Biztonságpolitika

Washington szerint sértené az Iránnal kötött nukleáris megállapodást, ha Oroszország vadászrepülőgépeket adna el a perzsa országnak. Az amerikai közlemény szerint a Szu-30-as gépek eladásához az ENSZ Biztonsági Tanács jóváhagyására lenne szükség.

Mark Toner külügyminisztériumi szóvivő elmondta, a fegyverüzlet megvalósulása esetén az Egyesült Államok újabb büntetőintézkedéseket kezdeményezhet Oroszországgal szemben, ugyanis az köteles lenne betartani a nukleáris megállapodásban foglaltakat, miszerint még öt évig érvényes az iráni fegyvervásárlást korlátozó embargó.

Hosszein Degan iráni védelmi miniszter jelentette be múlt héten, hogy Szu-30-as vadászgépeket, valamint légi utántöltő repülőgépeket vásárolnak Oroszországtól, továbbá tárgyalnak az Almaz-Antej Sz-300 típusú légvédelmi rakétarendszerről is. Arról azonban nem mondott részleteket, hogy Teherán pontosan hány darab gépet vásárolna, ahogyan egyelőre a szerződés véglegesítésének időpontja sem ismert.

Roland Lombardi francia Közel-Kelet szakértő szerint Európa hibás helyzetértékelés alapján hoz döntéseket a kontinenst sújtó legjelentősebb problémák vonatkozásában; a közel-keleti régióban nem az orosz jelenlét, hanem elsősorban Törökország és Szaúd-Arábia jelent fenyegetést az európai érdekérvényesítésre.

Tovább olvasom

200 darab RGP-40 típusú gránátvetőt vásárol meg a lengyel szárazföldi erő. A fegyverekből az első száz idén októberig, míg a második száz 2017 augusztusáig fog átadásra kerülni. A 2,26 millió dolláros beszerzés az éles gránátvetőkön kívül tartalmaz még 78 oktatáshoz és gyakorláshoz szükséges darabot is. Az OBRSM Tarnow által fejleszteni kezdett RGP-40 manapság már a Zaklady Mechaniczne Tarnow (ZMT) égisze alatt készül. Az első prototípust még 2008-ban mutatták be, majd 2013-ig öt előszéria példányt gyártottak le. A revolverekről jól ismert forgótárban hat 40 milliméteres gránát fér el, ezek lehetnek 40x46, vagy 40x51 milliméteresek is. Az irányzásban a román IOR OS-40 GL red dot irányzék van a katonák segítségére. A válltámasz az M16-os gépkarabélyon alkalmazott hat pozícióban rögzíthető változat és a mellső markolat is ismerős a lőfegyverek világából, hiszen egy villaállványt rejt.

Május 18-án fog kigördülni a Saab JAS-39 Gripen legújabb változata, az E. Az Demo-n kipróbált elképzeléseket immáron végleges formába öntő együléses vadászbombázó két új felfüggesztőponttal, 14-ről 16,5 tonnára emelkedett felszállótömeggel, F414-GE-39E sugárhajtóművel és korszerűbb elektronikával, valamint 40%-al több üzemanyaggal várja az új idők és a régi-új riválisok kihívását.

Görögországban élettartam-hosszabbítással egybekötött nagyjavítás és korszerűsítés vár a pár éve leállított Lockheed Martin P-3B Orion tengerészeti járőr repülőgépekre. A 353. repülőszázad öt gépén a szárnyak külső része, a törzs középső része és a vízszintes stabilizátorok cseréje fogja biztosítani a további 15000 repült órát, ami nagyjából 20 éves időtartamot foglal magába.

Már folyik az izraeli Rafael Reccelite XR felderítő konténer integrációs munkálata a Eurofighter Typhoon vadászbombázón. A tavaly nyáron bemutatott Litening 5 és Reccelite XR között több a teljesen megegyező alkatrész. A rövid és a közepes infravörös hullámhossz tartományban üzemelő kamerák mellett jutott hely egy színes kamerának is mind a kettőben. A két előbbiek segítségével a gyártó adatai szerint a következő évtől leszállításra kerülő Reccelite XR felderítő konténer már képes a 100 kilométeres távolságból is felderítésre alkalmas képek készítésére.

Február 10-én Kalifornia egén egy ausztrál KC-30A (A330 MRTT) teherszállító és tankergép első alkalommal töltötte fel repülés közben a Boeing C-17 Globemaster III-as típust. Az USAF színeiben repülő Big Mac a 6800 kilogrammnyi üzemanyag felvétele előtt 39, a szivattyúk beindítása nélküli, száraz csatlakozást hajtott végre, az összesen 5 órás repülés alatt.

Kerek 500 millió dollárt hajlandó áldozni az amerikai légierő vezetése a Boeing B-52H Stratofortress stratégiai bombázók radarrendszerének a cseréjére. Az orrba épített, több mint fél évszázaddal ezelőtt gyártott Northrop Grumman AN/APQ-166-os radarok napjainkra végképp megérettek a cserére, hiszen teljesítményük, felbontásuk mellett az üzembiztosan teljesített óráik száma is igen alacsony. Ez utóbbi tényezőről annyit tudni biztosan, hogy sok esetben csak egy, jobb esetben két számjegyű, ez pedig egy több mint 10 órán át a levegőben tartózkodni képes harci gép esetében nem elfogadható mutató. A 76 bombázót érintő modernizációra érkező ajánlatokat még az idén szeretnék elbírálni, míg az elsők beépítésére 2020 előtt kerülhetne sor.

Érdekes elképzelések láttak napvilágot az Atlanti-óceán túlpartján. Csapatlégvédelem terén számításba veszik a tarackokból kilőhető precíziós irányítású lövedékeket is. A légvédelmi hálózatba kapcsolt tüzérségi eszközök a megfelelő lőszerekkel, amik a haditengerészetnél rendszeresítendők módosításával jöhetnének létre, jelentős távolságban lennének képesek helikopterek, repülőgépek és ballisztikus rakéták ellenében is védelmi nyújtani. Ugyancsak a csapatlégvédelmet erősíthetné a nyolc Styker gyalogsági harcjárműből álló gépágyús üteg. A 30 milliméteres gépágyúval felszerelt új variáns e célra történő alkalmazását is vizsgálják és erre a feladatra az időzített lőszer már rendelkezésre áll, csupán a célzórendszert kell módosítani.

Véget ért egy korszak az amerikai haditengerészet Lemoore légibázisán február 17-én. Ugyanis, ekkor szállt fel utoljára egy itt települő F/A-18 Hornet vadászbombázó. A típus A variánsai még 1983-ban jelentek meg a bázison, ahol a C-k távoztával ezentúl csak a jelentősen továbbfejlesztett F/A-18 E/F Super Hornet lesz megtalálható.

Hamarosan visszaérkezik az Egyesült Államokból az első modernizált Lockheed Martin KC-130H Hercules teherszállító és tankergép. A TC-69-es jelzést viselő példány még 2014-ben távozott az L-3 Waco-ban található gyárába, ahol a Rockwell Collins Flight2-es repülőelektronikájával látták el. További Herkulesek érkezéséről is van szó, ezek viszont jelenleg még az arizonai Davis-Monthan bázison találhatók meg. Egy-egy KC-130R és a KC-130T változatról van szó, amik pár éve lettek kivonva az amerikai haderőtől.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Eurofighter EF-2000 Typhoon FGR.4.

McDonnell Douglas F-15C Eagle.

Fairey Gannet AS.1.

