Biztonságpolitika

A Magyar Honvéd 2015. novemberi számába írtam azt a cikket, amit most két részletben itt is lehozok. A havilapnak csak a nyomtatott verziójában jelent meg (bocs, nincs netes verzió, csak a honvedelem.hu is lehozza több cikküket). Ez a szöveg kicsivel több, mert nyilván a szerkesztés során húzva lett a szövegből. Képből is több van, mivel itt nincsenek korlátok.

Előszóba még annyit, hogy 2014 szeptemberében, 2015 áprilisában és novemberében voltam kint Kuridsztánban, mindig egy kicsit ugyanot és máshol. A cikk a szakirodalomból, az első két út tapasztalataiból, különösen a második útnak a erbili kiképzőknél tett látogatásából építkezik. A fényképek egy részét a sajtósoktól kaptam, egy másik részét é készítettem. Balszerencsémre azon a napon volt a találkozónk, amikor kiképzési szünet volt, így csak a helyszíneket tudtam megnézni, magát a kiképzész nem.

Következzen a cikk első része. Természetesen bármilyen pontosítást, kommentet továbbra is örömmel várok:

Wagner Péter: Újra Irakban, Magyar Honvéd, 2015/11.

"A Magyar Honvégség legújabb küldetése Észak-Irakba szólította a honvédeket. A 147 fős Iraki Kiképzésbiztosító Kontingens (MHIKK) az nemzetközi kiképzők tevékenységét fogja biztosítani és az iraki kurd harcosokat, a peshmergákat fogja képezni Erbilben ((kurdul: Hawler). Jelen írás bemutatja, hogy miért került sor a nemzetközi kiképző misszió létrejöttére, miért kell képezni kurdokat, akiknek szinte minden generációja megtapasztalta a gerillahadviselést, és mi lesz a magyar katonák feladata.
Nemzetközi összefogás az iraki erők összeomlása után
2014 nyarán az Iszlám Állam elfoglalta Irak második legnagyobb városát, Moszult. A váratlan siker egyszerre volt köszönhető a korrupt, demoralizált iraki biztonsági erők megfutamodásának, és a megelőző évek szunnitákat üldöző kormányzati politikájának. Bár az első híradások még arról szóltak, hogy a várost 30.000 főnyi katona és rendőr védte, a valóságban ez a szám inkább a 10.000-15.000 főhöz volt közelebb, mivel minden rendőri és katonai egységnél jellemző volt, hogy a parancsnokok az ellátmánnyal történő manipulációk érdekében inkább hazaküldték a katonáikat. A terroristák nem voltak többen 800-1500 főnél, de mellettük ált e meglepetés, a helyi lakosság szimpátiája és aktív támogatása, és a félelmetes hírük. Moszul elestét követően a szunnita területeken általános felkelés bontakozott ki, amely karöltve az Iszlám állam fegyvereseivel, gyakorlatilag Irak egyharmadát vonta ki a bagdadi kormány keze alól. Az elkövetkező káoszban, az iraki biztonsági erők egynegyede, 19 katonai és hat rendőrségi dandár bomlott fel.Az események hatására az USA jelentős katonai segélyprogramot indított el (Train and Equip Fund, ITEF) 1,61 milliárd dollár értékben. Ebből az összegből az iraki hadsereg kilenc dandárját, és a kurd peshmergák három dandárját szerelik fel. A kurd erők esetében 353,8 millió dollárt irányoztak elő, amelyből a három dandár személyi állományának egyéni felszerelését (fegyverek, védőfelszerelés, egyenruha, stb.), 720 taktikai szállítójárművet (Humvee-k, teherautók, műszaki járművek, stb.) és egy tüzérségi dandár tűzfegyvereinek a beszerzése fog megtörténni. Az amerikai felajánlás mellé napokkal később megérkeztek a főként NATO partnerek hasonló felajánlásai, amelyek főleg a kurd erők támogatására fokuszáltak. Ezek közül kiemelkedik Németország, amely első lépésben egy 4000 peshermerga egyéni felszerelését vállalta (G3 