Biztonságpolitika

Az MH Légi Vezetési és Irányítási Központ még javában 54. Veszprém Légtérellenőrző Ezred néven működött, amikor az alábbi képek készültek. Ezzel a kissé deres képcsokorral kívánok boldog, békés karácsonyt valamennyi kedves olvasómnak!

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Ukrajnában a harkovi Morozov Gépgyárban már fejlesztés alatt áll a következő generációs ukrán harckocsi. Az öregedő T-64-es és T-80-as páncélosok utódja számos korszerű megoldást fog magán viselni. Az eddigi 3 fős személyzet létszámát a nagyfokú automatizálásnak köszönhetően 2 főre fogják lecsökkenteni és ők 360 fokos körben fogják látni a külvilágot a harckocsira felszerelt kamerarendszernek köszönhetően. Természetesen a védelemről aktív páncélzat is fog gondoskodni, ami várhatólag szintén új fejlesztésű lesz.

Megkapta 3. P-72A tengeri járőr repülőgépét (41-04) az olasz légierő 2018. december 5-én. Ez a típusjelzés az ATR-72MP-t rejti, amelyet a 41. ezred kötelékében üzemeltetnek a Sigonella-i bázison. A Róma által 4 darabos mennyiségben megrendelt típus most átadott példányán a fedélzeti rendszerek fejlettebbek, mint a két első gépen voltak, azonban a későbbiekben a Leonardo Aircraft Division ezeket is korszerűsíteni fogja.

Újabb sikeres lövészeten van túl az angol-francia közös fejlesztésű MBDA Sea Venom/ANL (Anti-Navires Léger) hajók elleni rakéta. A 120 kilogrammos fegyvert egy francia Dauphin helikopterről indították útnak és a célpontot csak az indítás után jelölték ki számára. A kétutas adatkapcsolatnak és a fegyver orrába épített képalkotó infravörös érzékelőnek köszönhetően ilyen tesztet már ez év közepén végrehajtottak, azonban most a célpont mozgásban volt. A célpontját így is sikeresen eltaláló rakétát a brit Royal Navy AW159 Wildcat, valamint a francia flotta H160M HIL (Hélicoptère Interarmées Léger) helikopterei számára fejlesztik. A legújabb hírek szerint a Sea Skua és AS15TT hajók elleni rakéták leváltására tervezett MBDA Sea Venom/ANL a brit forgószárnyasok fegyverzetében csak 12 hónapos késéssel, 2021-től lesz megtalálható. A 30 kilogrammos harci résszel és 20 kilométeres hatótávolsággal, elsősorban kisebb motorcsónakok, rakétás gyorsnaszádok és korvettek ellen alkalmazható Sea Venom/ANL fejlesztését 2014-ben az Egyesült Királyság és Franciaország közösen kezdte meg 50-50%-os munkamegosztással.

Németország, Belgium, Luxemburg, Norvégia és Hollandia alkotja jelenleg a NATO európai tagországai részvételével létrejött közös légi utántöltőgépeket üzemeltető szervezetet. A jelenleg nyolc Airbus A330MRTT gépet megrendelő közösség számára gyártott első példány még novemberben végre is hajtotta első repülését. A 28-án végrehajtott felszállást még számos ellenőrző repülés fogja követni és tervek szerint a gépek 2020 és 2024 között kerülnek majd átadásra. Amsterdam és Luxemburg 2016 közepén határozta el a közös egység létrehozását, ehhez 2017-ben csatlakozott Berlin és Osló is. A megnövekedett feladatok miatt ekkor már 5 A330 MRTT beszerzése szerepelt a tervekben, majd Brüsszel csatlakozásával alakult ki a jelenlegi nyolc gépből álló mennyiség, ezek majd az Eindhoven-i bázison fognak települni.

December 18-án, kedden adták át a két utolsó Dassault Mirage F1M vadászbombázót a Draken International cégnek. A 38 évnyi spanyol szolgálatot 2013 decemberében letudó 19 példány az Egyesült Államokban fog továbbra is szárnyalni, mint az ellenséges légierők repülőgépei a gyakorló légiharcok során.

Indiai sajtóértesülések szerint két orosz tengeralattjáró is esélyes lehet arra, hogy a 2022-ben lejáró bérleti díjú K-152-es NYERPA, vagyis INS CSAKRA helyébe lépjen. A közelmúltban egy indiai haditengerészeti küldöttség látogatást tett az Amur Hajógyárban, és két AKULA-osztályú tengeralattjárót, a K-391 BRATSZK és a K-295 SZAMARA nevet viselő egységeket tekintette meg. Ezek éppen a korszerűsítés okán tartózkodnak a hajógyárban, igaz ezt már évek óta végzik (?). Ezen egységek közül az első a 971-es tervszámú eredeti AKULA-osztály tagja, míg a második már egy továbbfejlesztéseket felmutató 971-II-es csoport tagja, mint amilyen a fent említett NYERPA is. A SZAMARA egy 2004-es hadgyakorlaton rejtélyes sérülést szenvedett az orr bal mellső részén, nagyjából a szonár mögött, a tettes állítólag egy gyakorlótorpedó volt.

Hat évvel ezelőtt, vagyis még 2012-ben egy másik egység volt esélyes az indiai bérlésre, mégpedig az 1990-es években 60%-ban elkészült, de leállított építésű IRIBISZ nevű egység. Az Amur Hajógyárban található, eredetileg AKULA I-es osztályú egység befejezéséhez indiai anyagi forrásokat vettek volna igénybe. Elvi szinten meghajtásáról a korszerűbb, ám hosszú ideig még némi hibával küszködő, Project 855 JASZENY-osztályú (NATO megnevezése: GRANEY-osztály) tengeralattjárókban alkalmazott reaktor gondoskodhatott volna, míg fegyverzetét a függőleges indítótubusokban elhelyezett BrahMos csapásmérő robotrepülőgépek egészíthették volna ki. Az egyeztetések során azonban nem kerültek közelebb az álláspontok, így az IRIBISZ nem hajózott indiai zászló alatt.

Igazán nagy fogással kedveskedett Poszeidón tengeristen néhány vietnámi halásznak. Nem egészen 7,5 kilométerre a vietnami partoktól a hálójukat kivetők ugyanis egy torpedót zsákmányoltak. A 6,8 méter hosszú és 54 centiméter átmérőjű eszköz fejrésze narancssárga színben tündökölt, így jelezve, hogy bizony egy gyakorlásra használt, robbanást nem okozó verzióról van szó. A hatóságok értesítése után derült ki, hogy bizony egy kínai gyártmányú Yu-6-os torpedó volt zsákmány. A terület gazdagnak tekinthető torpedótermés tekintetében, hiszen 1978-ban kínai halászok hálójában akadt egy amerikai gyártmányú, fel nem robbant Mk-46 Mod 1 Block 2-es torpedó, Hainan-sziget közelében. Természetesen a jó pártmunkások is jelentették az esetet, aminek következtében az állam szocialista megőrzésre át is vette a zsákmányt, majd elkezdte megismerését. Ez igen alaposan sikerült, hiszen 1982-től már fejleszteni is kezdték a roppant hasonló megjelenésű Yu-7-es torpedót, aminek első két példánya 1984-re el is készült.

A Mianmari Légierő 71. születésnapján szolgálatba állónak nyilvánították a pakisztáni-kínai fejlesztésű PAC/CAC JF-17 Thunder/FC-1 Xiaolong vadászbombázókat. A típusból az ázsiai ország 16 darabot rendelt meg. A JF-17M jelzésű gépek szürke és kéttónusú kék festéssel kerültek leszállításra. Jelenleg 6-7 példány került már átadásra az első exportmegrendelő részére, ahol a Chengdu F-7 és Nanchang A-5 típusok utódjának szánják. Jelenleg még nem zárultak le azok a tárgyalások, melyek az AESA antennájú fedélzeti rádiólokátorral és további korszerűsítésekkel ellátott Block III-as verzók Mianmar általi megvásárlásáról szólnak.

Ez év elején még arról szóltak a hírek, hogy Pakisztánban hamarosan elkezdik az első JF-17/FC-1 Thunder Block III-as vadászbombázó tesztelését. Kínai-pakisztáni együttműködésben gyártott típus régebbi, Block I-es és Block II-es változataival eddig már a pakisztáni légierő négy repülőszázadát látták el. A 28. Phoenix repülőszázad 2018 februárjában megkapta hatodik Block II-es JF-17-ét és a hírek szerint a mianmari gépek is ebbe a továbbfejlesztetett, 2015-ben megjelent változatba tartoznak. Ez a variáns nagyjából 10-15 %-ban tér el a Block 1-es változattól. A módosítások leginkább a fedélzeti elektronikát érintik, (adatátviteli rendszerek, elektronikai hadviselés) de a Block 2-es már alkalmassá vált légi üzemanyag-felvételre is, ezért egyik leginkább szembetűnő ismertetőjegye a merev üzemanyagfelvevő-cső. Ez a törzs jobb oldaláról nyúlik előre, nagyjából a pilótafülke szélvédőjének keretéig. Kialakítása, bár kínai tervezésűnek állítják be a források, nagymérvű hasonlóságot mutat a dél-afrikai Denel Aviation által modernizált Mirage III-on alkalmazotthoz. Ez a cég segédkezett néhány pakisztáni Mirage modernizálásában, amelyekre ez a bizonyos cső is felszerelésre került.

A típusból eddig csak Mianmar (16 darab) és Nigéria (3 darab) rendelt. Nigéria a három darab JF-17 Thunder vadászbombázóért 184,3 millió dollárt fizet ki a gyártónak. A hírek szerint a gépvásárlás anyagi fedezete banki kölcsönből került előteremtésre. Az Azerbajdzsán kormányával folytatott tárgyalások folyamatban vannak, míg Szaúd-Arábia és Egyiptom, Malajzia és Irán érdeklődését eddig nem sikerült megrendelésekre váltani. Sri Lanka légiereje számára megdöbbentően alacsony áron, darabonként 29 millió dollárért próbálták meg értékesítenék a típust 2016-ban. Az igen kedvező ajánlat mögött valószínűleg az állhatott, hogy szerették volna kiütni a vetélytársként szereplő indiai HAL Tejas-t a szigetország légierejének modernizálási programjából. Pakisztáni megrendelésre a Block II-ek után, majd 2019 végétől, vagy 2020 elejétől már elkezdik az első 50 darab Block III-as előállítását is. A korszerűbb pilótafülkével és jobb avionikával is ellátott Block III-as Thunder-ekbe a kínai Nanjing Research Institute of Electronics Technology (NRIET) által kifejlesztett és 2016-ban bemutatott KLJ-7A AESA antennájú rádiólokátor kerül beépítésre, megnövelve ezzel a felderítési távolságot és a zavarvédelmet is. A gyártó elmondása szerint a KLJ-7A beépíthető lesz a Block I-es és II-es JF-17-ekbe is.

Mianmar egy igencsak szép jövő előtt álló típust szerez be, hiszen a JF-17-es Thunder vadászbombázók precíziós csapásmérési képességének megteremtésén fáradozik Pakisztán. Első körben a francia Thales Damoklész célmegjelölő konténer integrációs lehetőségéről kezdtek tárgyalásokat a gyártó képviselőivel Párizsban, a tavalyi év első felében. A Damoklész exportot nem nagyon fenyegető francia eredete mellett szól még az is, hogy már harci körülmények között is próbára lett téve és ott bizonyította képességeit. Tervezik továbbá illeszkedő póttartályok kifejlesztését is a JF-17-hez, ez azonban jelentősen megváltoztathatja a gép súlyponthelyzetét, ezért nagyon körültekintően kell eljárni a megtervezése során. A többzáras bombafelfüggesztők szinték kifejlesztésre fognak kerülni, mindezeket megpróbálják minimális külföldi segítséggel megvalósítani.

