Határon túli magyar portálok összesített hírei

KOMÁROM. A több mint 30 éves nagymedencét cserélték le az uszodában, de jelentős fejlesztések voltak a talajfűtéssel, vízcirkulációs rendszerrel kapcsolatosan is. A plafon is megújult.

MOSZKVA. Kim Dzsong Un észak-koreai vezető "abszolút kompetens és már érett politikus", aki a nukleáris robbanótöltet és a nagy hatótávolságú rakéta létrehozásával "megoldotta stratégiai feladatát" - jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök az orosz média vezetőivel csütörtök este tartott moszkvai találkozóján.

RÓMA. Terence Hill filmet forgat, amellyel néhai kollégája és barátja, a 2016-ban elhunyt Bud Spencer előtt akar tisztelegni - közölte csütörtökön az olasz sajtó.

POZSONY. Február 1-től a szülészeteken változásokra számíthatunk az illetékfizetés terén. A következő hónaptól már nem kell fizetni az epidurális érzéstelenítésért és az apák szülésen való jelenlétéért – mondta Tomáš Drucker egészségügyi miniszter.

BUDAPEST. Egy szakportál összeállítása szerint a magyar úti okmány kiemelkedő helyen szerepel nemzetközi összevetésben, ha a vízum nélküli utazás lehetőségeit vesszük számításba.

„Botorság lenne elvárni bárkitől, hogy úgy érezzen, mint 1918-ban” – mondja Márton Evelin író, rádiós szerkesztő. „Nem azért élek, hogy emlékezzek, de abban viszont, hogy élek, oroszlánrésze van az emlékezésnek” – olvasható Márton Evelin Szalamandrák éjszakái című regényében. Egyfajta ars poeticakén...

Petro Porosenko elnök 2017-ben közel 5,2 ezer személy állampolgárságát szüntette meg, miközben alig ezer embernek adta meg – közölte az elnöki adminisztráció az Ukrajinszki Novini megkeresésére.

„A 2017-es esztendő során 957 személy kapta meg az ukrán állampolgárságot” – olvasható a hivatal válaszlevelében.

E személyek közül 94 fő hontalan volt.

Az állampolgárság megszűnését kimondó rendeletet 4 296 személy vonatkozásában adott ki az elnök, 47 személy veszítette el az állampolgárságát, további 825 személyé pedig a nemzetközi szerződésekben rögzített okokból szűnt meg.

Az Ukrajinszka Pravda a hírrel kapcsolatban emlékeztet, hogy tavaly júliusban az elnök megfosztotta ukrán állampolgárságától Miheil Szaakasvili ellenzéki politikust. Az indoklás szerint az egykori grúz elnök az ukrán állampolgárságot kérelmezve valótlan információkat adott meg, elhallgatta büntetett előéletét. A politikus tagadta, hogy aláírt volna ilyen tartalmú űrlapot.

Szaakasvili Porosenkóval szembeni keresetét az őt állampolgárságától megfosztó rendelet jogszerűtlenségéről az új Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Semmítőszéke fogja tárgyalni.

A menedékkérők száma rekord nagyságú, több mint 100 ezer volt tavaly Franciaországban, ami 17 százalékos növekedés az előző évi adathoz képest, és különösen az albán, illetve a nyugat-afrikai kérelmezők száma miatt ugrott meg – közölte hétfőn a francia menekültügyi hivatal (Ofpra) főigazgatója.

Pascal Brice szerint ez erős növekedésnek számít, hiszen 2016-ban az előző évhez képest 6,5 százalékos volt a bővülés. Ráadásul sokan vannak azok, akik már az országban tartózkodnak menedékkérelmi céllal, de irataikat még nem adták be a hivatalhoz. A menedékkérelmi eljárás ugyanis a prefektúráknál kezdődik, ahol megvizsgálják, hogy az illetőknek nem egy másik európai uniós tagországban kell-e benyújtaniuk dokumentumaikat a dublini rendeletnek megfelelően.

Franciaország azon országok közé tartozik Európában, ahol a legtöbb menedékkérelmet adják be, csak Németország előzi meg, ott az idén valamivel kevesebb, mint 200 ezer kérelem beadása várható – jegyezte meg a főigazgató.

Azok aránya, akik meg is kapták a menekültstátust, 36 százalék volt tavaly, ami kisebb, mint egy évvel korábban, mert 2016-ban 38 százalékuk kapta meg. Huszonhét százalékuknak maga az Ofpra adta meg a menekültstátust, a többieknek az illetékes fellebbviteli bíróság, miután az Ofpra elutasította kérelmüket.

Noha Albánia a biztonságosnak minősített országok közé tartozik, a legtöbb menedékkérelmet albán állampolgárok adták be: 7630-an, ami 66 százalékos növekedés az előző évhez képest. Ebben a számban nincsenek benne a kísérő nélküli kiskorúak. Az Ofpra csak az albán menedékkérők 6,5 százalékának adta meg a státust.

A második legtöbb menedékkérelmet afgán állampolgárok adták be: 5987-en, ami hatszázalékos növekedés az előző évhez képest. A haiti menedékkérők száma 4934 volt, és nem változott az előző évhez képest, viszont 24 százalékkal kevesebb (4486) szudáni adott be kérelmet. Nagyon megugrott a guineai kérelmezők száma: 3780 lett, ami 62 százalékos növekedés az előző évhez képest. Bár az elefántcsontpartiak száma csak ezután jön – 3243 -, de számuk megduplázódott. A Kongói Demokratikus Köztársaságból 2941-en, Algériából pedig 2456-an kértek menedéket.

A kérelmek elbírálásának átlagos időtartama három hónapra csökkent tavaly, és Pascal Brice szerint arra törekszenek, hogy az idén már csak két hónap legyen az átlag, amint azt Emmanuel Macron államfő meghatározta „a menedékkérők jogainak szigorú tiszteletben tartása érdekében”.

