KatPol Blog

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és a Trónok harca c. sorozatról szóló adások miatti hosszabb kihagyás után folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Ugyan a jövőben új munkahely miatti elfoglaltságok miatt nem tudok heti rendszerességű részeket ígérni, reményeim szerint hasonlóan hosszú hiátusra már nem kerül sor.

A fő részek mellett szinte már bizonyos, hogy a kiegészítő részekben bemutatásra kerül a nemi egyenlőség jegyében Ce-hszi (Cixi) anyacsászárné és a first lady, Szung Mej-ling (Soong Meiling), két meghatározó női személyiség élettörténete is. Mint eddig is, az átírásoknál elsődlegesen a népszerű magyar átírást használom, mellette a pinyin alak zárójelben szerepel az első említéskor. 

Korábban az északi hadurak torzsalkodásait, illetve a délen berendezkedő Nemzeti Párt, a Kuomintang (Guomindang) nehézségeit mutattuk be. A mostani rész újra visszatér északra, ahol megtörténik az utolsó békés, tárgyalások útján történő rendezési kísérlet észak és dél között, és a hadurak közötti megegyezés ismét rövid életűnek bizonyul. 

Az előző részek tartalmából: a cseli klikk legyőzi a fengtieni klikket – Cao Kun nyílt vesztegetéssel elnökké választtatja magát – kitör a második cseli-fengtieni háború – Feng Jü-hsziang puccsa – délen a Kuomintang harcol volt szövetségesével, a Hakka Tábornokkal – Csang Kaj-sek válik Szun Jat-szen jobbkezévé – megszületik a nemzeti-kommunista együttműködés, szovjet támogatás a Kuomintangnak 

A tájékozódást segítő térképek ITT érhetők el.

A hadurak alkonya (1924-26)  A régi hibák orvoslása

1924. november 2-án Cao Kunt, aki ekkor már házi őrizetben volt, lemondatták az elnöki posztról és helyét Huang Fu, egy forradalmár múltú politikus vette át, egyértelműen a progresszív gondolkodású Feng Jü-hsziang (Feng Yuxiang, a „Keresztény Tábornok”), a Nemzeti Hadsereg (Kuomincsün, Guominjun) vezetőjének hatására. Ő törvénytelennek nyilvánította Cao elnöki mandátumát, miután azt nyílt vesztegetéssel szerezte meg. Feng ezután hozzálátott, hogy orvosoljon egy olyan problémát, amit már régen szeretett volna. Amikor 1917-ben rövid időre Pu-ji (Puyi) visszakerült a trónra, ő vezette a rojalisták leverésére küldött erőket, és már akkor azt tervezte, hogy kiűzi a Mandzsu-dinasztiát a Tiltott Városból, a mindenkori császár székhelyéről. Ekkor felettese, Tuan Csi-zsuj (Duan Qirui) még megakadályozta őt ebben, de most nem igazán tudta senki megállítani terve végrehajtásában. 

[...] Bővebben!

Kedves Hallgatók!

Negyedik részével, egyben podcastunk 44. epizódjával zárul ma le a Tűz és Jég világáról szóló adássorozatunk. Mint ahogy az előző rész leírásában utaltunk is rá, szükségesnek éreztük még egy utolsó, a 8. évad legnagyobb hibáit kiveséző adás felvételét, amely nem alaptalanul vágta ki a biztosítékot a sorozat nagyon sok kedvelőjénél.

„A Trónok harcára úgy fognak emlékezni, mint a Hindenburg léghajóra. Nem, mint az emberi elme és találékonyság egyik nagy vívmányára, hanem egy lángoló léghajó roncsaiként.” - YouTube-bölcsesség

Ez az idézet elhangzik az adásunkban is, és talán ez írhatná le a legjobban, hogyan is éreznek sokan a sorozat utolsó évada kapcsán. A Benioff & Weiss (vagy vérmérséklettől függően Dumb & Dumber) rendezőpáros szinte minden téren támadható döntéseket hozott, és hiába volt remek a színészi játék és a vizuális megvalósítás, sok rajongó nem tudta megbocsátani a gyenge történetet. Amelynek fordulatai ugyan Martinra jellemzők voltak (és mint kiderült, Bran koronázását pontosan ő kötötte ki feltételként), de a felépítésük teljesen hiányzott.

[...] Bővebben!

Kedves Hallgatók!