Kínában a J-10B vadászbombázókkal már éjszaka is végrehajtottak légi üzemanyag-felvételt. A harcászati képességeket kibővítő lehetőség napszállta utáni időpontban történő bevezetése és rendszeressé válása jelentősen megnöveli a légierő bevethetőségét. Idén az izraeli tervez átadásával létrejött J-10 számos hírben szerepelt. Év elején már egy szemcsés kép és némi fórumra írt szöveg alapján úgy tűnt elvégezte első repülését a tolóerővektor-eltérítéssel ellátott sugárhajtómű. A tolóerővektor-eltérítéssel ellátott sugárhajtóművel történő első repülésre - meg nem erősített információ alapján - december 25-én került sor.

A fotó alapján egy Chengdu Aircraft Industries Company által gyártott J-10-es vadászbombázóba került beépítésre a mozgékonyságot és az irányíthatóságot növelő szerkezettel ellátott erőforrás. A fényképről nem állapítható meg a kitéríthetőség mértéke, mivel a fúvócső nincs kitérített helyzetben, azonban a kép alapján a felépítése folytán képes lehet erre. A nyár végén azonban minden kétség eloszlott, hiszen repülőnapon látható volt a J-10-es a tolóerővektor-eltérítéssel ellátott sugárhajtóművel végzett repülés során. Tény, Kínában már 25 éve folytatnak munkát a sugárhajtóművek tolóerővektorának eltérítésével kapcsolatban több egyetemen és vállalatnál. A számos publikálásra került kutatási anyag mellett 2016-ban pedig egy teljeskörűen működőképes modell is kiállításra került.

Megszületett a második exportmegrendelés a török T129 ATAK harci helikopterre. Az olasz felmenőkkel rendelkező gépből Pakisztán rendelt meg 30 darabot, most pedig a Fülöp-szigetek döntött a beszerzése mellett. Az ázsiai állam terveiben 24 darab harci helikopter rendszeresítése szerepelt, azonban anyagi okok miatt ennek csökkenésére kényszerültek. A hírek szerint a T129-ből 10, vagy 8 példányt fognak megvásárolni. A török kapcsolat többrétű lesz, hiszen a már biztosnak tűnő MILGEM-osztályú korvettek és távolról irányított repülőeszközök mellett kézi lőfegyverek és tüzérségi felszerelés is belekerülhet a jövőben.

Igaznak bizonyultak azok a hírek, melyek szerint Japán alaposan felbővítené a hadrendbe állítandó Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázók darabszámát. A december elsején kelt Netarzenál bejegyzésben is szereplő információ kiegészült a héten azzal, hogy 105 darab F-35A kerül majd megvásárlásra 40-42 F-35B mellett.  A rövid távon fel-és függőlegesen leszálló variánsból az első 18 példány öt éven belül kerülne beszerzésre. Így összesen 147 darab A és B változat viselné a felkelő napot az oldalán és ez a mennyiség rögtön a legnagyobb darabszámú külföldi üzemeltetővé léptetné elő a szigetországot. A 155 F-15J és 45 F-15DJ Eagle pótlása így megoldottnak látszik a jövőben. Nagoyában a Mitsubishi Heavy Industries üzemében már 2017 júniusa óta folyik az F-35-ös vadászbombázók gyártása, itt 2019-től évente hat gép készülhet majd el. A Pratt&Whitney F135-ös hajtóművek előállítását a Ishikawajima-Harima Heavy Industries (IHI) végzi, amelyik szintén képes a havi 6 darabos legyártott mennyiség elérésére. Az F-35B beszerzése azt is jelenti, hogy átépítésre fognak kerülni az eddig csak helikopterek alkalmazására képes IZUMO-osztályú hordozók, amik 5 év elteltével 10-10 F-35B mellett még számos helikopter számára fognak helyet biztosítani.

Légiszállítású hadosztályai számára keres 30 tonnát nem meghaladó tömegű harckocsit az amerikai hadsereg. A héten a General Dynamics Land Systems (GDLS) és a BAE Systems Land & Armaments kapott összesen több mint 700 millió dolláros szerződést arra vonatkozóan, hogy 12-12 prototípust készíthessenek el. Az M551 Sheridan utódjából 2 darab kell, hogy elférje egy Boeing C-17 Globemaster III-as szállítógépbe. Fő fegyverzetét 105, vagy 120 milliméteres löveg kell, hogy alkossa. A 14 hónapon belüli átadások elkezdődésének folyománya lesz, hogy az első tesztek már 2020 tavaszán elkezdődhetnek majd a páncélosokkal. A kiválasztás 2022-ig fog tartani, majd a 504 darab harckocsi hadrendbe állítása 2025-től kezdődhetne. A megerődített ellenséges állások és géppuskafészkek elleni harcra a 105 milliméteres löveggel ellátott Stryker nem rendelkezik kellő védettséggel és a terepen mutatott mozgékonysága sem kielégítő a hadsereg szerint, ezért van szükség egy erősebb védelemmel rendelkező lánctalpas járműre.

Felállította első, Bell-Boeing CMV-22B Opsrey billenőrotoros szállítógépekkel repülő századát az Amerikai haditengerészet. A VRM-30 Titans a nyugati parton lesz megtalálható, míg a keleti parton a VRM-40-es század fog diszlokálni. A flotta 2020-tól kezdi majd beszerezni új gépeit, amiből 44 darabra biztos megrendelés van, további 4 darab megrendelését még nem véglegesítették. A haditengerészeti pilóták és a műszakiak képzését a tengerészgyalogság segítségével fogják végrehajtani.

Bevethetővé váltak a Rockwell B-1B Lancer szuperszonikus nehézbombázók fedélzetéről a Lockheed Martin AGM-158C LRASM (AGM-158B JASSM-ER módosítása) nagy hatótávolságú hajóelleni robotrepülőgépek. A gyártó, az első harci alkalmazásra érett fegyvereket már átadta a légierő számára, az ütemterv előtt. Az 920 kilométeres hatótávolsággal bíró AGM-158B JASSM-ER-hez képest a célpont megközelítésének végső szakaszában alkalmazott alacsony magasságú repülési profil miatt a LRASM hatótávolsága 560-370 kilométerre csökkenhet. Az eddig nyilvánosságra került információk szerint az LRASM az adatkapcsolati és elektromos rendszerében, pontosabb magasságmérőjében, valamint a DARPA által kifejlesztett célfelderítést és célravezetést végző rendszereiben tér el az AGM-158B-tól. Mivel a sárkány és a méret nem változott, a B-1B általi szállítási kapacitás a LRASM esetében is 24 darab lesz. 

Mexikóban érdeklődnek a NHIndustries NH90-es helikoptere iránt. A haditengerészeti NH90 NFH variáns a haditengerészetnél szolgáló Eurocopter AS-565MBe Panter helikopterek kiegészítésére, később leváltására kerülne beszerzésre. A hajók és felszín alatti egységek ellen egyaránt bevethető forgószárnyasokból jelenleg kettő beszerzésének lehetőségét mérlegeleik.

Brazíliában megerősítik, pontosabban fogalmazva újra kiépítik az ATLANTICO (A140) nevet viselő egykori HMS OCEAN (L12) deszant helikopterhordozó légvédelmét. Mivel Nagy-Britanniától megvásárolt egységről hiányoztak az amerikai gyártmányú Phalanx közelkörzeti légvédelmi rendszerek, ugyanis Washington nem járult hozzá ezek eladásához, az új tulajdonoshoz ezek nélkül került. A dél-amerikai országban éppen ezért négy darab DS30M Mk.2-es, a 30 milliméteres Mark 44 Bushmaster II-es gépágyún alapuló légvédelmi fegyver mellett a francia Mistral légvédelmi rakétákra alapozzák. Egyéb téren képességnövekedés is elkönyvelhető, hiszen a fedélzetről felszálló AH-11B Super Lynx helikopterek Sea Skua, az SH-16 Sea Hawk helikopterek Penguin, míg az UH-15B Super Cougar, a jól ismert AM-39 Exocet hajók elleni rakétákkal indulhatnak bevetésre.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Grumman F-14A Tomcat

MiG-29A

McDonnell Douglas F-4EJ-KAI Phantom II

British Aerospace Harrier GR.7

LTV Aerospace A-7E Corsair II

Panavia Tornado GR.4

Republic F-105F Thunderchief

AIDC AT-3

MiG-21MF-75 Lancer C

Rockwell B-1B Lancer

Dassault Mirage 2000-5

Lockheed Martin CC-130J Hercules

Agusta-Westland AW-159 Wildcat HMA.2

Lockheed Martin F-35B Lightning II

Gloster Javelin FAW.9

Kawasaki T-4

McDonnell Douglas F-4D Phantom II

Mil Mi-24V Hind E

Cessna A-37B Dragonfly

CASA C-101EB Aviojet

McDonnell Douglas A-4KU Skyhawk

PZL-Swidnik W3 Sokol

Boeing F/A-18E Super Hornet

Saab JAS39C Gripen

Dassault Mirage IIIE

Lockheed C-130E Hercules

Westland Sea King HAS.6

Fairchild A-10A Thunderbolt II

Kawasaki C-1 FTB

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!

 

Peter Gajdos, Szlovákia honvédelmi minisztere a miniszterelnök, Peter Pellegrini társaságában írta alá december 12-én az F-16V-k beszerzéséről szóló szerződést. Egyidejűleg gazdasági együttműködésről is döntöttek, így a Lockheed Martin szlovák vállalatokkal fog együttműködni, ezzel is erősítve a hazai hadiipart.

Csütörtökre sem lankadt az aláírási kedv, mára is jutott belőle: a HM-ben ezúttal a földi (felszíni) telepítésű légvédelem nemzeti (stratégiai) szintű vezetési rendszerének szállításáról kötöttek megállapodást az Airbussal. Ez a SAMOC, a Surface to Air Missile Operations Center, azaz légvédelmi rakéta hadműveleti központ.

Zord

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Kissé szokatlan módon - a hazai gyakorlathoz képest mindenképpen annak számít - az Ukrán Légierő hivatalos Facebook-oldalán közölt részleteket a napokkal ezelőtt bekövetkezett Szu-27-es katasztrófáról.

Nem is olyan sok évvel ezelőtt a honvédség expedíciós segélyhaddá degradálásának folyamatában kishíján megszüntették Magyarországon a harckocsizó és a tüzér fegyvernemet. A "racionalzálók" végül szerencsére eltűrték a "fegyvernemi kultúrák megőrzése" szintű vegetálást, ám azt mindenki tudta, hogy a 21. században a megmaradt eszközök mennyisége és minősége semmiképpen sem nevezhető relevánsnak. Ennek a tarthatatlan állapotnak vetett véget a ma reggeli szerződéskötés a HM-ben, melynek nyomán ismét valós katonai képességet tud majd biztosítani a hazai fekete- és piros barettsapkás közösség.

 

Lengyel modernizált Leopard A4-es az idei kielcei vásáron. A HM által a KMW-vel aláírt szerződés értelmében 44 darab Leopard 2A7+ harckocsit és hat kompatibilis műszaki járművet (három Leguan hídvető és három Wiesent műszaki mentő), valamint kiegészítő anyagokat és szolgáltatásokat vásárolnak a honvédségnek. A rendszeresítés elősegítése (kiképzés gyorsítása) érdekében rövid távon 12 darab A4-es változat kerül lízingelésre, melyek idővel szintén magyar tulajdonba kerülnek. 

Holland Panzerhaubitze (PzH) 2000 Újmajorban 2016-ban. A 155 milliméteres önjáró tarackágyúból 24 darab kerül rendszeresítésre.

