Biztonságpolitika

Szerbia

Az elmúlt hónapokban számtalan hír jelent meg a nemzetközi sajtóban arról, hogy nem csak Európában, de világszinten is a Szerb Köztársaság lett az egyik leggyorsabb ütemben haladó állam a Covid-19 vírus elleni védekezésben. Ennek oka a szerb politikai vezetés döntése, miszerint a Nyugat-Európában kétes fogadtatású kínai Sinopharm és orosz Sputnik-V vakcinákat is alkalmazták az ország oltási tervében. Így ugyan gyorstempóban megvalósulhatott az előzetesen regisztrált lakosság beoltása, de az általános oltási kedv mégis alacsony szinten maradt: napjainkban csupán a lakosság 17,7%-a került beoltásra.

Március 26 és 28. között Szerbia a szomszédos Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Montenegró és Horvátország, több mint 18.000 állampolgárának biztosított ingyenes, előzetes regisztrációt nem igénylő AstraZeneca oltóanyagot – jelentette be  Nikola Nikodijevic, a belgrádi városi tanács elnöke. A szerb kormány az oltási kampányt, mint a regionális kereskedelmi kapcsolatok fellendítése érdekében hozott intézkedést nevesített. A szakértők szerint azonban a valós motivációt nem a Covid-19 járvány visszaszorítása jelentette a Balkán-félszigeten. Sokkal inkább az, − amellyel kapcsolatos aggodalmáról Aleksandar Vucic elnök korábban már nyilatkozott −, hogy a kormányzat elegendő oltást szerzett be lakosság számára, azonban szerb nemzet oltakozási kedve túlzottan alacsony ennek felhasználására.

A World of Data információi szerint április 18-án a közel 7 milliós fős szerb lakosságból 3.055.007 fő kapott meg legalább egy dózist a vakcinából. A problémát a politikai vezetés abban látja, hogy a fennmaradó majdnem 4 millió fő nem kíván oltakozni. Így a jelenlegi oltási kedv mellett a nyájimmunitás kialakulása nem tud megvalósulni.

Szerbia vakcinadiplomáciája tehát az országban fennmaradó AstraZeneca oltóanyag kényszeres felhasználásának tekinthető, amely soft power eszközzel egyúttal igyekszik lekötelezni a környezetében lévő államok politikai vezetését.

Írta: Haiszky Edina Julianna

Észak-Macedónia Elhalasztásra került a népszámlálás

A tervezett népszámlálás április 1-i kezdete előtt két nappal egyezett meg Zoran Zaev miniszterelnök és Hristijan Mickoski, a fő ellenzéki erő VMRO-DPMNE vezetője a népszámlálás szeptemberre való elhalasztásáról. A döntést hivatalosan azzal indokolták, hogy a lakosság nagy többsége még nem jutott hozzá a koronavírus elleni vakcinához, így a népszámlálás egészségügyi veszélyt jelent.

Emellett megállapodtak abban is, hogy az október elejére kiírt önkormányzati választásokat október végére tolják, hogy a két esemény időpontja egyértelműen elkülönüljön egymástól. 2021. április 3-án a képviselők túlnyomó többsége a parlamentben megszavazta a népszámlálásról szóló törvény módosítását. Mickoski pártja kezdettől fogva a népszámlálás ellen kampányolt, míg a kormányzat annak megtartása mellett érvelt. A jelenlegi megegyezés értelmében a VMRO-DPMNE parlamenti képviselői nem fogják tovább akadályozni a törvényhozó munkát, és biztosítani fogják a határozatképességet a gazdasági válság leküzdése, illetve az EU-hoz való közeledés terén fontos törvények elfogadásához.

Mindenközben az albán pártok, köztük a kormánykoalícióban részt vevő DUI (Demokratikus Unió az Integrációért), azt nehezményezték, hogy a halasztásról kizárólag a két nagy párt elnöke döntött, kihagyva a többi politikai formációt az egyeztetésekből. Megjegyzendő, hogy a népszámlálás eredménye az albánok számára nagy jelentőséggel bír, ugyanis az összlakosságon belüli arányuk a becslések szerint mára jócskán meghaladja a legutóbbi, 2002-es összeíráson rögzített 25 %-ot.

Korrupciógyanús autópálya-építés?

Az észak-macedón kormányzat versenypályázat és nyílt közbeszerzési eljárás nélkül tervez megállapodást kötni a Bechtel-Enka amerikai-török építőipari konzorciummal több autópálya-szakasz megépítése céljából. Meglepő, hogy a Zaev-kormány éppen azért állította le a Kicsevo-Ohrid autópálya-szakasz építését, mert a Gruevszki-kormányzat idejében megkötött kivitelezési szerződés körül korrupciós problémákat észleltek. A jelenlegi megállapodás-tervezettel kapcsolatban Hristijan Mickoski is kifejezte aggályait.

Új korrupcióellenes stratégia

Az észak-macedón parlament 2021. április 18-i ülésén elfogadta a 2021-2025 közötti időszakra szóló korrupció és összeférhetetlenség megelőzésére megalkotott nemzeti stratégiát. Az USA szkopjei nagykövetsége is üdvözölte a lépést, ugyanakkor közleményében hozzátette, hogy a korrupcióellenes harcban történő valódi előrelépést a stratégia tényleges gyakorlati megvalósítása fogja jelenteni.

írta: Kőbányai Dénes

Montenegró Nem megfelelően működnek a montenegrói légitársaság repülőgépei

Montenegró új nemzeti légitársasága, az Air Montenegro jelenleg nem kezdheti meg a működését, mert egy névtelen bejelentésnek köszönhetően karbantartási hiányosságokat fedeztek fel a gépeknél. A montenegrói kormány azért, hogy támogassa az új légitársaságot, két gépet ajándékozott az új cégnek a megszüntetett Montenegro Airlines gépparkjából, ám azok nem megfelelően voltak karbantartva. A hibák kijavításáig a szerb állami légitársaság bonyolítja le a Szerbia és Montenegró közötti utakat.

Megegyezett a montenegrói kormány és a szerb egyház

Zdravko Krivokapic Montenegró miniszterelnöke bejelentette, hogy a kormány a megállapodást fog kötni a közeljövőben a legnagyobb vallási szervezettel, a szerb ortodox egyházzal. Az országot korábban hosszú ideig vezető szociáldemokrata párt és az ortodox egyház között a 2019-es úgynevezett egyházügyi törvény elfogadását követően mérgesedett el a viszony. Megjegyzendő, hogy a legfrissebb népszámlálási adatok szerint az ország lakosságának 72%-a azonosítja magát a szerb ortodox egyház tagjaként.

Nem mond le a montenegrói miniszter

Nem távozik posztjáról Vladimir Leposavic igazságügyért, emberi- és kisebbségi jogokért felelős miniszter a sebrenicai vérengzést érintő, heves kritikát kiváltó megszólalásáért. A miniszter szerint a hágai Nemzetközi Büntetőbíróságnak nincs joghatósága, mivel a bíróság bizonyítékot semmisített meg a szerb lakosságot érintő szervkereskedelemmel kapcsolatban. A politikus hangsúlyozta, hogy a népírtás tényét nem tagadta, csupán kritikát fogalmazott meg a hágai testülettel kapcsolatban. A kormánykoalíciót vezető Krivokapic miniszterelnök szavazást rendez a miniszter leváltásáról a parlamentben, ami szakítópróba lehet a jelenlegi kormánykoalíció számára.

Az Európai Bizottság együttműködik Montenegróval az autópálya ügyében

Várhelyi Olivér szomszédság- és bővítéspolitikáért felelős biztos szerint az Európai Bizottság és Montenegró szorosan együttműködnek az ország államadósságának rendezésével és a korábbi hitelmegállapodásokkal kapcsolatban. Korábban Dritan Abazovic miniszterelnök-helyettes az Európai Unió támogatását kérte az előző kormány által felvett 1 milliárd eurós kínai hitel miatt. Peter Stano, az Európai Unió szóvivője szerint a szervezet nem fizeti ki a hitelt, azonban aggodalommal szemléli Kína befektetéseinek hatásait.

Drogkereskedők terveztek merényletet a miniszterelnök-helyettes ellen

A hatóságok információi szerint egy ismert kábítószer-kereskedő hálózat merényletet tervezett Dritan Abazovic ellen, a csoportot ért rendőri intézkedések miatt. A szervezett bűnözői kör tagjait őrizetbe vették a drogpiacok felügyeletéért folyó bandaháborúval kapcsolatban. Az illegális szervezetek között folyó konfliktusnak eddig legalább 40 áldozatát azonosították különböző országokban. Abazovic szerint a letartóztatás az elmúlt évtized egyik legnagyobb sikertörténete.

Írta: Párducz Árpád

Albánia Covid-19 intézkedések

Az albán hatóságok április 8-tól továbbra is fenntartják a COVID-19 terjedésének megfékezése érdekében bevezetett korlátozásokat. Az országban kijárási tilalom van érvényben este 22 óra és reggel 6 óra között. Az emberek a kijárási tilalom ideje alatt csak a kötelező munkavégzés és egészségügyi vészhelyzet miatt hagyhatják el otthonaikat. Az összejövetelek résztvevőinek száma továbbra is csak 10 fő lehet, valamint a maszkok is kötelezőek minden beltéri és kültéri nyilvános helyen.

A hatóságok enyhítenek a nemzetközi belépési korlátozásokon. Albánia négy hónappal a felfüggesztés után (április 12-től) újból megindítja az Egyesült Királyság közötti légiközlekedést.

Az Egyesült Királyságból érkezők, akár légi, szárazföldi vagy vízi úton érkeznek az országba, a belépéstől számított 14 napig tartó karanténba kerülnek. Albániában továbbra is működik a nemzetközi légi- és vízi közlekedés. Ezenkívül az összes szárazföldi határátlépő is nyitva van, és a külföldről érkezők számára − Egyesült Királyság kivételével − nincs kötelező karantén követelmény.

Parlamenti választások

2021 április 25-én 3,6 millió szavazati joggal rendelkező albán állampolgár vehetett részt a parlamenti választásokon, amin140 képviselői hely elosztásáról dönthettek.

Albánia 12 régióból áll, amely 61 önkormányzatra és 92 választási övezetre oszlik. Az ország 383 közigazgatási egységből áll. Reggel 7:00 és este 19:00 óra között 5199 szavazóhelyiség volt nyitva országszerte. A részvételi arány 45,72 százalék volt.

A szavazók több pártra is leadhatták voksukat, köztük a Szocialista Pártra (PS) amelyet Edi Rama miniszterelnök vezet, az ellenzéki Lulzim Basa fémjelezte Demokrata Pártra (PD), illetve Ilir Meta államfő Szocialista Mozgalom az Integrációért (MSI) pártjára. A szavazatok számlálása két napig tartott.

Edi Rama “a legszebb győzelem” jelzővel látta el a parlamenti választásokon született eredményt és kijelentette, hogy “történelmi” harmadik mandátumot nyert.

A Központi Választási Bizottság előrejelzései szerint a szocialista párt 140-ből 74 helyet szerzett a parlamentben, vagyis abszolút többsége lesz, ami lehetővé teszi Edi Rama számára, hogy ő legyen az első miniszterelnök, aki megnyerte a harmadik mandátumot.

A választási bizottság szerint a más pártokkal egyesült Lulzim Basa Demokrata Párt a szavazatok 39,4 százalékát, tehát 59 helyet kapott. Az egykori szocialista politikus, illetve Rama heves bírálója, Ilir Meta elnök MSI pártja nagy visszaesést könyvelhetett el az előző választásokhoz képest, mivel a szavazatok kevesebb mint hét százalékával négy mandátuma van a parlamentben.

Az Európai Unió üdvözölte a választások “jó szervezését”, és felszólította a pártokat, hogy tartsák tiszteletben az eredményeket.

Írta: Živković Lara

Bosznia-Hercegovina Migráció – újranyithat a lipai befogadóközpont

Megbeszélést tartott az április 4-i héten az IOM (Nemzetközi Migrációs Ügynökség), a boszniai Biztonsági Minisztérium és a Külügyi Ügyek Szolgálata (SFA), ahol szóba került többek közt a lipai ideiglenes befogadóközpont újranyitásának terve is.

A téma először március 23-án merült fel, amikor az SFA és az IOM a lipai tábor esetleges újranyitása előtt álló operatív kihívásokról egyeztetett. (Ilyen kérdések a befogadható migránsok és menedékkérők száma, illetve az élelmiszerellátás is.)

Kapva az alkalmon a humanitárius szervezetek  ismételten felszólaltak a nyugat-boszniai önkormányzatok által bevezetett korlátozások ellen, melyek alapján legfeljebb 650 migráns tartózkodhat egyszerre a befogadóközpontokon kívül Bihácsban és Velika Kladusában.

Ismét asztalra került a Nyugat-Balkán határainak újrarajzolása (?) – Szlovénia tagad

Szlovénia elnöke, Borut Pahor cáfolta azokat a napokban felmerült híreket, melyek szerint az egykori jugoszláv tagköztársaság lényegében feldarabolná Bosznia-Hercegovinát. (A lépéssel állítólag Szarajevó európai uniós integrációját szeretnék elősegíteni.)

A hírek akkor röppentek fel, amikor a boszniai média arról számolt be, hogy Pahor legutóbbi szarajevói látogatása alkalmával megkérdezte Zeljko Komsicot, a boszniai elnökség horvát tagját, mégis „mekkora a realitása az ország békés feldarabolásának”. Ezt követően április 11-én  arról szóltak a hírek, hogy egy névtelenségbe burkolózó vezető állami tisztviselő szerint Janez Jansa szlovén miniszterelnök egy dokumentumot is átadott az Európai Tanács elnökének, Charles Michelnek, melyben Szlovéniának, mint az Európai Tanács 2021 júliusától következő soros elnökség – prioritásai voltak felvázolva. Ezen prioritás esszenciája állítólag a „volt Jugoszlávia utódállami határainak újrarajzolása” lenne. Bosznia-Hercegovina jelenlegi határai  az 1995-ös daytoni békeszerződés vonalait követik, annak elveivel együtt, mint a többnemzetiségű, extra-bürokratikus kormányzás. A szerződés két tagállamot is létrehozott az így föderációvá alakított Bosznia-Hercegovinában: a horvát és bosnyák többségű Bosznia-Hercegovinai Föderációt és a szerb lakosságú Boszniai Szerb Köztársaságot. A boszniai szerb vezetők korábban gyakran fenyegetőztek azzal, hogyelszakadnak és létrehoznak egy független államot, azonban külföldi támogatás hiányában ettől az ötlettől rendre elálltak. Úgy néz ki, amennyiben ez a terv tényleg létezik, akár még erre is sor kerülhet.

Vélhetően – amennyiben ez a terv nem csak pletyka, esetleg egy vagy több ország destabilizációs kísérlete – az említett felek ezzel szándékoznak feloldani azt a belső politikai és etnikai divíziót, melynek eredményeként hiába kérte Szarajevó 2016 februárjában az EU-tagfelvételi procedúra elindítását, lényegi lépés azóta sem tudott megvalósulni.

A boszniai fél a hírekre reagálva azonnal behívatta Ljubljana szarajevói nagykövetét, Zorica Bukinac-ot, hogy magyarázatot kérjen. A nagykövet kijelentette, hogy a felosztási terv mindössze pletyka, hiszen Janez Jansa is tagadta annak létét.

(A rejtélyes dokumentum tartalma ugyanakkor állítólag nem csak Bosznia egységét fenyegetné, hanem Montenegróét, Észak-Macedóniáét és Albániáét is.) Michel szóvivője, Barend Leyts április 11-én azt közölte a média érdeklődésére való tekintettel, hogy a Tanács nem tud róla érkezett-e ilyen dokumentum Szlovéniából, de tovább ellenőrzik a kérdést.

Az egyik horvát  lap szerint Jansa mellett Orbán Viktor és a szerb elnök, Alekszandar Vucsics is aktív szerepet vállalt a terv kidolgozásában. A dokumentumot – melynek létezését egyelőre egyik fél sem igazolta – elítélte többek közt Horvátország, az Egyesült Államok és Törökország is, akik mind Bosznia-Hercegovina területi integritása mellett álltak ki.

Egyre nő a vakcinahiány miatti elégedetlenség Bosznia-Hercegovinában

Bosznia-Hercegovina fokozatosan megkezdte a koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozások enyhítését. Hétfőtől (avagy április 11-től) például − több mint három hét után − Szarajevóban ismét megnyithattak a vendéglátóhelyek kerthelyiségei.

Bosznia-Hercegovina jelenleg a Worldometer adatai szerint a világon ötödik legsúlyosabban érintett ország a koronavírus által. A nyugat-balkáni államban jelenleg 212 haláleset jut 100 ezer emberre.

Ez arra a kormányzati hibára vezethető vissza, mely szerint Szarajevó a kezdetektől nem rendelkezett egységes oltási tervvel, mindössze a nemzetközi COVAX-mechanizmusra támaszkodott. Éppen ennek köszönhetően először 2021 márciusa során érkezett COVAX-vakcinacsomag Boszniába, mellyel a délkelet-európai állam vált a kontinens „leglassabban oltó országává”. Ennek eredményeként az állampolgárok egy csoportja büntetőfeljelentést tett az állam vezető politikusai ellen. A panaszt online formában eddig több mint 8 ezerenírták alá.

Törökország kapva az alkalmon 30 ezer adag Sinovac-vakcinát adományozott a kétségbeesett állam számára. A Recep Tayyip Erdogan köztársasági elnök utasítására Boszniába küldött 30 ezer adag Sinovac vakcina március 28-án érkezett meg az országba.

Ez ugyanakkor nem segített azon, hogy a lakosság ne vonuljon utcára és tüntessen az új típusú koronavírus-járvány elleni oltóanyagok lassú beszerzése ellen. Szarajevóban az autósok járműveikkel torlaszolták el a főpályaudvarhoz vezető teret, majd számos tiltakozó a parlamenthez vonult az egyik helyi hírportál beszámolója szerint.

Az Oroszországhoz való közeledést promótálta a tatár elnök Boszniában

Bosznia-hercegovinai munkalátogatása során Rustam Minnikhanov tatárföldi elnök meghívta a nyugat-balkáni államot, hogy csatlakozzon az Oroszország – Iszlám Világ stratégiai fejlesztő munkacsoport programjába. A látogatás során Minnikhanov egyeztetett többek közt Milorad Dodikkal, Sefik Dzaferovic-al és Zeljko Komsic-al is. Milorad Dodik a találkozót követően támogatásáról biztosította a tatárföldi elnököt törekvésében.

Az Oroszország-Iszlám Világ Stratégiai Vízió Csoportja 2006-ban jött létre Jevgenyij Primakov orosz miniszterelnök és Mintimer Szajmijev tatár elnök segítségével. A szervezetnek ma 27 tagállama van, köztük Indonézia, Marokkó, Szaúd-Arábia, Irán és Kuvait.

Elhunyt Jovan Divjak

Április 8-án elhunyt a szerb származású Jovan Divjak, aki azzal vált híressé, illetve Bosznia-Hervegovinában hőssé, hogy a Szarajevó 1994-es szerb ostromakor a város védőinek oldalára állt. Az egykori katonának korábban nem sok köze volt a városhoz. Divjak Belgrádban született, ott is kapott katonai kiképzést. A jugoszláv néphadsereg kötelékében a nyolcvanas években vált a mostari védelmi erő parancsnokává.

Divjak 1989 után került a többségében muszlim Szarajevóban. Amikor 1991-ben a tagköztársaság bejelentette függetlenedését (1992-ben kiáltották ezt végül ki hivatalosan, a szerb lakosság többsége azonban nem támogatta), Divjak fegyvereket adott át helyi katonai erőknek, amiért a jugoszláv néphadseregben el is ítéltek – megbüntetni azonban nem tudták, ugyanis soha nem tért vissza ottani kötelekébe. 1992-ben döntötte el, hogy hivatalosan is átáll a független Bosznia hadseregéhez, az Armija BiH-hez. A gyakran „muszlimnak” tartott Armija BiH több nemzetiségűségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a hadsereg három parancsnoka a horvát katolikus Stjepan Siber, a szerb ortodox Jovan Divjak és az iszlámot követő Sefer Halilovic voltak.

1994-től Divjak irányította a muszlim többségű városok védelmét ellátó parancsnokságot az Armiján belül. Szarajevó ostromakor is igy volt jelen, amikor a szerb nacionalista erők körbezárták és a hegyekből lőtték azt majdnem négy éven át (1992 áprilisától 1996 februárjáig). Az ostrom során több, mint 10 ezer ember vesztette életét.

Büntetni akarták a Srebrenica-tagadást – leszavazták

A szerb és horvát képviselők is leszavazták a boszniai parlament felsőházának, tehát a Népek Házának azon indítványát, mely szigorított volna a srebrenicai népirtással kapcsolatos tények tagadásának szankcionálásán. Ez a jelenség nem újkeletű, szinte évente ismétlődik. A Népek Házának boszniai képviselői 1995, avagy a népirtás óta szigorítana a szankciókon, melyet a horvát és szerb képviselők rendre leszavaznak.

Annak érdekében, hogy a bosnyák képviselők sikerrel járjanak, Valentin Inzko főképviselő is felszólalt az ügy érdekében, ám még így sem történt érdemi előrelépés az ügyben.

Visszanyerte Szarajevó a Ramadán-recitálási jogát

A bosznia-hercegovinai fővárosban található oszmán örökségű Ferhadiye mecset visszanyerte a ramadánra vonatkozó recitálási jogát. A 16. századi történelmi mecset az egyetlen, mely rendelkezik ezzel a joggal Szarajevóban. A mecset 1992-ben veszítette el recitálási jogát az 1995-ig tartó háború miatt, és közel három évtizeddel később, 2021-ben tudta csak visszanyerni a recitálási jogot, melynek értelmében különleges szakrális eseményeket is meg lehet tartani benne.

A recitálás minden nap, a ramadán végéig (május 11.), 11:30-as kezdettel valósulhat meg a Ferhadiye mecsetben, melyet a koronavírusra való tekintettel online is közvetítenek. A mecset imámja, Vecic szerint közel 30 éves szünetet követően mostantól minden évben lehetőség lesz recitálást hallgatni Szarajevóban is.

Írta: Gönczi Róbert

Címlapkép: Választások Albániában Tirana, 2021. április 27.
Edi Rama albán miniszterelnök támogatói nemzeti zászlókkal egy tiranai utcai nagygyűlésen 2021. április 27-én. Az április 25-i parlamenti választásokon a kormányzó Szocialista Párt (PS) kapta a legtöbb szavazatot.
(Forrás: MTI/AP/Hektor Pustina)

A Balkán 05 – Balkán Hírfigyelő, április bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar, Katonai Felsővezető Szakirányú Továbbképzési Szak hallgatói tettek szakmai látogatást a napokban az MH 86. Szolnok Helikopter Bázison.

Olybá tűnik nem sikerült túl megnyerőre alakítani a franciáknak a németek számára tett múlt havi ajánlatát. Párizs célja, hogy megpróbálja a közös MAWS-programban bent tartani Németországot. Éppen ezért négy Breguet Atlantic 2 (ATL2) haditengerészeti repülőgépet ajánlottak fel Németországnak. A koros, de korszerűsítésen átesett Standard 6-os szabványnak megfelelő tengeri járőrgépek áthidaló megoldásként szolgálnának addig, amíg a közös fejlesztésű új tengeri járőrgép szolgálatba nem állhat. A Washington által Berlin részére megvásárolhatóvá tett Boeing P-8A Poseidon-ok ellenfelét Párizs egy képzési és logisztikai csomaggal megerősítve próbálta meg még ínycsiklandóbbá tenni. Azonban a fegyverekért és az önvédelmi rendszerekért már külön kellene fizetni. 2013-ban Franciaország megbízta a Dassault Aviation and Service Industriel de l'Aéronautique-ot, hogy tizennyolc ATL2 repülőgépet frissítsen a Standard 6 változatra. A modernizáció alapeleme az AESA Thales Searchmaster radar telepítése volt. A gyártó szerint ez viharos időben akár 320 kilométeres távolságból is képes detektálni a tengeri tárgyakat. Ezenkívül, egy új rendszert telepítettek a tengeralattjárók felderítésére használt hidroakusztikus bójákból származó jelek feldolgozására és elemzésére, valamint cserélik a navigációs berendezést is. Továbbá a Wescam MX-20-es szenzortorony is felszerelésre került a Breguet Atlantic 2-ekre. A közelmúltban változás történt a haditengerészet parancsnoki posztján. Az előző parancsnok, Andreas Krause altengernagy az amerikai Poseidon-ok megvásárlását támogatta. Az új parancsnok, Kay-Achim Schönbach altengernagy még nem foglalt állást ebben az ügyben.

A német haditengerészetnek sürgősen szüksége van a P-3CUP + Orion tengeralattjáró vadász- és nagy hatótávolságú felderítő repülőgépek cseréjére, amelyeket Hollandiából vásároltak a Dassault-Breguet Atlantic repülőgépek pótlására. Amennyiben megvalósul a beszerzés, úgy Nagy-Britannia és Norvégia után Németország lehet a harmadik európai ország, amelyik hadrendbe állítja P-8A-t. Berlinből öt gép beszerzési kérelmével fordultak Washingtonhoz. A hadrendbe állítás időpontja 2024-re várható. A Reuters 2020. júniusi értesülése szerint a Német Haditengerészet repülőcsapatainál (Marineflieger) már elkezdték a nyolc darabos mennyiségben, hadrendben álló Lockheed P-3C Orion tengeri járőrgépek utódját keresni. Bizalmas minisztériumi dokumentumukra hivatkozva arról is írt a lap, hogy a német védelmi minisztérium abbahagyta a katonai tengeri járőr repülőgépek éppen futó felújítási programját. Ez a lépés a típus egyre dráguló üzemeltetési költségeivel volt magyarázva, amit egy gazdasági megvalósíthatósági tanulmány támasztott alá.