és G36 –os gépkarabély, 6,5 millió lőszer, 10000 kézigránát, stb), beleértve az egyéni kézifegyvereken túl különböző típusú páncéltörő eszközök (300 MILAN, 203 db Panzerfaust) és járművek (10 Dingo, 10 Unimog mentő) átadását is.Magyarország szintén az elsők között reagált a katonai segélyt érintő felhívásra és amerikai közvetítéssel majd 250 tonna lőszert küldött Kurdisztánba. Ennek a tételnek a zömét 5,8 millió 7,62x39 mm 43M normál, valamint fényjelzős illetve 7,62x54R mm 39M páncéltörő-gyújtó, fényjelzős, és belövő-gyújtó töltény tette ki. Ezek mellett a szállítmány nagyobb mennyiségben tartalmazott még 82 mm 37M aknagránátot (3720 db, hajító töltet nélkül), 14,5 mmpáncéltörő-gyújtó és páncéltörő-gyújtó-fényjelzős töltényt (30 000 db) és PG-7V kumulatív páncéltörő lőszert (5000 db).Az Iraknak küldött haditechnikai eszközök csak az egyik felét jelentették a nyugati segítségnyújtásnak, a másik fele az a kiképzési program, amihez most a magyar katonák is csatlakoztak. Az főszerepet itt is az US játszotta, amely 1500 fős kontingenst telepített öt bázisra Bagdad környékén és a nyugat-Irakban. Iraki Kurdisztánban a többi helyszínhez képest valamivel később kezdődött meg a képzés, mivel 2014 augusztusáig úgy tűnt az Iszlám Állam nem akar a kurdok felé terjeszkedni. Akkor azonban megindultak a terroristaszervezet erői Erbil felé, mire igazi pánik tört ki a tartományi fővárosban, a lakosság, a politikai elit, a nemzetközi olajvállalatok alkalmazottjai mind menekülni kezdtek (a MOL azon kevesek közé tartozott, amely maradt és folytatta a kutatásokat). Az offenzívát végül sikeresen megállították Erbiltől 30-40 kmre és ezt követően megkezdődött a peshmergák képzése is. 2015 januárja óta ebben főszerepet játszik a Kurdisztáni Kiképzési és Koordinációs Központ (angol rövidítéssel KTCC), amely német-olasz vezetés alatt áll (félévenként váltással) és amelyhez számos más nemzet, pl. holland, svéd, magyar csatlakozott azóta.
Miért van szükség a tapasztalt kurdok képzésére?
Az iraki kurdok Irak 1922-es függetlensége óta több alkalommal is felkeltek a központi hatalom ellen, gyakorlatilag nem volt olyan generáció, amely legalább egy fegyveres harcban ne vett volna részt. Szaddám Huszein ellen több alkalommal is harcoltak, így felmerülhet a kérdés, hogy mi is kell képezni ezeken harcedzett harcosokon.A peshermgák hagyományosan egy területi alapú, milícia jellegű, gerilla hadviseléshez szokott erő, amely kis csoportokban (max. 20-40 fő) alkalmas rajtütésekre vagy aszimmetrikus hadviselésre, viszont alkalmatlan nagyobb egységekben, komplex, összehangolt, több fegyvernem együttműködésre alapuló műveletek végrehajtására, városi harcokra.  Az Irak-Iráni háború alatt a peshmergák három iraki hadosztályt kötöttek le a hegyvidéki területeken (ami Kurdisztán nagy részét jellemzi), de soha egyetlen várost sem tudtak elfoglalni, vagy megtartani egy iraki reguláris erőkkel végrehajtott támadással szemben. Ahogy 2015 tavaszán ezt a kiképzők jellemezték a szerzőnek: „tapasztalt, fegyverforgató emberekről van szó, ám ha kiérnek a nyílt terepre, a peshmergák tanácstalanná válnak”. A milícia jellegből adódóan a katonai logisztika, a harctéri orvosi ellátás, a hadműveleti tervezés vagy általában a törzsmunka szinte ismeretlen fogalmak.2014 augusztusa és 2015 áprilisa között a peshmergáknak mintegy 1200 halottjuk és 5000 sebesültjük volt. Az áldozatok egy jó része menthető lett volna, de a kurdoknál az elsősegély ismeretlen fogalom. A sebesülteket általában visszavitték a legközelebbi városban egy lestoppolt autóval, vagy más járművel a vérzés bárminemű csillapítása nélkül. A kiképzők elmondása szerint így a legtöbbször elvérzés volt a halál oka a menthető eseteknél.  