Biztonságpolitika

Halkuló fegyverek?

Szíria, ez a máig megoldatlannak tűnő problémákkal küszködő ország, úgy tűnik, hogy lassan a stabilitás útjára lép, amit több elemző is a gázai háború miatti meggyengült amerikai behatásnak is betud. A változás szeleként is igazán jól érzékelhető, hogy az Öböl menti arab nemzetek lassan újra elkezdték felújítani kétoldali kapcsolataikat Szíriával, és ami méginkább hatalmas változást hozhat pozitív irányban Szíria státuszának növekedésében és erősödésében, hisz az Arab Liga vissza vette soraiba az országot. A kapcsolatok robbanásszerű fejlődésben a legátütőbb esemény az elemzők szerint -Arábia Szaúd-Arábia külügyminiszterének damaszkuszi hivatalos látogatása jelentette, ahol többek között a két ország közötti repülőjáratok újraindításáról is megállapodtak. Szaúd-Arábia volt a már 2011 óta zajló polgárháborúban az Aszadellenes felkelők legnagyobb támogatója, így mostani fordulata jelzésértékű az arab világ számára.

Moszkvában, a Kreml kezdeményezésére Szergej Kuzsugetovics Sojgu orosz, , a török Hulusi Akar és a szíriai Ali Mahmúd Abbász védelmi miniszter közös találkozót tartott a kölcsönös együttműködés jegyében,  ami itt a szírek arab világban elfoglalt helyének javulását jelzi, az a török oldal részvétele volt a találkozón. Ez nem mellesleg megmutatja azt is, hogy Törökország kulcs szereplőnek számít a Közel-Keleten, hiszen megkerülhetetlenek a konfliktus rendezésében. Ezt alátámasztja az asztanai találkozó is.

A Közel-Keleten úgy tűnik, hogy  Szíria helyzete fokozatosan stabilizálódik és erősebb alapokon nyugszik, mivel kisebb jelek arra utalnak, hogy szinte minden régióbeli országban felismerik, hogy a szíriai polgárháború lényegében, bár formálisan még nem, de gyakorlatilag közelít a végéhez, és az Aszad-féle vezetőség, kormányzat az ország területének túlnyomó részére kiterjesztette és megtartja befolyását, és hatalmi primátusát.

Az elmúlt időszak véres tapasztalatai után a fegyverek csendesedni látszanak. Észrevehetően egy egyfajta békeszerző keretrendszer jött létre, melynek keretében különböző társadalmi csoportok, akik ellentétes vagy részben eltérő érdekeket képviselnek, gyakorlati megfontolásokból, saját érdekeiket is szem előtt tartva ugyan, kompromisszumok által kialakított viszonyokat tartanak fenn a kurdok által lakott és ellenőrzött autonóm területekkel. Szíria hihetetlenül súlyos veszteségeket szenved és szenvedett el, de képes volt megőrizni nemzetközileg is elismert államhatárin belüli egységét, az ISIS által kikiáltott kalifátus (melynek területét az Egyesült Államok vezette koalíció segítségével 2017re sikerült felszámolni, 2019. március 23-án az amerikai támogatású kurd-arab fegyveres koalíció, a Szíriai Demokratikus Erők (SDF Syrian Democratic Forces) teljes katonai győzelmet hirdetett ki az Iszlám Állam felett.) és más terrorcsoportok tevékenységének ellenére is túlélte a belső konfliktust, és még a nyugati és arab világ együttes szankciói és katonai beavatkozásai sem döntötték meg a rezsimet.

A kezdet

A napjainkban regnáló szíriai elnök Bassár el-Aszad édesapja, Háfez el-Aszad 1971-ben ragadta magához a hatalmat, s lett a későbbiekben Szíria teljhatalmú vezetője. Az Aszadok azóta is gyakorolják az országban a hatalmat. A Közel-Keleten sajnos a stabilitás nem számít hétköznapi jelenségnek, és Szíria elkerülve végzetét, átment a nemzeti legitimitás vizsgáján.

Az országot a hetvenes évektől a szocialista irányzatú Ba’ath Párt irányította világi, szekuláris rendszerben. A kemény politikai elnyomással párhuzamosan viszonylag jó volt az oktatás és az egészségügy, a háború előtt a születéskor várható élettartam hasonló volt a magyarországihoz.

A rendszer stabilitását a szegényebb rétegeknek juttatott, rendszeres dotációk biztosították. Az országra erőltetett piacpárti reformok, a szociális támogatások csökkenése volt talán az Arab Tavasz mellett az egyik kirobbantó oka az azt követő eseményeknek.

A polgárháború viharában

2011. március 15-e óta Szíriában dúló konfliktussorozat eleinte kormányellenes demonstrációkkal indult el a Tunéziában történt eseménysorozatok, illetve az Arab Tavasz által indukált politikai folyamatok hatására, amelyek 2011 márciusában érték utol Szíriát. A szíriai válság közvetlen előzményeként megemlítendő, hogy az eleinte Londonban or-vosnak készülő Bassár el-Aszad mindössze 34 éves volt, amikor apja halálát követően 2000-ben átvette Szíria vezetését a korábban egy balesetben váratlanul elhunyt testvére helyett.

A kivonuló tüntetők az uralkodó politikai körök autoriter hatalomgyakorlása ellen tiltakoztak, de a demonstrálók kezdetben csak reformokat követeltek, nem pedig a rezsim leváltását. A rendfenntartók a helyzetnek nem megfelelően kezelő erőszakos beavatkozása következtében a tüntetések zavargássá fajultak, majd a rendőrség éles lőszerrel lőtt a tiltakozó tömegbe, a lázongások gyorsabb elfojtása érdekében pedig harckocsikat is bevetettek.

Az elmúlt évek alatt egy államon belüli, fegyveres  konfliktus nemzetközi fegyveres erők jelenléte közben zajló konfliktussá fejlődött ki, amelyben a Bassár el-Aszad vezette szíriai rezsimhez hű kormányerők és szövetségesei állnak szemben a szíriai demokratikus ellenzéki erőkkel és szövetségeseivel.

Emellett több belső és külső szereplő is részt vesz a konfliktusban a rezsimmel és a felkelőkkel is szemben állva, ami nehezen átláthatóvá teszi az egész szíriai helyzetet, olykor még a szakértők számára is.

A Szíriai Arab Fegyveres Erők (Syrian Arab Armed Forces) és a főként szunnita ellenzéki csoportok mellett többek között szalafista dzsihadista fegyveresek (mint például az an-Núszra Front), a kurdokból és arabokból álló Szíriai Demokratikus Erők (SDF) és a gyakorlatilag mindenki számára ellenségnek számító Iszlám Állam harcosai állnak szemben egymással. A válság összetettségét pedig tovább fokozza az a tény, hogy az immár hosszú évek óta húzódó polgárháborúnak már több külső állami szereplője is van, amelyek közvetetten proxyk támogatásával vagy akár közvetlenül katonai intervencióval avatkoztak be a konfliktusba, például Irán, Oroszország, Törökország és az Egyesült Államok.

A közkeletű magyarázat szerint az orosz hadsereg billenti a szíriai polgárháborút Aszad javára. Az orosz hadsereg és a Wagner-csoport valóban komoly segítséget jelentett a szír hadseregnek.

