You are here

Balkáni Mozaik Blog

Subscribe to Balkáni Mozaik Blog feed
Updated: 10 hours 49 min ago

Nehéz helyzetben a Croatia Airlines

Wed, 04/25/2018 - 13:31

A Horvát Kereskedelmi Pilóták Szakszervezete (HSPP) ismét nyílt levélben fordult a köztársasági elnökhöz a nemzeti légitársaság súlyos helyzete miatt.

Azt írják, hogy a repülőgépek téli karbantartásának rossz ütemezése miatt előállt az a helyzet, hogy a nyári menetrendi időszak kezdetén két saját tulajdonú repülőgép üzemképtelen, forgalomba állíthatóságuk másfél hónapot késik. Ha semmi nem jön közbe, talán május 15-én kijöhet a hangárból az utolsó gép. 

„Ezért a 76 üléses Dash Q400-as helyett 174 személyes Airbus A319/A320 gépeket állítanak be, amin 17 utast viszünk hatalmas veszteséggel. Miután márciusban növelték a járatok számát, és már nem volt lehetséges saját helyettesítőket beállítani, a légitársaság elkezdett nagyon drágán bérelni a műszaknál beragadt repülőgépeket helyettesítendő. 

Csak a március 23. - április 3. közötti 12 napon 13 repülőgépet béreltünk három különböző kelet-európai cégtől. A bérlés azonban egyre nehezebb, mert áprilisban az elérhető repülőgépek Európában már hosszútávú bérleti szerződésekkel foglaltak, így a szükséges számú repülőgép hiánya miatt a légitársaság megkezdte a járatok törlését, köztük az állam által támogatott járatokat is.” 

A szakszervezet állítása szerint csak az utóbbi néhány napban 18 járatot töröltek, átlagosan napi hármat, és március közepétől ritka volt az a nap, amikor nem volt járattörlés. 

A Croatia Airlines óriási munkaerőhiánnyal is küszködik. Elment a műszaki személyzet fele, a pilóták egyharmada, a légiutaskísérők egynegyede. Hogy a karbantartásokat el tudják végezni, a társaság úgy döntött, hogy csúcsbérezésért külföldről hoz szerelőket. 

„A szerelők hiánya miatt a helyzet május 15-ig biztosan így marad. Ezért van nagyon nagy számú járattörlésünk és késésünk, és fizetünk az utasoknak hatalmas kártérítéseket, emellett fizetjük az extrém drága rövidtávú repülőgépbérléseket.” 

A londoni slotok, a vagyontárgyak eladásával a légitársaság anyagi javak és a válságból kilábaláshoz szükséges források nélkül maradt. A banki hitelfelvétel szinte lehetetlen, mert már olyan szigorú feltételekhez kötik.

És ha ez még nem volna elég, a Croatia Airlines-nak másfél éve nincs teljes jogkörrel felruházott vezetője

„A pilóták, a légiutaskísérők és a műszakiak szakszervezete kisebb feltételekkel támogatják Boško Matkovićot, aki, a szakma emlékszik rá, hogy milyen jó állapotba hozta a zágrábi repülőteret.   Egy nagyon jó jelöltről van szó, aki magasan kiemelkedik a másik három közül, akiknek referenciáit sem lehet komolyan venni.”

A vezérigazgató jelöltek között van a jelenlegi első számú vezető,  Jasmin Bajić, a Piper repülőgépgyár képviselője, Zdravko Delić és Ranko Ilić korábbi Croatia légiutaskísérő, később a légiutaskísérők vezetője. 

Ahogy a szakszervezetben mondják, ők már 17 hónapja kollektív szerződés nélkül dolgoznak, kétszer lemondták a sztrájkot, mert az államminiszter azt ígérte, hogy orvosolják a gondokat. 

Hogy pontosan mit várnának el, az nem derül ki a levélből, hiszen Uniós tagállamként az állam közvetlenül nem avatkozhat be pénzügyi forrásokkal.  

A pilóták szakszervezete idén januárban már fordult nyílt levélben az államfőhöz. 


Categories: Nyugat-Balkán

Június 10-én startol a FlyBosnia

Wed, 04/25/2018 - 12:00

Meglehetősen hányatott sorsú Bosznia-Hercegovina polgári légiközlekedése. A délszláv háború után az Air Bosna 9 évig üzemelt, 2003-ban csődöt jelentett. 2005-ben BH Airlines néven újra indult, nem sok nyugodt év következett, 2012-ben kiszállt a stratégiai partner Turkish Airlines, a csatlakozásánál jóval rosszabb pénzügyi helyzetet hagyva maga után, majd 2015-ben a felhalmozódott adósságok miatt a légitársaság elveszítette működési engedélyét és összes vagyonát.   

A boszniai Szerb Köztársaságban is voltak kezdményezések légitársaság alapítására, de sikertelen volt az AirSrpska, ami rövid üzemelés után leállt. Az iraki Al Wand Csoport 2015-ben alapította meg a Bosnia Wand Airlines-t (BWA), európai nagyvárosokba tervezett üzemelni, de egy hónap után ők is leálltak. 

A helyi kezdeményezések sorra elhaltak, de a nemzetközi vállalatok jelentős fejlesztéseket hajtanak végre Szarajevóból és Tuzlából. A Wizz Air és a Pegasus Airlines mellett a hagyományos légitársaságok, a Turkish, a Lufthansa, az Austrian Airlines és mások is sikeres üzleti tevékenységet folytatnak Boszniában. 

A június 10-én induló FlyBosnia a szaúd-arábiai Al Shiddi csoport tagja, teljesen szaúdi tulajdonban van. A légiüzemelési engedélyhez (AOC) szükséges valamennyi dokumentumot beadták a boszniai légügyi hatósághoz, a végleges menetrendet annak kiadása után teszik közzé. Most annyit lehet tudni, hogy idén Szarajevó-Rijad között napi járatot terveznek szeptember 1-ig, az azt követő időszakban heti három napon.    

A távolabbi tervek között szerepel a Szarajevó-Jeddah járat mellett európai desztinációk bekapcsolása: Frankfurt, Stockholm és Amszterdam. 

Az új légitársaság alapítói az Al Shiddi csoport igazgatói, Nudžejma Skenderović és Sulaiman Abdullah, igazgatója Haris Čoloman, aki a rövid életű Bosnia Wand Airlinesnál is dolgozott. 

Az Al Shiddi egyike azon társaságoknak, akik a legnagyobb befektetők Bosznia-Hercegovinában. Ők a tulajdonosai a Sarajevo City Center bevásárolóközpontnak, a háborúban ismertté vált Bristol szállónak és a Poljine Hills luxuslakónegyednek. 

