Biztonságpolitika

A svájci nyaralásra készülve láttam Zord Gábor cikkét egy korábbi Aero Magazinban a helyi légierő egyik bázisánál (Meiringen azt hiszem).  Némi keresés után láttam, hogy a mi szállásunkhoz közel a Payerne-i légibázis van, újabb keresés után a google nem csak a légibázis saját repülési terveit adta ki hetekre lebontva, de prima spotter guideot is találtam, hogy hogyan hova mikor érdemes menni fotózni a légibázisnál (persze gyakorló spottereknek ez biztos nem újdonság, de nekem az volt).Nyugalommal indultam neki az útnak, 9 től délig kaptam kimenőt a családtól, F-18-asokat akartam fotózni, más nem érdekelt, nem is figyeltem rájuk. Vittem olvasnivaló, mert gondoltam semmi nem fog jönni.Tétován autóztam körül a légibázist, volt egy kis múzeum is, de az csak délután nyitott ki. A bázis elé már nem mertem elmenni, inkább átmentem a reptér másik oldalára, hátha onnan is látni valamit. Nem láttam semmit, egy építkezésbe futott be a betonút, épp visszafordultam a kocsival, amikor láttam, hogy bent a reptéren sárga villogóval viharzik egy katonai színű jármű a reptér általam ismert vége felé. Gondoltam lesz valami, én is visszamentem a pálya végéhez. Lövésem sem volt, hogy itt fel vagy leszállnak-e a gépek, kocsit leparkoltam, és bámulni kezdtem. Semmi hanghatás, szürke foltok a távolban. Egyedül néhány lámpa(?) fényét látta, sőt kicsit furcsán sok volt. Összeraktam a fényképezőgépet, belenéztem, és abban a pillanatban már láttam is, hogy itt valami masszív dolog készülődik és másodpercekkel később már el is ámultam.Ez a Swiss Air Force PC-7 TEAM nevű csoportosulás volt, hét darab PC-7-es repülővel, szoros formációban. Most, hogy utána olvasok a hivatalos weboldalukon, látom, hogy mindegyik pilóta főállásban a légierő F-18-as pilótája, és csak mellékállásban (side job) foglalkoznak ezzel a csoporttal. Itt egy infografika, hogy ki melyik gépben ül(t). 
Gyorsan lőttem a képeket egymás után, amíg el nem szálltak. Utána elégedetten ültem vissza a kocsiba és olvastam két órán át. Annyit láttam a hivatalos reptéri tervekből, hogy 12-ig tart a délelőtti repülés és valamikor délután kezdődik a délelőtti turnus. Gondoltam, ha felszálltak, le is szállnak majd, azt még megvárom. Nagyon halkak voltak, csak azt vettem észre, amikor visszatérve tettek egy iskolakört a reptér felett és az első gépek felettem húztak el. Így még a leszállás távoli pillanataiból is csináltam néhány képet. Vissza indulásom előtt még egy Super Puma is felszállt a reptérről, úgyhogy azt is lefotóztam. 
Kb. ez volt az, amit először megláttam.

Mire elgondolkodtam, hogy vajon ez mi lehet, már jöttek is, de még ekkor sem fogtam fel, hogy mit fogok látni. Három gép? Öt gép? Ilyeneket gondoltam.
Itt kezdtem ámulni, hogy itt többről van szó, itt valamit elkaptam

Itt II vh-s filmek jutottak eszembe, amikor jön a légitámadás. Én ennyi gépet élőben, még ilyen szoros kötelékben (máshogy sem) nem láttam. Tudom, fejlődnöm kell.


És amíg így ámultam már ott is voltak a fejem felett. Mindig leírom, mindig meglep, hogy milyen gyorsak is a valóságban a repülőgépek (tudom, ezért sokan ki fognak röhögni), az ember próbálja őket keresni a keresővel és nagyon nehéz.


És aztán már fordultak ki a hátam mögött, remek rálátás volt a tájra, nem voltak fák sehol a közelben.

Aztán dél körül visszatértek, de mint írtam erről nagyrészt lemaradtam.

És végül néhány külső fotó a reptér melletti múzeumról.
Oldalról


Járatlan szemként nekem érdekes volt, hogy a repülőgépek bunkerei nem csak reptéren belül voltak, hanem a reptéren kívül is. Azon az oldalon, amelyen én autóztam, legalább kettő vagy három ilyen volt. Helyüket csak az árulta el, hogy egy nagy reptéri kapuba futott be a bekötőút és hogy oldalról nézve a lankás domboldalban volt egy ilyen bevágás.

Önmagam megnyugtatására, most végiggondolva, sehol sem láttam fényképezni tilos táblát. Remélem jól emlékszem :)

Missziók

Palesztinai misszió meghosszabbítása

A Tanács 2018. június 30-ig meghosszabbította azon két misszió megbízatását, melyek a palesztin államépítés céljából jöttek létre és feladatuk az izraeli-palesztin konfliktus átfogó, kétállami megoldással történő rendezése. Az EUPOL COPPS (Palesztin Rendőrséget Támogató Európai Uniós Koordinációs Hivatal) 2006 januárja óta segíti a biztonság és az igazságszolgáltatás reformját, valamint a jogállamiság kiépítését. Az EU BAM Rafah (rafahi átkelőhelyen működő, határellenőrzést segítő uniós misszió) feladata, hogy harmadik félként legyen jelen és segítse a két állam közötti bizalomépítést.

Új iraki misszió

A Tanács koncepciót fogadott el egy új misszióról, mely az új iraki polgári válságkezelést segíti elő. A misszió az iraki hatóságoknak fog segíteni a biztonsági stratégia polgári végrehajtásában, emellett pedig az uniós tanácsadók támogatást fognak nyújtani a kiemelt nemzetbiztonsági területeken, például a terrorizmus, korrupció, politikai instabilitás, illetve a vallási és társadalmi polarizálódás témájában. A biztonsági stratégia egyik fő célja, hogy a jogállamiság keretei között megszilárdítsa a békét. Az iraki hatóságok megkeresésére a koncepció elfogadása után most megkezdődnek a misszió telepítésének előkészületei.