Boeing AV-8B(R) Harrier II+.

Antonov An-70.

Grumman C-2C Greyhound.

Agusta A-129C Mangusta.

McDonnell Douglas F/A-18D Hornet.

British Aerospace Hawk 65A.

Kawasaki C-1.

Boeing F/A-18E Super Hornet.

Kawasaki T-4.

Heinkel He-111E-3.

Xian JH-7A.

EHI EH-101 Merlin HM.1.

Jelentős előretörést értek el Szíriában az orosz légierő által támogatott Szíriai Demokratikus Erők; az ország keleti részén stratégiai fontosságú utakat vettek vissza a terroristáktól, és biztosították az összeköttetést Dajr ez-Zaur irányába.

Tovább olvasom

A Biztonságpolitikai Szakkollégium meghív minden kedves érdeklődőt a következő rendezvényre, melynek címe:

“Szakkollégiumi Esték – A kihallgatás mesterei Guantánamo története és technikái ”

Előadó:

– Pákozdi Nóra, a BSZK tagja

Időpont: 2016. 02 24. – 18.30

Helyszín: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Orczy úti Kollégium, F-14-es terem

A rendezvény nyílt, viszont a részvétel előzetes regisztrációhoz kötött, melyet ide kattintva lehet elvégezni:

Egy török üzletember, aki korábban a fokozódó politikai leszámolások miatt menekült el Törökországból, újabb részleteket hozott nyilvánosságra a török államfő fiának pénzmosási gyakorlatáról.

Tovább olvasom

Az amerikai Lockheed Martin cég az Amerikai Haditengerészet hajófedélzeti légierő állományából korábban kivont S-3B tengeralattjáró-vadász repülőgépeket kínál Dél-Koreának.

Az „AeroHisto” blog értesülései szerint a Líbiai Légierő újra hadrafogható állapotba hozta az egyik Szu-22UM-3K típusú vadászbombázóját.

Szergej Nariskin, az orosz parlament alsóháza szóvivőjének elmondása szerint a NATO és az Európai Unió a nemzetközi jog aláásását folytatja, a NATO keleti terjeszkedése a globális és regionális rend megbomlásával fenyeget.

Tovább olvasom

Az Ausztrál Királyi Légierő két Gulfstream G550 típusú légtérellenőrző repülőgéppel bővíti flottáját.

A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokságán (MH ÖHP) 2016. február 03-án megrendezett „Korszerű hadviselés, korszerű vezetői felfogás” című tudományos konferenciája szorosan illeszkedett az ÖHP-n 2009-ben alapított kutatóhely célkitűzéseihez. A soron következő rövid összefoglalókban az elhangzott előadásokat foglaljuk össze. Ennek első része ide, második része ide, míg harmadik része ide kattintva olvasható.

Dr. Jobbágy Zoltán alezredes a „Mission Command, Auftragstaktik és a szövetségi összhaderőnemi műveletek” című előadás második előadójaként kapott szót.[1]

Jobbágy alezredes előadásában hangsúlyozta, hogy a szövetségi összhaderőnemi doktrína szerint a vezetés olyan hatáskör, amivel egy parancsnoknak lehetősége van az események befolyásolására és döntéseinek megvalósítására. A vezetés három, egymással szoros kapcsolatban álló elemből áll, úgymint a vezetői képességből eredő parancsnoklás, a kockázatértékelésen alapuló döntéshozatal, és a folyamatos visszaellenőrzést lehetővé tevő irányítás. A vezetéshez szükség van a megkívánt eredményekre vonatkozó vízióra, a különböző elgondolások megértésére, a küldetési prioritások meghatározására, a különböző erőforrások rendelkezésre bocsátására, az emberek és kockázatok felmérésére, valamint a mindenkori helyzet folyamatos értékelésére.

Az összhaderőnemi erő parancsnokának lehetősége van hatásköröket az alárendelt parancsnokok számára átadni, így a hadműveleti folyamatok egy részét decentralizálni. Ennek megfelelően az alárendelt parancsnokok saját hatáskörükben önállóan tevékenykedhetnek egészen addig, amíg az elöljáró parancsnok szándékán belül maradnak. Ez lehetővé teszi, hogy az alárendeltek tudjanak előre nem látható eseményekre reagálni, és előnyösnek tűnő lehetőségeket kihasználni. Az összhaderőnemi erő parancsnoka egyértelműen rögzíti a hatáskörök egy részének átadása előtt a szándékát, meghatározza az alárendelt parancsnokra vonatkozó korlátozásokat és az elérendő célokat, és biztosítja a feladat végrehajtásához szükséges erőforrásokat katonai erők és eszközök formájában. Az elöljáró parancsnok szándéka lehetővé teszi, hogy az alárendelt parancsnokok a hadművelet tágabb környezetét szabadon értelmezve cselekedjen, ne pedig meghatározott hadműveleti elgondolások, manőver sémák megkötései mentén. Az elérendő végállapotot és nem az egymást követő eseményeket alapul véve elősegíti a döntéshozatali sebesség növelését, a döntéshozatalba vetett bizalom erősítését.

A NATO AJP-k rendszere (Forrás: Dr. Jobbágy Zoltán előadásának anyaga)

Az összhaderőnemi erő parancsnoka és az összhaderőnemi törzs viszonyát a hadműveleti dizájn és a hadműveleti menedzsment különválasztásával az AJP-k tárgyalják.[2] Szövetségi összhaderőnemi műveletek esetében a küldetésorientált vezetés sikeres alkalmazásának előfeltétele, hogy az összhaderőnemi erő parancsnoka és törzse alapvetően összhaderőnemi szintű hadműveleti kérdésekkel, míg az alárendelt haderőnemek hadműveleti kérdéseivel csak a szükséges mértékben foglalkozzon. Továbbá az alárendelt parancsnokok teljes mértékben értsék meg az elöljáró parancsnok szándékát és a számukra meghatározott célokat, a siker érdekében minimális elöljárói ellenőrzés mellett legyenek kezdeményezőek. A tagállamok aktívan vegyenek részt a NATO doktrínafejlesztési tevékenységében annak érdekében, hogy az erők alkalmazása közösen kidolgozott és értelmezett elvek és eljárások mentén történjen; az összhaderőnemi erő parancsnoka és az alárendelt haderőnemek parancsnokai, valamint a parancsnokok és a törzsek közötti munkakapcsolatot hassa át a bizalom és a bajtársiasság. Ilyen értelemben az összhaderőnemi erő parancsnoka kiadja és az alárendeltek számára hozzáférhetővé teszi a parancsnoki szándékát, meghatározza a hadművelet alakulására vonatkozó elgondolását, egyértelműsíti a saját hatáskörben megtartott hadműveleti szintű döntést igénylő jogköröket, és az alárendeltek számára maximális szabadságot biztosít harcászati tevékenységük végrehajtása során.

A küldetésorientált vezetés kialakulása részben visszavezethető a XIX. század második felében lezajlott gyarmatosítási hullám idejére. A fejlett államok hagyományos értelemben vett katonai mutatóiknak (felszerelés, fegyverzet, kiképzés, ellátás) köszönhetően egymás után aratták katonai győzelmeket. Képesek voltak a legegyszerűbb harceljárások alkalmazása esetén is lényegesen nagyobb ellenséges erők felett sokszor mészárlásokba fulladó győzelmeket aratni.[3] Gyarmati múltja miatt a brit haderő máig egy felkelések elleni műveletekre szakosodott hadsereg, mivel a kezdetektől fogva igen sikeresen vett részt különböző kis háborúkban. Ennek megfelelően a brit haderő fő feladata sokáig a birodalom terjeszkedésének támogatása, majd annak belső rendjének folyamatos fenntartása volt. A brit küldetésorientált vezetés kialakulásának okai alapvetően olyan tényezők mentén érthetőek meg a legjobban, mint a minimális (katonai) erő alkalmazása és a civil-katonai kapcsolatok megléte.

