Vous êtes ici
Agrégateur de flux
Les théâtres dans les États du pape.
Dès les années 1585-1590, Sixte Quint avait promulgué un premier décret visant à empêcher les femmes de jouer au théâtre, l'opéra n'existait pas encore. Cette mesure ne dura pas et n'eut pas de conséquences pendant les quelques décennies suivantes. La naissance de l'opéra, puis son succès rapide et croissant au cours du XVIIème siècle commença à attiser les conflits entre public, artistes et papauté.[...] La situation parvint à se maintenir jusqu'à Clément IX (1667-1669), fort bien disposé envers la musique puisqu'il était lui-même l'auteur d'opéras [...]. Le pape n'y faisait cependant aucune concession aux femmes ; tous les rôles féminins étaient interprétés par des castrats, accompagnés de quelques ténors et basses.[...]
Clément X se montra encore plus libéral puisqu'il laissa très volontiers les femmes remonter sur les scènes ; celles-ci obtinrent de francs succès pendant les saisons d'opéra 1669-1676, en particulier au théâtre Tor di Nona. Leur popularité, mais aussi leur frivolité et les scènes de débordement collectif qu'elles occasionnaient ne firent qu'exaspérer le successeur de Clément X, le fameux pape "Minga", Innocent XI, déjà mal disposé par nature envers la gent féminine. A son accès au trône, les décrets allèrent bon train : il interdit catégoriquement aux femmes de monter sur scène, prohiba les spectacles publics payants et fit même tout son possible pour empêcher les spectacles privés gratuits, menaçant les castrats qui y participaient de se voir interdits dans les églises de la Ville Éternelle. Les Romains, qui n'étaient pas des gens à s'en laisser compter, surtout dans le domaine des divertissements, contournèrent très vite le véto papal en faisant venir des castrats de l'extérieur des États Pontificaux, qui n'avaient cure des interdictions du pape, et en imaginant des subterfuges pour donner une apparence privée à des spectacles publics et payants. La misogynie de Sa Sainteté s'abattit jusque sur les vêtements féminins dits "à la française", c'est-à-dire trop décolletés : il envoya ses sbires dans toutes les blanchisseries de la ville pour confisquer les chemises féminines jugées indécentes. La Reine Christine de Suède, alors exilée à Rome, y trouva une fois de plus matière à affronter le Pape, ce dont elle se délectait : elle inventa une panoplie de vêtements surnommés "Innocentianes" qui parodiaient et ridiculisaient les prescriptions d'Innocent XI, et avec lesquels elle et sa cour se rendaient au Vatican pour mieux le faire enrager.
Son successeur Alexandre VIII, surnommé le "Pape Pantalon" (du nom du personnage de la Commedia dell'Arte), apporta une bouffée d'air frais dans ce climat musical et social passablement alourdi par son prédécesseur. Pendant son trop court règne (1689-1691), il permis le retour à la normalité des divertissements publics. Les carnavals de 1690 et 1691 furent, dit-on, les plus drôles et les plus "endiablés" du XVIIème siècle. Mais tout bascula très vite avec l'arrivée d'Innocent XII, le "Pape Polichinelle", farouchement opposé au théâtre et aux actrices. Il provoqua une période d'exaspération sans précédent à Rome ; la population se répandait en satires et en manifestations d'hostilité à son égard. La situation atteignit son paroxysme lorsque, par représailles, le pape fit entièrement raser le beau théâtre Tor di Nona, en 1697, devant des Romains indignés.
Rien ne changea au début du XVIIIème siècle avec Clément XI qui interdit tout simplement le chant aux femmes, même à la maison, prétextant qu'il allait "au détriment de cette modestie qui convient si bien à leur sexe" et qu'il les empêchait donc de vaquer à leur tâches ménagères. Il décréta donc "qu'aucune femme, mariée, veuve ou vieille fille n'apprenne à chanter ou à jouer". Il fit de même appel aux maris et aux tuteurs afin de ne jamais laisser entrer aucun professeur de musique chez une femme.