Harmadik részével, egyben podcastunk 43., és eddigi legnagyobb terjedelmű epizódjával folytatódik a Tűz és Jég világáról szóló adássorozatunk. Az előző részekben kiveséztük a világ felépítésével, illetve az államszervezettel, háborúskodással kapcsolatos kérdéseket, így a mostani adásban az univerzum egyik nagy talányával foglalkoztunk. Ők a Mások, a sorozat vizuálisan talán legikonikusabb szereplői, az emberek öt könyvön, illetve hét évadon keresztül gondosan felépített ősellenségei. Kik ők és honnan származnak? Mi lehet a céljuk, mi motiválja őket arra, hogy a Falon átkelve az élőkre támadjanak? Ki rejtélyes vezetőjük, az Éjkirály? Illetve írói szempontból miért is sikerült ilyen jól eltalálni őket?

Mivel a felvételre a 8. évad 4. rész megjelenése előtt került sor, ezt követően a résztvevők megfogalmazták elvárásaikat, elképzeléseiket az évad hátralévő részével kapcsolatban, a kritikai meglátásokkal sem spórolva. A Hallgatók azt is megtudhatják, kik a kedvenc szereplőink, és mi alapján tartjuk őket fontosnak, illetve érdekesnek a történet szempontjából. Végül az utolsó blokkban a sok vitát kavart 3. epizód, Deres ostroma kapcsán osztjuk meg gondolatainkat, katonai szempontból. Mit sikerült jól megvalósítani és mit nem? Mennyire hitelesek az ostromlottak által alkalmazott taktikák, mint a dothrakiak híres rohama a biztos halálba, a védelem nélkül hagyott ostromgépek és az utolsó pillanatban tüzelő íjászok? Végül azt is megosztjuk, milyen javaslataink lennének az ostrom hihetőbb, realisztikusabb megvalósítására.

Bár a témával való foglalkozást eredetileg ezzel az adással terveztük befejezni, az évad ezt követő részei körüli nagy vitákat látva a Trónok harca befejező epizódját követően még jelentkezünk egy adással, ahol a 8. évad 3. része utáni történésekkel, a sorozat lezárásával kapcsolatosan osztjuk meg gondolatainkat.

[...] Bővebben!

Kedves hallgatók! Folytatjuk beszélgetésünket a Tűz és Jég világáról, ezúttal katonai kérdésekkel. Arra keressük a választ, hogy miért tart évezredek óta a középkor Westeroson, és az ókor Essoson. Ismertetjük a két kontinens állam- és hadszervezeti rendszereit, azok működését. Hogyan, mivel vívják meg a hadviselő felek a háborúikat, milyen konfliktusok feszülnek a hatalom birtokosai között, ezek hogyan eszkalálódnak egy családi viszályból kontinens méretű háborúvá?

A sorozat és a könyvek hadi eseményeit biztonságpolitikai szempontból vizsgáljuk, kitérve a történelmi párhuzamokra. Ismertetjük a haderőnemeket - szárazföldi seregek, légierő és haditengerészet -, ezek szerepét és működését az egyes konfliktusokban. Szót ejtünk az erődítések, a hírszerzés és a mágia fontosságáról. Kitérünk arra, hogyan tudtak lelőni egy utasszállító repülőgép méretű sárkányt egyetlen ballisztával Dorne-ban, hová tűntek a csatahajók Daenerys flottájából, mire jó a futótűz egy csatában, miért védhetetlen Deres vára katonailag, és hány megatonnás hidrogénbomba szükséges ahhoz, hogy ledöntse a Falat.

[...] Bővebben!

Folytatjuk beszélgetésünket a Trónok Harcáról a hamarosan debütáló utolsó évad apropóján.

Kedves hallgatók! Podcastunk előző adásában ígéretet tettünk arra, hogy a hadtörténelem és biztonságpolitika helyett többet foglalkozunk majd ezek megjelenésével a popkultúrában. Jelentős késéssel ugyan, de most erre kísérletet is teszünk a műsorban.

Idén tavasszal befejeződik a Trónok Harca a sorozat 8. évadával. Nagy várakozás előzi meg a finálét, ennek megfelelően folyamatosan nő az érdeklődés a Tűz és Jég világa iránt. A témára fókuszáló beszélgetés-sorozatunk első részében arra keressük a választ, hogy minek köszönheti a franchise hallatlan népszerűségét, és miért tetszik nekünk. Minek az apropóján foglalkozunk egy biztonságpolitikai blog keretében ezzel a fiktív univerzummal? Miért több a Trónok Harca, mint egyszerű médiatermék, és milyen hatással van a közéletre?

Részletesen foglalkozunk a popkulturális és történelmi előképekkel, bemutatjuk a kultúrák, a vallások, a mágia és hatalom működését. A kiterjesztett világ hasonlóságát és különbségeit az emberiség történelmével.