A XIX. század elejétől az egyre erősebbé és befolyásosabbá váló brit középosztály a tisztikar fontos utánpótlási bázisa volt. A korszak a liberalizmust és filantrópiát hangsúlyozó, a lovagiasság, becsületesség és a kötelesség köré épülő viktoriánus korszak (1837-1901) volt, s előkelő, bentlakásos iskoláinak rendszere, amely a jellemet és nem feltétlenül az intellektust helyezte előtérbe, mindenképpen fontos tényezők. A brit haderő innen kikerülő és zömében úriemberekből álló tisztikara saját magára úgy tekintett, mint akik nemcsak a brit birodalmi érdekeket szolgálják, hanem egyben brit értékeket is közvetítenek. Ezek az értékek a brit katonákat folyamatosan figyelmeztették arra, hogy a fő feladatuk az ellenség teljes és/vagy részleges megsemmisítése helyett az átmeneti zavargások elnyomása, amely során az alkalmazott erőnek mindig arányosnak kellett lennie a feladattal. Az arányos erő alkalmazásával kapcsolatos döntések meghozatala pedig alapvetően a helyi parancsnok feladata volt. A birodalmi rendteremtési és rendfenntartási feladatokat ellátó brit katonai szervezeteket sok esetben szándékosan hagyták felsőbb irányelvek, ajánlások és szabályok nélkül. Ennek következtében a katonák tevékenységét alapvetően homályosan megfogalmazott társadalmi elvárások szabályozták, aminek következtében a brit haderőben kialakult az önálló döntéshozatal kultúrája. A módszereket illetően – néhány szomorú esettől eltekintve – kijelenthető, hogy a brit hadsereget áthatotta a fair play iránti igénynek való egyfajta megfelelés, és a különböző mocskos trükköktől való idegenkedés. A minimális erő alkalmazása olyannyira a brit haderő mindennapjainak részévé vált, hogy pl. az Észak-Írországba küldött csapatoknak nem voltak bevetési szabályai (ROE[4]).

A minimális katonai erő alkalmazásának elve és az önálló döntéshozatal gyakorlata nem volt elképzelhető hatékony és jól működő civil-katonai kapcsolatok nélkül. Az együttműködés alapja a bizalom volt, mivel mind a katona, mind a civil igyekezett a feladatot olyan módon megoldani, hogy az ne hozzon szégyent a londoni kormányzatra. Az esetek többségében a tisztviselők iránymutatását követve a tisztek megértették, hogy a kis háborúk sikere megköveteli a civil iránymutatást. Nem szabad eltekinteni attól a ténytől sem, hogy mind a katonatisztek, mind a civil tisztviselők ugyanazon társadalmi csoportból jöttek és ugyanazokat az iskolákat végezték. A hasonló társadalmi származás lehetővé tette, hogy a tiszt a döntése meghozatala előtt hallgasson más emberek véleményére, ily módon legyen kész a problémákat megtárgyalni. A közös háttér jelentette kapcsolati rendszer a mai napig folyamatos megerősítést kap a meglévő formális/informális átfedésekből, a közösen szerzett tapasztalat megosztásából. A brit haderő a kis háborúkat alapvetően civil összefüggésben közelítette meg és értelmezte, amelyben a londoni politikai elit soha nem volt türelmetlen, és nem követelt gyors eredményeket. Az előadó itt föltette a kérdést, hogy mennyiben tekinthető ez esetleg a comprehensive approach brit előfutárának. Természetesen a civil-katonai kapcsolatok brit rendszere nem mindig volt problémamentes, esetenként a katonákat akár magukra is hagyták. Azonban a politikai döntéshozók bíztak a tisztek és tábornokok felkészültségében, akik pedig bíztak beosztottjaik felkészültségében, fegyelmezettségében és kiképzettségében. Ez a fajta bizalom képezte az alapját a brit küldetésorientált vezetésnek (mission command), ami mind a felelősséget, mind a feladatot lefelé delegálja. Ennek máig ható eredménye, hogy a brit katonák alacsonyabb szinteken nem várnak a parancsra, hanem amennyiben szükséges, bátran kezdeményeznek.

Elődását Jobbágy alezredes Napóleon[5] 1806-os jénai győzelmének vezetési tapasztalataival zárta: a csata során Napóleon nem tudott semmit a nap folyamán végrehajtott fő harctevékenységről, elfeledkezett két hadtestéről, nem adott parancsokat egy harmadiknak és talán egy negyediknek, teljesen meglepődött egy további (ötödik) hadteste tevékenységétől, valamint egyik alárendeltje olyan engedetlenséget tanúsított, amiért más a kivégzőosztag előtt találta volna magát. Mindezen tényezőkben nyilvánult meg a küldetésorientált vezetés fölénye, amely ilyen körülmények között is biztosította a siker kivívását.[6] A fenti gondolatok összecsengenek Dr. Porkoláb Imre, a jövő vezetőivel kapcsolatos elvárásokkal kapcsolatban megfogalmazottakkal[7] csakúgy, mint Lippai Péter ezredes által kifejtett egyes elméleti összetevőkkel[8].

[1] Jobbágy alezredes a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Összhaderőnemi Műveleti Tanszék egyetemi docense, és egyben Czeglédi százados témavezetője a Hadtudományi Doktori Iskolában.

[2] Allied Joint Publications = Szövetségi Összhaderőnemi Kiadványok (vagy Doktrínák)

[3] Az előadó itt a következő példát említette: az 1898-as omdurmani csatában egy hat darab Maxim géppuskával megerősített, de kisebb brit seregtest döntő győzelmet tudott aratni a két és félszer nagyobb mahdista sereg felett.

Összesen 28 brit katona halt meg, de a géppuskáknak hála egy halott brit katonára 393 halott dervis jutott, ami a csatát tömeges kivégzéssel tette egyenlővé.

[4] Rules of Engagement = a bevetés/harcérintkezés szabályai.

[5] Bonaparte Napóleon (1769-1821) francia tábornok, politikus, I. Napóleon néven Franciaország császára (1805-1814/1815).

[6] Dr. Jobbágy Zoltán alezredes: Mission Command, Auftragstaktik és a szövetségi összhaderőnemi műveletek, konferencia előadás anyaga, MH ÖHP, 2016. február 03., p. 1-31.

[7] Németh József Lajos: „Korszerű hadviselés, korszerű vezetői felfogás” I. – Összefoglaló Dr. Porkoláb Imre dandártábornok előadásáról az MH ÖHP-n, in: http://biztonsagpolitika.hu/cikkek/korszeru-hadviseles-korszeru-vezetoi-felfogas-i-osszefoglalo-dr-porkolab-imre-dandartabornok-eloadasarol-az-mh-ohp-n, a letöltés dátuma: 2016.02.18.

[8] Kaló József: „Korszerű hadviselés, korszerű vezetői felfogás” I. – Összefoglaló Lippai Péter ezredes előadásáról az MH ÖHP-n, in: http://biztonsagpolitika.hu/cikkek/korszeru-hadviseles-korszeru-vezetoi-felfogas-i-osszefoglalo-lippai-peter-eloadasarol-az-mh-ohp-n, a letöltés dátuma: 2016.02.18.