Líbiai misszió meghosszabbítása és kibővítése

A Tanács megállapította, hogy a közelmúltban tapasztalt erőszakos események veszélyeztetik Líbia stabilitását. Az Európai Unió szerint a líbiai válság nem oldható meg erőszak alkalmazásával. Ezzel párhuzamosan a Tanács meghosszabbította az EUBAM Líbia missziót 2018. december 31-ig, melynek a feladata a helyi hatóságoknak való segítségnyújtás a határigazítás, a bűnüldözés és a büntető igazságszolgáltatás területén. A misszió jelenleg előkészíti a polgári válsághelyzetek kezelésére vonatkozó terveket.

Védelempolitika

A Sophia hadművelet meghosszabbítása és kibővítése

A Tanács 2017. július 25-én 2018. december 31-ig meghosszabbította az EUNAVFOR MED Sophia művelet megbízatását. A Sophia hadművelet az Európai Unió haditengerészeti operációja, amely hozzájárul az embercsempészek és az emberkereskedők üzletszerű tevékenységének ellehetetlenítéséhez a Földközi-tenger déli-középső részén. Az Unió két támogató feladatot lát el: a líbiai partiőrség és a haditengerészet kiképzését, valamint elősegíti az ENSZ-fegyverembargó végrehajtását. A meghosszabbítással párhuzamosan a Tanács módosította a műveletet, amely immár kiterjed a képzésben résztvevők nyomon követésére, a líbiai illegális kőolajexport megfigyelésére és az információgyűjtésre, illetve az emberkereskedelemre vonatkozó információk megosztására a FRONTEX és EUROPOL hatóságokkal.

G20 – Terrorellenes küzdelem

Július elején a G20-ak csúcstalálkozóján a résztvevők terrorellenes akciótervet hoztak nyilvánosságra. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy minden terrorcselekmény elítélendő és a világ minden részén küzdeni kell ellene az ENSZ Chartával összhangban. A terv első része a nemzetközi elhivatottságról és a fokozott együttműködésről szól, amik magukba foglalják az információcsere és a határellenőrzés serkentését, a nemzetközi terrorellenes szervezetek segítését és a terrorizmus áldozatainak megfelelő ellátását, biztonságba helyezését. A terrorcsoportok finanszírozása, valamint a radikalizálódás és az internet felhasználása a szervezett bűnözés céljaira hosszabb külön tárgyalást kap. A G20 felszólítja az oktatási intézményeket, a médiát, a civil és üzleti közösségeket, illetve a vallási csoportokat, hogy tevékenységükkel segítsék megelőzni a radikalizálódást.

Külkapcsolatok

Az EU nyilatkozata a jeruzsálemi eseményekkel kapcsolatban

Július 22-én az Európai Unió nyilatkozatot adott ki a jeruzsálemi eseményekkel kapcsolatban. A közleményben az EU felszólítja Izraelt és Jordániát, hogy együttesen próbáljanak megoldást találni az erőszak visszaszorításra. A közel-keleti diplomáciai kvartett (Egyesült Államok, Oroszország, Európai Unió és az ENSZ) részeként az EU is figyelmeztette az érintett feleket, hogy próbáljanak maximális önuralmat tanúsítani az eseményekhez való hozzáállásukban.

Az EU elítéli a venezuelai választást

A július 30-án megtartott venezuelai alkotmányozó nemzetgyűlési választással kapcsolatban több Uniós szerv is állást foglalt. Az EU diplomáciai szolgálata és az Európai Bizottság a közleményükben komolyan vitatták a választás kimenetelét, illetve elítélték a túlzott és aránytalan erő alkalmazását. Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke még ennél is keményebb bírálatot fogalmazott meg. Közleményében leszögezte, hogy az EU nem fogja elismerni a vasárnap megtartott választásokat. Nicolás Maduro venezuelai elnök rendszere ellen április óta tartanak a tüntetések, amióta tucatnyi tüntető életét vesztette, több száz pedig megsebesült.

Az Ománi Királyi Légierő 2017. július 29-én a Masirah légibázison hivatalosan is átvette az első Hawk Mk.128 típusú harci-kiképző repülőgépeit, melyeket a brit BAE Systems vállalat szállított le.

A BAE Systems legfrissebb beszámolójából kiderül, hogy 2017 első hat hónapjában 10 db Eurofighter Typhoon gördült le a gyártósorról, a miértekre választ is adott a brit repülőgépgyártó vállalat.

Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke aláírta az Oroszország, Irán és Észak-Korea elleni újabb szankciókról elfogadott törvényt.

Tovább olvasom

Partnerkapcsolatok

2017. július 5.

Jens Stoltenberg főtitkár üdvözölte Elżbieta Bieńkowska Európai Biztost, aki ezt követően eligazította az Észak-atlanti Tanácsot az európai védelmi cselekvési tervet és az Európai Védelmi Alapot érintő legújabb fejleményekről. Bieńkowska látogatása a NATO és az EU közötti aktív párbeszéd része, ami tanúskodik a kölcsönös átláthatóságról és a szoros koordinációról.

Egy éve írták alá a NATO-EU együttműködésről szóló nyilatkozatot, melynek értelmében a NATO és az Európai Unió jelenleg is tárgyal az együttműködés kiterjesztéséről. Stoltenberg többször hangsúlyozta, hogy egy erőteljesebb európai védelemi stratégia hozzájárulna a terhek egyenlőbb elosztásához és megerősítené a Szövetséget. Az európai védelmi cselekvési terv és az Európai Védelmi Alap hozzájárulhat ahhoz, hogy Európa biztonságosabbá váljon azáltal, hogy értékes lehetőségeket kínál az új védelmi képességek kifejlesztésére és a piaci széttagoltság csökkentésére Európában.

2017. július 9-10.

Az ukrán különleges partnerségi megállapodás 20. évfordulója alkalmából Kijevbe látogattak az Észak-atlanti Tanács követei és Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára. A NATO-Ukrajna Bizottság ülésén a főtitkár megköszönte Ukrajna részvételét az afganisztáni, iraki és koszovói NATO-missziókban és az ország aktív közreműködését a szomáliai kalózkodás visszaszorításában. Ezekkel is hangsúlyozva a NATO-Ukrán partnerség kétoldalúságát.