Ungváron már hagyománynak számít, hogy a pravoszláv karácsony előestéjén, szenteste felszentelik az elmúlt évben felavatott miniszobrokat.

2017-ben a megyeszékhely 4 kis köztéri Kolodko-alkotással gyarapodott: új Liszt Ferenc-szobor, a Liberty bell (Szabadság harangja) elnevezésű Hrihorij Zsatkovics, Kárpátalja első kormányzójának tiszteletére, a Hasta la vista Lenin és a televízió (Hattyúk tava).

Mind a négy helyszínen rövid szentelési ceremóniára került sor – olvashatjuk Fegyir Sándornak, a Kárpátaljai Megyei Turisztikai Szervezet vezetőjének Facebook-oldalán.

Komoróczy Géza: Zsidók az Északkeleti-Kárpátokban – Kárpátalja a 16. századtól a 19. század közepéig. Aposztróf Kiadó, Budapest, 2013.

Komoróczy Géza könyve egy ismeretlen világot mutat meg az olvasónak. Nem mintha Munkács és Huszt, Verecke és Kőrösmező, a Fekete-Tisza és a Latorca ismeretlen volna, s tudott az is, hogy a 19-20. században voltak nagy zsidó községek ezen a tájon. De eddig alig esett szó a zsidók legrégibb történetéről az Északkeleti-Kárpátokban, erről alig lehetett tudni valamit. A könyv a térség zsidó történelmének legkorábbi évszázadairól szól, a 16. századtól a 19. század közepéig, benne a mai Kárpátaljával, amelyet csak a 20. század eseményei hoztak létre, s a vármegyéiben (Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros) élő zsidók szoros kapcsolatban álltak a szomszédos Sáros, Zemplén, Szatmár, a határ mentén pedig Kis-Lengyelország, Halics-Galicia, Podólia, Bukovina zsidó világával.

Megjelennek a könyvben korcsmáltatási szerződéseikkel Thököly, Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc zsidó bérlői, országos vásárokon és kis hegyi falvak mindennapjaiban a zsidó kereskedők, mesteremberek, marhakereskedők, kaftános földművesek, feltűnnek a tiszai zsidó tutajosok, köztük, pontos illetőségükkel, a leghíresebbek, akiket a tiszaeszlári perben hamis váddal bíróság elé állítottak.

A könyv egy ismeretlen zsidó történelem színes lapjait és színes alakjait mutatja meg az olvasónak. Folytatása a Zsidók Kárpátalján. Történelem és örökség, a dualizmus korától napjainkig című kötetben.

Legalább 18 ember életét vesztette a szíriai ellenzék kezén lévő legnagyobb városban, Idlíbben vasárnap elkövetett pokolgépes merényletben – közölte az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (OSDH) nevű emigráns szervezet.

Az OSDH szerint az elkövetők autóba rejtett pokolgépet robbantottak fel a városban. A támadás célpontja az Adzsnad al-Kavkaz (Kaukázus katonái) csecsenek vezette iszlamista csoport főhadiszállása lehetett. Értesülések szerint több tucatnyi sebesült is van.

Az Anadolu török hírügynökség viszont helyi tudósítójára hivatkozva azt írta, négy robbantás rázta meg a város központját, ezek legalább 30 ember életét követelték és több mint 70-en megsebesültek.

A támadás elkövetőjeként még egyetlen szervezet sem jelentkezett. Idlíb tartományt és székhelyét különböző felkelő csoportok, köztük szélsőséges erők ellenőrzik 2015 óta, de egymással is vetélkednek a hatalomért.

Szép, színes és finom. Röviden így jellemezhető a Szörcsey Ágnes (ÍZ Studio) által ismertetett ételrecept. Az sem elhanyagolható, hogy viszonylag gyorsan elkészíthető a spenótos-gombás mártásban fürdő csirkemell. Spenótos gombás csirke Hozzávalók a csirkéhez: ● olívaolaj ● 500 g csirkemellfilé ● só ...

Válogasson fotói közül, vagy készítsen új képet TÉLI HANGULATOK témában. Töltse fel fotóját és adatait ezen az oldalon. Egy pályázó maximum 5 fotóval pályázhat a játékban.

A nyertes fotókat a lapban történő megjelenéshez, a kiválasztást követően minimum 300 dpi felbontással, és 40 MB méretben kell a szerkesztőség részére rendelkezésre bocsátani.

Nyerteseinket a kiválasztást követően értesíteni fogjuk!

A 3 legjobb fotó a GEO magazin szakmai zsűrije által kerül kiválasztásra.

Pályázzon és nyerje meg szuper nyereményeink egyikét!

NYEREMÉNYEK:
1. helyezett GEOszkóp duplaoldalas megjelenés a GEO márciusi lapszámában
és 50 ezer Ft értékű Feldobox-Adrenalin ajándékdoboz
2. helyezett a fotó megjelenik a GEO márciusi lapszámában
és 38 ezer Ft értékű Feldobox-Wellness üdülés ajándékdoboz
3. helyezett a fotó megjelenik a GEO márciusi lapszámában
és 1 éves GEO magazin előfizetés

Beküldési határidő: 2018. 02. 15.

http://geopalyazat.hu/geo-palyazat-2017-tel

Névnap Gyöngyvér – Arany János névalkotása; jelentése: gyöngytestvér. Idézet

„Az emberi agy, főleg a gyermeké, lágy viasz, amely befogad minden hatást, amelyet gyakorolnak rá: a nevelés készen ad neki csaknem minden véleményt, olyan korban, amikor még képtelen önmaga ítéletet alkotni.”

