsolatok aktuális helyzetéről:
Nagy megtiszteltetés, hogy megjelenésekor a cikkem az Index címlapjának vezető híre:
Col. (Ret.) Eng. László Nagy: A high-standard collection of studies on the EU security and defence policy and the Hungarian contribution - A review of the book : TÜRKE, András István - BESENYŐ, János - WAGNER, Péter (ed.) “Hungary and the CSDP – Hungary’s participation in the Common Security and Defence Policy of the European Union”, published by Zrínyi Publishing House in 2016. In: Honvédségi Szemle 5/2016, pp. 183-184.
Recenzió a Türke András István - Besenyő János - Wagner Péter (szerk.) : Magyarország és a CSDP könyvünkről a Honvédségi Szemle 2016/5-ös (144) számának 183-184. oldalán Nagy László ny. mk. ezredes tollából (részlet)
"Nagy László ny. mk. ezredes:
SZÍNVONALAS TANULMÁNYKÖTET AZ EU BIZTONSÁG- ÉS VÉDELEMPOLITIKÁJÁRÓL, A MAGYAR SZEREPVÁLLALÁSRÓL
"A Zrínyi Kiadó által 2016-ban megjelentetett könyv címe: Magyarország és a CSDP, alcíme: Magyar szerepvállalás az Európai Unió közös biztonság- és védelempolitikájában. Meg kell mondanom, hogy szívem szerint én a fő- és alcímet megcseréltem volna, az alcímet jobbnak, kifejezőbbnek találom, mint az igazi címként szereplő szöveget, amelyben az első pillanatra megdöbbentő módon szerepel egy angol rövidítés, a CSDP (akár Cseh Demokrata Pártnak is vélhetné a gyanútlan olvasó). Ráadásul az előszó másfél oldala sem bontja ki a kétszer is előforduló betűszót. Tudom, hogy a szakértői gárda általában beszél angolul, és a gyakran használt betűszavakat illik „becsukott szemmel” is tudni, mégis azt hiszem, hogy figyelemmel kellene lenni a kevésbé felkészült olvasókra is. (...)
A könyv összesen húsz fejezetben, önálló tanulmányban tárgyalja a közös biztonság- és védelempolitika különböző aspektusait. Ezek közül kiemelném az első kettőt és az utolsót, amelyek ténylegesen keretbe foglalják a kötet mondanivalóját. Az első fejezet az intézményi alapokkal és a jogszabályi háttérrel foglalkozik, többek között – hangsúlyosan – a 2009-ben hatályba lépett Lisszaboni Szerződéssel. A második fejezet jó áttekintést ad az Európai Unió katonai válságkezelő tevékenységéről, komplex módon feldolgozva ezen tevékenység törté- netét, céljait és feladatrendszerét, a műveletek és missziók változatos formáit és eljárásait, a finanszírozás és a vezetés-irányítás kérdéseit, végül az eddigi missziók mérlegét és tanulságait.
A kötet utolsó fejezete pedig – hasonlóan komplex módon – összefoglalja a közös biztonság- és védelempolitika eddigi eredményeit és felvázolja előre látható távlatait. Erre az utolsó tanulmányra érdemes külön figyelmet fordítani, mivel nagyon tanulságosan vonja meg az utolsó mintegy tíz év mérlegét, bevezetve a „képességvesztési kettős spirál” fogalmát. A lényeg abban fogható meg – és ezt a következtetést a többi tanulmány is alátámasztja –, hogy az Európai Unió tagállamai ebben az időszakban túlságosan a gazdasági válság leküz- désére koncentráltak, nem fordítottak elegendő figyelmet a védelmi, illetve válságkezelési képességekre. Ennek tudható be, hogy némileg felkészületlenül érte őket az utóbbi évek néhány kihívása (az ukrán válság, az Iszlám Állam, a menekültáradat). (...)