A Nordholz-i bázison a típust 2006 óta repülő MFG3-as Graf Zeppelin repülőezred azonban nem marad repülőgépek nélkül, az Orion-ok 2035 helyett immár 2025-ben bekövetkező - tíz évvel korábban, a tervezettnél - kivonását követően sem. Egyértelmű, hogy a tengeralattjárók vadászatára alkalmas repülőgépeknek továbbra is van helye a német haderőben, így az Orion-ok lehetséges utódjaiként az Airbus C-295 MPA, a Rheinland Air Service RAS 72 (ATR 72-es) és a Boeing P-8A Poseidon is megemlítésre került a tavalyi év közepén. Amennyiben megkötik a P-8A-król szóló szerződést, annak teljes értéke 1,77 milliárd amerikai dollár lenne, ami körülbelül 1,5 milliárd eurónak felel meg. Jó eséllyel az amerikai repülőgépek csak áthidaló megoldásként jöhetnek szóba Németországban - bár mint ilyen, a P-8 mindenképpen túl drága lenne -, hiszen a franciákkal közösen már elindult a Maritime Airborne Warfare System (MAWS) program. A MAWS program célja egy olyan tengeri járőr repülőgép kifejlesztése, amely képes lesz az Atlantic 2 és a már 37,8 éves átlag életkorral rendelkező P-3C Orion repülőgépek helyettesítésére is 2030-tól kezdődően. A program résztvevői elsősorban a repülőgép fedélzetére kerülő rendszerekre és a fegyverrendszerekre összpontosítanak a fejlesztés során, mivel a MAWS program nem csak egyetlen repülőgép, hanem egy rendszer kifejlesztését célozza. A Thales, a Hensoldt, az ESG és a Diehl társaságok, együttesen T-HED néven szerepelnek majd ebben a programban.

Mindkét ország által érintett repülőgépgyártói, az Airbus és a Dassault is 2021-ben csatlakozik majd a programhoz. A T-HED csoportnak úgy kell meghatároznia a teljes rendszer architektúráját, hogy az a jövőben többféle repülőgépre is integrálható legyen. Az elektronikus hadviselési csomag, a radar, a szonár, a szonárbóják, a fegyverek, valamint a kommunikációs és adatátviteli rendszerek mind meg kell, hogy feleljenek ennek a kritériumnak is. Az már biztos, hogy európai gyártmányú repülőgépbe kerülnek beépítésre, de a konkrét típus majd csak később kerül kiválasztásra. Az Airbus már régóta javasolja az A320-on alapuló Airbus A320M3A típus használatát ebben a szerepben, de hordozóként szóba jöhet még a C295-ös, vagy akár a Dassault Falcon üzleti repülőgép is. 2021 májusának elején megtudható lett, a németek nem bíznak a Breguet Atlantic 2 (ATL2) haditengerészeti repülőgépekben, hiszen ezek csak a fedélzeti rendszereikben jelentenének előrelépést, a hajtómű és a sárkányszerkezet tekintetében nem. Így jó eséllyel ugyanott tartanának, mint a P-3C Orion-ok esetében. Vagyis magas karbantartási költségekért cserébe, egy várhatólag alacsony hadrafoghatósági mutatóval rendelkező gépet kapnának. De azért az is megerősítést nyert, hogy mindkét oldalon van politikai akarat a MAWS életre hívására. A németek csupán csak nem annyira optimisták a program időtervét illetőleg, mint a franciák. Véleményük szerint a MAWS 2035 helyett csak jóval később, 2038-2040 körül lesz rendszeresítésre érett rendszer. Így a Boeing P-8A Poseidon beszerzés segítséget jelenthetne az addig hátra lévő időintervallum áthidalásában.

Egy teljesen új géppuskát mutatott be a belga FN Herstal. Az FN EVOLYS nevezetű fegyverrel a társaság szeretne egy új fejezetet nyitni a lőfegyverek történelemkönyvében. Az FN EVOLYS két kaliberben került kifejlesztésre, így a 5,56x45 milliméteres NATO, illetve a 7,62x51 milliméteres NATO lőszerekkel való tüzelésre is képes. Tömege 5,5 és 6,2 kilogramm között van, kalibertől függetlenül sokkal könnyebb, mint a jelenlegi géppuskák túlnyomó többsége. Ez a géppuska a sorozatlövések mellett képes egyeslövésekkel is tüzelni, így a gépkarabélyokhoz hasonlítható pontosságú lövések is leadhatók vele. Természetesen a behajtható válltámasz hossza igény szerint beállítható, a géppuska használata egyaránt lehetséges a bal és jobb kezesek által, továbbá szereléksínekkel is rendelkezik a kiegészítő felszerelések, optikák elhelyezésére.  

Mindössze hat hónap alatt került megalkotásra a John Cockerill Defense és a Thales által, az előbbi vállalat Cockerill 3030 tornyának továbbfejlesztése. Az eddig csak 7,62 milliméteres géppuskával és egy 30 milliméteres Mk44-es gépágyúval ellátott torony két oldalára rakétaindítók kerültek felszerelésre. Ezekre az irányítás nélküli, vagy akár félaktív lézeres irányítású FZ275 LGR 70 milliméteres rakéták 2, 7, 12, vagy 19 darabját magukba foglaló indítóblokkok is felszerelhetők. A továbbfejlesztett Cockerill 3030 toronnyal az első lövészeteket már végre is hajtották.

Svédországgal a BAE Systems körülbelül 200 millió dollár értékű szerződést írt alá 127 darab BAE Systems Hägglunds BvS10 MkIIB páncélozott szállító harcjármű megvásárlásáról. A tervek szerint a 127 jármű leszállítását 2022-ben kezdik meg, és 2024-ben fejezik be. Svédország már üzemelteti a BvS10-et, valamint elődjét, a Bv206-ot is. A BvS10-ből legutóbb 2012 januárjában rendeltek 48 darabot. Akkor a 15 tonnás páncélosokból 19 lövészpáncélos, 10 páncélozott sebesültszállító, 17 logisztikai és 2 parancsnoki kivitelben került legyártásra.

Május elsején vélhetőleg a hadrafoghatósága előtti utolsó gyakorlatra futott ki Nagy-Britannia HMS QUEEN ELIZABETH (R08) repülőgép-hordozója. A Portsmouth kikötőjéből útra kelt hajó és kísérete a Skócia északnyugati partjainál, két héten át tartó Strike Warrior hadgyakorlaton vesz részt. Ebben 11 nemzet több mint 20 hadihajója és 150 repülőgépe érdekelt. A QUEEN ELIZABETH esetében bizonyíthatják, hogy készek a harci őrjáratokban és/vagy valós hadműveletekben való részvételre. Az QUEEN ELIZABETH első harci őrjárata várhatólag május vége felé indul, és 28 héten át fog tartani. Az ekkor CSG21 (Carrier Strike Group 21) nevet viselő harci kötelék repülőerőit a RAF 617. repülőszázadának (The Dambusters) nyolc Lockheed Martin F-35B Lightning II ötödik generációs többfunkciós lopakodó vadászbombázója, illetve ezeket kiegészítve 10 amerikai tengerészgyalogos F-35B fogja alkotni. Utóbbiak a VMFA-211-es századtól (Wake Island Avengers) érkeztek meg a hordozóra. Az amerikai század gépei és legénysége 2021. április 26. és 28. között települt át az Egyesült Királyságba, a RAF Lakenheath-i támaszpontjára.

A CSG21 - mely a Falklandi háború óta a legnagyobb, brit parancsnokság alatt álló flottakötelék lesz - feltűnik majd a Földközi-tengeren, az Indiai-óceánon és a csendes-óceáni térségben is. A QUEEN ELIZABETH mellett ezt a harci köteléket a DIAMON (D34), és a DEFENDER (D36) DARING-osztályú rombolók, a KENT (F78), és a RICHMOND (F239) DUKE-osztályú fregattok, a FORT VICTORIA (A387), valamint a TIDESPRING ellátóhajók, továbbá egy ASTUTE-osztályú nukleáris meghajtású tengeralattjáró fogja alkotni.  Két további egység is csatlakozik a britekhez. Egy amerikai ARLEIGH BURKE-osztályú romboló a USS SULLIVAN, illetve a holland EVERTSEN fregatt, mely a ZEVEN PROVINCIEN-osztály tagja.  Meg kell említeni azt is, hogy ekkor 2010 óta első alkalommal fognak brit repülőgépek repülőgép-hordozóra települni, nem kiképzési jelleggel. A teljes repülőerő a 18 darab F-35B-n felül 4-4 darab Leonardo Wildcat HMA.2, és Leonardo Merlin HM.2, valamint 3-3 darab Merlin HM.2 Crowsnest AEW, és Merlin HC.4 helikopterből tevődik össze. Május 3-án az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériuma azt is megerősítette, hogy a QUEEN ELIZABETH brit F-35B gépei eme út során csatlakoznak majd az Irakban és Szíriában, az Iszlám Állam elleni hadműveletekhez is. A 617-ek 2019 nyarán a ciprusi Akrotiri támaszpontról felszállva már hajtottak végre bevetéseket Szíria légterében. A VMFA-211-ek is harcedzettnek tekinthetők az F-35B-vel is, hiszen 2018-ban a Perzsa-öbölben hajózó USS ESSEX (LHD-2) fedélzetéről felszállva hajtottak végre bevetéseket Afganisztán felett.

Spanyolországban elkezdték átadni a Standard 3 konfigurációnak megfelelő felszereltségű NH90TTH szállítóhelikoptereket. A 2016-tól leszállítani kezdett forgószárnyasok a Standard 1, illetve a Standard 2 felszereltséggel rendelkeztek, ezekből összesen 14 darabot állítottak hadrendbe. Feladataik a taktikai légiszállítás, a különleges műveleti erők támogatása, a harci felkutató-mentő feladatok ellátása, továbbá az elektronikai hadviselés, és az orvosi evakuálás. Fegyverzetüket az M3M MK3-as 12,7 milliméteres nehézgéppuskák alkotják. A 2016-tól ketyegő repülési időt mutató óra már túllépte a 6000-et. Az idők során megjelent a fedélzeten a kiegészítő páncélzat, a korszerűsített elektronikai hadviselési rendszerek, további rakományrögzítő fülek, és a gyorsköteles rendszer is. Eddig csak két NH90-be került beszerelésre az IRIDIUM műholdas telefon, valamint az új széles látószögű infravörös képalkotó kamerarendszer is. A Standard 3 konfigurációra való korszerűsítés folyamatos, így beépítésre kerül egy több gépbe az 5. móddal rendelkező idegen-barát felismerő rendszer is a DIRCM önvédelmi csomaggal együtt. A személyi állomány képzése folyamatos, így a spanyol NH90-ek hamarosan áttelepítésre fognak kerülni Maliban, a nemzetközi erők támogatására.

Négy olasz Lockheed Martin F-35A Lightning II-es települt át április 30-án a délkelet-olaszországi Amendola légibázisról az észt Tallinntól nyugatra fekvő Amari légibázisra, hogy a NATO balti országok légterét védő feladatban vegyenek részt. A kitelepülést egy olasz Boeing KC-767A légi utántöltő/szállító repülőgép támogatta. Ez az első alkalom, amikor az F-35-öt ebben a feladatban használják, bár hasonló feladatot már elláttak a talján villámok. Először 2019-ben, másodszor 2020-ban Izland légterét védték. Ezek a 32. repülőezred állományába tartozó repülőgépek váltották a német 74. repülőezred Eurofighter Typhoon gépeit, amelyek 2020 augusztus vége óta települtek át Amariba. Jelenleg a térségben megtalálhatók még a spanyol légierő 14. ezredének 4 Eurofighter vadászbombázója is a litván Siauliai bázison. A NATO-tagállamok légierői 2004. március 29. óta őrzik Észtország, Lettország és Litvánia légterét. Az F-35-ös nem jelent akkora újdonságot, hiszen a típus már megfordult Amariban, mégpedig 2017 áprilisában két USAF F-35A képében. Az első olasz F-35-t 2015 decemberében szállították le a megrendelőnek, bevethetőségüket 2018 végére érték el.

Oroszországban a Szaturn AL-41F1Sz gázturbinák késleltethetik a Szuhoj Szu-30SzM2-es vadászbombázók hadrendbe állítását. A legfrissebb hírek szerint az új hajtóművek beépítésével akadt gondjuk az oroszoknak. A Szuhoj Szu-30SzM2-es vadászbombázó az Oroszországban már rendszeresített Szu-30SzM továbbfejlesztése. A 16%-al erősebbé vált és a tolóerő elfordítására minden irányba képes erőforrások mellett ez az alváltozat megkapja még az Irbis N035 fedélzeti rádiólokátort, a Thales VEH-3022 HUD-ot a hazai IKS-1 K/1M típus váltja majd fel, továbbá a szintén külföldről beszerzett, francia gyártmányú Thales SMD55S 5x5 hüvelykes többfunkciós kijelzők is lecserélésre kerülhetnek. Moszkva 2020 augusztusában rendelte meg a Szu-30SzM2-es vadászbombázók 21 darabját, 25 darab Jakovlev Jak-130-as sugárhajtású kiképzőgéppel együtt 1,4 milliárd dollárért. A Szuhoj Szu-30SzM2-es vadászbombázók fejlesztése 2015-ben vette kezdetét, ennek a célja, hogy a Szu-35Sz minél több rendszerét alkalmazzák ezen a változaton is. Moszkva Szu-35Sz-ből 98 darabot rendelt meg, ezek már mind leszállításra kerültek. A Szu-30SzM-ek átépítése az eredeti tervek szerint 2027-ben fejeződött volna be.

Átadták az Izraeli Haditengerészet részére május 4-én a Kiel-i kikötőben a második SAAR 6 osztályú rakétás korvettjét, az INS OZ-t. A ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) hajógyárában épült hajóról szóló szerződést 2015 májusában írták alá, míg az építése 2018 februárjában kezdődött el. A hajóosztály másik két egységét még a 2021-es évben tervezik átadni. Ezeket a hajókat Tel-Aviv azután látta szükségesnek beszerezni, hogy a 2000-es évek elején Izrael Földközi-tenger vízei alatt húzódó kizárólagos gazdasági övezetében értékes földgázkészleteket fedeztek fel. Mivel Izrael villamos energiájának 70% -át ma a tengeri fúrótornyai által termelt földgázból állítják elő, a felfedezés nagy horderejűnek bizonyult és szükség lett a majdan itt telepítendő fúrótornyok védelmére. Jelenleg már folyik az izraeli gáz exportálása Egyiptomba és Jordániába is. Izrael Görögországgal és Ciprussal közösen elindított egy projektet abban a reményben, hogy létrejön egy keleti mediterrán gázvezeték Európa irányába.

Bár a tervezést és az építést Németországban végzik, a hajókon levő védelmi rendszerek több mint 90% -a izraeli gyártmányú lesz. A fúrótornyok elleni várható rakétatámadások okán még 2017-ben javították az SAAR 6 osztály légvédelmi képességét, ugyanis a duplájára növelték a Rafael Advanced Defense Systems által gyártott C-Dome (a szárazföldi telepítésű Iron Dome rendszer tengeri változata) Tamir rakétáinak darabszámát. Így már 12 Israel Aerospace Industries Barak 8-as légvédelmi rakéta mellett 20 Tamir számára is beépítésre kerülnek a függőleges indítók, a 2000 tonnás egységek hajótestébe. A kis helyigény miatt a C-Dome ideális lehet korvettek, őrhajók, de akár tengeri gázkitermelő és olajfúró tornyok védelmére is. A 90 méter hosszú, 70 főnyi legénységű korvettek fegyverzetét ezeken felül egy 76 milliméteres löveg, 25 milliméteres távirányítású gépágyúk, 16 hajók elleni rakéta, két torpedóindító és egy SH-70-es Seahawk helikopter fogja alkotni.

A C-Dome hajókról történő alkalmazhatóságát a 2016-os év tavaszának végén tesztelték le. Akkor az Iron Dome tüzérségi lövedékek elleni védelmi rendszer indítóállványát egy hadihajó tatján kialakított, helikopterek fel-és leszállására használt fedélzeten rögzítették, míg a felderítést a hajó rádiólokátorai végezték. A több mint 100 kilométeres hatótávolságú többfeladatú Adir rádiólokátorral felszerelt SAAR 6 osztályú rakétás korvettek fedélzeti rendszerei lehetővé fogják tenni, hogy a már meglévő szárazföldi, vagy légi rendszerekkel kapcsolatot létesíthessenek és adatokat cseréljenek. Várhatólag a SAAR 6 osztályú rakétás korvettek 3 évtizedig maradnak majd szolgálatban.

Meg nem erősített hírek szerint ebben az évben még nem repültek egyetlen egy alkalommal sem az Iraki Légierő Szuhoj Szu-25 Frogfoot csatarepülőgépei. A típusból a Husszein rezsim bukása után 2014-től kezdődően 21 példányt szerzett be Bagdad, ezekből 8 került veszteséglistára. Az alkatrészek hiánya a Szu-25-ök mellett a földön tartja a Kínából beszerzett CH-4 pilóta nélküli repülőgépeket is, amik utoljára 2019 szeptemberében repültek. A hírek szerint utóbbiak esetében már megrendelésre kerültek a szükséges anyagok és ezek leszállítását várják. Viszont a cseh AERO Vodochody repülőgépgyár által kifejlesztett és gyártott L–159 ALCA (Advanced Light Combat Aircraft) típus a közelmúltban újra visszatért az iraki levegőbe.

A Reuters arról számolt be, hogy Franciaország 3,75 milliárd euró (4,5 milliárd dollár) értékben további 30 Dassault Aviation gyártmányú Rafale vadászbombázó eladása valósulhat meg Egyiptom irányába. Az Egyesült Államok több hónapja szankciókkal fenyegeti Egyiptomot a Szuhoj Szu-35-ök megrendelése miatt. Talán ez volt az egyik oka annak, hogy még több repülőgépet rendeltek Franciaországból. A lap azt is megjegyezte, a tárgyalások igencsak a befejezéshez közelednek, hamarosan megtörténik majd a hivatalos bejelentés is. Emmanuel Macron elnök 2020 decemberében kijelentette, hogy nem kötné az emberi jogokhoz az Egyiptomba történő fegyvereladást, mert nem akarja gyengíteni Kairó képességét a térségben, a terrorizmus elleni harcban. Az arab állam védelmi minisztériuma később elismerte, valóban ennyi vadászbombázót szeretne megvásárolni, ehhez 10 éves futamidejű hitelt vesznek fel. Az első 24 gép megvásárlásának anyagi fedezetét 50%-ban francia banki kölcsönből sikerült előteremteni. Ezzel a francia repülőgép legnagyobb külföldi üzemeltetője lesz Egyiptom, megelőzve Indiát (huszonnyolc együléses EH, és nyolc kétüléses DH) és Katart (huszonhét együléses EQ, és kilenc kétüléses DQ). Egyiptom már 24 Rafale (nyolc együléses EM és tizenhat kétüléses DM) repülőgépet vásárolt meg, ezeket a 2015 februárjában aláírt 5,9 milliárd dolláros szerződésben rendelték meg. Ezekből 2019 áprilisában egy EM veszteséglistára került.

Lassan kezd valóra válni India 24 darab Boeing P-8I Neptune tengeri járőrgépekről szőtt álma. Még 2009 januárjában rendelték meg az első 8-at, ezeket 2016 júniusában további 4 követte. Helyi szinten 2019 decemberébe hagyták jóvá újabb 6 példány beszerzését. Ez egy csökkentett mennyiség, hiszen 10 gépet vásároltak volna meg, de költségvetési okok miatt megkurtították ezt a darabszámot. Ezeket 2021. április 30-án Washingtonban a Külügyminisztériumban is eladhatónak találta Új-Delhi részére. Az első nyolc repülőgépet (IN320-IN327) 2013 májusa és 2015 októbere között szállították le a 312. Albatrosz repülőszázadhoz, míg 2020 novemberétől érkeznek a további példányok. Az újabb hat P-8-as beszerzési költsége 2,42 milliárd dollár körül fog alakulni. Az USA-ban a Kongresszusnak 30 napja van arra, hogy kifogást emeljen az eladás ellen. Az indiai P-8I Neptune tengeri járőrgépek leginkább a Telephonics APS-143 OceanEye rádiólokátorban és a mágneses anomália detektorukban különböznek a többi megrendelő részére gyártott példányoktól. További eltérés, hogy a P-8I-k összetevőinek egy részét Indiában állítják elő. A gyártásban érdekelt helyi vállalatok közé tartozik a Hindustan Aeronautics Limited, a TATA Advanced Materials, a BDynamatic Technologies, a Bharat Electronics, az India Electronics Corporation, a Rossell Techsys, az Avantel, a Fokker Elmo Sasmos és a Kineco. A már 2009 óta élő megállapodás érelmében a Boeing az indiai megrendelések összegeinek 30%-át visszaforgatja Indiába.

Dél-Koreában vízre bocsátották az 5. FFX-II osztályú fregattot. A DAEJON nevet viselő egység a Daewoo Shipbuilding & Marine Engineering (DSME) hajógyárában épült meg. A 122 méret hosszú, üresen 2800, teljes terheléssel 3650 tonnás vízkiszorítással rendelkező FFX-II osztály összesen nyolc hajóból fog állni. A 30 csomós sebesség elérését Rolls-Royce MT30 gázturbinák, vagy MTU 12V 4000 dízelmotorok által hajtott generátorok által előállított villamos energia biztosítja. Fegyverzetét egy 127 milliméteres MK 45 MOD 4-es hajóágyún és egy Raytheon Phalanx Block 1B közelkörzeti légvédelmi rendszeren felül 16 függőleges indítóba elhelyezett K-SAAM légvédelmi rakéta, Hong Sang Eo (vörös cápa) tengeralattjáró elleni rakéta, SSM-701K Haeryong (tengeri sárkány) 180-200 kilométeres hatótávolságú, 718 kilogrammos tömegű 5,46 méter hosszú, 0,34 méter átmérőjű hajók elleni robotrepülőgép alkothatja. Tengeralattjárók elleni harcra hat 324 milliméteres torpedóvetőcső szolgál az aktív és passzív szonárok, valamint a már említett Hong Sang Eo tengeralattjáró elleni rakéták mellett. A DAEJON testvérhajói a DAEGU (FFG-818), a GYEONGNAMOR (FFG-819), a SEOUL (FFG-821), és a DONGHAE (FFG-822). Utóbbi két fregattot a Hyundai Heavy Industries építette meg.

A világhálóra felkerült képi bizonyíték arra enged következtetni, hogy a PAC/CAC JF-17/FC-1 Thunder vadászbombázó Block 3-as szériája igencsak figyelemreméltó harci képességgel fog rendelkezni. Ugyanis a lencsevégre kapott, még nem teljesen lefestett 3001-es oldalszámú példányon az egyik legfejlettebb kínai légiharc-rakéta volt látható. A szárnyvégeken az amerikai AIM-9X Sidewinder képességihez közelinek tartott PL-10-ek voltak felfüggesztve.  Az JF-17-ek eddig csak a PL-5-ökkel voltak láthatóak, a 2018-ban bemutatott PL-10-et eddig a korábbi verziókon nem figyelték meg. Még 2019. december 15-én hajtotta végre első felszállását az elsőnek elkészült Block 3-as verzió Kínában. Eme jelenleg legkorszerűbb változat mondhatni már a tervezőasztalról elkelt, hiszen Pakisztánban évekkel ezelőtt eltervezték, hogy legalább 50 darabot rendszeresítenek majd belőle. 2022-re a megrendelt 50 darab JF-17-es Block 3-ból már 28 darab állna hadrendbe, ezekből csak kettő épülne Kínában, a többi 26 pakisztáni gyártású lenne. A korszerűbb pilótafülkével és jobb avionikával is ellátott Block 3-as Thunder-ekbe a kínai Nanjing Research Institute of Electronics Technology (NRIET) által kifejlesztett és 2016-ban bemutatott KLJ-7A AESA antennájú rádiólokátort szánták beépítésre, megnövelve ezzel a felderítési távolságot és a zavarvédelmet is. A 2019-es évben hír érkezett arról, hogy egy másik AESA radar is beépíthető lesz a gépekbe. A LETRI LKF601E szintén AESA antennával rendelkezik és előnye a KLJ-7A-val szemben az egyszerűbb hűtőrendszere mivel ez már levegőhűtésű, míg a KLJ-7A folyadékhűtésű. A gyártó elmondása szerint a KLJ-7A beépíthető lesz a Block 1-es és 2-es JF-17-ekbe is. A radarok képesek egyidejűleg 30 célpontot követni. A 3000-es oldalszámot viselő prototípus állítólag még rádiólokátor nélkül hajtotta végre első repülését. Azt, hogy a két berendezés közül melyik fog beépítésre kerülni a gépekbe a felderítési távolság és a zavarvédelem mellett az üzemeltetési/karbantartási jellemzők, na és persze a költségek mind befolyásolják. A 2021-es hírek szerint a KLJ-7A rádiólokátor nyerte el a döntéshozók bizalmát. Külső jegyek alapján nehéz különbségeket felismerni a JF-17 korábbi verziói és az új Block 3-as között.

A Block 3-as pilótafülkéjében egy, a J-20-on használthoz igencsak hasonló külső megjelenéssel bíró nagyméretű, holografikus széles látószögű HUD is megtalálható. Az elektronikai rendszerek tekintetében több, a J-20-as gépen alkalmazott rendszer is beszerelésre került, ilyen például az infravörös tartományban dolgozó rakétákra figyelmeztető rendszer is. A Block 3-as JF-17-hez terveztek egy új hajtóművet is, de jelenleg arról sincs hír, hogy a prototípusba mi került beszerelésre. A JF-17-es Thunder vadászbombázók precíziós csapásmérési képességének megteremtésén is fáradozik Pakisztán. Első körben a francia Thales Damoklész célmegjelölő konténer integrációs lehetőségéről kezdtek tárgyalásokat a gyártó képviselőivel Párizsban, a 2017-es év első felében. A Damoklész exportot nem nagyon fenyegető francia eredete mellett szól még az is, hogy már harci körülmények között is próbára lett téve és ott bizonyította képességeit. Tervezik továbbá illeszkedő póttartályok kifejlesztését is a JF-17-hez, ez azonban jelentősen megváltoztathatja a gép súlyponthelyzetét, ezért nagyon körültekintően kell eljárni a megtervezése során. A többzáras bombafelfüggesztők szinték kifejlesztésre fognak kerülni, mindezeket megpróbálják minimális külföldi segítséggel megvalósítani. Mivel sok konkrétum most még nincs a Block 3-as verzió képességeiről, így az idő majd eldönti mi igaz abból a gyártói állításból, mely szerint ennek a képességei közel állnak az F-16V Viper képességeihez, de ahhoz képest 50%-al olcsóbb.