[...] Bővebben!

Podcast a Trónok Harcáról a hamarosan induló 8. évad alkalmából.

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, ez pedig a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk következő része. Mint eddig is, az átírásoknál elsődlegesen a népszerű magyar átírást használom, mellette a pinyin alak zárójelben szerepel az első említéskor. 

Az előző részekben elsősorban az északi hadurakkal foglalkozott a sorozat, most pedig a déli, kantoni események kerülnek bemutatásra. Az 1917-ben itt alakult ellenkormány magát vallotta az igazi kínai kormányzatnak, ám ezt egyelőre egyetlen külföldi hatalom sem ismerte el. Egyedüli kivételt a Szovjetunió jelentett, amelynek segítsége nélkülözhetetlen volt az északi hadurak későbbi legyőzésében. Egyúttal ekkor kezdődött a sajátos viszony a Nemzeti Párt és a Kínai Kommunista Párt között, amely a szövetségtől az évtizedes polgárháborúig vezetett, és meglehetősen ellentmondásos volt. 

Az előző részek tartalmából: a cseli és fengtieni klikk legyőzik az anhuji klikket – a hadurak korának általános jellemzői – a legfontosabb hadurak életrajza – a cseli-fengtieni háborúk és a cseli klikk bukása 

A tájékozódást segítő térképek ITT érhetők el. 

Délen a helyzet változó (1918-1924)  Visszatérés Kantonba

Miután Szun Jat-szen (Sun Yat-sen) 1918 áprilisában a déli hadurakkal való ellentétei miatt elhagyta Kantont, a sanghaji francia koncesszió területén telepedett le, és a főmarsalli egyenruhát tudósköpenyre cserélve politikai elképzelései és az elmúlt évek tapasztalatai papírra vetésével foglalatoskodott. Szun 1919-ben megjelent írásában magát egyfajta messianisztikus vezetőként pozicionálta, aki nemcsak egyesíti Kínát, de jelenlegi bajaira is megoldást talál. Ezzel összefüggésben a demokrácia bevezetését is későbbi időpontra tervezte, és kijelentette, hogy Kínának „politikai gyámságra” van szüksége, ami az egypártrendszer meglehetősen kreatív elnevezése. 

[...] Bővebben!

Avagy a kommunistákkal szövetkezni nem kell félnetek jó lesz...

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, ez pedig a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk következő része. Mint eddig is, az átírásoknál elsődlegesen a népszerű magyar átírást használom, mellette a pinyin alak zárójelben szerepel az első említéskor. A tájékozódást segítő térképek ITT érhetők el.

Az előző részek tartalmából: a cseli és fengtieni klikk legyőzik az anhuji klikket – a hadurak korának általános jellemzői – a legfontosabb hadurak életrajza

A vezércsel(i) (1920-1924)  Szövetségesből ellenségek: Az első cseli-fengtieni háború

Miután Tuan Csi-zsuj (Duan Qirui) anhuji (Anhui) klikkje néhány nap alatt megsemmisítő vereséget szenvedett, 1920 júliusában a győztes koalíció erői bevonultak Pekingbe, és felosztották egymás között a területeket. Cao Kun tábornok, a cseli (Zhili) klikk vezetője (jobbra) az északi tartományok, egy másik cseli tábornok Közép-Kína, míg a fengtieniek (Fengtian) vezetője, Csang Co-lin (Zhang Zuolin) Északkelet-Kína vezetését kapta meg. Ez a helyzet azonban nem tartott túl sokáig. 

A legyőzött anhuji hadsereg japán fegyverzetének nagy részét Csang kaparintotta meg, és egyúttal a saját emberét neveztette ki a katonai rendőrség élére, amely újabb harmincezer embert jelentett a hadserege számára. Közép-Kínában Vu Pej-fu (Wu Peifu), Cao korábbi beosztottja és mostani szövetségese vette át a hatalmat. Csak egy szikrára volt szükség, hogy konfliktus robbanjon ki, és a pekingi kormány pénzügyi csődje 1921 novemberében pontosan ezt eredményezte. A csőd oka az volt, hogy a kormány nem tudott kölcsönhöz jutni a miniszterelnök és a pénzügyminiszter konfliktusa miatt: előbbi azonnal akarta az összeget, utóbbi azonban ragaszkodott a korábbi tartozások reorganizációjához. Csang a saját kincstárából adott pénzt a költségvetésnek, de ragaszkodott hozzá, hogy Liang Si-ji (Liang Shiyi) – Jüan Si-kaj (Yuan Shikai) egykori önjelölt császár egyik fő pénzügyi tanácsadója – legyen az új miniszterelnök. 