A közös sajtótájékoztatón Stoltenberg aggodalmát fejezte ki a minszki megállapodás sikerességét illetően a jelenlegi kelet-ukrajnai helyzet kapcsán. A harcok továbbra is folytatódnak, már közel 10 000 ember vesztette életét, ebből 3000 fő civil áldozat. A főtitkár beszélt az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) tűzszünet betartását ellenőrző tevékenységének akadályozására irányuló fenyegetésekről. Ezt követően kiemelte, hogy Minszk csak akkor hozhatja el a békét, ha Oroszország visszavonja több ezer katonáját a térségből és felhagy a milíciák felfegyverzésével.

A kijevi találkozó során a két vezető felülvizsgálta a NATO Átfogó Segítségnyújtási Csomagját Ukrajna számára. Új területként hozták be a vezetés-szervezés, orvosi rehabilitáció és kibervédelem támogatása mellett a műholdas kommunikációs felszerelésekről való gondoskodást. A napokban pedig használatba került az a Szövetség által rendelkezésre bocsájtott felszerelés, amely a kulcsfontosságú kormányzati intézményeket segíti a kibertámadások felderítésében.

2017. 2017. július 12.

Az Észak-atlanti Tanács (NAC) elítélte Észak-Korea interkontinentális ballisztikus rakétájának kilövését, melyet július 4-én hajtottak végre.  A rakéta kilövése többszörösen megsértette az ENSZ Biztonsági Tanácsának több határozatát, emellett egyértelmű demonstrációja volt az egyre növekvő fenyegetésnek, mely magát a NATO-t, de a globális békét és biztonságot, valamint a globális non-proliferációs rendszert is érinti. A nyilatkozatban hangsúlyozták továbbá, hogy a NATO támogatja az ENSZ-en belül zajló további erőfeszítéseket az Észak-Koreát érintő további szankciók alkalmazását illetően. Ezen felül felszólítottak a már érvényben lévő szankciók teljes körű alkalmazására és a nyomásgyakorlásra Észak-Koreával szemben.

Műveletek

2017. 2017. 2017. július 7.

A NATO fokozott légtérrendészeti programjának keretében Olaszország Eurofightereket küldött Bulgáriába, amik egészen októberig fognak a bolgár MiG-29-esekkel együtt járőrszolgálatot teljesíteni. Így a bolgár légtér biztonságosabbá tétele mellett a két nemzet pilótáinak esélyük nyílik javítani a kooperációs képességeiket.

2017. 2017. 2017. július 19.

Montenegró, a Szövetség legfrissebb tagja a NATO Euro-atlanti Katasztrófa-reagálási Koordinációs Központjától kért segítséget a Lustica-félszigeten tomboló tűzvész miatt, ami emberek százait veszélyeztette. A szervezet tagjai gyorsan reagáltak a montenegrói segítségkérésre: Izrael kettő, Ukrajna egy tűzoltó repülőgéppel; Bulgária és Svájc pedig egy-egy helikopterrel járult hozzá a tűzoltáshoz. „Ez az, amiről az euro-atlanti szolidaritás szól” – mondta büszkén Stoltenberg főtitkár.

Egy év kihagyás után jó volt ismét visszatérni Aranyosgyéresre, s újfent konstatálni, hogy a Budapestről oly gyakran lesajnált románok fényévekre vannak előttünk légierőben és persze nyílt nap szervezésben is. Ebből persze követezik az is, hogy a haderő társadalmi támogatottsága is összehasonlíthatatlanul magasabb, mint itthon, pedig ott idén már a GDP 2 százalékát költik a védelemre (persze azzal, hogy az egyenruhások nyugdíj-privilégiumait megkurtítják magyar mintára, az egészet le is nullázhatják). Talán nem mellékes, hogy a 71. légibázison szolgálók hozzátartozóit idén is megrepültették...nemcsak azért, mert akarták, hanem azért is, mert képesek voltak rá.

Először láthattuk a Portugáliától beszerzett F-16 MLU-kat.

Két póttartállyal zajlottak a bemutatkozó manőverek.

Az egyik kétüléses egy hagyományos Sidewinder gyakorlóval - a pilótán azért JHMCS-sisak volt. Az is érdekes, hogy senki nem hiénázott a hátsó ülésen.

Utasrepültetésen az egyik C-130B Hercules...

...melyet önvédelmi rendszerrel (RWR/MWS) is felszereltek. Az antennát és a szenzort a flight deck egyik ablakába építették be.

Szép programot repültek a kiképzőezredtől áttelepült Soimok is...

...egy nem korszerűsített példány oktatója "ősi" GS-3 sisakban.

IAR 330 SOCAT Puma az egyik F-16-ossal.

A román Pumák által (ritkán) használt porszűrők egyik fajtája.

Eddig a LégierőBlogger által nem fotózott Spike-indító a statikusra kitett Pumán. Ezekkel a rakétákkal és a gép fegyverrendszerével (FLIR-torony, sisakcélzó) Románia 15 éve térségi vezető szerepben van a helikopter fedélzeti minden idős páncéltörő/precíziós tűztámogató képesség terén.

Betöltött zavarótöltet szóró kazetta (a felsőből a felső két sor, 20 töltet) az egyik Pumán (Terjék Tamás fotója, köszönet)...

...és használat közben. Ezt a ziccert az mno-n sem hagyhattam ki.

A LanceR-ektől már láttunk hasonlót korábban is, de a gép mögötti örvénylésnek köszönhetően a látvány minden alkalommal lenyűgöző...arról nem is beszélve, hogy a gép túlélőképességét sem bízták a véletlenre azért "mert már nem érdemes".

 Romániában a már ismert Opeartion Biloxi RAF Typhoon-jai mellett ezen a nyáron a floridai és a louisianai nemzeti gárdák F-15C-i tanyáznak. Nem mintha kellene, de még egy Sasnak is jól áll a gyéresi táj-háttér.

 A földön sem maradtunk látnivaló nélkül. A tordai légvédelmi alakulat ex-Bundeswehr Gepard önjáró légvédelmi gépágyúit is bevonták az erődemonstrációba. Ezen a példányon rajta van az indukciós gyújtóprogramozó a cső végén...

 

...ami közelről így néz ki.

Vaklőszerrel tüzel az egyik Gepard, repülnek a 35 milliméteres Oerlikon ágyúk masszív lőszerhüvelyei. Füst van, torkolattűz nincs.

Jól látható, hogy a csőszáj mellett az oldalsó furatokon is távozik a füst.