Jean Meslier

• A nap aktualitása
• A nap igéje
• A nap liturgiája

EZEN A NAPON EMLÉKSZÜNK RÁ:

Gergely Károly (Halmi, 1837. jan. 8. – ?,?) Református lelkész, tanár, műfordító. Apja uradalmi tiszttartó volt az Ugocsa megyei Halmiban, majd fertősalmási birtokára költözött. 1856-tól Sárospatakon, majd Szatmáron tanult. 1862-ben végezte el a gimnáziumot. 1868-ban papi vizsgát tett és az Ugocsa megyei Tivadarban lett lelkész. 1873-ban a szatmárnémeti református főgimnáziumban a magyar, latin és görög nyelv tanára. 1877-től Debrecenben tanított. 1881-től Krassón, 1887-től Nagybányán volt lelkész. Egyháztörténeti művei, műfordításai különböző folyóiratokban jelentek meg.

Forrás: Keresztyén Balázs: Kárpátaljai Művelődéstörténeti Kislexikon (Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, Budapest – Beregszász, 2001.)

IMÁDKOZZ ÉRTE!

„Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék!” (Jakab 5:13)

Megdöbbentő, hogy milyen sokáig elviselünk dolgokat, mielőtt úgy döntünk, hogy imádkozni fogunk értük. Az énekíró így fogalmaz: „Mennyi békességtől fosztjuk meg magunkat, mennyi szükségtelen fájdalmat hordozunk el, csak azért, mert nem vittünk mindent Isten elé imában.”* Panaszkodunk a barátainknak. Azon tűnődünk, miért nem tesz már Isten valamit. Gondolatainkban birkózunk a helyzettel, de elfelejtjük megragadni a lehető legegyszerűbb megoldást: az imádságot. Charles Spurgeon írta: „a vágy, hogy Istenhez imádkozzunk, egyre erősödik, ahogy minden már vigasztalás forrása kudarcot vall.” Mind vétkesek vagyunk abban, hogy az imádságot utolsó szalmaszálnak tekintjük. Tudod, mit árul el rólad, amikor ilyeneket mondasz: „Semmi más nem működik, talán imádkoznom kéne érte”? Hogy valójában nem érted vagy nem hiszed az imádság erejét úgy, ahogy azt kellene. Olyan terheket hordasz, melyeket nem kellene cipelned, és az életed nehezebb, mint lennie kellene, mert nem érted meg, milyen hatalmas ereje van az imádságnak. Ha megértenéd, akkor mindenért imádkoznál – nem utolsó szalmaszálként, hanem első lépésként. A Biblia azt mondja: „Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék!” Ha gondod van: imádkozz! Ha valaki megbántott: imádkozz! Ha beteg vagy: imádkozz! Ha úgy érzed, már-már feladod: imádkozz! Ha valaki, akit szeretsz, szenved: imádkozz! Ha elcsüggedtél: imádkozz! Ha nem tudod, mit tegyél: imádkozz! Jézus, aki korán reggel és késő éjszaka imádkozott, ezt mondta: „higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek” (Márk 11:24). Tehát imádkozz azért a bizonyos dologért!

* Az idézet a magyarul Ó, mily hű barátunk, Jézus kezdetű énekből származik. A műfordítás helyett most szándékosan a szöveghű fordítást közöltük.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.

Vízkereszt (Urunk megjelenése)

A mai napon vízkereszt vasárnapja van, Urunk megjelenésének ünnepe. Ezen a napon illetve ehhez az ünnephez kapcsolódva végzi az Egyház a vízszentelés szertartását, és a házszenteléseket. Urunk megjelenését ünnepeljük. Már egyszer megünnepeltük karácsonykor, de akkor az ő rejtett megjelenését a betlehemi istálló magányában, ahol csak a pásztorok ésbölcsek látogatása, s ahogyan ők megtalálták értelmükkel és hitükkel Jézus Krisztust, úgy velük együtt mi is megtaláljuk, és meghívjuk otthonukba a házszenteléskor, hogy maradjon velünk egész évben. De vajon eddig meghívtuk-e már igazából lelkünk otthonába Jézust, számítottunk-e rá mindenben, vagy csak akkor folyamodtunk hozzá, mikor baj ért bennünket, s amikor ő kért tőlünk valamit Egyháza által, akkor csak megtűrt személy volt életünkben, akinek szavait nem kell komolyan venni.
Ezekkel a gondolatokkal vizsgáljuk meg lelkiismeretünket…

Urunk megjelenése, a vízkereszt, tulajdonképpen egy második karácsony az Egyház életében. A keleti egyházakban ezt az ünnepet nagyobb hangsúllyal ünneplik meg, mint a karácsonyt. Ahogyan a bevezetőben említettem karácsonykor közénk jön az Isten fia, a Messiás, de rejtve marad, csak az egyszerű pásztornépnek tárulkozik fel, csak ők ismerik fel benne a Megváltót. A mai ünnep azt akarja kifejezni, hogy Jézus megmutatkozik a népek előtt, mert a napkeleti bölcsek a föld népeit jelképezik. A napkeleti bölcsek személyében az egész földkerekség hódol az Úr előtt, aki közénk jött, megtestesült, Megváltónkká lett, hogy megszabadítson bennünket a bűn rabságából. Jézus most már nemcsak a zsidóknak mutatkozik meg, hanem minden népnek, minden pogány népnek. Ezzel is mintegy jelezve előre küldetését. Mert eredetileg Jézus a Izrael házának elveszett juhaihoz jött, csak feltámadása után küldi apostolait az egész földkerekségre, hogy hirdessék az evangéliumot.

