Az Europa Varietas Institute magyar nyelvű blogja, uniós szakpolitikákról, konferenciákról, biztonságpolitikáról, diplomáciai eseményekről

You are here

Az ISIL céljai Irakban és Szíriában

A helyezet igencsak összetett, Irak valószínűleg megszűnik. A térségben Irán és Szaúd-Arábia, mint regionális nagyhatalmak küzdelme is zajlik.

Az ISIL magyar jelentése Iraki és Levantei Iszlám Állam, ISIS alakban is létezik, francia rövidítése : EIIL.

Az ISIL mint az Al-Kaida része

Az ISI 2006-ban jött létre, akkor még Iraki Iszlám Állam néven, e szalafista dzsihádista csoport arab rövidítése DAESH. A szervezet a mezopotámiai Al-Kaida ágból (vezetője : al Muhajer) és a volt baathista (szunnita), Szaddamhoz hű iraki hadsereg maradványaiból született. (Egyes vélemények ezt cáfolják, szerintük a baathista volt szaddami hadsereg nem vallásos és nem támogatna vallásos alapú dzsihádot, tehát lehet, hogy ők már nem tartoznak ide, illetve kiléptek.)

A kezdeti kereteket hamar kinőtte a mozgalom és mintegy 30 szunnita törzs csatlakozott hozzá Nyugat-Irak (Al Anbar) tartományban. Becslések szerint kb. 10.000 fegyveressel rendelkeznek Irakban és 7-8000-el Szíriában. Francia elemzések ugyanakkor ezzel nem értenek egyet és összesen több mint 60.000 harcossal kalkulálnak, mert az ISIS számos zsoldossal rendelkezik és jelenleg kvázi ez a világon a legnagyobb privát hadsereg.

Már a kezdetektől saját maguk térségét tekintették az "igazi Iraknak", 2013 áprilisa óta pedig Szíriát is maguknak követelik. (Nevük akkor változott ISIL-re : Iraki és Levantei Iszlám Állam; Levante alatt pluszban még Libanon is értendő.). A szervezet vezetője al-Bagdadi.

Szakítás az Al-Kaidával és az al-Nosra

Az ISI az Al-Kaidával szövetségben kezdetben jól együtt tudott működni. A 2013 eleji szíriai sikerek azonban az ISI tagjait nagyon felbátorították és az Al-Kaida által favorizált egyetemes (és utópisztikus) iszlám forradalom és állam megteremtése helyett egy sokkal realistább, lokális, új síita állam létrehozását határozták el, immár Szíriát is ide értve.

A különböző célok miatt így a felek összekülönböztek és az Al-Kaidát az is zavarja, hogy az ISIL Szíriára is kivetette csápjait és ott "konkurrenciát képez". A szakításra 2014 májusában került sor. Az Al-Kaida Szíriában a 2012 elején létrehozott Jabhat al-Nosra (vagy: al-Nusra) Frontot tekinti a szervezet legitim képviselőjének : Ezt eredetileg éppen az ISI hozta létre, de az al-Nosra a szakításkor nem az ISI-t, hanem az al-Zavahiri féle Al-Kaidát választotta. Másrészt az Al-Kaida fő ellensége az USA és Izrael, míg az ISIL fő ellensége Irán és a többi síita lett.

Az ISIL nyugati és szaúdi kapcsolatai
2014 tavaszán az ISIL, előkészítve szakítását az Al-Kaidával, elengedte nyugati (német, francia, olasz, dán, amerikai) foglyait. Szír titkosszolgálati jelentésekből származó információk szerint ekkor még támogatták titokban az ISIL-t francia, amerikai és szaúdi magas rangú katonai tanácsadók. A CIA most mindhárom csoportot támogatja.

Al-Baghdadi mellett (egyesek szerint : felett) az ISIL koordinálásában nagy szerepet vállal a szaúdi Abdul Rahman al-Fejszal (Szaúd al-Fejszál herceg, a szaúdi külügyminiszter fivére) és Turki al-Fejszál (titkosszolgálatokat felügyelő volt miniszter, volt washingtoni és londoni nagykövet).
2014 májusában a Fejszálok megvettek egy ukrán fegyvergyárat. Az itt felhalmozott nehézfegyver-készletet repülőkön egy török katonai reptérre szállították, ahol a MIT (török titkosszolgálat) speciális vonatokon szállította le a készletet az ISIL számára. Lehetetlen, hogy a NATO egy ilyen akcióról ne szerezzen tudomást, illetve, hogy hallgatólagos beleegyezése nélkül kerüljön sor egy ilyen volumenű fegyverszállításra, amiből levonhatjuk a következményeket.

Az ISIL pénzügyi forrásai

Míg az ISIL nem fordult az Al-Kaida ellen és nem akarta Szíriát, addig legfőbb finanszírozója (az USA-szövetséges) Szaúd-Arábia (!) volt, egyéb öböl-menti államokkal. Azóta "hivatalosan" egyik öböl-menti állam sem támogatja, de továbbra is kapnak egy-egy ottani milliárdos üzletembertől támogatásokat, de adót is szednek, valamint lopásokkal, és emberrablásokkal egészítik ki büdzséjüket.