Az elmúlt évek váltakozó sikerű harcait követően viszont a helyzet stabilizálódni látszik. A háború mérhetetlen szenvedéssel párosult, ráadásul az egész térség biztonságát veszélyezteti a következményeivel. Lehet, hogy Szíria Bassár el-Aszad győzelmével „csúnya ország” marad, de a harcok csendesedésével, és a kormányon lévő Aszad-rezsim vezető jellegét hallgatólagosan kezdi valamennyi fél elismerni, s az esetleges fegyvernyugvással visszanyerheti stabilitását a Közel-Kelet egyik legforróbb pontja. Környezete számára ez minden bizonnyal megnyugtatóbb, mint ha iszlám terroristák és elszabadult hadurak anarchiája tombolna a romokban heverő ország helyén.

A békéhez egyetértés kell – a vallási kérdés kulcsszerepe

Egy esetleges, hosszanti alapokra helyezendő béke viszonylatában nagyon fontos tényező lehet a vallási türelem kérdése. A szekuláris értelemben vett demokrácia vizsgálata mellett a muszlim többségű országokban a vallásszabadság lényegesebb a politikai pluralizmusnál.

A klerikális diktatúrákban a kisebbségi vallások hívei állandó üldöztetésnek vannak kitéve, a visszatérő pogromok tíz- és százezrek halálával járnak. Szíriában viszont vallásszabadság volt, és a kisebbségek szabadon gyakorolhatták a hitüket. Az ország lakosságának mintegy tíz százaléka keresztény, és szinte a teljes, kétezer éves keresztény egyháztörténet képviselve van az országban. A szír katolikusok és ortodoxok mellett a káld, asszír, örmény egyház is jelen van, és az ókori egyházszakadás idején elkülönült nesztoriánusok közösségei is megmaradtak. Kisebb keresztény közösségek ma is az evangélium korának köznyelvét, az arámit beszélik. Damaszkusz keresztény virágzott a háború kitörése előtt.

Másik jelentős vallási kisebbségként vannak még jelen az országban a keresztények mellett az alaviták. A dogmatikai alapjait tekintve síita jegyekkel rendelkező, de keresztény elemeket is mutató vallási irányzatot a szunniták egy hányada nem tartja az iszlám részének, és az alaviták még a közel-keleti keresztényeknél is több üldöztetésnek voltak kitéve. Nyilván ez is hozzájárult ahhoz, hogy a szír alavita kisebbség tudatosan fonódott bele a biztonsági erők és a hadsereg kötelékébe. Ráadásul, hogy a súlyuk mértékére méginkább rámutassunk, ki kell emelnünk azt a tényt, hogy a politikai elit döntő többsége, őt, az Aszadok is ehhez az irányzathoz tartoznak.

Tisztában vannak azzal, hogy vallási meggyőződésüket nem erőltethetik rá a szunnita többségre, ezért hagyományosan a vallási türelmet, a szekuláris államot támogatják. Ebben a szíriai keresztények a legfontosabb szövetségeseik, akik számára a polgárháború különösen kemény kihívást jelentett.

Nagyhatalmak árnyékában

Az oroszok számára fontos szempont volt a beavatkozás szempontjából a szíriai orosz hadikikötő megmentése, az iszlamista terjeszkedés megállítása és az a lélektani üzenet, hogy Moszkva Washingtonnal szemben nem hagyja cserben a szövetségeseit. Ám a sikeres beavatkozás lehetséges módon az orosz vezetés elhamarkodott hozzáállásához vezethetett a későbbiekben Belaruszban és Kazahsztánban zajló események mellett az ukránokkal szemben.

Ez súlyos tévedés volt, a hazájukért küzdő ukránok harcértéke nem hasonlítható az iszlám milíciákéhoz. Oroszország mellett Irán is küldött fegyveres egységeket Szíriába, és diszkrétebb eszközökkel, de Kína is igyekezett megmenteni az Aszad-rendszert. India pedig a kívülről vezényelt rendszerbuktatást ellenezve tartott fel korrekt kapcsolatokat Damaszkusszal.

A szír rendszer hatalma megvédése közben nagyon súlyos bűnöket követett el a civilek ellen is, hasonlóan persze az ellenfeleihez.

A 2020-as év azért is tűnik fordulópontnak Szíria vonatkozásában, mert az elemzők szerint az Aszad-rezsim, ha nem is megnyerte, de „túlélte” a polgárháborút, amelynek az ország számára és a régió számára is komoly következményei lesznek

A globális aktorok közül az Amerikai Egyesült Államok a korábbi évek során világossá tette ugyan, hogy nem kíván mélyrehatóan foglalkozni a szíriai politikai rendezés és újjáépítés kérdéseivel, és azt lényegében átengedte Oroszországnak, ám az orosz-ukrán háború kitörésével, illetve Kína és Oroszország egymáshoz való közeledtével változhat ez a fajta közel-keleti politika, amely az országban csendesedni vágyó konfliktus újra fellángolásával fenyegethet. Nyilván, ha és  amennyiben a  rezsim Moszkva támogatásával felszámolja a  felkelők által ellenőrzött területet, akkor a török befolyás alatt álló rész, és az észak-szíriai Rodzsava autonóm tartomány kivételével valamennyi terület az  Aszad-rezsim szuverenitása alá tartozik majd. Észak-Szíriában a napjainkban is hajt végre légicsapásokat a török légierő a kurd lázadók ellen. Valójában ebből a szempontból a kulcsfontosságú Szíria nyugati tartományai, a Damaszkusz–Homsz–Hama–Aleppó-vonal feletti ellenőrzés, hiszen a lakosság nagy része itt összpontosul. Ez a terület pedig, Idlib tartományt leszámítva, visszakerült az Aszad-rezsim ellenőrzése alá.

Mi lehet a vége?

Az Aszad-rezsim hatalma megszilárdulni látszik. Viszont, amennyiben végleg pontot tesznek a háború végére, hatalmas felelősség fogja nyomni a damaszkuszi kormányzat vállát, mint az ország stabilitásának és biztonságának helyreállítása, valamint a humanitárius segítségnyújtás szervezése a szenvedő lakosságnak.

Az újjáépítés időszakban kiemelten fontos lenne a menekültek visszatérésének támogatása és az ország újjáépítésének kezdeményezése. Ehhez szükség lenne nemzetközi segítségre és támogatásra, beleértve a pénzügyi és technikai erőforrások biztosítását.

Azonban a fenntartható béke és stabilitás elérése érdekében ezek a lépések szükségesek lennének a szíriai nép és az egész régió jövője szempontjából.

Az Európai Unió felelőssége is hatalmas a kérdésben, ha megkezdi a szankciók szakaszos feloldását és az újjáépítési segélyek adagolását a menekültek visszatelepítéséhez, a békés átmenethez szükséges ellenőrizhető reformok bevezetéséhez, az állami erőszak megszüntetéséhez köthetné azokat.

A megbékélés folyamata szintén kulcsfontosságú lenne a tartós béke eléréséhez. Ez magában foglalná az igazságszolgáltatást és a felelősségre vonást a háborús bűnösökkel szemben, valamint a különböző etnikai és vallási csoportok közötti párbeszéd előmozdítását a közösségek közötti feszültségek csökkentése érdekében.

Ám az országon belüli feszültségek az Aszad kormány által irányított területeken megint növekednek az Izrael és az Egyesült Államok által az iráni titkosszolgálat és más terrorista szervezetek ellen irányított légicsapások miatt, melynek kiváltó okai, hogy Irán titkosszolgálatának jelenléte az országban, hisz amaz támogatja a  jemeni húti lázadókat és a Hesbollahot egyaránt fegyverekkel és pénzügyileg. A lázadók támadásainak oka a napjainkban is zajló Gázai háború, melyet Izrael vív a Hamasz terrorszervezettel szemben. A harcokban ugyan Szíria nem vesz részt, de elítéli Izrael túlzónak ítélt katonai fellépését, illetve egyre erősebben ad hangot a területén végrehajtott légicsapásokkal szemben. Illetve robbantások rázták meg Damaszkuszt, ami a feszültségek további növekedéséhez vezet.