A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokságán (MH ÖHP) 2016. február 03-án megrendezett „Korszerű hadviselés, korszerű vezetői felfogás” című tudományos konferenciája szorosan illeszkedett az ÖHP-n 2009-ben alapított kutatóhely célkitűzéseihez. A soron következő rövid összefoglalókban az elhangzott előadásokat foglaljuk össze. Ennek első része ide, második része ide kattintva olvasható.

Czeglédi Mihály százados[1] a „Mission Command, Auftragstaktik és a szövetségi összhaderőnemi műveletek” címmel tartott közös előadást dr. Jobbágy Zoltán alezredessel. Az előadó bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a fenti téma szorosan kacsolódik Dr. Porkoláb Imre által a jövő vezetőivel kapcsolatos elvárásokkal kapcsolatban megfogalmazottakhoz[2] csakúgy, mint Lippai Péter ezredes által kifejtett egyes elméleti összetevőkhöz[3].

Czeglédi százados folytatva Jobbágy alezredes előadását, II. Frigyes[4] és Napóleon[5] hadművészetének tapasztalataival kezdte. Napóleon 1806-ban egy nap alatt kétszer is döntő vereséget mért a porosz hadseregre, először Jenánál, majd Auerstädt-nél. Annak ellenére, hogy a francia támadás nem volt megfelelően koordinálva, a merev vezetésű porosz hadsereg elszalasztotta a kezdeményezés megragadását. A francia hadsereg üldözőbe vette, majd szétforgácsolta a demoralizált porosz csapatokat. Részekre szabdalva megsemmisítette azt, majd elfoglalta Berlint. [6]

A francia siker kulcsa részben II. Frigyeshez kötődik. Napóleon úgy fogalmazott, hogy „nem a porosz hadsereg volt az, amelyik hét éven át védelmezte Poroszországot Európa három leghatalmasabb birodalmával szemben, hanem Nagy Frigyes”. A későbbi Auftragstaktik[7] alapgondolata, az önállóságon, kezdeményezőkészségen alapuló szemlélet, Nagy Frigyes hadvezéri tevékenységében már megnyilvánult. Többször fenyített meg ezredparancsnokot azért, mert az nem cselekedett önállóan, annak ellenére, hogy lehetősége nyílt volna rá. [8]

Az előadó ezt követően a XVII-XX. századi hadügyi reform eredményeinek ismertetésével kezdte, s az ekkor bekövetkező hadviselési generációváltás részleteit ismertette. A fejlődést a fegyverzet, harceljárás és szervezet hármasságával lehet a legplasztikusabban szemléltetni. A három fogalom, mint egymásra ható tényezők befolyásolták és befolyásolják napjainkig is a hadviselés fejlődését. A fegyverzetben az első lépés a szurony megjelenése és elterjedése volt a XVII. század utolsó harmadában, ezt követte a huzagolt cső, a hátultöltő gyalogsági fegyverek, az ismétlőfegyverek, majd a sorozatlövő fegyverek megjelenése, s ezzel párhuzamosan fejlődött a tüzérség is. A harceljárás tekintetében a kezdeti merev vonalharcászatot felváltotta az oszlopharcászat, majd az ennél is nyitottabb csatárláncharcászat, melyeket az első világháborúban a csoportos harcrend majd a rohamharcászat kialakulása követtek. A szervezeti változásokban tetten érhető az egységes rendben vezetett kötelékek megjelenése, a vonalalakzatok helyett az oszlopok, vagy oszlopvonalak (zászlóaljoszlopok) kialakulása, a milliós tömeghadsereg és az új fegyvernemek megjelenése. Döntővé vált még a kisebb létszámú de nagyobb tűzerejű kötelékek létrejötte.[9]

Az Auftragstaktik születésénél Scharnhorst[10] az 1806-os vereségeket követően vezérkari főnökként vezette a porosz hadsereg újjászervezését. Véleménye szerint az arcvonal mögött elhelyezkedő parancsnok nem rendelkezhet pontos képpel az elöl zajló eseményekről. A harc káoszában, a „háború ködén” keresztül nem láthatja a történéseket. A „háború köde” esetében még a feketefüstű lőpor alkotta sűrű felhő volt. Az elöl harcoló parancsnokok azonban kedvezően befolyásolhatják az eseményeket. Véleménye szerint a haderő háborúra való felkészítésének legjobb módja, ha a fiatal tiszteket átfogóan készítik fel, majd arra késztetik őket, hogy önállóan hozzák meg döntéseiket. Munkássága inkább szólt a haderő rugalmasabbá tételéről, a könnyűgyalogság haladó alkalmazásának lehetőségeiről, mint a vezetés reformjáról. Nézetei azonban előmozdították ez utóbbi átalakulását is. Munkássága nyomán az 1812-es porosz Gyalogsági Harcszabályzat magasabb parancsnoki szinten a kezdeményező készséget, az önálló döntéshozatalt, az önálló csapásmérés képességét helyezte előtérbe. [11]

Moltke[12] a német haderő alapvető vezetési filozófiájává tette az Auftragstaktikot. A harcászat alacsonyabb szintjein is kiemelte a delegált döntés, a kezdeményező parancsnoki magatartás fontosságát. Elkezdte kialakítani azt a szemléletet, hogy az elérendő cél meghatározásán túl a végrehajtás mikéntjét az elöljáró csak a koordinációhoz szükséges minimális mértékben korlátozza. Mindennapi vezetői magatartásával is terjesztette az új vezetésszemlélet elveit. Munkássága nyomán az beépült a nevelésbe, a kiképzésbe, majd a hivatalos doktrínákba is. Egyik fő tanítása, mely napjainkra a küldetésorientált vezetés alapvetésévé vált, pont azt emeli ki, hogy a parancsnokoknak számtalan helyzetben kell önállóan döntenie a saját helyzetmegítélésük alapján. Kedvezőtlen lenne, ha parancsra kellene várniuk olyankor, amikor az nem adható. Az önálló tevékenység eredményessége növelhető, ha az elöljáró szándékának, elgondolásának megfelelően cselekszik. [13]

A tervezéssel kapcsolatos szlogen is tőle származik, miszerint „egyetlen haditerv sem éli túl az ellenséggel való találkozást”, de ezzel – a közhiedelemmel ellentétben – nem elvetette, hanem épp szorgalmazta a körültekintő tervezést, majd annak igazítását a kialakuló helyzethez.