Zord

Némi "hakapeszi maki" profilvázlatok kíséretében a LégierőBlogger felteszi a kérdést: vajon az új technikával a Magyar Honvédség végleg búcsút intsen-e repülőeszközei hagyományos, tereptarka festésének, és teljes mértékben álljon át a divatos, uniformizált, nem mellesleg rém unalmas "alacsony láthatóságú" szürkére? Netán - mint arra nem egy légierőben van példa - többféle festést is elbír egy ugyanolyan típusokból álló flotta? (A kérdést ugyan a minapi hírekben szereplő H225M példáján próbálom meg illusztrálni, de lehetne a tervezetten még számosabb H145M-et is segítségül hívni...)

H225M hagyományos magyar színekben. A provizórikus piros 721-es oldalszám a Mi-24V-k (711-720) folytatásaként adódott.

Lo-vis szürkét, a fenti logika szerinti 729-es oldalszámtól, a sorban 9. géptől kaphatnának egy vegyes festésű flotta esetén a magyar Karakálok.

Zord

A mai napon, 2018. december 18-án ünnepi állománygyűlést rendeztek a Kecskeméti Repülőbázison, melynek keretein belül átadták Az év hajózója címet is. A legjobb pilóta idén Papp József százados lett, a Dongó Repülés-Hagyományőrző Alapítvány jóvoltából pénzjutalomban is részesült.

Mától már kaphatóak a jegyek a flydubai diszkont légitársaság új budapesti járatára, amelynek indulását a jövő év júniusától tervezi az Egyesült Arab Emírségekben bejegyzett légifuvarozó. A flydubai a hatvangépes flottájának legmodernebb tagjával, a Boeing 737-8MAX típusú gépekkel kezdi meg az üzemelést Budapesten.

Precíziós, repülésbiztonság-kritikus forgóalkatrészeket gyártó kelet-magyarországi üzem létrehozásában működik együtt az Airbus Helicopters és a magyar kormányzat. A részletek kidolgozása az elkövetkező hónapokban történik meg - jelentette be a cég főnöke, Bruno Even és Szijjártó külgazdasági és külügyminiszter. 

Zord

A Surat Thani légibázis ad otthont a Thai Királyi Légierő 7. Ezredének – egyben az összes Saab Gripen repülőgépnek is. Az alakulat szeretné, ha bővülne a géppark további Gripenekkel, ám ez nagyban függ az ország költségvetésétől.

Dr. Benkő Tibor honvédelmi miniszter és Korom Ferenc altábornagy, Honvéd Vezérkar főnök tartott miniszteri állománygyűlést a Szolnok Helikopter Bázison 2018. december 13-án. Sajtónyilvános eseményen először voltak láthatóak a nagyjavított Mi-24-es harci helikopterek.

2003 késő őszén híre ment, hogy a Goldtimer Alapítvány a motoros repülés 100 éves évfordulójának tiszteletére, száz repülőgép részvételével emlékrepülést szervez. Eredetileg az ország egyetlen PC-6-osát szerettük volna benevezni a kötelékbe, a gép azonban a jeles napon is dolgozott – mint mindig. Ezért átnyergeltünk egy L-410-esre, megtöltöttük a barátainkkal, az ő barátaikkal és egy 15 évvel ezelőtti délelőttön, azon éltük át közösen az emlékrepülés élményét.

A jelentkezőket gépük utazósebessége alapján négy, A, B, C és D jelű kötelékbe szervezték. Az Alfa kötelék utazósebessége 60 csomó, a Bravo köteléké 80, a Charlie-é 100, a Deltáé 140 csomó volt. A kötelékek magassági elkülönítése 500 láb volt, legmagasabban, 2500 lábon a Delta repült. A kötelék útvonala tököli felszállással a ferihegyi CTR egyik belépőpontja, a Molnár-pont, majd Ferihegy, Dunakeszi, Bicske, Budaörs és ismét Tököl volt.

2003. december 17. fagyos reggele. A két pilótával Ferihegyen kezdtük a napot, hogy az I-es terminálon parkoló géppel átrepüljünk Budaörsre. 

Matrica formájában felkerül a két évszám, az 1903-as és a 2003-as a HA-LAO-ra. Ez már a Budaörsi Repülőtér, ahol az utasok beszálltak. 

Ferihegy és Budaörs után immár egy harmadik reptéren, Tökölön áll a HA-LAO. Ez a repülőtér volt az emlékrepülés kiinduló és érkező reptere.

Érkezik a kötelék másik L-410-ese, a HA-YFC lajstromjelű, üvegorrú, légifotós FG változat. A háttérben egy fedezék látható nyitott ajtókkal.

A HA-YFC hajtóművei háromágú légcsavarokat forgatnak. Az üvegezett orrba a másodpilóta ülése előtti nyíláson lehetett bemászni.

A tököli felszállás után rendeződik a kötelék. A D köteléket vezető Li-2-est balról kísértük, mellettünk a HA -YFC volt a jobb kísérő. Az orr kialakítása miatt az L-410FG orrfutója nem volt behúzható.

Jobbról Besenyei Péter lopakodik közelebb Extra 330-asával. 

A D kötelékben - amelynek minimális sebességét 230, a maximálist 310 km/h-ban határozták meg - a gyorsabb egy- és kétmotorosok kaptak helyet. A távolban a Pilis látszik.

Egy behúzható futós Piper PA-46 Malibu, a HA-APR.

A már részben kibővített ferihegyi 2-es terminál 2500 láb magasból.

Li-2-es, Extrával.

A HA-LIX fedélzetéről készült az MTI fotója L-410-esünkről és a többiekről, amint egy bal fordulóban követik a Li-2-est. 

Li-2-es ellenfényben, a Tökölre vezető irányon. Lent a Duna szalagja csillog.

A repülést követő tököli ebéd után a Li-2-essel szoros kötelékben tértünk vissza Budaörsre.

Még Tökölön készül csoportkép a HA-LAO utasairól és személyzetéről.

Az emlékrepülés szépen sikerült logója mögött a Wright Flyer I. sziluettje látható, amellyel a Wright testvérek 1903. december 17-én, az Észak-Karolina állambeli Kitty Hawk Kill Devil Hill nevű helyén, egy mindössze 12 perces szárnyalással berepülték magukat a géprepülés történetébe.

* * *
Fotó: Szórád Tamás

Szerbiában egy cserélhető indítós rakétasorozat-vetőt fejlesztettek ki. A 8x8-as kerékképletű Kamaz 6560 katonai teherautó alvázán, egy páncélozott fülkében foglal helyet a háromfős kezelőszemélyzet. A műholdas navigációs rendszerrel is ellátott, 35 tonnás legnagyobb tömegű jármű, indítás előtt 6 darab hidraulikus támasz használatával foglal el stabil tüzelőállást, a megállástól számított 90 másodperc elteltével. Az alváz hátsó részén elhelyezett indítóplatform a jármű hossztengelyéhez viszonyítva jobbra és balra is 110 fokos szögbe téríthető ki oldalirányban, míg a magassági irányzásra +3 és +60 fok között biztosított. Igazi különlegessége az, hogy elhelyezhető rajta kétszer 25 csöves 122 milliméteres rakétavető, vagy ez helyett a szintén kétszer 6 csővel rendelkező, 267 milliméteres rakéták indítására szolgáló indító is. Előbb rakéták hatótávolsága 40 kilométer, míg az utóbbiak 70 kilométerre lévő célpontok ellen is alkalmazhatók. Mivel a 122 milliméteres rakéták jóval rövidebbek, így az indító és a jármű fülkéje között lévő helyre egy teljes javadalmazásnyi rakéta is elhelyezhető.

Lengyel médiahíreket cáfolt meg Franciaország azzal, hogy bejelentette, a SCORPENE-osztályú tengeralattjáróval még továbbra is részt vesznek a lengyel haditengerészet számára új tengeralattjárót kereső Orka tenderen. A Naval Group és az MBDA közös ajánlásában szerepelnek a tengeralattjáróról indítható NCM csapásmérő robotrepülőgépek is. Éppen ezért ezek az egységek, amennyiben beszerzésre kerülnek, roppant erős fegyverzettel fognak rendelkezni, amik megegyeznek majd a francia flotta által használt BARRACUDA-osztály egységein alkalmazottakkal.

Az viszont teljességgel igaz, hogy további Aermacchi M346-os sugárhajtású kiképzőgéppel lesz gazdagabb a Lengyel Légierő. A helyiek által Bielik-nek nevezett típusból az első nyolc példányt még 2014. február 27-én rendelte meg Varsó. Ez év március 27-én megkötött megállapodás alapján további négy M346 repülőgépet vásároltak meg logisztikai csomaggal együtt, ezek 2020. október végéig kerülnek átadásra. Ezen a héten ez a mennyiség további négy géppel növekedett, így 2023-ra 16 darab M346-os gépen lesz majd látható a lengyel felségjel.

Túl van első, kiépítetlen repülőtéren végrehajtott gyakorlatán a RAF Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépeket üzemeltető százada. A Brize Norton székhellyel rendelkező 206-ok gépei és személyzete ezen a héten a Dél-Wales-i tengerparton hajtott végre sikeres fel-és leszállásokat, valamint a gyakorolták a földi manőverezést is. A pilóták beszámolója szerint az A400M kiválóan volt irányítható mind a le-és felszállás fázisaiban, illetve a földön is. A 206. Repülőszázad életében a következő lépcsőfok szintén a kiépítetlen repülőtéren végrehajtott fel-és leszállások végrehajtása lesz, de éjszakai körülmények között, éjjellátó szemüvegek használatával.

Szintén Nagy-Britanniából érkezett az a hír, miszerint a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázókon alkalmazott különleges, radarkeresztmetszetet csökkentő bevonat a vártnál sérülékenyebb és több időt kell a helyreállítására fordítani. Az amerikai gyártó elismerte, jelenleg még van még mit javítani az anyag tartósságán, de problémával és a megoldáshoz vezető úttal is tisztában vannak és természetesen foglalkoznak vele.

Törökországban a Gökbey nevet adták a Turkish Aerospace Industries (TAI) által fejlesztette T625-ös típusjelzésű helikopternek. A közepes méretű, több célra is felhasználható helikopter prototípusa ez év szeptember 6-án hajtotta végre első repülését. A földi teszteket szeptember 2-án lezáró új gép nagyjából 20 percig tartó forgószárnyalása során a helikopter az elvártak szerint viselkedett, probléma nem adódott. A csúcstechnikájú ASELSAN avionikával rendelkező, ám megjelenésében igencsak Agusta jegyeket mutató szerkezet fejlesztése 2010-ben kezdődött. A 6 tonnás forgószárnyas meghajtásától a T129-es ATAK harci helikopterből is ismert, egyenként 1373 lóerős teljesítménnyel bíró LHTEC CTS800-as gázturbina két példánya gondoskodik. Meg kell jegyezni, hogy Törökországban megkezdték a hasonló paraméterekkel rendelkező TS1400 jelzéssel ellátott hazai erőmű kifejlesztését is. Az ötlapátos fő-és négylapátos farokrotorral ellátott T625-os 2 pilótán felül 12 fő szállítására képes. A nagyrészt török előállítású T625-ben kerülnek külföldről is alkatrészek, például a hidraulikus rendszerekért a spanyol CESA felel. A T625-ös sorozatgyártása várhatóan 2021 után kezdődik el.