Recenziómban nem kerülhetem meg, hogy – nagyon röviden, felsorolásszerűen – jelezzem, milyen témákat dolgoznak fel a kötet „közbülső” fejezetei. Tehát: az EU polgári válságkezelési képességei, a katonai képességfejlesztés folyamata, képzés és tréning, a rendőri válságkezelési műveletek, magyar részvétel a nyugat-balkáni műveletekben, a bővítés biztonságpolitikai aspektusai, válságkezelés Kelet-Európában, az afrikai kapcso- latrendszer és az afrikai műveletek, az EU mediterránpolitikája és a Közel-Kelet, az iraki és az afganisztáni misszió, a transzatlanti biztonsági kapcsolatok, az EU terrorizmus elleni stratégiája, az EU energiapolitikája, illetve fejlesztéspolitikája. A témák szinte maradéktalanul kapcsolhatók a komplex biztonságfelfogás katonai pilléréhez – a legkevésbé talán az energia- és a fejlesztéspolitika. (Mert ha az energia problémakörét ideillő témának tekintjük, akkor például a természeti környezet problematikáját vagy az emberi jogok kérdését is a kötetbe kívánkozónak kellene tekintenünk.) (...)
A folyamatos olvasást egyébként is megnehezíti a lábjegyzetek hatalmas mennyisége. A 370 oldalra jutó kis híján ezer lábjegyzet egy része minden további nélkül elhagyható lett volna. Hasonlóan túlzottnak tartom, hogy az átlagosan 15 oldalas tanulmányok egyike-másika mellett Bibliográfia címmel két apró betűs oldalt is meghaladó felhasznált szakirodalmi forrás van felsorolva.
Hasonló leküzdendő akadályként említem az elképesztő mennyiségű rövidítést (betűszót), amelyek között dominálnak az angol kifejezések „rövidítései”, de előfordulnak francia és természetesen magyar kifejezések is. Különösen megrázó ebben a vonatkozásban az első fejezet. Előfordul a könyvben, hogy egy szervezet hol magyar, hol angol rövidítéssel szerepel (például NYEU és WEU). Nem véletlen, hogy a kötet végén a rövidítések jegyzéke kilenc teljes oldalt tesz ki, miközben az esetek döntő többségében a kifejezések magyar fordítása nincs is megadva. (...)
Összefoglalva: egy igen értékes tanulmánykötetet bocsátott az érdeklődők rendelkezésére a Zrínyi Kiadó. Miként az előszó is megállapítja, a kötet egyik legnagyobb értéke abban áll, hogy az Európai Unió közös biztonság- és védelempolitikáját ilyen komplex módon áttekintő, új szemléletmódokat is ismertető kiadvány korábban nem készült magyar nyelven. A kötet segítségére lehet a missziókban, műveletekben részt vevő állománynak, a védelmi szféra képviselőinek, de a civil szférából érkezetteknek is, továbbá haszonnal forgathatják a katonai illetve a szakirányú polgári felsőoktatásban képzésben részesülő hallgatók is. (...)"
Türke András István Ph.D főszerkesztő válaszol
Először is nagyon köszönjük Nagy ny. mk. ezredes úrnak igen színvonalas és hasznos méltató és kritikai megjegyzéseit egyaránt! Alábbiakban reagálnék ezekre.
Nagy úrnak kétségtelenül igaza van, kétségtelenül igen sok a rövidítés a könyvben - méghozzá célzatosan. Egy ilyen jellegű könyvnek mindezeket tartalmaznia kell, az EU ugyanis nagyüzemben termeli az újabbnál újabb rövidítéseket és kifejezéseket. Ezek ismerete nélkül a sötétben tapogatózunk az adott szakterületen. Közel két évtizedes hallgatói, illetve oktatói tapasztalatom, külföldi képzéseim és kutatói tapasztalataim megerősítettek abban, hogy a magyar felsőoktatásban részt vevő hallgatók angol és francia szaknyelvi ismeretei az európai biztonság- és védelempolitika (de akár a basic uniós ismeretek terén is) hagynak kívánnivalót maguk után. Nem ritkán a magyarországi szakirodalom még magyarosítja is az alapvető kifejezéseket (ld. EBVP), melyek használata nemcsak, hogy a magyar szakközönségen belül nem terjedt el, de ezeket a kifejezéseket gyakorlatilag a külföldön dolgozó magyar szakemberek sem használják. A nemzetközi szintéren ezek egyszerűen használhatatlan fogalmak.