A speciális porosz-német társadalmi-kulturális háttér szükséges volt az Auftragstaktik szemlélet kialakulásához. A porosz arisztokráciát és a tiszti kart összetartotta egyfajta monarchista szemlélet, mely a folyamatos háborúkkal megszerzett területek megtartására irányult, továbbá a liberalizmus és szocializmus eszméi elleni összefogásban nyilvánult meg. A kor európai országaiban a tiszti utánpótlás elsősorban az arisztokráciából került ki. Az arisztokrata múltú idősebb tiszti állomány saját, meglevő értékeit közvetítette. Modell szerepben tanácsokkal, intelmekkel segítették a fiatalabb állományt. Így egy tisztjelölt, később tiszt bizalommal fordulhatott elöljárója felé, és biztos lehetett abban, hogy az konstruktívan, építő jellegűen fogja támogatni őt. [14]

I.Frigyes[15] már a XVIII. század első felében gondoskodott a tisztképzés intézményesítéséről. Scharnhorst haderőreformja után a porosz katonai iskolák átfogó ismereteket adtak mind a tisztek, mind az altisztek számára, melyet elősegített a kiképzési szabályzók folyamatos fejlesztése, egységesítése is. A parancsnokok elsősorban agresszív kezdeményezőkészséget és nem szigorú vasfegyelmet vártak el beosztottjaiktól. A gyakorlások, gyakorlatok esetleges sikertelensége tanulságként és nem hibaként került beállításra. 1920-ig képzésük során a tisztjelöltek olyan helyzeteket is gyakoroltak, ahol szándékosan meg kellet tagadniuk a parancsot anélkül, hogy az elöljáró elgondolásától eltértek volna. [16]

Maga az Auftragstaktik kifejezés 1871 körül született. Hivatalosan az 1888-ban kiadott gyalogsági szabályzatban jelent meg először. A német szárazföldi haderő vezetés-irányítási „bibliája” szerint a küldetésorientált vezetés alapja a kölcsönös bizalom és szükséges hozzá minden katona rendíthetetlen elkötelezettsége feladatai teljesítése iránt. A parancsnok közli elgondolását, tiszta és elérhető célkitűzéseket állít fel, továbbá biztosítja a szükséges feltételeket. A végrehajtás részleteit csak akkor szabályozza, ha politikai vagy katonai megfontolásokból szükséges a koordináció. Továbbá mozgásteret biztosít az alárendelt parancsnokok számára feladataik maradéktalan végrehajtásához. [17]

A konkrét cél meghatározása (feltételek biztosítása), a kölcsönös bizalom (elkötelezettség); a felelősség vállalása, elfogadása, és a cselekvés szabadsága a második világháború vége óta változatlan formában szerepelnek a német vezetési szabályzatban. Hasonló felsorolásokat tartalmaznak NATO szövetségeseink vezetés-irányítási doktrínái is.

A korszerű német vezetésszemlélet, az ún. Innere Führung, azaz a belső vezetés 1956 után a megalakuló Bundeswehrrel együtt jött létre. Az alapelvek tekintetében és a benne található követelményekhez igazodva a „civil kontroll” német megfelelője. Alkotmányos értékek, jogi, de legfőképp erkölcsi normák összessége, mely összekapcsolja a katonát és a civilt. Történelmi gyökerei a porosz újító, katonatudós Scharnhorst „egyenruhás állampolgár” elméletében keresendők. A „belső vezetés” nagyban elősegítette az újjászülető német hadsereg öntudatának, önbecsülésének kialakulását, mely hatással volt a hagyományos egyéni kezdeményezőkészség fenntartására is. Fontos tényezője az emberközpontúság, mely nem csak a személyes leleményességnek enged teret, hanem fontos az emberi tényező megóvása szempontjából is. A szemlélet megjelenik a katonákról való minden oldalú gondoskodás hangsúlyozásában is. A feltételek biztosításán túl ez a minőségi kiképzés biztosítását is jelenti. [18]

A két fogalom egymástól elválaszthatatlan. Az Auftragstaktik, mint a belső vezetés megvalósításához szükséges stílus jelenik meg, melynek fontos jellemzője, hogy az elöljárónak időnként el kell fogadni a beosztottjai véleményét, továbbá be kell vonnia őket a fontos döntések meghozatalába.

E kijelentéseket támasztja alá a 2006. évi német Fehér könyv, mely Németország Biztonsági Stratégiáját és a Bundeswehr jövőjét rögzíti. A belső vezetés koncepciója szerint a biztonságot érintő ügyben a politikának, a társadalomnak és a hadseregnek közösen kell a válaszokat megtalálni. A felelősségvállalást, a beosztott állományról való gondoskodást, a küldetésorientált vezetést, a példával való vezetést továbbra is a Bundeswehr központi filozófiájának tartják.

Czeglédi százados egy megjelenés előtt álló tanulmányára hivatkozva megállapította: a különböző nemzetek vezetés-irányítás rendszerével foglalkozó doktrínáikban rögzítik a katonai vezetőikkel, a vezetéssel szemben támasztott követelményeket, melyeket történelmi alapokra helyeznek. Az 1996-os holland doktrína már azt javasolja, hogy a küldetésorientált vezetést kellene alkalmazni a műveletek végrehajtásánál, de a békekiképzés során is. Szó szerint megfeleltetik a német szó jelentésének saját kifejezésüket. Kanadában Elismerik a német eredetet, de a fogalom tisztázásánál kiemelik, hogy nem összekeverendő azzal a parancsnoki stílussal, amely az eljárások mentén való gondolkodást és az irányítást helyezi előtérbe. Tanulmányokat, értekezéseket szenteltek annak, hogy a kanadai parancsnokok az első világháború lövészárokharcai során merítettek a német rohamcsapatok, akkor egyedinek és újnak számító harceljárásaiból. Franciaország vezetési doktrínáiban kétfajta vezetési stílust különböztet meg, az egyik a küldetésorientált vezetés. Belgium a Hollandhoz hasonló szellemiségű doktrínákat alkalmaz. Izrael nem NATO országként, de harci tapasztalattal bőven rendelkező nemzetként szintén a küldetésorientált vezetés szellemiségének követője.[19]

Czeglédi százados előadásban leszögezte: „Ha az ezredforduló békeműveleti tevékenységeit, a közelmúlt iraki, afganisztáni tapasztalatait, napjaink és a közeljövő várható vezetési kihívásait a teljesség igénye nélkül vizsgáljuk, akkor is látható, hogy a hagyományos felülről-lefelé vezérelt vezetési szemlélet nem hordozza magában a megfelelő válaszokat.” A német Widder altábornagy[20] egy 2002-es tanulmányában[21] megállapította, hogy az ellenség egyre kevésbé megkülönböztethető, a saját erők egyre jobban szétszórtak.

Napjaink konfliktusainak területi kiterjedése kérdőjeles, nem biztos, hogy földrajzilag behatárolt területen vehető fel a harc, pl. egy terrorszervezettel szemben. Az ellenség ereje nehezen behatárolható, folyamatosan változik, nem biztos, hogy számokkal kimutatható. A konfliktusoknak nincs határozott befejezése, lezárása. Bizonyos fázisok lezárása újabb, más konfliktusokat kelt életre. Mindez életre hívta szövetségi összhaderőnemi szinten a műveletek átfogó megközelítését → comprehensive approach. Harcászati szinten felértékelődött az önálló, dönteni és cselekedni képes parancsnok szerepe.

Összegzésként Czeglédi százados megállapította, hogy mind a brit, mind a porosz/német vonal vizsgálata egyértelművé teszi: a küldetésorientált vezetés központi eleme a magasabb szinteken meglévő alacsonyabb műveleti ritmus sikeres ötvözése az alacsonyabb szinteken meglévő magasabb műveleti ritmussal. Az alárendeltek felhatalmazása, felelősséggel való felruházása eredményeként jelentkező cselekvési szabadság, a nagyfokú önállóságon nyugvó feladat-végrehajtás sikeresen ötvözi az alárendeltek kezdeményezőkészségét és az elöljáró szándékát. [22]

A küldetés orientált vezetés sajátosságai (Forrás: Czeglédi Mihály százados előadásának anyaga)

 Miközben az elöljáró szándéka nagyban meghatározza a „mi”-t, az alárendeltek tevékenysége egyértelműsíti a „hogyan”-t. A küldetésorientált vezetés további sajátossága, hogy a parancs nem hagyományos értelemben vett lineáris és merev utasítások összessége. Az alárendelteknek lehetősége van a küldetés megvalósíthatóságát megkérdőjelezni amennyiben úgy gondolják, hogy az elöljáró elgondolása nincs összhangban a kialakult helyzettel, vagy nem áll rendelkezésre megfelelő erőforrás. Amennyiben azonban megszületik egyfajta „megállapodás” az elöljáró és az alárendeltek között, az elöljárónak minden alapja megvan arra, hogy a beosztottól elvárja a feladat sikeres végrehajtását. A közös erőkifejtésként jelentkező alulról felfelé irányuló kezdeményezés, és a felülről lefelé irányuló szándék eredményeként a feladat jelentősebb kohézióvesztés nélkül kerül végrehajtásra, mivel lehetővé teszi a katonai szervezetek számára a változó feltételekhez való sikeres alkalmazkodást. A küldetésorientált vezetés tehát sikeresen ötvözi a hagyományos katonai tervezés előnyeit, valamint a tanulásban és alkalmazkodásban rejlő lehetőségeket.[23]

[1] Az MH 5. Bocskai István Lövészdandár megbízott kiképzési részlegvezetője, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Doktori Iskolájának doktorandusza.