A szír felkelők sorai pedig még inkább megosztottak : ISIL-pártiak, Al-Kaida pártiak (al-Nosra) és azok, akik mindkét szervezetet visszautasítják. Az USA 2012 végéig vegyes érzelmekkel tekintett az al-Nosra-ra, amikor is feltette a terrorista csoportok listájára. Ezt a legjobban Franciaország ellenezte, mert Laurent Fabius külügyminiszer szerint "ők a legjobb szövetségeseink Assad ellen".

Tikrit elfoglalása az ISIL-nek szimbólikus jelentőségű volt, hiszen Szaddam Husszein innen származott. Ugyan az ISIL vezetői videoüzenetekben Bagdad és egyéb iszlám városok elfoglalását tűzték ki célnak, de ezeket kevésbé tarthatjuk reális céloknak. Mindenesetre az iraki hadsereg bombázásai számos civil célpontot is megsemmisítettek. Ezzel kontraproduktív hatást érnek el, a lakosságot az ISIL felé közelítik. Mások szerint épp ellenkezőleg, az ISIL Szíriában véres hírnevet szerzett magának, a szunnita polgári lakosság körében végzett vérengzésekkel (torok-elvágások) míg a keresztény lakosságot "szimplán" keresztre feszítik. A dzsihád elől jelenleg már 550.000 iraki menekült el Irakból.

A Peshmergák

A Peshmergák az ISIL egyik fő ellenfelei a térségben. A peshmerga kifejezés a kurd harcosokat jelöli, valamint hivatalosan az iraki kurdisztán fegyveres erőit. Ezek inkább laikus (tehát nem vallásos) erők. Számukra Kirkuk városa szimbólikus jelentőségű, mint ősi fővárosuk, miközben ott találhatóak a legjelentősebb iraki kőolajtartalékok.
A Peshmergák - miután az iraki föderális hadsereg elhagyták - elfoglalták a várost az ISIL-től és mivel eddig is a központi kormányzatra való tekintet nélkül, függetlenül termeték ki az olajat területeiken, most Kirkukban is ez várható. Kirkukot aligha ürítenék ki önszántukból, tehát jelenleg a legfontosabb iraki tartalékok kurd kézen vannak és csak belháborúval lennének visszaszerezhetők az iraki hivatalos kormány számára.

Egyesült Államok

Az USA "hivatalosan" az iraki központi erőket támogatja az ISIL ellen. A térségben ő viseli a politikai felelősséget, mert Szaddam bukásáig Irakban nem létezhetett az Al-Kaida, és az ISI(L) sem. Egyes szakértők szerint csapatokat kellene a térségbe küldeni, de ezt a döntéshozók kategorikusan kizárták, mint lehetőséget, és csak az ISIL bombázására hajlandóak. Ezzel az USA megsérti az Irakkal aláírt stratégiai szerződését (és rossz üzenetet küld szövetségeseinek), mely katonai beavatkozást ígért Iraknak olyan esetre, amikor külső támadás éri. (Szerintünk ugyenis ez esetben nem külső támadásról van szó.)

Mit lép Irán?

Ugyanakkor az amerikai szárazföldi beavatkozás több szempontból sem kívánatos : A síita Irán, Bagdad szövetségese kijelentette, hogy nem tűr meg (szunnita) dzsihádistákat a területén, de ha az iraki (síita) kormány kéri, akkor átküldi a jól képzett és felfegyverzett pasdaran egységeit, és melyek vallásilag is "kompatibilisek" a sítia többségű iraki területek lakosságával. Eddig viszont csak fegyvereket és katonai szakértőket küldtek, harcoló egységeket nem. Irak szétesése a térségben Irán érdekét nem szolgálja, Szaúd-Arábiáét viszont annál inkább. Jelenleg a két fél a tárgyalásos megoldást szorgalmazza.

(Megjegyettük, Irakban Szaddam rendszere szunnita volt, és a 2003-as megszállás óta az USA a többségi síitákra támaszkodik az "újjáépítésben", mely világosan kódolta előre a konfliktusokat. A síiták Irakban csak 1930 óta alkotnak többséget, és csak a XIX. sz-ban tértek át. Főként a szegény falvak lakóinak és a beduinoknak a vallása.)

Egy iráni beavatkozás akár dominó-effektust is okozhat, mivel nyílt provokációval érne fel a dzsihádista ISIL-t támogató államokkal (Szaúd-Arábia, Katar, EAA) szemben. Újabb erőre kapna a síita-szunnita háború, mely Irakban végérvényesen egymás ellen fordítaná a síita többséget a szunnita kisebbséggel és lényegében Irak megszűnne létezni. A szakértők még megemlítik a síita Szíriát, mely Iránnal jó kapcsolatokat ápol és szintén kész segítséget nyújtani Iraknak az ISIL ellen. Síita iraki önkéntesek eddig is érkeztek Damaszkuszba, hogy Assadnak segítséget nyújtsanak, illetve megvédjék a síita szentélyeket. A logika is azt diktálja, hogy Assad és Irak összefogjon az országukat destabilizáló ISIL ellen.

