Biztonságpolitika

A Brit Királyi Légierő (RAF) 2019. szeptember 27-én ünnepélyes keretek között átvette az utolsó Eurofighter Typhoon repülőgépét.

Ukrajnában nyilvánosságra hozták egy újabb fegyverfejlesztés tényét. A Bliskavka, magyarul Villám nevet viselő fegyver sebessége több lesz, mint 3,5 Mach. Az szovjet/orosz K-31-es (NATO-kód: AS-17 Krypton) szuperszonikus csapásmérő robotrepülőgéphez hasonlóan, ehhez is háromféle irányítórendszert fejlesztenek ki. Így a hajók elleni aktív radaros mellett készül majd optikai végfázis vezérlésű, valamint radarok elleni passzív vevővel ellátott is. A bevetésére a Szu-24 és a Szu-27-es típusokat tartják elképzelhetőnek, meghajtásáról torlósugár-hajtómű fog gondoskodni.

Október 10-én a Remontowa Hajógyárban vízre bocsátották a második KORMORAN II-osztályú aknamentesítő hajót. A lengyel haditengerészet számára épített egység az ALBATROSZ nevet kapta, hadrendi száma 602. Építése, az első acéllemez vágásával 2018 szeptemberében kezdődött meg. A hajóosztály első egysége a KORMORAN 2017 novemberében lépett szolgálatba. A 2020-ban szolgálatba lépő ALBATROSZ-t egy év múlva, vagyis 2021-ben fogja követni a harmadik egység is, ami a MEWA nevet fogja viselni. A KORMORAN II-osztályú aknamentesítő hajók 850 tonnás vízkiszorítással és antimagnetikus hajótesttel rendelkeznek. Hosszuk 58,5 méter, legénységük 45 fős. Tervezésükkor a Balti- és az Északi-tengeri bevethetőséget tartották szem előtt. Az aknák megsemmisítésében a Saab által gyártott Double Eagle Mk III-as távirányítású tengeralattjárókat használják fedélzetükről.

Első alkalommal szálltak le a HMS QUEEN ELIZABETH (R-08) fedélzetére brit pilóták által irányított Lockheed Martin F-35B Lightning II-es vadászbombázók október 13-án. Az Egyesült Államok keleti partjánál hajózó 65000 tonnás hordozón tavaly 500 sikeres fel-és leszállással végezték el a típus fedélzeti tesztjeit 11 hét leforgása alatt. A gépeket, melyek a Királyi Légierő 17. Teszt- és kiértékelő Századához tartoztak, Adam Curd, a Királyi Légierő és Matt Fooks-Bale Királyi Haditengerészet hajózói vezették. A 17-ek, akiknek a székhelye jelenleg még a kaliforniai Edwards támaszponton található meg, a későbbiekben már a típus brit támaszpontján, a Marham-i légibázisra fognak áttelepülni. Ez az egység egyébként 2014 óta vizsgálja az F-35B képességeit. London azt szeretné, ha a F-35B Lightning II-es vadászbombázók 2020 végéig elérnék a bevethetőségüket a HMS QUEEN ELIZABETH fedélzetéről és így 2021-ben már a 617. század mellett egy amerikai tengerészgyalogos repülőszázad is rész vehetne az első harci őrjáraton az új repülőgép-hordozóval.

További elsőség a brit repüléstörténetben, hogy első alkalommal szálltak fel a RAF Airbus A330MRTT Voyager tankergépei Szingapúrból. Ugyanis a Bersama Lima hadgyakorlaton résztvevő Eurofighter Typhoon vadászbombázókat az A330-on alapuló tanker is elkísérte. A Brize Norton-i honi bázisától messzire került típus esetében ez egy jó próba arra, hogy mennyire megbízható a gép üzemeltetése egy távoli bázison.

Hamarosan Irakba érkezhetnek az első, spanyol felségjelet viselő NHI NH90TTH helikopterek. Az országban jelenleg három Chinook és két Cougar erősíti 2018 vége óta légi szállítási képességet Spanyolországból áttelepülve. A szárazföldi haderő forgószárnyasai között jelenleg 12 NH90-es található meg a megrendelt 16-ból.

Törökországból érkezett hírek szerint az eddigi kitérővágányon töltött idő után újra a jó irányba vezető sínen van az Altay harckocsi programja. Az egyhelyben járást a meghajtást biztosító erőforrás körül kialakult probléma okozta. Történt ugyanis, hogy a dél-koreai K2-es Black Panther licenc alapján Törökországban épülő Altay harckocsik számára erőforrásokat gyártó, egyébként magántulajdonban lévő Tumosan, a motor előállításához és továbbfejlesztéséhez külföldi partnert keresett. A partner egy osztrák cég, az AVL List lett. A török kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a kutatás-fejlesztés során kitalált és megalkotott részek mind török szellemi tulajdont képezzenek, a szerződésben foglalt 200 millió dollár ellenében. Ausztria viszont szertett volna beleszólást a majdani exportra kerülő erőforrások eladásába, ebbe viszont Ankara és a Tumosan egyaránt nem egyezett bele.

A vita végül a felek szakításához vezetett, ami egészen biztosan további csúszást fog okozni az Altay harckocsi programjában, de hogy ez mekkora lesz, azt most még tudni nem lehet. Pár hónappal későbbi hírek szerint a törökök Ukrajnát keresték meg, mint lehetséges motorbeszállítót. A volt szovjet tagköztársaságban már tavaly előtt teszteket végeztek egy, az Altay számára is megfelelőnek tűnő erőforrással. Ezek során bebizonyosodott, hogy még 55 fokos környezeti hőmérséklet esetén is képes az 1500 lóerős teljesítmény leadására a folyadékhűtéses, 6TD sorozatba tartozó, hathengeres, kétütemű kompresszoros motor legújabb változata. Az elsősorban harckocsik erőforrásaként reklámozott erőforrás légszűrőrendszere még sivatagi körülmények között is 99,8% hatékonysági mutatóval képes a levegőben található porszemcsék kiszűrésére. 3, illetve 5 hengeres „kistestvérei” a 3TD, illetve az 5TD jelzést viselik és 280-600, valamint 700 és 1050 lóerő közötti teljesítménykategóriába tartoznak.

Török részre az Altay további két változata, a műszaki harckocsi és az aknamentesítő harckocsi is egyaránt az első szériás Altay-T1-en (amelyből 40 darab fog elkészülni) kerül majd kifejlesztésére. A 2018-as év végén vált véglegessé, hogy az Altay harckocsik gyártásának a jogát a BMC nyerte el, így az első 250 darab harckocsit ők építhetik meg.  A BMC 2018. júniusban megállapodást írt alá az Hadiipari Igazgatósággal (SSB-vel), hogy kifejlesztett egy 1500-1800 lóerős dízelmotort és más rendszereket az Altay páncélosokhoz. Persze a motorfejlesztés nem megy egyik napról a másikra, így az első 40 darab török Altay-T1-es jelzést viselő harckocsiba is a német MTU Friedrichshafen GmbH 1500 lóerős motorjait tervezik beszerelni, de amennyiben a németek elzárkóznának az erőforrások eladásától, készen állnak alternatív megoldás felhasználására is. Az első páncélost nagyjából egy év múlva készítik el és a következő 210 darab, immáron Altay-T2-őt készek módosítani az első 40 darabos gyártási széria tapasztalatai alapján felmerült igények szerint.

Ankara a későbbiekben akár 1000-1500 darabot is megvásárolhatnak majd az Altay-ból, hiszen jelentős számú elavult harckocsival rendelkezik a hadsereg. Elég csak megemlíteni a 930-as és az 1370-es darabszámban rendszeresített M60-as és M48-as amerikai páncélosokat, de a 382 darab német Leopard 1-es sem mai darab. Néhány modernizáláson átesett régebbi harckocsin (a 2000-es évek közepén az izraeli Israel Military Industries már korszerűsített 169 darab M60-as páncélost a Sabra Mk II csomaggal, majd 700 millió dollárért) kívül csak a 338 Leodard 2-es tekinthető korszerű páncélosnak Törökországban.

Már biztossá vált az is, hogy az Altay-T2-en fog majd bevezetésre kerülni a sikeres teszteket maga mögött tudó, Törökország saját fejlesztésű aktív páncélzata az Akkor Pulat. A rendszert az Aselsan török ​​vállalat és az ország legfőbb tudományos testülete, a Törökországi Tudományos és Technológiai Kutatási Tanács (TÜBİTAK) kifejlesztette ki. Az aktív páncélzat modularitásának köszönhetően többféle páncélos járműre is könnyedén felszerelhető. A tavaly a török állami hírforrásokban felbukkant hír igazi érdekessége maga az aktív páncélzat léte, hiszen a török médiában addig nem foglalkoztak vele. Ugyanis ez a rendszer valójában az ukrán Zaslon könnyűsúlyú, Zaslon-L változata, amellyel a 2017-es évben fejeződtek be a vizsgálatokat Ukrajnában, majd utána egy gyorsított tesztsorozatot végeznek vele Törökországban is. Az integrációt végző Aselsan már munkálkodik a Zaslon-L török páncélosokra történő felszerelésének kidolgozásán.

A teljesen hazai motorral és erőátviteli rendszerrel ellátott Altay változat 2023-ra készülhet el és ez után kerülhet majd sor a hazai rendszeresítés és az export megkezdésére. Törökországi sajtóértesülések szerint a kicsit távolabbi jövőben gyártásba kerülő Altay harckocsi harmadik gyártási szériája, vagyis az Altay-T3 gyökeresen különbözni fog az elődjeitől. A 2024 után bemutatkozó Altay-T3 legénysége 3 fő lesz, a löveget egy töltőautomata fogja kiszolgálni. A torony szerkezete más lesz, hiszen a személyzet mindhárom tagja az orosz T-14 Armata harckocsihoz hasonlóan a páncéltestben helyezkedik majd el, a torony teljes egészében távirányítású lesz.

Tunézia részére az Egyesült Államok Külügyminisztériuma jóváhagyta tizenkét Textron Aviation (2014 előtt Beechcraft) T-6C Texan II turbólégcsavaros kiképző repülőgép és a kapcsolódó felszerelések lehetséges eladását. Ennek a beszerzésnek a becsült költsége 234 millió dollár körül alakulhat. A repülőgép a Pilatus PC-9 kiképzőgépen alapul, amelyet a svájci Pilatus Aircraft fejlesztett ki, majd módosított az USA igényei szerint. Észak-Afrikában Marokkó már rendelkezik ilyen gépekkel. Ezekből 24 darabot vásároltak meg 185 millió dollárért 2009-ben, leszállításuk 2011-től kezdődött meg. Az Egyesült Államokon és Marokkón kívül a T-6-ot széles körben exportálták, többek között a NATO Kanadában történő repülőkiképzési programjában is használják CT-156 Harvard II jelöléssel, de Mexikóban, az Egyesült Királyságban, Új-Zélandon, Argentínában, Görögországban, Izraelben és Irakban is repülik. A típus több mint 3,2 millió repült órát gyűjtött össze eddig a világ minden tájáról.

Nigériába már megérkezett az Oroszországtól megrendelt Mil Mi-35 Hind harci helikopterek fele. Az afrikai állam, egybehangzó orosz és nigériai források szerint is, hat forgószárnyast már átvett. A fennmaradó másik hat Mi-35-ös megérkezésének időpontjáról most is folynak az egyeztetések a felek között.

Iránban végrehajtotta első repülését a hazai fejlesztésű és gyártású újabb Yasin, régebben még Koswar néven hívott sugárhajtású kiképző/könnyű támadógép. A két hajtóművel ellátott, külső megjelenésében leginkább a tajvani AIDC AT-3-as repülőgépre hasonlító gépet a 2017-es év tavaszán mutatták be. Azóta már tudni lehet, hogy maximális felszálló tömege 6180 kilogramm körül fog alakulni, meghajtásáról az amerikai General Electric J85-ös gázturbinán alapuló J90-es jelzésű erőforrások fognak gondoskodni, természetesen utánégető nélkül. A 12 méter hosszú és 4 méter magas géppel a gurulási próbák még 2017-ben elkezdődtek. Teherán akkoriban igencsak optimistán, már 2,5 éven belül szolgálatba szerették volna állítani a típust.

Afganisztánt szintén meg kell említeni a Mil első harci helikopter típusa kapcsán az e heti hírekben. Ugyanis október 15-én két újabb használt, de nagyjavításon átesett Mi-35 Hind forgószárnyast kapott Indiából. A 125-ös és a 126-os oldalszámú gépeket a kabuli légibázison adták át az új tulajdonosnak. Kabul 2016-ban kérte Indiát, hogy segítsen az ország légierejének állapotán, mivel 11 darab Hind és 7 szállítógép nem tudott felszállni alkatrészhiány, vagy időszakos munkák elmaradása következtében. A segítség gyors volt, mivel ugyanebben az évben Új-Delhi 4 Mi-25-et már le is szállított. Később a légierő továbbra is fennálló képességbeli hiányosságainak áthidalása érdekében Afganisztán, Fehéroroszország és India háromoldalú együttműködési megállapodást írt alá négy fehérorosz Mi-24V 2018-as India általi megvásárlásával kapcsolatban, az afgánok részére. Az Afganisztán számára beszerzett gépek összes költségét az indiai kormány fedezte. India az utóbbi években több Mi-35-ös helikoptert szállított már Afganisztánba, a mostani két gépet is - akárcsak a már átadott másik kettőt - Fehéroroszországból vásárolták meg. A májusban leszállított másik két Mi-35-el együtt ezek a gépek fogják pótolni a 2016-ban átadott első négy Mi-24-et. Jelenleg még nem tudni, hogy ez a négy Hind veszteséglistára került-e, vagy csak az állapotuk romlott le annyira, hogy ideiglenesen repülésre képtelen állapotba kerültek.

Pakisztánban befejezték az ötödik generációs FGFA vadászbombázó tervezésének kezdeti szakaszát. A pilóta vezette gép két hajtóművel fog rendelkezni, megjelenése a pilótafülke végéig a Szuhoj Szu-35-re, majd onnantól az F-22-re emlékeztet. A Kínával közösen fejlesztett JF-17-nél legnagyobb terhelhetőséggel és hatótávolsággal rendelkező típus félszárnyai alatt két-két felfüggesztési pont volt látható a médiában megjelent rajzokon. A pakisztáni tervek szerint a gép fegyverzetében megjelennének a lézerfegyverek is. Az ötödik generációs FGFA vadászbombázó fejlesztésétől azt várják, hogy teljesen megszüntesse a külföldi gyártóktól és fejlesztőktől való függést. Mivel Pakisztánban jelenleg még hiányoznak a szükséges ipari lehetőségek a légi járművek, illetve ezek alrendszereinek teljesen saját erőből történő előállításához, így kénytelen bizonyos államokra támaszkodik. A jövőben szeretnék elérni, hogy ne kelljen hagyatkozni olyan partnerekre, amelyek túl drágának, vagy megbízhatatlannak bizonyulhatnak. Az igazán ambiciózus elképzelés szerint az F-16A/B Block-15 és a Mirage III/5 közvetlen utódjának szánt gép fejlesztését a következő évtizedben tervezik befejezni.

Bemutatta a Korea Aerospace Industries (KAI) a KUH-1 Surion helikopter MAH (Marine Attack Helicopter) változatának méretarányos modelljét. A helyi tengerészgyalogos erők speciális igényei miatt módosított verzió a MUH-1 Marineon nevet kapta, ami egy mozaikszó és a Marine (tengerészgyalogság) és a Surion szavakból lett összerakva. A tengeri üzemre tervezett helikopter a kétfős személyzeten felül két géppuskást is szállít a kilencfőnyi tengerészgyalogos mellett. A tengerészgyalogság terveiben 40 darab Marineon beszerzése szerepel. Az új variáns fejlesztése 2013 júliusában kezdődött el, az első felszállásra 2015 januárjában került sor. A két plusz üzemanyagtartály miatt nagyobb hatótávolsággal rendelkező, így több mint három órán át a levegőben maradható, a törzs hosszába visszahajtható rotorlapátokkal, valamint további tengeri üzemhez szükséges módosításokkal ellátott forgószárnyasra egy nyolc hónapos tesztidőszak várt 2015-ben.

A KUH-1 Surion helikopter különféle változatából 200 darabot meghaladó mennyiség rendszeresítése várható helyi szinten. Az eddig átadott példányokkal szerzett tapasztalatok, az egy 2018 júliusában bekövetkezett gépveszteséget leszámítva, mely öt halálos áldozatot követelt, kedvezőek. Ugyanis 80%-ot meghaladó bevethetőségi rátát produkáltak és csak az első 10-15 példánynál adódtak jelentősebb üzemeltetési problémák, de ezek sem bizonyultak komolynak. A most bemutatott MAH-t a Bell AH-1Z Viper tervezett beszerzése hívta életre. Orr-részére egy szenzortorony került, valamint az orr alatt a háromcsövű, 20 milliméteres Gatling-rendszerű gépágyú volt látható. A pilótafülkét követő törzsrészen, a törzs magasságának felénél kerültek elhelyezésre a félszárnyak, amelyek alá két-két helyen a felszíni (a 70 milliméteres rakéták mellett például Hellfire vagy Spike), míg a végein a légi célok elleni Mistral ATAM rakéták felfüggesztési pontjai kerültek kialakításra. Egy másik elképzelés is bemutatásra került, ez a KUH-1E, ami már négy éve fejlesztés alatt áll, hogy megfeleljen a külföldi ügyfelek igényeinek. Ennél a főfutóművekkel egyvonalban helyezték el a törzs tetejéhez és a futóművek gondoláihoz rögzített fegyverzet felfüggesztőket, oldalanként egyet-egyet. A helikopter maximális felszálló tömege 8709 kilogramm, orrában egy időjárásradart szereltek be. Az, hogy eme két változat közül melyik fog megvalósulni attól függ, hogy melyik iránt mutatkozik majd nagyobb érdeklődés. A viszonylag problémamentes típusra csekély az érdeklődés a határokon túlról.

Az augusztus elsején kezdődött hetedik próbaút után, október 15-én reggel újra próbaútra futott ki a még mindig név nélküli Type 001A egység, mely Kína első hazai építésű repülőgép-hordozója. A Type 001A hordozó hadrendbe állítása igencsak közeleg, hiszen a május végén befejeződött hatodik próbaút után a fedélzeten több guminyom volt látható, tehát vagy átstartolások, vagy tényleges leszállások is végrehajtásra kerültek ezen út során. Hivatalosan ennek tényét még nem jelentették be, de az eddigi próbák során ellenőrzésre került a meghajtás, a kommunikáció, navigáció és a radarok is, így egyre közeledik az a nap, amikor a hordozó véglegesen átadásra fog kerülni a haditengerészet részére. Gyaníthatóan a mostani, egy hetes időtartamúra tervezett hajókázás szolgál majd annak igazolására, hogy az egység készen áll a hadrendbe kerülésre. Várhatólag még ebben az évben átadásra fog kerülni a haditengerészet részére a Type 001A repülőgép-hordozó. Kína első repülőgép-hordozója a szovjet érában építeni kezdett LIAONING (ex-VARJAG) 13 hónap alatt 10 tengeri próbautat követően vált a kínai flotta részévé. A Type 001A esetében az első próbaút 17 hónappal ezelőtt, 2018 májusában került végrehajtásra.

A 2013 novemberében a Dalian hajógyárban építeni kezdett Type 001A jelölésű egység megjelenésében az Oroszországtól félkészen, 1998-ban megvásárolt LIAONING hordozóra hasonlít, azonban több változtatást is eszközöltek rajta, nem csak szolgai másolásról van szó. Ezekről a 66 000–70 000 tonna vízkiszorítású kínai hordozót érintő több módosításról már évekkel ezelőtt fény derült. Ilyen például a nagyjából 10 %-al kisebb alapterületű, kilencszintes, nagyjából 30 méter hosszú szigetnek nevezett felépítmény, mely a többek között a parancsnoki hídnak, a kéménynek, a rádiólokátoroknak is helyet ad. A hajó orrán lévő ugrósánc emelkedési szöge 14 fokról 12-re csökkent, míg a hangártér 15 méterrel lett hosszabb a megszüntetésre került rakétaindítók miatt, így az új hordozó akár 32-36 J-15 elhelyezésére is alkalmasnak tűnt már az építés korai fázisában és ez úgy tűnik be is igazolódott. Kínában augusztus hónapban hivatalosan is bejelentették, hogy a Type 001A egység 50%-al több Shenyang J-15-ös Repülő Sárkány vadászbombázó tartós üzemeltetésre képes, mint a megkonstruáláshoz igénybe vett LIAONING hordozó. Ezen a gépmennyiségen felül még képes a szükséges helikoptereket is magával vinni, tehát egy ténylegesen használható repülőezred otthonául szolgálhat. Szakértők szerint egy hordozó tartós harci helyzetben való sikeres alkalmazásának feltétele, egy nagyjából 40 harci gépből álló repülőegység üzemeltetési képességének megléte. Gyaníthatóan a J-15-ökből a fedélzeten már a továbbfejlesztett J-15B AESA radarral és modernizált elektronikával ellátott együléses, J-15D kétüléses elektronikus hadviselésre képessé tett változat és a J-15S szintén kétüléses többfeladatú variánsok is megtalálhatók lesznek majd.