A problémáknak megfelelően a KTCC által összeállított képzési program inkább egyfajta gyorstalpaló, amely négy hét alatt próbálja az alapvető lövész ismereteket átadni a kurd harcosoknak előbb szakasz szinten, majd később zászlóalj szintű összekovácsoláson. A foglalkozások általános lőkiképzést, általános harcászatot, egészségügyi alapismereteket, improvizált robbanóeszközök (IED) elleni védelmet és felismerést, beépített területen (városban) folytatott harctevékenységet, és parancsnoki törzsmunkát ölelne fel, de természetesen az arányokban vannak eltérések attól függően, hogy a szakaszban, vagy a zászlólaljban kinek mi a feladata. 2015 tavaszán egyszerre két helyszínen, Erbilben és Atrosh-ban (Dohuk tartomány) folyt egy-egy kurd zászlóalj képzése, egy további kiképzőbázis létesítése tervbe volt véve, ez állítólag már megnyílt Harir település mellett (az ott található Bashir repülőtéren korábban amerikai bázis működött). Mivel Erbilben nincs egy olyan méretű bázis, ahol a teljes zászlóaljat lehet képezni egyszerre, ezért ott valójában három kisebb helyen folynak képzések. A kiképzés alatt álló zászlóalj katonái a Bnaslava településen (Erbil külvárosa) található Zeravani bázison (kurd csendőrség jellegű szervezet) vannak elszállásolva, itt van az alakulótér és a lőtér is. Az erbili önkormányzattól kölcsönkapott egyik félbehagyott építésű lakótelepen folyik a városi harcászat gyakorlása. A nemzetközi kiképzők álmodozva dicsérték a helyszínt, ahol ideális körülmények között, teljesen háborítatlanul lehet gyakorolni, hogy hogyan kell egy utcán végighaladni a két oldalon biztosítva, vagy megtisztítani emeletes lakásokat. Végül van egy harmadik terület, amelyet a KTCC kiképzői csak Tiger Valleynek hívnak (egy útmenti plakát alapján), ahol a peshmerga szakaszokkal a nyílt terepen való védekezést és támadást gyakorolják. A gyakoroló tér gyakorlatilag egy füves dimbes-dombos terület a főútról letérve, semmilyen tábla, zászló vagy őrszolgálat nem található a helyszínen, ami jelezné, hogy itt kiképzés folyik."
Idáig a cikk. Most néhány saját kép a helyszínekről. (Nem tudom folyik-e még mindenhol képzés Erbilben, mert a novemberi út alkalmával elfelejtettem erre rákérdezni. Félfüllel mintha úgy értettem volna, hogy csak a zeravani bázisán van még képzés). Ez itt (volt) a városi kiképzőbázis, Tiger City:A gyakorlat az volt, hogy az utca legvégéből indulva, az utca két oldalán haladva, hogyan kell biztosítani és megtisztítani az egyes lakóházakat. A német kiképzők, dicsérték, hogy ennél tökéletesebb nem is lehet a hely. Talán írtam, hogy ez egy félbehagyott lakótelep egyik utcája.Látkép a lakótelepről, háttérben az erbili vidámparkkal.
Tiger Valley-hez egyszerűen csak le kellett kanyarodni a főútról
A domb alatt gyakorolták a szakasz szintű mozgást lövészetet. A kép jobb középső szélénél (ahonnan kezdődik a vízmosás) volt a MILAN lövészetek helyszíneEz már a Zeravani tábor, mondjuk nem sok látszik belőle. Itt van (volt) a kiképzésre szánt zászlóalj elszállásolva. A képen egy terepasztal van (vagy hogy hívják), amit a németek építettek a kurd peshmergáknak. Ez az hely, ami a magyar sajtóban (ha írt róla valaki) Binaslawa, vagy Bnaslawa néven szerepelt.