Il fallu attendre Clément XIV, en 1769, pour voir la situation se débloquer un peu : il engagea les directeurs de théâtre à bannir l'usage ridicule de faire jouer les rôles de femmes par de jeunes garçons, des hommes travestis ou des castrats. Comme nous l'avons dit, il accorda également aux femmes de pouvoir chanter à l'église. Jusqu'à ce retournement de situation, toutes les fantaisies avaient été possibles pendant près d'un siècle. On avait vu des castrats passer allègrement d'une liturgie à un spectacle d'opéra dans la même demi-journée, et de jeunes Romaines se faire passer pour des castrats afin d'échapper à la censure et pouvoir accéder à une scène. Après tout, le travestissement n'était-il pas l'essence même de la fête baroque ? Une amie de Casanova parvint ainsi à tromper le prêtre qui faisait passer l'examen imposé à tout nouveau chanteur, en adoptant les vêtements et les manière d'un castrat, et en plaçant un objet évocateur à l'endroit voulu !
Ce qui rendait également les États du pape différents des autres états était l'utilisation constante de castrats dans les rôles de femmes, alors qu'ils incarnaient généralement les rôles héroïques de guerriers et de rois. Certes beaucoup commençaient leur carrière à Rome par des personnages féminins, mais ils partaient ensuite à l'étranger et changeaient de rôle. Or il fallait dans cette ville un nombre important de castrats pour assurer les premiers rôles féminins en plus des rôles masculins : c'est ce qu'on appelait far da donna (faire la femme). [...]
Il est clair que les lois papales concernaient aussi les ballets. Toutes les "danseuses" étaient en fait des hommes travestis, et la pudibonderie ambiante s'étendait même jusqu'aux marionnettes, comme l'affirme l'Abbé Richard en 1769 : "Les ballerines ne sont pas permises sur les scènes de Rome. Ce sont des garçons habillés en femmes et la police leur ordonne de porter de petits pantalons noirs. Ce qui était aussi prescrit aux ballerines-marionnettes qui, montrant leurs cuisses de bois, pouvaient elles aussi exciter les sens des séminaristes"[...]
La folie de l'opéra et du travestissement avait du reste gagné toute l'Italie ecclésiastique du XVIIIème siècle. A Venise, certains prêtres pouvaient participer à des spectacles d'opéra ; Saint-Didier nous raconte comment, un soir où il se trouvait là, un spectateur s'écria : "Tiens, voilà le père Pierro qui joue la vieille." Près d'un demi-siècle plus tard, Nemeie constata que des moines jouaient dans l'orchestre du théâtre. On donnait aussi, dans certains couvents de Florence, des comédies en musique et de petits ballets : ici les frères novices se déguisaient en ballerines et là les religieuses jouaient des rôles d'hommes. Le théâtre de la Pergola avait même organisé, lors de certains carnavals, des représentations spéciales pour les moines florentins : le spectacle commençait plus tôt, car ils n'avaient pas la permission de minuit, et le prix des billets était réduit. C'est ce qu'on appelait des séances de "masques pour moines". Un peu partout à travers l'Italie, les monastères s'ouvraient à la musique de leur temps : dans l'un les moines chantaient l'opéra, dans l'autre les moniales formaient un orchestre de cordes. On assista même un jour à une bataille rangée entre des religieuses d'un couvent qui n'étaient pas d'accord sur le fait de jouer ou non de l'opéra : l'une d'elles périt dans le combat, tuée à coups de couteau avant d'être jetée au fond d'un puits, et l'on dénombra plusieurs blessées !
Extraits tirés de "Histoire des Castrats" par Patrick Barbier (pp 135-140)
Clément X se montra encore plus libéral puisqu'il laissa très volontiers les femmes remonter sur les scènes ; celles-ci obtinrent de francs succès pendant les saisons d'opéra 1669-1676, en particulier au théâtre Tor di Nona. Leur popularité, mais aussi leur frivolité et les scènes de débordement collectif qu'elles occasionnaient ne firent qu'exaspérer le successeur de Clément X, le fameux pape "Minga", Innocent XI, déjà mal disposé par nature envers la gent féminine. A son accès au trône, les décrets allèrent bon train : il interdit catégoriquement aux femmes de monter sur scène, prohiba les spectacles publics payants et fit même tout son possible pour empêcher les spectacles privés gratuits, menaçant les castrats qui y participaient de se voir interdits dans les églises de la Ville Éternelle. Les Romains, qui n'étaient pas des gens à s'en laisser compter, surtout dans le domaine des divertissements, contournèrent très vite le véto papal en faisant venir des castrats de l'extérieur des États Pontificaux, qui n'avaient cure des interdictions du pape, et en imaginant des subterfuges pour donner une apparence privée à des spectacles publics et payants. La misogynie de Sa Sainteté s'abattit jusque sur les vêtements féminins dits "à la française", c'est-à-dire trop décolletés : il envoya ses sbires dans toutes les blanchisseries de la ville pour confisquer les chemises féminines jugées indécentes. La Reine Christine de Suède, alors exilée à Rome, y trouva une fois de plus matière à affronter le Pape, ce dont elle se délectait : elle inventa une panoplie de vêtements surnommés "Innocentianes" qui parodiaient et ridiculisaient les prescriptions d'Innocent XI, et avec lesquels elle et sa cour se rendaient au Vatican pour mieux le faire enrager.
