Miközben mindenki a Krímre figyel lényegében Kijevben egy sokkal nagyobb volumenű politikai beavatkozás, államcsíny ment végbe, amerikai segítséggel
Az ukrán események kapcsán Oroszország kezét megkötötték a téli olimpia eseményei (már ha maga az olimpia nem egy nagyszerű elterelési műveletként szolgált, mely elvonta a figyelmet az orosz csapatösszevonásokról), míg az Egyesült Államok « politikai lépéselőnyt » szerzett a kijevi hatalomátvétel « menedzselésénél. » Az oroszok erre katonai lépéssel tudtak válaszolni.
„Mit jelent a kötelezettség a jó alkalomhoz képest?” - Nagy Frigyes, az osztrák örökösödési háború előtt elsimerte a Pragmatica Sanctiót, Mária Terézia hatalomra kerülése mégis kedvező alkalmat kínált.
Oroszország 1994-ben Budapesten az EBESZ keretében garantálta Ukrajna határait. A sajtóban gyakran elhangzik, hogy az oroszok megsértették az 1994-es budapesti szerződést. Ez lényegében igaz, csak azt ne felejtsük el, hogy 2004 óta az oroszok ezt a szerződést nem tekintik érvényesnek.
Oleksandre Turtcsinov a parlament elnöke lett Ukrajna ideiglenes államfője. Őt Timosenko egyik közeli szövetségesének tartják, hiszen 2010-ig Timosenko alelnöke volt. Lehetséges miniszterelnökjelöltek :
- Arseni Jatseniuk, közgazdász, ügyvéd, 2005-2007 között gazdasági majd külügyminiszter, Timosenko közeli, 2010-ben elnökjelölt volt
- Petro Porosenko, képviselő, oligarcha
- Timosenko is jelölt, de ő kijelentette, hogy nem fogadja el a posztot.
Egyes nyugati vélemények szerint némileg árnyalni kell azt a képet, miszerint az ukrán konfliktus a nyugati és az orosz érdekek összeütközéséből állna csak Ukrajnában. Lényegében az Egyesült Államoknak nem igazán célja Ukrajnát az Európai Unió felé terelni, miközben le akarja választani Oroszországtól. A cél a térség jugoszláv-típusú destabilizációja lehet.