Kik ezek a bölcsek, mágusok, akiket a népi hagyomány a három királyok – Gáspár, Menyhért, Boldizsár – alakjával színesített. Mert ha megfigyeltük az evangéliumot, akkor észrevehettük, hogy abban nem királyokról, hanem bölcsekről van szó és számuk sincs meghatározva, hogy pont hárman lettek volna. Az is meglehet, hogy többen voltak, de nem ez a lényeg. Ezek a bölcsek minden valószínűség szerint mezopotámiai csillagászok voltak. Mezopotámiában pedig az ókorban igencsak magas fokon, művelték a csillagászat tudományát a korhoz képest. Tehát tudós emberek ők, akik a csillagok járását tanulmányozták. Ezért mondhatták: Láttuk csillagát keleten.

De miféle csillag ez, ez a betlehemi csillag, melyet láttak a bölcsek, s komoly dolgokat olvastak ki belőle? Mert bizony az elmúlt évszázadok során, az úgynevezett felvilágosodás óta kétségbe vonták ennek a csillagnak a létét, sőt egyáltalán azt, hogy a keleti bölcsek léteztek. Azt mondták a bölcsek történetére, hogy kitalálás, mese az egész. Az emberi okoskodás elhamarkodott állítását azonban romba döntötték az elmúlt évtizedek kutatásai, melyet nem akarok most részletesen ismertetni. A lényege ezeknek a kutatásoknak, hogy megtörtént a bölcsek látogatása Jézusnál – ha nem is hajszálpontosan úgy, mint ahogyan azt az evangéliumban hallottuk -, és létezett a betlehemi csillag.

A bölcsek hazájukban az eget kémlelve fölfedezték ezt az új csillagot, melyből azt olvasták ki, hogy a zsidók országában új hatalmas király született. Útra keltek, hogy tiszteletüket és hódolatukat tegyék le az új király előtt. Így jutnak el Jeruzsálembe a zsidók országának fővárosába és ott, a fővárosban keresték ezt az új királyt. Persze mint királyt hol kereshették volna máshol, mint a királyi palotában. Eddig az emberi tudás dolga. Értelmükkel, tudásukkal kiolvassák az új csillagból az új uralkodó megszületését és természetes emberi gondolkodás szerint Jeruzsálemben, a királyi palotában keresik ezt az új királyt.

Ami ezután történik már Isten kegyelmének és a hitnek a dolga. Mert megkapják a választ: Betlehemben kell keresniük. Betlehemben, ebben a kicsiny, mondhatni Isten háta mögötti faluban. A bölcsek pedig szó nélkül útra kelnek és elmennek Betlehembe. Csillagjukat követve megtalálják a jászolban fekvő gyermeket és leborulva imádják.

Ehhez már hit kell, hogy a fényes Jeruzsálemet feladják erre a kicsiny Betlehemre. Hogy a fényes palotát elfelejtsék és le tudjanak borulni a jászolban fekvő előtt. Ehhez már hit kell, hogy felismerjék ebben a gyermekben a királyt.

A bölcsek története mutatja: az értelem, a tudomány és a hit nem zárja ki egymást, hanem egymásra épít. Pedig hányszor kétségbe vonták már egész napjainkig az, hogy az az ember aki “felvilágosult”, az hívő nem lehet, mert a tudományos gondolkodás kizárja a hitet. A vallás csak a nép ópiuma, kábítószere, hogy a mindennapi gondok megoldása elől elmeneküljön.

Ha ugyan ma már nem is így mondják, hogy a vallás a nép ópiuma, de megpróbálnak belőle valami kulturális értéket csinálni. mert az anyagelvű felfogás teljesen átjárta gondolkodásunkat. csak azt hiszem el, amit látok, amit megtapasztalok. Mivel Istent nem látta senki, ezért nem is létezik.

Akik így gondolkodnak megfeledkeznek arról, hogy mennyi mindent nem látunk és nem tapasztalunk és mégis elhisszük, hogy van. Mert például látunk egy csokor virágot. Látjuk a csokrot, meg is foghatjuk, tehát van. Hallgatjuk a zenét. Halljuk a hangot, nem látjuk, nem tudjuk megfogni, mégis elhisszük, hogy vannak hanghullámok. Tudjuk jól, hogy manapság a levegő tele van rádióhullámokkal – a különböző rádióadók adásai, a műholdas tévécsatornák adásai itt vannak a levegőben. Nem látjuk, nem tudjuk megfogni, nem halljuk, mégis elhisszük hogy itt vannak. Ahhoz, hogy a rádió vagy televízióadást láthassuk, hallhassuk, szükség van egy készülékre: egy antennára, egy rádióra, egy televízióra.

Ugyanígy az istenhit is. Istent nem látjuk, nem halljuk, nem tudjuk megtapasztalni. Ahhoz, hogy megtapasztaljuk azt, hogy ő van szükség vagy a hitre, erre az érzékeny műszerre bennünk, lelkünk mélyén, melyet oly könnyen tönkre lehet tenni. Vigyázzunk erre a kis műszerre lelkünk mélyén, hogy mindig megmaradjon hitünk. Hallgassunk oda rá néha a lélek csendjében a világ zaja közepette, hogy soha ne feledjük el: létezik Isten.

De hol itt az értelem szerepe a hitben? Valahol ott, ahol az ember értelmével alkotja meg a televíziót és a rádiót, amivel meg tudja fogni a közöttünk cikázó rádióhullámokat, úgy értelmünk segít abban, hogy a hitünkkel megtaláljuk az Istent.

Erre tanít bennünket a mai ünnep, hogy értelmünk segítségünkre van abban, hogy megtaláljuk vele az Isten, mint ahogy a napkeleti bölcsek is értelmük segítségével indultak el a hosszú úton megtalálni a Messiáskirályt. De ahogyan a bölcsek esetében Jeruzsálem után a hit vezette őket a jászolban fekvő Isten Fiához, úgy nekünk sem szabad elfelejteni: pusztán értelmünkkel sosem találjuk meg Istent. Egy bizonyos pont után az értelemnek át kell adni a helyét a hit számára. Mert ha a bölcsek is pusztán értelmünkre hallgattak volna, akkor Jeruzsálem után visszatérhettek volna dolgavégezetlenül hazájukba.