A repülőgépek megállítására szolgáló fékezőrendszerből is immáron csak három áll rendelkezésre a LIAONING négyéhez képest. További fontos változtatás a nagyobb mennyiségű üzemanyag és fegyverzet tárolásának kapacitása is. Az új repülőgép-hordozó várhatólag a SHANDONG nevet fogja kapni, hadrendi száma 17-es lesz. Nagy kérdés, hogy a több J-15-ös számára mennyivel sikerült megnövelni a szállított üzemanyag és fegyverzet mennyiségét, mivel a hírek szerint a LIAONING egyik legfőbb hátrányaként a csekély akciórádiuszt, valamint a repülőeszközök számára szállított kevés üzemanyagot rótták fel, így nagyban függ az ellátóhajóktól. Pár hónapja az Asia Times arról számolt be arról, hogy Type 001A repülőgép-hordozó a még Szovjetunióban építeni kezdett másik egységhez hasonlóan nagyjából 13000 tonna üzemanyagot képes magával vinni, amiből naponta körülbelül 1100 tonna üzemanyagot fogyaszt, amikor 20 csomós (37 kilométer per órás) sebességgel halad. Vagyis nagyjából 6 napig lesz képes saját készletekkel működni, ugyanis a repülőgépek fel-és leszállásához fel kell gyorsítani a lehető legnagyobb sebességre, így igen tetemes lehet a fogyasztás a fedélzeti repülőezred repülési feladatainak végrehajtása során. Éppen ezért Kína már el is kezdte építeni az 50000 tonnás vízkiszorítású Type 901-es hajóosztályt, aminek első egysége két éve már hadrendbe is állt.

Tajvan közelében megtalálták az évekkel ezelőtt nyomtalanul eltűnt Dassault Mirage 2000-5 repülőgép repülési adatrögzítőjét. Az együléses Mirage 2000-5 2017. november 7-én tűnt el a radarképernyőkről Tajvan északkeleti partjainál, körülbelül fél órával azután, hogy felszállt egy kiképző repülésre. Az azonnal megindított kutatás nem járt eredménnyel, a gép és pilótája, Ho Tzu-yu százados nyom nélkül eltűnt. Magánvállalkozók később folytatták a keresést a tengeren, és a tavalyi év végén sikerült is megtalálni néhány futómű-alkatrészt és a hajtóművet. Október 3-án meglett a repülési adatrögzítő is, amit a lehető leggyorsabban elvittel Franciaországba a tragédia okainak kiderítésére.

A Karem Aircraft bemutatta az Egyesült Államok hadseregének Future Attack Reconnaissance Aircraft (FARA) programja számára tervezett repülőeszközét. Az AR40 elnevezéssel illetett szerkezet egymás melletti üléselrendezéssel rendelkezik, a pilótakabin mögött egy kisebb tér található. Itt négy fő helyezhető el. Az AR40-es meghajtásáról egyetlen GE Aviation T901-es gázturbina gondoskodik. A tervezett 330 kilométer per órás sebesség túlszárnyalását akár 70 kilométer per órával, több technikai megoldás alkalmazásával együttesen szeretnék elérni az AR40-es estében. Az egyik ilyen a törzsből kinyúló szárnyak, ami fesztávolsága 12,2 méter, vagyis túllógnak a rotorok síkján. Ezek nagy sebességnél csökkentik a rotorlapátok terhelését, így növelve a sebességet. Lebegésnél, illetve függőleges le-és felszállásnál 90 fokkal elfordítva szintén segítik a rotorlapátok által keletkező emelőerőt. A főrotor háromlapátos és a Karem Optimum Speed ​​Rotor technológiáját hasznosítja, amelyet eredetileg az amerikai hadsereg kutatási céljaira fejlesztettek ki billenőrotoros repülőeszközök számára, hogy optimális hatékonyságot biztosítsanak a függőleges, vagy vízszintes repülésekhez egyaránt.

Itt az egyes rotorlapátok beállítási szögei egyenként változtathatók, ezáltal lehetővé teszi a jobb teljesítmény, kedvezőbb akusztika, valamint nagyobb megbízhatóság elérését. A hátrafelé keskenyedő 14 méter hosszú törzs alsó részén van a függőleges vezérsík, amely azon kívül, hogy nagyobb sebességeknél kiegyenlíti a főrotor lapátjainak nyomatékát még a farokfutómű elhelyezésére is szolgál. Nagyjából ezzel egyvonalban van a vízszintestől kb. 30 fokkal felfelé álló vezérsík, de csak a törzs jobb oldalán. Ugyanis a fakoroklégcsavar szerepét alacsony sebességnél ellátó tolólégcsavar bal oldalra elfordíthatóan került kialakításra. A Karem Aircraft partneri viszonyban áll az AR40-es esetében a Northrop Grumman-nal és a Raytheon-nal. A Karem a munkamegosztás alapján a rotor-és hajtástechnológiájához járul hozzá, és vezeti a tervezési és prototípus készítési folyamatot is. A Northrop termelési és terméktámogatási, valamint avionikai szakértelmével járul hozzá a sikerhez. Míg a Raytheon a különféle rendszerek integrációját fogja elvégezni.

Olybá tűnik elkezdett növekedni a Lockheed Martin F-35 Lightning II-ek hadrafoghatósága. Az amerikai légierő erre a típusra elsőként átfegyverzésre került 388. repülőezredének ugyanis sikerült a 80%-os hadrafoghatóságot elérnie. Szeptember egyetlen napján az ezred századai közül kettőnél ez a mutató 90% volt, míg a harmadik esetében is 80% felett tartózkodott, a légierő hivatalos közleménye szerint. Szintén itt kell megemlíteni, hogy a közel 70 F-35-el rendelkező egység gépei ez időszak alatt nem a honi bázison, a Hill támaszponton voltak megtalálhatók a futópályák felújítása miatt, hanem az Idaho-i Mountain Home támaszponton, valamint Európában és a Közel-Keleten is.

Az amerikai Northrop Grumman bemutatta a jövő gyalogsági harcjárműveire szánt fő fegyverzetét. Az XM913-as jelzést viselő fegyver űrmérete 50 milliméteres. Ez az Egyesült Államokban igencsak kedvelt heveder nélküli, láncos lőszertovábbító rendszernek köszönhetően a gépágyúk kategóriájába tartozó automata lőfegyver. Az elődjei (pl. a Bradley-n is használt M242 25 milliméteres) által már bejáratottnak és jól csengőnek tekinthető Bushmaster nevet viselő gépágyúval szembeni egyik elvárás a 4 kilométer körüli lőtávolság elérése volt, amit sikerült is teljesíteni.

Brazíliában október 11-én fontos lépést történt a HUMAITA (S41, vagyis az SBR-2) tengeralattjáró építésében. Ugyanis a francia eredetű S-BR (módosított SCORPENE-osztály) tengeralattjáró eddig külön épített törzsszekcióit egyesítették az Itaguaí Tengerészeti Komplexumban. Az öt részegység összeillesztése alkalmából rendezett ünnepségen megemlítették, hogy a 2020-ban vízre bocsátandó HUMAITA tengeralattjáró mind a hat torpedóvető csöve teljes egészében hazai gyártású. A négy egységesre tervezett hajóosztály többi tagja a TONELERO (S42) és az ANGOSTURA (S43) 2021-ben és 2022-ben kerül majd le a hajógyári sólyáról tervezett közegébe.

A brazil haditengerészet megerősítette, hogy több helyről is érdeklődés mutatkozik a TUPI-osztályú (IKL-209/1400) tengeralattjárók majdani megvásárlása iránt. Erről már jó ideje, ez év májusától lehetett pletykákat hallani. Elsőként a szomszédos Argentína neve merült fel, mint lehetséges vevő. Buenos Aires esetében a jelenleg is szolgálatban lévő 5 egységből 4 tengeralattjáró megvásárlási szándékáról cikkeztek. A szomszédos ország szinte folyamatos gazdasági nehézségei azonban bonyolulttá tehetik az üzletet. Nemrégiben a lengyel Radio Gdansk arról számolt be arról, hogy az európai ország védelmi minisztériuma érdekelődést mutatott a brazil TIMBIRA (S-32) és TAPAJÓ (S-33) tengeralattjárók vásárlása iránt. A rádió értesülései szerint az üzlet értékét 200 és 300 millió dollárra becsülik. Később Argentínán és Lengyelországon kívül már Perut is megemlítették a brazil tengeralattjárók lehetséges megszerzése iránt érdeklődő országokkal kapcsolatos spekulációkban.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Saab JAS39C Gripen

Lockheed F-104G Starfighter

Szuhoj Szu-30MK2

Boeing EA-18G Growler

Korean Aerospace Industries KAI T-50i Golden Eagle

Sikorsky CH-148 Cyclone

Antonov An-30

Boeing P-8A Poseidon

British Aerospace Harrier GR.9

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Szuhoj Szu-25SzM Frogfoot

Sikorsky UH-60L Blackhawk

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Lockheed P-3C Orion

Panavia Tornado IDS

McDonnell Douglas TA-4J Skyhawk

Fiat G-91Y

Republic F-105B Thunderchief

MiG-29G

Boeing C-17A Globemaster III

Dassault Mirage 2000D

CASA C-101EB Aviojet

McDonnell Douglas F-4E Phantom II

Alenia Aermacchi M-346 Master

Lockheed Martin F-22A Raptor

Shaanxi Y-8F-200

Boeing CH-47F Chinook

Dassault Falcon 7X

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Saab Sk37E Viggen

Boeing B-52H Stratofortress

Szuhoj Szu-47 Berkut

Hosszú kihagyás után ismét egy irodalmi újdonságot ajánlunk az olvasóközönség figyelmébe. A mai napon kerül ki a nyomdából a bolgár hadtörténész, Kamen Nevenkin A Budapest Erőd. A magyar főváros ostroma, 1944–45 c. műve, amely lényegében a Bécs még várhat - A budapesti hadművelet bevezető szakasza c. kötetének folytatása. A jövő héttől a boltokban is elérhető lesz, a kiadó honlapján pedig kedvezményesen előrendelhető. A bemutató 2019. október 26-án, du. 3 órakor lesz a Hadtörténeti Múzeum dísztermében (a Facebook-eseményt lásd itt).

A kiadó a hadtörténeti tematikában neves Peko Publishing, amely például Számvéber Norbert könyveit is megjelentette, némelyiket az Akadémiai Kiadóval közösen a Hadiakadémia sorozat keretei között. A Hadiakadémia sorozat ezzel a kötettel a Peko Publishingnél lelt végleges otthonra (a Facebook-oldalt lásd itt). A kötet szakmai lektora Számvéber Norbert volt.

[...] Bővebben!

Az elmúlt 12 évben háromszor jártam a ljubljanai nemzetközi repülőtéren, pontosabban annak katonai felén, a szlovén légierő bázisán. 2007-ben és 2009-ben az afganisztáni misszióra készülő szolnoki helikoptervezetők és fedélzeti technikusok magashegyi felkészítésekor, legutóbb pedig két éve, hogy betekinthessek a szlovén helikopteresek hétköznapjaiba. A napokban elővettem a Ljubljanában készített képeket, hátha találok néhányat a szeptember 30-án csődöt jelentett Adria Airways repülőgépeiről, bár ott jártamkor nem ezek fotózása volt a cél. Mindössze pár képet találtam, ugyanakkor rábukkantam néhány érdekességre. Ezt a bejegyzést ezekből a meglehetősen vegyes ljubljanai fotókból állítottam össze.

A reptér előtti körforgalomban egy Airbus makett jelzi, hogy jó helyen járunk. (2017)

Nyílik a sugárfordító az Adria Airways CRJ-200-asán. Az 1998-as gyártású gép 2014-ig repült, a végén már félig feketére festve, egy Mini autóreklámmal az oldalán. (2007)

Felszálló CRJ-200-as a Star Alliance csoport színeiben. A gépet két éve a német ProAir repüli. (2007)

Zsúfolt apron, háttérben a toronnyal, a katonai szektor felől nézve. A jobb szélen álló Airbuson az Adria Airways színei láthatóak, de ez a gép német, egyiptomi, görög, líbiai, máltai, burmai, észt és dán cégnek egyaránt repült. Jelenleg letárolva várja sorsát valahol. A többi gép a rövid életű MyAir olasz fapados légitársasághoz tartozott. (2009)

Kibelezett CRJ-sárkány a reptér egyik félreeső részén. A kép azért ilyen kékeszöld, mert egy AS532 Cougar színezett oldalablakán át készült. (2007)

Egy CRJ pilótafülke a reptér közelében lévő apartman oldalánál. Vélhetően ez is egy szlovén gép volt. (2017)

Az ASL Airlines France B737-es teherszállítója, helikopterből fényképezve. (2017)

Leszállás után a katonai előtérre gurul a szlovén légierő rövid távú szállításra használt L-410UVP-E gépe. A 01-es 410-est azóta átfestették szürkére, már így láthattuk Kecskeméten is, 2014-ben. (2007)

Ezt a fotó 2007-ben készült, de ez az 1952-es gyártású, 1963 és 1972 között használt DC-6-os az Adria Aviopromet (Adria Airways) korabeli festésmintájával ma is a repülőtér polgári részén áll.

*

A szlovén rendőrség légi támogató egysége hat helikoptert használ. Egy Agusta A109E Powert, egy EC 135P2-est, egy Agusta-Bell AB212-est, egy AB412-est és két AB206 Jet Rangert. Ezek közül két típust sikerült lencsevégre kapni Ljubljanában.

Egy Agusta-Bell AB212-ese lopakodik be a leszálláshoz. (2007)

A Jet Rangerből szintén az olasz gyártású, Agusta-Bell változatot használja a Policija. (2007)

*

A repülőtér katonai részén a jugoszláv légierő típusait állították ki. Az időjárás sajnos kegyetlenül leamortizálta a gépek többségét, amint az a 2007-ben készült fotókon is látható, de szerencsére a gépek egy-két kivétellel azóta múzeumba kerültek.

A jugoszláv légierőnél 1963-tól 1971-ig állt rendszerben a North American F-86D Sabre felderítővé átalakított IF-86D jelzésű változata. A típusnak gépágyúja nem volt, az orr-rész alján lehetett kiengedni a 24 nem irányított rakétát tartalmazó „tepsit”. A Zágráb mellett elvégzett átalakítás során ennek helyére került három kamera.

Egy másik IF-86D. A D nagyobb törzzsel készült, mint a többi Sabre-változat, de a legszembetűnőbb változás a radar miatt áttervezett orr-rész. A fülketető formája emlékeztet egy másik North American típuson, a P-51D Mustangon használt fülketetőre – mindkettő jó körkörös kilátást biztosított a pilótának.

A Republic F-84G Thunderjet hosszabb ideig volt rendszerben Jugoszláviában, mint a Sabre. 1953-ban rendszeresítették és az utolsót 1972-ben vonták ki. Feladatait a Galeb és a Jastreb típusok vették át.

Egy hazai gyártmány, a Soko 522. Kiképzésre és könnyű támadó gépként használták, az orrában egy 600 lóerős Pratt and Whitney csillagmotor kapott helyet, két géppuskával vagy négy 50 kg-os bombával lehetett felfegyverezni. Az amerikaiak sok háborús filmet forgattak Jugoszláviában, köztük a Kelly hősei-t is. A filmben ilyen géppel támadta meg a „mi hősünk” Kellyt és pihenő csapatát. 

A jugoszláv hadsereg két szlovén származású katonája Jože Kalan helikoptervezető és Bogo Šuštar repülőműszaki 1991. június 28-án a szlovén területvédelmi erőkhöz szökött. A szökést a SA341 Gazelle jugoszláv gyártású HO-42 Partizan típusjelzésű helikopterével hajtották végre. A Partizant a szlovén haderő szolgálatba állította, de 1994-ben leszállás közben annyira megsérült, hogy nem repülhetett többé. Ezután a ljubljanai reptéren állították ki, végül 2012-ben múzeumba került. 

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Bizonyos európai körök nemtetszését váltotta ki Lengyelország Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázók beszerzéséről szóló terve. Brüsszelből bizonyos szemüvegen át nézve ez a megrendelés nem tartozik bele a közös projektekbe való beruházásba és a katonai képességek együttes fejlesztésébe sem. Véleményük szerint a már létező Eurofighter Typhoon, vagy a jövőben megvalósuló német-francia-spanyol FCAS, illetve a brit-svéd-olasz Tempest megvásárlása lett volna a követendő, igazán Európába vezető, izgalmakat nélkülöző(?) igaz(gatott) út Varsó számára. Persze nem nehéz észrevenni az USA és Európa közötti, utóbbi időben egyre inkább szemet szúró és egyre kiélezettebb nézeteltéréseket eme nem túl európai, ám mégiscsak európai reakció mögött. A haditechnika iránt érdeklődök között ugyanis köztudott, hogy az F-35 Lightning II-es előállításában számos európai kisebb-nagyobb vállalat érdekelt, így valamilyen szinten a lengyel beszerzés számukra is hasznos, bár tény, a fő nyertes az amerikai cég.

Olaszországban a kormány döntése értelmében egyértelműen az F-35-ök beszerzése mellett döntöttek. Rómában évekkel ezelőtt eredetileg 131 darab F-35-ös repülőgép vásárlását tervezték, de később 90 repülőgépre csökkentett ez a rendelés. 60 F-35A az olasz légierő és 30 F-35B az olasz haditengerészet részére került volna beszerzésre. A hatalomra került Öt csillag mozgalom vezetője Luigi Di Maio tavaly kijelentette, hogy az F-35 vadászgépek beszerzése nem jelent számukra prioritást és hogy a programot 2019-ben felül fogják vizsgálni. Ezt meg is tették és azt a döntés hozták, hogy Olaszország továbbra is vásárolni fog a típusból és a gyártásból sem fognak kilépni.

A dél-koreai Samsung Techwin által kifejlesztett K9 Thunder 155 milliméteres önjáró tarack egyre inkább elfogadott lesz Európában. Észtország volt az egyik első megrendelője eme tüzérségi eszköznek a kontinensünkön Finnországgal és Norvégiával együtt. Tallinn 2018. június 26-án vetett végett a találgatásoknak, ugyanis ekkor megállapodást írt alá Dél-Koreával, 12 darab K9 önjáró tarack megvásárlására, bejelentett opcióval 12 további ilyen páncélosra. Ezeknek a 40 kilométeres lőtávolsággal rendelkező fegyvereknek a szállítása 2020-ban kezdődik majd el, szolgálatba 2021-ben állnak majd. A 46 millió eurót kitevő beszerzés, amely magában foglalta a kiképzést, a karbantartást és a tartalék alkatrészeket, ezen a héten kibővült. Ugyanis további 20 millió euró ellenében az eddigi opció felének végleges megrendelése mellett döntöttek az észt Védelmi Minisztériumban, így fél tucattal több K9 Thunder 155 milliméteres önjáró tarackkal fog rendelkezni a balti állam.

Svédországban már átadták az első új légvédelmi rendszert a rendszeresítésre kijelölt ezred számára. A svédek az IRIS-T SLM/SLS légvédelmi rendszer beszerzés emellett döntöttek még 2013 elején. Ezeket a légvédelmi rakétákat eredetileg a Német Fegyveres Erők (Bundeswehr) taktikai légvédelmi rendszerének (TLVS) programja számára fejlesztették ki. A Diehl Defence IRIS-T légiharc-rakétán alapuló kis hatótávolságú IRIS-T SLM/SLS rendszerek 2016-tól kezdődően kerültek volna átadásra az akkori tervek szerint. A svéd légvédelem új harcvezetési és irányítási rendszereket is kap a korszerűsítés során, így alaposan megújul. A négy rakétának helyet biztosító, indításhoz függőlegesbe állítható indítórendszert a helyi tervezésű és gyártású Hägglunds Bv410 csuklós lánctalpas járművön helyezték el.  Az első járművet még ez év augusztusában vette át a svéd Védelmi Beszerzések Hivatala (FMV) Halmstadban.

Belga és francia fegyveres erők, valamint a Francia Fegyverzet Főigazgatóság (DGA) segítségével hajtották végre az Airbus A400M Atlas katonai teherszállító repülőgép legutóbbi tesztjét. Ennek során dél-franciaországban mindkét oldalsó ajtón át 40-40 ejtőernyős ugrott ki egymás után. A bekötött ugrások végrehajtása csak az egyik lépés azon az úton, mely a gép teljes képességének mindennapi kihasználáshoz fog elvezetni. Persze vannak, akik más úton járnak, ilyenek például a britek is, ebben az esetben. Ugyanis a brit ejtőernyősök által használt IrwinGQ ejtőernyőkkel lehetséges, hogy külön teszteket kell majd lefolytatni, hogy ezekkel is biztonságosan lehessen a bekötött ugrásokat végrehajtani. Az ejtőernyősdobások 2020 első felétől lesznek majd mindennaposak a típust alkalmazók számára, addigra a maximális, 116 fős ejtőernyős alakulat gépelhagyását is demonstrálni fogják természetesen.