Son successeur Alexandre VIII, surnommé le "Pape Pantalon" (du nom du personnage de la Commedia dell'Arte), apporta une bouffée d'air frais dans ce climat musical et social passablement alourdi par son prédécesseur. Pendant son trop court règne (1689-1691), il permis le retour à la normalité des divertissements publics. Les carnavals de 1690 et 1691 furent, dit-on, les plus drôles et les plus "endiablés" du XVIIème siècle. Mais tout bascula très vite avec l'arrivée d'Innocent XII, le "Pape Polichinelle", farouchement opposé au théâtre et aux actrices. Il provoqua une période d'exaspération sans précédent à Rome ; la population se répandait en satires et en manifestations d'hostilité à son égard. La situation atteignit son paroxysme lorsque, par représailles, le pape fit entièrement raser le beau théâtre Tor di Nona, en 1697, devant des Romains indignés.
Rien ne changea au début du XVIIIème siècle avec Clément XI qui interdit tout simplement le chant aux femmes, même à la maison, prétextant qu'il allait "au détriment de cette modestie qui convient si bien à leur sexe" et qu'il les empêchait donc de vaquer à leur tâches ménagères. Il décréta donc "qu'aucune femme, mariée, veuve ou vieille fille n'apprenne à chanter ou à jouer". Il fit de même appel aux maris et aux tuteurs afin de ne jamais laisser entrer aucun professeur de musique chez une femme.
Il fallu attendre Clément XIV, en 1769, pour voir la situation se débloquer un peu : il engagea les directeurs de théâtre à bannir l'usage ridicule de faire jouer les rôles de femmes par de jeunes garçons, des hommes travestis ou des castrats. Comme nous l'avons dit, il accorda également aux femmes de pouvoir chanter à l'église. Jusqu'à ce retournement de situation, toutes les fantaisies avaient été possibles pendant près d'un siècle. On avait vu des castrats passer allègrement d'une liturgie à un spectacle d'opéra dans la même demi-journée, et de jeunes Romaines se faire passer pour des castrats afin d'échapper à la censure et pouvoir accéder à une scène. Après tout, le travestissement n'était-il pas l'essence même de la fête baroque ? Une amie de Casanova parvint ainsi à tromper le prêtre qui faisait passer l'examen imposé à tout nouveau chanteur, en adoptant les vêtements et les manière d'un castrat, et en plaçant un objet évocateur à l'endroit voulu !
Ce qui rendait également les États du pape différents des autres états était l'utilisation constante de castrats dans les rôles de femmes, alors qu'ils incarnaient généralement les rôles héroïques de guerriers et de rois. Certes beaucoup commençaient leur carrière à Rome par des personnages féminins, mais ils partaient ensuite à l'étranger et changeaient de rôle. Or il fallait dans cette ville un nombre important de castrats pour assurer les premiers rôles féminins en plus des rôles masculins : c'est ce qu'on appelait far da donna (faire la femme). [...]
Il est clair que les lois papales concernaient aussi les ballets. Toutes les "danseuses" étaient en fait des hommes travestis, et la pudibonderie ambiante s'étendait même jusqu'aux marionnettes, comme l'affirme l'Abbé Richard en 1769 : "Les ballerines ne sont pas permises sur les scènes de Rome. Ce sont des garçons habillés en femmes et la police leur ordonne de porter de petits pantalons noirs. Ce qui était aussi prescrit aux ballerines-marionnettes qui, montrant leurs cuisses de bois, pouvaient elles aussi exciter les sens des séminaristes"[...]