Április 30-án, pénteken Taitung város partjainál lévő vizekből kiemelték a még 2020. október 29-én reggel lezuhant Northrop F-5E Tiger II-es harci repülőgép maradványait. Tajvan délkeleti részén a felszállás után nem sokkal szerencsétlenül járt gép esetében eddig azt gyanították a kivizsgálók, hogy a hajtóműben bekövetkezett mechanikai meghibásodás okozta a vesztét. A kiképzőrepülésre induló 29 éves pilóta bár katapultált a Tiger-ből, de nem élte túl az esetet. A roncs a baleset hatása ellenére viszonylag sértetlen maradt, és valószínűleg több nyomot kínál a folyamatban lévő nyomozás befejezéséhez, mivel a hatóságoknak eddig még nem sikerült meghatározniuk a baleset okát.

Új képességekkel ruházza fel néhány repülőgépét a védelmi szektorban tevékenykedő kanadai Top Aces vállalkozás. A hírek szerint a németországi Wittmund-i légibázison egy McDonnell Douglas A-4N Skyhawk már meg is kapta a Luftwaffe által igényel képességeket. A C-FGZT lajstromjelet viselő példány orrába egy AESA antennával rendelkező rádiólokátor került, valamint igény van arra is, hogy ellássák egy infravörös képalkotó kamerával is. Ez utóbbi légi célok elleni alkalmazásra lesz optimalizálva és valószínűleg konténerben nyer elhelyezést. Az orrkúp alá szerelt berendezésről a cég nem adott ki információkat, így csak gyanítani lehet, hogy vagy az izraeli EL/M-2052, vagy az olasz Leonardo Vixen 500E került alkalmazásra. Az A-4-es a függőleges vezérsíkja elé egy GPS antennát is kapott. Az EL/M-2052 a közelmúltban már felmerült egy másik légi béragresszorkodással foglalkozó cég, az Air USA esetében is. Itt a BAe Hawk sugárhajtású oktatók lennének a hordozóeszközök.

Egy, a repülőgépek külső mosását elvégző robotot mutattak be a texasi San Antonio-Lackland légibázison. A kereskedelmi forgalomba kapható robotkar és egyéb összetevők alkotta szerkezet jelenleg az F-16C-k alapos tisztítására képes, de a jövőben több típus mosását is végre tudja majd hajtani a továbbfejlesztett rendszer, a fejlesztést végző Wilder Systems szerint. A zsír, olaj és hidraulikafolyadék, valamint a hajtómű égéstermékeinek és a rovarok maradványainak eltávolítását 180 naponta szokták elvégezni. A vegyi anyagok képesek korróziót okozni, így nem célszerű túl sokáig a repülőgépek felületén hagyni őket. Az időszakos ápolás 2 napig tart, 3-4 főnek. Ezt a munkát a robotizált mosó víz- és szappanpermet segítségével egy óra alatt elvégzi, hasonló eredményt produkálva. A rendszer további felhasználási lehetőségei közé tartozik a jégtelenítő folyadék felhordása, valamint a biológiai és radiológiai fertőtlenítés is. A távolabbi jövőben a festék lemaratása és a gép újrafestése is végrehajtható lesz hasonló rendszerek segítségével.

Mindössze négy év alatt szeretné ellátni hiperszonikus fegyverekkel a ZUMWALT-osztályú rombolóit az amerikai haditengerészet. Így ez a három lenne az első amerikai hadihajó, melyeken ezek a korszerű fegyverek megjelennének. Eredetileg azt tervezték, hogy 2025-ig a hiperszonikus fegyverekkel elsősorban a robotrepülőgépekkel átfegyverzett OHIO-osztályú nukleáris tengeralattjárókat fogják ellátni, majd ezek után jönnek a Block V-ös VIRGINIA-osztály tagjai. A testvérhajók közül eddig csak az két első, a USS ZUMWALT (DDG-1000) és a USS MICHAEL MONSOOR (DDG-1001) állt szolgálatba. A USS LYNDON B. JONHSON (DDG-1002) még építés alatt áll. Érdekessége a tervnek, hogy jelenleg még semmilyen rendszeresíthető hiperszonikus fegyverrel sem rendelkezik az Egyesült Államok. Talán a haditengerészet és a szárazföldi haderő közös fejlesztése, a C-HGB (Common Hypersonic Glide Body) kerülhet legelőször rendszeresítésre alkalmas állapotban. Ezeket az egyik AGS ágyútorony helyére beépített silóban helyezhetnék el. Mivel a C-HGB mérete nagyobb, mint egy Tomahawk robotrepülőgép, így mindössze 4-6 darab lenne elhelyezhető nagyobb módosítások nélkül egy ZUMWALT-osztályú rombolón ezzel a módszerrel.

A Raytheon átadta az amerikai tengerészgyalogság számára az APG-79(V)4 (régebben VX) jelzést viselő fedélzeti rádiólokátorának prototípusát. Még 2018 nyarán mindössze a felkéréstől számított öt héten belül befejezték azokat az igazoló teszteket, mellyel a Raytheon és Northrop Grumman bebizonyította, megrendelés esetén igen rövid idő belül képesek lennének az amerikai tengerészgyalogság F/A-18C/D Hornet vadászbombázóit ellátni a Super Hornet-be épített rádiólokátor átgyúrt változatával. Ennek mérete pont akkora, hogy még befér a régebbi Hornet-ek orr-részében rendelkezésre álló helyen. Az adó-vevők megalkotásánál a jelenleg legkorszerűbb, gallium-nitrid technológiát alkalmazták. Ezt a berendezést pár éve, igaz még csak próbaképpen, a tesztek elvégzésének idejére már beépítették a haditengerészet egyik C változatú Hornet-jének orrába. A meglévő Raytheon AN/APG-73-as radarok üzemben tartása egyre nehezebb, képességeik felett lassan eljár az idő. A megbízhatóbb, jobb képességekkel és üzembiztonsággal működő AESA antennájú berendezések egyre elterjedtebbeké válnak. Pontosan ilyen rádiólokátor az, amit a bőrnyakúak szívesen látnának az egyre öregedő Lódarazsaikban. Elképzeléseik szerint összesen 88 Hornet kaphatna új radart. Az első 25 APG-79(V)4 fedélzeti rádiólokátort 2021 decemberétől fogják leszállítani a 2020-ban elnyert  83,6 millió dolláros szerződés értelmében. A tengerészgyalogságnál még a 2030-as évekig számolnak a régi gépekkel.

Hét hónapnyi tesztelést követően az amerikai hadsereg arra a megállapításra jutott, hogy a meglévő Boeing CH-47 Chinook flottája alkalmas lehet erősebb hajtóművek beépítésre. Jelenleg az USA szárazföldi erői 510 Chinook helikoptert tartanak hadrendben. Még 2009 szeptemberében hajtotta végre első repülését az a CH-47 Chinook, amelyet próbaképpen szereltek fel General Electric T408-as (GE38-1B) gázturbinákkal. Az eredetileg a Sikorsky CH-53K King Stallion nehézhelikopterek számára tervezett erőforrás 7500 lóerő teljesítmény leadására képes, ami körülbelül 56%-kal több, mint a CH-47-en napjainkban használt Honeywell T55-ös által nyújtott teljesítmény. A CH-47-ekben jelenleg is alkalmazott Honeywell T55-ös legkorszerűbb változata, mely a T408 ellenfelének tekinthető, a T55-GA-714C, 25%-kal erősebb, mint elődje és 10%-kal kevesebb üzemanyagot fogyaszt, és 6000 lóerő leadására képes. A Honeywell azonban azt állítja, hogy a T55-GA-714C üzemanyag-takarékosabb és könnyebben beépíthető a helikopterekbe, mint a konkurencia gázturbinája.

A T408-as nagyobb és nehezebb, mint a meglévő Chinook-okon használt Honeywell T55 így a próbarepülések során a T408-asok elhelyezéséhez szükséges új, négyzet alakú motorburkolatok voltak láthatók az helikopteren. Továbbá megerősítették azokat a pilonokat is, amelyek a hajtóműveket a törzs hátsó részéhez rögzítik. Persze a General Electric T408-as gázturbinák is küzdenek még gyermekbetegségekkel. Idén márciusban például az amerikai tengerészgyalogság jelentősen korlátozta az új Sikorsky CH-53K King Stallion nehézhelikopterek esetében a felvert porban eltölthető időt. Az úgynevezett bebarnulás időtartamát egy-egy le-és felszállás során 70 másodpercben szeretnék maximalizálni, ugyanis az eddigi tesztek során a General Electric T408-as gázturbinákra ráégő homokszemcsék jelentősen csökkentik a leadható teljesítményt. A hajtóművenként 7500 lóerő előállítására képes gázturbinák 21 percnyi ilyen üzem után kezdtek el érezhetően veszíteni erejükből a tesztek során. Tehát ez a jelenlegi 21 perc, ami természetesen egy túlléphető határt jelent, a hajtóművek védelmét szolgálja.

Ez a 70 másodperces időintervallum a gyakorlatban nem nagyon lesz tartható, (például egy külsőleg szállítandó rakomány felvétele, majd a felemelkedés több mint 70 másodpercet vesz igénybe), de egyébként is a gyártó az üzemeltetővel együtt már munkálkodik a hiba kijavításán. Már csak azért is, mert az ilyen körülmények előfordulása a helikopterek harctéri bevetéseinél szinte mindennaposak lehetnek. Ez a jelenlegi helyzet elfogadhatatlanul sok hajtómű cserét eredményezne, maga után vonva a javítóbázisok leterheltségét is, mindezt egy már így is túl drágának tartott, és eddig nem túl nagy példányszámban megrendelésre került Sikorsky CH-53K King Stallion nehézhelikopter esetében.

A texasi Fort Worth-i Lockheed Martin gyártóüzemében megkezdték az első olyan F-35A Lightning II-es építését, mely majd az angliai Lakenheath támaszpontra fog kerülni. Az összeszereléssel még az idén végezni fognak, sőt az AF-302-es gép még a 2021-es év vége előtt meg fog érkezni kijelölt állomáshelyére. A 48. repülőezredből elsőként a 495. század kapja meg az típust, mely alegységet 1991. december 13-án deaktiváltak, addig a General Dynamics F-111F Aardvark bombázókat repülték. A 495. századot az idei nyáron újra felállítják, még az első őszi F-35A megérkezése előtt. A tervek szerint 48 példányt fognak üzemeltetni Lightning II-ből a brit támaszponton, két századnál, hámom századnyi Boeing F-15C/D Eagle (493. Grim Reapers század) és E Strike Eagle (492. Madhatters és a 494. Panthers századok) mellett.

Május 6-tól újra repülnek a Rockwell B-1B Lancer szuperszonikus nehézbombázók egyes példányai. Egészen pontosan csak azok, amelyek már átestek a kötelező ellenőrzésen. A felszállási tilalomra az okot egy április 8-ai esemény adta, amikor a Dél-Dakotában található Ellsworth légibázison a földi ellenőrzésnél üzemanyag-szivárgás veszélyét vették észre a 86-0104-es gyártási számú gépen. Az egyik F101-GE-102 gázturbina utánégetőjét tápláló szivattyú szűrőháza repedt el.

Kínai küldöttség látogatása várható Argentínában. A repülésben történő export és import feladatkörben érintett CATIC emberei a hírek szerint egy ajánlattal érkeznek majd meg a JF-17 Thunder vadászbombázókra vonatkozólag. A kínai küldöttség felméri a különböző, már meglévő repülőipari kapacitásokat, mind a gyártás, mind a karbantartás tekintetében. Buenos Aries a hírek szerint 12 vadászbombázót vásárolna meg, ezekből 10 lenne az együléses, míg 2 a kétüléses változat. Továbbá szeretnék elérni azt is, hogy a helyi repülőipar valamilyen szinten vegye ki a részét a beszerzésből. Itt az összeszerelés, részegységek gyártása jöhet szóba.

Repülőgépek eladása okán is megemlítésre került az argentin légerő a közelmúltban. Ugyanis 7 darab Szuhoj Szu-29-es műrepülőgép és számos alkatrész kiárusítása vette kezdetét. Ezeket a gépeket egy nyolcadik társukkal együtt még 1997 és 1998 között szerezték be a Cruz del Sur bemutatócsapat részére. Egy példány sajnos 2003-ban elveszett egy halálos balesetnek köszönhetően. Pénzügyi okok miatt a gépek egyre kevesebbet repültek 2005 óta, így most számos tartalék alkatrésszel, valamint kilenc M-14P motorral együtt eladóvá váltak. A nehéz üzemeltetést bizonyítandó több gépen nincs motor, vagy légcsavar.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

LTV TA-7C Corsair II

Panavia Tornado F.3

Boeing C-17A Globemaster III

Dassault Mirage 2000B

Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon

Dassault Mirage IIIO

Boeing 757

Airbus A400M Atlas

Sikorsky SH-60K

Breguet Br.1150 Atlantic

McDonnell Douglas KDC-10

British Aerospace Hawk T.1

Sikorsky CH-53GA

Saab JA37 Viggen

McDonnell Douglas F-15J Eagle

Dassault Rafale C

Lockheed C-5M Super Galaxy

MiG-23ML

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

Aerospatiale AS-532UL Cougar

Lockheed F-104S-ASA-M Starfighter

Alenia Aermacchi M-346 Master

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Agusta-Westland Merlin HM.2

Northrop F-5E Tiger II

Kawasaki C-2

Boeing P-8A Poseidon

MiG-29G Fulcrum

Lockheed Martin F-22A Raptor

Az Egyesült Államok légierejében még mindig az ősrégi, pontosan 60 évvel ezelőtt rendszeresített Northrop T-38 Talon gépeket használják a haladó pilótaképzésre.

Forrás:https://www.google.be/url?sa=i&url=https%3A%2F%2Feeas.europa.eu%2Fheadquarters%2Fheadquarters-homepage%2F79305%2Feuropean-defence-fighting-covid-19-preparing-future_en&psig=AOvVaw3BC7-UgSPui7WrQ_yaLCUQ&ust=1620454721878000&source=images&cd=vfe&ved=2ahUKEwiyueyx9rbwAhXf8rsIHcywAeUQjRx6BAgAEAcletöltés dátuma: 2021.május 07. © European External Action Service

Kivonat

Jelen tanulmány az EU, és különösen az Unió Külügyi és Biztonságpolitikai Főképviselőjének, stratégiai kommunikációs tevékenységét elemzi a Covid-19 világjárvány és a béke és biztonság összefüggésében. A tanulmány arra a következtetésre jut, hogy az EU kommunikációs erőfeszítéseiben megjelenő tematikus kérdések – a szankciók, a kiberbiztonság és az európai biztonság- és védelempolitika kölcsönhatása a pandémiával – viszonylag gyorsan elhalványult és háttérbe szorult a regionális problémák, különösen a szíriai és afganisztáni konfliktusok, tárgyalásához képest. A tanulmány rámutat arra is, hogy a 2020. márciustól júliusig tartó intenzív kezdeti periódust követően, egy mai napig megfigyelhető visszaesés következik be a koronavírust a béke és biztonság kontextusába helyező uniós stratégiai kommunikációs tevékenységben.

Kulcsszavak

Stratégiai kommunikáció, Európai Unió, Külügyi és Biztonságpolitikai Főképviselő, koronavírus, Covid-19, konfliktusrendezés, válságkezelés

Abstract

This article analysis the strategic communications activities of the EU, and in particular those of the Union’s High Representative for Foreign Affairs and Security Policy, as regards the interlinkages between the Covid-19 pandemic and peace and security. It is argued that thematic issues addressed in the EU’s communications efforts – the interplay between the pandemic, sanctions, cybersecurity and European security and defence policy – have relatively quickly faded out and have been de-prioritised as compared to regional issues, especially the conflicts in Syria and Afghanistan. It is also pointed out that an intense initial period in the EU’s strategic communications activities regarding the coronavirus in the context of peace and security, which lasted from March to July 2020, has been followed by a decline up to the present day.

Keywords

Strategic communications, European Union, High Representative for Foreign Affairs and Security Policy, coronavirus, Covid-19, conflict resolution, crisis management

 

Bevezetés

Az utóbbi években az EU fokozatosan kibővítette és megerősítette stratégiai kommunikációs képességeit a kül- és biztonságpolitika területén, különös tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) erőforrásaira [1]. Az Európai Unió (EU) Közös Kül- és Biztonságpolitikáját érintő kérdésekben folytatott stratégiai kommunikáció elsődleges letéteményese Josep Borrell, az Unió Külügyi és Biztonságpolitikai Főképviselője (a továbbiakban: Főképviselő), aki – az EKSZ támogatásával – elődeinél[1] intenzívebb és strukturáltabb módon folytat politikai kommunikációs tevékenységet[2].

Jelen tanulmány megvizsgálja, hogy a világjárvány első hullámának felerősödése (2020. márciusa) óta eltelt bő egy évben miként kapcsolódnak össze a pandémia és a béke és biztonság kérdései a Főképviselő – és ezen keresztül az EU – stratégiai kommunikációjában. A vizsgálat keretében áttekintettem a Főképviselő 2020. márciustól 2021. májusig tartó időszakban tett nyilatkozatait, az általa publikált blog-bejegyzéseket, vezető európia és Európán kívüli sajtótermékekben közzétett véleménycikkeit, beszédeit és Twitter bejegyzéseit[3].

A tanulmány célja a Főképviselő stratégiai kommunikációs tevékenységében a koronavírus és a béke és biztonság keresztmetszetén elhelyezkedő témák, üzenetek, illetve az utóbbiaknak keretet adó kommunikációs erőfeszítés dinamikájának elemzése. Ilyen módon, a tanulmány hozzá kíván járulni a stratégiai kommunikáció és a béke és biztonság összefüggéseivel foglalkozó hazai [2] és nemzetközi tudományos gondolkodáshoz, valamint a Covid-19 konfliktushelyzetekre gyakorolt hatásának feltárásához [3][4][5][6]. A tanulmánynak nem célja vizsgálni az EU stratégiai kommunikációs eszköztárában „infodemic” néven rögzült, a világjárvánnyal párhuzamosan felerősödő információs, félretájékoztatási és dezinformációs dömpinget, sem az erre adott EU-s válaszlépéseket.

A tanulmány a következőképpen épül fel. Áttekintem és elemzem a Főképviselő – saját, illetve EU nevében folytatott – releváns stratégiai kommunikációs tevékenységének kezdeti szakaszát, majd a kommunikációs erőfeszítések kibontakozásával megjelenő regionális és tematikus problémákkal kapcsolatos üzeneteket. Ezután következtetéseket fogalmazok meg, és a további kutatómunka lehetséges irányaihoz adok támpontokat.

A kezdetek

A koronavírus járvány és a fegyveres konfliktusok összefüggése azt követően vált hangsúlyossá az EU stratégiai kommunikációjában, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Főtitkára, 2020. március 23-án, globális tűzszünetre hívta fel a fegyveres konfliktusokban harcoló feleket [7]. Ez a felhívás adta a kezdőlökést egy 2020. április 3-án „EU-27” szinten[4] elfogadott nyilatkozathoz, amely csatlakozva az ENSZ Főtitkár felhívásához, a világszerte folyamatban lévő fegyveres konfliktusok leállítására és a harci cselekmények azonnal beszüntetésére szólított fel [8].

A fent említett nyilatkozat volt a világjárványt a fegyveres konfliktusok rendezésével összefüggésbe hozó uniós stratégiai kommunikáció „felütése”, így részletesebb elemzést érdemel. Ami az EU nyilatkozat tematizálását illeti, a vezető üzenet az ENSZ Főtitkár felhívásának támogatása. Ezután a nyilatkozat „globális egységre, együttműködésre, szolidaritásra és együttérzésre” szólít fel a világjárvány okán. Ezt követi az effektív felhívás a fegyveres konfliktusok és harcok beszüntetésére és a konfliktusok politikai úton történő rendezésére. Az előzőkkel csaknem egyenértékű üzenetként jelenik meg az ENSZ által jegyzékbe vett terrorista csoportokra vonatkozó kitétel [„(n)em szabad azonban, hogy az ENSZ által jegyzékbe vett terrorista csoportok a maguk javára fordítsák ezt a fegyverszünetet”[5]], illetve a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartása. A nyilatkozat ezután szinte teljes terjedelemben a szankciók kérdésére összpontosít (illetve oda kanyarodik vissza[6]), szempontokat adva a szankciós rezsimek olyan módon történő alkalmazásához, hogy azok „ne akadályozzák a világjárvány elleni globális küzdelmet”. A szankciókra vonatkozó üzenetek csaknem a felét teszik ki a teljes EU nyilatkozatnak.

Regionális megfontolások

A Covid-19 regionális válsághelyzetekre gyakorolt hatásával kapcsolatos első főképviselői üzenetek egy 2020. március 29-i blog-bejegyzésben [9] és egy 2020. március 30-án – számos európai, afrikai, ázsiai és amerikai sajtótermékben – publikált véleménycikkben [10] jelennek meg. Írásaiban a Főképviselő megjegyzi, hogy a Covid-19 könnyen elmélyítheti az EU szomszédságában hosszabb ideje folyamatban lévő konfliktusokat. Emellett rámutat, hogy különös figyelmet kell fordítanunk az olyan térségekre, ahol a vírus terjedése a már meglévő válságok súlyosbodásának kockázatával jár, Szíriát, Jement a Gázai övezetet és Afganisztánt nevezve meg példának. Ugyanakkor, a Főképviselő megjegyzi, hogy a világjárvány az elhúzódó konfliktusok lezárására is esélyt adhat, emlékeztetve az ENSZ Főtitkár fent említett felhívására, és ezzel megelőlegezve a néhány napon belül megjelenő „EU-27” nyilatkozatot.

A következő hónapokban a Főképviselő fokozatosan bővítette és árnyalta regionális megfontolásait a világjárvány és a konfliktuskezelés keresztmetszetén elhelyezkedő üzeneteiben. A Főképviselő 2020. április 11-i, a Team Europe „márkanevet”[7] bevezető, blog-bejegyzésében kijelenti, hogy az EU elsődleges prioritásai közé tartozik segítséget nyújtani a konfliktus által sújtott térségekben rekedteknek, hozzátéve, hogy a pandémia kirívóan pusztító hatással járhat az ilyen környezetekben, különös tekintettel Afrikára [11]. Egy 2020. április 29-én megjelent véleménycikkében [12] Afganisztán vonatkozásában mutat rá, hogy a világjárvány még sürgősebbé teszi egy valódi tűzszünet elérését A France 24-nek 2020. május 4-én adott interjújában [13] a líbiai helyzetet, konkrétan a harcok felerősödését, állította kontrasztba az ENSZ Főtitkár fegyverszünetre vonatkozó felhívásával. Emellett megjegyezte, hogy Líbiával ellentétben, Jemenben és Afganisztánban látszólag volt hatása az ENSZ Főtitkár szavainak. Ami az EU keleti partnerségének országait illeti, a Főképviselő 2020. június 12-én tett blog-bejegyzésében [14] egy viszonylag szűkszavú utalást találunk arra nézve, hogy a Covid-19 egészségügyi ellátórendszerekre gyakorolt nyomása tovább erősödhet a konfliktus által sújtott térségekben. A Főképviselő 2020. június 24-én publikált, Venezuelával kapcsolatos, véleménycikke [15] a Covid-19 menekültek és migránsok helyzetét súlyosbító hatásáról tesz említést. A szíriai konfliktus, a pandémia és az EU szankciók összefüggései hangsúlyosan jelentek meg a Szíria és a régió jövőjével foglalkozó éves brüsszeli konferenciát megelőzően – 2020. június 29-én – adott főképviselői interjúban, amely az Asharq Al-Awsat nemzetközi arab napilapban jelent meg [16]. Egy 2020. július 9-én, a Carnegie Europe és az EU Biztonságpolitikai Kutatóintézetének társszervezésében, megtartott rendezvényen a Főképviselő megjegyezte, hogy a pandémia tovább rontott számos válsághelyzeten, ideértve Líbiát, Szíriát, a Szahel-téréget, Venezuelát és Afganisztánt [17].

A fentieket követően, a pandémiával összefüggésbe hozott konfliktusok köre nagyjából stabil maradt a Főképviselő stratégiai kommunikációjában. Egy 2020. október 6-i blog-bejegyzésében [18] Borrell kifejti, hogy a sáskajárás és a pandémia együttes hatására, amely összeadódott a konfliktusok és az éghajlatváltozás következményeivel, a 2020. év a humanitárius szempontból legnehezebb időszaknak bizonyult Kelet-Afrikában a második világháború óta. A Főképviselő 2020. október 29-én számos sajtótermékben megjelent interjújában reflektál tovább a Covid-19 hatásairól a konfliktusban érintett országokban, rámutatva, hogy a világjárvány tovább súlyosbította a helyzetet az egyéként is meggyengült Líbiában és Libanonban [19]. Hosszabb kihagyás után, a Szíria és a régió jövőjével foglalkozó 2021. évi brüsszeli konferenciát megelőzően adott interjúiban tér vissza Borrell a szíriai konfliktus, a pandémia és az EU szankciók kérdéseire. Az említett interjúk 2021. március 30-án jelentek meg az Al-Awsat nemzetközi arab napilapban [20], illetve az Enab Baladi szíriai napilapban [21].