[2] Németh József Lajos: „Korszerű hadviselés, korszerű vezetői felfogás” I. – Összefoglaló Dr. Porkoláb Imre dandártábornok előadásáról az MH ÖHP-n, in: http://biztonsagpolitika.hu/cikkek/korszeru-hadviseles-korszeru-vezetoi-felfogas-i-osszefoglalo-dr-porkolab-imre-dandartabornok-eloadasarol-az-mh-ohp-n, a letöltés dátuma: 2016.02.18.

[3] Kaló József: „Korszerű hadviselés, korszerű vezetői felfogás” I. – Összefoglaló Lippai Péter ezredes előadásáról az MH ÖHP-n, in: http://biztonsagpolitika.hu/cikkek/korszeru-hadviseles-korszeru-vezetoi-felfogas-i-osszefoglalo-lippai-peter-eloadasarol-az-mh-ohp-n, a letöltés dátuma: 2016.02.18.

[4] II. (Nagy) Frigyes porosz király (1712-1786) Poroszország királya és Brandenburg választófejedelme. Uralkodása alatt a porosz állam a nagyhatalmak közé lépett. Legjelentősebb háborúi az osztrák örökösödési (1740-1748) és a hétéves háború (1756-1763) voltak.

[5] Bonaparte Napóleon (1769-1821) francia tábornok, politikus, I. Napóleon néven Franciaország császára (1805-1814/1815).

[6] PRYER, Douglas A.: Growning leaders who practice mission command and win the peace. In: Military Rewiew, Nov/Dec 2013., vol. 93., no. 6., p. 31-41. Internet : letöltve: 2015. március 8., elérhető : http://usacac.army.mil/CAC2/MilitaryReview/Archives/English/MilitaryReview_20131231_art008.pdf

[7]  Auftrag – megbízás, küldetés; Taktik – harcászat. Szó szerinti fordítása küldetésharcászat. Lippai Péter: A küldetésorientált vezetés történelmi tapasztalatai. http://www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/2004/2/2004-2-8.html (letöltés ideje 2016. február 04.)

[8] Vandergriff, Donald E.: Misinterpretation and confusion: What is mission command and can the U.S. Army make it work? The Land Warfare Papers, Number 94 (February 2013), p. 3.

[9] NAGY-L. István: A császári–királyi hadsereg magasabbegység-szervezete 1765–1815. In: Hadtörténelmi közlemények, 2012., 125. évf., 1. sz., p. 5-40., 22. p; lásd még KISS Álmos Péter: Generációk a hadviselésben – A negyedik generáció. In: Hadtudományi Szemle, 2009., 2. évf., 2. sz., p. 10-18.; lásd még WIDDER, Werner: Auftragstaktik and Innere Führung: Trademarks of german leadership. In: Military Rewiew, Sept/Okt 2002., vol. 82., no. 2., p. 3-9. Internet, letöltve: 2015. november 17. elérhető: http://www.ramblemuse.com/rmtp/wp-content/uploads/2010/06/Widder_2002_Auftragstaktik_MilRevr.pdf

[10] Gerhard Johann David von Scharnhorst (1756-1813) porosz altábornagy és katonai reformer a napóleoni háborúk időszakában.

[11] LIPPAI Péter: A küldetésorientált vezetés lehetőségei és korlátai. In: Seregszemle, 2009. ápr.-jún., 7. évf., 2. sz., p. 30-45.

[12] Helmuth Karl Bernhard von Moltke (1800-1891) porosz tábornagy és katonai teoretikus. 1858–1871 között a porosz királyi haderő vezérkari főnöke, majd 1888-ig a német császári nagyvezérkar főnöke. Kiemelkedő szerepet játszott – Bismarck kancellár mellett – a Német Császárság 1871-es létrehozásában. A modern vezérkar létrehozója.

[13] WIDDER, Werner: Auftragstaktik and Innere Führung: Trademarks of german leadership. In: Military Rewiew, Sept/Okt 2002., vol. 82., no. 2., p. 3-9. Internet, letöltve: 2015. november 17. elérhető: http://www.ramblemuse.com/rmtp/wp-content/uploads/2010/06/Widder_2002_Auftragstaktik-MilRevr.pdf; lásd még: Lippai Péter alezredes: A küldetésorientált vezetés lehetőségei és korlátai, Seregszemle, 2009. 2. szám 31. o.

[14] KIRKLAND, Faris R.: Auftragstaktik, How U.S. Army officers disgruntled by the culture of “looking good”and “ticket-punching”survived the system, became generals and created a revolution in military leadership. (letöltve 2015. november 16.) http://www.fs.fed.us/fire/doctrine/philosophy/source_materials/auftragstaktik-kirkland.doc

[15] I. Frigyes (1657-1713), 1688-tól Brandenburg választófejedelme, 1701-től az első „király Poroszországban” – Poroszország csak 1713 után lett királyság.

[16]Ibid. lásd még: PRYER, Douglas A.: Growning leaders who practice mission command and win the peace. In: Military Rewiew, Nov/Dec 2013., vol. 93., no. 6., p. 31-41. Internet, letöltve: 2015.03.08., elérhető: http://usacac.army.mil/CAC2/MilitaryReview/Archives/English/MilitaryReview_20131231_art008.pdf

[17] WIDDER, Werner: Auftragstaktik and Innere Führung: Trademarks of german leadership. In: Military Rewiew, Sept/Okt 2002., vol. 82., no. 2., p. 3-9. Internet, letöltve: 2015. november 17. elérhető: http://www.ramblemuse.com/rmtp/wp-content/uploads/2010/06/Widder_2002_Auftragstaktik-MilRevr.pdf; lásd még: Lippai Péter alezredes: A küldetésorientált vezetés lehetőségei és korlátai, Seregszemle, 2009. 2. szám 31. o.

[18] Lippai Péter alezredes: A küldetésorientált katonai vezetésszemlélet lehetőségei és korlátai egy hadtörténelmi példán keresztül bemutatva (doktori értekezés); Budapest, 2009.

[20] Werner Widder (1944-) német altábornagy.

[21] Werner Widder: Auftragstaktik and Innere Führung. Trademarks of German Generalship, in: Military Review, Band 82, Heft 5 (September-October, 2002), p. 3–9.

[22] Boyd, John: Patterns of Conflict, 1986, Internet, elérve 2005. június 15., letölthető: www.d-n-i.net/boyd/pdf/poc.pdf.