Nemzetközi, de akár hazai karriert kezdő fiatalok esetében a csupán magyar szaknyelv, rövidítések (vagy nem ritkán az angol helytelen, magyar kiejtéssel elterjedt, pl. WEU "veu"-nak ejtése "dáböljúéu" helyett - de a "nátózást" is említhetném) ismerete komoly hátrányt okozhat az első időkben. Ezen magyar rövidítések tehát mivel nem terjedtek el, ezért könyvünkben mellőzésükre törekedtünk és feleslegesnek gondoltuk további közel félszáz új magyar rövidítés megalkotását.
Megjegyezzük, számtalan rövidítésnek nincs is, vagy nehezen fellelhetö a hivatalos magyar fordítása. Nem kevésszer még rosszabb a helyzet és többféle (nem hivatalos) változat is terjeng. Így ezen "magyarosító nyelvi vitákban" - a magyar rövidítésekről alkotott véleményünk fényében - nem kívántuk dönteni. Ugyanakkor megjegyezzük, minden egyes rövidítés első előfordulásánál (már a címlapon is) szerepel a feloldása, egyéb esetekben pedig a könyv végi rövidítésjegyzék használata ajánlott.
A szerkesztőségnek tehát az is célja volt, hogy az új (és a "kevésbé új") generációk számára leendő (külföldi) karrierjük megkezdéséhez szükséges szaknyelvi anyag és rövidítésbázis - már-már a teljességre törekedve - megtalálható legyen a könyvben, és bátran kijelenthejük, hogy a könyvnek az európai biztonság- és védelempolitika, valamint az európai kül- és biztonságpolitika területeire kiterjedő rövidítésjegyzékének gazdagsága nemzetközi szinten is egyedülálló.
Úgy gondoljuk, hogy a könyv célcsoportjai számára az angol nyelv alapvető ismerete nem jelent problémát, így a feloldott angol rövidítéseket tudják majd értelmezni. (Ha egy-egy esetben mégsem, szótár használata nem tilos.) Az Európai Unió két munkanyelve az angol és a francia, így amennyiben adott témakörben (például Afrika esetén ez elengedhetetlen) utóbbi nyelvű szó vagy rövidítés is használatos - vagy nem egy esetben elterjedtebb az angolnál - azt könyvünkben is szerepeltettük.
(Itt jegyezzük meg, a francia nyelv kétségtelenül fokozatosan visszaszorulóban van, ugyanakkor fontos hiányosságnak tartjuk, hogy a magyar szakembergárda elenyésző része beszél franciául egy olyan területen is, mint a biztonság- és védelempolitika, ahol a missziók és műveletek nagyobb része az afrikai kontinensen zajlik.)
Megfelelő lábjegyzetek nélkül egy ilyen jellegű könyv szórakoztató-ismeretterjesztő kategória lehet, nem pedig komoly szak- és tankönyv, aminek mi a miénket szántuk. Ugyanakkor korántsem állítjuk, hogy a könyv tökéletes. A szerkesztőség főként a kiadói igényeknek megfelelve kényszerült kompromisszumokra részben a terjedelem, részben az illusztrációs anyag minősége (fekete-fehér) és mennyisége miatt, hogy a könyv elfogadható áron, még kézikönyvként használható legyen.
A kritika - melyet mindig köszönettel veszünk - számos pontját megjegyezzük és a könyv újabb kiadásainál figyelembe vesszük. A kritika által túl szélesnek - általunk meg éppenhogy kissé szűkreszabottnak - érzett fejezet végi bibliográfiai útmutatók az adott témákban való elmélyülést segítik. Itt is törekedtünk arra, hogy minimum a legfontosabb uniós határozatok és a legfontosabb, általunk is ismert és ajánlott nívós szakirodalmi tételek fel legyenek tüntetve, így a könyv a legfontosabb alapismeretek átadása mellett, mintegy "irányjelzőként" is funkcionálhasson.