De ha értelmünk segítségével a hit által megtaláljuk is az Istent, az még nem elég. Ebben is példát mutatnak a napkeleti bölcsek: leborulnak Jézus előtt, aranyat, tömjént, s mirhát ajándékozva nekik.

Boruljunk le mi is velük együtt ezen a szent ünnepen, s tegyük oda lélekben mi is az aranyat, a tömjént és a mirhát. Az aranyat, mely a királyoknak jár ki, s ezzel elismerjük Jézust lelkünk királyának, akinek parancsaira hallgatunk. Tömjént, ami az Istennek jár ki, s elismerve ezzel Jézust Istenünknek. Mirhát, mely az áldozatnak jár ki, s elismerve ezzel Jézust az Isten Bárányának, aki elveszi a világ bűneit, ami bűneinket, aki a mi megváltónk lett.

Ezt az igazi hódolatot vigyük otthonunkba. És ha otthonunkban valóban helyet adunk az Istennek, akkor béke, az igazi lelki béke száll otthonunkra.

bacskaplebania.hu

Bótrágyi katona esett el a terrorellenes műveletek helyszínén január 7-én – tudatta Fedur Jaroszlava, a Beregszászi Polgármesteri Hivatalnak a terrorellenes műveletek beregszászi résztvevőit érintő adminisztratív és szociális kérdésekkel foglalkozó konzultánsa.

A mindössze 21 éves Hriny Vaszil halálát lőtt sérülés okozta. Rövid időn belül ez a második bótrágyi katonai veszteség – Kusnyir Mihajlo decemberben 12-én esett el a keleti fronton.

Hriny Vaszilt előre láthatóan holnap, január 8-án szállítják szülőfalujába, s egy nappal később helyezik örök nyugalomra.

A Kárpátalja.ma szerkesztősége osztozik a hozzátartozók fájdalmában!

A tél első hónapja után, részben a szélsőséges időjárásnak köszönhetően, az úttesteken lévő hó, jégréteg vagy eső eltűnésével egyetemben az utak is eltűntek (már ahol persze eddig voltak utak, vagy annak lehetett nevezni őket). A nyári-őszi minőségtelen javítások eddig bírták, az új esztendő első hónapja ismét idegbajt és bosszúságot hoz a sofőrök számára, akiknek értelemszerűen egyre jobban elegük van a megyei közútkezelő ,,munkájából”. Az ember sokszor már nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen a kialakult helyzeten, de évről-évre ugyanaz a látvány fogad minket egy-egy útszakaszon.

Szégyen, hogy Európában van egy ország – Ukrajna – , ahol olyan katasztrofális állapotban van az úthálózat (megjegyzem: más is), hogy sokszor megfelelő szavakat sem találni rá, vagy egyszerűen már inkább nem is kommentáljuk csalódottságunkból kifolyólag. Az ország ebben is (az utak állapotát tekintve) előkelő helyen szerepel, csak sajnos az ellenkező irányból, a sor végéről számolva. Ukrajna a világ 132 államáról készített felmérés alapján az ötödik helyen áll a legrosszabb minőségű utakkal rendelkező országok rangsorában.

Ukrajnában valahogy minden ,,kicsit” máshogy működik. A közútkezelő munkásai is szívesebben kezdenek aszfaltozni, kátyúkat tömködni szakadó esőben, vagy havazás közepette, ami persze ,,csúcsminőséget” eredményez. Aztán néhány hét –ezzel már lehet, sokat is mondtam – elteltével ismét gödrök, kráterek nyílnak meg előttünk és a pechesebbek ismét kereshetik a legközelebbi autószerelőt.

A tendencia évről-évre ismétlődik, javuló előrelépést viszont nem igazán látni. Minden évben az állam jelentős összeget különít el a költségvetésből útfelújításra, azonban eredményt nem látni. Ezek mellett meg kell említeni az üzemanyagból származó adókat, melyek hatalmas bevételt hoznak az államnak, de ennek az összegnek jó része nem az útfelújításokra megy el. A benzin árának mintegy 40%-a, a dízel üzemanyagénak pedig a 30%-a folyik be az ukrán állami költségvetésbe. Egy liter benzinnek az árából körülbelül 6 hrivnya, egy liter gázolajéból pedig 4 hrivnya kellene, hogy az utak javítására menjen. Kérdés, hogy hova kerülnek ezek az összegek…

Az elmúlt héten egyre többen fejezték ki elégedetlenségüket a megyei közútkezelő felé. A nagyszőlősi járási Tiszaszászfalu lakossága január 3-án az utcára vonult és útlezárással tiltakozott a már jó ideje kialakult katasztrofális helyzetért. A település főútja és mellékútjai is már jó ideje járhatatlanok, évek óta várják a falu lakói, hogy végre történjen valami változás, de hiába.

A tiltakozók este is maradtak az utcákon és folytatták a tüntetést. Másnap Mihajlo Ruszanyuk, a Nagyszőlősi Járási Tanács elnöke megegyezett a tüntetőkkel és egy ideiglenes megoldásban kiegyezve elkezdődtek a munkálatok. Több teherautó kavicsot szállítottak a helyszínre, így a megyei közútkezelő munkatársai hozzáfoghattak a kárelhárításhoz. Ez az átmeneti állapot persze csak ideig-óráig ér valamit, az érdemi munkákra még várni kell.