[...] Bővebben!

Saját maguk közül az egyik a "hadurak kutyáinak" nevezte őket, de inkább voltak a háború kutyái, akik szétszaggatták Kínát a '20-as években

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és ahogy a legutóbb ígértem, Kína modernkori történelmével foglalkozó kiegészítő sorozatunk jelentkezik egy új résszel. Mint eddig is, az átírásoknál elsődlegesen a népszerű magyar átírás szerepel, mellette a pinyin zárójelben az első említéskor.

A hadurak virágkorának általános bemutatása után érdemes közelebbről megnézni, kik is voltak egy évtizednyi kínai politika fő alakítói, honnan jöttek és milyen életutat jártak be, hogy válhatott belőlük Kína reménybeli következő katonai egyesítője. Nemcsak hátterük, de módszereik és céljaik is nagyon sokfélék voltak. Akadtak köztük kulik, szegényparasztok, banditák, de hivatalnoki vizsgát letett személyek és arisztokraták is. A korszakban működő katonai vezetők sajátosságát jelöli, hogy a japánból átvett csünfe (junfa) szót kezdték használni rájuk, és ez kizárólag rájuk alkalmazott, erősen pejoratív töltetű kifejezéssé vált. 

Az első Pejjang-hadurak – Cseli és Anhuj szülöttje

Jüan Si-kaj (Yuan Shikai), aki kiérdemelte a „Hadurak Atyja” nevet, a Peking környéki Pejjang (Beiyang) Hadsereg létrehozója és ura, 1912 és 1916 között Kína egyre növekvő hatalmú diktátorává vált. Az ő idején kerültek kinevezésre a hozzá hű tartományi katonai kormányzók (tucsün – dujun), akik egyre nagyobb befolyással bírtak az ország életére. Mikor aztán Jüan elhibázott lépéssel császárrá akarta magát nyilvánítani, nemcsak ellenségei keltek fel ellene, de hadserege is cserben hagyta, így „Kína erős embere” 1916-ban visszakozni kényszerült, majd néhány hét múlva megalázottan halt meg. 

[...] Bővebben!

Ők prédálták fel a Középső Királyságot a '20-as években

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, ez pedig a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk következő része. Mint eddig is, az átírásoknál elsődlegesen a népszerű magyar átírás szerepel, mellette a pinyin zárójelben az első említéskor. A tájékozódást segítő térképek itt és itt érhetők el.

A hadurak kora egy igen komplex időszaka a kínai történelemnek, így a sorozatban csak a legfontosabb események kerülnek bemutatásra, a regionális konfliktusok nem. Az északi és déli események jelentősen eltérnek egymástól, így azokat külön-külön dolgozzuk fel egészen az ún. északi hadjáratig, először az északi eseményekkel kezdve. A kiegészítő sorozat néhány része az itt ki nem bontott eseményekkel, a legfontosabb szereplőkkel és csoportosulásokkal fog majd foglalkozni, a fő részekkel váltásban. A mostani rész leginkább egyfajta általános áttekintésként szolgál, a későbbi események megértése céljából. 

Az előző rész tartalmából: a városi értelmiségiek létrehozzák az Új Kultúra mozgalmat – 1919. május 4-én kiderül a japánokkal kötött titkos egyezség, amiben kínai területről mondtak le kölcsönökért cserébe – Tömegtüntetések kezdődnek, megalakul a Május Negyedike Mozgalom – A kormány kénytelen engedni – 1920-ban az anhuji klikk katonáit megverik a rivális hadúri klikkek, a hadurak virágkora – 1921-ben megalakult a Kínai Kommunista Párt 

Virágozzék száz hadúr (1920-1928)  A hadurak virágkorának jellemzői 

Az 1920-as anhuji-cseli háború utáni időszak, amelyet a hadurak virágkorának is nevezhetünk (angol nyelvterületen high warlordism), meglehetősen sajátos jellemzőkkel bírt. A hatalom teljes egészében a katonai parancsnokok kezébe került, akik a fegyverek erejével parancsoltak egy-egy területen; számukat ebben az időszakban 1300–2000 közé teszik. Csak Szecsuan (Sichuan) tartományban mintegy 500 fegyveres konfliktusra került sor 50 hadúr között húsz év leforgása alatt. Országos szinten öt vagy hat nagy, több százezer katonát mozgósító konfliktusra került sor. A hadurak igen változatos háttérrel rendelkeztek, és mivel a hadsereg Kínában mindig is a szegények egyik mentsvára volt kiszámíthatósága miatt, így nagy részük meglehetősen szerény helyekről indult. Akadtak köztük kulik, vízhordók, szegényparasztok vagy egykori banditák, de olyan tanult és a hivatalnoki vizsgát is letevő személyek is, mint Vu Pej-fu (Wu Peifu), aki Washingtont tekintette példaképének.