                               Sarajevo City Center 

A légitársaság létrehozásának világos pénzügyi okai vannak: az Öböl-menti országok állampolgárai egyre nagyobb számban érkeznek Boszniába, a várakozások szerint számuk a jövőben növekedni fog. Jelentős beruházásokat finanszíroznak, nagy súllyal vannak jelen az ingatlanpiacon, sok és nagy lakóházat építenek. Számukra kellemes a klíma, nem ellenséges a környezet és biztosak lehetnek benne, hogy például az étel, amit kapnak, az iszlám előírásai szerint készült. A mind több közel-keletről idelátogatók igénylik a biztos, biztonságos, kényelmes utazást. 

                              Poljine Hills luxus lakónegyed 

A FlyBosnia alapítói meglehetősen elszántak, annak ellenére, hogy sok a kétkedő hang: vajon életképes tud-e lenni a boszniai piacon egy újabb légitársaság?  „Új, fiatalos és dinamikus” légitársaságot ígérnek, amely „arra törekszik, hogy az utasok biztonságban, a magas szintű ügyfélszolgálat segítségével élvezhessék a repülést és érjék el úti céljukat”. 

Az Al Shiddi csoport az egyiptomi Nesma Airlines-szal együttműködve 2017 június-szeptemberben üzemeltetett heti öt járatot Szarajevó és Rijad között, de számos problémájuk volt elsősorban a boszniai határőrizeti hatósággal, ami nem engedi meg, hogy bizonyos számú szaúdi állampolgár belépjen az országba megfelelő vízum nélkül. Akkor még azzal is megfenyegették a bosnyákokat, hogy kivonják az országból a befektetési pénzeket. Azért persze ez nem történt meg.


Categories: Nyugat-Balkán

Egy fotó története az ostromlott Szarajevóból

Tue, 04/24/2018 - 13:16

1994 tavasza volt. A boszniai főváros akkor már két éve ostrom alatt áll, a környező hegyekből a szerb hadsereg szünet nélkül lőtte a várost, a házak tetejéről mesterlövészek vadászták az embereket. Ekkor készült egy kép egy nőről, amint emelt fővel, egyenes tartással, mintha egy kifutón lépkedne, ment a homokzsákok előtt. A képet Tom Stoddart brit fotóriporter készítette.

A fotó ismert lett az egész világon, megjelent a Life Magazinban, a Sunday Times-ban, az amerikai Cracked magazin „bátor nőkről, a történelem lázadóiról” készített fényképes összeállításában. A nő,aki elbűvölte a háborús övezetet” írták a fényképe alá az amerikai magazinban, akinek eleganciája és szépsége a 60-as évek Sophia Lorenjére emlékeztet.

                                        1994 tavasz Szarajevó

Meliha Varešanović, a fotó főalakja mit sem tudott arról, hogy híres lett, őt akkor az foglalkoztatta, hogyan éljen túl még egy napot az ostromlott Szarajevóban.

 „Azon a reggelen, amikor a fénykép készült, a testvéremnél voltam Dobrinjan, hozzá költöztem, mert néhány hónappal előtte halt meg az édesanyánk, és itt éppen munkába mentem. Természetesen gyalog, ahogyan mindenki, keresztül a lakótelepen két mesterlövész és egy géppuska fészek között. A ruhám az egyik kedvencem, lila-kék virágos, ahogyan a fekete magas sarkú szandálom is. Emlékszem, az volt az első nap rövid hajjal, mert nem volt víz és sampon, ezért levágtam a hajamat, könnyebb volt frizurát csinálni. Rúzst tettem fel, sminket és kifestettem a körmömet is. Lassan mentem, magasra emelt fejjel. Soha nem futottam, különösen a háborúban nem.  Nem akartam, hogy azok, akik a mesterlövész puskákon át figyelnek, azt lássák, hogy félek.  Én a háborúban a legjobb ruháimat viseltem, ami csak volt a szekrényemben.”

Miközben a homokzsákok mellett ment el, lőttek, egy pillanatra megállt, majd ment tovább. Később tudta meg, hogy a brit fotós, Tom Stoddart csak néhány méterre volt tőle egy menedékhelyen, és onnan fényképezte le őt. Stoddart, amikor a fotója híres lett, elmondta, hogy valójában nagyon félt a lövöldözéstől, örült, hogy legalább a homokzsákok némi védelmet nyújtottak. A munkája szerint fotó esszét kellett készítenie a szarajevói nőkről. És akkor megjelent Meliha.

„Büszkén járt, magasra emelt fejjel, kisminkelve, magas sarkúban, színes ruhában. Sikerült három vagy négy képet készítenem Leica gépemmel, míg elhaladt előttem.”

Meliha egy interjúban elmondta, hogy a külseje, a tartása, a járása, a rendezett kinézete volt az egyetlen fegyvere, amit szinte a tökéletességre fejlesztett és ezzel harcolt az agresszió ellen.

„Ez nemcsak azoknak volt válaszom, akik minket gyilkoltak, akik úgy akartak legyőzni minket, hogy elvették a vizet, hogy ne tudjunk mosakodni sem. Ez válasz volt a nemzetközi közösségeknek, a külföldi médiának, mindenkinek. Emlékszem, a külföldi újságírók csak az üldözött nőket fényképezték, a szegény menekülő asszonyokat… Ez volt az igazság, a szörnyű igazság, de az is igaz, hogy a szarajevói nők mindent megtettek azért, hogy legalább a külsejükkel ellensúlyozzák a rettenetes háborús képeket.

Soha nem hordtam melegítőt, és még az ellenségeimnek sem engedtem meg, hogy erre kényszerítsenek. Amikor lőttek a közvetlen közelemben, körülöttem, soha nem futottam, a mosoly nem tűnt el az arcomról. Az üzenetem egyértelmű volt – nem fogtok minket leigázni. És én kitartottam ez mellett.”

Meliha a város négy évig tartó ostroma alatt egyetlen nap sem lépett utcára smink nélkül.

„Akkor 38 éves voltam, még elég fiatal, hogy ne kelljen túl sok sminket használnom. A neszeszeremben csak rúzs, szemfesték, körömlakk és hajlakk volt. A háború alatt a szemfestéket meleg vízbe tettem, felmelegítettem, körömlakkot még lehetett a piacon kapni. És a harisnya…az egy furcsa dolog volt. Békében egy harisnya volt, hogy csak három napig tartott, háborúban valahogy sokkal tovább kitartott. Isten valószínűleg ránk gondolt, és ezzel is segített”- mesélte mosolyogva.