[23] Czeglédi Mihály százados: Mission command, Auftragstaktik és a szövetségi összhaderőnemi műveletek, konferencia előadás anyaga, MH ÖHP, 2016. február 03., p. 1-14.; Czeglédi Mihály: A küldetésorientált vezetés tartalma. Hadtudományi Szemle. VIII. évf. 2015/2. szám. p. 68-79. http://uni-nke.hu/downloads/kutatas/folyoiratok/hadtudomanyi_szemle/szamok/2015/2015_2/15_2_tt_czegledi.pdf (letöltés ideje 2016. február 4.)

2016. március 12-én és 13-én rendezik meg a XXVI. Országos Makettkiállítást és Versenyt Szolnokon

Az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis 2016. június 7-10. között nyílt hetet tart általános és középiskolás, valamint felsőoktatási intézmények nappali tagozatos diákjai számára.

Az Orosz Légi-és Kozmikus Erők Jak-130-as kiképzőgépeinek száma mára már 60 darab fölé nőtt – nyilatkozta a Singapore Airshow 2016-on az orosz Irkut repülőgépgyár szóvivője.

Nagy várakozások előzték meg az idén 52. alkalommal megrendezett Müncheni Biztonságpolitikai Konferenciát, melynek fókuszában a szíriai polgárháború, az egyre nagyobb méreteket öltő nemzetközi migrációs válság, valamint a Nyugat és az Oroszország közötti feszültség állt. Ezeken túl számos fontos témakörben – az afrikai versenyképességtől egészen a kiberbiztonságig – zajlottak panelbeszélgetések, prezentációk. A bajor fővárosban február 12-14-e között megrendezett konferencián a szakértők mellett tiszteletüket tették a világ vezető államainak legjelentősebb politikusai is, mely különleges rangot adott az eseménynek, továbbá lehetőséget teremtett diplomácia tárgyalások lefolytatásához.

Szíriai polgárháború

Jól mutatja a szíriai helyzet jelentőségét, hogy a hagyományosan transzatlanti együttműködés problémáival foglalkozó konferencia fókuszpontja eltolódott a Közel-keleti válság irányába. Ez nem is meglepő, hiszen a transzatlanti államok számára az aktuális biztonsági fenyegetések (az Iszlám Állam és nyugati terror tevékenysége, valamint az egyre növekvő migrációs hullám) gyökerei ebben a régióban találhatók.

A válság megoldása érdekében értekezletet tartott Szíriát Támogató Nemzetközi Csoport (International Syria Support Group – ISSG)[1], ahol a tagoknak sikerült megegyezniük a kormány, illetve felkelő csoportok közötti fegyvernyugvásról. A megállapodás értelmében a feleknek a harcokat egy héten belül fel kell függeszteniük. Amikor a körülmények lehetővé teszik, a nemzetközi csapatok azonnal megkezdik a segélycsomagok szállítását a harcok által leginkább sújtott régiókba. A fegyvernyugvás betartását, valamint a segélyek célba juttatását egy, az ISSG tagjaiból és az ENSZ illetékes szerveiből álló ellenőrző csapat fogja felügyelni. A válság megoldása szempontjából legfontosabb nemzetközi szereplők – az Egyesült Államok és Oroszország – lényegesen eltérő állásponton voltak a megállapodással kapcsolatban.

John Kerry amerikai külügyminiszter – brit kollégájával, Phil Hammonddal egybehangzóan – pozitívan értékelte a megállapodást, amely lehetőséget teremthet, hogy a 2012-ben megindult genfi folyamatok újrakezdődjenek. A washingtoni politikus, azonban hozzáfűzte, a sikeres megvalósításhoz elengedhetetlen, hogy a Bassár el-Aszad és az őt támogató csapatok is partnerek legyenek, célozva ezzel az orosz légierő folyamatos bombázásaira, melyet a mérsékelt ellenzéki csapatok ellen hajtanak végre. Kerry kiemelte, hogy a válság egyetlen megoldását a teljeskörű politikai átalakulás jelenti.

John Kerry amerikai külügyminiszter szerint csak teljes politikai transzformációval oldható meg a válság (forrás: reuters.com)(letöltve: 2016.02.16.)

Orosz kollégája, Szergej Lavrov kevésbé volt ilyen derülátó. Lavrov szerint az ellenségeskedés megszüntetése nem realizálható ilyen egyszerűen, így nem feltétlenül hisz benne, hogy egy héten belül sikerül megvalósítani a szükséges körülményeket a humanitárius szállítmányok megindításához. „Oroszország nem fogja beszüntetni a támadásokat, mivel a terrorista szervezetek – Al-Nuszra Front és Iszlám Állam – sem fogják ezt tenni. Ennek következtében az orosz légierő folytatni fogja tevékenységét e szervezetek ellen”– jelentette ki az orosz politikus. Lavrov egyetértett Kerryvel, hogy fontos lenne a béketárgyalások folytatása, és kifejtette: „… minél hamarabb újra kéne indítani a genfi tárgyalásokat, azonban az ellenzéknek is asztalhoz kell ülnie ehhez”.

A szakértők és a politikusok közül többen is kételkedve fogadták a megállapodást, ugyanis Oroszország geopolitikai céljai eléréséhez nem engedheti meg az Aszad rezsim bukását. Norbert Röttgen a német parlament külügyi bizottságának elnöke a konferencián elmondott beszédében kifejtette, hogy Putyin rátette a kezét a Közel-Keletre és ebből nem fog engedni.

Amint az várható volt, az orosz légierő folytatta Aleppó térségének bombázását, ezért Barack Obama amerikai elnök már február 13-án felhívta orosz kollégáját, Vlagyimir Putyint. Amerikai hírügynökségek szerint a beszélgetés során az amerikai elnök felszólította Putyint, hogy a békefolyamatok előrehaladása érdekében az orosz légierő azonnal függessze fel a légi támadásokat Szíriában. A Kreml csupán annyit erősített meg, hogy a felek egyetértettek abban, hogy a müncheni megállapodás fontos lépés a válság rendezése szempontjából, valamint mindkét vezető hitet tett a humanitárius helyzet javítása mellett. A Fehér Ház is visszafogottan nyilatkozott a beszélgetésről, a kiadott sajtóközleményben csak annyit említ, hogy az amerikai kormány elégedetten nyugtázza Oroszország konstruktív hozzáállását a mérsékelt ellenzéki csapatokkal szembeni támadás beszüntetésével kapcsolatban.

Migrációs válság

Az Európát sújtó migrációs nyomás természetesen a kontinens összes felszólaló politikusának beszédében kiemelt szerepet kapott. A közelgő Európai Tanács ülés előtt különösen fontos voltak az Európai Unió vezető politikusai megnyilvánulásait, ezeknek köszönhetően jól látható, hogy honnét indulnak majd a csütörtökön kezdődő brüsszeli tárgyalások.

A német külügyminiszter, Frank-Walter Steinmeier a jelenlegi helyzetet a legnagyobb kihívásnak jellemezte, amivel hosszú ideje nem álltunk szembe. Mindamellett kitartott a befogadó európai menekültpolitika mellett, továbbá hitet tett a Merkel kancellár által javasolt állandó menekült befogadási kvótarendszer mellett.

Manuel Valls francia miniszterelnök prezentációjában azonnal elutasította az ötletet és kijelentette, Párizs nem fogad be több menekültet, mint amennyiben korábban az európai vezetők megállapodtak. Ennek értelmében Franciaország a 160.000-ből 30.000 migránst hajlandó fogadni. Valls szerint Németország úgy cselekszik, ahogy azt jónak látja, de Franciaország nem fog, és nem is tud több menekültet befogadni. A rendszer így is túlterhelt, tavaly több mint 80.000-en kérvényeztek menekült státuszt, amelyet már nem képesek hatékonyan kezelni.