A politikai reformok elengedhetetlenek lennének a demokratikus intézmények megerősítése és az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében. Az állampolgári részvétel előmozdítása és a korrupció elleni küzdelem szintén fontos elemek lennének a stabilitás és a fejlődés elősegítésében, aminek egyik legszembetűnőbb eleme, hogy 2019-ben létrejött a Szíriai Alkotmányozó Bizottság, aminek célja a kormánypárti és az ellenzéki erők közötti közös nevező kialakítása.

Összességében a szíriai polgárháború lezárása hosszú és bonyolult folyamat, amely nemzetközi együttműködést és kompromisszumkészséget igényelne minden érintett eddig egymással szemben álló felett.

Érdekli a téma? Olvassa el hasonló cikkeinket ide kattintva!

A borítókép Aladdin Hammami fényképe az Unsplash-ről.

A Szíria: Megoldódik a megoldhatatlan helyzet? bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A hatvanas években három komolyabb, halálos áldozatokat követelő tűzeset történt az amerikai haditengerészet repülőgép-hordozóin. A USS Forrestal fedélzetén 1967. július 29-én és a USS Enterprise-on 1969. január 15-én történt esetek mellett kevésbé ismert az első, amely a USS Oriskany repülőgép-hordozón keletkezett 1966. október 26-án. A helyzet nem indult olyan drámaian, mint a másik két hordozón, és az első pillanatban még kezelhető lett volna, de a pánik hatása alatt hozott hibás döntés végül 44 életet követelt és repülőgépek, helikopterek elvesztését okozta.

Amikor a britekkel vívott függetlenségi háború egyik csatájáról, a mai New York állam területén lévő Oriskanynál 1777-ben lezajlott ütközetről elnevezett Essex osztályú repülőgép-hordozót 1945. október 13-án vízre bocsátották, már véget ért a második világháború. Nem is siettek hadrendbe állítani, végül csak 1950. szeptember 25-én került sor rá. A USS Oriskany járt az európai vizeken, majd „áttette székhelyét” a nyugati partra, Kaliforniába, és már onnan indult el, hogy repülőgépeivel részt vegyen a koreai háborúban. Azt, hogy mit művel egy tűz a hangárfedélzeten, már ekkor megtapasztalhatta a hajó akkori legénysége. 1953. március 6-án egy bevetésről visszatérő légcsavaros Corsair pilótája nem tudta leoldani az egyik bombáját, és azzal szállt le ez Oriskanyn. A fedélzetre érkezés erejétől a bomba leesett, kettőt pattant és felrobbant. A repeszek a fedélzetet átütve kilyukasztották a hangárfedélzeten álló sugárhajtású F9F-3 Panther gépek üzemanyagtartályát és a kiömlő kerozin meggyulladt. A tűzoltóknak akkor sikerült gyorsan úrrá lenniük a lángokon és megfékezni a tüzet.

[...] Bővebben!

* * *

Fotó: Az Ég Katonái Hagyományőrző Egyesület

Túlélőképesség a levegőben.

Zord

„S ezért, mivel mulatni nem tudok, mint

Szerelmes e sok szép szavú napokban,

Elvégezém, hogy gazember leszek,

S utálom léha kéjit e napoknak.”

- Shakespeare: III. Richárd (fordította: Szigligeti Ede)

III. Richárd angol király az irodalomtörténet egyik leggonoszabb cselszövője: a saját rútsága miatt érzett dühből álnok módon gázol át mindenkin, egymás ellen fordítva bátyjait, majd hidegvérrel meggyilkoltatja két unokaöccseit, hogy trónjukat elbitorolhassa. Felesége kezét az általa megölt előző férj koporsójánál kéri meg, de megmérgezteti, hogy elvehesse saját unokahúgát. Nem létezik olyan gonoszság, amit el ne követne. Végül aztán Isten kegyéből a jóságos Tudor (VII.) Henrik megöli a bitorlót, megmentve Angliát a gonosztól. Hogy honnan tudjuk mindezt? William Shakespeare-től, aki az említett Henrik unokájának, I. Erzsébetnek a szolgálatában állt.

[...] Bővebben!

A hetvenes évektől a Hughes OH-6-osa és továbbfejlesztett változatai több olyan üzemeltető figyelmét keltették fel szerte a világban, amelyek a dugattyús motoros helikoptereket akarták lecserélni gázturbinás típusra vagy ütőképesebb forgószárnyas képesség létrehozására törekedtek. Aligha lehet azt állítani, hogy az egyszerű Cayuse csak a „szegény ember harci helikopterévé” nőtte ki magát, mert a gazdagabb országok fegyveres erőinél ugyanúgy megjelent, mint a harmadik világ hadseregeiben. Sorozatom harmadik, záró részében néhány érdekességet kiemelve a típus nemzetközi üzemeltetéséről lesz szó.

Az igen innovatív Hughes (majd később McDonnell Douglas) az OH-6 Cayuse és a különleges műveleti MH/AH-6 Little Bird mellett több mint húsz, exportra szánt változatot fejlesztett ki, és a polgári H500-as (MD500-as) jelzésrendszert használva kínálta a leendő vevőknek. Ezek a helikopterek a legtöbb rendszerükben – hajtómű, erőátvitel, forgószárny, avionika, fegyverzet – módosított változatok lettek, amelyek gyorsan megtalálták helyüket a világban kiképző, szállító, támogató, harckocsik elleni vagy tengeralattjáró-elhárító feladatkörben. Van, ahol ötven éven át üzemeltették az alaptípust, másutt most rendszeresítik a legkorszerűbb változatot. A papírforma szerint itt most hosszú listának kellene következnie arról, hogy négy földrész kéttucat országában mikor, melyik változat állt szolgálatba. Néhány adat természetesen megkerülhetetlen, de talán nem lesz csalódott az olvasó, ha a száraz felsorolás helyett egy-egy érdekesebb felhasználón keresztül adok ízelítőt a típus nemzetközi üzemeltetéséről.

[...] Bővebben!

Az orosz-ukrán háború és a jelenlegi izraeli konfliktus komoly hatást gyakorolhat a balkáni országok közötti viszonyrendszerre, így a koszovói helyzetre is. A fő kérdés, hogy vajon a koszovói helyzet mennyi ideig tekinthető még „befagyott konfliktusnak”?

A „puskaporos hordó”

A Balkánt Európa „puskaporos hordója”-ként is szokták emlegetni. A térségben dúló konfliktusok története az ókori Rómához visszavezethető, a világháborúkon át egészen Jugoszlávia felbomlását követően a volt tagköztársaságok között dúló fegyveres konfliktusig. A volt jugoszláv államok közötti fegyveres konfliktus „délszláv háború” -ként vonult be a történelembe, amelynek 1999-ben a NATO bombázása vetett véget.

A Nyugat-Balkán a délszláv háború után sem tekinthető konfliktusmentes övezetnek. 2023-ban a geopolitikai konfrontáció közül egyértelműen az orosz-ukrán háború az egyik legsúlyosabb. Azonban több más befagyott konfliktus fenyeget az eszkaláció veszélyével. Ilyen befagyott konfliktus vagy háborús küszöb alatti konfliktus Kína és Tajvan viszonya, október 7. napja előtt az izraeli és palesztin vezetés közötti viszony, illetve Szerbia és Koszovó viszonya is.