Kalandos úton szerzett tudomást arról, hogy az arcképe után világszerte ismert lett. Egy angliai nőszervezettől humanitárius csomagokat kaptak és abban volt egy Life magazin a fotójával és egy másolat, amit az angol hölgyek bekereteztettek neki. Ez még ma is a nappalija falát díszíti.  

„Ez a fotó gazdaggá tett engem nem anyagi értelemben, hanem abban, hogy rengeteg barátot, ismerőst adott, és ami a legfontosabb, hogy el tudtam küldeni az üzenetemet: soha nem fogtok legyőzni!”

                             Meliha és Tom Stoddart (fotó: gettyimages)

Húsz évvel később találkozott Tom Stoddarttal Szarajevóban. Kimentek Dobrinjára, a helyre, ahol a fotó készült, és Tom elmesélte, hogy amikor Angelina Jolie meglátta a képet, kért egy másolatot, és ez volt a boszniai háborúban játszódó filmjének, „A vér és méz országában” inspirációja.

A rózsás ruha Bécsbe került Meliha nővéréhez, a fekete szandál pedig a tűzben végezte. „Be kellett fejezni a kenyér sütését, a tűz pedig alig pislákolt. Nem volt már semmi a lakásban, amit rá tehettünk volna, becsuktam a szemem és tiszta erőmből rádobtam a fekete szandálomat.”

Meliha ma már nyugdíjas. Egyenes dereka, büszkén magasra emelt feje változatlan. A háború mindennapi hősei köztünk járnak.


Categories: Nyugat-Balkán

Az áldozatok fizetik a háborús bűnösök zsebpénzét

Sat, 04/21/2018 - 12:28

Megdöbbentő cinizmusra vall a boszniai Szerb Köztársaság kormányának újabb döntése, amivel jóváhagyott egyszeri 10 ezer eurós támogatást személyes kiadásokra Radovan Karadžić és Ratko Mladić részére. A délszláv háború két legaljasabbjáról van szó, akiknek kezéhez ezrek vére tapad. Közpénzzel támogatják őket, közte olyanok pénzével, akik a rémtettek túlélői, az áldozatok hozzátartozói.

                                                 Radovan Karadžić

A Szerb Köztársaság kormánya 2013-2017 között 80 ezer euróval segítette a hágai börtönlakókat. Hogy pontosan kiket, azt személyiségi jogokra hivatkozva nem adták ki, ami meglehetősen furcsa, mivel közpénzről van szó. Az idei támogatottak kiléte nem titok, mivel ketten vannak nem jogerősen elítéltek, és a Hágai Törvényszékkel lévő megállapodás szerint pénzbeni támogatást azok a vádlottak kaphatnak, akiknek ügyében még nem született jogerős ítélet.

Radovan Karadžićot elsőfokon népirtásért, a civil lakosság elüldözéséért 40 év börtönre, míg Ratko Mladićot népirtásért, csoportosan elkövetett gyilkosságért, üldözésért, civil lakosok terrorizálásáért, túszejtésért életfogytiglanra ítéltek.

Nekik folyósít „zsebpénzt” az a kormány, amelyik az utóbbi években a költségvetésből 200 ezer eurót fordított olyan projektekre, amiknek a célja bemutatni, hogy Srebrenicában nem történt népirtás. „Tehát azoknak a pénzét, akik túlélték a népirtást, akik elvesztették szeretteiket, arra használják, hogy megmutassák a világnak, hogy ez nem történt meg velük” –mondta a boszniai egykori fogvatartottak szövetségének elnöke. Mindeközben az egykori fogvatartottak kártérítési, sérelemdíj igényeit elévültnek nyilvánítják és még a bírósági költségeket is velük fizettetik meg.

                                                        Ratko Mladić

A hágai elítélteknek havi maximum 1500 eurót lehet utalni, és számlájukon nem lehet több 5000 eurónál. A pénz a börtönben személyes kiadásaik fedezésére szolgál, például telefonra, a kantinban vásárlásra, újságra. Hogy mire költik, azt a börtönszemélyzet ellenőrizheti. 

Nem ebből kell fedezniük a védelmi költségeket, az a hágai törvényszéket terheli. A legtöbb támogatást Mladić ügyvédeinek, és az őket segítő nyolc tanácsadónak fizették ki, a bizonyítási eljárás végéig 1.945.500 eurót.  

Szerb Köztársaság mellett Szerbia is támogatja anyagilag Mladićot, nem is kevéssel. Az elsőfokú ítéletet megelőzően neki személyesen 11.400 eurót, míg a családtagjainak látogatásokra és egyéb kiadásokra további 41.800 eurót fizettek. Havi rendszerességgel fizetik a repülőjegyeket és a hágai tartózkodás költségeit.   

A szerbiai költségvetésből 2004-2013 között 1,7 millió euró közpénzt juttattak 18 háborús bűntettekkel vádolt magasrangú katonai vezetőnek, köztük Ratko Mladicnak személyes kiadásokra és orvosi ellátásra, valamint a családok utazási költségeinek fedezésére.

A hágai vádlottaknak más forrásaik is vannak. A Szerb Köztársaságban is és Szerbiában is különféle szervezetek, egyesületek, alapítványok gyűjtenek nekik. Nem nyilvános, hogy mennyi pénzről van szó, de itt legalább az adakozók a saját pénzüket ajánlják fel. 

                                   Scheveningeni börtön és Ratko Mladić

A Boszniai Föderációban a másik két entitás nem ad semmilyen támogatást a bosnyák és a horvát elítélteknek, nem így Horvátország. Egy vizsgálat szerint Horvátország költött a legtöbb költségvetési forrást hágai vádlottakra – 28 millió eurót három emberre. Macedónia 9,5 millió eurót költött két vádlottra. 

Újságírók kutatásai eredményeként lehet tudni, hogy a horvát kormány közel 52 millió kunát (kb. 7 millió eurót) költött Tihomir Blaškić védelmére, míg a három tábornok - Ante Gotovina, Ivan Čermak és Mladen Markač – védelmére 28 millió eurót fizettek ki. Nem ismert annak a szerződésnek a tartalma, amit a kormány az elsőfokú ítélet kihirdetését követően kötött az amerikai Patton Boggs ügyvédi irodával Gotovina és Markač tábornokok védelmére. A Gong nevű civil szervezet kérte az adatok nyilvánosságra hozatalát, amit azzal utasítottak el, hogy a közzététel veszélybe sodorhatja a létfontosságú állami érdekeket. A szerződés azonban az amerikai igazságügyminisztérium honlapján hozzáférhető, e szerint Horvátország kötelezettséget vállalt arra, hogy az ügyvédi irodának havi 60 ezer dollárt fizet legkevesebb egy évig, de ha kell, akkor tovább is.  