Október 1-jén a ciprusi fővárosban, Nicosiaban tartott katonai felvonuláson, melyet az ország függetlenségének 59. évfordulója alkalmából rendeztek meg, lehetőséget adódott az újonnan vásárolt szerb gyártású haditechnikai eszközök felvonultatására is. A Ciprusi Nemzeti Gárda felszerelésének korszerűsítése címén a BOV M16 Miloš 4x4 páncélozott járműből 8 példányt vásároltak meg. Ezeket tüzérségi felderítő és ütegparancsnoki felszereléssel látták el. A beszerzés nagyágyúi egyértelműen a 155 milliméteres űrméretű NORA B-52 önjáró tarackok. A 8x8-as teherautó alvázára szerelt, NORA B-52 lőtávolsága a 41 kilométert is elérheti. Ezekből Ciprus 24 darabot rendelt meg, a BOV M16 Miloš 4x4 páncélozott járművekkel együtt 50 millió euróért. Az első 6 ciprusi NORA B-52 augusztusban készült el és jelenleg a kezelőszemélyzet képzése van folyamatban a helyiek által Alexander TGS-nek nevezett tüzérségi eszközökre.

Novoszibirszkben hamarosan véget érhet a Szuhoj Szu34 Fullback bombázógépek gyártása. Itt 2012 óta folyik a típus előállítása, évente 14-16 darabos mennyiségben. A Moszkva által igényelt példányszám lassan legyártásra fog kerülni, de több forrás szerint a Honvédelmi Minisztérium a jövő év elején új szerződést fog kötni további 48 Szu-34-ről. Ezeket a repülőgépeket a 2018-2027-es állami fegyverprogram keretében szállítják majd le. Ez az új szerződés azonban azt jelenti, hogy a repülőgépek összeszerelése évente mindössze hat darabra csökken. A vita most arról szól, hogy érdemes-e fenntartani a termelést a novoszibirszki üzemben, figyelembe véve a viszonylag szerény éves termelési arányt. Elképzelhető, hogy a Szu-34-ek gyártását áttelepítik majd a Komszomolszk-na-Amur-i gyárba.

Új-Delhi azt tervezi, hogy korszerűsíti a Szuhoj Szu-30MKI Flanker-H vadászbombázóit, ez már jó ideje újra és újra felbukkan a sajtóban. A legújabb hírek szerint a helyben gyártott gépek radarburkolata alá az orosz fejlesztésű NIIP N035 Irbis E (Snow Leopard) berendezés fog kerülni. Ez a PESA antennával ellátott fedélzeti rádiólokátor az N011M radar továbbfejlesztése. Az orosz Szu-35Sz és a Szu-30SzM gépeken már használt, 400 kilométeres hatótávolságú N035-ös egyszerre 8 célpont követésére képes.

Továbbra is várat magára az indiai légierő nagyszámú harcigép beszerzése. Most 114 darab új, közepes méretű többcélú harci repülőgép (MMRCA) megvásárlására törekszik az állam, a jelenleg is folyó Dassault Aviation Rafale beszerzések mellett. Egyik esélyes a Saab JAS39E/F Gripen, hiszen a típus kiválósága mellett a svédek ajánlatot tettek a Gripen-re vonatkozó teljes technológia átadására és helyi gyártására is. Véleményük szerint a JAS39 darabára fele lenne a Rafale árának és további előnyként jelentkezne, hogy a francia géphez beszerzett fegyverzet többségét a Gripen is alkalmazhatja. Az indiai légierő jelenlegi gépállományát körülbelül 250 Szu-30MKI, 55 MiG-29 Fulcrum (köztük több mint 12 már a továbbfejlesztett MiG-29UPG), 7 MiG-29UB, 115 MiG-21 Bison, 20 MiG-21M/MF Fishbed, 39 MiG-21U/UM Mongol, 65 MiG-27ML Flogger és 20 MiG-23UB alkotja 149 Mi-17V-5, 35 Mi-17 és 45 Mi-17-1V helikopter mellett.

Thaiföldön hamarosan elkezdik majd keresni a jelenleg 30,2 éves átlagéletkorral rendelkező Lockheed Martin F-16A/B Fighting Falcon vadászbombázók utódját. Ezek közül 7 Szingapúrban, 14 az USA-ba teljesített szolgálatot mielőtt új tulajdonosához került volna. Hamarosan kidolgozásra fog kerülni az utóddal szembeni követelményrendszer, de egy valami már most biztos. A thaiföldiek hozzáférést kérnek a harci gép programjaihoz, sőt mi több, a szoftverkódok felhasználásával a típus képességeit a saját igényeikhez akarják majd igazítani. A kiválasztást az elkövetkező 3-5 évben szeretnék véghezvinni. Már most sokan az 53 gépes F-16-os flotta utódjaként az F-35 Lightning II-őt hozták szóba, ám az információk szerint az amerikai csúcsgép beszerzése nagyon valószínűtlen. Egyrészt a szoftverek forráskódjainak átadása az USA jelenlegi álláspontja kizárt, másrészt talán a thaiföldiek számára kalkulálandó magas ára miatt nem kerülhet majd megrendelésre. Ellenben a 2011-től használt Saab JAS39 Gripen 12 darabos mennyiségének növelése előtt ennek köszönhetően akár nyitva is állhat az út.

Dél-Koreában még nem eldöntött, hogy 2021-től kezdődő beszerzési programban a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es melyik verziója fog szerepelni. A 20 darabos mennyiséget a légierő szeretné a már 40 darabban megrendelt és 8 példányban már át is adott F-35A-re érvényesíteni. A haditengerészet pedig a rövid távon fel-és függőlegesen leszálló F-35B megrendelését erőltetné. Ez utóbbi számára szükséges lenne egy olyan hordozó is, amelyik a lehető legjobban megfelel az üzemeltetésre. A 2020-as évek közepére megérkező gépekhez a lehető leggyorsabban csak 2030-ra, vagy az utánra készülhet el új hordozó. Ezekből jelenleg két tervezetet vizsgálnak meg. A nagyobb vízkiszorítása 71400 tonna lenne, hossza 298 méter, szélessége 75 méter. A hajón 1340 fős személyzet és 40 repülőeszköz lenne, ezek közül 32 merevszárnyú és 8 forgószárnyas. A becsült beszerzési költsége összesen 4,5 milliárd dollárt tenne ki. A kisebb hordozó 41 500 tonna vízkiszorítású, 238 méter hosszú és 62 méter széles lenne. Legénysége 720 fő, és 20 repülőeszközt lenne képes szállítani, ebből 12 merevszárnyú és 8 forgószárnyas. A becsült beszerzési költsége messze alacsonyabb, 2,6 milliárd dollár.

Igaz Szöul 2003-ban már felfüggesztette, majd 2004-ben végleg törölte is a nukleáris meghajtású tengeralattjáró programját, most mégis úgy tűnik leporolták ezt az elképzelést. Egy munkacsoport ugyanis már elemzi az ilyen tengeralattjárók megvalósításának lehetőségét. Amennyiben most nem fut majd zátonyra a dél-koreai nukleáris tengeralattjáró projektje, úgy az első egység 2031 körül készülhet majd el.

A Fülöp-szigeteki Haditengerészet október 1-jén, kedden kivonta hadrendjéből a legkorosabb egységét. A BRP CEBU (PS28) őrhajót 71 évvel ezelőtt állították szolgálatba. Az 1948. júliusában történt eseményt megelőzte némi előélet, ugyanis a hajót még USS PCE-881 jelzéssel az amerikai haditengerészet építette a 2. világháború idején.

Elérték a félmillió repült órát Bell/Boeing V-22-es Osprey változatai. A tengerészgyalogságnál használt MV-22, illetve a légierő által alkalmazott CV-22-es változatokból összesen 375 darab készült el. A 2020-as esztendő már egy újabb alváltozat, a flotta szállítási feladatokra módosított CMV-22-ének színre lépést fogja hozni.

Október 5-én tartották meg a legújabb VIRGINIA-osztályú amerikai vadász-tengeralattjáró névadó ünnepségét.  Az SSN 793-as az OREGON nevet kapta a General Dynamics Electric Boat hajógyárban, Grotonban. A 20. VIRGINIA-osztályú tengeralattjáró megépítése, mely egyébként a második Block IV-es tengeralattjáró ebben a hajóosztályban, mintegy 2,7 ​​milliárd dollárba került.  2014 őszén kezdődött az egység építése és jövő év őszén csatlakozik majd a flottához. Az SSN 793 lesz a harmadik haditengerészeti hajó, amely az OREGON nevet viseli az USA története során.

Első alkalommal landolt az amerikai tengerészgyalogság 12 darab Lockheed Martin F-35B Lightnning II-es vadászbombázókkal felszerelt VMFA-122 repülőszázada teljes gépállománnyal a USS AMERICA (LHA 6) partraszállást támogató hordozó fedélzetén. A WASP-osztály egységeihez képest nagyobb hangárfedélzettel, kibővített repülőgép üzemanyag-tároló kapacitással és „zöld” üzemanyaggal üzemelő gázturbinás hajtóművekkel rendelkező egység mozgatásáról villanymotorok gondoskodnak. Feladata elsősorban az F-35B Lightning II-esek és az MV-22 Osprey gépek szállítása a partraszállások légi támogatása céljából. A 44971 tonnás vízkiszorítású hajó hossza 257 méter, szélessége 32 méter, legénységének létszáma 1059 fő. Ebből 65 tiszt és mellettük további 1687 fő elhelyezésére nyílik lehetőség.

2012 június 4-én került vízre a USS AMERICA partraszállást támogató hordozó, a Huntington Ingalls Industries Pascagoula-i hajógyárában, míg a haditengerészet 2014 április 10-én állította szolgálatba. Az F-35B fedélzeti üzemeltetése még évekkel ezelőtt több érdekes kérdést is felvetett, ugyanis a belső fegyvertér miatt egy esetleges fedélzeti tűz miatt a fegyverzet vízzel történő hűtése külön megoldást igényelt. A hajtómű nagy zaja miatt a hallásvédelem növelése is előtérbe került. Egy közelmúltban végrehajtott gyakorlat bizonyította, hogy az alapesetben tucatnyi MV-22 Osprey és hat F-35B üzemeltetését végző ilyen hadihajón, akár 20 F-35B is elhelyezhető és üzemeltethető huzamosabb időn keresztül.

Brazíliában elkészült a 25. korszerűsített AS550A2-es Fennec helikopter is. Ugyanis a Helibras (Helicópteros do Brasil) korszerűsíti a brazil hadsereg állományába tartozó 36 könnyű helikoptert (ebből 19 a HA-1 Fennec) 92 millió dollárért. Az egy sugárhajtóművel ellátott forgószárnyasok több mint két évtizede léptek szolgálatba és 2010-es évek elejére már csak 33 volt repülőképes. A repképtelen példányokat egy nagyjavítással egybekötött korszerűsítés után szintén szolgálatra alkalmassá teszik. Az európai származású gépeket érintő munkálatok 2018-ig folytak volna az eredeti, 2011-es tervek szerint. Azonban a költségvetési megszorítások miatt a program elhúzódott. Mindenesetre a modernizálás eredményeként további huszonöt évig repülhetnek majd a Mókuskák a dél-amerikai országban.

A pilótafülkébe három nagyméretű folyadékkristályos kijelző kerül a Sagem Avionics Inc. jóvoltából, míg a fedélzeti számítógépet egy brazil vállalat az Aeroeletrônica készíti el (mely az Elbit Systems leányvállalata) a két cég 2010 novemberében megkötött egyezsége szerint. A digitális repülőelektronika, a számítógépek, és az új Sagem AP85 robotpilóta jelentősen megkönnyítik majd a pilóták dolgát, akik védelméről a padlóba, az új energiaelnyelő ülések háttámlájába, valamint a törzs oldalára szerelt kompozit páncélzat gondoskodik. A 2019-es évre öt helikopter elkészültét tervezték, ez most a harmadik.

Argentínában a Fabrica Argentina de Aviones (FAdeA) IA-58 Pucara csatarepülőgépből még 25 darab van szolgálatban, azonban a típus hamarosan kivonásra fog kerülni. Az IA-58 Pucara repülőgép először 1969-ben repült, és 1974 és 1999 között 107 példát készítettek belőle, szolgálatba 1975-ben lépett. Lehet jövője viszont az IA-58 Phoenix variánsnak, amit október 4-én mutattak be. Az ISR (Intelligence Surveillance and Reconaissance - Hírszerzés, Megfigyelés és Felderítés) feladatkörre átalakított, hamvaiból feltámadt IA-58 Phoenix további 15-20 évig üzemelhet majd. Az igazi szárnyalást a Turbomeca Astazou XVIG helyett beépítésre került Pratt & Whitney Canada PT-6A-62 gázturbinás sugárhajtóművek biztosítják egy négyágú Hartzell légcsavarral együtt. Ezt a típusú erőforrást a KT-1, a PC-9, és a PZL-130TC Orlik kiképzőgépeken is alkalmazzák.

A régi hajtóművek miatt a típus nehezen üzemeltethetővé vált a 2010-es években, továbbá a FAdeA elkezdte a futómű áttervezését, hogy az még robusztusabb, ellenállóbb legyen. A földi próbák az első áthajtóművezett géppel 2015. augusztus végén kezdődtek meg. Az A-561-es lajstromú gépre már a négyágú légcsavarok is felszerelésre kerültek. A korszerűsítési munkálatok után IA-58H jelzést viselő változat színes kijelzőkkel és HOTAS rendszerrel ellátott pilótafülkét, a hajtóműveket és a pilótafülkét egyaránt védő új páncélzatot és korszerű kommunikációs rendszereket is kapott az Israel Aerospace Industries és az Elbit Systems segítségével. Ekkor a csatarepülő feladatkör további ellátásának célja lebegett a fejlesztést végzők előtt. Az IA-58 Phoenix esetében sok mindent átvettek a H-hoz kifejlesztett megoldások közül, de a törzse alatti felfüggesztési ponton az ISR feladatkör ellátásához nélkülözhetetlen szenzortorony található meg, míg a belső részben egy műholdas adatkapcsolatot lehetővé tevő rendszer bújt meg.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Mitsubishi SH-60K

Szuhoj Szu-30SzM

McDonnell Douglas KDC-10

Transall C-160D

Boeing Chinook HC.6

Szuhoj Szu-22M4 Fitter K

Eurofighter Typhoon FGR.4

Grumman S-2G Tracker

Aermacchi MB-326E

Szuhoj Szu-57

Boeing P-8A Poseidon

Hawker Siddeley Harrier GR.3

Dassault Mirage 2000D

Sikorsky CH-54A Tarhe

Szuhoj Szu-15UT Flagon

McDonnell Douglas F-4E Phantom II

Blackburn Buccaneer S.2B

Northrop F-5E Tiger II

Aerospatiale AS-332M1 Super Puma

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Szuhoj Szu-24M

Boeing RC-135W Rivet Joint

Westland Lynx HAS.4

Lockheed C-5M Super Galaxy

Dassault Rafale C

Rockwell B-1B Lancer

Mil Mi-28N Havoc

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Saab Sk37E Viggen

Lockheed TF-104G Starfighter

Jakovlev Jak-130

Fiat G-91T1

Az elmúlt napokban az Air Wolf Hunting 2019 kutató-mentő gyakorlattól volt hangos a Gyöngyös-Pipishegyi repülőtér és környéke. A gyönyörű mátrai környezetben végrehajtott gyakorlat, amelyet idén egy hónappal korábban rendeztek meg, mint tavaly, elsősorban a helikoptereket érintette, de a második napon egy An-26-os szállítógép is feltűnt a reptér légterében.

Az alábbi fotók egy évek óta a környéken élő angol úr jóvoltából kerülhettek fel az Air Base blogra. Colin Penny külső szemlélőként, több száz fotón örökítette meg a gyakorlat pipishegyi mozzanatait. Internetes oldalán így naplózta az Ancsa keddi felbukkanását:

„Meglepődve tapasztaltam, hogy a tegnap esti két leszállás ellenére reggel nem volt helikopter Pipishegyen. Az egyetlen izgalmat az az An-26-os jelentette, amely 10.50-kor jelent meg és kb. 10 000 lábon ötször repült át a reptér felett, majd négy körben, körönként 6-7 ejtőernyőst dobott. Végül egy alacsony áthúzást hajtott végre és annak ellenére, hogy nem egy jet, kellően izgalmas volt látni a sebességét és hallani a hangját.”

* * *

Fotó: Colin Penny

A héten a vitorlázórepülő körökben hullámrepülési lehetőségeiről ismert Gyöngyös-Pipishegy sportrepülőtéren tartja Air Wolf Hunting 2019 fedőnevű, főként kutató-mentő orientációjú gyakorlatát az MH86 és az együttműködők. A hétfői éjszakai mozzanatoknál a LégierőBogger is jelen lehetett, megtapasztalni a SAR jelenlegi képességeit és működését, mielőtt a közeli jövőben az új technika (H145M SAR) beérkezésével új lehetőségek nyílnak meg ezen a területen is. 

 

Az egyik JTAC felügyelete mellett érkezik a 705-ös Mi-17N.

Ötletes fényforrás az idén nagy erőkkel települt táborban a híradóskocsi repsávos antennjának árbócán.

Az NVG-kompatibilis Mi-17-es "szabad szemmel"...

...és stílszerűen éjjellátóval (amiért köszönet annak, akit illet!). A háttérben látható fényforrás a TV-torony a Kékestetőn.

Csendben figyel az égi Göncöl.

A "lakossági telefonos bejelentéstől" kezdve élethűen imitált gyakorló riasztást követően érkezik a 701-esen ülő kutató-mentő a "repülőszerencsétlenség" helyszíne fölé: ez a feladat "kutatási" része. A fényes gömb a dagadó hold, a csík a helikopter repülési pályája, lent az "égő roncs", balra pedig a kijelölt leszállóhely. A háttérben a Sár-hegy az átjátszóval.

Hagyományos, fényszórós leszállás a kárhelyszín közelében.

Ha a földi tevékenység, a sérültek keresése, kiszabadítása a roncsból, stabilizálása elhúzódik, leállítják a hajtóműveket (ez egyébként segíthet az esetleges sérültek segélykiáltásának meghallásában is, ami különösen sötétben fontos). Ilyenkor a gépen ismételt előkészítésre van szükség, mielőtt újra elindulhatnának: a pilótafülke búvónyílásán keresztül felmászott technikus fehér fényű lámpája fényénél a hajtóművet, a reduktort és a rotoragyat ellenőrzi.  

Ismét pörög a Mi-17-es, az indítóhajtómű kiömlőnyílása még izzik.

A gyakorlás része volt az új típusú hordágy csörlőzése is. Itt a gép megfügg a kiemelés helyszíne felett...

...majd fedélzetén a túlélőkkel, elindul hazafelé. 

A gyakorlat felvarrója, melyből - köszönet a szolnokiaknak! - a LégierőBlogger is kaphatott egy példányt.

Zord

Az AirWolfHunting 2019 gyakorlat egyik szép Mi-17N képével illusztrálnám a soron következő hírbejegyzést, arra a közelmúltban nyilvánosságra került keretszerződésre utalva, mely a rendszerbentartás tervezett több éves hátralevő idejére - nem mellesleg a nyugati típusváltás időszakára - megfelelő halapot adhat a honvédség szovjet-orosz szállító és harci helikoptereinek fenntartásához.

Zord

Fehéroroszország négy orosz Szuhoj Szu-30SzM vadászbombázó repülőgép leszállítását várja ez év novemberében. A belorusz honvédelmi minisztérium 2017-ben írta alá szerződését az orosz Irkut Aviation Corporation-el 12 darab Szu-30SzM repülőgép megvásárlásáról. Ezeket a 2018-2020 közötti időszakban adta volna át a gyártó. Fehéroroszország várhatóan évente akár négy repülőgépet is átvehet a következő hónaptól kezdődően, a műszaki okok miatt némileg megcsúszott szállítási idő ellenére is, az ország öregedő MiG-29-es gépeinek leváltására.

Pakisztánban szeptember 26-án elkészült az első két, helyben nagyjavított PAC (Pakistan Aeronautical Complex) JF-17 Thunder vadászbombázó. Az elsőnek sorozatgyártásba került Block 1-es változatból 4 példányon kezdték el a 3000 órás összélettartam felénél esedékes ipari beavatkozást. Az első Block 1-ek 2010-ben álltak szolgálatba és évente 150-200 repült órát teljesítettek. Az első két gépen Kínában az Aviation Industry Corporation of China (AVIC) végezte el az ipari nagyjavítást, aminek kidolgozásában a pakisztániak is részt vettek. A 2017 novemberében elkezdett munka a szerelési és karbantartási folyamatok kidolgozására és leellenőrzésére szolgált. Ez az első két Kínában nagyjavított JF-17-es áprilisban tért vissza Pakisztánba. Csak ez után került sor a pakisztániak által végzendő munka elkezdésére. Jelenleg még nincs információ arról, hogy ezen beavatkozás során a gépek modernizálásra is kerültek volna a fejlettebb Block 2-es fedélzeti berendezéseinek beépítésével. Ebben az évben összesen 5 JF-17-es helyben történő ipari nagyjavítását tervezik Pakisztánban, ahol egy új csarnok elkészültét követően ez a szám 2020-ra már elérheti a 20-at is. A Pakisztáni Légierő terveiben 50 Block 1-es, 62 Block 2-es, ugyancsak 50 Block 3-as, valamint 26 kétüléses JF-17B beszerzése szerepel.