Szerbia és Koszovó kapcsolata

A koszovói albánok és a szerb között zajló és 1999-ben lezáruló fegyveres konfliktust követően, 2022 végén élesedtek ki ismételten az ellentétek. Az eszkaláció magas kockázatával járó feszültség a felek között 2023. május 29-én a rendőrség és a helyi szerbek közötti összecsapáshoz vezetett. A helyzet és a további eszkaláció megakadályozása érdekében kivonult a NATO parancsnokság alatt álló KFOR is. A KFOR az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének egyik legrégibb, a Nyugat-Balkán stabilitásában kulcsszerepet játszó misszióban magyar katonák is részt vesznek. A május 29-ei zavargások során tömegoszlatási feladatok ellátása céljából bevetésre került a magyar kontingens, amelynek során 27 magyar katona is megsérült. Ezt követően a Szövetség további tartalékos erőket vezényelt Koszovóba a nyugat-balkáni erőkből.

A konfliktus kiéleződése

Miután 2008-ban Koszovó kikiáltotta függetlenségét, megkezdődött a koszovói rendszámtáblák gyártása, emellett 1999 óta párhuzamosan gyártott UNMIK jelzésű rendszámtáblával. A többségben szerbek által lakott Észak-Koszovóban viszont elfogadott, bár tiltott volt a szerb hatóságok által kiadott rendszámtáblák használata.

A koszovói kormány 2022. november 1-jén hatályba lépő döntésében kötelezni akarta a koszovói szerbeket, hogy a szerb hatóság által kibocsátott rendszámtáblák helyett a koszovói állam által elfogadott rendszámtáblákat használják.

Az új szabály életbelépésével a koszovói hatóságok kezdetben csak figyelmeztették a szerb rendszámmal közlekedőket, azonban november 21-től már 150 eurós pénzbírsággal is sújthatták azon gépkocsi-tulajdonosokat, akik nem a koszovói állam által elfogadott rendszámtáblákat használták.

Az új jogszabály ellen a koszovói szerbek több száz fős demonstráció keretében tiltakoztak. Majd az Észak-Koszovóban élő szerbek kivonultak az állami intézményekből,  ezáltal a bíróságokból, önkormányzati hivatalokból és a rendőrségekből.

A szerbek kivonulására válaszul Vjosa Osmani, Koszovó elnöke önkormányzati választásokat írt ki a kivonulással érintett településeken.

Az Európai Unió közreműködésével tárgyalásos úton megegyezésre került sor a felek között. A megegyezés értelmében Szerbia tartózkodni fog a rendszámtáblák kibocsátásától, azonban jogában áll megújítani a régieket. Koszovó pedig felhagyja a koszovói szerbek bírságolását a rendszámtáblák miatt.

Ezt követően Szerbia és Koszovó viszonyában a következő feszültséget egy szerb rendőrtiszt 2022. decemberi őrizetbevétele jelentette, akit terrorizmussal vádoltak. A koszovói szerbek tiltakozásul barikádokat állítottak az autópályákon. A további eszkaláció elkerülése érdekében a koszovói államfő elhalasztotta a decemberre kiírt önkormányzati választásokat.

A konfliktus kicsúcsosodása

A kiújuló feszültség drasztikus mélypontját az előrehozott önkormányzati választások jelentették. A négy észak-koszovói településen megtartott választásokon 3%-os részvételi aránnyal kerültek megválasztásra az albán polgármesterek. A szerbek bojkottja miatt alacsony részvétellel lezajlott választásokat a szerbek tiltakozása követte, amely során az újonnan megválasztott albán polgármestereket a helyi szerbek nem akarták beengedni az önkormányzati hivatalokba. Az önkormányzati választásokat követő zavargások május végére csúcsosodtak ki, amikor a tüntetők összecsaptak a koszovói rendőrökkel és a KFOR erőkkel.

2023 szeptemberében újabb összecsapásra került sor Koszovóban szerb fegyveresek és koszovói rendőrök között.

A koszovói Szerbtöbbségű Önkormányzatok Szervezete (SZÖSZ)

A Szerbtöbbségű Önkormányzatok Szervezetének létrehozását Koszovóban már a 2013-ban aláírt brüsszeli megállapodás is tartalmazta, amelyet a koszovói-szerb kapcsolatok normalizálásának érdekében írtak alá az akkori szerb és koszovói kormányfők. A SZÖSZ értelmében, azon 10 szerbtöbbségű koszovói önkormányzat szövetségbe való tömörülését tenné lehetővé, ezáltal bizonyos tekintetben többlet – végrehajtói és közigazgatási – jogosítványokkal rendelkeznének. A 2015-ben kidolgozott részletes megállapodás azonban megosztotta a koszovóiak véleményét a szerbek végrehajtási jogosítványának elfogadásával kapcsolatban, amely egyfajta területi autonómiát biztosítana számukra.  A megállapodás végrehajtását továbbá ellehetetlenítette, hogy a koszovói alkotmánybíróság kimondta, hogy egyes részei összeegyeztethetetlenek az alkotmánnyal.

Az EU 2022 tavaszán elfogadott megállapodáshoz kompromisszumos javaslatot nyújtott be a feleknek, azonban Albin Kurti, Koszovó miniszterelnöke elutasította a SZÖSZ létrehozására irányuló folyamat megindítását.

A Nyugat szerepe a konfliktusban

A májusi zavargásokra válaszul Josep Borell, az Európai Unió külügyi- és biztonságpolitikai főképviselője válságtanácskozásra invitálta Aleksandar Vučić szerb elnököt és Albin Kurti koszovói miniszterelnököt. A tanácskozás keretében egy 11 pontból álló uniós gyakorlati javaslatot tartalmazó megállapodás született meg a két fél közötti kapcsolat rendezésének érdekében.

2023. május 29-ét követően Jens Soltenberg, az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének főtitkára bejelentette a NATO haderő megerősítését. A nyugat-balkáni térségben történő katonai jelenlét növekedésének fő célja, hogy kontroll alatt tartsa az erőszakot a koszovói albánok és a koszovói szerbek között.

Az Európai Unió számos nyilatkozattal igyekszik segíteni a konfliktus további eszkalációjának elkerülését. Az EU-t tárgyalások során megtestesítő Josep Borell, mint a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője aktív szerepet igyekszik betölteni a koszovói válságkezelésben. Azonban sem a nyilatkozatok, sem a tárgyalások nem bizonyultak elégnek a Belgárd és Pristina közötti párbeszéd normalizálásához.

Az Európai Parlament öt képviselőcsoportja közös állásfoglalást nyújtott be a szeptember 24-ei koszovói válsághelyzetre való válaszul, amelyben terrortámadásnak nyilvánított a szerb félkatonai erők által elkövetett merényletet.

A felek közötti párbeszéd sikerességét befolyásolja, hogy annak ellenére, hogy alapvető érdek a Nyugat-Balkán stabilitása, a nagyhatalmak között még sincs konszenzus a tárgyalási pozíciók és az elérni kívánt célok tekintetében.

Részben a nagyhatalmak közötti egyet nem értés, és részben a felek kompromisszum-hiánynak következtéből nem várható jelentősebb áttörés Belgrád-Pristina viszonyában. A szerb és a koszovói fél között politikai kérdésekben teljes összeférhetetlenség áll fenn, engedmények megtételére egyikük sem hajlandó.