                                            Ante Gotovina és Mladen Markač

Horvátországban a fegyveres testületeknél szolgálatot teljesítőkről szóló törvény szerint lehetőség van arra, hogy a tagjainak jogi segítséget nyújtsanak büntető esetekben is. A háború védőinek jogállásáról szóló törvény kiterjed a családtagoknak nyújtható segítségre is. A törvény azt nem írja elő, hogy jogerős elítélő döntés esetén a nyújtott támogatást vissza kellene fizetni. 

A „Horvátországi fiatalok az emberi jogokért” kezdeményezés tagjai azt állítják, hogy nincs részletes és átfogó jelentés arra vonatkozóan, hogy a kormány mekkora költségvetési forrásokat fordított erre a célra.

Koszovó 2013-tól nem nyújtott semmilyen segítséget hat háborús bűnökkel gyanúsított számára, kivéve azt a 16.750 eurót, amibe a szabadon engedésükre szervezett fogadás került. Összegyűlt azonban több mint 1,5 millió euró a Koszovói Felszabadítási Hadsereg két egykori vezetője, a jelenlegi miniszterelnök Ramus Haradinaj és Fatmir Limaj miniszterelnök-helyettes részére, minden eshetőségre számítva. 

 

fotó: afp/getty images

 


Categories: Nyugat-Balkán

Libegővel a város felett – Szarajevóban

Mon, 04/09/2018 - 11:21

Néhány héttel ezelőtt, mikor újra Szarajevóban jártunk, felkaptattunk a városi libegő alsó állomásához, hogy megnézzük, hogy állnak, mert azt olvastam, hogy április 6-ára, a város születésnapjára átadják. Nos, ez a kép fogadott, és eléggé kételkedtünk abban, hogy ott két hét múlva ünnepélyes átadás és üzembe helyezés lesz.

                   Két héttel az átadás előtt az alsó állomás...

És lett. Bár lehettem volna optimistább az ottani tapasztalataim alapján, hiszen a háború után néhány évvel az augusztusban még beomlott aulájú gimnáziumot is úgy összekapták, hogy a lányom szeptemberben megkezdhette ott a tanulást. Szóval, most sem volt másként, a város születésnapján, 26 évvel a leállás után újraindult a boszniai főváros attrakciója, a Trebević felvonó.

A felvonót 1959-ben csehetk tervezték és építették, a boszniai háborúban 1992-95 között, Szarajevó ostromában teljesen megsemmisült, mi évekig csak szomorúan néztük a romjait, esély sem volt rá, hogy felújítsák. Ennek a pénzhiányon kívül a város és a felvonó tulajdonosai közötti rendezetlen tulajdonvita is volt. Utóbbit sikerült megoldani, a városi közlekedési vállalat átadta a tulajdonjogot Stari Grad kerületnek. 2008-ban a finanszírozás is megvalósulni látszott, dr. Edmond Offermann és felesége 7,5 millió márkát, 3,8 millió eurót adományozott az újjáépítésre, megteremtve ezzel a pénzügyi alapot.

A libegő ünnepélyes átadásával egyidőben a felső állomáson emléktáblát avattak Ramo Biber tiszteletére.Ramo Biber a szavajevói ostrom első halálos áldozata volt 1992. március 2-án, védelmezve a város szimbólumát.

A városi közlekedési vállalat egyszerű dolgozója volt, a munkahelyén tartózkodott, a felvonót üzemeltette, amikor megindult a támadás a város ellen és őt megölték. Fegyveres emberek körülvették a felvonó felső állomását, lőtték az ott dolgozókat, egy mérnök kollégájának sikerült elmenekülnie, Ramo Bibert megölték. Halálával a felvonó meg is állt, és most, 26 évvel később indult újra. Ramo Biber 20 évet dolgozott a közlekedési vállalatnál, 42 éves korában halt meg.

„Ő felügyelte a libegő felső szakaszát, amikor egyre több barikád jelent meg fent a hegyen. Akkor már senki nem akart felmenni a felvonóval, ő azonban elindult. Felelősségteljes ember volt a munkájában, a családjában is. Kegyetlenül meggyilkolták”-mondta most az ünnepségen a testvére.  

                        A felvonó és Ramo Biber

A munkája, a libegő nagyon sokat jelentett neki, ezért ment akkor is, amikor már egyáltalán nem volt biztonságos. „Ő adta az utolsó információkat a Trebevićen lévő állapotokról.”

                                Föntről...

A szarajevói libegő alsó állomása Bistrik kerületben van, a tengerszint felett 583 méterrel, a felső állomása az 1160 méter magasan fekvő Vidikovac csúcs a Trebević hegyen. A 2100 méteres út menetideje a korábbi 12 perc helyett 7 perc 15 másodperc.  A libegőnek 33 kocsija van, mindegyik 10 férőhelyes, a kapacitása 1200 utas óránként. A viteldíj a városlakóknak 6 márka, turistáknak 20 márka.


Categories: Nyugat-Balkán

Újra Szarajevóban

Sat, 03/31/2018 - 14:41

Szarajevó a Balkán. Igaz, Nyugat-Balkán, de mégis a Balkán, amire itthon fennhordott orral, fintorogva, lenézően legyinteni szoktak. Volt Maléves kolléganőm is azt kérdezte, hogy jár oda egyáltalán valaki? És voltak utasok is a gépen? Igen, járnak oda Európa, a Közel-Kelet számos városából hagyományos és low cost légitársaságok, időről-időre charter légitársaságok. Egykor a Malévnak is rendszeres járata volt Budapest-Szarajevó között.

                       Az elsők között a 2000-es évek elején

A boszniai háború után a légteret a polgári légiforgalom előtt 1998-ban nyitották meg. A magyar légiközlekedési vállalat akkori vezetői, különösen a későbbi vezérigazgató, akkor még vezérigazgató-helyettes, nagyon erőteljesen szorgalmazta a balkáni nyitást, hogy indítsunk minél több városba járatokat, nyissunk képviseletet, legyünk jelen. Így esett, hogy 1999-ben a Malév képviselőjeként családostul kiköltöztünk Szarajevóba és jelen lettünk.

Azon kevesek közé tartozom, aki előtte nem jártam soha Jugoszláviában, nem ismertem az országot, Boszniát pedig végképp nem.