Tiszteletét tette Aranyosgyéresen a kolzsvári lérak-dandár egyik Oszája is, meg az anyaországból a következő generáció.

Utólagosan beépített IFF-antenna a felderítő lokátoron.

Zord

Az egyiptomi védelmi minisztérium 2017. július 26-án megerősítette, hogy megérkezett országukba az első 2 együléses Rafale C típusú többcélú vadászbombázó. Napjainkig az Egyiptomi Légierő a megrendelt 24 Rafale-ból már 11 példánnyal rendelkezik.

Törökország orosz rakétakomplexumokat vásárol, hogy katonailag elképzelhetővé váljon a NATO-ból való kilépés. Az amerikai védelmi minisztérium szóvivője szerint aggódnak a török rakétavédelem NATO-tól való függetlenítése miatt.

Tovább olvasom

Közel 600 embert tartóztattak le Törökországban az elmúlt egy hét folyamán, akik a gyanú szerint kapcsolatban állhatnak a tavalyi puccskísérlet megszervezésével vádolt Fethullah Gülen mozgalmával.

Tovább olvasom

Újabb utasforgalmi rekordok közelében pörgött a hétvégén a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér forgalma, mivel egyszerre három, nagy nemzetközi sportesemény ért véget vasárnap Magyarországon.

Az észak-vietnami célpontokat támadó amerikai pilótáknak a légvédelem széles skálájával kellett szembenézniük. Az ellenség kézifegyverekkel, a csöves légvédelmi tüzérség fegyvereivel, légvédelmi rakétákkal, MiG-17-es, MiG-19-es és MiG-21-es vadászgépekkel igyekezett lelőni a támadó gépeket vagy legalább rákényszeríteni arra, hogy fegyvereiket vaktában oldva meneküljenek.

Egy volt A-4-es pilóta, Meredith W. Patrick jóvoltából a légvédelmi rakéták elleni manőverekről már volt szó, most következzenek a vadászgépek. A történet szereplői az észak-vietnami légierő egyik MiG-17-ese (NATO kódja: Fresco), egy lokátor elleni Shrike rakétát hordozó Skyhawk, a védelmét ellátó F-8E Crusader vadászgép és a harcba becsatlakozó második F-8-as. A képekhez Meredith Patrick ad magyarázatot. 

„Erre a légiharcra 1967 nyarán* került sor. Az érintett pilóta Chuck Nelson hadnagy volt egy A-4 Skyhawk fedélzetén és Bob Rasmussen fregattkapitány egy F-8 Crusader fülkéjében. A Chuck Nelson által légiharc közben készült fotókat 1968 januárjában láttam először egy Jokoszukában tartott briefingen. Hajóm, a USS Ticonderoga és a CVW-19-es repülőezred ekkor vette át a harctéri szolgálatot a hazafelé tartó USS Oriskanytól és a CVW-16 jelű ezredtől. Abban valamennyien egyetértettünk, hogy Chuck díjat érdemelne a fotósorozatért.

Bob és Chuck gépét egy észak-vietnami MiG-17-es raj támadta meg. Elmondásuk szerint csak akkor észlelték a támadást, amikor gépeik mellett jobbról-balról nyomjelzős lövedékek húztak el. A támadás után három MiG továbbállt, a negyedik visszafordult, hogy megismételje a rácsapást.”

„Bob és Chuck pillanatok alatt felmérték a helyzetet. Chucknak sikerült úgy manővereznie, hogy a MiG-17-es megelőzze. A szárnyára állította a Skyhawkot és lefotózta a MiG-et. Eközben Bob Rasmussen azon igyekezett, hogy Crusaderével rakétaindítási pozícióba kerüljön.”

„Amikor a MiG-17-es pilótája rájött, hogy vadászból vad lett, süllyedésbe vitte a gépét. Bob követte és rakétaindítási pozícióba került. A fotón látható füstcsíkot Bob AIM-9B Sidewindere húzza maga után. Az apró pont a MiG, a rakéta pontosan a bal szárnyvége mellett húz el. Az történt, ami az AIM-9B-vel gyakran megesett; a közelségi gyújtó csődöt mondott. Erre a problémára az AIM-9D-nél sikerült megoldást találni.”

„A MiG-17-es ekkor még szerencsésnek mondható pilótája bal fordulóval tért ki, a Sidewinder pedig folytatta az útját a rizsföldig és ott robbant. Bob folytatta a Fresco üldözését és felkészült egy második lövéshez.”

„Bob második rakétájának füstje balról jobbra látható a képen. Megismétlődött az előző helyzet, a rakéta a MiG-17-es mellett húzott el, de a közelségi gyújtó ekkor sem működött. Közben megérkezett egy második F-8E Crusader, amely addig a flottaköteléket oltalmazva járőrözött, onnan irányították a helyszínre. A Crusader pilótája - a nevére sajnos nem emlékszem** - indítási pozícióba manőverezett, és ahogy Bob rakétája elrepült a MiG mellett, indította a sajátját. Ez látható amint a kép bal alsó sarkából indulva keresztezi Bob Sidewinderének füstcsíkját. A rakéta telibe találta a MiG-et.”

„Alul, balról jobbra az első rakéta eloszló füstje látható, felette a MiG-et eltaláló rakéta robbanása, felette pedig a földnek ütköző MiG robbanása.”

„A becsapódás helye Chuck Nelson Skyhawkjából fotózva. Ejtőernyőnek nyoma sem volt, az észak-vietnami pilóta az életével fizetett azért, mert felvette a harcot. Gépe, a MiG-17-es egyébként sokkal jobban manőverező típus volt, mint a Skyhawk vagy a Crusader.”

* Irányadó források szerint a légiharc 1967. december 14-én zajlott le.

** A sikeres találatot elért Crusader pilóta Dick Wyman hadnagy volt a VF-162 Hunters századtól.

* * *

Fotó: Chuck Nelson / Meredith Patrick

Azokat a személyeket, akik illegálisan lépik át az ország határát, nem lehet a "menekült" kategóriába sorolni - derült ki a kínai külügyminisztérium hétfői közleményéből.