Izraelben tovább folynak a Namer és az Eitan lövészpáncélosokra szánt távirányítású toronnyal folytatott próbák. Az ezekről készült képanyag alapján megállapítható, a torony hátsó részén egy behúzható rakétaindító került kialakításra. A két Spike-MR irányított rakéta elhelyezésére képes indító megléte így bizonyossá tette, hogy a következő évtizedek izraeli lövészpáncélosainak fegyverzetéből nem fog hiányozni az irányított rakéta. Még tavaly nyáron egy új, a fejlesztés korai szakaszában lévő távirányítású torony prototípusával szerelték fel a Namer nehéz lövészpáncélos egyik példányát. A szállított lövészek számát nem csökkentő, igen alacsony toronyban egy 30 milliméteres gépágyú, (a fotók alapján Orbital ATK Mk44 Bushmaster) és egy 7,62 milliméteres párhuzamosított géppuska került elhelyezésre. A célpontok felderítését, megfigyelését, valamint a fegyverzet irányzását két független optikai rendszer teszi lehetővé. A torony jobb oldalán lévő, 360 fokban körbeforgatható a parancsnok, a másik, a bal oldalon lévő az irányzó számára jeleníthet meg képeket és adatokat a kijelzőn.

Irányított rakéták egészen eddig még nem voltak láthatók a tornyon, de a Rafael Trophy APS aktív páncélzat radarantennáit fel lehetett fedezni rajta (ezek eddig a páncéltest oldalán voltak láthatók), így alkalmazásával nem csak a támadó (eddig csak egy Rafael Samson távirányítású fegyverállványra szerelt 12,7 milliméteres nehézgéppuska jelentett a fegyverzetet egy-két, de nem távirányítású állványra szerelt 7,62 milliméteressel együtt), de a védekező képesség is erősödni fog a Namer esetében. Várható, hogy a Namer-ra szerelt torony kipróbálásra fog kerülni a 8x8-as kerékképletű Eitan lövészpáncéloson is.

A múlt hónapban kiderült az is, hogy az eddig hangoztatott 2020 helyett csak egy évvel később, vagyis 2021-től kezdődhet majd meg az izraeli Eitan lövészpáncélosok gyártása. A vietnami háború időszakából származó, bár azóta többször is korszerűsített amerikai M113-as lövészpáncélosok nyugdíjazása (melyekből több mint 1000 darabbal rendelkezik Izrael) így bizonyosnak tekinthető. Az IAI, az IMI és a Rafael által fejlesztett és 2016-ban bemutatott Eitan-t ugyanis több száz darabos mennyiségben tervezik hadrendbe állítani. A 8x8-as kerékképletű 35 tonnás Eitan könnyebb és olcsóbb, mint a Merkava alapján kifejlesztett Namer. A védelmét aktív páncélzattal is erősítő Eitan 3 fős személyzet mellett még 9 lövész szállítására képes. A Trophy aktív páncélzat mellett a moduláris páncélzat is alkalmazásra kerül a defekttűrő abroncsokkal egyetemben. Ezekkel 50 km/h-sebesség mellett legfeljebb 16 kilométer tehető meg. A 2014-es gázai konfliktus tapasztalatait is felhasználó páncélos a 750 lóerős motornak köszönhetően képes lesz elérni a 90 km/h sebességet, fegyverzetét az említett távirányított torony fogja alkotni. Érdekesség az Eitan-nal kapcsoltban, hogy jelenleg az összetevők többsége külföldről (nagyrészt az Egyesült Államokból) kerül megvásárlásra, így inkább tekinthető helyben összeszerelt páncélosnak, mint helyben gyártottnak, de a jövőben ezen az izraeliek változtatni szeretnének.

Az M113-ok cseréjére az Eitan mellett a másik opciót a Merkava harckocsik Mk2-es variánsai jelentik, hiszen ezek lassan kivonásra kerülnek a hadrendből a korszerűbb változatoknak köszönhetően. A jelentős páncélvédelemmel rendelkező harckocsik a torony eltávolítása és némi korszerűsítés és átalakítás után, mint lövészpáncélosok jelenhetnek meg újra a szárazföldi erők kötelékében. Az első átalakított példánnyal még 2016 tavaszán folytatták le az első csapatpróbát, sikerrel. A távolabbi jövőben a Merkava Mk5-ös mellé egy újabb harckocsi is megérkezhet, ez pedig a 32 tonna körüli tömeggel rendelkező Carmel lesz. Ennek megjelenésére 2025-2027 körül lehet számítani.

Igen alapos felújításon esik majd át az Indiai Légierő Hasimara-i repülőtere. A futópálya és a gurulóútak igencsak elhasználódtak, hiszen legutóbb 1993-ban történt meg a légibázis felújítása. A MiG-27ML vadászbombázók 2017-ben történt elbúcsúztatása után a repülőtéren csak a Szuhoj Szu-30MKI volt jelen. Ez azonban változni fog 2020-tól, mivel idetelepül majd egy 18 géppel felszerelt Dassault Rafale század is. Éppen ez miatt kerül sor a rekonstrukcióra, amely során az infrastruktúra fejlesztését is végre fogják hajtani. A francia eredetű géptől legalább 75%-os hadrafoghatósági mutatót várnak el az indiaiak, ez pedig csak jelentős beruházások árán érhető el. A felépülő hangárban mind a Rafale, mind a Szu-30MKI időszakos munkáit végre tudják majd hajtani. A bázis fontosságát a tibeti határhoz való közelsége tovább emeli, hiszen ebben a régióban Kínai is igencsak aktív, már ami a katonai bázisok építését jelenti.

Pakisztánban december 12-én szolgálatba állították az első ATR-72 MPA tengeri járőrgépet, valamint két, Nagy-Britanniából vásárolt Westland Sea King helikoptert is. A jelenlegi információk nem erősítették meg az ATR-72 MPA gépek mágneses anomália-detektorral (MAD) történő ellátottságát, viszont a Leonardo Seaspray 7300E AESA antennájú fedélzeti rádiólokátor és a Star SAFIRE III elektrooptikai és infravörös torony a felszereltség részét képezi. A két Sea King közül az egyik kutató-mentő feladatokat fog ellátni, ez egy HAR.3-as változat, míg a másik egy szállítófeladatokra átalakított HC.4-es variáns.

Kínai médiában volt látható egy átalakított Projekt 877EKM KILO-osztályú tengeralattjáró. A felvétel alapján megállapítható, hogy a hajótest torony mögötti részébe, egy nagyjából 15 méter hosszú részt toldottak be. Ebben a részben vélhetőleg a levegőtől független meghajtórendszer került elhelyezésre. A kínaiak is, akárcsak a svédek és japánok, a Stirling motoros meghajtást alkalmazzák. A Stirling motoroknál egy rész dízel, vagy bármilyen más olajhoz négy rész folyékony oxigént adagolnak, amiket tartályokban tárolnak. A keletkező kipufogógázt lehűtik 25 fokosra, így az buborékképződés nélkül kiengedhető a tengervízbe. A svéd tengeralattjárókon 1988-ban jelent meg az első Stirling motor, az azóta megszerzett tapasztalatokat rendre felhasználja a Saab Kockums ezen erőforrások továbbfejlesztése során. Kínában a Type 039A osztályú tengeralattjárókon, illetve ezek továbbfejlesztéseként létrejött Type 41-es YUAN-osztályú tengeralattjárókon alkalmazzák a Stirling motort.

Az átalakított KILO érdekessége éppenséggel az a több mint 15 méteres betoldott szakasz, hiszen másutt sokkal rövidebb helyen sikerül elhelyezni az erőforrást és a kiegészítő rendszereit. Az oroszok egy 9-10 méteres részben tudták megvalósítani a levegőtől független meghajtórendszerüket, míg a svédek megoldása ennél is rövidebb, 8 méteres hosszban került elhelyezésre. A nagyobb méret oka talán a folyékony oxigént tartalmazó tartályok mérete és talán a hajtómű teljesítményéből következik, így egy sokkal tovább működtethető, vagy egy sokkal erősebb kínai meghajtórendszerrel ellátva az 1994-ben, tehát az elsőnek az ázsiai országba megérkezett két Projekt 877EKM KILO-osztályú tengeralattjáró közül az egyik.

Ausztrália tekintetében is szóba kerültek a BARRACUDA-osztályú tengeralattjárók, hiszen bejelentették, hogy a Block 1A terv alapján megvalósuló első egység az ATTACK nevet fogja viselni. Ezt a nevet viselte 1967 és 1985 között egy ausztrál őrhajó is. A 4500 tonnás vízkiszorítású, 97 méter hosszú egységek igencsak hasonlatosak lesznek a Franciaországban szolgáló, nukleáris meghajtással rendelkező tengerjárókhoz, így nem elképzelhetetlen, hogy a politikai helyzet alakulása következtében a későbbiekben nukleáris meghajtással lesznek ellátva.

Földi tesztek során felfedezett problémák miatt nem fogja ebben az évben végrehajtani első repülését a Sikorsky-Boeing SB-1 Defiant. A típusról és hibáiról már eddig is érkeztek hírek, azonban az erőátvitelt és rotorlapátokat érintő problémák már a múlté. A koaxiális rotorok mellett tolólégcsavarral is rendelkező, ezért nagyobb sebesség elérésére képes új gép repülését a majdani megrendelést feladó haderők várják igencsak kíváncsian. Ezt 2017-re tervezték, de később már 2018 lett belőle, míg a legújabb hírek szerint erre csak 2019 elején kerülhet majd sor. A konkurenciát képviselő Bell V-280 Valor billenőrotoros gép körülbelül egy éve repül, és májusban elérte a 352 kilométer per órás legnagyobb sebességet.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Szuhoj Szu-22M4 Fitter K

Convair F-106A Delta Dart

Dassault Mystere IVA

North American Rockwell OV-10A Bronco

Eurofighter F-2000A Typhoon

General Dynamics F-16D Fighting Falcon

Dassault Mirage F1M

Boeing C-17A Globemaster III

Dassault-Breguet-Dornier Alpha Jet E

McDonnell Douglas RF-4C Phantom II

Kawasaki C-2

Northrop F-5F Tiger II

Dassault Mirage 2000-5DI

Nem sokkal azután, hogy az Orosz Föderáció Légi- és Kozmikus Erejének két Tu-160-asa 10 órás repülés után leszállt Venezuelában, az orosz médiában máris videót tettek közzé a repülésről.

A mai napon megérkezett a Wizz Air, Európa leggyorsabban növekvő légitársaságának, Közép- és Kelet-Európa legnagyobb diszkont légitársaságának újabb Airbus A320-as repülőgépe a légitársaság debreceni bázisára.

A HM és az Airbus Helicopters ma aláírta a szerződést 16 darab H225M többfunkciós, HForce generikus fegyverrendszerrel felszerelt helikopter beszerzéséről a honvédség részére.

A HForce tesztelésére szolgáló céges H225M. (Fotó: Airbus Helicopters)

Zord

A honvédelmi törvény módosítása kapcsán tartottak ma a tárcavezető részvételével rendkívüli állománygyűlést Szolnokon, ahol a személyügyi és szervezeti változásokkal párhuzamosan a haditechnikai fejlesztések eddig megtett és jövőben tervezett lépéseiről is szó esett. És persze statikus és dinamikus bemutatót, melyen szélesebb körű nyilvánosság előtt először szerepeltek a "halottaiból feltámasztott" Mi-24-esek - a SOF-ra épülő forgatókönyvből akár a típus hazai feladatrendszerének változó hangsúlyaira is következtethetünk.

A célobjektum egyik őre rezignáltan figyeli, ahogy a 711-es Mi-24V, fedélzetén a felderítő előőrs szerepét is betöltő mesterlövész párossal leszálláshoz helyezkedik....a valóságban az ilyen "insertion" természetesen olyan távolságban történik meg, ahonnan minimális az esélye, hogy az ellenség észlelje az érkezést.

Nem sok időt töltöttek a földön a gépek.  Itt a géppár másik tagja elemelkedés után gyorsítás közben, a lapátvégeken láthatóvá vált örvénysorral.

 A 704-es Mi-17-essel érkezik a rajtaütő főerők csoportja.