Az első, tájékozódó út mellbevágó volt. A repülőtér kívülről romos ugyan nem volt, de golyónyomokkal teli, az épület belülről pedig szívszorító és megdöbbentő. Az égett szag még mindig megült mindent, a falak feketék voltak, a mennyezeten szabadon futottak vezetékek és csövek, összesen két határőr fülke várta az érkezőket. De utána ott várt mosolyogva a magyar nagykövet és csak annyit mondott: már rég itt kéne lenniük.

                       A repülőtér 1999-ben

Egy, a háborút csak filmekből és a tv híradókból ismerő embernek a város kijózanító volt. A földig rombolt épületek, a hatalmas lyukak az épületek falában, a mindenhol, a parkokban, köztereken ott lévő sírok, a Tito laktanya, a lakótelepek sírásra ösztönző látványa. És akkor beérkeztünk a Bascsarsijára, és a világ megváltozott körülöttünk. Már a repülőtéren is láttuk, de ott a kávézókban, a kis csevaposoknál, burekeseknél, az utcán mindenhol az emberek mosolyogtak, beszélgettek, az üzletekben kedvesek voltak és érdeklődők. És romok ide, romok oda, a város egy életre belopta magát a szívembe. A család gyönyörű négy évet töltött ott. Megannyi szeretetben és örömben volt részünk a munkában, a magánéletben, a hétköznapokban és az ünnepekben.

                                     A parlament épülete 2002-ben és 2018-ban

Sok évvel ezelőtt hazajöttünk, sok éve már nincs Malév sem, de van, ami nem változik. Nem változik a lenéző legyintés, ja, Balkán? De nem változik szeretetem sem Szarajevó iránt.

Sok év telt el azóta, hogy utoljára Szarajevóban voltam, most izgatottan készültem. És megint nem csalódtam. Feltöltődni mentem, kiszakadni az itthoni gyűlölettel teli közéletből, és azt kaptam, amit vártam.

És igen, járnak oda Budapestről is. Menetrendszerinti járata van a Wizz Airnek hetente kétszer, és mindkét irányba szinte tele volt az Airbus A320-as.

A repülőtérről 5 márkáért (2,5 euró) közvetlen busz visz be a városközpontba, ami útközben városi busszá alakul és minden megállóban megáll.

Ami a leginkább feltűnt, a rengeteg üvegpalota, bankok és biztosító társaságok székházai, bevásárló központok, szállodák. Nekem ez egy kicsit idegen volt, nem nagyon érzem odavalónak, de a belvárosban megnyugodtam. Ott minden érintetlen. És érintetlen a városban a hangulat, a nyugalom, az idegesség mentesség.

                                           A Bascsarsiján 2018-ban és 2002-ben

Ott is vannak problémák, nem is kevés. Nehéz helyzetben van a gazdaság, a daytoni békeszerződés által létrehozott állami berendezkedés nehézkes és drága, magas a munkanélküliség, a fiatalok elvándorlása szintén napirenden van, de mindezt a helyén kezelik.

Utaztunk villamoson. A kint töltött négy év alatt egyszer sem, most azzal mentünk ki Ilidzsára. A kettes ülésen egyedül ülőtől a felszálló utas – kétszer is láttam, tehát nem egyedi eset lehet – megkérdezte, hogy a mellette lévő hely szabad-e? Ezután leült és amíg le nem szálltak, beszélgettek.

Nem rohannak, nem idegesek, nem türelmetlenek. Magamról megfeledkezve fotóztam éppen pont egy kanyarodó sávban, az autós türelmesen megvárta, amíg végeztem.

Végtelen nyugalom volt az ott töltött négy nap annak ellenére is, hogy néztem híreket és olvastam napilapokat. Értesültem az ottani gondokról és a nemzetközi helyzetről, de nem kaptam minden oldalról a gyűlöletet. Vannak problémáik, vannak megoldandó gondjaik, súlyosak és kevésbé súlyosak, de nem mérgezik a közhangulatot.

Mosolygós, nevetős képek készültek, amik már évek óta nem. Akkor lábadt könnybe a szemem, amikor a repülőtéren a Lufthansa irodát néztem. Most ünneplik, hogy húsz éve vannak jelen. 19 éve, az elsők között mi is ott voltunk.

                            Szarajevó repülőtér 2018

Visszamegyek. Rövid időn belül újra Szarajevóban fogom inni a kávét és enni a szirnicát, a csevapot.     

 


Categories: Nyugat-Balkán

Boszniában a Putyinnak kedves Éjjeli farkasok motoros banda tagjai

Wed, 03/21/2018 - 12:01

Az Éjjeli farkasok motoros banda húsz tagja a március 19-én indult „Orosz Balkán” nevű túrájuk első állomásaként átlépték a bosnyák határt, terveik szerint március 20-22 között lesznek Boszniában. Most kocsival érkeztek, a motoros túrát nyárra tervezik. Az egész túra tíz napig tart, Bosznia-Hercegovinában Banja Luka, Bijeljina, Brčko és Doboj, Szerbiában Belgrád, Újvidék, Valjevo, Kruševac, Niš, Jagodina, Kragujevac és Bela az érintett városok.  

A csoport két tagját, Aleksandar Zaldostanovot, alias „Sebészt” és a szerbiai csoport vezetőjét, Saša Savićot a boszniai hatóságok nemzetbiztonsági szempontból veszélyesnek tartják, belépésüket az országba megtagadják. A csoport többi tagjának mozgását kiemelt figyelemmel kísérik. A kitiltottak feljelentést tesznek Dragan Mektić biztonsági ügyekért felelős miniszter ellen, mert nem értik, miért nem léphetnek be az országba, és miért nevezi őket a miniszter szélsőjobboldalinak és terroristának.  

Dragan Mektićen kívül más bosnyák politikusoknak is az a véleménye, hogy ezek az emberek szélsőséges ideológiát terjesztenek, szélsőséges csoportokhoz kapcsolódnak, hosszútávú céljuk a Balkán destabilizálása. Úgy gondolják, hogy a látogatás azért is problémás, mert az Éjjeli farkasok egy bűnügyi, félkatonai szervezet, a Kreml közvetlen képviselete, és kezdenek egyre szélesebb politikai kapcsolatot kiépíteni Milorad Dodik rendszerével és Aleksandar Vučić szerb elnök autokrata kormányával.

                                 Vlagyimir Putyin és Aleksandar Zaldostanov

Függetlenül attól, hogy Oroszországnak van-e tényleges befolyása az Éjjeli farkasokra, ők szemmel láthatóan úgy gondolják, hogy történelmi missziót töltenek be. Tagjai között vannak az ukrán konfliktus veteránjai, közülük valószínűleg többen részt vettek a jugoszláv háborúkban is, most pedig Putyin katonáiként viselkednek. 