Tovább olvasom

A dél-szudáni kormány által tavasszal meghirdetett fegyverszünet ellenére sem szűntek meg a fegyveres összecsapások az országban. El Ghassim Wana, az ENSZ békefenntartó misszióiért felelős főtitkárhelyettese számolt be erről július 20-án az ENSZ Biztonsági Tanácsának. A beszámoló szerint Equatoria-ban és Felső-Nílus tartományban továbbra is folyamatosak az összecsapások a kormányerők és az ellenzéki milíciák között. A helyzetet súlyosbítja, hogy a négy éve tartó harcok következményeként élelmiszerhiány alakult ki az országban. 2017. februárjában az ENSZ Dél-Szudán több régióját is éhínség sújtotta területté nyilvánította.

Függetlenség, etnikai konfliktus, polgárháború

A kisebb-nagyobb megszakításokkal majd fél évszázadig tartó függetlenségi háború lezárásaként 2005. januárjában megszületett az átfogó békemegállapodás a kartumi kormány és a dél-szudáni felkelők között. Ennek értelmében egy 5 éves átmeneti periódus indult meg. Az átmeneti időszak lezárásaként népszavazást kellett tartani a déli területeken a függetlenségről. A 2011. januárjában tartott sikeres referendum következményeként 2011. július. 9-én megszületett a Dél-szudáni Köztársaság. A függetlenség kikiáltását követően a friss állam azonnal megindult a széthullás útján. Egységes déli identitás hiányában, felerősödtek a törzsekhez köthető azonossági tudatok. Ennek következményeként a végletekig kiéleződött a viszony a két legnagyobb létszámú törzs között. A lakosság 35%-át kitevő dinkák (a legnagyobb lélekszámú dél-szudáni népcsoport), már a függetlenségi harcok idején dominálták a déliek fő politikai szervezetét az SPLM-t (Sudan People’s Liberation Movement), valamint annak katonai szárnyát az SPLA-t (Sudan Poeple’s Liberation Army). A dinkák túlzott dominanciája félelmet váltott ki a lakosság 15%-át kitevő nuerekből. A déliek megosztottságára már a II. függetlenségi háború idején (1983-2005) felfigyelt a Kartumban székelő szudáni kormány. Jafarr al-Nimeirei (1969-1985) uralma idején a szudáni kormány minden támogatást megadott az SPLM ellen küzdő Riek Machar vezette Nuer csapatoknak.
A 2000-es évek elejére a karizmatikus John Garang-nak (dinka) sikerült egységbe forrasztani a délieket. Garang halálát követően azonban a szintén dinka Salva Kiir Mayardit már nem tudott hasonló egységet kialakítani. A függetlenség kikiáltást követően megalakult egységkormányban Salva Kiir töltötte be az elnöki, míg Riek Machar az alelnöki pozíciót. Azonban az egységkormány felállítása sem tudta lecsillapítani a két népcsoport közötti ellentéteket. 2013. nyarán Salva Kiir elnök feloszlatta a kormányát és menesztette alelnökét, Riek Machart. Decemberben fegyveres összecsapások robbantak ki a fővárosban, Juba-ban. Az eseményeket Sakva Kiir elnök pucsskisérletnek minősítette, amely kitervelésével korábbi alelnökét, Riek Machart vádolta. A jubai eseményeket követő erőszakhullám halálos áldozatainak a száma megközelítette az 1000 főt, illetve hozzávetőlegesen 200.000 embert kényszerített az otthona elhagyására. 2014. januárjában a nemzetközi közösség nyomására a két fél kénytelen volt az etiópiai Addisz-Abeba-ban tárgyalóasztalhoz ülni. A tárgyalások eredményeként január 23-án a felek tűzszünetet kötöttek, ám a megállapodás ellenére az ország több pontján tovább folytatódtak a harcok a kormányerők és a Machar-párti lázadók között.
Az ENSZ jelentése szerint 2015. augusztusáig megközelítően 2.2 millió ember volt kénytelen elhagyni lakhelyét, ebből közel 600.000 a szomszédos országokban volt kénytelen menedéket keresni. Salva Kiir elnök, hogy elkerülje az esetleges nemzetközi szankciókat, 2015. augusztusában aláírta a békemegállapodást.  Az egyezmény értelmében egységkormánynak kellett alakulnia, amelyben újra Riek Machar kapta meg  az első alelnöki pozíciót. Bár Machar 2016. áprilisában ismételten elfoglalhatta a pozícióját, pár hónappal később újra kiújultak a harcok a kormányerők és a lázadók között. Az elhúzódó harcok következményeként 2017. elejére az élelmezési helyzet katasztrofálissá vált, az ENSZ hivatalosan is éhínség sújtotta területté nyilvánította Dél-Szudánt. A civil lakosság különösen megszenvedte a harcokat. Szinte mindennapivá váltak a civilek (elsősorban a nem dinka etnikumú lakosságot érinti)  kárára történő fosztogatások, gyilkosságok és a nők ellen elkövetett nemi erőszakok. Az egyre nagyobb nemzetközi nyomásnak engedve 2017. májusában Salva Kiir elnök egyoldalúan tűzszünetet hirdetett. A tűzszünet ellenére mindkét oldal változatlan intenzitással folytatta a harcokat. A fegyveres összecsapások mellett komoly gondot okoz, hogy mindkét oldal fegyveresei rendszeresen megakadályozzák a nemzetközi közösség segélyszállítmányainak a célba érését. A segélyek feltartóztatása tovább súlyosbítja az amúgy is tragikus élelmezési helyzetet. Megközelítőleg 6 millió dél-szudáni szenved az élelmiszerhiány következtében. Bár az országban jelenlévő ENSZ békefenntartó erők (United Nations Mission in the Republic of South Sudan) egyik fő feladata lenne a segélyszállítmányok célba juttatásának a biztosítása, a misszió ezen vállalását az elmúlt évek folyamatos létszámemelései ellenére sem tudja ellátni.

A helyzetet tovább súlyosbítja annak a ténye, hogy a dél-szudáni kormány, bár kifelé a békés rendezés hívének mutatja magát, az országon belül azonban mindent megtesz annak érdekében, hogy tovább erősítse a helyzetét a Macharhoz köthető felkelőkkel szemben. A dél-szudáni kormány  által folytatott kettős játék legjobb bizonyítéka a kormányerők által Pagak városa ellen végrehajtott offenzíva. Bár Salva Kiir elnök májusban tűzszünetet hirdetett, ez nem akadályozta az SPLA-t, hogy tovább nyomuljon az ellenzék központjának számító település felé. Szintén a regnáló kormány helyzetét erősíti, hogy a béketárgyalások előkészítéséért felelős IGAD (Intergovernmental Authority on Development) nem hívta meg a konfliktus egyik fő figurájának számító Riek Machart.