Fotó: mukachevo.net

A közösségi oldalakon is egyre több sofőr ad hangot elkeseredettségének, akik pechesebb eseteikről, defektjeikről készült felvételeiket meg is osztják. Néhány napja az egyik ilyen sofőr fejtette ki ,,köszönetét” a megyei közútkezelőnek végzett ,,munkájáért”. Többen is akadtak, akik hozzá hasonlóan elmesélték saját történetüket. Volt, akinek egy útszakasz megtétele alatt kétszer kellett kereket cserélni defekt miatt.

Fotó: mukachevo.net

Bár nyáron-ősszel több szakaszon is történtek munkálatok, mára ismét elkeserítő látványt nyújtanak a „felújított” utak. A Nagyszőlős–Tiszaújlak–Tiszapéterfalva útszakasz ismét siralmas állapotba került, attól független, hogy az említett időszakban kétszer is javították. Már szó esett a Nagyszőlős–Tekeháza–Csepe közötti szakaszról, mely szintén katasztrofális állapotban van és évek óta nem történik minőségi útjavítás ezen a szakaszon. A megyében persze más járásban is hasonló a helyzet, ilyen a Munkácsot és llosvát összekötő főútvonal is, ahol sok bosszúság éri az autósokat.

Ideje lenne már, hogy Ukrajnát emlegetve ne csak a korrupció, a rossz gazdasági helyzet vagy a siralmas állapotú utak jussanak eszünkbe. Hogy a közútkezelő munkásai ne esőben vagy hóban kezdjék a munkálatokat, nevetségessé téve ezzel saját magukat. Mikor érjük el, hogy az állami költségvetésbe befolyó rengeteg adó végre eléri az igazi célját? Kérdések, melyek 2018 elején is megválaszolatlanok maradnak.

 

Illyés István
Kárpátalja.ma

Félmillió évvel ezelőtt készített kőeszközöket találtak Izrael Dzsaldzsulia nevű településének bővítésekor – jelentette a Háárec című újság honlapja vasárnap.

A régészek több száz kovakőből készült tárgyat találtak egy mintegy tízezer négyzetméteres területen, amely csodálatosan megőrződött. A helyszínről hatalmas mennyiségű lelet került napvilágra – jelentette be az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA).
Az írásbeliség előtti, prehisztorikus korszakhoz, az Acheulean-kultúrához tartozó maradványok feltárását közösen végezte a tel-avivi egyetem és az IAA.
A homo sapiens megjelenése előtti Acheulean-kultúrában többféle előember is élt. Ennek a mintegy egymillió évig tartó korszaknak a legfontosabb jellemzője a kőeszközök, főként kovakőből készített vadászeszközök használata.
Az emberiség eddigi történelme során a leghosszabb ideig az efféle marokra fogható, pattintott kőeszközöket használta, melyeknek a nagyobb állatok feldarabolásában jutott a legfontosabb szerep. Dzsaldzsuliánál a régészek szerint a modern ember egyik elődje, a homo erectus élhetett.
Az ásatásokat vezető két szakember, Majan Semer és Ran Barkai szerint több százezer éven keresztül rendre visszatértek erre a területre különböző vadászcsoportok.
A kutatók szerint a kőeszközök sokféle módszerrel készültek, alkotóik kiválóan értettek a kovakő megmunkálásához, és bepillantást tesznek lehetővé a félmillió éve élt ősemberek életmódjába és viselkedésébe.
A régészek szerint a terepen talált leletek arra utalnak, hogy az ott élő előembernek lehetett földrajzi emlékezete, és meglehet, hogy bizonyos évszakonként visszatért. Ezen a vidéken, mintegy öt kilométer távolságban, még két helyen találták meg az ősemberek nyomait: Kibuc Éjálban és a Keszem-barlangban.

Az élő Sajtóklubban Kiss Olivér újságíróval, világutazóval beszélget Mihály István. Kiss Olivér, a Szabadság szerkesztője, a közismert blogger és szenvedélyes világutazó gazdag élménycsomaggal tért vissza Iránból (hivatalos nevén az Iráni Iszlám Köztársaságból)  és Ukrajnából (Kárpátaljáról). Vele b...

Az ifjú párok többsége egy jó együttessel és élő zenével álmodja meg életük Nagy Napját. Egy olyan zenekarra vágynak, amely kedvenc dalaikkal kedveskedik az ünnepelteknek egészen reggelig.

Aki járt már beregvidéki lakodalomban, az bizonyára ismeri a több mint húsz éve sikeresen működő háromtagú Bózsár-zenekart: mindig jó zenével szolgálnak és jó kedvet teremtenek a vendégek körében.

Az esküvőkön kívül más rendezvényeken is szívesen zenélnek: eljegyzéseken, keresztelőkön, falunapokon, jótékonysági estéken vagy éppen zenésztalálkozókon.

Bózsár Zoltán, felesége Marika, és János öccse Haláboron élnek, ott nevelik gyermekeiket. A családi zenekar létrehozása szakmai szempontból nem jelentett nehézséget, hiszen mindhárman hivatásos zenészek. Zenetanárként dolgoznak a Mezővári Művészeti Iskolában: Marika zongorázni, Zoltán harmonikázni tanít, János pedig a fúvós hangszerek elsajátításában segíti az ifjabb nemzedéket.

Zoltán 1994-ben kezdte zenei pályáját. Lemondott arról, hogy kamionsofőr vagy mozdonyvezető lesz és mindenekelőtt a zenét választotta. Egy halábori és két borzsovai fiúval együtt egy tini zenekart alapítottak.

– Délutáni teaesteken játszottunk fiataloknak a halábori községi kultúrházban kettőtől négyig – emlékszik vissza Zoltán, a zenekar vezetője. – Volt egy dobosunk, egy basszusgitárosunk, és egy zongoristánk. Halász Lászlótól, a Beregszászi Járási Közigazgatási Hivatal Művelődési Osztályának jelenlegi vezetőjétől hangfalat és erősítőt kaptunk, amiért ma is hálásak vagyunk, mert valamit el tudtunk kezdeni.