Tematikus megfontolások

A Covid-19 és a béke és biztonság kölcsönhatását érintő EU-s stratégiai kommunikáció elődleges tematikus megfontolása a pandémia és a kiberbiztonság összefüggése. A kérdésnek „EU-27” szinten tulajdonított prioritást tükrözi a Főképviselő EU nevében tett 2020. április 30-i nyilatkozata, ami kifejezetten a koronavírus járványt kiaknázó kártékony kiber tevékenységekre fókuszál [22]. Később, egy 2020. december 17-i blog-bejegyzésében idézi fel Borrell, hogy már előző évben is többszáz kiberbiztonsági incidens érintett európai kritikus infrastruktúrákat, és a Covid-19 csak felerősítette ezt a trendet [23]. A másik vezető tematikus megfontolás a koronavírus EU biztonság- és védelempolitikára gyakorolt hatása, amelynek a világjárvány korai szakaszában, 2020. április 7-én, szentelt egy teljes blog-bejegyzést a Főképviselő [24]. Borrell felidézi az EU tagállamok védelmi minisztereivel előző nap folytatott megbeszélését, ahol egyetértés mutatkozott abban, hogy az EU katonai missziók és műveletek folytatják tevékenységüket. Ennek egyik szempontja az volt, hogy a pandémia a meglévő konfliktusok súlyosbodását vonhatja maga után. Egy hónap elteltével, és egy újabb EU védelmi miniszteri megbeszélést követően, 2020. május 14-én tér vissza Borrell a koronavírus és az EU biztonság- és védelempolitika összefüggéseire [25]. Egyrészt megismétli, hogy az EU missziók és műveletek továbbra is végre fogják hajtani a biztonság erősítését szolgáló mandátumukat és az EU partnereinek támogatását a pandémia időszakában. Másrészt, előre tekintve, megállapítja, hogy a világjárvány a folyamatban lévő konfliktusok és válságok elmélyülését okozhatja, amely közvetlen hatással lehet az EU biztonságára. Végül, a Főképviselő levonja a pandémia első tanulságait az Európai biztonság és védelem szempontjából[8].

Következtetések

Az EU stratégiai kommunikációja gyorsan, jó politikai ütemérzékkel, karolta fel a koronavírus és a béke és biztonság összefüggéseit. Az ENSZ Főtitkár globális tűzszünetre irányuló felszólítását követő néhány napon belül a Főképviselő előbb saját nevében, majd az EU nevében erősítette fel és egészítette ki az ENSZ Főtitkár üzeneteit[9].. Az EU nevében tett nyilatkozat szélesebb fogalomkört fog át, mint ENSZ Főtitkár felhívása, különösen jelentős teret adva a szankciós rezsimek, beleértve a terrorista csoportokra vonatkozó szankciók, alkalmazásának a világjárvány idején. Ugyanakkor, az EU kezdeti üzenetiben a szankciók széleskörű tematizálása erős kontrasztot mutat a Főképviselő későbbiekben folytatott stratégiai kommunikációjával, ahol ritkán és kizárólag a szíriai konfliktus vonatkozásában kerülnek elő a szankciók.

A koronavírus és a béke és biztonság keresztmetszetét érintő uniós kommunikáció egyéb tematikus vezérfonalai – a pandémia és a kiberbiztonság, illetve a pandémia és az EU biztonság- és védelempolitikájának összefüggései – csak bizonyos késéssel kaptak nyilvánosságot az „EU-27”, illetve a Főképviselő tolmácsolásában. Stratégiai kommunikációs szempontból jobban magyarázható ez a fáziskésés az európai biztonság- és védelempolitika – mint speciális és alapvetően csak az EU-t mélyebben ismerő, „bennfentes” közönség számára értelmezhető téma – vonatkozásában. Kevésbé egyértelműek az Unió stratégiai kommunikációs megfontolásai amögött, hogy a világjárvány idején – illetve azzal összefüggésben – felerősödő kiberbiztonsági kihívásokat csak egy hónap elteltével integrálta a Főképviselő, illetve az „EU-27” a koronavírussal kapcsolatos stratégiai kommunikációjukba. Megjegyzendő azonban, hogy a téma ekkor látványos erővel törte át az Unió stratégiai kommunikációs ingerküszöbét, egy „EU-27” szinten jóváhagyott nyilatkozat formájában.

A regionális megfontolásokra áttérve, megfigyelhetjük, hogy ezek nagyobb teret és tartósabb figyelmet kapnak az uniós stratégiai kommunikációs erőfeszítésekben, mint a tematikus aspektusok. Az összes vizsgált kommunikációs tevékenység közül 12 fókuszál regionális összefüggésekre, és csak 5 a tematikus kérdésekre. A pandémia és a regionális konfliktusok vonatkozásában legutóbb 2021. márciusában szólította meg a Főképviselő a nyilvánosságot, míg tematikus megfontolásokról legutóbb 2020. decemberében ejtett szót. A főképviselői kommunikációban leggyakrabban hivatkozott válsághelyzetek Szíria és Afganisztán, emellett Líbia, Jemen és Venezuela is visszatérő elemei a világjárvány és a folyamatban lévő konfliktusok kölcsönhatását érintő megfontolásoknak.

Ami a vizsgált uniós stratégiai kommunikációs tevékenység rendszerességét illeti, a 2020. márciusától július elejéig terjedő időszakban viszonylag rendszeres közlések figyelhetők meg: 13 kommunikációs tevékenységre kerül sor ebben a periódusban. Ezt követően, egy mai napig megfigyelhető visszaesés következik be: a 2020. év maradékában összesen 3 kommunikációs fellépésre kerül sor (2 októberben és 1 decemberben), majd 2021. évben mindezidáig 1 fellépést regisztráltunk.

További kutatómunka tárgyát képezheti, hogy az EU stratégiai kommunikációs tevékenyége a Covid-19 konfliktushelyzetekre gyakorolt hatását illetően milyen módon prognosztizálta vagy követte le az egyes válsághelyzetekben tapasztalható reálfolyamatokat. Erre irányuló kutatás kontextusba helyezheti az egyes világhelyzetekre vonatkozó uniós üzenetek alakulását, például Afganisztán és Jemen vonatkozásában. Felmerülhet továbbá a béke és biztonság területén aktív multilaterális szervezetek koronavírussal összefüggő stratégiai kommunikációs tevékenységének összehasonlító vizsgálata, például az EU, az ENSZ, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet és az Afrikai Unió vonatkozásában.

 

 

[1] M. G. Amadio Viceré & G. Tercovich (2020). The high representative and the Covid-19 crisis: a preliminary assessment, Global Affairs, 6:3, 287-299, DOI:10.1080/23340460.2020.1834426

[2] J. L. Németh, „Stratégiai kommunikáció – szakirodalmi áttekintés” Hadmérnök Fórum, 14. évf. 3. sz. pp. 159–166, 2019.

[3] K. Mustasilta (2020). From Bad to Worse? The impact(s) of Covid-19 on conflict dynamics. European Union Institute for Security Studies, Brief/13, June 2020. Elérhető: https://www.iss.europa.eu/content/bad-worse-impacts-covid-19-conflict-dynamics (Letöltve: 2021. április 20.)

[4] International Crisis Group, “Covid-19 and conflict: Seven trends to watch”, Special Briefing no.4, March 24, 2020. Elérhető: https://www.crisisgroup.org/global/sb4-covid-19-and-conflict-seven-trends-watch (Letöltve: 2021. április 20.)

[5] Sara M.T. Polo. “A Pandemic of Violence? The Impact of COVID-19 on Conflict”. Peace Economics, Peace Science and Public Policy, vol. 26, no. 3, 2020. https://doi.org/10.1515/peps-2020-0050

[6] T. Ide. COVID-19 and armed conflict, World Development, Volume 140, 2021, 105355, ISSN 0305-750X, https://doi.org/10.1016/j.worlddev.2020.105355

[7] United Nations (2020). Transcript of the United Nations Secretary-General’s virtual press encounter on the appeal for global ceasefire. Elérhető: https://www.un.org/sg/en/content/sg/press-encounter/2020-03-23/transcript-of-the-secretary-generals-virtual-press-encounter-the-appeal-for-global-ceasefire (Letöltve: 2021. április 20.)

[8] Az Európai Unió Tanácsa (2020). Josep Borrell főképviselőnek az Európai Unió nevében tett nyilatkozata az ENSZ főtitkárának az azonnali globális tűzszünetre irányuló felszólításáról. letöltve: https://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2020/04/03/declaration-by-the-high-representative-josep-borrell-on-behalf-of-the-eu-on-the-un-secretary-general-s-appeal-for-an-immediate-global-ceasefire/ (Letöltve: 2021. április 20.)

[9] J. Borrell (2020). The Coronavirus pandemic and the new world it is creating. Elérhető: https://eeas.europa.eu/headquarters/headquarters-homepage/76379/coronavirus-pandemic-and-new-world-it-creating_en (Letöltve: 2021. április 22.)

[10] J. Borrell (2020). Four Priorities for a Global Pandemic Strategy. Elérhető: https://eeas.europa.eu/headquarters/headquarters-homepage/76726/four-priorities-global-pandemic-strategy_en (Letöltve: 2021. április 22.)

[11] J. Borrell (2020). “Team Europe” – Global EU Response to Covid-19 supporting partner countries and fragile populations. Elérhető: https://eeas.europa.eu/headquarters/headquarters-homepage/77470/“team-europe”-global-eu-response-covid-19-supporting-partner-countries-and-fragile-populations_en (Letöltve: 2021. április 23.)

[12] J. Borrell (2020). Afghanistan: a war not to forget, a people to support. Elérhető: https://ipolitics.ca/2020/04/29/afghanistan-a-war-not-to-forget-a-people-to-support/ (Letöltve: 2021. április 22.)

[13] C. De Camaret (2020). EU’s Borrell on Covid-19: ‘We must further promote multilateralism’. Elérhető: https://amp.france24.com/en/europe/20200504-talking-europe-eu-s-borrell-on-covid-19-we-must-further-promote-multilateralism (Letöltve: 2021. április 22.)

[14] J. Borrell (2020). The Eastern Partnership is at the heart of EU foreign policy. Elérhető: https://eeas.europa.eu/headquarters/headquarters-homepage/80811/eastern-partnership-heart-eu-foreign-policy_en (Letöltve: 2021. április 23.)

[15] J. Borrell & A.G. Laya (2020). Solidarity with the Venezuelan People (with Arancha González Laya). Elérhető: https://eeas.europa.eu/headquarters/headquarters-homepage/79954/solidarity-venezuelan-people-arancha-gonzález-laya_en (Letöltve: 2021. április 22.)

[16] I. Hamidi (2020). Josep Borrell to Asharq Al-Awsat: Regime, Not Sanctions, Responsible for Syrian People’s Suffering. Elérhető: https://english.aawsat.com/home/article/2361396/josep-borrell-asharq-al-awsat-regime-not-sanctions-responsible-syrian-people’s (Letöltve: 2021. április 22.)

[17] J. Borrell (2020). Navigating a pandemic world: global disorders and Europe’s role. Elérhető: https://eeas.europa.eu/headquarters/headquarters-homepage/82659/navigating-pandemic-world-global-disorders-and-europe’s-role_en (Letöltve: 2021. április 21.)

[18] J. Borrell (2020). Let’s strengthen our ties with Africa. Elérhető: https://eeas.europa.eu/headquarters/headquarters-homepage/86560/lets-strengthen-our-ties-africa_en (Letöltve: 2021. április 23.)

[19] European External Action Service (2020). Several Outlets – Europe Must Learn Quickly to Speak the Language of Power. Elérhető: https://eeas.europa.eu/headquarters/headquarters-homepage/87754/several-outlets-europe-must-learn-quickly-speak-language-power_en (Letöltve: 2021. április 22.)

[20] I. Hamidi (2021). Borrell to Asharq Al-Awsat: Reconstruction of Syria Hinges on Change in Regime’s Behavior. Elérhető: https://english.aawsat.com/home/article/2889681/borrell-asharq-al-awsat-reconstruction-syria-hinges-change-regime’s-behavior (Letöltve: 2021. április 22.)

[21] Enab Baladi (2020). Borrell to Enab Baladi: Presidential elections will not lead to international normalization with Damascus. Elérhető: https://english.enabbaladi.net/archives/2021/03/borrell-to-enab-baladi-presidential-elections-will-not-lead-to-international-normalization-with-damascus/ (Letöltve: 2021. április 22.)

[22] Az Európai Unió Tanácsa (2020). Josep Borrell főképviselőnek az Európai Unió nevében tett nyilatkozata a koronavírus-járványt kihasználó rossz szándékú kibertevékenységekről. Elérhető: https://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2020/04/30/declaration-by-the-high-representative-josep-borrell-on-behalf-of-the-european-union-on-malicious-cyber-activities-exploiting-the-coronavirus-pandemic/ (Letöltve: 2021. április 25.)

[23] J. Borrell (2020). Make cyberspace a safer place. Elérhető: https://eeas.europa.eu/headquarters/headquarters-homepage/90747/make-cyberspace-safer-place_en (Letöltve: 2021. április 24.)

[24] J. Borrell (2020). Europe’s military and civilians working together against the coronavirus. Elérhető: https://eeas.europa.eu/headquarters/headquarters-homepage/77192/europe’s-military-and-civilians-working-together-against-coronavirus_en (Letöltve: 2021. április 23.)

[25] J. Borrell (2020). European defence: fighting COVID-19, preparing for the future. Elérhető: https://eeas.europa.eu/headquarters/headquarters-homepage/79305/european-defence-fighting-covid-19-preparing-future_en (Letöltve: 2021. április 23.)

[1] Josep Borrell előtt Federica Mogehrini (2014-2019) és Catherine Ashton (2009-2014) töltötték be az Unió Külügyi és Biztonságpolitikai Főképviselője pozíciót.

[2] Az EU kül- és biztonságpolitikai döntéshozatalában központi, de a stratégiai kommunikációs tevékenység szempontjából másodlagos, szerep jut az EU Tanácsának, amely leginkább a Külügyek Tanácsa formáció üléseit követően kiadott sajtóközlemények, illetve a Tanács által elfogadott deklarációk (tanácsi következtetések) formájában címez üzeneteket a nemzetközi közvéleménynek. Továbbá, az Európai Tanács és az Európai Tanács Elnöke is rendelkezik hatáskörökkel az EU Közös Kül- és Biztonságpolitikájának területén, és az elnöki tisztségét betöltő Charles Michel elődeinél nagyobb – vagy legalábbis látványosabb – érdeklődést mutat a külpolitika, illetve az ehhez kapcsolódó stratégiai kommunikáció iránt. Mindazonáltal, a kül- és biztonságpolitika területén az Európai Tanács és annak Elnöke által folytatott politikai kommunikáció gyakoriságában és láthatóságában is erősen háttérbe szorul a Főképviselő tevékenységéhez képest.

[3] A közelmúltban a Főképviselő neve alatt megjelent „Európa külpolitikája a Covid-19 idején” címet viselő terjedelmes online könyv a vizsgálat keretében áttekintett főképviselői kommunikációs tevékenységekből emel át, illetve ismétel meg témákat és üzeneteket. Így ezt a könyvet nem vizsgáltam külön. A kiadvány az alábbi linken érhető el: https://eeas.europa.eu/sites/default/files/eeas_2020.6338_european_foreign_policy_in_times_of_covid19_web_new.pdf)

[4] A nyilatkozatot az Unió Külügyi és Biztonságpolitikai Főképviselője adta ki az EU nevében, vagyis a nyilatkozatot formálisan (és egyhangúlag) jóváhagyta az EU 27 tagállama.

[5] Ez a kitétel nem szerepel az ENSZ Főtitkár üzeneti között, ami az EU és az ENSZ terrorellenes politikái közötti különbségre mutathat rá.

[6] Az ENSZ által jegyzékbe vett terrorista csoportok voltaképpen az ENSZ szankciók hatálya alá vont terrorista csoportokat jelentik.

[7] A „Team Europe” kezdeményezés az EU intézmények és az EU tagállamok koordinált külső fellépését célozza a pandémia elleni küzdelemben.

[8] A Főképviselő által megfogalmazott tanulságok a szolidaritás, reagálóképesség, felkészültség és reziliencia, képességek és partnerségek területeit érintik.

[9] Ennek további jelentőséget ad, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa jóval később, 2020. július 1-én elfogadott 2532. sz. határozatában, erősített csak rá az ENSZ Főtitkár felhívására.

A Koronavírus a béke és biztonság összefüggésében – az EU stratégiai kommunikációs tevékenysége a világjárvány idején bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Ramadán 2021-ben

A világ muszlim népessége 2021-ben április 13-a ás május 12-e között ünnepli az iszlám holdnaptár 9. hónapját, a ramadánt. Ebben az évben azonban a Covid-19 világjárvány miatt egészen más élményben van része a hívőknek a vallási ünnep kapcsán, hiszen immáron második éve a tradicionális vallási gyakorlatok alkalmazkodtak a megváltozott életkörülményekhez.

Az ünnep neve az arab „ramida” szóból eredeztethető, amely szárazságot, hőséget jelent. Ez alatt egy hónapa az iszlám hívők számára az egyik legszentebb vallási ünnep, amely alatt a arra emlékeznek, hogy Allah kinyilatkoztatta Mohamed prófétának az akaratát. A hagyomány szerint ugyanis Allah a Koránt, a Híra hegyre elmélkedni és böjtölni visszavonult Mohamednek 610-ben ennek a hónapnak a 27. napján adta. Ebből a történetből következik az iszlamisták ezen hónaphoz kapcsolódik egyik rituális szokása: napkeltétől napnyugtáig böjtölnek és a felfogás szerint a nélkülözések ellenére a béke és a szellemi megtisztulás időszakát élik meg.

Ennek egyik legmeghatározóbb példája az iftar, az egész napos böjtöt megtörő közös esti étkezés. Normál esetben a családok, a barátok és a mecsetek közösségei összegyűlnek, hogy közösen fogyasszák el ezt a vacsorát. Jelenleg azonban a Covid-19 járvány megfékezésére tett kormányzati intézkedések a világ nagyrészán nem teszik lehetővé, hogy az emberek ilyen nagy számban gyűljenek össze.

Kivételt képezhet ez alól Anglia, ahol a sikeres oltási kampánynak köszönhetően a kormányzati enyhítések és a ramadán időpontja várhatóan éppen egybe fog esni. Így ugyan csak legfeljebb hat ember vagy két háztartás, de összegyűlhet a szabadban vagy egy privát kertben. Továbbá a kiterjedt brit muszlim közösség online iftar rendezvényeket hozott létre a közösségi tudat fenntartásának és a hívők vallásgyakorlásának leegyszerűsítésére. Ilyen a Ramadan Tent Project által kínált My Open Iftar program is, amely számos tevékenységet, receptet, útmutatást és dekorációt tartalmaz, lehetővé téve ezzel a ramadán szellemének életben tartását. További változás 2020-hoz képest, hogy az egész Egyesült Királyságban ismét nyitva vannak a mecsetek, amelyek esténként otthont adnak a Taraweeh imáknak. Mindemellett az angliai mecsetek arra kérik az imádkozókat, hogy viseljenek arcot-és szájat eltakaró maszkot, hozzák magukkal az imaszőnyeget és ügyeljenek a szociális távolság betartására. Mi több sok imám csökkenti az imák hosszát, ezzel is minimalizálva a gyülekezetben töltött időt és bátorítja a híveket az oltakozásra mondván: a vakcina az izomba kerül, nem pedig a véráramba, és nem tápláló, ez nem jelenti a böjt megtörését.

Írta: Haiszky Edina Julianna

India új lépése a vallásszabadság irányába?

2021. április 9-én az indiai Legfelsőbb Bíróság elutasított egy, a Bharatiya Janata kormánypárt által előterjesztett, a vallási térítés elleni törvény megalkotásáról szóló petíciót, amellyel megerősítette az indiai állampolgárok vallásszabadsághoz fűződő jogait. A kérelemben a kormánypárt egyik vezetője, Ashwini Kumar Upadhyay szorgalmazta, hogy a „vallással való visszaélés” kontrollálásának céljából egy felügyelő bizottságot hozzanak létre. A kérelem elutasításának okaként a Legfelsőbb Bíróság India alkotmányának 25. cikkét nevezte meg, amely szerint az indiai állampolgároknak joguk van az általuk választott vallás gyakorlására és terjesztésére.

A döntés fogadtatása vegyes volt, hiszen míg az indiai vallási kisebbségek ezzel egyfajta jogi védelmet nyertek, a Bharatiya Janata Párttal szimpatizáló hindu nacionalisták veszítettek a „lehetőségeikből”, eszközeikből. A hindu radikálisok egyébként gyakran felhasználják az olyan, úgynevezett térítésellenes törvényeket, amelyek alapján az indiai állampolgárok csak akkor térhetnek át különböző, Indiában kisebb számú hívővel rendelkező vallásokra, ha azt a hatóságok is engedélyezik.

Írta: Fuksz Emese

 A kínai keresztényüldözés rejtett és nyílt formái

Folytatják a kínai hatóságok a keresztény árvaházak megszüntetését a vallási ügyekre vonatkozó új előírások betartatásának égisze alatt, ezzel szegény és hátrányos helyzetű árvák, illetve fogyatékkal élő gyermekek ezreit veszélyeztetve. Az új szabályozás 2018 februárjában lépett hatályba, s azóta számos katolikusok és protestánsok által működtetett árvaházat zártak be a különböző tartományokban. A hatóságok azzal vádolták a keresztény csoportokat, hogy gyermekeket térítenek jótékonysági szervezetek felhasználásával, mely ellentétes a szabályozás azon záradékával, amely tiltja a 18 év alatti kiskorúak evangélizációját.

Ezentúl a Kínai Polgári Ügyek Minisztériuma szerint Kína indítani fog egy kampányt, melynek célja az illegális társadalmi szervezetek 5 típusára irányuló szigorítás. Ide tartoznak olyan szervezetek is, melyek a vallás nevében tartanak összejöveteleket. A Minisztérium kampánya néhány tartományban, pl. Szecsuánban már meg is kezdődött: a listán számos buddhista és keresztény szervezet szerepel, többek között az erősen üldözött Early Rain Covenant Church is.

A Radio Free Asia új jelentése továbbá súlyos, a kínai keresztényeket érő emberi jogi visszaélésekről számol be. A jelentés szerint a keresztényeket „titkos, mozgatható ’átalakító’ létesítményekben” tartják fogva, hogy megtagadtassák velük hitüket. Az RFA olyan pincékben tartott „agymosási foglalkozásokról” ad hírt, melyeket a gyülekezeti tevékenységekben való részvétel „bűntettéért” róttak ki a keresztényekre. Egy álnéven nyilatkozó keresztény arról számolt be, hogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának Egyesült Front Munkaügyi Osztálya 10 hónapig tartotta fogva, miután a kormány rajtaütést hajtott végre a gyülekezetén. Elmondása szerint a létesítményben különböző kormányhivatalokból érkező emberek dolgoztak, akik „rendkívül alattomos” módszereket alkalmaztak. A volt fogvatartottnak 10 hónapos fogsága alatt szörnyű bánásmódot kellett elszenvednie; verést, verbális bántalmazást és mentális kínzást is.

A Kínai Kommunista Párt Hszi Csin-ping elnök alatt csak 2019-ben több, mint 70 protestáns gyülekezetet záratott be, pl. Jiangau tartomány városaiban. A Bitter Winter szerint Kína annak érdekében, hogy a keresztények összegyülekezését megakadályozza, egyes istentiszteleti helyeket lerombol, míg másokat gyárakká és „kulturális centrumokká” alakít át, hogy a kommunista eszmék propagandáját terjessze.

Írta: Nagy Abigél

Keresztény közösség elleni terrortámadás Indonéziában

Húsvét vasárnapján öngyilkos merénylők hajtottak végre terrortámadást az indonéz Makkasar városában, a keresztény Jézus Szíve Székesegyháznál. A támadók motorral akartak a templomba hajtani, ezt az ott lévők megakadályozták, így a robbanás a bejáratnál történt. A támadás során 14 ember sérült meg, köztük egy egyházi tisztviselő is. A terrorcselekményért a Jamaah Ansharut Daulah (JAD), az Iszlám Államhoz tartozó terrorista csoportot tették felelőssé.

Indonézia 275 milliós lakosságának kb. 87%-a muszlim, ezzel az egyik legnépesebb muszlim többségű országok közé tartozik. A mintegy 23 millió főt számláló keresztény közösséget számos atrocitás éri vallási hovatartozásuk miatt.

A legsúlyosabb támadás legutóbb 2018-ban történt. Surabaya városában 28 embert öltek meg öngyilkos merénylők. Hasonlóan a mostani esethez, ez is a JAD-hoz volt köthető. A JAD célpontja rendszerint templomok, mert ezek általában gyengén őrzött területek és nagy esélye van a tömeges áldozatszerzésnek.

Ennek megakadályozására húsvét és a ramadán idején az indonéz keresztény egyház a rendőrség és egyéb, magán biztonsági erők közreműködésével biztosítják a közösség biztonságát. A makassari terrortámadás során is egy magánbiztonsági őr akadályozta meg, hogy a merénylők bejussanak a templomba.

Írta: Ács Nóra

50% alatt a vallásosak aránya az USA-ban

A Gallup & Robinson analitikai és tanácsadó vállalat 1937 óta követi figyelemmel a vallásos és nem vallásos lakosság arányát az USA-ban, az idén mért számokat március végén hozták nyilvánosságra. A százalékban kifejezett arányszám a kutatás történetében először süllyedt 50% alá, egészen pontosan 47 volt. A felmérés során azokat a lakosokat tekintették vallásosnak, akik rendszeresen vesznek részt istentiszteleten.

2000 előtt rendszeresen 70%-hoz konvergált az eredmény, utána folyamatos csökkenés figyelhető meg. Ennek egyik oka a generációs különbségekben keresendő. Az 1946 előtt születettek közül továbbra is 66%, de az ún. „millenial” (1981-1996 között született) nemzedék körében már csupán 36% jár rendszeresen gyülekezetbe. Ahogy az idő halad, az idősebb korosztályokat egyre kevesebben képviselik, így az összetett arány is eltolódik

David Campbell, a Notre Dame egyetem kutatója szerint a visszaesés egyfajta „allergiás reakció” is lehet az elmúlt évek jobboldali valláspolitikájára. Állítja, hogy főként a fiatalabbak a republikánus politikához kötik a vallást. Mivel politikai nézeteik eltérőek, vallási nézeteiket is ehhez igazítják. Szavait alátámasztja, hogy a demokrata beállítottságúak között 25%-al csökkent azok aránya, akik vallásosnak tekinthetőek.