2001 óta az USA hadvezetése - az amerikai nagypolitikai tervekkel szembe menve - félig-meddig titkos terveket sző arról, hogyan lehetne a Közel-Keletet etnikailag homogén államokra bontani. 2006-ban publikáltak egy térképet, mely Irakot 3 részre : kurd-síita-szunnita osztaná fel. Mivel Izrael 2006-ban sikertelenül vette fel a harcot a libanoni Hezbollahhal szemben, és 2011 óta Franciaország és Nagy-Britannia is hiába próbálja a szíriai Assadot eltávolítani a célt az USA - egyesek szerint - közvetett módon, a dzsihádista szövetségesek révén tervezi elérni.

Jelenleg lényegében 1 hét leforgása alatt az ISIL mindent meghódított, ami elég lehet egy szunnita emirátus megalapításához és úgyszintén a kurdok is megszállták azokat a részeket, melyeket a független Kurdisztán alapjának tartottak.

Közben Irakban az amerikai hadsereg segítségével képzett iraki hadsereg és hadvezetési rendszer lényegében becsődölt. (Megjegyezhetjük, nem először és nem utoljára történik ilyen, például Maliban is pontosan ugyanez történt.). Plusz az iraki csapatmozgások minden fázisához miniszterelnöki engedély kell, mely mindenfajta önálló ötletet vagy gyors reakciót csírájában elfojt. Ráadásul az iraki parlament nem szavazta meg a rendkívüli állapotot.
Így a hadsereg átengedte Ninivét az ISIL-nek és Kirkukot a kurdoknak. A ninivei körzet pénztára 429 millió USD-t jelentett készpénzben, jól jött a zsoldosok kifizetéséhez; valamint számos Humwee-t és 2 harci helikoptert is szereztek.

Az ISIL és a Pesmergák akciói régóta készülődtek és nem lepték meg a térségben Szaúd-Arábia barátait. 2003 óta a kurdok egyik legfőbb szövetségese Izrael, így Kirkuk bevétele mögött is izraeli segítség sejthető. Az USA és szövetségesei a nyílt színen elítélik az ISIL-t, miközben a háttérben lényegében támogatják. Az USA-ban ugyan a színfalak előtt zajlik némi demokrata-republikánus műsor, utóbbiak a nyílt beavazkozás mellett vannak, míg a háttérben már nyugodtan zajlik a katonai héják forgatókönyve.

A török szál

A fentebb említett fegyverszállítási akción túl a török érintettség több vonása is érdekes. Az ISIL célja ugyanis, hogy megszerezze a Sülejman sah sírja feletti ellenőrzést Szíriában, a Raqqa körzetben s ez érzékenyen érinti a török diplomáciát : Ez a hely ugyanis az 1921-es ankarai szerződés értelmében extraterriotoriális jogokkal bír, és török felségterület, van is itt egy kis török laktanya. Ez a támadás tehát Törökország számára ürügyként szolgálhat egy esetleges szíriai beavatkozásra.

Ennél súlyosabb viszont, hogy Moszul elfoglalásakor az ISIL foglyul ejtett 15 török diplomatát családjaikkal együtt valamint katonai szakértőiket, a török speciális egységek 20 tagját. Mindez Ankarát igencsak bosszantja, és átverve érzik magukat annak a fényében, hogy lényegében "rajtuk keresztül" ment (megy?) az ISIL-nek a logisztikai segítség. ()

Mindez akár azt eredményezheti, hogy Törökországra az USA nem vagy kevésbé számíthat az "iraki rendezés" további fázisaiban. A törökök eddig is sérelmezték, hogy már 2003-ban az USA lényegében a független Kurdisztán létrehozását szorgalmazta, destabilizálva a dél-keleti török határvidék kurd kisebbségét. Plusz ez a Kurdisztán - a 2006-os amerikai vezérkari térkép szerint - tartalmazna Törökországból kihasított részeket is (!)

Egyes vélemények szerint az ISIL fellépése a török diplomaták szerint amerikai jóváhagyással történt és ezek most lényegében túszok, amivel az USA a törököket sakkban tartja, hogy ne tegyenek keresztbe. Nincs rá bizonyíték, de ismerve a török-amerikai kapcsolatok hátterét, tudniillik a NATO-n belül az USA többször zsarolta azzal Törökországot, hogy adott krízishelyzetben "el tudja intézni, hogy ne vonatkozzanak Törökországra, vagy csak nagyon is késleltetve lépjenek életbe a kollektív védelem paragrafusai" - egyáltalán nem lenne meglepő...

Dr. Türke András István

Undefined