Ez a két kép a zeravani tábor belsejét mutatja (sehogy sem sikerült középre rendeznem). A felső képen a valami taktikai helység látható a jobb szélen a "car pool"-val (magyarul?) ahol néhány adományozott Unimog állt, plusz a kicsit hátrébb ott volt a fenti terepasztalAz alsó képen látható a "főút", a két oldalon a legénységi szállás. Gondoljunk a legrosszabbra, kopott falak, betört ablakok, emeletes vaságyak, amiből sokszor a matrac is hiányzik, semmiféle belső bútorzat.

Ez a kép jó két vagy több kilometerrel arréb készült. Ez a sátor és a mellette levő épület a lőtérnél, egyszerre pihenő és eü célból.
A fölső kép a lőteret mutatja, olyan mint egy egyszerűbb lőtér szokott lenni. Az also kép jobb szélén lehet látni a zeravani bázis kontúrjait, a kép közepén a lőtér egy másik részét, kiégett járművekkel, jobb és bal szélén pedig egy-egy árkot.Talán a cikkben is említem, hogy a peshmergák általában teljesen tanácstalanok pl egy ilyen árokrendszer elfoglalásával, mert csak a frontális rohamot ismerik.

A gyakorlás érdekében a németek építettek egy kisebb árokrendszert. Egyrészt azért, hogy megtanítsák a peshemergáknak, hogy hogyan használjuk ki a terepviszonyokat védekezéskor, másrészt, milyen techcnikával, milyen mélyen, milyen anyagokból építünk árokrendszert és annak egyes pontjai milyen szerepet játszanak a védelem megszervezésében. Na és persze, hogy hogyan kell egy ilyet elfoglalni. Biztos ezek magától értetődőek annak, aki már csinálta.
Ez egy másik árok, még mindig a bázis határában. Ezt a kurdok ásták, amikor 2014 augusztusában Moszulból megindult az offenzíva Erbil felé. Kitört a pánik a városban, védelmi intézkedésként körbe árkolták a várost. Kilométer hosszan öleli köürbe ez a kb 2x2 méteres árok a várost. Talán körbe is éri.

A kiképzős képek úgy látom már csak a következő etapba férnek bele

A Delhiben aláírt megállapodás szerint India 36 francia Dassault Rafale vadászrepülőgépet vásárol.

Az Egyesült Államok légiereje (USAF) 2016. január 24-én sikeresen végrehajtotta az első légi utántöltését a KC-46A Pegasus repülőgéppel.

Tervezett kiképzési repülés keretében Oroszország Krasznojarszki területén lezuhant egy MiG-31 nehéz elfogó vadászrepülőgép.

A csökkenő olajárak számos negatív következményt hordoznak a nyugati országokra nézve, mert emiatt tovább gyorsulhat az Európába irányuló bevándorlás: a migránsok többsége olyan országból érkezik, ami olajexportból tartja fenn magát.

Tovább olvasom

Információk szerint Egyiptom 2017-ben kaphatja meg az első Ka-52 Alligator típusú helikopterét.

Az 1991-es Öböl-háborúra készülve az amerikai légierő öt bázisáról négy ideiglenes ezredbe vontak össze B-52-eseket, amelyek azután Szaúd-Arábiába, Spanyolországba, Nagy-Britanniába és az Indiai-óceánon lévő Diego Garciára települtek.

Megemlékezés a Barksdale-en a Sivatagi Vihar művelet 25. évfordulóján

A B-52-esek bevetésének tervezési fázisában a Louisiana állambeli Barksdale légierő bázis 2. bombázóezredének 596. századából kijelölt hét gépszemélyzet teljes titokban kezdte a felkészülést egy nagy távolságú bevetésre. Gyakorolták a hosszútávú repülést, a teljes terheléssel végrehajtott légi-utántöltést és a csapásmérő robotrepülőgépek indítási eljárását.

M117-es bombák a Szaúd-Arábiába telepített SAC Time nevű gépen

Elérkezett 1991. január 16. Hét B-52G szállt fel a Barksdale-ről és indult Szaúd-Arábia felé, hogy a személyzetek élesben alkalmazhassák a gyakoroltakat. Az útvonalon KC-135-ösök és KC-10-esek biztosították légi-utántöltésüket.