Írta: Patocskai Péter

Mi történik Eritreában?

Az afrikai országban a „nem hagyományosnak” minősített felekezetekből származó keresztények a legkeményebb üldöztetéssekkel néznek szembe mind a kormány, mind az eritreai ortodox egyház (EOC) részéről. Az EOC az egyetlen keresztény egyház, melyet a kormány elismer. A hatalmon lévők az említett egyházat szigorúan monitorizálják. A kormányzati biztonsági erők folyamatosan aktívan figyelik a telefonhívásokat, számtalan rajtaütést tartanak keresztények ellen, lefoglalják a tulajdonaikat.

Sok keresztényt hitük gyakorlása miatt, tárgyalások nélkül tartóztatják le. Őket embertelen körülmények között, börtönökben tartják fogva. Az eritreai keresztények számára az egyetlenegy esélyt az Etiópiával kötött békemegállapodás jelenthette volna, amelynek értelmében kiterjesztettek volna különböző emberi jogokat, viszont a megállapodás nem valósult meg, az erőszak Eritreában ráadásul tovább súlyosbodott. Az eritreai üldöztetésnek a protestánsok és az eritreai ortodox egyháztól eltérő felekezetek keresztényei különösen kiszolgáltatottak, valamint a muszlim hátterű, ám átkeresztelkedett hívők is.

2021 márciusa és áprilisa között több keresztényt is letartóztattak az ország területén. Március utolsó heteiben 12 keresztényt tartóztattak le, miközben ők Asszabban imádkoztak, Dzsibuti határának közelében. Őket a várostól távoleső kikötőben található börtönben tartják fogva embertelen körülmények között. Április során Asmarban, egy imaértekezleten is számos keresztényt tartóztattak le. Ezek a rajtaütések aláírjak azt a tényt, miszerint a kormány nem fog enyhíteni az ország keresztényeivel szembeni kemény, elnyomó politikáján. (2020. szeptembere óta ugyanakkor legalább 160 keresztényt szabadítottak fel az eritreai börtönökből.)

Eritrea még mindig a világ egyik, keresztényüldözés szempontjából legkitettebb országa. Egyes becslések szerint még mindig legalább 165 hívő szenvedhet börtönökben, azonban pontos számadat nem ismert.

Írta: Németh Csenge

Az első muszlim jeruzsálemi nagykövetség

Február elsején kölcsönös elismerési szerződést írt alá Koszovó és Izrael, melynek folyományaképp a nyugat-balkáni állam március 14-én megnyitotta nagykövetségét is első muszlim államként Jeruzsálemben. Az ügyvezető nagykövet Ines Demiri lett, aki szerint egy „történelmi pillanat” volt a külképviselet átadása. Koszovó az Egyesült Államok segítségével írta alá azt a szerződést, még a nemrég leköszönt Hoti-kormány idején, mely alapján elkötelezték magukat amellett, hogy mindenféleképp Jeruzsálemben nyitja meg kapuit nagykövetségük. Mindeddig mindössze az Egyesült Államok és Guatemala döntött úgy, hogy izraeli külképviseletét Tel-Avivból Jeruzsálembe helyezi át. Amióta 2017-ben a Trump-adminisztráció Jeruzsálemet ismerte el Izrael fővárosaként, 2018-ban pedig megnyitotta nagykövetségét, több állam is megígérte, hogy hasonlóképp tesz (pl. Malawi és Honduras is). Több állam az arany középutat választotta ugyanakkor, hazánknak például továbbra is Tel-Avivban van nagykövetsége, ám megnyitásra került egy jeruzsálemi iroda is.

Koszovó valódi kihívása a megállapodás kapcsán az ENSZ nemzetközi döntései mentén fedezhető fel a történetben. 1980-ban az ENSZ Biztonsági Tanácsa 478. számú határozatában elítélte „Kelet-Jeruzsálem megszállását” és megtiltotta, hogy tagállamai elismerjék a várost, mint Izrael Állam fővárosát, valamint, hogy diplomáciai képviseleteket nyissanak ott. Többek közt az Európai Unió is megtiltotta az ENSZ nyomán, hogy tagállamai a korábban említettek mellett döntsenek. Koszovó ennek ellenére – hivatkozván arra, az őt kritizáló államok többsége el sem ismeri függetlenségét – mégis szembe ment a 478. száma határozattal. Az ország több irányból is komoly kritikákat kapott. Pristina döntését elítélte többek közt Törökország, Jordánia és a palesztin hatóságok is. Ennek ellenére a frissen megválasztott Albin Kurti miniszterelnök kormányának külügyminisztere nemrégiben úgy fogalmazott, a nagykövetség megnyitása egy „már eldöntött ügy”.

Írta: Gönczi Róbert

Címlapkép: Öngyilkos merénylet Indonéziában. Makassar, 2021. március 28.
Rendõrök az indonéziai Celebesz (Szulavézi) déli részén található Makassar város Jézus Szent Szíve katolikus templománál elkövetett öngyilkos merénylet helyszínén 2021. március 28-án. A hatóságok szerint két feltételezett merénylő vesztette életét, 14-en megsebesültek. A támadás elkövetőjeként egyelõre senki sem jelentkezett.
(Forrás: MTI/EPA/Daeng Mansur)

A V&B 08 – Vallás és biztonásg hírfigyelő, 2021. árpilis bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Ez is eljött. Bokrétaünnepség a készülő Airbus Helicopters Hungary alkatrészüzemben Gyulán.

Zord

A 2021-es év során Afrika több országában kerül vagy került már sor helyi, parlamenti, illetve elnöki választásokra. Jelen cikk a 2021 április 11-ig bezárólag megvalósult választásokat foglalja össze, kitérve a bennük lévő hasonlóságokra, következtetéseket vonva azokból.

Az afrikai kontinens legtöbb országa alig valamivel több, mint fél évszázada került ki a gyarmati státuszból, így elmondható, hogy az önrendelkezési gyakorlat ezen országok esetében még igencsak kiforratlan. Számos esetben feszültséget okoznak az önkényesen, ámde az etnikai-törzsi határokat abszolút figyelmen kívül hagyva meghúzott államhatárok. Általánosságban véve a politikai kultúra és képzettség színvonala alacsony, bár ez a szegmens folyamatosan fejlődik, köszönhetően a fiatal társadalmaknak és az ifjú korosztály politikai állásfoglalási vágyának.

A választásokat azonban megnehezítik az államon belüli ellentétek, a lázadó, illetve terrorszervezetek jelenléte, illetve gyakori eset, hogy az aktuális kormányerők igen nehezen engedik át a hatalmat. Ehhez kapcsolódóan gyakran megjelennek különféle nemzetközi szervezetek, főként az Afrikai Unió, az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Európai Unió, akik a választások tisztaságát figyelik meg az adott országban. Habár ez a gyakorlat megkérdőjelezi a valódi függetlenséget, illetve a szuverenitás tiszteletben tartását, az eddigi tapasztalatok alapján kétségkívül hasznos a megfigyelő missziók jelenléte.

Benin és a választási reform

Beninben 2021 április 11-én zajlott le az elnökválasztás, mely során az állampolgárok a következő öt évet illetően hoztak döntést. A legesélyesebb jelölt egyértelműen Patrice Talon volt, aki 2016 óta van hatalmon a kicsiny Nyugat-afrikai országban. 2016-os megválasztásakor kinyilatkoztatta, hogy később nem kíván elindulni a választásokon, ám utóbb azt közölte, be szeretné fejezni az általa elkezdett munkát. Egy 2019-ben bevezetett választási reformnak köszönhetően, amely erősen megnehezítette a választásokon való elindulást, Talonnak mindössze két kihívója akadt, Corentin Kohoue és Alassane Soumanou. Ez a 2016-os adathoz (akkor 33 induló volt) mérve meglehetősen kevés, és nehezen összeegyeztethető a demokratikus választás fogalmával. Bár Benint alapvetően többpárti demokráciaként tartják számon, jelenleg jó úton van egy autoriter rezsim kialakítása felé. Az amerikai Freedom House nemrégiben az állam politikai besorolását „free”  (vagyis szabad) státuszról „partly free” (vagyis részben szabadra) változtatta. Ezzel kapcsolatban azonban fontos kiemelni, hogy bár a jelenlegi államszervezet erősen korrupt, a korábban üzletemberként tevékenykedő Talon elnöksége alatt sokat tett az infrastruktúra fejlődéséért és a gazdasági növekedésért.

A választásokat megelőző csütörtökön zavargások törtek ki, a tüntetők lezártak egy főútvonalat, a rendőrökkel való összecsapás során ketten életüket vesztették. A választási reformmal összefüggésben több ellenzéki vezető arra kérte a követőit, hogy bojkottálják a szavazást.

A végső eredmények értelmében Talont 86%-kal újraválasztották. Habár három nemzetközi megfigyelő misszió jelezte, hogy igen alacsony volt a részvételi arány (a választásra jogosultak 50.17%-a jelent meg), összességében békésen zajlott a szavazás, komoly problémákat nem azonosítottak.

Dzsibuti és az egyfős választás

Dzsibuti kis alapterületű, Kelet-afrikai ország, ahol 2021 februárjában elnökválasztásokra került sor. Az állammal kapcsolatban megjegyzendő, hogy az eddigi adatok alapján kifejezetten jól kezelte a koronavírus-járványt, gyors gazdasági felépülést mutatott, és a kontinens többi országával ellentétben elkerülte a recesszió is.

Az idei választások során valójában kevéssé beszélhetünk demokratikus értelemben vett választásról: Számos ellenzéki vezető el sem indult, mert nem látta értelmét a szinte nyilvánvalóan előrejelezhető végeredmény miatt. Ennek ellenére a kormányoldali kampány aktívan zajlott, a 73 éves Ismail Omar Guelleh elnök pedig ötödjére indult el a választásokon. Mivel a hatályos alkotmány értelmében 75 év a felső korhatár a választások idején az elnökjelölt számára, ez lehetett az utolsó reális esélye, hogy további öt évig hatalmon maradhasson. A kampány során elsősorban a fiatalokat célozták, mivel az ország 75%-a 35 év alatti, így bennük komoly támogatóerő összpontosul.

A választásokat megelőzően érkeztek ugyan fenyegetések a gyerekkatonákat is alkalmazó as-Sabáb terrorszervezettől, ám a szavazás végül viszonylagos békében zajlott le. Guelleh-et ötödjére is megválasztották, a szavazatok 98%-át szerezte meg. Legfőbb riválisa, az üzletember Zakaria Farah alig ötezer szavazatot kapott, míg az elnök több, mint 165 ezret.

Az inkumbens elnök már 22 éve van hatalmon, a jelenlegi eredmények értelmében pedig további öt évre meghosszabbodott a mandátuma. Ezzel a szabad Dzsibuti történelmében továbbra is ő a második elnök. Az eredmények nyilvánosságra hozatala után Guelleh a következőt osztotta meg a közösségi médiában: „Thank you for your trust, thank you for Djibouti! Together, let’s continue!”, azaz „köszönöm a bizalmatokat, köszönöm neked Dzsibuti! Folytassuk együtt {amit elkezdtünk}!”

Az Afrikai Unió megfigyelői szerint minden rendben zajlott, bár ellenzéki képviselők nem jelentek meg a választási helyszíneken. Ezzel részben tiltakozásukat fejezték ki, részben a fent említett okokból döntöttek a távolmaradás mellett.

Közép-afrikai Köztársaság és a választási erőszak

A mintegy 4,75 milliós lakosú Közép-afrikai Köztársaságban a tavalyi és idei évben háromfordulós parlamenti választások zajlottak, azonban a decemberi első fordulót lázadó csoportok szabotálták. A jelenlegi elnök, Faustin-Archange Touadéra a korábbi elnököt, Francois Bozize-t gyanúsította a zavargások szításával. A gyanú talán nem alaptalan, ugyanis Bozize szintén indulni szándékozott a választásokon, ám kérvényét elutasították, arra hivatkozva, hogy nem felel meg a „jó moralitás” kitételnek, amely elengedhetetlenül szükséges az elnökjelöltté váláshoz. A felkelés több várost, köztük a fővárost is érintette, az ENSZ számításai szerint mintegy 30 000 kényszerült elhagyni az otthonát és vált menekültté.

Ennek ellenére számos helyen sikerült megtartani a választásokat, amelyek Touadéra-t hozták ki győztesként. Az ellenzék tiltakozik az eredmény ellen, az alacsony részvételi arányra hivatkozva érvénytelennek nyilvánították a győzelmet, ugyanis a decemberi választásokon csak az arra jogosultak mintegy egyharmada jelent meg.

A korábbi tapasztalatok alapján márciusban fokozott erőkkel vigyáztak a választók biztonságára, ebben mind a kormányerők, mind az országban állomásozó ENSZ békefenntartó csapatok részt vettek. Az újonnan odaküldött háromezer békefenntartóval együtt már összesen 14 400 katona tartózkodik az Közép-afrikai Köztársaság területén. A 140 parlamenti helyből 22 az első fordulóban került megválasztásra, 49 a másodikban, a maradék 69 pedig a jelen álláspont szerint májusban, a harmadik fordulóban kerül kiosztásra.

Az Afrikai Unió megfigyelő missziójának jelentése alapján a szervezet összességében elégedett volt a választások lebonyolításával, több helyen sikeres volt a kormányerők és a fegyveres csoportok közötti közvetítés, azonban biztonsági okokból adódóan az ország számos területére nem tudtak ellátogatni. A missziót Modibo Sidibe, korábbi mali elnök vezette.

A választások között eltelt idő azonban korántsem zajlott békésen. Az ENSZ nyilatkozata alapján december óta számos emberi jogi sérelem történt az országban, többek között civilek elrablása, a felvonuló tömegbe éles lőfegyverrel történő lövések leadása, illetve választási épületek felégetése. A nemzetközi biztonság érdekében a kormányzatnak a jelenleginél sokkal nagyobb erőkkel kellene fellépnie az erőszak ellen, illetve a büntetések kiszabását is fokozottabb ellenőrzés alá kellene vonnia.

Niger és a demokratikus hatalomátadás

A Nyugat-afrikai Niger az idén már lezárult afrikai választások „mintadiákjának” tekinthető. A kétfordulós elnökválasztásban két komoly esélyekkel bíró jelölt állt szemben egymással, a kormányoldal jelöltje, Mohamed Bazoum, és a korábbi elnök, Mahamane Ousmane. Az idén áprilisig regnáló Mahamdou Issoufou két ötéves ciklust töltött hivatalban.

Bazoum a szavazatok 55.75%-át szerezte meg, ezzel április 2-től ő lett az új elnök. Kinevezését követően számos kihívással kell szembenéznie: a Száhel-övezeti konfliktus hatásai továbbra is komoly nyomást gyakorolnak Nigerre, illetve az egyre erősödő ISWAP tevékenysége is befolyással bír a térségben. Niger a Föld egyik legszegényebb országa, a szomszédos Mali és Nigéria területén folyó harcok pedig gyakran hatnak rá közvetlenül is.

Niger Legfelsőbb Bírósága legitimizálta Bazoum győzelmét, így hivatalosan kijelenthető, hogy ez lesz az első alkalom Niger történelmében, amikor demokratikus úton cserélődött a vezető. Mivel a választásra jogosultak 63%-a élt a lehetőségeivel, érvényesnek tekinthető Bazoum közel 56%-os eredménye, bár megjegyzendő, hogy 73 választási pont eredményeit egyszerűen semmisnek tekinti a Bíróság.

Noha a választás összességében békés körülmények között történt, az előzetes eredmények közzétételét követően volt némi belső feszültség az államban, amikor ellenzéki támogatók utcára vonultak. A rendőrségnek könnygázt kellett alkalmaznia a tömegoszlatáshoz, ketten életüket vesztették, négyszáznál is több embert pedig őrizetbe vettek.

Szenegál és az elhalasztott szavazás

Szenegál a korábbi években politikai szempontból az egyik legstabilabb államnak számított a Nyugat-afrikai régióban, jelenleg azonban ez nem mondható el róla. Macky Sall, a napjainkban hatalmon lévő elnök ciklusa alatt az amerikai Freedom House az állam státuszát „free”, azaz szabad besorolásról „partly free”, vagyis részben szabad kategóriára minősítette vissza.

Az elnökválasztásnak már 2019-ben meg kellett volna történnie, ám előbb 2020-ra, majd 2021 márciusára halasztották a megrendezését. Jelenleg nem ismert a következőnek betervezett dátum.

Szomália, a harminc éve anarchikus körülményekben fuldokló állam

A politikailag igencsak instabil, belső konfliktusoktól szenvedő országban eredetileg 2020 novemberében tartottak volna választásokat, ám ezeket inkább 2021 februárjára halasztották. A szavazás azonban idén sem tudott teljeskörűen megtörténni, mert Puntland és Jubaland tartományok vezetői meggátolták annak megvalósulását. Ez a jelenség már a korábbi, 2016-os választáson is észlelhető volt, és súlyos károkat okoz a demokratikus működésben, ugyanis a harminc éve anarchiába süllyedt államnak igen nagy szüksége lenne a stabilitásra, mind a társadalmi, mind a politikai szegmens tekintetében.

A jelenlegi döntés értelmében az elnök, Mohamed Abdullahi Farmaajo mandátuma meghosszabbításra került, így további két évig maradhat tisztségben, annak ellenére, hogy eredeti, négy évre szóló megbízatása februárban lejárt. Ez a döntés elsöprő méretű támogatottságot élvezett: 152 képviselőből 149 igennel szavazott. Ezalatt a két év alatt azonban a választásokat meg kell tartani, az államban évtizedek óta ez lesz az első közvetlen választás, amely megvalósulása esetén komoly előrelépést fog jelenti a demokratizálódási folyamat során.

Az államon belüli összetűzések, érdekütközések lehetőséget adnak az as-Sabáb számára a megerősödésre. Ha a szomáli vezetők figyelmen kívül hagyják ezeket a hatásokat, annak már rövid távon is komoly biztonságpolitikai következményei lehetnek.

Uganda – az inkumbens elnök és a popsztárból lett politikus szembenállása

Yoweri Museveni, aki a 35 éve tartó elnökségével az egyik legrégebb óta hatalmon lévő személy a világon, 2021-ben hatodik alkalommal kívánta elnyerni az elnöki tisztséget. Museveni 2017-ben megszüntette a korábbi alkotmányos kikötést, mely tiltotta, hogy 75 év feletti személy töltse be az elnöki posztot, így lehetővé téve saját maga számára az újbóli elindulást.

Museveni számára a 2021-es választásokon tíz vetélytárs is akadt, akik közül kiemelkedett a korábban popsztárként elhíresült Bobi Wine. Wine, aki kihasználta a fiatal korából fakadó előnyöket, képes volt úgy megszólítani a fiatalokat, ahogy az idősödő elnöknek nem sikerült. Ez kulcsfontosságú volt a kampánya során, hiszen Ugandában van a világon a második legalacsonyabb medián átlagéletkor, ami 15.7 évet jelent. A fiatalság nagy erőt képvisel az államban, jobb állami szolgáltatásokat, megfizethető egészségügyi ellátást és mindenekelőtt munkát követelnek.

A választásokat megelőző hetekben meglehetősen erőszakos kampányidőszak zajlott, több ellenzéki vezetőt is őrizetbe vettek, Wine személyi testőreit pedig eltávolították saját használatú ingatlanja elől. Mivel Wine-on kívül más ellenzéki szereplőkkel is történtek atrocitások, a volt zenész januárban a Nemzetközi Büntetőbírósághoz fordult azzal az indítvánnyal, melynek értelmében Museveni erőszakhullámot engedélyezett politikai szereplők és emberjogi jogászok ellen, illetve őt magát meg akarta gyilkoltatni, továbbá az állami rádióban nem biztosították számára a szabad beszéd jogát.

Az elnök ezzel szemben azt az álláspontot tartotta, hogy az ellenzékiek valójában külföldi ügynökök. A választások napján a kormányzat lekapcsoltatta az internetet, illetve megakadályozta a közösségi média platformjainak elérését. Ebből adódóan ellehetetlenült az online szavazás is, ami főként a fiatalokat fosztja meg jogaik gyakorlásának lehetőségétől.

A végső eredmények alapján Museveni a szavazatok 62%-át, míg Wine a 30%-át szerezte meg. Wine először nem fogadta el az eredményeket, jogi úton kért felülvizsgálatot, majd kérelmét visszavonta. Indoklásképpen azt nyilatkozta, hogy a bíróság Museveni kezében van, így nincs értelme a jogi procedúrát lefolytatni. A szavazás idején a szokottnál kevesebb nemzetközi megfigyelő volt jelen, az Európai Uniótól például egy sem, az USA megfigyelőinek pedig nem engedélyezték a jelenlétet. Végül csak az Afrikai Unió képviselői felügyelhették a választások tisztességes lebonyolítását.

Márciusban Wine kormányellenes fellépésre szólította fel az ugandaiakat, békés, fegyvermentes felvonulásra hívva őket, a rendőrség azonban ezt jogellenesnek titulálta és elutasította.

Az idei, Afrikában zajló választások közötti hasonlóságok

A fentiekből kitűnik, hogy az afrikai kontinensen sok helyen még gyerekcipőben jár a valódi demokrácia és a választások békés úton történő lezajlása. Számos esetben beszélhetünk – akár a választás napját megelőzően, akár az eredmények kihirdetését követően – zavargásokról, tüntetésekről, amelyek súlyosan veszélyeztetik az adott állam belső biztonságát.

A bevezetőben említett, alacsony színvonalú politikai kultúra részben összefüggésben áll azzal a könnyen felfedezhető ténnyel, hogy számos államban inkumbens vezetőkről beszélhetünk, akik akár több évtizede hatalmon vannak, illetőleg idén is elnyerték a lehetőséget mandátumuk megújítására. Ez nem kedvez a politikai nevelés számára, hiszen gyakorlatilag nem beszélhetünk többpárti demokráciáról, szabad választásokról, értelmezhető számú döntési lehetőségről.

Az amerikai Freedom House több esetben visszanyilvánított államokat a politikai szabadság alapján „free” kategóriából „partly free” kategóriába, amely egyfajta megtorpanást, visszazuhanást jelöl a korábban kedvezően alakuló politikai stabilitás terén. Összevetve ezt a koronavírus-járvány okozta gazdasági visszaeséssel, úgy vélem, a közeljövőben mindenképpen érdemes lesz a szokásosnál több figyelmet fordítani az Afrikában zajló politikai és társadalmi eseményekre, mivel egy együttesen zajló gazdasági és politikai instabillá válási folyamat további problémákat vonhat magával, például a migráció ismételten fokozott mértékű megindulását.

A legtöbb államban ugyanakkor kedvező, hogy a nemzetközi, független megfigyelő missziók többnyire nem azonosítottak problémákat, de nem elfelejtendő, hogy például a Közép-afrikai Köztársaság esetében eljutni sem sikerült minden meglátogatandó pontjára az országnak. Máshol, így Ugandában például a megfigyelést nem engedélyezték a hatóságok, így ott sem beszélhetünk fejlődésről ilyen téren. Összességében azonban látható egyfajta pozitív elmozdulás a nyitottság, transzparencia irányába.

Konklúzió

A cikkben bemutatott hét állam közül négyben továbbra is az idei évig hatalmon lévő elnök tarthatta meg tisztségét, két esetben pedig nem sikerült megtartani a választásokat, így összesen egy olyan országról beszélhetünk, ahol 2021-ben megtörtént a hatalom demokratikus átvétele. Ez a fejlett országokhoz viszonyítva igen alacsony arányszám, hiszen az adatok értelmében tulajdonképpen fennmaradt az évtizedek óta fennálló status quo. Mindazonáltal ez nem tekinthető sem egyértelműen előnyös, sem minden kétséget kizáróan hátrányos helyzetnek. Pozitívumként fogható fel, hogy az évtizedek óta regnáló elnökök képesek lehetnek pusztán a személyükkel is egyfajta stabilitást sugallni az állampolgárok felé, elindítva ezzel egy tényleges társadalmi stabilizálódást, amelyre kétségkívül szüksége van minden említett és bemutatott államnak. Negatívumként azonban szükséges megjegyezni, hogy ez a fajta bebetonozódása a hatalomnak természetszerűleg visszaveti a politikai kultúra és a politikai rendszer, az államszervezet fejlődését, mivel a benne lévők nem érdekeltek ebben.

Címlapkép: Kampala, 2021. január 15.
Bobi Wine egykori ugandai popcsillag, a legnépszerűbb ellenzéki elnökjelölt nyilatkozik a Kampala környékén lévő házánál 2021. január 15-én, az ugandai parlamenti és elnökválasztás másnapján. A hivatalos előzetes eredmények szerint Yoweri Museveni hivatalban lévõ államfő gyõzött, de Bobi Wine szerint erőszak és csalások jellemezték a választásokat, és ő nyert.
(Forrás: MTI/EPA)

A A 2021-es év és az afrikai választások bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A Német Légierő Eurofighter Typhoon flottája egy szoftverfrissítést követően hivatalosan is alkalmassá vált a Meteor látótávolságon túli légiharc rakéták alkalmazására.

Csehország közepén, a Prágától nagyjából 80 kilométerre elhelyezkedő Cáslav mellett van a cseh légierő 21. harcászati repülőbázisa. A Gripenek mellett L-159-esek és L-39-esek is üzemelnek a bázisról, amely kétévente májusban rendezi nyílt napját. Az idén esedékes rendezvény a jól ismert okokból elmarad, ezért a régenvolt repülőnapokat felidéző sorozatom legújabb részébe a 2009-es cáslavi nyílt napot választottam. 

Kiállítási célra felújított Szu-7BM a torony előtt a nyílt nap reggelén. A típust első külföldi üzemeltetőként 1963 és 1990 között használta a csehszlovák légierő. 