[...] Bővebben!

A végén csak egy maradhatott, avagy a Hegylakó kínai kiadásban. A kínai föderalizmus halála, a lehető legjobb toborzás önkényuralmak számára

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, ez pedig a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk következő része. A nevek, akárcsak korábban, elsődlegesen a népszerű magyar átírásban szerepelnek, míg a pinyin alak az első említésnél zárójelben olvasható. A tájékozódást segítő térképek ITT érhetők el. 

Az előző rész tartalmából: Az északi hadurak osztoznak a hatalmon – Tuan Csi-zsuj (Duan Qirui) miniszterelnök az I. világháborúba való belépés mellett lobbizik – Li Jüan-hung (Li Yuanhong) elnök eltávolítja a hatalomból – a kialakult helyzetet rendezni meghívott tábornok visszaállítja a monarchiát 11 napra – Kína belép az első világháborúba – Rivális kormány alakul délen, Kantonban – állandósul Kína megosztottsága

Május négyről szóljon az ének (1919-1921)  A városi értelmiség politikai ébredése

A városi értelmiség az évezredes monarchiát megdöntő 1911-es forradalom után sem kapott beleszólást a politikába, ehelyett sajátos mozgalmak szervezésébe kezdett. Ennek hajtóereje az volt, hogy az idegennek tartott mandzsu Csing (Qing)-dinasztia évszázados uralma után nem lehetett tudni, mi is az igazi kínai kultúra, hiszen a hajviselet, az öltözködés, a szokások mind-mind az uralkodó elit által szabályozott volt. Ezért, érveltek, új kultúrát kell létrehozni, olyat, ami gátat vet a korábban Kínát gyengítő hatásoknak, így például a konfucianizmusnak. 

[...] Bővebben!

A városi balos értelmiségiek között egy vidéki parasztgyerek lett a király

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és ismét a kiegészítő részek egyikével jelentkezik a Kína modernkori történelmével foglalkozó sorozatunk. Tekintettel az előző két részt övező nagy érdeklődésre, a kínai vezetők nőügyei kerülnek ismét terítékre. A nevek, akárcsak korábban, elsődlegesen a népszerű magyar átírásban szerepelnek, míg a pinyin alak az első említésnél zárójelben olvasható. 

Ezúttal az utolsó kínai császár, Pu Ji (Puyi) magánéletébe tekintünk be, ahol nagyon sok a kérdőjel, főleg a császár életének elzártsága, az udvari világ titokzatossága miatt. Élete során öt felesége volt: az őt megcsaló császárné törvénytelen gyermekének megöletése után ópiumfüggő lett, első és harmadik mellékfelesége elvált, a második mellékfeleség gyanús körülmények között halt meg, míg utolsó, tizenöt évvel fiatalabb felesége – feltehetően egy volt prostituált – túlélte őt. Rajtuk kívül az uralkodó nagy érdeklődést mutatott a nagyon fiatal lányok iránt, és kapcsolataiban egyfajta szadista hajlam volt rá jellemző (akárcsak a szolgáival és eunuchjaival való bánásmódjában is).  A hosszú évek során egyetlen utódja sem született, ami számos spekulációnak adott táptalajt.

[...] Bővebben!

Pu Ji, Kína utolsó császára az évek alatt ötször is megnősült, ám legtöbb felesége élete tragikus sorsot vett. Utódja sosem született. Vajon miért kerülte ennyire a nőket? Valóban homoszexuális volt?

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, ez pedig a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk következő része.

Az előző rész tartalmából:Jüan Si-kaj elnök diktátori kormányzása – az elnök feloszlatja a törvényhozást és saját alkotmányt fogad el – kitör az első világháború, Japán elfoglalja a német gyarmatokat Kínában – Japán benyújtja a 21 követelést Jüannak, aminek egy részét végül kénytelen elfogadni – Jüan császárrá kiáltja ki magát – Caj O vezetésével megkezdődik a nemzetvédő háború Jüan ellen – Jüan lemond, és hamarosan meghal

A nevek, akárcsak korábban, elsődlegesen a népszerű magyar átírásban szerepelnek, míg a pinyin alak az első említésnél zárójelben olvasható. A tájékozódást segítő térképek ITT érhetők el.