Az Éjjeli farkasok a moszkvai földalatti mozgalomból az 1980-as években léptek a nyilvánosság elé, amikor Gorbacsov reformjai következtében a helyzet jelentősen liberalizálódott. Kezdetben a motorokba szerelmes anarchisták csoportja volt, mostanra az orosz elnök elkötelezett támogatói lettek, Aleksandar Zaldostanov egyike Vlagyimir Putyin legjobb barátainak. A csoport életében a döntő pillanat 1991 augusztus volt, amikor az ellenállás széléről csatlakoztak a keményvonalas kommunistákhoz a Gorbacsov elleni sikertelen puccsban. A Szovjetunió összeomlása ma is fájdalmas számukra. Azt vallják, hogy „a Szovjetunió a világ legerősebb birodalma volt.”  A Krím annektálása lehetőséget nyújtott nekik, hogy segítsenek Oroszországnak újból visszanyerni erejét és visszaszerezni az elvesztett területeket.

A The Guardian írt róluk egy cikket, aminek ezt a címet adták: „Ismerd meg az Éjjeli farkasokat, Moszkva leghirhedtett motoros bandáját.” Az angol lap szerint a klubnak több ezer tagja lehet szerte Kelet-Európában, szoros kapcsolatot ápolnak az orosz elnökkel, és néhányan arra szólítanak fel, hogy „Putyin angyalainak” nevezzék őket.

Mark Galeoti orosz szakértő, a New York-i egyetem professzora azt tartja róluk, hogy „az állam ügynökei és eszközei”, más szóval a Kreml behúzta őket a szélről, kihasználja Putyin-barátságukat, és Amerika ellenes retorikájukat.

Az Egyesült Államok szarajevói nagykövetsége közleménye szerint a csoport „destabilizációs tényezőt jelent Bosznia-Hercegovina és a régió számára”.

A szarajevói orosz nagykövetség közleményében azt írta, hogy az „Orosz Balkán” motoros túra célját igyekeznek meghamisítani, biztonságot fenyegető eseménynek feltüntetni, holott „ez egy zarándokút, aminek során szerbiai kolostorokat, vallási, kulturális, és történelmi helyeket keresnek fel.”

A philadelphiai Külpolitikai Kutató Intézetben készítettek egy tanulmányt az orosz befolyásról Bosznia-Hercegovinára. Az egyik szerző a szarajevói egyetem professzora, dr. Emil Suljagić, aki azt írja, hogy „ez az erődemonstráció Moszkva nyílt fenyegetése. (…) A történések fájdalmasan emlékeztetnek Milosevic militarizálására a rendőrség körében, miután rájött, hogy Montenegró megállíthatatlanul távolodik a politikájától. Ez a militarizált rendőrség később szörnyű bűnöket követett el például a koszovói albánok ellen.”  A tanulmányban hangsúlyozzák, hogy Oroszország készen áll a Balkán destabilizálására, a balkáni országok Oroszország figyelmének középpontjában állnak. A demokratikus Nyugat „megpróbál” segíteni, de kijelentéseikkel, az orosz műveletekre adott válaszaikkal leginkább csak megzavarni tudják őket, míg ők zavartalanul terjesztik nézeteiket a Szerb Köztársaságban, Boszniában és Szerbiában.

Szerbiai elemzők azt mondják, hogy az előző alkalommal ellentétben, az Éjjeli farkasok megjelenését Szerbiában nem kíséri megkülönböztetett média figyelem, a boszniai figyelmeztetésekkel ellentétben, Szerbiában szinte egyetlen szó sem esik róluk.

Ennek némileg ellentmond Jelena Milićnek, a belgrádi Euroatlanti Tanulmányok Központja igazgatójának néhány gondolata. „A mostani szerbiai hatalom őszinte abban a kérdésben, hogy megpróbál egyensúlyozni az autokrata antidemokratikus, revizionista Oroszország és a Nyugat politikája között, ami ellenőrzi a befektetéseket, vissza nem térítendő támogatásokat ad, kedvező hiteleket Szerbiának, pénzügyileg támogatja az intézményeit. Oroszországnak érdekében áll gátolni Belgrád és Pristina megegyezését, ami még akár fegyveres konfliktushoz is vezethet, mint korábban Kumanovoban. Ezért aggasztóak olyan új polgári csoportok, mint a „Nem adjuk Belgrádot”, amik közös megmozdulásokat, demonstrációkat szerveznek katonai és rendőri szakszervezetekkel, akik körében Ratko Mladić hős. Nincs szükség fegyveres erőkre Szerbia biztonsági rendszerének és Vucic viszonylag békés hangú retorikájának aláásására. Ez Putyin érdeke és nem a térségé.” Hozzáteszi: „sem Macedónia, sem Montenegró nem menekül ez elől.”

Hogy ez mennyire így van, azt alátámasztja a legújabb hír, miszerint Moszkva figyelmezteti, kvázi megfenyegeti Macedóniát, vegye figyelembe milyen következményekkel járhat csatlakozásuk a NATO-hoz.

Az Éjjeli farkasok csoport tagja a csecsen elnök, Ramzan Kadirov is,  tagszervezetek tagjainak csatlakozását várják Lengyelországból, Szlovákiából, Csehországból, Bulgáriából és Macedóniából azzal együtt is, hogy Putyin barátai túl azon, hogy rajta vannak az amerikai beutazási fekete listán, tilos belépniük Lengyelországba, Litvániába, Grúziába.


Categories: Nyugat-Balkán

Néhány gondolat a nyugat-balkáni légitársaságokról

Mon, 03/19/2018 - 16:59

Sokat beszélnek és írnak arról, hogy a kis légitársaságok képesek-e önállóan megélni, tudnak-e fejlődni, terjeszkedni anélkül, hogy partneri viszonyba kerülnének más légitársasággal, anélkül, hogy légiszövetség tagjai lennének? Vannak állítások pro és kontra, de ha a nyugat-balkáni régió országai légitársaságait nézzük, a kép nem túl rózsás.  

A térségben 2013-ig a horvát Croatia Airlinesnak volt abszolút vezető szerepe mind a szállított utasok, a flotta, a célállomások, a repülésbiztonsági mutatók, mind a kiszolgálás színvonalát tekintve. Ez mára már nincs így. Jött a szerkezetátalakítás, évente változott a menedzsment, eladtak mindent, amit lehetett, eszközöket, repülőgépeket, résidőket. Nemrég a pilóták szakszervezete nyílt levelet írt az államfőnek, közbenjárását kérve a vállalat lehetetlen helyzete miatt. A Croatiát a horvát állam stratégiai partnernek tekinti, ami évekkel ezelőtt a Malév esetében sem jelentett biztonságot.  