La folie de l'opéra et du travestissement avait du reste gagné toute l'Italie ecclésiastique du XVIIIème siècle. A Venise, certains prêtres pouvaient participer à des spectacles d'opéra ; Saint-Didier nous raconte comment, un soir où il se trouvait là, un spectateur s'écria : "Tiens, voilà le père Pierro qui joue la vieille." Près d'un demi-siècle plus tard, Nemeie constata que des moines jouaient dans l'orchestre du théâtre. On donnait aussi, dans certains couvents de Florence, des comédies en musique et de petits ballets : ici les frères novices se déguisaient en ballerines et là les religieuses jouaient des rôles d'hommes. Le théâtre de la Pergola avait même organisé, lors de certains carnavals, des représentations spéciales pour les moines florentins : le spectacle commençait plus tôt, car ils n'avaient pas la permission de minuit, et le prix des billets était réduit. C'est ce qu'on appelait des séances de "masques pour moines". Un peu partout à travers l'Italie, les monastères s'ouvraient à la musique de leur temps : dans l'un les moines chantaient l'opéra, dans l'autre les moniales formaient un orchestre de cordes. On assista même un jour à une bataille rangée entre des religieuses d'un couvent qui n'étaient pas d'accord sur le fait de jouer ou non de l'opéra : l'une d'elles périt dans le combat, tuée à coups de couteau avant d'être jetée au fond d'un puits, et l'on dénombra plusieurs blessées !
Extraits tirés de "Histoire des Castrats" par Patrick Barbier (pp 135-140)
Catégories: Défense
Syrie : les frappes françaises, outil de communication politique
(Actualisé-2) Elles ont eu lieu très opportunément au moment où le président Hollande arrivait à New-York pour l'Assemblée générale des Nations Unies.
Catégories: Défense
Amerikai lehetőségei katonai téren az Iszlám Állam ellen
A PCblogon olvastam egy írást, amely az Iszlám Állam elleni amerikai korlátozott beavatkozást azzal magyarázta, hogy egy USA beavatkozásáltaál megsemmisített IÁ után Aszad kerülne ismét nyertes helyzetbe, ez az USAnak nem érdeke, mert így Irán (mint regionális ellenfél) tovább erősödne.
Ezzel a megközelítéssel vitatkozva írtam meg a saját verzióm, (Torlódás a damaszkuszi úton – a geopolitikai magyarázatok korlátai) miszerint
1. Ez a megközelítés hibás, mert az IÁ pusztulása nyomán keletkező űrt az iszlamista milíciák és a kurdok töltenék be. De ez be sem következhet:
2. Mert az USA nem tudja megsemmisíteni az Iszlám Államot a rendelkezésre álló erőforrásokkal. Légiháborúval nem lehet legyőzni, sőt tisztán katonai megoldás sincs az Iszlám Állam megsemmisítésére
Ezt követően eljtászottam a gondolattal, hogy akkor mi lehet Szíriában és Irakban a jövőben.
Egy részletet kimásolok kedvcsinálónak (vitatkozni lehet):
Jó, de akkor miért nem semmisíti meg az USA az Iszlám Államot?
Mert nem tudja. Horváth elemzésében még az elején felveti, hogy a légiháború megoldás lehetne, ennek alátámasztására megemlíti, hogy ha 1991-ben tudott az amerikai légierő 200.000 bevetést repülni Szaddám Husszein hadserege ellen egy hónap alatt, akkor az egy év alatt repült 44.000 bevetésnek nem lehet az oka más csak a lelkesedés hiánya.
A két légiháború összehasonlítása azonban sajnos a körte és alma tipikus esete. 1991-ben az USA-nak „könnyű” dolga volt. A technikai részleteknél maradva Szaddám Husszein hadserege megtette azt a szívességet neki, hogy beásta magát a sivatagba, és harceszközeit pedig csak a katonai járművekre jellemző festéssel látta el. Magyarul egy reguláris hadsereget reguláris hadseregre jellemző módon alkalmazott az iraki diktátor. Az USA saját reguláris hadserege pedig remekül ki volt képezve a világ bármelyik másik reguláris hadseregének a legyőzésére egy nyílt harcmezőn, ahol tébláboló civileknek, „járulékos áldozatoknak” még csak az eshetősége sem állhatott fel. Miután az USA megteremtette a légifölényt Kuvait kék ege felett, kedvére bombázhatta éjjel nappal az ellenséget. Bombázta is 200 ezer bevetésen, néha a CNN kamerái előtt. Az első értékelések még arról szóltak, hogy a háborúk új korszaka született, hiszen a légierő egyedül kényszerített térdre egy ellenséget, ám az amerikai hadsereg későbbi tapasztalat feldolgozó munkái ezeket a megállapításokat kétségbe vonták. A földön tapasztaltak ugyanis azt mutatták, hogy a Szaddám Husszeinhez magasabban kiképzett, elit Köztársasági Gárda alakulatai egy hónap bombázás után is rendelkeztek még bőven hadrafogható harckocsikkal, és harcoltak is velük.