Eddig is igaz volt a sorozatra, hogy bonyolult eseményeket dolgoz fel, de az ebben bemutatott időszak talán a kínai történelem legbonyolultabbjai közé tartozik, megannyi különböző érdekcsoport és helyi konfliktus jellemezte, és talán még a Fűrész filmek idővonalánál is zavarosabbnak ígérkezik. A megértést nagyban segíti a korábbi részek ismerete, mivel itt legfeljebb csak visszautalni tudunk az egyes szereplők korábbi tevékenységére.

A helyzetet szemléltetendő, képzeljük el a következőt (nem célunk az aktuálpolitizálás, kizárólag a szemléltetés!): Orbán Viktor ellen fegyveresen fellázad a Dunántúl, ő maga pedig hamarosan meghal. A hatalmat megosztja egymás között Rogán Antal, valamint az abból az Orbánnal való nézeteltérései miatt korábban kiszorított Lázár János, és névleges vezetőként Áder János. Ők nemcsak az ellenzékkel kell megküzdjenek a hatalomért, de egymással is, és támogatóik mentén lassan szétesik a központi kormányzat. Maga az ellenzék sem egységes, az ország elmaradottabb határterületein (Tiszántúl, Baranya) pedig az idegen intervenciók, befolyásszerzések jelentik a legnagyobb problémát.

A béke és boldogság évei (1916-1918) A hatalomgyakorlás új rendszere és kudarca

Jüan Si-kaj (Yuan Shikai) elhibázott restaurációs kísérlete, majd bekövetkező halála után a központi kormányzat teljesen szétforgácsolódott. A déli tartományok nyílt lázadása miatt az ország kettéosztott volt. Ebben a helyzetben vette át a hatalmat Jüan két egykori bizalmasa, mindketten a restaurációs politika ellenzői. A katonacsaládból származó Tuan Csi-zsuj (Duan Qirui) tábornok, aki Jüan alatt hadügyminiszter, majd kétszer (így annak halála idején is) miniszterelnök is volt, ezt a posztot tartotta meg. A szegényparaszti származású Feng Kuo-csang (Feng Guozhang) kapta meg az alelnöki posztot. Az elnök, és így a kormányzat vezetője az a Li Jüan-hung (Li Yuanhong) lett, aki a vucsangi felkelőket vezette, ám mivel a másik kettő tábornokkal szemben nem rendelkezett saját katonai erővel, szerepe leginkább jelképes volt. 

[...] Bővebben!

Kína történelmében utolsó alkalommal kísérelték meg a monarchia visszaállítását - nevetséges külsőségek mellett.

Indítsanak még ellenünk öt vagy hat olyan támadást, mint a Hamburg elleniek, és a német nép egyszerűen fel fogja adni, mindegy, mennyire erős akaratúak. Az emberek azt fogják mondani: „Elég volt, többet már egyszerűen nem tudunk elviselni.” […] Amit a hazának kell elszenvednie, attól meghűl az emberben a vér.

Erhard Milch tábornagy-államtitkár, egyben Göring birodalmi marsall helyettese és a Luftwaffe főszemlélője ilyen szavakkal próbálta felrázni a haderőnem kábult hangulatba roskadt parancsnokait a légi közlekedésért felelős birodalmi minisztérium (RLM) 1943. augusztus 3-án tartott értekezletén. Azt csak ő tudhatta, hogy tényleg komolyan gondolta-e a német néplélekre vonatkozó jóslatát, vagy csak a beosztottjait akarta keményebb erőfeszítésekre sarkallni, de a katonai helyzettel bizonyára drámai figyelmeztetések nélkül is tisztában volt mindenki a teremben. 

[...] Bővebben!

A szövetséges bombázóhadjárat Németország felett a felőrlő háború durva példája volt.

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, ezúttal a fő sorozat helyett ismét a kiegészítő részek folytatása következik, a legutóbb elkezdett nőügyek következő fele.

Az előző részben a „három nagy” közül az első kettő, Szun Jat-szen (Sun Yat-sen) és Csang Kaj-sek (Jiang Jieshi) magánélete került bemutatásra, ma pedig a Nagy Kormányos, Mao Ce-tung (Mao Zedong) van a fókuszban. Ő talán Kína legismertebb vezetője, aki mintegy egymilliárd embernek parancsolt hatalma csúcsán, és elhibázott politikája, nemzetközi presztízsépítése és hatalomvágya mintegy 70 millió halált eredményezett békeidőben. Feleségei közül mindössze az utolsó vállalt aktív politikai szerepet, ám mind közül ő a legismertebb: Csiang Csing (Jiang Qing). 

