Az elmúlt napokban a médiában a Partners Alapítvány és a Focus közvélemény-kutató intézet felmérésének eredményeiről olvashattunk, megállapításaik szerint a lakáshelyzet a fiatalok legnagyobb problémája. Azt gondoljuk, a prioritások listája könnyen nem is fog változni, ugyanakkor a mi látásmódunk finomodhat a problémát tekintve.
A 24 év alatti felnőttek 68 százaléka a vizsgálat szerint nem a saját lakásában él, ami nem is akkora gond, hiszen a főiskolák és egyetemek hallgatói köztük szép számmal képviseltetik magukat, s legtöbbjüknek nincs saját bevétele. Az idősebb korosztályok felé haladva a százalékos arány csökken, egy dolog viszont nem változik. A polgárok általában hitelből finanszírozzák az ingatlanvásárlás legnagyobb részét, saját megtakarításuk kisebb részt szokott kitenni. Az ugyanis hiányzik vagy nem éppen ötszámjegyű.
Nincs is ezen meglepődni, hiszen látjuk, ha még valaki a szlovákiai átlagbért is megkeresi, akkor sem tud rövid távon mondjuk a havi nettó 650 eurónyi béréből tízezreket összespórolni. Pedig mint a szakemberek is megállapították, továbbra is a lakhatás bebiztosításra fordított kiadások képezik a legnagyobb tételt a havi büdzséből és éppen ezért sok félelmet is gerjesztenek.
Az elmúlt két évben volt szerencsém sok száz középiskolás diákkal beszélgetni a pénzügyekről, s talán éppen ma, a pénzügyi műveltség napján fontos kiemelnünk, mit is tapasztaltam a hitelek kapcsán. A 16-18 éves diákok hasonlóan a felnőtt társaikhoz félnek a hitelektől és szeretnék önerőből biztosítani a lakhatást vagy éppen az autóvásárlást, vagyis a legnagyobb kiadásokat. Ennek ellenére éppen Dél-Szlovákiában tapasztaljuk, hogy a családok eladósodottsága az országosnál magasabb. Úgy tűnik, a felnőttkor realitása megmutatja, hogy a havi jövedelemből nem tudnak, tudunk mindent biztosítani. Ez viszont azt is jelenti, hogy sokszor olyan hiteleket is felvesznek a polgárok, amelyeket később esélytelenek visszafizetni. És sokszor nem valósak az elképzeléseink a saját anyagi lehetőségeinkről.
A Partners Group SK szakembere ennek kapcsán arról ír, hogy sokan a lakáshitelek kapcsán ott követik el a nagy hibát, amikor azt gondolják, a hosszú futamidő alatt nem lesznek pénzügyi problémáik. A megfontoltabbak ennek elkerülése érdekében élet- vagy éppen más jellegű biztosítások segítségével törekedhetnek az ideiglenes egészségügyi problémákból adódó gondok átvészelését, de a tartalékok képzése is megoldást jelenthet.
A pénzügyi piacon dolgozó tanácsadók sokasága biztosan tud kínálni ilyen lehetőségeket, egyet azonban tudatosítanunk kell. A pénzügyi rendszer nem alapjában rossz, ahogy azt sokan gondolják, hanem csupán önérdek követő. A hatalmi szerepéből adódóan előnyben van velünk szemben, de mi is ugyanúgy előnyünkre fordíthatjuk az általa kínált szolgáltatásokat. Ehhez viszont azzal is tisztában kell lennünk, hogy pénzügyeik alakulásáért elsősorban mi vagyunk a felelősek.
A lakáshitelek kapcsán a szakértők azt ajánlják, hogy legfeljebb jövedelmeink harminc százalékát fordítsuk erre a célra. Én azt ajánlom Önöknek, hogy mielőtt bármilyen komolyabb pénzügyi döntés elé néznek, kezdjenek el számolni és jegyzetelni. A havi jövedelmeink és kiadásaink néhány hónapos elemzése ugyanis alapvetően megváltoztathatja a terveinket. Először is kezdjünk el tehát írni a napi kiadásokat, majd havonta vonjunk egy egyenleget. Garantálom, hogy meglepő adatokat fognak látni, amire most a számítógép előtt ülve nem is gondolnak. Az ilyen összevetések megmutatják mennyi is az annyi, és elkezdünk ráeszmélni a valós lehetőségekre.
Bármennyire is kellemetlen lehet valakik számára, a kapitalizmus vagyis tőke korában szükséges a pénzről való aktív párbeszéd. Nem csupán a közéletben, hanem a mindennapjainkban is, a családban is. A folyamatosság ezen a téren ugyanis azt jelenti, hogy tudatosan kezdünk el foglalkozni a sokszor túlértékelt témával. Ahogy azt már korábban sokszor leírtam, s már sokadik voltam ezen állásponttal a szerzők között, a pénzügyi nevelést az iskolában kell kezdeni, természetesen szakemberi oktatás mellett, de nem szabad az oktatási intézmények falai közt befejezni, mert a legnagyobb gondjaik a felnőtteknek van.
Természetesen sokszor üzleti érdekeket sértene a tudatosságra való nevelés, de nem ezzel kell foglalkoznunk, hanem azzal, hogy a gyakorlati életre való oktatás egyik alapvető eleméről van szó. Egyértelmű, ettől még rövid távon nem fog növekedni az életszínvonalunk, sőt, még a lakáshiteleink törlesztése sem lesz feltétlenül alacsonyabb (bár ez nem elképzelhetetlen, hiszen jobban átlájuk majd a kínálatok közti különbséget), de látni fogjuk a korlátjaink mellett azt is, hogyan tudnánk többet kihozni pénzügyeikből. Az pedig már út a téma jobb átlátása felé, ami akár a rendszerben való jobb tájékozódást is segítheti.
Rajkovics Péter, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala Gazdasági bizottságának koordinátora