Már január 17-ét mutatta a naptár, amikor a bombázók reggel megérkeztek a fedélzetükön szállított AGM-86C csapásmérő robotrepülőgépek indítására kijelölt szaúdi légtérbe. Nyolc kiemelt célpontra indították az AGM-86C-ket, összesen harmincötöt. Huszonnyolc biztosan eltalálta a célt, egy szaúdi területre zuhant, a többi feltételezhetően a cél közelében csapódott be. Hírszerzési becslések szerint hat célt sikerült kiiktatni, egyet megrongálni, egy pedig sértetlenül vészelte át a támadást.

A rekord időtartamú bevetésre készülő személyzetek egyike január 16-án

Ez volt az első olyan bombázó bevetés, amelyet az USA területéről indítottak, és egyben ez volt az AGM-86C csapásmérő robotrepülőgépek első éles alkalmazása. A történelem addigi leghosszabb, 25 ezer kilométeres bombázóbevetése gépenként négy-négy légi-utántöltést és 35 óra 24 perc repült időt igényelt.

Másnap a michigani Wurthsmith légierő bázis tíz bombázója indult az Öbölbe, de ők már nem tértek vissza, hanem a csapásmérés után leszálltak szaúdi bázisukon.

*

A B-52-eseket szinte minden elképzelhető célpont ellen bevetették. Fegyverzetük a 337 kilogrammos régi M117-es és a 227 kilogrammos Mk 82-es hagyományos bombák illetve a CBU-52/58/71/87/89-es kazettás bombák voltak. A Diego Garcián települő bombázók a brit 450 kilós bombákat is használták. A legtöbb bombát a Szaúd-Arábiában települő gépek juttatták a célpontok fölé, mivel a hadszíntérhez való közelség miatt ezek a B-52-esek repülhettek a legnagyobb terheléssel.

Fegyvertechnikusok dolgoznak a törzs végébe épített négycsövű géppuskán. Az USAF nem verte nagydobra, de az Öböl-háborúban egy vélhetően saját vadászgépről indított rakéta eltalált egy B-52-est, amiről a teljes géppuskatorony leszakadt.

A művelet első három napján elsősorban éjszakai, kis magasságú feladatokra küldték a bombázókat. A harmadik naptól áttértek a nagy magasságú bevetésekre, a radarral végzett bombázásokra, háromgépes kötelékben, többnyire vadász- és a légvédelmet lefogó (Wild Weasel) kísérettel.

A Sivatagi Vihar műveletet irányító Schwarzkopf tábornok ragaszkodott hozzá, hogy az iraki Köztársasági Gárdát B-52-esekkel támadják, így a bombázók a legtöbb bevetést ezzel a feladattal teljesítették. A B-52-es kötelékek a nap 24 órájában, három óránként támadták a Gárda katonáit és eszközeit.

Ezzel a feladattal ideiglenesen akkor hagytak fel, amikor január 29-én az iraki erők három helyen is átlépték a szaúdi határt. A tengerészgyalogos parancsnok kérésére a légierő átmenetileg B-52-eseket vont el a Köztársasági Gárda elleni harcból és irányított Dél-Kuvaitba, az iraki erők támogatására induló páncélozott járművek ellen. Ami a B-52-esek támadása után még mozgott, azzal két, harcászati repülőgépekből összeállított kötelék végzett.

A helyszín és az üres fegyvertartók valószínűsítik, hogy a KC-135-ösből üzemanyagot vételező B-52-es Diego Garcia felé tart

A szárazföldi műveletek megindítása előtt nyolc B-52-est pszichológiai hadviselési feladatokra emeltek ki. A szórólapokkal konkrét iraki alegységeket céloztak meg, jelezve, hogy másnap B-52-es támadás éri őket. A következő napon a támadás valóban bekövetkezett. Harmadnap újabb szórólapok érkeztek a levegőből, amelyek a támadás megismétlését jósolták és azt javasolták az iraki katonáknak, hogy mentsék a bőrüket és szökjenek meg. Negyednap ismét megérkeztek a B-52-esek és a bombáik. A hadifoglyok kihallgatásaiból arra lehetett következtetni, hogy az iraki dezertőrök közel negyede a szórólap-bombázás-szórólap-bombázás hatására szökött meg alakulatától.

