You are here

Euroatlanti Esték

Ukrajna egy új éra küszöbén

Gondolatok a narancssárga forradalomról
2005. április 12.

Narancssárga plakátok, kitűzők, bélyegek, és rengeteg vicc. Az ukrán nép boldog, mert megkapta azon szabadságát, amely eddig csak papíron létezett. Pedig fél évszázaddal ezelőtt nem volt olyan vidám az élet ezen a földön: Sztálin zsarnoki törekvései között eredetileg az a gondolat is szerepelt, hogy – sok más néppel együtt – az összes ukránt át kellene emelni, és kitelepíteni Szibériába, de túl sokan voltak...

A fenti gondolatokat a Corvinus Egyetem Rektori Tanácstermében Kun Miklós, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának egyetemi tanára idézte fel Alekszander Szolzsenyicin: A gulag szigetcsoportról írott könyvéből a Régiók Szövetsége, az Euro-Atlanti Klub, és az ELTE ETTDK áprilisi Euroatlanti estéjén. A könyv megjelenésekor fölkeltette a nyugati értelmiség figyelmét és lelkiismeretét, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megváltozzon a Szovjetunióról alkotott kép. Sztálin nem kitelepítette, hanem elkövette az ukrán nemzettel szemben a legnagyobb bűnök egyikét: kiéheztette őket. Közel hét millió embert sikerült a mesterséges kolhozosítás alatt kipusztítani, annak ellenére, hogy Ukrajna természeti adottságaiban Európa egyik leggazdagabb régiója. Termékeny földjében a Mengyelejev-táblázat kétharmada megtalálható. Annak ellenére, hogy a szovjet megszállás alatt ásványkincsei szolgáltak a hadipar alapjául, az ukrán nehézipar és a mezőgazdaság stagnált, és ez a stagnálás politikai és kulturális téren is folytatódott. Itt Hartyányi Jaroszlava történész, az Országos Ukrán Önkormányzat elnöke vette át a szót, és szolgált néhány megdöbbentő adattal.

Mindezidáig az ukrajnai könyvkiadásnak csak 10%-a volt ukrán nyelvű, ukrán nyelvű újság pedig Kijeven kívül egyenesen hiánycikknek számított. Mostanság „kezd divatba jönni” az ukrán himnusz megtanulása is, ha tudták, akkor sem énekelték, mert nem lehetett. Sőt, amikor Jaroszlava egyszer ukrán számot kért egy diszkóban, a konyhásnénik kijöttek, és örömükben sírva kezdtek táncolni, mert az ukrán szórakozóhelyeken mindezidáig csak orosz könnyűzenét lehetett játszani. Ezek után érthető, ha Nyugat-Ukrajnában az ukránok egy része úgy érezte, hogy azt a függetlenséget, amelyet ők tálcán megkaptak, hatalmi elitjük orosz segítséggel – gazdasági nehézségeik és politikai konfliktusaik közepette – semmibe veszi. Ilyen hangulatban érkeztek az ukránok az októberi választásokhoz...

Janukovics rezsimje az emberekre különböző módszerekkel gyakorolt nyomást. A leggyakoribb az volt, hogy munkahelyükön megfenyegették őket: könnyen elveszíthetik állásukat, ha nem megfelelően szavaznak. Az első fordulóban Juscsenko nyert, de csak kis különbséggel. Az ellenzék már akkor is furcsállotta a minimális előnyt, de megvárta a második fordulót – ahol már csak a két legtöbb szavazatot kapott jelölt versenyezett egymással –, biztosra véve Juscsenko győzelmét. A második forduló azonban kísértetiesen hasonlított a magyarországi kékcédulás választásokra, és ez volt az utolsó csepp a pohárban. A nyilvánvaló csalások az embereket az utcára vitték.

Választási szavazatok meghamisítása nem újdonság a történelemben. Az ukránoknál viszont újszerű, hogy a megmozdulásokat zömmel fiatalok szervezték. „A szabadságot nem lehet megállítani” jelszavával félmillió ember vonult a Függetlenség térre. Sátorvárost állítottak fel, hogy a képviselők ne tudjanak gépkocsival keresztül hajtani rajta. Gyalog bemenni a tisztelt házba még nem jelentett gondot, de a szavazás után a nép „díszsorfala” között is kellett távozniuk. Juscsenkót – aki szó szerint a saját bőrét vitte vásárra – nemcsak Kijevben segítették. Marosi Antal, a magyar rádió tudósítója, aki ekkor szemtanúja volt a „narancssárga eseményeknek”, most első kézből tudta megosztani tapasztalatait a népes hallgatósággal. A szervezettség olyan nagyfokú volt, hogy a fővárosi megmozdulásokkal párhuzamosan – a posztszovjet térségben példátlan módon – országszerte tüntetések folytak. Mivel a tömeget professzionális módon mozgatták, a kormánybuktatás okos, szellemes és békés úton ment végbe. Nem csoda hát, ha Putyin kétszer is gratulált.