Az elfeledett feleség

Mao Kína középső részén, Hunan tartomány egy kis, eldugott falujában született 1893-ban egy parasztcsaládban. Apja, Ji-csang (Yichang) a hadseregben szolgált egy ideig, és ennek köszönhetően megtanult annyira számolni, hogy hazatérése után visszavásárolja a család elkótyavetyélt földjeit és újabbakat vásároljon, így a falu leggazdagabb parasztjává, mondhatni kulákká vált. Tízéves korában eljegyezték egy lánnyal a szomszédos faluból, akivel tizenöt évesen költözött össze. A nőnek a tradícióknak megfelelően nem volt keresztneve, Hetedik Ven nővérként emlegették: Ven Csi-mej (Wen Qimei). A frigyben közrejátszott az is, hogy a lány egyik nagyapja Maoék falujában volt eltemetve, és a sírnál rendszeresen szertartásokat kellett tartani, aminek a legegyszerűbb módja egy ott élő rokon volt.

 

[...] Bővebben!

A pártvezér nemcsak Kína, de a női sorsok kormányosa is volt.

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából.

Az előző rész tartalmából: egy zendülést követően Nanking helyett Peking lesz a köztársaság fővárosa – Jüan Si-kaj leteszi az elnök esküt – A Nemzeti Párt (Kuomintang, KMT) nyeri a decemberi választásokat – A KMT miniszterelnök-jelöltje merénylet áldozata lesz – A merénylet szálai egészen Jüanig futnak – A KMT kirobbantja a második forradalmat – Jüan csapatai elfojtják a felkelést, elesik Nanking – Az elnök Kína teljhatalmú katonai diktátorává válik 

A neveket, akárcsak korábban, a népszerű magyar átírásban használom elsődlegesen, míg a pinyin alak az első említésnél zárójelben szerepel. A tájékozódást segítő térképek itt érhetők el. 

A „mindenekfeletti törvény” rövid korszaka (1914-1916) Hatalmon a hadurak atyja

Miután Jüan Si-kaj (Yuan Shikai) legyőzte legfontosabb ellenfeleit, és 1913 novemberében megsemmisíttette a Kuomintang (Guomindang) képviselők mandátumait, a parlament mindkét háza döntésképtelenné vált, így azok meghatározatlan időre elhalasztották üléseiket. Jüan 1914 januárjában erre hivatkozva feloszlatta a parlamentet, majd februárban a tartományi gyűlések következtek, így sikerült visszaállítani a centralizált hatalmat az országban.

[...] Bővebben!

A "Mindent Felölelő Törvény" 83 napos uralma Kínában - avagy miben hasonlít egymásra Hszi Csin-ping és Jüan Si-kaj

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és most egy rendhagyó résszel jelentkezik a kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. 

A koncepció olyan témák kifejtése, amelyek önmagukban is érdekesek, de kifejtésükre a kronológiai epizódokban nincs lehetőség, mert szétfeszítené azokat. A terveim szerint több hasonló poszt is várható különböző résztémákat feldolgozva a vizsgált időszakon belül. A legelső ilyen a „három nagy”, Szun Jat-szen (Sun Yat-sen), Csang Kaj-sek (Jiang Jieshi) és Mao Ce-tung (Mao Zedong) nőügyeire fókuszál, ami nemcsak pikáns téma, de szorosan kapcsolódik ezen történelmi szereplők hatalmi ambícióihoz is. 

A terjedelemre tekintettel az első rész Szun Jat-szennel és Csang Kaj-sekkel fog foglalkozni, míg Mao szerelmi életét egy külön rész dolgozza majd fel.

[...] Bővebben!

Érdek- és kényszerházasságok, nemi úton történt fertőződések, és egyéb nőügyek

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából. 

Az előző rész tartalmából: felkelés tör ki Vucsangban – Li Jüan-hung ezredes lesz a forradalmárok vezetője – az udvar Jüan Si-kajt küldi a felkelés elfojtására – Jüan titokban tárgyalásokba kezd a felkelőkkel – Szun Jat-szen lesz a köztársaság ideiglenes elnöke – Szun átadja a hatalmat Jüannak, aki lemondatja az uralkodót a trónról 

A neveket, akárcsak korábban, a népszerű magyar átírásban használom elsődlegesen, míg a pinyin az első említésnél zárójelben szerepel a könnyebb nemzetközi tájékozódás okán. Mivel Kína nagy ország, a tájékozódást segítő térképeket készítettünk, ezek szintén az előző részben tekinthetők meg.