A jelenlegi geopolitikai helyzetben különösen nagy figyelmet érdemel a koszovói válsághelyzet. Minden állam érdeke, hogy előrelépés történjen Belgrád és Pristina közötti tárgyalásokon, ezzel elkerülve egy újabb háborús küszöb alatti konfliktus háborús övezetté válását.

A borítókép Besart Ademi fotója az Unsplash-ről.

Érdekli a téma? Válogasson hasonló cikkeink közül ide kattintva!

A Befagyott konfliktusok nyomán: Koszovó bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

A Válságövezetek a XXI. században konferencia a Biztonságpolitikai Szakkollégium visszatérő rendezvénye, amely minden tanévben megrendezésre kerül. Alapesetben az őszi szemeszterben kap helyet az esemény, azonban idén a tavasziba került. Március 22-én új helyszínen, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Orczy Úti Kollégiumának A-D multimédiás termeiben kerítünk sort a konferenciára, amelyre a korábbi évekhez hasonlóan várjuk minden olyan hallgató és kutató jelentkezését, akik be szeretnék mutatni legfrissebb kutatási eredményeiket.

A konferencia szekciót a beérkező előadások témái alapján manuálisan válogatjuk össze. Az eseményen biztonságpolitikai témák bemutatása az elsődleges, azonban ez tágan értelmezhető, így minden biztonsági vonatkozású bemutató szerepet kaphat.

A jelentkezéshez egy egyoldalas absztrakt megküldése szükséges a biztpolszakkoll@gmail.com címre. Határidő: 2024. március 18. 23:59.

A szekciók beosztásait legkésőbb március 20-án közzétesszük.

A borítókép Kenny Eliason fényképe az Unsplash-ről.

A Ismét megrendezésre kerül a Válságövezetek a XXI. században konferencia! bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Erre a hónapra két olyan bejegyzést terveztem, amelynek tartalmát a régi albumokból válogatott képek adják. Az előző, nagygépes téma után következzen egy kisgépes érdekesség. 2001 végén egy olyan légcsavaros típus jelent meg Magyarországon, amely korábban nem repült hazai lajstromban: a Scottish Aviation alsószárnyas, műrepülhető gépe, a Bulldog. A gépet a brit Beagle Aircraft tervezte, de a cég, amely kutyafajtákról nevezte el típusait, 1969-ben megszűnt és már azelőtt átadta a jogokat a skót Scottish Aviation-nek, hogy egyetlen gépet is legyártott volna. Az első 58 Bulldog Sk 61 jelzéssel a svéd légierőhöz, további 20 a hadsereghez került, végül mindegyik a Flygvapnet kiképzőgépeként üzemelt 2001-es kivonásáig.

Az első üzemeltető tehát a svéd légierő lett, de 130 darabos Bulldog-flottájával a legnagyobb a brit Royal Air Force volt, amely az orrfutós, egymás melletti üléses gépet a farokkerekes, egymás mögötti üléselrendezésű, a Zlin Trener családhoz hasonló Chipmunk leváltására szánta. A Bulldog T.Mk1 jelzéssel 1975-ben állt szolgálatba a RAF kiképzőszázadainál és az egyetemi repülőszázadoknál. 2001-es kivonása után a svéd gépekhez hasonlóan eladásra kínálták a kisgépes piacon. Az első magyar Bulldog is ezek közül került ki. (Saját fotóm erről a gépről sajnos nincs, a képeket ezúton is köszönöm Horváth Balázsnak, az avia-info.hu szerkesztőjének.)

[...] Bővebben!

Két éve indított sorozatom 12. részében azokból a papírképekből válogattam, amelyeket a kilencvenes évek közepétől a kétezres évek hasonló időszakáig bezárólag repülőtéri teraszokról készítettem. A képeken szereplő repülőgépek többsége ebben a formában már nem látható, mert vagy kivonták az adott légitársaságtól vagy maga a cég szűnt meg, esetleg a típus tűnt el teljesen a kereskedelmi repülésből. A nyitóképet a kilencvenes évekből választottam, a Malév HA-LEB lajstromjelű Boeing 737-200-asát ábrázolja.

[...] Bővebben!

Az 1415-ös Agincourt-i csata tipikusan az a fajta drámai esemény volt, amelynél kb. a hadtörténelem iránti érdeklődés felkeltésére alkalmas minden elképzelhető olyan részlet adott volt, ami egy hőstörténet alapanyagául is szolgálhat: egy merész, de jól számító hadvezér, egy valódi csodafegyver, ami nemcsak a fantázia világában döntő fontosságú, egy elég csüggesztő kiindulópont és a végzetesen elbizakodott ellenség. Ha pedig történetesen egy fiatal lovagkirály áll a győztes sereg élén, a megfelelően honesztáló krónikákat még egyszerűbb feladat papírra vetni.

[...] Bővebben!

A Biztonságpolitikai Szakkollégium idén második alkalommal hirdet felvételit a tavaszi félévben. A felvételi eljárás egyszerűsítése érdekében, ezúttal nem szükséges esszét beküldeni, hangsúlyosabb lesz ugyanakkor az írás- és szóbeli fordulók szerepe.

Jelentkezés 

A jelentkezéshez egy amerikai típusú önéletrajz és egy motivációs levél megküldése szükséges a biztpolszakkoll@gmail.com e-mail címre. A dokumentumokat külön fájlban, .docx vagy .pdf formátumban kérjük csatolni. Sem az önéletrajz, sem a motivációs levél nem lehet hosszabb egy oldalnál.

Írásbeli forduló

Ez a kör továbbra is egy tesztből áll, amelyben a kérdések száma 30-ról 15-re csökkent. A feladatsorban szerepel egy esszékérdés, amelyben az érvelésé a főszerep. Ha kíváncsi vagy, hogy milyen jellegű kérdésekre számíthatsz és hogy hogyan teljesítenél, ide kattintva elérhetsz egy minta feladatsort. Az írásbeli fordulóra 2024. február 28-án kerül sor és csak személyesen lehetséges a részvétel.

Szóbeli forduló

Ebben a fordulóban egy beszélgetés vár a jelentkezőkre, amely során mind szakmai, mind pedig a személyes motivációt érintő kérdések előkerülnek. A szóbeli felvételi pontszáma a legmagasabb, időpontja pedig 2024. március 6-a. Ebben körben már engedélyezett az online részvétel a jelentkező akadályozottsága esetén.

Jó munkát és sikeres felvételit kívánunk mindenkinek!

A Tavasszal is felvételizhetsz a Biztonságpolitikai Szakkollégiumba! bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Zord

Az asztali számítógépre tervezett otthoni szimulátorok világa valamiért sosem állt közel hozzám. Úgy voltam vele, hogy majd egyszer egy valódi pilótafülkével megegyező szimulátor-környezetben, valódi műszerfal, valódi kapcsolók és valódi kormányok mögé ülve szeretném kipróbálni a repülést. Egy családi meglepetésnek köszönhetően ez a „majd egyszer” január közepén jött el. 