Szlovéniában a 2008-2009 évi krízis után az állam a légitársaságot feltőkésítette és privatizálta. A légitársaságnak két magánbefektető tulajdonosa van, az egész szlovén repülős társadalom azért szurkol, hogy kitartsanak és erősödjenek. Az Adria Airways működik, bázisa a ljubljanai repülőtér, idén növelte járatai számát, ezen a nyáron hét új célállomásra repülnek.

A szlovén piac kicsi, új útvonalak keresése és a flotta jobb kihasználása a legfontosabb. A helyzet sokkal jobb, mint 2011-2012-ben volt, a kihasználtság is sokkal jobb, mint korábban, de nincsenek könnyű helyzetben, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a környezetükben sok társaság jelentett csődöt, bár van ellenpélda is, az Air Malta. 

A Montenegro Airlines igazi kis légitársaság, öt repülőgéppel, 2017-ben valamivel több mint 560 ezer utast szállítottak, ami azonban az országba repülőgéppel érkező 2,1 millió utas egynegyede. Fennmaradásához a montenegrói kormány jelentős pénzügyi injekciókkal járul hozzá, kormányzati elhatározás, hogy nem hagyják csődbe menni a légitársaságot, ennek érdekében tavaly 90 millió eurót utaltak át.

Belgrádban sikeresnek bizonyult a privatizáció, 2013-ban az Etihad Airways 49%-ban a szerb JAT tulajdonosa lett, és megalakult az Air Serbia. Megújult a flotta, új járatok indultak, közvetlen összeköttetés van Belgrád és New York között, bejelentették a járatnyitást Torontóba és a flotta további fejlesztését új Airbusokkal.

Az Air Serbia beérte, sőt lehagyta a Croatiat a fuvarozott utasok száma, az áru mennyisége, a desztinációk, a járatszámok és a flotta tekintetében. Egyértelműen a térség új vezetőjévé vált. Belgrádból ma kétszer annyi csatlakozási lehetőséget kínálnak, mint Zágrábból, ezen a nyáron több mint heti 30 új járatot indítanak.

Vannak olyan szakemberek, akik szerint azonban  hiába lett a régió vezető légitársasága az Air Serbia, hasonló nehézségekkel küzd, mint a Croatia. Horvátországnak, mint uniós tagállamnak az európai irányelvek nem teszik lehetővé az állami pénzügyi beavatkozást, de csínján kell bánjon ezzel Szerbia is, akik erőteljesen igyekeznek az uniós tagság felé, de addig is még kihasználják az időt.  

Az Air Serbia egy új üzleti modellen dolgozik, nemrég új, hibrid  tarifarendszert vezettek be a diszkont légitársaságok néhány jellemzőjével. Ugyanakkor azonnal ki is jelentették, hogy a társaság soha nem lesz „fapados”.

Az Etihad-JAT története elsősorban a politikai kapcsolatok révén jött létre. Egy ilyen szilárd partnerséget a horvátok nem valószínű, hogy találnak, kivéve a Lufthansa csoportot, amely bár nem hivatalosan, de évek óta közismerten jó kapcsolatokat ápol a Croatiaval.  

Míg a szlovén, a montenegrói, a horvát és a szerb légitársaság repül, a bosnyákoknál nincs semmi.

Bosznia-Hercegovinában jelenleg egyetlen AOC-val rendelkező társaság van, székhelyük Tuzlában, áruszállítással foglalkoznak, de komoly repülőgépük nincs.

A hányatott sorsú Air Bosna utódja, a BH Airlines a felhalmozott adósságok miatt leállt. Stratégiai partnerként megjelent a Turkish Airlines, de rossz előkészítés, elhibázott helyzetfelmérés miatt kivonultak, és ha lehet, még súlyosabb pénzügyi helyzetben hagyták a légitársaságot.

Boszniában négy repülőtér működik: Szarajevó, Tuzla, Banja Luka és Mostar. Banja Lukan napi egy járata van az Air Serbianak, amire azt mondják, pusztán politikai célzattal fenntartott járat, hogy valami mégis legyen, mert ezen kívül más semmi. Mostarral hasonló a helyzet, bár oda érkezik néhány repülőgép Međugorje közelsége miatt. Tuzlába üzemel a Wizz Air, jellemzően a bosnyák diaszpórából fuvaroznak.

Szarajevóba sok légitársaság üzemeltet járatot, az elmúlt két évben az Öböl-országokból érkező járatok száma jelentősen nőtt: Katarból, Kuwaitból, az Emirátusokból, de hazai légitársaság nincs és a jelen helyzetben úgy tűnik, hogy rövidesen nem is lesz.

Boszniai légiközlekedési szakember keresetlen szavakkal úgy kommentálta a helyzetet, hogy a jelen politikai viszonyok „dilettánsokat és idiótákat” ültetnek vezetői pozíciókba.


Categories: Nyugat-Balkán

Szaúd-Arábia és a török sorozatok

Thu, 03/08/2018 - 13:00

Szívesen nézek török sorozatokat. Hogy ennek mi köze a Balkánhoz? Tényleg nem sok, azon kívül, hogy nagyon sok sorozatot vetítenek a nyugat-balkáni országok tv állomásai, és az interneten ennél jóval több megtalálható horvát, szerb, esetleg bosnyák felirattal. Ezeket nézem, ami nyelvgyakorlásnak is kitűnő.

Most azt olvasom, hogy a szaúd-arábiai MBC média csoportnál  elrendelték a török sorozatok sugárzásának leállítását az Ankara és egyes arab országok, köztük Szaúd-Arábia között növekvő feszültség miatt. Vagyis a politika kőkeményen beleszól egyes csatornák műsorpolitikájába.

Igaz, hogy a török sorozatok egy része az Oszmán Birodalom történelmének propagandája, másrészt viszont Törökország „nyugatiasodását” is mutatja. A politikai változások fényében ez nem segítette a sorozatokat egyes szaúdi és más arab televíziós állomásokon.

Elemzők úgy vélik, hogy a döntést nem lehet csak az Ankara és Rijad közötti, az Öböl-válság és Katar blokádja miatt az utóbbi időben egyre hűvösebbé váló politikai viszony számlájára írni.     

Most hat sorozatot állítottak le az MBC1, MBC4 és az MBC Drama csatornákon, főleg olyanokat, amik társadalmi problémákkal foglalkoznak. Az MBC hálózat jellemzően nem sugároz török történelmi filmeket, sorozatokat.