Füstölnek a riadóztatott ellenséges járművek...a Mi-24-esek a SOF csoport légi támogatásában is szerepet játszottak, a HMMWV-k a rajtaütés helyszínét biztosították.

Megkülönböztetett figyelem a 711-es operátorától.

A géppár másik tagja ma a 336-os P volt.

Helikopteren kívül is van élet: itt nem forgószárnyú, hanem egy emrézer érkezett a rajtaütésben részt vevő egyik csoportért.

Ez pedig már a hangár, az állománygyűlést követő, a Zrínyi 2026 eredményeit bemutatni hivatott statikus kiállítás. A 335-ös mellé példásan, szó szerint mindent kipakoltak, még a KMGU aknaszóró konténert is (erre tökéletesen jó angol kifejezés az "everything but the kitchen sink")

A LégierőBlogger szívügye természetesen a Sturm irányított fegyverrendszer, melyből ma a Kokon 9M114 rakéta üres TPK-it láthattunk függesztve...

...valamint a Raduga-S irányítórendszer optikai...

és rádiótechnikai egységét - ez utóbbit egy  újkeletű RNAV antennával kiegészítve, ami remélhetőleg nem ment az eredeti funkcionalitás rovására.

Zord

Bevezetés

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Doktori Iskolájának hallgatóiként 2018 nyarán azzal a szándékkal látogattunk el Koszovóba, hogy a viharos múltú, jelenleg is vitatott jogállású államról szerzett elméleti ismereteinket gyakorlati tapasztalatokkal egészítsük ki, illetve vizsgáljuk felül, valamint a lehetőségek szerint képekben is dokumentáljuk az aktuális állapotokat.

Belépési engedélyt kaptunk egy rövid látogatásra a Koszovóban szolgáló magyar KFOR kontingensnél a Novo Selo-i táborba, illetve a misszió parancsnokságának helyet adó pristinai Film Citybe is. Három napos programunkban továbbá három koszovói nagyváros, Pristina (Prishtinë/Priština), Prizren (Prizrend/Prizren) és Ipek (Peja/Peć)[1], valamint utóbbi környékének bejárása kapott helyet.

Cikkünk a meglátogatott helyszínekhez kapcsolódóan foglalja össze a szakterületünk szempontjából leglényegesebbnek, illetve legérdekesebbnek ítélt tapasztalatainkat. 

KFOR

Miután első reggelünkön tanulságos sétát tettünk a pristinai piacon (amely a zöldségek és dohányáruk tömkelege mellett olyan „csemegékkel” is szolgált, mint a Koszovói Felszabadítási Hadsereges (Ushtria Çlirimtare e Kosovës – UÇK) felvarrók, boxerek és egyéb fegyvernek látszó eszközök), két magyar katona kíséretében, a KFOR járművével elindultunk a Novo Selo-i táborba (amely hivatalosan a Camp Maréchal de Lattre de Tassigny nevet viseli). A Pristinától északnyugati irányba vezető főút és környéke bőven kínált érdekességeket, a Rigómezei csata emlékére emelt Gazimestan emlékműtől a szénásszekéren heverészve utazó helybéli földművesen át a múlt évezred végi történések köztiszteletben álló szereplőit megidéző utcanévtáblákig (pl. Toni Bler, Robin Kuk). Magyar kísérőink útközben készséggel meséltek, egyebek mellett a koszovói tartózkodásukat megelőzően hat hónapig tartó felkészítésükről, nem hagyva kétséget afelől, hogy feladataik ellátásához meglehetősen korrekt, objektív előismereteket szereztek, különösen a jelenlegi állapotokra vonatkozóan, de a szerb-albán konfliktus gyökereit is érintve. Napjaink Koszovójával kapcsolatban a legnagyobb problémaként a korrupciót és a pénzmosást említették, amit meggyőzően támasztottak alá az utunk mentén sorjázó, nyilvánvalóan kihasználatlan wellness-hotelek és autómosó telepek.

A szigorú beléptetésnél várakozva megtudtuk, hogy a Novo Selo-i táborhoz körülbelül a jelenleg a KFOR-ban szolgáló katonák negyede, továbbá több száz, az üzemeltetést végző civil alkalmazott tartozik. A misszióban alapvetően minden nemzet a saját ellátásáért felel. A nemzetek közti együttműködést minden megkérdezett (a nagyon eltérő feltételek ellenére is) megfelelőnek és hasznosnak ítélte. A kulturális különbségek nem kerülnek felszínre, a kommunikáció angol nyelven folyik, az eltérő nemzetiségű katonák pedig a feladatok ellátásán túl jellemzően nem töltenek egymás társaságában hosszabb időt. A nemzeti ünnepek mindemellett jó alkalmat nyújtanak a kultúrák közötti közeledésre.

A tábor területén Horváth Sándor alezredes, a MH KFOR kontingens 18. váltásának parancsnoka fogadott minket, aki számos hasznos, főként gyakorlati jellegű információval szolgált számunkra.

A Koszovóban tartózkodó magyar katonák többsége Novo Seloban teljesít szolgálatot, a KFOR Harcászati Tartalék Zászlóalj állományánál főleg járőrözéssel, tömegkezeléssel kapcsolatos, valamint lövész feladatokat látnak el. A kiutazókat a küldő alakulatok készítik fel, a MH KFOR kontingens 18. váltása esetében ez a tatai 25. Klapka György Lövészdandár volt. Egy váltás körülbelül hét hónapot tölt el a misszióban, ezt követően a teljes állományt lecserélik (jelen sorok írásakor, 2018. október elején már a 19. váltás szolgál Koszovóban).[1] A hazatérők tapasztalatait szervezett formában értékelik és figyelembe veszik a későbbi váltások állományainak felkészítése során.

A tábori élet ritmusa erősen szabályozott, úgy napi szinten, mint az egy váltás által kinn töltött időszakot tekintve. Az állandó feladatokat a KFOR parancsnoka határozza meg, havi munkatervek biztosítják ennek a keretét. Horváth alezredes úr kiemelte a sportolási, illetve rekreációs lehetőségek jelentőségét a lelkileg megterhelő missziós szolgálat során. (Ezt kísérőink is hangsúlyozták, a tábori lelkész tevékenységének méltatásával együtt.) A nagyságrendileg fél éves időszak alatt egy katona mindössze tíz szabadnapot vehet igénybe, egyszerre az állomány legfeljebb 10%-a lehet távol. Hetente egy pihenőnap jár, ebből havonta egynek vasárnapra kell esnie. A hazaiakkal való kapcsolattartás nincs korlátozva, ennek anyagi vonzatai, illetve a technikai feltételei össze sem hasonlíthatóak a korábbi missziók sanyarúbb viszonyaival.

A tábor telephelye kiválasztásának, elrendezésének elveire vonatkozó kérdésünk kapcsán megtudtuk, hogy a francia elnevezés nem véletlen: a területet eredetileg a francia KFOR használta. (A mezőgazdasági földekkel övezett tábort egyébként Novo Selo néven nehéz megtalálni: a szerb elnevezés Újfalut jelent és meglehetősen gyakori a Balkánon.) A lakó-, a gépjárművek és egyéb technikai eszközök elhelyezését szolgáló, egészségügyi és egyéb funkciók térben praktikusan elkülönítve kaptak helyet. A katonák egészségügyi ellátása több lépcsős: a táborban rendelkezésre áll magyar orvos, Film City táborban a nemzetek közösen tartanak fenn életmentésre szakosodott egészségügyi intézményt. Indokolt esetben a táboron kívüli egészségügyi intézménybe szállítják a beteget. Amennyiben szükséges, a katona hazai kórházba kerül evakuálásra. A konténerépületek falain figyelmeztető táblák jelzik, hogy a tábori körülmények között az egészségügyi problémák jelentős részét a calici vírusok közé tartozó ún. norovírus jelenléte okozza, amely gyakorlatilag kiirthatatlan és csak a higiénés előírások szigorú betartásával tartható kordában.[2] (Koszovóra nem igazán jellemző a hulladékkezelés európai normarendszere, amint azt a bázis biztonsági kapuját őrző, higiéniára és köztisztaságra láthatóan érzékeny dán tiszthelyettes lakonikusan megjegyezte, hulladékkezelési stratégiájuk abban merül ki, hogy a helyiek megpróbálják a szemetet egyenletesen szétteríteni az országban.)

A szerbek és albánok viszonyával kapcsolatban Horváth alezredes úr megjegyezte, hogy meglátása szerint alapvetően mindkét fél tanult a múlt hibáiból és szeretné elkerülni az újabb konfliktust. Céljuk, hogy a „Nyugathoz” tartozzanak, az albánok esetében ezt a nagy lélekszámú svájci, német, egyesült királyságbeli, stb. diaszpóra tapasztalatai is erősítik. A törékeny békére ugyanakkor veszélyt jelenthet a (szerbek irányába) növekvő orosz, illetve az erőteljesebb (török és szaúdi támogatású) iszlám befolyás, ennek a lehetséges érintettek megfigyelésével, ellenőrzésével igyekeznek gátat szabni. Érdekes tény, hogy a szerb köztudatban különválik a NATO és a KFOR megítélése. Előbbit élesen elítélik a múlt évezred végi bombázások miatt, míg utóbbi a koszovói szerbek védelmezőjeként nagy elismerésnek örvend.

A KFOR nagy hangsúlyt helyez a helyiekkel való kapcsolattartásra és a katonai döntéshozók naprakész tájékoztatását szolgáló információk gyűjtésére – napjainkban ezt a célt szolgálja a három ún. Összevont Regionális Parancsnokság (Joint Regional Detachment; JRD).[3]

A beszélgetést követően rövid sétát tehettünk a tábor területén, majd átszállítottak minket a Pristinához tartozó Film City táborba, az egykori jugoszláv filmgyár területére, amely ma a KFOR főparancsnokságának ad helyet.

A „magyar ház” klubhelyiségében Csombók János dandártábornok fogadott bennünket, aki 2017 októberétől ez év októberéig a KFOR parancsnokhelyetteseként szolgált, második magyar főtisztként betöltve ezt a magas pozíciót. (Elődje, Korom Ferenc dandártábornok 2005 és 2006 között szolgált parancsnokhelyettesként Koszovóban.) Csombók dandártábornokkal a NATO koszovói szerepvállalásáról, a régió stabilitását meghatározó tényezőkről, szereplőkről, aktuális történésekről beszélgettünk.

A NATO koszovói misszióját napjainkban 28 nemzet[4] körülbelül 4000 katonája alkotja. A magas beosztásokat a nemzeti hozzájárulások arányára figyelemmel töltik be, ugyanakkor az ebben élenjáró Amerikai Egyesült Államok nem tart igényt a parancsnoki pozícióra. A sorban következő legjelentősebb hozzájáruló nemzet az olasz. Utóbbiaknak földrajzi közelségük miatt erős nemzeti érdekük a térség stabilitásának fenntartása – a KFOR parancsnoka ennek megfelelően immár ötödik éve olasz, ott jártunkkor ezt a pozíciót Salvatore Cuoci vezérőrnagy töltötte be (őt november 28-án honfitársa, Lorenzo D’Addario váltotta). Őket követi Magyarország és Ausztria (nagyon hasonló arányban), ezért az elmúlt években a második legmagasabb vezetőt hazánk és nyugati szomszédunk felváltva biztosítja (Csombók Jánostól 2018. október 4-én az osztrák Reinhard Ruckenstuhl dandártábornok vette át a parancsnokhelyettesi pozíciót).[5]

Magyarország a kezdetektől jelentős szerepet vállal a KFOR-ban, ez a Magyar Honvédség legnagyobb lélekszámú missziója. A Balkán történelmének ismeretében könnyen belátható a térség stabilitásának kiemelt jelentősége hazánk, Közép-Európa, sőt az egész kontinens stabilitására nézve. A misszió időtartama nem előre meghatározott, a NATO erői akkor fogják elhagyni Koszovót, ha a helyi biztonsági szint ezt megnyugtatóan lehetővé teszi.