Amikor a vendég a felvonóból közvetlenül a Simflite indusztriális miliőjébe lép, azonnal a Boeing 747-es egész falat beborító többméteres poszterével, és rengeteg relikviával áll szemben. A kényelmes bútorokkal, mini büfével berendezett fogadótérben tucatnyi apró részlet igyekszik visszaadni a nagygépes hangulatot és nem elhanyagolható figyelmesség, hogy a „reptéri” kijelzőn a vendég neve, az általa lefoglalt időpont és az érintett repülőtér olvasható. Ide érkezem én is, hogy egy 20 perces elméleti felkészítés után egy órányi repüléssel kipróbáljam a Boeing 747-400-as szimulátort. Pillanatokon belül megjelenik pilótám, Viczián István kapitány és a Simflite tulajdonosa, Szüle Zsolt Boeing 747-es kapitány. Bemutatkozás után röviden tisztázzuk, hogy repültem-e szimulátoron - nem, de kisgépes tapasztalattal a hátam mögött, az alapvető dolgokkal tisztában vagyok - majd irány az egyik oktató helyiség és kezdünk. Viczián kapitány egy B747-400-as műszerfal-poszter előtt magyarázza el a legfontosabb tudnivalókat. Ez a rövid felkészítés elengedhetetlen ahhoz, hogy repülés közben eligazodjak az előttem lévő kijelzőkön látott adatok és néhány kezelőszerv között. Egy-két visszakérdezés után elhangzik néhány praktikus tanács is. Például, hogy mivel több száz tonnás géppel van dolgunk, a kormánymozdulatokra lassan reagál majd, valamint a súlypont és a hajtóművek elhelyezkedése miatt a gázadásra-gázlevételre megemeli, illetve leadja az orrát. 

[...] Bővebben!

Jellegéből fakadóan az őskutatás meglepő eredményeket hozhat, melyek aztán cselekvésre is sarkallhatják az embert - főleg akkor, ha egy irodalmárról van szó, akinek természetesen az ihlet mindig jól jön. Már 58 évesen ugyan, de tapasztalhatta ezt a jeles angol regényíró, Bernard Cornwell is, aki kanadai felmenőit kutatva a római fennhatóság romjain létrejött angolszász királyságok koráig, egészen a VI. századig visszavezethető családfát vindikált magának, egy helyileg ismert történelmi személyiségnek számító northumbriai felmenővel, Bamburghi Uthreddel együtt. Szerencsés egybeesés, hogy Cornwellt már fiatalon magával ragadta az a kor, s így megvoltak arról a megfelelő ismeretei. Mindez akkora alkotásvágyat ébresztett benne, amely végülis egy 13 kötetes történelmi regénysorozatban öltött testet. Ezt dolgozta fel az az öt évados BBC-, majd Netflix-sorozat, ill. az ezt követő film, amely aktuális adásunk témája egyben.

[...] Bővebben!

Az OH-6 Cayuse könnyű helikopterről és leszármazottairól írt sorozat első részében az alaptípus kifejlesztéséről és harci alkalmazásáról volt szó. A vietnami háborúban intenzíven használt típus történetében a konfliktus lezárását követően csendesebb évek következtek, majd az Egyesült Államok érdekei ismét harcba szólították az OH-6-osok újabb változatait, immár a különleges műveleti erők kötelékében.  

Miközben az OH-6 Cayuse-ok a délkelet-ázsiai harctéren remekeltek, a Hughes nekilátott az 500C jelzésű civil változat a kialakításához. A módosítás elsősorban a fülkét érintette, mivel az C-k gyakorlatilag megegyeztek az OH-6-osokkal. A polgári változat pilótafülkéje és utastere természetesen nem volt olyan spártai, mint a katonai változaté, az ülések kényelmesebbek lettek, a padlót és a kabin falát burkolat borította, és a hadsereg olívzöldje helyett a gépek dekoratív, színes festést kaptak. Összességében egy komfortos, esztétikus helikoptert sikerült piacra vinni, amely már megjelenésével is azt sugallta, hogy kényelmesen, stílusosan és Amerikáról lévén szó, „az idő pénz” alapon, gyorsan el lehet jutni vele A-ból B-be. Az első C modell 1969-re készült el és 1976-ig, az 500D megjelenéséig főszereplő volt a Hughes kínálatában.

[...] Bővebben!

Üdvözöljük minden kedves hallgatónkat!

Mikor az első világháború szóba kerül, viszonylag keveseknek szokott eszébe jutni a katonai igazságszolgáltatás vagy Stanley Kubrick neve, míg az emberek életét felelőtlenül feláldozó, karrierista tábornokok annál inkább. A Katpol Kávéház mai, 102. adása pontosan ennek a három témának az egyvelegéről szól, amelyet A dicsőség ösvényei c. 1957-es fekete-fehér film mutat be.

Az első világháborúban az emberek életét semmibe vevő, csak a saját előmenetelükkel törődő tábornokok toposza igencsak széles körben ismert. A valóság ettől azért általában bonyolultabb volt, az bizonyos, hogy a katonai patthelyzet feloldásáig csak igen véres támadásokat tudtak indítani a szembenálló felek, amelyek alig hoztak eredményt. Egy ilyen esemény körül zajlik a film története is 1916-ban, amikor az előléptetésért teperő Mireau tábornok lehetetlen küldetéssel bízza meg az embereit, mivel felettese, Broulard tábornok előléptetéssel kecsegteti siker esetén.

[...] Bővebben!

A második világháború során az Egyesült Államok hadseregének légiereje (USAAF) hat olyan repülőteret tartott fenn Oregon államban, ahol a bombázó- és vadászgépekre képeztek hajózó utánpótlást. A repterek egyike egy Madras nevű kisvárosnál volt és ott működik ma is. Az aszfaltos futópályákkal rendelkező repülőtér forgalmának túlnyomó részét a közforgalmon kívüli repülés adja, és itt kapott helyet az Amerikában fellelhető magángyűjtemények egyike, az Erickson Aircraft Collection is.

[...] Bővebben!

Kis placcok nagy hegyekben.

Zord

A mindenkori politikai helyzet minden irányban befolyásolja a körülette lévő
történéseket és azok meghatározott jelenlétét – ez bizonyos szemszögből pozitív hatással bír, másrészt anomáliákat okozhat – ez alól nem kivétel a geopolitika sem – sem mint fenomén, sem mint tudományterület. Ezen felfogást alapjául véve a mai nagyhatalmak prominens szereppel vannak felruházva, amit nem szabad félvállról venni – különösen, ha az Amerikai Egyesült Államok és Oroszországi Föderáció tevékenységét és kettejük viszonyát tartjuk szem előtt.

Bevezetés

Napjainkban fokozott figyelmet kapnak az országok – különösen a jelenlegi nagyhatalmak – tevékenységei, mozgolódásai. Mind a civil szféra, mind a biztonság, – és védelempolitikai szakemberek naponta kísérik figyelemmel, hogy mely nemzet, milyen lépést tesz.
A közelmúlt – különösen a 2022-es év –  egyik legnagyobb politikai eseménye és egyben geopolitikai törekvése az úgynevezett orosz–ukrán háború – ez a  valóságban egy Ukrajna elleni speciális katonai hadművelet, ami egy folyamatban lévő fegyveres összecsapás Oroszország és Ukrajna között. A valódi konfliktus 2014 februárjában kezdődött, közel nyolc esztendővel később Vlagyimir Putyin egy offenzív és nagy horderejű inváziót kezdeményezett nyugati szomszédja felé. Érdemes megfigyelni, hogy az USA miként reagált az eseményre és hogyan próbálja kordában tartani, esetlegesen irányítani a helyzetet és milyen együttműködéseket vagy szankciókat eredményezett az Oroszországi Föderációval szemben. Miben rejlik az amerikai hegemónia és stratégia jövője a volt szovjet nagyhatalommal szemben? Hogyan viszonyultak egymáshoz korábban és milyen volt a kapcsolata a két államnak?