Szeptember 29-én volt első alkalommal a HAL Tejas-N (LCA-N) esetében, hogy egy repülés során a repülőgép-hordozós üzemet igen valóságszerűen imitálták. Ez igen meglepő hír, hiszen pár hete azt lehetett olvasni, hogy befejeződtek a típus tesztjei, ebből arra lehetett következtetni, hogy az ilyen próbákat is elvégeztek már. De nem, a síugrósáncos felszállást csak a múlt hónap végén követte a fékezőkábeles leszállás egy repülési feladat végeztével, még csak a szárazföldi bázison.

Immáron 67 darabra növekedett a Boeing KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgépre feladott amerikai rendelések mennyisége. Ugyanis szeptember 27-én az USAF további 15 gépet rendelt meg, 2,6 milliárd dollárért. Ez az 5. rendelési állomány 2023 márciusáig fog átadásra kerülni. Az első két rendelési állomány 7 és 12 repülőgépről szólt 2016 augusztusában. A harmadik 15 repülőgépet foglalt magába 2017 januárjában, míg 18 repülőgép szerepelt a negyedikben 2018 szeptemberében. A gyártó az eddigi szerződés értelmében az év végéig 36 darab KC-46A-t szállít majd le az amerikai légierő részére.

Tetemes megrendelés érkezett a Pratt & Whitney-hez szeptember 30-án. A Lockheed Martin F-35 Lightning II-ek hajtóműveit is előállító vállalat majd 2,2 milliárd dollárért gyárthat további erőforrásokat az F-35-ös három változata számára. Az F-35A számára 112 darab F135-PW-100, a rövid távol fel-és leszálló F-35B részére 46 darab F135-PW-600, míg a hordozófedélzeti F-35C esetében 25 F135-PW-100 készül el 2023 februárjáig.

Október 2-án a Bell Textron Inc. bejelentette egy új forgószárnyas járművét, a Bell 360 Invictus-t. A helikoptert a hadsereg jövőbeli felfegyverzett felderítő repülőeszközét kiválasztó Future Attack Reconnaissance Aircraft (FARA) tenderére tervezik benevezni. A harci helikoptereket idéző tandemelrendezésű pilótafülkével, Fenestron csőlégfaroktorral, behúzható futóművel, radarkeresztmetszetet csökkentő külső kialakítással, géptörzsbe rejtett fegyvertérrel, melyek két-két irányított rakéta számára biztosítanak helyet és 3 csövű 20 milliméteres Gatling-rendszerű forgatható gépágyúval ellátott Bell 360 Invictus a fegyverzet külső felfüggesztésére is alkalmas félszárnyakkal is rendelkezik. Ezeken a felhajtóerő 50%-a is termelődhet repülés közben, de egy-egy fegyverzet felfüggesztési pontot is kialakítottak rajtuk, négy-négy irányított rakéta számára. Ezek használhatók lesznek a belső fegyverterekkel együtt, így a Bell 360 Invictus egyidejűleg maximális 12 irányított rakétát szállíthat majd. Felderítésre az orr-részen elhelyezett szenzortorony szolgál.

A 2004-ben elbukott, szintén felderítésre szánt RAH-66 Comanche helikopterre némileg emlékeztető Bell 360 Invictus-on szintén megtalálható lesz a mozgékonyságot fokozó digitális Fly-by-Wire kormányrendszer. A négylapátos főrotort, valamint a rotorlapátokat, a civil célra fejlesztett Bell 525-ről veszik át. Persze nem teljes egészében, hiszen a főrotor csak négylapátos lesz és a lapátokat is megkurtítják majd a polgári típushoz képest, így eleget téve a hadsereg által elvárt 12 méteres rotorátmérőnek. A fő, valamint a csőlégfaroktort két, a törzse épített, egyenként 3000 lóerős General Electric Aviation XT901 sorozatú gázturbina forgatja majd meg. Az áramvonalas külsőnek (még a rotoragy is burkolattal lesz ellátva) is köszönhetően a helikopter elérheti majd a 340-370 kilométeres sebességet, képes lesz plusz 35 fokos hőmérséklet esetén is felszállni, hatótávolsága 250 kilométer lesz. Légi szállítása Boeing C-17 Globemaster III-as szállítógéppel megoldható lesz. Amennyiben az amerikai hadsereg lehetőséget lát a Bell elképzelésében és pénzt ad számára az első prototípus megépítésére, úgy az első repülésre már 2022 őszén már sor kerülhet.

Chilében kezd körvonalazódni a dél-amerikai ország légierejének jövője. A jelenlegi 10 Block 50-es és 36 régebbi AM/BM MLU Lockheed Martin F-16-ok még hosszú ideig lesz szolgálatban. Az idő előre haladtával folyamatosan tervezik az Fighting Falcon-ok korszerűsítését. A szerkezeti felülvizsgálatokkal együtt elvégezve így látnak esélyt arra, hogy az amerikai típus még 2040 után is repülhessen. Első lépésben 2021-ig szeretnék elkezdeni egy AESA antennával rendelkező fedélzeti rádiólokátor beépítését az összes variánsba, ezzel elkezdve az egységesítést.

Továbbá a szállítóflottát is erősíteni szeretnék. Az meglévő egy C-130B, mellett két C-130H, valamint négy KC-130R Hercules található meg a Chilei Légierő állományában. Ezek mellé szereznének be két további használt példányt az Egyesült Államok eltárolt gépei közül. A típus feladatai közül egyre hangsúlyosabbá válik a tűzoltási képesség is a dél-amerikai államban.

Argentínában szeptember 27-én Oscar Aguad, az argentin védelmi miniszter bejelentette, hogy négy Lockheed P-3C Orion tengeri járőr repülőgépet vásárolnak majd meg. A cél az eddig alkalmazott 6 darab P-3B lecserélése, amelyeket még 1997 és 1999 között szereztek be. Ezeket a napjainkban már repképtelen P-3B-ket egy alapos modernizálásnak és élettartam-hosszabbításnak kellett volna alávetni, hogy képesek legyenek további szolgálatra. A helyzetüket figyelembe véve úgy döntöttek, hogy a legjobb megoldás az, ha amerikai haditengerészet által nemrégiben elállított, modernebb repülőgépeket vásárolják meg, mint a még korosabbak további üzemeltetésére áldozzanak pénzt.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Saab JAS-39D Gripen

Boeing 737

Mil Mi-35M Hind

Cessna A-37B Dragonfly

Eurocopter EC665 Tiger UHT

MiG-31BM Foxhound

AgustaWestland Wildcat HMA.2

Xian JH-7A

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Aérospatiale SA 365N Dauphin 2

Boeing CV-22B Osprey

Szuhoj Szu-25SzM Frogfoot

Boeing RC-135W Rivet Joint

Airbus A400M

McDonnell Douglas F-4D Phantom II

Bombardier Sentinel R.1

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Mil Mi-28N Havoc

Northrop SF-5M Freedom Fighter

Eurofighter Typhoon FGR.4

McDonnell Douglas CF-188A Hornet

Saab 105Oe

Grumman S-2F-2 Tracker

Dassault Rafale M

Shaanxi Y-9

Alenia Aermacchi T-346A Master

MiG-29SzMT Fulcrum C

NH Industries NH90TTH

Lockheed Martin F-16D Fighting Falcon

Aermacchi MB-339CD

Bell AH-1S Cobra

Panavia Tornado ECR

Az MH Pápa Bázisrepülőtéren júniusban tartották a Nehéz Légiszállító Ezred ünnepélyes parancsnokváltását, és ugyanekkor ünnepelték a Stratégiai Légiszállító Képesség fennállásának tizedik évfordulóját is. Az évforduló kapcsán idézzük fel az eltelt évtized egy-egy fontosabb pillanatát.

A Stratégiai Légiszállító Képesség (SAC - Strategic Airlift Capability) létrehozásának első fontosabb dátuma 2006. szeptember 12. volt. Ekkor írta alá 13 nemzet a SAC létrehozását célzó szándéknyilatkozatot és ezzel kezdetét vette a három C-17 Globemaster III stratégiai szállítógép üzemeltetéséhez szükséges rendszer felállítása. A leendő ezred bázisrepülőtereként már akkor felmerült Pápa is. Voltak, akik esélytelennek látták a dunántúli bázist az olyan vetélytársak ellenében, mint a németországi Ramstein vagy az iraki, afganisztáni műveleti területekhez közelebb eső romániai Constanta.

A következő nyáron, 2007. augusztus 27-én megtörtént az első pápai C-17-es rakodás. A SAC leendő gépei ekkor még nem léteztek, az Afganisztánból Pápára érkező C-17-es az amerikai légierőé volt. Az USAF szállítógépe nem sokat időzött Pápán, a rakodást követően, fedélzetén mintegy 30 tonna rakománnyal - a Magyar Honvédség Tartományi Újjáépítési Csoport (PRT) harmadik váltásának felszerelésével és az ugyancsak Afganisztánban szolgáló horvát kontingens számára málházott felszereléssel – másnap visszaindult Afganisztánba. Két és fél hónappal később a kételkedők legnagyobb meglepetésére kiderült, hogy Ramsteint és Constantát megelőzve Pápa lesz a SAC C-17-eseinek bázisrepülőtere.

Újabb tíz hónap telt el, és 2008. szeptember 23-án tíz NATO tagállam (Bulgária, Egyesült Államok, Észtország, Hollandia, Lengyelország Litvánia, Norvégia, Magyarország, Románia és Szlovénia) valamint két NATO békepartnerségi állam (Finnország és Svédország) részvételével megalakult a Stratégiai Légiszállító Képesség és támogató szervezete, a NAMA (NATO Airlift Management Agency), amelynek elnevezése 2012-től NAM PO-ra (NATO Airlift Management Program Office) változott. A szándéknyilatkozatot aláíró tizenharmadik állam, Olaszország időközben kilépett a programból.

Miközben a rendszer felállítása zajlott, 2009 márciusában a Boeing Long Beach-i gyárában elkezdték az első SAC-gép négy törzsszekciójának összeszerelését. A SAC programban résztvevő államok közös tulajdonában lévő repülőgépek lajstromba vétele Magyarországon történt, a C-17-esek szárnyaira és függőleges vezérsíkjára felkerült az ék alakú magyar felségjel valamint az amerikai szállítógépeken megszokott módon a bázisrepülőtér neve. Így aztán elmondható, hogy amikor a SAC 01 oldalszámú C-17-est többszöri légi utántöltéssel 2009. július közepén Kaliforniából átrepülték Pápára, ez lett az első magyar felségjelű katonai repülőgép, amelyet a levegőben megtankoltak. A SAC 01 érkezését követően, a július 27-én megrendezett ünnepélyes ceremóniával hivatalosan is megkezdte működését a világon egyedülálló, többnemzeti Nehéz Légiszállító Ezred (HAW – Heavy Airlift Wing), amelynek első parancsnoka az amerikai John D. Zazworsky ezredes lett.

Az ezredtörzs mellett a HAW három további alegységből áll. A Nehéz Légiszállító Század (HAS – Heavy Airlift Squadron) alapvetően ugyanazokkal a kiképzési és üzemeltetési standardokkal dolgozik, mint a U.S. Air Force légiszállító ezredei, de több eljárást is átvettek a többi C-17-es üzemeltetőtől, Ausztráliától, Kanadától és Nagy-Britanniától is. (Az amerikai pilóták kivételével korábban egyik SAC tagállam repülőgép-vezetője sem repült C-17-esen.) A másik alegység a Logisztikai Támogató Század (LSS – Logistics Support Squadron), amelynek feladatrendszere szerteágazó. Egyrészt biztosítják azt a repülőműszakit (FCC – Flying Crew Chief) aki egyes nagy távolságú feladaton a C-17-esen utazik és az érintett repülőtereken elvégzi a szükséges karbantartásokat, másrészt a Boeinggal szorosan együttműködve biztosítják, hogy az alkatrészek és más eszközök mindig a műszakiak rendelkezésére álljanak, akár Pápán, akár más reptéren van szükség rájuk. Ugyancsak az LSS egyik részlege foglalkozik a hajózók fedélzeti életfenntartó berendezéseivel, a rakomány biztonságos be- és kirakodásával - különös tekintettel a veszélyes árukra, amelyek a C-17-esek fedélzetére kerülnek – és az utasokkal. A SAC földi járművei is ide tartoznak: a kocsikkal szintén az LSS foglalkozik. A HAW harmadik alegysége az a század (C2S – Command and Control Squadron) amely a tagállamoktól beérkező szállítási igényt repülési feladattá szervezi. Ellenőrzik, hogy a rakomány légiszállítható-e, nincs-e egyéb, akár politikai akadálya a szállításnak, megtervezik a feladatot, meghatározzák a repülés időpontját és beszerzik a szükséges engedélyeket az átrepüléshez és a leszálláshoz.

*

A HAW számára évente 3165 repült órát irányoztak elő és rögzítették a repült órák felosztását. A legnagyobb felhasználó az Egyesült Államok lett a maga 32 százalékával. Utána Svédország következik 17,4 százalékkal, Hollandia 15,8-cal és Norvégia 12,6-tal. A románok 6, a lengyelek 4,7 a bolgárok 2,1 a szlovének 1,9 mi magyarok 1,6 míg Észtország, Finnország és Litvánia egyaránt 1,4 százaléknyi szeletet tudhat magáénak a repidő-tortából.

Magyar ejtőernyősök eligazítása felszállás előtt a C-17-es fedélzetén.

Az ezred első feladata utasszállítás volt Németországból Koszovóba, 2009. augusztus 13-án. SAC 02 oldalszámmal szeptemberben megérkezett a második C-17-es és már egy Európán kívüli helyszínre repült az ezred - Svédország megrendelésére szállított rakományt az afganisztáni Mazar-e-Sharifba. Októberben megérkezett Pápára a harmadik, SAC 03-as jelű gép is és ezzel teljes lett a HAW-flotta. Az ezred egy iraki úttal zárta a 2009-es évet. A 2010-es esztendő humanitárius feladattal indult. Januárban és februárban háromszor repült a HAW a földrengés sújtotta Haitire. A második hónapban elérték az ezredik repült órát és még ebben a hónapban elkészült az a zóna, ahol egyidejűleg parkolhatott mindhárom C-17-es. Áprilisban szomorú feladat jutott az ezrednek: a lengyel légierő Tu-154-esének Szmolenszknél történt katasztrófája után az áldozatok földi maradványait szállította haza az egyik SAC gép. Novemberben repülték az első olyan feladatot, amelynél nem volt amerikai hajózó a személyzet tagjai között. A három svéd, két norvég, egy lengyel és egy bolgár hajózóból álló személyzet egy afganisztáni feladatot hajtott végre.

A 2011-es év további elsőket is hozott. Az első szállítási feladatot a Líbia elleni, NATO vezette művelet során és az ezred történetének első kiképzési célú teherdobását Afrikában, az Atlas Drop 2011 gyakorlaton. Ebben az évben kezdődött a HAW és az ejtőernyősök együttműködése is. Júliusban, Olaszországban amerikai, Pápán magyar ejtőernyősök ugrottak a C-17-esekből, augusztusban pedig egy németországi ejtőernyős találkozó katonái használták a HAW gépeit. 2011-ben az ezred mind a 12 tagállam részére repült legalább egy feladatot, miután Észtország is rendelt egy légiszállítást Afganisztánban szolgáló katonái ellátására. A nyár folyamán az ezred első parancsnoka, Zazworsky ezredes elköszönt, helyét az ugyancsak amerikai Keith P. Boone ezredes vette át. (Az ezred parancsnoki állományát az a négy nemzet adja, amely a legtöbb repült órát használja fel.)

A Nehéz Légiszállító Ezred 2012 novemberében érte el a teljes műveleti képességet, 2013-ban pedig újabb parancsnokváltás következett: az ezredet Frank Rombouts, a Holland Királyi Légierő ezredese vette át amerikai elődjétől. Júliusban a NATO főtitkára, Anders Fogh Rasmussen jelenlétében letették a SAC új komplexumának alapkövét. A főtitkár egyébként éppen az egyik pápai C-17-essel repült Afganisztánba az előző év őszén. 2013 fontos eseménye volt az is, hogy nem csak a 10 000. repült órát érték el, hanem első ízben teljesítették a SAC megalakulásakor megcélzott 3165 éves repült óraszámot.

2014 az első, magyarországi gyakorlótéren végrehajtott teherdobással indult és az év elején adták át azt a raktárt, ahol a C-17-esek rakományát ideiglenes jelleggel lehet elhelyezni. Májusban az EU Közép-Afrikai Köztársaságban végrehajtott műveleteit támogató feladatot repültek, nyáron pedig az ezredik légiszállítási feladatot. Az ezred immár ötéves múltra tekinthetett vissza. Az idő múlását az is jelezte, hogy az első C-17-esen, a SAC 01-esen esedékessé vált az ötévente szükséges, négy hónap időtartamú ipari szintű karbantartás. Novemberben sikerült teljesíteni a 15 000. repült órát.

2015 júliusától ismét amerikai tiszt irányította a HAW-t. Trevor W. Nitz ezredes az ezred negyedik parancsnoka lett. Novemberben egy különleges feladatot hajtott végre az ezred. Az egyik bukaresti szórakozóhelyen bekövetkezett, 45 halálos áldozatot követelő tűzeset után, SAC tagállamként Románia légiszállítást kért tíz sérült Angliába és Norvégiába juttatása céljából. Az égési sérültek szállítására felkészített SAC 02-es Bukarestbe repült. A gép a sérültek és a román egészségügyi személyzet felvétele után átrepült Nagy-Britanniába, a RAF Brize Norton légibázisára, ahol kilenc sérültet átadtak az angol mentőknek, majd egyet továbbszállítottak Norvégiába. A SAC 02-es Bukaresten keresztül tért vissza Pápára.

Egy KC-135-ös tanker vár Németország felett a pápai C-17-esre.

2016-tól kezdődően a C-17-es hajózók kötelező szimulátoros gyakorlatát a tengerentúlról áthozták Nagy-Britanniába, miután már Farnboroughban is rendelkezésre állt a Boeing saját szimulátora. (2021-től erre sem lesz szükség; a tervek szerint akkor áll üzembe a SAC saját szimulátora Pápán.) Március 1-én először szállt le egy SAC C-17-es nem szilárd burkolatú pályán. A gép a Maliban szolgálatot teljesítő holland békefenntartóknak szállított eszközöket, hogy a Gaóban lévő táborukat tovább építhessék. Korábban az volt az eljárás, hogy a gép a fővárosban, Bamakóban szállt le, onnan földi úton szállították a rakományt Gaóba. Ez háromnapos, 1200 kilométeres utat jelentett, meglehetősen veszélyes körülmények között. Ezt váltotta fel a közvetlen légiszállítás Gaóba. A C-17-es érkezését a kora reggeli órákra időzítették, amikor még hűvösebb van és kevesebb a por a levegőben. Gyors kirakodást követően a gép azonnal felszállt a poros pályáról és rendben elhagyta a térséget. Nem volt ilyen szerencsés annak a C-17-esnek a személyzete, amely novemberben repült svéd rakománnyal a szintén Maliban található Timbuktuba. Már Bamakóban voltak, amikor tankolás közben a géppel utazó FCC észrevette, hogy a hajtómű ventilátor lapátjai valószínűleg madár beszívása miatt sérültek. Úgy döntöttek, hogy a hajtóművet helyben javítják ki. Az alkatrész beérkezését és a javítást követően a repülőgép négy napos késéssel tért vissza Pápára. 

Aviano, Olaszország. Amerikai ejtőernyősök szállnak be a HAW C-17-esébe.

Ennél kellemesebb dolgok is történtek 2016-ban. A SAC májusban átköltözhetett az új irodákba, a HAW júniusban átállt az új feladattervező és figyelő rendszerre, augusztusban teljesítették a 20 000. repült órát, novemberben pedig átadták az új hangárt. Az új műszaki komplexumnak köszönhetően 2017 májusa óta állandóan Pápán van egy cseredarab a 11 millió dolláros Pratt and Whitney F117-es hajtóműből, így egy hajtóműcsere elvileg 24 órán belül elvégezhető. (Szeptember 9-én került sor az első olyan hajtóműcserére, amelyet Pápán végeztek el.) A világban nagyjából ötven tartalékhajtómű van telepítve a C-17-esekhez, Európában csak néhány. Ezek egyike a pápai, amelyet bármelyik C-17-es üzemeltető lekérhet, de rövid úton pótolnia kell.

2017-ben a Norvég Királyi Légierő tisztje, Bjorn Gohn-Hellum ezredes személyében új parancsnok került a HAW élére. A szeptember ismét a karibi térségbe szólította a pápai légiszállítókat. Az Irma hurrikán pusztította St. Marteen-ra 41 tonna rakományt szállítottak Hollandiából és 160 főt evakuáltak Curacao szigetére. A szükséghelyzet diktálta, hogy a HAW történetében először szállítottak utasokat úgy, hogy azok a tehertér padlóján ültek ideiglenes hevederrel biztosítva.

A Nehéz Légiszállító Ezred 2018 májusában teljesítette a 25 000. repült órát, szeptemberben pedig a NAM PO ünnepelte működésének 10. évfordulóját. Ezzel lassan el is érkeztünk 2019-hez, amikor a HAW kilenc év után ismét iraki feladatot repült, és amikor júniusban újabb parancsnokváltásra került sor. Az amerikai James S. Sparrow ezredes immár hatodik parancsnokként irányítja a pápai ezredet.