A kép forrása: https://www.ezega.com

Elhúzódó konfliktus?

Minden jel azt mutatja, hogy a dél-szudáni kormány nem lesz hajlandó egy tényleges konszenzuson alapuló rendezés kialakítására. Salva Kiir elnök, hogy elkerülje a komolyabb nemzetközi szankciókat, kritikus helyzetben kész a májusi tűzszünethez hasonló engedmények meghozatalára. Amint viszont a nemzetközi közösség érdeklődése csökken a dél-szudáni események iránt, a jubai kormány tovább folytatja a Macharhoz köthető SPLA-IO (Sudan’s People’s Liberation Army-In Opposition) erőinek a kiszorítását. Hasonlóan jól taktikázik Salva Kiir a meghirdetett nemzeti párbeszéddel kapcsolatban is. A párbeszéd ugyan megindult a felek között, de annak hitelességét többen is megkérdőjelezik. Nem ez lenne az első alkalom, hogy a dél-szudáni kormány időhúzás céljából hajlandó legyen az egység mellett hitet tenni, majd felrúgni azt. Lényeges kérdés, hogy mennyire lesz képes a mindenkori jubai kormány kezelni a dinka és nuer lakosság közötti, az elmúlt években tovább mélyülő feszültséget. Az események jelenlegi állása szerint a dél-szudáni helyzet nem fog a közeljövőben javulni. Egyrészt, minden diplomáciai taktikázása ellenére jól látszik, hogy Salva Kiir elnök meg kívánja tisztítani az országot SPLA-IO-tól és fentebb már leírt látszatintézkedéseken túl nem fog a Macharral való tényleges kiegyezésre törekedni. Másrészt az elmúlt évek eseményei még jobban elmélyítették a két nagy etnikai csoport közötti szakadékot. A nuer lakossággal szemben elkövetett erőszakoskodások feltehetőleg tovább fogják bennük erősíteni a kormányzati hatalmat birtokló dinkákkal szembeni ellenszenvet.

A folyamatos megkeresésekre válaszolva ezúton tájékoztatom az Air Base blog olvasóit, hogy a zánkai haditechnikai park nyitva tartása az üzemeltető tájékoztatása alapján főszezonban az alábbiak szerint történik.

Hétfő – Csütörtök: 10:00 – 18:00

Péntek – Vasárnap: 09:00 – 20:00

Belépődíj: 1000 Ft (3 éves kor alatt ingyenes)

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Podcastunk mai adásában ismét Egeresi Zoltán, a Stratégiai Védelmi Kutató Központ munkatársa szerepel, ezúttal a törökországi alkotmánymódosító népszavazás témájában. Az adás letölthető innen. A korábbi adások elérhetők itt, a török biztonságpolitikával foglalkozó adások pedig itt. Jó szórakozást!

[...] Bővebben!

Podcastunk mai adásában ismét Egeresi Zoltán, a Stratégiai Védelmi Kutató Központ munkatársa szerepel, ezúttal a törökországi alkotmánymódosító népszavazás témájában. Az adás letölthető innen. A korábbi adások elérhetők itt, a török biztonságpolitikával foglalkozó adások pedig itt. Jó szórakozást!

[...] Bővebben!

Tovább erősíti a koalíciós műveletekben részt vevő katonáinak védelmét a Cseh Köztársaság. Prága 370 millió euró ellenében összesen 142 darab páncélautó vásárol meg a francia Nexter, valamint az olasz Iveco cégektől. A pár évvel ezelőtt bemutatott Nexter TITUS (Tactical Infantry Transport & Utility System) 6x6-os kerékképletű, üresen 17 tonnás, míg felszerelve 23 és erre további 4 tonnás terhelés jöhet még. Szélessége 2,55 méter, magassága 2,73 méter és hossza 7,55 méter. Mozgatásáról egy 550 lőerős 6 hengeres Cummins motor gondoskodik egy Allison automata sebességváltóval közösen. A kerekek közül csak a hátsó négy van meghajtva alapesetben, a 6x6-os hajtást csak a nehéz terepen kapcsolják be.

A TITUS végsebessége 110 km/h, hatótávolsága 700 km. Belső terében a vezetőn és a parancsnokon kívül tíz lövész szállítására nyílik mód, fegyverzetét egy Nexter ARX20-as távirányítású fegyverállványra szerelhető, akár 20 milliméteres gépágyú is alkothatja a kisebb űrméretű sorozatlövő fegyverek helyett. Ebből 62 példány kerül majd beszerzésre a Tatra által gyártott alvázakra építve, átadásuk a 2020 és a 2024 közötti időszakban valósul meg. Az Iveco Defense Vehicles által 2001-ben kifejlesztett LMV M65 Lynx aknavédelemmel ellátott páncélozott jármű 115 darabos mennyiségben már rendszeresítésre került a cseheknél, most további 80 darabot rendeltek meg. Ezeket vegyi-és sugárfelderítésre tervezik alkalmassá tenni.

Hollandia megkapta első, korszerűsített PC-7 kiképzőgépét a svájci Pilatustól. A turbólégcsavaros gépekből 13 példány kerül vissza a gyártóhoz, ahol egy alapos élettartam-hosszabbítás mellett az analóg repülési műszerek digitálisra történő cseréje is végrehajtásra kerül három hónap alatt.

Jelenleg 60 különféle Boeing CH-47-es Chinook helikopterrel rendelkezik a Brit Királyi Légierő. Ezek közül 14 a legújabb CH-47F variánsnak megfelelő felszereltséggel rendelkező HC.6, míg a modernizálásoknak köszönhetően 8 HC.5-ös (egykori HC.3) mellett 38 HC.4-es (néhai HC.2/2A) is hadrendben van. Ez utóbbiak 2012-től állnak szolgálatban, többek között a Thales digitális üveg pilótafülkével, önvédelmi rendszerekkel és a korszerűsített Honeywell T-55-714 hajtóművekkel ellátva. Így már szinte megegyeznek a HC.6-os változat felszereltségével, de a közeljövőben induló és 12 hónapig tartó átalakítás után szinte teljes lesz az azonosság. Ez idő alatt az analóg repülésirányító rendszereket a Boeing digitális automatikus repülésirányító (DAFCS) rendszerére cserélik le, így létrehozva a HC.6A modifikációt.