Nem fogjuk azt mondani a menekülteknek, hogy gyertek – jelentette ki Manuel Valls francia miniszterelnök (forrás: securityconference.de) (letöltve: 2016.02.16.)

Nyugat-Oroszország viszony

Szinte minden felszólalásban felmerült, a transzatlanti térség és Oroszország feszült viszonyának kérdése. A probléma megoldása kulcskérdés lenne a szíriai helyzet kapcsán, ugyanis látható, hogy a két fél eltérő stratégiai érdekei tulajdonképpen nemhogy nem oldják meg a konfliktust, hanem még inkább konzerválják azt. Azonban a feszült viszony tekintetében sajnálatos módon javulására kevés esély mutatkozik, a NATO és az Egyesült Államok csupán üres diplomáciai megoldásokkal próbálnak eredményt elérni – miközben az Észak-Atlanti Szövetség folyamatosan erősíti jelenlétét a keleti határoknál -, míg felszólalásában Dimitrij Medvegyev orosz miniszterelnök igencsak kemény hangnemet ütött meg.

Néha azon gondolkozom, hogy 1962-ben vagy 2016-ban élünk-e? – elmélkedett prezentációjában Dimitrij Medvegyev orosz miniszterelnök (forrás: zimbio.com) (letöltve: 2016.02.16.)

Jens Stoltenberg NATO Főtitkár szombati beszédében kifejtette, hogy a NATO továbbra is partnernek tekinti Oroszországot, ugyanakkor a közelmúlt eseményeire való tekintettel állandó, szövetségi szintű alakulatok telepítését tervezi a keleti határokra. Ez lehetővé teszi, hogy adott esetben ezen államok képesek legyenek területük valós védelmére. A főtitkár szerint a közelmúltbéli iráni megállapodás során tanúsított konstruktív orosz hozzáállás pozitív a jövőre nézve. Stoltenberg kifejtette, hogy a NATO-Oroszország Tanács lehetne egy olyan fórum, ahol a fennálló vitákat elsimíthatnák, ennek felélesztéséről pozitív visszajelezést kapott Szergerj Lavrovtól is.

Dimitrij Medvegyev élesen kritizálta nyugati kollégái hozzáállását, mind a szíriai helyzet rendezésében, mind pedig a kétoldalú kapcsolatokat illetően. A miniszterelnök szerint az afganisztáni tapasztalatok megmutatták, hogy az amerikai vezetés képtelen egy konfliktus valódi megoldására. Oroszország ezért nem fogja abbahagyni a bombázásokat, míg teljesen helyre nem áll a béke Szíriában. Végezetül Medvegyev kifejtette, hogy jelenleg úgy tűnik Oroszország és a Nyugat viszonya újból a hidegháborús időket idézi.

Összegzésként elmondható, hogy bár a rendezvényen jelen voltak a világ vezető hatalmai, azonban a várakozások nem váltották be a hozzá fűzött reményeket. Sőt, az elkövetkező időszakban talán még feszültebb lehet Oroszország és a Nyugat viszonya, mint valaha, melynek következtében a szíriai konfliktus megoldása is elmarad, így Európa készülhet a tavalyinál nagyobb migrációs nyomásra.

[1] Szíriát Támogató Nemzetközi Csoport – International Syria Support Group: A 2015-ös bécsi béketárgyalásokon résztvevő 17 államból és három nemzetközi szervezetből álló csoportosulás, melynek célja a szíriai béke helyreállítása. Tagjai: Amerikai Egyesült Államok, Egyesült Arab Emirátusok, Egyesült Királyság, Egyiptom, Franciaország Irak, Irán, Jordánia, Katar, Kína, Libanon, Németország, Olaszország, Omán, Oroszország, Szaúd-Arábia, Törökország, továbbá az Arab Liga, az ENSZ és az Európai Unió

További információk:

A konferencia hivatalos honlapja Müncheni Biztonsági Jelentés 2016

Február elején az olasz légierő végrehajtotta az F-35 Lightning II történetének első transzatlanti repülését. Az Olaszországban összeszerelt, AL-1 jelű F-35A egy KC-767-es tankerrel és Eurofighterekkel egy kötelékben repült át Cameriből az Egyesült Államokba, a Maryland állambeli Patuxent Riverbe, a haditengerészeti légierő teszt-bázisára. Pax Riverben három hónapig tesztelik a gép fedélzeti berendezéseit, majd áttelepül Arizona államba, a Luke légierő bázisra, ahol az F-35-ös átképzésre kiválasztott amerikai és külföldi pilóták képzése történik.

Repülés előtti körbejárás otthon, Cameriben. Az út első szakasza az Azori-szigeteken lévő Lajes légibázisra vezetett, ahonnan másnap indult tovább a kötelék. A Lajes évtizedek óta az Atlanti-óceánt átrepülő katonai gépek közbenső megállója.

Az olasz légierő őrnagya tavaly novemberben fejezte be az F-35-ös átképzést, a transzatlanti repülésig 50 órája volt a Lightning II-n. Márciustól újabb olasz pilóták kezdik meg az átképzést.

A KC-767-es hét utántöltéssel támogatta az átkelést.

Lightning II, Typhoon és KC-767 úton Amerika felé.

* * *

Forrás: Aeronautica Militare

A kazahsztáni parlament tagjai egyre erőteljesebb nyomást gyakorolnak a kormányra annak érdekében, hogy növelje azoknak a katonai létesítménynek a bérleti díját, amiket az állam területén az oroszok használnak.

A múlt héten Okasz Szaparov védelmi miniszterhelyettest érte támadás a Szenátus részéről, amiért az oroszok a piaci ár alatt bérelnek négy katonai objektumot. Ezekért körülbelül 24 millió dollárt fizet évente Moszkva, amit a parlamenti képviselők kevésnek tartanak.

„Nem tehetünk addig semmit, amíg a szerződés hatályos. 2020 után a létesítmények visszakerülnek az állam kezébe; ezt követően egy kétoldalú bizottság fogja megvizsgálni a további bérlés lehetőségét.” – nyilatkozta Szaparov.

Kazahszán mindemellett érdekes ellenpontja azon posztszovjet államoknak, ahol Oroszország katonai bázisokat bérel. Amíg a többi hasonló országban – Örményországban, Tádzsikisztánban, Kirgizisztánban és Azerbajdzsánban – az alkufolyamat hosszan elnyúló, nyilvános és átpolitizált volt, addig Kazahsztánban a tárgyalások gyorsan és zárt ajtók mögött történtek. Asztana az utóbbi időben azonban egyre csökönyösebb Moszkvával szemben. Ezt az is bizonyítja, hogy az orosz kézen lévő bajkonuri űrrepülőtér (rakétaindító hely) kapcsán is a kazah használati jogot sürgeti.

Az Ég Katonái Hagyományőrző Egyesület új elnökével, Kerezsi-Szabó Zsolttal beszélgettünk.

Az Egyesült Államok, Franciaország és más nyugati országok egyaránt felszólították Törökországot, hogy állítsa le a kurdok által lakott települések ostromát Észak-Szíriában. A NATO-tagállamok közt nincs egyetértés abban, hogy mit minősítenek terrorszervezetnek és mit nem.

Tovább olvasom