*

Az eltelt évtized kiragadott pillanatai mellett fontos megemlíteni, hogy a mindennapok feladataiból a magyarok hajózó, műszaki, tervezési és támogató vonalon egyaránt kivették és kiveszik a részüket. A C-17-esek karbantartását, előkészítését és kiszolgálását ma már túlnyomó részben volt kecskeméti, pápai és szolnoki repülőműszakiak végzik és a közelmúltig egy magyar pilóta is repült a HAW-nál. Lukács Viktor az An-26-osról került a C-17-es képzésre és 2010-től első tisztként repülte a típust. 2012-ben teher- és személydeszant dobásra jogosító képzést kapott majd a következő évben gépparancsnok lett. 2014-ben repülésbiztonsági tiszt képzésen vett részt és 2015-től egy évig repülésbiztonsági főnök volt. Ezután 2016 és 2018 között a kiképzési részlegnél dolgozott. A C-17-essel 3000 órát repült és négy kontinens ötven országába jutott el. A volt katonai szállítópilóta a külföldön megszokott, de már nálunk sem ismeretlen utat járva váltott: tizenöt év katonai szolgálat után a közforgalmi repülésben folytatja pályafutását. Lukács Viktor 2011-ben nyilatkozott a C-17-es képzésről és a mindennapokról. Most az azóta eltelt időszak főbb mozzanatairól kérdeztük.

Kik kezdhetik el a személy- és teherdeszant dobására jogosító képzést?

- Ezt a kiképzést a század hajózó állományának mintegy negyede végzi el, hozzávetőlegesen ilyen arányban van szükség erre a műveleti képességre. A kiválasztás során általában az a mérvadó, hogy melyik tapasztalt első tiszt sajátítja el legmagasabb szinten a földközeli útvonalrepülés tervezését, illetve a fedélzeti számítógép használatát, mert ezek kulcsfontosságúak a kiképzés során. A nyolchetes képzésre az Altus légierő bázison kerül sor. Az elméleti és szimulátoros felkészülés után az összes lehetséges légi személy- és teherdeszant eljárás gyakoroltatják majd a képzés vizsgával zárul. A feladatok: konténerek, nehéz terhek (például három HMMWV páncélozott jármű), ejtőernyősök kis és nagy magasságú célba juttatása nappal és éjszaka, több repülőgéppel kötelékben is, földközeli útvonalon, közepes magasságú légi utántöltéssel, harci és taktikai érkezési és indulási eljárásokkal.

Repülésbiztonsági főnökként és a kiképzési részlegnél betöltött feladatok napi szinten mit jelentettek?

- Az ezred repülésbiztonsági részlege minden olyan tényezőt vizsgál és nyomon követ, ami hatással lehet a repülés biztonságára, kezdve a kiképzéstől, a repülőgép üzemeltelésén, és karbantartásán át, a repülőtér madár- és vadvilágának ismeretéig. Feladatai közé tartozik irányelvek kidolgozása, kockázati tényezők elemzése, a hajózó állomány tájékoztatása és figyelmének felhívása bizonyos kiemelten fontos területekre, a beérkező biztonsági beszámolók feldolgozása, bizonyos esetekben pedig nyomozási eljárás indítása, hogy feltárásra kerüljenek a kiváltó okok, megelőzve egy incidens esetleges jövőbeni megismétlődését. 

A kiképzési részleg feladata, hogy tervezze, megszervezze és dokumentálja a repülőszázad állományának kiképzését a kezdetektől az oktató, ellenőrző repülőgép-vezetői vagy fedélzetmesteri (loadmaster) státusz eléréséig, beleértve minden elméleti, gyakorlati képzést a repülőgépen illetve szimulátoron. 

Ez a két beosztás nem befolyásolta a repülési feladataidat?

- Minden személyzettag elsősorban repülési feladatra van beosztva, a század működését biztosító részlegeknél másodsorban lát el feladatokat, amennyire ideje engedi.

Mi volt a legnagyobb élmény, a legérdekesebb feladat a C-17-es típuson, amire mindig szívesen emlékszel majd vissza?

- Bukarestből Torontóba repültünk a brit Harry herceg által alapított „Invictus Games" elnevezésű sportversenyre, amelyen sérült katonák és veteránok a résztvevő sportolók. A fedélzeten a román csapat, a családtagok és a sajtó képviselői tartózkodtak. Fantasztikus volt látni, hogy ezek az emberek tovább küzdenek, akár kerekesszékben is, nem adják fel, még ha el is veszítették egy vagy több végtagjukat. Megtiszteltetés volt eljuttatni őket az úti céljukhoz. 

Mi volt számodra a legértékesebb tapasztalat, amire a HAW-nál töltött idő alatt tettél szert?

- A legértékesebb számomra az, hogy 12 különböző nemzet tagjait ismerhettem meg, és együtt dolgozhattam velük egy csapatként sikeresen, miközben sokat láthattam a világból, megannyi izgalmas hadműveleti feladat során.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

A cikk nyomtatott változata az Aeromagazin 2019. szeptemberi számában jelent meg.

(mindig először rádöbbenek, hogy mennyivel többet posztolok a Facebookon). Augusztus 13-án a HM sajtóútat szervezett Litvániába megnézni a magyar Gripenek a Balti Légtérrendészeti Misszió keretében. Irtam róla egy cikket a 24.hu-nak. Nagyon büszke vagyok rá, mert úgy érzem sikerült megértenem, hogy mi folyik ebben a misszióban, és hol vannak az állandó félreértések, amelyek aztán téves elvárásokat generálnak a a közvéleményben az oroszokkal (vagy a NATO-val) szemben, például hogy az orosz gépek sosem sértik meg a balti államok légterét. És bár ennek védelmében vannak ott a NATO tagállamok gépei, még sem ez teszi ki az idejük nagyrészét. Itt a cikk: Több mint negyvenszer riasztották a magyar Gripeneket a Baltikumban Sokat fotóztam, és ezt a videot is sikerült úgy megcsinálni, hogy letámasztottam a telefont a kiguruló szélét jelző egyik kis lámpához. Büszke voltam magamra, mert így még maradt két szabad kezem fotózni is.

Az Embraer ezen a héten megerősítette, hogy jelenleg tárgyalásokat folytat Magyarországgal KC-390 teherszállító/légi utántöltő repülőgépek eladásáról. A megállapodás bejelentését Jair Bolsonaro brazil elnök magyarországi látogatásának idejére várják, ez év végére. Az Embraer azt is elmondta, hogy egy üzemet is létesíthet Magyarországon a KC-390 repülőgépek gyártására. Az év elején Orbán Viktor magyar miniszterelnök Jair Bolsonaro brazil elnökkel találkozott brazíliai látogatása során. A találkozón megvizsgálták a két ország közötti nemzetközi, gazdasági és politikai együttműködés lehetőségeit. 2019 májusában Szijjártó Péter magyar külügyminiszter Budapesten találkozott, Ernesto Araújo brazil külügyminiszterrel. Már akkor megvitatták a KC-390 teherszállító/légi utántöltő repülőgépek megvásárlási lehetőségeit a Magyar Légierő számára.

Szeptember 24-én volt 20 éves jubileuma a C-27J Spartan katonai szállítógép első repülésének. Az azóta eltel időszakban a típust 15 ország rendelte meg (Olaszország, Görögország, Bulgária, Litvánia, Románia, Marokkó, USA, Mexikó, Ausztrália, Csád, Peru, Szlovákia, Kenya és Zambia). A legyártott darabszám jelenleg 85-nél tart, de a gyártó szerint még bőven van esély további megrendelések elnyerésére is. A már kidolgozott korszerűsítés mellett talán azért is, mivel a C-27J már a tavalyi évben bebizonyította, hogy képes tűzoltó repülőgépként is funkcionálni, némi átalakítást követően.  

Megkapta utolsó Eurofighter Typhoon vadászbombázóját a Brit Királyi Légierő a héten. A BAE Systems Watron-ban lévő üzemében már csak külföldi megrendelések okán folyik a típus gyártása. Jelenleg éppen a katari beszerzésre készülő példányok építése folyik. Az elsőt 2022-ben fogják majd átadni. Természetesen a brit Eurofighter Typhoon vadászbombázók esetében élettartamuk végégi folyamatos korszerűsítés van betervezve, így a gyártónál még számos esetben megfordulnak majd, az időszakos munkálatokon felül.

Szeptember 23-án megtörtént az első leszállás Nagy-Britannia legújabb repülőgép-hordozójának fedélzetén. Az első leszállás kevesebb, mint 24 órával azután történt, hogy a hajó megépítésé követően először nyílt vizekre hajózott. A QUEEN ELIZABETH-osztályú HMS PRINCE OF WALES-re a Brit Királyi Haditengerészet egyik AW101 Merlin Mk.2-es helikoptere szállt le. A Dolphin 14 hívójellel ellátott ZH856 lajstromjelű 14 tonnás forgószárnyas hatszor landolt és szállt fel, mivel különféle problémákat és vészhelyzeteket gyakoroltak a Skócia keleti partjai közelében hajózó 65000 tonnás vízkiszorítású PRINCE OF WALES-en.

Átvette első 155 milliméteres K9 Thunder önjáró tarackágyúit és K10-es lőszerszállító járműveit a Norvég Hadsereg a múlt héten. A dél-koreai Hanwha Land Systems által gyártott páncélosokat 2017-ben rendelték meg. A 383 millió dolláros árért 24 darab tarackot és 6 lőszerszállítót vehet át a skandináv állam. Norvégia lett a második észak-európai állam Finnország után, amely megvásárolta a dél-koreai K9 155 milliméteres önjáró tarackot. Jussi Niinistö finn védelmi miniszter 2017. februárban 48 dél-koreai K9-es tüzérségi eszköz megvásárlásáról írt alá szerződést, 146 millió euró (155 millió dollár) értékben. A K9-es lőtávolsága 40 kilométer, 48 lövedék szállítására képes, míg a lőszerutánpótlásról gondoskodó K10-es 104 lövedék és kivető töltet szállítására és átadására képes. Az újratöltési folyamat teljesen automatizált, ehhez a személyzetnek nem kell elhagyni egyik járművet sem.

Mistral légvédelmi rakétákat vásárol Spanyolország a spanyol flotta számára.  A legkorszerűbb Mistral 3-as rakétákat a Simbad RC indítóállványokról lehet majd a célpontok ellen bevetni. Az 1,5 millió eurós szerződés okán az egyik megemlített hajó a JUAN CARLOS I. partraszállást támogató helikopterhordozó volt.

Szeptember 1. és 20. között került megrendezésre a többnemzetiségű Cobra Warrior Exercise 2019 hadgyakorlat a nagy-britanniai Waddington légibázison, mint fő támaszponton. A körülbelül 50 különféle típusú repülőgép amerikai, brit, német, izraeli és olasz felségjelzést viselt. A hét izraeli F-15-ös gépet egy KC-707 légi utántöltő és egy C-130J Hercules teherszállító repülőgép kísérte el Izrael első olyan hadgyakorlatára, amit brit területen rendeztek meg.

Július első felében a francia légierő két kétüléses Dassault Rafale B harci gépet küldött az Egyesült Arab Emírségekben található Al Dhafra-ba. A legújabb F-3R-as felszereltségi szintet képviselő gépek július 1-jétől 17-ig a Francia Légierő Tesztelő és Kiértékelő Központjának (Centre des Expérimentations Aériennes Militaires, CEAM) a felügyelet alatt álltak. A próbákat lefolytatók között megtalálhatók voltak még a haditengerészet hasonló alakulatának tagjai, valamint a DGA, a Thales és a Dassault Aviation szakemberi is. Ugyanis a meleg égövi próbákat hajtották végre velük a kitelepülés folyamán. A 30 felszállás során lefolytatott vizsgálatok három fő területre összpontosítottak: a Talios lézeres célmegjelölő konténerre, a fedélzeti rádiólokátor terepkövető üzemmódjának hatékonyságára sivatagi és homokos környezetben, valamint a Rafale pilótafülkéjének hővédelmére.

Thaiföld számára az Egyesült Államok Külügyminisztériuma jóváhagyta nyolc Boeing AH-6i Little Bird könnyű helikopter, valamint a hozzájuk kapcsolódó fegyverek és felszerelések eladását. A 400 millió dollárra becsült beszerzés az ázsiai állam 2001-es baleset óta már csak 7 darabból álló öreg (átlagos életkor 37,8 év) Bell AH-1F Cobra helikopter flottájának pótlását szolgálja. Ezek a forgószárnyasok 1991-ben léptek szolgálatba. A felfegyverezhető típushoz első körben rendeltek ugyanis 50 darab AGM-114R Hellfire és 200 APKWS irányított rakétát is. A csöves fegyverzetet a 7,62 milliméteres lövedékek kilövésére alkalmas M134 Minigun (10 darab), valamint a 12,7 milliméteres lövedékek kilövésére alkalmas GAU-19/B (4 darab) Gatling géppuskát jelentik. Az utóbbi években jelentős forgószárnyas beszerzések történtek Thaiföldön. 2009-ben négy Sikorsky UH-60 Black Hawk-ot, 2011-ben nyolc francia gyártású AS550 Fennec helikoptert, majd 2013 és 2014 között 6 darab Eurocopter UH-72 Lakota gépet vásároltak meg.

Igen közel van India következő Dassault Rafale megrendelése helyi források szerint. Úgy hírlik a második szerződés aláírására 2020 elején kerül majd sor. Ebben, akárcsak az elsőben, 36 példány lesz megtalálható. Az Indiai Légierő (IAF) nemrégiben megkapta első Rafale repülőgépét Franciaországtól. A hivatalos átadásra október 8-án kerül sor, amikor Rajnath Singh honvédelmi miniszter ellátogat Franciaországba. Az első repülőgépek várhatóan 2020 májusában érkeznek majd meg Indiába. Szintén 2020 lesz az a dátum, amikor a francia gépekhez igencsak korszerű fegyverzet is megrendelésre fog kerülni. Légi célok ellen a 150 kilométeres hatótávolságú MBDA Meteor, míg földi célok ellen a több mint 3000 darabban már megépített és kilenc ország által már megrendelt, 300 kilométeres hatótávolságú SCALP csapásmérő robotrepülőgép kerülhet majd beszerzésre.

Dél-Koreában 2021 első felére el fog készülni a KF-X (Korean Fighter – eXperimental) vadászbombázó első prototípusa, melynek építését a Korea Aerospace Industries (KAI) 2018 februárjától már végzi. A teljes fejlesztés, melyet Szöul végez Indonéziával együttműködve, pedig 2026-ra fejeződik be. A 2016-ban fejleszteni kezdett típus első repülését 2022-re várják. A hat prototípus elkészülte után a sorozatgyártást 2026-tól indítanák be és a jelenlegi 168 darabos mennyiséget (120 dél-koreai és 48 indonéziai példány) 2032-re el is készítenék. A piackutatás szerint azonban az exportra kerülőkkel együtt akár 350 darab is legyártásra kerülhet majd a KF-X-ből.

Kínában az október elsején megrendezésre kerülő katonai parádén fog a nagyközönség előtt bemutatkozni az immáron rendszeresítésre került NORINCO VT5, más néven Type 15, vagy ZTQ-15 harckocsi. A 2016-ban bemutatott páncélosról ez évig úgy hírlett, csak exportra fogják gyártani, de mint kiderült, a kínai hadsereg is rendszeresítette a 105 milliméteres löveggel ellátott Type 15-öt. Tömege 33-36 tonna, mivel páncélzatának egy része a kisebb talajnyomás érdekében eltávolítható. Így a 27-30 tonna/lóerős teljesítménymutatóval rendelkező harckocsi hegyvidéki, vagy mocsaras területen is alkalmazható nehezebb társaival szemben, azonos tűzerőt és mozgékonyságot biztosítva. A típust el fogják látni aktív páncélzattal, ami a páncélos felé tartó lövedékek és rakéták megsemmisítésén kívül képes lesz a lézerbesugárzás észlelésére és az ellentevékenység elkezdésére füstgránátok kilövésével.

Szeptember 24-én Tajvanon bemutatták a helyi fejlesztésű AIDC (Aerospace Industrial Development Corporation) XAT-5 (korábban Blue Magpie) AJT (Advanced Jet Trainer) sugárhajtású kiképzőgép A1-es jelzésű prototípusát. A Nemzetvédelmi Minisztérium a sugárhajtású AIDC T-5 repülőgépet Yung Ying-nek (Bátor sas) nevezte el. A két Honeywell/ITE F124-200TW sugárhajtóművel ellátott gép első repülését 2020 júniusára tervezik. A Tajvani Légierő a 2023-ra tervezett gyártás elindulásától kezdődően 66 darab T-5-öt szerez be majd 2026-2028-ig az AT-3-as sugárhajtású kiképző/könnyű támadógépek helyett. Az AT-5-ös felfegyverzett változattal a Northrop F-5E/F Tiger-et fogják lecserélni. A hírek szerint az XAT-5 Blue Magpie szerkezeti elemeinek 80%-a eltér a Ching Kuo-tól, méretileg kissé nagyobb annál, több üzemanyagot lehet elhelyezni a belső tartályaiban, valamint a géptörzsnél nagymennyiségű kompozitot használnak. A gép eddigi neve Blue Magpie, vagyis Kék Szarka volt. Ez a madárfaj őshonos Tajvanon és tulajdonsága, mely alapján egy katonai repülőgép viselte a nevét az, hogy igen a vehemense képes a fészkét védeni. Az F-CK-1 Ching Kuo vadászbombázó kétüléses változatára hasonlító gép fejlesztésére 2 milliárd dollárt szánnak, a szomszédos Kínától egyre jobban elszigetelődő szigetországban. A T-5 Yung Ying-ből 4 prototípust fog megépíteni a gyártó, ezek közül kettő repülőképes példány a légi, a másik kettő a földi tesztelésekre lesz felhasználva.

Ausztrália egy újabb Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrgépet vett át a héten. A 12 megrendelt példányból így már 11 van Canberra fennhatósága alatt. Az utolsó gép 2020 januárjának végéig került majd átadásra.

Megkezdte a Sikorsky HH-60W harci kutató-mentő helikopterek alacsony ütemű sorozatgyártását a Lockheed Martin. A típus első repülésére ez év május 17-én került sor, azóta összesen 4 elkészült géppel folytatták le a légi tesztelések egy részét, ami eddig már több mint 150 repült órát jelent. A 96 HH-60G Pave Hawk leváltása időszerű lenne, az HH-60W-kel hiszen a gépek repült idejük vége felé járnak, ennek minden hátulütőjével együtt. A 2017-es pénzügyi évben például a hadrafoghatóságuk 68% körül mozogott, az elvárt 75% helyett. A HH-60W első felszállását erre nem is olyan régen még 2019 februárjára, kicsit régebben pedig 2018 elejére tervezték. De a HH-60W számos hibával küzdött, így ezek orvoslása laposan eltolta a sorozatgyártás tervezett időpontjának elindítását. A legnagyobb gond az üzemanyagtartállyal volt, aminek gyártási minősége, tömege, lövés utáni önzáródási képessége nem volt megfelelő a katonák által támasztott igények szerint.

További problémaként még megemlítésre kerültek a Link 16 adatátviteli rendszer, a radarbesugárzást jelző rendszer, az önvédelmi fegyverek rögzítési pontjai, valamint a páncélzat. A HH-60W számos területen jelent majd előrelépést, ugyanis nem csak egy másik HH-60G-ről van szó. Elég csak megemlíteni a majd kétszeres űrtartalmúra növekedett, kb. 3000 literes üzemanyag-rendszerét, vagy a Tactical Mission Kit (TMK) nevet viselő rendszer együttest, amiben megtalálhatók radarbesugárzás-jelzők és egyéb védelmi rendszerek is.  A Sikorsky HH-60W-ből az elkövetkező években 113 darab állhat majd hadrendbe az amerikai légierőnél. Jelenleg öt majdani forgószárnyas található meg a gyártás különféle szakaszaiban a Sikorsky Stratford-i üzemében.

Az amerikai légierő fontolóra veszi a Rockwell B-1B Lancer stratégia nehézbombázó flotta méretének további csökkentését, költségmegtakarítás céljából. Az elmúlt közel 18 évben a Közel-Keleten és Afganisztánban szinte folyamatosan bevetéseket teljesítő típus hadrendben maradt példányainak üzemképességének biztosítása hatalmas gazdasági kiadásokkal jár. A terv szerint a szerkezetileg leginkább igénybevett példányoktól válnának meg, alkatrészeiket felhasználnák a továbbra is szolgálatba maradó B-1B-khez.

Az amerikai hadsereg Stryker lövészpáncélosain 2022-től kerül majd rendszeresítésre a CROWS-J távirányítású fegyverállvány. A CROWS-J egy a Kongsberg által gyártott M153 CROWS II távirányítású fegyverállvány, amelyet úgy módosítottak, hogy indítható legyen róla a 3000 méteres hatótávolságú FGM-148 Javelin irányított rakéta. A Javelin mellett a CROWS J-en megmaradt a 12,7 milliméteres M2-es nehézgéppuska, vagy M240 7,62 milliméteres géppuska, illetve az MK19 40 milliméteres gránátvető felszerelhetőségének lehetősége is.