Még ebben az évben átveheti első három Jakovlev Jak-152-es alapfokú kiképzőgépét az Orosz Légierő. A típust Irkutszkban gyártják és a légierő számára készülő példányokon felül további kettő építése is folyamatban van. Ezekkel a még folyamatban lévő tesztsorozatot szeretnék felgyorsítani.

Jordánia Black Hawk flottája újabb két darabbal gyarapodott a közelmúltban. A közel-keleti ország 1987-ben kapta meg az első három S-70A-11-ét, ezeket követte nyolc UH-60L 2007-ben, majd két UH-60M 2013-ban, valamint három S-70i és nyolc UH-60A helikopter 2015-ben. Ebben a hónapban újabb két UH-60M variáns érkezett meg egy C-17 Globemaster III segítségével.

Szaúd-Arábia számára akár a Textron AirLand Scorpion könnyű támadógépe is megfelelhet, hiszen pont ebben a kategóriában keresnek rendszeresítésre alkalmas típust. Az amerikai OA-X program szülöttjéről már folynak tárgyalások a felek között és a washingtoni döntéshozók jóváhagytak egy 2 milliárd dolláros keretet Rijád számára, viszont a szállítási határidők és ami fontos, maga a géptípus nem került véglegesítésre.

Iránban még ez év harmadik negyedévében szeretnék végrehajtani a helyi fejlesztésű Koswar sugárhajtású sugárhajtású kiképző/könnyű támadógép első repülését. A két hajtóművel ellátott, külső megjelenésében leginkább a tajvani AIDC AT-3-as repülőgépre hasonlító gépet ez év tavaszán mutatták be. Azóta már tudni lehet, hogy maximális felszálló tömege 6180 kilogramm körül fog alakulni, meghajtásáról az amerikai General Electric J85-ös gázturbinán alapuló J90-es jelzésű erőforrások fognak gondoskodni. A Koswar gurulási próbái már elkezdődtek, Teherán azonban igencsak hamar, 2,5 éven belül szolgálatba állítaná a típust.

Már végeztek a USS GERALD R. FORD (CVN 78) nukleáris meghajtású repülőgép-hordozó fedélzetén bemutatkozó elektromágneses katapult, az EMALS (Electromagnetic Aircraft Launch System) szoftverének módosításával. Az EMALS, az indítások során már okozott kisebb fejfájást, ugyanis az F-35C vadászbombázók pilótái fejére a nem megfelelő gyorsulás miatt erős rezgések, ütések adódtak át az indítás alatt. Ezt a gépek futóművében végrehajtott kismértékű beavatkozás orvosolta. Legutóbb a póttartályokkal felszerelt F/A-18E/F Super Hornet gépek személyzetei tettek panaszt. Az ilyen konfigurációban indított gépeknél szintén nem kívánt rezgések léptek fel. A nem kívánatos jelenség megszüntetésére elégségesnek tűnt az EMALS szoftverének néhány paraméterén változtatni a fejlesztők szerint. A módosítások elkészültek és első lépésben a Lakehurst-i tesztbázison megépített példányon fogják kielemezni a változtatások megfelelőségét. Így a szoftvermódosítás csak ezek lezárulta után, várhatólag csak 2019-re fog megérkezni a hordozó fedélzetére.

Agitációs, vagy ha úgy tetszik, propaganda anyaggal is támadhatnak már az amerikai légierő Boeing B-52H Stratofortress bombázói. Ugyanis a 419. tesztszázad nyolc-nyolc PDU-5/B sikeres oldását hajtotta végre a Point Mugu-i és az Edwards légibázis közelében kialakított gyakorlótér területén. A jelenleg még csak a szárnyak alól leoldható PDU-5/B nem más, mint az eltérő résztöltetek okán MK 20 Rockeye II, SUU-76B/B, vagy a CBU-99/100 jelzéssel ismert kazettás bomba 60000 darab szórólapot magába foglaló változata. Az oldási tesztek során a bombázótól történő eltávolodást vizsgálták, ami biztonságos volt. A jövőben a PDU-5/B-vel még lesznek oldási tesztek, de azokat már a bombakamrából fogják végrehajtani.

Brazíliában költségbecslést készítenek, ugyanis a költségvetési megszorítások, és a SAO PAULO (A 12) repülőgép-hordozókivonása okán nem biztos, hogy jó ötlet modernizáltatni a Boeing (Douglas) AF-1/AF-1A Skyhawk (A-4KU és TA-4KU) vadászbombázókat az Embraer (Empresa Brasileira de Aeronáutica) Defense & Security által az AF-1B/C szintre. A számításokat az Embraer végzi el a kért példányszámokra vonatkoztatva. 2013 augusztus 13-án hajtotta végre első repülését a Brazíliában modernizált és megnövelt szolgálati idővel rendelkező A-4KU Skyhawk - helyi jelölésben AF-1-ként ismert típusból - első, immáron AF-1B típusjelzést viselő példánya.

A kétüléses változat korszerűsítésen átesett gépei az AF-1C jelzést viselik majd. A 2009 áprilisában megkötött szerződés értelmében a Kuvaittól megvásárolt 33 A-4KU és TA-4KU közül 12 példány, kilenc együléses AF-1-es és három kétüléses AF-1A kerül korszerűsítésre öt év alatt. Ezt a modernizációt Embraer szakemberei végezik el, a vadászbombázók ennek köszönhetően 2025-ig maradhatnak hadrendben. Az A-4-esek új generátorokat, többfunkciós Elta 2032-es fedélzeti radart, OBOGS rendszert, titkosított kommunikációt lehetővé tevő rádiókat (melyek segítségével később az adatátviteli lehetőség is megvalósul), inerciális navigációs rendszert, új HUD-ot, a pilótafülke műszerfalára két 5” x 7”-os kijelzőt, a gázkarra és a botkormányra HOTAS-rendszert, valamint új fedélzeti számítógépet kapnak. Az első két Skyhawk átalakításához 2011-ben láttak hozzá.