A svéd légierő egy kétüléses Gripent küldött a típustestvérek nyílt napjára.

Az ekkor még Namestből üzemelő L-39-esek egyike a típus első felszállásának 40. évfordulójára díszfestést kapott: a főtervező, Jan Vlcek képmása került a vezérsíkra.  

A belga légierő Kleine Brogel bázisának F-16B gépén szintén díszfestés emlékeztetett egy évfordulóra, az F-16-os típusra átképző század 1987 és 2007 közötti húszéves működésére.

Egy szépen felújított Z-37 Cmelak. A típus sokféle fülkeelrendezéssel készült, itt egy kétüléses és vélhetően kétkormányos változat áll a füvön.

A francia Nieuport XII replikája egy Mladá Boleslavban működő múzeum tulajdona.

A Piper L-4-esek futárgépként és a tüzérséggel együttműködő megfigyelőként is repültek a második világháborúban.

A cáslavi reptéri tűzoltók UAZ terepjárója előteres járműként is szolgált. A háttérben látható lokátorokat a közelmúltban újakra cserélték. 

A Luftwaffe F-4F Phantom II-ese mellett a cseh katonazenészek gyülekeznek.

A 2614-es MiG-21M 1997-ig repült a csehszlovák majd a cseh légierőnél.

Civil forgalom: egy kétmotoros Piper Seneca gurul az állóhelyére. A gép szélvédőfűtését utólag felszerelhető készlettel oldották meg. A keretbe foglalt üveglapok között elektromos fűtőszál biztosítja, hogy a pilóta a jegesedési körülmények között is kilásson.

Fekete Hollók, azaz Robinson R44 Ravenek.

Nyitókép L-159-esekkel és Gripenekkel.

A 212-es század L-159-eseinek elsődleges feladata a földi célpontok támadása, de ha „helyzet van” az éles fegyverzettel ellátott gépek a kis sebességű légi célok ellen illetve egyes kiemelt objektumok oltalmazására is bevethetőek.

A cseheknél megszokott volt, hogy a készültségi Gripenek is repültek a dinamikus programban. Cáslav Griffjei 2005-ben váltották a MiG-21-eseket.

Ez a civil lajstromú L-29 Delfin egykor a csehszlovák légierőben repült. Sajnos 2012 nyarán lezuhant, pilótája és utasa életét vesztette.

A 2005-ben beszerzett 16 új Mi-171-es közül nyolc lapos hátsó rámpával készült. A 9887-esen maradtak a megszokott kagylóhéjak, de a jobb oldalon egy nagyméretű, eltolható ajtó segíti a katonák gyors ki- vagy beszállását. Emiatt a fűtőberendezés az ajtó fölé került.

Mi-24-es harci helikopterek bemutatója.

A csehek harci helikopterei 2008-ban költöztek át Prerovból Namest nad Oslavouba, a 22. helikopterbázisra.

A típus olasz, az üzemeltető belga. A sárga SF260M-ek a Brüsszelhez közeli Beauvechain légibázisról érkeztek, ahol 1969 óta használták a leendő pilóták alapkiképzésére.

Magyar Gripen és pilótái.

A második világháborúban a PBY-5 Catalina látványa ugyanúgy örömmel töltötte el a Csendes-óceánra kényszerleszállt és a mentést váró pilótákat, mint az Atlanti-óceánon Európa felé tartó konvojok tengerészeit. Az 1943-as, kanadai gyártású amfíbia amerikai felségjelet és brit lajstromjelet visel.

A vízi leszálláshoz a szárnyvégi úszók lehajthatóak.

Az orrfutót a csónaktest aljába, a főfutókat a törzs oldalába lehet behúzni.

An-26-os gurul a felszálláshoz, a beton felett a melegben remeg a levegő. Az Ancsát Casa C-295M-ek váltották a cseh légierőnél.

Négyüléses Zlin Z-43-as. Magyarországon a néphadsereg, később a honvédség, a Magyar Honvédelmi Szövetség és egy rövid ideig a légirendészet üzemeltette, majd a kilencvenes években magánkézben is megjelent a típus.

A földi célpontok L-159-essel végrehajtott imitált támadását pirotechnikai eszközökkel tették látványosabbá.

A kétüléses L-159B vezérsíkján vörös pumafej vicsorog – gép tartósan üzemelt Kecskemétről is.  

Magassági öltözék és hajózóruha a parancsnoki épület mellett „olvasó” pilóta szobrán.

A póttartályos, UB blokkos, emlékműként kiállított MiG-21MF Cáslavban fejezte be a pályafutását.

A cseh légierő típusaira és a vendégek gépeire tömegek voltak kíváncsiak.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Lengyelországban már a lövészeti próbáknál tartanak a Rozsomák (Patria AMV) gyalogsági harcjárműre szerelt ZSSW-30 távirányított toronnyal, melyet a nehéziparban érdekelt lengyel Huta Stalowa Wola (HSW) kifejlesztett ki. A 30 milliméteres Mk 44 Bushmaster II-es gépágyúval, valamint az ezzel párhuzamosított 7,62 milliméteres UKM-2000C géppuskával és a távirányított torony jobb oldalán elhelyezett két Spike-LR irányított rakétával ellátott ZSSW-30 látható volt már a helyi fejlesztésű, a BWP-1/BMP-1-ek utódjának szánt Borsuk gyalogsági harcjárművön is. A lengyelek reménye szerint a próbák a Rozsomákon 2021 júniusára be fognak fejeződni.

Befejeződtek a német C-160 Transall teherszállító repülőgépek Maliban végzett repülései. A hohni Lufttransportgeschwader 63 (LTG 63) repülőezred gépei és személyi állománya csaknem nyolc év alatt Afrikában 22000 személyt és több mint 5000 tonna rakományt szállított. Körülbelül 4200 repülési órát gyűjtöttek össze 900 felszállásból. Ebből 76-ot egészségügyi szállítás tett ki, 158 beteggel és/vagy sérülttel a fedélzeten. A Németország és Franciaország által az 1960-as években közösen kifejlesztett repülőgép 1968 óta szolgál a német légierőnél, ahol ebben az évben nyugdíjazzák a típust. A hírek szerint a C-160-as Transall-ok kivonásával az LTG 63-as Szállítórepülő-ezred is felszámolásra kerül szeptemberben.

Még a tavalyi év októberében kapta meg a Dán Királyi Légierő létrehozásának (1950. október 1-jén) 70. évfordulója alkalmából az E-005-ös F-16AM repülőgép, az F-35-ökön alkalmazott FS36170 színkódú szürke festést. A Have Glass Grey V nevet viselő színvilág azóta fokozatosan tűnik fel a légierő többi Fighting Falcon-ján is. Eddig az E-005, E-007 és E-011 jelzésű gépeken figyelték meg az új festést.

Folyamatban van Norvégia 12. NHIndustries (NHI) NH90-es helikopterének átvétele. A szállítások 2020 márciusa óta szünetelnek, főként a Norvégia által a koronavírus-járvány következtében bevezetett személyi korlátozások miatt, de a norvégok sem voltak maradéktalanul elégedettek a típussal kapcsolatban. Az olaszországi Velence melletti üzembe április 20-án visszatért a norvég átvételi és berepülést végző csoport és pár napon belül el is kezdték a földi-és légi átvételt.

A General Dynamics Land Systems – UK bemutatta az AJAX járműcsalád új változatát, amely az ARES felderítő járművön alapul. Az MBDA-val együttműködésben megalkotott AJAX Overwatch fegyverzetét az ARES-on megtalálható 40 milliméteres gépágyú helyett, Brimstone irányított rakéták alkotják. Ezeket két, négy-négy rakétát magába foglaló konténerben helyzeték el a jármű hátsó részén, a tetőpáncélzaton. A konténerek 45 fokos szögben felbillenthetők az indításhoz. A rendszer kialakítása lehetővé teszi a rövid idő alatt végrehajtható zökkenőmentes integrációt.

A Franciaország által a különleges erők műveleteit támogató NHIndustries NH90FS (Forces Spéciales) helikopterek pilótái részére a Thales TopOwl továbbfejlesztett sisakkijelzője is rendszeresítésre kerül majd. Ez a 10 gép a már megrendelt TTH (Tactical Troop Helicopter) mennyiségből kerül majd átépítésre, NH90FS változattá a TFRA Standard 2 konfigurációnak megfelelően. Az NHIndustries mellett a Thales és a Safran vesznek még részt az átalakításban. Öt helikoptert szállítanak le 2025-ig, az ezt követő ötöt pedig 2026-ban. A módosítások a franciaországi Airbus Helicopters Marignane telephelyén történnek majd. Az első generációs TopOwl sisakkijelzők 2005-ben kerültek rendszeresítésre. Az új digitális generáció nagyobb felbontású képet állíthat elő, míg a videókat is veszteség mentesebben képes megjeleníteni. A sisakkijelző önsúlya csökkent, viselése kényelmesebbé is vált, továbbá csökkent az energiafogyasztása is. Felhasználva a legújabb digitális technológiákat tovább javultak a rossz időjárási körülmények között végrehajtható repülések biztonsági mutatói is segítségével.  Így az NH90FS változat a világ egyik legnagyobb teljesítményű taktikai szállítóhelikopterévé fog válni, különösen a szélsőséges környezeti körülmények között végzendő repülések tekintetében. A továbbfejlesztett TopOwl-t kiválasztották a Tiger harci helikopterek Standard 3-as korszerűsítési programjában is, amelyet Franciaország, Németország és Spanyolország közösen hajt végre.

Szerződést írtak alá az EC665 Tigre harci helikopterek következő generációs szintet képviselő irányított rakétájának fejlesztéséről. Ezt az MBDA fogja megalkotni. Az új fegyver, a Future Tactical Air-to-Surface Missile (MAST-F) elnevezéssel rendelkezik jelenleg, és az MBDA középkategóriás MMP rakétájának kipróbált és bevált komponenseire és technológiáira épül majd. Moduláris felépítése lehetővé teszi az MHT/MLP (Missile Haut de Trame / Missile Longue Portée) elképzelésre épülő rakéta egyszerű integrálását a Tiger mellett számos szárazföldi, vagy légi eszközre is a jövőben. Az MHT/MLP-t magas megbízhatóság jellemzi, ezenfelül 20% -kal kisebb tömeg, mint a kategória többi rakétája. Ez közel 100 kilogrammnyi megtakarítását eredményez majd a Tiger helikopter számára, amely harci konfigurációban akár nyolc rakétát is képes lesz szállítani. Ennek a súlymegtakarításnak a kihasználása növelheti a Tigris üzemanyag-kapacitását és így harci hatótávolságát, vagy repülési idejét. Az MHT/MLP hatótávolsága meghaladja a 8 kilométert, még akkor is, ha alacsony magasságban történik az indítása. Cserélhető többféle robbanófeje sokféle célpontot elleni alkalmazásra teszi majd képessé, nappali, vagy éjszakai körülmények között is. A kétirányú adatkapcsolat lehetővé fogja tenni a célpont indítás utáni befogását is.

Oroszország 2022-ben egy 11400 tonnás DELTA IV-osztályú ballisztikus rakétahordozó tengeralattjárót fog kivonni a szolgálatból. A JEKATYERINBURG nevet és K-84-es jelzést viselő egység építését 1982-ben kezdték el, míg vízre bocsátását 1984-ben hajtották végre, szolgálatba 1986-ban lépett. A JEKATYERINBURG-on 2011. december 29-én tűz ütött ki. Ekkor a Svédországban még a Szovjetunió megrendelésére épített 330 méter hosszú, 67 méter széles, 80 ezer tonna emelőképességű PD-50-es úszódokkban a tengeralattjáró orr-részének ellenőrzését hajtották végre. Azonban a JEKATYERINBURG-ot alátámasztó faállványzat lángra kapott. A lángok hamarosan átterjedtek a belső és a külső hajótest között lévő hangszigetelő gumirétegre is. Ennek sajátossága a kiváló hangszigetelő-képesség mellett, hogy igen nehezen gyullad meg, azonban ha lángra kap, akkor igen nehéz eloltani.

Oltását nehezítette, hogy a belső és a külső hajótest között több, a tengeralattjáró működéséhez szükséges rendszer eleme található meg, így igencsak szűk a hely, még az ilyen nagy egységek esetében is. Mindezen nehezítő körülmények miatt a tűz keletkezésétől számítva mindössze három óra elteltével már 15-20 méteres lángok csaptak ki a JEKATYERINBURG-ból. A dokk elárasztásával történő oltást nehezítette, hogy a dokkban tartózkodott az ADMIRAL KULAKOV UDALOJ I-osztályú romboló is. Ilyen helyzetben szerencsés esetben elképzelhető az elárasztással történő oltás úgy, hogy a rombolót ne érje víz. A tűztől nagyjából mintegy 40 méterre a torpedóhelységben ott voltak az acélszivarok.

Ezeket a javítás idején rendszeresen a tengeralattjárók fedélzetén hagyják az oroszok a ki- és berakodás meg nem történtével gyorsítva az újbóli használhatóságot. A torpedók mozgatását végző hidraulikus rendszer nem működött, így a személyzet néhány tagja kézi erővel három torpedót távolított el a veszélyesnek vélt helyéről. Egy torpedó felrobbanása a tengeralattjáró, az úszódokk és az ADMIRAL KULAKOV vesztét is okozhatta volna, valamint a JEKATYERINBURG-on lévő nukleáris fegyverekből (16 nagy hatótávolságú nukleáris rakéta, rakétánként négy robbanófejjel és talán a torpedók közül három szintén nukleáris fejjel szerelve) akár radioaktív szennyeződés is kerülhetett volna a tengervízbe és a levegőbe is.

Törökország hamarosan egy még nem ismert országba exportálja a belföldön kifejlesztett Hurkus turbólégcsavaros kiképzőgép fegyveres bevetések végrehajtására képes C változatát, a Turkish Aerospace Industries (TAI) beszámolója szerint. Az 1600 lóerős Pratt&Whitney Canada PT6-os gázturbinával hajtott Hurkus B 100 kilogrammal könnyebb, mint az A változat és a pilótafülkében rendelkezik a műszerfalba szerelt többfunkciós kijelzőkkel, a BAE Systems által gyártott  LiteHUD szemmagasságú kijelzővel, valamint Martin-Baker Mk T16N dupla nullás katapultülésekkel is. Törökországban a légierő a SIAI-Marchetti SF-260 utódját látja a hazai gyártású gépben, amiből első körben 15 darabot rendeltek meg, majd a későbbiekben még további 40 darabra tartanak igényt. A továbbfejlesztett, már inkább harci repülőgépnek tekinthető Hurkus C hét felfüggesztési ponton képes 1500 kilogrammnyi fegyverzet hordozására. A 8 kilométeres hatótávolságú, félaktív lézeres önirányítású L-UMTAS rakéta mellett fegyverzetében a Roketsan UMTAS infravörös irányítású páncéltörő rakéták és a Cirit félaktív lézeres önirányítású rakéták is megtalálhatók. A bombafegyverzet terén a szintén lézeres félaktív önirányítású Teber irányítókészlettel ellátott bombák megjelenése várható. Csöves fegyverzetét a szárnyak alatti gondolákban elhelyezett 12,7 milliméteres nehézgéppuskák, valamint 20 milliméteres gépágyúk alkothatják. Az első külföldi vevő a hírek szerint 12 darab Hurkus C-t rendelt meg, nevét a szerződés aláírás után hozzák nyilvánosságra.

Nem titok, hogy az Izraeli Légierő a harci hatótávolságot az egyik legfontosabb tényezőnek tartja repülőgépeinél. Emiatt külső üzemanyagtartályokkal szeretné ellátni újonnan beszerzett Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázóit is. A helyi jelöléssel F-35I Adir-ként ismert variáns esetében az új üzemanyagtartályok a törzs felső részére kerülnének, kevésbé rontva a lopakodási jellemzőket. Ez a munka meglehetős körültekintést igényel, mivel az új külső üzemanyagtartályoknak nem szabad túlságosan rontaniuk az F-35 alacsony észlelhetőségét. Ez főleg a választott formával és a felhasznált anyagok révén valósítható meg. Pár nappal ezelőtt egy izraeli oldal arról számolt be, hogy a tartályok fejlesztése még folyik. A 2019-ben megkezdett munka helyszíne a Tel-Nof légibázison székelő Repülőkísérleti Központ.

Az új üzemanyagtartály kifejlesztése az izraeli védelmi minisztérium, a légierő és a védelmi ipar együttműködésének eredménye lesz, amelynek célja az Izraeli Védelmi Erők stratégiai képességeinek fejlesztése. Az illeszkedő üzemanyagtartály mellett egy 2270 literes szárny alatti tartályon is dolgozik az Israel Aerospace Industries (IAI) és a Cyclone, az Elbit Systems leányvállalata. Szárnyak alatt a két 2270 literes tartállyal az F-35I hozzávetőlegesen 40% -kal növelhetné meg a teljes üzemanyag-kapacitását. Először is, magának a tartálynak, valamint a pilonnak, amelyhez csatlakozik, olyan kialakítással kell rendelkeznie, amely minimalizálja a tényleges radarhullám visszaverő felületet, hogy ne rontsák túlságosan a repülőgép lopakodási tulajdonságait. További probléma, hogy még egy üres tartály, vagy akár pilon eldobása után is a szárnyban szabadon maradnak olyan kis csatlakozást biztosító és az üzemanyag-rendszerhez tartozó szerelvények, amelyeket már nem fed el a radarelnyelő bevonat. Amikor az ellenség a legmodernebb radarrendszereket használja, még egy ilyen kicsi, szabad felület is a repülőgép észleléséhez vezethet.

A tengerentúlon az Egyesült Államok haditengerészetének elképzelése szerint az F/A-18-as Hornet-ek 1816 literes póttartályait függesztették volna fel az F-35C-k szárnya alá. A szélcsatornában végzett tesztek azonban megmutatták, hogy ezek leoldásakor az üzemanyagtartályok fölött áramló levegő hatására nagy az ütközésveszély a nem megfelelően gyors és erős eltávolodás miatt, így egy módosított, kedvezőbb légellenállású, de már csak 1612 literes tartályt tartottak megfelelőnek. Ennek gyártására eddig nem került sor. Pedig az ilyen tartályok fejlesztése még az Egyesült Államok számára is nagy jelentőségű lenne, amelynek több száz tartálygépből álló flottája van, amelyeket nagyon intenzíven használnak, amikor az F-35-ök a Csendes-óceán légterében repülnek. A Csendes-óceánon szétszórtan található repülőterek közötti nagy távolság azt jelenti, hogy minden repülést több tartálygéppel kell biztosítani, és a harci gépek üzemanyagát nagyon gyakran pótolják, mert biztonsági okokból a repülőgépek tartályaiban mindig elegendő üzemanyagnak kell lennie az önállóan repüléshez a legközelebbi repülőtérre.

Például 2017-ben tíz F-35B-vel az arizonai Yuma bázisról a Japánban lévő Iwakuni bázisra átrepülve kilenc tankergépet használtak, és mindegyik F-35B-t huszonötször tankolták a levegőben. Az üzemanyag póttartályok használata jelentősen csökkenthetné a pilóták leterheltségét az üzemanyag-feltöltési műveletek során, növelné a hatótávolságot és csökkentené a tartálygépek részvételét az ilyen feladatokban. Izraelben megvizsgálták az F-22A Raptor-okon alkalmazott 2271 literes póttartályok felszerelését is az F-35I-re, de itt is szembesülniük kellett azzal a ténnyel, hogy ezeket sosem tervezték alkalmazni szárny alatt hordozott fegyverzettel, így leoldás utáni viselkedésük az így befolyásolt légáramlatban nem vizsgált terület.

Ha már Izrael, meg kell említeni, hogy április 25-én újabb Lockheed Martin F-35I Adir-ok érkeztek meg a közel-keleti államba. A 939-es (AS-25), a 941-es (AS-26), valamint a 943-as (AS-27) oldalszámú példányok még április 17-én indultak útnak a gyártó texasi Fort Worth-ben található üzeméből. Az Azori-szigeteki Lajes légibázison azonban kényszerű pihenő várt rájuk. Meg nem erősített jelentések szerint a három repülőgép egyikének a hajtóművével akadtak gondok. A Nevatim bázison landoló kötelékkel így már 27 darab F-35I található meg Izrael területén a 116., illetve a 140. század állományában. Ezt a három gépet a 116. századhoz osztották be.

Április utolsó napjaiban megérkezett Nigériába a harmadik PAC/CAC JF-17/FC-1 Thunder Block 2-es vadászbombázó is. Mindhárom gép esetében a szállítás a levegőben történt, egy pakisztáni felségjelet viselő Iljusin IL-76-os tehergép segítségével. A nyugat-afrikai Nigéria, mely a Föld egyik legnagyobb olajtartalékának birtokosa, eddig három példány beszerzését véglegesítette. 2004 közepén jelentések érkeztek arról, miszerint egy orosz-izraeli konzorcium felajánlotta mind a 23 megmaradt nigériai Mikojan–Gurjevics MiG-21-es átalakítását és szolgálatba állítását. Ehelyett azonban úgy tűnt, hogy Nigéria az izraeli Elbit és a román Aerostar együttműködésével létrejövő korszerűsítés mellett dönt. Ez azonban pénzügyi gondok miatt nem valósult meg. Végül Nigéria Kínához fordult, így a MiG-21-ek ottani továbbfejlesztése, a Chengdu F-7 került megvásárlásra. 2018 októberében aztán megszületett a megállapodás három darab kínai/pakisztáni fejlesztésű vadászbombázó beszerzéséről is. A gépekért 184,3 millió dollárt fizetnek majd ki a gyártónak.

A hírek szerint a gépvásárlás anyagi fedezete banki kölcsönből került előteremtésre. Az első, festése alapján Nigériának szánt JF-17 Thunder-ről 2020 januárjában jelentek meg fotók a világhálón. A világhálóra 2020 májusában felkerült képeken a már berepülés alatt álló gépek 2P 60, 61 és 62 oldalszámokkal ellátva voltak láthatók. A nem hivatalos források jelenleg igencsak eltérőek, van ahol újabb 7, de máshol már 40 darab JF-17-es megvásárlásáról tudnak. Amennyiben Pakisztánnak sikerül eladni ezt a nagy darabszámot, akkor az történelmi lesz, és hatalmas profitot fog hozni az ország számára. Emellett ez az üzlet növelheti más potenciális vásárlók bizalmát. A gépekhez Nigéria SD-10-es légiharc-rakétákat, célzókonténereket és lézerirányítású bombákat is be kíván szerezni. Nigéria számára a továbbfejlesztett Block 2-es variáns került eladásra.

Ez a változat nagyjából 10-15 %-ban tér el a Block 1-es változattól. Ezek a módosítások leginkább a fedélzeti elektronikát érintik, (adatátviteli rendszerek, elektronikai hadviselés) de a Block 2-es már alkalmassá vált légi üzemanyag-felvételre is, ezért egyik leginkább szembetűnő ismertetőjegye a merev üzemanyagfelvevő-cső. Ez a törzs jobb oldaláról nyúlik előre, nagyjából a pilótafülke szélvédőjének keretéig. Kialakítása, bár kínai tervezésűnek állítják be a források, nagymérvű hasonlóságot mutat a dél-afrikai Denel Aviation által modernizált Mirage III-on alkalmazotthoz. Ez a cég segédkezett néhány pakisztáni Mirage modernizálásában, amelyekre ez a bizonyos cső is felszerelésre került. Bár hivatalosan nem került elismerésre, a JF-17 Block 2-es repülőgépek Nigériának körülbelül 60 millió dollárba kerültek, beleértve a levegő-levegő és a levegő-föld rakétákat is. Állítólag a JF-17 darabára fegyverek nélkül 40 millió dollár.

Indiában éleslövészetet hajtottak végre kétféle izraeli gyártmányú légiharc-rakétával. Mind az aktív radaros Derby, mind az infravörös irányítású Python-5 100%-os eredményt ért el a lövészet során. Az indításokat mindkét rakéta esetében a hazai fejlesztésű HAL Tejas-ról végezték el.

A Hindustan Times információi szerint Franciaország kormányát kereste meg az Indiai Légierő azzal a kéréssel, hogy szeretnének egy Airbus A330MRTT légi utántöltő-repülőgépet bérelni. A majdani, kormányok közötti megállapodásban létrejövő bérlet később még öt másik A330MRTT-re is ki szeretnék terjeszteni az indiaiak. A bérlés közelgő eljöveteléről ez év februárjában már érkeztek hírek. A 6 darabos mennyiségben a 78. Repülőszázadnál szolgálatban álló Iljusin Il-78MKI Midas tankergépek hadrafoghatósága nem megfelelő. Éppen ezért tervben van egy 80 millió dolláros korszerűsítési program. A gyártóval évekkel ezelőtt körvonalazott szerződés értelmében az új hajtóművekkel és fedélzeti rendszerekkel történő ellátásuk mellett élettartam-hosszabbításon is át fognak esni a tankerek, hogy jelentősen, akár további 15 évvel is megnöveljék a repülőgépek üzemidejét. További lépések ebbe az irányba eddig nem történtek. Egy másik szálat nézve, India már 2006 óta próbálja szerződéssel véglegesíteni az Airbus A330MRTT beszerzését, azonban a gépek áráról szóló tárgyalások eredménytelensége okán ez eddig nem valósult meg, tendergyőzelem ide, vagy oda. Ugyanakkor Oroszország készen áll arra, hogy az új fejlesztésű Il-78M-90A légi utántöltő repülőgépeket adjon el India részére. Ebbe a 2019 első felébe kialakult képbe nyomakodott bele a bérlés lehetősége. Így lehetővé válna az éppen korszerűsítés miatt távol lévő példányok pótlása, illetve a darabszám emelése is. Új-Delhi mind az Airbus-t, mind a Boeing-ot felkereste a bérlés ötletével.