Történelmi előzmények

A mai napig mindkét nemzet – az Amerikai Egyesült Államok és az Oroszországi Föderáció egyaránt – nagy mennyiségű történelmi eseményt tudhat maga mögött. „Az egymásról való ismeretek egyenlőtlensége tükröződik az amerikai-orosz kapcsolatokban a hidegháború vége óta fennálló általános hatalmi egyensúlytalanságban. Negyedszázad hiperhatalom után az Egyesült Államok már nem szokott alárendelni magát más globális szereplők, köztük Oroszország érdekeinek.” Mindkettő a máig kiemelkedő hatalomnak pozicionálja magát – Oroszország jobban hajlik a globális hatalom, – amíg USA a szuperhatalom státusz felé – , de természetesen mindkettő állam rendelkezik erősségekkel és gyengeségekkel is, ami minden területre kiterjed. Oroszország az Egyesült Államokat komoly kihívásnak tekinti – különösképpen, hogy mindketten jelentős atomkészlettel és fegyverarzenállal van ellátva. „(…) más szóval, miközben Oroszország és az USA még mindig képes nemcsak egymást, hanem az egész világot elpusztítani.”

Made in Amerika

Amerika sem hunyta le (mindig) a szemét, amikor a Kreml tevékenykedett – ha nem is közvetlenül, az USA mindig válaszolt a nagyhatalom lépéseire – habár előbbi a geostratégiai felfogását illetően mindenképpen kimagasló. „Geopolitikai közhely, hogy ahhoz, hogy egy szereplő regionális vagy globális vezetővé váljon, három dologra van szüksége: erőre, szándékra és elfogadottságra. Az egypólusú, amerikai világrend kialakulásakor az Amerikai Egyesült Államok mindhárommal rendelkezett. A létrejöttének körülményei azonban számos sajátos kihívást jelentettek mind a szuperhatalomra, mind pedig az új világrend tartós stabilitására nézve” A globális közterek (global commons) uralma is célzottan az USA tervei között van – hiszen ez is akkora irányítást és szankcionálási lehetőséget biztosít, amely egyértelműen növeli a hegemónia összetevőt: nagyobb vizek, légterek, világűr és a kibertér.

„A nemzetbiztonsági stratégiák tanúsága szerint Washington hatalomfelfogása öt alapelven nyugszik. Azok egyidejű megléte szükséges ahhoz, hogy az Egyesült Államok biztos kézzel tölthesse be az egypólusú világrendet vezető hatalom pozícióját.

Ezek a következők:

1. A hatalom csak összetett lehet.
2. Egyidejű mennyiségi fölény szükséges annak minden összetevője vonatkozásában.
3. Az önerő nem elegendő, így azt hatalommultiplikátoroknak

kell növelniük.

4. A fölény területi megoszlása akkor megfelelő, ha az minden

régióban érvényesül.

5. A függelmi viszonyai közül mindegyik neki kedvezően legyen

aszimmetrikus.”

(ex-)Szovjetunió

A jelenkori és a történelmi Oroszországra is jellemző, hogy presztízst élvez (például: politika, geopilitika, földgáz vagy nyersanyagok terén)  – vagy élvezni vél – a természeti, földrajzi kvalitása miatt. „Az orosz geopolitikai gondolkodás fejlődésében kiemelkedő szerephez jutott a térbeliség kérdése, nagy hangsúlyt kapott a térnek az orosz történelemben betöltött szerepe.”  Lehetséges-e az új európai biztonsági konszenzus? Az új, regionális helyzet miatt az Európai Uniónak és Európa egész térségének részt kell vennie abban, hogy nemzetközi – legfőképpen területi – békemisszió kezdődjön Ukrajna szabadsága végett; és ebben a legfőbb partner a NATO, köztük az USA lesz. „A mai Oroszország jelentős mértékben különbözik a Szovjetuniótól, de a cári Oroszországtól is a hatalmi viszonyok tekintetében. Az elmúlt negyedszázad során Oroszországnak az Egyesült Államokkal, valamint a nyugat-európai országokkal való kapcsolata többször is megváltozott. Túlzott várakozások, illuzórikus politikai elképzelések, kiábrándulások, ideológiailag is motivált, konfrontatív nézetrendszerek és az egymásrautaltság megértése nyomán kialakult együttműködés felismerése keveredett a kapcsolataikat meghatározó döntésekben.” Nincsenek lehetőségei a Kreml embereinek, hogy a NATO szintjén tudják formálni a katonai beavatkozásokat, így minden más, lehetséges területet használnak fel.

Gazdasági felépítés

Mindkét nagyhatalomra jellemző, hogy a maga módján használja és kihasználja a gazdasági erőforrásait és lehetőségei szerint él azokkal. Az Amerikai Egyesült Államok gazdasága a világ legnagyobbja, amely a globális nominál értékű GDP 22,4%-át foglalja magába és a globális GDP 16,6%-át képviseli – az ipara, kereskedelmi zónája kiváló; emellett a világ legnagyobb gyáriparával büszkélkedhet az ország. Oroszország viszont szinte kimeríthetetlen földgáz, – és kőolaj forrásai mellett igen sok, ritkábban fellelhető nyersanyagban és ásványkincsben gazdag területeket birtokol.

Nagyon gáz, ha nincs gáz…

„Mindenki jól látja, hogy Oroszország jobban függ a nyugattól, mint a nyugat Oroszországtól. (…) A nyugatnak vannak valódi alternatívái, de Oroszországnak jelenleg nincsenek.” Az Amerikai Egyesült Államok az idei év tavaszán fontolgatta, hogy betiltja az oroszországi olaj és a hozzá kapcsolódó termékek importálását, amire válaszként a Kreml olajválsággal fenyegetőzött. Alekszandr Novak – az orosz kormány miniszterelnök helyettese így nyilatkozott: „Ha szükséges, Oroszország leállítja az Északi Áramlat-1 (oroszul: Северный поток) vezetéken keresztül működő gázszállítást. Ez azonban senkinek nem érdeke…” Az Európai Unió földgázának 40 %-át kitermeli, és a világ kőolajfejtésének közel tizede is ide kapcsolódik. Az állam szénkészlete is jelentős, kb. 175 milliárd tonna: ezek mind kiemelkedő szerepet foglalnak el a jelenlegi konfliktusokban, hiszen a csökkenő globális energiatartalékok okán az USA is megmutatja ellenszenvét – tudják, hogy ezeket az információkat nem kezelhetik semmisként, mindamellett majdnem minden adott, hogy nívós színvonalon fenntartsák és irányítsák a gazdaságot.

Kritikus nyersanyagok az orosz földekben

Oroszország területe szerint a világ legnagyobb országa, közel 17 098 240 km²-es terület. Az ipar jelentősebb ágazatai a vas-, alumínium- és színesfémkohászat, acélgyártás, gépgyártás, járműgyártás, kőolaj-feldolgozás, vegyipar, építőipar, fa- és papíripar, textilipar és élelmiszeripar. A területe és természeti, valamint éghajlati adottságai miatt számos értékes bányászati termék adatik meg az orosz gazdaságnak és az iparnak. „Az Egyesült Államok és imperialista szövetségesei versenyt folytatnak az úgynevezett ritkaföldfémek és ásványok ellenőrzéséért. (…) Ezen ásványok (az USA számára) növekvő jelentősége az elektronikai ipar fejlődéséből és számos más gyártási folyamatba és késztermékbe történő beépítéséből adódik.”