Nem tudni megvalósulhat-e Argentína nagyobb volumenű fegyverbeszerzése az Egyesült Államokból. Az egyik levegőben lógó ügy a Beechcraft T-6C Texas II+ turbólégcsavaros gépek megvásárlása. Ugyanis az egykori 24 darabos mennyiség 12-re, majd csak 4-re apadt. Ez még így is 90 millió dolláros kiadást jelentett a pilóták és a földi személyzet képzésével együtt, amiből, mint első részletet 50 milliót kellett volna a gyártó számára átutalni még a tavalyi év folyamán, több részletben. Eddig azonban csak 10 millió bukkant fel a számlán, így a felek egyeztetni fognak a továbbiakról. A másik, talán még érdekesebb bevásárló listán 12 Bell AH-1 Cobra harci és 26 Bell 416-os szállító helikopter szerepel, 80 darab Javelin irányított rakéta és 12 Lockheed Martin F-16-os Fighting Falcon mellett.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

MiG-23UB.

British Aerospace Hawk Mk.51.

Kawasaki C-2.

Grumman F-14A Tomcat.

Panavia Tornado IDS.

McDonnell Douglas EF-18A+ Hornet.

Dassault Mirage 2000-5F.

McDonnell Douglas RF-4EJ Kai Phantom II.

Szuhoj T-50.

McDonnell Douglas F-15J Eagle.

Eurofighter Typhoon FGR.4.

Lockheed P-2E Neptune.

Dassault Rafale C.

Lockheed F-104G Starfighter.

Kawasaki T-4.

Saab JA37 Viggen.

MiG 1.44.

Sepecat Jaguar T.2.

Tegnapelőtt mentem az M1-es autópályán. Először egy honvédségi kísérőjárművet és egy Humvee-t láttam a leállósávban. Aztán jó sok kilométerrel később utolértünk egy konvojt, kb fél tucat járművel, ami éppen akkor állt le a leállósávban, élén egy honvédségi kísérőjárművel (mindkét esetben WV Transporterek), amiből az láthatósági mellénybe öltözött magyar katona épp a fejét fogta. Olyan hosszú volt a menet, a konvoj utolsó autója, egy Humvee még javában nyomta, mi leelőztük és egy fél  perccel később meg utolértük a konvoj elejét, ami épp akkor húzódott félre.

Miért jutott ez eszembe? Mert épp a fényképeket törölgetem a telefonomról és nem találok semmilyen fotót erről, pedig úgy emlékszem még kameráztunk is. De, közben megtaláltam

.

Szóval erről az esetről, a kettészakadt konvojról eszembe jutott, hogy nem rég beszélgettem honvédségi sofőrökkel, még tavasszal és teljesen véletlenül kanyarodott ebbe az irányba a beszélgetés. Azt mesélték a nyári hadgyakorlatok kapcsán, hogy megy már a fejvakarás a szervezeten belül, mert ugye nekik az is feladatuk lesz a szokásos, rendszeres szállítási, sofőrködési feladatok mellett, hogy a Magyarországon ki-, be- és átvonuló konvojokat kísérjék majd. Ez pedig 1. rengeteg meló lesz 2. rengeteg papírozás lesz a különböző magyar hatóságokkal (főleg a túlméretes járművek esetén, meg asszem már önmagában a katonai járművekre is kell ez) és 3. erőforrás szűkében is lesznek, mert ugye a konvojok kísérése extra járműveket igényel. És akkor úgy látták, az akkori tervek alapján, hogy a feladatok a katonai szervezek (azért fogalmazok így, mert nem tudom mi a nevük, talán MH Közlekedési Központ?)

Nyilván bambán néztem, mert eszembe sem jutott, hogy erre is figyelni és tervezni kell, pedig milyen magától értetődő. És volt egy fél mondatuk, egy nevetés közben, valami olyasmi, hogy: ... és mi lesz majd akkor, ha lerobban valamelyik jármű és szétszakad a konvoj...

Na ez volt az az pillanat, ami beugrott (+ itt még pár semmitmondó kép, amit a kocsiból lőttünk).



És erről az egész sztoriról meg az ugrott be, hogy tessék, ezért is van szükség a hadgyakorlatokra, főleg a többnemzeti hadgyakorlatokra (itt már magamban vitatkozom azokkal, akik nem értik, minek ezek a gyakorlatok, vagy magamban magyarázom azoknak, akik szimplán, semlegesen csak kíváncsiak, hogy tényleg miért kellenek a hadgyakorlatok. Mert csak az működik egyébként is, amit előre kipróbáltunk, mert ezernyi gebasz lehet és van mindig. És a mi esetünkben, a konvojoknál maradva, nem árt ha a magyar katonai bürokraták gyakorolják a formanyomtatványok gyors és pontos kitöltését, az amerikai és más partnerek látják, hogy mekkora sebességgel dolgozik a Magyar Honvédség, a Magyar Honvédség látja, hogy milyen sebességgel dolgoznak a magyar hatóságok, akiknek engedélyezni kell, a magyar katona lát amerikai katonát, és együtt próbálnak meg keresztülhajtani az országon, a magyar katona gyakorolja a közúti konvojokat, a probémamegoldást (de azt mondjuk napi szinten gyakorolja hehe)

Az amerikai konvojokról eszembe jutott még egy dolog, de ezt most már nem fejtem ki, mert kevés az infom hozzá. De a lényege kb. az, hogy ha Románia és Bulgária lenne egy képzeletbeli konfliktus déli frontja (és lengyelek és baltiak az északi), akkor mi vajon hol szállnánk harcba? És az olaszok, a szlovének, a horvátok?) Mert nyomukat nem nagyon leltem, pedig velük még nagyobb lesz a kihívás. Ja, de most jut eszembe, a horvátok és a szlovének ott voltak a Bátor Harcos 2017-es, meg is lepődtem, mert erre még nem volt példa szerény és felszínes emlékeim között.

Kevés olyan komoly katonai vagy biztonságpolitikai feladat van, melynek kezelésében nem vesz részt az amerikai légierő a maga sajátos eszközeivel, módszereivel. Bár a levegőből valóban nem lehet megnyerni egyetlen háborút sem, de az idén 70 éves haderőnem nélkül nincs kivívott győzelem, sem sikeres NATO-művelet.