Az Iszlám Államnak nincs reguláris hadserege, nem viselnek a fegyveresei egyenruhát (szándékosan nem is katonák írok). Nem használnak jellegzetesre festett katonai járműveket nagy számban (bár valamennyi van a birtokukban mióta az iraki haderő elhagyott talán néhány tucatot, százat – nem 2000 darabot), nem masíroznak látványosan nagy számban. Ezzel szemben ruházatuk nagyrészt megkülönböztethetetlen a civil lakosságétól, akik közé szívesen rejtőznek vagy kifejezetten élő pajzsként használják őket. Tisztában vannak a gyengeségeikkel, ezért egyetlen kivételtől eltekintve sosem bocsátkoztak idáig még álló, vagy frontháborúba. Amikor megtették Kobane város ostrománál, a szövetséges légierő porig bombázta őket, mert civilek már nem voltak a városban. A hatékonyság más kérdés volt, mert bár a nemzetközi koalíció négy hónapig bombázta az Iszlám Állam fegyvereseit, a döntő fordulatot a kurd felmentő erők érkezése jelentette.
Tetszik, vagy nem tetszik, a nagy olasz teoretikus Giulio Douhet kb. 100 éves légiháborúja nem jolly joker, nem megoldás mindenre. A gyorsan feledésbemerülő Afganisztánban sem volt az, pedig ott 2001 után kedvükre bombázhattak az amerikaiak (félek, ami megmaradt az átlag olvasóban ebből, az csak a lebombázott esküvői menetek szomorú történetei) a tálibok pedig folyamatosan erősödtek. Pedig ott még szárazföldi erők is voltak: afgánok, amerikaiak és még ki tudja hány náció. Tudomásul kell venni (és ismerve a magyar közállapotokat ennek sokan örülnek is), hogy az USA nem tud mindent megoldani, legyen szó politikai vagy katonai téren. Az Iszlám Állam elleni háborúhoz rendelhetne még több erőforrást, de naivitás lenne azt gondolni, hogy ez az egyetlen problémája. Hogy csak a két legégetőbb katonai kihívást említsem, ott van épp Oroszország agresszív fellépése és európai NATO szövetségesek noszogatása/megerősítése illetve Kína fokozatos megerősödése a csendes-óceániai térségben
Ezzel a megközelítéssel vitatkozva írtam meg a saját verzióm, (Torlódás a damaszkuszi úton – a geopolitikai magyarázatok korlátai) miszerint
1. Ez a megközelítés hibás, mert az IÁ pusztulása nyomán keletkező űrt az iszlamista milíciák és a kurdok töltenék be. De ez be sem következhet:
2. Mert az USA nem tudja megsemmisíteni az Iszlám Államot a rendelkezésre álló erőforrásokkal. Légiháborúval nem lehet legyőzni, sőt tisztán katonai megoldás sincs az Iszlám Állam megsemmisítésére
Ezt követően eljtászottam a gondolattal, hogy akkor mi lehet Szíriában és Irakban a jövőben.
Egy részletet kimásolok kedvcsinálónak (vitatkozni lehet):
Jó, de akkor miért nem semmisíti meg az USA az Iszlám Államot?
Mert nem tudja. Horváth elemzésében még az elején felveti, hogy a légiháború megoldás lehetne, ennek alátámasztására megemlíti, hogy ha 1991-ben tudott az amerikai légierő 200.000 bevetést repülni Szaddám Husszein hadserege ellen egy hónap alatt, akkor az egy év alatt repült 44.000 bevetésnek nem lehet az oka más csak a lelkesedés hiánya.