Nem elhanyagolható, hogy Oroszország nem szűkölködik a következő természeti (erőforrások ) kincsekből – ezek az úgynevezett kritikus ásványok:

• nikkel
• platina-csoport fémek (PGM: Platinum Group Metals)

→ irídium, ozmium, palládium, platina, ródium, ruténium

• ritkaföldfémek
  → 17 féle ásványból álló gyűjtemény
• kobalt
• grafit
• lítium
• és a szkandium.

Példaként említve ezekből az anyagokból az Amerikai Egyesült Államok is igen nagy arányban használ,- és hasznosít fel; a rohamosan fejlődő, modern technológia napi szinten alkalmazza ezen anyagokat a gyártási folyamatok során. Az itt előállított ipari termékek egy része a hadiipar számára készülnek, azáltal növelve a piaci forgalmat is.

USA vs. Oroszország

Ugorjunk vissza az időben körülbelül 10 évet, amikor Barack Obama amerikai elnök 2012. március 26-án Szöul városában (Dél-Korea), Dmitrij Medvegyev jelenléte mellett azt nyilatkozta, hogy „amennyiben a következő időszakban is ő lesz az államfő, további munkája során „nagy rugalmasságot” tud majd tanúsítani a NATO rakétaelhárító rendszerének európai telepítését illetően. Mitt Romney – Massachusetts állam korábbi kormányzója – igen erősen és őszintén véleményezte a tényállást: Oroszország az USA első számú geopolitikai ellensége. (…) Nyugtalanítónak tartom, hogy Obama elképzelését, hogy rugalmasságot kell tanúsítani a vele való kapcsolatokban.„ Ez a példa is kiválóan mutatja, hogy az ellenszenv valóban nem egy nóvum.

„A világ, amelyhez az atlanti világ tagjai hozzászoktak, és a világ, amelyre vágynak, lassan eltűnni látszik, és mint ilyen, Oroszország egyaránt oka is és szimbóluma is ennek.” Az USA rohamosan fejlődik – és együtt a NATO országai mellett – folyamatosan fenntartják a hegemóniát és újabb stratégiai lépéseket tesznek. Úgy látszik, a két ország nem akar, vagy csak képtelenek egymással kommunikálni, ez is komoly konfliktusokat okozhat. „Egyik fél sem fordít különösebb figyelmet az együttműködés fenntartására vagy a bővítésére irányuló erőfeszítéseket, akár hivatalos, akár nem hivatalos csatornákon keresztül.” Sokszor a külső szemlélő számára csak egy érthetetlen huzavona megy végbe, de ha szakmai szemmel vesszük górcső alá az eseményeket, más dolgokat is észrevehetünk. „Kiderült, hogy az Egyesült Államok és Oroszország nagyon eltérően értelmezi, mit jelent a konstruktív kapcsolatot kialakítani egymással.”

„A növekvő hatalmi verseny világában az Egyesült Államok kijelentette, hogy meg akarja őrizni katonai fölényét – és egyre inkább szembe kell néznie azzal a kihívással, hogy geopolitikai megegyezésre törekedjen (Kínával) és Oroszországgal a globális együttműködés és a háború kockázatának elkerülése érdekében.” Az USA-nak ott van az az aduásza, ami Oroszországnak nincs: a NATO államai. Viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Kína jobban szimpatizál a Kreml működési elvével, mint az Egyesült Államok munkálataival – ami bizonyos módon érthető – hiszen mindkét ország autoriter állami berendezkedésű, ezért jobban összeegyeztethetőek a kormányzásai elveik, mint egy demokráciával. „A világ számos katonai konfliktusa mögött amerikai–orosz érdekütközés, illetve szembenállás áll. Az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország ellentétei nem elszigetelten, önmagukban, hanem Nyugat és Kelet konfliktusának részeként jelennek meg.”

Példa katonai konfliktusokra, amelyek visszavezethetőek az amerikai-orosz szembenállásra a II. világháborút követően:

• Grúzia
• Ukrajna
• Szíria
• Észak-Korea

Miért fontos az USA számára az Ukrajna feletti geopolitikai ellenőrzés?

Oroszország igen régóta konfliktusban áll Ukrajnával, és szükségét érzi, hogy bekebelezze az államot. Valóságos jelenség, hogy a geopolitika sokszor egy brutális tényező. „A volt Szovjetunió hamvaiból feltámadt Oroszország mindent megtett, hogy helyreállítsa a geopolitikai hegemóniáját a posztszovjet térben a nyugati befolyás visszaszorítására, nemzetbiztonságának fokozása, az erőviszonyok felborítása érdekében. (…) Ukrajna nyílt megszállása csupán a legújabb – és minden bizonnyal a legkegyetlenebb – bizonyítéka az ilyen határozott törekvésnek.” Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) jelezte a szándékát Vlagyimir Putyinnal, az Oroszországi Föderáció elnökével szemben, javasolta a gyarmati rendszer megszüntetését – holott ezt a Helsinki Záróokmány keretein belül szeretné folytatni. Oroszország a Szovjetunió jogutódja, és hasonló tevékenységet szeretne véghezvinni. A háromnaposra tervezett villámháború – orosz különleges katonai művelet – a mai napig tart, holott a Kreml nem tud felmutatni kiemelkedő sikereket: egy hosszas „téblábolás” az, ami történik – mellette majdnem az egész világ úgy kezeli (és talán védelmezi) Ukrajnát, mintha maga is a nyugati demokráciák tagja lenne. „Az Egyesült Államok kormányának el kell ismernie a befolyási övezetek „brutális tényét”. Washington már nem állíthatja, hogy „csak Putyinhoz hasonló brutális zsarnokok akarnak befolyásolni szomszédos országokat.” Mert az USA „magát hazudtolná meg” ezzel. (…) Csak, ha az Amerikai Egyesült Államok tiszteletben tartja Oroszország befolyási övezetét, akkor lenne garantált, hogy az orosz befolyás nem fogja tönkretenni Ukrajnát, és így Európa nem kerül háborúba.”

Konklúzió

Azt a megállapítást tehetjük, hogy még ha nem is ápolnak szoros együttműködést az Amerikai Egyesült Államok és az Oroszországi Föderáció – figyelemmel kísérik egymást és egymás lépéseit; mellette nem vonakodnak attól, hogy állja a sarat a másikkal szemben és azonnali reakcióval lássa el a másik oldalt. Mindkét ország nagyhatalomnak számít mai viszonylatban  – ugyanúgy, mint a korábbi időkben – valamilyen szinten szükségük is van egymásra. Az USA és a NATO erős fenyegetés Putyin számára, hiszen mindkettejük elhatározása, hogy kordában tartsák a volt szovjet nagyhatalmat. Oroszország a maga módján ezt tudja és kissé talán féli is Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) teljes szövetségét, mégis feszegeti a határokat – minden értelemben.

A jelen (geo)politikai mozgolódásai miatt még magunk sem tudhatjuk teljesen pontosan, hogy mit hoz a jövő – fontos, hogy fürkésszük, hogy ki melyik bábuval lép az amerikai-orosz sakktáblán – hiszen két olyan fontos szereplőről beszélünk, akik hozzávetőlegesen kéz a kézben járnak, mégis hatalmas differenciával bírnak.

A borítókép Michael Parulava fényképe az Unsplash-ről.

Érdekli a téma? Olvassa el hasonló cikkeinket ide kattintva!

A Oroszország geopolitikája az amerikai kapcsolatok tükrében bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.