A Koszovói Köztársaság napjainkban nem rendelkezik saját haderővel. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának az 1998-1999-es koszovói háborút lezáró 1244. számú határozata Koszovó területén kizárólag nemzetközi haderő jelenlétét engedélyezte. Bár a koszovói albánok erős ambíciókat táplálnak az iránt, hogy a könnyű fegyverzetű egyenruhásokból álló Koszovói Biztonsági Erőket (Forca e Sigurisë së Kosovës/Kosovo Security Forces) Koszovói Fegyveres Erővé (Forcat e Armatosura të Kosovës/Kosovo Armed Forces) alakítsák (ami egyben lehetővé tenné a KFOR erőinek további csökkentését), ennek feltételei még nem adottak, a kérdéskör neuralgikus pont a 2011 óta folyó, az EU által ösztönzött Belgrád-Pristina párbeszédben is. A nemzetközi közösség számára az átalakítás csak alkotmánymódosítás eredményeképp lenne elfogadható, amelyhez valamennyi koszovói kisebbség hozzájárulását kellene adja. A közelmúltban azonban koszovói politikusok több alkalommal is kísérletet tettek ennek megkerülésére. Október óta ismét felerősödtek azok a hangok, amelyek év végére már elképzelhetőnek tartják az önálló koszovói hadsereg felállítását, a Koszovói Biztonsági Erők hatáskörének bővítésével.[6]

Napjaink egyik legnagyobb biztonsági kihívása a koszovói albánok (a Koszovói Felszabadítási Hadsereg egykori parancsnokai) háborús bűntetteinek kivizsgálásához kötődik. A KFOR, mint jelenleg a helyzet eszkalálódása esetén a Koszovói Rendőrséget és az EULEX rendőrséget követő harmadik reagáló erő, élénk figyelemmel kíséri a folyamatot. A Koszovói Alkotmány 2015-ös módosítása tette lehetővé az ún. Különleges Törvényszék és Különleges Ügyészség (Specialist Chambers and the Specialist Prosecutor’s Office) felállítását, amely nemzetközi összetételű személyzettel, de a koszovói igazságszolgáltatási rendszer részeként végzi munkáját. (Ugyanakkor tanúvédelmi megfontolásokból a törvény lehetővé teszi az eljárások külföldön történő lefolytatását.)[7] A súlyos vádak kivizsgálása lassan két évtizede húzódik, a helyzetet különlegesen érzékennyé teszi, hogy az egykori szabadságharcosok – nem kis részt a nemzetközi közösség támogatásának köszönhetően – mára a koszovói politikai élvonalába emelkedtek. Miközben az első vádemelések időpontja egyre későbbre tolódik, az érintett politikusok mindent elkövetnek az általuk diszkriminatívnak tartott vonatkozó törvény visszavonása érdekében.[8]

A mintegy 30 ezer főt tömörítő Háborús Veteránok Szervezetét (Organizata e Veteranëve të Luftës/War Veterans’Organisation) szintén jelentős biztonsági kockázatként tartják számon, hiszen létszámánál fogva magában hordozza a lehetőséget arra, hogy jelentős katonai képességé fejlődjön.

A radikális iszlám nézeteket valló, esetenként külföldön harcoló személyek megfigyelése elsősorban a Koszovói Hírszerző Ügynökség, illetve a Koszovói Rendőrség hatáskörébe tartozik. (Létszámukat tekintve az Iszlám Állam támogatói nincsenek sokan Koszovóban, de az összlakossághoz viszonyított arányuk itt a legmagasabb a Nyugat-Balkánon.) A visszatérő harcosok számára jól működő programot dolgoztak ki. 2-3 év börtönbüntetést követően pszichológus szakértők bevonásával döntenek arról, hogy az illető visszaintegrálható-e a koszovói társadalomba.

Koszovói látogatásunk idején még igen kedvező kilátások mutatkoztak Szerbia és Koszovó viszonyának esetleges normalizálására 2018 őszén. (Aleksandar Vučić szerb államfő és Federica Mogherini, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének személyes politikai ambíciói is érezhetően a történelmi jelentőségű folyamat elősegítése irányába hatottak.) Előremutató lépésként volt értékelhető, hogy egy 2017 végén tető alá hozott megállapodással (legalább is elméletileg) sikerült integrálni Koszovó északi, szerbek lakta megyéinek igazságszolgáltatását a koszovói igazságszolgáltatási rendszerbe. Az alapprobléma megoldására – miszerint Szerbia nem ismeri el Koszovó függetlenségét, ennek megfelelően a többségében szerbek lakta koszovói területek Szerbiához tartozónak tekintik magukat – két megoldási lehetőség merül fel újra és újra. Az egyik a 2013-as, a szerb-koszovói kapcsolatok normalizálása tekintetében mérföldkőnek tekintett brüsszeli megállapodás szerinti, széles körű jogosítványokkal rendelkező Szerb Többségű Önkormányzatok Szövetségének létrehozása (ennek finanszírozásához Szerbia továbbra is hozzájárulhatna),[9] a másik a 2018-ban a két fél által komolyan fontolóra vett (ám a nemzetközi közösség által nem támogatott) területcsere: az észak-koszovói területekért cserébe a dél-szerbiai, többségében albánok lakta Presevo-völgy lehetne a cserealap. (Utóbbi megoldás teljesen ellentétes a Koszovó függetlenségének kikiáltásakor elfogadott elvekkel,[10] amelyek kizárják a területcsere lehetőségét, valamint egy többnemzetiségű társadalom létrehozását ösztönzik.)

A Szerbiával való megegyezést, illetve határmegállapodást nagyban befolyásolhatja Észak-Koszovó ásványvagyona is. A Mitrovicától (Mitrovicë/Kosovska Mitrovica) északra fekvő híres trepcsai (Trepça/Trepča) bányászati komplexum pl. komoly lehetőségeket rejtő hatalmas vasérc, ólom, cink, ezüst telepeken létesült. A gazivodei (Gazivoda/Gazivode) vízerőmű stratégiai jelentősége felől a 2018. szeptember végi események sem hagytak kétséget, amikor is Szerbia a koszovói szerbek elleni provokációként értékelte Hashim Thaçi koszovói elnöknek a szerb-koszovói határon fekvő, a koszovói főváros víz- és áramellátása szempontjából egyaránt kulcsfontosságú mesterséges tónál tett látogatását.

A villamosenergia-termelés Koszovóban egyébként javarészt két elavult, a környezetet erősen szennyező lignittüzelésű erőművön alapul, amelyek Pristina határától mindössze pár kilométerre helyezkednek el. (A KFOR Film City táborában egészségügyi megfontolásból nagyméretű kijelző tájékoztatja a katonákat a légszennyezettség aktuális mértékéről.) Egy amerikai cég által (a Koszovóban valaha látott legnagyobb beruházás keretében), a Világbank támogatásával folyamatban van egy korszerűbb, de szintén a nagy mennyiségben rendelkezésre álló lignitre épülő erőmű építése.

Koszovó Jugoszlávián belül a legszegényebb régiónak számított, gazdasága ma is rendkívül fejletlen (2017-ben az egy főre jutó GDP 10900 dollár volt, a munkanélküliség 33%, a fiatalok körében csaknem 60%).[11] Bevételei jelentős részét a diaszpórában élő koszovóiak hazautalt, illetve nyáron hazahozott jövedelme biztosítja. Ezzel együtt kérdéses, hogy mennyire lenne életképes a koszovói állam a nemzetközi szervezetek hathatós támogatása hiányában. (2015-ben pl. az ország GDP-jének nagyjából harmada érkezett Nyugatról: 15-16% segélyek, 18% a diaszpórában élő koszovóiak hazautalásai formájában.)[12]

A KFOR mindenkori parancsnokhelyettesének feladatai közé tartozik a részvétel a Koszovóban jelen lévő nemzetközi szervezetek (ENSZ, illetve UNMIK – az ENSZ Koszovói Missziója; EU, illetve EULEX [Európai Unió Jogállamiság Missziója Koszovóban]; Európa Tanács; Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet ill. KFOR) rendszeres heti egyeztetésein, amelyek lehetőséget nyújtanak arra, hogy minden résztvevő a saját szervezete nézőpontjából értékelje az aktuális történéseket.

A Balkán a NATO és az Európai Unió együttműködésének kiemelten fontos terepe. A KFOR egyes képességei a 2003-as Berlin Plusz megállapodás értelmében (valamint a NATO „stabilitás kiterjesztése” koncepciója érdekében) nem csak Koszovóban, hanem az EUFOR Althea misszió[13] műveleti területén, Bosznia-Hercegovinában is alkalmazásra kerülhetnek. 2018-ban egyébként az a ritka helyzet állt elő, hogy a két szorosan együttműködő katonai műveletben egyszerre töltöttek be felsővezetői szerepkört magyar katonák: az EUFOR Althea törzsfőnöki beosztását 2018. április végétől Horváth Gábor dandártábornok látja el.[14]

A civil társadalommal való kapcsolattartás a békefenntartó missziók fontos eleme. Lényeges cél, hogy a KFOR jelenléte mind az albán, mind a szerb (és egyéb kisebbségi) lakosság biztonságérzetét erősítse, egyben visszatartó hatást gyakoroljon a békét, illetve stabilitást veszélyeztető elemekre. Hasonlóképp fontos, hogy a katonák tisztában legyenek a jelenlegi biztonsági helyzetet befolyásoló tényezőkkel, illetve folyamatokkal. A koszovói népesség közel 93%-át alkotó albánok[15] számára például napjainkban is különlegesen nagy jelentősége van a családi kötelékeknek. Nem ritka, hogy több generáció egyetlen hatalmas házban lakik együtt, vagy a fiútestvérek egymás szomszédságában maradva, egyforma házakban élnek saját családjaikkal. Részben az összezártság miatt nagyon gyakori a családon belüli erőszak, de a társadalom felépítése, működése például a koszovói albánok háborús bűneinek kivizsgálását is erősen befolyásolja (az erős családi és klánsági kötelékekre épülő közösségekben nehéz olyan személyt találni, aki a saját honfitársa ellen vall).

Csombók János dandártábornokkal. (Fotó: KFOR)

A szakmai jellegű beszélgetést követően a KFOR-nál tett látogatásunk a Csombók János dandártábornokkal közösen elköltött ebéddel zárult, melynek során megismerhettük kiemelkedően sikeres katonai életpályájának legfontosabb állomásait is.

Pristina

A körülbelül kétszázezer lakost számláló főváros sok értelemben cáfolta a Koszovóval kapcsolatos előítéleteinket. A szegénység, illetve magas munkanélküliség következményei – valószínűleg a társadalom berendezkedéséből, a családok összetartásából fakadóan – nem jelennek meg látványosan az utcákon. (Kevés hagyományos értelemben vett koldussal találkoztunk, a jelzőlámpáknál diót áruló, jól öltözött gyerekek képe inkább kedves közjátékként maradt meg bennünk.) Koszovó egyébként nem csak a függetlensége kikiáltásának időpontját tekintve, de a népesség átlagéletkora (29,6 év) szempontjából is Európa legfiatalabb állama. A nyári estéken megszokott látvány, hogy sokgyerekes családok töltik meg Pristina főutcáját és zsúfolásig telnek velük az – egyébként magyar szemmel nagyon baráti árakkal dolgozó – belvárosi éttermek is. Ez persze csalóka is lehet: a rengeteg nyugati rendszámú autó is jelezte, hogy augusztusban sok külföldön dolgozó koszovói tölti a szabadságát hazájában. (A lakosság diaszpórával való élő kapcsolatára utalnak a speciális telefontarifák hirdetései, valamint egyes nemzetközi pénzátutaló rendszerek helyi kirendeltségei is.)