Az utóbbi tíz évben a török sorozatok sikeresen vonzzák az arab nézőket, bennük pozitív kép alakult ki Törökországról. Egyes statisztikák szerint az arab lakosság 75%-a megnézett már legalább egy török sorozatot. Az arab csatornákon 2016-ban 75 török sorozatot vetítettek, összesen 600 millió dollár értékben. A nézettség és a népszerűség tekintetében Szaúd-Arábia az első helyen áll.

Amíg az arab sorozatok népszerűsége különböző okok miatt csökkent, a török sorozatokat a sokszínűség, a sokkal jobb minőség, jobb, természetesebb színészi teljesítmény, jó rendezés, jó zene jellemzi, függetlenül attól, hogy modern vagy történelmi filmről van szó.  

Törökország évente közel 100 produkciót készít, ebből kb. 15-öt  exportálnak a világ számos országába. Törökországon kívül a sorozatoknak kb. 400 millió nézője van.  

A török sorozatok export bevétele 2016-ban 350 millió dollár volt 142 országból, ezzel az Egyesült Államok után a második helyen állnak a világban. A török televíziós iparág 2023-ra egy milliárd dollárra tervezi növelni ezt a bevételeit.

A döntés sokak szerint felháborító és elképesztő, tekintettel arra, hogy a szaúdi televízió 2007 óta épp arra számított, hogy a török sorozatok sugárzásával növeli a nézettséget, most pedig csatlakozik az aktuálpolitikához, figyelmen kívül hagyva a potenciális veszteséget.

Szaúd-Arábia az Emirátusokkal együtt korábban is beavatkozott az Öböl-válságba a saját tv-csatornáin keresztül, amikor egyes műsorokat „értéktelennek és értelmetlennek” minősítettek azért, hogy kárt okozzanak azok készítőinek.

Most a politikával karöltve ilyen módon is megpróbálják megállítani vagy inkább korlátozni a török tőke erőteljes kapitalizációját. A török sorozatok   az ország idegenforgalmát és szimbólumait is népszerűsítik arabok milliói  körében, ami a szaúdiak szerint nem érdeke a régiónak.  

Nem vitás, hogy a produkciók hozzájárultak a török ékszer export növekedéshez, emellett a divat kiegészítők, ruházati cikkek és díszítő elemek exportja 9 %-kal, az elektronikus játékoké 26,5%-kal, míg a könyveké 18 %-kal növekedett az elmúlt években.

A szaúdi média csoport igazgatótanácsa úgy véli, hogy a török sorozat arab televíziós állomásokon történő közvetítésével több száz millió dolláros ingyenes promóciós és reklámszolgáltatásokat kínál a törököknek, és míg itt Törökország imidzsét „fényezik”, addig török tv állomások nem sugároznak egyetlen arab sorozatot sem.

Megfigyelők szerint a sorozatok politikai indíttatásra történő leállításának legnagyobb vesztese az MBC csoport lesz mind a pénzügyi mind a nézettségi mutatók tekintetében. Ezzel szemben a török vállalatok korlátozott veszteséget szenvednek, mert van tíz másik arab tv állomás, ami folytatja, vagy elkezdi sugározni a török sorozatokat, amik számtalan megszólaló szerint sokkal konzervatívabbak, mint a brazil és mexikói szappanoperák, amiknek vetítése folytatódik. Érdekes, hogy egy ilyen döntés éppen akkor jön, amikor Szaúd-Arábia a nyitottság fázisába lépett.

Ahogy ezt a történetet olvastam, elkezdtem egy kicsit utána nézni, hogy máshol hogy állnak a török sorozatokhoz. Nos, az arab tiltás nem egyedi, még abban az értelemben sem, hogy politikai indíttatású. Korábban Egyiptomban is felfüggesztették az állami tv állomások a vetítést, majd ezt a döntést visszavonták.

2016-ban bangladesi rendezők és színészek követelték a Szulejmán betiltását a „mindenütt jelenlévő szexuális jelentek” miatt. Az ott szinkronizálva vetített sorozat népszerűsége annyira nagy, hogy a helyi televízióknak el kellett hagyniuk a hazai produkciók sorozatait, ezért sok színész munka nélkül maradt, több stúdió és produkciós iroda bezárt.  

Üzbegisztánban néhány hete a Végtelen szerelem (Kara sevda) című sorozatot tiltották be. Egy ilyen döntés elképzelhetetlen lett volna az országban 1989 óta hatalmon lévő Islam Karimov elnök ideje alatt, aki rendkívül gyanakvó volt a vallási radikálisokkal szemben. Úgy látszik, hogy halála után egy évvel az új elnök Savkat Mirzijojev teret ad a szélsőségesek követelésének.  Februárban egy radikális iszlám weboldalon öt cikk is megjelent a sorozatról, követelve betiltását. Azt állították, hogy a nézőket „szemmel verik”, a szinkronszínészeknek bére „haram”, vagyis a Korán szerint tiltott. Az állami vallási ügynökség imámja is kritizálta a sorozatot, mert az a „Nyugat befolyása” alatt áll. Érdekes, hogy ezt a véleményt többen is osztják és egyetértenek abban is, hogy a sorozatot nemcsak a radikális iszlamisták tartják problémásnak.

A politika aztán itt is jelentős mértékben beleszólt a kérdésbe. Maga a miniszterelnök rendelte el az állami hatóságoknál, hogy vizsgálják meg a sorozatot abból a szempontból, hogy az milyen hatással van az üzbég családokra, majd a Zo’R tévén hetente kétszer sugárzott sorozatot levették a műsorról. A csatornánál nem tudják, hogy ez a tiltás végleges-e, vagy később folytathatják.

Az Egyesült Államok külügyminisztériuma Üzbegisztánt „különösen aggasztó” országnak tartja, elsősorban a vallásszabadság korlátozása, az állam részéről jelenlévő vallási rendőrség miatt.

Egy helyi emberjogi aktivista azt mondja, amint a radikálisok nagyobb szabadságot kapnak, elkezdik támadni előbb a televíziós programokat, mint például a Végtelen szerelmet, azután a televíziós csatornák, az újságok és a nők jogai következnek. „Félek, hogy ezt Mirzivojev elnök nem fogja tudni ellenőrzése alatt tartani.”


Categories: Nyugat-Balkán

Pages

THIS IS THE NEW BETA VERSION OF EUROPA VARIETAS NEWS CENTER - under construction
the old site is here

Copy & Drop - Can`t find your favourite site? Send us the RSS or URL to the following address: info(@)europavarietas(dot)org.