Peruban vizsgálják a Lockheed C-130 Hercules teherszállító repülőgépek beszerzési lehetőségét. Használt példányokban gondolkodnak, amelyeket éppenséggel Spanyolországtól vásárolnának meg. Itt 2020 végig számolnak a típussal, hiszen az Airbus A400M Atlas egyre nagyobb darabszámban van jelen a légierő kötelékében. Az Atlas-t repülő 31. ezred jelenleg 5 géppel rendelkezik, de az év végéig még két A400M megérkezése van beütemezve. Peru számára tehát a feleslegessé váló, de jó műszaki állapotban lévő és a közelmúltban korszerűsítésen is átesett 10 C-130H-ból nyílhat lehetőség a válogatásra.

Brazília idén egy újabb Airbus SC-105 Amazonas kutató-mentő repülőgéppel lesz gazdagabb. A hamarosan átadásra kerülő FAB 6551-es lajstromú gép helyi jelölése valójában a C295-öst takarja. Az orrkúp alá beszerelt EL/M-2022A(V)3 radar akár 360 kilométeres távolságból is képes a vízfelszín felderítésére, míg a műholdas kommunikációs rendszer a mentőfeladatok irányításában játszhat kulcsfontosságú szerepet. Az orr alá elforgathatóan beépített infravörös kamera képe szintén a kutatásban jelent majd segítséget a személyzet számára, de szintén ilyen céllal kerültek a géptörzs oldalára felszerelésre, az erre a változatra jellemző a buborékablakok is. A pilótafülke bal oldalán nyert elhelyezést a légi üzemanyag-felvételt lehetővé tevő fogadócső. A C295-ből 2016-ig tíz szállító S-105A Amazonas jelzéssel már szolgálatban volt az országban, valamint kettő SC-105A is, azonban ezek oldalán még nincsenek felszerelve buborékablakok. Brazília 2015-ben további 3 Amazonas-t rendelt meg, azonban ezek átadása 2015 és 2017 helyett csak 2017 és 2019 valósulhatott meg.

Eladásra kínálták fel Brazíliában a flotta kötelékéből kivonásra került repülőgép-hordozót, a SAO PAULO-t (A 12). A francia építésű egység évtizedekig (1963-2000), mint FOCH járta a tengereket, de Dél-Amerikában a 2000-től kezdődő és 2017 februárjáig tartó igen rövid szolgálati időt követően kivonása mellett döntöttek, mivel kiderült, az elvárt képességek eléréséhez túl sokat kellene költeni az idős hajóra. Ez idő alatt sem volt valami acélos a teljesítménye, sokat volt kikötőben meghibásodás miatt a 32000 tonnás vízkiszorítású, 256 méter hosszú egység. Brazil szolgálatban mindössze 206 napot töltött nyílt vízen, 85034 kilométert hajózva és 566 repülőgép indítását elvégezve. A CLEMENCEAU-osztály második egységeként megépült, mindössze 12 millió dollárért megvásárolt hordozót 2015 júniusa és 2019 között tervezték alávetni egy alapos korszerűsítésnek és átépítésnek.

Ezek során a cső és vezetékrendszerét teljesen lecserélték volna, javították volna a legénység elhelyezési körülményeit, korszerűsödött volna a meghajtó és energiatermelő rendszere. Továbbá két katapultja segítségével akár 20,5 tonnás repülőgépek indítására is alkalmassá vált volna, de a két liftje is 20 tonna feletti teherbírásúra kerül volna átalakításra. Korszerűsíteni tervezték továbbá a teljes elektronikai rendszerét, az optikai leszállító rendszerét, a légkondicionáló és szennyvíztisztító rendszerét is. Ezen módosításoknak köszönhetően 2039-ig maradhatott volna szolgálatban. Brazíliában a haditengerészet 2025-re tervezte beszerezni 24 új merevszárnyú harci repülőgépét. A lebontásra szánt hajótestet 1,2 millió dollárért értékesítenék.

A nem éppen legkedvezőbb gazdasági helyzet ellenére folyik azonban egy légi indítású hajók elleni robotrepülőgép fejlesztése Brazíliában. Az Avibras által fejlesztett MICLA-BR (Míssil de Cruzeiro de Longo Alcance) 2018 és 2027 között kerülne megalkotásra, 300 kilométeres hatótávolsággal. Irányítását kombinált inerciális/műholdas rendszer végezné, végfázisban infravörös, vagy szintetikus apertúrájú fedélzeti rádiólokátor által pontosítva. A fegyverből készülne konténeres indítású változat is, melyet az Astros 2020 járművek indítanák a jelenleg is használt MTC-300 (AV-TM 300) rakétáik helyett.

Csak most, szeptemberben kezdődtek el az elsőnek elkészült S-BR (módosított SCORPENE-osztály) tengeralattjáró tengeri próbái. A RIACHUELO (S40) 2018. december 14-én került vízre. A tengeri kísérletek 2020 első félévéig tartanak, míg a tengeralattjáró szolgálatba állítása 2020 októberére várható. A tengeri próbák során F21-es torpedó mellett Exocet SM39 Block 2 Mod 2 hajóelleni rakéta is elindításra kerül. A négy egységesre tervezett hajóosztály többi tagja a HUMAITA (S41), a TONELERO (S42) és az ANGOSTURA (S43) 2020-ban, 2021-ben és 2022-ben kerül majd le a hajógyári sólyáról tervezett közegébe.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Mitsubishi SH-60K

Dassault Rafale B

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Eurofighter Typhoon EF2000(T)

Bell/Boeing CV-22B Osprey

British Aerospace Hawk Mk.109

Sikorsky VH-3D Sea King

Airbus A400M

McDonnell Douglas F-4E-2020 Terminator

Iljusin IL-38 May

Boeing KC-135R Stratotanker

Panavia Tornado IDS

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Szuhoj Szu-22M4 Fitter-K

Boeing RC-135V Rivet Joint

AMX International AMX ACOL

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Mil Mi-28N Havoc

Grumman A-6E Intruder

Avro 698 Vulcan B.2

Dassault Mirage 2000-5F

Republic F-105G Thunderchief

Bombardier/Raytheon Sentinel R.1

Boeing F-15E Strike Eagle

Agusta-Westland AW-101

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Szuhoj Szu-25SzM Frogfoot

Lockheed S-3A Viking

Guizhou JL-9

North American F-100D Super Sabre

Kamov Ka-52 Alligator

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

Xian H-6K

Ismét magánszemélyek magánkiadása révén bővülhet ismeretünk a közelmúlt hadtörténetnek kulcsfontosságú témájáról, a bő harminc éven át Magyarországon állomásoztatott szovjet nukleáris fegyverekről. Az angol nyelven, Oksnar - Fully Assemled State   Soviet Nuclear Weapons in Hungary 1961-1991 címen megjelent kötet Becz László, Kizmus Szabolcs és Várhegyi Tamás munkáját dícséri. Nyugodtan mondhatom, hogy a számos kutatási novumot is tartalmazó műnek minden érdeklődő polcán ott a helye, még ha a laikusok számára első pillantásra elrettentően hathat is részletessége, mélysége. Hozzáférhető a sovietnukesinhungary@gmail.com illetve a sites.google.com/view/nuclear-weapons-in-hungary útján.

Zord 

Az elmúlt hetekben zajlott - a KNBSZ és a honvédség más alakulatainak támogatásával - a 24. Bornemissza Gergely Felderítő Ezred (BGFE) Rejtett Portya 2019 komplex szakharcászati gyakorlata, melynek során egy e célból létrehozott alkalmi ISR-század tevékenykedett a bakonyi lőtérkomplexum területén. A gyakorlat sajtónapján a harctéri életmentő képesség demonstrációjával egy nem felderítő-specifikus mozzanatnak lehettünk tanúi, de Hajnal István ezredes, parancsnok jóvoltából bepillantást nyerhettünk az ISR-képességportfolio fontos elemének, az immár "évtizedes" drónos alegységnek a munkájába is.  

A gyorsreagálású (QRF) BTR fedezékében dolgoznak a harctéri életmentők a sebesülteken...

...miután a konvojban haladó Uralt IED-támadás érte.

A QRF egyik katonája viszonozza a tüzet a lesállásból támadó ellenségre. 

A gyors beavatkozásnak hála a sebesülteket sikerült stabilizálni és szállításra előkészíteni.

 

A BGFE drónképessége (melyet immár mintegy tíz esztendeje a Skylark I LE testesít meg), pont az ilyen váratlan, veszteséggel járó rajtaütések valószínűségét csökkentheti a hadműveleti területen. G Mercijeivel érkezik az indítás helyére a pilóta nélküli repülőgépes alegység.

A több UAV-készletet tartalmazó hordtáskát kiveszik a terepjáróból.

A Skylark "pod" része, mely az akkumulátort, az EO szenzort és a leszállásnál védelmet jelentő légzsákot tartalmazza.

 A gép farokrésze és centroplán, mely alá a pod, elejére pedig a motor és a légcsavar kerül.

Az indítást megkönnyítő gumikötél végét cövekkel rögzítik, a kötelet szélirány szerint húzzák ki.

Már áll a tripodra helyezett adatközlő antennarendszer, közben "töltik" a sárga légzsákot.

 A külső szárnyrészeket, azaz a "füleket" csatlakoztatják a centroplánhoz.

Az összeállított, indításra kész Skylark. A centroplán jobb felének felső felületén lévő sárgás "folt" a GPS-antenna.

 A "zsúzli" beakasztva, indítási helyzetben a Pacsirta.

Zord

Noha végérvényesen elmúlt a nyár, csípősek a reggelek és egyre korábban sötétedik, a napsütéses órák számára szeptemberben - többnyire - nem lehetett panasz. Ezt azok értékelik különösen, akik ritkán tudnak időt szakítani a ferihegyi spottingra. Ha már ennek a bejegyzésnek a címét egy régi francia dal ihlette, a fotók sorát a francia gépekkel kezdem.

A mindössze két évig működött Joon a nevével és az üzletpolitikájával is a fiatal utazókat célozta meg. A dolog nem jött be, a Joon ment, a festés egyelőre maradt, mint ezen az Air France A320-ason is látható. 

Egy közeli kép a 31R küszöb előtt süllyedő Air France járat A319-esének orráról.

Reggeli ellenfényben a FedEx Boeing 757-ese. A napfény nem csak a gép orrán csillan meg, hanem beragyogja a szárny feletti páraleválást és átvilágítja a fékszárnyaktól induló örvényeket is.

Egy másik teherszállító, az ASL B737-ese is örvényeket hagy maga mögött, ahogy aznap reggel minden gép. 

Egymás után rajzanak ki a Swiftair ATR 72-esei. Az EC-KIZ Temesvár felé, …

… az EC-LSN Kolozsvár felé indul.

Az Aeroflot hazai, európai és amerikai típust egyaránt üzemeltet. Például ezt a délelőtti járatot teljesítő SSJ 100-ast, ...

... a 31R pályára érkező A320-ast, ...

... vagy ezt az ugyanoda tartó B 737-est.

A polgári repülés három ágazatának képviselői egymás mellett: hátul egy teherszállító B737-es, középen a fapados Wizz Air vadonatúj A321-ese, elöl pedig a luxusszolgáltatást nyújtó máltai VistaJet Bombardier Global 6000-ese.

Még néhány nap, és hivatalosan is száz éves lesz az 1919. október 7-én alapított Koninklijke Luchtvaart Maatschappij.

Az easyJet A319-esén a Berlin felirat és a város szimbóluma színesíti a megszokott festést - amelyet csak ebből a szögből tudtam megörökíteni, miután "csak egy újabb easy" alapon nem emeltem fel időben a fényképezőgépet. 

A prágai vár naplementében, a cseh Airbus 319-esen.

A Magyar Honvédség A319-ese az 1-es terminál előtti apronon, miután hazaszállította Litvániából a Baltic Air Policing misszió 50. váltását teljesítő magyar kontingens katonáit.

Nyitott reverz és spoilerek - fékez a Wizz 321-es neója.

A képen az A330-as 60 méteres fesztávolságának nagyjából a fele látható.

Zárt felhőzet alatt érkezik Torontóból az Air Canada Rouge Boeing 767-ese.

Lufthansa járatszámmal egy müncheni járatot teljesít az Air Baltic A220-300-asa.

Ugyancsak egy Air Baltic A220-as, a földet érés pillanatában. Egy szemvillanással később már füstöltek a kerekek.

A 13L pályáról nekirugaszkodik a levegőnek a Turkish Airlines Boeing 737-ese.  

Egy varjú igyekszik elhúzni a fémtestű, zajos madár, az Austrian Airlines Dash 8-asának útjából.

A szárnyak és a kibocsátott fékszárnyak közötti résen átjutó napfény párhuzamos csíkokat rajzol a lengyel Das 8-as törzsének és a hajtóművének oldalára.

A 31R pályához gurul a Wizz néhány nappal korábban érkezett, vadonatúj A321-ese. A HA-LTI az utolsó ceo (current engine option), a további gépek neo (new engine option) változatúak lesznek. 

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Tűz ütött ki a Horvát Haditengerészet VUKOVÁR rakétás gyorsnaszádján szeptember 19-én 10:50 körül. A hajó a Sibenikben található Iskra hajójavítóban volt ekkor karbantartáson. A tüzet a 1985-ben a finn Wartsila hajógyárban építeni kezdett 45 méter hosszú gyorsnaszádon a személyzet tagjai és a tűzoltók 13:32 óráig megfékezték. Három személyt küldtek a sibeniki kórházba füst mérgezés miatt.

A Holland Honvédelmi Minisztérium bejelentette, növelni fogják az ország Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázóinak darabszámát. Az eddigi 37 példány mellé már jó ideje rebesgették további gépek beszerzési lehetőségét. A típus képességeivel elégedettek a hollandok, ezért 8-9 újabb Lightning II-es megvásárlási lehetősége került szóba. Ezen a héten már konkretizálódott az elképzelés, így 9 F-35-ös beszerzése fog megvalósulni a 2020-as évtől kezdődően.

További Hollandiához kötődő hír, hogy a hadsereg is kiválasztotta a jövőbe beszerzésre kerülő aktív páncélzatát. A CV9035NL gyalogsági harcjárművek védelmét erősítendő a piacon elérhető öt rendszer elemzését végezték el az első szakaszban. Ezek közül kerül kiválasztásra az Elbit Systems Iron Fist rendszere. A tervek szerint mind a 149 hadrendben lévő CV9035NL megkapja majd az Iron Fist aktív páncélzatot. Ez a szerződés jelentősen növeli annak esélyét, hogy más hadseregek is rendszeresítsék az Iron Fist, mivel Hollandián kívül hat másik európai ország (Svédország, Svájc, Norvégia, Finnország, Dánia és Észtország) is használja a CV90-et.

Hat spanyol helikopter települt át Franciaországba szeptember 15. és szeptember 26. közötti időtartamra. A forgószárnyasok a Baccarat 19 hadgyakorlatra érkeztek a szomszédos ország területére. A Belgiummal és Németországgal határos Ardennek területén megrendezésre kerülő Baccarat 19-en két EC665 Tiger (helyi jelölése HA28) két CH-47 Chinook (helyi jelölése HT17) és két NHI NH90TTH (helyi jelölése HT29) vesz részt a spanyol hadseregtől, 200 katonával együtt. Francia részről 4 Tiger, 3-3 Gazelle és NH90, valamint egy Cougar lesz jelen a hadgyakorlaton, ahová a spanyolok már az elmúlt években is meghívást kaptak.

Szeptember 19-én megérkezett az Orléans-Bricy légitámaszpontra a franciák első Lockheed Martin KC-130J Super Hercules szállító/légi utántöltő repülőgépe. Ez a repülőgép segíteni fogja a Francia Légierő (Armee de l'Air) számára a helikopterek repülés közbeni utántöltését, ami különösen fontos a H225M Caracal helikopterek számára. A második KC-130J szállító/légi utántöltő repülőgép 2020-ban lesz leszállítva. A két KC-130J-t a 61 szállítórepülő-ezred 2. századának (Franche-Comté) állományába kerül az Orleans-Bricy-i légibázison, amelyik már két C-130J-30-as szállítógépet is üzemeltet 2017-től és 2018-tól.

A La Tribune francia újság szeptember 17-én számolt be arról, hogy megszületett a szerződés Katarral páncélosok megvásárlásáról. Az egyeztetések már jó ideje folytak, Párizs szerette volna az üzletet nyélbe ütni még az év első felében, de ez nem valósult meg. Az információ szerint Katar számára 490 VBCI gyalogsági harcjármű kerül eladásra, körülbelül 1,5 milliárd euró (1,65 milliárd dollár) értékben. A lap azt is tudni véli, hogy a szerződést Katar nemzeti ünnepén, vagyis december 18-án jelentik majd be hivatalosan.

Oroszországban már az állami teszteken van a Szuhoj Szu-57-es vadászbombázó egyik igen fontos alrendszere. Az OSNOD egyszerre több feladatot is el fog látni a gép fedélzetén. Így felelős lesz a kommunikációért, az adatátvitelért, a helymeghatározásért és saját-idegen azonosító rendszerként is funkcionál majd. Mindezeket természetesen kellő titkosítással végzi majd, hogy csak a gép rendszerei na és a saját csapatok, illetve a szövetségesek számára legyenek a szükséges adatok megfejhetők. A rendszert hosszú ideig fejlesztették ki, és már jelenleg is több változatban elérhető. A Szu-57-be kerülő variánst célirányosan fejlesztették a típus számára legmegfelelőbbre.

Korszerűsítést követően igazán modern fegyverek jelenhetnek majd az orosz flottánál még szolgálatban maradó Berijev Be-12PS Csajka repülőgépeken. Az 1973-ig gyártott csónaktörzsű típus elsődleges feladata a tengeralattjárók elleni harc volt. A legújabb elképzelés szerint olyan tengeri aknák telepítésére is képessé válna a Sirály, melyek a hadihajók és a tengeralattjárók mágneses és akusztikus jeleit nem csak érzékelik, de az eltárolt minták alapján képesek annak a megállapítására, hogy ellenséges, vagy éppenséggel saját egység van a közelben. Utóbbi esetben természetesen a detonáció elmarad. Az ilyen aknákat egyedül vagy csoportosan is telepíthetik. Az intelligens aknamező alkalmazkodhat a változó környezethez is. Így csoportban közeledő ellenséges hajók támadása esetén figyelmen kívül hagyja az aknakeresőket, és csak a nagy hadihajók alatt robban fel. Repülőgépekről az ilyen aknák telepítése rendkívül gyorsan végrehajtható.

Múlt hét vasárnapján, 2019. szeptember 15-én két újabb Lockheed Martin F-35I Adir vadászbombázó repülőgép landolt a Nevatim légibázison. Izraelbe ezek a 17. és a 18. F-35I-k amik megérkeztek, oldalszámunk 927 és 928. Az Adir-okat jelenleg a 140. ("Aranysas") század üzemelteti. Néhány hónapon belül a 116. ("Dél védelmezői") század is megkezdi majd a típusváltást, 2020 végéig két újabb F-35I kerül majd még az első közel-keleti megrendelőhöz, ahol 2024-re már 50 darab lesz megtalálható belőlük.

Megérkezett Indiába az első szállítmány SPICE-2000-es (Smart, Precise Impact, Cost-Effective) elektrooptikai/műholdas kombinált vezérlésű irányított bomba. Az izraeli gyártmányú fegyverek beszerzését a februári, Pakisztánnal kiéleződött helyzet tett szükségessé. A SPICE-2000-es irányított bombákból Új-Delhi több mint 100 darabot rendelt meg egy 43,2 millió dolláros szerződésben. A bunkerek és föld alá rejtett vezetési pontok ellen alkalmazható bombák a Gwalior repülőtéren települő Dassault Mirage 2000-es vadászbombázók fegyverzetébe fognak kerülni. A júniusban megrendelt mennyiséget várhatólag 3 hónapon belül átadja majd az izraeli Rafael Advansed Defense Systems.

Újabb sikeres éleslövészetet hajtottak végre az indiai fejlesztésű Astra légiharc-rakétával szeptember 17-én, már a légerő által. A 4,5 Mach sebesség elérésre képes, szilárd rakéta hajtóanyaggal ellátott, 110 kilométeres hatótávolságú, 15,5 kilogrammos harci résszel rendelkező, 154 kilogrammos indulótömeggel rendelkező, 3,57 méter hosszú, 178 milliméter átmérőjű, aktív radarvezérlésű fegyvert egy Szuhoj Szu-30MKI vadászbombázóról indították útjára. A legújabb hírek szerint Védelmi Kutatási és Fejlesztési Szervezet (DRDO) irányítása alatt már dolgoznak az Astra továbbfejlesztett, 300 kilométeres hatótávolságú változatán is az indiai mérnökök. Szintén folyamatban van az Astra integrálása a Dassault Mirage 2000, a MiG-29, valamint a Tejas harci repülőgépekre.

Az eddig is ismert katapulttal ellátott kínai repülőgép-hordozóról szó tervek lassan kezdenek megvalósulni. Ennek újabb bizonyítéka, hogy a Vuhanban lévő szárazföldi repülőgép-hordozó módosításra került. Az épület tetején kialakított repülőfedélzet orr-részéről a legutóbbi fotókon már nem volt látható a katapult nélküli felszállásokat segítő síugrósánc. A személyzet képzésére szolgáló életnagyságú repülőfedélzet így már egyre inkább kezd, a még építés alatt álló 78000 tonnásra tervezett, elektromágneses katapulttal és hagyományos meghajtással rendelkező Type 003-as hordozó majdani kialakítására hasonlítani.