*

Február 3-án a bevetésen lévő, Hulk 46 hívójelű bombázó egyik hajtóműve meghibásodott. Egy nyolc hajtóműves típus esetében ez nem lett volna gond, azonban a Diego Garciára igyekvő gépen, a repülőtér megközelítése közben, a fékszárnyak kiengedése után olyan elektromos meghibásodás lépett fel, hogy az üzemanyag-szivattyúk leálltak és a még működő hét hajtómű táplálása megszűnt. Miközben a hajtóművek tolóereje nélkül sikló géppel a pilóták megpróbálták elérni a mindössze néhány kilométerre lévő futópályát, a pilótafülkében teljes lett a zűrzavar. Végül a hattagú személyzet 400 és 70 méter közötti magasságon hagyta el a gépet, amely ezt követően az Indiai-óceánba zuhant.

Egy ugyancsak Diego Garciára tartó B-52-es és két KC-135-ös tanker azonnal elkezdte a túlélők keresését. A haditengerészet helyszínre érkező SH-3 kutató-mentő helikoptere már csak a személyzet három tagját tudta kimenteni, a többiek eltűntek. 

Ez volt a Sivatagi Vihar egyetlen B-52-es vesztesége. A háború csúcspontján hatvannyolc B-52-est vetettek be. A gépek 1741 bevetést és 15269 repült órát teljesítettek a művelet ideje alatt, közben 27 ezer tonna bombát dobtak le.

A jó öreg füstokádó J57-esek hazafelé tolják a B-52-est. A háború véget ért.

* * *

Forrás és fotók: U.S. Air Force

Az amerikai tankok hónapok óta özönlenek Kelet-Európába, a békére törekvést rövid úton kivégzik: nyomozást folytatnak olyan európai politikai pártok ellen, melyek kritikusak az Európai Unióval és NATO-val szemben. Aki nincs megelégedve a háborús gépezettel, azt könnyen orosz ügynöknek bélyegezhetik, de egy német lap szerint az USA szankciókat is hozhat bizonyos pártok ellen.

Tovább olvasom

Angela Merkel német kancellár mindinkább fokozódó nyomás alatt áll, a Spiegel Online német napilap szerint a kritikusok miatt végül rákényszerül arra, hogy korlátozza a bevándorlást. Mivel a német kancellár úgy gondolja, hogy ehhez Törökországra van szüksége, nemcsak Németország, de az Európai Unió egésze veszélybe kerül. Újra török hódoltságban élhetünk a migrációs válság miatt?

Tovább olvasom

4 darab repülőgépet szerezne be a HM, kettőt felderítő, kettőt kiképzési célra. Megérkezett az első szakértői reakció.

Franciaország Ausztráliával közösen vizsgálja, hogyan lehetne az NH90TTH helikoptereket a lehető legjobban, de minimális kiadással a különleges erők igényeinek megfelelővé tenni. Párizs a Eurocopter H225M Caracal, míg Canberra Sikorsky S-70A speciálisan felszerelt utódját szeretné megtalálni az európai forgószárnyasban. A különleges erők részéről gyaníthatóan igény lenne egy, a tehertér padlóján kialakított nyílásra a gyorsköteles ereszkedéshez, a hátsó teherrámpán elhelyezett további géppuskára, valamint a kibővített kommunikációs rendszerre is.

Izraelben igen alapos korszerűsítésnek tervezik alávetni az amerikai Boeing F-15I Raam vadászbombázókat. Az F-35-ös megjelenése ugyanis nem szorítja nagyon háttérbe a nagy hatósugarú, nagy teherbírású típust. Központi elemként az újabb fegyverintegráció mellett egy AESA antennájú rádiólokátor beépítése is napirenden van. Ennek típusa még nem eldöntött tény, de a Raytheon APG-82(V)1-e jó eséllyel indulhat a megrendelés elnyerésért.

Még nem eldöntött tény, hogy az ócskavas telep, vagy a múzeumi öregkor vár az indiai INS VIRAAT (R22) repülőgép-hordozóra, de az igen, hogy ez lesz az utolsó január, amit szolgálatban tölt. Az élemedett kor mellett szó az a tény is, hogy a fedélzeti csapásmérő erőt képviselő Sea Harrier-ből napjaikra már csak hat példány repülőképes, Nagy-Britannia kimerült mint alkatrészforrás és ezt az alváltozatot máshol nem rendszeresítették.