A dél-koreai média április 23-án arról számolt be, hogy a Korea Aerospace Industries (KAI) és a thaiföldi kormány megállapodást kötött a T-50TH felfegyverezhető sugárhajtású kiképző repülőgépek további példányainak beszerzéséről. A Thaiföldi Királyi Légierőnél végzett pilótaképzés hatékonyságának növelése érdekében további két példányt szereznének be. A T-50TH-t az F-16 A/B MLU  és a JAS39C/D pilóták kiképzésére és felkészítésére használják Thaiföldön az Aero Vodochody L-39ZA/ART Albatros helyett, 12 darabos mennyiségben. A dél-koreai típus a tender végső szakaszában a kínai Hongdu L-15-el mérkőzött meg. Nagyjából egy évvel ezelőtt a thaiföldi kormány úgy döntött, hogy nem vásárolja meg a tervezett két T-50TH sugárhajtású kiképzőgépet. A délkelet-ázsiai ország 14 darabosra szerette volna növelni a T-50TH-s mennyiségét. A gépek megvásárlásának lemondásáról azért döntöttek akkor, mert a védelmi költségvetésből pénzeszközöket kellett elkülöníteni a koronavírus okozta válság kezelésére. Thaiföldre az első 4 T-50TH 2015-ben érkezett meg, majd 2017 végéig a másik 8 példány is leszállításra került.

Dél-Korea teherszállító repülőgépek beszerzésére készül. A vásárlásra 432 millió dollárt szánnak, ezért 4 darab repülőgépet állítanának hadrendbe. Még nem döntötték el, hogy a Lockheed Martin C-130J Super Hercules, az Embraer KC-390, vagy az Airbus A400M Atlas típusát kívánják beszerezni. Az viszont már világosan kifejtették, hogy a külföldi eladótól elvárják, hogy a helyi védelmi ipar előmozdítása és a munkahelyteremtés érdekében konzorciumot hozzon létre a helyi cégekkel. A légierő vezetése 2026-ban szeretné megkötni a repülőgépekre vonatkozó szerződését.

Jóváhagyásra került a Korea Aerospace Industries (KAI) a KUH-1 Surion helikopter MAH (Marine Attack Helicopter) változatának fejlesztése Dél-Koreában. A 2022-től kezdődő és 2031-ig tartó programra 1,44 milliárd dollárt költhetnek el. A helyi tengerészgyalogos erők speciális igényei miatt módosított verzió a MUH-1 Marineon nevet kapta, ami egy mozaikszó és a Marine (tengerészgyalogság) és a Surion szavakból lett összerakva. Ez a tengeri üzemre tervezett helikopter a kétfős személyzeten felül két géppuskást is szállít a kilencfőnyi tengerészgyalogos mellett. A tengerészgyalogság terveiben 40 darab Marineon beszerzése szerepel. A MUH-1 variáns fejlesztése 2013 júliusában kezdődött el, az első felszállásra 2015 januárjában került sor. A két plusz üzemanyagtartály miatt nagyobb hatótávolsággal rendelkező, így több mint három órán át a levegőben maradható, a törzs hosszába visszahajtható rotorlapátokkal, valamint további tengeri üzemhez szükséges módosításokkal ellátott forgószárnyasra egy nyolc hónapos tesztidőszak várt 2015-ben. A KUH-1 Surion helikopter különféle változatából 200 darabot meghaladó mennyiség rendszeresítése várható helyi szinten. Az eddig átadott példányokkal szerzett tapasztalatok, az egy 2018 júliusában bekövetkezett gépveszteséget leszámítva, mely öt halálos áldozatot követelt, kedvezőek.

Ugyanis 80%-ot meghaladó bevethetőségi rátát produkáltak és csak az első 10-15 példánynál adódtak jelentősebb üzemeltetési problémák, de ezek sem bizonyultak komolynak. A 2019-ben még modell formában bemutatott MAH-t a Bell AH-1Z Viper tervezett beszerzése hívta életre. Orr-részére egy szenzortorony került, valamint az orr alatt a háromcsövű, 20 milliméteres Gatling-rendszerű gépágyú volt látható. A pilótafülkét követő törzsrészen, a törzs magasságának felénél kerültek elhelyezésre a félszárnyak, amelyek alá két-két helyen a felszíni (a 70 milliméteres rakéták mellett például Hellfire, vagy Spike), míg a végein a légi célok elleni Mistral ATAM rakéták felfüggesztési pontjai kerültek kialakításra. Egy másik elképzelés is bemutatásra került ekkor, ez a KUH-1E, ami már öt és fél éve fejlesztés alatt áll, hogy megfeleljen a külföldi ügyfelek igényeinek. Ennél a főfutóművekkel egyvonalban helyezték el a törzs tetejéhez és a futóművek gondoláihoz rögzített fegyverzet felfüggesztőket, oldalanként egyet-egyet. A helikopter maximális felszálló tömege 8709 kilogramm, orrában egy időjárásradart szereltek be. Akkor úgy nyilatkoztak, hogy eme két változat közül melyik fog megvalósulni, az attól függ, hogy melyik iránt mutatkozik majd nagyobb érdeklődés. A viszonylag problémamentes típusra csekély az érdeklődés a határokon túlról.

A Hanwha Defense által gyártott S-21 Redback (a dél-koreai hadsereg számára fejlesztett és gyártott K21 új változata) gyalogsági harcjármű is megkapja a teljesen gumiból gyártott lánctalpakat. A lánctalpakat közösen alkotta meg a kanadai Soucy International és a BAE Systems svéd leányvállalata. Ezt 2010 végétől próbálták ki harctéri körülmények között Afganisztánban, két lövészpáncéloson. A norvég CV9030-as gyalogsági harcjárműveken ilyen teljesen gumiból készült lánctalpakat már évek óta használnak. A 28 tonnás jármű több mint egy tonnával vált könnyebbé az új lánctalpakkal és a CV90-es által keltett zajt sikerült 10 dB-el, míg a rezgést 65%-al csökkenteni. E két utóbbi nem csak a szállított személyek komfortérzetét növeli, hanem az elektronikai rendszereknek élettartama is növekedni fog, csökkentve ezzel az üzemben tartási költségeket. A 80%-al csökkenő karbantartási költségek mellett még a jobb manőverező-képesség, valamint a 30%-al kisebb fogyasztás is a gumiból készült lánctalp felé billenti a mérleg nyelvét. 2020 októberében Hollandia is ezt rendelte meg CV9035NL gyalogsági harcjárműveire.

Megkapta a kínai haditengerészet az első Type 075-ös (YUSHEN-osztályú) partraszállást támogató helikopterhordozóját. A hajó a 31-es hadrendi számot, és a HAJNAN nevet kapta. A hajóról készült filmfelvételeken, a fedélzetén nyolc Z-8CJ helikopter volt látható. Ezt az első Type 075-öt 2019. szeptember 25-én bocsátották vízre, míg testvérhajója 2020. április 22-én követte, majd 2021 elején vízre került a harmadik egység is. A kínai Type 075-ök méreteik megfelelnek a legnagyobb ilyen típusú hajókénak, hiszen vízkiszorításuk 40000 tonna, teljes repülőfedélzetük 250 méter hosszú, szélessége pedig 30 méter. A 30 darab helikopter szállítására képes egységek rendelkeznek elárasztható dokkfedélzettel és két légpárnás partraszállító járművel is. Összesen hat Type 075-ös megépítéséről szólt eddig a kínai haditengerészet terve. Az első Type 075-ös partraszállást támogató helikopterhordozó első tengeri próbaútja 2020. augusztus 5-én, szerdán elkezdődött teszt 19 napos volt, mivel a hajó augusztus 23-án futott be Sanghajba.

A hajóról készült képek alapján megállapítható a dízelmotorok beszabályozásán volt még mit finomítani, hiszen néha igencsak erős koromképződés mellett üzemeltek. Szokás szerint ezen az első próbajáraton a hajó főbb rendszereit, (meghajtás, kommunikáció, navigáció) ellenőrizték le. Amíg erre sor került azonban nem csak a munka égett a kínai hajóépítők keze alatt, mivel április 10-én a sanghaji Hudong-Zhonghua hajógyár dokkjában kigyulladt maga a hajó is. Az internetre felkerült fotókon látható volt, hogy a hajó középső és hátsó részén tomboló tűz okozta füst a hajó középső részén és az elárasztható dokkfedélzet hátsó ajtaján dőlt ki. Az egységen a tüzet gyorsan eloltották, de a hadihajón okozott károk mértéke eddig még nem ismertek. Azonban az, hogy rövid idő elteltével képes volt a kifutásra és a tesztek elkezdésére okot ad arra a megállapításra, hogy a tűzkár nem volt nagymértékű. Várhatólag ha nagyobb hibára nem derül fény az első Type 075-ös partraszállást támogató helikopterhordozó 2021-ben, vagy 2022-ben áll majd szolgálatba.

Ausztrália részére Washingtonban jóváhagyták a kért Boeing CH-47F Chinook helikopterek eladását. Ausztrália 4 darab CH-47F beszerzési kérelmével fordult az USA-hoz. Ez nagyjából 259 millió dolláros költséggel járhat. A CH-47 Chinook nehézhelikopterek 1974 óta vannak jelen Ausztráliában. Ez idő alatt tizenkét CH-47C-t, nyolc CH-47D-t, és tíz CH-47F változatot rendszeresítettek, jelenleg már csak az F-ek találhatók meg a hadrendben, átlagéletkoruk 5,5 év.

Nagyjából 3%-os áremelkedéssel kell majd számolni a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázók Pratt&Whitney F135-ös hajtóműveinél, Törökország programból való kizárása következtében. Mint a gyártó elmondta, a törökök összesen 188 darab alkatrészt készítettek az F135-höz. Ezek jó a minőség mellett olcsóbbak is voltak, mint azok, amiket más gyártók készítenek. A törökök pótlására érkezők 75%-a új beszállító a programba, továbbá többségük amerikai cég lett. A beszállítók fennmaradó 25%-a még nem szerezte meg a szükséges tanúsítványokat a munka elkezdéséhez, de ezt 2021 végéig megteszik. Egyébként az F135 alkatrészeinek mintegy 20 százalékát nemzetközi gyártók készítik el.

Éleslövészettel egybekötve mutatták be az amerikai tengerészgyalogság nemrégiben fejleszteni kezdett partvédelmi képességét. 2021. április 28-án a Raytheon Missiles & Defense Kalifornia partjainál a NMESIS névre keresztelt fegyverrendszerrel hajtott végre lövészetet. Ez az első teszt bizonyította, hogy a rendszer képes egy Naval Strike Missile-t, vagy NSM-et indítani az amerikai tengerészgyalogság ROGUE (Remotely Operated Ground Unit for Expeditionary) távvezérelt teherautójára szerelt földi indítószerkezetéből, amely közvetlen találatot ért el a tengeren lévő felszíni célponton. Az NSM-et földről indítva partvédelemre megrendelték már Norvégiában és Lengyelországban is.

Meglepően gyorsan a valós életben alkalmazták az USAF Boeing F-15E Strike Eagle vadászbombázóit bombaszállításra. A típust pár hónappal ezelőtt tesztelték ebben a feladatkörben. Persze nem a megszokott módon, nehéz, méretes rakományok belsőleg történő szállítását szerették volna elvégeztetni vele. Inkább egyfajta taktikai fegyverszállító szerepkört ruháznának az F-15E-re, amelyik az összes külső felfüggesztési pontján precíziós bombákkal felpakolva a harctérhez közelebbi bázisokra átrepülve juttatná el eme értékes fegyvereket az ideiglenesen odatelepült – ACE = Agile Combat Employment koncepciót követve - F-22-es és F-35-ös vadászbombázók részére.

Erre képes, hiszen egyszerre akár 15 darab teljesen összeszerelt és használatra kész GBU-38/B JDAM-et is szállíthat (hat a baloldali, hat a jobboldali illeszkedő póttartályokon, míg három a törzs alatt, vagy a törzs és a szárnyak alatt egy-egy egytonnás GBU-31/B is hordozható), bár ennyi bevetésére képtelen, hiszen nem mindegyik felfüggesztő van bekábelezve. Szállításra viszont ezek is megfelelnek, sőt az F-15E a leszállás előtt, vagy a landolás után újra felszállva immáron kevesebb precíziós bombával, harci feladatot is végrehajthat majd, amennyiben a harci helyzet ezt igényelné. Sőt az is lehetséges lesz, hogy a fel nem használt bombákkal magát a hordozó gépet fegyvereznék fel és így indulhatna a következő bevetésre egy már az ellenség által rombolt, vagy éppen nem kellően kiépített repülőtérről. Április 25-én az angliai Lakenheath támaszpontról a közel-keletre áttelepülő 6 darab F-15E gépenként az illeszkedő üzemanyag tartályokon 12 darab 225 kilogrammos JDAM, míg a törzs alatti felfüggesztési ponton négy 113 kilogrammos GBU-39 SDB bombát cipelve érkezett meg. A szárnyak alatti felfüggesztési pontokon 2-2 AIM-9 és AIM-120 légiharc-rakéta, valamint két póttartály is elfért még.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Alenia Aermacchi M-346

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

NHI NH90TTH

Bell/Boeing CV-22B Osprey

Panavia Tornado ECR

Fairchild A-10C Thunderbolt II

CASA C-101EB Aviojet

Lockheed S-3B Viking

Szuhoj Szu-22M4 Fitter-K

Kawasaki OH-1 Ninja

Shenyang J-8F

McDonnell Douglas F-15C Eagle

De Havilland Canada C-115 Buffalo

Sikorsky SH-60F Seahawk

Dassault Mirage IIID

McDonnell Douglas F/A-18A Hornet

AMX International AMX ACOL

Sikorsky CH-53GA

Hawker Hunter F.58

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

Mil Mi-26

Lockheed C-5M Super Galaxy

Eurofighter Typhoon FGR.4

Northrop F-5EM Tiger II

Chengdu J-20

Bell AH-1S Cobra

Dassault-Dornier Alpha Jet 1B

Douglas A-4SU Skyhawk

AgustaWestland EH-101 Merlin HC.3A

Lockheed C-141A Starlifter

Fiat G-91T1

Boeing KC-767J

Dassault Mirage 2000D

Lockheed Martin F-22A Raptor

Agusta-Westland AW-159 Wildcat AH.1

Első alkalommal málháztak Airbus H145M típusú helikoptereket a Nehéz Légiszállító Ezred C-17-eseinek egyikébe. A foglalkozás célja az volt, hogy a katonák begyakorolják a forgószárnyasok be- és kirakodását arra az esetre, ha a típust nagyobb távolságokra kellene eljuttatni.

Akár a levegő, akár a lövészárkok „divatjáról” beszélünk, mindkét esetben az emberi látás és az észlelteket feldolgozó agyi folyamatok befolyásolásáról van szó.

Lezárult a HungaroControl egyik legjelentősebb beruházása, amelynek keretében az elmúlt fél évben teljesen megújultak a társaság légi navigációs és hangkommunikációs rendszerei, valamint a légiforgalmi szakemberek munkaállomásai.

2021. április 27-én aláírták a megállapodást, létrejön a kínai-magyar légi Selyemút, kínai logisztikai bázis épülhet a budapesti repülőtéren.

Nagyszabású légi utántöltési tesztsorozatban vett részt az Airbus új A400M szállító repülőgépe és a Francia Légierő két H225M típusú, közepes, többfeladatú szállító helikoptere a közelmúltban.

Napjaink világméretű koronavírus-járványa feledteti, hogy nem is olyan régen a fekete kontinensen egy másik vírus pusztított: az Ebola. 2014 augusztusának első napjaiban egy amerikai magáncég olyan repülési feladatra vállalkozott, amelyre korábban nem volt példa. Gulfstream III-as repülőgépükkel kétszer fordultak az Egyesült Államok és a járvány sújtotta Libéria fővárosa, Monrovia között és mindkét repüléssel egy-egy Ebola-vírussal fertőzött amerikai állampolgárt juttattak haza.

2014 tavaszán Nyugat-Afrikában Ebola-járvány tombolt, és az 1976-ban azonosított vírustól több ezren lettek súlyos betegek. Egy 33 éves amerikai orvos és szintén amerikai, 59 éves munkatársnője hónapok óta dolgozott Libériában, amikor július utolsó hetében ők is megfertőződtek. Kettőjüknek több esélye volt felépülni, mint bárki másnak a betegek közül. Az Egyesült Államokban azonnal elindult hazaszállításuk megszervezése, alaposan megosztva az amerikai társadalmat. Az amerikaiak egy része nemtetszésének adott hangot, félve attól, hogy az Egyesült Államokban is kitör majd a járvány. Másik részük viszont azt hangoztatta, hogy igenis mindent meg kell tenni honfitársaikért, haza kell repíteni őket, hogy megfelelő kezelést kaphassanak egy amerikai kórházban. Amíg a különböző fórumokon ment a vita, egy georgiai cég, a Phoenix Air Group Inc. a kormány hathatós támogatásával elkezdte a felkészülést a repülés végrehajtására. 

A Gulfstream III-as kabinjának egyik légi betegszállító konfigurációja.

A Phoenix Air Group Inc. egyike volt azoknak a cégeknek Amerikában, amelyek a kormány és a fegyveres erők részére biztosítottak légi szolgáltatást. Flottájában légcsavaros-gázturbinás Gulfstream I-es illetve sugárhajtású Learjet 35/36 és Gulfstream III-as típusok üzemeltek. A Phoenix Air egyrészt ugyanolyan szolgáltatást végzett, mint bármely más cég, amely hasonló típusokkal repül, vagyis teherszállítás, charter- és üzleti repülés egyaránt volt a palettán. Másrészt a katonai repüléssel foglalkozó, Phoenix Force elnevezésű részlegük többek között célvontatáshoz, drónindításhoz, fegyvertesztekhez, vadászirányítók képzéséhez, elektronikai hadviselési gyakorlatokhoz biztosított repülőgépet a haditengerészet részére, továbbá hadihajók ellen is repültek ellenséges fegyverrendszereket és eljárásokat szimulálva. Emellett különleges szállítással is foglalkoztak - lőszert, robbanóanyagot és más veszélyes árut egyaránt szállíthattak.

A Phoenix elektronikai hadviselési kiképző-gyakorló feladatokra felszerelt Learjetjei.

A cég a védelmi minisztériummal és az egészségügyi hatóságokkal karöltve már évekkel korábban létrehozott egy olyan eszközt, amellyel akár súlyosan fertőzött személyeket is a világ bármely részéből az Egyesült Államokba lehetett szállítani. Ez az ABCS-nek (Aeromedical Biological Containment System) nevezett, fóliasátorra emlékeztető szerkezet volt az, amelyben 2014. augusztus elején a két fertőzött amerikait hazaszállíthatták. Ez az eszköz tettei lehetővé, hogy a beteget – egyszerre csak egy főt - a repülőgép személyzetétől és az egészségügyi személyzettől izoláltan szállítsák. Így csak akkor kellett az orvosoknak és az ápolóknak speciális öltözéket viselniük, amikor az ABCS-be léptek.

Az ABCS-ben valamivel kisebb a légnyomás, mint a repülőgép kabinjában, hogy ha a sátor tömítettsége valahol megsérül, akkor a kabin levegője szivárogjon be és ne a benti levegő jusson ki. A nyomást külön berendezés figyeli, ami jelez, ha a tömítettség megszűnik. Az ABCS sátorba elölről léphet be az egészségügyi személyzet, miután a cipzáras zsilipen átjutott. Azt, hogy a zsilipeléskor se jusson ki fertőzött levegő, az áramoltató rendszer biztosítja azzal, hogy elölről, a zsilip irányából egy szűrőn keresztül folyamatosan fújja be a levegőt. A sátoron áthaladó levegő hátul egy újabb szűrőn, majd egy csövön keresztül a Gulfstream végén, a poggyásztér átalakított ajtajánál jut ki a repülőgépből. A fertőzött személy egy, a mentőautókban és betegszállító repülőgépekben használatos ágyon fekszik a szállítás során. Szükségletei elvégzéséhez egy kisméretű mobil WC szolgál.

Az ABCS és tartozékai az egyik Gulfstream mellett.

A feladatra természetesen olyan repülőgépet kellett kiválasztani, amely egyrészt alkalmas volt az interkontinentális repülésre, másrészt akkora ajtaja volt, amelyen keresztül az ABCS-t a fedélzetre lehetett emelni. A választás az N173PA lajstromjelű Gulfstream III-asra esett. A Phoenix Air kettőt üzemeltetett a típusból, a szóban forgó gépet 2005-ben vásárolták a dán légierőtől. Nemcsak arra volt alkalmas, hogy átrepüljön az afrikai országba, de nagyméretű, felfelé nyitható ajtaja révén az ABCS-t is a fedélzetére vehette. Sebessége, hatótávolsága és az utastér mérete miatt - egy viszonylag nagy orvosi team és annak teljes felszerelése is elfért a fedélzeten – a géppel korábban is végeztek már interkontinentális betegszállítást, de az Ebola miatt a 2014. augusztusi repülések jobban reflektorfénybe kerültek.

A Phoenix repülőgépén nagyméretű teherajtó van.

Mindkét repülést ugyanazon az útvonal hajtották végre a pilóták, akik a többi résztvevővel együtt önként jelentkeztek a feladatra. A Gray Bird hívójelű Gulfstream a Phoenix Air bázisáról, Cartersville-Bartow County repülőtérről indult és először az Azori-szigeteken lévő portugál légibázison, Lajes Fielden szállt le, majd a tankolás után Monroviába, Libéria fővárosába repült tovább. Hazafelé szintén leszállt az Azori-szigeteken, ezután az Atlanti-óceánt átrepülve érkezett a Maine állambeli Bangorba. Innen délre folytatta az utat, Georgiába, a légierő Dobbins bázisára. A két, egyenként 14 órás repülés után mindkét beteg innen került egy atlantai kórházba. A repülőgép utasterének minden tartozékát és a padlót is több réteg műanyag fólia borította. A Gulfstreambe történő beszálláskor a betegek védőöltözéket kaptak, amelyeket csak az ABCS-ben vettek le róluk. Kiszálláskor szintén ezeket a ruhákat viselték, de az öltözékeket akkor már fertőzöttnek minősítették. Ezért a sátorból még plusz egy steril lábbelibe léptek és így hagyták el a fedélzetet, miközben semmihez sem nyúlhattak. Ezután már csak a repülőgép fertőtlenítésének többórás procedúrája volt hátra. Az ABCS-t is fertőtlenítették majd később elégették.

Az orvos augusztus 2-án érkezett Atlantába, a kórházból augusztus 21-én engedték haza. Kolléganőjét augusztus 5-én szállította haza a Phoenix Air, kórházi kezelése 21 napos volt. Mindketten meggyógyultak egy olyan betegségből, amelynek túlélésére alig tíz százalék esélyük volt.

* * *

Fotó: Phoenix Air Group, Centers for Disease Control and Prevention

2021 februárjában történelmi jelentőségű hírként járta be a sajtót, hogy az Egyesült Államok légiereje B-1B Lancereket telepített a norvégiai Ørland légibázisra.

Az idei első levegő-föld éleslövészet kínált néhány különleges pillanatot - és sokat melyet mindig jó újra látni, megörökíteni. A múlt tapasztalataiból okulva: amíg csak lehet.

Az áprilisi hó maradéka a lövészet napjaiban is ott világított még a Mórocz-tetőn.

Útban a tízes csomag a célterület felé.

Egy közeli felvételen a GS-2-30K torkolattüze, egyik nyomjelző lövedéke, a lőszerek kivetett hüvelyei és hevedertagjai.

 

Géppár a lőtér felett. Az idei első kitelepülés során két gép jellemzően Körös-hegyen dolgozott, egy pedig Újmajorban helyizett.

 

Újabb adag 30 milliméteres röppályája kezdeti szakaszán. Érdemes megfigyelni az egyes lövedékek közötti nem egyenletes távolságot, ami rávilágít arra a keveset hangsúlyozott tényre, hogy még a legjobb minőségi kritériumoknak megfelelő "tüzérségi" rendszerekben is milyen számottevő különbségek lehetnek az egyes lövések tényleges-aktuális paraméterei között.

Az utolsó nappali lövészet végeztével búcsú a körösi toronytól.

Jutas felé iparkodik az egyik 24-es, háttérben a Papod.

  

Érkezik az egyik éjszakai sor egyik gépe a Körös-hegyre, hosszú expozíciós felvételen.

Ritka pillanat: szikrákat vet az egyik becsapódó lövedék a földön, még kettő követi.

 

Délelőtti idill üzem előtt az Előretolt Felfegyverző és Üzemanyagtöltő Ponton (Forward Arming and Refuelling Point, FARP). 

 

Forgolódás az állóhely felett az egyik helyi repülés (berep?) alkalmával.

Egy Újmajorban ritka bal kör és fény a 335-ösön a szpotter nagy örömére. "A korán kipattanó cumók felhőárnyékaitól ments meg Uram, minket!"

 

Ez egy szokásos, igaz kicsit alacsony bejövetel a jutasi fenyves felett.

Alig száz méterrel az állóhely előtt a 334-es. Ezúttal csak pótosokat hoztak magukkal a gépek. A 2019 nyári rakétás lövészet emlékét egyelőre nem sikerül felfrissíteni, a B8V20-asok így hiányoznak.

 

Függeszkedik a 332-es, A körülmények kedveztek a forgószárnylapátvég-örvények láthatóvá válásának.

 

Zord

 

A közelmúltban a német Eurofighter flotta egy része már megkapta a P2Eb (Phase 2 Enhancements B) szoftverfrissítést. Elsőként a Luftwaffe Neuburg-i légibázisán települő Taktisches Luftwaffengeschwader 74 gépeire került fel az a szoftvercsomag. Ennek köszönhetően az alakulat gépei képessé váltak a Meteor nagy hatótávolságú légiharc-rakéták, valamint a Storm Shadow csapásmérő robotrepülőgépek bevetésére is. A Meteor nagy hatótávolságú légiharc-rakétát első Eurofighter alkalmazóként a Brit Királyi Légierő állította hadrendbe még 2018 decemberében. A 185 kilogrammos Meteor nem hivatalos jelentések szerint 180 kilométernél nagyobb távolságon túli is veszélyt jelenthet az ellenséges repülőeszközökre. A Bundeswehr még 2013-ban kötötte meg szerződését az első tétel a Meteorra, akkor 150 rakétát rendeltek meg. Ezeket 2020-tól kezdték átadni. A második, 100 darabos Meteor tételt 2019-ben rendelték meg. A német Eurofighter-eken az év végig befejeződik majd az országban eddig csak a Panavia Tornado vadászbombázók által bevethető GBU-54 LJDAM precíziós bombák integrációja is.