A két légiháború összehasonlítása azonban sajnos a körte és alma tipikus esete. 1991-ben az USA-nak „könnyű” dolga volt. A technikai részleteknél maradva Szaddám Husszein hadserege megtette azt a szívességet neki, hogy beásta magát a sivatagba, és harceszközeit pedig csak a katonai járművekre jellemző festéssel látta el. Magyarul egy reguláris hadsereget reguláris hadseregre jellemző módon alkalmazott az iraki diktátor. Az USA saját reguláris hadserege pedig remekül ki volt képezve a világ bármelyik másik reguláris hadseregének a legyőzésére egy nyílt harcmezőn, ahol tébláboló civileknek, „járulékos áldozatoknak” még csak az eshetősége sem állhatott fel. Miután az USA megteremtette a légifölényt Kuvait kék ege felett, kedvére bombázhatta éjjel nappal az ellenséget. Bombázta is 200 ezer bevetésen, néha a CNN kamerái előtt. Az első értékelések még arról szóltak, hogy a háborúk új korszaka született, hiszen a légierő egyedül kényszerített térdre egy ellenséget, ám az amerikai hadsereg későbbi tapasztalat feldolgozó munkái ezeket a megállapításokat kétségbe vonták. A földön tapasztaltak ugyanis azt mutatták, hogy a Szaddám Husszeinhez magasabban kiképzett, elit Köztársasági Gárda alakulatai egy hónap bombázás után is rendelkeztek még bőven hadrafogható harckocsikkal, és harcoltak is velük.
Az Iszlám Államnak nincs reguláris hadserege, nem viselnek a fegyveresei egyenruhát (szándékosan nem is katonák írok). Nem használnak jellegzetesre festett katonai járműveket nagy számban (bár valamennyi van a birtokukban mióta az iraki haderő elhagyott talán néhány tucatot, százat – nem 2000 darabot), nem masíroznak látványosan nagy számban. Ezzel szemben ruházatuk nagyrészt megkülönböztethetetlen a civil lakosságétól, akik közé szívesen rejtőznek vagy kifejezetten élő pajzsként használják őket. Tisztában vannak a gyengeségeikkel, ezért egyetlen kivételtől eltekintve sosem bocsátkoztak idáig még álló, vagy frontháborúba. Amikor megtették Kobane város ostrománál, a szövetséges légierő porig bombázta őket, mert civilek már nem voltak a városban. A hatékonyság más kérdés volt, mert bár a nemzetközi koalíció négy hónapig bombázta az Iszlám Állam fegyvereseit, a döntő fordulatot a kurd felmentő erők érkezése jelentette.
Tetszik, vagy nem tetszik, a nagy olasz teoretikus Giulio Douhet kb. 100 éves légiháborúja nem jolly joker, nem megoldás mindenre. A gyorsan feledésbemerülő Afganisztánban sem volt az, pedig ott 2001 után kedvükre bombázhattak az amerikaiak (félek, ami megmaradt az átlag olvasóban ebből, az csak a lebombázott esküvői menetek szomorú történetei) a tálibok pedig folyamatosan erősödtek. Pedig ott még szárazföldi erők is voltak: afgánok, amerikaiak és még ki tudja hány náció. Tudomásul kell venni (és ismerve a magyar közállapotokat ennek sokan örülnek is), hogy az USA nem tud mindent megoldani, legyen szó politikai vagy katonai téren. Az Iszlám Állam elleni háborúhoz rendelhetne még több erőforrást, de naivitás lenne azt gondolni, hogy ez az egyetlen problémája. Hogy csak a két legégetőbb katonai kihívást említsem, ott van épp Oroszország agresszív fellépése és európai NATO szövetségesek noszogatása/megerősítése illetve Kína fokozatos megerősödése a csendes-óceániai térségben
Catégories: Biztonságpolitika
Ungváron nem a méret a lényeg
Ungvár a második legkedvesebb városom Kárpátalján, sejtem azért csak második, mert Munkácson jóval több időt töltöttem.
Catégories: Oroszország és FÁK
Central African Republic profile
Provides an overview, basic information and key dates for this land-locked African country
Catégories: Africa
Intervention française en Syrie : plan de frappes ou plan de com ?
Bien des questions planent sur les frappes françaises en Syrie. Ou quand les opérations militaires sont mises au service d'un plan de communication politique !