Az együttes megszűnésével Zoltán katonaságba ment, majd leszerelés után édesapjával, aki szintén zenész, arra gondoltak, hogy családi zenekart alapítanak. Ez volt a Bózsár együttes születésnapja, kezdetben csak két taggal.

– Megfigyeltem, hogy milyen dalokat játszanak azok a zenészek, akik lakodalmakba járnak. Megtanultuk a híresebb slágereket és elkezdtük a muzsikálást.

Közben 2000-ben megházasodtam. Ekkor Marika is csatlakozott, mint énekes – meséli Zoltán.

–  Én pedig szaxofonon játszom, és éneklek is. 1996. március 3-tól vagyok a zenekar tagja. 1982-ben születtem, van egy feleségem és két gyermekem, mindketten fiúk ˗˗ mutatkozik be János, és lelkesen bejelenti, hogy most várják a harmadikat.

János, szülei ösztönzésére, tizenkét éves korában vette kezébe a hangszert, kisebb korában inkább a foci és a sport érdekelte.

Marika már kiskorában elhatározta, hogy zenetanár lesz, azon belül is zongoratanár. Minden nehézség nélkül elvégezte a zeneiskolát, ahova néhány éven belül már oktatóként tért vissza.

A klasszikus zenét kedvelő zongoratanár és a szórakoztató esküvői zenész szerepe egyenrangúan él benne.

– A kettő nagyon különbözik egymástól – vallja be őszintén –, a szintetizátort és a zongorát nem lehet egy lapra tenni. De nálam minden jöhet, ami zene.

Közben kiderül, hogy Marika egyházi zenével is foglalkozik. Községükben ő a református gyülekezet kántora. Egy újabb világ, amiről egy újabb riportot lehetne készíteni.

Marika és Zoltán számára a zenénél is fontosabb a család. Két gyermekük van: kislányuk másodéves hallgató a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium zongora szakán.

– Van egy kisfiúnk, ő is jár zeneiskolába, fúvós hangszerre. Meglátjuk, zenész lesz-e. Mindenesetre János fiával már néha segítenek az énekben – meséli büszkén Zoltán.

A Bózsár-zenekar leginkább a Beregszászi járásban lép fel, de Kárpátalja több megyéjében és Magyarországon is hallatták már hangjukat.

– A határ túlsó oldalára azok hívnak, akik innen települtek ki, vagy pedig a rokonaink – mondja Marika.

Bózsárék minden bulis estéje egy élő kívánságműsor: maximálisan alkalmazkodnak a vendégek igényeihez. Zoltán elújságolta, hogy nemrégiben egy Mikulás-parti alkalmából 230 főnek játszottak, s egész este érkeztek a különböző kérések. A közönség kedvence Bózsárék statisztikája szerint a Nézését és a járását című dal, de azért a Despacito és a Feltámadt a szél is dobogós helyen van.

És mindig készen kell lenniük arra, hogy a közönség a legújabb számokat igényli. Ha számukra ismeretlen dalt kérnek, akkor sem esnek kétségbe. Mondván, hogy a jó pap is holtig tanul, megígérik, hogy legközelebbi buliban már benne lesz a repertoárban. De az ilyen eset nagyon ritkán fordul elő munkájuk során. Az új slágerek megismerésében nagy segítségükre vannak a gyerekek, akik mindig tájékozottak a mai zene világában. A fiatalok már maguk szólnak, ha megjelenik egy új szám, mert tudják, hogy a szüleik ezzel keresik kenyerüket.

Turistáknak, például Nagybégányban, ukránul is énekelnek. Folyamatosan bővítik a repertoárt, kiegészítik orosz számokkal, de néha egy-egy magyar számot is előadnak nekik.

Bevallják, hogy vannak nehézségeik is, mégpedig az anyagiak. Egy kárpátaljai zenész számára nem könnyű megvásárolni a hangszereket, hangfalakat, fénytechnikát. Évekig kell gyűjteni rá. Mára már sikerült beszerezniük a szükséges felszerelést, de a mai világban folyamatos fejlesztésre van szükség ahhoz, hogy piacon maradjanak. Kihívás ez számukra, különösen a mai, nem könnyű ukrajnai helyzetben. Munkahelyükön, a Mezővári Művészeti Iskolában a tanári kar negyven főről huszonhatra csökkent, további három tanár már készíti a bőröndjét, ami érthető, ha az ember a fizetések összegére tekint. Bózsárék mégis maradnak.

– Itt születtem, itt vagyok itthon. Itt akarok meghalni, nem szeretnék Magyarországra menni, de máshova sem. Amennyim van itt, annyit elfogadok, annyival megelégszem – mondja határozottan Zoltán.

– Az Anyaország szép és jó, de minket ide helyezett a Jóisten. Itt szeretnénk maradni. A szüleim is ilyenek voltak, én is ilyen vagyok – osztja férje véleményét Marika. – Viszont a lányunk már Magyarországon tanul. A mai nemzedéknek talán könnyebb elmenni. De az is lehet, hogy visszajön. Még nem tudjuk, hogyan alakul az élete. Mi örülnénk, ha közel lenne, annak ellenére, hogy a jelenlegi ukrajnai jövőkép nem túl vonzó a mai fiatalok számára.
Bózsáréknál nincs borúlátás. Tíz év múlva is ugyanott szeretnének állni és ugyanazt csinálni, amit ma, egészen addig, amíg ki nem öregednek a szakmából.

Zoltán elmondta, hogy Kárpátalján több esküvői zenekar van, de nem fél a konkurenciától.