Más haditengerészeti hír is érkezett Kínából, ugyanis az elkövetkező hetekben vízre kerülhet az elsőnek megépült Type 075-ös partraszállást támogató helikopterhordozó. A hamarosan már úszó hajó immáron a haditengerészet szabvány szürke színében tündököl. A felépítmény csúcsára Type 382-es rádiólokátorok is felszerelésre kerültek. A kínai Type 075-ök méreteik megfelelnek a legnagyobb ilyen típusú hajókénak, hiszen vízkiszorításuk 40000 tonna lesz, teljes repülőfedélzetük 250 méter hosszú, szélessége pedig 30 méter. A 30 darab helikopter szállítására képes egységek rendelkezni fognak elárasztható dokkfedélzettel és két légpárnás partraszállító járművel is. Összesen hat Type 075-ös megépítéséről szólt eddigi a kínai haditengerészet terve. Ezekből három hajó már az építés különféle stádiumában található meg napjainkban.

Repülőgépek tekintetében a J-20-as típust lehet megemlíteni a héten Kína esetében. Ugyanis helyi források szerint a sorozatgyártása már folyik és a nemrégiben az internetre is felkerült fotót messze meghazudtolva, nem csak 7 repülőképes példány létezik belőle. Állítólag már 70 darab készült el a típusból, bár a többségüket még Oroszországtól beszerzett AL-31F hajtóművek, vagy ennek kínai másolatai a WS-10B-k emelik a magasba. A J-20-ba szánt WS-15-ös erőforrásból, melyet a Shenyang Aeroengine Research Institute tervezett, és a Xian Aero-Engine Corporation gyárt egy újabb széria készült el. Az utánégetővel 19700 kilogrammos tolóerőre tervezett WS-15-ös jelenleg nagyjából 18000 kilogrammot tud teljesíteni. Kína 23,7 milliárd dollárt fektetett be a WS-15 fejlesztésébe, ami csak igen lassan hozza meg gyümölcsét, pedig az első prototípus már 2004-ben feldübörgött.

A továbbfejlesztett, a hőnek és a nagyobb fordulatszám okozta mechanikus terheléseknek jobban ellenálló, egykristályos technológiával gyártott turbinalapátokkal ellátott hajtóművel a fékpadi teszteken felül már légieket is végeztek. Az eddigi 800 óráról 1500 órára emelkedő élettartam szép eredmény, de még messze elmarad az F119-es 4000 órájától. 2015-ben egy WS-15-ös a fékpadon robbant fel, szerencsére senki sem sérült meg. A távol-keleti ország 2025-re 200 darab J-20-at szeretne hadrendbe állítani, míg távolabbi célként egy 500 gépes flottáról szóló álmot dédelgetnek. A WS-15-ök nagyobb sebesség tartását tennék lehetővé utánégető használata nélkül. Ha a WS-15 teljesíti a tervezési célokat, akkor a J-20B cirkáló sebessége 1,8 Mach lesz, míg a maximális sebessége meghaladja a 2,2 Machot. Teljesítményükben így nagyjából egyenértékűek lennének az USA F-22A Raptor gépeivel.

Japán számára a Boeing elkezdte az első KC-46A Pegasus légi utántöltő/szállító repülőgép építését a szárny összeszerelésével szeptember 13-án, pénteken. Az everetti gyártósorról – ahonnan polgári megrendelésre már több min 1150 darab különféle 767-est adtak át - az eddigi megrendelések alapján négy KC-46A fog lekerülni Tokió megrendelésére. A gépekért, a támogató szolgáltatásért és az oktatásért a szigetország 1,9 milliárd dollárt fog kifizetni az USA-nak. Japán lett a típus első külföldi megrendelője, de a típussal kapcsolatos problémák miatt a 2020-ra tervezett átadásra csak 2021-ben fognak sort keríteni. Itt kell megemlíteni a héten a sajtóban megjelent két hibát is. Az egyik az üzemanyag átadásában létfontosságú kamerarendszer nem megfelelő képe, a másik pedig a nem kellően üzembiztos teherrakomány rögzítési lehetőség. Az új típus otthona a Komaki légibázis lesz, ahol már megtalálható négy KC-767J a 404. Légi Szállító és Utántöltő Század állományában, ezek a repülőgépek átlagosan 12,7 évesek.

Egy évig fogják Japánban tesztelni a finn Patria lövészpáncélosát. A továbbfejlesztett AMVXP maximális tömege 30 tonna is lehet és erősebb, immáron 600 lőerős motorjának és továbbfejlesztett erőátvitelének köszönhetően. Hossza 8,40 méter, szélessége 2,80 méter, magassága 2,50 méter. A finnek már most kijelentették, majdani megrendelés esetén készen állnak a gyártási technológia átadására a helyi előállítás megszervezésével együtt.

Ausztráliában már az összehasonlító tesztekhez érkezett a hadsereg gyalogsági harcjárművet kiválasztó programja. A döntőbe a dél-koreai Hanwha Defense Australia AS21 Redback (a dél-koreai hadsereg számára fejlesztett és gyártott K21 változata) és a németországi Rheinmetall Defense Australia Lynx KF41 (KF jelentése "Kettenfahrzeug", vagyis lánctalpas jármű német nyelven) jutott, a BAE Systems CV90 és a General Dynamics Land Systems AJAX kiesését követően. Az ausztrál hadsereg az 1960-as évekből származó M113AS4 páncélozott szállító harcjárműveinek utódjából nagyjából 450 darabot tervez majd rendszeresíteni. Érdekes volt a döntéshozók vélekedése abban a tekintettben, hogy távirányítású tornyok alkalmazását elvetették a jövő gyalogsági harcjárművén, mivel azokat kiforratlannak tartják. Éppen ezért a Rheinmetall a Puma páncélosát el sem indította a megmérettetésen. A Lynx esetében Lance 2.0 torony kerül felszerelésre 30-35 milliméteres  gépágyúval és egy 7,62 milliméteres koaxiális géppuskával. Az AS21 Redback-re egy ausztráliai tervezésű és gyártású torony kerül, amelybe 40 gépágyú és egy 7,62 milliméteres koaxiális géppuska van beépítve. A mindkét lövészpáncélos esetében 3 fős a kezelőszemélyzet, de a szállított lövészek esetében a Lynx előnyösebb lehet, hiszen deszanttere kilenc katona elhelyezését teszi lehetővé az AS21 Redback nyolcával szemben. Mindkét jármű hatótávolsága 500 kilométer, a legnagyobb közúti sebességük 70 kilométer per óra.

A kiértékelés lezárultával 2022-ben kerül majd a kormány elé a kiválasztási verseny győztesének neve. A rendszeresítés elkezdésének dátumaként pedig 2026 került kijelölésre. Természetesen a helyi ipart is szeretnék minél nagyobb arányba részesíteni a beszerzésből, így a minél nagyobb arányú gyártás megszervezése szintén egy nagyon fontos harcteret jelent mindkét cégnek. A Rheinmetall ezen a téren már jobban áll vetélytársánál, hiszen a felderítő feladatokra megrendelt Boxer gyártását Brisbane-től nyugatra fogják megvalósítani. A Hanwha terveiben egy a Melbourne-től délre fekvő Geelongban történő gyártás szerepel, de több helyi vállalatot már meg is kerestek a majdani együttműködés lehetőségével. Továbbá ettől a versenytől függetlenül ajánlatot tettek a K9 Thunder 155 milliméteres önjáró tarackágyú, Huntsman-nek nevezett helyi változatára. Ennél is megvalósítható lenne a helyi előállítás, ami az AS21 Redback-al közösen még könnyedebben véghezvihető, a gyártó állítása szerint.

Befejezte a Rolls-Royce az F130-as hajtómű fékpadi tesztjeit. A polgári repülőgépek számára kifejlesztett BR725-ös erőforrás módosítását a Boeing B-52 Stratofortress stratégiai bombázók számára alakították át. A hajtómű nem teljesen ismeretlen az amerikai légierő számára, hiszen az E-11A és C-37 repülőgépeken már alkalmazásban van évek óta. A B-52-ek új hajtóművekkel való ellátása több mint 150 új munkahelyet teremte a brit cég Indianapolis-ban lévő üzemében.

Brazíliában haditengerészet szeptember 6-án átvette az ötödik AF-1B (N-1013) vadászbombázóját is. Az elsőnek elkészült együléses példány még 2013. augusztus 13-án hajtotta végre első repülését. A Kuvaittól megvásárolt használt McDonnell Douglas A-4KU Skyhawk gépek helyi megjelölése AF-1, illetve AF-1A, ez a modernizáláson átesett együléses esetében kiegészül még egy B betűvel, míg a kétüléses változat korszerűsítésen átesett gépei az AF-1C jelzést viselik. A 2009 áprilisában megkötött, 140 millió dolláros szerződés értelmében a Kuvaittól megvásárolt 33 A-4KU és TA-4KU közül 12 példány, kilenc együléses AF-1-es és három kétüléses AF-1A került volna korszerűsítésre öt év alatt.

Ezt a modernizációt az Empresa Brasileira de Aeronáutica SA, vagyis az Embraer szakemberei végezik el, a vadászbombázók ennek köszönhetően 2025-ig maradhatnak hadrendben. Az A-4-esek új generátorokat, többfunkciós Elta 2032-es fedélzeti radart, OBOGS rendszert, titkosított kommunikációt lehetővé tevő rádiókat (melyek segítségével később az adatátviteli lehetőség is megvalósul), inerciális navigációs rendszert, új HUD-ot, a pilótafülke műszerfalára két 5”x7”-os kijelzőt, a gázkarra és a botkormányra HOTAS-rendszert, valamint új fedélzeti számítógépet kapnak.

Az első két Skyhawk átalakításához 2011-ben láttak hozzá, azonban a dél-amerikai ország egyetlen repülőgép-hordozója, a SAO PAULO (A 12) kivonását követően a munkálatok üteme némileg alábbhagyott, sőt 2017-ben a korszerűsítési program törlésének ötlete is felmerült. Az első AF-1B-t 2015 májusában adták át a típust repülő egységnek, míg a második esetében erre 2016 áprilisában került sor, de az utóbbi repülőgép 2016. július 26-án lezuhant. A tavalyi év májusában a haditengerészet megkapta az első modernizált kétüléses, AF-1C Skyhawk vadászbombázóját, valamint augusztus 23-án átvette a negyedik AF-1B-t (N-1008) is. A korszerűsítés igencsak felemásra sikerült a jelenlegi állapotában, hiszen modern rövid hatótávolságú légiharc-rakéták, hajók elleni rakéták, vagy precíziós vezérlésű bombák és célzókonténer integrációja eddig még nem valósult meg, pedig a gépek képesek lennének ezek alkalmazására.

Elképzelhető, hogy Brazíliában a svéd JAS39E/F Gripen vadászbombázók beszerzési üteme módosulni fog. Az ok a költségvetésben keresendő. Az eddigi terv szerint a 36 repülőgépből - melyekből 26 együléses - 2021-ben négy, 2022-ben hét, 2023-ban hat, 2024-ben nyolc, 2025-ben kilenc és végül 2026-ban két példány került volna a légierő állományába. Az első 13 teljes egészében Svédországban készül, 8 félkészen került volna a dél-amerikai megrendelőhöz, ahol befejezték volna ezeket. A fennmaradó 15 gép lett volna helyben gyártott. Jelenleg még nem hallani arról, hogy ez a gyártási tervezet módosulhat, az viszont már szóba került, hogy két évvel később, csak 2028-ban válna teljessé a mennyiség.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Panavia Tornado IDS

General Dynamics F-16BM Fighting Falcon

Saab Sk37E Viggen

Bell/Boeing CV-22B Osprey

Eurofighter F-2000A Typhoon

Boeing 707-3L6C Re'em

AgustaWestland Merlin HM.2

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Dassault Mirage F1EE

Sikorsky S-70B-2 Seahawk

Airbus A400M

Northrop F-5E Tiger II

Szuhoj Szu-57

McDonnell Douglas F-15J Eagle

Hawker Hurricane IIb

LTV Aerospace A-7D Corsair II

Aérospatiale AS 350B2 Ecureuil

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

Szuhoj Szu-34 Fullback

McDonnell Douglas KDC-10-30CF

Saab Sk37E Viggen

Cessna OA-37B Dragonfly

Szuhoj Szu-35Sz

TAI T-129A ATAK

Balogh Ákosnak és Benedek Leventének hála a LégierőBlogger képekkel számolhat be a Brave Warrior hadgyakorlat mai bemutatónapjának számunkra talán legérdekesebb mozzanatáról, a Gripenek bombavetéséről.

Pickle! Az Mk 82-es eltávolodóban a Gripentől (Fotó: Benedek Levente/combatant.blog.hu).

Az előző ötszázfontos, még a gép bal külső tartójára függesztve. (Fotó: Benedek Levente/combatant.blog.hu)

A géppárkísérő gépágyús rácsapása közben jól látszik a szokatlan módon a törzs alatti középső tartóra függesztett, kék gyűrűs (inert) Mk 82-es. (Fotó: Balogh Ákos/LHSN)

Zord

Júniusban három héten át zajlott Magyarországon a Black Swan 2019 (Fekete Hattyú 2019) elnevezésű különleges műveleti gyakorlat, egy olyan típus részvételével, amelyet hazai gyakorlaton eddig nem láthattunk.

Ez a bizonyos típus a billenőrotoros V-22 Osprey (Halászsas), amely egy közepes légcsavaros-gázturbinás szállító repülőgép és egy ugyancsak közepes szállító helikopter előnyös tulajdonságait igyekszik egyesíteni. Hogy ez az elgondolás és a belőle született hibrid repülőeszköz hosszú távon mennyire válik be, azt majd eldönti az idő. Sokan úgy vélik, hogy az Osprey még mindig csak egy kísérleti repülőgép, amelynek a valós képességeit még nem sikerült megismerni. Mindenesetre a típus MV-22-es változata csapatszolgálatban áll a tengerészgyalogság (Marines) közepes billenőrotoros századainál és a légierő különleges műveleti parancsnoksága (AFSOC) is használja CV-22 típusjelzéssel. A magyarországi különleges műveleti gyakorlaton ez utóbbi változat szerepelt.

Ellentétben azzal, amit a billenőrotoros elnevezés sugall, valójában a két Rolls-Royce Allison hajtómű gondoláit billentik a vízszintes és a függőleges helyzet között. Mivel a forgószárnyak nem csak az emelik az Osprey-t, hanem nagy átmérőjű légcsavarként működve a gép előrehaladását is biztosítják, az elnevezésük a légcsavar (propeller) és a forgószárny (rotor) kombinációjából a proprotor lett. (A hajtóművekből kilépő gáz tolóereje is rásegít a proprotorok emelő vagy vonóerejére.) A repülőgép elnevezés már csak azért is indokolt, mert az Osprey-k a levegőben töltött idejük jelentős részében repülőgépként működnek. A gép irányítására egy botkormány, az oldalkormány pedálok és a repülőgépekéhez hasonló gázkar szolgál. A gépen nincs a helikoptereken megszokott egyesített vezérlőkar. A pilóta a gázkaron lévő bal kezének hüvelykujjával egy forgógombot tud előre vagy hátra mozgatni és így a hajtóműgondolákat a függőleges és a vízszintes helyzet között előre-hátra billenteni. A botkormány és a gázkar az Osprey esetében is a HOTAS koncepciót követi, vagyis minden fontosabb rendszert anélkül lehet kapcsolni, hogy a pilóta levenné róluk a kezét.

Néhány méteres gurulást a botkormány mozgatásával is el lehet kezdeni, de hosszabb taxizáshoz inkább a gondolák kismértékű előrebillentése ajánlott. A felszálláshoz 88 és 86 fok közé állítják a gondolákat, a hajtóművek teljesítményét a gázkarral maximálisra állítják és az Osprey elemelkedik a talajtól. A helyben függést a botkormánnyal tartják, de lehet „játszani” a gondolák néhány fokos előre-hátra billentésével is. A repülésvezérlő rendszer függés közben tartja a pozíciót, csökkentve ezzel a pilóták munkaterhelését. Ez különösen akkor hasznos, amikor a fedélzeti csörlőt használják vagy a különleges műveleti katonák gyorsköteles módszerrel hagyják el a gépet.

Gyorsításkor a gondolákat lassan előrebillentik egészen a vízszintes helyzetig. Még a gondolák 60 fokos helyzete és a 250 km/h-s sebesség elérése előtt behúzzák a futóműveket, nehogy túllépjék a kiengedett helyzetre előírt limitet. Amikor a gondolák elérik a vízszintes helyzetet, a pilóta egy pillanatra előrenyomja és elengedi a gázkaron lévő forgógombot, amely visszaugrik alaphelyzetbe és ekkor beáll az utazóteljesítményhez tartozó 84 százalékos proprotor fordulat. Az Osprey ezután egy kicsit emelt orral 360 km/h sebesség fölé gyorsul. Ha gyorsan kell távozni valahonnan – például hadműveleti területen - a gondolák gyors, másodpercenként nyolc fokos előrebillentésével a gép intenzíven gyorsul, de ilyenkor jó, ha mindenki bekötve ül és a fedélzeten lévő tárgyak le vannak rögzítve. A helikopter üzemmódből repülőgép üzemmódba történő átmenetkor a flaperonok behúzódnak és azután csűrőként funkcionálnak. A Halászsas utazósebessége 300 - 430 km/h között van. Harcászati környezetben többnyire 380 – 430 km/h közötti sebességgel repülnek.

Az Osprey legfeljebb 7500 méter magasan repülhet, de mivel a törzse nem túlnyomásos, a 3000 méter átlépésekor a fedélzeten lévőknek oxigénmaszkot kell viselniük, amelyhez a gép saját fedélzeti rendszere (OBOGS) biztosítja az oxigént. Az Air Force CV-22-esei a Marines MV-22-eseinél jobban felszerelt gépek. A CV-22-esek többfeladatú – terepkövető, terep elkerülő, térképező, időjárás felderítő – radarja, infravörös képet biztosító szenzora (FLIR), integrált műholdas és inerciális navigációs rendszere (GPS, INS) segíti a különleges műveleti Osprey személyzetét, hogy éjszaka vagy szinte bármilyen rossz időjárásban eljusson a céljához anélkül, hogy a gépével 60 méternél magasabbra emelkedne. A radar és a FLIR által szolgáltatott információk valamint a navigációs és repülési adatok a műszerfalat uraló négy nagyméretű többfunkciós kijelzőn jeleníthetők meg, amelyek természetesen kompatibilisek az éjjellátó készülékkel. A CV-22-eseket nem csak a terepadottságok, a domborzat és az éjszaka sötétje védi; a légierős Osprey-kat besugárzás jelző és zavaró rendszerrel, a vállról indítható, infravörös rakéták elleni rendszerrel (DIRCM) és zavarótöltet kivetőkkel szerelték fel. E rendszerek információi szintén az MFD-ken jelennek meg. A gép a levegőben utántölthető. 

A repülőtérre, hajófedélzetre vagy a kijelölt területhez érkezés előtt az Osprey-t vissza kell konfigurálni repülőgépből helikopterré. Ehhez jóval a gép előtt kell járni gondolatban, vagyis minden lépést megfelelően időzítve kell elvégezni. A hajtómű teljesítmény csökkentésével a sebességet 400 km/h alá csökkentik és a forgógomb meghúzásával majd elengedésével a proprotor fordulatszámát száz százalékra növelik. A flaperonok automatikusan teljesen leengedett helyzetbe állnak. Ahogy a száz százalékos proprotor fordulatszám beállt, a gép tovább lassul. A 360 km/h-s sebesség alatt meg lehet kezdeni a hajtóműgondolák hátrabillentését. Ezt a mozzanatot a pilóta végzi a már említett forgógombbal, de egy biztonsági rendszer felügyeli, és szükség esetén leállítja. A rendszer a sebesség, a magasság és a gondola beállítási szögének figyelembevételével két szélsőséges dologra ügyel: nehogy a még repülőgép üzemmódban lévő Osprey a túl kicsi sebesség miatt átessen, vagy nehogy a már helikopter üzemmódban lévő gép proprotor rendszere a túl nagy sebesség miatt károsodjon. Ha a pilóta túl nagy sebesség mellett akarja hátrabillenteni a gondolát, a rendszer leállítja a folyamatot és előrebillenti a gondolát. A pilóta előtti elsődleges repülési kijelzőn megjelenik, hogy a gondola a biztonsági limiteken belül éppen hol van. Ha sikerül a gondola beállítási szögét a limitek között középen tartani, akkor az átmenet repülőgépből helikopterbe simán lezajlik.

Amint a gondola elhagyja a 45 fokos beállítást, a pilóta növeli a hajtómű teljesítményt és egy kicsit megemeli az Osprey orrát, hogy tovább lassuljon. A pilótának számolni kell azzal is, hogy bármit is csinál, a gép csak lassan, néhány másodperc múlva reagál. Megközelítéskor, különösen akkor, amikor a gondolák már függőlegesen állnak, a proprotorok vízszintes síkban forognak és a gép orra egy kicsit „lóg”, a pilótafülkéből kitűnő a kilátás – ami nem egy hátrány, ha ismeretlen terepre kell leszállniuk. Nagy segítség a pilótáknak, hogy a gép függés közbeni térbeli helyzetét is leolvashatják a kijelzőről, mert akárcsak a helikopterek forgószárnya, az Osprey proprotorja is hatalmas szelet generál, ami nem csak köveket repíthet a levegőbe, de poros, homokos vagy havas terepen nullára csökkentheti a látótávolságot. A terepre végrehajtott leszállás utolsó fázisában a hajózóknak ügyelniük kell arra is, hogy a függőlegesbe állított hajtóműgondolák alja nagyon közel lesz a talajhoz és ezért egy nagyobb szikladarabtól, farönktől, egyenetlen talajtól megsérülhetnek.