Az albánok, ezzel együtt Koszovó lakosságának többsége muzulmán vallású, hitüket azonban meglehetősen kevesen gyakorolják, főleg a nagyvárosokban. A fővárosban csak elvétve lehet találkozni a konzervatív iszlám előírásainak megfelelően öltözött hívekkel, az alkoholfogyasztás tilalmát sem veszik szigorúan. (Ilyen előismereteket, illetve tapasztalatokat követően igazán meglepő volt számunkra, amikor a repülőtéren a Mekkába (a Háddzs-ra) induló, a zarándokok hagyományos fehér lepleit viselő albán férfiak tömegébe futottunk bele.)

Pristina – más nagyvárosokhoz hasonlóan – nagyon eltérő karakterű városrészekből áll, belvárosában a rendezett sétálóutcától az egészen eklektikus épületegyüttesekig sok minden megtalálható, míg külvárosi részein modern lakóparkok és számtalan toronydaru jelzi a dinamikus fejlődést.

Pristina. Dinamikus a fejlődés. (Fotó: Lángné Petruska Szidónia)

A városképnek meghatározó elemei a mecsetek és dzsámik. A főváros központi részén azonban helyet kapott egy katolikus székesegyház is, amelyet a koszovói albán származású (prizreni felmenőkkel rendelkező) Kalkuttai Szent Teréz tiszteletére emeltek és 2017. szeptember 5-én szenteltek fel.[1] (Erre az a tény ad magyarázatot, hogy a mindössze 2,2%-nyi római katolikus hitű koszovói[2] szinte kivétel nélkül albán nemzetiségű.)

Az albán zászló – piros mezőben fekete, kétfejű sas – Koszovó-szerte megkerülhetetlen jelkép, a 2008-ban bevezetett, hat csillagával a hat legnépesebb koszovói etnikumra utaló hivatalos nemzeti lobogó népszerűsége meg sem közelíti.[3] De nem csupán ez utal arra, hogy a nemzetközi közösség multietnikus Koszovóról szóló víziója komoly kihívásokkal kénytelen szembesülni. Az etnikumok együttélését talán segíthetné a „jugoszláv múlt” kellemes emlékei iránti közös nosztalgia, a kialakulóban lévő koszovói nemzeti identitás azonban ezt az időszakot érezhetően tudatosan mellőzi, míg alappilléreinek az albánok területi igényét „alátámasztó” illír (dardán) múltat, illetve a múlt évezred végi koszovói háborúban a tartomány függetlenségéért életüket is feláldozni kész albán szabadságharcosok hősiességét tekinti. Mindez tetten érhető a Koszovói Nemzeti Múzeumban – ahol az illír-kori leletek és a Koszovói Felszabadítási Hadsereg emléktárgyai mellett kis túlzással csak Teréz anyára vetül némi figyelem, illetve ott jártunkkor egy időszaki kiállítás mutatta be a néhai dr. Ibrahim Rugova elnök életútját. A közterületek, középületek elnevezései, valamint a város emlékművei is jellemzően az (enyhén szólva felemás megítélésű) gerilláknak (pl. Adem Jashari, Luan Haradinaj) és nemzetközi, különösképpen amerikai szövetségeseiknek állítanak emléket (pl. Bill Clinton, Madeleine Albright).

A koszovói szerb kisebbség létszámáról nem áll rendelkezésre aktuális és megbízható adat. (A CIA World Factbook a 2011-es népszámlálás adatai alapján 1,5% körülire becsüli az arányukat, megjegyezve, hogy a cenzus nem terjedt ki a többségében szerbek lakta Észak-Koszovóra, illetve hogy azt a délebbi területeken élő szerbek és romák részben bojkottálták.)[4] Hasonlóképp csak ellentmondásos adatok lelhetőek fel a napjainkban Pristinában élő szerbekkel kapcsolatban. Koszovói utazásunk legelszomorítóbb pillanatait a pristinai szerb temetőben éltük meg, ahol az egykor nagy műgonddal elkészített ortodox síremlékek egy része megrongáltan, más része „csupán” derékig érő gyomok közt árválkodott, a temetőhöz tartozó kápolna állapota pedig a nyilvános illemhelyekre emlékeztetett, dacára annak, hogy fizetett őr vigyázza. Az idősödő úr a temető állapotával kapcsolatos kérdéseink hallatán egyszerűen sírva fakadt. (Utunk során albán és szerb személyek esetében is tapasztaltuk, hogy a konfliktusok, illetve a háború emlékének közelsége milyen érzelmi terhet jelent még ma is a lakosság számára.)

Pristina. Lakópark az elhanyagolt szerb temető szomszédságában. (Fotó: Lángné Petruska Szidónia)

Mindennek ellenére az ellenségeskedés továbbra sem szűnt meg. A szerb nemzeti öntudat szempontjából kiemelkedő jelentőségű Rigómező, illetve az 1389-es Rigómezei csata emlékét idéző Gazimestan emlékmű a fővárostól mindössze negyedórányi autóútra található. Hosszú ideig egyike volt azoknak az objektumoknak, amelyek a KFOR védelme alatt álltak, ma a tudatosan többnemzetiségűvé szervezett Koszovói Rendőrség szerb egyenruhásai őrzik. Sokatmondó, hogy albán taxisofőrünk még 2018 nyarán is fontosnak tartotta megjegyezni: „Semmi nem igaz abból, ami ott ki van írva!”

Ipek és Decsáni (Deçan/Dečani)

Ipek Nyugat-Koszovóban, az Albán-Alpok (Prokletije) lábánál fekvő körülbelül 60 ezer lakosú város, amely a 13. századtól a középkori szerb állam egyházi központjának szerepét töltötte be. (A jugoszláv időkben Koszovó tartomány eredetileg a Koszovó és Metóhija nevet viselte, utóbbi elnevezés a nyugati területekre utal és „templomok földjét” jelent.)

Az Ipeki Patriarchátus Kolostor az egyik legrégebbi, ma is működő szerb kolostor, az UNESCO Világörökség része.[5] A 13-14. századi, terrakotta színű, három kupolás épületegyüttes a szomszédságában lévő modernebb lakóépületekben élő ortodox apácák gondozásában áll. Kertjében megtekinthetőek egy másik régi kolostor romjai, valamint az elhunyt apácák síremlékei. Bár eredeti lakóépületei 1981-ben szándékos gyújtogatás áldozatai lettek, a kolostor végül jelentősebb károk nélkül átvészelte a múlt évezred végi konfliktusokat, s ma is a környék – jelenkori viszonylatban jelentős – szerb lakosságának fontos kulturális központja. (Szuvenír boltjában – ahogy egyéb, többségében szerbek lakta területeken is szokás Koszovóban – az euró mellett szerb dinárban is feltüntetésre kerülnek az árak.)

Az Ipeki Patriarchátus Kolostor. (Fotó: Lángné Petruska Szidónia)

A kolostor védelmét – a szerb kisebbség és műemlékei kárára az albánok által elkövetett támadásokra, illetve rongálásokra tekintettel – hosszú ideig a KFOR látta el. Ma már a Koszovói Rendőrség őrzi (lehetőség szerint szerb nemzetiségű rendőrök), de továbbra is csak iratellenőrzést követően látogatható.

Ipektől 12 kilométerre található a szerb ortodox egyház egy másik kiemelt vallási és kulturális értéket képviselő szent helye, a szintén az UNESCO Világörökség részét képező (Viszoki) Decsáni ((Deçan/Dečani) kolostor, amely ma már az egyetlen, a KFOR védelme alatt álló műemlék Koszovóban. Tankcsapdákkal övezett, forgalomlassító akadályokkal ellátott erdei úton közelíthető meg, őrzését hagyományosan olasz katonák látják el. Az iratellenőrzés mellett itt nagy hangsúlyt helyeznek arra is, hogy a látogatók ne vihessenek be magukkal veszélyes tárgyakat, minden holmit le kellett tennünk a bejáratnál (a kolostor területén csak okostelefonnal szabad fényképezni). A látogatásunk idején őrt álló olasz katona elmondása szerint egyéb megelőző intézkedésekre nincs felhatalmazásuk. Az óvatosság nem véletlen: legutóbb 2016-ban hiúsított meg a KFOR és a Koszovói Rendőrség egy iszlám radikálisok által a kolostor ellen tervezett merényletet.[6]

A (Viszoki) Decsáni kolostor a 14. században épült, ez a legnagyobb és legjobb állapotban megmaradt középkori szerb templom, fontos zarándokhely.[7] A kezdetektől napjainkig szerzetesek viselik gondját (jelenleg 24-en), akik a spirituális feladatok mellett ma az élelmiszertermeléstől a kolostor honlapjának üzemeltetéséig változatos feladatokat látnak el. Szükséghelyzetekben aktív szerepet töltöttek be az üldözött szerb családok megsegítésében. Különös tapasztalat volt az egyik szerzetessel a kolostor szuvenír boltjában – egy alkalmi tolmács segítségével – a szerb-albán konfliktusról beszélgetni és átérezni, milyen nagy reményeket fűz ahhoz, hogy egyszer az Európai Unióba való belépéssel a két nép területi vitája el fogja veszíteni a súlyát.

Decsáni település az 1998-1999-es koszovói háború gerilláinak fontos emlékhelye, márvány emlékmű és hatalmas katonaszobrok emlékeztetnek a szabadságharcosok hősiességére Az egyik ilyen szobor a jelenlegi miniszterelnök, az egy Decsánihoz közeli településről származó Ramush Haradinaj Luan nevű öccsének állít emléket, akit 1997-ben egy fegyvercsempész-akció során gyilkoltak meg – és aki az idők során a legendás hősök sorába emelkedett.

Luan Haradinaj hősi szobra. (Fotó: Józsa Borbála)

Prizren

A Dél-Koszovóban, a Sár-hegység (Malet e Sharrit/Šar Planina) lábánál fekvő Prizren az ország második legnépesebb települése, a turisták kedvelt úti célja. A város feletti dombon, bizánci alapokra épült középkori erődből festői kilátás nyílik Prizren történelmi városközpontjának leghíresebb látványosságaira: Sinan pasa 17. századi mecsetjére (és tucatnyi társára), illetve a Bisztrica (Lumbardhi/Bistrica) folyón átívelő 15. századi kőhídra.

A város különleges jelentőséggel bír az albán nemzet öntudatra ébredése szempontjából. 1878-ban itt alapították meg az ún. Prizreni Ligát, amely három évig harcolt az albánok lakta vilajetek Oszmán Birodalomtól való elszakadásáért és önálló Albánia létrehozásáért. Később, a kommunista időkben is az albán nacionalista mozgalmak egyik központjául szolgált. Prizrent – a környező településekhez mérten – kevés kár érte a múlt évezred végi fegyveres konfliktusok során, de a szerbeknek gondja volt rá, hogy az albánok egyik legfontosabb kulturális emlékhelyét, a Prizreni Liga épületét elpusztítsák (helyén ma a liga történetét bemutató múzeum működik).[8] A szerb pusztításra mintegy válaszul, kontrasztként látható a prizreni fellegvárhoz vezető szerpentines hegyi út egyik teraszán található 16. századi Szent Megváltó szerb ortodox templom tető nélkül árválkodó romos épülete.