Catégories: Défense
Festival Novo Doba #6
Šta nam rade, a ?! Beskonačan niz napada na posledice, uzrok ne pominjemo, čekamo evoluciju, pravimo iste greške, nema civilizacijskog pomaka, nije uočljiv, čak ni u ovo doba. Novo doba, najbrže doba, za sad.
Malo besposledične kolektivne paranoje. Malo neopravdanog mešanja utisaka i povoda. Malo odgovora bez pitanja. Malo nevaspitanog upiranja prstom. Sve zajedno globalni problemi u mikroskopskim intenzitetima na svakoj pojednačnoj površini kože.
Ove godine od 22. do 27. septembra, Festival Novo (...)
Catégories: Balkans Occidentaux
Festival Novo Doba #6
Šta nam rade, a ?! Beskonačan niz napada na posledice, uzrok ne pominjemo, čekamo evoluciju, pravimo iste greške, nema civilizacijskog pomaka, nije uočljiv, čak ni u ovo doba. Novo doba, najbrže doba, za sad.
Malo besposledične kolektivne paranoje. Malo neopravdanog mešanja utisaka i povoda. Malo odgovora bez pitanja. Malo nevaspitanog upiranja prstom. Sve zajedno globalni problemi u mikroskopskim intenzitetima na svakoj pojednačnoj površini kože.
Ove godine od 22. do 27. septembra, Festival Novo (...)
Catégories: Balkans Occidentaux
Meeting between the HR/VP Federica Mogherini and the Secretary-General of the League of Arab States, Dr Nabil Elaraby
Catégories: European Union
Speech of First Vice-President Frans Timmermans 'A World to Transform' Post-2015 Development Summit - The 2030 Agenda for Sustainable Development
Catégories: European Union
Közös V4-es menekülttábor lehet Magyarországon
Martin Stropnicky cseh védelmi miniszter úgy véli, hogy a Visegrádi csoport (V4) közös erővel egy tábort létesíthetne Magyarországon, amelyben először regisztrálnák, majd elosztanák a menedékkérőket.
Kapcsolódó hírek: Csehország katonákkal segíti Magyarországot a migráns-válság kapcsán
Catégories: Kelet-Közép-Európa
Csehország katonákkal segíti Magyarországot a migráns-válság kapcsán
Csehország húsz katonát, közlekedési eszközöket, tábori konyhát és egy földfúrót küld Magyarországra, hogy segítsen megoldani az illegális bevándorlással összefüggő gondokat - közölte Josef Becvár, a cseh hadsereg vezérkari főnöke pénteken a közép-morvaországi Libavában.
Catégories: Kelet-Közép-Európa
Exposition photo : Sarajevo Blues
Catégories: Balkans Occidentaux
Exposition photo : Sarajevo Blues
Catégories: Balkans Occidentaux
Statement by the Spokesperson on the release of Estonian police officer Eston Kohver
Catégories: European Union
Joint Statement by High Representative/ Vice President Federica Mogherini and Commissioner for International Cooperation and Development Neven Mimica, following their meeting with European Union ministers for development in the margin of the United...
Catégories: European Union
Mahala Raï Banda, Ivo Papasov et son orchestre des mariages
Une rencontre au sommet dans le cadre du Festival d'Ile de France, pour célébrer les plus enivrantes et aventurières des musiques, celles des Roms des Balkans. Parées des couleurs vives de leurs multiples influences, elles brillent par leur virtuosité et enflamment ce soir le vaste caravansérail, pour notre plus grand bonheur.
« Clarinettiste diabolique », « improvisateur possédé », « génie des Balkans », les superlatifs ne manquent pas pour qualifier le jeu de la superstar de la clarinette Ivo Papasov. (...)