Egyenlítői-Guinea azt tervezi, hogy BMP-3 gyalogsági harcjárművek vásárol Oroszországból. Tavaly Moszkva egy 200 darabos megrendelést adott fel a típusra, de a 60-60 darabos mianmari és marokkói megrendelések eltörpülhetnek az Irakból és Szaúd-Arábiából várató 500 és 950 darabos megrendelés mellett. Az orosz páncélos megjelenése nagy előrelépést fog jelenteni az afrikai ország haderejében, ahol jelenleg fél tucat BRDM-2-es, 20 ex-cseh BMP-1-es és fél tucat BTR-70-es található meg.

Várhatólag 2017-ben fog levegőbe emelkedni az első, csökkentett gyártási költségekkel rendelkező rotorlapátokkal a Bell V-22-es billenőrotoros gépe. Az új rotorlapátok gyártási technológiája meg fog egyezni a V-280-as típushoz majdan készülőkkel. A típust érintő további fejlesztések lesznek a teljesítményt kevésbé csökkentő porszűrők, valamint a kisebb infravörös hőkép.

Január 12-ém a Csendes-óceán felett kijelölt térségben első alkalommal került sor az AIM-9X Sidewinder légi-harc rakéta indítására a Lockheed Martin F-35-ös fedélzetéről. Az indítást végző AF-1-es példány jelenleg a 461. teszt repülőszázad állományában található meg.

Idén márciusban várhatólag végleg befejeződnek a munkálatok a USS AMERICA (LHA 6) fedélzetén. 2012 június 4-én került vízre a USS AMERICA partraszállást támogató hordozó, a Huntington Ingalls Industries Pascagoula-i hajógyárában. Az akkor még csak nagyjából 29000 tonnás hajó, ha teljesen elkészül 44971 tonnás vízkiszorítású lesz, hossza 257 méter, szélessége 32 méter. Legénységének létszáma 1059 fő, ebből 65 tiszt és mellettük további 1687 fő elhelyezésére nyílik lehetőség. A WASP-osztály egységeihez képest nagyobb hangárfedélzettel, kibővített repülőgép üzemanyag-tároló kapacitással és „zöld”üzemanyaggal üzemelő gázturbinás hajtóművekkel rendelkező egység mozgatásáról villanymotorok gondoskodnak. Feladata elsősorban az F-35B Lightning II-esek és az MV-22 Osprey gépek szállítása lesz a partraszállások légi támogatása céljából.

Már a brazil nemzeti lobogó leng az egykori francia SIROCO, most már BAHIA (G40) tatján Toulon kikötőjében. A partraszállító hajón a Dél-Amerikába történő áthajózás előtt még akad egy kis javítani és festeni való.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Douglas A-4N Skyhawk.

Kawasaki P-1.

Bell 412HP.

Avro 698 Vulcan B.2.

Lockheed C-141B Starlifter.

Sepecat Jaguar E.

Fairchild A-10A Thunderbolt II.

Transall C-160D.

AIDC AT-3.

Boeing Vertol CH-46E Sea Knight.

Dassault Mirage 2000C.

Saab S100D Argus.

Boeing B-52H Stratofortress.

Szuhoj Szu-30MKI.

British Aerospace Harrier GR.7.

Canadair CT-133 Silver Star.

AgustaWestland T-129A ATAK.

Antonov An-32.

AgustaWestland AW-149.

Fiat G-91T/3.

McDonnell Douglas F-15C Eagle.

Saab JA37D Viggen.

Kawasaki XC-2.

Dassault Mirage IIIRS.

Hawker Sea Fury FB11.

General Dynamics F-16C Fighting Falcon.

Irán nem engedélyezte az orosz kötelék számára az ország légterén történő átrepülést, így a Vitézek nem repülnek Bahreinben.

Az amerikai Kaman Aerosystems megerősítette, hogy a jelenleg érvényben lévő szerződést ismét sikerült meghosszabbítani.

Ivanovszk repülőterén a közelmúltban megkezdték a pilóták átképzését az új teherszállító repülőgépre, az Il-76MD-90A (Il-476) típusra.

2016. január 21-én lezuhant az Amerikai Légierő egyik F-16 vadászbombázó repülőgépe Arizonában.