Hollandiában április 22-én felszállási tilalom alá vonták a vadonatúj Lockheed Martin F-35A Lightning II ötödik generációs vadászbombázókat, amit egy nappal később már fel is oldottak. Az ok, a hajtóművekben észlelt túl nagy mértékű kopás volt. A Leeuwarden légibázison települt, a típus 9 példányát üzemeltető 322-es repülőszázadnál a rutin ellenőrzések során észlelték az elváltozást, 3 Lightning II-es Pratt&Whitney F135-ös hajtóművében. Hollandia részére eddig 17 darab F-35A-t adtak át, a többi gép az USA-ban található meg az arizonai Luke támaszponton, ahol a földi-és a légi személyzet képzésében vesznek részt. Jelen pillanatban azt gyanítják, hogy a kopást a gurulóútról és futópályáról származó szennyeződések okozták. A Leeuwarden légibázison repülik még a Lockheed Martin F-16A/B (MLU) Fighting Falcon vadászbombázókat is, ám ezek Pratt&Whitney F100-PW-220E hajtóművében észlelt túlzott mértékű kopásról eddig nem érkezett jelentés. Tény, a Lightning II egyetlen F135-ös hajtóműve nagyobb tolóerő előállítására képes, mint az F-16-é, így nagyobb az esély is rá, hogy több szemcsét, szennyeződést szívjon be.

Amerikai pénzből fognak bővíteni több norvég bázist is. Az Egyesült Államok és Norvégia már aláírta ezt a kiegészítő védelmi együttműködési megállapodást, amelynek értelmében az amerikaiak három norvég légibázist és egy haditengerészeti bázist bővítenek ki. A norvég katonai létesítmények nagyobbítása növeli majd az Egyesült Államok és az egész NATO műveleti képességeit az Északi-sarkvidéken és az Atlanti-óceán északi részén. A megállapodást a norvég parlamentnek még ratifikálnia kell, amely várhatóan a következő hónapokban megtörténhet. Amint ez az aláírás is megvan, az amerikaiak elkezdhetik majd Rygge, Sola és az Evenes légibázisokon, valamint a Ramsund-i kikötőben a munkákat, amelyeknek a költségeit mind az USA állja. A bázisokon nem fognak települni álladó jelleggel amerikai harci egységek, csupán az üzemeltetéshez szükséges és a karbantartást végző katonák lesznek ezeken megtalálhatók, hogy háborús fenyegetés esetén gyorsan befogadhassák a szövetséges csapatokat. Ezen kívül Norvégiában továbbra is vannak amerikai katonai felszerelésekkel teletömött raktárak. Az Ørland és az Evenes bázisokat már régebben kiszemelték korszerűsítésre, ugyanis ezeket elsőként teszik képessé a Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázók üzemeltetésére. Gyaníthatóan a tavaly bővíteni kezdett Tromső-i kikötő mellett a Ramsund-i is képessé válik majd nukleáris meghajtású tengeralattjárók fogadására.

Lassan össze fogják állítani az első Type 26-os, vagy, ahogy még emlegetni szokták a CITY-osztályú fregattok első egységét. Az első a GLASGOW, a második a CARDIFF, a harmadik a BELFAST, a negyedik a BIRMINGHAM nevet fogja viselni ebből a hajóosztályból. A HMS GLASGOW első felét már a szabad ég alá húzták ki a BAE Systems hajógyár csarnokából. A hátsó résszel való egyesülésre a következő hetekben sort kerítenek. A 2. CITY-osztályú fregatt építése Nagy–Britanniában 2019. augusztus 14-én az első acéllemez ünnepélyes vágásával vette kezdetét és az év későbbi szakaszában elkezdődik a HMS BELFAST építése is.

A brit Védelmi Minisztérium megerősítette döntését további 14 darab Boeing CH-47 Chinook nehézhelikopter vásárlását illetőleg. A helikopterekre és kiegészítőikre egy 2 milliárd dolláros megállapodást is aláírtak 2021. április 20-án. Az Egyesült Királyság már így is a Chinook helikopterek legnagyobb üzemeltetője az Egyesült Államok után az 55 darab hadrendben álló példánynak köszönhetően. London még 2018-ban fordult Washington-hoz 16 darab CH-47F típusjelzésű tandemrotoros beszerzésének kérelmével, amikért akkor 3,5 milliárd dolláros kiadással számoltak. Az akkori darabszámot kettővel csökkentették, valamint a koronavírus járvány okozta többletköltségek miatt a szállításokat is elodáznák a britek három évvel. A hírek szerint a 2030-ig megérkező példányok a megnövelt üzemanyag-kapacitás okán is nagyfokú hasonlóságot fog mutatni a Kanadában már repülő példányokkal, illetve az amerikai különleges erők által használt MH-47G Block II-es változatokkal. Az új CH-47F-ek felváltják a jelenleg használt legrégebbi Chinook HC.6A-kat, amelyek az eltelt évtizedek alatt több korszerűsítésen is átestek. Így az 1980 decemberétől megjelent HC.1-ek a kilencvenes évek közepén HC.2, majd 2010 és 2011 között HC.4 szintre lett modernizálva, míg jelenleg hat példányuk már HC.6 típusjellel repül a legutóbbi beavatkozást követően.

Vízre bocsátották Nagy-Britanniában a BAE Systems mintegy 9000 embert foglalkoztató Barrow in Furness-i hajógyárában a negyediknek megépített ASTUTE-osztályú tengeralattjárót a HMS ANSON-t. A BAE Systems által épített ASTUTE-osztály tagjai 7400 tonnásak és 97 méter hosszúak. Szolgálatba eddig négy tengeralattjáró (ASTUTE, ARTFUL, AMBUSH, AUDACIOUS) állt, további kettő (AGAMEMNON és AJAX) építés alatt áll.

Halad az Airbus Defense and Space az A400M Atlas szállító és légi utántöltő repülőgép utóbbi képességének megvalósításával. Bár a gép szerkezetileg erre már régen is képes lenne, a valóságban a szárnyakról és a légcsavarokról leváló örvények miatt eddig igencsak megnehezítették az üzemanyag-felvételt, leginkább a helikopterek esetében. Az A400M által szállított 50,8 tonna mellett van lehetőség még két tartály elhelyezésére a raktérben, amelyek egyenként további 5,7 tonna üzemanyagot biztosítanak. Egyébként az április 16-án átvett 18. francia A400M esetében már lehetőség van ezen tartályok használatára is. A szárnyak alatt elhelyezett Cobham által gyártott utántöltő konténerekkel már több mint két évvel ezelőtt elvégzett szélcsatorna kísérletek bíztató jeleket mutattak a változtatások után. A légcsavarok által keltett zavaró örvényléseket egy 36 méteres, hosszabb tömlő alkalmazásával küszöbölik ki, az addig használt 28 méteres tömlőt leváltva. Ennek hátránya, hogy a konténer méreteinek változatlanul hagyása miatt vékonyabb is lett, így az utántöltési sebesség lassabbá vált, vagyis a tervezetthez képest növekedni fog az utántöltési idő. 2019 és 2020 után idén is voltak helikopterekkel végzett üzemanyag átadás nélküli és azzal is járó légi próbák.

Az első, H225M Caracal helikopter általi töltőcsőre való, üzemanyag átadással nem járó csatlakozásra még 2019 szeptemberében került sor. Legutóbb Franciaország nyugati partjai felett repülve 300 és 3000 méteres magasságokban hajtották végre ezeket 195 kilométeres legalacsonyabb sebességnél. Ezen tesztek alatt nappali és éjszakai körülmények között összesen 6,5 tonna üzemanyagot adtak át, két francia H225M helikopternek 81 összecsatlakozás során. Az Airbus Defense and Space célja, hogy még ebben az évben az összes kötelező éjszakai próba lezárásával teljes körű helikopter utántöltési tanúsítványt szerezzen az A400M Atlas számára. A helikopterek légi utántöltése egyedülálló katonai képesség és sok esetben ez a kulcsa a különleges erők műveleteinek. Ezzel a képességével az A400M a világ azon kevés tanker repülőgépeinek egyike lesz, amely képes ilyen feladatok végrehajtására. A többcélú H225M egyike azon kevés helikoptereknek a világon, amelyek képesek repülés közbeni üzemanyag-felvételre, és így a repült távolság és idő meghosszabbítására. Repülőgépek esetében a Eurofighter, a Rafale, a Tornado, az F/A-18, a C295, a C-130, na és persze egy másik A400M is képes már üzemanyagot vételezni a levegőben az Atlas-ból.

Április 16-án átadták Franciaország 7. FREMM-osztályú (Frégate Européenne Multi-Mission) fregattját. Az ELZÁSZ nevet viselő hajó az első abból a kettőből (a másik fregatt neve LORRAINE), amik fő feladata a légvédelem lesz, ezért több helyen is FREMM DA-ként emlegetik ezeket a hajókat. Másodlagos képességgel is bírnak, hiszen a tengeralattjárók elleni fegyverzetük megmaradt. Fő fegyverzetük az Aster 15 és a 450 kilogrammos, 4,9 méter hosszú, 180 milliméteres átmérőjű, több mint 100 kilométeres hatótávolságú Aster 30 rakéták. Továbbfejlesztett és hatékonyabbá is vált többfeladatú Herakles radarjuk mellett eltérő a kommunikációs rendszerük is, valamint a SETIS harcvezetési rendszer kezelőpultjai is megtalálhatók a fedélzetükön. A 2019. április 18-án vízre bocsátott, D656 hadrendi jelzéssel rendelkező, 5900 tonna vízkiszorítású, 139 méter hosszú, 19,7 méter széles ELZÁSZ átadása időben megtörtént, hiszen 2021 első felére volt ütemezve. Párizsban a 2013-as évben vált véglegessé, hogy csak nyolc kerül megvásárlásra, a tervezett tizenkettő FREMM-fregattból a francia flotta számára. Ezek közül hat tengeralattjárók elleni, kettő pedig légvédelmi feladatokra lesz „szakosodva” és 2021-ben, valamint 2022-ben kerülnek átadásra. Ez a hajómennyiség még így csökkentve is a legambiciózusabb és legnagyobb európai flottafejlesztési programnak bizonyult.

Görög lapértesülések szerint Athénban elhatározták, további Dassault Rafale vadászbombázókat fognak megrendelni. Így az eddigi 18 példány mellé további 6-ot is be fognak majd szerezni. Bár az előző adásvételi szerződés nem tartalmaz további repülőgépekre vonatkozó opciót, az újabb vásárlást gyaníthatóan nem fogják késleltetni. A további hat, várhatóan újonnan épített vadászbombázó is az F3-R szabvány szerint fog elkészülni.

Törökországban a 2020-as év júniusában elkezdték a hazai fejlesztésű, közepes hatótávolságú hajók elleni MRASM robotrepülőgépbe szánt gázturbina tesztelését. A TEI-TJ300 prototípusát a Turkish Aerospace Industries (TAI), a Roketsan, valamint a TÜBITAK közreműködésével előállították elő. A jövőben még további célokra is felhasználásra kerülő erőforrás Mach 0,9-es sebességhatárig lesz alkalmazható különféle feladatokra szolgáló repülőeszközök meghajtására. A legújabb hírek szerint a még tesztelési szakaszban lévő TEI-TJ300 saját kategóriájában világrekordot ért el. A 230 és 250 milliméteres átmérővel rendelkező gázturbinák kategóriájában eddig a legjobb gázturbina 1250 N maximális tolóerőt volt képes előállítani, 250 milliméteres átmérő mellett. Ezt a teljes egészében török ​​mérnökök által tervezett és fejlesztett TEI-TJ300 1342 N tolóerőre javította, miközben átmérője kisebb, csak 240 milliméter. A TEI-TJ300 sorozatgyártásának elindítását Ankara közvetlenül a próbák befejezte után el szeretné indítani.

Nem tettek le arról a tervről Törökországban, hogy az ország haditengerészete repülőgép-hordozóval rendelkezzen. A TCG ANADOLU (L-408) nevet viselő egység esetében a 2019. április 29-én történt tűzeset ne okozott javíthatatlan károkat. A 27000 tonnás hazai építésű partraszállást támogató helikopter-hordozó hajót, a spanyol a JUAN CARLOS I (L-61) tervei alapján 2016 áprilisában kezdték építeni a Sedef Shipbuilding Inc. Isztambulban lévő hajógyárában, mégpedig a lehető legkorszerűbb hajóépítési technológiával, vagyis másutt legyártott elemekből összeállítva, 68%-ban a hazai ipar által előállított összetevőkből. Egy ideig kevésbé adott okot az örömre az, hogy a 232 méter hosszú, 32 méter széles ANADOLU repülőfedélzetén mi lesz majd megtalálható a 2021-et követő szolgálatba lépéskor. Ugyanis az Egyesült Államokkal folytatott civakodás eredményeként nem biztos, hogy megvalósulnak a Lockheed Martin F-355B Lightning II-es vadászbombázók rendszeresítéséről szőtt álmok.

Ankara komolyan kacérkodott a flottafejlesztéssel pár éve, hiszen 2017 végén érdeklődését fejezte ki a török kormány a brit HMS OCEAN (L12) deszant helikopterhordozó iránt, ami végül Brazíliában kötött ki. A 2013 és 2014 között 15 hónapos modernizációs programon részt vett egységet a Devonport-i hajógyárban korszerűsítették 65 millió font értékben. Akkor a gépészeti berendezések mellett megújultak a kommunikációs rendszerek is. A brit flotta akkori legnagyobb hadrendben álló hajója és egyetlen helikopterhordozója leszerelésre került. A 202 méter hosszú ex-HMS OCEAN 1995-ben lett vízre bocsátva és 1998 februárjában állt szolgálatba, közel 1300 ember, 40 szárazföldi jármű és 18 helikopter szállítására volt képes. No de várhatólag az az év közepén átadásra kerülő ANADOLU fedélzetén a 240 fős legénység, a szállítható 1100 katona, a 100 jármű, a legfeljebb 12 helikopter, valamint a hat partraszállító bárka mellett, a 2021-es év elején megszületett megállapodásnak köszönhetően mégiscsak lesz merevszárnyú repülőgép is.

A már ismert, szárazföldi bázisú, 2014-től hadrendbe állított 650 kilogrammos Bayraktar TB2 pilóta nélküli repülőgépet fogják ugyanis átalakítani hajófedélzeti üzemeltetésűre. Ennek a gépnek a teherbírása 150 kilogramm, így csekély mennyiségű fegyverzet hordozására képes. A TB2 szárnyfesztávolsága 12 méter, végsebessége óránként 220 kilométer per óra, utazósebessége 130 kilométer per óra, legnagyobb repülési magassága 8200 méter, egyhuzamban 27 órán át képes a levegőben tartózkodni az irányító központtól 150 kilométeres távolságban. A Bayraktar TB2 az elmúlt években nagyon hatékonynak bizonyult a harcban. A Bayraktar TB2-t Szíriában, Líbiában, Irakban és Örményországban is használták. A gyártó már dolgozik egy továbbfejlesztésén, a TB3-on, amely erősebb és megbízhatóbb motorral rendelkezik, ennek köszönhetően az több áramot biztosít a fedélzeti berendezések számára is. Amennyiben felhajtható szárnyakkal, valamint erős korrozíó elleni védelemmel is ellátják, a TB3-as alkalmas lehet hajófedélzeti üzemre.

Ballisztikus rakétát imitáló célpont ellen hajtottak végre sikeres lövészetet Izraelben. A célt egy Israel Aerospace Industries (IAI) által gyártott Barak-ER (Extended Range) rakétával küzdötték le. A 150 kilométeres hatótávolságú Barak-ER légvédelmi rakéták megtalálhatók lesznek a négy MAGEN-osztályú korvetten is. A Barak-ER légvédelmi rakétát, melyet a gyártósorról emeltek le a lövészet miatt, a Barak MX harcvezetési rendszer, valamint az MMR rádiólokátor segítette a célpont eltalálásban.

Újabb Dassault Rafale vadászbombázók érkeztek meg Indiába 2021. április 21-én. Az 5. kötelékben, a már jól bevált többszöri légi üzemanyag-felvétellel, három együlésest repültek haza Franciaországból. Ezekkel együtt már 17 Rafale található meg Indiában, ezekből 14 az együléses EH, míg 3 a kétüléses DH változatú. Csak emlékeztetőül, 2020. július 29-én érkezett meg az első 5, majd november 4-én további 3 gép. A 2021-es évben harmadik és a negyedik kötelékben 2021. január 27-én, illetve március 31-én érkezett meg három-három repülőgép. A 2021 áprilisi csaknem 8000 kilométeres útra a BS012, a BS013 és a BS014 jelzésű EH gépekkel tartott volna egy kétüléses DH is, azonban az RB002-et az indulást megelőzően a Dassault hangárjába vontatták. Indiában így már igen közel van az a nap, amikor a második repülőszázad is megkezdheti a típusváltását, ez pedig a 101. század lesz, hiszen egy Rafale századot 18 repülőgép alkot.

A Szingapúri Köztársaság légierejének hat Airbus A330MRTT típusú többfeladatú légi utántöltő/szállító repülőgépei április 20-án elérték a korlátozások nélküli bevethetőséget, így a délkelet-ázsiai régióban soha nem látott stratégiai légi szállítási képességgel rendelkezik a városállam. Az európai típus a 112-es századnál repül a Changi-East légibázison, ahol az első példányt 2018 szeptemberében adták át. A leváltott Boeing KC-135R Stratotanker-hez képest az A330MRTT 20 százalékkal több üzemanyagot, kétszer több rakományt és ötször több utast képes szállítani. Egészségügyi felszereléssel ellátva is minden tekintetben messze túlszárnyalja koros elődjét.

Fatális figyelmetlenség miatt vált repülésképtelenné egy amerikai Rockwell B-1B Lancer szuperszonikus stratégiai bombázó ez év áprilisában, egy jelenleg még meg nem erősített hír szerint. A peches repülő a norvégiai Ørland bázisra áttelepülő négy gép egyike volt. A texasi Dyess légitámaszponton állomásozó 7. Bombázó Ezred raja ez év február vége és március 23. között volt megtalálható Európában. Azaz ez csak a terv volt, hiszen a fent említett példány kicsit tovább időzött az öreg kontinensen. Bár az esetet most még vizsgálják, nem hivatalosan annyit már lehet tudni róla, hogy nem tervezetten új szoftver és hardver is került a bombázó négy F101-GE-102-es hajtóművei közül kettőbe is. A gond csak az, ezek egy táblagép képében érkeztek meg, amit a szívócsatornában felejtettek. Az egyik hajtómű által beszippantott számítástechnikai eszköz által okozott károsodás kiterjedt a mellette lévőre is, így jelentős károkat eredményezve, és mindkét gázturbina cseréjét előidézve. Ennek voltak egyéb következményei is, hiszen a hírek szerint ez az eset a karbantartó század parancsnokának a beosztásából való eltávolítását is magával hozta. Az USAF által nem részletezett ok miatt - talán ez a frissen javított – egy B-1B április 12-én kelt hivatalos sajtóközlemény szerint nem egyenesen hazarepült Európából, hanem tett egy kis kitérőt az Égei-tengerig.

Leállították a repüléseket a Rockwell B-1B Lancer szuperszonikus nehézbombázókkal április 20-án. Az okot egy április 8-ai esemény okozta, amikor a Dél-Dakotában található Ellsworth légibázison a földi ellenőrzésnél üzemanyag-szivárgás veszélyét vették észre a 86-0104-es gyártási számú gépen. Az egyik F101-GE-102 gázturbina utánégetőjét tápláló szivattyú szűrőháza repedt el. A B-1B-k újbóli repülései az átvizsgálások befejeződése után fog folytatódni.

A tervezettnél kisebb kapacitású töltőautomata lesz megtalálható az amerikai hadsereg megnövelt lőtávolságú önjáró tarackjain. Az XM1299-et eredményező ERCA (Extended Range Cannon Artillery) program keretén belül, az eddig meglévő 30 kilométeres lőtávot szeretnék tovább növelni a 155 milliméteres tüzérségi eszközökön. A 70-100 kilométeres lőtávolság elérése nem álom, mivel jelentős változtatásokat eszközöltek több helyen is. Az első mindjárt a csőhossz, ami 183 centiméterrel növekedett meg, lehetőséget biztosítva így a lőporgázok gyorsítóképességének még jobb kihasználásához. Változott a csőszájfék és a hátrarúgást csillapító rendszer is, így az M109-en alapuló önjáró tarackágyú 454 kilogrammos tömegnövekedést volt kénytelen elkönyvelni a 70 kilométeres lőtávolság megvalósulásának áraként. A további 30 kilométernyi hatótávolság elérésében már egy továbbfejlesztett lőszert fognak alkalmazni.

Az optimista tervek azt feltételezték, hogy 2023-ra legalább egy, tizennyolc XM1299-ből (amelyeket szolgálatban M109A8-nak hívnak majd) álló század léphet szolgálatba. 2020. december 19-én az amerikai hadsereg sikeres tesztet hajtott végre az XM1299 önjáró tarack prototípusával, amely három M982A1 Excalibur lövedéket lőtt ki a 70 kilométerre lévő célpontra. A lövészetre az arizonai Yuma lőtéren került sor. Az egyik lövedék közvetlenül a célba csapódott be, míg másik kettő a kijelölt pont közelében. A tesztekhez egy átépített M109A7 Paladin tarackot használtak, amely egy 155 milliméteres XM907 ágyút kapott, 58-as kaliber hosszúsággal, vagyis 9,1 méterrel. A töltőautomatától 31 lövedék befogadási képességét várták el, csakhogy az M109-ben rendelkezésre álló hely nem tette lehetővé az ezeket kezelő töltőautomata beszerelését. Így tehát egy mindössze 23 lövedéket kezelő kisebb méretű töltőautómata fog beépítésre kerülni. A szükséges módosítás miatt módosítani kell a rendszeresítésre kijelölt évet is, ami így 2024 lett.

Megérkezett a második Boeing F-15EX Eagle II vadászbombázó is a floridai Eglin légibázisra április 20-án. Ez a második és egyben utolsó F-15EX, amelyet az Eglin támaszpontra érkezett meg a 2021-es költségvetési évben. Az első március 11-én szállt le Eglin-ben. A két F-15EX a tervek szerint Május 3. és 14. között az Northern Edge 2021 nagyszabású hadgyakorlaton mutathatja meg képességeit. Az Alaszkában megrendezett hadijátékon az amerikai hadsereg, az amerikai haditengerészet és az amerikai tengerészgyalogság repülőeszközei is jelen lesznek.

Csak a 2020-as évben derült ki, hogy a Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrgépek fegyverzetébe az amerikai haditengerészet szeretné integrálni a Lockheed Martin JASSM-ER (Joint Air-to-Surf Standoff Missile-Extended Range) alapján kifejlesztett LRASM hajók elleni robotrepülőgépet is. Az integrációs munka hamarosan el is indul, hiszen a Boeing elnyert egy 74 millió dolláros szerződést, amelynek ez a végcélja. Ez a megrendelés biztosítja az LRASM integrálásához szükséges szoftverek és kiegészítő hardverek tervezését, fejlesztését és tesztelését is.

Április 20-án kedden, végrehajtotta első repülését a második korszerűsített Embraer T-27M Tucano (FAB 1426) turbólégcsavaros kiképző repülőgép is. Az első gép (FAB 1446) esetében erre még 2020. október 23-án került sor. A repülés 2 óra 20 percen át tartott. A T-27M műszerezettsége a kor színvonalának megfelelő lett, de a minél hatékonyabb oktatás miatt néhány rendszer szimulációja is megvalósíthatóvá vált a fedélzeten. Első lépésben két prototípus készül majd el, ezek közül az elsőt ez év első felében adják át, míg a várt 42 példánnyal 2022 decemberéig fognak végezni.

Argentína repülőgépek vásárlásának kérelmével fordult Washington-hoz. A dél-amerikai állam 10 darab Beechcraft TC-12B/UC-12B Huron futárgépet szerezne be, kicsit több mint 16,5 millió dollár ellenében, amely magában foglalja a repülőszemélyzet képzését is. Ezek a polgári életben Super Air King néven kerülnek forgalomba, hosszuk 13 méter, szárnyaik fesztávolsága 16 méter, magasságuk 4,6 méter, legnagyobb sebességük 545 kilométer per óra, hatótávolságuk 2690 kilométer. A tíz gép az amerikai flotta által már leállított példányok közül fog kikerülni. A kilenc TC-12B és az egy UC-12B leszállítását 2024-re tervezik.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Dassault Falcon 7X

Lockheed C-5M Super Galaxy

Panavia Tornado F.3

McDonnell Douglas TAV-8B Harrier II

Airbus A400M Atlas

Sikorsky UH-60A Blackhawk

British Aerospace Hawk Mk.127

Boeing B-52H Stratofortress

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Lockheed Martin F-16C Fighting Falcon

MiG-29 Fulcrum

Boeing KC-767J

Canadair CL-13B Sabre 6

Northrop T-38C Talon

Dassault Mirage 2000N

Boeing Vertol/Kawasaki CH-47J Chinook

MiG-23MF

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Mitsubishi F-2A

Boeing EA-18G Growler

JF-17 Thunder

Rockwell B-1B Lancer

Tupoljev Tu-95MSz

McDonnell Douglas RF-4EJ Phantom II

AIDC F-CK-1D Ching Kuo

Lockheed Tristar KC.1

Changhe Z-10K

Bell/Boeing MV-22B Osprey

Szuhoj Szu-30SzM

Lockheed C-130H Hercules

Airbus KC-30M

McDonnell Douglas F-15J Eagle

Chengdu J-10A

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Mil Mi-38T