Tartozom olvasóimnak az amerikai Demokrata Párt konvenciójának elemzésével, amelyre balatoni nyaralásom miatt kis csúszással kerítek sort.
A legfontosabb megállapítások, amelyeket a konvencióval kapcsolatban tennék, a következők:
Tartozom olvasóimnak az amerikai Demokrata Párt konvenciójának elemzésével, amelyre balatoni nyaralásom miatt kis csúszással kerítek sort.
A legfontosabb megállapítások, amelyeket a konvencióval kapcsolatban tennék, a következők:
Úgy tűnik, a francia politika még érti, mit jelent az uborkaszezon. Szinte semmi új nem történik. Maradjon is így, az csak jó jel lehet! A Francia Politika Blog ezen felbuzdulva most kis nyári szünetre megy. Ha Sarkozy megteszi a nagy bejelentését, jövünk vissza!
Találkozunk augusztus végén, szép nyarat mindenkinek!
Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )
Nincs igazán kiugró politikai sztori most a napirenden, de van pár érdekesség. Hétfő reggeli körkép.
Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )
Feltöltöttem a Youtube-ra a tegnapi Tilos Rádiós beszélgetést. Íme.
Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )
Izgulok, mert ma este, pénteken 8-kor először látogatom meg a Tilos Rádiót, ahonnan élőben jelentkezem be.
A Polkult című műsorban este nyolctól volt MTA TK-s kollégámmal, Fekete Balázzsal (ahogy olvasom az ismertetőt a rádió honlapján, a műsor rezidens konzervatív szerkesztőjével:)) egy órán át beszélgetek a terrorizmusról, a bevándorlásról, illetve azokról az összefüggésekről, dilemmákról, amelyeket ezek a kortárs jelenségek felvetnek. Természetesen Nizza és a templomi merénylet apropóján kerül sor a beszélgetésre.
Szerintem nagyon izgalmas lesz, gyertek, illetve nyomjátok be a rádiót az FM 90,3-on!
Kiemelt kép: részlet a Tilos Rádió honlapjáról, a Polkult oldaláról (innen).
Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )
Az Alkotmánybíróság átengedte a munka törvénykönyve módosításának nagy részét (a vitatott pontokat is), pár kisebb jelentőségű cikkelyt kaszált csak el.
A baloldali lázadók elsősorban eljárásjogi érvekkel támadták a szöveget (furcsa módon közelébe nem mentek az igazán vitatott cikkelyeknek, lehet, hogy csak mutatóba dolgoztak). Ezeket az eljárásjogi kifogásokat a testület elutasította. Az elkaszált kisebb jelentőségű cikkelyeket jobboldali előterjesztések támadták, de csak kettőt érvénytelenítettek tartalmi okokból (hármat formaiból).
A törvény kulcspontjai (melyekről itt írtam) azonban ettől még később ún. elsődleges alkotmányossági kérdés (QPC) formájában még visszatérhetnek a testület elé, mivel ezeket előterjesztés hiányában nem vizsgálta a testület. A nagyon lelkesek a bírósági közleményt itt találják. A miniszterelnök most azt ígéri, hogy a végrehajtási rendeletek az év végéig készen lesznek.
Bár a szakszervezetek azt mondják, hogy folytatják a tiltakozást (szeptember 15-én lesz megint mobilizációs nap), és mindent megtesznek a törvény alkalmazása ellen, ideértve az alkotmányossági kérdés alkalmazását is, a kormány megnyugodhat, mert a nagypolitikai csata ezzel véget ért, ami most következik, az sokkal kisebb horderejű lesz, mint amit eddig láttunk.
Az viszont minimum nyitott kérdés, hogy ha sikerül is a hatályba léptetés és az alkalmazás, lesznek-e látható eredmények jövő áprilisig… Lehet, ahogy már korábban is felvetettem, hogy Hollande itt már tényleg csak a történelemkönyveknek játszik.
Nem felejtettél el valamit? Ha tetszett az írás, akkor kérlek, oszd meg barátaiddal, hagy olvashassák ők is (alább a gombok )