Catégories: Balkans Occidentaux
Meeting between HR/VP Federica Mogherini and Iran Foreign Minister, Javad Zarif, New-York
Catégories: European Union
Festival Chap'Co
Inscription au stage de chant en cliquant ci-dessous
/ Région parisienne
Catégories: Balkans Occidentaux
2015.09.26
Szeptemberben befejeződtek a tesztek, így a lengyel légierő ténylegesen is átvehette az első két üzemidő-hosszabbítással egybekötött nagyjavításon és némi korszerűsítésen átesett Szuhoj Szu-22M4-es vadászbombázóit. A 800 repült órát és/vagy 10 évnyi szolgálati időt kapó gépek könnyen megkülönböztethetők a WZL-2-es üzembe még meg nem érkezett társaiktól, hiszen kamuflázsuk legfőbb összetevőjévé kétféle szürke színárnyalat vált. A pilótafülke műszerezettsége nem változott, de az adatokat már angolszász mértékegységben olvashatók le, valamint új VHF / UHF rádiók kerültek beépítésre. Varsó 12 Szu-22M4 és 6 Szu-22UM3K gépén végzi el a munkálatokat. Ebben az évben még további négy példány kerül majd átadásra.
Nagy-Britanniában elemzik az orosz T-14 Armata harckocsi jelentette veszélyt. A szigetországban Moszkva új páncélosának bemutatása előtt is volt egy igen csekély tábor, amely a 227 darabos Challenger 2 alapos modernizálása mellett érvelt. Sőt egyesek egy új fejlesztésű harckocsi hadrendbe állításáról is mertek álmodozni. Ezzel szemben a realitás a brit páncélos erők folyamatos leépítése volt. A T-14 bemutatkozása azonban nagyobb színteret engedett a fejlesztési elképzelések nyílt említésére. Ezek során a Challenger 2 alapos modernizálása ugyanúgy említésre került, mint egy esetleges külföldi (amerikai, francia, vagy német) beszerzési lehetőség. A hírek szerint a brit Védelmi Minisztérium jelenleg a korszerűsítési lehetőségeket mérlegeli.
A négy éves tesztfázis során sem került olyan környezeti próbatétel elé az AgustaWestland AW159 Wildcat helikopter, mint az elmúlt hetek során. Ugyanis a Perzsa-öbölben hajózó, DARING-osztályú HMS DUNCAN (D37) romboló fedélzetén 45 fokos hőségben és erős szél mellett is sikerrel hajtottak végre repüléseket a hat hónapja szolgálatba állt típussal. Az extrém próbatétel helyszínére a RAF egyik C-17 Globemaster teherszállító segítségével jutott el a típus és 18 főnyi légi/földi személyzete.
Szeptember 22-én Franciaországban a haditengerészet 27 NH Industries (NHI) NH90NFH Caiman helikoptere közül a 15. is átadásra került. Ez a példány az első, mely már a tervezéskor meghatározott képességű rádiólokátorral és hanglokátorral rendelkezik, így nagyobb eséllyel deríthet fel tengeralattjárókat, de a digitális térkép képességei is továbbfejlesztésre kerültek. A kétmotoros, közepes méretű NH90 helikopterből eddig 13 megrendelő számára 249 darabot szállítottak le, ezek összesítve már több mint 95000 repült órát tudhatnak maguk mögött.
Már jó ideje kering az a hír a világsajtóban, mely szerint Egyiptom orosz MiG-35-ös vadászbombázókat fog beszerezni. Most a tervezőintézet vezetője nyilatkozott az ügyről az orosz médiumoknak és elmondása szerint Kairó 46 gépről folytat tárgyalásokat Moszkvával. A rendelés, ha valósággá válik, akkor 2,2 milliárd dolláros bevételt jelenthet majd Oroszország számára.
További, az orosz repülőgépgyártást érintő hír, hogy a pakisztáni légierő küldöttsége a Szuhoj Szu-35Sz vadászbombázók beszerzési lehetősége felől érdeklődött. Moszkvából érkező információk szerint ez még csak az első, puhatolózó lépés volt, konkrét darabszámok most még nem kerültek megemlítésre a felek között.
NETARZENÁL GALÉRIA
Boeing AH-64DN Apache Longbow.
McDonnell Douglas F-15D Eagle.
Korea Aerospace T-50i Golden Eagle.
North American B-25J Mitchell.
McDonnell Douglas F-4F Phantom II.
PZL-Okecie PZL-130TC-2 Turbo Orlik.
McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle.
Westland WS-61 Sea King Mk.41.
Catégories: Biztonságpolitika
Pages
© 2012-2018 Europa Varietas Foundation © 2015-2018 Europa Varietas Association
www.europavarietas.org | info(@)europavarietas(dot)org | Switzerland
We are looking for sponsors for the English translation of these books, please contact turkeandras(at)gmail(dot)com