– Aki Bózsárékat akarja hívni, az Bózsárékat hívja. Aki meg mást, az mást hív. Minden más zenésszel jóban vagyunk. Nincs versengés. Tisztelem, becsülöm őket, hiszen ők is igyekeznek szívüket-lelküket belevinni.

A lakodalmakon, bulikon kívül Zoltán és János életében van egy különleges alkalom, amikor talán olyan sokat zenélnek, mint soha máskor: ez a május elseje. Kárpátalja magyarlakta településein elevenen él az a szokás, hogy a férfiak zenészeket fogadnak, akik éjjel meglepik kedvesüket, jegyesüket, feleségüket egy kis szép muzsikával. Olyan ez az nap Bózsárék életében, mint a Mikulás számára a december 5-i este. Először feleségeiknek, majd a szomszédoknak énekelnek. Ezután következik a többi megrendelés Bótrágytól egészen Csetfalváig. Elmondásuk szerint a lista egyre bővül, ezért nagyon nehéz beosztani az idejüket.

Külön élmény Zoltánék számára a roma esküvő.

– Más kultúra, más műfaj – vallja be őszintén Zoltán. – A vérükben van a tánc, a zene. Mást kell zenélnünk, mint egy magyar lakodalomban. Roma zene megy egész este: a monoton dibidip, tábádáp. Ezt szeretik.

A Bózsár zenekar legutóbb Szilveszter éjszakáján lépett fel, ahol egy fergeteges buli zenészei lehettek. De fergeteges buli ide vagy oda, egy ilyen zenésznek soha sincs saját szilvesztere. Az új évet mindig „munkában” fogadja.

Marika erre csak azt mondja: Igaz, hogy dolgozunk, de máshol szilveszterezve is ugyanúgy elfáradnánk. Másrészt azért se bánjuk, mert ezen az éjszakán családtagjainkkal lehetünk együtt.

A Bózsár-recept szerint a zenekar sikeréhez három hozzávalóra van szükség: először is arra, hogy mindenki nagyon szeresse a zenét, másrészt sohasem szabad vitatkozni az anyagiakon, s végül igyekezni kell egymás rigolyáját megszokni, elfogadni.

A Jóisten segítségével folytatják tovább. Zoltánék szerint érdemes, és csakis így érdemes élniük.

– Amikor jól sikerül egy buli, akkor megköszönöm a Fentinek, hogy erőt, egészséget adott erre az estére. Ekkor vagyok nyugodt. Ez ad erőt, ez ad lelkesedést. Látom, hogy a közönség szeret bennünket, jókedvűen mennek haza. Jó érzés ez – fejezi be a beszélgetést az együttes vezetője.

Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.ma

A székelység titka a szabadság és az önrendelkezés iránti olthatatlan vágy – mondta a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára vasárnap, a madéfalvi vérengzés 254. évfordulója alkalmából Bonyhádon.

Potápi Árpád János a város székely emlékparkjában tartott megemlékezésen felidézte: 1764. január 7. a székelyek mészárlásának napjaként vonult be a történelembe, amikor Habsburg-udvar elleni lázadás miatt a császári katonaság több mint kétszáz székelyt, köztük nőket és gyerekeket ölt meg Madéfalván. Azon a hajnalon odaveszett magyarságunk egy darabja – mondta.
“A történelem viharai bárhogy tépázhatnak bennünket, bármilyen hatalom próbál minket elnyomni, mi szilárdan állunk, és képesek vagyunk megőrizni, amit felmenőink örökül hagytak ránk” – tette hozzá a bukovinai székely származású politikus a bonyhádi, Bonyhád környéki, vajdasági és erdélyi székely emlékezők előtt mondott beszédében. Úgy fogalmazott: ez kovácsolta egységbe a székelyeket évszázadokkal ezelőtt, és ennek köszönhetően tudtak a megpróbáltatások után is fennmaradni.
A madéfalvi vérengzés a régi világunk végét és az új világunk kezdetét jelentette, talán nincs még egy olyan magyar népcsoport, mint a bukovinai székelység, amelynek tagjai annyi telepítésnek lettek volna az áldozatai – jegyezte meg. Utalt arra, hogy a madéfalvi veszedelem után a csíki székelyek ezrei keltek útra, így jutottak el Bukovinába. 1941-ben Bácskába telepítették őket, ahonnan 1944-ben, 1945-ben menekülniük kellett, és Bács-Kiskun, Tolna, Baranya megyében találtak új otthonra.
A székelyek a magyarság fontos és elidegeníthetetlen részét alkotják – hangsúlyozta az államtitkár.
A magyar kormány nyolc esztendeje olyan sikeres, határokon átívelő nemzetpolitikai koncepciót valósít meg, amellyel támogathatja a Székelyföldön, Moldvában, vagy a Kárpát-medence bármely pontján élő magyarok szülőföldön boldogulását – tette hozzá.
A bonyhádi emlékezők az emlékparkban 2015-ben, a bukovinai székelyek letelepedésének 70. évfordulóján állított kopjafánál helyezték el koszorúikat a hősök, áldozatok és halottaik tiszteletére. Potápi Áprád János megemlítette, hogy vasárnap Madéfalván az erdélyi székelyek küldöttei emlékeznek a siculicidiumra (székelyöldöklés), az ünnepségen Pánczél Károly, a nemzeti összetartozás bizottságának elnöke mond beszédet.
Bonyhádon, a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének székházában emlékszobát avatnak Lőrincz Imre fafaragó, író tiszteletére. Lőrincz Imre részese volt a székelység új honfoglalásának; a Bonyhád melletti Majoson telepedett le, kézművességének és írói tevékenységének köszönhetően az ott élők jobban megismerhették a bukovinai székelyek múltját.
Az évfordulón a kismányoki Magyarok Nagyasszonya templomban Bartha Zsolt plébános mondott misét a madéfalvai áldozatokért.