A Halászsas nem csak a vezetéséhez szükséges reptechnika tekintetében különbözik minden más repülőeszköztől, hanem a repülés közben kialakult vészhelyzetek kezelése és megoldása miatt is. Az egyik a helikopteres repülésből ismert autorotáció. Ami a helikoptereknél működik, az az Osprey-nál nem. Ennek legfőbb oka a kis tehetetlenségű forgószárny, amelynek a fordulatszáma azonnal és drasztikusan csökken, ha a gépet nem viszik azonnal autorotációs üzemmódba. A süllyedés végén, a kilebegtetéshez egy gyors, agresszív mozdulat szükséges, amikor ugyan megnő a proprotor fordulata, de gyorsan el is veszti azt. Ezért mondják, hogy az autorotáció túlélése egy Osprey-ben inkább szerencse, mint tudás kérdése.

Az Osprey, bár többnyire repülőgépként repül, nem képes arra sem, amire egy hagyományos, légcsavaros gép: hajtóműleállás esetén a proprotor nem állítható vitorlába. Az Osprey hajtóműindításakor először csak az egyik hajtómű indul, de mindkét proprotor forogni kezd, mivel egy tengely a meghajtásházon keresztül forgatja a még nem működő hajtóműhöz tartozó proprotort is. Így van ez a levegőben is, az egyik hajtómű meghibásodása esetén a működő hajtómű tovább forgatja mindkét proprotort. Más a helyzet, ha a meghajtásházban történik meghibásodás és a hozzá tartozó proprotor forgása leáll. A leállt proprotor hiányát az oldalkormánnyal nem lehet kiegyenlíteni és nem marad más, mint leállítani a hajtóműveket és siklásban kényszerleszállni a géppel. Az Osprey siklószáma 4,5 vagyis ennyi kilométerre képes elrepülni ezer méter magasból. A kényszerleszálláshoz repülőgép üzemmódban kell hagyni a gondolákat. Ez természetesen azzal jár, hogy a nagy átmérőjű proprotor lapátjai földetéréskor darabokra szakadnak, és így nem okoznak sérülést a gépben ülőknek. A fentiek ismeretében nagyon találó az egyik pilóta mondása, miszerint az Osprey-t könnyű repülni, de nehéz jól repülni.

* * *

Valamennyi képen a légierő CV-22B gépei láthatóak. Fotó: U.S. Air Force. A cikk az Aeromagazin 2019. augusztusi számában megjelent írás átdolgozott változata.

Több év óta először vettek részt századszintű éleslövészeten a tatai 25. dandár 11. harckocsizászlóaljának katonái és T-72-esei a bakonyi lőtéren zajló Bátor Harcos/Brave Warrior 2019 gyakorlatok mozzanatai között. Jövő évtől a most itt is megszerzett fegyvernemi tapasztalataikat a német típusváltás megkezdésekor (bérelt Leopard 2 A4-ek beérkezése) is kamatoztathatják a Bölények.

Tűz a 2A46 harckocsilöveggel.

A már amúgy is meggyepált kemény célok...

...ezúttal sem szenvedtek hiányt törődésből.

A "0"-pont és a Lőtérvezérlő közti utat keresztezi a megindulási körletbe visszatérő egyik höki.

A Bölények karjelzése.

A mozzanatban harkocsiszázad harccsoport jobb szárnyán BTR-80-asok is részt vettek. Itt az egyik A változat 30 millimeteres 2A72-esével muzsikál.

A hk század éles lőgyakorlatába a jelenleg pápai Gripenek mauseres rácsapását is befűzték...

...melyet a régebbi típusú MANPADS-ek ellen megfelelő, felvétel közbeni infracsapdázás követett.

A nap folyamán szakasszinten megismetelt gyakorlatba páncéltörő rakétás éleslövészetet, és a szolnoki Mi-24-esek gépágyús éleslövészetét is beiktatták, természetesen Mennydörgés közreműködésével.

Visszatérés a jutasi FARP-ra.

Zord

Befejezte új negyedik generációs üzemanyagcellás rendszerének (FC4G) fejlesztését és tesztelését a ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS). Az üzemanyagcellás rendszer a 70000 órás tesztidőszak alatt bebizonyította, kapacitása, valamint üzembiztonsága egyaránt megnövekedett. A cég szerint az új rendszer előtt nagy lehetőségek állnak, hiszen elődjét már 15 éve használják igen nagy megelégedettséggel számos ország haditengerészeténél.

Sikeresen teljesítette első repülését 2019. szeptember 9-én az Egyesült Államokon kívül összeszerelt első holland F-35A Lightning II (F-009). A hollandok által megrendelt gépmennyiség első nyolc példányát még az Atlanti-óceán túloldalán készítették el, azonban a kilencedik gép már Olaszországban öltött testet. Az október 31-én esedékes átadásig elkövetkező hetekben ez a példány a taljánoknál tesztelési és átvételi repüléseket fog végezni, mielőtt a hollandiai Leeuwarden légibázisra szállítanák a jövő hónapban. Ez lesz az első F-35-ös, amelyik eljut a hazájába, mivel az első nyolc repülőgép jelenleg mind az Egyesült Államokban található. Az RNLAF (Holland Királyi Légierő) számára fennmaradó 28 repülőgép összeszerelése is Olaszországban történik majd. A 10. holland gép is még az idén el fog készülni a gyártási terv szerint, míg a 37. 2023 közepén kerül leszállításra. Az olaszországi Cameriben található üzem eddig tíz F-35A-t és két F-35B-t bocsátott ki. Ezekből hat az arizonai Luke és a dél-karolinai Beaufort légibázison a földi személyzet, illetve a pilótaképzésben vesz részt. A fennmaradó fél tucat gép található meg a gyártó országban az Amendola támaszponton.

Szeptember 12-én, csütörtökön, helyi idő szerint 18:55 órakor három Lockheed Martin F-35A vadászrepülőgép landolt a norvégiai Ørland légibázison. A Norvég Királyi Légierő felségjelzését viselő példányokat (AM20, AM21 és az AM22) amerikai pilóták repülték haza. Ezekkel együtt már 15 F-35-ös tartózkodik Norvégiában, míg másik 7 az Egyesült Államokban van a földi-és légi személyzet képzését segítendő. Az új típusra elsőként a 332-es századot fegyverezték át.

Új fejlesztésű rádióelektronikai zavaróeszközzel lesznek ellátva a Brit Királyi Légierő repülőgépei a jövőben. Az eszközt a MBDA fejleszti ki a Leonardo-val együttműködésben az ellenség légvédelmi rendszerek elleni felhasználásra. A megnevezése SPEAR-EW lesz, ebből már kitalálható tehát, hogy a SPEAR 2 méter hosszú, 100 kilogrammnál alig nehezebb csapásmérő robotrepülőgép egyik változata lesz. A 100 kilométerről bevethető fegyver harci részének helyére zavarórendszer kerül majd beszerelésre az új feladatkör ellátása végett. A zavarórendszert a Leonardo fogja megalkotni DRFM (digitális rádiófrekvenciás memória) technológia felhasználásával, amely a mai piacon elérhető legfejlettebb elektronikus zavarórendszerekben is megtalálható. Mivel a SPEAR-EW méretei megegyeznek a SPEAR-el, így egy F-35-ös fegyverterében 4-4 darabot lehet majd belőle elhelyezni oldalanként, 1-1 légi célok ellen alkalmazható AIM-120 AMRAAM légiharc-rakétával együtt. A Eurofighter Typhoon vadászbombázók szárnya alá viszont hármas felfüggesztőkön lehet majd felfüggeszteni a SPEAR-EW-t, akárcsak a SPEAR-t.

Ezen a héten eldőlt, a RAF állományában lévő négy darab BAe 146-os szállítógép kivonásra fog kerülni a közeljövőben. A VIP szállítási feladatokra használt két CC.2-es jelzésű példány 1980-as évektől szolgál. Ezeket a király család szállítása mellett kormányfők, miniszterek és stábtagok, valamint magas rendfokozatú tisztek szállítására is használták. 2013-ban két újabb, de már CC.3-as jelzést viselő BAe 146-os is a RAF 32. repülőszázadához került a CC.2-ek mellé. Ezek egyaránt képesek teheráru és személyek szállítására, igény szerint átrendezhető belső terük, valamint a törzs oldalán kialakított rakodónyílás segítségével.

Oroszország megpróbál külföldi beszállítóktól független repülőipart létrehozni, ez az utóbbi időben nem titok. Most két újabb erőforrás fejlesztését indították el ezen fennkölt célból. Ezeket két Kamov típusban alkalmaznák a jövőben. A Klimov tervezőiroda egy 500 és 700 lóerő közötti teljesítmény leadására képes gázturbinát fog megalkotni a Ka-226-os koaxiális helikopterek számára. A jövőben ugyanez a VK-650V jelzést viselő gázturbina felbukkanhat majd az Ansat helikopterekben is. A második projekt a VK-1600V. Ezt a gázturbinát a Ka-62 helikopterek számára fejlesztenék ki.

Már a következő, a 2020-as évben be fog fejeződni a Mil Mi-24P-1M harci helikopter csapatpróbája Oroszországban. A KRET orosz vállalat által alaposan korszerűsített helikoptert ebben az évben mutatták be. A Mi-24P-1M üres tömegét 430 kilogrammal csökkentették, a beszerelt könnyebb fedélzeti rendszerek révén. A fegyverterhelés 2400 kilogramm, de ebben már nincs helye a rádióvezérlésű 9M114-es rakétacsaládnak. Helyüket a legújabb 9M120 Ataka sorozat lézervezérlésű változatai vették át, az akár 15 kilométerről is indítható radarvezérlésű 9M123-as mellett. Ezek miatt is került egy AESA antennával rendelkező fedélzeti rádiólokátor felszerelésre a lövész fülkéje elé, ami igény szerint könnyedén eltávolítható. Az optikai rendszer forgatható kupolája a mereven beépített 30 milliméteres ikergépágyúval ellentétes oldalon, a radardóm mellett nyert elhelyezést. Mind a lövész, mind a pilóta fülkéje korszerűsítésre került színes kijelzőkkel és HUD-al. Az eddigi legtöbb modernizált Mi-24-el szemben ezen rajta voltak még az irányított rakéták felfüggesztésére szolgáló külső lelógó szárnyrészek is. Továbbá a harci helikopter külső részén, a törzs oldalán és az alatt is az önvédelmi rendszerek dudorai és tornyai is láthatóak. A helikopter deszantterét alkalmassá tették 3 sérült katona harctérről történő elszállítására is.

További a 2020-as évhez és Oroszországhoz kötőtő hír, hogy jövőre talán elkezdik építeni az első orosz partraszállást támogató helikopterhordozót. A megrendelésről szó szerződés aláírására ugyanis hamarosan, az elkövetkező néhány hónapban sor kerülhet. A francia MISTRAL-osztály pótlására tervezett, jelenleg két egységből álló hajóosztály elkészítését a Krím-félszigeten található Zaliv hajógyár fogja véghezvenni, már a jövő év májusától kezdődően. Eme hajógyár létesítményei és sólyája lehetőséget kínálnak akár 300 méter hosszú és legfeljebb 50 méter széles hajók építéséhez, amik vízkiszorítása meghaladhatja a 150 000 tonnát. Azonban a partraszállást támogató helikopterhordozók csak 15000 tonnás vízkiszorítású egységek lesznek, de rendelkezni fognak elárasztható dokkfedélzettel, valamint több mint 10 forgószárnyasnak tudnak majd otthonául szolgálni. Az orosz flotta (talán épp a Fekete-tengeri Flotta) 2027-ben veheti majd át ezt az elsőnek építeni kezdett partraszállást támogató helikopterhordozóját.

Törökországban sikeresen tesztelték a SOM-B2 csapásmérő robotrepülőgépet. A hazai fejlesztésű fegyver most próbára került változata, bunkerek és megerősített vezetési pontok elleni alkalmazásra lett megalkotva a TUBITAK Védelmi Ipari Kutató és Fejlesztési Intézetnél. A SOM-B2 ezen a próbán sikeresen eltalálta a célt.

Az orosz Vedomosti napilap szeptember 9-én számolt be arról, hogy Algéria további harci repülőgépeket rendelt meg Moszkvától. Az Algériai Légierő a közel 2 milliárd dolláros szerződésben újabb Szuhoj Szu-30MKA és MiG-29M/M2 vadászbombázók megvásárlása mellett kötelezte el magát. Előbbi változatból már rendelkezik 58 darabbal, ezek mellé most 16-ot rendeltek meg 14 darab MiG-29M/M2-es mellett. Utóbbiakkal Algéria 36 elavult MiG-29-ének némelyikét kívánja kicserélni, amelyeket Fehéroroszországból és Ukrajnából vásároltak a 2000-es évek elején, és 2020 után nem sokkal kivonásra kerülnek majd. Ezek helyére anno 34 új MiG-29SzMT-t rendetek meg, de az első 15 gép megérkezéséig kiderült, ezek nem voltak minden részletükben újak, elkészítésükhöz régebbi példányok alkatrészeit is felhasználták az oroszok. Ezért az észak-afrikaiak elálltak a beszerzéstől és rendeltek helyettük 16 darab Szu-30MKA-t. Ebből a típusból a legutóbbi szállítmányt 2017-ben vették át.

Indiában a Bhisiana légibázison szeptember 11-én szolgálatba lépett a második Embraer EMB-145 Netra (Szem) légtérfelderítő repülőgép. Ennek a típusnak az első példányát még 2017. február 14-én állították szolgálatba és akkor a fejlesztést végző DRDO (India Védelmi Kutatási és Fejlesztési Szervezete) részéről azt nyilatkozták, hogy a második gép is szolgálatba áll majd még abban az évben. Azonban a jelentős továbbfejlesztéseket kellett eszközölni a gépen, így két éves csúszás jött össze. Belső üzemanyagtartályaival 5 órán át levegőben tartózkodni képes Netra esetében lehetőség van repülés közben üzemanyagot vételezni. A radarrendszer egy 240 fokos lefedettséget biztosító AESA antennás rádiólokátorral rendelkezik, amely 375 kilométerről is képes légi célokat felderíteni.

A még júniusban feltárt hibáinak kiküszöbölése után szeptember 28-án újra megkezdheti az átvételi próbáit a második KALVARI-osztályú tengeralattjáró, a KHANDERI (S51). A lemerülve 1775 tonnás vízkiszorítású, 12000 km-es hatótávolsággal, 350 méteres merülési mélységgel rendelkező, 67,5 méter hosszú, 12,3 méteres törzsátmérővel rendelkező KALVARI-osztály 37 kilométer per órás maximális sebességre képes, fegyverzetét a francia gyártmányú, 50-70 kilométeres hatótávolságú SM39 Exocet tengeralattjáróról indított hajó elleni rakéták is erősítik, a Varunastra torpedók és aknák mellett. A tengeralattjáró belső terében 360 darab akkumulátortelep van elhelyezve, ezek mindegyike 750 kilogramm súlyú.

A francia SCORPENE-osztály tervei alapján Indiában a mumbai Mazagon Hajógyárban épülő 6 darabból álló hajóosztályt alkotó tengeralattjárók öt éves késében vannak az eredetileg tervezetthez képest. A KHANDERI esetében a tengeri próbák során 36 hibát sikerült felderíteni, ezekből 29-nek a sikeres megszüntetését csak teljesen nyugodt tengeren lehet majd leellenőrizni. Négy másik hiba miatt azonban a tengeralattjárót a tengerészet dokkjába kellett vontatni. Az egyik nyilvánosságra került hiba roppant bosszantó volt, hiszen túl hangos volt a hajtóművek és a hajócsavar által keltett zaj, ami egy tengeralattjárónál megengedhetetlen. Amennyiben most mindent rendben találnak majd, akkor a KHANDERI 2021-ben léphet majd szolgálatba.

Befejeződtek Indiában a hordozófedélzeti üzemeltetésre átalakított HAL Tejas-N (LCA-N) szárazföldi tesztjei. Eme típusváltozatot a Goa bázison tették próbára amennyire csak tudták. Leginkább a fékezőkábeles leszállások gyakorlására volt alkalmas a támaszpont, ahol ennek a berendezésnek, na és fékezőhorognak köszönhetően a 244 kilométer per órás sebességről 87 méter alatt volt képes megállni a Tejas-N. Így a flotta igényei alapján átalakított Tejas hamarosan felbukkanhat majd az INS VIKRAMADITYA repülőgép-hordozón is. Azonban a hajón használt fékezőrendszer lényeges tervezési különbségeket mutat a teszt során használt szárazföldi társához képest. Az LCA Tejas haditengerészeti verziója először 2012 áprilisában repült. A DRDO két LCA-N prototípust tesztelt egy-és kétüléses változatban.

Kína és Thaiföld megállapodást írtak alá, amely lehetővé teszi egy kínai hajógyártó társaság, méghozzá a China Shipbuilding Industry Corporation (CSIC) számára a 071E típusú partraszállító hajó megépítését. Kína először exportálhat ilyen 20000 tonnás vízkiszorítású egységet, melyből hazai célokra eddig már hat darabot meg is építettek Type 071 jelzéssel (NATO-kód YUZHAO-osztály). A Thaiföld részére készülők esetében az E betűjelzés valószínűleg az Export-ot jelöli, és a hírek szerint több továbbfejlesztés is megtalálható lesz rajtuk, kínai társaikkal összehasonlítva. Thaiföld még több kínai fegyvert vásárolhat majd a közeljövőben, például légpárnás partraszállító járműveket és helikoptereket is, amik feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy a jelenleg még nem tudni mennyiért megrendelt Type 071E típusú partraszállító hajó képességét teljes körűen ki tudják használni.

Az Egyesült Államok haditengerészete megkapta az első olyan Grumman E-2D Advanced Hawkeye radargépét, amely légi üzemanyag felvételi-képességgel rendelkezik. A légi utántöltő képesség lehetővé teszi az E-2D számára, hogy hosszabb időn át tartózkodhasson a levegőben, a repülőgép-hordozótól nagyobb távolságokban, meghosszabbítva bevetési idejét, így a harci gépek még nagyobb hatásfokú támogatását eredményezve. A légi utántöltéshez beépített frissítések magukban foglalják a csatlakozásra szolgáló csőcsonkot és a hozzá kapcsolódó csöveket, a megvilágítást szolgáló elektromos hálózatot a lámpával, valamint a hosszú repülés időtartam miatt átalakított, kényelmesebbé vált üléseket, amelyek javítják a pilótafülkében a látóteret és csökkentik a fáradtságot a hosszabb bevetések során. Ez a gép az elsősorban személyzetek képzésével foglalkozó VAW-120 „Greyhawks” század állományába került, a norfolki támaszpontra. A tervek szerint a flottának 2020 végig már két légi üzemanyag felvételi-képességgel ellátott légtérellenőrző repülőszázaddal kell majd rendelkeznie.

Máshova is betették hajótestüket kínai hajók a héten. Ugyanis Kína és Uruguay védelmi miniszterei által Montevideóban aláírt megállapodás értelmében megerősítik a két ország védelmi kapcsolatait. A szeptember 2-án aláírt egyezség értelében Uruguaynak adományoznak, egy a kínai flotta által kivonásra került hadihajót. Bár most még nem lehet biztosan tudni, de gyaníthatóan egy Type 053H1 JIANGHU II-osztályú fregatt szerepelhet a pekingi elképzelésekben, mint átadandó egység. Ebből a hajóosztályból az elmúlt időszakban több is kivonásra került Kínában.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

NHI NH90TTH

Szuhoj Szu-30SzM

McDonnell Douglas F/A-18A Hornet

Dassault Rafale C

Boeing C-17A Globemaster III

Westland Wasp HAS.1

Northrop SF-5M Freedom Fighter

Szuhoj Szu-22M4 Fitter K

McDonnell Douglas F-15J Eagle

Sepecat Jaguar A

Boeing E-3A Sentry

Mil Mi-17 Hip

McDonnell Douglas TA-4J Skyhawk

Szuhoj Szu-47 Berkut

English Electric Canberra B(I).6

Mil Mi-26T2 Halo

Dassault-Breguet-Dornier Alpha Jet A

General Dynamics F-16A Fighting Falcon

Szuhoj Szu-35Sz

Grumman F-14D Tomcat

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Mil Mi-24V Hind E

Airbus A400M Atlas C.1

English Electric Lightning F.6

Fairchild A-10C Thunderbolt II

PZL-Swidnik Mi-2 Hoplite

McDonnell Douglas F-4E Phantom II

Hawker Hunter F.58

McDonnell Douglas CF-188 Hornet

Szuhoj Szu-34 Fullback

Blackburn Buccaneer S.2B

Sikorsky MH-60T Jayhawk

Dassault Mirage IIIRS

Airbus A330 MRTT