Izrael védelmi minisztere, Moshe Ya'alon a Tel-Aviv központú Nemzeti Biztonságvédelmi Kutatóközpont konferenciáján kijelentette: "Ha Szíriában választani kell az Iszlám Állam és Irán között, az Iszlám Államot választom. Nincsenek olyan kapacitásaik, mint Iránnak."

Tovább olvasom

2016. január 15-én, pénteken, 2 darab új Szu-35Sz landolt a Vlagyivosztok melletti Centralnaja Uglovaja légibázison.

A napokban hivatalosan is teljessé vált a litván AS365 N3+ Dauphin típusú helikopter flotta – írja a janes.com.

Négy hónapos működés után, január 9-től vége a Világbank nyújtotta hitelből finanszírozott polgári légimentésnek Horvátországban. A Horvát Légierő és Légvédelem (HRZ) szállító helikopterei továbbra is 24 órás készenlétet adnak, ahogyan teszik ezt 1993 óta.

A Horvátországba telepített két helikopter egyike ez az EC-135-ös volt

A tavaly ősz óta két helikopter állt szolgálatban Krk és Brač szigetén, egy EC-135T2-es és egy H-145T2-es. A gépekhez két olasz cég, az Elifriulia és az Airgreen biztosította a helikoptervezetőket és a műszakiakat, a horvát fél pedig tíz egészségügyi csoportot. A szolgálat sikeres négy hónapot tudhat maga mögött, 2015. szeptember 9. és december 31. között 219 esetben avatkoztak be. Ennek nagyjából a negyede szívinfarktust vagy agyvérzést elszenvedett személy gyors kórházba szállítása volt.

A két civil mentőhelikopter a riasztás után gyorsabban indulhatott, mint a Mi-8 MTV-k és gyorsabban szállították kórházba a sérülteket, azonban az éjszakai és a rossz idős feladatok továbbra is a katonai helikopteresekre hárultak, ahogyan azok a mentések is, amikor egyszerre több személyt és kísérőiket kellett szállítani.

Splitnél száll le a HRZ Mi-8MTV-je

A horvát légierő több, mint húsz éve látja el a légimentést az országban, így számukra sok változást nem jelent a két civil helikopter távozása. 2015-ben, annak ellenére, hogy az év utolsó négy hónapjában az olasz helikopterek is részt vettek a légimentésben, 464 esetben volt szükség a katonai helikopterekre, amelyek 510 sérültet, 1000 egyéb személyt - orvosokat, hozzátartozókat, kísérőket, hegyi mentőket – szállítottak összesen 520 repült óra időtartamban.

* * *

Forrás: MORH

Fotó: HRZ és Elifriulia

A vasúti kirakodással kezdetét vette a holland haderő már hagyományosnak nevezhető, dandárszintű magyarországi hadgyakorlatának 2016-os kiadása. A hajmáskéri rámpánál jártunk.

A VC16 legnagyobb tűzerejű szereplője a PzH 2000 gördül le a pőrekocsiról a hajmáskéri rakodónál.

Fordulat a menetoszlopba fejlődéshez.

YPR-765, holland AIFV-változat.

Leopard 1 Biber hídvető harckocsi, a hídelemek nélkül, mart azok valószínűleg nem férnének bele a vasúti űrszelvénybe.

Bergepanzer 2, szintén Leo 1 alapú műszaki mentő jármű.

Hidegindítás.

Fennek felderítő járművek. A tetőn jól látható a teleszkopikusan felemelhető megfigyelő szenzor.

A rakodó sarkánál a Hajmáskér-Gyulafirátót utat egy betonozott részen keresztezi az a lőtéri út, mely az orosz mosoda mellett elhaladva tart a "0" pont felé. A konvoj áthaladásakor két oldalról a magyar katonai forgalomirányítók egy-egy Mercedese blokkolja a forgalmat. 

A PzH 2000-esekkel és támogató járműveivel megrakott szerelvényt az LCH egyik BR290-es mozdonya húzta-vonta.

Hajmáskéri rakodó-panoráma.

Légihídon is...

 

Ma Ferihegyen is nyoma volt a holland aktivitásnak. KDC-10 leszállóban 13-as irányba. A fotóért köszönet annak, akit illet.

Zord