Prizren. Kilátás az erődből. (Fotó: Lángné Petruska Szidónia)

Koszovó területén a prizreni körzetben a legmagasabb a török nemzetiségű lakosok aránya, körülbelül 5% (a teljes lakosságon belül az arány 1,1%), erre tekintettel itt a török is hivatalos nyelvnek számít.[9] Pristinával szemben, ahol a törökök aránya az országos átlagéhoz közelít, Prizrenben nem megy ritkaságszámba az iszlám előírásoknak megfelelő öltözetet viselő helyiek látványa. A török hatás az üzletek választékára is rányomja a bélyegét: az ajándékboltokban jól megférnek egymás mellett a hagyományos albán fejfedők (a qeleshe-ek), az UÇK-s felvarrók és az „Allah szeme” amulettek. Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy Prizren belvárosában a KFOR körülbelül 300 fős török kontingensének katonáit láttuk járőrözni.

Összegzés

Koszovó a tíz éves fennállását ünneplő ifjú állam, illetve az európai nemzetközi rendszerbe való vitatott integrálódását, helyét és önazonosságát kereső nemzet minden pozitív és negatív kortünetét, jellemző vonását magán hordozza, kiegészülve a lelkek mélyén lapuló kölcsönös gyanakvással, (nem ritkán elfojtott gyűlölettel), amely nyilvánvaló és sajnálatos módon teljesen más hétköznapokat eredményezne Koszovóban a rendre, békére és biztonságra felügyelő nemzetközi erők vigyázó tekintete nélkül.

Köszönetnyilvánítás

Ezúton szeretnénk megköszönni Szenes Zoltán vezérezredes úr támogató segítségét koszovói tanulmányutunk megszervezésében. Továbbá köszönjük Csombók János dandártábornok úrnak és Horváth Sándor alezredes úrnak, hogy számos teendőjük mellett rendelkezésünkre álltak, feltehettük nekik kérdéseinket és ezek kapcsán rengeteg hasznos és aktuális információhoz juthattunk témánkban.

Ugyancsak hálásak vagyunk a kíséretünket biztosító magyar katonáknak, valamint a velünk kapcsolatba kerülő valamennyi albán és szerb nemzetiségű koszovóinak, hogy tartalmassá és feledhetetlenné tették számunkra ezt a három napot.

Végül, de nem utolsó sorban köszönjük valamennyi magyar katonának a térség, és ezáltal hazánk biztonságának érdekében végzett szolgálatát.

[1] First cathedral for Mother Teresa is consecrated in Kosovo. Forrás: https://religionnews.com/2017/09/05/first-cathedral-for-mother-teresa-is-consecrated-in-kosovo/ (A letöltés dátuma: 2018. 10. 11.)

[2] Kosovo. CIA – The World Factbook. Forrás: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/kv.html (A letöltés dátuma: 2018. 10. 03.)

[3] Smith, Whitney: Flag of Kosovo.Forrás: https://www.britannica.com/topic/flag-of-Kosovo (A letöltés dátuma: 2018. 10. 03.)

[4] Kosovo. CIA – The World Factbook. Forrás: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/kv.html (A letöltés dátuma: 2018. 10. 03.)

[5] Experts’ reports on sites visited. Byzantine/Orthodox architectural monuments. Forrás: http://portal.unesco.org/en/files/20057/10826459831Pages_15-50_KOSOVO_report_distilled.pdf/Pages+15-50+KOSOVO_report_distilled.pdf (A letöltés dátuma: 2018. 10. 08.)

[6] Kosovo, Islamic extremists arrested in Decani monastery. Forrás: http://www.ansamed.info/nuova_europa/en/news/countries/kosovo/2016/02/01/kosovo-islamic-extremists-arrested-in-decani-monastery_7b8d28c6-802e-4233-91c6-d107434ac213.html (A letöltés dátuma: 2018. 10. 08.)

[7]Visoki Decani Serbian Orthodox Monastery. Forrás: http://www.kosovo.net/edecani.html (A letöltés dátuma: 2018. 10. 08.)

[8] Building of the League of Prizren. Forrás: https://dtk.rks-gov.net/tkk_objekti_en.aspx?id=8765 (A letöltés dátuma: 2018. 10. 08.)

[9] Community profiles: Turkish community. European Centre for Minority Issues in Kosovo. Forrás: http://www.ecmikosovo.org/uploads/Turkishcommunity1.pdf (A letöltés dátuma: 2018. 10. 08.)

[1] Kozák Piroska százados: Átadás-átvétel Koszovóban. Forrás: https://honvedelem.hu/cikk/112513_atadas_atvetel_koszovoban (A letöltés dátuma: 2018. 09. 25.)

[2] Lallanilla, Marc – Rettner, Rachael: What Is Norovirus? Forrás: https://www.livescience.com/42944-what-is-norovirus.html (A letöltés dátuma: 2018. 09. 25.)

[3] Vogel Dávid: NATO’s Kosovo Force Mission in transition: Fifteen years after the deployment – Past experiences, future perspectives. Defence Review, 2015, Vol.143, Special Issue, pp.33-46.

[4] 2018 októberében Montenegró a 29. nemzetként csatlakozott a KFOR-hoz.

[5] KFOR Deputy Commander Transfer of Authority. Forrás: https://jfcnaples.nato.int/kfor/media-center/archive/news/2018/kfor-deputy-commander-transfer-of-authority (A letöltés dátuma: 2018. 10. 06.)

[6] Hadsereggé alakítják át a koszovói fegyveres erőket. Forrás: http://www.orientpress.hu/cikk/2018-10-18_hadseregge-alakitjak-at-a-koszovoi-fegyveres-eroket (A letöltés dátuma: 2018. 12. 01.)

[7] Kosovo Specialist Chambers & Specialist Prosecutor’s Office. Forrás: https://www.scp-ks.org/en (A letöltés dátuma: 2018. 05. 27.)

[8] Bejelentette lemondását a koszovói háborús bűnöket vizsgáló különleges ügyész. Forrás: http://www.origo.hu/nagyvilag/20180215-bejelentette-lemondasat-a-koszovoi-haborus-bunoket-vizsgalo-ugyesz.html (A letöltés dátuma: 2018. 05. 22.)

[9] Orosz Anna: Újabb áttörés a Koszovó és Szerbia között folyó tárgyalásokban? Forrás: http://kki.hu/hu/szakmai-anyagok/kki-elemzesek/ujabb-attores-a-koszovo-es-szerbia-kozott-folyo-targyalasokban/155 (A letöltés dátuma: 2018. 10. 03.)

[10] Comprehensive Proposal For the Kosovo Status Settlement Forrás: https://www.kuvendikosoves.org/common/docs/Comprehensive%20Proposal%20.pdf (A letöltés dátuma: 2018. 10. 03.)

[11] Kosovo. CIA – The World Factbook. Forrás: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/kv.html (A letöltés dátuma: 2018. 10. 03.)

[12] Kiss Brigitta: Mi folyik Koszovóban? Forrás:http://mandiner.hu/cikk/20150226_mi_folyik_koszovoban (A letöltés dátuma: 2018. 12. 01.)

[13] Az Európai Unió bosznia-hercegovinai katonai missziója

[14] Horváth Gábor hadnagy: Magyar tábornokok a Balkánon Forrás: https://honvedelem.hu/cikk/110658_magyar_tabornokok_a_balkanon (A letöltés dátuma: 2018. 08. 15.)

[15] Kosovo. CIA – The World Factbook. Forrás: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/kv.html (A letöltés dátuma: 2018. 10. 03.)

[1] A földrajzi neveket magyarul közöljük, első említésükkor zárójelben megadva az albán és szerb névalakokat is.

Felhasznált irodalom

Bejelentette lemondását a koszovói háborús bűnöket vizsgáló különleges ügyész. Forrás: http://www.origo.hu/nagyvilag/20180215-bejelentette-lemondasat-a-koszovoi-haborus-bunoket-vizsgalo-ugyesz.html (A letöltés dátuma: 2018. 05. 22.)

Building of the League of Prizren. Forrás: https://dtk.rks-gov.net/tkk_objekti_en.aspx?id=8765 (A letöltés dátuma: 2018. 10. 08.)

Community profiles: Turkish community. European Centre for Minority Issues in Kosovo. Forrás: http://www.ecmikosovo.org/uploads/Turkishcommunity1.pdf (A letöltés dátuma: 2018. 10. 08.)

Comprehensive Proposal For the Kosovo Status Settlement Forrás: https://www.kuvendikosoves.org/common/docs/Comprehensive%20Proposal%20.pdf (A letöltés dátuma: 2018. 10. 03.)

Experts’ reports on sites visited. Byzantine/Orthodox architectural monuments. Forrás: http://portal.unesco.org/en/files/20057/10826459831Pages_15-50_KOSOVO_report_distilled.pdf/Pages+15-50+KOSOVO_report_distilled.pdf (A letöltés dátuma: 2018. 10. 08.)

First cathedral for Mother Teresa is consecrated in Kosovo. Forrás:  https://religionnews.com/2017/09/05/first-cathedral-for-mother-teresa-is-consecrated-in-kosovo/ (A letöltés dátuma: 2018. 10. 11.)

Hadsereggé alakítják át a koszovói fegyveres erőket. Forrás: http://www.orientpress.hu/cikk/2018-10-18_hadseregge-alakitjak-at-a-koszovoi-fegyveres-eroket (A letöltés dátuma: 2018. 12. 01.)

Horváth Gábor hadnagy: Magyar tábornokok a Balkánon Forrás: https://honvedelem.hu/cikk/110658_magyar_tabornokok_a_balkanon (A letöltés dátuma: 2018. 08. 15.)

KFOR Deputy Commander Transfer of Authority. Forrás: https://jfcnaples.nato.int/kfor/media-center/archive/news/2018/kfor-deputy-commander-transfer-of-authority (A letöltés dátuma: 2018. 10. 06.)

Kiss Brigitta: Mi folyik Koszovóban? Forrás:http://mandiner.hu/cikk/20150226_mi_folyik_koszovoban (A letöltés dátuma: 2018. 12. 01.)

Kosovo Specialist Chambers & Specialist Prosecutor’s Office. Forrás: https://www.scp-ks.org/en (A letöltés dátuma: 2018. 05. 27.)

Kosovo, Islamic extremists arrested in Decani monastery. Forrás: http://www.ansamed.info/nuova_europa/en/news/countries/kosovo/2016/02/01/kosovo-islamic-extremists-arrested-in-decani-monastery_7b8d28c6-802e-4233-91c6-d107434ac213.html (A letöltés dátuma: 2018. 10. 08.)

Kosovo. CIA – The World Factbook. Forrás: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/kv.html (A letöltés dátuma: 2018. 10. 03.)

Kozák Piroska százados: Átadás-átvétel Koszovóban. Forrás: https://honvedelem.hu/cikk/112513_atadas_atvetel_koszovoban (A letöltés dátuma: 2018. 09. 25.)

Lallanilla, Marc – Rettner, Rachael: What Is Norovirus? Forrás: Forrás: https://www.livescience.com/42944-what-is-norovirus.html (A letöltés dátuma: 2018. 09. 25.)

Orosz Anna: Újabb áttörés a Koszovó és Szerbia között folyó tárgyalásokban? Forrás: http://kki.hu/hu/szakmai-anyagok/kki-elemzesek/ujabb-attores-a-koszovo-es-szerbia-kozott-folyo-targyalasokban/155 (A letöltés dátuma: 2018. 10. 03.)

Smith, Whitney: Flag of Kosovo. Forrás: https://www.britannica.com/topic/flag-of-Kosovo (A letöltés dátuma: 2018. 10. 03.)

Visoki Decani Serbian Orthodox Monastery. Forrás: http://www.kosovo.net/edecani.html (A letöltés dátuma: 2018. 10. 08.)

Vogel Dávid: NATO’s Kosovo Force Mission in transition: Fifteen years after the deployment – Past experiences, future perspectives. Defence Review, 2015, Vol.143, Special Issue, pp.33-46.