---

Cikk
Ukrajna egy új éra küszöbén
- Gondolatok a narancssárga forradalomról
Kis Táska - Solymos Tamás

Narancssárga plakátok, kitűzők, bélyegek, és rengeteg vicc. Az ukrán nép boldog, mert megkapta azon szabadságát, amely eddig csak papíron létezett. Pedig fél évszázaddal ezelőtt nem volt olyan vidám az élet ezen a földön: Sztálin zsarnoki törekvései között eredetileg az a gondolat is szerepelt, hogy – sok más néppel együtt – az összes ukránt át kellene emelni és kitelepíteni Szibériába, de túl sokan voltak...

A fenti gondolatokat a Corvinus Egyetem Rektori Tanácstermében Kun Miklós, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának egyetemi tanára idézte fel Alekszander Szolzsenyicin a gulag szigetcsoportról írott könyvéből a Régiók Szövetsége, az Euro-Atlanti Klub és az ELTE ETTDK áprilisi Euroatlanti estéjén. A könyv megjelenésekor fölkeltette a nyugati értelmiség figyelmét és lelkiismeretét, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megváltozzon a Szovjetunióról alkotott kép. Sztálin nem kitelepítette őket, hanem elkövette az ukrán nemzettel szemben a legnagyobb bűnök egyikét: kiéheztette őket. Közel hétmillió embert sikerült a mesterséges kolhozosítás alatt kipusztítani annak ellenére, hogy Ukrajna természeti adottságaiban Európa egyik leggazdagabb régiója. Termékeny földjében a Mengyelejev-táblázat kétharmada megtalálható. Annak ellenére, hogy a szovjet megszállás alatt ásványkincsei szolgáltak a hadipar alapjául, az ukrán nehézipar és a mezőgazdaság stagnált, és ez a stagnálás politikai és kulturális téren is folytatódott. Itt Hartyányi Jaroszlava történész, az Országos Ukrán Önkormányzat elnöke vette át a szót, és szolgált néhány megdöbbentő adattal.

Mindezidáig az ukrajnai könyvkiadásnak csak 10%-a volt ukrán nyelvű, ukrán nyelvű újság pedig Kijeven kívül egyenesen hiánycikknek számított. Mostanság “kezd divatba jönni” az ukrán himnusz megtanulása is, azelőtt ha tudták, akkor sem énekelték, mert nem lehetett. Sőt, amikor Jaroszlava egyszer ukrán számot kért egy diszkóban, a konyhásnénik kijöttek, és örömükben sírva kezdtek táncolni, mert az ukrán szórakozóhelyeken addig csak orosz könnyűzenét lehetett játszani. Ezek után érthető, ha Nyugat-Ukrajnában az ukránok egy része úgy érezte, hogy azt a függetlenséget, amelyet ők tálcán megkaptak, hatalmi elitjük orosz segítséggel – gazdasági nehézségeik és politikai konfliktusaik közepette – semmibe veszi. Ilyen hangulatban érkeztek az ukránok az októberi választásokhoz...

Janukovics rezsimje az emberekre különböző módszerekkel gyakorolt nyomást. A leggyakoribb az volt, hogy munkahelyükön megfenyegették őket: könnyen elveszíthetik állásukat, ha nem megfelelően szavaznak. Az első fordulóban Juscsenko nyert, de csak kis különbséggel. Az ellenzék már akkor is furcsállotta a minimális előnyt, de megvárta a második fordulót – ahol már csak a két legtöbb szavazatot kapott jelölt versenyezett egymással –, biztosra véve Juscsenko győzelmét. A második forduló azonban kísértetiesen hasonlított a magyarországi kékcédulás választásokra, és ez volt az utolsó csepp a pohárban. A nyilvánvaló csalások az embereket az utcára vitték.

Választási szavazatok meghamisítása nem újdonság a történelemben. Az ukránoknál viszont újszerű, hogy a megmozdulásokat zömmel fiatalok szervezték. “A szabadságot nem lehet megállítani” jelszóval félmillió ember vonult a Függetlenség térre. Sátorvárost állítottak fel, hogy a képviselők ne tudjanak gépkocsival keresztülhajtani rajta. Gyalog bemenni a tisztelt házba még nem jelentett gondot, de a szavazás után a nép “díszsorfala” között is kellett távozniuk. Juscsenkót – aki szó szerint a saját bőrét vitte vásárra – nemcsak Kijevben segítették. Marosi Antal, a magyar rádió tudósítója, aki ekkor szemtanúja volt a “narancssárga eseményeknek”, most első kézből tudta megosztani tapasztalatait a népes hallgatósággal. A szervezettség olyan nagyfokú volt, hogy a fővárosi megmozdulásokkal párhuzamosan – a posztszovjet térségben példátlan módon – országszerte tüntetések folytak. Mivel a tömeget professzionális módon mozgatták, a kormánybuktatás okos, szellemes és békés úton ment végbe. Nem csoda hát, ha Putyin kétszer is gratulált.

Copyright © RÉSZ © ELTE-ETTDK © Europa Varietas Alapítvány
© Minden jog fenntartva.

A RÉSZ engedélyével. Az Euroatlanti Esték Előadássorozat archívuma, video és hangfelvételei a RÉSZ tulajdonát képezik. Tilos az anyagok engedély nélküli teljes vagy részbeni felhasználása, beleértve a jelen weboldal anyagát is.