A köztársaság kudarca (1912-1913) A köztársaság első napjai

A frissen elnökké választott Jüan Si-kaj (Yuan Shikai) tábornoknak, a „kínai Washingtonnak” elemi érdeke volt, hogy a főváros Nankingba költöztetését megakadályozza, még ha erre ígéretet is tett Szun Jat-szennek (Sun Yat-sen). 1912. február 27-én a déli nemzetgyűlés küldöttsége megérkezett Pekingbe, hogy az új elnököt a tervezett fővárosba kísérje. Két nappal később a Cao Kun tábornok alá tartozó 3. hadosztály Vu Pej-fu (Wu Peifu) által vezetett 9. ezredének katonái között zendülés tört ki, a Peking külvárosába betörő fegyveresek fosztogatni és kegyetlenkedni kezdtek, és ez az erőszakhullám március 2-án Tiencsinre (Tianjin) is átterjedt. A nagyhatalmak azonnal mozgósították katonáikat a követségeik és polgáraik védelmére.

[...] Bővebben!

Kedves hallgatók! Eddigi hagyományainkkal ismét szakítva podcastunk 40. adásában nem hadtörténelemről vagy biztonságpolitikáról, hanem ezek médiaábrázolásáról folyt a beszélgetés. A Krieg der Träume (ill. Clash of Futures) c. közelmúltbeli TV-sorozatot véleményeztük, melynek általános témája a két világháború közötti korszak. Az adás letölthető innen, a korábbi adások pedig innen. A sorozat epizódjai ideiglenesen megtekinthetőek az ARTE csatorna honlapján. Jó szórakozást!

[...] Bővebben!

Üdvözlöm minden olvasónk! 

Enz vagyok a KatPol csapatából, a kínai történelemmel foglalkozó sorozat szerzője.

Az 1911-es forradalmi események áttekintése most különösen esedékes annak évfordulója miatt. Az itt ismertetett eseményekkel kapcsolatban nehéz tisztán látni, hiszen gyakorlatilag nincs egységes értékelése a kínai történetírásban. A forradalom napja ma Tajvanon nemzeti ünnep, Kínában szintén megemlékeznek az évfordulóról, de a népköztársaság október 1-jei kikiáltása egyértelmű előnyt élvez. Az eseményeket azóta mind a nacionalista, mind a kommunista történetírás saját pártjaik igazolására kívánta felhasználni, azok feldolgozása így sokszor aránytalan és egyoldalú. Jól mutatja ezt az 1911 című, a forradalom centenáriumára készült film is, ami innen eredezteti azt a „forradalmi hevületet”, amely révén a kommunisták jó három évtized múlva hatalomra kerültek. Persze valójában a két esemény között semmiféle közvetlen kapcsolat nincs. 

[...] Bővebben!

 

Üdvözlöm minden olvasónk!

Enz vagyok, a Katpol Blog csapatának viszonylag új tagja. Aki eddig hallgatta a Trumppal és a Távol-Kelettel kapcsolatos podkeszt adásainkat, az már találkozhatott legalább a hangommal. Régóta foglalkoztat a Távol-Kelet, és azon belül is Japán és Kína történelme és kultúrája, és másfél éve kínai nyelven is tanulok. Tavaly nyáron lehetőségem volt néhány hetet Pekingben eltöltenem és az ottani igen gazdag történelmi látványosságokat megszemlélnem, amelyek egy teljesen más világot mutatnak be. 

Tapasztalataim szerint idehaza nagyon kevés ismert az igen gazdag kínai történelemmel kapcsolatban, és a most induló sorozatban arra teszek kísérletet, hogy ezt közelebb hozzam az olvasókhoz. A sorozat a tervek szerint kb. 1989-ig mutatja majd be a kínai történelem alakulását, annak főbb eseményeit és időszakait. Alig száz évvel ezelőttig Kína egy régmúltból itt ragadt történelmi zárvány volt, ahol a császár még mindig áldozatot mutatott be az isteneknek, a bürokraták egyszerre voltak papok is, a népesség túlnyomó része pedig írástudatlan földműves volt. Napjainkban, hogy Kína a világ egyik vezető hatalma, igen nehéz ezt, és az ide vezető utat elképzelni. Ebben az időszakban a kínai történelem legikonikusabb alakjai, Szun Jat-szen, Csang Kaj-sek és Mao Ce-tung tevékenykedtek, és az ország jövőjét forradalmak, intrikák, belharcok és külső támadások alakították. 

[...] Bővebben!